Oktatás | Tanulmányok, esszék » Rajhóczki Györgyi - A magyar oktatási rendszer állapota és fejlődése

Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak HÁZIDOLGOZAT Összehasonlitó Gazdaságtan tantárgyból A magyar Oktatási Rendszer állapota és fejlődése Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 1 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Tartalomjegyzék: 1. A magyar gazdaságban lezajlott változások 3.old -jövedelem és fogyasztás 3.old - a keresetek alakulása a költségvetési szférában 4.old 2. Munkaerő-piaci folyamatok 4.old 3. A közoktatás irányitása 5.old 4. A közoktatás értékelési, statisztikai rendszere 6.old 5. A közoktatás egyes szintjei 7.old 6. A kreditrendszerű oktatás alapelvei a magyarországi oktatásban 9.old - az intézményi kreditrendszerre vonatkozó ajánlások 15.old - a kétoldalú beszámitások rendje 18.old 7. Irodalomjegyzék Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport

20.old 2 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak A magyar gazdaságban lezajlott változások 1989 után A gazdaságban lezajlott folyamatok közvetlenül az államháztartás alakulásán át a közösségi finanszirozású területekre (egészségügy, tb, oktatás) jutó erőforrásokon keresztül, közvetve az adott népesség jövedelemszintjén és annak jövedelem eloszlásán át hatnak az oktatásr, a képzés iránti kereslet alakulására. A kilencvenes évek második felétől a fejlettebb középkelet-európai országok, köztük Magyarország is túljutott a rendszerváltással és a piacgazdasági átalakulással járó válságon. Úgy tűnik, hogy az erőteljesebb reformokat alkalmazó országok, mint Lengyelország és Magyarország, tudtak egy magasabb növekedési pályára állni. Magyarországon az 1995-ben bevezetett megszoritó intézkedések (az ún Bokros-csomag) ha keservesen is, de meghozták gyümölcsüket.

1996-tól kezdve Magyarországon nagyobb ütemben növekszik a GDP, emellett csökken az infláció üteme. A rendszerváltó országok a kilencvenes évtized első felében modern gazdaságtörténetük legsúlyosabb válságán estek át. A gazdasági teljesitmények néhány év alatt 20-40 százalékkal estek. A posztszocialista országok többségében az 1998évi bruttó hazai termék éppen elérte vagy közelitette az egy évtizeddel korábbi szinvonalat. Az államháztartás helyzete. Az adóbevételeknek a gazdaság visszaeséséből adódó csökkenése, valamint a rendkivüli mértékben megnövekedett kamatterhekre nem kellőképpen reagáló laza költségvetési politika 1994-re a GDP 8,4 %-ának megfelelő, veszélyes mértékű államháztartási hiányt eredményezett. Erre a kormányzat az ún Bokros-csomaggal, a fiskális politika jelentős keményitésével reagált. A stabilizációs csomag összességében meghozta a kívánt eredményt. Az államháztartás

elsődleges egyenlege a korábbi hiányból szuficitre váltott. Ennek ellenére a pénzügyi egyensúly ingatag lábon áll, hiszen elsősorban egyszeri és megismételhetetlen többletbevételeken, valamint a költségvetést is érintő nagyberuházások elhalasztásán is alapszik. Amennyiben viszont sikerül tartós gazdasági növekedést generálni anélkül, hogy az egyensúly romlana, vagyis anélkül, hogy újabb restrikciós intézkedéseket kellene bevezetni, akkor ez javithatja a költségvetés pozicióit. Jövedelem és fogyasztás A lakosságnak mint az oktatás fogyasztójának a jövedelmi helyzete közvetlenül hat az oktatás iránti keresletre, másrészt a jövedelemegyenlőtlenségek kiéleződése, bizonyos csoportok elszegényedése feszültségeket teremt az iskolán belül is. Ugyanakkor az iskolázottsági Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 3 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási

Szak különbségek növekvő mértékben szabják meg a jövedelmi egyenlőtlenségeket. A jövedelmi különbségek vizsgálatának egyik általánosan elfogadott módja a jövedelem nagysága alapján képzett népességtizedek jövedelmi szinvonalának összehasonlitása. Magyarországon a legalacsonyabb és a legmagasabb tizedhez tartozó házastársok közötti jövedelmi különbség a kilencvenes évtized közepére gyors növekedés után mintegy 7,5-szeres lett. Ezen belül Budapest és a vidék szétválása élesebbé vált, és a mutató értéke a fővárosban tizszeresre, községekben 5,9-szeresre emelkedett. Az összes személyes nettó jövedelemből Magyarországon az évtized közepén a legalsó népességtized 3,3%, a legfelső tized 25% erejéig részesedett. Az Európai Unió átlagában a legszerényebben és a legjobb körülmények között lévő jövedelemhányad birtokosai. A képzettség és a gazdaságban elfoglalt hely szerepe a keresetek alakulásában

erősödött. A szellemi munkakört betöltők reálkeresete kevésbé csökkent az elmúlt négy évben, mint a fizikai dolgozóké. A keresetek alakulása a költségvetési szférában. A kilencvenes évek magyar oktatásának legneuralgikusabb pontja a tartósan alacsony pedagógusfizetések. Az eltérő keretszabályozású költségvetésben és versenyszférában a keresetek átlagos szinvonala jelentősen eltér egymástól. A költségvetésben a bérek minden képzettségi fokozatban jóval alacsonyabbak voltak, mint a vállalkozásoknál. A nyugat-európai országok többségében az oktatásban, az egészségügyi és a szociális ellátásban dolgozók keresete a nemzetgazdasági átlag feletti vagy alig kevesebb annál. Nálunk az oktatásban a bruttó kereseti szinvonal 12%-kal, az egészségügyben 22%-kal maradt el az átlagtól. Munkaerő-piaci folyamatok A népesség gazdasági aktivitásának alakulását a munkaerő-piaci folyamata mellett az oktatásban végbement

változások is jelentősen befolyásolták. A munkaerő-piaci kinálatot tartósan csökkenti, hogy a kilencvenes években számottevően meghosszabbodott az iskolában töltött idő, és igy kitolódott az iskolarendszerből való kilépés időpontja. Sok gyermek kezdi tanulmányait a rugalmas beiskolázási gyakorlat következtében 7 évesen, a korábbinál többen vesznek részt középiskolai oktatásban, megkétszereződött a felsőfokú tanulmányokat folytatók száma. Munkaerő-piaci folyamatok. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 4 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak A kilencvenes évek elején a munkaerőpiacot a munkaerő-kereslet elégtelenségéből származó kényszerű és globális munkanélküliség jellemezte. A munkanélküliek létszámának növekedése különösen az időszak elején volt erőteljes, majd lassan csökkenni kezdett. A munkanélküliek demográfiai

jellemzői szinte alig változtak, a munkanélküliség továbbra is a fiatalokat és az alacsony iskolai végzettségűeket sújtja leginkább. A fiatalok alacsony aktivitási aránya mögött természetesen pozitiv tendenciákat is felfedezhetünk. A felsőoktatás expanziója, az iskolából a munkába való átmenet meghosszabbodása áll részben e jelenség mögött. A munkanélkülivé válás esélye annál kisebb, minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki. Csökkent végül az arányuk azoknak, akik elfogadják a kisebbségek jogát saját iskolákhoz, ugyanakkor növekedett azoké, akik a nevelés területén elutasitják a nemek közötti különbségtevést. A közoktatás irányitása Az 1998-as kormányváltást, majd a közoktatási törvény 1999. évi átfogó módositását követően lezajlott változások érintették ugyan a közoktatás-irányitás néhány fontosabb elemét, de a kilencvenes évek elején kialakult felelősség-megosztás modellt

lényegében változatlanul hagyták. E modell alapvető jellemzői a következőkben foglalhatók össze: - a közoktatás irányitása erősen decentralizált, és az irányitási felelősséget több szereplő megosztva viseli - horizontálisan a felelősség országos szinten megoszlik az oktatásért közvetlenül felelős Oktatási Minisztérium és más minisztériumok között - vertikálisan a felelősség a központi (országos), a területi, a helyi és az intézményi szinten jelenik meg, azaz négy irányitási szint létezik. A magyar közoktatási irányitáson belül négy szint különithető el: - központi vagy kormányzati - területi vagy regionális - helyi vagy települési - intézményi szint. E szinteken a funkciók három tipusát lehet megkülönböztetni: - politikai, érdekegyeztetési vagy konzultativ - kormányzati, igazgatási vagy hatósági - szakmai funkciók. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 5

Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Mindezek különböző irányitási felelősséggel rendelkező szereplőkhöz kapcsolódnak. A közoktatás értékelési, statisztikai rendszere A közoktatás értékelési rendszerében 1999-ig csak kisebb változások történtek. A közoktatási törvény 1996-os módositása során meghatározták a közoktatás országos mérési feladatait, az országos és térségi szintű szakmai ellenőrzés módját, illetve az e feladatokban részt vevők körét. Szabályozták továbbá a közoktatási intézmények szakmai ellenőrzésének szintjeit és az ezekhez kapcsolódó sajátos célokat. Ezek eredményeképpen az értékelési funkció gyakorlásának jogi keretei a korábbiaknál jobban kirajzolódtak, ám továbbra sem beszélhettünk kielégitő módon működő értékelési rendszerről. A törvénymódositás eltörölte a pedagógiai szakmai szolgáltató intézményeknek azt a

korábbi lehetőségét, hogy megbizást vállaljanak az intézmények szakmai ellenőrzésének megszervezésében, az OKÉV-ről szóló kormányrendelet pedig a hivatalnak csak szolgáltató intézménnyel való megállapodása alapján teszi lehetővé a szolgáltatói feladatok ellátását. A közoktatási intézményekben ellenőrzést az Országos Szakértői névjegyzéken szereplő szakértők végezhetnek. A szakértői munka szinvonalának emelését szolgálhatja olyan standardok meghatározása, amelyek a tevékenységgel kapcsolatos minőségi előirásokat tartalmazhatnak. Az iskolafenntartó törvény értelmében háromféle eszközt alkalmazhat e feladat ellátására: - felhasználhatja a külső szakértők által végzett értékelések és mérések eredményeit - önértékelést tartalmazó beszámolót kérhet az intézménytől - kikérheti az iskolaszék véleményét. Az állami szintű értékelés a stratégiai kérdéseket és az ország

egészére vonatkozó eredményességi mutatókat vizsgálja. A kilencvenes évek végén a központi irányitás egyik fő célkitűzése lett az intézményi szintű minőségbiztositási rendszerek kiépitése. Az intézményekben folyó minőségbiztositási tevékenység országosan egységes irányelveinek kidolgozása az OKÉV feladata lett, az e feladathoz kapcsolódó fejlesztési program kidolgozására és koordinálására pedig az Oktatási Minisztérium önálló programirodát hozott létre. A program alapját képező tartalmi koncepció a minőségfejlesztés intézményi és helyi szintjét különbözteti meg. A közoktatás statisztikai rendszere az 1990-es évek elejétől kezdve a válság és az átalakulás állapotában van, melyek részben az oktatásigazgatás átalakulásához, részben a közoktatási Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 6 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak

rendszer és az intézményi viszonyok változásaihoz kapcsolhatók. A jelenlegi statisztika nem képes a tanulók programtipus szerinti követésére, és nem alkalmas az intézmény és a feladat ellátási hely megkülönböztetésére. Ugyancsak alkalmatlan a rendszer a munkaerő-állomány felmérésére, például nincs pontos országos adat a szakos ellátásról. A fentiek alapján halaszthatatlanná vált egy új oktatási rendszer kidolgozására. A közoktatás egyes szintjei Az iskola előtti nevelés. A bölcsőde a gyermekjóléti alapellátás része, felügyeletét a szociális és Családügyi Minisztérium gyakorolja, s elsősorban a családban nevelkedő 20 hetestől 3 éves korú gyermekek napközbeni ellátását, szakszerű gondozását, nevelését és esetenként az alapellátáson túli szolgáltatások nyújtását vállalja. A bölcsödébe felvehető minden olyan kisgyermek, akinek napközbeni gondozását szülei valamilyen ok miatt nem tudják

biztositani, de különösen fontos a bölcsődei ellátás az olyan gyerekek esetében, ahol a szociális körülmények miatt egészséges fejlődésükhöz a bölcsődei gondoskodás jobban hozzájárul. Az óvoda a közoktatás része, olyan intézmény, amely a gyermeket három éves korától az iskolába járáshoz szükséges fejlettség eléréséig neveli. Az óvodai ellátás a gyermek harmadik életévétől kezdődhet, ötéves korától azonban kötelező, amikor is az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életre való felkészitő foglalkozáson köteles részt venni. A törvényi előirás megvalósitása érdekében a fenntartó önkormányzatok vállalják az óvodaköteles gyermekek felkutatását, igy a 95%-ot is meghaladja az óvodába járó ötéves gyermekek aránya. Ha a gyermek az iskolba lépéshez szükséges fejlettséget eléri, tankötelessé válik abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31-ig betölti. Az intézmények

működési feltételei sokfélék, az óvodák esetében is szerkezeti variációk széles skálája alakult ki az országban. Az önkormányzati óvodák esetében gazdaságossági okokból óvoda-összevonások, illetve óvoda-iskola összevonások fordultak elő. A csoportok száma az óvodákban és a gyermeklétszám a csoportokban igen vegyes képet mutat. Jellemzően az intézmények mérete mellett a fenntartók hozzáállása határozza meg az egy csoportba járó gyermekek létszámát. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 7 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Az óvoda-iskola átmenet megkönnyitése, azaz a nevelés folyamatosságának érdekében egyre több helyen szerveznek közös továbbképzéseket óvodapedagógusok, tanitók részére. Ezen intézmények száma még mindig nagyon kevés az országban. Az általános iskolák száma a nyolcvanas években keveset változott, majd a

kilencvenes évektől kezdve növekedő tendenciát mutat. Az általános iskolai felnőttoktatás az elmúlt években a felnőtt korúak oktatásán kívűl egyre inkább a fiatalabb csoportok speciális oktatási igényeinek kielégitését szolgálta. A szabályozás szerint a tanulók a 17. életévük betöltését követően általános iskolai tanulmányaikat kizárólag felnőttoktatás keretében folytathatják. A kilencvenes években az alapfokú felnőttképzés intézményei a pénzügyi szempontból nehéz helyzetbe került önkormányzatok takarékossági politikájának áldozatává váltak vagy marginalizálódtak. Az elmúlt években ezen intézmények száma fokozatosan csökkent. A középfokú oktatás A középfokú képzési programok kinálata igen széles, a gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkásképzési és szakiskolai programok kiegészülnek különböző korrekcióra lehetőséget adó képzési programokkal is. A középfokú képzési

programok közt aszerint teszünk különbséget, hogy szakirányú képzést vagy általános képzést nyújtanak-e, illetve felkészitenek-e az érettségire vagy sem. A szakképzésben résztvevő tanulók száma az 1990/91-es, illetve az 1999/00-es tanév között összességében 7,1%-kal, minimális mértékben csökkent, ugyanakkor a képzési struktúra jelentősen módosult. A fejlett országokban érvényesülő tendenciát követő módon igen nagy arányban megnőtt az érettségit adó szakközépiskolákban tanulók száma, és közel felére csökkent a szakmunkásképző iskolákban tanulóké. A szakközépiskolákban az érettségizettek számának nagyarányú növekedése a fő szakirányok között eltérően alakult. Jelentős mértékben nőtt az ipari, műszaki, közgazdasági, kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskolai tanulók száma, arányait tekintve csökkenés következett be a mezőgazdasági és az egészségügyi képzettséget nyújtó

szakközépiskolák esetében. Teljesen átalakult a szakiskolák szakmai szerkezete az OKJ-s szakképzések irányába. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 8 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak A legnagyobb mértékű változás a szakmunkásképzésben következett be. Leginkább a nehéz-, könnyű- és épitőipari szakmákban fogyatkozott meg a létszám, viszont a vendéglátás és a szolgáltatás területén a képzésben lévők aránya megnőtt. A szakmai szerkezet átalakulása elsősorban a gyakorlati oktatás feltételeinek átalakitását igényelte, és ez jelentős költségekkel járt. A szakképzés és munkaerőpiac kapcsolatát meghatározó egyik jellemző probléma, hogy miközben a munkáltatók a munkatapasztalattal rendelkezőket részesitik előnyben, az iskolarendszerű szakképzésen belül folyamatosan szűkül a lehetősége annak, hogy a fiatalok a képzés során

gazdasági szervezetekben szerezzenek szakmai és munkatapasztalatot. A magyar közoktatásban hagyományosan és jelenleg is legfontosabb vizsga az érettségi. A 90-es évek végén már szinte minden – a középiskola évfolyamait eredményesen befejező – tanuló leteszi ezt a vizsgát. A középiskolázás tömegessé válása azonban elkerülhetetlenné tette az érettségi vizsga tartalmának és funkciójának a felülvizsgálatát. A kerettantervek kiadásával várhatóan egy évvel későbbre, 2005-re tolódik a kétszintű érettségi vizsga kötelező bevezetése. A standard kétszintű érettségi arra ad lehetőséget, hogy az egyes tantárgyakból különböző szinteken tehessen érettségit a végzős diák. A szándékok szerint az adott felvételi tantárgyakból emelt szinten letett érettségi vizsga egyben belépőt jelent a felsőoktatásba. A középfok utáni szakasz ugyan már nem része a közoktatási rendszernek, de az ebben a szektorban zajló

folyamatok, valamint a munkaerőpiac alapvetően befolyásolják a közoktatás felsőbb szintjein zajló történéseket. A középfokú oktatás utáni továbbtanulás A felsőoktatásban résztvevők számának növekedése általános jelenség a fejlett országokban. 1990-hez viszonyitva 1997-ben Magyarország nemzetközi összehasonlitásban is nagy ütemű növekedést tudhat magáénak, hiszen az adott időszakban 105%-kal emelkedett a felsőoktatási beiskolázási arány. A kreditrendszerű oktatás alapelvei a magyarországi oktatásban A TEMPUS S JEP 12435-97 program keretében 7 magyar és 4 európai partner intézmény azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy egy új, kreditrendszer szerint szervezett Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 9 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak felsőoktatási programot dolgozzon ki. Az új tanulmányi program kialakítása valóban több intézmény

együttműködését, európai kitekintést igénylő feladat, melyet a pályázat elnyerése nélkül nagyon nehezen és lassan lehetett volna elvégezni. Az informatikai tudomány és szakma talán a leggyorsabban változik ma a világon. Az ismeretek elévülésének felezési idejét 5 évre teszik. Ennek megfelelően csak olyan oktatási rendszer lehet eredményes, mely kellően rugalmas annak érdekében, hogy a hallgatók mindig a legkorszerűbb ismeretekhez juthassanak hozzá, s ugyanakkor kellően stabil a színvonal garantálásához. Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy az informatikai oktatás reformjának három alapvető eleme • a legkorszerűbb ismereteken alapuló szakmai tananyag, • a tananyag rugalmas változtatását és a hallgató igényeinek megfelelő, saját tanulmányi program összeállítását lehetővé tevő kreditrendszer, • és az oktatás színvonalát garantáló minőségbiztosítási rendszer kidolgozása. Ez a dokumentum az

informatikai szakterület számára ajánlott, annak speciális igényeit is szem előtt tartó kreditrendszerű oktatási modell általános koncepcióját tartalmazza, melyet az egyes intézmények saját oktatási profiljuknak megfelelően tölthetnek meg konkrét tartalommal. 1. A kreditrendszer a világban és Magyarországon A felsőoktatásban ma alapvetően két oktatási modell szerint folyik a hallgatók képzése. Az egyik a porosz típusú, kötött tantervi hálón alapuló rendszer, mely például Németországban, de Közép- és Kelet-Európában ma is általános. A másik az angolszász országokra jellemző kreditrendszer, mely nagyobb önállóságot ad a hallgatóknak tanulmányaik megtervezése során. Magyarországon a két modellnek ma szimbolikus jelentése van. Sokan a felsőoktatásban eddig elmaradt rendszerváltás megvalósulását látják abban, hogy ha a magyarországi felsőoktatási intézmények áttérnek a kreditrendszerre. Ez annyiban igaz, hogy

egy más modellre való áttérés elkerülhetetlenné teszi az eddigi merev struktúrák megbontását, ami lehetőséget ad az új társadalmi helyzetnek és igényeknek megfelelő oktatási rendszer kialakítására. Ugyanakkor egyik modellre sem mondhatjuk, hogy jobb a másiknál Bizonyos Készítette: Rajhóczki Györgyi 10 Levelező tagozat „C” csoport Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak feladatok és elvárások mellett a kötött tantervű oktatás lehet a megfelelőbb, míg más szituációban a kreditrendszer lehet a hasznosabb. Mindkét modellhez kötődnek olyan jellegzetességek is, melyek már nem is az adott rendszer lényegéből fakadnak, hanem inkább abból a társadalmi közegből, melybe beágyazódnak. Az, hogy Magyarországon a hallgatót az intézmények nem tekintették egyenrangú partnernek, hanem csak egy többé-kevésbé passzív “munkadarabnak”, melyből tanulmányai végére a legtöbbet kell

kihozni, nem a kötött tanterv következménye volt (bár kreditrendszerben ez jóval nehezebb lett volna). A kötött tanterv szerinti oktatást nem feltétlenül jellemzi az a merevség és a nagy hallgatói létszámokból eredő tehetetlenség sem, melyet például a magyar felsőoktatás mutatott az utóbbi tíz év során. Mint ahogy az sem igaz, hogy a kreditrendszerben a viszonylag gyengébb képességű, de fizetőképes hallgatók igényeinek lennének kiszolgáltatva a piaci körülmények közé kerülő felsőoktatási intézmények. A kötött tantervi hálón alapuló oktatásnál a szakra beiratkozott hallgatóknak az intézmény előre rögzített utat ír elő, amelynek végén garantálja, hogy a végzősök intellektuálisan és a szakma gyakorlata szempontjából alkalmasak a szak elvégzéséhez kötött munkakörök ellátására. A hallgatók szerepe ennél az oktatási formánál kevésbé aktív, mintegy “elszenvedik” azt, hogy oktatják őket. A

tantervben szereplő tárgyak halmaza történetileg kialakult, az óraszámok kötöttek, az egyes kurzusok egymásra következése kényszerrendezett. Emiatt a hallgatók számára a rendszer nagy kötöttséget jelent, ugyanakkor az intézmény és az oktatói kar számára hagy bizonyos szabadságot, mert az út vége és a közben érintett csomópontok nincsenek pontosan specifikálva. Ez adja meg azt a lehetőséget és szabadságot, hogy a rendszer tehetetlensége miatt csak nagyon ritkán végrehajtott tantervi reformok között az oktatás követhesse az adott szakma fejlődését. Az oktató(k) felelőssége (de hibázási lehetősége is) nagyon nagy, hiszen olyan tartalommal kell kitölteni(ük) óráikat, hogy mindezek eredőjeként a legvégén kiváló intellektuális felkészültséget, s ugyanakkor elegendő konkrét, napra kész szakmai tudást is adjanak a hallgatók számára útravalóul. Az oktatás minőségét itt “a magas minőség egyenlő kiválóság”

értelmezés szerint ítélik meg, s elsősorban a professzori kar, az oktatók, illetve a hallgatók komoly szakmai követelményekhez kötött kiválasztásával garantálják. A kötött tantervű oktatási rendszernek az előbbiek miatt egyik fő jellemzője annak professzor-centrikussága. A kiváló professzori kar következtében a rendszer adekvát az intellektuális felkészítéshez, a nagy áttekintő képességű szakemberek képzéséhez, ugyanakkor kevésbé felel meg a munkaerőpiac által nagy tömegben igényelt, azonnal hasznosítható, Készítette: Rajhóczki Györgyi 11 Levelező tagozat „C” csoport Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak naprakész szakemberek iránti igény kielégítésének. Ugyanis a legkiválóbb oktatók mellett sem garantálható a minőség a célnak való megfelelés értelmében. Az eredeti tantervekben még szem előtt tartott összhang a tárgyak között megbomolhat, az oktatók

szakmai érdeklődésének megfelelően bizonyos anyagrészek túlzott részletességgel, mások esetleg egyáltalán nem kerülnek elő. Ily módon a magas szintű intellektuális felkészítést esetleg már nem követi a szakma éppen aktuális napi gyakorlatának kellően átfogó bemutatása. A kreditrendszer szerinti oktatás elvi alapja, hogy a tantervi egységeket számszerűen jellemezzük, mégpedig valamilyen, az elvégzésükhöz szükséges átlagos hallgatói munkaórával, arányos mennyiséggel. Az ECTS 30 munkaórát tekint alapegységnek, ezt fogjuk a továbbiakban kreditnek nevezni. A kreditrendszer szerinti képzések esetében az az alapinformáció, hogy valamely szak elvégzéséhez legalább hány és milyen jellegű kredit megszerzése a követelmény. A tiszta kreditrendszerben a hallgatók szabadon választhatják meg, hogy valamely szak ajánlatából mely tárgyakat hallgatnak, hol és milyen ütemezés szerint. Természetesen a rendszernek ez a

tiszta formája csak olyan szakokon használható, ahol az elvégzett munka egy bizonyos kritikus mennyiség elérése után már garantálja azt az intellektuális szintet, melynek birtokában - rövid betanulási szakasz közbeiktatásával - az adott szakmában dolgozni lehet. A szakmák nagy többsége azonban nem ilyen, ezért a hallgatói választás szabadságának bizonyos korlátozása nélkül a “tiszta” kreditrendszer anarchiához vezethet(ne) (ahogy az a kerditrendszer ellenzőinek szájából gyakran el is hangzik). A hallgatói választás szabadságát szakmai okokon túl még igen komoly oktatáshatékonysági, infrastrukturális, gazdasági tényezők is korlátozhatják és korlátozzák. Azt az esetlegességet, ami a hallgatók tanulmányi terveinek (bizonyos szabályok által vezérelt) egyéni összeállításából adódik, az intézményeknek oktatási tevékenységük szervezettebbé tételével kell kiegyensúlyozniuk. A kreditrendszer esetében a szakma

elsajátításához vezető út lerögzítése helyett azt kell a lehető legpontosabban leírni, mi az elérendő cél (a szak képesítési követelményei), milyen szabályok szerint és milyen útvonalakon lehet felé haladni (tanterv). Nagyon pontosan le kell írni az egyes tantárgyak, modulok bemeneti és kimeneti feltételeit, tananyagát, a szigorlatok rendszerét, az összességében elvégzendő munka mennyiségét, a diplomamunka megvédésének és a záróvizsgának a feltételeit és szabályait. A hallgatók mindezek alapján tudják, milyen épületet kell felépíteniük, s hogy ahhoz milyen egymáshoz illeszthető elemeket és milyen szabályok szerint használhatnak fel. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 12 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Az oktatók számára a kreditrendszer szerinti oktatás más jellegű kihívásokkal jár, mint a kötött tantervű oktatás. Az egész

rendszer összműködésének kell alárendelniük saját munkájukat, pontosan betartva az általuk oktatott tárgyra előírt tanmenetet, számonkérési rendszert stb. Az oktatás minőségét ebben a rendszerben elsősorban a hallgatók igényeinek (így közvetetten a társadalmi igényeknek) való megfelelésen, illetve a hibátlanságon (az elfogadott tananyag minél teljesebb elsajátíttatásán) keresztül lehet megítélni. Természetesen a kreditrendszerben is meghatározó tényező az oktatói kar színvonala. Ennek megítélésében a döntő az oktató felsőoktatás-pedagógiai munkája, hogy hogyan tudja a szigorúan meghatározott kereteket a lehető leghatékonyabban kitölteni. Míg a kötött tantervű oktatási rendszer egyik fő jellemzője annak professzor centrikussága, addig a kreditrendszert oktatáscentrikusként kell jellemezzük. Az oktatási folyamat már-már üzemszerű szervezettsége teremti meg azt a magasabb minőséget, melyet a kötött

tantervek esetében az egyes oktatók kiváló munkájának spontán eredőjeként várunk el. A kreditrendszer szerinti oktatás rugalmassága lehetővé teszi az adott szakma naprakész követését, s így alkalmas a nagy tömegben jelentkező, különböző szintű és specializáltságú munkaerő iránti piaci igények kielégítésére. Természetesen ehhez meg kell teremteni a megfelelő kimeneteket is. A hallgatók - képességük, lehetőségeik, céljaik függvényében - a felsőfokú szakképzettséget tanúsító oklevéltől a Ph.D fokozatig terjedő képzettséget szerezhetnek. A kreditrendszer alkalmas tanulmányi rendszer a legkiválóbb hallgatók számára is, hiszen tanulmányaikat nem korlátozza a szükségesnél több kényszerfeltétel. Az eddigiekben a kreditrendszernek az egy intézményen és szakon belül játszott szerepével foglalkoztunk. A kreditrendszer azonban eszköz a szakok, szintek és intézmények közötti átjárás, a hallgatói mobilitás

lehetőségének megteremtésére is. Az egyes tárgyak, modulok bemeneti és kimeneti feltételeinek pontos megfogalmazása és a tanításukhoz kötődő szigorú minőségi követelmények lehetővé teszik annak szakmai mérlegelését, hogy az adott tanulmányi egység a másik szak, illetve intézmény számára elfogadható-e. Ezt a mérlegelést nagyban könnyítheti (esetleg automatizálhatja), ha a tárgyat, modult oktató és az azt elfogadó fél ki tudja fejezni saját fogalomrendszerét valamilyen egységes fogalomrendszerrel. Ilyen egységes fogalomrendszer Európában az ECTS, mely nem egy kötelező érvényű rendelkezés, hanem egy olyan egységes háttér, melynek alapján az európai felsőoktatási intézmények egymással szerződéseket tudnak kötni a tanulmányok kölcsönös beszámításáról. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 13 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Az

eddigi kifejtettek alapján a kétfajta tanulmányi rendszer viszonyát (legalábbis az eddigi magyarországi tapasztalatokat látva) talán legjobban a kisüzemi és a nagyüzemi termelés viszonyához hasonlíthatnánk. A kötött tanterv szerint történő oktatással viszonylag kis hallgatói létszámok és jelentős előszűrés mellett nagy intellektuális színvonalú - de meglehetősen drága - oktatásra van lehetőség. A végzett hallgatók széles látókörűek, nagy szakmai intelligenciával, sokoldalú érdeklődéssel, de viszonylag kevesebb piacképes tudással. A kreditrendszer szerint szervezett oktatásban egyidejűleg nagyon sok hallgató vehet részt, így a fajlagos költségek kisebbek. Nincs, vagy csak korlátozott mértékben van előszűrés A képzés a hallgatói és munkaerő-piaci igényeknek megfelelő szigorú standardok szerint folyik, és az általános szakmai műveltség elsajátítása mellett a piacképes szakmai gyakorlat minél szélesebb

körű megismertetésére helyezi a hangsúlyt. A 90/1998. (V 8) Kormányrendelet és annak 200/2000 (XI 29) módosítása a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi tanulmányi pontrendszerek egységes nyilvántartásáról Magyarországon kötelezővé teszi a kreditrendszer szerinti oktatásra való áttérést. A rendelet és az ahhoz az Országos Kredittanács által kidolgozott Ajánlás részletesen leírja a kialakítandó kreditrendszerű oktatás általánosan betartandó elveit, ezért azokat a tanulmányban nem ismertetjük. Szerencsére a kialakítandó intézményi kereditrendszerek egységessége nem az egyformaságot, hanem csak az egységes elveket jelenti. Bizonyos alapelvek betartása mellett az intézmények maguk dolgozhatják ki a - feladataiknak, hagyományaiknak - leginkább megfelelő saját rendszert, melyet aztán mindenki számára nyilvánossá tesznek az országos nyilvántartáson keresztül. Az

informatika olyan rohamosan fejlődő és bővülő, gyakorlatorientált, piacérzékeny szakmai terület, ahol a kreditrendszer sokkal hatékonyabbnak bizonyulhat, mint a kötött tantervű oktatás. Az informatikában nem elegendő és nem is lehetséges az intellektuális készségek egyoldalú fejlesztése (amire egy kötött tantervű oktatás igen alkalmas lehet), hiszen egyfelől az elmélet ezen a területen gyakorlati alkalmazhatóság nélkül nem sokat ér, másrészt a piac a végzősöktől olyan ismereteket vár el, melyekkel azonnal hasznos munkát tudnak végezni. A napi gyakorlatnak a permanens fejlődését egy kreditrendszerben szervezett rugalmas oktatás viszont képes lehet követni, megteremtve annak a lehetőségét, hogy az informatika területén jelentkező hatalmas szakemberigényt viszonylag gyorsan, megfelelő minőségben kielégítsük. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 14 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és

Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak 2.1 Az intézményi kreditrendszerekre vonatkozó ajánlások Mint ismeretes a tanulmányi pontok, továbbiakban kreditek mennyisége azon - a hazai és nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével kialakított becslés alapján számított összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapul, amely egy átlagos képességű hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható. A kreditekben kifejezett összes hallgatói munkaidő mind tanórákat, mind az egyéni hallgatói tanulmányi munkát tartalmazza. A kredit csak egész szám lehet, mely az előzőekben leírt, órákban kifejezett összes hallgatói munkaidő 30-adának egészrésze. Egy tanulmányi félévben elvárható hallgatói munkateljesítmény 30 kredit (amit másképp szemeszternek hívunk). Az informatikai területen az egyes tanulmányi szintek tanulmányi követelményeire kreditekben számolva – a következő a javaslatunk: • tanfolyami informatikai

szintű végzettséget tanúsító oklevél kiadásának feltétele legalább 60 kredit, • iskolai rendszerű, akkreditált felsőfokú szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásának feltétele legalább 120 kredit, • főiskolai szintű szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásának feltétele legalább 180 kredit, • egyetemi szintű szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásának feltétele legalább 240 kredit, • a Ph.D fokozat megszerzésének feltétele az egyetemi szintű informatikai végzettség megszerzése után további 180 kredit. (Ezek az értékek összhangban vannak a kreditrendelet előírásaival.) Az egyes tanulmányi egységek kreditmennyiségeire az alábbi, informatika specifikus ajánlást tesszük (15 hetes félévvel és a hallgatói egyéni munkaóra óratípustól függő becslésével számolva): • alapozó szakmai, nem szűken vett informatikai tárgyak, illetve értelmiségképző tárgyak előadása, heti 1 kontaktóra

1 kredit • alapozó informatikai tárgyak előadása, heti 1 kontaktóra 1.5 kredit • számítási gyakorlatok és szemináriumok, heti 1 kontaktóra 1 kredit Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 15 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak • számítógépes laborok, heti 1 kontaktóra 2 kredit • üzemi gyakorlat, heti 1 kontaktóra ½ kredit. • szigorlathoz allokált kreditszám a szigorlat anyagát képező tárgyak kreditmennyiségei összegének harmada A szakdolgozatra főiskolai szinten 30, egyetemi szinten 50 kreditet javasolunk. A képesítési követelményben meghatározott kreditmennyiség 5 % - t javasoljuk értelmiségképző tárgyakra, 10 - 20 % - t kötelező (nem informatikai) szakmai alapozó tárgyakra (matematika, fizika, közgazdasági és jogi ismeretek stb.), 30 % -t kötelező alapozó informatikai tárgyakra, 25 – 35 % - t kötelező informatikai

tárgyakra, 20 % - t kötelezően választható informatikai tárgyakra. A választható tárgyakra legalább kétszer akkora kreditértékű választékot kell meghirdetni, mint amennyi kreditet a 20 % jelent (a rendelet előírása). Az egyes szakok képesítési követelményeit és tanterveit az előbbiekben meghatározott kreditértékek figyelembe vételével, a kreditrendszernek megfelelő terminológiával javasoljuk leírni, hiszen ezt 2001 decemberétől már kötelezően előírja a rendelet. 2.2 A kreditátvitelre vonatkozó általános ajánlások a TEMPUS projektben résztvevő partnerintézmények informatikai képzésében Valamely intézmény hallgatója más intézményben szerzett kreditjeit intézményközi kredit-egyenértékűségi egyezmény, a hallgatóval kötött egyéni tanulmányi megállapodás vagy a beszámítást előíró jogszabály alapján ismerheti el. Két ismeretanyagot – a már idézett kreditrendelet alapján - egyenértékűnek kell

tekinteni, ha az ismeretanyagok közötti egyezés legalább 75 %. Természetesen az egyezés vizsgálata több annál, mint a témakör címszavainak egyeztetése, hiszen vizsgálni kell az adott anyagrész feldolgozásának mélységét is. Adott esetben a feldolgozott témakörök teljes egyezése mellett is elképzelhető, hogy a két tárgy messze nem egyenértékű, hiszen például az egyik tárgynál a módszerek gyakorlati példákon keresztüli bemutatásán van a hangsúly, míg a másiknál azok elméleti megalapozása, helyességének bizonyítása a tárgy lényege. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 16 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Az ismeretanyag egyezésének mértékét az intézmény erre a célra létrehozott kreditátviteli bizottsága vizsgálja meg. Az egyenértékűség kreditelismerési kötelezettséggel jár A más intézményben teljesített helyettesítő tantárgy

annyi kredittel ismerhető el a hallgató számára, ahány kreditet az anyaintézményi szak tantervében a helyettesített tantárgy(ak)hoz rendeltek. Értelemszerűen alkalmazandó mindez tantárgycsoportokra, illetve azok intézményesített változataira, a modulokra is. Azt javasoljuk, hogy automatikus elismerésre ne csak az egyenértékűség megállapításával kerülhessenek tárgyak, tantárgycsoportok, modulok, hanem egy irányban, lefedéssel is (amikor a közös rész csak az egyik egység 75 % -t éri el, amit a másik ilyen módon lefed) – bár erre a rendelet külön nem tér ki. Természetesen a kreditátviteli bizottságok adott esetben, szakmai vizsgálat után más, egyedi elismeréseket is eszközölhetnek. Egy alacsonyabb képzési szinten megszerzett azon krediteket, amelyek a magasabb képzési szint követelményeit is kielégítik, az előbbi kreditátviteli elvek alapján el kell ismerni. A képesítési követelmények és tantervek olyan

kidolgozását javasoljuk, hogy magasabb szinten az alacsonyabb szintekről az alábbi mennyiségű kredit beszámíthatósága lehetővé váljon: • tanfolyami szint esetén 10 (de legfeljebb 30 kredit), • iskolai rendszerű, akkreditált felsőfokú szakképzettséget adó szint esetén 60 kredit, • főiskolai szintű szakképzettséget adó szint esetén - duális rendszerben (a főiskolai és egyetemi képzés párhuzamosan folyik) legalább 60, legfeljebb 120 kredit, - lineáris rendszerben (az egyetemi képzés a főiskolai szintű képzésen alapul) az összes kredit. 2.2 A kétoldalú beszámítások rendje Az egyes intézmények Informatikai Kreditátviteli Bizottságot hoznak létre, melyek kétoldalú egyezményeket köthetnek egymás tárgyainak, tantárgycsoportjainak intézményes Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 17 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak elfogadásáról, illetve

az egyéni átvételeket bírálják el. Egymás tárgyait, tárgycsoportjait, moduljait egyenértékűnek kell tekinteni, és kölcsönösen el kell fogadni, ha a tananyagaik közötti egyezés legalább 75 %-os. Hasonlóan el kell fogadni a partner intézmény olyan tárgyát, modulját, mely az anyaintézmény valamely tárgyát, modulját legalább 75 %-ban lefedi. A Tempus program keretében elvégzett munka alapján a tantárgycsoporti bizottságok által konszenzussal elfogadott tantárgyak („ideális” tárgyak) esetében az egyenértékűség, illetve a lefedés eldöntését és minden intézményben egységes elvek szerint lehet végezni. A tárgyak tananyagai egyenértékűségének, lefedésének megítéléséhez szükséges dokumentumok • az „ideális” tárgyak dokumentációi, • és az egyes intézményekben oktatott tárgyak dokumentációi. A tantárgycsoport bizottságok a hozzájuk tartozó tantárgyak vonatkozásában elkészítették az ideális

tárgyak tantárgyi leírásait: előfeltételek, kreditszám, tanórák száma, egyéni tanulásra fordítandó idő, tematika, irodalomjegyzék, követelmények. Az egyes intézmények pedig minden oktatott tárgyukhoz önértékelést készítettek tantárgyi dokumentációik alapján, melyben meghatározták tárgyaiknak az ideális tárgyhoz való viszonyát. Az önértékelésüket mellékelt táblázat segítségével fogalmazták meg egységes formában. A táblázat tartalmazza az ideális tárgy témaköreit, és a témakörökre fordítandó összes óraszámot, az intézmény oktatja-e, ha igen, milyen tárgy(ak) keretein belül, és mennyi összóraszámot rendel hozzá. Ezek alapján a tantárgycsoport bizottságok meghatározták, hogy az egyes intézményekben az ideális tárgyak tananyagának hány %-át oktatják. Az egyenértékűség vizsgálatakor különbözőképpen kell eljárni abban az esetben, ha a fogadó intézményben oktatott tárgynak nincsenek

az ideális tárgy témaköreitől különböző témakörei (A eset), illetve abban az esetben, ha vannak (B eset). • A eset: amennyiben a fogadó intézmény az ideális tárgy tananyagát X %-os tematikai pontossággal tanítja, akkor minden további vizsgálat nélkül el kell fogadnia annak a hallgatónak az egyenértékűségi kérését, aki olyan intézményből jelentkezik átvételre, ahol az ideális tárgyat legalább (100-X/4) %-ban lefedik. Néhány példát mutat az alábbi táblázat intézmény Fogadó % Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 100 80 % 18 60 % 40% Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak intézmény Küldő • % 75 80 % 85 % 90 % B eset: amennyiben a fogadó intézmény az ideális tárgy tananyagát 100 %- ban oktatja, és meg a tárgy keretein belül további témaköröket is X %-ban, de ezek mennyisége nem haladja meg az ideális tárgy témakörei

mennyiségének harmadát, akkor a küldő intézményben az ideális tárgyat legalább 3(100+X)/4 %-ban lefedett tárgyat el kell fogadni. intézmény intézmény Fogadó Küldő % % 100 110 % 120 % 130 % 75 82,5 % 90 % 97,5 % Minden egyéb esetben a fogadó és küldő intézmények érintett tárgyai közvetlen összehasonlítására van szükség az egyenértékűség kérdésének megítéléséhez. Várható viszont, hogy a Tempus programban résztvevő intézményekben éppen ez a munka olyan folyamatokat indít el a képzésben, hogy az oktatott tárgyak ennek a folyamatnak az eredményeképpen egyre jobban lefedik az ideális tárgyakat. Így az esetek többségében az egyenértékűséget a fenti elvek alapján, automatikusan, külön kétoldalú szakértői vizsgálat nélkül is ki lehet mondani. Az egyes intézményekben az Informatikai Kreditátviteli Bizottságok a fentiek alapján egy táblázatot készíthetnek, melyben megadják az egyes általuk

oktatott tárgyak vonatkozásában, mely intézményekből mely tárgy(ak)at tekintik egyenértékűeknek vagy az ideális tárgyak szerint vett összehasonlítás, vagy a szakértői vélemény alapján. Ezt a táblázatot rendszeresen át kell tekinteni, és aktualizálni kell a tárgyak intézményi dokumentációi bármiféle változásakor. A táblázatot az átjelentkező hallgató számára hozzáférhetővé kell tenni. Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 19 Nyiregyházi Főiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Irodalomjegyzék: Internet Jelentés a magyar közoktatásról 1995. Országos Közoktatási Intézet Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási Intézet Készítette: Rajhóczki Györgyi Levelező tagozat „C” csoport 20