Földrajz | Határon túli magyarság » 2006. évi jelentés a romániai (erdélyi) magyarság helyzetéről

2006. évi jelentés a romániai (erdélyi) magyarság helyzetéről 1. ÖSSZEFOGLALÁS Az erdélyi magyarság kapcsán sokáig élt az a téves hiedelem, hogy a kétmilliós közösség valós számát a kommunista román hatalom hivatalos statisztikái manipulálják. Az 1992 évi népszámlálás azonban egyértelműen jelezte, hogy le kell számolni ezzel az illúzióval, a tíz évvel későbbi cenzus pedig a vészharangot is megkongatta, kétségbevonhatatlanná téve, hogy az érdekvédelemben szép sikereket felmutató erdélyi magyarság legnagyobb és legégetőbb problémája a népességfogyás lett. Az európai integráció előtt álló kisebbségi magyar közösség óriási kihívás előtt áll: meg kell találnia az ellenszert az új évszázad új "veszedelmére" az elöregedésre és elvándorlásra. Ebben a közösségben azonban - ahogyan azt közel évszázados történelme, illetve jelene is bizonyítja - van elegendő erő a túléléshez, a

jövőhöz. A trianoni békeszerződés az erdélyi magyarság számára az anyaországtól való elszakadáson túl a kisebbségivé válás és egyben egy új "nemzetépítés" kezdetét jelentette. Ezeréves történelme során az erdélyi magyarság nem először kényszerült Magyarországról leválasztott állami létre, de addig soha nem került kisebbségi léthelyzetbe, nem kellett betagozódnia egy másik nemzetállam kereteibe. Bizonyos fokú transzilván regionális tudat kimutatható a Trianon előtti történelemben is, ám az erdélyi magyarság, mint kategória ezután született meg, s határozta meg kisebbségi létformájának máig érvényes kereteit, alapelveit és érdekérvényesítő eszközeit. Az 1918 decembere és a trianoni döntés közötti másfél éves időszakban az erdélyi magyarság minden lehetőséget elszalasztott. Miközben 1919 folyamán a román és a szász-sváb közösség lerakta új nemzeti léte alapjait, az erdélyi

magyarság a trianoni döntésig úgy érezte, semmit sem tehet, mert azzal Magyarország esélyeit csökkentené a béketárgyalásokon. Elszigetelt próbálkozások voltak ugyan önszerveződésre vagy a Nagyszebenben székelő román kormányzótanáccsal való kapcsolatfelvételre, de ezek nem változtattak a lényegen és a helyzeten. A magyar bénultság a békeszerződés aláírása után is csak fokozatosan kezdett oldódni. A nagyarányú kivándorlás ellenére sem fejőződött le a közösség a politikai és kulturális vezetőréteg, valamint a lelkészi kar helyben maradt. Ide kötötte őket földbirtokuk, neveltetésük vagy hivatásuk, s a kisebbségi lét keretei között is vállalták a helyzetükből adódódó kötelezettséget. Kós Károly "Kiáltó szó" című röpiratának megjelenésével, 1921 január 23-án pedig új fejezet kezdődött az erdélyi magyarság történetében: az önszerveződés, a sajátos nemzetépítés korszaka, egy

többségi államba kisebbségként való integrálódás fájdalmas, sok belső ellentétet is szülő folyamata. Először a politikai érdekképviselet szerveződött meg, majd felülről irányítva megkezdődött a kisebbségi civil társadalom kiépítése. Társadalomszervező erőként előtérbe került az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME), az Erdélyi Magyar Gazdák egyesülete (EMGE), megszerveződött a szövetkezeti hálózat, a történelmi magyar egyházak felvállalták a magyar nyelvű oktatás teljes terhét, vagyis működni kezdett az erdélyi magyar kisebbségi társadalom. Ugyanebben az időszakban alakultak ki az erdélyi magyar kisebbségi politizálás és érdekvédelem alapelvei és keretei is. Noha a két világháború közötti magyar politizálás nem tudott különösebb eredményeket felmutatni, mindmáig érvényes hatállyal kijelölte az erdélyi magyar érdekérvényesítés kereteit. A

többség kezdettől fogva egy olyan szövetségi formát tartott a legmegfelelőbbnek, amely a román állam és a nemzetközi szervezetek - akkor ez még csupán a Nemzetek Szövetségét jelentette - felé egységesen képviselni tudja az erdélyi magyarságot. 1921 január 9-én meg is alakult a Magyar Szövetség, de a magyar közvélemény nem tudott egységes álláspontot kialakítani a román államkeretekbe való beilleszkedés kérdésében. A politikai aktivitást kezdeményezők egy része - főképpen az Erdélyben maradt vezető köztisztviselők és középosztálybeliek - az 1919-ben Románia által Párizsban aláírt Kisebbségi Szerződés előírásainak megvalósítására törekedve úgy vélte, hogy ez csak külső nyomással lehetséges, a magyar sérelmek orvoslásának egyedüli helyes útja a külföld felé irányuló sérelmi politika. A fiatalabb, a magyar állami keretekbe kevésbé belegyökerezett nemzedék az azonnali beilleszkedés mellett tört

pálcát, s Erdély autonómiájának megvalósíthatóságában, a párizsi szerződés, illetve a gyulafehérvári határozatok érvényesítésében reménykedett. Ennek az alapvető törésvonalnak a mentén szerveződött meg a kisebbségi politikai élet és civil társadalom, s ma, nyolcvanhét év elteltével is ugyanez a szemléletbeli különbség osztja meg az erdélyi magyarságot. A második világháború végén újra kisebbségi helyzetbe került észak-erdélyi magyarság immár 22 éves tapasztalatait kamatoztatva nem szalasztotta el az új államkeretek közé való beilleszkedés legalkalmasabb lélektani pillanatát, s bár így sem tudta teljesen kivédeni az újabb impériumváltással járó atrocitásokat, veszteségeinek mérsékléséhez hozzájárult szervezettsége, s az, hogy aktív politikai tényezőként lépett színre. Mindenek ellenére az erdélyi magyar kisebbségnek 1947. február 10-éig, a párizsi békeszerződés aláírásáig sikerült olyan

intézményhálózatot kiépítenie, amelyet még a kommunista diktatúra sem tudott teljes mértékben felszámolni. Ez az intézményhálózat valójában a két világháború közötti struktúra újraélesztését jelentette, az érdekérvényesítés ezúttal is egységes magyar párt kereteiben történt. Nem véletlen, hogy az erdélyi magyarság 1989 után is automatikusan a Trianon után kialakult politizálási-érdekérvényesítési, társadalomszervezési formákhoz nyúlt vissza, s bár avíttnak tűnik, az elmúlt másfél évtized történései azt ígérik, hogy képes lesz a közel évszázados struktúrákat korszerű tartalommal megtölteni. 1996 végén járatlan úton indult el az erdélyi magyarság: érdekképviselete a román kormány tagja lett. Előzmény nélküli helyzet alakult ki a Kárpát-medencei magyar kisebbségi politizálásban azzal, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség élt a lehetőséggel és felvállalta a járatlan út kockázatát.

A döntést ugyan sok bírálat érte, mára azonban követendő példává vált. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti kisebbségek kormányzati szerepvállalása akárcsak több nyugat-európai országban, térségünkben is a kisebbségi kérdés parlamentáris rendezésének egyik leghatékonyabb eszköze. Mára már az sem vitatott, hogy a létező alkotmányos keretek között a romániai magyarság helyzetének jogi-politikai rendezése csak egy hosszabb távú folyamat eredménye lehet, és ebben a folyamatban ésszerűen kihasználható a kormányzati szerepvállalás lehetősége. Ugyanakkor azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy nincsenek csodák. A kormányzati szerepvállalás sem bizonyult annak, ám kétségtelen előrelépést hozott. A legnagyobb Kárpát-medencei magyar kisebbség helyzetének értékelésekor figyelembe kell vennünk azokat a folyamatokat, amelyek Romániában megindultak, illetve folyamatban vannak. Ilyenek a privatizáció, a kárpótlási

törvények, a földtörvény, valamint a nyelvi jogokat biztosító jogszabályok. Az erdélyi magyarság gazdasági helyzetének és társadalmi kohéziójának alakulását jelentős módon meghatározták azok a változások, amelyek a posztszocialista Románia státusában a XX. század végén és a XXI század elején bekövetkeztek. Azok közül a kelet-közép-európai országok közül, amelyben magyarok élnek, egyesek már az EU tagjaivá váltak, Románia várhatóan 2007 januárjától lehet az európai közösség tagja. Az erdélyi magyarság hisz abban, hogy létérdeke az európai integráció, mert céljai megvalósítását, asszimilációmentes jövőjét, nemzeti integrációját a közös Európa szavatolhatja. Ezért az elmúlt tíz évben következetesen az integráció felgyorsítása érdekében politizált és cselekedett. 2. TÖRTÉNELEM A román állam alapját képező Moldvai Fejedelemség a Kárpátok és a Fekete-tenger közötti területen, a

Havasalföldi Fejedelemség a Kárpátok déli vonulata és a Duna közötti alföldön jött létre az i. sz XIII században Mindkét államalakulat lakossága a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A XV században a két fejedelemséget elfoglalták a törökök, s ettől kezdve az Oszmán Birodalom vazallus államai lettek. 1859-ben Moldvában és Havasalföldön ugyanazt a személyt, Cuza ezredest választották fejedelemmé, s ezzel de facto, az 1878-as Berlini Szerződéssel pedig de jure is létrejött az egységes Románia. 1881-ben a Hohenzollern dinasztiából származó Károly herceget királlyá koronázták. Az I. világháború alatt Románia átmenetileg az antant hatalmakhoz csatlakozott, amelyek titkos szerződésekben a jelentős román lakossággal rendelkező Erdély, Besszarábia és Bukovina átadását ígérték győzelmük esetén. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően a román hadsereg el is foglalta az említett területeket. E

változásokat azután az I világháborút lezáró versailles-i békerendszer véglegesítette. A kialakult Nagy-Románia autokratikus politikai rendszere a kisebbségeket megpróbálta kirekeszteni a politikai és gazdasági hatalom gyakorlásából. A húszas évek végétől a nem román etnikumú lakosságot egy félkatonai szervezet, a Vasgárda tartotta rettegésben. 1938ban az uralkodó nyílt diktatúrát vezetett be 1940-ben Antonescu marsall a vasgárdisták támogatásával puccsot hajtott végre, és magához ragadta a hatalmat. 1940-ben a MolotovRibbentrop egyezmény alapján a Szovjetunió elcsatolta Besszarábiát és Bukovinát, majd a II bécsi döntés alapján Magyarország visszavette Észak-Erdélyt. 1941-ben Románia Németország szövetségeseként belépett a II. világháborúba 1944 augusztusában Mihály király a történelmi pártokra támaszkodva megdöntötte Antonescu diktatúráját és csatlakozott a szövetségesekhez. A párizsi béke 1947-ben a

Szovjetuniónál hagyta Besszarábiát és Bukovinát, de visszaadta Romániának Észak-Erdélyt. A II. világháború után Romániában is szovjet-típusú politikai berendezkedés alakult ki, amelyet évről évre erősödő nacionalizmus jellemzett. 1965 után Nicolae Ceauşescu, a Román Kommunista Párt főtitkára sztálini típusú személyi kultuszt épített ki, amit úgy próbált szalonképessé tenni a nemzetközi közvélemény előtt, hogy 1968-ban szembefordult a Szovjetunióval, és nem vett részt a csehszlovákiai bevonulásban. A gorbacsovi "peresztrojka" idejében Ceauşescu voluntarizmusa és rendkívül intoleráns nacionalista politikája egyre anakronisztikusabbá vált. Uralmát 1989 decemberében egy Temesvárról kiinduló, közel 1.500 áldozatot követelő népi felkelés döntötte meg A Nemzeti Függetlenségi Front vette át a hatalmat, amelynek vezetője, Ion Iliescu 1990-ben köztársasági elnök lett. 1996 novemberéig - amikor a

rendszerváltás utáni első hatalom- és államfőváltás megtörtént - a különböző román kormányok alatt sem a politikai rendszer demokratizálásában, sem a gazdaság korszerűsítésében nem sikerült gyökeres fordulatot elérni. Az ezt követő politikai váltógazdálkodás azonban meghozta a kezdetben halogatott szükségszerű reformintézkedéseket, így 2005 áprilisában Románia aláírhatta a csatlakozási szerződést az Európai Unióval. A csatlakozás tervezett időpontja 2007 A trianoni szerződés következtében Románia állampolgáraivá vált erdélyi magyarság őshonos kisebbség, az ország legnépesebb kisebbségi népcsoportja. Erdélybe a IX-X század folyamán telepedtek be a magyarok, akik az ezredforduló környékén tértek át a nyugati keresztény vallásra. A Magyar Királyság részeként közigazgatásilag mindig külön egységként kezelt, vajdák által irányított Erdély a XII. század óta három nép (magyar, román,

szász) hazája volt Közigazgatási autonómiája fokozatosan kiteljesedett: a XVI. századtól a "három nemzet" (magyar, székely - magyarul beszélő kiváltságos szabad katonai réteg -, szász) képviselői külön országgyűléseket tartottak, amelynek nyelve a magyar lett. 1541-ben - Magyarország három részre szakadása után - az Erdélyi Fejedelemség török vazallus államként a vallási tolerancia egyik fellegvárává vált Európában: 1568-ban a tordai országgyűlés törvénybe iktatta a négy bevett vallás - a katolikus, református, evangélikus és unitárius - szabad gyakorlását. A XVII században Erdély az európai nagyhatalmi küzdelmek egyik alanya lett, a Protestáns Liga oldalán beavatkozott a harmincéves háborúba. Nagy uralkodói - így például Bethlen Gábor és I. Rákóczi György - a Német-Római Szent Birodalom fejedelmeivel egyenrangú partnerekként tárgyaltak, s még a távoli Franciaország számára is kívánatos

szövetségesnek bizonyultak. A fejedelemségnek ezt a korszakát Erdély aranykoraként tartja számon a magyar irodalom és köztudat. Nem véletlenül, hiszen ebben az időszakban virágzott a kultúra, igen élénk kulturális kapcsolatok szövődtek a fejedelemség és a nyugat-európai (különösen: holland, svájci, angol) egyetemek között. Erdély a XVIII. századtól veszített jelentőségéből Bányászata fokozatosan lehanyatlott, gazdagsága kizárólagos forrásává a Török Birodalommal folytatott átmenő kereskedelem lett. A törökök kiűzését (1686) követően elveszítette korábbi relatív politikai függetlenségét, és egy közvetlenül Bécsből irányított közigazgatási szerv fennhatósága alá tartozott. A XVIII században komoly változások történtek a népesség etnikai és vallási struktúrájában is. A román lakosság aránya a század végén elérte a teljes erdélyi népesség felét, s a görögkatolikus (unitus) papság a román

nép szellemi vezetőjeként megkezdte küzdelmét annak érdekében, hogy a románok negyedik nemzetté és az unitus vallás bevett vallássá válhasson. Követeléseik elutasítása a XVIII. században a magyar-román kapcsolatok fokozatos megromlásához vezetett. A román-magyar konfliktusokat súlyosbította Erdélynek az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Magyarországgal történt uniója: a területi autonómiát követelő románok illetve a meglévő önállóságukat védelmező szászok fegyverrel fordultak szembe a magyar forradalommal. Az I. világháborút megelőzően Erdély már Magyarország gazdaságilag viszonylag elmaradott területének számított, ahol a modernizáció csak kevéssé éreztette hatását. A megkésett iparosodás nem tudta felszívni a megszaporodott munkaerőt, ezért a XIX. század végén mindenekelőtt a székelyek körében - tömeges kivándorlás indult meg Amerikába A gazdasági elmaradottságért a román nemzeti mozgalom

vezetői a magyar uralkodó elitet vádolták, ami tovább élezte a magyar-román konfliktusokat. A román nemzeti mozgalom erdélyi képviselői az egységes Románia kialakulása (1859) után egyre határozottabban követelték az egyesülést anyaországukkal. A szellemi életben azonban az I. világháborút megelőző időszakban az Erdélyben élő népcsoportok mindegyike komoly eredményeket ért el. Az első magyar nyelvű hírlap 1789ben jelent meg Kolozsváron, a nyelvújító Aranka György már egy tudományos akadémia felállítását is javasolta. 1792-ben megalakult az első erdélyi magyar színtársulat is Bölöni Farkas Sándor a XIX. század első felében nagy elismertséget szerzett amerikai útjáról készült naplójával. A másik híres erdélyi utazó, Kőrösi Csoma Sándor az angol-tibeti és a tibeti-angol szótár elkészítésével tett szert nagy hírnévre. Jelentős eredménynek számított a nemzetközi tudományos életben az euklideszi

geometria megdöntése Bolyai János által (1833). 1872-ben sor került az erdélyi magyar egyetem felállítására Kolozsváron. Itt született, és részben itt alkotott az egyik legnagyobb magyar költő, Ady Endre. A francia impresszionizmus hatását közvetítő nagybányai festő iskola is itt jött létre a századfordulón, amelynek leghíresebb képviselői Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon és Thorma János voltak. Erdély meghatározó szerepet játszott a román nemzeti kultúra születésében is: a nyelvújítók (Klein, Maior, Şincai) a XVIII. században innen indították el az egységes román nemzet megteremtéséért vívott küzdelmüket. A soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a gyulafehérvári román nemzetgyűlés 1918. december 1-jén kimondta Erdély Romániával történő egyesítését, bízva az antant hatalmak Romániának a háború alatt tett ígéreteiben. Az 1920-as trianoni szerződés

véglegesítette is 103.093 négyzetkilométernyi terület (a történelmi Erdély, Partium és a Bánát egy részének) Romániához történő csatolását, 1.300000 főnyi magyar lakossággal Az 1923 évi alkotmány egységes nemzetállammá nyilvánította Romániát és egy utalás erejéig sem emlékezett meg a gyulafehérvári nyilatkozatban az "együttélő népeknek" ígért széleskörű kisebbségi jogokról, sőt kifejezetten szűkítette az általános emberi jogokat. A határmódosítás következtében Romániába átkerülő magyar népesség óriási tragédiaként élte meg a változást, aminek a súlyát növelte a magyar köztisztviselők, katonatisztek szinte azonnali elbocsátása, a romániai földreformnak a magyar birtokosok rovására történő megvalósítása, a romániai magyar vállalatok államosítása. Ennek következtében 1918 és 1924 között mintegy 197.000 fő menekült át Magyarországra Az egymást követő román kormányok

nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfosszák a romániai magyarságot anyagi bázisától és intézményrendszerétől, vagy - ha erre nem volt lehetőség - legalábbis korlátozzák a magyar intézmények önkormányzási lehetőségeit. Az erdélyi magyarság ez ellen új civil szervezeteire és politikai pártjára, az Országos Magyar Pártra támaszkodva próbált meg védekezni. 1940. augusztus 30-án a II bécsi döntés Észak-Erdélyt a Székelyfölddel együtt (43000 négyzetkilométer és 2,5 millió lakos ebből 1 millió román nemzetiségű) visszaadta Magyarországnak. A területi revízió azonban nem jelentette a kisebbségi kérdés megoldását, mert a Romániánál maradó Dél-Erdélyben továbbra is 400.000 főnyi magyar élt, ugyanakkor Magyarországhoz került 1 millió román. A más nemzetiségűek elüldözésével mindkét oldalon megindult az etnikailag tiszta területek kialakítása, és helyenként súlyos atrocitásokhoz vezetett. 1945

után Észak-Erdély és a Székelyföld visszakerült Romániához. Az 1945 február 6-án kibocsátott 86. sz törvény, a Nemzetiségi Statútum - amely formailag mindmáig hatályos első ízben biztosított kollektív jogokat a nemzeti kisebbségek számára A Statútum előírja, hogy azokon a területeken, ahol a lakosság legalább 30 %-át teszik ki, a más nemzetiségűek szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási intézményekben és a bíróságokon, és a román mellett e nyelvek ismeretét is kötelezővé teszi az e területeken hivatalban lévő köztisztviselők számára. Biztosítja az anyanyelvi oktatást minden szinten, és szigorúan bünteti a nemzetiségi uszítást, valamint az etnikai alapon megnyilvánuló diszkriminációt. A statútum rendelkezéseit azonban teljességében sohasem alkalmazták, rövid időn belül pedig egyáltalán nem érvényesültek rendelkezései. A kommunista hatalomátvétel után az államosítás (1948)

során a magyar kisebbséget megfosztották vagyonától, intézményeitől (az egyháziakat kivéve) és iskolarendszerétől. A magántulajdon és a polgári intézményrendszer felszámolása, az erős központosítás természetesen mindenkit sújtott a kommunista országokban, de a kisebbségeket halmozottan hátrányos helyzetbe hozta. 1948 után a romániai magyarság egyre inkább a nacionálkommunista román állam önkényének kiszolgáltatottja lett. Az anyanyelv szabad használatát garantáló törvények (sőt a Ceauşescu elnök idejében hatályos alkotmány) szellemével ellentétben a magyar nyelvet a ’60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből. A ’80-as években a magyar nyelvet már sem a közigazgatásban, sem a közéletben nem lehetett használni. Az 1989-es decemberi események nem hozták meg a kommunista-nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az új alkotmány és a ’90-es évek jogalkotása messze elmaradt

mind a romániai magyarság jogos igényeitől, mind pedig a ’89-es fordulatot megvalósító román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ több, egymástól markánsan különböző érdekcsoportból, különböző ideológiákat képviselő platformból tevődik össze. 2003-ig a szervezet megőrizte egységét, amikor is az RMDSZ-ből kivált politikusok létrehozták a Magyar Polgári Szövetséget, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot. 1996 és 2000 között az RMDSZ mint a demokratikus kormánykoalíció egyik tagja részt vett a központi irányításban. Több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti közösség érdekképviselete ekkor került először olyan

helyzetbe, hogy kormányzati felelősséget vállalhasson.Az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma kipróbálni: felelős kormánytényezőként részt vehetett az ország irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása jelentős előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: A 2001 és 2004 közötti parlamenti ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a 2002-es és 2003-as évre megállapodást írt alá a kormányzó Szociáldemokrata Párttal annak parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén. A 2004 végi parlamenti választások során az erdélyi magyarság képviselete újra parlamenti és kormánytényező lett. Az 1996 utáni

időszakban a romániai magyarság alapvető nyelvikisebbségi jogai biztosítottá váltak, jelenlegi legnagyobb problémáját a népességfogyatkozás és annak következményei képezik. 3. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 237.500 km2 Összlakosság: a 2002-es népszámlálás adatai szerint 21.698181 fő Népsűrűség: 91,4 fő/km2. Etnikai csoportok (a 2002-es népszámlálás adatai alapján): román - 91 %, magyar - 6,7 %, roma - 1,1 %, német - 0,2 %, ukrán - 0,3 %, orosz-lipován - 0,1 %, török - 0,1 %, szerb - 0,1 %, tatár - 0,1 %, szlovák - 0,1 %. A többi kisebbség részaránya 0,1 % alatt van Vallások (a 2002. évi népszámlálási adatatok szerint): ortodox - 86,7 %, római katolikus - 4,7 %, református - 3,2 %, görög-katolikus - 0,9 %, pünkösdista - 1,5 %, baptista - 0,6 %, adventista - 0,4 %, unitárius - 0,3 %, muzulmán - 0,3 %, evangéliumi keresztény - 0,2 %, ágostai hitvallású evangélikus - 0,1 %, órítusú keresztény - 0,1 %, óortodox - 0,1 %,

evangélikus-lutheránus - 0,1 %. Népegészség: csecsemőhalandóság - 20 ‰, átlagéletkor - 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak). Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás - kétkamarás parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom - kormány (miniszterelnökség), igazságszolgáltatás - Legfelsőbb Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest (főváros); főváros - Bukarest (Bucureşti, 1.926334 fő), nagyobb városok - Constanţa, Iaşi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár (Cluj-Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82 municípium), 2685 község, 13000 falu Városi lakosság: 67 %. Politikai alakulatok a Parlamentben (2005): kormánykoalíció: – Nemzeti Liberális Párt (Partidul Naţional Liberal - PNL); – Demokrata Párt (Partidul Democrat - PD); – Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ, Uniunea Democrată Maghiară din România - UDMR). – Konzervatív (volt Humanista) Párt (Partidul

Conservativ - PC) ellenzék: – Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat - PSD) – Nagy-Románia Párt (NRP, Partidul România Mare - PRM); GDP/fő: kb. 3665 EUR Árfolyam: 3,107 RON/USD, 3,677 RON/EUR (2005. december) Infláció: 8,6 %. Munkanélküliség: 7,2 % (2005. december) Összes külföldi tőkebefektetés: 13,195 milliárd EUR (1990-2003). A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.447544-re csökkent a tíz évvel korábbi 1624954-ről, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7 %-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi lakosságé pedig 89,5 %-ról 91 %-ra növekedett, annak ellenére, hogy a népességfogyás a román lakosság körében is jelentős volt. A romániai magyarság legnagyobb része a mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel - romák és németek - nem éri el az 1

%-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy 20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35-37 %-át tömöríti. Itt a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 12-15 %-ot (Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %) Az erdélyi magyarság közel 28 %-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16-18 %-a Közép-Erdélyben, 18-20 %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki. A román állam mintegy hét évtizedes betelepítési politikájának eredményeként - amely előbb Erdély középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai

összetételét változtatta meg - a magyarság számaránya csökkenőben van, bár a ’89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnők A magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar Marosvásárhelyen is 50 % alá (47 %) csökkent a magyarság lélekszáma. A magyarok több mint fele - 758208 fő - városokban lakik, községekben 676.169-en élnek 1. ábra: Tájegységek Romániában 2. ábra: Magyarok Romániában 3. ábra: Magyarok az erdélyi megyékben 4. ábra: Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2002 között A XX. század második felében a romániai magyar lakosság számának

növekedése lelassul A Székelyföld kivételével - ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét - a magas halandóság miatt a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint több mint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es évektől napjainkig elhagyták Romániát. Az 1992 évi valamint a legutóbbi, 2002-es népszámlálás közötti időszakban történt népességfogyás (190.582 fő) elsőszámú okai azonban a természetes népesedés-változás vártnál jóval kedvezőtlenebb mutatói. 1992 és 2002 között a regisztrált természetes fogyás 107000 fő, ami a romániai magyar népességfogyás 56 %-át teszi ki. A születési és halálozási arányszámok 1992-ben a magyarok esetében 0,56 %-os, 2002-ben pedig 0,72 %-os fogyást eredményeztek. A román és

magyar belügyminisztériumok által jegyzett, statisztikai adatokkal bizonyítható ki-, illetve bevándorlás 43 ezer fő. A népszámlálás által kimutatott fogyásból további 40 ezer személy státusa statisztikai adatokkal meghatározhatatlan. Ezek vagy más - Magyarországtól különböző - országba távoztak úgy, hogy a romániai nyilvántartás ezt a tényt nem regisztrálta, vagy pedig a népszámlálás időpontjában nem tartózkodtak otthon (vélhetően többségében munkaerő-migránsok), illetőleg a két népszámlálás között identitást váltottak. Mivel az asszimiláció mértéke alacsony - a vegyes házasságok aránya a rendszerváltást követően visszaesett -, valószínűsíthető, hogy a negyvenezres hiány elsősorban a külföldi munkavállalás eredménye. 5. ábra: A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 2002 között 4. JOGI HELYZET A törvényhozás terén az utóbbi évek legnagyobb horderejű eseménye a 2003. évi

alkotmánymódosítás volt. Az alaptörvénynek az októberi referendumon elfogadott módosításával befejeződött a nyelvi jogok kodifikációja, a korábban törvénybe foglalt nyelvikisebbségi jogok ezáltal alkotmányos garanciát kaptak. A módosított alkotmány áttörésként értékelhető a kisebbségi érdekvédelemben: jelentős pozitívuma a korábbi, 1991-ben elfogadott változathoz képest, hogy szavatolja a magántulajdont, a felekezeti oktatást, a kötelező katonai szolgálat eltörlését, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, az állami hivatalokban, az igazságszolgáltatásban. Összességében erősíti a jogállamot, bővíti az alapvető emberi és kisebbségi jogokat, segíti az uniós jogharmonizációt. Az 1991-es alkotmánnyal szemben ez alkalommal nem született olyan új javaslat, amely hátrányosan érintené a magyar nemzeti közösséget. A kisebbségvédelem terén elfogadott lényeges módosítások mellett az általános jellegű

módosítások is javítják a hatályos alaptörvényt. Ezáltal nyolcvan év után először rendeződik alkotmányi szinten a kisebbségek anyanyelvhasználatának kérdése. Tartalmaz egy különálló fejezetet az uniós integrációról is A nemzeti szuverenitás bizonyos attribútumait az uniós intézményekre ruházza át, illetve egyes jogosítványoknak az unióval közösen történő gyakorlását irányozza elő. Rögzítésre került az is, hogy az uniós joganyag elsőbbséget élvez a belső jogrendszerrel szemben. Nem sikerült azonban törölni az alkotmány első pontjából a nemzetállam meghatározást. Az 1991-ben elfogadott és 2003-ban módosított alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek hivatalos nyelve a román. A korábban alkotmányos szinten rögzített kisebbségi jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya miatt a gyakorlatban hosszú ideig nem voltak meg az elégséges garanciái. A hatalmi

pozícióban lévő pártok 1991 és 1996 között - fenntartva a kisebbségi kérdés politikai kezelésének lehetőségét - nem törekedtek e vonatkozásban a törvényhozási keretek kialakítására. E tekintetben lényeges javulást hozott az 1996-os választások után létrehozott, tárca nélküli miniszter által felügyelt Kisebbségvédelmi Hivatal, amely számos jogszabályi kezdeményezést tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében. Áttörésnek tekinthető, hogy a köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999 számú törvény kötelezővé tette a kisebbségek nyelvét ismerő személyek alkalmazását azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbséghez tartozók részaránya meghaladja a 20 %-ot. Az 1991-ben elfogadott közigazgatási törvény a román nyelv kizárólagos használatát írta elő. A Ciorbea-kabinet a 22/1997 sz sürgősségi kormányrendelettel módosította ezt lehetővé téve a nemzeti kisebbségek

nyelvének használatát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbséghez tartozók számaránya meghaladja a 20 %-ot -, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozták, törvényerőre emelése sokáig nem történt meg. 2001-ben az új kormányzat az RMDSZ-szel kötött megállapodásba bevette ennek a kérdésnek a rendezését és a 20 %-os anyanyelvhasználati rendelkezést a román parlament törvényerőre emelte (215/2002 sz. törvény) Az 1995-ben életbeléptetett oktatási törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás lehetőségeit. A 36/1997 sz sürgősségi kormányrendelet az oktatási törvény kisebbségellenes előírásait törölte és az ennek alapján 1999-ben elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás jogát az óvodától az egyetemig. A romániai magyarok vagyonjogi és gazdasági helyzetének,

valamint létbiztonságának lényeges javulását teszik lehetővé a restitúciós jogszabályok. A föld- és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó 1/2000 sz. törvényt 2001-ben megerősítettek és utólagos módosításai is kedvezően alakultak. Az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszármaztatását a 10/2001 sz. törvény rendezi, amely az eddigi legteljesebb körű visszaszolgáltatást, illetve kártalanítást irányozza elő. A jogszabály előírásai valamennyi elkobzott ingatlanra vonatkoznak, és kártalanítást állapítanak meg a természetben vissza nem szolgáltatható ingatlanok esetében. A 2002 évi 501-es törvény az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezett, a tényleges visszaszolgáltatás 2003-ban kezdődött meg. Az országos restitúciós bizottsághoz 1.957 magyar kérés érkezett, 2005 végéig a magyar történelmi egyházak tulajdonát képező 387 ingatlan kapcsán született jóváhagyó

bizottsági határozat. A 66/2004 sz törvény lehetővé teszi a jogtalanul elvett közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását az egykori kisebbségi civil szervezetek jogutódai számára. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását a magyar nemzeti közösség politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek végrehajtására Románia ígéretet is tett. A Romániában hivatalosan elismert egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, annak reményében, hogy az biztosítaná a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot anyanyelven is. Ez ügyben fontos előrelépésnek bizonyult, hogy a módosított alkotmány immár önálló

oktatási formaként ismeri el a felekezeti oktatást, aminek megvalósításához az RMDSZ a tanügyi törvény ilyen irányú módosítását tervezi. 2005. július 15-én a magyar egyházak által is ellenjegyzett formában fogadta el a román kormány a felekezeti törvény tervezetét. A jogszabály biztosítja az egyházak autonómiáját, és lehetővé teszi, hogy állami támogatással az óvodától az egyetemig működjön a felekezeti oktatás. 2002-ben megszületett a diszkrimináció-ellenes törvény. Az RMDSZ által delegált kisebbségi miniszter 2000-ben kezdeményezte a diszkrimináció minden formáját tiltó és megelőző jogszabályt. Az ekkor megszületett 2000 évi 137 számú kormányrendelet 2002ben emelkedett törvényerőre Ez a törvény a romániai kisebbségvédelem egyik legjelentősebb jogszabálya lett. Kormányhatározattal már 2001-ben megalakult a Diszkrimináció-ellenes Tanács, amelyet héttagú testület vezet. A törvény előírásai

értelmében a Kisebbségvédelmi Hivatalhoz fordulhat minden olyan személy, akit bármilyen diszkrimináció ért, a testület azonban hivatalból is vizsgálatot indít. 2002-től kormányhatározat szabályozza a nemzeti szimbólumok használatát. Eszerint minden nemzeti kisebbségi közösség - így a magyar is szabadon használhatja nemzeti szimbólumait A belső törvényhozás hiányosságait csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményt 1997-ben ratifikálták, míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálására bár 1997-ben aláírták - 2005 végéig nem került sor. Az 1996-ban kötött magyar-román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika általános elveit,

további nemzetközi dokumentumokat Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól (ENSZ, 1992), az EBEÉ Koppenhágai Dokumentuma, valamint az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993). sz Ajánlása - emel jogi érvényre 5. ÉRDEKKÉPVISELET A kommunista diktatúra bukását követően, 1989. december 25-én megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely a Romániában élő magyarok érdekvédelmét és közképviseletét vállalta fel. Az RMDSZ a Romániában kisebbségben élő magyarság különböző területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi szövetsége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság képviseletét, ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáinak kialakulását, tevékenységét, és egyeztet azok között. Tagsága a belső pluralizmus elve alapján területi szervezetekbe, ideológiai alapon tömörülő platformokba, valamint társult

tagokba szerveződik. A szövetség társult tagjai szociális, tudományos, művelődési és más, szakmai jellegű, valamint ifjúsági csoportosulások. Az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján működik, szétválasztva a döntéshozó, végrehajtó, illetve az ellenőrző szférákat. A szövetség legfelsőbb döntéshozó testülete a Kongresszus. Két Kongresszus között az RMDSZ döntéshozó testületei: a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET). Politikai döntéshozó tevékenysége mellett az SZKT a szövetség működésére vonatkozó határozatokat fogad el. A Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) az RMDSZ társult tagjainak - mint szociális, tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezeteknek, illetve rétegszervezeteknek képviseleti, érdekegyeztető, tanácsadó és - saját hatáskörén belül - döntéshozó fóruma, amely a romániai magyarság érték- és érdekpluralizmusát

jeleníti meg. Az SZKT két ülése közötti időszakban szükség szerint a Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) hoz határozatokat a működésre és szervezésére vonatkozó kérdésekben. Ezeket a határozatokat utólag az SZKTnak jóvá kell hagynia A szövetség legfelsőbb képviseletét és politikai koordinációját a szövetségi elnök látja el. Ezt a tisztséget 1993 óta a többször újraválasztott Markó Béla tölti be. Az RMDSZ végrehajtó testülete az Ügyvezető Elnökség, amely teljesíti a Kongresszus és az SZKT határozatait és ezeknek megfelelően döntéseket hoz; vezetője az ügyvezető elnök, aki illetékességi területén képviseli a szövetséget. Az Ügyvezető Elnökség főosztályainak munkáját a különböző területekért (kormányzati tevékenység; önkormányzatok; területi szervezetek; oktatás; művelődés és egyház; szórvány, szociális ügyek és ifjúság; gazdaság és európai integráció) felelős ügyvezető

alelnökök vezetik. A szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető és tanácsadó testülete az Országos Önkormányzati Tanács. Az 1990., 1992, 1996, majd a 2000 évi választásokon elért eredményeinek, a helyhatóságokban, a parlamentben, valamint a kormányzati struktúrákban végzett tevékenységének köszönhetően az RMDSZ Románia politikai életének számottevő, megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Jelentőségét és szerepét megerősítették a 2004 évi helyhatósági és parlamenti választások. A romániai magyarság érdekvédelmi szervezete (az 1996-2000-es időszak után) másodszor része az országot irányító kormánykoalíciónak. A törvényhozásban (10 szenátor, 22 képviselő) és a kormánykoalícióban való jelenlétével szerepet vállalt és vállal Románia demokratikus intézményrendszerének megerősítése, az általános gazdasági

és társadalmi reformok megvalósítása és az európai integrációra való felkészülés terén. Ugyanakkor alapvető feladata továbbra is a nemzeti kisebbségek jogainak, az emberi jogok és szabadságjogok egyre teljesebb érvényesítésének biztosítása a jogállam keretein belül. 2004-ben az RMDSZ mind az elnökválasztáson, mind a parlamenti választásokon a negyedik helyezést érte el. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a romániai magyar közösség az RMDSZ-t továbbra is legitim és hatékony érdekvédelmi és közképviseleti szervének tekinti. A szövetség támogatottságát tükrözik a 2004. évi helyhatósági választásokon elért eredmények is, amikor 189 polgármesteri, 2.488 helyi tanácsosi, valamint 111 megyei tanácsosi mandátumot szerzett. Jelenleg 5 erdélyi megye (Bihar, Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár) önkormányzatát irányítja az RMDSZ, és polgármesterei vannak olyan nem magyar többségű városokban is, mint például

Szatmárnémeti, Szászrégen és Zsombolya. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), és társult tagja az Európai Néppártnak (EPP). A változó nemzetközi politikai kihívások, a román belpolitikai helyzet, a romániai magyar közösség hagyományainak, számarányának, valamint politikai tagolódásának igénye és következménye magyarázza, hogy a szövetség folyamatos átalakuláson ment át a nélkül, hogy feladni kényszerült volna a román politikai életben kialakult sajátos arculatát és szerepét. A romániai magyarság társadalomszervezési és érdekvédelmi rendszerének megteremtése során eredményeket elsősorban a saját intézmények létrehozásában, a civil szerveződések és alapítványok megerősödésében, a nemzetközi kapcsolatépítésben, valamint a kisebbségi jogok romániai

érvényesítésében sikerült elérni. A kisebbségi jogok érvényesítése terén 1996 jelentette a fordulópontot, amikor az RMDSZ feladta az addigi ellenzéki, sérelmi politizálás gyakorlatát, és kormányzati szerepet vállalt. 2003-ban megjelent a romániai magyar köz- és politikai életben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Székely Nemzeti Tanács. A két szervezet jogilag, formailag nem létezik, bírósági bejegyzésüket nem kezdeményezték. Ugyanebben az évben alakult meg bejegyzett kisebbségi szervezetként a Magyar Polgári Szövetség is. Az 1996. évi választások eredménye minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára. Érdekvédelmi szervezetének részvétele a román kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig egyetlen romániai kisebbségi közösségnek sem volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában, nagyobb eséllyel

kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: · a kormányprogramban helyet kaptak az RMDSZ programjának fontos célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása); · a kormányzati struktúra módosítása révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv - a miniszterelnök mellé rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal - jött létre, érdemi politikai-szakmai jogosítványokkal, regionális kirendeltségekkel; az oktatásügyi és művelődési minisztériumon belül létrejöttek a kisebbségi oktatás, illetve művelődés sajátos kérdéseivel foglalkozó államtitkárságok; · a központi és helyi adminisztrációban az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos

tisztségeket kapott; · a törvényalkotás szintjén sikerült érvényt szerezni számos, az RMDSZ programjában prioritásként meghirdetett célkitűzésnek: kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban (22/1997. sz sürgősségi kormányrendelet), anyanyelven való tanulás joga az óvodától az egyetemig (új tanügyi törvény), polgári és szabadságjogok védelme (ombudsmanról szóló törvény), a volt közbirtokossági, egyházi vagy közösségi földtulajdonok visszaszolgáltatása (földalapról szóló törvény, a mezőgazdasági földterületek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvény). Az RMDSZ kormányzati részvétele egyértelműen pozitív hatást gyakorolt a román-magyar viszonyra, valamint a Románia és Magyarország közötti kétoldalú kapcsolatokra: Kolozsváron újra létrejött a főkonzulátus, parafálták a diplomák elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyes bizottság alakult, s számos kétoldalú

tárcaszintű együttműködési dokumentum született. Az RMDSZ-nek mint a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezetének kormánykoalíciós tapasztalatai meghatározták az erdélyi magyarság politizálásának, érdekérvényesítésének irányait, lehetőségeit. A koalíciós kormányzás négy évét a magyar közösség kétszeresen is türelmi időszakként élte meg, amelyet egyrészt a román hatalom iránti, másrészt pedig a saját érdekvédelmi szövetsége iránti bizalom kérdésének tekintett. A négyéves ciklus végén a közvéleménykutatások egyértelműen pozitív visszajelzést tükröztek. A romániai magyar lakosság mintegy 80 %-a úgy vélte, hogy érdekvédelmi szervezetének a továbbiakban is meg kell próbálnia kormányzati felelősséget vállalni. A 2000. évi őszi parlamenti választások után az RMDSZ azonban nem lépett be az új kormányba, hanem évente megújított szerződésben vállalta a kisebbségben kormányzó

kabinet parlamenti támogatását. A megállapodások eredményeként sikerült módosítani a román alkotmányt, ami áttörésként értékelhető a kisebbségi érdekvédelemben: jelentős pozitívuma a korábbi, 1991-ben elfogadott változathoz képest, hogy szavatolja a magántulajdont, a felekezeti oktatást, a kötelező katonai szolgálat eltörlését, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban, az állami hivatalokban, az igazságszolgáltatásban. Összességében erősíti a jogállamot, bővíti az alapvető emberi és kisebbségi jogokat, segíti az uniós jogharmonizációt. A román parlament ugyanakkor elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati jogokat biztosító új közigazgatási törvényt, jelentősen bővült a magyar tannyelvű állami felsőoktatás, megkezdhette működését a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem, számos önálló magyar középiskola jött létre, a földtörvényt a magyarság érdekeinek megfelelően módosították

megerősítve a közbirtokossági tulajdonforma elismerését (ennek eredményeként újraalakultak az egykori székely közbirtokosságok és az estek túlnyomó többségében az elkobzott föld- és erdőterületek visszakerültek a jogos tulajdonosaikhoz), megszületett a restitúciós törvény, és jelentősen növekedett a magyar nyelvű rádióadások időtartama. A kormánypárttal folytatott együttműködés eredménye az is, hogy több évtizedes rabsága után sikerült kiszabadítani és köztérre állítani az aradi Szabadság-szobrot, előrelépés történt a magyarlakta régiókat érintő észak-erdélyi autópálya építésének ügyében, s javult a magyarok által lakott régiók infrastrukturális helyzete is. Az RMDSZ a különböző ideológiai alapú platformok autonómiájára épül. Az egyidejűleg politikai pártként és érdekvédelmi szervként működő szövetség első másfél évtizedét a különböző platformok közötti törékeny egyensúly

jellemezte. Átmenetileg több alkalommal következett be kisebb eltolódás egyik vagy másik áramlat javára, de a területi szervezeteket, parlamenti csoportot és a romániai magyar közvéleményt egyaránt megosztó konfliktusok megoldásában a kiegyensúlyozásra törekvő politizálás hosszú ideig sikeresnek bizonyult. A szakadás veszélye azonban már a századfordulón egyre inkább körvonalazódott, 2003-tól kezdődően pedig sokszínűvé vált a romániai magyar politikai és érdekvédelmi paletta is. Az RMDSZ 2003 januárjában Szatmárnémetiben tartott kongresszusa módosította a szövetség programját és alapszabályzatát. Az alapszabályzat-módosítás két legfontosabb eleme a tiszteletbeli elnöki tisztség törlése, valamint annak rögzítése, hogy a helyhatósági vagy parlamenti választásokon a szövetség ellenében, más politikai alakulat színeiben induló személyek elveszítik RMDSZ tagságukat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT)

létrehozási folyamatának első állomása ugyanebben az időben ugyancsak Szatmárnémetiben volt. A tiszteletbeli elnökséget elveszítő Tőkés László református püspök ekkor hirdette meg a spontán, alulról szerveződő autonómiamozgalom szükségességét, amelynek végcélja az erdélyi magyar társadalmat egységbe foglaló EMNT létrehozása és a romániai magyarság háromszintű autonómiájának megvalósítása. Többhónapos szervezési munkát követően 2003 október 26-án Sepsiszentgyörgyön közfelkiáltással megalakult a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), december 13-án Kolozsváron pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az SZNT elnöke Csapó József volt RMDSZ-es szenátor. Alakulásakor a székely tanács bejelentette, hogy célja Székelyföld területi autonómiájának kivívása. Az etnikai alapú területi autonómia koncepcióját Csapó József dolgozta ki, és mutatta be 2003 novemberében. Ezt követően az EMNT szakértői csoportja

is bemutatott egy regionális autonómia-koncepciót. Az EMNT elnöke és egyben tiszteletbeli elnöke Tőkés László királyhágómelléki református püspök. A nemzeti tanácsok megjelenése a teljes román politikai paletta felháborodását váltotta ki. A román pártok a román integritás veszélyeztetésének, alkotmányellenes kezdeményezésnek nevezték a tanácsok megjelenését, valamint autonómia-tervezeteik bemutatását, és törvényen kívül helyezését kérték annak a két szervezetnek, amelyek jogilag, tehát törvényesen létre sem jöttek. 2003 november 7-én a Legfelsőbb Törvényszék mellett működő ügyészség vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy az SZNT létrehozása büntetőjogi eset, vagy sem. A kivizsgálás megállapította, hogy nem történt alkotmányellenes cselekedet, mivel a tanács az alternatív mozgalmakban szerepet vállaló RMDSZ-képviselők révén a román parlament elé kívánja terjeszteni

autonómia-tervezetét. 2004-ben mindkét - jogilag nem létező szervezet autonómia-programját RMDSZ-es képviselők nyújtották be a román parlamentbe A szakbizottságok visszautasították, csupán az RMDSZ politikusai támogatták azokat. Bár az RMDSZ-nek is komoly szakmai fenntartásai voltak a tervezetekkel szemben, az autonómia, az önkormányzatiság elvét és nem a tényleges tervezeteket támogatták. A megosztó törekvések dacára az egységes érdekvédelmi politizálás egyértelmű győzelmét hozták a 2004. júniusi helyhatósági választások Az előző ciklushoz képest az RMDSZ 40-nel több, azaz 186 polgármesteri mandátumot szerzett, a megyei tanácsokban a szövetségnek sikerült megtartania mandátumainak korábbi arányát, a helyi tanácsokban pedig abszolút számokban is növekedett a szövetség jelenléte, annak dacára, hogy az új választási törvény értelmében jelentősen csökkent a helyi tanácsosok száma. Az RMDSZ öt - Kovászna,

Hargita, Maros, Szatmár és Bihar - megyében a legnagyobb politikai erővé vált. A sikeres választási szerepléshez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy az RMDSZ polgármester-, illetve tanácsosjelöltjeit előválasztások során jelölték ki. Hasonlóan jó eredményeket ért el a szövetség a 2004. novemberi parlamenti és államelnöki választásokon is. A Képviselőházban 22 tisztséget, azaz a mandátumok 6,7 %-át, a szenátusban pedig 10 mandátumot, vagyis a helyek 7,2 %-át szerezte meg. A Magyar Polgári Szövetség román pártok listáin induló jelöltjei 1 % körüli eredményt értek el. A választások után kialakult új helyzet a liberális-demokrata DA szövetséggel, valamint a Román Humanista Párttal együtt az RMDSZ bel-, illetve nemzetközi politikai súlyának jelentős növekedését hozta. A közösen kidolgozott kormányprogramba az RMDSZ-nek az erdélyi magyarság számos célkitűzését sikerült belefoglalnia: a kisebbségi

törvény elfogadása, a decentralizáció, a gazdasági fejlesztési régiók magyar közösségi szempontból fontos átalakítása, az északerdélyi autópálya megépítése, valamint olyan célok is, mint a szociális kérdések megoldása, a választási kampányban megígért nyugdíjemelés, ezen belül a mezőgazdasági nyugdíjak jelentős megemelése. A tanügyi fejezet szükségesnek nevezi az anyanyelvi oktatási hálózatnak a lakosság szükségleteinek függvényében történő fejlesztését. A helyi igények figyelembe vételének elvét a szaktárca a kisebbségek nyelvén íródott tankönyvek esetében is hajlandó alkalmazni. A fejezet megállapítja, hogy a kisebbségek nyelvén állami egyetemeken működő karok létrehozásának intézményi feltételeit jogi keretek kidolgozása révén kell megteremteni. A program szintén tartalmazza a minden szintre és szakra kiterjedő egyházi oktatás finanszírozásához szükséges jogi keretek biztosítását. Az

új végrehajtó testület a helyi önkormányzatok autonómiájának megerősítését is kilátásba helyezi. A kormány gyökeres decentralizáció végrehajtását irányozta elő a közigazgatásban, ezzel a helyi intézményeknek lehetőséget biztosítana, hogy a Bukarestből érkezett költségvetési pénzt arra használják fel, amire a legnagyobb szükségük van. A kormányprogram kezdeményezi a kisebbségi törvény kidolgozását, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálását is. A kézirat lezárásának időpontjában, egy év kormányzás után a kormányprogramba foglalt célok egy része időarányosan megvalósult, a kisebbségi törvény elfogadása azonban komoly koalíciós konfliktusokat szült, és egyelőre a teljesítetlen vállalások kategóriájába sorolható. 6. GAZDASÁG Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. Bár programjaikban a

különböző kormányok minden egyes alkalommal meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci viszonyok kialakítását. A reformintézkedések elodázásával egyidejűleg a gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer elsősorban politikai nyomásra - alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek, illetve csődbe mentek. Az 1996-os választások utáni kormányintézkedések egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat beindulását jelezték. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. Csökkent a belső fogyasztás, felgyorsult a privatizáció. Fokozatosan csökkentették a szubvenciókat, beleértve az

energiaárakét is, és ez a folyamat még nem ért véget. Lépések történtek a lej konvertibilitása irányában és a beruházások ösztönzésére. Létrejöttek a kis- és középvállalatok támogatásának intézményei, regionális fejlesztési programokat kezdeményeztek, előrelépés történt a közösségi és magánjavak - erdők, földek - visszaszolgáltatására. Megkezdődött a megfelelő jogi keretek kialakítása annak érdekében, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). A gazdaság teljesítménye ennek ellenére következetesen romlott Míg a GDP növekedése 1996-ban +4,1 % volt, addig 1997-ben -6,6 %-ot, 1998-ban -7,3 %-ot, 1999-ben 1,2 %-ot, 2000-ben pedig +2,1 %-ot tett ki. 2000-től a gazdaság korábban folyamatosan csökkenő teljesítménye javulni kezdett. Az ipari termelés volumene növekedett, de ez még nem befolyásolta

kedvezően az életszínvonalat. A rossz gazdasági teljesítmény elsődleges okai a gazdaság tőkeszegénysége, a tulajdonviszonyok radikális átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya voltak. A feketegazdaság aránya becslések szerint elérte a 40 %-ot. A szükséges de népszerűtlen intézkedések késése, a korrupcióellenes intézkedések alacsony hatásfoka, a törvénykezés instabilitása a külföldi befektetések elmaradásához, a reformfolyamatok összességének fékezéséhez vezetett. 2003-ban a szerkezeti problémák és a kedvezőtlen nemzetközi konjunktúra ellenére folytatódott a gazdaság 2000 óta tartó növekedése. A román gazdaság ebben az évben figyelemreméltó makrogazdasági teljesítményt ér el, amely főként a belső fogyasztás növekedéséből fakadt. A gazdasági reformok továbbvitelében ugyan történt előrelépés, ezek végrehajtása azonban a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan halasztást, késedelmet

szenvedett. A látványos gazdasági fejlődés és a szerkezetátalakításban, valamint a privatizációban elért részeredmények elismerése mellett szinte folyamatos kritika érte Romániát a nemzetközi szervezetek és az országban tevékenykedő külföldi üzleti körök részéről a társadalom gyakorlatilag minden rétegét átható korrupció, a túlzott bürokrácia és a közigazgatás felkészületlensége miatt. 2004-ben folytatódott a gazdaság fellendülése, az államháztartási hiány és a munkanélküliség visszaszorítása. Románia a régió egyik legdinamikusabban fejlődő országává vált, 8 % fölötti növekedésével tovább vonzotta a külföldi befektetőket. Az 2005-ös EU-országjelentés már a működő piacgazdasági minősítést is megadta Romániának. 2004 utolsó harmadában látványosan erősödni kezdett a nemzeti valuta. A Román Nemzeti Bank 2005 júliusától erős lejre váltotta a másfél évtized óta inflálódó

fizetőeszközt. 1. táblázat A román gazdaság néhány fontosabb jellemzőjének alakulása az 1999-2005. években Megnevezés Egy főre jutó GDP A GDP növekedése Infláció (dec./dec) Munkanélküliségi ráta EUR % % % Mrd Export EUR Mrd Import EUR Az ipari termelés változása % Mrd Külföldi bef. tőke összesen EUR Magyarországi bef. tőke Mrd összesen EUR Magyarországi tőke aránya % Külf. érdekeltségű cégek db összesen Magyarországi cégek db összesen 1999 1.723 -1,2 54,8 11,8 2000 1.841 2,1 40,7 10,5 2001 1.893 5,7 30,3 8,8 2002 1.862 5 17,8 8,1 2003 2.022 4,9 14,1 7,2 2004 3.008 8,3 9,3 8,0 2005 3.665 4,1 8,6 7,2 9,2 11,3 12,7 14,7 15,6 18,9 22,3 11,5 13,1 16,0 17,4 19,6 24,3 30,1 -2,4 7,1 8,4 6 3,1 4,3 2,5 4,6 8,57 8,217 9,95 13,195 0,167 0,214 0,209 0,254 0,367 3,62 2,5 2,55 2,56 2,78 82.424 89911 97203 107398 111579 3.595 3.978 4.392 5.010 5.631 A magyar-román gazdasági kapcsolatok

mindig is jobbak voltak a politikaiaknál. Romániában 2005. december 31-éig 5631 magyar tőkeérdekeltségű cég volt bejegyezve A bejegyzett cégek jegyzett törzstőkéje 367 millió EUR volt, ami a 13. helyet jelenti a romániai külföldi befektetők rangsorában. A számok azt mutatják, hogy mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A kétoldalú forgalom bővülése összességében és irányonként is többszörösen meghaladta a teljes magyar külkereskedelmi forgalom hasonló mutatóit. Románia a magyar CEFTA-export egynegyedének célországa lett, aminek eredményeként Románia a tagországok között a magyar áruk legjelentősebb felvevő piacává lépett elő. A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott, hiszen nagy része ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokakat rokoni, baráti kapcsolatok kötnek Magyarországhoz, amelyeket sikerrel kamatoztatnak az üzleti

életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra, kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba ütközik a magyar vállalkozó, ahol - mind a szolgáltatásban, mind a termelésben - igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg ellátatlan területek. Az állami vállalatok súlyos helyzete a kilencvenes évek második felében a munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz vezettek. Az elszegényedés fokozta a romániai magyarok elvándorlási hajlandóságát és külföldi, elsősorban magyarországi munkavállalását. Becslések szerint 1,6-2 millió román

állampolgár dolgozik külföldön, s ezen belül nagy a magyar külföldi munkavállalók és illegális munkások részaránya. Románia az EUtagországok, illetve más fejlett országok - így például Kanada, USA, Izrael - egyik legfőbb munkaerő-szállítójává lépett elő. 2001-től csökkent a regisztrált munkanélküliség, és 7-8 % között stabilizálódni látszik. A regisztrált munkanélküliek száma azonban csupán egy részét jelenti a valós adatnak. Tényleges jövedelem hiányában a mezőgazdaságban dolgozók jó része akár munkanélkülinek is tekinthető. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság állapota. Az ország lakosságának 46-47 %-a mezőgazdasági környezetben él, ami európai viszonylatban a legrosszabb arány. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek jelentős része került újból magyar kézbe. 2001-ben az RMDSZ szorgalmazására

kormányrendelet erősítette meg a hajdani közbirtokossági tulajdonforma elismerését. Ebben az évben Hargita, Kovászna és Maros megyében több mint 12000 hektár erdőt szolgáltattak vissza. Ugyanakkor hiányoznak a földek megműveléséhez szükséges eszközök és a vetőmag. A gazdák változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 2002-ben pozitív elmozdulást hozott a mezőgazdaság vonatkozásában a 2001. évi 102 számú sürgősségi kormányrendeletet elfogadó 2002. évi 400 számú törvény Több előírása közvetlenül érinti a magyar közösséget. E jogszabály révén lehetővé vált, hogy az 1945 és 1959 között erőszakkal elvett, majd a kollektív gazdaságokba bevitt földek visszakerüljenek az eredeti tulajdonosokhoz; az egyházak és oktatási intézmények közbirtokosságokban található erdőterületeit nem adják hozzá az érintett

intézmények más formában visszakapott erdőterületeihez, azaz az egyházak és oktatási intézmények a 30 hektáros erdőterületen felül az egyes közbirtokosságokban található résztulajdonuknak megfelelően még visszakapnak 20 hektárt. Törölték azt a megszorító rendelkezést, amely szerint a közbirtokossági tagok nem végrendelkezhetnek, nem adományozhatnak, és nem adhatják el résztulajdonukat. Amennyiben az egykori erdőterületek helyén ma mezőgazdasági terület van, a jogosult opciója alapján mezőgazdasági területet vagy erdőt kell visszaszolgáltatni; a közbirtokosságok pedig tagonként 10 hektár felső határig visszakapják a kaszáló- és legelőterületeiket. A 2000 évi 1. sz törvény alapján Erdélyben eddig mintegy 43 %-ban szolgáltatták vissza az erdőterületeket jogos tulajdonosainak. A visszaszolgáltatás mértéke Székelyföldön az átlagnál magasabb (71 % Hargita, illetve 57 % Kovászna megyében), de a régió Hargita

megyében 165 ezer hektár, Kovászna megyében pedig 92 ezer hektár visszaadott erdőterülettel abszolút értékben is vezető helyen van. 7. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag bejegyzett száma ma meghaladja az ezret, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán, művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. A teljesség igénye nélkül említést érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány, Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Communitas Közalapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor

Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány, Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány. Számtalan regionális vagy kimondottan helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült, elsősorban a városokban. Zavartalan működésük akadálya legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya. Ezek pótlására a magyarországi közalapítványok, valamint a RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány is jelentős támogatásokat nyújt. Az önszerveződési folyamat jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. A szervezetek között említhetjük többek között az

országos ernyőszervezetekként működő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT), valamint Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), az Itthon Fiatalon Mozgalom (IFM) regionális és települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletét. 8. OKTATÁS Hivatalos népszámlálási adatok szerint Románia 12 éven felüli lakosságának 95,3 %-a iskolázott (általános, közép- vagy felsőfokú végzettségű), míg a magyarság esetében ez az arány kedvezőbb: 98 %. Nem

ilyen kedvező a magyarság helyzete a felsőfokú képesítés terén: amíg az országos átlag (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) 5,1 %, a főiskolát vagy egyetemet végzett magyarok aránya csupán 3,6 %. Legjellemzőbb a romániai magyarságra a középfokú képesítés (középiskola, szakközépiskola, szakirányú technikum): az országos 66,6 %-hoz (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) mérten a magyarság 74,6 %-os számaránya a legkedvezőbb. Előbbiekből következik a csupán általános iskolai képzettségű magyarok viszonylag alacsony, 2 %-os (a 12 éven felüli lakosságra vonatkoztatva) számaránya. Ez a mutató az országos átlagot tekintve 4,7 %. Számarányánál és történelmi hagyományainál fogva a romániai magyarság természetes és jogos igényének tartja az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatását. A század elején Erdély igen fejlett magyar oktatási hálózattal rendelkezett, minden szinten magyar oktatás

folyt. A két világháború közötti román törvények a magyar oktatási rendszer fokozatos felszámolására törekedtek, ami különböző eszközökkel történt: így pédául állami ellenőrzés alá vonták és magániskolákká fokozták le az egyházi iskolákat, különböző kedvezményekkel ösztönözték a román tanítók betelepülését a színmagyar területekre, míg képesítő- és nyelvvizsga hiányában magyar tanítókat bocsátottak el. A második világháború után - a történelmi körülményeknek köszönhetően - Észak-Erdélyben szinte érintetlenül megmaradt az 1940 és 1944 között újraéledt magyar nyelvű iskolahálózat (1.790 elemi ebből 754 felekezeti, 173 középiskola ebből 69 felekezeti, 93 gimnázium, 38 főgimnázium, 14 kereskedelmi és 13 ipari líceum, valamint 15 tanítóképző). Három egyetemen és a kolozsvári műszaki főiskolán több mint 2800 magyar diák tanult. Az 1948-as iskolareform felszámolta a felekezeti

oktatást, 1959-ben megszűntették a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Az anyanyelvi oktatásban részesülők számaránya rohamosan csökkent. 6. ábra: Az összes romániai diákból magyar nyelven tanulók aránya 1950 és 2000 között Az 1989. évi események tulajdonképpen nem hoztak számottevő változást a román állam oktatáspolitikájában. A beiskolázási adatok szerint a kilencvenes évek elején a teljes lakosság 7,1 %-át képviselő - az ezredfordulóra 6,7 %-ra csökkenő - magyarok részvétele az anyanyelvi oktatásban a következőképpen alakult: 7. ábra A magyar nyelven beiskolázottak részarányának alakulása 1989 és 2004 között Az 1995-ben életbeléptetett új oktatási törvény tovább korlátozta az anyanyelvi iskoláztatást. Bár a magyarul tanuló diákok abszolút száma 1990 óta folyamatosan növekedett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, a magyar diplomások aránya még mindig jóval alatta maradt nemzetiségi

arányuknak (3,6 %). A magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztésének szükségességét mutatta az a tény is, hogy a szakképzetlen pedagógusok aránya jelentős volt (26 %). Az 1999. július 1-jén elfogadott oktatási törvény minőségi változást hozott az anyanyelvű oktatás számára. Ez a máig hatályos jogszabály minden szinten biztosítja a magyar nyelvű szakoktatást és a felvételi vizsgát, azon a nyelven, amelyen a diák elsajátította ismereteit. Lehetővé teszi a román nyelv tanulását sajátos program keretében az alsó tagozatokban és sajátos tankönyv alapján az általános iskolák felső tagozatában. Kis településeken - így szórványvidéken - is lehet létszám alatti anyanyelvű osztályokat működtetni. Az új törvény alapján az egyház nem csupán a számára szükséges személyzet képzésére jogosult, hanem működtethet - igaz csak magánintézményként - világi oktatást is. (A 2003-as alkotmánymódosítás egyenjogúsítja a

felekezeti oktatást, ám mindmáig nem született meg az oktatsi törvény módosítása, amely a gyakorlatban is érvényesíti ezt.) Úgyszintén lehetővé teszi az új törvény magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok és karok szervezését a felsőoktatásban. Ezzel szemben korlátozó jellegű a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények létesítésében: így magyar nyelvű állami egyetem nem, csupán multikulturális egyetem hozható létre, amelynek oktatási nyelvét külön törvény szabályozza. A magyar nyelvű felsőoktatás terén nagy előrelépést jelentett a magyar kormány által létrehozott Sapientia erdélyi magyar magánegyetem. A román alkotmánymódosítási tervezetet előkészítő parlamenti bizottsághoz - többek között - egy, az önálló, minden szintű felekezeti oktatás létrehozását szavatoló módosító javaslatot is benyújtott az RMDSZ. A parlament az alkotmánymódosítás során ezt a javaslatot fogadta el

eredeti formájában, lehetővé téve ezáltal, hogy a felekezeti oktatás önálló oktatási formaként jöjjön létre az oktatás valamennyi szintjén. Az 1999-es tanügyi törvény hatása hamarosan éreztette jótékony hatását. A hivatalos adatok szerint a 2000-2001-es tanévben összesen 2.367 iskolai intézményben folyt magyar tannyelvű oktatás. Ezek közül 1283 önálló magyar intézményként, 1084 pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban 1121 óvodában, 450 elemi, 634 általános iskolában, valamint 140 középiskolában és 22 szak-, mester- és posztliceális iskolában folyt magyarul az oktatás. 2001-ben újraindult önálló intézményként az aradi Csíky Gergely középiskola, és a 2001-2002-es tanévtől jóváhagyták a Leövey Klára máramarosszigeti önálló magyar középiskola létrehozását. Ugyancsak ebben az évben született meg a marosvásárhelyi Bolyai János Líceum önálló magyar középiskolává

alakulásának terve. Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti megegyezés alapján a 2002-2003-as tanévtől nem indult újabb román osztály az egykori marosvásárhelyi református gimnáziumban. A 2002-2003-as tanévben - szintén az RMDSZ és a kormányzópárt közötti megegyezés alapján - a brassói Áprily Lajos önálló magyar középiskola nyert létjogosultságot. Ugyanennek az egyezménynek a következményeként 9 csángóföldi iskolában tantervi keretek között beindult a magyar nyelv és irodalom oktatása. 2003-ban a magyar nyelvű óvodai és közoktatásban 186.218 gyermek tanult és 11917 pedagógus tanított 2.322 intézményben E mellett 623 iskolában 7110 románul tanuló magyar diák kérésre magyar nyelv- és irodalomoktatásban vehetett részt 831 oktató irányításával, tehát a magyar nyelvű iskolák, osztályok és a magyar nyelvet is tanrendre tűző osztályok együttes száma közel 3 ezerre növekedett. A magyar nyelven tanulók

részaránya 4,77 % volt Az intézmények nagyobb része - 1.230 - önálló magyar intézményként, 1092 pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban 1120 óvodában, 417 elemi és 634 általános iskolában, valamint 133 középiskolában és 18 szak-, mester-, illetve posztszekundér iskolában folyt magyarul az oktatás. Óvodába 41457 magyar gyereket írattak; a népességfogyásból adódó számbeli csökkenés ellenére ezen a szinten a legmagasabb - 6,58 % - a magyar gyermekek aránya. Az elemi oktatásban - I-IV osztályban - 50036 magyar gyermek tanult, részarányuk 5,05 % volt. Általános szinten - V-VIII osztályban - 55702 magyar diák folytatta tanulmányait, részarányuk 4,61 %-ot tett ki. A középiskolákban 29415 magyarul tanuló diákot regisztráltak, az ő részarányuk 3,97 %. Ezt egészíti ki a szak- és posztszekundér oktatás 7.950, illetve 1658 tanulóval, 2,94, illetve 2,68 %-os részaránnyal A magyar nyelvű iskolahálózat

egyik jellegzetessége a felülreprezentáltság. Míg a magyarul tanulók részaránya 4,77 %, a magyar oktatási intézményeké 9,87 %. A felsőfokú oktatásban részesülő magyar diákok létszáma ugyan látványosan növekedett. részarányuk azonban változatlanul az 1989. évi 4,3 %-os szinten maradt 2003-ban a romániai felsőfokú intézményeket 25.762 magyar hallgató látogatta Közülük 21259-en állami, 4503an pedig magán-, illetve alapítványi egyetemen tanultak Míg az előző tanévben magyar nyelven 8 egyetem 22 karának közel 70 szakán 7.483 hallgató tanult, addig 2003-ban 9962-re emelkedett a magyar nyelven tanulók száma. A 2004-2005-ös tanévben a magyarul tanuló diákok száma az általános népességfogyás következtében a bővülő anyanyelvi iskolahálózat ellenére csökkent. Míg a romániai oktatási hálózatban a magyar önálló vagy tagozatos közoktatási intézmények 7,32 %-ot értek el, addig a magyar diákok részaránya csupán

4,87 volt, s számuk 2003-hoz viszonyítva 4.331-gyel (181.887-re) csökkent Az elmúlt 15 évben az erdélyi magyarság körében 40 %-kal mérséklődött a születések száma ennek a negatív demográfiai folyamatnak nyilván egyenes következménye az iskolások számának csökkenése. Amennyiben a demográfiai trendek nem változnak, 2008-ra mindössze 43 ezer általános iskoláskorú magyar gyermek lesz, míg az 1990-1991-es tanévben ez a szám még elérte a 91 ezret; 2010-ben pedig alig több, mint 25 ezer magyar középiskolással lehet számolni, akik közül 19,5 ezer érettségizik majd le. Ez pedig korlátot szab a magyar tannyelvű foktatás mennyiségű fejlesztésének is Magyar nyelvű oktatás négy állami felsőoktatási intézményben folyik: a kolozsvári BabeşBolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a marosvásárhelyi Színművészeti egyetemen és a Bukaresti Egyetem hungarológiai szakán. A román

tanügyi törvény a magánoktatás kategóriájába sorolja a felekezeti oktatási intézményeket is. Ilyenek a kolozsvári magyar tannyelvű Egyetemi Fokú Protestáns Teológia Intézet, a gyulafehérvári Katolikus Teológia és a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem. Az RMDSZ szorgalmazására 2001-ben megkapta az illetékes román hatóságoktól a működési engedélyt a magyar állam támogatásával létrehozott Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amely 9 marosvásárhelyi és csíkszeredai karral, 374 diákkal indult. A 2002-2003-as tanévben 14-re bővült a karok száma, a hallgatók létszáma pedig 915-re emelkedett. A romániai magyar felsőoktatási kínálatot egészítik ki a Gödöllői Szent István Egyetem, a Soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem, a budapesti Gábor Dénes Műszaki Főiskola, a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája erdélyi konzultációs központjai, amelyekben a 2002-2003-as tanévben összesen 698 diák tanult. Az

állami egyetemeken tanuló magyar hallgatók saját költségvetéssel rendelkező önálló tanszékekbe, illetve karokba szerveződve tanulhatnak anyanyelvükön. A magyar nyelvű képzési lehetőségek korlátozottak vagy teljesen hiányoznak a műszaki tudományok és a mezőgazdasággal kapcsolatos szakirányok terén, valamint a jogi, zenei és képzőművészeti oktatásban. Az RMDSZ 2001-ben az illetékesek elé terjesztette javaslatát két önálló magyar kar létrehozataláról a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, magyar részleg létrehozásáról a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar nyelvű oktatás bevezetéséről a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, a kolozsvári Agronómiai Egyetemen és a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Megvalósítása mindmáig az érintett intézmények szenátusának ellenállásába ütközött. Az egyetemi autonómia megsértése nélkül ugyanis nem lehet megkerülni ezeknek az

intézményeknek a szenátusát. 9. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY A kultúra, a közművelődés fejlesztésére az 1989-es fordulatot követő gazdasági és politikai körülmények között - különösen az 1996. évi választásokig - egyedüli lehetőségként az önszerveződés maradt. Szükségessé vált az önkormányzati alapon működő, a költségvetési keretekből arányosan részesedő saját intézményrendszer kiépítése. Az 1995-ig kialakított alternatív magyar közművelődési intézményrendszer alapját jelenleg többszáz egyesület, alapítvány, szövetség képezi, a hagyományőrzéstől a művészetig, amelynek infrastrukturális alapját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület mintegy 12 ingatlanból álló "magyarház-hálózata" biztosítja. Az erdélyi magyar kulturális életet a 2000-ben 115. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) fogja össze, amely hálózatként működik.

Önszervező, intézményteremtő tevékenysége átfogja az egész nemzeti közösséget, célja a romániai magyarság kulturális autonómiájának megteremtése. A több mint két évszázados múltra visszatekintő erdélyi magyar színházi hálózat gyakorlatilag lefedi a magyarlakta területeket. Magyar társulat működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán, az egyetlen magyar opera Kolozsváron található. A nagy hagyományú színházak mellett az elmúlt években új kezdeményezéseknek is tanúi lehetünk, ilyenek a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Stúdiója, a nemrégiben alakult székelyudvarhelyi és csíkszeredai önálló társulatok. Több bábszínház (Nagyvárad, Kolozsvár) is színesíti a palettát. A színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a kolozsvári egyetem

színházművészeti szaka és az utóbbi időben az egyes színházak mellett működő stúdiók biztosítják. A romániai hivatásos magyar táncművészet reprezentánsai a marosvásárhelyi Maros (volt Állami Székely) Népi Együttes, a Hargita Együttes, a Pipacsok Táncegyüttes stb. Jelentős szerepet tölt be a romániai magyarság kulturális életében az amatőr művészeti mozgalom, különösen a hagyományőrzés, a néptánc-népzene, tárgyalkotó népművészet, versmondás, színjátszás területén. Gyakorta tanúi lehetünk az erdélyi magyar műkedvelő mozgalom egész Romániát, esetenként a Kárpát-medencét is átfogó bemutatóinak, találkozóinak és fesztiváljainak. Ide sorolhatók olyan rendezvények, mint a szatmárnémeti népdalverseny, a zilahi zeneszerzői verseny, a különböző szavalóversenyek, bábos találkozók, színjátszó fesztiválok stb. Számos csoport közismert szereplője a magyarországi találkozóknak, fesztiváloknak is.

A könyvkiadók gazdasági nehézségeik ellenére imponáló teljesítményt nyújtanak, azonban nem tudják kielégíteni az olvasói szükségleteket, a könyvtárak állományának pótlását, gyarapítását, különösen a klasszikus irodalom, a tudományos és enciklopédikus művek tekintetében. A legfontosabb magyar könyvkiadók: Pallas Akadémia (Csíkszereda), Mentor (Marosvásárhely), Polis (Kolozsvár), Kriterion (Bukarest). A könyvbevitelt a lakosság és az intézmények fizetőképessége, az árviszonyok különbözősége messzemenően hátráltatja. Az erdélyi magyarság "tudományos akadémiájának" szerepét az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) kívánja betölteni, amelynek tevékenysége az erdélyi magyar nyelvű tudomány művelése, tudományos előadások, ülésszakok szervezése mellett felöleli tudományos időszaki kiadványok - Erdélyi Múzeum, Múzeumi Füzetek, Műszaki Tudományos Füzetek megjelentetését is. Az erdélyi magyar

műszakiak szakmai anyanyelvi képzését, továbbképzését, ismereteinek bővítését szolgálja - többek között konferenciák, szakmai találkozók szervezésével és kiadványok (EMT Tájékoztató, Firka, Műszaki Szemle, Civil Info) közzétételével - az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A Kriza János Néprajzi Társaság a romániai magyar néprajzosok gyűjtőmunkáját irányítja és ösztönzi, tudományos tanácskozásokat szervez, könyvtári és dokumentációs központot működtet. A Regionális és Antropológiai Kutatások Központja tevékenysége a romániai magyar társadalomnak a kulturális antropológia módszerével történő vizsgálatára összpontosul. Kiemelkedő, az egyetemes magyar tudományosság számára egyedülálló vállalkozás az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, amelynek kötetei több évtizedes kutatómunka szintéziseként kerülnek kiadásra. Összességében elmondható, hogy a romániai magyarság

számarányánál és súlyánál fogva rendelkezik mindazzal a szellemi és szervezeti potenciával, részben megfelelő intézményi háttérrel és tárgyi feltételekkel is, amelyek autonóm, fejlődésre képes magyar kultúra létrehozását biztosíthatják. A romániai gazdasági helyzet miatt a romániai magyar kultúra a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. Erősödő igényként merül fel az anyaország és a romániai magyar közművelődés, tudomány intézményeinek, szervezeteinek közvetlen kapcsolata, a romániai magyar szakképzés egyes hiányosságainak (pl. menedzserképzés, műemlékrestaurátor-képzés stb.) mielőbbi pótlása népművelő-képzés, 10. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS VALLÁSGYAKORLÁS A romániai magyarság lényegében négy történelmi egyházhoz (római katolikus, református, unitárius és evangélikus-lutheránus) tartozik. A különböző szabadegyházakhoz tartozó magyar hívők száma -

ezek országos térnyerésével arányosan - növekvő tendenciát mutat. 2. táblázat A romániai magyarság vallási megoszlása a 2002. évi népszámlálás adatai szerint Felekezet Református Római katolikus Unitárius Evangélikus Baptista Adventista Más vallású Vallás nélküli Összesen Lélekszám ezer fő 698,5 584,1 66,8 17,4 11,6 7,2 59,0 2,9 1.447,5 Részarány % 47,2 41,2 4,6 1,2 0,8 0,5 4,3 0,2 100,0 A 2002. évi népszámlálási adatokból a magyarságon belül csupán a református és unitárius felekezet esetében számszerűsíthető a változás. A többi vallásnál románok, németek és más nemzetiségűek is számba jönnek. A reformátusok lélekszáma 10 év alatt 698 ezerre, az unitáriusoké pedig 67 ezerre csökkent. A római katolikus egyházhoz tartozó hívek magas száma - 1.028401 - azt jelzi, hogy e felekezeten belül növekszik a román anyanyelvűek részaránya. A római katolikusok négy erdélyi (Nagyvárad, Szatmár, Temesvár,

Gyulafehérvár), illetve a Moldvai (Iaşi) valamint a Bukaresti Egyházmegyéhez tartoznak. A magyar római katolikusok több mint fele a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozik, amely ily módon a magyar katolikus élet súlypontja. 1991 augusztusában II János Pál pápa e püspökséget érseki rangra emelte. A többi egyházmegye a Bukaresti Érsekséghez tartozik Ez utóbbi 10 főpásztorból alkotott püspöki karában csak kettő (Nagyvárad, Szatmár) magyar, egy (Temesvár) német, a többi román, így a magyar katolikusok - bár egyházukban többségben vannak - országos szinten román irányítás alatt állnak. A csaknem kivétel nélkül magyar híveket számláló református egyháznak két egyházkerülete van (Nagyvárad, Kolozsvár). A teljesen magyar nemzetiségű unitárius egyház egy püspökséget ölel fel (Kolozsvár), a magyar evangélikus egyháznak ugyancsak Kolozsvár a székhelye. Amiként a romániai intézmények döntő többsége, a magyar

egyházak is anyagi gondokkal küzdenek, állami támogatásuk korlátozott. A ’89-es fordulatot követően a nyolc magyar püspökség létrehozta az erdélyi magyar püspöki konferenciát. 2002-ben megindult az egyházaktól elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamata. Az egyházaktól 1945 március 6-a után törvénytelenül elvett ingatlanok jogállását szabályozza a 2002. évi 501 számú törvény, amely a 2000. évi 94 számú sürgősségi kormányrendeletet emeli törvényerőre A jogszabály átvette az RMDSZ-tervezet több alapvető kitételét, s ezzel utat nyitott az egyházi ingatlanok jogállásának rendezéséhez. Ennek eredményeként számos iskolaépület - így például a kolozsvári Református Kollégium, az egykori Unitárius Kollégium, ma Brassai Sámuel Líceum vagy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum - már visszakerült az egyház tulajdonába. A 2003. évi alkotmánymódosítás pedig a felekezeti oktatás elismerését jelentette az

egyházak számára. Hasonlóképpen előrelépést jelentett a törvényesen elismert felekezeteknek nyújtandó támogatásról szóló 2002. évi 125 számú törvény is, amely szubvenciókat állapít meg a világi alkalmazottak számára; elrendeli a költségvetési keret megállapítását a felekezeteknek nyújtandó támogatás céljából, és lehetővé teszi e költségvetési keret elkülönítését a helyi költségvetésekből. A klérus javadalmazásáról szóló 1999 évi 142 számú törvényt módosító 2002. évi 354 sz törvény az inflációhoz igazította a klérus és az egyházak világi alkalmazottainak javadalmazását. 11. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A Ceauşescu-rendszer bukása, a sajtószabadság lehetősége pozitív változásokat eredményezett a romániai, ezen belül a magyar nyelvű tömegtájékoztatás szempontjából is. E kétségtelen pozitív fejlemény ellenére elmondhatjuk, hogy az állami rádiózás és televíziózás keretei között

működő magyar nyelvű adások még nem elégítik ki a magyar nyelvű médiaszükségleteket. A központi televízió heti három és fél órát sugároz magyar nyelven, a kolozsvári stúdió heti egy és egy negyed órát országos szórásban és három és fél órát regionális adásként. A marosvásárhelyi körzeti rádió magyar nyelvű adása 2001-ben 2 órás, a kolozsvárié egy órás ultrarövidhullámon sugárzott műsorral bővült. Így most Bukarestből naponta 1, Marosvásárhelyről 7, Kolozsvárról 5, Temesvárról 1 óra magyar nyelvű körzeti műsort szórnak. Az RMDSZ azt szorgalmazza - politikai eszközökkel is -, hogy a jelenleg párhuzamos műsoridők összekapcsolása révén további bővítéssel és a szórás műszaki feltételeinek biztosításával a teljes magyarlakta területre gyakorlatilag egész napos magyar nyelvű rádióadás jöjjön létre Romániában. Hasonlóképpen igényli egy új, magyar és román nyelvű körzeti TV állomás

létrehozását Marosvásárhelyen. Jelentős előrelépés történt viszont a magántulajdonban lévő audio-vizuális adók magyar nyelvű műsorai tekintetében. Az audiovizuális törvény is előírja, hogy azokon a területeken, ahol a kisebbségek részaránya eléri a 20 %-ot, a kábelszolgáltatóknak kötelező az adott kisebbség nyelvén is műsort sugározni. Magyar nyelvű műsorok vannak olyan településeken, megyékben is, ahol jóval 20 % alatti a részarány. 2003-ra 20-ról 90-re emelkedett a magyarul is műsort szolgáltató médiumok száma. A média politikai függetlensége relatív, esetenként súlyos anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie. A jelenlegi hiányt valamelyest pótolják a területi, nem állami televízió- és rádióadók (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár). A közel 60 magyar nyelvű írott sajtótermék közül csupán néhány részesül

közvetlen állami támogatásban. A romániai magyar sajtó életben tartásához elengedhetetlenül szükségesek az anyaországi közalapítványok, illetve az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány által nyújtott támogatások. A magyar költségvetési támogatások az Illyés Közalapítvány alkuratóriuma mellett működő Sajtószaktestület pályázati rendszerében kerülnek elosztásra, ebből támogatják az újságírók szakképzését is, amelynek állami formája (egyetemi szintű képzés Kolozsváron) mellett megtalálható a magánoktatási forma is (Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad). Szervezési és szakmai szempontból komoly szerepet játszik a romániai magyar sajtóéletet összefogó Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE). A fontosabb folyóiratok: Korunk, Helikon, Látó, Magyar Kisebbség. A legfontosabb napilapok: Bihari Napló, Hargita Népe, Háromszék, Krónika, Népújság, Új Magyar Szó, Szabadság, Szatmári Friss

Újság, Nyugati Jelen. A hetilapok közül említést érdemel: Brassói Lapok, Bányavidéki Új Szó, Szilágyság, Erdélyi Riport, valamint a 2003-ban megújult A Hét. Az 1999-ben kísérleti jelleggel létrejött, hetilapként működő, majd 2001. július végén napilappá alakult erdélyi magyar internetes portál, a transindex.ro 2005-re a romániai magyar sajtópiac jelentős szereplőjévé lépett elő