Történelem | Tanulmányok, esszék » A magyarok világnézete, hitvilága a kereszténység felvétele előtt

A magyarok világnézete, hitvilága a kereszténység felvétele előtt I. Bevezetés: a témaválasztás indoklása A magyarok világnézete, hitvilága a kereszténység felvétele előtt - azért választottam ezt a témát, mert nagyon érdekelt, hogy milyen lehetett a honfoglaló magyarok világnézete, filozófiája. Mint ahogy Enyvvári is definiálja a filozófiát: „világnézettan, azaz a tudás, a megismerés, a lét és a cselekvés általános elveiről és egyúttal egységes felfogás a világról és az emberi életről, a gondolkodás és az egyes tudományok általános eredményeinek synthesise alapján.” 1 Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem túl sok anyag van ami elérhető, és elég nehezen beszerezhető, rengeteg eredmény, írás nincs magyarra lefordítva, a talált rovásírásokat még nem teljesen fejtették meg, szóval egyszerűen nem ismerjük, nem tudjuk pontosan, hogy voltak-e kiemelkedő gondolkodóink (talán egyes táltosok), mint mondjuk

a görögöknek. Persze nomád nép lévén őseink filozófiája valószínűleg korántsem volt olyan fejlett, mint a görögöké: Filozófiai fejlettségünk valahol a kezdeteken tarthatott, a törzsi mítoszoknál, hiszen a magyar ember is - mint a természeti népek -, saját magát is a természet részeként gondolja el: akkori felfogásunk a világról igen egyszerű és ezért könnyen érthető. Ugyanakkor, amit eddig feltártak honfoglaló eleinkről, életükről, felfogásukról, nagyon érdekes több szempontból: például a legújabb kutatások szerint már megismertük a kereszténység és az egyisten-hit eszméjét még jóval azelőtt (kb. V-VI sz) mielőtt Bizáncból a hittérítők jöttek volna. Úgy érzem, hogy bár nem sok anyag ált rendelkezésre, mégis, ezer év elteltével is sikerült átfogó képet kapnom a magyarok honfoglalás kori világképéről. II. A filozófiai világnézet ismertetése 2 II.1 Történelmi háttér: Népvándorlás,

honfoglalás A magyar nomád nép volt, legelőváltó, állatterelő életmódú, állandó vándorlásban, ugyanakkor megállapították, hogy a nomád életmódot a letelepültség és földművelés elemei kísérik. Sajnos azt, hogy honnan származunk, azaz az őshaza pontos helyét jelenleg még nem sikerült meghatározni, a kutatók egy része szerint a Káma-Volga vidékről, mások szerint az Ural-Volga közötti térségről, más elmélet szerint a hunok leszármazottai /egyik törzse/ vagyunk és Kínától északra fekvő területekről érkeztünk a Kaukázus és a Kaszpi tenger közötti területre. Ami biztos, hogy a IV sz-ban a nagy ázsiai népvándorlás kezdetén távolodtunk el az őshazától. Vándorlásaink során, az V-IX század között őseink együtt éltek türk- és iráni etnikumú és -nyelvű népekkel. A hozzájuk fűződő szoros kapcsolatokról híven 2 vallanak nyelvünk ilyen eredetű jövevényszavai. A IX sz-ban Levédiába, Etelközbe,

majd a Kárpát-medencébe érkeztek őseink, ahol végül letelepedtek. A népvándorlás és ebből következően a honfoglalás okai egyrészt a lovas-nomád életmód, másrészt a szomszéd népekkel (kazárok, bolgárok, kijevi fejedelemség) gyorsan változó politikai viszonyaink, továbbá a besenyő támadások voltak. Ez utóbbi „lökte” a magyarokat a Kárpát-medencébe, ahol földművelő népet találtak, ugyanakkor bő vizű folyókat, és bő legelőket, nyugaton viszont erős, már megtelepedett Frank birodalmat. A Kárpát-medencében megtelepedve gabonatermesztéssel (köles, 2 búzafajta), kertműveléssel, állattartással (csirke, szarvasmarha), halászattal és vadászattal foglalkoztak őseink, a szálláshelyek falvakká alakultak, belső fejlődés eredményeként kialakult a társadalom rétegződése, élén a fejedelemmel és a főtáltossal. A legeltetéses állattartás átalakult, de a lótartás továbbra is nélkülözhetetlen és

meghatározó eleme maradt a társadalomnak. A népvándorlás során a szomszédos népekkel kapcsolatba kerülve megismertünk és átvettünk nagyon sok tevékenységet és intézkedést, pl. a törököktől és iráni népektől földművelést, a kazároktól intézményrendszert, a bolgár-törököktől a kereszténység és egyistenhit eszméjét. Ez utóbbi lehetett az egyik fő oka, hogy a magyar nép olyan könnyedén és gyorsan felvette a kereszténységet. II.2 Világnézet 3 „A természeti ember úgy veszi tudomásul a természet erőit, hogy tehetetlennek érzi magát velük szemben és fél tőlük. Képzeletében ezek az erők nem természeti, hanem természetfölötti erőkként jelentkeznek. A tudatosan cselekvő ember tudatot és személyiséget ajándékoz ezeknek a félelmetes "természetfölötti" erőknek, s ezek a láthatatlan, hatalmas személyek szellemekként vonulnak be fogalomtárába. A természeti ember fél a halottaktól is; a

személyiség megszűnését nem tudja elképzelni, ezért úgy gondolja, hogy az ember a halála után szellemalakban él tovább. Az ősök szellemei együtt laknak, vándorolnak a hordával, a nemzetséggel, a törzzsel, az élők tisztelik őket, és minden módon igyekeznek elkerülni az ősök és a természeti erők szellemeinek haragját. Mert a szellemek lehetnek barátságosak és lehetnek ellenségesek az ember iránt; hiszen a természeti erők is hol hasznosak, hol károsak. A természettel való szoros együttélés olyan képzeteket teremt, hogy az ember, a nemzetség vagy törzs valamilyen természeti jelenségtől: növénytől, állattól, hegytől, folyótól stb. 3 származik. Így keletkezik a nemzetség ősét jelképező totem, amely leggyakrabban állat A totem vadászata a nemzetség tagjai számára rendszerint tilos, vagyis tabu. A nemzetségi totembe, a hiedelem szerint, az ősök szellemei költöznek be, s ezeket a szellemeket szüntelenül

jóindulatra kell hangolni, hogy a többi állat vadászatában segítsenek.” (Diószegi) A fentiek nagyon jól jellemzik honfoglaló őseink hitvilágát, lévén ők is nomád természeti népek. A hiedelemvilág a népvándorlás során sok új elemet fogadott magába a rokon és szomszéd népektől, nem volt teljesen egységes. Fő irányzatai: táltoshit, kozmogónia, (a világ keletkezése és istenek születése), lókultusz, őskultusz és totemizmus volt. Táltos-hit Őseinknek a természettudományokban járatos, tudós gyógyítóik - táltosaik - voltak. Feladataik hasonlóak lehettek a ma is tevékenykedő szibériai népek sámánjaiéhoz: a test és a lélek gyógyítása (gyógyfüvek, sugárzások stb. felismerése és használata), temetés (a halottak elkísérése a másvilágra), írástudás (történeti feljegyzések rovásírással), a hagyomány-őrzés (rítusok gyakorlása, áldozatbemutatás), beszélgetés a szellemekkel - azaz mindazon dolgoknak

elvégzése, amelyre az egyszerű ember képtelen, pl. az elveszett ló megtalálása, a vadászat-halászat sikerének megjövendölése. A táltos/sámán e tevékenységét, mint mesterséget folytatta. Feladataiból adódóan rendkívüli társadalmi megbecsülés és tisztelet járt neki, nem mondtak ellent neki, nem nyilatkoztak róla elítélően, így e kiváltságos helyzete révén elég jelentős politikai hatalomra is szert tett. 4 „1046-ban Péter király ellen fellázadt Vata fia János „táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket zengtek az új hit ellen.” Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság "kusza és véletlenszerű"

szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik.” (Kiszely) 5 A táltos személye: jellemében zárkózott, esetleg idegileg gyenge, hajlamos az extázisra, van egy, vagy több fölösleges csontja - pl. 2 sor foggal születik, 6 ujja van az egyik kezén stb azaz tulajdonságai megkülönböztetik őt a többiektől Tudományát a szellemektől szerzi, már az anyaméhben kiválasztják, felsőbb elrendelésre már táltosként születik. Később természetfeletti lények jelennek meg nála, hogy elvigyék és megkapja a tudást. Ha ellenszegül 4 meghal, vagy megnyomorodik. A tudás megkapásakor a jelölt önkívületi állapotba kerül, „elrejtezik”, teste órákig-napokig eszméletlenül fekszik, ugyanakkor lelkét a másvilágra viszik, szétdarabolják, esetleg meg is főzik, és az ősök szellemei megeszik, majd a szellemek újra összerakják és amikor felébred, tudománya van. 6 7 A sámán az áldozati állatok belső részeiből (jonh) jósolt, a rítusok

gyakorlását, a szellemekkel való beszélgetést a nemzetség totemállatának bőrébe bújva, maszkban, izgató vagy bódító hatású növényekkel, regöléssel hanghatásokkal – azaz a sámándobbal - segítette elő; ez a legfontosabb segédeszköze, a „lova” amivel a többi világba utazik (extázisba lovallja magát), megérti a szellemek beszédét, és ezek rajta keresztül szólnak az emberekhez. Úgy képzelték, hogy a szellemek beavatkoznak az ember életébe, és ez a beavatkozás a sámán közvetítésével történik, akit a szellemek megszállnak (ezek a szellemek ősök szellemei), a sámán utazásra indul a különböző világokba és ott szellemekkel érintkezik, mindenfélét megtud tőlük, továbbá, hogy a sámán állattá (rénszarvasbikává stb.) tud változni, hogy megküzdjön más sámánokkal. Kozmogónia, világkép Animizmus 8 A sámánizmus/táltos-hit szorosan összekapcsolódik az animista világ-felfogással: minden, ami van, él,

és mivel él, szellemmel bír; másodszor, e szellemek minden élő közt kapcsolatot teremtenek. Így mindannyian emberek, fák, kutyák, macskák, méhek, kövek, hegyek, tengerek, a Föld és az Ég kapcsolatban állunk egymással. Világkép 9 Az ősi magyar világkép elképzelése szerint 3 világ van: elsőnek lett a föld feletti világ, az égi réteg, ennek tükörképe az alsó világ, és ahol az emberek laknak a középső világ. A világokat az égig érő, v. tetejetlen fa (azaz a világfa) kapcsolja össze, gyökere az alsó világban, teteje a felső világban van, törzse a középső világban, a táltos ezen felmászva tud közlekedni a szellemvilágok között. A felső világ a föld mása, csak tökéletesebb: legelőin gyengébb a fű, folyóin könnyebb az átkelés. A nagycsalád munkamegosztása hitük szerint a túlvilágon is folytatódott: a férfiak a Nap és a Hold pályájával törődtek, az asszonyok az élet vízére és a születendő gyermek

lelkére ügyeltek. A Felső világ bejárata a Sarkcsillagnál van, 7 régióból (emeletből) áll, a legfelül a felső égben „Arany Atyácska” (az Isten) lakik gyémántos palotában. Alatta a fiai 5 laknak: aranysátorban aranyerdő mellett a Nap, ezüstsátorban ezüsterdő mellett a Hold, rézsátorban rézerdő mellett az Esthajnal (őt később a Szél váltja fel, aki barlangban lakik). Az egész világ 3 ill. 7 csillagisten között van felosztva, így pl fémek, növények, drágakövek, állatok stb. Az alsó világ szintén a földi mása, bejáratai nyílások a föld színén vagy vizek fenekén, lakói hüllők, kígyók, gyíkok és békák. Úgy tartották, hogy a földi emberek mind a felső, mind az alsó világ lakói számára szerencsétlenséget és betegséget vinnének, ezért nem mehetnek egyszerűen oda. Csak a kivételes hősök kerülhetnek a felső világba, mint. Szépmező Szárnya – aki kiszabadította a Napot és a Szelet a Szélkötő

Kalamona fogságából. Az odakerült földi embert a felső világ sámánja ismeri fel. Eszerint a "természetfölöttiség" kölcsönös Ez a mellérendeltség olyan társadalom „filozófiájára” vall, amely még nem ismeri az osztályok és a társadalmi alávetettség fogalmát. 10 A világ teremtés mítosza: Arany Atyácska a fenti világból a földre bocsátott - amelyet akkor még csak tenger borított - egy hajóhintát, abban a Napkirály és Levegő Tündér hintázott, majd küldött nekik egy társat, Hüvelykpicinyt. Hüvelykpiciny szeretett volna földet, legelőket, erdőket látni, így Arany Atyácskától kért segítséget – kapott egy búvárkacsa bőrt, hogy húzza magára és a tenger fenekéről hozzon földet. Harmadszorra sikerült is, csak az volt a baj, hogy a föld nagyon gyorsan forgott körbe. Ekkor a földet 4 cethal hátán megtámasztották, a föld egyből megállt és el kezdett növekedni – kinőtt a Világhegy belőle. (Ezt

váltja fel később a Világoszlop, majd a Világfa). Ekkor a fenti világ még vasláncokkal van a Sarkcsillaghoz rögzítve. 11 Felsőbb lények, szellemek Tündér: az emberek, a természet, a föld jótevője. 12 Mitológiánkban van jó és rossz tündér is. Sárkány: (belső-Ázsiából), olyan kígyókból vagy halakból lesz, mely 7 évig mocsárban tenyészett, a természeti csapásokat, tűzvészt, árvizet, ragályt neki tulajdonítják Lidérc, Lúdvérc: bolygótűz, éjjel röpködő madárféle, „ 13A Lúdvérc hosszú orrú, satnya csibéből lesz. Csak úgy lehet megszabadulni tőle, ha azt mondjuk neki, hogy a tenger fenekiről hozzon egy szalmakötél homokot. Ezt nem tudja megtenni”(Berze Nagy) Táltosló: népmeséink vitézeinek lova, parazsat eszik és repül mint a szél; a táltos is ezen vágtat a szellemekhez – ezt a szerepet tölti be a táltos dobja. 6 Egyistenhit A magyarok egyistenhívők, az Istennel vagy a szellemeken keresztül, vagy

a táltoson keresztül kerülnek kapcsolatba (Ősi egyistenhitünk bizonyítéka, hogy összes hittel kapcsolatos szavunk török, iráni: Isten, lélek, imád, menny, koporsó, illetve nincsenek olyan istenneveink, mint a görögöknek, ezt a történelmi ásatások is alátámasztják, pl. újabb bizonyítékok kerültek elő a megtalált bolgár-török Konrád vezér sírjából), aki a Felső világban lakik, ő az egek ura, hírnökei a vadászmadarak, és az ő akaratából uralkodott a fejedelem. 14 „A magaskultúrájú nagyállattartó lovas népeket Góg és Magóg ószövetségi hordáival mosták össze, kiket büntetésből az Úr küldött választott népére. Az új lovasnép, amely az első évezredben tűnt fel a "keleti határon" európai megítélés szerint pogány volt és megítélésük szerint szemben állt a keresztény kultúrkörrel és vallással. Márpedig a magyarság olyan kultúrkörből szakadt Európába, amelynek népei magasrendű

istenélménnyel, egyszerű és tiszta hitvilággal rendelkeztek. Az ősi magyar hitvilágban világos rend van; az égi hatalmak és az evilági élet rendje ugyanaz. Miként az emberpiramis csúcsán a korlátlan hatalmú fejedelem áll, akként trónol az ég legmagasabb szférájában a (fő)isten. Ahogy a földi élet alapja a család, a nemzetség, a törzs és az egész nép termékenysége a szent fejedelemben testesül meg, ugyanúgy népesül be az emberfeletti erők birodalma is. A földi rendben folytatja az egész nép a halállal kezdődő új életet.” (Kiszely) Kettős lélekhiedelem, lélekvándorlás Az elképzelés szerint az ember testből és 3 lélekből áll: az igazi lélek (azaz a tudat), a „továbbvivő” lélek (a fajfenntartó erő, életerő), a külső lélek (vándorló lélek – a Buddhizmus nyomán – amely előző életeinket „tartalmazza”), amelyek mindegyike kiszállhat a testből tetszése szerint, de ha a második lélek száll ki,

halál következhet be, mivel ekkor ez a lélek visszaszáll a lelkek elosztó szelleméhez (anyaszellem), aki másnak, egy újszülöttnek adja, így az akiből kiszállt, megszűnik létezni. 15 „Érdemes megjegyezni, hogy a természeti népek még fantasztikus képzelődéseikben is közel maradnak a természethez és a valósághoz: nem a személyiség túlvilági továbbélésében hisznek, mint az európai individualista kereszténység; az embert a természet részének tekintik, a halált pedig olyan fordulópontnak, amikor az alkotórészek új elosztásra kerülnek. Ám mi történik azokkal a lelkekkel, amelyek nem "épülnek" be valamilyen emberi 7 személyiségbe, nem lesznek egy ilyen lélek alkotórészévé? Ezek a lelkek megmaradnak "szabad" állapotukban, és tetszés szerint költözhetnek be bármilyen testekbe. Oda röppennek, ahová akarnak. Ezek a szellemek már a természetfölötti világhoz tartoznak” (Diószegi) A lélek tehát

tovább él a halál után is. Őseink egyik mítosza: a születésre várók lelkei a Tetejetlen fa ágán lakoznak, onnat szállnak le a földi létbe, és a test halála után oda térnek vissza. Kultuszok, elemek tisztelete Napkultusz: jelentős volt a szkítáknál, hunoknál, törököknél, és nálunk. Tavaszünnepet tartottak, ahol a Nap eljöttét és a tavasz beköszöntét ünnepelték. A fejedelem (kündü=) is a Nap fia volt Hold tisztelete: őseinknél az anyaméhet, az örök emberi megújulást szimbolizálta. Az életfa ábrázolásokban is mind a Napot, mind a Holdat a Felső világ ágaira helyezik Tűz tisztelete: a tűz a Nap tükre, meleget ad és éltet. Elűzi a sötétség szellemeit, ott van születéskor, és halálnál. Víz tisztelete: az élethez nélkülözhetetlen, ezért tiszteletük tárgya volt. Föld tisztelete: jótevő anya, amelynek méhéből minden ered, nő, és amelybe visszatér. Levegő tisztelete: az isten és az emberek közötti elem, a

levegő istene a Szélkirály Ősök tisztelete: az elhalt ősök lelke jószelleme volt leszármazottainak. Nekik égett állandóan a nemzetségi tűzhely, ahol a tűzre vetve nekik ajánlották őseink az étel első darabját és az ital első cseppjét. Az ősök lakhelye a sátor küszöbe, ezért nem is volt szabad a küszöbre lépni, csak átlépni felette. A becsületes embernek hét ősét kellett ismernie Lókultusz: azt elhalttal együtt temették lovát is (4 láb és fej), mivel a ló elkíséri gazdáját a túlvilágra is (a többi részét áldozati toron elfogyasztották). Erre utal híres mondánk is a 16 Fehér ló legendája: Árpád fehér lovat küldött aranynyereggel, aranykötőfékkel Marót hercegnek, cserébe „csak” egy tömlőnyi Duna-vizet, egy marék selyemfüvet és tarisznya Dunán túli földet kért – amit meg is kapott. Totemizmus A törzs magát szimbolikusan totemtől származtatja, ősnek és védelmezőnek tekintve. A törzs és a totem

között rituális kapcsolat van. Az Árpád-ház totemállata a turulmadár (kerecsensólyom), melynek eredete: a magas égből alászálló turulmadár megtermékenyítette Emesét, a legtisztességesebb magyar asszonyt, amely szülőanyja a magyar fejedelmi, majd 8 királyi Árpád-nemzetségnek: 17 „Az Úr megtestesülésének nyolcszáz-tizenkilencedik esztendejében Ügyek, .nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerben Önedbelia vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el.mivel az ő

ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők.” (Anonymus) Másik kiemelkedő totemállatunk a csodaszarvas: gímszarvas, vezető állat, a törzs védője és őre. A monda szerint Ménrót fiainak: Hunornak és Magornak egy gímszarvas (önő) bukkant fel, amely őket a meotisi ingoványokba űzte, ahol öt évig tartózkodtak. A hatodik évben megismerték Dula alán fejedelem két lányát, akiket feleségül vettek. 18 „Minthogy pedig Hunor és Magar elsőszülött fiak valának, atyjukétól külön sátrakban laktak Történt pedig egy alkalommal, hogy vadászni mentek. A pusztában egy gímszarvas bukkant fel előttük” (Kézai) 19 „csodaszép állat volt, nem láttak még ehhez hasonlatost. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengõ nádszál; a lába vékony, s szaladván nem látszott

érinteni a földet. Ûzõbe vették ezt a csodaszép szarvast, vágtattak utána, mint a sebes szél, nyomukban a vitézek. Hol eltűnt, hol felbukkant a csodaszép szarvas: csalta, csalogatta Hunort, és Magyart. Reggeltõl estig kergették a szarvast, de hiába, alkonyatkor eltûnt egy ingoványos helyen, sûrû nádas rejtekébe. Soha többet nem látták De ha a csodaszép szarvast meg sem is foghatták, elvezette ez õket olyan szép földre, amilyent még nem láttak. Gyönyörû sziget volt ez: köröskörül rengeteg erdõk és folyóvizek Övig gázoltak fûben, virágban. Már több napja voltak a szép szigeten, s csodálkoztak, hogy a maguk emberein kívül más embert nem láttak. Fölkerekedtek hát, hogy nézzenek széjjel Velük a száz vitéz. S ím, amint bolyonganak a nagy rónaságon, egyszerre csak szemük, szájuk elállott a nagy csodálkozástól. Egy nagy csapat leány táncolt karikába-körbe lehettek százan, hanem többen - s úgy keringtek körbe, a kör

közepén pedig két lány lejtett, de olyan szép mindkettõ, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem. Összenézett Hunor és Magyar, a többi vitéz is, semmit sem szóltak, de egyet gondoltak: hirtelen közrefogták a leányokat, ki-ki egy leányt felkapott a nyergébe, s azzal elvágtattak sebes szélnél sebesebben. 9 Hunor, és Magyar azt a két lányt kapták föl a nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak: az alánok fejedelmének, Dulnak a leányai voltak” (Benedek) III. Az adott nézet véleményezése Úgy gondolom ez a természetközeli világnézet igen egyszerű - mint ahogy az ősi magyarok tevékenysége és társadalma, ugyanakkor nagyon sokszínű – ettől számomra izgalmas és érdekes. Úgy tűnik a magyarok könnyen befogadták azt a sokféle eszmét, nézetet, amely a vándorlás századaiban érte őket – lélekvándorlás, animizmus – ennek az lehetett az oka, hogy az ember a természetben nagyon sok olyan ismeretlen új dologgal

találkozott, amelyet nem tudott – de megpróbált! megmagyarázni, ezért felruházta ezen ismeretlen tényezőket természetfölötti hatalommal, például szerintem a Lúdvérc a leírások alapján gömbvillám lehetett. Úgy vélem a táltos „intézménye” úgy alakulhatott ki, hogy akár azért mert, éjszaka sötét volt, s mivel nem látott rendesen, csak zajokat hallott, és a jurta nem egy erős és biztonságos alkotmány (egy erősebb medve simán bedöntheti, ha nagyon éhes), akár más ijesztő, ismeretlen dolgokkal szembesült az ember, jó néhányszor megrémülhetett. Ezért kellett egy olyan ismerős és megbízható személy – kezdetben mindenképp a törzs tagja – aki védelmet nyújt, orvosolja a bajokat, megnyugtatja őt, ez válhatott azután hivatalos foglalkozássá. Diószegi tanulmánya 20 említ olyan ma is élő szibériai népcsoportot (evenki), ahol bizonyított, hogy a táltos megfelelője kezdetben minden családnál a családfő volt, aki

dobbal, énekléssel, kiáltozással űzte el a gonoszt bizonyos esetekben, ünnepekkor, házszenteléskor. A táltos személye és tudománykapása ugyanakkor érdekes – valószínűleg „normális” ember, csak pszichikailag érzékenyebb lehetett, vagy paranormális képességekkel bírt. A tudománykapásnál a feldarabolás motívum egy ősi emberáldozat rituális maradványa, és az hogy ténylegesen vér borítja be a jelöltet, olyasmi lehet, mint a stigmák megjelenésekor – bár azt nem vizsgálták, hogy kinek a vére az. Az biztos, hogy a táltos-jelölt jó képességekkel bírt, megtanulta a rovásírást, ezzel arvisurákat (történések, mondák) írni önmagában is lassú és nehézkes lehetett, ezen kívül ismernie kellett a gyógyítás sokféle módszerét mind a testre mind a lélekre vonatkozóan – akár pszichiáter vonásokkal -, továbbá jó színészi képességekkel és jó fizikai állóképességgel is rendelkeznie kellett, hiszen

részletesen elő kellett adnia, elmesélnie a törzsnek a szellemekkel való találkozást, a vadászat kimenetelét stb. 10 Honfoglaló őseink világképe nagyon tetszik, emberbarátinak tűnik, az ősök tisztelete és a túlvilági életük a világfán azt is jelenthette, hogy soha nem felejtik el őket és – így az egész törzsi / közösségi múltat sem, folyamatosan próbálják a hagyományokat ápolni – ez azért elképzelhető, mivel csak nagyon kevés rovásírásos emlék maradt fenn amit táltosok írtak – egyszerűen nem tudjuk, hogy a köznép milyen szinten tudott írni, ha nem ez a kollektív emlékezés az írásnélküliségben nagyon fontos lehetett. A lélevándorlás számomra teljesen elfogadható nézet, főleg ha tudjuk, hogy elhalálozás esetén minden ember 21 grammot veszít súlyából. Minden ember ugyanannyit Hova tűnik ez a 21 gramm? Más dimenziókba? A tudománynak ezt még meg kell fejtenie. IV. Filozófiai nézet és tudomány -

Zárszó Honfoglaló őseink világképe több mint ezer év elteltével csak részben állja meg a helyét: a tudomány bebizonyította, hogy a világ ősrobbanással keletkezett, a Föld az űrben forog és nem cethal tartja a hátán, a világfa csak a mítoszokban létezik, tündérek, manók, lidércek nincsenek, és a sárkányok már rég kihaltak. Ugyanakkor ma már korszerű speciális kamerával lehet látni és mérni az aurát (az egyik lelket a 3 közül), fotóztak már le szellemeket, hipnózissal az előző életeket elő lehet csalni és megismerni – vagyis a lelkek létezését és a lélekvándorlást tudományos eszközökkel már-már sikerül bebizonyítani. Ezer év elteltével ismét divatba jött (reneszánszát éli) a táltos-hit, bár, ha belegondolunk, hogy a sámán igen egyszerűnek tűnő tevékenysége legalább húszezer, talán kétszázezer éve jelen van az egész világon talán meg sem lepődünk. Ami hiányzott: a hírverés körülötte

Magyarországon jelenleg működik Táltos-Egyház (www.taltosegyhazhu), más táltosoknak honlapja van. Ma az emberek leggyakrabban tanfolyamon tanulják meg a táltos/sámánmunka alapjait – ez főként gyógyító tevékenység, és most is sokan élnek át beavatást. A Táltos Egyház nem olyan szigorú rendű, mint pl. a katolikus egyház, hanem jóval nyitottabb, ugyanakkor keresztény elvű – akár ezt tekinthetjük az ősi magyar hitvilág és világnézet végkifejletének. 11 VI. Irodalomjegyzék 1 Dr. Szigeti András: Filozófia c főiskolai jegyzet, LSI Oktatóközpont, Budapest, 2001, pp 5 Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei, Kossuth Könyvkiadó, 1986 alapján 3 Diószegi Vilmos: Samanizmus, Terebess Kiadó, Budapest, 1998, II/1. Fejezet, 1 bekezdés 4 Kiszely István: A magyar nép őstörténete. Internetről letöltve: wwwa magyar nep ostortenete.hu 5 Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága, Akadémia Kiadó, Budapest, 1967 6

Kép forrása: Hoppál Mihály: Sámánok lelkek és jelképek, Helicon, Budapest, 1994. 7 Diószegi Vilmos: 1967 A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Akadémia Kiadó, Budapest, 1958, 1. Reprint, 1998 8 Jonathan Horwitz: Minden élet összefügg. A sámán küldetése, Magánkiadás, Budapest, 2003. 9 Berze Nagy János: A világ közepe, Kézirat 10 Komjáthy István: Mondák Könyve, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1955 11 Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Heckenast Gusztáv, Pest, 1854 12 Kép forrása: A székely-magyar rovásírás, összefoglaló tanulmány, Inforum Invest Web-Art Műhely, Törökszentmiklós, 1997. wwwinforumhu/rovas13 Berze Nagy János: Baranya megyei néphagyományok, Baranya vm. Közössége, Pécs, 1940 14 Kiszely István: A magyar nép őstörténete. Internetről letöltve: wwwa magyar nep ostortenete.hu 15 Diószegi Vilmos: Samanizmus, Terebess Kiadó, Budapest, 1998, IV/2. fejezet, 5 bekezdés 16 Komjáthy István: Mondák Könyve,

Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1955 17 Anonymus: Gesta Hungarorum. A magyarok cselekedetei Magyar Helicon Kiadó, Budapest, 1975. 1977 81 18 Kézai Simon Magyar Krónikája, Komjáthy István: Mondák Könyve, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1955. pp85 19 Benedek Elek: A csodaszarvas c. meséje, Magyar mese és mondavilág Ezer év meseköltése, Atheneaum, Budapest, 1909-1913. pp 54 20 Diószegi Vilmos: Samanizmus, Terebess Kiadó, Budapest, 1998 2 12