Szociológia | Devianciaszociológia » A deviáns viselkedés formái, az alkoholizmus

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 10 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:407

Feltöltve:2008. augusztus 15.

Méret:101 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Deviancia és társadalom Alkoholizmus Történetisége Alkoholfogyasztás már létezett az emberi fogyasztás korai szakaszában is a régészeti leletek szerint. Legrégebben ismert szeszesital a bor, 6000 éves múltra tekint vissza a története. Az egyiptomi papirusztekercs ie. 1550-ben keletkezett 40 féle bort említenek meg rajta Elkészítéséről is szó esik: szőlő, datolya és pálmafa nedve szükséges hozzá. Egyiptomi birodalomban sört ittak, ezt árpából állították elő. Az ókorban a bor gyógyító eszköz volt, Hippokratész gyógyított vele. A zsidó hagyományok könyve a Talmud is igen gyakran hivatkozik a bor gyógyító erejére. Az Ótestamentumban is több száz helyen említik a bor gyógyerejét. A Példabeszédben olvashatjuk, hogy „ A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok, Hadd igyék, azután felejtse nyomorát és ne gondoljon többé kínjaira.” Gilgames eposzban szó esik arról, hogy az istenek

hatalomért részeges állapotban küzdöttek. Hérodotosz történetíró a perzsáktól tudta, hogy a görögök fontos ügyekben való döntés előtt lerészegedtek és részegen döntöttek. Bibliában is szerepel a részegség példája. (Noé) A tilalom is hamar megjelenik. Hammurabbi törvényeivel korlátozza az alkoholfogyasztást Újszövetség szól a mértékletességről. Mohamed pedig megtiltja az alkoholfogyasztást A szeszesital fogyasztásának funkciói Egyik funkció a folyadékigény kielégítése, szomjoltás. Régen azért is készítettek maguknak folyadékot, mert közvetlen környezetükben nem találtak alkalmas ivóvizet. Modern korban is a korszerű termelési technikák nagymértékben szennyezik a vizet, ezért csapvizet nem sokat iszik az egyén. Másik funkció gasztronómiai jellegű: az ital íze, aromája a táplálkozás szerves része. Harmadik funkció társadalmi jellegű: az alkohol befolyásolja az idegrendszert, a szeszes ital fogyasztása

nyomán áthangolódik az egyén érzelmi és tudati állapota. Bizonyos kultúrákban alig vagy egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt (mohamedán vallású népek). A nyugati civilizációban azonban minden napos az italozás Azt, hogy ez milyen formában, mértékben történik, az kulturálisan meghatározott dolog. Alakítja az adott társadalom érték- és normarendje, hagyományai. Az alkohol bizonyos társadalmakban a vallási szertartások része, gátlásoldásra használ, a társas kapcsolatokat segítő oldó eszközzé vált. Problémamegoldó eszköz Egy adott közösségben érvényes viselkedésminták tartalmazzák az alkoholfogyasztás szerepekhez kötődő elvárásait is. 1 Igazodni kell a csoporthoz, az elfogadottság fontos feltétele, a szabályok felrúgása szankciókkal járhat. Alkoholfogyasztás fontos társadalmi szereppel bír: feszültség- és konfliktusoldás hibás önterápiás eszköze, és társas helyzethez kötődő, szociokulturálisan

meghatározott viselkedésmód. Alkohol a szervezetben A szeszesitalok összetevői alkoholok és bomlástermékeik keveréke, tartalmaznak szerves (ízesítő anyagokat) és szervetlen (nyomelemeket) anyagokat. Meghatározó eleme: etilalkohol (spiritus latinul). Alkohol helyi vérbőséget okoz, károsítja a szöveteket. Kezdetben elősegíti az emésztést, mert fokozza a gyomorsav képződést. Az egész szervezetben hat az alkohol Tágítja a vérereket, a bőrereket és a légzőközpontot befolyásolja. Hat a központi idegrendszerre, emiatt legelőször a magasabb szellemi tevékenységekhez társuló készségek romlanak: megfigyelőkészsége, reakcióidő. Ha valaki többet iszik, akkor romlik a tanulási képessége, gátlásai, fájdalmai szűnnek, izgalmi állapotba kerülnek a mozgatóközpontok. Az áthangolódás – izgalmi, érzelmi – az agykérgi gátlások gyengüléséből fakad. Elnyomja az alkohol a felettes ént. Alkoholizmus fogalma: 1849-ben próbálták

meghatározni legelőször a jelenséget. Dilemmát okozott a definiálásnál, hogy nemcsak az alkohol mennyiségét és minősége alapján lehet meghatározni az alkoholizmust. Orvosi definíció Alkoholista az, aki elveszítette kontrollját ivása fölött, függő viszonyba került az alkohollal. (Andorka, 1982.) Az orvosi definíciók az elfogyasztott mennyiséget és a szervezetre való romboló hatását domborítják ki. WHO definíciója alkoholfüggőségi szindróma: „Psychikus és néha egyidejűleg somatikus állapot, amely alkohol fogyasztása miatt jön létre, amelyet olyan magatartásbeli és más válaszreakciók jellemeznek, amelyek mindig magukban foglalják a kényszerű késztetést az alkohol folyamatos vagy periodikus fogyasztására abból a célból, hogy annak psychikus hatásai létrejöjjenek, néha pedig azért, hogy megszűnjön a hiányból fakadó diszkomfortérzés.” (Czeizel, 1982) E meghatározás szerint az alkoholizmus betegség. Tünetei az

alkoholbetegségnek: 1. szeszes italok rendszeres és mértéktelen fogyasztása 2. a következményes gyakori lerészegedés 3. részegség során a társadalmi normák megsértése 4. egészségkárosodás: gyomor-bélhurut, májbetegség, idegrendszeri tünetek 5. a társadalmi presztízs és helyzet megrendülése 6. családi kötelékek felbomlása 7. gazdasági tönkremenés 2 8. alkoholista nem képes szenvedélyének gátat szabni 9. hiányában elvonásos tünetek jelentkeznek Szociológiai definíció: Alkoholista az, akinek az életében az ivás súlyos problémákat okoz. Olyan mértéktelen és rendszeres szeszesital-fogyasztás, amelynek hatására az egyén megsérti a társadalmi normákat, kárt okoz önmaga és környezete számára, vagy nem képes megfelelni a társadalmi státusához kapcsolódó szerepelvárásoknak. ’80-as évek betegséggel szembeni szemléletváltozását jelzi, hogy az alkoholbetegség kifejezés helyett az „alkohollal összefüggő

problémákról” beszélnek. Nehézséget okoz a megítélésben, hogy nagyon nehéz azt egzakt módon meghatározni, hogy mi a mértékletesség, kinek mit jelent a gyakoriság. Illetve a rendszeres ivás, a mértéktelenség, egészségkárosodás, a társadalmi státusz megromlás nem járnak mindig együtt, egyszerre. Számos esetben az alkoholfogyasztás nem túlzó, nem részegedik le az egyén, de hosszú távon mégis tönkremennek kapcsolatai, egészségkárosodás hosszú idő múlva jelentkezik. Alkoholizmus alatt nem csupán egy állapotot értünk, hanem az oda vezető folyamatot is, amiben a minősítésnek nagyon fontos szerepe van. Alkoholista az, akit a környezete és a társadalom erre hivatott intézményei annak ítélnek. A minősítést először a mikrokörnyezet (család, munkahely, barátok) teszik meg. Alapja: megjelenő anyagi gondok, szerepkonfliktusok, közvetlen emberi viszonyok megromlása. Következő címkéző a társadalmi intézmény (eü.,

szociáis, rendészeti) Végül lényeges, hogy hogyan minősíti önmagát az egyén. Amikor már elhiszi, elfogadja a stigmát, önmagát alkoholistának tartja, akkor beindul a deviáns karrier. Típusok: Az ivás jellege alapján Jellinek (1960) adta meg a szociokulturális osztályozást: 1. alfa ivók: Ok-testi-lelki fájdalom enyhítése Nincs kontrollvesztés, gazdasági lecsúszás. Önterápia 2. béta ivók: rendszeresen, mértéktelenül iszik, iszákos Testi károsodás jelenik meg, pszichés még nem. 3. gamma ivók: kontroll nélkül isznak Pszichés tünetek megjelennek Gazdasági, társadalmi lecsúszással jár. 4. delta ivók: kontroll elvesztése azt jelenti, hogy nem képes hosszabb ideig alkohol nélkül meglenni. Az ivás a táplálkozás szerves részévé válik Rendszeresen és sokat isznak, de nem feltétlenül részegednek le. 5. epszilon ivók: teljes lerészegesedésig tartó ivási periódus A mennyiség alapján is osztályozható a népesség: 1.

absztinensek –egyáltalán nem isznak 2. társasági ivók –maguk nem vásárolnak, társas helyzetben isznak Rendszeresen, mértékkel ivók. 3. ritkán, de mértéktelenül ivók 4. mértéktelenül és gyakran ivók 5. iszákosok, részegesek 6. alkoholisták 3 A népesség 80%-a fogyaszt alkoholt Czeizel Endre felmérése szerint. A fogyasztók 50%-a rendszersen iszik, ezek 50%-a pedig mértéktelenül iszik, de csupán1/3 részük dependens alkoholista. Alkoholizmus értelmezési modelljei: Előfordult, hogy a társadalom az alkoholfogyasztásban a bűnt látta. Volt, hogy természettudományos megközelítéssel kezelték. Társadalomtudományi megközelítéssel éltek, amikor a társadalom szerkezetében látták az okot. Másik megközelítésben az alkoholizálás és a társadalom viszonyának 4 fázisát különböztették meg: 1.archaikus fázis: az istenekkel való érintkezés csak alkohollal lehetséges 2. isten-központú feudális állam: a részegség egy

elfogadott viselkedési mód 3. iparosodó társadalom: alkoholizmus bűn, fogyatékosság, mert hátrányosan befolyásolja a termelést. 4. fejlett ipari társadalom: alkoholista beteg, testileg-lelkileg kezelik és kidolgozzák a társadalmi kezelés formáit is. (Boór, 1982) I. Démonikus modell A modell szerint az alkoholizmus az egyénen kívül létező motivációk szerepéről szól. Korábbi szakaszokban az alkohol hatásai mögött isteneket, démonokat, természetfeletti erőket feltételeztek. Így vált az alkohol a kultikus szertartások részévé II. Etikai modell Az antikvitás korában a bornak volt jelentősége: kultikus felhasználása jelentős volt, táplálkozáshoz társult, de hirdették a mértékletességet. Ha túlzásba vitte valaki az italozást, azt helytelenítették erkölcsileg. A lerészegedett ember közmegvetés tárgya volt. A gazdagok körében a nagy lakomák, orgiák alkalmával sem részegedtek le, fontos volt a mértékletesség.

Császárok korára már a mértéket nem mindig tudták tartani, a szeszes ital kultikus alkalmazása gyakorivá vált. Ekkor az alkoholizmus még teljes egészében egyéni probléma volt és nem okozott társadalmi feszültséget. Kora kereszténységben bűn volt az alkoholfogyasztás. Az alkoholfogyasztás nem volt számottevő mértékű. Ennek okai: - szőlőtermesztés, a szeszesital készítés kezdetleges volt. - Alkoholfogyasztás a gazdagabbak körében volt elterjedtebb. - Az átlagéletkor alacsony volt, emiatt hamarabb meghaltak, minthogy kialakulhatott volna az alkoholbetegség, a függőség vagy az ehhez társuló eü.-i károsodások - Ahol víz helyett itták, ott a mértékletesség jelen volt. - Egyház tiltása miatt súlyos szankciók sújtották azt, aki alkoholizált. - A protestáns vallások már megnövelték az egyén szabadságát döntéseinek meghozatalában, növelték az egyén felelősségét is. 4 Középkortól növekedett az előállítás

és a fogyasztás mértéke is. Emelkedett az alkoholos befolyásoltság alatt elkövetett devianciák száma. Iparosodás hajnalán büntették a lerészegedést, mert az anyagi kiesést jelentett. Gazdasági következményei voltak. Ettől eltekintve a megítélésben az etikai hozzáállás a mai napig érvényes. Morális, erkölcsi elvekre hivatkozva igyekszünk a társadalomban elemezni, befolyásolni az alkoholizálók magatartását. Biológiai modellek Lombroso elmélete a bűnelkövetésen túl kiterjed az alkoholfogyasztásra is. Véleménye szerint a bűnözői alkatú embereknél gyakoribb az alkoholfogyasztás, mert a részegeskedésre való hajlamot ugyanaz a degeneráció hozza létre, mint a törvényszegő viselkedést. III. Betegségmodell A nyugati civilizációban a XIX. századra vált problémává az alkoholizmus Kezdetben betegségként fogták fel, így az orvostudomány is igyekezett definiálni, kezelési módokat kialakítani. Kezdetben a veleszületett

hajlamot, degenerációt tartották felelősnek a kialakulásában. Megpróbálták ugyanúgy kezelni őket, mint az elmebetegeket. Elkülönítést láttak jónak Másik állomása a modellnek, hogy „általános esendőség”-nek tartották az alkoholizmust. Ez abból indult ki, hogy az ember eleve esendő, hajlamos a túlzásokra, a kicsapongásra, főként akkor, ha szenved, ha feszült. Itt jelent meg először a társadalomkritika Az egyént körülvevő közösséget tette felelőssé, a közösség szabályozó ereje, segítő ereje meggyengült, ezt kell helyreállítani és akkor megszűnik, érvényét veszti ez a probléma megoldó mód. Társadalmi szinten igyekeztek szabályozni az alkoholfogyasztást: - áremelés, forgalmazást szigorították, volt ahol teljes-, részleges tilalmat vezettek be. XIX. sz elején Angliában, Írországban vezették be a szabályokat, majd a XX sz elején 1920ban USA szesztilalom híressé vált A tiltás nem járt eredménnyel, inkább

elterjedt a szervezett bűnözés. Később ráébredtek, hogy átfogó alkoholpolitika szükséges ahhoz, hogy eredményesek legyenek a korlátok. Rendészeti modell: Egy-egy városrészt jelöltek meg gócpontként. Ezek a normális társadalomtól izoláltan kellene, hogy létezzenek. A városiasodást, városi létviszonyokat tették felelőssé a kialakulásért. A társadalmi betegség modellje: Az alkoholista egy kizsákmányoló, beteg társadalom védtelen áldozata. A konfliktus, ami miatt iszik az egyén, csak az esélyegyenlőtlenségek feloldásával oldhatók meg. Biológiai modell: 5 Napjainkra erősödik ismét. A modern kutatások kimutatják a genetikai hajlamot Ez azért pozitív mert a veszélyeztettek köre jobban behatárolható, a korai felismerés, megelőzés, kezelés hatékonyabb lehet. Pszichiátriai modell: A függőségre helyezi a hangsúlyt. A kezelés helyett a megelőzést tartanák fontosnak Antipszichiátriai modell: Elutasítja a

betegség-modellt. Tagadja a függőség tényét, állami beavatkozásokat feleslegesnek, kártékonynak tartja. Lélektani modell: A személyiségfejlődés során szenved az egén károsodásokat, érik traumák, emiatt hajlam alakulhat ki és a mintaként jelen lévő alkoholizáló életmód is könnyen sodorhatja az egyént az alkohol felé. Ebből a szempontból a családi szocializáció, a referencia-csoportok, személyek magatartása nagyon fontos. IV. Alternatív modellek Biopszicho-szociális modell: Ideáltipikus modell, valóságban nem létezik. Minden tudományos eredmény vonatkozó adatait összeveti, integratív szemlélet. Névtelen alkoholisták (Alcoholics Anonymous) modellje továbbra is betegségnek tartja az alkozholizmust. Terápia lényege a betegségtudat kialakítása, a betegséggel való tudatos együttélésre való képesség kialakítása, a kockázat felismerésének készségének kialakítása és a racionális hárítás módjainak kialakítása

a cél. V. Szociológiai modell Társadalmi kapcsolatokat, szerepeket, a társadalmi struktúrában elfoglalt helyet, konfliktusokat és kulturális hagyományokat elemzi. Összekapcsolódik a betegség- és deviáns viselkedés modellje ebben a modellben. Az egyén meghatározója is állapotának, de a társadalmi befolyások miatt áldozata is az alkoholizmusának. Az alkoholizmus mérési módjai Egzakt eljárás nem ismert. Ennek oka egyrészt, hogy nincs egy teljesen érvényes, konkrét meghatározása, elmélete az alkoholizmusnak, másrészt az alkoholisták nyilvántartása sem teljes. Az alkoholfogyasztás trendjei becsléseken alapulnak. Az alkoholisták számát a Jellinek-képlettel számolják ki. A képlet alapja, hogy Jellinek feltételezése szerint a májzsugorban meghaltak 60%-a alkohol miatt betegedett meg, a súlyos alkoholisták bizonyos része kap csak májzsugort és hal meg. Így a képlet: Májzsugorban meghaltak száma x 0.60 x 144= alkoholisták száma 6

Ledermann az éves fogyasztás arányos megoszlásában hisz a keveset, átlagosat és sokat fogyasztók között. Mindkét módszernél becsült adatok vannak. Májzsugor okozta halál nem az adott évre vonatkozóan ad információt, hiszen egy folyamat következménye. Ledermann elmélete pedig azért kérdéses, mert nem lehet pontosan meghatározni a fogyasztott alkohol mennyiségét, hiszen előfordulhat, hogy külföldről is hoznak be vagy turisták is fogyasztanak vagy otthon pancsolnak az emberek. A fogyasztás mérőszámai azok az adatok is, amelyek az egészségügyi intézményekben, szociális intézményekben kerülnek rögzítésre az alkoholizmussal kapcsolatosan (hányan isznak a hajléktalan szállón, munkásszállón, házi orvosnál, pszichiátrián, rehabilitációs intézményekben). A szeszesital-fogyasztás és alkoholizmus nemzetközi arányai A XIX.sz adatai az elsők A korábbi adatok nem feltétlenül biztosak Svédországban a 16 században az

1988-ban regisztrált adathoz képest 40x több sört ittak egy főre levetítve az emberek. Égetett szeszből pedig négyszer annyit ittak a XIXszázadban, mint a ’80-as években. Londonban a XVIII. században fogyasztottak nagyon sok égetett szeszt Az európai államokban a XX. század elején mérséklődött jelentős mértékben a fogyasztás, amit a kutatók az iparosodás, a teljesítmény centrikusság térhódítására vezetnek vissza. Az állam alkoholszabályozására. II. világháború után a visszaesés megszűnt Emelkedni kezdett az alkoholfogyasztás A ’70-es években főként a volt szocialista országokban – Magyarországon és Lengyelországban kifejezetten. A szeszesital-fogyasztás trendjei Magyarországon Magyarország történeti írásait kutatva számos feljegyzést készítettek arról, hogy mind az urak, nemesek mind a köznép körében igen gyakori volt a rendszeres és mértéktelen ivászat. Az első hivatalos adat 1881-ből származik, amikor

az egy főre jutó évi fogyasztás 10. 3 literre volt tehető átlagosan. Ez a mennyiség a gyakori fogyasztásra utalt Magyarországon csökkenő tendencia érvényesült a századfordulón, amikor a szőlők járvány miatt elpusztultak és a dualizmuskori modernizáció, iparosodás folyamata is csökkentette az alkoholfogyasztást. A világháborúk között fellendült a borfogyasztás, az égetett szeszből akkor még mértékletesebben fogyasztottak az emberek. a II világháború utáni nagy szegénység és a szőlőtermelés visszaesése miatt keresletcsökkenés állt be, csökkent az alkoholfogyasztás. Majd az ’50-es évektől kezdve ismét emelkedett az alkoholfogyasztás és módosult a leggyakrabban fogyasztott alkoholok hierarchiája is. Megnőtt a sörfogyasztás és az égetett italok szerepe. Kevés bort ittak az emberek Az 1980-as évek elején ismét emelkedett a sörfogyasztás, a borfogyasztás csökkent. Az égetett szesz fogyasztása rövid ideig csökkent

– áremelés, kínálatkorlátozás miatt -, majd 1986-ig az újabb áremelésig emelkedett. A rendszerváltás előtti 3-4 évben csökkent kis mértékben a fogyasztás. A ’90-es évek elején pedig maga a fogyasztás csökkent, de tömegével jelentek meg az alkoholizmushoz társítható 7 pszichés és testi betegségek, vezető halálokok között volt a májzsugorodás. Illetve az egyéb devianciatípusok (bűnözés, mentális betegségek, drogproblémák) is megszaporodtak. A ’80-as évek derekán a magyarországi éves fogyasztás a világranglista 5. helyén szerepelt Főként égetett szeszből isznak/ittak sokat nálunk az emberek. Az első 4 helyen álló ország pedig bortermelő, ahol az étkezésekhez, táplálkozáshoz kötődő mértékletes fogyasztásról volt szó. Régen országunkat borivó nemzetként tartották számon, ma már „mindenivó nemzet”. Kialakult nálunk a szocializmus évtizedei alatt az a szemlélet, hogy mindegy mit iszunk, csak

gyorsan hasson, oldja a feszültséget-, gátlást. A gyors lerészegedés következtében lecsökkent a személyközi kommunikáció jelentősége az italfogyasztás közben, után. Alkoholisták száma, demográfiai összetétele Folyamatos emelkedésről beszélnek. 1996 után már más metódus szerint becsülik az alkoholisták számát, így az előtte keletkező adatokkal már nem összevethetőek az új számarányok. Demográfiai összetételükre az addiktológián kezeltek adataiból lehet következtetni. Jelenleg még a férfiak vannak többségben, de a nők aránya is folyamatosan emelkedik. Májzsugorban meghaltak körében a nemek szerinti arány a férfiak javára 3:1. Életkorukat tekintve 40-60 év közöttiek körében vannak legtöbben.( folyamat akkorra eléri a függőséget, traumák, csalódások, társas közeg nem támogató). A ’80-as években főként a fizikai munkát végzők körében volt magas az alkoholisták száma. Alkoholizmus Magyarországon Az

alkoholizmus mérőszámainál már szóltunk a Jellinek-képletről, májzsugorban meghaltak számarányairól, amelyek nem feltétlenül tükrözik pontosan az alkoholisták számát egy adott évben. Fontos mérőszámok, mutatók lehetnek az alkoholizmushoz társuló kísérőjelenségek, mint a balesetek, bűnözés, családi botrányok, konfliktusok, válások száma, munkahelyi gondok, termékenységi problémák. Ezek mind szaporodnak, így következtethetünk arra, hogy az alkoholizmus is tovább terjed. A halálozási arányszámok is azt mutatják, hogy erős rizikófaktor az alkoholfogyasztás. Alkoholizmus, közvélemény Mivel a társadalom többsége valamilyen szempontból, oldalról érintett, hiszen az alkoholista ember környezetében szenved, ezért a többség mélyen elítéli az alkoholistákat. Minden harmadik család életében jelen van az alkoholizmus. 1988-as felmérés szerint a megkérdezettek fele a megélhetési gondok után rögtön az alkoholizmust

jelölte meg. (tyúk vagy tojás?) Az elítélés mellett azonban tény, hogy az országban jelen van a „megengedő, elnéző attitűd”. Ennek hátterében a történelmi hagyományok, kulturális szokások állhatnak, amelyek hosszú évszázadokon keresztül szentesítették és szinte dogmává tették az alkoholfogyasztás funkcióját. 8 Ünnepek kapcsán, stressz-oldásra, léthelyzet-változáskor (bankett, nyugdíjazás bulija, leszerelés, legénybúcsú). Aki nem iszik, azt a közösség papucsnak titulálja ha férfi, értetlenkednek, lenézik. Hozzájárul a megengedő, elnéző attitűd terjedéséhez, hogy közismert, elismert emberek, példaképek is italoznak, sőt hirdetik, hogy csak így tudnak alkotni, rendezni, fellépni – majd ittasan hazavezetni! Számos neves írónk, költőnk volt alkoholista és verseikben dicsőítették is az alkoholt! (Balassi, Csokonai, Ady, Vörösmarty). Él a köznyelvben az a mondás, hogy a magyar mindent megiszik, ami

’a’ betűvel kezdődik: „A sört, a bort, a pálinkát!” Felmérték, hogy sokszor az első alkoholfogyasztásnál maga a szülő az, aki megkínálja a gyermekét. Az első italfogyasztók 57%-a otthon iszik először Politika ’70-es évek végéig tabu volt alkoholizmusról beszélni. Nem fért bele az ideológiába, amely a jólétet, az egyenlőséget hirdette a probléma. Amiről nem beszélünk nincs is. Amíg itallal vezetik le a feszültséget, nem lépnek fel a rendszer ellen. Gazdasági szempontból is jól jött az alkoholárusításból származó bevétel ’80-as években épült be az ideológiába az alkoholellenesség. Ekkor indultak meg a kutatások Alkoholpolitika első lépéseként 1978-ban áremelést hajtottak végre. 1984-ben ismét, illetve egyéb korlátozások is voltak. A gazdasági érdekek erősebbnek bizonyultak, ezért ez nem tartott sokáig. Megjelentek az első alkoholfüggő egyénekkel foglalkozó intézmények. A szabadságjogok

kiszélesedésével azonban megkérdőjeleződtek a kényszergyógykezelések létjogosultságai. Ma a civil szervezetek vállalják fel az alkoholisták kezelését. Miért válik valaki alkoholistává? Okok kereshetők: -egyén szintjén -társadalmi szinten egyaránt találhatók. Egyén: -biológiai, fiziológiai sajátosságai miatt, személyiségfejlődési törések, traumák, szocializációs zavarok, lelki feszültségek miatt. - bebizonyították, hogy az alkoholizmusra való genetikai hajlam valóban kimutatható, de nem jelent eleve elrendeltséget. Ahhoz, hogy a hajlamból alkoholizmus legyen, egyéb faktorok is szükségesek (mikro-, makro környezet hatásai, érzékenyítő hatások – stressz, lelki megterhelés, hozzáférés az alkoholhoz.) Társadalmi: - modern társadalmakban megnövekedett a stresszhatások száma, az állandó változások miatt az anomikus állapotok, folyamatok száma. - Megengedő attitűd érvényesül. - Nő a nők, fiatalkorúak

alkoholfogyasztása. - Szélesednek a hozzájutás lehetőségei. - Gazdasági érdek elnyomja az egészséges életmódot hirdetők vészjelzéseit. 9 Más devianciákkal szoros összefüggésben áll. Alkoholisták 5-27%-a hal meg öngyilkosság miatt, az összes öngyilkosnak a 25%-át teszik ki. (Kopp Mária adatai) Alkohol-drog közötti kapcs. is magas Bűnözés alkoholos befolyásoltság miatt. 10