Földrajz | Határon túli magyarság » Czika Tihamér - Székelyföldi autonómia, de milyen határokkal?

Czika Tihamér – Székelyföldi autonómia, de milyen határokkal? Az utóbbi években nagy divattá vált székely autonómiáról, Székelyföld egységes fejlesztéséről beszélni, sőt a terület határát jelző táblákat állítgatni (azt is 3 napig). Mindez egy természetes önmagunkra találási folyamat. A székely egység 1876-os megszüntetése óta talán most vagyunk a legjobban tudatában annak (legalábbis diskurzus szintjén), hogy ezt a régiót újra eggyé kell kovácsolni. Na de milyen határokkal? Mert itt már sokkal bonyolultabbá válik a helyzet. Ahhoz, hogy meghatározzuk Székelyföld határait először is döntenünk kell pár elvi kérdésben. Mit tartunk fontosnak? Fontos-e az, hogy kövessük a történelmi határokat, vagy fontosabb az, hogy a jelenlegi etnikai határok mentén gondolkodjunk? Illetve mi is a cél? Egy minél nagyobb arányban magyarok által lakott terület körülhatárolása, vagy egyszerűen egy régió határainak

visszaállítása úgy, ahogy az a középkor folyamán volt? Ha pedig az mellett döntünk, hogy a határok meghatározásánál az etnikai határt követjük, azt a célt szolgálva, hogy egy minél kompaktabb, minél nagyobb százalékban magyarlakta vidéket „kerítsünk be”, akkor hajlandóak vagyunk-e lemondani több olyan helységről, vidékről, amely bár történelmileg székely értéknek számít, ma már a demográfiai viszonyok miatt vajmi kevés integrálódást ígér? Ugyanakkor ma már elkerülhetetlenek a gazdasági és infrastrukturális kérdések is. Hogyan húzunk meg egy határt abban az esetben ha az etnikai határ az út, a vasút, az elektromos áram hálózatát, vagy éppen a gázmező egységét bontaná fel? Illetve abban az esetben, ha valaha is eljutunk oda, hogy tényleges határmeghúzásra kerüljön sor, mennyire kell Székelyföldnek, önálló és egységes gazdasági és közlekedési, vagy éppen energetikai infrastruktúrával

rendelkeznie? Vagy rendben van az, hogy sok helyen megtörik ez, hisz egyébként is lehetetlen a román országos hálózattól függetlenül gondolkodni. Megannyi kérdés és semmi válasz. Ugyanis a Székelyföld újbóli meghatározásánál, a székely autonómia „reciklálásánál” sajnos még mindig leragadtunk az érzelmi, történelmi, díszmagyar kérdésekben. Amivel azonban teljesen hadilábon állunk az a terület konkrét határainak a megnevezése. Amíg pedig nem vagyunk tisztában azzal, hogy mettől meddig is tart az a terület amiről beszélünk, hogy igényelhetjük egyáltalán az autonómiáját, vagy akár az egységes fejlesztését? Hadd beszéljek konkrétumokról is. Vannak bizonyos területek ahol egyértelmű az, hogy hol van Székelyföld határa. Nem véletlen például, hogy az első Székelyföld táblát Kökösnél helyezték el (amíg le nem vették ugye). A kökösi határ a háromszékiek fejében egyébként is egy igen erős szimbólum a

Bécsi döntés korszaka miatt. Ezen a vidéken maradva biztosan legtöbb háromszéki fejében egyértelmű, hogy bár történelmileg Székelyföldnek számít, ma már senki nem tart igényt Bodzafordulóra. De mi a helyzet egy kicsit észak-nyugatabbra? Mi lenne a megoldás a Hídvég környéki valamikori Felső-Fehér vármegye enklávéval? Ugyanis tudjuk azt, hogy Hídvég, Árapatak, Előpatak környéke történelmileg nem volt Székelyföld. Azt csak az 1878-as magyar vármegyésítés csatolta Háromszékhez. Látszik is a különbség nemcsak a faluszerkezet és a házak rendezésében, hanem a demográfiai arányokban is. Ezek a falvak ugyanis román ajkú roma többségűek ma is, ahogy azok voltak már a XIX. században Ez a vidék jelenleg Kovászna megye része. De biztos-e, hogy jó lenne hozzácsatolni egy esetleges székelyföldi autonóm területhez? Inkább pragmatikusan állunk hozzá (elszórványosodott vidék, hagyjuk) vagy érzelmektől vezérelve

(Hídvég Gróf Mikó Imre faluja, Árapatakon régi református templom van)? Egy kicsi feljebb menve a térképen nem tudjuk nem észrevenni, hogy a mai észak-nyugat Brassó megyében van egy Kovászna és Hargita megye menti magyar sáv: Apáca - Ürmös Alsórákos - Székelyzsombór - Homoródjánosfalva. Ezen falvak legtöbbje történelmileg nem tartozott Székelyföldhöz, de ha már határon vannak, vajon nem lenne ajánlott bevenni őket is? Esetleg elcserélni őket Brassó megyével a színromán Bodzafordulóért és környékéért? Tovább menve Marosszék fele beleütközünk talán mindenik közül a legnagyobb problémába, ugyanis az etnikai határok itt válnak a legbonyolultabbá. Ha Marosszék történelmi határát nézzük akkor a Nyárád-mente környékén nincs gond. Ezek a falvak ma is magyar többségűek, székely identitásuk egy élő dolog. A probléma Marosvásárhelytől nyugatra kezdődik A Székely Mezőség falvainak egy része már a XIX

században is el volt románosodva, ma többen a magyarok 20% alatt vannak. Ilyen Maroskeresztúr és Marosszentkirály A Székely mezőség falvai közül melyiket és hogyan vennénk be? Aztán ott van a vásárhelyi reptér kérdése, amely bár vásárhelyhez közel, de a román többségű Nyárádtő közelében van egy hatalmas ortodox kolostor-komplexum mellett. Kell-e ez a falu a reptér miatt? Illetve lehetséges-e? Továbbá, ugyancsak Marosszék esetében van még két kérdéses régió. Az egyik a Dicsőszentmárton környéki magyar többségű falvak. Ezeknek ugye semmi közük nincs a történelmi Székelyföldhöz, a valamikori Kiss-Küköllő megyéhez tartoztak. De ha egy mai etnikai térképet nézünk, akkor látható az, hogy ez a közel 15 falvas „mini” magyar tömb csupán 10-15 kilométerre, és 2-3 román falura van a Marosszéki tömbtől. Vajon nem-e lenne érdemes bevenni? Akár egy kis koridorral, akár egyszerűen szigetként? Vannak ilyen

szigetek Európa több etnikai autonómiája esetében is (legközelebb éppen a moldvai Gagauziában). Valamivel egyszerűbb lenne Székelyföldbe bevenni a Marosszék fölötti Maros-menti magyar többségű falvakat, amelyek történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, pl. Gernyeszeg és Vajdaszentivány. Ennél nehezebb kérdés lehet az északabbra fekvő Marosvécs és Magyaró magyar többségű falvak. Ha ezeket is Székelyföldhöz vennénk, akkor már nem lehetne megkerülni a magyar szempontból alig egyharmados Szászrégent sem. Ezek már mind nehéz kérdések tekintve a Görgény vidéki masszív román tömböt is amely így egy kicsikét elszigetelve érezhetné magát. Székelyföld északi csücskéhez érve újra problémás területekre evezünk. Ugyanis pontosan meghatározni azt, hogy hol ér véget Gyergyószék, ma már nem egy könnyű dolog. Még Maroshévíz fele egy kicsit tisztábbak az etnikai határok. Itt a színmagyar Gyergyóvárhegy és

Gyergyóditró községek után véget ér Székelyföld. A baj Borszék után kezdődik Ugyanis a hargitai Gyergyóholló, Gyergyótölgyes és a mai Neamt megyébe tartozó Gyergyóbékás és Almásmező mind román többségű falvak. Kérdés az, hogy bár ezek a vidékek törtelmileg Székelyföld részei, van-e értelme ma is megtartani őket, ezzel rontva az etnikai arányokat? Itt azonban bejön egy gazdasági kérdés is. Ez a vidék egy elég nagy területű erdős vidék. Sok magyarnak is van itt erdőtulajdona Neamt megyei önkormányzatokkal ma is harc van a valamikori székely erdőkért. Lejjebb jőve a térképen, ha valahol egyértelmű, hogy érdemes az etnikai határok mentén menni, az a Bákó megyei magyar (csángó) Gyimesbükk község. Ez közvetlenül Hargita megye határán van, problémamentes lenne a csatolása. Persze ez csak akkor, ha elfelejtjük, hogy van ott egy Bákó megye is, amely eddig is ahol lehetett ott tolta a megyehatárt egy kicsit

odébb egy maroknyi erdőért vagy 2 menedékházért. Összegezve: Székelyföld határainak kérdése bizonyos régiókban nagyon bonyolult. Sok függ attól, hogy a történelmi, az etnikai vagy a mai megyehatárokból indulunk ki. Illetve több helység esetében más kérdések is felvonulnak, mint gazdasági, megyék közti konfliktusok. Európa más etnikai autonómiáját átnézve a legelfogadottabb megoldás általában az etnikai határ követése egy autonóm terület megszabásakor. Még akkor is az etnikai határt követik, ha ez éppen regionális történelmi határokat borít fel, vagy infrastruktúra-vonalakat tör meg. Ez elsősorban azért, mert egy etnikai autonómia esetében a cél az, hogy egy minél kompaktabb, minél tisztább arányú területet hozzunk létre. A megoldás Székelyföld esetében is véleményem szerint az etnikai határ lenne, nem a történelmi. Vannak olyan vidékek, ahol lehet érdemes lenne figyelembe venni infrastrukturális

kérdéseket is, de ez sohasem lehet meghatározó. Egyébként is teljesen lehetetlen és értelmetlen Székelyföldet kiszakítani a román gazdasági és infrastrukturális hálóból. Az első probléma persze az, hogy Székelyföld határainak egy részéről még magyar konszenzus sincs. Messze állunk még attól, hogy konkrét határokat kérjünk akár egy külön megyének, akár egy fejlesztési régiónak, akár egy autonóm területnek. De ha valaha el akarunk ide jutni, akkor először jobb lenne, ha legalább mi tisztában lennénk azzal, hogy pontosan mit is akarunk. A nehezebb kérdés természetesen az, hogy valaha eljutunk-e oda, hogy a román parlament Székelyföld határairól szavazzon. Figyelo.ro – 20080404