Filozófia | Középiskola » Filozófia emelt szintű írásbeli érettségi vizsga, megoldással, 2008

ÉRETTSÉGI VIZSGA 2008. május 20 Azonosító jel: Filozófia FILOZÓFIA EMELT SZINTŰ ÍRÁSBELI VIZSGA 2008. május 20 14:00 Az írásbeli vizsga időtartama: 240 perc Pótlapok száma Tisztázati Piszkozati OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM emelt szint írásbeli vizsga 0811 Filozófia emelt szint Azonosító jel: Fontos tudnivalók • A feladatokat figyelmesen olvassa el, és pontosan értelmezze! A kifejtés során a témától ne térjen el! • A feladatok megoldási sorrendje tetszőleges. • A feladatok megoldásához kizárólag a feladatlapon megadott szövegek használhatók. • Esetleges javításaihoz (kifestő, korrektor helyett) áthúzást alkalmazzon! Csak az egyértelmű javítás fogadható el. írásbeli vizsga 0811 2 / 16 2008. május 20 Azonosító jel: Filozófia emelt szint A vizsgarész (20 pont) Írja a kipontozott helyre a válaszok betűjelét! 1. Melyik fogalom kapcsolódik a preszókratikus filozófiához? A)

Idea . B) logosz C) metafizika 5 pont 2. A felsoroltak közül melyik mű írója Descartes? A) A tiszta ész kritikája B) Értekezés a módszerről D) Tanulmány az emberi értelemről 5 pont 3. Kihez kapcsolódik az „Isten halott” gondolat? A) Carnap . B) Nietzsche C) Husserl 5 pont 4. A 20 században melyik filozófiai probléma került a középpontba? A) A megismerés . B) Hit és tudás viszonya C) A nyelvkérdés 5 pont írásbeli vizsga 0811 3 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: B vizsgarész (30 pont) Nevezze meg az idézett művek szerzőjét, és értelmezze röviden az idézetek által felvetett filozófiai problémát! 1. Az ötödik utat a dolgok kormányzásából vesszük Azt látjuk ugyanis, hogy bizonyos dolgok, amelyeknek nincs értelmük, mint a természeti tárgyak, célszerűen működnek, és mindig azt követik, ami a legjobb. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem véletlenül, hanem szándékosan jutnak el a

célhoz. Azok pedig, amelyeknek nincs értelmük, nem törekszenek a célra, csak valamely megismerő és értelmes lény irányításával, mint történik a nyíl és a nyílász esetében. Tehát van egy olyan értelmes lény, aki az összes természeti dolgokat a cél felé rendezi. És ezt hívjuk Istennek 2. Ám jóllehet minden tudásunk a tapasztalattal veszi kezdetét, ebből még nem következik, hogy minden tudás a tapasztalatból ered. Mert nagyon is lehetséges, hogy maga a tapasztalati megismerés összetett valami legyen, hogy részint abból álljon, amit benyomások útján nyerünk, részint pedig abból, amit a tulajdon megismerőképességünk önmagából tesz hozzá (az érzéki benyomásokból csupán a késztetést merítve); csakhogy e kiegészítést nem különböztetjük meg azon alapanyagtól, amíg hosszas gyakorlat föl nem hívja rá a figyelmünket, és képessé nem tesz az elkülönítésre. 3. A könyv egész értelmét a következő szavakban

lehet megközelítőleg összefoglalni: Amit egyáltalán meg lehet mondani, azt meg lehet mondani világosan; amiről pedig nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. A könyv tehát határt kíván szabni a gondolkodásnak, helyesebben: nem a gondolkodásnak, hanem a gondolatok kifejezésének. írásbeli vizsga 0811 4 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: írásbeli vizsga 0811 5 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: . írásbeli vizsga 0811 6 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: C vizsgarész (50 pont) Esszé Fejtse ki a három esszékérdés egyikét a megadott szövegrészlet felhasználásával! Az esszé terjedelme lehetőleg a 3 oldalt ne haladja meg! 1) Mutassa be a statikus és a dinamikus létfelfogás különbségét a Szókratész előtti görög filozófusoknál! (Megadott műrészletek: Hérakleitosz

és Parmenidész töredékei) 2) Hogyan kerül sor az erkölcs megalapozására a kanti filozófiában? Reflektáljon Kant álláspontjára! (Megadott műrészlet: Immanuel Kant: A gyakorlati ész kritikája) 3) „Miért van egyáltalán a létező és miért nincs inkább a semmi?” Értelmezze Heidegger radikális kérdésfelvetését! (Megadott szövegrészlet: Martin Heidegger: Bevezetés a metafizikába) írásbeli vizsga 0811 7 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: Szövegrészletek 1. Hérakleitosz B 8., B 12, B 30, B 76, B 80 Tudni kell, hogy a háború közös, és az igazságosság viszály, és minden dolog viszály és szükségszerűség révén történik. Ugyanazokba a folyamokba lépőkre más és más víz árad. Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta senki, hanem volt mindig és van és lesz örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre. Éli a tűz a föld

halálát, a levegő éli a tűz halálát, a víz éli a levegő halálát, a föld a víz halálát. [És] tudni kell, hogy a háború közös, és Diké Erisz és minden viszályban és ínségből keletkezik. Parmenidész B 8. Egyetlen út-szó marad még, hogy: van. Ezen igen sok a jegy, mivel nem-született, romolhatatlan, egész, egyetlen, rendületlen és teljes. Soha nem volt, nem lesz, mivel most teljességgel van, egy, folytonos. Mert miféle kezdetét tudnád kinyomozni, hogyan és honnan növekedett volna? Nem fogom megengedni, hogy a nemlétezőből mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható, hogy nem létezik. És miféle szükség serkentette volna, hogy a nemlétezőből, előbb vagy később kezdődve, növekedjék? Így hát vagy teljesen kell léteznie, vagy sehogy. És a meggyőződés ereje sem fogja soha megengedni, hogy a létezőből valami más keletkezzék. Ezért sem keletkezni, sem pusztulni nem engedi Diké, megeresztve

bilincsét, hanem fogva tartja. A döntés ezzel kapcsolatban ebben áll: létezik vagy nem létezik. Ezzel el van döntve, ahogyan szükséges, hogy az egyiket mint elgondolhatatlant, megnevezhetetlent el kell hagynunk (mert nem igaz út), a másik létezik és valódi. És hogyan léteznék ezután a létező? Hogyan keletkeznék? Mert ha keletkezett, nem létezik, s akkor sem, ha ezután akarna keletkezni. Így hát kialszik a keletkezés, és nincs tudomás a pusztulásról. Nem is osztható, mert teljesen egyenletesen van, nem jobban az egyik irányban, ami megakadályozná összefüggését, sem kevésbé, teljesen tele van a létezővel, Így teljes egészében összefüggő, mert a létező érinti a létezőt. Aztán mozdulatlan, a hatalmas kötelékek határaiban kezdet és megszűnés nélküli, mivel a keletkezés és a pusztulás nagyon messzire űzettek, eltaszította őket az igaz bizonyosság. írásbeli vizsga 0811 8 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint

Azonosító jel: 2. Immanuel Kant: A gyakorlati ész kritikája Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor, egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen. Megjegyzés A tiszta geometriában találkozunk gyakorlati tételekkel, amelyek posztulátumok, ezekben azonban semmi sincs azon az előfeltevésen kívül, hogy valamit megtehetünk, például, ha megkövetelnék, hogy megtegyük. A geometriának ezek az egyedüli tételei, amelyek valamilyen létezésre vonatkoznak. Vannak tehát gyakorlati szabályok az akarat valamely problematikus feltétele mellett. A mi esetünkben azonban így szól a szabály: egyszerűen bizonyos módon kell eljárnunk. A gyakorlati szabály tehát feltétlen, ennélfogva mint kategorikus gyakorlati tételt a priori képzeljük el, ami teljességgel és közvetlenül (magának a gyakorlati szabálynak a révén, amely tehát itt törvény) objektív módon határozza meg az akaratot. Mert itt közvetlenül a tiszta,

magánvalóan gyakorlati ész szab törvényt Az akaratot empirikus feltételektől függetlennek, tehát tiszta akaratnak gondoljuk, amelyet a törvény puszta formája határoz meg. Ezt a meghatározási alapot pedig valamennyi maxima legfőbb feltételének tekintjük. A dolog eléggé furcsán hangzik, és a gyakorlati megismerés egész területén nem találunk hozzá hasonlót. Mert egy lehetséges általános törvényhozás a priori gondolata, amely tehát pusztán problematikus, mint törvény, feltétlenül parancsol, semmit sem kölcsönözvén a tapasztalattól vagy bármely külső akarattól. Nem is előírás, amely szerint valamely cselekedetnek be kell következnie, hogy lehetővé váljék a kívánt hatás (hiszen akkor a szabály mindig fizikai feltételezettségű volna), hanem olyan szabály, amely az akaratot pusztán maximáinak formája tekintetében határozza meg a priori, legalábbis nem elgondolhatatlan egy olyan törvény, amely pusztán az alaptételek

szubjektív formájaként szolgál, mint egy általában vett törvény objektív formájára támaszkodó meghatározási alap. Ennek az alaptörvénynek a tudatát az ész tényének nevezhetjük. Nem tudjuk ugyanis kiokoskodni az ész korábbi adottságaiból, például a szabadság tudatából (mert ez nincs előzetesen adva számunkra), hanem mint a priori szintetikus tétel, önállóan támad fel bennünk. Nem alapul sem tiszta, sem empirikus szemléleten, hiszen rögtön analitikussá válna, mihelyt az akarat szabadságát tennénk meg előfeltételéül. Mert ehhez mint pozitív fogalomhoz intellektuális szemléletre lenne szükség, azt pedig itt egyáltalán nem szabad feltételeznünk. Ahhoz azonban, hogy ezt a törvényt egyértelműen adottságnak tekintsük, jól meg kell jegyeznünk, hogy nem empirikus, hanem a tiszta ész egyetlen ténye, s az ész általa nyilvánítja meg eredeti törvényhozását (sic volo, sic iubeo – így akarom, így parancsolom).

írásbeli vizsga 0811 9 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: 3. Martin Heidegger: Bevezetés a metafizikába Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? Ez a kérdés. Feltehetően nem tetszés szerinti kérdés. „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” – ez minden kérdés közül szemlátomást a legelső, természetesen nem a kérdések időbeli egymásutániságának a rendjében. Az egyes emberek – akárcsak népek – sokat kérdeznek az időn át vivő történelmi útjuk alatt. Felderítenek, átkutatnak és megvizsgálnak sok mindent, mielőtt a kérdésbe ütköznének. „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” Sokan egyáltalán nem ütköznek bele ebbe a kérdésbe, ha tudniillik azt kell értenünk ezen, hogy nem elégséges a kérdő mondatot, mint kimondottat hallani és olvasni, hanem: a kérdést kell kérdezni, a kérdést magát kell felállítani,

feltenni, a kérdezés állapotába kell belekényszerülni. És mégis! Mindenkit megérint egyszer, talán többször is a kérdés rejtett ereje, anélkül hogy igazán tudatosulna, hogy mi megy végbe benne. Például a mélységes elkeseredés pillanataiban, amikor súlya vész a dolgoknak és elhomályosulnak a jelentések. Talán csak egyszer kondul meg a kérdés, tompán mint egyszeri harangütés, belecsendül a létezésbe, hogy aztán lassanként újból elnémuljon. Jelen van e kérdés a szív kitörő örömében, mikor átszellemülten ragyognak a dolgok, mintha először vennének körül, úgyhogy könnyebbnek tűnik azt gondolni, hogy nincsenek, mint megérteni, hogy vannak és úgy vannak, ahogyan vannak. Ez a kérdés lepi meg az embert az unalomban, mikor egyaránt távol vagyunk a kétségbeeséstől és az örömtől, amikor azonban a létezők konok mindennapiságából oly sivárság árad, hogy azzal sem törődünk már, hogy egyáltalán van-e létező vagy

nincs, amiben azonban rendkívül különös formában ugyan, de újra csak az a kérdés csendül meg: „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” De akár megkérdezzük külön is ezt a kérdést, akár fel nem ismert kérdés marad és úgy vonul át létezésünkön, mint futó szélroham, akár erősen szorongat bennünket, akár félretoljuk és elfojtjuk valamely átlátszó ürüggyel, ez a kérdés egészen biztosan sosem az első abban az értelemben, hogy időben az összes többit megelőzően kérdezzük meg. De mégis az első kérdés más értelemben – nevezetesen rangsorban – az összes többit megelőző. Ezt háromféleképpen világíthatjuk meg A „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” kérdést rangban elsőnek mondjuk először is azért, mert a legtágabb, aztán mert a legmélyebb, végezetül pedig mert a legősibb kérdés. Legmesszebbre terjed ki a kérdés. Nem áll meg semmilyen létezőnél

A kérdés felölel minden létezőt, és ez nemcsak azt jelenti, hogy a jelenleg előfordulókat a legtágabb értelemben, hanem a valaha is volt és eljövendő létezőket. E kérdés terjedelmének csak az abszolút értelemben nem létező és sosem létező, a semmi szab határt. E kérdés körébe esik mindaz, ami nincs, végül még a semmi maga is; nem azért, mintha netalán valami volna, bizonyos létező (minthogy mégiscsak beszélünk róla), hanem azért, mert a semmi az, amiről a nemlétet állítjuk. Olyan messzire nyúlik kérdésünk, hogy sohasem bírjuk utólérni kiterjedését Nem erről vagy arról tudakozódunk, még csak sorjában az összes létezőről sem, hanem a valóság egészéről, vagy amint később feltárandó okból mondjuk: a létezőről a maga egészében mint egészről. Az ilyen legátfogóbb kérdés azután a legmélyebb is: „Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?” Miért? Ez azt jelenti, hogy mi az alap?

Milyen alapból ered a létező? Milyen alaphoz tér meg a létező? Nem ezzel vagy azzal a kérdéssel fordulunk a létezőhöz, nem azzal, hogy éppen itt és most micsoda az, hogy milyen minőségű és mivel változtatható meg, mire használható és így tovább. A kérdezés alapot keres a létezőnek, amennyiben létező írásbeli vizsga 0811 10 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: Az alapot keresni azt jelenti: a mélyére hatolni. Amit kérdésessé teszünk, az vonatkozásba kerül az alappal. A kérdezés azonban nem dönti még el, vajon az alap igazában alapozó, alapozást eszközlő, eredendő alap-e; vajon meghiusítja-e az alapozást, szakadék-e az alap; hogy vajon sem az egyik, sem a másik, hanem csak a megalapozás talán szükséges látszatát kelti az alap és ilyenformán eredendő alap. Bárhogyan legyen is, a kérdés annak az alapnak a meghatározását keresi, ami megalapozza, hogy a létező olyan létező mint amilyen.

Ez a miértkérdés nem olyan okokat keres a létezőre, amelyek ugyanolyan természetűek és ugyanarról a szintről valók, mint maga a létező. Ez a miért-kérdés nem valamilyen síkon vagy felszínen mozog, hanem az alapul szolgáló terület mélyére hatol, mégpedig a legmélyére, a végső határig; ez a kérdés elfordul a felszíntől és sekélyességtől, a mélybe törekszik; legátfogóbb kérdésként egyúttal a mély kérdések legmélyebbike is. Végezetül legtágabb és legmélyebb kérdésként a legeredendőbb is. Mit akarunk mondani ezzel? Ha annak teljes terjedelmében nézzük kérdésünket, amit kérdésessé tesz, tudniillik, hogy a létezőről mint létezőről a maga egészében tudakolózik, akkor könnyen a következő történhet velünk: a kérdéssel kapcsolatosan teljesen eltávolodunk minden egyes különös létezőtől mint éppen ilyentől vagy olyantól. Bár a létezőre a maga egészében gondolunk, de egyet sem részesítünk előnyben.

Csak egy létező tolakodik különös módon újból és újból előtérbe ennél a kérdésnél: az ember, aki felteszi a kérdést. Ez a kérdés azonban mégsem múlhat egyetlen különös létezőn sem. A kérdés korlátlan hatótávolságában ugyanannyit számit minden egyes létező. Bármilyen elefánt India bármely őserdejében éppen olyan létező, mint bármilyen kémiai égési folyamat a Mars bolygón, vagy akárhol másutt. . írásbeli vizsga 0811 11 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: írásbeli vizsga 0811 12 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: írásbeli vizsga 0811 13 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: írásbeli vizsga 0811 14 / 16 2008. május 20 Filozófia emelt szint Azonosító jel: . írásbeli

vizsga 0811 15 / 16 2008. május 20 Azonosító jel: Filozófia emelt szint feladat témakör maximális pontszám 1. 2. 3. 4. 1. A szerző felismerése 1. A probléma meghatározása B rész: 2. A szerző Szövegértelmezés, felismerése probléma2. A probléma meghatározás meghatározása 3. A szerző felismerése 3. A probléma meghatározása Problémaérzékenység Szövegértelmezési készség C rész: Filozófiatörténeti Esszé tájékozottság Argumentáció Nyelvi megformálás ÖSSZESEN A rész: Feleletválasztós kérdéssor elért pontszám témakör témakör maximális pontszáma pontszáma 5 5 5 5 20 2 8 2 30 8 2 8 15 15 50 5 10 5 100 100 javító tanár Dátum: . elért pontszám programba beírt pontszám A: Feleletválasztós kérdéssor B: Szövegértelmezés, problémameghatározás C: Esszé javító tanár jegyző Dátum: . írásbeli vizsga 0811 Dátum: .

16 / 16 2008. május 20 ÉRETTSÉGI VIZSGA 2008. május 20 Filozófia emelt szint Javítási-értékelési útmutató 0811 FILOZÓFIA EMELT SZINTŰ ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI VIZSGA JAVÍTÁSI-ÉRTÉKELÉSI ÚTMUTATÓ OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM Filozófia emelt szint Javítási-értékelési útmutató A vizsgarész (20 pont) 1. B - logosz 2. A – Értekezés a módszerről 3. B – Nietzsche 4. C – nyelvkérdés Csak egy jó válasz fogadható el. Minden helyes válasz 5 pontot ér B vizsgarész (30 pont) Egy-egy megoldásra 10 pont adható. A szerző nevének feltüntetését 2 ponttal értékeljük (nem előírás a teljes név kiírása). A dőlt betűvel kiemelt tartalmakat az értékelésnél nyomatékosan vegyük figyelembe. Értékelési táblázat 1. A szerző felismerése 1. A probléma meghatározása 2. A szerző felismerése 2. A probléma meghatározása 3. A szerző felismerése 3. A probléma meghatározása Összesen 2 8 2 8 2 8 30

Értékelhető elemek: 1. Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című művének részletéről van szó (Első rész második kérdés: Vajon van-e Isten?) A 13. században, a nagy skolasztika századában alapvető kérdéssé vált a hit és tudás viszonya A tudás rangot kapott: jelzik ezt a sorra megalakuló egyetemek, az ókori bölcselet felfedezése és tisztelete. Ez a világnézeti átalakulás áll az istenérvek megszületésének hátterében Aquinói szerint az értelmi belátás hozzásegít az isteni princípium elfogadásához, így a hithez. A írásbeli vizsga 0811 2/5 2008. május 20 Filozófia emelt szint Javítási-értékelési útmutató filozófia szolgálja a teológiát. Az öt istenérv megalkotásának hátterében alapvetően van jelen az arisztotelészi filozófia; az első mozgatóról szóló elképzelés. Az érveket szokás csoportosítani: a világ működik és célszerűen működik alapvetések szerint. Az ötödik út az utóbbihoz

tartozik. Az érvelés lényege, hogy a nem értelmes dolgok is értelmesen, célszerűen működnek, tehát kell, hogy legyen értelmes lény, aki irányítja, a cél felé rendezi a természeti dolgokat. Értékelhető elemek: 2. Immanuel Kant A tiszta ész kritikájában olvashatjuk, hogy a tárgyaknak kell igazodniuk az ember megismerő-képességéhez, az ismereteinkhez, nem pedig fordítva. Ezt a szemléletmódbeli váltást „kopernikuszi fordulatnak” nevezi, utalva arra a fordulatra, amelyet Kopernikusz (1473-1543) neve fémjelzett. A megadott részlet arra hívja fel a figyelmet, hogy a megismerés folyamata nemcsak az érzéki benyomásaink útján szerzett a posteriori (tapasztalat utáni, tapasztalattól függő) ismeretekből áll, hanem az emberi értelem önmagából még hozzáteszi az a priori (tapasztalat előtti, tapasztalattól független) ismereteket a megismeréshez. Tehát a megismerés összetett folyamatában az érzékszerveink és az értelem egymással

együttműködve, egyidőben vesznek részt. A racionalizmus és az empirizmus vitájában tehát az igazság az, hogy nincs elsőbbségi szerep. Az a priori ismeretek közül kiemelkedik két szemléleti forma, mely velünk születik: a tér és az idő (csak térben és időben vagyunk képesek érzékelni). A megismerés úgy indul, hogy az aktív elme belevetíti a kérdéseit a megismerendő világba, érzékelés során az elmében benne lévő tér és idő a priori szemléleti formák segítségével érzeteket és a képzeteket alakítunk ki a világ dolgairól. Ezeket a benyomásokat az értelem kategóriákba sorolja. Értékelhető elemek: 3. Ludvig Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezésének előszavából idéztünk (Tractatus logico-philosophicus). A 20. század elejétől a filozófiai gondolkodás fókuszába a világ és az Én között közvetítő szerepet betöltő nyelv logikai elemzése kerül. Mivel az igazságot kereső filozófia csak nyelvi

kijelentésekben képes kifejezni az igaz tartalmakat, ezért szükséges ez a vizsgálódás. Wittgenstein filozófiájának ebben a korszakában úgy véli, hogy A nyelv egyetlen értelmes használata a tények leírása, minden más használata értelmetlen, tehát az etikai, esztétikai és írásbeli vizsga 0811 3/5 2008. május 20 Filozófia emelt szint Javítási-értékelési útmutató metafizikai állítások látszatkijelentéseknek (lásd. Bécsi kör) tekinthetők (nyelvtanilag korrekt mondatok, de nem állapítható meg az igazságértékük). Az emberi egzisztenciát érintő lényeges kérdések (például szerelem, erkölcs, Isten, halál) megmutatkoznak a nyelvben, de valójában kimondhatatlanok, mert nem lehet megmondani világosan, tehát hallgatni kell, mivel nem beszélhetünk róluk úgy, olyan világosan, mint ahogyan a világ fizikai dolgairól a természettudományok. A filozófiának nem elméletek alkotása a feladata, hanem a kijelentések

ellenőrzése, az elmondható és a kimondhatatlan megkülönböztetése, a közöttük lévő határ őrzése. Filozófiai vizsgálódások c. (gondolatilag az 1930-as évektől formálódó, de csak halála után, 1953-ban kiadott) kései művében új nyelvszemlélet jelenik meg. C vizsgarész (50 pont ) Összefoglaló táblázat az értékelési szempontokról: Szempontok Pontszám Probléma-érzékenység Szövegértelmezési készség Filozófiatörténeti tájékozottság Argumentáció Nyelvi megformálás Összesen 15 15 5 10 5 50 Értékelhető elemek: 1. Hérakleitosz és Parmenidész (Töredékek): Dinamikus létfelfogás: Hérakleitosz; minden változik, minden a változásnak alávetett, a létezés a keletkezés és a pusztulás hatalma alatt áll; a létezők harcban állnak egymással; semmi sem képzelhető el az ellentéte nélkül; a változó világ alapja a logosz, mindent a logosz kormányoz; a logosz a változások szervezője; mértékadó szereppel

rendelkezik; a tűzzel szimbolizált logosz. Statikus létfelfogás: Parmenidész, eleai iskola; a lét mozdulatlan, a mozgás mint érzéki csalódás; kétféle megismerés: az igazság (episztémé) és a vélekedés (doxa); a lét van, a nemlét pedig nincs; ami változó, az csak jelenségszerű; a gondolkodás és a lét kölcsönös viszonya. írásbeli vizsga 0811 4/5 2008. május 20 Filozófia emelt szint Javítási-értékelési útmutató 2. Immanuel Kant (A gyakorlati ész kritikája): A cselekedet erkölcsös jellegének alapja a kötelesség. Az erkölcsileg jó akarat: pusztán a kötelesség kedvéért cselekszik Pusztán kötelességérzetből cselekedni annyi, mint az erkölcsi törvény iránti tiszteletből cselekedni. Az erkölcsi törvényt az objektivitás és az egyetemesség jellemzi: az erkölcsi törvény nem azonos a szubjektív cselekvési elvvel. Az erkölcsi törvény feltétlen parancsként (kategorikus imperatívusz) jelentkezik. A feltétlen

parancs lényegileg különbözik a feltételes (hipotetikus) parancstól. Az erkölcsi törvény nem enged meg feltételeket A feltétlen parancs feltétlensége azt jelenti, hogy az akarat autonóm: önmagának hoz törvényt. 3. Martin Heidegger (Bevezetés a metafizikába): A létfelejtés hosszú évszázadai után Heidegger a létkérdés újbóli feltevésére és vizsgálatára törekszik, a lét értelmére vonatkozó kérdést radikális formában fogalmazza meg. A létező alapjáról tudakozódik, az érdekli, ami megokolja létezését. A létező esetleges, azaz nem magyarázza önmagát Ha a létező alapja kérdéses, akkor nem szükségképpen létezik, a semmi horizontjában áll. A lét nem azonos az egyes létezőkkel, mégis mindig a létezők léte. írásbeli vizsga 0811 5/5 2008. május 20