Történelem | Felsőoktatás » Nagyhatalmi küzdelem a dunai térség feletti hegemónia megszerzéséért (1930-1934)

Nagyhatalmi küzdelem a dunai térség feletti hegemónia megszerzéséért (1930-1934) Az első világháború után a dunai térségben revízióban és revízió-ellenességben érdekelt országok terültek el. 1918 után Franciaország épített ki itt védelmi rendszert Németország és a Szovjetunió ellen. Ez Lengyelországból és a Kisantant országokból (Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia) állt. A védelmi rendszer országai nem rendelkeztek közös gazdasági alappal, rá voltak utalva a franciáktól kapott hitelekre, tőkeinjekciókra és védővámrendszerekkel zárkóztak el még egymás elől is. A terület legfontosabb kereskedelmi partnerei, Franciaország és Németország szintén elzárkóztak egymás elől. Vitáik a ’30-as években Duna-medencéért folyó küzdelemben kristályosodtak ki, miközben Nagy-Britannia közvetítési kísérlete hatástalan maradt. 1930 nyarán Németországban a gazdaság primátust kapott a politikával szemben, ami egy

Ausztriával kötendő szoros együttműködést irányzott volna elő. Ezentúl igyekeztek volna Délkelet-Európát is a német érdekeknek megfelelően alakítani, miközben átvennék onnan a terményfelesleget és piacot teremtenének a német ipar számára. A dunai országok (elsősorban az olcsó amerikai búza miatt) szintén sürgették az őket súlytó nyugati vámtarifák csökkentését, illetve, lehetőség szerint klining egyezmények (készpénz fizetés nélküli elszámolás) megkötését is. Ilyen egyezmény született Ausztria és Magyarország között. 1930 július-augusztusában Lengyelország (Zalewski miniszterelnök) agrárblokk bevezetését sürgette, illetve a közép- és kelet-európai országok összefogását az erősebb gazdaságú nyugati országok hegemóniatörekvéseivel szemben, azonban ez elsősorban a balti országok és Csehszlovákia ódzkodása miatt meghiúsult. 1930 novemberétől Németország igyekszik kétoldalú egyezményeket kötni

és egyben vámkedvezményeket (75% az agrártermékekre) adni a románoknak (1931. június 27) és a magyaroknak (1931. július 18), majd a jugoszlávoknak és a bolgároknak is Hatását elsöpri a beérkező pénz- és hitelválság. A világválság hatása 1931-32-ben érkezett meg a Duna-medencébe egy mezőgazdasági válság formájában, melynek jellemzője a nagyfokú eladósodás volt. 1931. március 19-én napvilágra kerül Bülow államtitkár terve a német-osztrák vámunióról, melyhez később a Duna-medence is csatlakozhatna. Az erőteljes francia, cseh és olasz tiltakozás miatt ezt visszavonják. 1931 májusában a franciák (Francois-Poncet) előállnak a „plan constructif”-fel. E szerint Délkelet-Európában kartelleket állítanának fel, melyek megkönnyítenék a mezőgazdasági termények és néhány ipari termék értékesítését. Ez a terv sem valósul meg, miközben összeomlik az osztrák Creditanstallt is. 1931 őszén Eduard Benes Ausztria,

Magyarország és Csehszlovákia részvételével tervezett vámszövetséget, ennek azonban sem az osztrákok, sem a németek nem voltak hívei. 1932 elején a britek javaslatot tettek a dunai országok vámuniójára, azonban ezt a németek utasították el. 1932. március 5 Tardieu-terv: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Jugoszlávia regionális együttműködéséről kölcsönös preferenciák alapján. 1932. április 6-8 között a londoni négyhatalmi konferencián Nagy-Britannia és Franciaország szembekerült Németországgal és Olaszországgal. A viták a legnagyobb kedvezmény elve és a preferenciaszerződések elve mentén kristályosodtak ki. 1932. szeptember 5-20 stresai konferencia Ezen kompromisszum született, ami valójában Németország és Olaszország sikerét jelentette(lehetővé téve a kétoldalú szerződéseket), azonban a németek belpolitikai okok miatt ezt ekkor még nem tudták kiaknázni. 1933-34. Olaszország a

Bocchi-szerződésekkel kapcsolatokat teremt Ausztriával és Magyarországgal. Mussolini dunai memoranduma 1934. március 17-én aláírják a római szerződéseket (Olaszország, Ausztria, Magyarország) Az első szerződés egy politikai konzultatív paktum, mely támogatja Ausztria függetlenségét, a magyar revizionista törekvéseket, így teremtve Olaszországnak jó pozíciókat Jugoszláviával szemben. A második és harmadik szerződés egyfajta gazdasági regionális paktum 1934. február 21-én Magyarországgal, majd május 1-én Jugoszláviával írnak alá a németek kétoldalú szerződéseket. Ezek az 1931-es próbálkozások felújítása, melyek a bilaterális kapcsolatok alapját jelentik