Történelem | Tanulmányok, esszék » Fodor Pál - Magyarország és a török hódítás

Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás 1540. július 22-én János király halálával elveszik az oszmán politika utolsó támasza Magyarországon. II Törvényhozó Szulejmán (1520-1566) elfogadta János örököseként, a király fiát, János Zsigmondot. 25000 aranyforint adó ellenében JZs megkapta apja területeit a szultántól. Szulejmán felszólította a magyar urakat és a lengyel királyt, Zsigmondot, az ifjú király támogatására. Szulejmán kilátásba helyezett egy következő évi hadjáratot, hogy JZsnek ténylegesen kezébe adhassa a magyar területeket Akciója 1541 augusztus 29-én Buda elfoglalásával ért véget. Buda elfoglalásának tényét az óbudai táborba rendelt urakkal csak a foglalást követően közölte. Az ostrom dátumát a szultán üzenetnek szánta Buda elfoglalását a magyar urak gyengeségével és az országban állomásozás alacsonyabb költségeivel magyarázta Szulejmán. Sokak számára a kiváló török politikai

cselszövések jól leplezték a valódi török szándékot. Persze az oszmán vezetést is sokáig megosztotta a hódítás irányának kérdése. A nyugati terjeszkedést indokolta az 1538 óta létező Szent Szövetség gyengülése 1540 október 3-án a törökök békét kötnek Velencével, a Liga oszlopos tagjával. 1541-ben a Liga másik tagja, I. Ferenc francia király (korábban oszmán szövetséges!-a franciák mindig tudtak helyezkedni) levélben biztosította „jó testvérét és barátját” Szulejmánt, a szultán tervei iránt táplált rokonszenvéről. 1540/41 folyamán az Oszmán birodalom keleti részén leverik a kirobbant lázongásokat. Ekkorra világossá vált, hogy a sokáig kirobbanásra váró oszmán-perzsa konfrontáció nem realizálódik. Ferdinánd ehhez hiú reményeket táplált A perzsák mozgolódásának reményében indította meg csapatait 1541-ben Buda ellen. Miért ismerte el a szultán J.Zs-t uralkodónak, ha eredeti terve is a Magyar

Királyság bekebelezése volt? Szulejmán tisztában volt azzal, hogy egy legitim király milyen jelentőséggel bír a magyarok számára. Arra hogy az ország elfoglalása 1541 augusztusa előtt is eldöntött tény volt több bizonyíték hozható fel. -1540 november 7-én a szultán még fogadja Ferdinánd követét, Laski Jeromost, de többé nem állt szóba a Habsburggal. Ezzel is üzent a Ferdinánd párti magyar előkelőségeknek Szulejmán csausszai által amúgy is sorozatosan fenyegette a magyar nemeseket. -1541-ben Szulejmán visszahelyezte méltóságába Petru Rares moldvai vajdát, aki öt éve maga taszított le. Cserébe Rares fegyveresen támogatta a törököket -1540 őszén Szulejmán átfogó katonai mozgósítást rendel el szárazon és vízen, melynek keretében 500 dunai és 200 tengeri gályát építtet. -1541 márciusában Szofu Mehmedet szerdárrá nevezi ki, aki 10000 janicsárral júliusban Buda alá érkezik. -1541 áprilisában Szulejmán

váratlanul visszatér Isztambulba. Ezt indokolhatta a flotta építés ügye, vagy a hadvezetési nézeteltérések rendezésének sürgős rövidrezárása. Ez utóbbi a valószínűbb, mert eltávolította Lufti nagyvezírt, aki ellenezte a magyarok elleni hadjáratot. -Az 1541 április 27 és május 6 között keletkezett ferma említi először, hogy Szulejmán személyesen vezet hadjáratot Magyarországra. A fent felsoroltakból kiolvasható egy átfogó Habsburg ellenes hadjárat terve, melynek fő hadszíntere hazánk. A JZs jogara alatti független Magyarország sorsa jóval 1541 augusztusa előtt megpecsételődött. Ferdinánd sosem táplált illúziókat a szultán végső szándékát illetően A magyar törökpárti urak szilárdan hitték, hogy a török célja Bécs. Azonban török csapatok indulásának kései időpontja, eleve kizárta Bécs elérésének lehetőségét. A könyv a következőkben egy eladdig nem publikált török iratot mutat be, mely a Buda

elfoglalása előtti napokban keletkezhetett. A legjelentősebb magyar urakat (Török Bálint, Fráter György, Petrovics Péter, Werbőczy István, Batthyány Orbán), azok városait illetve várait veszi számba a dokumentum. Tulajdonképpen a magyar területek meghódítási terve A terv területekkel és személyekkel számol. Számbaveszi a kulcsvárakat, a budai utat szegélyező erősségeket és azokat a várakat melyek elfoglalásával biztosítható Erdély és a keleti magyar területek Habsburgoktól való elszeparálása. A terv az 1532-t követő évek két lépcsős foglalási terve, ugyanis a 1532-es kudarc óta vált nyilvánvalóvá az oszmán vezetés számára , hogy csak így képesek eredményesen felvonulni a Habsburgok ellen. A dokumentumban felsorolt személyek kisérték a szultán óbudai táborába J.Zs-t 1541 augusztus 29-én. Mivel az említett urak és területeik elfoglalása is a török terv részei voltak, hét napig Szulejmán fogva tartotta

őket mialatt lázas tárgyalásokat folytatott embereivel sorsukról. JZs és kísérete (Török Bálint kivételével) szabadon távozhatott, tehát a szultán feladta eredeti elképzeléseit. Ma sem tudni konkrétan mi késztette erre 1541 szeptember 4-én az Izabellának (J.Zs anyja) tett előzetes ígérete szerint zászlót adott a királynak az erdélyi szandzsákságra, ezzel iktatva be méltóságába. Egyúttal Fráter Györgyöt bízta meg a király melletti kincstartónak. Neki kellett gondoskodnia az éves adó (10000 aranyforint) Isztambulba juttatásáról. Fráter az 1542-es marosvásárhelyi országgyűlésen ismertette a Szulejmán rendelkezéseit tartalmazó levelet. Ebben az közölte a résztvevőkkel, hogy A Tiszántúlt is JZs uralma alá tartozónak ítélte a szultán, négy város (Várad, Kassa, Fogaras, Temesvár) kivételével. Temesvár a környező területekkel Petrovics Péter irányítása alatti szandzsáksággá alakult. A levél tartalmának

megértéséhez hozzá tartozik, hogy a Porta Erdély alatt értette a Tiszántúl területét is. Fráter valószínűleg egy különalku keretében ezen területeken is hivatott volt a török érdekeket képviselni. Ezt nyiltan felvállalni az országgyűlés előtt persze nem volt ildomos Fráternek, pozíciói védelmében. Erdély és a többi elfoglalt terület tulajdonképpen szandzsákságok lettek. Ezt bizonyítja a helytartói beavatási ceremónia is, mely semmiben nem különbözött egy másik szandzsákbég beiktatásától. Az egyedüli differencia abban állt, hogy a törökök nem avatkoztak bele a terület belső birtokviszonyaiba. A Porta politikája Kelet- Magyarországon, a „szakaszos foglalás” elképzeléshez simuló engedékeny, míg nyugaton határozott, megalkuvást nem ismerő volt. Török Bálintot például nyugati várai miatt vetették fogságba. Ferdinándtól pedig követelték a János királytól foglalt várakat Egyértelműen kimutatható,

hogy II.Szulejmán 1541-től az 1532 előtti politikához tért vissza a térséget illetően. Hazánk elfoglalása a minimum program volt az Oszmán Birodalom Habsburg ellenes küzdelmeiben. Szulejmán azonban nem számolt az 1532 óta megerősödött Habsburg Birodalommal. Erdély tehát nem egy török politikai akaratnak, hanem kényszernek köszönhette létét. 1540-ben még Szulejmán elutasította egy vazallus Erdély és KeletMagyarország létjogosultságát Az 1541-es esztendőben azonban már lemondott az említett területek megszállásáról, amivel elősegítette az első lépést Erdély önállósuláshoz vezető útján. Szulejmán politikájának hibája az, hogy birodalma erejét túlbecsülve, annak teljesítőképességét meghaladó terveket akart megvalósítani