Oktatás | Andragógia » Hazai és nemzetközi andragógiatörténet I

Hazai és nemzetközi andragógiatörténet I. Intézményes felnőttképzés kezdetei: Német I. A weimari köztársaságtól Hitler hatalomra jutásáig: 1927-ben alapították népfőiskolások országos szövetségét, ezek teljes önállósággal működtek, nem a tudományok rendszerét vették alapul, hanem a résztvevők igényeit és tapasztalatait. Bentlakásos népfőiskola: 8-10 fizikai munkás élt együtt szellemi munkással. Egymástól is tanultak. Saját szervezésű kiscsoportos önképzés folyt Ez alapján szerveztek „munkatáborokat” (a szó pozitív értelmében) ahol arra törekedtek, hogy minden szociális csoportot összekapcsoljanak, a résztvevők testi, szellemi, társadalmi tevékenységét bővítsék, fejlesszék, a művészeti – kulturális önkifejezés nagyon fontos volt. A gazdasági világválság miatt a felnőttképzés központi feladata lett a munkanélküliek elhelyezkedési esélyeinek javítását. Német II. A totalitarianizmus és az

ellenállás felnőttképzése 1933-45 között megtört a felnőttképzés demokratikus fejlesztése, nemzetszocialista elnyomás érvényesült. A felnőttképzésben akkor az európai súlypont Nagy-Brittaniába tevődött át A II Világháború alatt és közvetlenül utána igyekeztek antifasiszta, és a majdani demokratikus átalakulásra előkészítő képzéseket biztosítani. A nemzetszocialista hatalomátvétel után a zsidó felnőttképzés a szellemi ellenállás egyik potenciájává vált. Franz Rosenzweig által 1920-ban alapított iskola külön felnőttképzési intézményt is létesített, hogy a zsidóság olyan képzéseket, átképzéseket kapjon, hogy megkönnyítse a Palesztinába való menekülés utáni letelepedést, újrakezdést. Eközben a hitlerista hatalom hozzáfogott a képzési rendszer radikális átszervezéséhez, ami radikálisan fajelméletű volt. Népképzések helyett „felnőttképzési birodalmi munkaközösséget” hoztak létre, ezek

önállóságukat elvesztették, és a háborúra való felkészülést szolgálták csupán. Német III. Felnőttképzés és andragógia a kettévált és újraegyesített No-ban 1945 után a felnőttképzés újraépítését lényegében a szövetségesek irányelvei határozták meg. A felszabadulás után minden területen fő feladat a demokratikus átnevelés volt. Fel akarták támasztani a népfőiskolákat, a weimari előzményekre támaszkodtak. A 2 Németország felnőttképzési gyakorlatának kettőssége megmutatkozik, élesen szemben áll és elkülönül egymástól, de megmaradnak közös vonások is. NSZK-ban „amerikanizálódás” NDK-ban „szovjetizálódás” figyelhető meg. Antikommunista nevelés az egyik, antikapitalista a másikon. Hatvanas évektől NSZK-ban felgyorsult a felnőttképzés intézményesülése a berlini és a bochumi egyetemen felnőttképzési tanszéket alapítottak. Megváltozott az andragógia önértékelése. Előtérbe került a

szakképzési funkció, a felnőttképzés egyre jobban beletagolódott az állami gazdaság és szociálpolitikába. Ez a felnőttképzés realista fordulata Az NSZK-ban kiterjedt a dolgozók tovább képzése a levelező és esti iskolákra és tanfolyamokra is. A képzésre fordított költségek megnégyszereződtek Kulturális fordulat: „mindennapi élet” andragógiájának felülkerekedése. „Reflexív fordulat”: észtvevőközpontúság, és a felnőttek életvilágához való odafordulás. Sorra felnőttképzési törvényeket bocsátanak ki. A felsőoktatás szintjén is megerősödik a felnőttképzés Az 1977ben megjelent új munka törvénykönyvében egy fejezetet a felnőttképzésnek szenteltek Ezek szerint a képzésben fontos: - a személyiségfejlődés és a termelőerők fejlődésének egysége, - a tanulás és a munka egysége, - a szocialista képzési rendszer egysége, - az egyén, az állam és a társadalom érdekegysége, - a kollektivitás és

individualitás egysége, - a tudomány és ideológia egysége. Kutatások terén mindkét No. termékeny volt 80-as évektől a modernizáció figyelhető meg, technikai fejlődésKutatás módszertani szempontok Újraegyesített No-ban a domináns nyugati minták egységes, de nem zökkenőmentes követését hozta magával. Franciaországi szociokultúrális animáció Andragógus és „animatuer” szerepét szembeállította egymással. A felnőttképzés szakemberének „animeteurré” kellene válnia, aki nem csak vezeti a tanfolyamot, hanem ösztönöz, feltételeket biztosít, csak akkor lép előtérbe, ha a csoport ezt kívánja. Knowles modelljében az andragógus közel áll az animátorhoz. Az animációban a lokális közösség játsza a főszerepet. Szociális animációt a non-direktív pedagógiához viszonyították Olaszországi kísérlet: 150 óra A fejlett észak és a fejlődő dél közt nagy a gazdasági, társadalmi és kulturális szakadék. A

felnőttek szakmai továbbképzését a régiók hatáskörébe utalták. Később a tartományokra bízták. 2 felnőttképzési tevékenység intézményesült a legeredményesebben: 1. Analfabetizmus leküzdésére létesített tanfolyamok rendszere A cél nem csupán az írásolvasás megtanítása volt, hanem a munkaorientált funkcionális írni-olvasni tudás elsajátítása, beleértve a szakmai és általános műveltség alapjait is. 2. Fémmunkások szakszervezetének kezdeményezésére létrejött a „150 óra” felnőttképzési forma. Lényege hogy a munkáltatók kötelesek 150 fizetett órát biztosítani a munkásoknak, a tanuláshoz való alkotmányos joguk gyakorlására. Ez elosztható 3 évre, de 1 év alatt is felhasználható. Ez alapfoktól egészen felsőfokú tanulmányokig igénybe vehető Később vesztett funkciójából és munkaidő-kedvezmény egy formájaként élt tovább. 4 alapelve volt: 1. egyenlőség elve (munkások és tisztviselők között)

2 a technikai és tudományos felkészültség növelését a szellemi és fizikai munka közti különbség csökkentése érdekében 3. termelési folyamatok megértéséhez, ellenőrzéséhez és irányításához szüksége képességek fejlesztését 4. dolgozók kritikai szemléletének erősítését a kulturális hegemóniájuk megteremtése érdekében. Itt nem adtak ki központ tanterveket, a programokat önállóan alakították. Felnőttképzési konferenciák 1949 Helsingör Számos társadalomfilozófiai problémával kíséreltek meg szembenézni. Egyén és közösség viszonya, senki nem él magában, mindenki beletartozik egy családba vagy gazdasági, társadalmi csoportba, melyekkel szemben kötelezettségei vannak. A demokratikus felnőttnevelésnek harmóniát kell biztosítani az egyének szabad élethez való joga, és a közösségi kötelezettségei között. A modern tömegtársadalomban az ember könnyen elmagányosodhat, ezen a felnőttképzés enyhíthet.

Szabadidő- probléma: a technikai forradalom miatt megnövekedett a szabadidő és ezt megfelelően kell kihasználni. Kultúrálódás. Ezzel összefügg az elit- és tömegkultúra szembenállásának kérdése Az alapiskolázást demokratikussá kell tenni. Felnőttképzés definícióját elfogadták, ami később javításra került, mert szembeállította az általános és szakképzést. 1960. Montreal „A felnőttek nevelése egy átalakuló világban” címmel - Az iparosodás negatív velejárói és a felnőttképzés feladatai. A technikai haladás nemcsak áldás, hanem technológiai munkanélküliséget is eredményez. A munkapiacon elértéktelenedik a képzetlen munkaerő,ezért kell magasabb szintű képzés és gyakorlati átképzés. Felnőttképzés mellé felsorakozik a szakképzés is. A konferencia záróokmány: „Montreali Nyilatkozat”: Az emberek nem robotok, összetett lények sokfajta szükséglettel. A felnőttképzésnek segítenie kell az

embereket abban, hogy elfogadják az új helyzetet, és alkalmazkodjanak hozzá. - Felnőttképzés módszertana: nagyon sokrétű, arra szolgálnak, hogy a sokrétű társadalom szükségleteit és igényeit kielégítsék. - Permanens nevelés eszménye: átfog minden nemet, életkort, képzési szintet - Analfabetizmus leküzdése: egyik legfontosabb összetevője a felnőttképzésnek. 1965 Teherán - Világméretű harc az analfabetizmus leküzdéséért. Ha minden ország le tudna mondani a katonai kiadások egy csekély kiadásáról, akkor ebből a pénzből lehetne finanszírozni a meghirdetett világkampányt. (illúzió) - Ötéves kísérleti program Képzések főleg a szegényebb afrikai ázsiai országokban. Jellemzője: „interdiszciplináris koordináció” - Az alfabetizáció mint felnőttképzés. Gazdasági és kulturális feladat is Meghatározták az írástudó fogalmat. Szoros összefüggést mutattak ki az egy főre jutó nemzeti össztermék és az

írni-olvasni tudók és analfabéták aránya között. Szelektív-intenzív megközelítés: Nem csupán a felnőttképzést kell kiterjeszteni, hanem intenzív programokra is szükség van. Prioritások meghatározása fontos. 1972 Tokio „A felnőttek nevelése a permanens neveléssel való kapcsolatában.” A felnőttoktatás figyelemre méltó haladást ért el szinte mindenhol, kivéve a permanens neveléssel kapcsolatos területeket. A kormányok vonakodtak a felnőttoktatást oktatási rendszereik integráns részeként kezelni, anyagi támogatás alacsony maradt. Azok nem vettek részt a felnőttoktatásban, akiknek arra a legnagyobb szükségük lett volna. Öt szekcióban végeztek munkát 1. a felnőttek nevelése és a gazdasági, szociális és politikai célok közti viszony 2. A felnőttnevelés viszonya az oktatási rendszerekhez 3 pénzügyi források 4. metodológiai aspektusok 5 személyi specializáció a felnőttek képzésében - a permanens nevelés

tapasztalatai és újabb problémái: a folytatólagos szakmai továbbképzés követelménye, az információrobbanás miatt új képzési helyzet alakult ki az oktatásügy világválságban volt, emiatt a permanens képzés és nevelés megvalósítása nagyon fontos volt. - A kultúra átalakulása és megoszlása: nő a szakadék a humán és a technikai kultúra között. Korszerű felnőttképzés feladata, hogy mindkettőt átfogja, és terjeszkedjen az élet más területeire is - a demokrácia problémája: egyrészt a felnőttképzés felülről elrendelt, vagy alulról önkéntesen a szükségletek alapján építkező legyen–e, másrészt a felnőttek demokratikus állampolgári nevelésének szükségessége. - az alfabetizáció továbbra is vitatott, a felnőttképzés az elmaradottabb réteget műveltségi hátrányainak kiegyenlítését szolgálja–e , vagy irányuljon a már műveltebbek továbbművelődési igényeinek kielégítésre (világméretekben tekintve

fő feladat az iskolázottság deficit pótlása.) - A szabadság problémája: felnőttképzés feladata, hogy a műveltség kiterjesztésével növelje az egyén életének szabadságfokát. - Fontos a folyamatos világméretű együttműködés (világkonferencia) 1985 Párizs A tanuláshoz való jogot állítja központba. A felnőttek tanulása önmegvalósításuk nélkülözhetetlen eszköze, alapelve pedig a demokratizáció. Fontos a szociális segítő tendencia folytatása különösen a hátrányos helyzetűekre. - Helyi és nemzeti felnőttoktatási politika és fejlesztési elképzelések összehangolása. - Anyagi tárgyi, társadalmi feltételek megteremtése, hogy a képzési szükségleteket kielégítsék. - Fizetett tanulmányi szabadság és különböző kedvezmények, törvényben foglalt biztosítások. - Az elsődleges iskolázás és a felnőttek képzései közötti összhang megteremtése. - Az idősek oktatáshoz szükséges beruházásokról való

gondoskodás. - Programok tartalmában a „humanista és erkölcsi kérdések „előtérbe állítása. 1997 Hamburg 21. század küszöbén gazdasági társadalmi kulturális kihívások amelyekre a felnőttképzés az egész életen át tartó tanulással . Folyamatos tanulással egész életünk során állandóan meg kell újítani tudásunkat. Kiemelték a nem kormányzati szervek szerepét a felnőttképzésben. Nem szabad kizárólagosan technikai készségek fejlesztésére korlátozódni, holisztikus személyiség fejlesztésre van szükség. Felnőttképzés oktatásnak a demokrácia fejlesztésben meghatározó szerepe van. Vita folyt a „munka” értelmezéséről, nem igazságos leszűkíteni az ipari termelő fizetett munkára sok más is van, pl: gyereknevelés. Egyenrangú tevékenységként kell elismerni Egyéni fejlesztés helyett az alapismereti képzést a társadalomfejlesztés részeként kellene fejleszteni. A tanulást hozzáférhetővé kell tenni minden

fogyatékos számára. A rokkantakat és egészségeseket nem szabad elkülöníteni egymástól. Fontos a kutatás A kutatást nem szabad kiragadni a vizsgált jelenség szociális, politikai és történelmi kontextusából. A Felnőttképzés természetes terméke az aktív állampolgári létnek, és feltétele a társadalomban való teljes részvételnek. Egész életen át tartó tanulás nagyon fontos. Az állam továbbra is megmarad, mint lényeges mechanizmus, de szerepe átalakulóban van. A felnőttoktatásba történő befektetés bőven megtérül. Liszaboni memorandum (2000) 2000 évi memorandum az élethosszig tartó tanulásról. Tudás alapú gazdaság, és a társadalom felé való sikeres átmenet velejárója. Célok: - Tanulás egyetemes és folyamatos elérhetőségének biztosítása: tudás alapú társadalom - Európa legfőbb tőkéje az ember, humán erőforrásokba történő befektetések szintjét emelni kell. - Hatékony oktatási és tanulási módszerek

kifejlesztése. - Javítani kell a tanulásban való részvételen és eredményességen, különös tekintettel a nem formális, és az informális tanulásra. - Biztosítani kell, hogy a tanulási lehetőségek könnyen hozzáférhetőek legyenek Európa szerte, jó minőségű információban és tanácsadásban részesülhessen az egyén. - Az egész életen át tartó tanulási lehetőségeket lehető legközelebb saját közösségeikben kell biztosítani. A tanulás terjedjen ki az élet valamennyi területére. Ez a lifewide learning Az egész életre kiterjedő tanulásnak ez a koncepcionális modellje, egységes keretben kezeli a tanulás időbeli kiterjedését és a három alapvető tanulási formát. Memorendum jelentősége 3 pontban: 1. Paradigmába rendezte a tanulásnak a társadalmak és az egyének életben betöltött alapvető szerepét. Az egész életen át tartó tanulás kérdéskörét kiemelte, és általános gazdasági, társadalmi, kulturális

összefüggéseibe helyezte. 2. Gyakorlatra nagyobb hangsúlyt kell fektetni (konkrét javaslatokat adott) 3. Az implementációt előremozdította az Európai Bizottság tekintélye Egész Európára ható széleskörű társadalmi vita alakult ki