Oktatás | Tanulmányok, esszék » Szép Zsófia - A pedagógusok munkaerőpiaci helyzete és kereseti viszonyai

Szép Zsófia - A pedagógusok munkaerőpiaci helyzete és kereseti viszonyai A pedagógusok létszámának alakulása a statisztikai adatok alapján Az egyes oktatási szintek, és az egyes intézménytípusok tanulói, illetve ellátotti létszámának változásaival párhuzamosan, bár nem azonos arányban, de változott a pedagóguslétszám is. Ez alól az óvodák jelentenek kivételt, ugyanis az óvodások létszáma 1990 óta ingadozik ugyan, de alig-alig változik, s ugyanakkor az óvodapedagógusok létszáma folyamatosan csökkent a 6 év alatt 5 %-kal. Az egy pedagógusra jutó óvodások száma ennek megfelelően növekedett. Az általános iskolai tanulólétszám 1990 óta 15 %-kal, ugyanakkor a pedagógusok létszáma pedig 8 %-kal csökkent. A középfokú oktatás és képzés átrendeződését jelzi, hogy a szakmunkásképzésben a tanulók létszáma hat év alatt 36 %-kal, a pedagógusoké 24 %-kal csökkent, míg a középiskolákban 27 %-os

tanulólétszám-növekedés 29 %-os pedagóguslétszámnövekedést vont maga után. 1. táblázat – A pedagógusok száma és állományváltozása Intézmény Pedagógus Létszámváltozás 1996/97. tanév 1990/91. tanévhez 1995/96. tanévhez Óvoda 31891 -5,2 -1,3 Általános iskola 83658 -7,6 -3,7 Gyógypedagógiai int. 6517 +5,7 +1,4 Szakiskola 941 +22,0 -15,6 Szakmunkásképző iskola 9223 -23,5 -10,3 Középiskola 29462 +28,6 +2,7 Forrás: Oktatásstatisztikai adatok 1996/97 tanév (előzetes adatok) KSH Az iskolaszerkezeti átrendeződés hatása érzékelhető a pedagógusállomány összetételén is. Azokon a területeken, ahol erőteljesebben csökkent a tanulólétszám, – mint például az általános iskola, vagy a szakmunkásképzés – csökken a nyugdíjasok, a helyettesítésre alkalmazottak, a nyugdíjjogosultak száma. Ugyanakkor a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban éppen fordított a tendencia. A

pedagógus-létszámmérlegek alapján az óvodákban a folyamatos pedagóguslétszámcsökkenés oka elsősorban az, hogy növekszik a munkaszervezési okból távozók létszáma és csökken a nappali tagozaton végzett óvónők alkalmazási létszáma, ami az 1996/97 tanévben csak 258 fő volt. Az óvodákban a szerződéssel helyettesítésre alkalmazottak aránya az állományhoz képest 10 %. Az általános iskolai pedagóguslétszám az elmúlt év alatt több, mint 3000 fővel csökkent, jelentősen növekedett a nyugdíjba vonulók, a munkaszervezési okból távozók létszáma, és erőteljesen csökken a nappali tagozaton végzett fiatal pedagógusok elhelyezkedési létszáma. Az általános iskolákban a helyettesítésre alkalmazottak aránya 7,7 %. A középiskolában az állománynövekedés viszonylag nagy fluktuáció mellett következik be, ugyanis a létszámmérleg azt mutatja, hogy nemcsak a nappali tagozaton végzettek, vagy egyéb okból újonnan

alkalmazottak száma, hanem a különböző okokból távozók létszáma is magasabb, mint a korábbi években. A helyettesítésre alkalmazottak aránya a gimnáziumokban 7,5 %, a szakközépiskolákban 4,9 %. A nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya a gimnáziumokban 5,5 %, a szakközépiskolákban pedig 4,7 %. A szakmunkásképzésben az állománycsökkenés folyamatos tendencia, erőteljesen növekszik a nyugdíjba vonulók, és egyéb okból távozók száma és aránya. A helyettesítésre szerződéssel alkalmazottak aránya 4,1%. A munkaerőpiaci helyzet A piacgazdaság viszonyai között kialakult munkanélküliség nem hagyta érintetlenül a pedagógus réteget sem. A folyamat összetett A pedagógusok létszámára és összetételére vonatkozó keresletet több tényező befolyásolja. A társadalmi, politikai változások alapján létrehozott közoktatási törvény jelentős módosításokat jelent az oktatási rendszer tartalmában, szerkezetében, ami

már eleve jelentősen módosítja a pedagógusok végzettségének, munkaköri struktúrájának szükséges összetételét. A NAT bevezetése, a tankötelezettség szigorítása, a középiskola expanziója, a szakközépiskola térnyerése, a szakképzési évfolyamok bevezetése mind az eddigi foglalkoztatási szerkezet és a pedagógusképzési tartalom módosításának irányába hat. A pedagógusok létszámigényét a demográfiai folyamatok is befolyásolják. Hosszútávú idősorokat vizsgálva megállapítható, hogy a tanulólétszám-változásokat és az iskolaszerkezet- változásokat a pedagóguslétszám alakulása igen mérsékelten követte. Pl a tanulólétszámcsökkenés hatása úgy jelentkezett, hogy a pedagóguslétszám az addiginál lassabban növekedett. Az utóbbi években látható rugalmasabb változás, az óvodai, az általános iskolai, és a szakmunkástanulók létszámának erőteljes csökkenése maga után vonta az oktatói létszám

csökkenését is, csak mérsékeltebben. A pedagógus-szükséglet helyi alakulását közvetlenül érinti az iskolahálózat átszervezése, racionalizálása, amit sok esetben nem a szakmai hatékonyság célja vezérel, hanem a fenntartók költségvetésének elégtelensége, vagyis a költségminimalizálás háttérbe szorítja a szakmai hatékonyság céljait. Évről-évre hasonló problémák merülnek fel makroszinten az állami támogatás mértékének meghatározásakor a költségvetési törvény kialakításának vitáiban. Ebbe az irányba mutat az un. álláshely-finanszírozás gondolata is, amely egy makroszinten minimalizált pedagógusálláshelyszámhoz rendelt állami támogatást jelentene A pedagógusok összetételére ható tényezők közé tartozik a pedagógusok bérezése és kereseti viszonyaik egésze is. Közismert, hogy a prosperáló oktatási, képzési irányokban a jobb kereseti lehetőségeket kínáló gazdaság elszívó hatása

jelentős, ezért sok a pályaelhagyó. Ez arra mutat, hogy a tanulólétszám és az iskolaszerkezet alakulásából fakadó pedagógusszükséglettel szemben álló pedagóguskínálatot is meglehetősen összetett folyamatok befolyásolják. A munkában álló pedagógusállomány is sokat változik. Változó az évről-évre felmerülő pótlási és helyettesítési szükséglet. A nem egyenletes korösszetétel miatt hullámzó a nyugdíjba vonulók létszáma, kevesebben maradnak tartósan távol, pl GYES, GYED miatt, mint korábban stb. A pedagógus-kínálat másik összetevője a pedagógus-képző intézmények évenkénti kibocsájtása. Tény az, hogy az iskolarendszerű pedagógusképzés kevésbé tud rugalmas lenni, mind a létszámokat, mind a képzési irányokat, tartalmat illetően. Itt, mint általában az iskolarendszerben minden módosításnak viszonylag hosszú az átfutási ideje. Rugalmasabban oldható meg az igényekben történő igazítás a

továbbképzési, átképzési rendszerekben. A munkaerőpiaci helyzetet befolyásolja az is, hogy egy-egy település, v. iskola hogyan szervezi meg a feladatok ellátását, milyen munkamegosztást határoz meg a pedagógusok között. Nem könnyű az ellátást optimalizálni, de a szervezéshez több féle eszköz áll rendelkezésre, pl. részmunkaidősök, óraadók alkalmazása, települési, városszíntű helyettesítési rendszer kialakítása, stb. Az oktatásban ezidáig viszonylag kevéssé terjedt el a részmunkaidős foglalkoztatás, mint láttuk az összes foglalkoztatott között 4-5 %, a határozatlan időre kinevezettek körében egy 1995. évi felmérés szerint még alacsonyabb mértékű, átlagban 0,9%. (Lásd: 2sztáblázat) 2.sztáblázat – Közoktatási intézmények pedagógus-ellátottsága* Intézménytípus, szakfeladat Teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma Részmunkaidőben foglalkoztatottak száma Betöltött álláshelyek száma Üres

álláshelyek száma Összes álláshely száma 1 2 3 (1+2) 4 5 óvoda 30904 41 30945 1196 32141 általános iskola 75288 513 75801 5854 81655 napközi (csak általános iskola) 12219 71 12290 1353 13643 gimnázium (csak a szakfeladat) 9958 309 10267 1654 11921 szakközépiskola 13474 329 13803 2753 16556 szakiskola és szakmunkásképzés együtt 11252 221 11473 2172 13645 kollégium, gyógypedagógia bentlakásos intézmény 4149 36 4185 503 4688 Mindösszesen 157244 1520 158764 15484 174248 * Deák Zsuzsa számításai a határozatlan időre kinevezett pedagógusok adatai alapján Forrás: Középfokú intézmények átvilágítása (az 1995 májusi intézményi felmérés elsődlegesen feldolgozott adatai alapján) BKE, 1996 (Készült a Munkaügyi Minisztérium megrendelésére) A teljesség igénye nélkül említett előbbi okok alapvető hatást gyakorolnak a pedagógusok munkaerőpiaci helyzetére, a munkanélküli

pedagógusok létszámának és arányainak változására. Magyarországon az összes regisztrált munkanélküliek száma 1993 februárjában volt a legmagasabb, 705000 fő. Azóta a szezonális ingadozást leszámítva, ez folyamatosan csökken 1997 áprilisában 482 ezer fő szerepelt a nyilvántartott munkanélküliek állományában, ami 10,8%-os munkanélküliségnek felel meg. Magyarországon, de nemzetközi viszonylatban is elmondható, hogy a magasabb szinten képzett rétegeket veszélyezteti kevésbé a munkanélküliség. (Lásd: 3sztáblázat) 3.sztáblázat – A munkanélküliek és a foglalkoztatottak megoszlása legmagasabb iskolai végzettségük szerint (1996 IV. negyedév) Legmagasabb végzettség iskolai Munkanélküliek Foglalkoztatottak 8 ált.-nál kevesebb 4.7 1.1 Ált. iskola 8 osztálya 32.6 20.6 Szakmunkásképző, szakiskola 37.0 30.7 Középiskola 22.3 31.1 Főiskola, egyetem 3.4 16.5 Összesen 100 100 Forrás: Statisztikai Havi

Közlemények 1997 január-február A táblázatból jól látható, hogy a középiskolai végzettségűek aránya már jóval kisebb a munkanélküliek között, mint a foglalkoztatottak között. A felsőfokú végzettségűeket tekintve még szembetűnőbb a különbség, az összes munkanélkülinek csak 3,4%-a felsőfokú végzettségű. Más arányszámot alakalmazva, az összes felsőfokú végzettségű foglalkoztatotthoz viszonyítva 2% a felsőfokú végzettségű munkanélküliek aránya. Az 1996-os pálykezdők között 5,8% volt a főiskolai végzettségű és 1,8% volt az egyetemi végzettségüek aránya. A pedagógusok munkanélküliségi létszámait és arányait mutatja a 4.sztáblázat A pedagógusok munkanélkülisége az elmúlt években növekedett. Miközben a közoktatásban az összes pedagóguslétszám csökkent 169553-ról 161692-re, addig a regisztrált, pedagógusálláshelyet kereső munkanélküliek létszáma 3397 ről 5700-ra nőtt. Ez azt jelenti,

hogy az állományban lévőkhöz képest 3,5%-os a munkanélküliség, ami már magasabb, mint összeségében a felsőfokú végzettségűek körében. 4.sztáblázat – Pedagógusok munkanélkülisége Pedagógus létszám Munkanélküli létszám Munkanélk. Pedagógus létszám Munkanélküli létszám M 1994/95 1995 január %-a 1995/96 1996 január % Óvodák 33007 751 2,3 32320 1159 3 Általános iskolák 89939 859 0,9 86891 1644 1 Gyógyp. intézmények 6405 36 0,6 6428 35 0 Szakmunkásképzők Szakiskolák 12266 153 1,2 11099 247 2 Középiskolák 27936 196 0,7 28684 329 1 Összesen 169553 1995 1,2 165722 3414 2 Összesped. %-ában Összesped. %-ában Egyéb, iskolatípus szerint nem osztott m. nélk pedlétszám zeneiskola, nevelő sportisk., egyéb nevelőtanár, stb. 839 0,5 1282 0 Képesítés nélküli, aki ped. állást szeretne 563 0,3 670 0 Mindösszesen 3397 2,0 5366 3 169553 165722 Forrás:

Oktatáspolitikai adatok, KSH 1997, Országos Munkaügyi Módszertani Központ adatállománya A munkanélküliség aránya minden, iskolatípushoz köthető foglalkozásban növekedett. Az általános iskolai, és a szakmunkásképzést tekintve ez érthető, hiszen erősen csökkent a tanulók létszáma, ami maga után vonta a pedagógusszükséglet csökkenését. Az óvoda esetében viszont elmondható, hogy annak ellenére, hogy az ellátott létszám alapvetően szinten maradt, sőt 1990 óta igen kismértékű növekedés tapasztalható, csökkent a pedagóguslétszám. Körükben a munkanélküliség 4%-ra nőtt, ami a legmagasabb a közoktatási rendszer egészén belül. A munkanélküliség az összes regisztrált munkanélküli tekintetében is szezonálisan ingadozik, de az iskolaévhez meghatározott nyári szünet miatt általában a pályakezdők és a pedagógus munkanélküliek körében a szezonalitás jóval erőteljesebb. A pedagógus munkanélküliek száma a

legmagasabb augusztusban. 1996-ban e hónapban a közép- és általános iskolai munkanélküli pedagógusok száma csaknem duplája volt a januári vagy decemberi létszámnak. Az óvónők esetében az ingadozás 60%-os volt A munkanélküli szakoktatók, gyakorlati oktatók létszáma a nyári gyakorlatok miatt hónaprólhónapra szinte alig változott. A pedagógusok kereseti viszonyai Ahhoz, hogy az oktatási rendszer hatékony legyen, jól képzett és jól motivált oktatókra van szükség. A motiváció egyik fontos eleme a kereseti lehetőség, amelyet a szakma gyakorlása nyújt. Világszerte, de még a viszonylag gazdagabb országokban is jellemző, hogy a költségvetési szférában dolgozók átlagkeresete alacsonyabb a versenyszférában dolgozókénál. Meg kell jegyezni ezzel összefüggésben, hogy a költségvetésben dolgozók nagy hányadát éppen a pedagógusok teszik ki. Magyarországon a költségvetési intézményekben dolgozók összehasonlító keresete a

vállalkozási szférában dolgozókéhoz viszonyítva 1996-ban 58,1%-ot tett ki. Ez, másként fogalmazva azt jelenti, hogy a piaci szféra átlagosan mintegy 70%-kal magasabb béreket fizet, mint ami a közszolgálatban elérhető. A keresetek elmaradása az előző évi átmeneti stagnálást követően ismét növekedett és egyes területeken kritikus mértékűvé vált. 5.sztáblázat – A vállalati szférához viszonyított keresetek alakulása Ágazat 1993 1994 1995 1996 73. Kutatás, kísérleti fejl. 73.1 85.9 84.4 65.0 75. Közigazgatás, kötelező TB 75.9 81.9 85.6 66.7 80. Oktatás 58.1 61.3 59.6 47.0 85. Egészségügyi és szoc ellátás 67.0 70.7 66.7 57.7 92. Szakoktató, kult. és spottev 76.6 88.1 86.3 70.5 Költségvetés átlaga 67.9 71.5 71.2 58.1 Vállalati szféra 100 100 100 100 Elmaradása vállalati szférához 32.1 28.5 28.8 41.9 Forrás: Tájékoztató a kereseti arányok alakulásáról MüM A

költségvetési szférában 1996 évre kialakult helyzet az utóbbi években végbement kedvezőtlen folyamatok következménye. Az évtized kezdetén a költségvetési ágazatok összehasonlító kereseti szintje 10-15% ponttal maradt el a vállalati szféra átlagától. Hasonló mértékű a különbség a vállalati és a költségvetési szféra keresetei között a fejlett nyugati országokban is. A jelenleg Magyarországon kialakult 40% körüli elmaradás azonban túl van az elfogadható mértéken. A közszférában dolgozók javadalmazásának garanciái ugyan 1990 óta törvényi szintre emelkedtek, a költségvetés helyzetében bekövetkezett változások miatt a keresetek szintjében azonban kedvezőtlen változás történt: az e területeken megvalósult keresetnövekedés (1990 óta 189,1%) lényegesen elmarad a vállalkozási szektorban bekövetkezett növekedéstől (1990 óta 272,7%). Mára a két szféra közötti bérolló az évtized kezdetéhez képest

többszörösére emelkedett. A relatív elmaradás tekintetében az egyes ágazatok sorrendje 1996-ban nem változott. A legnagyobb mértékű az elmaradás az oktatás és az egészségügyi és szociális ellátás területén alakult ki. A szellemi foglalkozások területén a pedagógusok keresete még a felét sem éri el a legjobban fizetett rétegekének. 6.sztáblázat – Keresetek az egyes foglalkozások szerint Foglalkozás 1995 1996 1996/1995 Teljes kereset (Ft/fő/hó) Jogi fogl. 111041 130099 1.17 Gazdasági fogl. 76173 101985 1.34 Mérnök fogl. 57208 82831 1.48 53084 60591 1.14 54060 64223 1.19 Egyetemi, oktatók főisk. Orvos fogl. Középfokú tanárok isk. 45447 50283 1.11 Alapfokú tanárok isk. 43160 42096 0.98 32676 36200 1.11 Óvónők Forrás: Tájékoztató a kereseti arányok alakulásáról MüM A közalkalmazottak, illetve ezen belül a pedagógusok bérezését tekintve meghatározó szerepe van a

közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992 évi XXXIII. törvénynek, és a törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben című 138/1992 (X.8) kormány-rendeletnek E jogszabályok időközben többször módosultak. 1996-ban a közoktatásban dolgozó pedagógusok átlagbérét mutatja a következő táblázat: 7.sztáblázat – A bérek és keresetek átlaga és szórása Személyi alapbér Tisztított kereset Teljes kereset átlag átlag átlag Ft/fő/hó szórás Ft/fő/hó szórás Ft/fő/hó szórás Középiskolai tanár, oktató 38755 8455 44798 12752 50735 15699 Középfokú oktatási intézmény szakoktatója gyak. oktatója 36982 7548 42370 11738 47358 14160 Egyébközép fokú tantestületi oktatók 36451 8270 41921 10768 46521 13150 Általános iskolai tanár, tanító, oktató 34007 8404 39115 12222 42096 13503 Óvónő 31701 5892 35763 9471 36200 9711 Forrás: Tájékoztató a keresetek

alakulásáról MüM 1996 Megjegyzés: A tisztított kereset abban különbözik a teljes keresettől, hogy a kimagaslóan magas és alacsony kereseteket nem tartalmazza A személyi alapbér és a kereset tekintetében az egyes fő oktatási kategóriákban ugyanaz a sorrend. A személyi alapbért kiegészítő egyéb növelő tényezők (túlóra, pótlékok stb.) a középfokú- és az általános iskolában oktatók esetében 15-16%, az óvodában 13%. Értelemszerűen a szórás nagysága a bérhez viszonyítva a személyi alapbérnél a legkisebb, 1924%, a szélsőséges keresetektől megtisztított kereseteknél 26-31%, és a legnagyobb a teljes kereseteknél 27-32%. A legkisebb a szórás az óvónőknél A pedagógusbérek relatív nagyságának mérésére nemzetközileg elfogadott mutató az egy foglalkoztatott pedagógus bérének az egy főre jutó GDP-hez történő viszonyítása. A közoktatás tekintetében az OECD országokban a pedagógusok fizetése az egy főre

jutó GDP szintjének egy és kétszerese között változik. Ez a szóródás csak részben magyarázható a tanároknak kevésbé gazdag országokban meglévő viszonylagosan magasabban értékelt poziciójával. Néhány gazdagabb országban, mint pl Svájcban, Luxemburgban és Németországban az átlagosan egy főre jutó nemzeti jövedelemhez képest a tanárok fizetése szintén magasabb. 8.sztáblázat – Az alapfokú oktatásban dolgozó 15 éves gyakorlattal rendelkező tanárok fizetésének aránya az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Ország Arány Norvégia 1.027 Svédország 1.086 Olaszország 1.152 Ausztria 1.183 USA 1.219 Franciaország 1.310 Dánia 1.391 Hollandia 1.423 Luxemburg 1.587 Törökország 1.624 Görögország 1.685 Németország 1.720 Svájc 1.724 Forrás: Education at a Glance 1996 9.sztáblázat – A pedagóguskeresetek az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Magyarországon (1995) Középfokú iskolai tanárok 0.72

Alapfokú iskolai tanárok 0.68 Óvónők 0.52 Forrás: KSH és MüM adatok alapján számítva Az eltérés a nyugati országokhoz képest szembetűnő, és korábbi számítások alapján, a már bemutatott kedvezőtlen hazai kereseti tendenciák alakulása következtében a különbség évrőlévre növekszik. Az oktatás vonzerejét nemcsak a fizetések (abszolut és viszonylagos) nagysága befolyásolja, a munkavégzés egyéb feltételei is fontos szerepet játszanak. Két aspektust külön is ki kell emelni. Az egyik a kötelező óraszámok mértéke, a másik az oktatandó tanulók száma, mint a tanárok munkafeltételeinek meghatározó jellemzője. Nagyon nehéz e tekintetben a nemzetközi összehasonlítás, hiszen az oktatók a szerződésük szerinti óráik mellett az egyes országokban eltérő mennyiségű órát tartanak. Mégis úgy tetkinthető, hogy a munkaszerződés szerinti órák száma az oktatási tevékenység vonzereje szempontjából fontos

tényező. Az oktatási órák száma és az oktatási egyéb feltételek az egyes országokban nagy mértékben különböznek. Ez részben magyarázatul szolgálhat a fizetések közötti eltérésekre is Igy pl a svéd és a norvég tanárok fizetése viszonylag alacsony, de a megtartandó tanítási órák száma a svájcinak csak kétharmada. Ugyanakkor átlagosan csupán fele annyi gyermekért felelősek, mint Irországban, ahol a fizetés viszonylag magas. 10. táblázat A pedagógusok éves óraszáma az alapfokú oktatásban Átlag felett Svájc 1085 Hollandia 1000 USA 958 Egyesült Királyság 950 Franciaország 923 Irország 915 Átlag körüli Spanyolország 900 Finnország 874 Belgium 832 Törökország 830 Portugália 828 Magyarország* 798 Németország 760 Dánia 750 Olaszország 748 Átlag alatti Luxemburg 730 Ausztria 709 Görögország 696 Norvégia 686 Svédország 624 Forrás: Education * Közoktatási törvény alapján

számított adat at a Glance A vizsgált országokban az átlagos óraszám 829 óra volt. Meg kell jegyezni, hogy az alsó és felső középfokú oktatásban az átlagos éves óraszámok alacsonyabbak (777, ill. 688 óra/év, M.o-on 760), eloszlásuk azonban hasonló a fentiekhez A tanárok munkafeltételeinek másik jellemző mutatója az egy pedagógusra jutó tanulók száma. A következő táblázatból jól látható, hogy az OECD országokban ez a mutató tendenciaszerűen alacsonyabb a gazdagabb országokban, mint a kevésbé gazdagokban. A középfokú oktatásban a különbségek lényegesen nagyobbak. A szélső értékek 6 tanuló/tanár Belgiumban és 44 tanuló/tanár Törökországban. 11. táblázat – Az egy tanárra jutó tanulók száma az alapfokú oktatásban 20 fő feletti Törökország 27.6 Irország 24.4 Hollandia 22.4 Egyesült Királyság 21.7 Németország 20.4 15 és 20 fő között Franciaország 19.3 USA 19.0 Görögország 19.0

Finnország 18.0 Spanyolország 17.6 Svájc 15.3 Norvégia 15.0 15fő alatt Belgium 13.2 Luxemburg 13.0 Svédország 12.4 Portugália 12.1 Ausztria 11.8 Magyarország* 11,2 Dánia 11.2 Olaszország 9.9 Forrás: Education * Az 1996/97 évi statisztikából számított adat at a Glance Az OECD vizsgálatok eredményei alapján végül is nehéz egyértelmű következtetésre jutni az oktatók fizetése és a munkafeltételek közötti összefüggéseket illetően. A munkaidő hossza alapján a tendencia azt mutatja, hogy a nagyobb éves óraszámmal dolgozó oktatók fizetése is viszonylag nagyobb. A tanuló/tanár hányados nagyságában mutatkozó különbségek részben szintén magyarázatul szolgálnak a tanárok nemzetközi méretekben mutatkozó különbségeire. Mint az adatokból látható, e tekintetben is jelentős különbségek találhatók. A tanárok fizetése 1985-1993 között a legtöbb OECD országban gyorsabban növekedett, mint az

árindex. Azonban csak kevés országban volt az oktatói bérek növekedése gyorsabb, mint a bérek általános növekedése. A tanárok fizetésének növekedése általában alacsonyabb volt az olyan országokban, ahol a tanuló/tanár hányados csökkent. Az egy tanulóra jutó növekvő költségek az OECD országok legtöbbjében egyes esetekben a növekvő tanári fizetések, más esetekben a csökkenő tanuló/tanár hányados miatt következett be. Egyes országokban, amelyekben az osztálylétszám csökkenése következett be, s egyúttal a tanuló/tanár arány csökkent, szintén korlátozott volt a fizetések növekedése. Az ilyen országokban a fizetések szerény növekedését részben kompenzálhatják a jobb osztálytermi feltételek. Néhány más országban az osztálylétszámokat magasabban tartották, de viszonylagosan növelték a tanári fizetéseket. Mindezek azonban nem minden esetben tekinthetők egy stratégia részeként, de a gyakorlatban az

érzékelhető, hogy ha egy országban többet fizetnek a tanároknak, annál kevésbé várnak el alacsony tanuló/tanár arányt, és viszont. A mennyiségi jelzőszámok azonban önmagukban nem tudják jelezni a tanári fizetéseknek és a tantermi feltételeknek az oktatás minőségére gyakorolt hatását. 12. táblázat – Reálérték-változás a tanári fizetésekben, az egy pedagógusra jutó tanulók számában és az egy tanulóra jutó kiadásokban 1985-1993 között az alapfokú oktatásban % Tanári Tanuló/tanár Egy tanulóra jutó átlagfizetés arány kiadás Ausztria 26,05 4,4 24,7 Belgium 7,63 -20,0 32,4 Dánia 1,39 -10,4 28,2 Finnország 14,97 -3,7 6,2 Németország 11,77 -0,9 6,1 Irország 26,73 -8,9 33,9 Hollandia 2,26 8,2 -10,6 Spanyolország 16,09 -39,5 65,2 Svédország 6,73 ,8 3,9 Magyarország* 8,8 -23,7 31,5 Forrás: Education at a Glance * A pedagógus átlagbérek, statisztikai adatok és a fogyasztói

árindexek segítségével számított adatok (1985-95 közötti időszak) Látható, hogy az egyes országok között igen nagy eltérések vannak a különböző mutatókat illetően. Az eltérések okait csak részletes elemzésekkel lehetne feltárni Magyarország esetében mindhárom mutató javulást jelez a tíz éves periódust illetően. A pedagógusbérek 8,8 %-os növekedésének szzámításánál csak a fogyasztói árindex hatását vettük figyelembe, a személyi jövedelemadó (1987. VII Tv) bevezetésének hatását, az un “bruttósítást” nem, ami 1988-ban kb 15 %-os nominál bérnövekedést jelentett. Ha ezt is figyelembe vesszük, a fenti táblázatban több százalékos reálbércsökkenést mutathatunk ki. Az egy pedagógusra jutó tanulólétszámnál figyelembe kell venni, hogy Magyarországon az általános iskolákban éppen 1985-ben volt a demográfiai hullám legnagyobb korosztálya 4-5. osztályos Az azóta bekövetkezett kedvező változás a

tanuló/tanár arányban jelentős mértékben a tanulólétszám jelentős csökkenésének tudható be. Az egy tanulóra jutó kiadások relatív növekedése viszonylag kedvező mértékű, 10 év alatt reálértéken 31, 5 %. Ebben a növekedésben az utóbbi években elsősorban az önkormányzatok vállaltak jelentősebb szerepet. Szükséges lenne azonban a számításoknál figyelembe venni, hogy miként változott az oktatás “fogyasztói kosara” tíz év alatt, mivel ez befolyásolja az árindex változásait is. Összegezve megállapítható, hogy a számítások, illetve a levont következtetések csak fenntartásokkal fogadhatók el. Ugyanakkor ismerve a magyarországi oktatáspolitika az oktatói bérek, és az oktatásfinanszírozás alakulását, jogszabályi alakítását, az is megállapítható, hogy ezekben a fenti, nemzetközi szinten értelmezett összefüggés a három mutató között Magyarországon nem fedezhető fel