Nyelvtanulás | Magyar » Nyelvtan tételek, 2003

Nyelvtan tételek 2003-2004 1. Az anyanyelv szerepe az ember életében, a társadalomban és a kommunikációban 2. A nyelv területi tagolódása és társadalmi rétegződése 3. A szöveg (ismertetőjegyei, szerepe a közlésben, két alapformája: élőbeszéd és írás) 4. A szövegszerkesztés általános szabályai és menete a téma kijelölésétől a szóbeli, vagy írásbeli megformálásig 5. A szövegösszefüggés megvalósításának nyelvtani eszközei 6. A szövegösszefüggés megvalósításának jelentésszintű eszközei 7. Az egyszerű mondat fajtái és szószerkezetei 8. Az összetett mondat fajtái 9. A szóhasználat és jelentéstani alapjai 10. Szó értékű szókapcsolatok (a szólások szerkezete, stiláris jelentősége, szerepük a művelődéstörténeti értékek megőrzésében 11. A szóösszetételek keletkezésének jelentősége Az összetett szavak fajtái és ezek helyesírása 12. A szóalak szerkezete (a morfémák – a szóelemek –

fajtái, szerepük a szóalak felépítésében, a szószerkezetek alkotásában) 13. A szófajok mint a szavak jelentésének, mondatbeli szerepének és alaki viselkedésének megfelelő kategóriák 14. Igeragozási rendszerünk, az ige szófaji jellemzői 15. A magyar hang- és betűrendszer 16. Helyesírásunk alapelvei 17. A szóelemek kapcsolódásának hangtani jelentőségei: a magánhangzóilleszkedés, a mássalhangzók részleges és teljes hasonulása, az összeolvadás A mássalhangzó-kapcsolatok helyes kiejtése 18. A stílus fogalma, jelentősége A stílusrétegek és stílusárnyalatok Stílusosság és stílustalanság 19. A társalgási stílus jegyei, árnyalatai A művelt társalgás követelményei 20. A tudományos-szakmai stílusréteg jegyei és követelményei 21. A képszerű kifejezés értéke a szépirodalomban, valamint a hatáskeltés egyéb stílusformái 22. A nyelvrokonság mibenléte A magyar nyelv eredetével kapcsolatos nézetek ismertetése. 23.

A magyarság más népekkel való érintkezéseinek nyomai szókészletünkben 24. Újítás és hagyományőrzés a nyelv életének alakulásában. Művelődéstörténetünk legfontosabb nyelvművelő programjai 1. Az anyanyelv szerepe az ember életében, a társadalomban és a kommunikációban Anyanyelv: − Reflexnyelv (úgynevezett beidegzett jelrendszer) − Utánzással sajátítható el, a születés pillanatától kezdve − Az emberben lévő lelki folyamatokat kíséri és alakítja − A közös anyanyelv népi, nemzeti összetartozás legfőbb jegye − A magyart kb. 15 millióan beszélik Nyelv: − A társadalmi (kollektív) tudatban élő, bármikor felidézhető jelrendszer − A beszéd alapja − Független az egyéntől Beszéd: − Egyéni (individuális) jelenség − Működésben lévő nyelv Kommunikáció: − Párbeszéd − Emberre jellemző − Szükséges: mindkét fél ismerje az adott nyelvet „Hétfő reggel indulunk” -> kell: feladó,

címzett, ismert előzmények A nyelv gondolataink, érzelmeink, akaratunk kifejezésének eszköze. Alkalmas arra, hogy embertársainkkal kapcsolatot teremtsünk. Az emberi fejlődés fontos tényezője is, hiszen a múltból átörökíti mindazt az ismereteket, amelyekért elődeink már megküzdöttek. Így az egymást követő nemzedékékek feladata a meglévő ismeretek továbbfejlesztése. A nyelv tehát ismereteink legfőbb forrása, további fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. A nyelv a gondolkodás eszköze is. A bennünk megszülető gondolat szavak, szókapcsolatok és mondatok formájában történik. A tagolt nyelv tesz képessé bennünket gondolataink, érzéseink árnyalt kifejezésére. A nyelv tagoltsága, hajlékonysága hosszú fejlődés eredménye A fejlődést a nyelv belső törvényei szabályozzák. A tudatos nyelvhasználat azonban gyorsítja, finomítja a fejlődést. Vannak korok, amikor a fejlesztés társadalmi igénnyé válik (pl:

nyelvújítás) A nyelv fejlődése az egyén életében is végbemegy. Anyanyelvünket értjük a legjobban, ezt használjuk a legszívesebben. Ezen a nyelven gondolkodunk Az anyanyelv végigkíséri használóját, egész élete során. Használói tartják a nyelvet életben Igényes használata nemzeti létünk feltétele (ha nem beszélik, holtnyelv lesz – pl.: latin) A nyelv gazdag eszköztárral rendelkezik, és mint eszköz az egész társadalom tulajdona. Ezt a közös tulajdont az egyes ember egyéni módon használja fel, a beszéd tehát egyéni jellegű. A közlésfolyamat tényezői: (közlésfolyamat – kommunikáció) Beszélő közvetítő központ (csatorna) üzenet közös nyelvi jel- és szabályrendszer közös ismeretek csatorna hallgató A beszélő és a hallgató állandó kölcsönhatásban állnak egymással, a szerepek cserélődnek A közlésfolyamat funkciói: Minden üzenet valamilyen hatást kíván elérni, ez lehet tájékoztatás, érzelmek

kifejezése vagy felhívás. Legalább egy funkciónak minden közlésnél jelen kell lennie. A közlésfolyamat akkor tölti be szerepét, ha a tényezői biztosítottak Feladat: Állapítsa meg, hogy a kommunikáció mely tényezői szükségesek ahhoz, hogy a mondat az üzenet szerepét betöltse! „Hétfő reggel indulunk!” Adott: – Üzenet – ez a mondat – Megvan az azonos nyelv – és jelrendszer Kell még: – Feladó – Közös ismeret a vevő és a hallgató között – Vevő 2. A nyelv területi tagolódása és társadalmi rétegződése Nemzeti nyelv: − Egy nagyobb közösségnek (nemzetnek, országnak) a hivatalos nyelve − 2 részből áll: − Köznyelv: − Hétköznapi életben ismert és használt forma − A mai nyelv legszélesebb rétege − TV, rádió, utca − Irodalmi nyelv: − Szűkebb réteg beszéli − Igényesebb, választékosabb − Hiányoznak belőle a köznapi kifejezések, ha vannak benne, speciális célt szolgálnak

Nyelvjárás: − A beszélt nyelv egy adott területre vonatkozó változata − Különbözik a köznyelvtől: − A hangok kiejtésében − Hangsúlyban − Külön szavaik vannak (tengeri, törökbúza, puja = gyerek) − A köznyelvből is szorulhatnak ki szavak úgy, hogy azok csak bizonyos terület(ek)en maradnak meg, de az egyes nyelvjárásokból bekerülhetnek szavak a köznyelvbe. − Magyarország nyelvjárásai: − Nyugati − Déli − Tiszai − Palóc − Északkeleti (Széphalom is – Kazinczy szülővárosa, mai irodalmi nyelvünk alapjai innen indultak el) − Mezőségi − Székely − Dunántúli Szaknyelv: − Különböző szakmákban használt nyelvek − Pl.: − Ruhaipar − Orvosok − Ügyvédek Csoportnyelv: − A társadalmat alkotó különböző csoportok által használt nyelv − Kisebb vagy nagyobb közösség nyelve Rétegnyelv: − A társadalom különböző rétegeinek nyelvhasználata − Pl.: − Értelmiségiek − Ifjúsági nyelv −

Diáknyelv − Szleng − Tolvajnyelv: − Pl.: argó (most) 1. Területi tagolódás – nyelvjárások: Az egy nyelvet beszélő emberek az ország más – más vidékein élnek. A 16 századtól ugyan egységesült a nyelv, de a nyelvjárási hagyományok még megtalálhatók a mai magyar nyelvben is. A nyelvjárások kialakulásának okai: Történelmi, társadalmi, földrajzi okok. Egyes nyelvekben a nyelvjárások olyan mértékben különböznek egymástól, hogy az ország más – más vidékein élők nem is értik meg egymást. A mi nyelvünkre ez nem jellemző. A magyar nyelvjárások 3 szempont alapján térnek el az egységes nemzeti nyelvtől: – Szókészletben (szókincsben) – ezen a nyelvjárási szavak használatát értjük – Pl.: kukorica =tengeri = törökbúza – Hangképzésekben – Pl.: Szeged környékén az „e”-ből „ö” lett (pl: embör) – Kis mértékben eltérhetnek nyelvtani rendszerben is – elsősorban a ragok használatában 2. A

nyelv társadalmi rétegzettsége szempontjából is változatokat mutat Ennek ma nálunk a társadalmi mindennapokban elfoglalt hely az alapja. Így beszélhetünk csoportnyelvekről, szaknyelvekről, amelyek 1-1 szakterület sajátos nyelvét, elsősorban szó- és kifejezéskészletét jelenti. Pl.: mezőgazdasági szaknyelv, orvosi szaknyelv, stb) az azonos szakterületen használt jellemző szavak összessége a szakszókincs. 3. Életkor szerint is tagolható a nyelv, sajátos nyelvezete van például az ifjúságnak, mely jellemzői a játékos szóalkotás, a szómódosítás és a jelentésváltoztatás. A társadalmi, gazdasági változások szükségessé tették és előmozdították az egységes nemzeti nyelv kialakulását (a 18. századra) A reformkorra már megteremtődik a nemzeti nyelv 2 változata: – A beszélt változat, azaz a köznyelv – Az írott változat, azaz az irodalmi nyelv (ez az igényesebb) Összegzés: a nyelvjárások, a csoportnyelvek és a

rétegnyelvek nem különülnek el mereven egymástól. Hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában, pedig összefonódnak Feladat: Egy adott szöveg alapján meghatározni, hogy milyen csoport vagy réteg nyelve. 3. A szöveg (ismertetőjegyei, szerepe a közlésben, és két alapformája: élőbeszéd és írás) Szöveg: − A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége − Szerepe, valamilyen üzenet közvetítése − A mondatok halmazától a szövegösszetartó-erő különbözteti meg − Ismertetőjelei: − Terjedelme különböző − Tartalom szempontjából teljesnek és lezártnak kell lennie − Megformáltság szempontjából kereknek és lezártnak kell lennie − Kisebb egységekre tagolódik (fejezetek, bekezdések, mondatok stb.) − A fejezetnek is megszerkesztettnek és a szövegbe beszerkesztettnek kell lennie − A szöveg mondatait a kapcsoló elemek kötik össze: − Grammatikai kapcsoló-elemek (kötőszavak, utalások) − Jelentésbeli

kapcsoló-elemek − Szerepe a közlésben: − Mondanivaló közvetítése − Tájékoztatás − Személyes érzelmek kifejezése − Hallgató befolyásolása − Felhívó funkció − A szünetek, a beszédtempó, a hangsúly és a hangerő befolyásol − Két alapformája: − A szöveg lehet magánszöveg (közvetlen szöveg) vagy nyilvános szöveg (társadalmi szöveg) − Élőbeszéd: − Akusztikai forma − Időbeli benyomás − Szűkebb hatókör − Visszajelzésnek többféle formája lehet − Gondolkodás sebessége gyorsabb − Gesztusok − Kevésbé / lazábban szerkesztett − Szövegfonetikai eszközök használata (hangerő, hangsúly) − Írás: − Vizuális forma − Időben és térben kevésbé határozott − Tágabb hatókör − Kevesebb visszajelzés − Nagyobb gondolkodási időt biztosít − Korlátozottabb gesztusok − Szabályosabban és igényesebben szerkesztettnek kell lennie − Érzelemkifejező írásjelek (pl.: ! ; ?!) 4. A

szövegszerkesztés általános szabályai és menete a téma kijelölésétől a szóbeli, vagy írásbeli megformálásig A szövegszerkesztés menete: − Vázlat megírása: − Gondolatok felsorakoztatása, témák − Szöveg kidolgozása a vázlat alapján: − Figyelni kell: − Az idősíkra − A tagolásra − A nagy szerkezeti egységek arányos elosztására − A tárgyalásban legyen sok bekezdés − A cím kialakítása (esszé esetén): − A cím utaljon a témára − Legyen figyelemfelkeltő − Formailag különüljön el − Legyen rövid − Lineáris, globális kohézióra figyelni kell A szöveg feleljen meg a beszerkesztettség és a megszerkesztettség szabályainak! 5. A szövegösszefüggés megvalósításának nyelvtani eszközei Szöveg: – Legnagyobb nyelvi egység – Gondolatmenetet összegez – Összefüggő mondatokból és bekezdésekből áll – A „szöveg” szó nyelvújításkor alakult ki – A „szó” igére vezethető vissza

ősi finnugor szókészletből ered, jelentése: kigondol – Terjedelme szerint lehet változó, szélsőséges esetben egy hang is lehet Az összefüggést biztosító eszközök: – Kötőszavak: – A kötőszavaknak hármas szerepük van: – Mondatrészeket kötnek össze: – Jancsi és Juliska – Tagmondatokat kötnek össze – Gyorsan felöltözött és lement az utcára – Mondatokat kötnek össze: – Szabó Andrást a rendőrség letartóztatta, ugyanis bankot rabolt – Utalás: (névmás, határozószó) – Feladata: – Összeköttetés teremtése a szöveg már ismert, és ismeretlen részei között – Fajtái: – Hátrautalás: – Anafora – Főnévi mutatónévmás a kifejező eszkötze – Pl.: Vettem egy kalapot – Terjengősség elkerülése és az azonos vonatkozású mondatok összekötése a feladata – Jellegzetes anaforák: – „ez volt a válasz” – „ezt mondta” – „így szólt” – „ily’ szavakat mondott” – „hogy

mondhatsz ilyet” – Előreutalás: – Katafora – Fontos, hogy felkeltse az érdeklődést és a figyelmet a mondanivaló iránt – Kifejező eszközei: – A szöveg elején álló mutatónévmások – Kérdő névmások – Alulírorr szavak – „alábbi” szócska – Határozószópárok (egyrészt – másrészt) – Sorszámozott szöveg – kitölteni Jelenre utalás, közvetlen ráutalás: – Dexis – Egyeztetés feladata: – A szerkesztésből adódó szövegbeli hiányzásokat a szövegközleményből kell Kifejező eszközei: – Igei személyrag – Igenévi személyrag – Összetett állítmány segédigéje – Birtokos személyjel – Névmásítás – Mondatrészek és mondatok sorrendje és szórendje: – A szöveg elején határozott vagy határozatlan névelő állhat – Cím – szöveg értelme: – A cím nem része a szövegnek, viszont rámutat a szöveg egy részére, megjelöli annak témáját – A cím feladata a figyelem felkeltés,

a már ismert dolgok a cím által a felszínre kerülnek – A cím történelme eleinte nem volt cím, majd egyre rövidült – 6. A szövegösszefüggés megvalósításának jelentésszintű eszközei Szöveg: – Legnagyobb nyelvi egység – Gondolatmenetet összegez – Összefüggő mondatokból és bekezdésekből áll – A „szöveg” szó nyelvújításkor alakult ki – A „szó” igére vezethető vissza ősi finnugor szókészletből ered, jelentése: kigondol – Terjedelme szerint lehet változó, szélsőséges esetben egy hang is lehet Koherencia: – A szöveg kisebb egységeit összetartó erő – 2 fajta: – Jelentés – összefüggés – Nyelvtani – összefüggés – A koherenciát a mondatok jelentésbeli egymásutánisága teremti meg Eszközei: – Szóismétlések – Azonos valóságra vonatkozó szavak és szószerkezetek – Rokonértelmű szavak (szinonima) – Ellentétek alkalmazása (antoníma) – Hasonlóság (metafora) –

Érintkezés (metonímia) – Rész – egész viszony – Hiány Jelenre utalás, közvetlen ráutalás: – Dexis – Egyeztetés feladata: – A szerkesztésből adódó szövegbeli hiányzásokat a szövegközleményből kell kitölteni – Kifejező eszközei: – Igei személyrag – Igenévi személyrag – Összetett állítmány segédigéje – Birtokos személyjel – Névmásítás – Mondatrészek és mondatok sorrendje és szórendje: – A szöveg elején határozott vagy határozatlan névelő állhat – Cím – szöveg értelme: – A cím nem része a szövegnek, viszont rámutat a szöveg egy részére, megjelöli annak témáját – A cím feladata a figyelem felkeltés, a már ismert dolgok a cím által a felszínre kerülnek – A cím történelme eleinte nem volt cím, majd egyre rövidült Kötőszavak: – Ahol – Melyekből – Hogy – És – Ezt Utalás: – Hátrautalás – Előreutalás – Jelenreutalás – Egyeztetés: – Igei személyrag

– Igenévi személyrag – Összetett állítmány segédigéje – Birtokos személyjel 7. Az egyszerű mondat fajtái és szószerkezetei Mondat: − A beszéd legkisebb egysége, legtöbbször egy gondolat. Általában láncszeme egy nagyobb egységnek. − Az egyszerű mondat: − A beszélő szándéka szerint lehet: − Kijelentő − Kérdő − Felszólító − Felkiáltó − Óhajtó − A mondat minősége szerint lehet: − Állító − Tagadó − A mondat szerkezete szerint lehet: − Egyszerű − Összetett − Egyszerű mondat (egy tagmondatból áll): − Tagolatlan − Tagolt − Szerkezetileg teljes − Tőmondat (alany, állítmány) − Bővített mondat (alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző) − Szerkezetileg hiányos (alany vagy állítmány hiányzik) − Összetett mondat (2 vagy több tagmondat): − Alárendelő − Mellérendelő − Fő részei: − Alany: − Az a mondatrész, melyről állítunk valamit − Lehet: − Határozott (pl.:

Éva) − Határozatlan (pl.: valaki) − Általános (pl.: ő, én névmások) − Állítmány: − Az a mondatrész, mellyel állítunk valamit) − Lehet: − Igei − Névszói − Névszói igei / összetett − Tárgy: A mondat azon része, akire vagy amire a cselekvés irányul, vagy ami a cselekvés eredményeképpen létrejött − Jelző: − A jelzett szó fogalmát határozottá teszi − Lehet: − Mennyiség (Jme) − Minőség (Jmi) − Birtokos ( Jbi) − Határozó: − A cselekvéskörülményeit meghatározó mondatrész, amely mindig az igei állítmány bővítménye − Lehet: − Mód− Idő− Hely− Állapot− Állandó− Cél− Ok− Eszköz− Társ− Eredet− Eredmény− Részes− Szám− HasonlítóPéldák: − „Pipacsot éget a mi kövér hely határra a mi lángoló mi magyar bi nyár tűzvarázsa.” − „ mi Illatterhes bi szellők mi lanyha fuvallatja őket a − „ hely Itt küzdtenek a honért a mi hős bi Árpádnak hely

nyoszolyán khely álomba hadai.” ringatja.” 8. Az összetett mondat fajtái Az összetett mondat lehet alárendelő és mellérendelő (kötőszó van benne) 5 fajta mellérendelés van: − Mondatai önállóak, csak tartalmuk alapján kapcsolhatók össze − Kapcsolatos: − Egyszerű tartalmi kapcsolat gondolati továbbfűzése − Jele: O – O − Kötőszavai: − És − S − Meg − Is − Sőt − Is-is − Se(m) − Se-se − Nemcsak − Hanem − Sem-sem − Ellentétes: − Ha tartalmi ellentétről van szó − Jele: O ↔ O − Kötőszavai: − De − Mégis − Pedig − Ellenben − Azonban − Csakhogy − Mégse(m) − Hanem − Ám − Sem-sem − Választó: − Választási lehetőség van − Jele: O ~ O − Kötőszavai: − Vagy − Avagy − Akár − Vagy-vagy − Akár-akár − Következtető: − Okból okozat − A második tagmondat az elsőből következik − Jele: O O − Kötőszavai: − Hát − Tehát − Ezért − Ennél fogva

− Így − Mert − Eszerint − Magyarázó: − Okozatból ok − Jele: O ← O − Kötőszavai: − Ugyanis − Hiszen − Tudni illik − Azaz − Mégis − Vagyis 5 fajta alárendelés van: − Alanyi − Állítmányi − Tárgyi − Határozói − Jelzői − Főmondat: O − Mellékmondat: Példák: „ A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben.” O↔O „Kinek virág kell, az nem hord rózsaberket.” 2 | 1 „Miután megmosdott az egész legénység azután, a francia királyt várába kísérték.” 2 | 1 „Beszéltünk erről, arról, úgy amint nyelvünkre jött.” 1 | 2 „Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, hiszen a juhásznak úgyis nagy melege vagyon.” O←O 9. A szóhasználat és jelentéstani alapjai A hangalak és a jelentés kapcsolata állandó, a kapcsolat a megszokáson alapul. A szavaknak 2 olyan csoportja van, ahol a jelentés és a hangalak között szorosabb kapcsolat van: − Hangutánzó szavak: −

Közvetlenül tükrözik a hangsorral az állati és emberi hangot − Pl.: cincog, csörren, zendül − Hang(ulat) festő szavak: − A hangalakjukkal érzékeltetik a cselekvések, vagy tulajdonságok hangulatát − Pl.: piszmog, hömpölyög Az egyjelentésű szavak: − Szakszavaink, és összetett szavaink nagy része egyjelentésű. − Pl.: láncöltés, hibernálás − Jelölésük: H – J A többjelentésű szavak: − A két vagy több jelentés között nincs kapcsolat (azonos alapú szavak): − Pl.: vár, ár (cipész szerszám, áradás, valaminek az ára) − Jelölésük: J 1 | H | J2 − A két vagy több jelentés között van kapcsolat: − Pl.: körte, zebra, kormány − Jelülésük: J1 / H J2 A rokon értelmű szavak (szinonimák): − Egy fogalmat vagy több hasonló jelentést különböző hangsorral jelölünk. − Pl.: − fut: lohol, rohan, szalad − burgonya: krumpli, kolompér, pityóka − Jelölésük: H 1 H2 – J / H3 Min alapszanak a Hamlet

szójátékai: − Szinonimán − Jelentés-módosuláson Nyugszik: − Örök álmát alussza – A temetőben nyugszik. − Fekszik – Az ágyban nyugszik − Lemegy – A nap lenyugszik. 10. Szó értékű szókapcsolatok (a szólások szerkezete, stiláris jelentősége, szerepük a művelődéstörténeti értékek megőrzésében Szókészletünk jelentős részét alkotják a szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék. Ezeket összefoglaló néven állandósult-szókapcsolatnak (frazeológiai-kapcsolatnak) nevezzük. A szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék jellemzői: − Több, tartalmilag és szerkezetileg összefüggő szóból állnak − Jelentésük egységes − Állandóak − Közkeletűek − O. Nagy Gábor – Mi fán terem? c kötetében a szólások eredete található meg Szólások: − Olyan állandósult szókapcsolatok, amelyeket nem eredeti jelentésükben használunk, hanem átvitt értelemben

használjuk őket. − 1-1 szó színesebb kifejezésére, vagy szemléletesebbé tételére szolgál. − Alakilag több fajtája van: − Igés szerkezetek: − Sír: Itatja az egereket − Elszegényedik: Felkopik az álla − Párhuzamos felépítésűek (nyelvtanilag hiányos szerkezetű mondatok): − Nincstelen: Se inge, se gatyája − Elküld valakit: Fel is út, le is út − Szóláshasonlatok, amelyek nyelvtani értelemben hasonlítást fejeznek ki: − Fehér, mint a fal − Vigyorog, mint a fakutya − Részeg, mint a csap − Teljes mondatok, de a jelentésük csak szó értékű: − Nesze semmi, fogd meg jól! − Várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön − Jön még kutyára dér − Jössz te még az én utcámba Szokványos kifejezési módok: − Saját maga értelmében használjuk − Pl.: − Hogy vagy? − Részemről a szerencse Közmondások: − Mindig olyan ítéletet tartalmaznak, amelyek régebbi korok élettapasztalatait, megfigyeléseit

tömör, találó, hatásos formában rögzítik. − Pl.: − Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. − Egy fecske nem csinál nyarat. Szállóigék: − Velős mondások, az eredetük meghatározható − Pl.: − Szemet szemért, fogat fogért (Biblia) − Tengerre magyar! (Kossuth) − Gondolkodom, tehát vagyok (Descartes) − A kocka el van vetve (Julius Caesar) − Nyelvében él a nemzet (Arany) 13. A szófajok mint a szavak jelentésének, mondatbeli szerepének és alaki viselkedésének megfelelő kategóriák – A szófajok a nyelvhasználatban jobbára egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. – A szófaj a legáltalánosabb nyelvtani kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg. – A mai magyar nyelv szófajainak egyik lehetséges rendszere: – Igék él, történik, olvas, esik – Névszók: – Főnév madár, ház –

Melléknév jó, kellemes – Számnév sok, hatod, második – Névmás ő, magam, olyan – Igenevek: – Főnévi írni, állni – Melléknévi síró, fizetendő, megbízott – Határozói sietve, befejezvén – Határozószók itt, tegnap – Viszonyszók: – Névelő a, az, egy – Névutó mögött, alá – Kötőszó és, s, meg – Igekötő be, ki, le – Segédige fog, volna – Módosítószó nem, talán, bizony – Mondatszók: – Indulatszó jaj, nesze – Felelőszó persze, igen, nem – Szavaink között sok olyan is van, amely a szófaji csoportok közül többe is beleillik, vagy alkalmi használata miatt hol az egyik, hol a másik kategóriába sorolható. Ha egy szócsoport két szófaj tulajdonságát úgy hordozza, hogy külön – külön egyik kategóriába sem sorolható be, átmeneti szófajúnak nevezzük. Ilyenek az igenevek Ezek igéből képzett származékszavak, ezért őrzik az ige alapjelentését. – Például: – A főnévi igenév

számtól, személytől, módtól, időtől elvonatkoztatva fejez ki cselekvésfogalmat, ez igei tulajdonsága: olvasni, szeretni – Főnévi jellemzője, hogy a mondatban alany, tárgy, határozó lehet, mint a főnevek: – Tanulni érdemes (alany) – Olvasni szeretnék (tárgy) – Olvasni jöttünk (határozó) – Kereszteződő szófajúságról akkor beszélünk, ha egy szócsoport elemeiben több szófaj tulajdonsága mutatkozik meg egyszerre, de bármelyik szófajba külön – külön is besorolhatók. Ilyenek: – A vonatkozó névmási határozószók: – Ahol – Amikor – Ameddig – Ahogy A személyes névmások határozóragos és névutós alakjait helyettesítő formák: – Bennem – Mellőlem – Mögém – Róla – Hozzánk – A névutó – melléknevek: – Asztal alatti – Óra utáni – Ha egy szót alkalmilag más szófaji értékben használunk fel, alkalmi szófajváltásról beszélünk. Főként melléknevek és számnevek tartoznak ide,

amelyek alkalmilag főnévi értékben fordulnak elő. Például: – A szépeket kedvelem (melléknév főnévi értékben) – Nem enged a 48-ból (számnév főnévi értékben) – Ha egy szócsoport tagjai alaki viselkedésük és mondatbeli szerepük alapján két, vagy több szófajba is besorolhatók, de a mondatban mindig eldönthető, hogy melyik szófaji értékükben szerepelnek, kettős (hármas) szófajú szavakról beszélünk. Előfordul határozószók, névutók, és igekötők között. Gyakori: – A főnevek és a melléknevek között – A főnevek és a határozószók között A SZÓFAJOK: – Ige: – Az ige cselekvést, történést, létezést, vagy állapotot kifejező szófaj – A cselekvést jelentő ige olyan tevékenységet nevez meg, amely az alany akaratától függ: – Dolgozik – Tanul – A történést kifejező ige olyan változás, folyamat megnevezésére szolgál, amely független az alany akaratától: – Elromlik – Esik – Ragyog –

A létezést jelentő ige az alany létét vagy nemlété fejezi ki: – Van – Nincs – Lesz – Az állapotot jelentő igével megnevezett cselekvés is független az alany szándékától: – Bízik – Fáj – Az igéket osztályozhatjuk a cselekvő és a cselekvés viszonya alapján is: Az ige faja Jelentésárnyalata Képzője Példa Az alany maga végzi a Olvas, sétál, dolgozik Cselekvő cselekvést Az alany mással -at / -et Írat, festet Műveltető végezteti a cselekvést -tat / -tet csináltat Az alany elszenvedi a -atik / -etik Kerestetik Szenvedő cselekvést -tatik / -tetik Méltóztatik Az alanytól kiinduló -kodik / -kedik / -ködik Mosakodik Visszaható cselekvés, mely -ódik / -ődik Vonzódik visszahat rá -kozik / -kezik / -közik Törülközik A cselekvés -hat / -het Olvashat, mosakodhat, Ható lehetőségét fejezi ki törülközhet – A cselekvés irányulása alapján tárgyas és tárgytalan igéket különböztetünk meg: – A tárgyas ige

cselekvése az alanytól kiindulva valami másra irányul. Ilyen a cselekvő igék nagy része, és valamennyi műveltető ige: – Olvas – Néz – Festet – Hozat Ha a mondatban határozott tárgyuk van, a ragozásuk tárgyas: (azt) – Nézi a filmet – Olvassa az újságot – Ha határozatlan tárgy a bővítményünk, ragozásunk alanyi: (valamit) – Néz valamit – Olvas egy könyvet A tárgytalan ige cselekvése az alanyon kívül másra nem irányul. Ilyen minden visszaható, és szenvedő ige, valamint a cselekvő igék egy része. A mondatban tárggyal nem bővíthetők, ezért csak alanyi ragozásúak lehetnek: – Mosakodik – Kerestetik – Zúg – Megy – A cselekvés lefolyásának módja alapján tartós – huzamos és mozzanatos történésű igéket különítünk el: – A tartós – huzamos történésű igékhez tartoznak: – A folyamatos történésű igék: – Olvas – Megy – Dolgozik – A gyakorító igék: – Adogat – Dobál – Keverget

– A mozzanatos történésű igék egy pillanatig tartó vagy egyszeri cselekvést fejeznek ki: – Gyullad – Lobban – Zuhan – Átsurran – Az ige a mondatban mindig állítmány, szervezője az egész mondatnak. Az igék egy részének kötelező bővítménye a tárgy és valamely állandó határozó (sejt valamit, bízik valamiben), más részük állhat vonzat nélkül is (sétál, olvas) – Névszók: – A főnév: – A főnév a valóságban is létező, vagy ilyennek képzelt élőlények, élettelen tárgyak vagy gondolati dolgok nevét jelöli: – Ember – Tündér – Könyv – Szépség – – A főnevek jelölhetnek valóságos, vagy ilyennek gondolt fogalmakat: ezek a konkrét főnevek. Megnevezhetnek elvont fogalmakat, jelenségeket: ezeket elvont főneveknek nevezzük: – A konkrét főneveknek jelentésük alapján két faja van: – Köznevek: – Több egyforma dolog közös megnevezése A köznevek fajtái Egyedi név Gyűjtőnév Anyagnév –

Jelentésük Hasonló egyedek közös neve Több egyedből álló csoport neve A legkisebb rész is azonos az egésszel Példa Kutya, király, fiú Lakosság, nyáj, hegység Arany, vas, hús Tulajdonnevek: – Valakinek vagy valaminek saját, megkülönböztető neve A tulajdonnevek fajtái Személynév Földrajzi név Intézménynév Címek Márkanevek Példa Petőfi Sándor, Kati, Jóska Dunántúl, Szeged, Svájc, Fiastyúk Nemzeti Múzeum, Nők Lapja, Kiskegyed Peugeot, Coca – Cola – A főnév a mondatban ragok vagy névutók segítségével bármely mondatrész szerepét betöltheti: – Pista olvas (alany) – Péter katona volt (állítmány) – Érdekes könyvet olvas (tárgy) – Az utcán sétál (határozó) – A fiú könyve leesett (jelző) – A főnév a mondatban rendszerint jelzővel bővül. – A melléknév: – A melléknév személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságait kifejező szó. – A mondatban leggyakrabban jelző: – Szőke lány sétál az

utcán (minőségjelző) – Lehet állítmány, vagy határozó: – A hangja selymes (névszói állítmány) – Adós maradtam 20 forinttal (összetett állítmány névszói része) – Szépen artikulálja a hangokat (módhatározó) – A melléknév, a mondatban a leggyakrabban határozóval bővül: – Nagyon okos kislány – A számnév: – A számnév személyek, dolgok, tárgyak mennyiségét vagy a sorban elfoglalt helyét kifejező szó. – Két fajtája van: – Határozott számnév: – Pontosan megnevezi a számot vagy a sorrendi helyet. – Lehet: – Tőszámnév (kettő, tíz, ötszáz) – Törtszámnév (harmad, nyolcad) – Sorszámnév (hatodik, ötvenedik) Határozatlan számnév: – Csak hozzávetőleg nevezi meg a mennyiséget: – Sok – Néhány A számnév a mondatban lehet jelző, állítmány, számhatározó és számállapot – – – határozó: – Három barátommal találkoztam (mennyiségjelző) – Ez sokkal több volt a vártnál

(állítmány) – Ötször kerestelek telefonon (számhatározó) – Nyolcan voltunk a kis szobában (számállapot – határozó) – A névmás: – A névmás valódi névszókat helyettesítő szófaj. – A névmásoknak általában nincs határozott jelentéstartalmuk, a beszédben válnak tartalmas szókká – Attól függően, hogy milyen szófajt helyettesítenek, megkülönböztetünk csak főnevet helyettesítő, úgynevezett egyirányú, és a fő-, mellék- vagy számnevet helyettesítő úgynevezett többirányú névmásokat: – Egyirányú névmások: – Személyes: én, te, ő, mi, ti, ők, engem, bennem – Birtokos: enyém, tied, övé, enyéim, tieid, övéi – Visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok – Kölcsönös: egymás – Többirányú névmások: – Mutató: ez, olyan, akkora, annyi – Kérdő: ki, mi, milyen, mekkora, mennyi – Vonatkozó: aki, ami, amilyen ahány, amennyi – Határozatlan: valami, valamilyen, némelyik, néhány –

Általános: bárki, mindegyik, semmilyen, akárhol – A mondatban általában ugyanazt a szerepet töltik be, mint a helyettesített fő-, mellékvagy számnevek. Bővíthetőségük azonban korlátozottabb a névmásnak csak ritkán lehet határozója: – Kétszer annyi – Pontosan olyan – Igenevek: – Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév, vagy határozószó, amelynek igei tulajdonságai vannak. Tipikusan átmeneti szófaj – A főnévi igenév: – A főnévi igenév igéből –ni képzővel létrehozott származékszó, amely elvontan fejez ki cselekvést, történést, létezést, állapotot: – Sétálni – Írni – Cselekedni – A mondatban főleg alany, tárgy és határozó szerepét tölti be, ez főnévi tulajdonsága. Alany csak bizonyos állítmányok mellett lehet (kell, lehet, szabad, tilos stb): – A parkban szabad játszani (alany) – Szeretek olvasni (tárgy) – Tanulni jöttünk (célhatározó) – Tárgya, és határozója lehet,

akár az igének: – Könyvet olvasni – Gyorsan úszni A melléknévi igenév: – A melléknévi igenév olyan –ó / -ő, -t / -tt, -andó / -endő képzős származékszó, amely az igei alapjelentést tulajdonságként nevezi meg: – Szépítő – Megfáradt – Fizetendő – A melléknévi igenévi igei tulajdonsága mutatkozik meg abban, hogy képes kifejezni saját cselekvésének a mondat állítmányához viszonyított idejét. – Egyidejűséget az –ó / -ő képzős igenevek fejeznek ki: – Olvasó – Futó – Előidejűséget a –t / -tt képzős igenevek fejeznek ki: – Felásott – Leírt – Utóidejűséget az –andő / -endő képzős igenevek fejeznek ki: – Megoldandó – Követendő – A melléknévi igenév a mondatban leggyakrabban jelző, de határozó, és állítmány is lehet. Ez melléknévi tulajdonsága: – A strandon labdázó gyerekek hangosak (jelző) – Javaslatod bíztató (állítmány) – Csábítóan hangzik ajánlatod

(módhatározó) – Bővíthetősége igei természetét mutatja. – Tárgya és határozója lehet: – Gyorsan futó – Könyvet olvasó – Rövidesen megoldandó – Sok melléknévi igenév főnéviesült, ezek mondatbeli viselkedése és bővíthetősége a főnevekével egyezik: – Ebédlő – Író – Igazgató – Költő – A határozói igenév: – A határozói igenév olyan -va / -ve, -ván / -vén képzős származékszó, amely a cselekvésfogalmat határozói körülményként nevezi meg: – Sietve – Állva – Befejezvén – A mondatban rendszerint mód- vagy állapothatározó: – Kapkodva reggelizett (módhatározó) – Fekve olvasott (állapothatározó) – Bővítményei az igére jellemző tárgy és határozó: – Újságot olvasva állt a megállóban (tárgy) – Fotelben ülve telefonált (határozó) – Határozószók: – A cselekvés, történés, létezés, idejét, módját vagy a cselekvő állapotát kifejező szók: – Kint –

Most – Rögtön – Együtt – A határozószó a mondatban mindig határozói szerepet tölt be: – Hirtelen felkelt a nap – Egyedül oldatta meg a feladatot – Bővíthetősége korlátozott, esetleg határozója lehet: – Nagyon korán – Elég messze – Viszonyszók: (más néven: viszonyítószók) – Nem önálló szófajok, mert a körükbe tartozó szavak csupán alakilag önállóak, de nincs önálló jelentésük – Önmagukban nem fordulnak elő, csak más szabad morfémákkal együtt töltenek be mondatrészi szerepet. Ezért álszóknak, segédszóknak is nevezi őket a szakirodalom – A mondat felépítésében úgy vesznek részt, hogy bizonyos nyelvi – logikai viszonyokat fejeznek ki – Nem bővíthetők – A névelő: – A névelő az utána álló főnév határozottságát vagy határozatlanságát jelzi: – Olvassa a könyvet (határozott) – Egy könyvet olvas (határozatlan) – A névutó: – A névutó az előtte álló ragos, vagy ragtalan

névszót határozóvá teszi: – Ház mögött – Asztal alatt – Alakilag önálló, de funkciója a viszonyragokra emlékeztet: – A fa mellett ~ a fánál – Napjaink nyelvhasználatában terjed a bizonyos névutók névszó előtti használata: – Túl a Dunán – Dacára annak – Közel a városhoz – A névutók névszó előtt helyzetben sokszor határozószerűek. – A kötőszó: – A kötőszó a mondatrészek vagy mondatok összekapcsolására, a közöttük lévő nyelvtani, vagy logikai viszony kifejezésére szolgál (és, mert, hogy, ha): – Hozta a papírt és a tollat (mondatrészeket kapcsol) – Eljöttem, mert hívtál (okhatározói mellékmondatot kapcsol a főmondathoz) – Az igekötő: – Az igekötő igéhez, igenévhez vagy más, igékből képzett származékszóhoz kapcsolódó, annak jelentését a határozószókra emlékeztetően módosított szó (meg-, fel-, ki-, be-): – Megírta a levelet – Bemenve a szobába – Csupán alakilag

önálló, de külön jelentése nincs – A segédige: – A segédige olyan igei jellegű szófaj amely a mód-, idő, szám, és személyviszonyok kifejezésére alkalmas úgy, hogy nem önálló mondatrész, hanem másokhoz kapcsolódik. – A segédige vagy: – Összetett igealak része: – Jöhettem volna – A névszói igei állítmány igei része: – Adós maradtam – A segédigék kapcsolódhatnak határozói igenévhez, névszóhoz, ragozott igealakhoz és főnévi igenévhez – Jelentésük önállótlanodott, alakjuk azonban maradt, ezért az állexémák közé soroljuk őket – Közös jellemzőjük, hogy hiányos ragozásúak – A segédigék közé tartoznak még: – Gyerünk – Kezd – Lesz – Múlik – Szokott – Talál – Tetszik – Van – Volt – A módosítószó: – A módosítószó úgy módosítja az egyes mondatrésznek vagy az egész mondatnak a tartalmát, hogy a beszélő állásfoglalását is kifejezi: – Nyilván – Úgyis –

Esetleg – Önmagában sosem mondatrész, a mondat szerkezetéhez szervetlenül kapcsolódik – Mondatszók: – Önmagukban tagolatlan mondatként vagy tagmondatként álló szavak – A nyelvészeti szakirodalomban hagyományosan indulatszónak nevezik ezeket a lexémákat. – Az indulatszó a beszélő érzelmeit, akaratát fejezi ki tagolatlan mondat formájában. – Érzelmet nyilvánítók: – Hajh! – Jaj! – Teringettét! – Fúj! – Akaratnyilvánítók: – Pszt! – Csitt! – Nana! – Hajrá! – Az akaratnyilvánító indulatszók közé soroljuk az állathívogató, -terelő szavakat is: – Cicic – Pipi – Gyí – Hess – A felelőszók tagolatlan mondatok. Vagy: – Megválaszolják a kérdést: igen, persze – Kérdeznek: nos? – 14. Igeragozási rendszerünk, az ige szófaji jellemzői Ige: − Cselekvést, történést, létezést kifejező szófaj − Megjelöli a cselekvő számát és személyét − Megjelöli a cselekvés tárgyias, vagy

tárgyatlan voltát − A mondatban állítmányként szerepel − 3 szempont szerint ragozható: − A cselekvő és s cselekvés egymáshoz való viszonya alapján: − Cselekvő ige: − Az alany a cselekvést tartósan és folyamatosan végzi − Pl.: mos, ír, rajzol − Műveltető ige: − Az alany a cselekvést mással végezheti − Pl.: mosat, irat, rajzoltat − Szenvedő ige: − Az alany elszenvedi a cselekvést (nem ő végzi, hanem rá irányul a cselekvés) − Pl.: mosatik, kerestetik, kéretik (A ruha kimosatik az anya által) − Visszaható ige: − Az alany végzi a cselekvést, ami visszairányul rá − Pl.: mosakodik − Ható ige: − Az alanynak meg van a lehetősége, hogy elvégezze a cselekvést − Pl.: moshat − A cselekvés irányulása szerint: − A mondatban a mondat tárgyával is szoros kapcsolatban állhat a cselekvést kifejező ige. Ezek a tárgyas igék. Cselekvésük az alanytól indul, s valamire irányul, vagy valamit eredményez − A

tárgy szempontjából az ige lehet tárgyas, vagy tárgyatlan. − A cselekvés vagy történés lefolyásának módja és minősége szerint lehet: − Tartós (huzamos) cselekvés: Pl.: pihen, alszik − Mozzanatos ige: − Egyszer végbemenő cselekvés − Pl.: villan, illan, röppen − Gyakorító ige: − A cselekvés ismétlődik − Pl.: tanulgat, nézeget − Kezdő ige: − A cselekvés kezdő pillanatára utal − Pl.: elindul, megzendül, megkondul Az –ik-es igék: − Jellemzőjük: − E / 3, kijelentő mód „ik”-re végződik az ige (pl. játszik) − Pl.: − Eszem -m − Eszel -l − Eszik -ik − Eszünk -unk / -ünk − Esztek -tok / -tek / -tök − Esznek -nak / -nek Az igék ragozása: − A ragozás szempontjából két nagy csoportot különböztetünk meg: − Alanyi ragozás: − Valamit − Pl.: − Látok -k − Látsz -sz / -l − Lát Ø − Látunk -unk / -ünk − Láttok -tok / -tek / -tök − Látnak -nak / -nek − Tárgyas ragozás: −

Azt − Pl.: − Látom -m − Látod -d − Látja -ja / -i − Látjuk -juk / -jük − Látjátok -játok / -itek − Látják -ják / -ik − Az ige beszéd közben toldalékokat (rag, jel) kap. Az igerag rámutat a cselekvő számára és személyére, de rámutat a mondat tárgyára is, abban az esetben, ha az ige tárgyas ige. Ha tárgyas igéről van szó, akkor beszélhetünk tárgyas ragozásról. Az igék jelei: − A jelekkel utalunk a cselekvés módjára − Kijelentő mód jele: Ø − Feltételes mód jele: -na / -ne / -ná / -né − Felszólító mód jele: - é − Jelen idő jele: Ø − Múlt idő jele: -t / -tt − Jövő idő jele: -ni + fog (ki tudjuk fejezni jelen időben, ha van benne egy szó, ami a jövőre utal) „Majd lesz neked Jancsi nohiszen lesz neked! Szomorún kullogva gondolta ezeket.” (Petőfi Sándor: János vitéz) „Benne élsz te minden elvétett szavamban ” (Juhász Gyula: Annak örök) lesz: a létige jövő idejű alakja kullogva:

határozói igenév gondolta: múlt idejű ige kijelentő mód, múlt idő, E / 3, tárgyas ragozás élsz: ige kijelentő mód, jelen idő, E / 2, alanyi ragozás elvétett: befejezett melléknévi igenév Igenevek: − Főnévi igenév: − Képzője: -ni − Pl.: aludni, enni, inni − Átmeneti szófaj − Látni (főnévi igenév) látnom – látnod – látnia – látnunk – látnotok – látniuk − Melléknévi igenév: − Folyamatos: − Jele: -ó / -ő − Pl.: szerető, folyó − Befejezett: − Jele: -t / -tt − Pl.: kötött pulóver, írott könyv − Beálló: − Jele: -andó / -endő − Pl.: olvasandó, esendő − Határozói igenév: − Képzője: -na / -ne 15. A magyar hang- és betűrendszer Hangtan: − Beszédünk legkisebb elemei a hangok. Hangokból épülnek fel a szavak A hangoknak önmagukban nincs jelentésük, csak jelentést megkülönböztető szerepük. − A magyar nyelv hangjainak száma 39. Betű: − A betű a hang írott jele.

Minden hang jelölésére külön betűt használunk − Egyjegyű betű: a, b, c − Kétjegyű betű: cs, sz − Háromjegyű betű: dzs − A magyar ábécé a magyar nyelv hangjainak jele betűkkel (39 betű) A magánhangzó: A magánhangzó tiszta zenei zönge, képzésekor a hangszalagok rezegnek, a levegő a szájüregben nem ütközik akadályba. A mássalhangzók: − Zörej, képzésekor a szájban akadály áll a levegő útjába − Az akadály helye szerint megkülönböztetünk: − Ajakhangokat − Foghangokat − Szájpadláshangokat − Gégehangokat − Aszerint, hogy a hangszálak rezegnek-e vagy sem, megkülönböztetünk zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. − A mássalhangzók csoportosítása: − Képzés helye szerint: − Ajakhang (b, m, v, p, f) − Foghang (d, n, z, l, t, c, s) − Szájpadláshang (g, k, ny, gy, ty) − Gégehang (h) − Képzés módja szerint: − Zárhang (b, p, d, t, g, k) mássalhangzó képzésekor a levegő útját

elzárjuk, zárat alkotunk − Orrhang (m, n, ny) a rezonátor szerepét az orrüreg veszi át − Réshang (v, f, z, zs, l, s)a mássalhangzó képzésekor a levegő egy résen keresztül távozik − Zár-réshang (dz, dzs, c, cs, gy, ty) mássalhangzó képzésekor először zárat, majd rést képzünk. − Pergőhang (r) a mássalhangzót a nyelv többszöri pergetésével képezzük − Folyamatos képzésű hang (j, ly) a mássalhangzó képzése a szájüregben folyamatos 16. Helyesírásunk alapelvei A magyar helyesírásnak 4 alapelve van: – Kiejtés szerinti írás elve – Szóelemző írásmód elve – Hagyományos írásmód – Egyszerűsítő írásmód A kiejtés szerinti írás elve: – Azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük: – Ház, fény, tíz, húsz – A szavak Legnagyobb része ezt az írásformát tartja meg akkor is, ha több szóelemből álló szóalakokba

kerül. Bizonyos típusokban azonban a szóelemek kiejtésbeli módosulását az írás is feltünteti – Esetei: – Az i, u, ü és az í, ú, á: – Ugat, fizet, hűsít, súlyos – Az alakváltozatok: – Csepeg – csöpög – A tőváltozatok: – Kéz – kezet – A magánhangzók a toldalékokban – A mássalhangzók a toldalékokban – Magánhangzós és mássalhangzós kezdetet váltakoztató toldalékok – Sajátos módon viselkedő toldalékok – Toldelékolásbeli kettősségek A szóelemző írásmód elve: – Legnagyobb részében a szóelemeket olyan alakjukban sorakoztatjuk egymás mellé. Ahogyan külön – külön ejtve hangzanak: – Barátság – Nem érvényesül minden toldalékos szó leírásakor – Egy részében a hangtani környezetnek és a szóelemek történeti alakulásának megfelelően módosult változatokban tüntetjük fel: – Házzal – Esetei: – Mássalhangzó hasonulás: – Község – Mássalhangzó rövidülés: – Jobbra,

otthon – Mássalhangzó kiesés: – Mindnyájan – Azonos hosszú és rövid mássalhangzók váltakozása – „d” végű igék: – írd, hagyd – Az „l” és „ll” végű igék – A hosszú magánhangzóra végződő igék – A „t” végű igék – Az „s”, „sz”, „z”, „dz” végű igék – A –val / -vel és a –vá / -vé alak módosulása Hagyományos írásmód: – Hagyományos írásmódról csak akkor beszélünk, ha a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható – A hagyomány alakította ki és őrzi betűink alakját, külön – és egybeírási szokásainkat, sőt a kiejtés és a szóelemzés elvének érvényesülését is. – Esetei: – Családnevek: – Kossuth, Batthyány – Az „ly” és a „j” szavak – Bagoly, papagáj Egyszerűsítő írásmód: – Helyesírásunk néhány esetben ésszerű egyszerűsítést alkalmaz, így a többjegyű betűk kettőzésekor és 3

azonos mássalhangzót jelölő betű találkozásakor – Nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak tagjainak határán találkozó azonos kétjegyű betűket – Kulcscsomó – Jegygyűrű – Fénynyaláb – A toldalékolás következtében egymás mellé kerülő, 3 azonos mássalhangzót jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük: – Tollal – Könnyé – A szabály nem érvényesíthető a magyar családnevekre és a szóösszetételekre: – Széll-lel – Sakk-kör – Balett-táncos 17. A szóelemek kapcsolódásának hangtani jelentőségei: a magánhangzó-illeszkedés, a mássalhangzók részleges és teljes hasonulása, az összeolvadás. A mássalhangzó-kapcsolatok helyes kiejtése A szóelemek kapcsolódásának hangtani jelenségei a magánhangzó illeszkedés, a mássalhangzók részleges és teljes hasonulása, az összeolvadás, a mássalhangzó kapcsolódásának helyes kiejtése. A magánhangzók kapcsolódásának törvényei: − Hangrend:

− A magánhangzók szabályos elrendeződése a szavakban − A nyelv vízszintes mozgása szerint magas és mély magánhangzókat különböztetünk meg Magas hangrendű szó (féreg) Mély hangrendű szó (kacsa) Vegyes hangrendű szó (zokni) − Illeszkedés: − A toldalékok magánhangzóinak a szó hangrendjéhez való igazodása az illeszkedés. − Két alakú toldalék: -tól, -től, -ból, -ből − Három alakú toldalék: -szor, -szer, -ször, -hoz, -hez, -höz − Magas hangrendű szóhoz magas, mélyhez mély, vegyeshez általában mély toldalék járul. − Ajakműködés tekintetében is igazodik A mássalhangzók kapcsolódásának törvényszerűségei: − Teljes hasonulás: − Két egymás mellé kerülő mássalhangzó, minden képzési formájában azonossá válik − Legtöbb esetét írásban jelöljük − Pl.: − Jelölt: − Gép + vel géppel − Olvas + ja olvassa − Jelöletlen: − Búsul + jon [búsujjon] − Igaz + ság [igasság] −

Részleges hasonulás: − Két egymás mellett álló hang közül az első a másodikhoz részben hasonlóvá válik. Csak kiejtésben érvényesül, írásban nem jelöljük − Pl.: − Zöngéssé válik: − Népdal [nébdal] − Patakban [patagban] − Zöngétlenné válás: − Dobverő [dopverő] − Vízpart [víszpart] − Összeolvadás: − Kiejtésben módosítja az egymás mellé kerülő, különböző képzésű mássalhangzókat − Két hang egy harmadikká olvad össze − Pl.: − Családja [csalággya] − Szeretjük [szerettyük] − Rövidülés: − Kiejtésben érvényesülő jelenség, amikor egy hosszú mássalhangzót még egy mássalhangzó követ, beszédben a hosszú mássalhangzót röviden ejtjük. Ide tartozik a hangkiesés is − Pl.: − Álltak [áltak] − Többre [töbre] − Nyúlás: − Kiejtésben érvényesülő jelenség a rövid mássalhangzót hosszan ejtjük. Ide tartozik a hangbetoldás is. − Pl.: − Veszélyes

[veszéllyes] − Esélyes [eséllyes] 18. A stílus fogalma, jelentősége A stílusrétegek és stílusárnyalatok Stílusosság és stílustalanság Stílus: – A nyelvhasználat jellegzetes módja, a szavak, szószerkezetek egymáshoz való viszonya – Befolyásoló tényezők: – Egyéniség – Lelkiállapot – Tartalom – Műfaj – Beszédhelyzet – Beszélő és hallgató viszonya – Mindig választás eredménye – Felbontható kisebb egységekre, stíluselemekre – Stílusérték: – Egy adott szövegben a nyelvtani egységek többletjelentést kaphatnak – Görög eredetű szó, és a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte – A rómaiak a viasztáblába véső vesszőt nevezték STYLUSnak A stílus kifejezőereje: – Attól függ, hogy a nyelvi elemek felhasználásakor mennyire használjuk a másodlagos jelentést Erősítés: – Az érzelmek visszaadásának árnyalatai – Tartalmi erősítés: – Nagyítás – Túlzás – Gúnyos

kicsinyítés – Kedveskedő kicsinyítés – Formai erősítés: – Nyelvi eszközökkel történő erősítés – Eszközei: – Ismétlés – Halmozás – Fokozás – Rokonértelmű szavak használata – A nyelv zenei eszközeinek felhasználása Stílusárnyalatok: – Egy szöveg stílusának elemzésekor fontos szempont a stílus hatásának vizsgálata – A stílus kifejező ereje erősíti a szövegben foglalt tartalmi hatást – Sokféle lehet: – Kedélyes, tréfás, fennkölt (beszélő lelkiállapotára utal) – Ünnepélyes (a helyzetre, az alkalomra utal) – Bizalmas, közvetlen – Hideg (a beszélő és a hallgató viszonyára utal) – A stílusárnyalat egy konkrét szöveg jellemvonása, tehát egyedi jelenséghez kötött A stílusunk nem csak gondolatainknak, hanem érzelmeinknek, hangulatunknak és akaratunknak is kifejezője. Hatni akarunk a hallgatóra, érzelmeket, hangulatot kelteni benne Ez a szándék készteti a beszélőt arra, hogy

mondanivalója erősítésére, vagy enyhítésére megfelelő, hatásos kifejezést használjon Stílusrétegek: – A stílus gondolataink, érzéseink nyelvi eszközökkel történő kifejezési módja – A társadalmi érintkezés különféle területein más a közlés jellege, kifejezési módja – Meghatározott helyzetekben tipikusan alkalmazunk bizonyos nyelvi eszközöket, ezek használatának köre a stílusréteg – Fajtái: – Társalgási stílus – Közlési stílus – Újságírói stílus – Tudományos, szakmai stílus – Szépirodalmi, művészeti stílus 19. A társalgási stílus jegyei, árnyalatai A művelt társalgás követelményei – A legváltozatosabb stílus – Változatosság jellemzi a szókészletében – A viszonylag kötetlen, társas érintkezésben használt nyelvi formákat összefoglalóan társalgási stílusnak nevezzük – A társalgásnak a mindennapokban betöltött nagy, és sokféle szerepéből következik, hogy e

stílusréteg körvonalai nehezen körülhatárolhatóak. – Műfajai: – Szóbeliek: – Párbeszéd (dialógus) – Előadás (monológ) – Írásbeli: – Magánlevél – Napló: – Tematikus (kihagyásokkal) – Időrendi (minden napos) – Kötöttségek a társalgási stílusban: – Bár a társalgásban van a legnagyobb lehetősége, hogy az ember érvényre juttassa a személyiségét, ugyanakkor sokféle kötöttségnek is alá van vetve: – Hagyomány – Illem – Társadalmi függőségek – Nemek – Életkor – Téma – Ebben a stílusrétegben igen nagy az eltérés a stílusszintek között a szellemestől – a durváig! – Követelmények: – A szókészlet árnyaltsága, gazdagsága, egyéni színezete (a hatás kedvéért) – Kerüljük a divatszók, kötelék-kifejezések, a sablonos kifejezések használatát – A mondatszerkesztésben is változatosságot kíván és enged meg ez a stílusréteg (mindhárom szempont szerint – minőség szerint,

társadalom szerint, szerkezet szerint – gyakoriak. Pl: hiányos, tagolatlan mondatok) – Fontos tényező a nyelv zenei eszközeinek alkalmazása (hangsúly, hanglejtés, a szórend, sőt a gesztusok szerepe) 20. A tudományos-szakmai stílusréteg jegyei és követelményei Napjainkban az egyik legerőteljesebben fejlődő stílusréteg Átfogó fogalom, hiszen különféle szintjei vannak: – Alsó szint: a közérthetőség szintje – Közép szint: általában a szakmunkás szintje, középiskolai könyvek szintje – Felső szint: a tudományos értekezések, szakkönyvek szintje – A tudományos és szakmai stílusnak egyaránt van szóbeli és írásbeli megnyilvánulása – Műfajai: – Tudományos előadás – Esszé (egy téma részletes kibontása érvekkel, logika szerint) – Ismeretterjesztő cikk – Tanulmány, vagy előadás – Szakmai vita – Hozzászólás – Iskolai felelet, dolgozat – Követelmények: – A szakszavak és kifejezések a témának

és a hallgatóságnak megfelelő használata – Egyértelműség – A kijelentő mondatok túlsúlya, szerkezet szerint pedig a teljes szerkezetű és az összetett mondatok többsége – – 21. A képszerű kifejezés értéke a szépirodalomban, valamint a hatáskeltés egyéb stílusformái Vannak egyszerű és összetett költői képek: – Egyszerű költői képek: – Megszemélyesítés – Hasonlat – Metafora – Metonímia – Szinesztézia – Összetett költői képek: – Szimbólum – Allegória – A hatáskeltés egyéb eszközei: – Alliteráció, hangszimbolika – A vers rímelése – Ismétlések – Párhuzamok – Fokozás – Ellentétek – Hangutánzó, hangfestő szavak – Figura etimologica (halálnak halálával halsz) – Egyszerű költői képek: – Megszemélyesítés: – Élettelen dolgot, fogalmat élőre jellemző tulajdonsággal ruházunk fel – „Hálót fon az est, a nagy barna pók” – „A kirakatban lila dalra kélt

egy nyakkendő” Hasonlat: – Két különböző, de egymáshoz bizonyos pontos hasonló fogalom egybevetése közös vonásaik alapján – Nyelvtanilag leginkább összetett mondat – Elemei: – Hasonló – Hasonlított – Közös jegy – „Mint befagyott tó, olyan volt az arca” – Metafora: – A nyelvben szokásos fogalmat. Képet a költő egy alkalmi képi síkkal tesz érzékletessé – Van egy közös jegy, amit nem mindig fejt ki. – Minden metafora kifejthető egy hasonlat formájában – A metafora egy összefoglaló, átfogó kategória. Ezen belül különítjük el a megszemélyesítést, a hasonlatot, a metonímiát és a szinesztéziát – „Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág” – – Metonímia: – Az egész egy részével utal az egészre – Például: – A sarkon áll egy zörgő kabát – A tömegből egy arc fordult felém – Csupa fül az egész osztály – Szinesztézia: – Különböző érzékterületről vett

fogalmakat kapcsol össze – Például: „s éreztem szívembe visszatér, a zubogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér a földi érzés mennyire szeretlek” Összetett költői képek: – Szimbólum: – Jel, jelkép – Régi, általánosan elfogadott: – Lánc rabság – Galamb szabadság – Háborgó tenger forradalom – XIX. Század végén francia költészetben jelenik meg, egyediek, sajátosak – Elvont fogalmat valamilyen képpel tesz érzékletessé: – Baudelaire: Az albatrosz költészet szimbóluma – Ady fekete zongora = halál; disznó fejű nagyúr = gazdagság – Általában a jelképeknek van valamilyen mitológiai eredte – Allegória: – Olyan megszemélyesítés, vagy metafora, amely egy egész költeményen keresztül húzódik. – Nem szóértékű, nem mondatértékű – Pl.: Csokonai: A Reményhez elvont fogalmat megszemélyesít, egész vers során úgy beszél róla, mintha egy fiatal lány lenne 22. A

nyelvrokonság mibenléte A magyar nyelv eredetével kapcsolatos nézetek ismertetése Őshazakutatás: A magyar nyelv eredete szerint közelebbről a finn-ugor, távolabbról az uráli nyelvcsaládba tartozik. Uráli őshaza meghatározása: Mind a mai napig eltérő nézeteket vallanak erről a kutatók. A legáltalánosabban elfogadott állítás az, hogy a Nagy-Volga kanyar és az Urál hegység közé tehető az őshaza. Másik nézet az, hogy az őshaza Nyugat-Szibériában található, a közép Uráltól nem messze. Nyelvrokonság, nyelvcsalád: Valamikor egy közös nyelvet beszélő népek nyelvrokonságot alkotnak, egy nyelvcsaládba tartoztak. A nyelvrokonságot az összehasonlító nyelvtudomány kutatja: − Hangtani hasonlóságok − Alapszókészlet (testrészek, számok, alapvető igék) − Növények − Toldalékolási rendszer − Igeragozás A magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik: Írott emlékeink csak a honfoglalás utánról vannak, bár a nyelvünk

több ezer éves. Nyelvészek, akik kutatták a nyelvet: − Sajlovics János − Gyarmathy Sámuel − Reguly Antal − Szótárakat állítottak össze − Összefüggésbe hozták a magyar nyelvet a török nyelvvel, arab nyelvvel, sumér nyelvvel. A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai: − Szókészleti egyezés: − Összehasonlítás módszerével szabályos hangmegfelelő: az azonos helyzetben levő hangok 1-1 nyelvben azonos módon viselkednek mindig ugyanazzá változnak, vagy lekopnak: Vete Kota Kala Kösi Pati Víz Ház Hal Kéz Fazék tz t z ; k h kh sz p f; t z − a szóvégi magánhangzók lekoptak. Kb 1000 szavunk van, ami az alapszókészlet része − Nyelvtani eszközkészlet: − Az uráli nyelvek közös tulajdonsága a birtokos személyezés Az összehasonlító nyelvtudományokon kívül a régészet, a néprajz, a növény földrajz és a történettudomány is foglalkozott a nyelvrokonság kutatásával. A magyarnyelv külön élete Kr. e 1 évezred

közepén kezdődött Hangváltozások mentek végbe: − Mássalhangzók: − Egyes hangok eltűntek − Más hangok keletkeztek: c, zs, v, ty, z − Hosszú mássalhangzók alakultak ki − Magánhangzók: − Keletkeztek új hangok: ö, ó, á − A tővégi magánhangzók lekoptak − A hosszú magánhangzók száma megnőtt 23. A magyarság más népekkel való érintkezéseinek nyomai szókészletünkben; jövevényszó és idegenszó; az idegen szavak használatának problémái Az ugor népcsoport az i.e 1 évezred közepéig élt együtt Ekkor költözött a magyarság az Urál déli vidékére. A legrégebbi jövevényszavaink ezt a együttélést tükrözik A nyelvi változások elsősorban a szókészletben mentek végbe. Alapszókészletünk finn-ugor eredetű, a vándorlások korától minden idegen hatást őriz. A szókincs gyarapodásának módjai: − Szóalkotás − Szóteremtés − Átvétel idegen nyelvekből Az eredet szerinti csoportosítása a

szókészletnek: − Eredeti szavak: már akkor voltak, amikor a magyar nyelv még nem volt önálló. A finn-ugor alapnyelvből származó szavaink a legősibbek. Alapszavak: testrészek, alapvető igék, számok, természeti jelenségek elnevezései (tűz, víz), vadászati- és halászati eszközök, lovas életmóddal kapcsolatos kifejezések − Átvett szavak: nagy részük jövevényszó (idegen népekkel való együttélés során átvett szó), többségük beolvadt a nyelvünkbe, vagyis nem érezzük őket idegennek. Az évszázadok során igazodtak a magyar nyelv rendszeréhez. − Jövevényszavaink: − Iráni jövevényszavak: tej, tehén, nemez, vár, vásár − Ótörök jövevényszavak: túró. Sajt, kecske, disznó, szőlő, sátor, orsó, papucs, basa, bég, harácsol, kos, tyúk, birka, ökör − Szláv jövevényszavak: vas, zab, gabona, barázda, kasza, szalma, jászol, bárány, pásztor, kakas, kádár, takács, mészáros, kovács, kalapács, császár,

király, bán, tiszt, szolga − Latin jövevényszavak: templom, oltár, mise, orgona, pápa, kántor, próféta, angyal, juss, lajstrom, uzsora − Német jövevényszavak: kastély, lovag, tánc, ostrom, zsákmány, polgár, borbély, pék, kalmár (kereskedő), cukor − Olasz jövevényszavak: lándzsa, piac, istálló, pálya, freskó, opera, gálya, piskóta 24. Újítás és hagyományőrzés a nyelv életének alakulásában Művelődéstörténetünk legfontosabb nyelvművelő programjai A magyar nyelv megújításáért folytatott küzdelemben külön helyet foglal el a 19. század első két évtizedében lezajló Kazinczy-féle nyelvújítási harc. Főbb dokumentumai: – 1813: Mondolat (az ortológusok gúnyirata Kazinczy és köre ellen) – 1819: Kazinczy-Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (értekezés) A vita és tanulságai: A dunántúli katolikus többségű terület nyelve, nyelvjárása fejlettebb volt, így az ortológusok nem érezték

szükségét a nyelv erőszakos nyelvújításának. A neológusok zömében protestánsok, az észak-keleti és tiszántúli nyelvjárás területén éltek, erőteljesebben érezték a nyelv megújításának szükségét. Zárótanulmányaiban Kazinczy valójában a mai nyelvművelés szempontjait fogalmazza meg: a nyelvek szüksége van a gondozásra, megújításra, de túlságosan erőszakos beavatkozás a nyelv mint élő organizmus rendszerébe káros. Mai nyelvünkben kb 10 000 nyelvújítási szó van A szógyarapítás módszerei: – Régi szavak felújítása (hon, hős, dísz, iker) – Módosították és bővítették a már meglévő szavak jelentését (baj = kellemetlenség) – Tájnyelvi szavak bevitele a köznyelvbe (betyár, hullám, kelme, poggyász, sejt) – Szóképzés új képzőkkel: – -ít alakít – -z tanulmányoz – -alan, -elem izgalom, értelem – -vány, -vény álvány, kémény – -ár, -ér kádár, kacér – -g köteg, üteg –

-tyú, -tyű kallantyú, fogantyú, billentyű – -ászat, -észet halászat, méhészet – -zat, -zet képzet – Szóösszetétel (szemüveg, élethű, játmű, gyógyszer) – Tükörszavak (antipátia [ellenszenv], állatkert, vízesés) – Elvonás (borús – ború, kapál – kapa, ábra) – Összevonás: – Cső + orr csőr – Híg + anyag higany – Rovátkolt + barom rovar Nyelvújítás állomásai: – Vezéralakja: Kazinczy Ferenc – 1811: Tövisek és virágok – 1813: Mondolat – 1815: Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere Pál írta) – 1819: Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél Módszerei: – Régi szavak felelevenítése – Szóalkotás (szóösszerántás, szóképzés) – Tükörszavak