Villamosságtan | Felsőoktatás » Villamosságtan fogalmak

Villamosságtan fogalmak Villamos tér: Minden olyan test közelében, amelyben a protonok és az elektronok száma nem azonos (vagyis a test elektromosan töltött), elektromos kölcsönhatás tapasztalható. A térnek azt a részét, ahol a kölcsönhatás kimutatható, villamos térnek nevezzük. Feszültség: A villamos tér két pontja közötti feszültség az a munkamennyiség, amellyel a tér az egységnyi pozitív töltést a nagyobb potenciálú pontból a kisebb potenciálú pontba képes mozdítani. Áram: A szabad töltéshordozók egyirányú mozgását elektromos áramnak nevezzük. Ohm-törvény: Adott vezető I árama arányos a vezető két pontja közötti feszültséggel. Joule-törvény: A vezetőben mozgó, töltéssel bíró részecskék energiájuk egy részét ütközések során a vezető atomjainak átadják, miközben hő fejlődik (az energia hővé alakul). Kirchoff I. (csomóponti törvény): A csomópontba befolyó áramok és az onnan elfolyó áramok

előjeles összege nulla. Kirchoff II. (hurok törvény): Bármely zárt hurokban az áramköri elemeken eső feszültségek előjeles összege nulla. Coulomb-törvény: F=(Q1*Q2)/(4Piεr^2) Kapacitás: 1F kapacitása van annak a rendszernek, amelybe 1As töltést juttatva 1V feszültség lép fel. Mágneses tér: A térnek azt a részét, ahol a mágneses kölcsönhatás kimutatható, mágneses térnek nevezzük. Mágneses indukció: A tér erősségét az egységnyi (1m2 felületű és 1A áramerősségű) mérőhurokra ható forgatónyomatékkal fejezzük ki, melyet mágneses indukciónak nevezünk. Fluxus: Egy adott felületen áthaladó indukcoóvonalak összessége. Gerjesztés: ésnek nevezzük a teret létrehozó áramok összegét. Mágneses térerősség: A tér egy adott pontjában az áramok gerjesztő hatásának mértékét az egységnyi hosszúságra jutó gerjsztés mutatja meg, melyet mágneses térerősségnek nevezünk. Mágneses permeabilitás: A mágneses indukció

és a térerősség között a teret kitöltő anyagra jellemző mennyiség, a mágneses permeabilitás teremt kapcsolatot. Elektromágneses indukció: Egy vezetőben vagy tekercsben feszültség indukálódik, ha a vezetőt körülvevő mágneses tér, illetve a tekercset metsző fluxus megváltozik. Lenz-törvény: Az indukált feszültség polaritása mindig olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses tere gátolni igyekszik az őt létrehozó okot. Mozgási indukció: mozgással történő feszültségkeltés. Nyugalmi indukció: Nyugalmi indukcióról beszélünk, ha a feszültséget létrehozó elemek (mágnes vagy tekercs) nem mozognak, ehelyett a fluxust létrehozó áram változik. Önindukció: Feszültség indukálódik abban a vezetőben, amely a fluxus változását áramának megváltozásával saját maga idézi elő. Induktivitás: 1H induktivitása van annak a tekercsnek, amelyben 1V feszültség indukálódik, ha benne az áramerősség 1s alatt 1A-rel

változik meg. Thevenin-tétel: A tetszőleges bonyolultságú hálózatot feszültséggenerátorral, amelynek forrásfeszültsége az feszültségével egyenlő, és egy sorosan kapcsolt ellenállással, eredeti kétpólus kapcsain mérhető ellenállás értékével, rövidzárnak, az áramgenerátorokat szakadásnak vesszük. helyettesíthetjük egy ideális eredeti kétpólus üresjárási melynek értéke megegyezik az ha a feszültséggenertorokat Norton-tétel: A tetszőleges bonyolultságú hálózatot helyettesíthetjük egy ideális áramgenerátorral, amely forrásárama egyenlő az eredeti kétpólus rövidzárási áramával, és egy vele párhuzamosan kapcsolódó ellenállással, amely értéke megegyezik az eredeti kétpólus kapcsain mérhető ellenállás értékével, ha a feszültséggenerátorokat rövidzárnak, az áramgenerátorokat szakadásnak vesszük. Millmann-tétel: Két csomópont között mérhető feszültséget úgy kapunk meg, hogy az egyes ágak

vezetéseinek és és a velük sorba kapcsolt generátorok feszültségeinek szorzatát összegezzük, majd osztjuk valamennyi ág vezetéseinek összegével. Uab=(G1*U1+G2U2+.+Gn*Un)/(G1+G2+.+Gn)