Egészségügy | Anatómia » Az emberi szervrendszerről

Az emberi szervrendszerről A SZÍV A keringési rendszer összeköti egymással a szerveket, biztosítja köztük az anyagforgalmat. A sejtekhez O 2 -t és tápanyagokat szállít, és a CO 2 -ot eltávolítja. Szállítja a hormonokat, részt vesz az idegen anyagok, kórokozók elleni védekezésben. Az ember zárt, 2 vérkörös keringési rendszerében áramló vért a szív rendszeres összehúzódásai tartják mozgásban. A szív kamráiból verőerek (artériák) elágazó rendszere továbbítja a vért a különböző szervek, szövetek hajszálerei (kapillárisai) felé. Ezek vékony falán keresztül történik az anyagok kicserélődése a vér és a szövetek között. A hajszálerek gyűjtőerekbe (vénákba) csoportosulnak, amik visszaszállítják a vért a szív pitvarába. Jobb kamra tüdő artéria CO 2 tüdő jobb pitvar ---- jobb kamra tüdővéna O 2 bal pitvar ---- bal kamra aorta test, agy testvéna CO 2 Kisvérkör: tüdővérkör. Innen kerül a

szívből a tüdőbe a vér Nagyvérkör: testvérkör. A szív a két tüdőfél között helyezkedik el a mellüregben. 2 pitvart és 2 kamrát tartalmaz A vér a pitvarokból csak az ugyanazon oldali kamrába juthat. A jobb és bal oldali üregek között nincs véráramlás. A pitvar illetve a kamra összehúzódása az üregeket szűkíti és továbbpréseli a vért A jobb és bal pitvar egyszerre húzódik össze, majd így a kamrák. A bal kamra a vért a nagyvérkör főartériájába (aorta) pumpálja, a jobb kamra a kisvérköri tüdőartériákba. A szívizom összehúzódásait a jobb pitvar falában lévő szinuszcsomó szabályozza. A pitvar-kamra határon és a nagyartériák eredésénél lévő billentyűk biztosítják a vér egyirányú áramlását. A pitvarok és a kamrák közötti nyíláson eredő vitorlás billentyűk hajlékony lemezek, szegélyüket ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor (szisztole) a lemezek a kamra falához

simulnak. Amikor a vérrel telt kamra húzódik össze, a pitvar felé visszaáramló vér behajtja a billentyű lemezeit, szélei összesimulnak, megakadályozzák a vér visszajutását a pitvarba. A kamrákból induló nagyartériák eredésénél zsebes billentyűk vannak Amikor a kamra elernyed, a nyomás csökken benne, a vér az artériából visszaindul. Ezért a billentyű három egymás mellet lévő zsebe megtelik vérrel, szegélyük összesimul, és lezárja a visszaáramlás útját. A nyugodtan pihenő ember szíve percenkét 72-szer húzódik össze. A kamrákból ilyenkor kb 7070 cm3 vér kerül a 2 vérkör ereibe Percenként 5-5 dm3 vér áramlik át mindkét vérkörön Nagyobb igénybevétel esetén ez az érték a többszörösére nőhet. A vér: kötőszövet, felnőtt emberben 5 dm3. folyékony sejt közötti állománya, a vérplazma a vér térfogatának kb. 55%-a vízben oldott ionokat, glükozt, aminosavakat, fehérjéket és egyéb szerves vegyületeket

tartalmaz. A vérplazma a vérszérum A szív-erek feladata a véráramlás Az emberi vér összetétele: 45% sejtes (alakos) elemek és 55% vérszérum. A vérszérum fibrinogénből és vércsomóból áll. A vércsomó összetétele: H 2 Oaz 55%-nak a 90-92%-a, ionok (élettani sók) Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Cl-, HCO 3 , szerves vegyületek (glükoz) 2-3%, amimosavak, karmamid, hugysav, plazmafehérje. A plazmafehérje 2 részből áll: albumin (protein) feladata az epesav és a zsírsav szállítása. Egyszerű fehérjék, csak aminosavakból állnak. Globulin (proteid) feladata az immunrendszer védése. Összetett fehérjék, aminosavakat és más vegyületeket is tartalmaz Anyagszállítás A vér sejtes (alakos) elemei: vörösvérsejt, fehérvérsejt és vérlemezkék. Vörösvérsejt: száma 4-5 millió/mm3. lapos, piskóta vagy korong alakú sejtek, magjuk nincs Citoplazmájukban nagy mennyiségű hemoglubin van. Ez vastartalmú összetett fehérje, amelyhez

oxigénmolekulák kapcsolódhatnak. Élettartama 120 nap Feladata a gázszállítás (a vörösvértest hemoglubinja szállítja az O 2 -t, a CO 2 -t és a CO-t. Utóbbit 300-szor jobban megköti) Képződése a vöröscsontvelőben a laposcsontokban. Pusztulási helye a máj (a hemoglubin bilirubinná alakulepefesték, székletszínezés) és az epe. Sejtmag a vörösrvértestben van A nunkleinsav (DNS) fokozatosan bomlik le. Fehérvérsejt: alakjuk változatos (amőboid). Számuk 6000-8000/mm3 van sejtmagjuk Feladata a belső védekezés, immunitás. Képződési helyük a vöröscsontvelőben és a nyirokszervekben (mandula, csecsemőmirigy) van. Pusztulási helyük a fertőzés helyén Élettartamuk 8-9 nap Típusai: a granulociták (szemcsések, a bekebelezésben vesznek részt), a monociták (a gennyesedésben vesznek részt) és a limphociták (kicsapják az idegen fehérjét, az aglutinin képzésben vesznek részt). Vérlemezkék: nincs sejtmagjuk, mennyiségük a vérben

150-300 ezer/mm3. a véralvadásban fontosak, az oldott fibrinogén nevű fehérjét oldhatatlan fibrinné alakítja át. Ez sűrű térhálót képez a sérülésnél, amelybe vérsejtek is rakódnak, így záródik a seb. A vörös- és fehérvérsejt a vöröscsontvelőben sejt, a vérben már test (vörösvértest, fehérvértest). A vérnyomás a vérnek az erek falára gyakorolt hidrosztatikai nyomása. Az artériák fala vastag, rugalmas, ellenáll a vérnyomásnak. Az érfalban lévő simaizomzat összehúzódását az idegrendszer befolyásolja, ezért hatással van a vérnyomásra, vérellátásra. Az összeszűkült artériák által ellátott szervekhez kevesebb vér jut és nő a vérnyomás. A vénák fala vékony, növekvő vérmennyiséget is befolyásolhatnak. A kapillárisok fala nagyon vékony, csak itt kerül anyagforgalom a vér és a szövetek között. A szív pumpáló működése nyomáskülönbséget hoz létre, így fenntartja a véráramlást. Mindkét

vérkörben a kamrákból kiinduló erekben legnagyobb a vérnyomás, a kapillárisok felé csökken. A kisvérkörben a jobb kamrából eredő tüdőartériák CO 2 -ban gazdag vért szállítanak a tüdőbe. A léghólyagocskák hajszálérhálózatában lezajlik a gázcsere, így a tüdővénák oxigéndús vért továbbítanak a bal pitvarba. A nagyvérkörben a bal kamrából eredő aorta artériákra ágazik, melyek újakra és így eljutnak minden szervbe, és kapillárisokra oszlanak. A hajszálerek elején a nagy vérnyomás miatt a vérplazma kis alkotóit (víz, só, stb.) átnyomja a szövetnedvbe A fehérjemolekulákat a fal nem engedi át, nyomása emiatt nő. A hajszálerek másik vénájának végén a nyomás csökken, a szövetnedv nagy része visszaszivárog a vérbe. A vérplazma és a szöveti sejtek között folyamatos az anyagkicserélődés. A kiszűrött, de vissza nem került folyadékból jön létre a nyirok. A kapillárisok gyűjtőerekbe torkollnak, melyek

nagyobb és nagyobb vénákba viszik a vért. A szív felé a vérnyomás annyira kis mértékben változik, hogy a vér súlya nehezíti az áramlást. Ezért van sok billentyű a vénákban, amik a vér lefelé való visszafolyását akadályozzák. A nyirokkeringés a vérkeringéshez csatlakozik. A hajszálerek falán kiszűrődő nyirok a szövetekben vakon kezdődő nyirokkapillárisokba kerül, ezek nyirokerekké egyesülnek. Ezek nyirokcsomókba torkollnak, itt a nyirok tágas üregrendszeren szűrődik át. Az innen kivezető nyirokerek vénás rendszerbe, tehát a vérbe juttatják vissza a nyirkot. A nyirokképződés során átszűrődött vérplazma mennyiségének 10%-a nem a hajszálerekbe kerül vissza, hanem a nyirokkeringés útján kerül a vérbe. Bizonyos esetekben (vérplazma alacsony fehérjetartalma vagy a vénákban fellépő nyomásfokozódás miatt) a nyirok egy része nem kerül vissza a vérkeringésbe, hanem felhalmozódik a szövetek között, és

vizenyőt (ödémát) okoz. Homeosztázis Homeosztázis: az élőlények szabályozott belső állandósága. Az emberrel kapcsolatban a vér jellemzőinek szabályozott állandóságát értjük a homeosztázison, mert ez az egész szervezetre nézve állandó, míg a sejt belsejének, ill. a sejtközötti folyadéknak az összetétele szövetenként különböző lehet. Az ember szervrendszerei szűk határok között szabályozzák a vér szervesanyag-, ion- és légzésigáz-tartalmát, valamint nyomását, hőmérsékletét és térfogatát, ezen kívül gondoskodnak arról, hogy a vérben idegen anyagok ne legyenek. A homeosztázist értelmezhetjük a sejtek szintjén is, a soksejtű szervezetek sejtjeit körülvevő sejtközötti folyadék szintjén is, valamint a vér szintjén is. A vér tulajdonképpen csak az ér falának sejtjeivel érintkezik A vér folyékony sejtközötti állományának egy része az erek falán (féligáteresztő hártyán át) kilép az éren kívüli

szövetek közé és magával viszi a tápanyagokat, majd egy távolabbi szakaszon a folyadék visszalép az érbe, de most már a bomlástermékeket hozza magával. A légzési gázok diffúzióval jutnak át az ér falán. A vér jellemzői az alábbiak szerint segítik elő a homeosztázis megteremtését: Vérplazma (itt sodródnak a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék, fehérjéi hozzák létre a vér ozmózisnyomását) : tápanyagok, ionok, bomlástermékek szállítása; Vörösvérsejt (oxigént szállítja, hemoglobin): légzési gázok szállítása; Fehérvérsejt (az idegen anyagot azonnal felfedezik sejthártyájuk receptorfehérjéivel, ellene szabad, sejthártyához nem kapcsolódó receptor fehérjéket termelnek és vagy bekebelezik, vagy felaprítják, elpusztítják enzimek segítségével az idegen anyagot): idegen anyag felismerése, ellenanyag, bekebelezés; Vérlemezke (magvatlan, sejthártyával körülvett sejtdarabok, sejttörmelékek,

fehérjék, amelyek az érfal sérülésekor fonalas formában kicsapódnak, és a sérülésen hálót képeznek. A kifolyó vér vérlemezkéi állábakat növesztve ezen a hálón tapadnak meg, majd a fehérvérsejtek és a vörösvérsejtek is fennakadnak a hálón, és így rövidesen véralvadék jön létre): véralvadás. A VÉR Az ember átlagos vérmennyisége 5 liter. Ennek kb a fele vérplazma, a többit az alakoselemek teszik ki. Vérplazma A vérplazma kb. 90%-a víz A zsírsavak fehérjéhez kötve, a glükóz és az aminosavak a vízben oldva találhatók benne. A vér pH-ja 7,4 A bomlástermékek közül a karbamid és a húgysav jellemző. Oldott állapotú fehérjék is vannak a vérplazmában, az ALBUMINOK, a GLOBULINOK és a FIBRINOGÉN. Az albuminoknak van a legnagyobb szerepe a vér kolloidjai által kialakított ozmózisnyomás fenntartásában. Az albuminok és a globulinok részt vesznek a vérben a különböző anyagok szállításában. A globulinok egy

csoportját az IMMOGLOBULINOK adják, ezek a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében jelentősek. A fibrinogén a véralvadás nélkülözhetetlen anyaga. A plazmafehérjék legnagyobb része a májban képződik A vérplazma ion-, cukor- és fehérjetartalma együtt adja a vér ozmotikus nyomását, amely a homeosztázis egyik pontosan szabályozott tényezője. A vérplazma az erek féligáteresztő hártyaként viselkedő falán át elhagyja az eret, és az éren kívüli szövetek sejtközötti folyadékát hozza létre. A féligáteresztő hártyán a fehérjék már nem tudnak átjutni, ezért a szövetek sejtközötti folyadéka fehérjementes vérplazma. A fehérvérsejtek – mivel képesek az érfalat alkotó sejtek szorosan tapadó sejthártyái közötti kapcsolatot megnyitni, és a résen át amőboid mozgással kijutni -, bár nagyobbak a fehérjemolekuláknál, ki tudnak jutni az erek falán át a szövetek sejtközötti folyadékába. Vörösvérsejtek

Alakjuk benyomott koronghoz hasonló. 1mm3 vérben kb 5 millió vörösvérsejt van A vörös csontvelőben képződnek, öregedésük során duzzadnak, majd 120 nap után a lépben bomlanak le. A lebomló hemoglobint a máj átalakítja és vastartalmát raktározza. A légzési gázokat szállítják: a vér a tüdőben oxigént vesz fel és szén-dioxidot ad le. A légzési gázok diffúzióval áramlanak a tüdő levegője, a vér és a sejtközötti folyadék között. Parciális nyomás: mekkora lenne a gáz nyomása, ha az adott teret egyedül töltené ki? Az oxigént a vörösvérsejtek a hemoglobinmolekula konjugált kettős kötésű vázához, a PORIFINVÁZHOZ kötve szállítják. Egy mól vázhoz egy mól oxigénmolekula tud kapcsolódni Fehérvérsejtek A véráramban gömb alakúak, de az ereken kívül, a szövetek között állábakkal haladnak. Egy mm3 vérben 6-8 ezer fehérvérsejt van. A vörös csontvelőben termelődnek Élettartamuk néhány naptól 10 évig

terjedhet. Megkülönböztetjük egyrészt alakjuk és festődési tulajdonságaik, másrészt élettani szempontok alapján. A GRANULOCITÁK (szemcsézett plazmájú sejtek) legnagyobb része NEUTROFIL (semleges kémhatású festékkel festődő) granulocita, mely élettani szerepét illetően kis falósejt. Az idegen anyagot bekebelezi (endocitózis) és enzimjei segítségével a sejten belül lebontja. A többi granulocita eozinofil (eozinnal festődő) és bazofil (bázikus festékkel festődő). A MONOCITÁK nagy, bab alakú sejtmaggal rendelkező, hatalmas fehérvérsejtek, amelyek szerepüket illetően nagy falósejtek. Méretük lehetővé teszi, hogy eukarióta sejteket (pl rákossá vált saját sejteket) is bekebelezzenek és sejten belül lebontsanak. A fehérvérsejtek harmadik sejtcsoportját a LIMFOCITÁK, azaz nyiroksejtek képezik. Egyik típusuk a vörös csontvelőben keletkezik, de a csecsemőmirigyben érik, ezek a T-limfociták, ők felelősek a sejthez kötött

immunitásért. A másik csoportjuk a vörös csontvelőben is érik, ezek a B-limfociták, szerepük az antitestes immunitás. Élettani szempontból tehát a fehérvérsejteket két csoportra osztjuk: falósejtekre és nyiroksejtekre. Falósejt kis falósejt, (neutrofil granulocita ), bekebelezés prokarióta sejt méretig nagy falósejt, ( monocita), bekebelezés eukarióta sejt méretig. Nyiroksejt, T-limfocita, sejtes immunválasz B-limfocita, antitestes immunválasz. A fehérvérsejtek száma fertőzés esetén megnő. A fehérvérűség a kóros fehérvérsejtek olyan mérvű elszaporodása, amely az egészséges sejtek termelődését is akadályozza. Vérlemezkék A vörös csontvelőben termelődnek. 150-300 ezer / mm3, élettartamuk egy-két hét. Egy fibrillális molekulának, az úgynevezett fibrinnek globuláris előanyaga van, a FIBRINOGÉN. A sérülés hatására a protrombin nevű enzim aktiválódik, trombinná alakul és ez kalciumion jelenlétében létrehozza a

fibrinogénből a FIBRINT. 13 véralvadási faktort ismerünk, bármelyik hiánya zavart okoz a véralvadás folyamatában. A fibrinhálón fennakadó alakoselemek hozzák létre az alvadt vérszivacsot, az úgynevezett vérlepényt. Ennek zsugorodása során egy színtelen folyadék préselődik ki, ez a vérsavó vagy vérszérum, ez fibrinmentes vérplazma. ÉRZÉKELÉS Az ingerek felvételére speciális sejtek, a receptorsejtek szolgálnak. Azt az ingert, amire egy receptor a legérzékenyebb, adekvát ingernek nevezzük. A szemünkben levő receptorsejteknek pl. a fény az adekvát ingere Csak azok az ingerek keltenek itt ingerületet, amelyek erőssége eléri vagy meghaladja az ingerküszöböt. A receptorsejtekben keletkezett ingerület érzőidegeken és pályákon keresztül az agykéregbe kerül, ahol kialakul az érzet, vagyis a receptorműködés tudatosul. A receptorsejtek érzékszervekbe tömörülnek LÁTÁS A látás érzékszerve a szem, ez a koponyacsontok

védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg a kötőszövetes ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya. A középső réteg a szem vérellátását szolgáló érhártya Ennek gyűrűszerű megvastagodása a szaruhártya szélénél a sugártest. Belőle ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső, kerek nyílása a pupilla, melynek szűkítésével szabályozható a szembe jutó fény mennyisége. A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven retina. Ez tartalmazza a fényingert felvevő receptorsejteket A szemgolyó belsejét kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek. A szaruhártya és a szemlencse mint gyűjtőlencsék, fordított állású,

kicsinyített képet vetítenek az ideghártyára, ahol a képnek megfelelő mintázatban a receptorsejtek ingerületet keltenek. Közeli tárgyra nézünk, akkor a gyűrű alakú sugártest izomzata összehúzódik, a lencsefüggesztő rostok ellazulnak, és a szemlencse saját rugalmassága folytán domborúbbá válik, így erősebben töri a fényt, a közelebbi tárgyról érkező fénysugarakat gyűjti össze az ideghártyán, ezért élesen látjuk. A sugártest izmainak elernyedésekor a lencse kifeszül, domborúsága csökken, ezért a távolabbi tárgyakat látjuk élesen. Ha a szembe jutó fénysugarak a szaruhártyán, a szemlencsén áthaladva már a retina előtt alkotják az éles képet, akkor az ideghártyára nem éles kép vetül = rövidlátás. Ha a szem optikai berendezései a szükségesnél kisebb mértékben törik meg a beérkező fénysugarakat, akkor az éles kép az ideghártya mögött keletkezik, tehát a retinára vetülő fénysugarak életlen képet

alkotnak = távollátás. Az ideghártyában kétféle receptorsejt, a pálcikák és a csapok találhatók. A pálcikák igen kis fényerősségre ingerületet keltenek, félhomályban ezek segítségével látunk. A pálcikák szinaptikus kapcsolatrendszereik miatt nem képesek éles látást biztosítani. A csapok csak nagyobb fényintenzitásra érzékenyek, ingerküszöbük magasabb. A színlátás a csapok eltérő ingerlékenységének tulajdonítható. Az ideghártyán, a szemgolyó pupillával szemközti belső oldalán található a sárgafolt, az éleslátás helye, amelyben csak csapok vannak. A szemmozgató izmok a két szemgolyót úgy állítják be, hogy mindkét szemünkben a látni kívánt tárgy képe vetüljön a sárgafoltra. A receptorsejtek még a retinában szinapszist alkotnak más idegsejtekkel, így az ingerület további neuronok axonján át távozik a szemből. Ezek az idegrostkötegek alkotják a látóideget, a II. agyideget A látóideg szemgolyóból

való kilépési helyén, a vakfoltban, nincsenek receptorsejtek. A látóidegek rostjai a talamuszban más idegsejteknek adják tovább az ingerületet. Ezek axonjai a látópályában haladnak a nagyagy nyakszirti lebenyébe, amelynek kérgében keletkezik a látásérzet. A szem segédberendezései a könnymirigyek és a szemhéjak. A folyamatosan termelődő könny nedvesen tartja a szemgolyó felületét, megakadályozza kiszáradását, ezáltal biztosítja az optikai sajátságok, a törőképesség fenntartását. A könny elpusztítja az ide kerülő baktériumokat is. A könnyet a szemhéjak terítik szét a szaruhártya és az ínhártya felszínén A HALLÁS A hallás a hangnak, vagyis a levegő rezgéseinek érzékelése. Fülünk három részre tagolódik A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. Ezek a levegő rezgéseit terelik a középfül felé. A középfül a dobhártyával kezdődik Ez a vékony, rugalmas lemez választja el

a külső hallójáratot a levegővel telt dobüregtől. A dobüreget a garattal vékony járat, a fülkürt köti össze. A dobüregben három, ízülettel összekapcsolódó hallócsontocska található: a dobhártyához rögzülő kalapács, majd az üllő, és végül a kengyel. A kengyel talpa a belső fülbe vezető nyílást, az ovális ablakot fedi be. A külső fülön bejutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, majd a rezgések végighaladnak a hallócsontocskákon, és fel is erősödnek. A rezgés végül a belső fület kitöltő folyadékot hozza hullámzásba. A belső fülben csigaházszerűen föltekeredő cső, a csiga található. Itt vannak az érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtek, a szőrsejtek. Az érzékszőrök fölé vékony fedőhártya nyúlik. A hang beérkezésekor a csiga folyadéka mozgásba jön, ennek hatására az alaphártya kileng, az érzékszőrök a fedőhártyának ütköznek. Ennek a mechanikai ingernek a hatására alakul ki az

ingerület. A csiga alapjánál a magas, a csiga csúcsa közelében pedig a mély hangok keltenek ingerületet. Az ingerület az agyidegek közé tartozó hallóideg, majd a hallópálya idegrostjain a talamuszba jut, onnan pedig tovább a halántéklebenyben található hallóközpontba. Az egyensúly érzékelése Speciális receptoraink vannak az egyensúly érzékelésére a belső fül labirintusszervében. Az érzékszerv egyik része, a tömlőcske és a zsákocska fejünk térbeli helyzetéről szolgáltat információt. Érzékszőrökkel rendelkező receptorsejtjei fölött kocsonyás rétegbe ágyazódva apró mészszemcsék helyezkednek el. Ezek a kristályok súlyuknál fogva nyomják az alattuk levő érzékszőröket. Ha a fej térbeli helyzete megváltozik, a szemcsék más irányban, más sejteket ingerelnek, így más idegrostokon fut az ingerület. Fejünk elfordulását, forgó mozgását a három félkörös ívjárat segítségével érzékeljük. Belsejüket

folyadék tölti ki Ha a fej elmozdul, a mozgás síkjában eső ívjáratban a folyadék, tehetetlensége miatt ellenkező irányban áramlik, és sodrása meggörbíti az ívjárat végénél levő receptorsejtek érzékszőreit. Ez kelti az ingerületet A labirintusszerv receptoraiból az ingerület a VIII. agyideg egyensúlyérző rostjain halad a talamusz felé, ahonnan átkapcsolás után a mozgásszabályozás központjaiba és a fali lebenyben található érzőmezőbe jut. Kémiai érzékelés A szaglás receptorsejtjei az orrüreg felső részének nyálkahártyájában, a szaglóhámban találhatók. A receptorsejtekben az orrnyálkahártyát borító folyadékrétegben oldódó anyagok keltenek ingerületet. Az ingerület a szaglóidegen keresztül a talamuszt megkerülve, közvetlenül a homloklebeny kérgi részébe, a szaglóközpontba jut, ott keletkezik a szagérzet. Az ízérzékelés receptorai nyelvünkön találhatók. A nyelv nyálkahártyájának

kiemelkedései, a szemölcsök némelyike mikroszkopikus méretű ízlelőbimbókat tartalmaz. Az ízlelőbimbókban receptorsejtek vannak. Innen az ingerület agyidegek rostjain jut a talamuszba, majd átkapcsolás után a fali lebenybe. ELEMI IDEGI JELENSÉGEK Az ingerület az inger hatására létrejövő anyagcsere-változás. A sejthártyában sokféle fehérjemolekula található, amelyek az ionok átjutását befolyásolják. A kálium-nátrium-pumpa aktív transzporttal nátrium-ionokat juttat ki a sejtből és káliumionokat pumpál be. Nyugalmi állapotban a kálium-nátrium-pumpa és a káliumcsatornák működése miatt a membrán belső oldalán az anionok vannak túlsúlyban a kationokhoz képest. Nyugalmi potenciál: a sejthártya polarizált, külső és belső felszíne között potenciálkülönbség mérhető, ált. –70 mV körüli érték Ha az idegsejtet inger éri, az ingerlés helyén akciós potenciálhullám alakul ki. Az akciós potenciálhullám lefutása

az adott sejtre jellemző, a csúcspotenciál értéke nem függ az inger erősségétől. Amennyiben az inger erőssége nem ér el egy minimális értéket (küszöbértéket), akkor nem alakul ki akciós potenciál. Az ingerület továbbhalad az axonon (sejthártyán). Az ingerület átadásának helye a szinapszis A két sejthártya nem érintkezik, közöttük vékony szinaptikus rés húzódik. A végbunkóban apró szinaptikus hólyagok vannak, ezek ingerületátvivő anyagokat tartalmaznak. Az axon ingerületének hatására az átvivőanyag exocitózissal a szinaptikus résbe ürül, majd megkötődik a fogadó sejt membránján. A serkentő szinapszisokban az ingerületátvivő anyag kötődésének hatására depolarizálódik a membrán és tovaterjedő akciós potenciál alakul ki. A gátló szinapszisokban az átvivőanyag a következő sejtmembrán polarizált állapotát fokozza, vagyis hiperpolarizációt idéz elő. A neuronoknak három fő típusuk van: az érző

idegsejtek, melyek inger felvételére specializálódtak (a szervezetet kívülről érő, vagy belső állapotát jelző hatásokra kerülnek ingerületbe, ingerületük az axon útján a központi idegrendszerbe jut), a köztes idegsejtek vagy interneuronok más neuronok között közvetítik az ingerületet, a végrehajtó idegsejtek vagy mozgató neuronokat ingerületet a végrehajtó szervhez továbbítják. A reflex amikor valamilyen inger hatására az idegsejtek közreműködésével meghatározott válaszreakció alakul ki. A reflex létrejöttében szerepet játszó idegrendszeri kapcsolat a reflexív, amely érző-, köztes- és mozgatóneuronokból áll. Az ember idegrendszere Az ember idegrendszere a velőcsőből alakul ki. A velőcső hosszú, hátsó részéből fejlődik a gerincvelő, elülső megvastagodó része pedig az idegvelőt hozza létre. A gerincvelő és az agy együttesen a központi idegrendszert alkotják. Az idegrendszer többi része, az idegek és a

dúcok a környéki idegrendszerbe tartoznak. Az idegrendszer kezdeményéből az embrionális fejlődés során nagyszámú sejt vándorol ki a szervezet többi részébe, e sejtek csoportjai dúcokat hoznak létre. A neuronok axonokat és dendriteket növesztenek egymás és más sejtek felé, így jönnek létre a szinapszisok. Egyes axonok a központi idegrendszerből, ill. a dúcokból kinyúlnak, együttesen kötegeket alkotnak, ezek az idegek. A gerincvelői idegek a gerincvelővel, az agyidegek az aggyal állnak kapcsolatban. A központi idegrendszeren belüli axonkötegeket pályáknak nevezzük A szürkeállomány sok idegsejttestet tartalmaz, a fehérállomány pedig velőshüvelyes idegrostokból áll. Az idegrendszer felosztható működése szerint is. A szomatikus idegrendszer a vázizmokhoz kapcsolódó, jórészt akaratlagos működéseket szabályozza. A vegetatív idegrendszer a belső szervek, zsigerek működését hangolja össze. Az egész központi

idegrendszert három kötőszövetes burok, az agyhártyák veszik körül. Agy-gerincvelői folyadék védelmet biztosít A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el. Fölfelé az öreglyukon belépve a nyúltagyban folytatódik. Nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti szakaszokra tagolható A fehérállományba ágyazódik be a szürkeállomány. Hasi irányban a mellső, háti irányban a hátsó szarvak helyezkednek el. A szürkeállomány szarvai a fehérállományt elülső, hátsó és oldalsó kötegekre tagolják. A hátsó kötegekben felszálló pályák (agy felé), a mellső kötegben leszálló pályák futnak. Az oldalsó köteg fel- s leszálló idegrostokat is tartalmaz. A szürkeállomány hátsó szarvában interneuronok, a mellsőben pedig szomatikus mozgató idegsejtek sejttestei vannak. A gerincvelő két oldalán, a csigolyák közötti résekben elhelyezkedő dúcokban érző neuronok sejttestei találhatók. Az érzőneuronok rostjai a hátsó

gyökeret alkotják, a végrehajtó idegsejtek kilépő rostjai pedig a mellső gyökeret hozzák létre. A mellső és hátsó gyökerek közös kötegeket alkotnak, ezek a gerincvelői idegek. A gerincvelő számos szomatikus és vegetatív reflex központja. A csigolyaközti dúcokban található érzőneuronok kétnyúlványúak: csigolyaközti dúc felé és a gerincvelő hátsó gyökerén keresztül a szürkeállomány hátsó szarva felé. A szomatikus reflexívekben az érzőneuronok ingerülete általában interneuronra adódik tovább, majd ennek axonja a mellső szarvban levő mozgatóneuronhoz kapcsolódik. Ez a végrehajtó idegsejt, amelynek axonja a mellső szarvon kilépve a gerincvelői ideghez csatlakozik, és a megfelelő vázizomhoz fut, annak összehúzódását idézi elő. A gerincvelő vegetatív része: szerepe van a bélcsatorna mozgásainak szabályozásában. A béltartalom nyomja a bélfalban levő érző idegvégződéseket, így azokban ingerület

keletkezik. Az ingerület az érző idegroston keresztül eljut a gerincvelő oldalsó szarvába, ahol áttevődik ez ún. központi vegetatív sejtre Ennek idegrostja a mellső gyökéren át hagyja el a gerincvelőt, és a bélcsatorna falában levő vegetatív dúchoz fut. Innen indul ki a végrehajtó neuron, ez készteti összehúzódásra a bélfal simaizomzatát. A szomatikus reflexben a mozgatóneuron a gerincvelő mellső szarvában található, míg a vegetatív reflexben a környéki idegrendszerben, egy vegetatív dúcban. Az agyvelő szürkeállománya kétféle módon rendeződik. Az agy felszínét pár mm vastagon borító réteg az agykéreg, a mélyebben elhelyezkedő, fehérállományba ágyazódó részek a magok. Az agytörzset alkotják: a nyúltagy, a híd és a középagy. A híd háti oldalánál található a kisagy, a középagyat fölfelé a köztiagy követi, ennek folytatása az erősen barázdált felületű nagyagy. Az ingerületek két fő úton

haladnak: a gerincvelő felszálló és leszálló pályarendszerein, és az agy saját idegein keresztül. Az agyidegek szimmetrikusan, párosával lépnek ki- illetve be 12 pár agyidegünk van. Az agytörzs felépítésében a szürke- és a fehérállomány nem különül el olyan élesen, mint más agyterületeken: agytörzsi hálózatos állomány. A hálózatos állomány neuronjai a gerincvelői fel- és leszálló pályákkal, a kisagy és a nagyagy pályáival egyaránt kapcsolatban állnak. Szerepük van az agykéreg ébrenléti állapotának fenntartásában, az izomtónus szabályozásában. A köztiagynak két nagyobb része van: a talamusz és az alatta helyet foglaló hipotalamusz. A talamusz az érzékszervekből eredő felszállópályák fontos átkapcsoló állomása. A hipotalamusz a vegetatív működések szabályozásának központja. A nagyagy két hatalmas féltekéjének felületét és ezzel az agykéreg mennyiségét a barázdák és a tekervények

nagymértékben megnövelik. A kéreg alatt, a nagyagy fehérállományába számos mag ágyazódik. Féltekék: homloklebeny, fali lebeny, halántéklebeny, nyakszirti lebeny Minden akaratlagos működést eredményező ingerület az agykéregből indul ki. A kisagy tarkótájékon található: mozgások összerendezése, koordinálása. A vegetatív idegrendszer a zsigeri működéseket szabályozza. Az idetartozó neuronok szerepük és idegrostjaik lefutása szerint kétfélék. A szimpatikus idegrendszer sejtjeinek axonjai a mellkasi és ágyéki gerincvelői idegekben lépnek ki, majd több irányban elágaznak. Általános hatású, egyszerre a szervezet nagy részének működését befolyásolja. A paraszimpatikus idegrendszer rostjai egyes agyidegekben és a keresztcsonti gerincvelőből kilépő idegekben haladnak. E rostok egyenesen valamely szerv felé futnak és annak közelében kapcsolódnak át. Itt nem általános az ingerület, hanem egy-egy szervre hat, többnyire a

szimpatikus hatással ellentétes módon. A vegetatív működések fontos szabályozó központja a hipotalamusz. Éhségérzet, jóllakottság, szomjúságközpont. Hőszabályozás A mozgatóműködések szabályozása A vázizmok mozgásának szabályozása a szomatikus idegrendszer feladata. Az izommal szinapszist alkotó mozgató idegsejt axonján ingerület halad végig: izom-összehúzódás. A tudatosan befolyásolható mozgások szabályozásánál az ingerület az agykéregből indul, főként a homloklebeny hátsó részéből. A piramispálya az összpontosítást igénylő, nem begyakorolt mozgásokat szabályozza. A pályarendszert alkotó rostok az agykéregből kiindulva átkereszteződnek a másik oldalra, és ott alkotnak szinapszist a megfelelő izom agytörzsi vagy gerincvelői mozgató idegsejtjével. Bal oldal a jobb, jobb oldal a bal oldalt irányítja. Az extrapiramidális pályarendszer is az agykéregből ered és a szomatikus mozgatóneuronokon végződik.

Közben sok szinapszison átkapcsolódik a nagyagy és az agytörzs magvaiban Rostjai a piramispályához hasonlóan átkereszteződnek. Járás, tánc, mimika Amíg egy mozgássor az egyén számára új, addig minden mozdulatra ügyelve az agykéreg közvetlenül, a piramispálya útján szabályozza a mozgást. A begyakorlás során a szabályozás fokozatosan az extrapiramidális pályára tevődik át, így a már megtanult mozgások végrehajtása közben a figyelem, az agykérgi összpontosítás más tevékenységre fordítható. KERINGÉS A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, eljuttatja a sejtekhez és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés ezenkívül részt vesz a hőszabályozásban és a hormonok szállításában is. Az anyagfelvételhez és –leadáshoz hajszálvékony, vékony

falú kis erek sűrű hálózatára van szükség. Nagy nyomás kell » szív A nyomás növeléséhez viszont kevés vastag érre van szükség A szívből egy nagy ér vezet ki, amely több kisebb ágra, verőerekre vagy artériákra oszlik, az artériák pedig még tovább szétágazva vékony falú hajszálereket vagy kapillárisokat képeznek. A szív által létrehozott nyomás keringeti a vért az egész rendszerben Anyagok cseréjére négy helyen van szükség: az összes szövet sejtjeinél, a tápcsatorna felszívófelületén, a tüdő léghólyagocskáiban, valamint a vesében. Mivel a légzési gázok nagyon fontosak a szervezet működése szempontjából, a gázcsere szolgálatában egy teljes, külön keringési kör áll. Az ember vérkeringése két vérkörből áll: Tüdő Szív Szövetek Nagyvérkör: szív szövetek (táplálkozás és kiválasztás is) szív Kisvérkör: szív tüdő szív A két körben ugyanaz a vér folyik, nyolcas alakban

kapcsolódnak egymáshoz. A vénás keringési rendszernek van egy mellékpályája, a nyirokkeringés. A nyirokerek a szövetek sejtközötti folyadékától indulnak és a szív felé tartanak. A legvastagabb nyirokér – a mellvezeték – a szív előtt ömlik be a testből jövő vénába. A nyirokerekben a folyadékot a belégzéskor a mellüregben kialakuló szívó hatás és a vénában a szív felé áramló vér szívó hatása mozgatja. Az áramlást billentyűk segítik A kis nyomású vénákban kevesebb vér folyik visszafelé, mint a nagy nyomású artériákban. A nyirokerekben áramló folyadék a nyirok. Összetétele = a szövetek sejtközötti folyadékával A nyirok a nyirokerek mentén elhelyezkedő nyirokcsomókon átszűrődik, nagy szerepe van a szervezet idegen anyagok elleni védekezésében. Keringésátrendeződés: ha valamelyik szervnek, szervrendszernek igényei növekednek, akkor máshonnan vonja el a vért a szervezet. Szimpatikus hatás: ha a

szervezet erőit a menekülés érdekében mozgósítani kell. Ilyenkor a mozgásszervek, az érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró, a táplálkozás, a szaporodási szervrendszer kevesebbet. Paraszimpatikus hatás: fordítva Minden szövet hajszálereinek egy része az artériás szakaszon simaizommal elzárható, majd kinyitható máshol. A SZÍV a mellüregben, a tüdők között, a középvonaltól kissé balra, a mellhártyák által határolt gátorüregben helyezkedik el. Jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat Kívülről a szívburok (PERICARDIUM) borítja. Külső felszínén látható a pitvarok és a kamrák határa és a szíve tápláló koszorúerek érhálózata. Négy üreg: jobb pitvar és kamra, bal pitvar és kamra. Pitvar fala vékonyabb, a kamráké vastagabb Legvastagabb a bal kamra Belülről a szívet a szívbelhártya borítja. A pitvarok és kamrák között vitorlás billentyűk vannak. Ezek a szívbelhártya kettőzetei, ezeket

rugalmatlan ínhúrok rögzítik a kamra falához. A pitvar összehúzódásakor a nagyobb nyomású vér a vitorlás billentyűket a kamra felé megnyitva beáramlik a kamrába. Ha a kamra húzódik össze, akkor a vér a vitorlás billentyűt a pitvar irányába nyomja, de az ínhúrok csak addig engedik a billentyűket, amíg a két oldal éppen találkozik, és elzárja a vér útját. Billentyűk, ínhúrok = passzív részvétel Ahol az ínhúrok a kamra falához kapcsolódnak, ott a kamrafal izomzata kissé kihúzódik, ezt szemölcsizomnak nevezzük. A kamrából a vér az artérián keresztül távozik. A kamra és az artéria találkozásánál zsebes vagy félhold alakú billentyűket találunk. A zsebek felfelé nyitottak és amikor a vér kezdene a kamra felé visszaáramlani, akkor a zsebek megtelnek vérrel, és elzárják az eret. Három zsebes billentyű alkot egy zárókészüléket az érben. A szív falának mikroszkópi képén hám – kötőszövet – szívizom

– kötőszövet – hám tagozódást látunk. A szív működésének lényege az összehúzódás, amellyel nyomáskülönbséget állít elő a szívbe belépő vénák és a kilépő artériák között. Az összehúzódás ingerét a szív önálló ingerkeltő és ingerületvezető rendszere biztosítja. A jobb pitvar falában találjuk a szinuszcsomót Ez egy módosult izomcsomó, amelyen szabályos időközönként akciós potenciál alakul ki, és ezzel a szomszédos sejteket is ingerli, így rajtuk is akciós potenciált, majd összehúzódást vált ki. Az összehúzódási hullám a pitvar falában sejtről sejtre terjed, és így viszonylag lassú összehúzódást hoz létre. Amikor az összehúzódási hullám eléri a pitvarkamrai csomót, akkor az ingerület idegsejtekre tevődik át és (a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon keresztül) nagyon gyorsan, szinte egyszerre éri el a kamra összes izomsejtjét. Percenkénti összehúzódások

száma a PULZUSSZÁM. A vér a szív bal kamrájából a legnagyobb verőéren, az aortán keresztül a testbe áramlik, onnan a jobb pitvarba jut vissza, ahonnan a jobb kamrán keresztül a tüdőartérián át a tüdőbe megy. A tüdőből a négy tüdővénán át a bal pitvarba kerül a vér A szív bal felében oxigéndús vér áramlik, jobb felében pedig szén-dioxidban dús. Az aortán, vagyis a testbe menő artérián át oxigéndús vér folyik, a tüdőartérián, vagyis a tüdőbe menő artérián keresztül pedig szén-dioxidban dús vér. A testből jövő vénán szén-dioxiddús vér érkezik a szívbe, a tüdővénákon át oxigéndús vér. Az erek felépítése nagyon hasonlít a bélcsatorna felépítéséhez. A külső hámborítás alatt kötőszövet van, alatta simaizom, alatta újból kötőszövet, majd egy belső hámbélés. Az artériák kötőszövete rugalmas rostokból felépülő tömött rostos kötőszövet, és körkörös izomrétegük is vastag. A

vénák vékonyabbak és kevésbé rugalmas falúak, viszont a bennük lévő zsebes billentyűk segítik a vér áramlását. Az artériáktól a hajszálerek felé haladva az érfal egyre vékonyodik A hajszálerek – capillaris – belső, egyrétegű laphámból állnak, máshol vannak szórványos kötőszöveti sejtek és izomsejtek is a laphámrétegen. A szív nem a rajta átáramló vérből veszi fel a tápanyagokat és a légzési gázokat, hanem külön keringési rendszere van: ezek a koszorúserek. A test vérkörének részei, de a bal kamrából kilépő artéria, az aorta zsebes billentyűinek mélyedéséből indulnak. A vérkeringés szabályozása a szívműködés, a vérnyomás, a kül. szervek vérellátottságának és a vér összetevőinek a szabályozását jelenti. A szívműködést idegi és hormonális hatások befolyásolják. Az agy hipotalamuszának parancsára a szimpatikus hatást kiváltó idegek növelik a perctérfogatot, a paraszimpatikus

hatást kiváltó idegek pedig csökkentik. A mellékvese adrenalin nevű hormonja is fokozza a szívműködést. A nyirokerek, a nyirokcsomók és a lép A nyirokerek a szövetek közül hajszálvékony, zárt végű csövekkel indulnak. A vakon végződő nyirokhajszálerek laphámsejtjei nem érintkeznek pontosan, hanem befelé kicsit egymásra csúsznak, a hámsejtek is billentyűként működnek. A nyirokhajszálerek egyre nagyobb nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirokerek fala aktív összehúzódásra is képes Vázizmok is segítik a nyirokáramlást. A nyiroktüszők a legkisebb nyirokszervek, kötőszöveti tokkal nem rendelkeznek. A nyirokcsomók a nyirokvezetékekbe beiktatott, kicsit nagyobb szűrőkészülékek, bennük megtapadnak és osztódnak az idegen anyaggal kapcsolatba lépett fehérvérsejtek. Itt indul meg az immunreakció. Nyirokcsomók száma 600-700, méretük néhány mm, de fertőzés hatására 1-2 cm is lehet. Nyaki, hónalji és lágyéki nyirokcsomók

vannak, befelé több nyirokér fut, kifelé csak egy. A csecsemőmirigy fontos nyirokszervünk. A szegycsont alatt, a mellüregben helyezkedik el Benne érnek a T-limfociták, itt válnak képessé a saját és az idegen anyag megkülönböztetésére. A csm a születéstől kamaszkor végéig nő, majd sorvad A lép a legnagyobb nyirokszerv. A hasüregben, a gyomor mögött, bal oldalon helyezkedik el Sötétvörös, nyelv alakú, 15 cm hosszú. Állománya vörös és fehér színű részekre oszlik A vörös rész vérraktározó, itt bomlanak szét az elöregedett vörösvérsejtek. A fehér állománynak a fehérvérsejtek termelésében van szerepe. A lépben az erekből kifolyó vér a sejtek között szabadon áramlik – mint a májban ill. a nyirokcsomókban A nyirok olyan fehérjementes vérplazma, amelyben fehérvérsejtek vannak. IMMUNRENDSZER, IMMUNITÁS, VÉRCSOPORTOK Az immunrendszer feladata az immunitás. Az immunitás: a szervezetnek az a képessége, amellyel

az idegen fehérjét semlegesíti, lebontja, eliminálja (elvonja, kivonja a szervezetből). A fehérje (antigén) anyaga ellen ellenagyagot (antitestet) képez, hozzácsatolja az antigénhez (komplementere-kiegészítője) és kicsapja (aglutináció). Az idegen fehérjét letapogatja, memorizálja, negatív komplementert készít, majd önmagához csatolja és kicsapja. A szervezetbe jutó antigének immunreakciót indítanak el. A fehérvérsejtek a vörös csontvelő sejtjeiből származnak. 3 fajtájuk van: limfociták, monociták, granulociták. Állábukkal átjuthatnak a hajszálerek falán A szövetnedvből a nyirokerekbe kerülhetnek. Ezek nyirokcsomókba torkollnak, mely tágas üregrendszere a nyirkot megszűri, a bennük levő limfociták a nyirokba kerülnek. Áramlása közben több nyirokcsomón megy át, majd a vérkeringésbe ömlik. A fehérvérsejtek a szervezet bármely részén képesen észlelni az antigéneket és megölni. A monociták a legnagyobb

fehérvérsejtek Vese alakúak Kialakulásuk után rövid idővel a vérből a hajszálerek falán kilépnek a szövetekhez és állábakkal mozgó élénken fagocitáló sejtekké (makrofágokká) alakulnak. A granulociták kisebbek, sejtplazmájuk szemcsézett, magjuk lebenyezett. A vérből kilépve falósejtekké válhatnak A nyiroksejtek (limfociták) a legkisebbek, kerek sejtmagjuk nagy. Egészséges emberben a granulociták 70%, a limfociták 25%, a monociták 5%-ot adnak ki. Az antigének elleni védekezés a falósejtekkel történik. A sérülésnél a sebbe baktériumok kerülhetnek. A sebzéskor felszabaduló anyagok hatására a falósejtek összegyűlnek a sérült szövetben, bekebelezik az antigéneket, szövettörmelékeket. Ebben elsősorban a granulociták vesznek rész. Az antitest olyan fehérje (immunglobulin), amely az antigénhez kötődve megváltoztatja oldhatóságát, így semlegesíti, megjelöli, mint elpusztítandót a falósejtek számára. Ezekből

alakul ki a genny. Az immunitás védőoltással is kialakítható A vörösvérsejtek membránja különböző antigéntermészetű anyagokat tartalmaz, melyek másik szervezetbe kerülve immunreakciót válthatnak ki. Ezeket vércsoportantigéneknek nevezzük Legfontosabbak: A;B,0 illetve az Rh-;Rh+ Az Rh+ : a vörösvérsejt membránjában „Rh” jelzésű összetett fehérje van. Az Rh- :a vörösvérsejt membránjában nincs ilyen fehérje. Ellentétest nem szabad adni, mert az a keringési rendszer összeomlásához vezet. Alapvércsoportok: A (Macaccus Rhesus): a vörösvérsejt membrán „A” szénhidrátot tartalmaz. (A antigén) „Anti B” ellenanyagot tartalmaz az antitest a vérplazmában. B (Rh+): B antigént (fehérjét) tartalmaz a vörösvértestben, és ellenagyagként „Anti A”-t a vérplazmában. AB (Rh-): A és B antigént (fehérjét) tartalmaz a vörösvértestben, ellenanyaga nincs. 0: nem tartalmaz antigént, ellenanyag antiteste a vérplazmában az

„Anti A” és az „Anti B”. HORMONRENDSZER A hormonrendszer szerepe: a többi szervrendszer működésének szabályozása, a hormonrendszer szabályozza folyamatosan, lassan a • belső környezet állandóságát; • növekedést; • szaporodást. A hormonrendszer működése: valamilyen inger hatására a belső elválasztású mirigy hormont ürít, a hormonmolekulát a megfelelő felszíni fehérjével rendelkező sejtek megkötik, ezeknek a sejteknek a működése megváltozik. A hormon termelését szabályozza: a belső környezet egyik tényezője: • a vér nagy cukortartalma a hasnyálmirigy inzulintermelését fokozza, • hibás szabályozás: cukorbetegség egy másik hormon közvetítésével az idegrendszer: • a tartós hideg az idegrendszeren és az agyalapi mirigy hormontermelésén át fokozza a pajzsmirigy tiroxintermelését, és így a sejtek lebontó anyagcseréjét fokozza, • hibás szabályozás: strúma; közvetlenül az idegrendszer: •

veszélyhelyzet hatására az idegrendszer a mellékveséből adrenalint ürít, amely szimpatikus hatást vált ki, • hibás szabályozás: stressz. A hormonok általában nem fajspecifikus anyagok. A hormonokat nem mindig belső elválasztású mirigyek (endokrin) termelik és nem mindig a vér szállítja. A hormonrendszer működését befolyásolja az idegrendszer, egyes szabályozó anyagot maga az idegrendszer termel. Így a hormonrendszert nemcsak endokrin, hanem neuroendokrin rendszernek is szoktuk nevezni. A hormonok többsége a sejthártya receptorain kötődik meg. A sejthártyába kívülről beépült receptorfehérjék kapcsolatosak a sejthártya belső felszínéhez kötődő enzimfehérjékkel. Amikor a receptorfehérjék megkötik a hormonmolekulát, térszerkezetük megváltozik – a velük érintkező belső enzimfehérje térszerkezetét is megváltoztatják. Az enzimfehérje így képessé válik a rá jellemző enzimaktivitás kifejtésére. A belső fehérje

sok hormonreceptor esetében egy olyan enzim, amely ATP-ből ciklikus AMP-t hoz létre. A cAMP (ciklikus adenozin monofoszfát) megváltoztatja a sejt anyagcseréjét a sejt információtartalma alapján, MÁSODIK HÍRVIVŐNEK nevezzük, a kalciumionnal együtt. Vannak olyan hormonok, amelyek átjutnak a sejthártyán, és a sejtmag belsejében a DNS-en kötődnek meg. A hormonrendszer hatással van a növekedésre és a fejlődésre (tesztoszteron STH, szomatomedinek, TSH, tiroxin, kalcitonin), a nemi működésekre (FSH, LH, PRL, tesztoszteron, ösztrogén, progeszteron, szexuálszteroidok, oxitocin, hCG, GnRF), a viselkedésre (tiroxin, adrenalin, szexuálszteroidok, ösztrogén, tesztoszteron, PRL) és a belső környezet állandóságára. A belső környezet állandóságának a tényezői közül hormonális úton is szabályozható a vértérfogat állandósága (ADH), a vér nátriumion-tartalma és pH-ja (mineralokortikoszteroidok), kalciumion-tartalma (kacitonin, PTH), a

vér glükóztartalma , a vér zsírsavtartalama (STH, szomatomedinek, adrenalin, glükokortikoszteroidok). A testhőmérséklet szabályozása: tiroxin és progeszteron. Az agyalapi mirigy (hipofízis) a hipotalamuszhoz nyéllel kapcsolódó belső elválasztású mirigy a koponyában. Hormonjai kivétel nélkül peptidek A hipofízis két részre, a hátsó és az elülső lebenyre osztható. A hátsó lebeny hormontároló szerv A hipotalamusz nagyméretű neuroszekréciós sejtjeiben képződő hormonok, az oxitocin és a vazopresszin az idegsejtek axonjain jutnak ide, itt raktározódnak. Mindkét hormon innen kerül a vérbe Az oxitocin egyes simaizomelemek összehúzódását idézi elő. A vazopresszin legfontosabb hatása, hogy a vesében a nefronok elvezető csatornáiban és a gyűjtőcsatornákban fokozza a víz visszaszívását. A hipotalamusz sejtjei érzékelik a vér ozmotikus koncentrációját. Ennek növekedése serkenti a vazopresszin termelődését, így több

víz szívódik vissza a szűrletből a vérbe. Az elülső lebenyben számos hormon képződik, termelésüket a hipotalamusz szabályozza. A növekedési hormon hatására a csontok növekedési üteme gyorsul, a fehérjék szintézise fokozódik. A növekedési hormon sejtanyagcserét szabályozó hatása a serdülőkor után is megmarad: a májban a glikogén glükózzá, a zsírszövetben pedig a neutrális zsírok zsírsavvá és glicerinné bomlását fokozza. A tejelválasztást serkentő hormon az emlőmirigyek működését fokozza a szülés után. Az agyalapi mirigy elülső lebenyének további hormonjai más belső elválasztású mirigyek működését szabályozzák visszacsatolással. A hipofízishormon növeli egy meghatározott hormon termelését. Az utóbbi magasabb koncentrációban pedig visszahat az agyalapi mirigyre, és sejtjeiben csökkenti a serkentő hormon képződését. Így a hormonok szintje nagyjából állandó értékre állhat be. A szervezet

külső és belső környezetéből érkező ingereket az idegrendszer dolgozza fel, majd ezek alapján szabályozza a hipofízis, és azon keresztül az egész hormonális rendszer működését. Az idegrendszer és a hormonális rendszer működési egységet alkot, ezért neuroendokrin rendszernek nevezzük. A pajzsmirigyserkentő hormon fokozza a pajzsmirigy tüszőinek működését. A mellékvesekéreg-serkentő hormon főképpen a mellékvesekéreg szénhidrát-anyagcserét befolyásoló hormonjainak termelésére hat. A sárgatestserkentő hormon nőkben a sárgatest kialakulását és hormontermelését szabályozza, férfiakban a here hormontermelésére hat. A tüszőserkentő hormon nőkben a petefészek tüszőjének érését, férfiakban a hím ivarsejtek képződését serkenti. A pajzsmirigy a gége mellett helyezkedik el. Hormontároló tüszők találhatóak benne A tüszők falát alkotó mirigyhám termeli a tiroxint és a trijód-tironint, amelyek jódtartalmú

aminosavszármazékok. Ezek a szervezet minden sejtjére ható hormonok Fokozzák a mitokondriumok működését, így a szervezet energiatermelését és oxigénfogyasztását. Serkentik a sejtekben egyes fehérjék szintézisét. Nélkülözhetetlenek az idegrendszer kialakításához. A két hormon képződését a hipofízis pajzsmirigyserkentő hormonja visszacsatolással szabályozza, emellett a hipotalamusz hormontermelése is befolyásolja. A pajzsmirigy tiroxintermelésének csökkenése a hipofízis felé irányuló visszacsatolás miatt a pajzsmirigyserkentő hormon képződésének növekedésével jár. Ha jód hiányában a tiroxintermelés nem fokozódhat, a pajzsmirigyserkentő hormon hatására gyarapodik a pajzsmirigy állománya. Ez a golyva, strúma A pajzsmirigy tüszői között levő sejtek peptidhormont, kalcitonint termelnek, ez csökkenti a vérplazma Ca2+ koncentrációját. A mellékpajzsmirigy a pajzsmirigytől független négy, rizsszemnyi mirigy a

pajzsmirigy állományában. A pajzsmirigy állományába beágyazódó apró sejtcsoportok parathormont termelnek. Ez a kalcitoninnal ellentétben növeli a vérplazma Ca2+ koncentrációját. A máj is termel hormonokat. Az agyalapi mirigy növekedést serkentő hormonja, a szomatotrop hormon hatására valószínűleg a szervezet több helyén, így a májban is növekedési hormonok termelődnek. Porcok, csontok növekedése, zsírbontás fokozása, glükózfelhasználás gátolása, vér cukortartalmának növelése, fehérjebeépítés elősegítése. A hasnyálmirigy külső elválasztású mirigyrésze termeli az emésztőenzimeket tartalmazó hasnyálat, a belső elválasztású mirigyrészei két fehérje természetű hormont ürítenek, az inzulint és a glükagont. Az inzulin csökkenti a vércukorszintet, fokozza a sejtek glükózfelvételét és –felhasználását, segíti az izom és a máj glikogénraktárainak feltöltődését, fokozza a fehérje- és a zsír

felépítését. Az inzulin termelődésének ingere a vér nagy cukortartalma, nagy aminosavtartalma. A glükagon az inzulinnal ellentétes hatású hormon, fokozza a máj glikogénbontását és a zsírsejtek zsírbontását, ezzel növeli a vér glükóz- és zsírsavtartalmát. Termelésének ingere a vér összetételének megváltozása. A mellékvese a vese csúcsán sapkaként elhelyezkedő kis mirigy. Hámeredetű kéregállományból áll, belsejében pedig idegrendszeri eredetű velőállomány van. A kéregállomány szteroid típusú hormoncsoportokat termel (kortikoszteroidok), a velőállományból pedig egy aminosavszármazék, az adrenalin szabadul fel. Mineralokortikoszteroidok: só- és vízháztartásra ható hormonok, a vese nátriumion visszaszívásának fokozása. Glükokortikoszteroidok: fehérjékből és a zsírokból cukrot állítanak elő. A sejtek cukorfelvételét és cukoroxidációját gátolják. Kortizon Az immunrendszer működését gátolják,

csökkentik a fehérvérsejtek és a vérben keringő immunglobulinok mennyiségét, enyhítik a gyulladást és az allergiás reakciókat. Androgén kortikoszteroidok: férfias nemi jelleget alakítanak ki. Nőkben a tüszőhormonok ellensúlyozzák, klimax után szőrnövekedés. Anabolikus szteroidok szedésével nő a sportteljesítmény. A mellékvese velőállománya egy aminosavból származó hormont termel, az adrenalint, szerepe a szimpatikus reakció fenntartása. A máj glikogénraktárából glükóz kerül a keringésbe, nő a vér glükóztartalma, a sejtek több energiát termelnek. A here hormonja a tesztoszteron. Serdülőkorban újra meginduló tesztoszterontermelés váltja ki a nemi szervek növekedését, a szőrzet férfias eloszlását, stb. A tesztoszteron szteránvázas hormon. Kis mennyiségben termelődik női nemi hormon is, az ösztrogén, a tesztoszteron lebontásával is keletkezik. A petefészek termeli a tüszőhormont (ösztrogén) és a

sárgatesthormont (progeszteron). Az ösztrogén a női nemi jellegek kialakításában játszik szerepet. A progeszteron gátolja az oxitocin méhre gyakorolt hatását. LÉGZŐ SZERVRENDSZER A sejtek felépítése, az úgynevezett sejtlégzés a tápanyagok lebontásához, vagyis az energiatermeléshez szükséges O 2 felvételét és az égés során keletkezett CO 2 leadását jelenti. A légzési gázokat a tüdőtől a sejtekig, viszonylag nagy távolságra kell eljuttatni. A vér megfelelő gyorsasággal szállítja a légzési gázokat. E gázoknak a tüdő és a sejtek között végbemenő áramlását gázcserének hívjuk. A tüdő és a légkör között a levegő cseréjét légcserének nevezzük. A tüdő a légzés passzív szerve, a mellkas, a bordaköziizmok és a légzőizmok teszik aktívvá. A légköri levegőt be kell juttatni a tüdőbe. A tüdő aktív működése ezt nem tudja elérni, mert ahhoz erős izomzatra van szükség, a gázcsere csak vékony

hámrétegen át folyhat. A mellüreg aktív mozgása a tüdőt passzívan mozgatja. Belégzéskor a rekeszizom a hasüreg felé mozdul el, a bordák megemelkednek, így megnő a mellüreg térfogata. A tüdő térfogata is nő, ezért a tüdőben lévő gáz nyomása csökken, és a nyitott légutakon át a külső, nagyobb nyomású levegő beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a mellüreg térfogatát változtató izmok elernyednek, a mellüreg és a tüdő térfogata csökken, a tüdőben a nyomás nő, és a gáz a tüdőből a légkörbe jut. A légzőszervrendszer felépítése: Felső légutak: -Orrüreg: a szájpad választja el a szájüregtől. Nyálkahártyájának dús vérellátása felmelegíti a levegőt. Felszínét csillós hám béleli, ami a beszívott és letapadt porszemeket a garat felé sodorja A nyálkahártyán néhány cm2-es területén nagy számban találhatók az érzőideg-végződések, ez a terület a szaglóhám. Az orrsövény az orrot 2 részre

osztja Az orr 3 melléküreggel van kapcsolatban: homloküreg, arcüreg és az ékcsonti üreggel. Ezek elősegítik az orron áthaladó levegő felmelegítését. Az orrüreg felső részébe nyílnak a könnycsatornák is -Gége: a légcső felső része, több kisebb porc és izom együttese. Elölről a pajzsporc borítja, ez alatt helyezkedik el a gyűrűporc, amelynek kiszélesedő része hátul, a pajzsporc nyílásában van. A gyűrűporc kiszélesedő részén áll hátul a 2 kis kannaporc, ezek mozgathatók, forgathatók. A 2 hangszalag a pajzsporc csúcsi részének belsejétől fut az egyik a másikig. A gége belső részét nyálkahártya béleli. A hangszalag ez alatt van A pajzsporc széle felé a gége hengeres ürege zárt, a 2 hangszalag között nyitott. Ezt a részt hangrésnek hívjuk A pajzsporc előre ugró része az ádámcsutka. A kannaporc nyúlványairól erednek a hangszalagok A hangrés hossza határozza meg az orgánumot. A gégét a gyűrűporc köti

össze a légcsővel -Légcső: 18-20 porc van, ami kb. 12 cm 2 főhörgőre ágazik Falán a porcok C alakúak Belsejét csillós hám béleli, ez tisztítja a légutakat (mint az orrüreg). A 2 főhörgő lép be a 2 tüdőfélbe Alsó légutak: -Tüdő: a mellüregben van. A mellkast hátulról a gerincoszlop, elölről a szegycsont határolja Ha a mellkas alul a rekeszizommal le van zárva, mellüregről beszélünk. Itt van a tüdő és a szív A tüdő a rekeszizom felé lapos, a hasüreg felől boltozatos, felfelé csúcsos. Jobb oldali része 3 lebenyből, bal oldali része 2 lebenyből áll. A légcső a tüdőbe érve 2 főhörgőre ágazik, ezek pedig a lebenyeknek megfelelően hörgőkre. Ezek falát gyűrű alakú porcok merevítik A hörgők hörgőcskékre ágaznak tovább, azok végén pedig szőlőfürtszerűen léghólyagocskák találhatók. Ezeket vékony, egyrétegű laphám béleli. Felülete nagy, 150 m2 falukat behálózzák a kisvérkör hajszálerei. Itt

zajlik a légzési gázok kicserélődése Légzés mechanizmusa: -Belégzés: a bordaköziizmok összehúzódnak, felemeli a bordákat, a mellkas tágul. A rekeszizom összehúzódva ellaposodik, lefelé húzza a tüdőt. A táguló tüdőben csökken a légnyomás, ezért a külvilágból levegő áramlik a légutakba. -Kilégzés: a légzőizmok elernyednek, a mellkas és a tüdő rugalmassága miatt a bordák lesüllyednek, a rekeszizom bedomborodik a mellüregbe. A tüdő összeszűkül, a megnövekedett nyomás miatt a levegő egy része eltávozik belőle. Nyugalomban percenként 16-szor veszünk levegőt. A tüdő a légzés passzív szerve, a mellkas, a bordaköziizmok és a légzőizmok teszik aktívvá. Légzőizmok: bordaköziizom, rekeszizom. Külső légzés: a külvilág és a vér között a tüdő bonyolítja le a gázcserét. Belső légzés: sejtlégzés (biológiai-oxidáció). Gázcsere: O 2 felvétel CO 2 leadás ATP energiaszerző folyamat (lebontó) Kültakaró

Szervezet védelme. Szerv (nem szövet) Az emberi bőr 1,5 m2, 2 kg, zsírral együtt kb 12 kg 3 részből áll: hámréteg, irharéteg, bőralja. Hámréteg: többrétegű, elszarusodott laphám. Kiszáradás ellen és a mechanikai hatásokkal szemben véd. A szaruréteg alulról állandóan pótlódik, felül kopik Ereket, idegeket nem tartalmaz. Az irharéteg táplálja Irharéteg: a hámrétegnél 2x-3x vastagabb. Speciális kötőszövet Enyvadó rostja van Jól nyújtható, hajlítható, nagyon rugalmas. Sok ér van A bőr érzékszervként való működéséért az irharétegben lévő idegvégződések a felelősek. Bőralja: zsírszövetből áll. A zsír raktározott tápanyag, rugalmassága tompítja a mechanikai hatások erejét, hőszigetelő. Szőrzet: hőszigetelő, véd a mechanikai hatások ellen. Haj: lehülés és ütések ellen véd. Hónalj- és fanszőrzet: illatanyagok eloszlatása. A szőr az irharéteg aljától a hámrétegen át jut a bőr felszínére,

szőrtüszőben van, szőr (haj) hagymából nő ki. Az irha és a hám határán nő a szőrtüszőbe a faggyúmirigy, hajlatában a szőrmerevítő izom található. Karom, köröm: alapjuk felül növő, élő (csak szabad végükön elhalt) szaruképződmények. A lábon csökevényesedik. Zsákmány megragadása, védekezés, pontosabb fogás A bőr mirigyei Faggyúmirigy, kis- és nagy verejtékmirigy, tejmirigy. Csöves ill bogyós mirigy (mirigyvégkamra alakja). Faggyúmirigy: összetett, csöves típusú mirigy. A sejtek faggyúvá alakulnak Kis verejtékmirigy: csöves mirigy, váladékukat exocitózissal választják ki. A zsírsavak védnek a bőr felszínén a kórokozók ellen (savköpeny). Nagy verejtékmirigy: csöves mirigy. Az emlő 12-15 sugárirányban elhelyezkedő mirigyrészből áll, kötőszövetes sövények választják el. Mindegyik mirigyrész külön kivezetőnyílás nyílik az erősen pigmentált emlőbimbón. Tejmirigy: nem tejelő állapotban

csöves, tejelválasztásnál a csövek végén bogyós végkamrát alkotnak (sejtszaporulat), így a mirigy csöves-bogyós lesz. Bőr receptorai: szabad idegvégződésű, speciálisan kiszélesedő idegvégződésű, tokkal körülvett idegvégződések. Bőr öregedése: a ráncokat a kollagén és a bőr víztartalmának csökkenése okozza. Bőrlécrendszer: a hám az irhával a fésűfogszerűen illeszkednek az irhaszemölcsökkel. A tenyéren és a talpon ezek sorokba rendeződnek, ez a bőrlécrendszer (ív, hurok, örvény). Egyénre szabott. Haj: kb. 100000 hajszálunk van 1 szál 2-4 évig nő, napi max 1000 hullik ki Egy év alatt 12-20 cm-t nő. Köröm: a körömlemez szaruanyaga ellenálló. A vízszintes barázdák a betegséget jelzik, a fehér folt a vitaminhiányt. KIVÁLASZTÁS A kiválasztás szervrendszerének feladata a belső környezetből a bomlástermékek, valamint a felesleges mennyiségű víz és só eltávolítása. A sejtek által termelt

bomlástermékek a szövetek sejtközötti folyadékából a vérbe kerülnek és a keringés szervrendszere szállítja a bomlástermékeket a kiválasztás helyére, ahol a bomlástermékek és sók tömény oldata, vizelet képződik. A vérből a vizeletet a vese állítja elő: - első válogatás szűréssel: vérnyomás és többletnyomás, féligáteresztő hártya; - második válogatás visszaszívással: hosszú csőrendszer, - egyes anyagok visszajuttatása a csőbe, - a vízvisszaszívás nehézségei. A kiválasztás szervrendszerének részei: - kiválasztás –vese, - elvezetés – páros húgyvezető, - tárolás – húgyhólyag, reflexes, de felülszabályozható az ürítés, - kivezetés – húgycső. A vese a hasüregben, a derékvonal felett, a gerincoszlop két oldalán, a hashártyán kívül helyezkedik el. Bab alakú, kb 15 cm nagyságú, páros szerv Bemélyedő rész a vesekapu, itt lép be a veseartéria, és itt lép ki a véna, valamint a

húgyvezető. Hosszmetszete: külső kéreg, kéregállomány és velőállomány. Velőállomány hosszanti csíkozatot mutató vesepiramisokból és a közöttük lévő oszlopokból áll. A vesepiramisok csúcsa a veseszemölcs, ez a vesekehelybe nyílik. A vizelet a veseszemölcsön át csöpög a vesemedencébe A NEFRON a vese kéregállományában egy hajszálerekből álló érgomollyal kezdődik, amelybe egy vastagabb ér vezet be, vékonyabb ki. Az érgomolyból kipréselődő szűrlet a BOWMAN-tokba kerül, ez a kanyarulatos csatornában folytatódik. Az érgomoly és a Bowman-tok együttes neve MALPIGHI-test. Kezdeti szakasz, még a kéregállományban van; hajtű alakú rész, ez a HENLEkacs, a velőállomány piramisait alkotja A kanyarulatos csatorna távolabbi szakasza a gyűjtőcsatornába torkollik, amely a vesepiramisokon áthaladva a veseszemölcsön nyílik. A Malpighi-test feladata a szűrés (filtráció). Az érgomoly hajszálereinek laphámján át képződik a

szűrlet. A kanyarulatos csatorna kezdeti szakasza minden hasznosítható anyagot igyekszik visszaszívni (reabszorpció). A cukor és a sók (hidratált ionok) aktív transzporttal mozognak, a víz passzív transzporttal követi őket. A Henle-kacsnak a sejtek közötti folyadék koncentrációgradiensének kialakításában van szerepe. A vese velőállományának vesepiramisaiban a sejközötti folyadék koncentrációja a kéregtől a vesemedence felé folyamatosan nő. A tömény vizelet létrehozásának elengedhetetlen feltétele a koncentrációgradiens megléte. A vesepiramis vesemedencéhez közeli részén tehát a sejtközötti folyadéknak a vizeletnél is sokkal töményebbnek kell lennie. A Henle-kacs két hajtűszerűen egymás mellett futó ága az ellenáram elvén működik, így viszonylag kis energiabefektetéssel nagy koncentrációkülönbséget tud létrehozni. A kanyarulatos csatorna távolabbi szakaszán fakultatív visszaszívás folyik: azok az ionok

szívódnak vissza, amelyekből a vérben kevés van. A vizelet kémhatása itt is szabályozható A gyűjtőcsatorna fala a végső vízvisszaszívás helye, itt szabályozható a vizelet töménysége. Ahogy a gyűjtőcsatorna áthalad a vesepiramison, az őt körülvevő egyre töményebb sejtközötti folyadék fokozatosan kiszívja a vizet a csatornából, így a gyűjtőcsatornában maradó vizelet egyre töményebbé válik, ennek következtében tömény vizelet ürül. DIURÉZIS: vizeletelválasztás A Henle-kacs és a mellette futó ér együttes működése döntő a tömény vizelet kialakításához feltétlenül szükséges koncentrációgradiens létrehozásában. A Henle-kaccsal párhuzamosan egy hajszálér fut, ez szállítja el a Henle-kacsból kilépő vizet, sókat és bomlástermékeket. A Henlekacs leszálló szára vízáteresztő falú A hajszálérbe be- és az onnan kiáramló vér koncentrációviszonyai is megegyeznek – egymással is és a Henle-kaccsal

is -, csak több vér folyik ki, mint be, hiszen a Henle-kacsból felvett anyagokat ez az ér szállítja el. A Henle-kacs működésének a lényege a vesemedence felé növekvő koncentráció, azaz a koncentrációgradiens kialakítása. A húgyhólyag citrom alakú, a medence alsó részében, a szeméremcsont mögött található, telten a szeméremcsont felett tapintható. Nők hólyagjára felülről és hátulról kissé ráhajlik a méh, a férfiak húgyhólyagja alatt közvetlenül a dülmirigy, azaz a prosztata található, amelyet a húgycső is átfúr. A húgyhólyag fala az üreges szervekre jellemző felépítésű: hám – kötőszövet – izom – kötőszövet - nyálkahártya. A hólyag belső hámrétege egy speciális hámtípus, az UROTHELIUM, amelynek szorosan záródó sejtjei hol széthúzódnak esernyő alakban, hol vastag hengerhámhoz hasonló képet mutatnak. A húgyhólyagból a vizeletet a húgycső vezeti a külvilágba. A kiválasztás

szervrendszerének irányítása a hormonrendszer alá tartozik. Vízvisszaszívás: agyban képződő ANTIDIURETIKUS hormon serkenti. Sóvisszaszívás: mellékvesekéreg só- és vízháztartásra ható hormonja fokozza. A vese működésére erőteljes hatással van a vérnyomás, a vesében is működik egy vérnyomásemelő hormont termelő rendszer. A vizeletben található szerves bomlástermékek: aminosavak, nukleinsavak PRIMIDINBÁZISAINAK (citozin, timin, uracil) lebontásából AMMÓNIA keletkezik, aemly a vérben szénsavhoz kapcsolódva karbamid formájában szállítódik, ürül. A nukleinsavak PURINBÁZISAIBÓL (adenin, guanin) húgysav lesz, mely vagy távozik, vagy karbamidra bomlik. Nagyobb izomműködés után tejsav is megjelenhet, növényi táplálékokból pedig OXÁLSAV kerülhet a vizeletbe. A KREATININ főleg az izomfehérjék bomlásterméke Főleg az ARGININ nevű aminosavból keletkezik