Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Somodi Jánosné - A politikai földrajzon belüli választási aktivitás és szokások a munkanélküliek körében

Somodi Jánosné A politikai földrajzon belüli választási aktivitás és szokások a munkanélküliek körében A munkaerő-piac változásai és a munkanélküliség megjelenése A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági folyamatainak egyik meghatározó jellemzője a tömeges és tartós munkanélküliség megjelenése volt, ám ez nem érintette egyformán az ország különböző térségeit. Magyarország különböző térségei más-más pozícióból indulva, eltérően reagálnak a piacgazdasági átmenet társadalmi-gazdasági kihívásaira, ami erőteljesen kiélezte az országon belüli regionális egyenlőtlenségeket. Az életkörülmények területi különbségeit célzó vizsgálatok azt mutatták meg, hogy az eszközrendszere átalakult és a piacgazdaság kiépülése következtében a regionális különbségek alapvetően a jövedelmek és a foglalkoztatás terén mérhetők. A munkanélküliségen belül nem kiegyenlítettek a nemi arányok sem, ami azt

jelenti, hogy a regisztrált munkanélküliek között több a férfi, míg az inaktívak között több a nő. A magyarországi munkanélküliség területi differenciájánál különös hangsúlyt kell helyezni a jelenség nemi különbségeinek területi sajátosságaira. Az alacsony termelékenységű és nem versenyképes létesítmények, ipari üzemek, vállalatok felszámolásával az innen kikerült munkanélküli nők – megfelelő végzettség hiánya miatt – nem tudtak elhelyezkedni. A nők munkanélküliségi rátája a főváros környéke, valamint a Dunántúl egyes kistérségeiben már a rendszerváltás után meghaladta a férfiakét, és ez a jelenség innen terjed ki fokozatosan az ország többi térségére is. A magas inaktivitás azt jelzi, hogy kevés ember van jelen a munkaerőpiacon, kevesen keresnek aktívan munkát. Ehhez kapcsolódóan nem megfelelő a munkaerőpiac rugalmassága, egyre gyakrabban jelenik meg együtt a munkanélküliség és a

munkaerőhiány. Az utóbbiban szerepet játszik az is, hogy a magyarok nagy többsége nem mobil, jelentős részük nem vállalná a lakhelyváltoztatást egy új munkahely érdekében. Növekvő számban jelentek meg a munkanélküliek körében a halmozottan hátrányos helyzetű rétegek. A cigánysághoz tartozók, a megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők közül kerülnek ki a tartós munkanélküliek, akik lényegében a teljes kilátástalanságban élnek és reményük sincs arra, hogy sorsuk jobbra forduljon. A munkanélküliek körében a képzetlen vagy a nagyon alacsony képzettségűek vannak többségben. A munkaerőpiacon rosszul, vagy egyáltalán nem érvényesülnek azok, akik szakképzetlenül lépnek ki a munkaerőpiacra, a legmagasabb befejezett iskolai végzettségük legfeljebb nyolc általános, valamint azoknak egy része a szakképzettséget szerzők közül, akik a legfeljebb szakmunkásképzőkben szereznek szakmát. Tehát lényegében

esély nélkül próbálkoznak újfent aktívvá válni. Választási szokások és választói aktivitás Ha a munkanélküli státuszban lévők politikai aktivitását vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy hasonlóan a többi választó nagy részéhez a politikával szembeni teljes körű érdektelenség, másképpen közönyjellemző rájuk. Ebben természetesen szerepet játszanak életkörülményeik, szociális helyzetük, a munkaerő-piacról való folyamatos kiszorultságuk is. Ehhez még hozzájárul az országgyűlési vagy önkormányzati választásokon részvevő pártokkal, az adott pártokat képviselő személyekkel és egyáltalán a teljes magyarországi pártrendszerrel szembeni elégedetlenség, bizalmatlanság. A bizalmatlanságban nagyon fontos szerepet játszik az információhiány, hiszen a munkanélküli státuszban lévők, éppen általánosan jellemző alacsony iskolai végzettségüknek köszönhetően kevéssé érdeklődnek a politikai jellegű

vitaműsorok, vagy egyéb, különböző médiumokban megjelenő, a politikai helyzetet elemző, a pártok programját bemutató írások iránt és nem igazán vesznek részt a pártok által szervezett különféle gyűléseken vagy egyéb rendezvényeken, sem a kampányidőszakban, sem egyéb, adott célra megszervezett rendezvényen. Az érdektelenség mellett egyébként is kilátástalannak látják a helyzetüket, hiszen az egymás követő kormányok nem képesek tartósan megoldani a problémájukat és ezért általános körükben a csalódottság. A támogatásuk elnyeréséért versengő pártok mindegyike bemutatkozott már kormányzatihatalmi pozícióban és ezért nem feltételezik érdekük képviseletét vagy élethelyzetük javítását. A munkanélküli státuszban lévők nagy többsége értelmetlennek látja azt is, hogy egyáltalán elmenjen az adott országgyűlési vagy önkormányzati választáson szavazni. Ezen ún elzárkózók köre a rendszerváltás

veszteseinek érzi magát, olyan társadalmi csoporthoz tartoznak, amely lényegében kiszorult a társadalmi integrációból és nem is látnak reményt helyzetük jobbra fordulására. Ezeket az egyéneket egyre nehezebb aktivizálni, támogatásukat megszerezni. Viszont a fiatal, már szavazati joggal rendelkező munkanélküliek vagy a magasabb – többnyire felsőfokú - iskolai végzettséggel rendelkező egyének szavazási hajlandósága továbbra is megmaradt. A választási szokások másik aspektusa - amennyiben a munkaerő-piacról kiszorult egyén egyáltalán elmegy szavazni - a pártválasztás. A pártpreferenciáknál elmondható, hogy Magyarországon mindkét nagy párt ideológiai és politikai tagoltság mentén képes aktivizálni saját szavazóbázisát. A mostani gazdasági helyzetben, a különféle megszorító intézkedések idején a tartósan munkanélküli személyek életkörülményei tovább romlottak és ez tovább növeli a kiábrándultságot.

Persze egy 4 éves kormányzati ciklus alatt ezek a preferenciák folyamatosan változhatnak, hiszen történhetnek olyan intézkedések, amelyek esetleg kedvezőbb helyzetet teremtenek - bár ez az adott ciklus utolsó évére jellemző, egyfajta szavazatszerzésként -, de azért az egyértelműen kijelenthető, hogy a bizalom, mint szavazói motívum erősen meginoghatott még egy kormánypárti szavazóban is. Ilyenkor már nem elég az ideológiai azonosság vagy a szimpátia a párt vagy az azt képviselő személy iránt. Egy munkanélküli státuszban lévő egyén esetében nagyon fontos az érdekképviselet, mint szavazói motívum, és ha a jelenlegi helyzetet elemezzük, akkor elmondható, hogy nem mindenki számára egyértelmű a jövőkép és sokak számára hátrányosak az intézkedések, így pedig a munkanélküli státuszban lévő nem érzékelheti az érdekképviseletet. Ebben természetesen szerepet játszik a fentebb említett érdektelenség és az

információhiány. Egyébként a választói viselkedés és a munkanélküliek körében talán még jobban a végletekben mozog. A szimpátia vagy a megelőlegezett bizalom szavazót jelenthet az adott pártnak, de ezek elvesztése azonnali elfordulást jelenthet. A nemzedéki kötődés, mint motívum viszont kimutatható a fiatalok pártválasztásában az egyik nagy párt irányában. A munkanélküliek pártválasztását illetően összefoglalva elmondható, hogy a társadalmi tagoltság alsó régióiban elhelyezkedő rétegek igen kevéssé érzékelik saját érdekeik megjelenését a pártpolitikai vagy kormányzati közegben. S mivel ezeknek az érdekeknek a képviselete elsikkad a pártpolitikai csatározásokban, még inkább elveszítik érdeklődésüket a politika iránt és ez a folyamat jelenleg megállíthatatlannak látszik. Budapest, 2007. május 21