Élelmiszeripari ismeretek | Tanulmányok, esszék » Élelmiszerek állati eredetű nyersanyagai

Adatlap

Év, oldalszám:2002, 70 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:142
Feltöltve:2009. március 28
Méret:612 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Tartalom 2 I. GAZDASÁGI ÁLLATOK TULAJDONSÁGAI ÉRTÉKMÉRŐ HÚSTERMELŐ-KÉPESSÉG Komplex értékmérő tulajdonság. Két tényező határozza meg a hústermelőképességet:  az egyedi hústermelő-képesség  a populáció szaporodó-képessége Az egyedi hústermelést az állatok növekedése és fejlődése határozza meg! NÖVEKEDÉS Az állatok mennyiségi növekedését, a belső szervek, az izomzat és a csontváz gyarapodását jelenti. NÖVEKEDÉSI INTENZITÁS Az időegység alatti tömeggyarapodást, növekedési erélyt fejezi ki. A növekedési kapacitást a növekedés tartama és intenzitása határozza meg. FEJLŐDÉS Minőségi változást jelent, amely során az állati testben a szövetösszetétel és a szövetek közötti kölcsönhatás (az anyagcsere) megváltozik. megtermékenyülés  megszületés  elválasztás  ivarérettség  tenyészérettség  tenyészerő teljessége  halál A nagytestű állatok nem a

leggazdaságosabb hústermelők. Sok esetben a szaporodás, valamint a nagy testtömeg és izmoltság között ellentmondás van. A hús tulajdonságai mérhetők objektív és szubjektív módon is. Szubjektív módon mérjük és jellemezzük:  a hús ízét (ízlelési orgoholeptikus próba)  a húsformákat (élve és hasított állapotban) Objektív módszerrel, a tudományos célú próbavágások során figyelembe vett paraméterek:  a hús víz-, fehérje-, szárazanyagtartalma 3  pH értéke és változásai  a hús színe és változása, vízmegtartó-képessége  porhanyóssága (kötőszövet és kollagén tartalma) TEJT ERMEL Ő-KÉP ESS ÉG A tejhozam mennyisége genetikailag determinált, a megfelelő tartási és takarmányozási feltételek biztosítása esetén, fajta jelleget mutat. Nagy tejhozam jellemző a holstein-fríz, finn ayrshire és dán jersey fajtákra. TOJÁSTERMELŐ-KÉPESSÉG A tojás értékmérő tulajdonságai:  a tojás

nagysága  a tojás alakja  a tojáshéj színe  a tojáshéj szerkezete  a tojás kémiai összetétele GYAPJÚTERMELÉS A gyapjú objektív értékelésénél levő paraméterek:  a szál hossza  átmérője  színe  erőssége TERMÉKENYSÉG A szaporaságon alapozódik a nagy tojás- és tejtermelés, valamint az állati populációk hústermelő kapacitása. A szaporaságnál számszerűen, állatfajonként egyes paraméterek jól kifejezhetők. Ezek a mutatószámok a következők: ivarzási %, fogamzási %, ellési %, felnevelési %, választási átlag kg-ban. 4 KORAÉRÉS IVARÉRETTSÉG Az ivarérettség állapota akkor áll be, ha az állat ivarsejteket folyamatosan termel. TENYÉSZÉRETTSÉG Tenyészérett az az állat, amely további fejlődésének és hús-, tej-, valamint egyéb termelésének a károsodása nélkül tenyésztésbe állítható. TAKARMÁNYÉRTÉKESÍTÉS Egyik legfontosabb tulajdonság, a gazdaságos érték-előállítás

legjelentősebb tényezője. Összefügg az összes értékmérő tulajdonsággal A nagy termelő-képességű gazdasági állatok takarmányhasznosítása jó, az egységnyi termékre jutó tápanyag-felhasználás relatíve jó. A kisebb testtömegű állatok – azonos testtömeg mellett – a takarmányt jobban hasznosítják II. ALAPFOGALMAK RENDSZEREZÉSI KATEGÓRIÁK FAJ Állatrendszertani egység, egymástól faji bélyegek alapján elhatárolható, egymással történő pároztatása esetén továbbszaporodásra képes utódokat létrehozó, élő forma. FAJTA Olyan állatcsoportot jelent egy-egy fajon belül, ahol közös a származás.  szintetikusfajta: több fajta céltudatos „össze-kereszteződése” által jön létre  fajtakonstrukció: ha néhány fajta rendszeres keresztezése tart fenn egy állományt - Törzs:  Törzsnek nevezzük az egy (vagy néhány) apaállattól származó egyedeket. 5  - A baromfitenyészetben az egy apához tartozó

nőivarú egyedeket törzsnek nevezik.  Törzs névvel illetjük a nagy állatállománnyal rendelkező populációk legértékesebb, válogatott egyedeit. Család: Családnak hívjuk egy-egy nőivarú őstől származó állatok csoportját. Vonal: Egy genetikai és egy geneológiai vonalat különböztetünk meg.  genetikai: olyan állatok csoportja, amelyek közeli rokonságban vannak egy bizonyos őssel anélkül, hogy a többi ős a közelebbi ősi sorokban többször szerepelne  geneológiai: egy híres apaállattól származó, apai oldalon leszármaztatott állatok TÁJFAJTÁK   lapály hegyi POPULÁCIÓ Az élőlényeknek valamely szempont alapján összeálló, természetes vagy mesterséges csoportja. GENETIKAI ALAPFOGALMAK GÉN Az öröklődés elemi egysége. A géneket a DNS molekulák bázissorrendje határozza meg. A tulajdonságok kialakulásáért a gének a felelősek FÉN Az élő szervezet – genotípusosan rögzített és az adott

környezetben megvalósult – tulajdonságainak egyike. GENOTÍPUS Az egyedben meglévő genetikai információk összessége. 6 FENOTÍPUS Az egyed érzékelhető, megállapítható, azaz mérhető külső és belső tulajdonságainak összessége. KROMOSZÓMA A genetikai információt tároló strukturális egység, benne a lineárisan elhelyezkedő gének kapcsolódási csoportja. MUTÁCIÓ A nukleotidok sorrendjének vagy számának változása. ALLÉL A genom egy lókuszán a gének különböző formái, változatai. GENETIKAI MARKER A genotípusban megnyilvánuló felismerhető gén jelenlétét jelző mutáns. HETEROZIGÓTA A homológ kromoszómák azonos génhelyein különböző alléleket tartalmazó sejt, vagy egyed. HOMOZIGÓTA Az adott génnek minden génhelyen azonos génváltozatot (allélt) hordozó egyed. HETERÓZIS A nagy beltenyésztési fokú, ún. tiszta vonalak hibridjeinek tulajdonságai jobban, mint bármelyik szülői vonalé. HERETABILITÁS

(ÖRÖKÖLHETŐSÉG) A gének átlagos hatásából eredő összes varianciát adja meg (h2= VA/VP). EGYÉB ALAPFOGALMAK DOMESZTIKÁCIÓ 7 Az a folyamat, amelynek folyamán az ember tevékenysége által a vadállatból háziállat lesz. DEDOMESZTIKÁCIÓ Az a folyamat, melyek során az állat kiszabadul az ember ellenőrzése alól, és ismét a természetben él több generáción keresztül. MONOFILETIKUS ELMÉLET Egy fajt feltételez ősként. POLIFILETIKUS ELMÉLET Több fajt feltételez ősként. CSEPPVÉR KERESZTEZŐDÉS Olyan kereszteződési módszer, amelynek célja egy tulajdonság bevitele egyszeri keresztezéssel egy állományba úgy, hogy a további generációkban a fajta jellegét meg tudjuk őrizni. FCM ÉRTÉK Jelenti a 4%-os zsírtartalomra standardizált tejmennyiséget. III. SZARVASMARHA EREDETE, RENDSZERE, HÁZIASÍTÁSA A szarvasmarhát az őstuloktól (Bos taurus primigenius) származtatják. Valamikor Amerikában, Ázsiában és Európában

őshonos volt az őstulok Európából 350 évvel ezelőtt pusztult ki Az új kőkorszakban háziasították. A domesztikálás centrumának számított a Földközi-tenger északkeleti partvidéke, a Balkán-félsziget, Nyugat-Európa és a Kárpátoktól keletre elterülő síkságok. ELNEVEZÉSEK  8 Szopós borjúnak nevezzük a nőivarú egyedeket 3, a hímivarú        egyedeket 4 hónapos koráig Választási borjúnak hívjuk a 4-7 hónapos korú egyedeket Növendék borjú a 18 hónapos korig nevelt állat Üszőnek nevezzük a nőivarú egyedeket az első ellésig Tehénnek hívjuk az első szülésen átesett állatokat Bikának nevezzük a hímivarú egyedeket Tinónak hívjuk a 4 éves korig az ivartalanított bikát, ezután ökörnek nevezzük Göbölynek vagy sörének hívjuk a hízlalt szarvasmarhákat FAJTÁK CSOPORTOSÍTÁSA, LEÍRÁSA KETTŐS-HASZNOSÍTÁSÚ FAJTÁK a) Hegyi tarka fajtacsoport  Magyar tarka marha Hazánk

szarvasmarha állományának jelentős részét a magyar tarka marha képezi. Elsősorban a kisgazdaságokban a gyakoribb Színe a szimentálihoz hasonlóan sárga-piros-tarka. 271 tejelési nap alatt 3208 kg tejet, ebben 125,1 kg zsírt (3,9% zsírtartalom) termelt kb. 607 kg-os élőtömeggel A fajta tőgy, tőgybimbó alakulása, gépi fejhetősége nem kedvező. Ipari tartásra nem alkalmas Testtömege 600-700 kg, bika esetében +100 kg Húsa márványozott, zsírral kellően átszőtt, kitűnő ízű. Magyar tarkák fajtaváltozatai:  Tejelő magyar tarka Hasonló a kiinduló magyar marhához, de 2-3 hónappal korábban tenyésztésbe lehet venni. Tejének zsírtartalma 4,3-4,6%, a tej fehérjetartalma 3,6-3,7%, tőgye jobb a gépi fejésre.  Tejelő magyar barna (50% jersey, 50% magyar tarka) Éves tejtermelése 3558 kg, 4,9% zsírral, 3,85% fehérje tartalommal. Testtömeg 500-550 kg Hústermelő-képessége kisebb  Hungarofríz 9  25% jersey, 25% magyar tarka,

50 holstein-fríz  25% jersey, 75% holstein-fríz Jó benne a holstein-fríz nagy tejhozama, a dán jersey kiváló perzisztenciája és takarmányértékesítő-képessége. Testtömeg 600 kg, tejtermelése 5-5500 kg, zsírtartalom 4,3%, fehérje 3,6%.  Osztrák tarka marha Küllemileg és termelőképességét illetően populációátlagban kiegyenlítettebb. Tejtermelő-képessége felülmúlja a magyar tarka marháét Éves 3827 kg tejet, 152,6 kg zsírt (3,99%) termel. A fajta ivarilag hamarabb érik Hizodalmassága és vágóértéke a magyar tarka marháéhoz hasonló  Bajor tarka marha A bajor tarka populáció átlagos tejtermelése 4300-4500 kg, tejzsírtartalma 4%. A fajta szakosított, tejtermelésre nem alkalmas, viszont a kettős-hasznosítású állományok nemesítésére és felfrissítésére igen  Szimentáli fajta Nagy szerepet játszott a hegyi fajták kialakításában. A fajt jelentősége az utóbbi 50 évben csökkent (kóros törpenövés,

szélességi méretek relatív csökkenése, tejtermelés csökkenése, nehéz ellések). Testtömege és első ellési életkora meghaladja a magyar tarka marháét. Tejtermelése hasonló, tőgy alakulása gépi fejésre nem alkalmas  Montbéliarde fajta Francia hegyi szarvasmarha, jó tejtermelő-képességgel. Testtömeg 650-700 kg, éves tejhozam 4000 kg, kb. 3,6%-os zsírtartalommal A tőgyalakulás kedvező, teknő alakú.  Borzderes fajta Hegyvidéki marhaként tartható számon. Számos fajta és változat alakult ki, így a svájci, oberinnentáli és a kistestű kárpáti. Napjainkban a borzderes fajták között kiegyenlítődés megy végbe. Jellegzetessége: a csuka fej, vékony bőr, nagy fül, rövid szarv, búbos fejél, közép-nagy tőgy, fejlett bimbók. USA-kanadai-borzderes: 5000 kg tejtermelés, 3,7% zsírtartalommal, 3-450 kg testtömeg. Kitűnő tőgyalakulás és jó gépi fejhetőség Húsa kevésbé márványozott és szárazabb, rostjai durvábbak és

zsírja sárgább, mint az eddigieknél. 10  Kasztromai marha Szovjetunióban Kasztroma körzetében kitenyésztett marha. Jó a tejtermelése, de a kettőshasznosítású fajtákhoz sorolható b) Lapálymarha fajtacsoport  Európai feketetarka lapályfajták Világszinten a kultúrfajták közül a feketetarka lapálymarhák köre a legkiterjedtebb. A gömbtőgy a jellemző, de gyakori a teknő tőgyalakulás is. Gépi fejhetősége általában jó Átmeneti típust képvisel a vegyes és a specializált hasznosítású fajták közül  Vöröstarka lapálymarhák Kettős-hasznosítású típust képvisel. Hústermelő-képességük majdnem eléri a hegyi tarka fajtákat. TEJELŐ FAJTÁK  USA-kanadai holstein-fríz fajta A holstein-fríz fajták tejtermelő-képessége kiváló, és jól alkalmazkodik az ipari rendszerű tartás feltételeihez. Hazánkban a tejtermelésre specializálódott közép- és nagyüzemekben honosodott meg leginkább Tőgyalakulása és

fejhetősége kiváló, bár előfordul laza függesztésű tőgy. A fajta a takarmányozás iránt igényes. A konc és a comb izmoltsága és a húsformák nem a legkedvezőbbek. A holstein-fríz populációkban néhány %-ban előfordulnak vöröstarka (Red Holstein) egyedek. Ezek színre nézve homozigóták, annak következménye, hogy a vörös szín recesszív a feketével szemben.  Dán jersey marha Mint világfajta több kontinensen elterjedt. A tehenek testtömege 350-500 kg. Színe borzderes, feje kicsi, csekélyen izmolt, bőre vékony, finom vékony a csontozata, terjedelmes és szabályos a tőgye. A fajta a relatív tejzsír- és tejfehérje termelésben első a világon. Átlagosan 400 kg élősúlyú tehenek 1300 kg FCM (FCM tej = tej kg • 0,4 + tejzsír kg • 15) mennyiséget termelnek 100 kg élőtömegre vonatkoztatva. Perzisztenciájuk (magas tejtermelő-képesség) a legkiválóbb. Hústermelőképessége alárendelt jelentőségű, húsának minősége

gyenge Korán érik, reprodukciója kedvező, könnyen ellik, sok borjút produkál. 11  Finn ayrshire fajta A skót ayrshire fajtákból nemesítették ki. A tőgyalakulása, fejhetősége, legelőkészsége jó, szervezete ellenálló Sok egyed életteljesítménye meghaladja a 100ezer kg tejet Értékmérő tulajdonságait tekintve a finn ayrshire fajta az USA-kanadai holstein-fríz és a dán jersey között foglal helyet. HÚSHASZNÚ FAJTÁK Közös jellemvonás a jó izmoltság, fejletlen ún. gulyatőgy, mély dongás mellkas és szerény, csak borjúneveléshez elegendő tejtermelés. a) Kis testtömegű húsfajták  Hereford fajta Tömege 500-600 kg, színe tarka, az állat feje élénkpiros, martájéka, hasalja, farok bojtja fehér. Vágott minősége kifogásolható, mert korán faggyúsodik, 400-500 kg végtömegig gazdaságos a hízlalás. Két változata van: a teltebb angol és az igénytelenebb amerikai (ranch).  Aberdeen-angus fajta Skóciában

nemesítették ki. Húsát angolszász ízlés szerint készítették el A fejlődése folyamán korán faggyúsodik. Szarvatlan, egyszínű fekete, korán érő, csontozata finom. Legelőkészsége jó, igénytelen, gazdaságosan tenyészthető Világszerte elterjedt A német és az amerikai változatok jobban elterjedtek, mint a skót.  Hús-shorthorn fajta A Colling testvérek nemesítették ki. Színezete sárgásvörös-tarka, egyszínű vörös és vércse színű. A tehén 550-600 kg Gyors növekedésű, korán faggyúsodó, közép-nagy testű állat. Húsának minősége nem felel meg a mai követelményeknek.  Lincoln-red fajta A fajta jelentős shorthorn vért tartalmaz. Tejtermelésre is specializált húsmarha fajta Közép-nagy testtömegű, egyszínű vörös Hazánkban a Pankotai Állami Gazdaságban tenyésztik A heterózis hatás kiváltása céljából tartják, és több fajtával keresztezik. b) Nagy testtömegű húsfajták A tehenek élőtömege 600-800 kg.

Hízótulajdonságaik kiválóak Az értékes 12 húsrészek mennyisége nagy, faggyútartalma kicsi, húsa márványozott, vágott árujának minősége kiváló, tejtermelésük a relatíve nagy testtömeg miatt még mindig nagyobb, mint a kis testtömegű szarvasmarháké. Szaporaságuk kifogásolható, gyakoriak a nehéz ellések  Charolais fajta Nagy testtömegű, a tehenek élőtömege 700-800 kg. Francia húsfajta, izmoltsága, szélességi méretei és húsformái nagyon jók Húsa márványozott, faggyúban szegény, a húskitermelés %-ban jók. A viszonylag durva csontozat miatt gyakoriak a nehéz ellések. A hús-csont arány nem a legideálisabb (68/32 kg). A fajtát végtermék-előállító keresztezésekben, rotációs keresztezési programokban használják fel.  Limousin fajta Jelenleg a legértékesebb húsmarha. Az állatok színe barnásvörös A tehenek testtömege 600-700 kg. Növekedési erélye jó, csontozata finom, közép-koránérő, kevésbé

gyakoriak a nehéz ellések. A faggyútartalma kicsi, a húsának márványozottsága jó, a hús-csont arány kedvező (72/28 kg), vágott árujának minősége kiváló. c) Primitív fajták  Magyar szürke marha A honfoglaláskori kárpáti populicus, valamint a magyarság által a Kárpátmedencébe behozott szarvasmarha fajtákból alakult ki, de az idők folyamán több fajtával keveredett. A tehén testtömege kb. 550 kg Tejtermelésének mennyisége szerény, átlagosan 1000-1500 kg, a tejzsírtartalma 4-4,5% Izmoltsága szerény, húsa száraz, növekedési erélye csekély. Szívós, edzett, igénytelen, igavonó állatként tartották számon. ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGOK Azokat a sajátosságokat, jellegzetességeket és termelési fokmérőket, amelyek az állat haszonvételét meghatározzák nevezzük értékmérő tulajdonságoknak. MINDEN HASZNOSÍTÁSI TÍPUSBAN FONTOS ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGOK  Konstitúció: A jó konstitúcióra jellemző a nagy

életteljesítmény, a hosszú élettartam, a jó termékenyülő-képesség, az egészséges, fej13     lett küllem és a megfelelő alkalmazkodó-képesség. Egészség: A hús- és a tejtermelés alapja. Ellenálló-képesség: Genetikailag meghatározott, kimondottan jól öröklődő tulajdonság Élettartam: A tenyésztésben eltöltött idő. Életteljesítmény: Jelenti az állat élete folyamán termelt tej, tejzsír mennyiségét kg-ban kifejezve, valamint az ellett borjak számát. a) Termékenység, szaporaság      Termékenység: Az üsző, valamint a tehén rendszeres fogamzására képes, utódokat világra hozó, illetve bika életképes spermát termelő, fedezésre alkalmas állapot és képessége. Vemhesülési %: Kifejezi azt, hogy a kérdéses időszakban 100 megtermékenyült nőivarú szarvasmarha közül hány vemhesült meg. Termékenyítési index: Megmutatja, hogy egy vemhesüléshez hány inszeminálás szükséges.

Ellési %: Azt fejezi ki, hogy egy év alatt 100 tehén közül hány ellik. Szervízperiódus: Jelenti napokban kifejezve az elléstől az újra vemhesülésig eltelt időt. b) Növekedési erély, koraérés     Növekedés: Az állati test tömegének, méreteinek változása az időtényező függvényében. Koraérés: Kifejezi azt, hogy az állat az egyes fejlődési szakaszokon milyen gyorsan megy keresztül. Ivarérés: Akkor áll be, ha az üszőborjaknál a peteérés, a bikaborjaknál a spermatermelés megkezdődik. Tenyészérettség: Az az állapot, amikor a tejtermelés, testtömegtermelés és a tenyészállat reprodukciója végbemegy, a hasznos élettartam korlátozása nélkül. c) Tömegtakarmány-fogyasztó képesség, takarmányértékesítő-képesség, étkesség   14 Tömegtakarmány-fogyasztó képesség: Azt jelenti, hogy a szarvasmarha nagy tömegű takarmányt tud elfogyasztani. Takarmányértékesítő-képesség: Jelenti azt, hogy a

szarvasmarha mennyi állati terméket (tejet, húst) képes előállítani az általa elfo-    gyasztott takarmányban található tápanyagokból. Takarmányértékesítő-képesség mérőszáma: Egységnyi termék előállításához felhasznált energia vagy fehérjetartalom. Étkesség: Jelenti a takarmány elfogyasztásának gyorsaságát. Legelőkészség: A legeltetés körülményei közötti étkességet jelzi. TEJTERMELŐ TÍPUSÚ SZARVASMARHÁK ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI a) Tej mennyisége     Napi tejtermelés: A 24 óra alatti, általában két fejéssel nyert tejmennyiség. Laktációs tejtermelés: A laktáció időszakában, az elléstől az elapasztásig termelt tejmennyiség. Éves tejtermelés: Értjük az egy naptári év folyamán termelt tejmennyiséget. Életteljesítmény: Jelenti a tehén élete folyamán termelt összes tejmennyiséget. b) Tej fehérje- és zsírtartalma      Tejzsír%: A szarvasmarhafajták

tejének tejzsírtartalma általában 36% között van. Tejzsírmennyiség: A termelt tejzsír tömege kg-ban, egy laktációs periódus alatt. (FCM = Fat Corrected Milk) FCM tej = tej kg•0,4 + tejzsír kg•15 Tejfehérje: fehérjeindex= tejfehérje% / tejzsír% Tejcukor-tartalom: Állandó, 5-7% között mozog, eltérő a fajtáknál. Ásványianyag-tartalom: A zsír% gyarapodásával párhuzamosan alakul. c) Perzisztencia  Perzisztencia: Fogalmán a tejelő tehénnek hosszú időn keresztül a magas színvonalú tejtermelő-képességet értjük. d) Gépi fejhetőség  Tőgyindex: Kifejezi azt, hogy a teljes tejmennyiségnek hány %-át 15  adja az első tőgypár. Fejhetőség: Kifejezi a tejleadás ütemét, azt a fejési sebességgel lehet mérni. Több mutató jelzi a fejési sebességet:  átlagos fejési sebesség: kifejezi a kifejt tej mennyiségének és a fejési időnek a hányadosát  a fejés első 3 perce alatt kifejt tej mennyisége A fejési

sebesség függ:  a tőgyben található tej nyomásától  a tőgy telítettségétől  a tőgybimbó záróizmainak táguló-képességétől e) Tejtermelés gazdaságosságát befolyásoló tényező A tejtermelésben fontos a termelési tényezők összhangja, a biológiai-ökonómiai-ökológiai egyensúly Optimális környezeti feltételek mellett lehetséges csak a biológiai-képességek maximális kihasználása. A kisebb termelő-képességű szarvasmarha állományok, szerényebb környezeti feltételek között is jól tarthatók, kisebb ráfordítást igényelnek. Nagy tejhozamú állománynál a beruházás és üzemeltetés költségarányai jobbak. A nagy zsírtartalmú tejtermelés energetikai szempontból gazdaságos. Befolyásoló tényezők:  1 kg tej előállításának önköltsége  1 kg tej előállítására felhasznált abrak mennyisége  100 kg élőtömegre jutó FCM-ben kifejezett laktációs tejtermelés  100 ha/fő takarmánytermő

szántóterületre jutó tejtermelés HÚSTÍPUSÚ SZARVASMARHÁK ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI A hústermelő-képesség összetett tulajdonság:  hízlalásra szánt borjak vagy végtermék hízlalásából  hízóalapanyag előállításból a) A gazdaságos borjú-előállítást befolyásoló értékmérő tulajdonság  termékenység  igénytelenség  nevelőkészség  legelőkészség  gulyakészség 16 lásd: Minden hasznosítású típusra fejezetnél b) Végtermékhízlalás értékmérő tulajdonságai            Hízékonyság: Jelzi a hústermelés minőségi jellemzőit, amelyek az élőtömeg-gyarapodás, hízlalási végtömeg, valamint takarmányértékesítés. Hústermelés intenzitása: Jelenti a szüléstől vágásig terjedő átlagos napi testtömeg-gyarapodást. Hústermelés kapacitása: Megmutatja azt, hogy mennyi csontos hús termelhető ki a hízott állatból. Hústermelés tartama: Jelzi, hogy a

hízó állat a faggyúsodás növekedése nélkül, meddig képes húst a szervezetébe beépíteni. Vágóérték: Jelenti a vágott áru mennyiségi tulajdonságait. Vágási%: Kifejezi a csontos hús és a hízó állat élőtömegének hányadosát, %-ban kifejezve. Faggyútartalom: A szarvasmarha húsának negatív értékmérő tulajdonsága. Faggyú%: Megmutatja a testüregi faggyú hány %-a a vágás előtti élőtömegnek. Hús-csont arány:  100 kg relációban 32 kg csont, 68 kg hús  100 kg relációban 28 kg csont, 72 kg hús Hússzín: Fajta és egyedi tulajdonság. Függ az elvéreztetés módjától, ivartól, takarmányozástól és az állat korától Faggyúszín: Kifejezetten egyedi tulajdonság, ezt a takarmányozás befolyásolja (pl. a zöldtakarmányban található karotintól a faggyú sárgásabb lesz). KETTŐS-HASZNOSÍTÁSÚ SZARVASMARHA FAJTÁK ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI      Legfontosabb termelési értékük, hogy tej- és

hústermelési hasznosításúak. Hústermelésben egyes kettős-hasznosítású fajták versenyképesek egy-egy hústermelésre specializált fajtával. Megjelenési formájában kettős-hasznosítású szarvasmarha fajták átmeneti helyet foglal el. Hasznos élettartam, szervezeti szilárdság és egészség élettartam tekintetében hasonlóan szigorú elveket kell követni, mint a tej- és hústermelő típusoknál. Tejtermelő tulajdonságok a tejtermelés mennyisége 5000 kg tej 17   éves viszonylatban. Tejzsír- és tejfehérje-tartalom hasonló vagy közelít termelési tulajdonságaiban a tejtermelésre specializált fajtákhoz. Tőgyindex 45% körül van a kettős-hasznosítású teheneknél. IPARI RENDSZERŰ TARTÁS ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI    kiegyenlítettség magatartás étkesség Jó a technológiai tűrőképessége annak az állatnak, amelyik az ipari rendszerű tartás esetén tejtermelését, hústermelését nem csökkenti,

termékenysége megfelelő és hosszú, hasznos élettartamot ér el. A genotípusok és fajták technológiai tűrőképessége nagyban eltér. Az eltérő technológiai körülményekhez azonos genotípusok eltérő módon tudnak alkalmazkodni. IV. A SERTÉS SERTÉSEK SZÁRMAZÁSA ÉS HÁZIASÍTÁSA A vadsertés leszármazottja a házisertés, amelynek 4 változata van. A Turkesztánban talált leletek alapján a sertés háziasítása ie 6 ezer évvel történt meg. Alakilag a sertés a háziasítás során változott:  rövidebbé vált a fej  a fülek lógóak és megnőttek  a test megrövidült  kialakult a festékanyagmentes bőr, a szőrzet ritkult  a bőr alatti kötőszövet átalakult zsírlerakódásra alkalmas kötőszövetté  a farok vége kunkor alakú A SERTÉSEK ELNEVEZÉSEI     18 Hímivarú sertést kannak, a nőivarú sertést kocának nevezzük Nőivarú sertést, amelynek már voltak malacai anyakocának hívjuk Előhasi

kocának tartjuk az első vemhesség utáni, szoptatási idő alatti kocát Kanlott az idősebb korban herélt sertés, amelyet a tenyésztésből már kiselejteztek        Miskárolt sertésnek nevezzük az ivartalanított nőstényt Szopós malacnak a szoptatás idején, választott malacnak a 4. hónap végéig, süldőnek 4 hónapos kortól 1 éves korig nevezzük a fiatal sertést Tenyészkocának hívjuk a már bebúgatott kocákat Tenyészkan a bugatásra alkalmas kan Törzskocának nevezzük a tenyészállatok szaporítására tartott tenyészetek kocáját Tenyészsertésnek hívjuk a továbbszaporításra tartott sertést Hízó sertés a hízlalás alatti, hízott sertés a vágásérett testtömegben levő sertés FONTOSABB SERTÉSFAJTÁK LEÍRÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA NAGY FEHÉR HÚSSERTÉS JELLEGŰ FAJTÁK  Magyar nagy fehér hússertés Oldalra-előreálló fül, bőr pigment mentes, szőrzet gyér, világos színű, körme sárgás. 4

vérvonalból alakítottak ki: - Large white - Middle white - Deutches - Yorkshire Általános tulajdonságok: - ízékonyság - vágási tulajdonságok - takarmányozási tulajdonságok Nagy a növekedése erély, későn érő típus, a bacon sertéscsoportba sorolható. Takarmányértékesítése, hízékonysági teljesítménye, testtömeg-gyarapodása jó közepes A malacnevelés során teljesítménye kedvező A típus bacon, sonkasertésnek, de tőkesertésnek is alkalmas. Kiemelkedő hízékonysági és vágási teljesítményével tűnik ki.  Angol nagy fehér hússertés (large white) Nagyon hasonlít a magyar nagy fehér hússertés fajtához. Jellemző rá a homogén, jó örökítő-képesség, alkalmazkodó-képesség 19  Svéd nagy fehér hússértés (svéd yorkshire) Az angol nagy fehér hússertés fajtaátalakító kereszteződésének eredményeképpen alakult ki. A nagy fehér hússertés jellemzőit örökölte, viszont csontozata finomabb, hosszabb,

törzse laposabb, feje megnyúlt, profilvonaltörése enyhe, a homlok keskeny, a mellkas lapos, lábállás szűk, vállak lazák Takarmányértékesítése jó, növekedési erélye nagy, vágási tulajdonságai kiválóak.  Holland nagy fehér hússertés Az angol nagy fehér hússertésből egy jellegzetes típusváltozattá alakult ki a holland nagy fehér hússertés. A durvább csontozat, a törzs hengeres, széles homlokú fej, oldalra és felfelé álló fül. LAPÁLY SERTÉSFAJTA CSOPORT  Svéd lapálysertés A svéd lapálysertés későn érő, baconhasznosítási típust képvisel. Tejtermelő és malacnevelő képességei jók. Termékenységi és reprodukciós teljesítményeik imponálóak. A közepes húsmennyiség és a mérsékelt fehéráru tömeg jellemző a fajtára.  Holland lapálysertés A fajta alkalmas sonkasertés előállítására. A hízókat konzerv és tőkehús nyerése céljából tenyésztik. Közepes érésű típus. Közepes

szaporodási-képességű, de hízékonysági és vágási paraméterei jók.  Dán lapálysertés A dán lapálysertés a kimondottan későn érő bacon sertéstípust testesíti meg. Jól szaporodó, egy-egy alkalommal 10-12 malacot fial Mérsékelten növekszik, takarmányértékesítése közepes. A húsarány (85-93 kg), valamint a hát- és has-szalonna vastagsága kedvező.  Ex-NSZK lapálysertés Az utóbbi időben kialakult a német lapálysertés L, és B változat. A B változat a belga lapálysertés örökletes anyagának a beépülésével alakult ki A B változat megjelenésében extrém húsformákat mutat.  Ex-NDK lapálysertés Azonos eredetű, mint az NSZK lapálysertés, megjelenési és értékmérő tu20 lajdonságaiban is hasonló.  Belga lapálysertés A combok középső felületét alkotó izmok túlfejlettek. A fajta hízékonysági és reprodukciós tulajdonságai gyengébbek, mint a többi lapálysertésnek, viszont vágási paraméterei

kiválóak. Szalonnavastagsága kisebb, mint a dán lapályé, de az értékes húsok aránya nagyobb.  Észt sertés A fajta szaporasága kiváló. Zsírosodásra hajlamos, hízékonysági, vágási és takarmányértékesítő paraméterei szerényebbek, mint egyéb lapályoknál.  Magyar lapálysertés A fajta jól szaporodik, hízékonysági és vágási paraméterei hasonlóak, mint a svéd lapálysertésé. SZÍNES SERTÉSFAJTÁK  A durok sertés (Durok-Jersey) Hízékonysági és vágási mutatói jó hústermelő-képességre utalnak. A fajta egyszerű fajtakeresztezésben (yorkshire, illetve landrace) és rotációskeresztezésben (minnesota 1, 2 és hampshire fajtákkal) kiváló eredményeket ad.  Hampshire sertés A hampshire sertésnek a húsminősége kiváló. Halotán teszt alapján kevésbé stresszérzékeny. Jó szervezeti szilárdságú, kiváló alkalmazkodó-képességű fajta, amelynek következtében hazánkban is felhasználják számos

hibridizációs programban.  Pietrain sertés Közepes szaporaságú, és hízékonysági mutatójú sertés. Húsmennyiség és a húskitermelés aránya figyelemreméltó. A termelt húsa nagymértékben PSE jelleget mutat, amely rossz húsminőségre utal. Húsának vizenyőssége miatt dobozolt és konzerváru formájában feldolgozása nem célszerű. HAZAI HIBRIDKONSTRUKCIÓK A heterózistenyésztés sertésfajra vonatkozó előnyei:  A hibridizáció következtében, a keresztezési effektus során környezeti stabilitásuk nagyobb lesz.  A keresztezési hatás következtében – a hibrid kocának a szaporasága nagyobb, termelékenyebbé válnak, malacaikat jobban nevelik.  A hibridizációban csökkenthetők – a fajtiszta tenyésztéshez viszo21 nyítva – a szelekciós szempontok. Dohy szerint a hibrid fogalma: Olyan vonalak, illetve célratörően szelektált és kombinációtesztek alapján párosított, genetikailag jól elhatárolható populációk

keresztezésének végterméke, amely fenotípusában az elérhető optimális heterózishatást tükrözi.  KAHYB hibrid sertés Genetikailag öt apavonal csoport van:  a nagy fehér hússertés jellegű vonalcsoport  bacon típusú, lapály jellegű vonalcsoport  négysonkás típusú, a belga lapálysertés fajtájára alapozott vonalcsoport  all round lapálysertés vonalcsoport  robosztus típusú vonalcsoport 1 kg hízlalás alatti testtömeg-gyarapodásra 2,86 kg-os takarmány-felhasználás jut. 26 mm-es átlagos hátszalonna-vastagság és a 46-47 %-os értékeshús-részarány a jellemző  HUNGAHIB hibrid sertés Ún. specializált tenyészvonalak meghatározott kombinatív párosításával létrehozott hibrid. A felhasznált fajták:  svéd nagy fehér hússertés  70-75 %-os svéd vérhányadú nagy fehér hússertés  holland lapály sertés  angol lapály sertés  pietrain sertés  belga lapály sertés  hampshire sertés 1 kg

hízlalás alatti élőtömeg-gyarapodásra jutó takarmány-felhasználás 3,14-3,20 kg. A HUNGAHIB 39-es hibrid értékes húsrészeinek aránya 4346 %, a HUNGAHIB 50-es hibridé 46-47 %  TETRA hibrid sertés Kilenc fajtát használtak a kombinációs munkákban:  holland lapálysertés  pietrain sertés  large white  chester white 22  belga lapálysertés  angol lapálysertés  hampshire  durok  hazai svéd nagy fehér hússertés 1 kg testtömeg-gyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyisége 2,96 kg. A hízók vágási hátszalonna vastagsága 30 mm, értékeshús-részarány 46 %. SERTÉSTÍPUSOK  MEGHATÁROZÁSA Típus: Jelenti a külső testalakulást, amely közvetlenül vagy közvetve utal a belső értékmérő tulajdonságokra is.  fejlődési típus  hasznosítási típus  konstitucionális típus FEJLŐDÉSI TÍPUSOK A fejlődési típust az egyedek genetikai, vagy örökletes tulajdonságai határozzák meg. 

Hústermelő-képesség  a termelés intenzitása  a termelés tartama  Hústermelés kapacitása:  gyors intenzitású, hosszú tartamú hústermelő-képesség (nagy fehér és lapály fajták)  lassú intenzitású, hosszú tartamú fajták (cornwall, német öves fajták)  gyors intenzitású, közepes tartamú fajták (pietrian)  lassú intenzitású, rövid tartamú fajták (mangalica)  Korán és későn érő fajták:  A korán érők kis testtömegben vághatók, hajlamosak az elzsírosodásra.  A későn érők típusába tartozókra jellemző a gyors növekedés és a késői zsírosodás.  Növekedés: - csontszövetek és a csontváz gyarapodik először 23      hosszúság szélesség vastagság izomszövetek húsgyarapodása zsírszövetek növekedése HASZNOSÍTÁSI TÍPUSOK Mikolai felosztás szerint: a) Zsírtípusok A nagy tokák, rövid fej és lábak, valamint a rövid, széles, mély és dongás törzs a

legjellemzőbb küllemi tulajdonság. Korai zsírosodás és szerény hústermelő-képesség. Két csoport:  fejlődési típusból eredően idetartozó sertések, fajták  később, nagy tömegre való hízlalás után kerülnek ebbe a csoportba b) Hústípusok  A bacon-típus jellemzői Pácolva és füstölve készítik el. Későn zsírosodó, jó vágási végterméket adó sertések. A hasított sertéstömeg 55-63 kg között lehet, a szalonnavastagság a maron 40 mm, a háton és az ágyékon 20 mm vastagságú lehet. Két típusa van:  large white fajtacsoport  landrace fajtacsoporthoz tartozó extra baconnak nevezett sertések  A tőke-típus jellemzői Ezek a fajták szolgáltatják a kereskedelmi frisshús és konzervhús nagy részét. A sertések tömege 90-120 kg között van, kereskedelmi átvételi neve a sonkasertés. A típust jellemzik a jó, izmoltság, dongás mellkas, telt lapocskák, erőteljesen fejlett hát, far és combok. A korai

elzsírosodás a jellemző az ide tartozó sertésekre. Míg a tőke-típusú sertésnél az intenzív zsírosodás kezdete 65-70 kg, addig a bacon-típusnál 80-85 kg. Cseuz és munkatársai felosztása: 24  Bacon sertések A legalkalmasabb bacon típus előállítására a dán lapálysertés.  Sonkasertések felhasználása Olyan felhasználási sertéstípust nevezünk sonkasertésnek, amiből a húsipar sonkakészítményeket gyárt (francia sonka, doboz sonka, stb.) Sonka készítésre a lapály fajták, a magyar nagy fehér hússertés keresztezési konstrukciói, valamint a hibrid fajták a legjobbak A 6-7 hónapos, 95-120 kg közötti élőtömegű hízók a sonkasertések.  Tőkesertések felhasználása Tőkesertésként használják fel a 110-150 kg közötti testtömegű sertéseket. 85 %-át a sertéseknek a húsipar e célra dolgozza fel.  Öreg sertések felhasználása Az öreg kocákat ajánlatos 170 kg súlyra felhízlalni. Az öreg sertésnek húsa

tartós töltelékáru, pl. szalámi előállítására Kereskedelmi hasznosításuk alapján:  Pecsenyemalac Élőtömege 5-15 kg, előállítására olyan sertéseket alkalmaznak, amelyek pigment-mentesek és korán kész húsformákat mutatnak.  Pecsenyesüldő 30-50 kg közötti élőtömeggel, bőrös pecsenyehúsok előállítása, pigmentmentes sertésekből.  Középnehéz ipari sertés Szárazáru gyártásra alkalmas 150 kg feletti sertések.  Tenyészésbe fogott sertés Feljavított selejt kocák, amelyeket az ivartalanítás után 3 hónapig hízlalnak és szárazáru előállítására használnak fel. A SERTÉS FONTOSABB ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGAI KÜLLEMI SAJÁTOSSÁGOK  Testfelépítés A fej, a törzs és végtagok aránya, fejlettsége a fajtabeli sajátosságaik, eltérések tükrözik a testalakulást. 25  Konstitúció Egy alapvető biológiai-képesség, amely ellenálló-képességben, jó reakciókészségben és

alkalmazkodó-képességben jut kifejezésre, optimálistól eltérő hatások esetén.  Kondíció Utal az állat tápláltsági színvonalára.  Vérmérséklet A környezeti tényezők befolyásolják, a negatív tényezőkre egyes állatok nyugtalansággal reagálnak. TENYÉSZETI TULAJDONSÁGOK  Szaporaság A koca szaporító-képességét, mint adottságot nevezzük potenciális szaporaságnak. A kocák egy fialásra jutó malacszáma fejezi ki a szaporaságot, amely jellemezhető a született összes, illetve az élő malacszámmal.  Vehemnevelő-képesség Értjük ezen az egy fialáskor világra jött malacok alomtömegét. Ez függ a malacok számától és ezek egyedi testtömegétől.  Ivari koraérés Első elléskori életkorra érzékelhető az ivari koraérés. A koraérés szorosan összefügg a tenyészérettséggel.  Malacnevelő-képesség Elsősorban a tejelékenységet értjük rajta. Figyelemmel kell kísérni a csecsszámot, csecselolszlást és

a csecsformákat A kocák tejtermelési nagyságát a 21 napos kori alomtömeg határozza meg. Erre a korra az 50-55 kg-os alomtömegek az ideálisak. HÍZÉKONYSÁGI TULAJDONSÁGOK  Növekedési erély A test tömegének a növekedéséhez hozzájárul a sejtek megnagyobbodása, azok számának a gyarapodása. A szövetek időbeli növekedési sorrendje:  idegszövet  csontszövet 26   izomszövet zsírszövet  A hústermelés növekedése, intenzitása és tartama Intenzív növekedésű sertés időegység alatti testtömeg-gyarapodása jelentős. A hústermelés befejezéséig tartó húsépítő-képesség jelzi a húslerakás tartamát. A hústermelési intenzitás, és a hústermelés tartama együtt határozza meg a hústermelési kapacitást, vagyis kifejezi agy adott egyed hústermelés-gyarapodásának ütemét és nagyságát. A növekedési erély kifejezhető a napi testtömeg-gyarapodás mértékével. Az egész élettartamra vonatkoztatott

testtömeg-gyarapodást az ún. életnapi testtömeg-gyarapodás (ÉNTGY) mértékével fejezik ki. A hízlalás időtartama alatt tapasztalt testtömeg-gyarapodást hízlalási testtömeg-gyarapodásnak (HATGY) nevezik.  Fajta hatása A fajta a genetikai megalapozottság következtében meghatározza a fiatalkori, növekedési erélyt.  A nemi hovatartozás hatása A kanok testtömeg-gyarapodása 7-8 %-kal nagyobb, mint a nőstényeké, a hím nemi hormonok kedvező hatása miatt.  Takarmány-értékesítő képesség 1 kg élőtömeg termeléshez felhasznált takarmányt vesszük alapul. A hasznosulás mértéke az egyed örökletes adottságaitól függ VÁGÁSI TELJESÍTMÉNYEK  Vágóérték A vágott test összetételét – a hasított sertésfeleket, a kitermelt hús és zsír arányát – mint mennyiségi és minőségi paramétert jelzi a vágóérték. A csontos hús és a fehéráru arányát a vágott sertés szalonna-vastagságának meghatározásával

fejezik ki.  Bacon minősítés Az értékes húsrészek (tarja, karaj, comb, lapocka) nincsenek feldarabolva.  Húshányad módszer: a hosszú hátizom harántmetszeti területének a meghatározása a húsosodás mértékének kifejezésére, a 13-14. hátcsigolya között  A csont-hús arány meghatározását a combban levő szalonna és 27 csontos hús arányának a megmérése jelenti.  Fogyasztói szempontból A húsminőség megítélésénél a hús zsírossága, színe, finomsága a fontos. A felhasználók nem zsíros, rózsaszínű, finom rostú, puha húsokat kedvelik, amelyeket fiatal sertésekből termelnek ki.  Táplálkozás-élettani szempontból A zsírszegény húsokat részesítik előnyben, de fontos követelmény az eladásra szánt hús toxinoktól, adagolt hormonoktól és más emberi szervezetre káros anyagoktól való mentessége.  Húsfeldolgozó-ipari szempontból Kolbász és szalámifélék előállításához a szárazabb,

zsírosabb, vörös színű húst részesítik előnyben.  Hibás minőségű hús Stresszérzékeny élő állatot feltételez.  PSE (pale-soft-exudative =halvány-puha-vizenyős) jelleg rendellenes húsminőséget jelent  DFD (dark-firm-dry = sötét-kemény-száraz) fogalma szintén rendellenes húsminőséget takar  75 % vizet, 21 % fehérjét, 3 zsírt, valamint 1 % ásványi anyagot tartalmaz a sertések izomszövete. Vágás után 45 perccel és 24 óra eltelte után meghatározzák a hosszú hátizom (musculus longissimus dorsi), valamint a félig hártyás izom (musculus semimembranosus) pH értékét. A pH-érték vágás után 45 perccel mérve 5,8-6,5 között mozog szokványos sertéshúsnál. Míg ha 24 óra után a pH 6,2-nél nem lesz kisebb, akkor DFD húsról beszélünk. A HÚS MINŐSÉGI KATEGÓRIÁI a) A PSE (pale – soft – exudative) minőségű hús jellemzői Jellemző paraméterek:  pH1 ≥ 5,8  pH24 ≤ 6,4  Göfo érték < 60 

Csepegési veszteség% > 7,0 Az izomfehérjék denaturálódásának eredményeképpen a PSE hús színe sápadt, a ráeső fényt szórtan veri vissza, és megváltozik a fehérjék fénytörési 28 értéke is. Az izomfehérjék elektromos-töltése megváltozik az izoelektomos pont közelében és ez eredményezi a PSE jellegű hús vizenyősségét. A fehérjék elektromos töltése ki pH-értéknél alacsony, vele párhuzamosan kisebb a vízmegtartó-képesség is. b) A DFD (dark – frim – dry) minőségű hús jellemzői Jellemző paraméterek:  pH1 ≥ 6,8  pH24 ≥ 6,2  Göfo érték > 85  Csepegési veszteség% < 2,5 A DFD jellegű hús a tárolás kezdeti szakaszában bakteriálisan jobban bomlik, mint a normális hús, mert a glikolitikus bomlástermékek nincsenek jelen. A kis sófelvétel miatt az ilyen hús nehezen tárolható c) Normál minőségű hús jellemzői Jellemző paraméterek:  pH1  pH24 6,2-7,00 5,4-5,8 A PSE, valamint a

DFD minőségű hús élvezeti értéke táplálkozási szempontból kisebb, de nem tekinthető csökkent értékű húsnak. A HÚS MINŐSÉGÉNEK BECSLÉSE ÉLŐ SERTÉSEN a) Halotánteszt A halotángáz három percen át tartó belélegzése során a fiatal sertések hőmérséklet-emelkedés és egy része izomtónussal reagál. A reagáló sertések stresszérzékenyek. Egy autoszomatikus recesszív gén határozza meg a halotánreakció átöröklését. b) Szérumenzim-vizsgálatok A stresszérzékeny sertésben számos enzim mennyisége megnövekszik. Például a felgyorsult glikolízis izomspecifikus indikátora a kreatinfoszforkináz (CPK) enzim. 29 c) Izombiopszia A módszer gyakorlati célokra nem alkalmazható. d) Genetikai markerek Egy terület négy ismert lókussszal rendelkezik az egyik kromoszómán. Ezek a lókuszok befolyásolják a húsminőséget, vagy befolyásolnak több hústulajdonságot. Ezek a lókuszok:  H-vércsoport-lókusz  PHI-enzimlókusza

(foszforhexózizomeráz)  6-PGD-enzim (6-foszfoglukonát-dehidrogenáz)  halotánérzékeny lókusz V. A JUH JUH EREDETE, SZÁRMAZÁSA A kutatók a juh ősének az Eotragust tekintik, amely egész Eurázsiában elterjedt a miocén korszakban. A vadjuhok 5 fő csoportba sorolhatók:  a muflon (Ovis ammin musimon)  keleti vadjuh (Ovis ammon arkal)  argali (Ovis ammon ammon)  kanadai vadjuh (Ovis ammon canadiensis)  a nivicola (Ovis ammon nivicola) Gaal szerint a juhot az elsők között háziasították Elő- és Közép-Ázsiában. A juhok farkcsigolyaszám szerint lehetnek:  rövid farkú vadjuhok (13 csigolya)  hosszú farkú vadjuh (35 csigolya) A JUH ELNEVEZÉSEI IVAR ÉS KOR SZERINT     30 Jerkének nevezzük a kifejlett nőstényt. Kosnak hívjuk a hímivarú példányokat, míg az ivartalanított egyed neve ürü. Szopósbáránynak nevezzük az egyedeket szüléstől számítva 2-5 hónapos korig a szopás ideje során. Választott

báránynak hívjuk az idősebb állatokat elválasztástól 12   hónapos korig. Toklyónak nevezzük a 13-14 hónapos bárányokat. Az ivari alakiság szerint a bárány és toklyó lehet kosbárány, jerkebárány és ürübárány. JUHFAJTÁK LEÍRÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA Juhfajták csoportosítása farok szerint (Ivanov, 1935.): I. Rövidfarkúak romanov (Brachycerae) finn landrace friz texel II. Zsírfarkúak (Steatopygae) III. Zsírfarkúak (Platicerae) aisszari szomáli edelbajevi karakül awasi khiosz IV. Hosszúfarkúak cigája angol rövid- és hosszúgyapjasok merinók MERINÓ FAJTACSOPORT a) A merinók posztógyapjas változatai  Elektoral Kis testű (kb. 30 kg), 1-2 kg zsírba nyírt finom gyapjút adó változat volt  Negretti Zsíros gyapjút növesztő változat.  Elektoral-negretti Az előző két fajtaváltozat keresztezéséből jött létre. b) Fésűsgyapjas merinók Gyapjú hasznosítású juhfajták, de hústermelésük is

számottevő. A nyírott gyapjú tömege az anyáknál 7-10 kg, a kosoknál 8-15 kg. Hústermelése szá31 mottevő. Tejhozama közepes, 10-15 liter 3 hónapos szoptatás után  Magyar fésűs merinó Kialakulásában a racka, a német parlagi és a francia rambouillet vettek részt. Jellemző tulajdonsága a nagy alkalmazkodó és ellenálló-képesség Az anyák 30-60 kg, a kosok 50-90 kg tömegűek. Gyapjútermelésük megfelelő, az egyedek nyírótömege évenként 4-6 kg. Húsa ízletes, évi tejhozama 50-60 l.  Francia fésűs merinó (Rambouillet) XVI. Lajos Segovia környékéről hozatott be 318 merinó anyát és 41 kost 1786-ban. Ezekből alapított törzsjuhászatot Rambouillet város környékén Az anyák testtömege 45-55 kg, a kosoké 70-90 kg. A gyapjú nyírósúlya anyáknál 4-7 kg, a kosoknál 7-10 kg. Három hónap után a tejtermelő-képesség 10-15 l.  Aszkániai merinó Ivanov nemesítette amerikai rambouillet és orosz merinók

felhasználásával, minőségi takarmányozás során szakszerű szelektálással. A fajta értékmérő tulajdonsága a hosszú törzs, a bundája tömött, benőtt, edzett, szilárd alkat, nagy nyírótömeg, nagy testtömeg, kiváló hústermelőképesség.  Kaukázusi merinó Az aszkániai merinó és az amerikai rambouillet felhasználásával állították elő. A fajta küllemére jellemző a nagy test, végtagok rövidek, a nyakon 2-3 ránc van, benőttség nagyfokú, az anyák suták, a kosok szarvaltak. Az anyák nyírótömege 6-7 kg, míg egy 145 kg-os kosé 22 kg.  Sztavropoli merinó A kaukázusi anyák és az ausztrál médium típusú kosok keresztezéséből alakult ki e fajta. Jó küllemű, szilárd szervezetű fajta, jól szaporodó és tejelő. HÚSMERINÓ FAJTÁK  Francia húsmerinó (merinó precoce) Franciaországban a fésűs merinót a leicester fajtával cseppvérkeresztezték. A frabcia húsmerinó csontozata finom, gerince húsos, a combok teltek.

Húsa nem faggyús. Tejtermelése szerény Az anyák 50-80 kg, a kosok 80-110 kg tömegűek. 32  Német húsmerinó A német fésűs merinó fajtát merino precoce kosokkal keresztezték. Az anyák tömege 60-70 kg, a kosoké 80-120 kg. A kosok nagy része szarv nélküli. A csontozat erőteljes, a bőr sima. Kiváló hústermelő fajta Gyapjútermelése jelentős, az anyák nyírótömege 3,5-4,5 kg, a kosoké 6-9 kg.  Ex-NDK húsmerinó Az ex-NDK húsmerinót jó húsformákra, nagy testtömegre és tisztagyapjú termelésre alakították ki. Az anyák 70-80 kg, a kosok 100-150 kg tömegűek  Texel Már a rómaiak is tenyésztették, Angliában és Hollandiában terjedt el. Csontozata erős, széles, telt combú, nagy testű fajta Az anyák tömege 70-80 kg, a kosoké 130 kg. Hármas hasznosítású fajta, jó hús-, gyapjú- és tejtermelő.  Ile de France A XVIII. században Franciaországban tenyésztették ki Feje széles, nagy vízszintesen álló fülek. Az

anyák 50-80 kg, a kosok 80-120 kg tömegűek Értékes húsformákkal rendelkezik, de tejtermelése is jó (20-30 %-kal felülmúlja a fésűs merinóét). Jól honosodó, takarmányértékesítése kiváló     Angol down juhok Southdown fajta: A XVIII. században alakult ki fekete fejű juhokból, szelekció és jó takarmányozás révén Hízékony típus, korán érik, testalakulása kisebb. Hampshire down: Bershire és Hampshire grófságok szarvalt és hosszú lábú juhaiból alakult ki, megfelelő szelekció segítségével. A nemesítés során southdown vérvonalat is felhasználták. Oxfordshire-down: Ez a juhfajta a hampshire down, southdown és cotswold vér keverékéből jött létre.  Suffolk Norfolk vidékén az angol down juhokkal rokon Southdown vérvonalból alakult ki. Hosszú lógó fül, fényes fekete fej jellemzi, lábszára csupasz és fekete, törzse izmolt. Az anyák 80-85 kg-ot is elérik Nyírótömegűk 2,5-3 kg. A gyapjú színe fehér

Szaporasága kiváló. Apai partnerként, húscélú keresztezéseknél világszerte felhasználják. 33  Berrichon du Cher Franciaországban, Indre és Cher megyék parlagi fésűs gyapjas juhait keresztezték a XVIII. sz végén merinóval, majd később a XIX sz-ban Southdown, Leicester, Cotswold, Kent és néha Dishley merinó fajtákkal Két tájfajta alakult ki: - a szaporább, jobb tejelő Berrichon du L’Indre - a jó hús formájú Berrichon du Cher Az anyák 70-110 kg, a kosok 110-140 kg tömegűek. Szapora fajta, az ikerbárányokat könnyen felneveli Korán érő, húsfajta, jó tejelő. Gyapjújának minősége közepes Keresztezésre alkalmas, jó takarmányértékesítő fajta TEJELŐ ÉS SZOPÓS FAJTÁK  Friz fajta Az Északi-tenger buja talajú, tengeri klímájú partvidékéről származik. A nagy testű, durva gyapjas lapály juhból nemesítették ki. Nagy testalkatú juh. Az anyák 70-90 kg, a kosok 100-120 kg tömegű Az anyák eredeti hazájukban 90

% ikret ellenek, 5 %-a három bárányt. Könnyen fogamzó, 4-6 hetes szoptatás után naponta 2-5 l tejet ad. Kitűnő perzisztenciális képességgel rendelkezik. Tejének zsírtartalma 6 %, fehérjetartalma 5 %, tejcukor tartalma 4,9 %. Laktációs időtartama 260 nap, tejtermelése 500-700 kg. Hazánkban az eltérő klíma és táplálkozási lehetőségek miatt nehezen honosodik meg  Awassi Mezopotámiai ősi, zsírfarkú, kevertgyapjas juh. Lelógó fül