Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Kereskedelmi jog

SPECIÁLIS ADÁSVÉTELI ÜGYLETEK 1. Sajátos alanyú adásvételi szerződések Amikor az eladó az állam vagy az önkormányzat, a szerződések többnyire kedvezményeket tartalmaznak, a vevőt ösztönző jellegűek. 1.1 Privatizáció - Az állam gazdasági érdekeltségeinek értékesítése A privatizáció, vagy kevésbé elterjedt elnevezéssel a magánosítás, az 1990-es években az adásvételi szerződések egyik legnagyobb volumenű csoportját képezte. A magánosítás eredményeképpen egy döntően állami tulajdonban álló gazdaságot felváltotta a magántőke által dominált nemzetgazdaság. - Nem egyedüli célja a pénzbevétel. A korábban indokolatlan súlyú és gazdasági szerepű állami tulajdon leépítése és ezzel egyidejűleg a magánszféra gazdasági súlyának növelése tudatos törekvés. Fontos célja az adott gazdasági egységek jövőbeni hatékony működésének biztosítása. - Az Állami Privatizációs Vagyonkezelő

Részvénytársaságot értékesítési kötelezettség terheli. (Pl. a 25%-nál kisebb állami részesedést vételre fel kell ajánlani a társaság többi tagjának ill magának a társaságnak.) - Sajátos a vételár meghatározása. Először versenytárgyalással próbálják meg kiválasztani a legkedvezőbb ajánlatot. A győztese azonban nem feltétlenül a legmagasabb vételárat ajánló személy. Figyelembe kell venni a foglalkoztatási szempontokat, azt, hogy a pályázó milyen kötelezettséget vállal a környezeti károk enyhítésére és milyen mértékű pótlólagos tőkebefektetést valósít meg a hatékonyabb működtetés érdekében. - Az állami tulajdon lebontása olyan adásvételi szerződések útján megy végbe, amelyekre a vevőt ösztönző elemek jellemzőek. A fizetőképes kereslet korlátozott volta miatt a jogalkotó kénytelen részletfizetéssel, törvényileg szabályozott hitelkonstrukciókkal, állami vállalati dolgozóknak nyújtott

további kedvezményekkel előmozdítani az állami tulajdon magónosítását. 1.2 Állami és önkormányzati lakások értékesítése A speciális rendelkezések nemcsak az állami lakásokra, hanem mindazokra a korábban állami tulajdonú lakásokra is vonatkoznak, amelyek jogszabály erejénél fogva önkormányzati tulajdonba kerültek. Az ilyen lakások eladására azt követően kerül sor, hogy az épületet társasházzá alakítják. Az értékesítés során a jogszabály preferálja a bérlőket (rájuk való tekintettel más személyeket) oly módon, hogy egyfelől elővásárlási jogot biztosít számukra, másfelől a vételár megfizetésére vonatkozó kedvezményekkel igyekszik megkönnyíteni a szerződés létrejöttét és a vevő kötelezettségeinek teljesítését. Az államnak és az önkormányzatoknak általában nincs elegendő pénzügyi forrásuk a lakásállomány karbantartására és bővítésére. A további állagromlás elkerülése érdekében

ösztönzik az értékesítést 1. Elővásárlási jog illeti a bérlőt (bérlőtársakat, társbérlőket), valamint az előző személyek hozzájárulása esetén az ő egyenes ági rokonaikat, örökbe fogadott gyermeküket (a továbbiakban: jogosult). 2. A vételár nem haladhatja meg a helyi forgalmi értéket, ha jogosult vásárolja meg a lakást. 3. Részletfizetési kedvezmény illeti az előbb említett személyeket, mint vevőket A teljes vételár megfizetésére legalább 25 év áll rendelkezésre és a tulajdonos a szerződés megkötésekor nem kérheti a vételár 10%-ánál nagyobb hányad egyösszegű megfizetését. Ha a vevő a teljes vételár megfizetését vállalja, vagy rövidebb idő alatt törleszti tartozását, őt árengedmény illeti, vagy a vételárhátralékból jár neki 1 kedvezmény. Önkormányzati lakás esetén az értékesítéssel kapcsolatos kérdéseket önkormányzati rendeletben kell szabályozni. 2. Sajátos tárgyú adásvételek

A Ptk.-n kívüli jogszabályok speciális tartalmú adásvételként szabályozzák az értékpapírok és társasági tagsági jogok átruházását. Speciális a tárgya a termőföld értékesítésére irányuló szerződésnek is. A jogviszony közvetett tárgya nem dolog, hanem valamilyen jogosultság: értékpapírba foglalt jog, társasági tagsági .jog, igény A Ptk. 365 § (2) bekezdése szerint adásvétel tárgya lehet minden olyan dolog, amely nincs kivonva a forgalomból. 2.1 Értékpapír adásvétele 2.11 Hagvománvos (nyomdai úton előállított) értékpapírok adásvétele Az értékpapír olyan okirat, amely megtestesíti a benne foglalt ,jogot vagy követelést, azt az értékpapír nélkül sem érvényesíteni, sem megterhelni, sem arról rendelkezni nem lehet. A Ptk. hogy a tulajdonjog szabályait kell megfelelően alkalmazni az értékpapírokra is a) Az értékpapír átruházására - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a váltóra vonatkozó

szabályokat [1/1965. (I 24) IM sz rendelet] kell alkalmazni A váltó átruházása - és ily módon az értékpapírok átruházása általában - csak teljes és feltétlen lehet. A részleges átruházás semmis, a feltétel „nem írottnak tekintendő" (érvénytelen). b) Az értékpapír átruházásának módja attól függ, hogy bemutatóra, vagy névre szóló értékpapír tulajdona változik. - A bemutatóra szóló értékpapír birtokba vétellel megszerezhető, mivel az ilyen értékpapír a mindenkori birtokost jogosítja. - A névre szóló értékpapír átruházása írásbeli nyilatkozattal történik, amit forgatmánynak neveznek. Csak az átruházónak kell aláírni a jognyilatkozatot Az új jogosultat (vevőt) a forgatmányban nem kell feltétlenül megjelölni. (A vevő nevét mellőző átruházó nyilatkozatot üres forgatmánynak hívják, ilyenkor a váltó birtokosát kell jogosultnak tekinteni.) 2.12 dematerializált értékpapírok adásvétele A

dematerializált értékpapír a Tőkepiaci törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton rögzített és továbbított, értékpapír-számlán nyilvántartott, az értékpapír-jogszabályban meghatározott - valamennyi tartalmi kellékét azonosítható módon tartalmazó adat. A hagyományos értékpapír és a dematerializált értékpapír viszonyát a készpénz és a bankszámlára befizetett pénz analógiájára képzelhetjük el. Bankszámlán lévő pénzünk fizikailag nincs a birtokunkban, de utasíthatjuk a bankot, hogy a számlán lévő pénz egy részét utalja át valaki más számlájára. A dematerializált értékpapír adásvétele számla terhelési és jóváírási művelet keretében történik Mielőtt a dematerializált értékpapírok adásvételét bemutatnánk azt tudnunk kell, hogy a dematerializált értékpapírt két helyen tartják nyilván. A dematerializált értékpapír átruházásáról mindkét

nyilvántartónak tudomást kell szereznie, ha az ügylet több számlavezetőt is érint. A dematerializált értékpapír elsődleges nyilvántartója a számlavezető. Az, aki pénz, vagy apportszolgáltatással (esetleg más módon) értékpapír tulajdonára válik jogosulttá, értékpapírszámla szerződést köt egy forgalmazóval. Az értékpapír-számla egy adott ügyfél tulajdonában 2 álló, azonos értékpapírfajtába tartozó dematerializált értékpapírok nyilvántartására szolgál. A potenciális értékpapír tulajdonos az adott dematerializált értékpapírnak az értékpapír-számláján történő jóváírásával válik valódi értékpapír jogosulttá. A központi értékpapír-számla a központi értéktár által a dematerializált értékpapírokról értékpapír-fajtánként, sorozatonként és értékpapír-számlavezetőnként vezetett összesített nyilvántartás A dematerializált értékpapírok átruházásának első lépése, hogy a

vevő meggyőződjön arról, hogy az eladó valóban rendelkezik az értékesíteni kívánt értékpapírral. Ingatlan vétele esetén a Földhivatal nyilvántartásában ellenőrizhetjük az eladó tulajdonosi mivoltát. Dematerializált értékpapír létét, tulajdonosának kilétét és az ilyen értékpapírra vonatkozó esetleges zárolást úgy ismerhetjük meg, hogy a számlatulajdonos kérésére a számlavezető számlakivonatot állít ki. A számlakivonat az értékpapír tulajdonjogát harmadik személyek felé a kiállítás időpontjára vonatkozóan igazolja. A számlakivonat nem több, mint az ingatlannyilvántartási adatokról kiállított tulajdoni lap. A számlakivonat nem ruházható át és nem lehet engedményezés tárgya, pusztán informál arra nézve, hogy az eladó valóban tulajdonos-e. A dematerializált értékpapírokat sem átadni, sem azokra forgatmányt rávezetni fizikailag nem lehet. A tulajdonváltozást számítástechnikai úton kell

nyilvántartani Ez az eladó értékpapír-számlájának megterhelését és az onnan törölt értékpapírnak a vevő értékpapírszámláján történő ,jóváírást jelenti. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a vevőnek legyen az adott értékpapír-fajtára vonatkozó értékpapír-számla szerződése. Abban az esetben, ha az eladó és a vevő értékpapír-számláját nem ugyanaz a forgalmazó vezeti, akkor a tranzakciót a központi értékpapír-számlán is regisztrálni kell, hiszen egy. forgalmazótól egy másiknak a nyilvántartásába került át a dematerializált értékpapír. A vevő értékpapír-számláján csak a központi értékpapír-számla módosulását követően lehet jóváírnia megszerzett dematerializált értékpapírt. Ahhoz, hogy az eladó értékpapír-számláját vezető forgalmazó az értékpapír-számlát megterhelje a számla fölött rendelkezésre jogosult személy nyilatkozata szükséges. A számla fölött rendelkezési jogot

a számla tulajdonosa és az a személy gyakorolhat, akit erre a számla tulajdonosa meghatalmazott. 2.13 Közös szabályok a) Az értékpapírjogban speciális szabályok vonatkoznak egyfelől arra az esetre, amikor a szerződés alanya értékpapírok kereskedelmével üzletszerűen foglalkozó személy (értékpapír kereskedelem), másfelől az értékpapír kibocsátása során első értékesítésre (értékpapír forgalomba hozatal). h) A bennfentes kereskedelem -erőteljes leegyszerűsítéssel a nem mindenki számára hozzáférhető információ birtokában történő ügyletkötés - tilos, ezért az ily módon kötött értékpapír adásvételi szerződések semmisek. Az értékpapír kereskedelem, az értékpapír forgalomba hozatal és a bennfentes kereskedelem részletes szabályait az „Értékpapírok és ügyletek a magyar tőkepiacon" c. jegyzet (szerző: Harsányi Gyöngyi) mutatja be. 2.2 Társasági tagsági jogok átruházása 2.21

Üzletrészátruházás A korlátolt felelősségű társaságban az üzletrész megtestesíti a tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot. A kft Átmenetet képez a személyegyesítő és vagyonegyesítő társaság között, így a tag üzletrésze átruházható. Az üzletrész átruházásával nem csupán vagyoni érték cserél gazdát, de szavazati, osztalékfizetési, kisebbségvédelmi és még sokféle más tagsági jog is. Az üzletrész-átruházást korlátozó rendelkezések elsősorban a társaság érdekvédelmét szolgálják 3 Amennyiben a tag saját elhatározása alapján kívánja üzletrészét értékesíteni (önkéntes üzletrész-átruházás), úgy a vevő személyétől függő korlátozások érvényesülnek. A tagsági viszony megszűnésének bizonyos eseteiben kényszerértékesítésre kerül sor. a) Ha a vevő a társaság tagja a társasági törvény korlátozást nem tartalmaz. A tagok egymásnak elővásárlási jogot

biztosíthatnak. b) Ha a tagok körén kívüli személy a vásárló, szigorúbbak a korlátozások, hogy a társaság tagjai közötti további együttműködést a tagok sorában bekövetkező személycsere ne gátolhassa. ba) Az adásvételi szerződés megkötésének feltétele, hogy a tag a törzsbetétjét teljes mértékben befizette. A tag pénzbetétje felének szolgáltatására egy éves türelmi időt kaphat E türelmi idő alatt azonban nem adhatja el üzletrészét. bb) Elővásárlási jog révén a nem kívánt személyek taggá válása megakadályozható. Elővásárlási jog illeti törvénynél fogva: 1. a tagot, 2. a társaságot, 3. a taggyűlés által kijelölt személyt A jogosultak ebben a sorrendben élhetnek elővásárlási jogukkal. bc) Az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági szerződésben kizárható vagy korlátozható. bd) A tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a

társaság beleegyezéséhez köthetik. c) Az üzletrész értékesítése a tagsági viszony megszűnése esetén. Meghatározott súlyos okból tagot a bíróság kizárhatja és megszűnhet a tagsági viszony azért is, mert a tag elmulasztja a vagyoni hozzájárulás teljesítését. A korábbi tag üzletrészét főszabályként értékesítik Ennek az adásvételnek számos specialitása van: - Nem a tulajdonos, hanem a társaság adja el a tag üzletrészét, mivel azt előbb a társaság magához vonja. Az értékesítés nyilvános árverésen történik. Csak a kizárt tag hozzájárulásával szabad az üzletrészét más módon értékesíteni. A vételárból először a társaság igényét (a tag vagyoni hozzájárulásából még lúányzó rész, kártérítés) kell kielégíteni. A kizárt tagot csak a fennmaradó összeg illeti meg. 2.22 Részvényátruházás A részvénytársaságban résztvevők tagsági-részvényesi jogait részvény testesíti meg. a) A

részvény értékpapír. A nyomdai úton előállított, névre szóló részvényre kikötött elővásárlási, visszavásárlási jog, továbbá vételi jog vagy kötelezettség a részvénytársasággal, ill. harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a részvényen e jogokat felülbélyegzéssel feltüntették. b) A tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, így speciális korlátozások vonatkoznak átruházásukra. A névre szóló részvény átruházása a társasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha az új tulajdonos nevét a részvénykönyvbe bejegyezték. A zártkörűen működő részvénytársaság esetén az alapító okirat korlátozhatja meghatározott személyek részvényszerzését és azt is előírhatja, hogy a névre szóló részvények átruházásához az rt. beleegyezésére van szükség 4 c) Egyes speciális részvényfajtákra további

átruházással kapcsolatos előírások vonatkoznak. 1. A saját részvény jellegzetességei azonosak azzal a helyzettel, mint amikor a kft szerzi meg a saját üzletrészét. A részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények hányada még kisebb (10%) lehet és a részvény elidegenítése során az rt. nem nyújthat kölcsönt, nem vállalhat készfizető kezességet. 2. A dolgozói részvény ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezhető meg, célja a dolgozók ösztönzése. Ilyen részvény csak az rt dolgozójára és azokra a nyugdíjasokra ruházható át, akiknek a munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg. 3. Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény jogosultja elsőbbséget élvez a részvények megszerzése terén. 4. Jegyzési jogot biztosító kötvény tulajdonosa alaptőke emelés során a részvénytársaság által kibocsátandó új részvényeket jegyezhet, mely - a részvényeseket követően, de másokat

megelőzően - biztosítja a részvények megszerzésének lehetőségét. 2.23 Közös vállalati tagság átruházása Az új jogosult csak olyan személy lehet, aki a társaságnak már a szerződés megkötése előtt is tagja volt. • Az átruházáshoz az igazgatótanács hozzájárulása szükséges. 2.3 Közraktárban elhelyezett dolog adásvétele • A közraktárban elhelyezett forgalomképes ingó dologi nincs a tulajdonos birtokában. Az adásvétel tárgyát ezért nem kell a vevő birtokába adni. A közraktárban elhelyezett áru értékesítése során nem következik be változás a birtoklásban. A vevő jogosult arra, hogy a közraktárból elvigye a megvásárolt árut Magához az adásvételhez azonban erre nincs szükség A dolog letevője értékpapírt kap a közraktárban elhelyezett ingóságról. Az ilyen vagyontárgyra vonatkozó szerződés az értékpapír átruházásának szabályai irányadóak. Az átruházás forgatmány útján történik meg. A

forgatmány a közraktári jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozat, melyet az átruházó cégszerűen aláír. A közraktárban elhelyezett áru adásvétele során sajátosan érvényesül az eladó szavatossága az értékesített dolog tehermentességéért. A Ptk azt tekinti tipikusnak, hogy az eladott dologhoz terhek nem kapcsolódnak. Gyakori, hogy az értékesített dolog nem tehermentes Közraktár esetén tipikus, hogy a dolog letevője számára valaki - pl. maga a közraktár - kölcsönt folyósít A hitelező számára éppen az jelent biztosítékot, hogy a közraktárban elhelyezett dolgon zálogjogot szerez. A közraktári jegy olyan értékpapír, amely két részből áll: árujegyet és zálogjegyet tartalmaz. Az árujegy a dolog tulajdonát testesíti meg A zálogjegy az azon feltüntetett összeg iránti pénzkövetelést testesíti meg és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít a közraktárban elhelyezett árura. Tehermentes tulajdont tehát csak az

árujegy és a zálogjegy egyidejű átruházásával - forgatásával - lehet szerezni. Akire csak az árujegyet forgatták, az megszerzi ugyan a dolog tulajdonát, de tudnia kell, hogy olyan dolgot vásárolt, amelyet elzálogosítottak. 2.4 Követelés átruházása A szerződés tárgya nem minősül dolognak, de különösen fizetőképességi problémákkal küszködő eladó esetén a gyakorlat a kintlévőség átruházására nem az engedmény, hanem az adásvétel szabályait alkalmazza. A vételár mértéke tekintetében az ügylet szinte a szerencse szerződésekhez közelít, amiatt, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás szerződéskötés idején fennálló feltűnő értékkülönbségére alapított megtámadás jogát kizárják, vagy nem gyakorolják. Követelés átruházására biztosítéki céllal is sor kerülhet. 3. Sajátos tartalmú adásvételek 5 3.1 Lízingügylet a) A tulajdonátszállás még az ún. pénzügyi lízing esetén sem

szükségképpeni része az ügyletnek. Előfordulhat, hogy a szerződés csak feljogosítja a használót arra, hogy a futamidő végén egyoldalúan döntsön a tulajdon kérdésében, pl. vételi ,jogot kap a szerződés alapján vagy jogosult megjelölni a leendő tulajdonos személyét. Lehetséges, hogy a felek közötti szerződés eleve rögzíti a tulajdonváltozást. A felek megállapodhatnak abban, hogy a lízingelt vagyontárgy tulajdonjoga a szerződésben rögzített használati időtartam leteltével a jogosultra száll. A tulajdont a lízingbe vevő tipikusan ún maradvány érték megfizetése fejében szerzi meg, előfordul, azonban, hogy külön fizetési kötelezettség nélkül, pusztán a futamidő során fizetett lízingdíj fejében a tulajdonjog automatikusan átszálljon. Nincs akadály annak sem, hogy a felek olyan ügyletet kössenek, amely csak a használatra és hasznok szedésére irányul. Ebben az esetben nem kerül sor tulajdonváltozásra. A

lízingügylet tartós ügylet, és a tulajdonváltozásra csak a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor Speciális a fizetendő ellenérték is, hiszen a felek közötti korábbi kapcsolatra, a használatért fizetett díjra tekintettel a tulajdonjog megszerzéséért a vevő többnyire nem a forgalmi értéket téríti meg az eladónak. A felek általában magában a szerződésben határozzák meg a maradványértéket. b) A privatizációs lízing szükségképpen célul tűzi ki az eredendően állami tulajdonú társasági üzletrészek (hányadok) tulajdonjogának megszerzését. Vevőként privatizációs lízing esetén csak természetes személy lehet a szerződés alanya. A futamidő legfeljebb tíz év lehet. A lízingdíjat közvetve maga a lízingelt társaság termeli ki, olymódon, hogy a vevő a társaságnak vezetési-szervezési szolgáltatás fejében számlát nyújt be, és a társaságtól ily módon átvett összegből teljesíti az

eladóval szembeni fizetési kötelezettségeit. A vevőnek biztosítékot kell adni a szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére A vevőt már a futamidő alatt valamennyi tagsági jog megilleti a privatizációs törvény diszpozitív szabálya alapján. 3.2 Csomagküldő kereskedelem Csomagküldő kereskedésről akkor beszélünk, ha a kereskedő kizárólag az áru ismertetőjét (katalógusát) juttatja el a vásárlóhoz, vagy reklámban (hirdetésben) hívja fel az árura a figyelmet, és az ismertető, ill. reklám alapján kiválasztott és megrendelt árut szállítja (szállíttatja) a megjelölt címre. A legközelebbi rokonságban a minta szerinti vétellel áll. A jogszabály kötelezi a csomagküldő kereskedőt, hogy katalógusában azonosítható módon nevezze meg magát, tüntesse fel székhelyét, üzletének címét, továbbá nyilvántartási számát. A jogalkotó részben ezen előírásokkal, részben a csomagküldő kereskedő előzetes

nyilvántartásba vételével és ennek során a szükséges üzlethelyiség, szakképesítés stb. ellenőrzésével igyekszik megakadályozni rossz minőségű termékek forgalomba hozatalát. Kimondja a jogszabály, hogy megrendelés nélkül áru nem küldhető. 3.3 Házaló kereskedés Házaló kereskedésről akkor beszélünk, ha a kereskedő a terméket üzletén, telephelyén kívül, pl. a fogyasztó lakásán, vagy munkahelyén értékesíti A jogalkotó védeni kívánja a házaló kereskedővel ügyletet kötő természetes személyt. A védelem hat irányú: • a házaló kereskedő szakképesítéssel kell rendelkezzen, 6 • korlátozott az áruk köre: csak közismert rendeltetésű, bontatlan csomagolósít termék árusítható ilyen módon és bizonyos termékek nem hozhatók így forgalomba (jövedéki termékek, vetőmag, gyógyszer, nemesfém stb.), • a házaló kereskedő köteles használati-kezelési útmutatót adni a termékhez és írásban

tájékoztatni a fogyasztót jogairól, a házaló kereskedő nevéről és székhelyéről és a felelős személy adatairól, • tilos 20 óra és 8 óra között a fogyasztót lakásán felkeresni, • a fogyasztó elállhat a szerződéstől a szerződéskötéstől számított nyolc munkanapon belül, • a fogyasztóval szemben a szerződésből és a rendeletből fakadó kötelezettségek teljesítéséért egyetemlegesen felel az is, aki az eladónak az árut házaló kereskedés céljára átadta (amennyiben a házaló kereskedelmi tevékenységet munkaviszony keretében folytatják, akkor a munkáltatót terheli a felelősség). 3.4 További speciális adásvételek Az adásvétel létrejöhet közbeszerzés útján. Speciális adásvétel a termőföld elidegenítése Amikor a szellemi alkotáshoz fűződő kizárólagos jog cserél gazdát (pl. szabadalom átruházás, a szabadalmi igény átruházása, használati minta, ipari minta átruházása, védjegy

átruházás), illetőleg, amikor magának a szellemi alkotásnak a tulajdonjoga száll át (újítási szerződés, knowhow szerződés). 3. A SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉS 1. A szállítási szerződés gazdasági szerepe 1.1 A szerződéskötés és a teljesítés időben elválik egymástól A szállítási szerződés a tulajdonátruházási szerződések közé tartozik. Az adásvételből fejlődött ki. Halasztott adásvételnek is nevezik, mivel a szerződés megkötése és teljesítése szükségképpen elválik egymástól. A szállítási szerződésben a dolog birtokba adására sem kerül sor a szerződéskötéskor. A tulajdonjog átruházójának ugyanis a szerződéskötéskor még nem áll rendelkezésére a dolog. A teljesítésig eltelő időszakban készül fel a kötelezett a teljesítésre. A szerződés tárgyát a szerződéskötés és a teljesítés közötti létszakban fogja előállítani, ill. beszerezni A szállítási szerződés révén a jogosult

jövőbeni szükségleteinek kielégítésére vállalnak kötelezettséget. A kötelezett számára azért előnyös ez a szerződés, mert előre biztos piacot teremt termékeinek. 1.2 Megtévesztő elnevezés A szállítási szerződés nem az áru elszállítására irányul. Egy küldemény egyik helyről másikra való eljuttatására a fuvarozási szerződés szolgál. Ezzel szemben szállítási szerződés esetén valamilyen gazdasági tevékenység (beszerzés, gyártás, feldolgozás stb.) és az ily módon előálló dolog tulajdonának átruházása történik. Tartalmazhatja azt a kötelezettséget, hogy az árut a jogosult székhelyén kell átadni, ennek ellenére az eljuttatás nem feltétlenül része a szállítási szerződésnek. A szállítási szerződés tehát nem árutovábbítási, hanem tulajdonátruházó szerződés, ahol a szerződés tárgyának tulajdonjogát a szerződés megkötéséhez képest későbbi időpontban ruházzák át a jogosultra, tehát

a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás teljesítése időben elválik. 1.3 Történeti fejlődés 7 a) A Kereskedelmi Törvény szerint: „Szállítási ügylet: olyan áruk szállításának elvállalása, amelyeket a szállító fél (az eladó) avégből szerez meg (hogy azzal később ő teljesít) azaz: eladás, vétel szándékával" A jogalkotó csak a beszerzendő áru változatlan formában történő továbbértékesítését tekintette szállítási ügyletnek. A kötelezettnek tehát meg kellett vásárolni az árut b) A 206/1951. (XII 8) MT sz rendelet az állami vállalatok kötelezettségévé tette, hogy tervük hiánytalan teljesítése érdekében szállítási szerződéseket kössenek. E szállítási szerződés „alapján a teljesítés a szerződést követő időpontban történik". Az ötvenes években szerződéskötési kötelezettség érvényesült és a felek mozgásköre a szerződés tartalmának megállapítása tekintetében is

igen szűk volt. c) Az 1959. évi IV törvényben „Tervszerződések" elnevezéssel szerepelnek a szállítási, vállalkozási és építési szerződések legfontosabb közös szabályai. A Ptk-ban való elhelyezéssel elismerést nyert az, hogy ezen ügyleteknek „államigazgatási jogi kapcsolatai lazábbakká válnak és e szerződések fokozottan kerülhetnek az általános polgári jogi szabályok uralma alá." d) 1966-ban, majd 1977-ben egyre több szabályt tettek diszpozitívvé. 1977-től a szállítási szerződés a Ptk. önálló fejezetét képezi e) 1993-ban alakult ki a máig hatályos egyszintű szabályozás, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy a felek akaratát valóban tükröző szerződések jöhessenek létre. 2. A szállítási szerződés fogalma, jogforrása .,Ptk 379E (1) Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a

megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni." A szállítási szerződés olyan tulajdon-átruházási szerződés, amelynek fogalmi eleme a szerződés megkötése és a teljesítés megtörténte közötti időintervallum. A szállítási szerződést a Ptk. a XXXIV fejezetében tárgyalja (379 §-385 §) 3. A szerződés alanyai A szállítási szerződés kétoldalú szerződés, melyben a kötelezettet „szállítónak", a jogosultat „megrendelőnek" nevezzük. A szállító a „materiális" szolgáltatást nyújtó fél, aki értékesíti a terméket (kvázi eladó). A megrendelő a szükséglet hordozója (kvázi vevő). Szállítási szerződést bárki köthet, akár megrendelői, akár szállítói minőségben. A gyakorlatban a szerződő felek szinte kizárólag gazdálkodó szervezetek, ideértve 1993. október 30-tól e körbe tartozó egyéni vállalkozót is. A szerződés alanyai általában tartós gazdasági

kapcsolatban állnak egymással. Maga a szállítási szerződés akkor is tartós jogviszonyt hoz létre, ha korábban nem lett volna a felek között tartós gazdasági kapcsolat. 4. A szállítási szerződés tárgya A szerződés közvetlen tárgya az a magatartás. amelyet a feleknek vállalt kötelezettségük alapján ki kell fejteniük. A szerződés közvetett tárgya a dolog, amelyre ez a magatartás irányul 4.1 Közvetlen tárgy A szállító által kifejtendő magatartás az, hogy a szerződéskötést követően felkészüljön a teljesítésre és a szerződésben megjelölt időpontban teljesítsen. A szerződéskötés és a teljesítés közé ékelődő időszakban el kell készíteni a részletes terveket, be kell szerezni az alapanyagot és az alkatrészeket, be kell indítani a termelési folyamatot, vagy meg kell valósítani a kereskedelmi tevékenységet. 8 A megrendelői magatartás a fizetésre történő felkészülés. 4.2 Közvetett tárgy . Elvben

bármilyen dolog a szállítási szerződés tárgyaként szerepelhet A gyakorlatban ipari tömegtermékek szolgálnak a szállítási szerződés tárgyaként. (Mezőgazdasági termékek egy másik szerződéstípus!) A szállítási szerződés általában azért szól sorozatban előállított tömegtermékekre, mert egyedi darabok előállítására a felek általában vállalkozási szerződést kötnek. 5. Tartalom Valamennyi szerződéstípus tartalmát a felek jogai és kötelezettségei adják. 5.1 A szállító főkötelezettsége A szállító a Ptk. szerint arra köteles, hogy a „dolgot átadja" a megrendelőnek Nem csupán a dolog birtokba adására hanem köteles hanem arra is, hogy a dolog tulajdonjogát átruházza a megrendelőre. 5.2 A megrendelő, főkötelezettségei Két magatartás tanúsítására köteles: át kell, hogy vegye a dolgot és meg kell fizesse az árát. A megrendelő jogállása a főkötelezettségek tekintetében az adásvételi

szerződésben szereplő vevő helyzetéhez hasonló. Lényeges eltérés, hogy a megrendelői kötelezettségek kifejtésére a kikötött későbbi időpontban, vagy időszakban kell sort keríteni 6. Szerződéskötés 6.1 A megállapodás tartalma a) A szállítási szerződés - mint minden konszenzuál szerződés - a felek megállapodásával, egybehangzó akarat-kijelentésével jön létre. A felek között a lényeges, vagy a felek bármelyike által lényegesnek minősített szerződési elemeket illetően akarategységnek kell lenni. Egybehangzó akaratnyilatkozat kell tehát a felek részéről atekintetben, hogy mit, mennyit, mikorra, mennyiért kell átruházni. Ilyen lényeges elemmé válhat a méret- vagy színválaszték, a teljesítés helye, az ellenérték megfizetésének módja, vagy a fizetési biztosíték léte, vagy bármely más dolog, amit a felek fontosnak tartanak. Megállapodhatnak úgy is, hogy a megrendelő egyes minőségi feltételeket (szín,

minta, kivitel, stb.) a szerződéskötést követően egy meghatározott időpontig egyoldalúan meghatározhat. Ez a részbeni alakító jog azt a célt szolgálja, hogy rugalmasabban lehessen a kereslethez igazodni. Ilyen esetekben a szállítási szerződés már akkor létrejön, amikor a felek a minőségre vonatkozó egyes feltételek említett módon történő későbbi meghatározásában megállapodtak. Ha a felek megállapodása szerint a szállító későbbi időpontban fog mintát bemutatnia megrendelőnek: „Ilyenkor a felek között a minőségben a szerződés aláírásakor még nincs megállapodás, ennek hiányában pedig nem jött létre a szerződés sem. A szerződés csak későbbi időpontban, akkor jön létre, amikor a szállító által bemutatott mintát a megrendelő elfogadta" (GK 73.) 9 b) A Ptk. a szerződéskötéssel kapcsolatban a minőség témakörét emeli ki - a dolog minőségének meghatározására, - a minőség (és a mennyiség)

megvizsgálási módjának rögzítésére, - a kifogásolás rendjének kialakítására hívja fel a szerződők figyelmét a jogalkotó. A Ptk 380. §-a felsorolja, hogy milyen eszközöket ill módszereket vehetnek a felek igénybe: - szabvány - műszaki feltétel - más előírás, - mindkét fél által ismert szokvány, - mindkét fél által ismert mintaszabályzat, - minta, - részletes leírás. 6.2 A megállapodás alakszerűtlensége A szállítási szerződés írásba foglalása nem kötelező. Nincs tehát jogszabály által előírt alaki érvényességi kellék. A gazdálkodó szervezetek az esetek döntő többségében megállapodásukat írásba foglalják. 6.3 Általános szerződési feltételek alkalmazása A szállítási szerződések gyakran általános szerződési feltételek használatával jönnek létre.Tartós gazdasági kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek között célszerű, ha a felek előre kidolgozzák és rögzítik azokat az

előírásokat, amelyeket irányadóknak tekintenek jövőbeni kapcsolatukra.A gyakorlatban többnyire maguk a szállítók dolgoznak ki blankettákat 7. A szerződés megkötésétől a teljesítésig terjedő szakasz 7.1 Előszállítás Előszállításról akkor beszélünk, ha a szállító a dolgot a szerződésben rögzített teljesítési időt megelőzően kívánja a megrendelő birtokába adni. Az előszállítás tilos A szállító a határnapot vagy határidőt megelőzően nem teljesíthet a megrendelő beleegyezése nélkül. Abban az esetben, ha a megrendelő mégis korábban adja át a dolgot, az nem minősül jogi értelemben teljesítésnek, és az ellenérték sem válik esedékessé. Ilyenkor a felelős őrzés szabályai lesznek irányadóak. A megrendelőnek a dolgot a szállító veszélyére és költségére kell őriznie 7.2 Készre- jelentés A szerződéskötéstől a teljesítésig terjedő időszakban a feleknek fokozottan együtt kell működni. Az

együttműködési kötelezettség elsősorban a másik fél tájékoztatását jelenti A szállítót terhelő legfontosabb tájékoztatási kötelezettségek a készre jelentés és az akadályközlés. 10 A szállítási szerződésekben a teljesítés időpontjaként gyakran egy időszak (egy hónap, egy negyedév) szerepel. A szállító jogszerűen teljesít az időszak első és utolsó napján is A szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről értesíteni. A készre-jelentés tehát a tényleges teljesítési időpont közlése. A szállító köteles megadni azt a konkrét napot a szerződésben meghatározott időszakon belül, amelyen a dolog fizikai átadására sor kerül. Ennek a tájékoztatásnak legalább három nappal kell a teljesítést megelőznie 7.3 Akadályközlés Az akadályközlés tájékoztatás a szolgáltatás várható késedelméről vagy meghiúsulásáról. Az akadályközlés is egy értesítési kötelezettség, amely a

szállító kárenyhítési kötelezettségéből fakad, nem szünteti meg a szerződést, a szerződésszegés következményei alól sem mentesít. Ha a szállító az akadályközléssel egyidejűleg kezdeményezi a szerződés módosítását is, és ezt a megrendelő elfogadja, az már a szerződés módosítását jelenti. Ha - még a késedelem beállta előtt tett - a határidő hosszabbítására irányuló módosítási ajánlatot a megrendelő elfogadja, a szerződés a határidő tekintetben módosul. A megrendelő hallgatása nem jelent automatikusan beleegyezést. A módosításhoz - a hallgatáson túl - ráutaló magatartás, vagy kifejezett elfogadás szükséges. 7.4 Objektív elállási jog a) Az elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a másik fél hozzájárulása nélkül is megszünteti a szerződést. Olyan jogosultság, amely alapján a megrendelő a szerződést egyoldalú nyilatkozatával indokolás nélkül megszüntetheti. Az indokolási

kötelezettség hiánya nem csak annyit jelent, hogy nem kell a szállítóval közölni azt, hogy milyen körülmény miatt nem tart a megrendelő a szerződésben meghatározott dologra igényt. Az indokolásnélküliség jelentőségét az adja, hogy nincs szükség a másik fél súlyos szerződésszegésére, vagy a szerződésben meghatározott valamely más okra ahhoz, hogy a szerződést megszüntessék. Társadalmi méretekben takarékosabb megoldás, ha a jog nem ragaszkodik a célját veszített szerződés teljesítéséhez. b) Van néhány korlátja. • Csak a megrendelőt illeti meg • Csak a teljesítésig gyakorolhatja jogát. A törvényszövegben szereplő „bármikor elállhat" megfogalmazást a GK. 16 számú állásfoglalás „átírta" az alábbiak szerint: „A megrendelő az . elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg." • A megrendelő köteles a szállító kárát

megtéríteni, azt a kárt, ami az elállásból fakad. Az objektív elállás a megrendelő törvényben biztosított joga, e joggyakorlás folytán a szállítót ért kár megtérítése kártalanítás (nem kártérítés). Objektív elállási jog esetén a megrendelő köteles megfizetni a szállító kárát, míg szankciós elállás esetében a szerződést megszüntető fél követelhet kártérítést partnerétől, aki magatartásával okot adott az elállásra. c) Az elállás tipikus jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása. Előfordulhat, hogy az eredeti állapot már nem állítható helyre, vagy nemzetgazdasági érdek, vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek az in integnim restitutióval szemben áll. Ekkor bármelyik fél kérelmére a szerződést csak a jövőre nézve szűnteti meg a bíróság. Részteljesítés esetén, pl a már teljesített szolgáltatásokat nem kell visszaadni. Értelemszerűen a feleknek ilyenkor is el kell

számolni. 11 8. A teljesítés szakasza 8.1 A teljesítés helye A Ptk. Kötelmi jog Általános részében elhelyezett norma szerint gazdálkodó szervezetek esetében a jogosult székhelye, telephelye, illetőleg fuvarozó közbejöttével történő teljesítés esetén a rendeltetési állomás minősül a teljesítés helyének. Szállítási szerződés esetén a megrendelő a jogosult, tehát a megrendelő székhelye, telephelye a teljesítési hely. A felek eltérően is megállapodhatnak. A szállító számára kedvezőbb, ha saját székhelyén teljesíthet, mert így a teljesítésre korábban kerülhet sor, és korábban kaphatja meg az ellenértéket. Előnyt jelent a szállítónak, hogy nem neki kell szerződni a fuvarozóval, és nem neki kell viselni az ezzel kapcsolatos költségeket és kockázatokat. Amennyiben a teljesítés helye a szállító telephelye, és a megfelelő időben feladott értesítésre a megrendelő az átvételre nem jelenik meg, a

szállító a terméket felelős őrzésbe veszi. Ilyenkor az ellenszolgáltatás esedékessé válik 8.2 A teljesítés ideje A szállítási szerződés teljesítésére a szerződés megkötését követő későbbi időpontban, vagy időszakban kerül sor. Raktárkészlet nélküli termelés esetén nemcsak a teljesítés napját, de napszakát is rögzítik Jellemzően egy időszakot határoznak meg a szállítási szerződésben, amely időszakon belül bármikor jogszerű a teljesítés. Korábban a negyedév volt a szállítási szerződések tipikus időszaka, ma jellemzőbb az egy hónap, vagy két hét időtartam alkalmazása. 8.3 A teljesítés módja 8.31 Mennviségi átadás-átvétel A szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve adja át. A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás időtartama alatt megóvja. Az átvétel első fázisában elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni az árut. A

csomagokat nem kell kibontani. A megrendelő joggal feltételezheti, hogy a csomagokban a csomagoláson feltüntetett mennyiségek találhatók. A csomagok számát és a teljes szállítmány súlyát az érdekeltek együttes jelenlétében kell megállapítani. A mennyiségi átvétel második szakaszában a megrendelő már egyedül fejezi be a mennyiség ellenőrzését. Ezt az átvételtől számított nyolc nap alatt meg kell kezdeni és a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan kell elvégezni. 8.32 Minőségmegvizsgálás A minőség megvizsgálás szabályait részletes leírással vagy más módszerekkel a szerződésben rögzíteni kell. E szabályokat a teljesítés során be kell tartani Diszpozitív szabályként a Ptk. az átvevő telephelyét jelöli meg a minőség megvizsgálásának színteréül. A megrendelő a minőség megvizsgálását haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított nyolc nap alatt meg kell kezdje és azt a

megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan kell elvégeznie. Átvétel alatt a bruttósúly és darabszám szerinti átvétel értendő A jogosult - ha jogszabály kivételt nem tesz - a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e. Tömegcikk átvétele alkalmával - ha a szállítási szerződésben a megvizsgálás módja nem volt kikötve - a megrendelő a dolog minőségét csak a szokásos és elvárható mértékben - általában szúrópróbaszerűen - köteles megvizsgálni (GK 73. sz) Nem áll fenn megvizsgálási kötelezettség, ha a megrendelő a dolgot kicsomagolás nélkül három napon belül tovább küldi. Akkor, ha a megrendelő él „tranzitjogával", a mennyiségi és a minőségi vizsgálatot a címzett harmadik személynek kell elvégezni. 12 Azokat a tulajdonságokat, amelyeket minőségi tanúsítvány igazol, vagy amelyre a szállító jótállást

vállalt, az átadás-átvétel során nem kell vizsgálni [Ptk. 283 § (2) bek] 8.33 Kifogásolás Ha a megrendelő a vizsgálat során minőségi hibát észlel a törvénynél .fogva két dologra köteles: • a hibát haladéktalanul közölni köteles a szállítóval és • szavatossági igényét is meg kell jelölnie. A minőségi hibák kifogásolásának szabályait részletes leírással vagy más módszerekkel a szerződésben rögzíteni kell. 8.4 Teendők a fuvarozóval szemben Akkor, ha a küldemény sérülten, hiányosan érkezik csak záros határidőben, precíz alakiságok betartásával megtett igényérvényesítés alapján lehet sikerrel fellépni a fuvarozóval szemben. A fuvarozóval a szállító áll jogviszonyban, mégis a megrendelő köteles a fuvarozóval szembeni intézkedések megtételére. A megrendelő az általa tett intézkedésekről köteles a szállítót haladéktalanul értesíteni. Az esetleges mulasztás, késedelem jogkövetkezményei a

megrendelőre települnek. A megrendelő nem követelheti azoknak a károknak a megtérítését a szállítótól, ill. felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetőek lettek volna. 8.5 Az ellenérték teljesítése A szállítói szolgáltatás és a megrendelői ellenszolgáltatás a teljesítéskor egyidejűleg esedékes. A felek eltérően is megállapodhatnak és előírhatják, hogy valamelyik félnek elöl kell járnia a teljesítéssel. Az a fél, akinek a szolgáltatással elől kell járnia megfelelő biztosíték hiányában saját szolgáltatását megtagadhatja a Ptk. 281 § (2) bekezdésében felsorolt esetekben 9. A szerződésszegés 9.1 Késedelem A teljesítés időleges elmaradásának nincs speciális jogkövetkezménye. Gyakori, hogy a szállítási szerződések a késedelem tartamától függő kötbérrel szankcionálják a teljesítési határidő, ill. az időszak utolsó napjának elmulasztását 9.2 Hibás teljesítés 9.

21 Hibás telj esítési kötbér A hibás teljesítésnek gyakran alkalmazott jogkövetkezménye a kötbér. 13 9 2.2 Igényérvénvesítés a közreműködővel szemben A Ptk. időben megnyújtja a szállító közreműködőjének helytállási kötelezettségét A közreműködő hibás teljesítése alapján a szállítót felelősség terheli a megrendelővel szemben A szállító mindaddig érvényesítheti jogait a közreműködőjével szemben, amíg a megrendelővel szemben helytállni köteles. A közreműködővel szembeni igényérvényesítés időbeni megnyújtásának az előfeltétele a minőség megvizsgálásának határidőn belüli elvégzése a szállító által. Csak a rejtett hibákra vonatkozik a meghosszabbodott igényérvényesítési határidő. Ha a szállító azért nem fedezte fel a közreműködő hibás teljesítését, mert jogszabályban rögzített minőségmegvizsgálási kötelezettségét elmulasztotta, vagy késve teljesítette, akkor

igényérvényesítési lehetősége nem hosszabbodik meg. Nem csupán a kártérítés 5 éves határideje, hanem a szavatossági és jótállási igények érvényesítésére vonatkozó határidők is meghosszabbodnak a közreműködővel szemben. 4. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉS 1. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés gazdasági szerepe Jogalkotó az adásvételtől elkülönítette és sui generis szerződéstípussá tette a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A felek kapcsolatában az átlagos szintet meghaladó együttműködésre van szükség, miközben - a mezőgazdaság sajátosságai folytán - az átlagosnál jobban különbözik a felek gazdasági pozíciója. 1.1 A felek gazdasági tevékenységének szervezése A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a felek között tartós jogviszony alakul ki. A kötelezett számára piacot, a jogosultnak árut biztosít (a szállítási szerződések

kapcsán látott módon). A megrendelő nemcsak a piaci kívánalmak továbbításával befolyásolja a termelést (termékváltásra, fajtaváltásra, magasabb minőségre ösztönöz), hanem sokszor vetőmag, szaporító anyag biztosításával, vemhes jószág, növendék állat kihelyezésével, növényvédő szer, takarmány átadásával esetleg know-how rendelkezésre bocsátásával közvetlenül is segíti partnere gazdálkodását. 1.2 A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fajtái A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés olyan sui generis szerződés, amely a mezőgazdasági termékek forgalmazására és a mezőgazdasági tevékenység szervezésére szolgál. Három, egymástól sok tekintetben különböző jellegű ügyletet takar. a) Alapesetben tulajdonátruházó szerződés, amely áruk későbbi átadására irányul. A szerződés értelemszerűen agrár jellegű termékek birtokának és tulajdonjogának átruházására irányul. A

birtokbaadás és a tulajdonátszállás a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban következik be. b) A másik tipikus formája sok tekintetben a vállalkozási szerződéshez áll közel. Itt is mezőgazdasági tervékek későbbi átadására kerül sor (eredmény), de a szerződés nem a mezőgazdasági termés mennyiségét, hanem az agrártermék előállításával kapcsolatos kötelezettségeket tartalmazza. A felek a megművelendő föld nagyságát, a hizlalandó állatok számát rögzítik a szerződésben. Az, hogy a termés mekkora lesz, a felhizlalt állatok milyen súlyt értek el, sok tekintetben a felek akaratán, eljárásának gondosságán kívüli körülményektől 14 függ. A szerződés arra a termésre, szaporulatra szól, ami a szerződésben rögzített tevékenység eredményeképpen jön létre. c) A több évre szóló mezőgazdasági szerződések egyes fajtái a társasági szerződéseknél tapasztalható kockázat-közösséget és a

keletkező nyereségen való osztozást is célul tűzik ki. 1.3 A mezőgazdaság sajátosságai A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó jogi normák „méltányolják" azt, hogy nagyszámban léteznek a termelő tevékenységétől független kockázatok. A jogalkotó védi a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező termelőt. A gazdasági helyzetben bekövetkezett erőeltolódást (az egyensúly hiányát) a szabályozás bizonyos fokig ellensúlyozni kívánja Néhány példa: a) A növénytermesztésre jelentős hatást gyakorolnak a természeti tényezők. A napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége és megoszlása befolyásolják, hogy a termés mikorra érik be. A jog nem kényszeríti a termelőt arra, hogy mindenképpen „várja meg" a szerződésben meghatározott teljesítési időpontot. A jogalkotó a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések kapcsán a teljesítési határidőt rugalmasan

kezeli. b) A természeti körülmények, új betegségek (pl. tűzelhalás), kártevők meghatározzák a termés mennyiségét, minőségét. Sárándi professzor szerint „a mezőgazdaság nem gyár, a paradicsom nem anyacsavar." Az állattenyésztésben a járványok és a felhasznált takarmány minősége jelent aránytalan kockázatot. A mezőgazdasági termelés kockázatait veszi figyelembe a jogi szabályozás a kisebb termésből származó „szerződésszegés" enyhébb elbírálása kapcsán c) A mezőgazdasági termék a termelési ciklus végén tömegesen kerül a piacra és emiatt túlkínálat jelentkezik. A mezőgazdasági termékek piacán a keresleti és kínálati viszonyok alakulása folytán felvásárló kedvező helyzetben van a termelővel szemben. Ennek jogi ellensúlyozására szolgálnak a jogosuld késedelem idején irányadó kárveszélyviselésre a teljesítés helyére és a fuavarozóval szembeni megrendelői kötelezettségekre vonatkozó

normák. 2. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalma, jogforrása .,Ptk 417§ (1) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértékét megfizetni. (2) A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehet. (3) Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést." A termelő agrártermék szolgáltatására vállal kötelezettséget úgy, hogy a birtokba adásra és a tulajdonjog

átruházására a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés dologszolgáltatásra irányuló áruszerződés: a termelő főkötelezettsége az agrártermék átadása. A szerződés második fajtájánál a mezőgazdasági jellegű munkavégzés (növénytermelés, állat nevelése, hizlalása), és e tevékenység tárgyiasult eredményének a jogosult tulajdonába adása a fő kötelezettség 15 (eredménykötelmi jelleg). A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a Ptk XXXVI fejezete [Ptk 417-422 §] szabályozza (1993 évi XCII Törvény) A Ptk. 422 § (4) alapján a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában az adásvétel, illetve a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződéshez szorosan kapcsolódnak egyéb jogszabályok is, amelyek jelentősen befolyásolhatják

a terhelő jövedelmét (pl. az állami felvásárlással garantált árak, árkiegészítések, exporttámogatás, stb.) 3. A szerződés alanyai Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés kétpólusú ,jogügylet. A kötelezettet „termelőnek", a jogosultat „megrendelőnek" hívják. Szerződést mind megrendelőként, mind pedig termelőként bárki köthet. Többnyire gazdálkodó szervezetek kötnek ilyen szerződést. Kötelezetti oldalán igen gyakran egyéni vállalkozó áll, aki szintén gazdálkodó szervezetnek minősül. 4. A szerződés tárgya 4.1 Közvetlen tárgy A szerződés közvetlen tárgyaként szereplő magatartás a termelő oldalán halasztott tulajdonátruházás és/vagy mezőgazdasági termelő tevékenység folytatása. Eshetőlegesen a nyereség ill. veszteség megosztására is sor kerülhet 4.2 Közvetett tárgy A szerződések tárgya mezőgazdasági termény, termék és állat. A mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódó ipari

termékek - traktor, növényvédő szer, táp stb. - nem tárgyai a mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseknek. Az ilyen dolgok tulajdonának későbbi átruházására szállítási szerződés köthető, azonnal beszerzésük adásvétel útján oldható meg. Gazdálkodó szervezet az általa beszerzett agrártermékre is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, egyéb jogalany csak maga termelte terményt, terméket, saját nevelésű, hizlalású állatot szolgáltathat e szerződéstípus keretében. A szolgáltatás tehát a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő személyek tekintetében zártfajú, mely ténynek a szerződés lehetetlenülése kapcsán van jelentősége. Jelentős számban csak egyéni vállalkozónak nem minősülő mezőgazdasági kistermelők kötnek mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A megrendelő - amikor saját tevékenységével előmozdítja a termelő tevékenységét vetőmagot, szaporító

anyagot. vegyszert, növényvédő szert illetőleg tenyészállatot, növendék állatot, takarmányt és know-how-t biztosíthat. A szállítási szerződésnek a szabályai alapján kell elbírálni az ezekkel kapcsolatos szerződésszegést. 5, A szerződés tartalma A termelő főkötelezettsége az agrártermék -szerződéskötéshez képest későbbi - birtokba adása és tulajdonjogának átruházása. A Ptk. a tulajdonba adás alternatívájaként említi a kezelésbe adást is, amelynek az állami tulajdonú szerződők között volt jelentősége korábban A megrendelőnek két fő kötelezettsége van: át kell vegye az agrárterméket és meg kell fizesse az ellenértéket. 6. Szerződéskötés 16 A feleknek legalább a szerződés lényeges elemeiben meg kell állapodniuk. A szerződő feleknek akarategységre kell, hogy jussanak a szolgáltatás tárgyának minőség, mennyiség és választék szerinti meghatározása; a teljesítés ideje, valamint az

ellenszolgáltatás tekintetében, továbbá minden olyan kérdésben. amelyet bármelyikük fontosnak minősít A konszenzussal létrehozott szerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges, bár ennek elmulasztása orvosolható. 6.1 A lényeges elemek meghatározása a szerződésben a) A szolgáltatás tárgyának meghatározása értelemszerűen a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben (tonna, liter, darab, stb.) történik Amikor a szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, akkor a felek a mennyiséget meghatározhatják vagy az általuk meghatározott terület teljes termésében, vagy annak egy részében. Amikor állat nevelésére szól a szerződés, a mennyiség az állat teljes hozama (pl. gyapja, teje stb) vagy ennek hányada Akkor, ha állat hizlalására szól a szerződés, a mennyiség tipikusan maga a felhizlalt állat, vagy a tenyészállat felhizlalt szaporulata. b) A minőséget,

a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. Itt is irányadó mindaz, ami a szállítási szerződés kapcsán rögzített. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés sajátossága, hogy amikor a szerződés tárgya maga termelte termény, termék, illetőleg saját nevelésű vagy hízlalású állat, akkor önmagában ez a megjelölés jelent bizonyos minőséget is, hiszen a termelés a felek által előre ismert helyen és körülmények között, az adott termelőtől megszokott gondossággal történik. c) A több évre szóló mezőgazdasági szerződésnél a vételárat nem kell megállapítani a szerződéskötés során. Az ellenértékben való megegyezés nélkül is beszélhetünk konszenzusról a felek között. 6.2 Alakszerűségi

követelmény a) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen csak írásban köthető meg. A feleknek legalább a szerződés lényeges tartalmi elemeit írásba kell foglalniuk. Az írásbeliség követelménye legalább egyszerű okiratba foglalást jelent. b) Az írásba foglalás elmulasztása esetében is érvényesnek kell tekinteni a szerződést, ha bármelyik fél a szerződésből szárinazó kötelezettségeit teljesítette. Rendkívül csekély mértékű részteljesítés nem eredményezi a szerződés érvényes létrejöttét. A jóvátehetetlenül elkésett kötelezettségteljesítés sem eredményezheti a szerződés érvényessé válását. 7. A szerződés létrehozásától a teljesítésig terjedő szakasz sajátosságai A szerződés megkötése és a teljesítés időben elválik. A felek között tartós kapcsolat jön létre 7.1 Teljesítést elősegítő szolgáltatások 17 A felek a törvény szerinti kötelezettségeket

meghaladó szolgáltatásokat nyújthatnak egymásnak. A szolgáltatásokhoz gyakran tájékoztatási kötelezettség is kapcsolódóik Gyakori, hogy a megtermelt terményt átmenetileg a termelő raktáraiban, helységeiben tárolják. Ennek során a termény minőségének megóvásához szükséges tevékenységekről gondoskodni kell. A tárolás és a búza átforgatása a termelő részéről a megrendelőnek nyújtott szolgáltatás. Ahhoz, hogy a szolgáltatás és annak igénybevétele jogi kötelezettséggé váljon, a feleknek abban meg kell állapodniuk. A Ptk szövege szerint a megállapodásnak magában a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kell megtörténni. 7.2 Termeltetési kapcsolat Gyakori, hogy a megrendelő termeltetőként lép fel. A felek közötti intenzív együttműködés keretében a megrendelő egyfelől know-how jellegű információt nyújt a termelőnek a termelési folyamathoz, másfelől szolgáltatásaival elősegíti a másik

fél teljesítését. Sokszor előfordul, hogy a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja. Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a tervelő csak ezt használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel kapcsolatban a termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta, vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította. 7 . 3 E l s z ám ol ás A mezőgazdasági termelés fokozottan kockázatos, a külső körülmények hatásának kitett tevékenység. Ezt a kockázatot a termelő viseli Nem hivatkozhat arra, hogy a termelés eredményéből a megrendelő által nyújtott szolgáltatások megtérítésére sem futja. Az általa átvett értéket a szerződésben meghatározott időpontban ki kell, hogy egyenlítse, ill. meg kell, hogy fizesse. 7 . 4 É r t ék cs ökken és Az agrártermék sajátossága, hogy feldolgozatlan

állapotban nem tárolható változatlan minőségben egy bizonyos időhatáron túl. Ugyanez vonatkozik a szaporítóanyagokra, vetőmagvakra, tenyészállatokra. Az átvételi késedelemmel okozott értékcsökkenés annak a félnek a terhére esik, aki ilyen termékek átvételére köteles és e kötelezettségének késedelmes tesz eleget. A késedelmes fél mentesül az értékcsökkenés viselésének kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős. A késedelemért felelős fél az értékcsökkenésért közvetlenül nem felelős, mégis az ő terhére esik. Ahhoz, hogy mentesüljön, neki kell bizonyítani a másik fél felelősségét. A Ptk által ritkán alkalmazott „rábizonyítás" kötelezettsége érvényesül. Nem a partnernek kell kimentenie magát, hanem a késedelemben lévőnek kell bizonyítania partner felelősségét. A bizonyítás sikertelenségének kockázatát a jog a késedelembe eső félre telepíti.

7.5 Akadályértesítési (akadályközlési) kötelezettség Akadályértesítési (akadályközlési) kötelezettség terheli a feleket. A Ptk mindkét felet kötelezi arra, hogy szerződő partnerét haladéktalanul értesítse, ha a szerződésben vállalt bármely kötelezettség teljesítése előre nem látott akadályba ütközik. A tájékoztatásnak minden lényeges kérdésre ki kell terjedni, pl. késedelemről, vagy meghiusulásról van e szó, csak a vállalt kötelezettségek egy része, vagy teljes köre érintett, várhatóan mikor hárul el az akadály stb. Az akadályközlés tipikusan a termelő oldalán fordul elő Nem terheli akadályközlési kötelezettség a felet, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett, pl. országos természeti katasztrófa kapcsán Az akadályközlési kötelezettség elmulasztásának külön nevesített szankciója nincs, elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során kell figyelembe venni. Az

akadályértesítési 18 kötelezettség elmulasztása a kárenyhítési kötelezettség megszegését jelentheti. Kár keletkezhet amiatt, hogy a másik fél nem tud megfelelő és kellően hatékony intézkedéseket termi. 8. A teljesítés 8.1 A teljesítés ideje a) A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés teljesítésére a szerződéskötéshez képest későbbi időpontban kerül sor. A teljesítés pontos időpontját a felek a szerződésben rögzítik A teljesítés időpontjaként a felek megállapíthatnak: 1. egy napra pontosan megállapított teljesítési időpontot (határnapot), 2. véghatáridőt, vagy 3. egy teljesítési időszakot A teljesítés naptári nap pontosságú meghatározása szántóföldi növények esetében általában nem jellemző. Az állattenyésztésben a teljesítési határnap sokkal gyakoribb, mint a növénytermesztésben. A véghatáridő és a teljesítési időszak mindkét mezőgazdasági ágban jellemző. b) A Ptk.

tekintettel van arra, hogy a termés korábban beérhet, a jószág korábban elérheti a vágósúlyt, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet. A szállítási szerződéssel ellentétben az előszállítás megengedett A termelő köteles a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt előzetesen értesíteni. A termelő olyan időben kell értesítse a megrendelőt, hogy az átvételhez szükséges felkészülési idő rendelkezésre álljon. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő a felelős A Ptk. nem követeli meg a megrendelő értesítését akkor, ha egy teljesítési időszakot határoztak meg teljesítési időpontként és a teljesítésre ezen időszakon belül kerül sor. Szállítási szerződés esetén érvényesül ilyen tájékoztatási kötelezettség, mezőgazdasági termékértékesítési szerződés kapcsán csak az előszállításhoz kapcsolódik. 8.2 A

teljesítés helye A teljesítés helye a termelő telephelye. Minden esetben a kötelezett telephelye a teljesítés helye, akkor is. ha a szerződő felek gazdálkodó szervezetek, sőt akkor is, ha a teljesítéskor fuvarozót vesznek igénybe. A teljesítés helyére vonatkozó szabály diszpozitív, tehát a felek eltérhetnek tőle. 8.3 A teljesítés mennyisége A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni. A szerződésben megjelölt és a még jogszerű teljesítésnek minősülő mennyiség között az eltérés a törvény szerint 10% lehet. A hatályos szabályok alapján a szerződésben rögzített mennyiségnél többet a megrendelő nem köteles elfogadni. A szerződés szerinti mennyiségtől való eltérés szabálya diszpozitív norma, tehát attól a felek négyféle módon is eltérhetnek: 1. kizárhatják az eltérés lehetőségét a szerződésben rögzített mennyiségtől, 2. 10%-nál kisebb

mértékű eltérést engednek csak meg, 3. 10%-nál nagyobb eltérést is megengednek, 4. a szerződésben rögzített mennyiség túllépését is jogszerűnek ismerhetik el 8.4 A teljesítés módja Fuvarozó közbejöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles - a termelő érdekében a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a 19 termelőt haladéktalanul értesíteni. E feladatra gyakran fuvarozókat is igénybe vesznek a termelők. A megrendelő a fuvarozóval általában nem áll szerződéses kapcsolatban A megrendelő köteles pl. az áru mennyiségét és minőségét ellenőrizni, a fuvarokmányban rögzített adatoktól való eltérés esetén részletes kárjegyzőkönyvet felvenni és mindezekről a termelőt haladéktalanul értesíteni. Ha a megrendelő e kötelezettségének nem tesz eleget ennek szankciójaként nem követelheti a termelőtől azon kárainak megtérítését,

illetőleg az ő megrendelőjével szemben felel a termelőnél bekövetkezett olyan károkért, amelyek a fuvarozóval szemben egyébként érvényesíthetőek lettek volna. 8.5 Az ellenszolgáltatás Visszterhes szerződések esetében általános szabály, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell a szolgáltatással szembenálló ellenszolgáltatás mértékét kivéve pl. a több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A felek által a szerződésben megállapított, kialkudott ellenérték a teljesítéssel válik esedékessé. Abban az esetben, ha a megrendelő a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújtott a termelőnek, aki azt nem fizette meg. a teljesítéskor beszámításra kerül sor 9. Szerződésszegés 9.1 A szerződésszegés fajtái A tipikus esetei: késedelem, hibás teljesítés, teljesítés megtagadása, lehetetlenülés A szerződés lehetetlenülésének, vagy részbeni lehetetlenülésének viszonylagos gyakori

előfordulása az időjárási körülmények folytán következik be. Nem ritka a teljesítés megtagadása sem. Túlkínálat esetén a megrendelő, áruhiány esetén a termelő „eshet kísértésbe. Nagy termés esetén a megrendelő megtagadja a szerződött áru átvételét, mivel a piacon jóval olcsóbban szerezhet be ugyanolyan terméket. A kis termés általában áremelkedést indukál, ilyenkor a termelő igyekszik kibújni. 9.2 Jogkövetkezmények a) A késedelem kapcsán az átvételi kötelezettség késedelmes teljesítéséhez kapcsolódóik speciális jogkövetkezmény. Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás természete miatt bekövetkezett értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik. kivéve, ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős . b) Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során kell figyelembe venni. c) A kötbér viszonylag gyakran alkalmazott

jogkövetkezménye a szerződésszegésnek. d) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés esetén az előszállítás nem jogellenes, a termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet. Az előszállításnak nincsenek szankciói. 10. A több évre szóló termékértékesítési szerződés A több évre szóló termékértékesítési szerződés révén a felek a tartós jogviszony keretében közelebb kerülnek egymáshoz, lobban megismerik a másik igényeit és lehetőségeit. Három csoportját különböztethetjük meg. a) Az első csoportba tartozó szerződéseknek nincs több fogalmi ismérvük, mint amit maga a név kifejez. Az ilyen szerződések hosszabb időszakra, legalább két évre jönnek létre A szerződésben a feleknek nem kell az árban megállapodniuk. Nem arról van szó, hogy a feleknek ne kellene meghatározni az árat, csak arról, hogy azt nem magában a több évre szóló mezőgazdasági

termékértékesítési szerződésben és nem a kapcsolat teljes tartamára 20 vonatkozóan kell meghatározni. A több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződés létrejön az ár meghatározása nélkül is. Ebben a kérdésben a jogalkotó nem várja el a felek konszenzusát. A feleknek az egyes gazdasági évekre szóló szerződésekben az árban meg kell állapodniuk. b) A termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést a felek közös kockázatviselés mellett is végezhetik ami a felek magatartásának körén kívüli eseményekből fakadó károk és veszteségek megosztását jelenti. Ha a termelésre vonatkozik a közös kockázatviselés, akkor a megrendelő az, aki részt vállal a termelő tevékenységének kockázatában. A feldolgozás, értékesítés közös kockázata azt jelenti, hogy a termelő az, aki vállalja, hogy egy másfajta tevékenység előre nem látható veszteségének egy részét viseli. Ez utóbbi esetekben a felek

már a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés tárgykörén kívül eső, de ahhoz szorosan kapcsolódó, annak gazdasági folytatását jelentő tevékenységekre nézve működnek együtt. c) A felek nyereségmegosztásban is megállapodhatnak a több éves mezőgazdasági termékértékesítési szerződés keretében. Ebben az esetben még kevésbé fontos, hogy egymás között milyen árat állapítanak meg. Ehelyett azt kell tisztázniuk, hogy az egyesített tevékenységük eredményeként létrejövő értékhez milyen arányban járulnak hozzá Azt kell rögzíteni a szerződésben, hogy a mezőgazdasági termelés, pl. 60%-át, míg a piackutatás, értékesítés és fuvarozás 40%-át jelenti a közös tevékenységnek. Ilyenkor a megrendelő által végzett „továbbértékesítés" során elért árbevételen kell 60-40%-os arányban osztozkodni (eldöntendő természetesen a költségek viselése, megtérítésének ideje stb.) Akkor, ha a felek a

több évre szóló mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a feldolgozásra is kiterjedő nyereségmegosztással hozzák létre, már a társasági jogviszonyokhoz nagyon közel álló, nagyon intenzív szerződéses kapcsolatba kerülnek, amelybe mindkettőjük teljes tevékenységét bevonják. 5.A CSERESZERZŐDÉSEK SAJÁTOSSÁGAI A HAZAI ÉS A NEMZETKÖZI KERESKEDELEMBEN (BARTER) 1. A szerződés gazdasági szerepe A barter-ügylet elsősorban a nemzetközi kereskedelemben ismert fogalom. A pénz nélküli kereskedés a nagy világgazdasági válságok időszakában vált jelentőssé nemzetközi szinten is A pénzhiány természetes következményeként jelentek meg a kétoldalú megállapodások, amelyekben a szolgáltatást teljesítő fél ellenszolgáltatásként a pénz helyett általánosan elismert csereeszközt fogadott el. Ez a helyzet jellemezte a világháborút követő időszakot is. Napjainkban a barterkereskedelem egyre nagyobb mértékben jelenik meg

a fejlett országok belföldi kereskedelmében is, amelyet nagymértékben elősegít az elektronikus eszközök bekapcsolása az ügyletkötésekbe. Figyelemmel arra, hogy a világhálón nincsenek határok, a számítógépes barterközpontok nemzetközi kapcsolatai révén a fejlett országok cserekereskedelme egyetlen „barter-piacon" bonyolódhat. 2. A szerződés fogalma és jellege A nemzetközi és a hazai gyakorlat egységesen használja tágabb értelemben, amikor is a csereügyletek valamennyi formáját átfogó, általános kategóriát ért alatta és szűkebb értelemben a klasszikus nemzetközi árucsereügylet jelölésére. A cserekereskedelemben nemzetközi szinten létező ügylettípusok: - barter, - kompenzációs ügylet, 21 - viszontvásárlás, visszavásárlási, offset ügylet. 2.1 Barter A barter-ügylet klasszikus árucsere-ügylet, amelyhez nem kapcsolódik pénz, a csere egyszerű naturális árucsere. Az árukat csak mennyiségben kapcsolják

össze, s a szerződésben a felek azt vállalják, hogy az egyik fél a másiknak meghatározott mennyiségű árut ad, s tőle cserébe ugyancsak meghatározott mennyiségű árut fogad el a másik fél. Általában rövidlejáratú ügylet, s a kétirányú árumozgás időben rendszerint egybeesik. 2.2 Kompenzációs ügylet A felek ugyan kölcsönös áruszállításban állapodnak meg, de az áruszállítások értékét már valamilyen valutában is kifejezik. Két formája: a) A teljes kompenzáció esetén az exportőr a szállított áru ellenértékéért teljes egészében árut vásárol (quasi barter). Nincs fizetést célzó valutamozgás - annak ellenére, hogy az áruszállítást a szerződés szerinti valutában számlázzák a felek -, miután az eredeti exportőr áruja ellenértékéhez csak akkor jut hozzá, ha a vevő a csereárut leszállította. A viszontvásárlási (szállítási) kötelezettség harmadik félre ruházható b) A részleges kompenzációs

ügyletnél az áru ellenértékének csak meghatározott százalékáért fogad el árut az exportőr. 2.3 Ellenügylet, viszontvásárlás (parallel trading) Mindig két adásvételt kötnek a felek. Az egyik szerződés áruszállításra vonatkozik, a másik viszontvásárlásra, amelyben arra kötelezi magát az exportőr, hogy áruja értékének meghatározott százalékáért partnerétől árut vásárol vagy vásároltat meghatározott időn belül. Az árumozgásokat minden esetben pénzmozgás kíséri, de a viszontvásárlással a felek mégis egyfajta árucserét bonyolítanak le. 2.4 Visszavásárlási ügylet (buy back) A csereügyletek hosszúlejáratú formája, amelyben a gyártók, szállítók abban állapodnak meg partnerükkel, hogy a termék ellenértékét a berendezéssel előállított eredménytermékkel fizetik meg. Rendszerint igen nagy értékű ügyletkötésekről van szó, amelyeknél a bankok megjelenése is jellemző. A csereáru szállítására

csak hosszú idő múlva kerül sor, ami szükségessé teszi, hogy a szerződésben meghatározott árakat felülvizsgálják s a világpiaci árakhoz igazítsák, csökkentve ezáltal az ilyen ügylettel járó árkockázatot. Olyan létesítményeknél, ahol az eredményesség kockázatával is számolni kell, általában a megállapodás a kockázatmegosztásra is tartalmaz rendelkezéseket. Az exportőr számára komoly kockázatot jelenthet az eredménytermék nem megfelelő minőségű volta, vagy időközben korszerűtlenné válása, amely kockázatok minimálisra csökkentésére törekszik a szerződés tartalmának kialakítása során. 2.5 Offset ügylet 22 A teljesség kedvéért említjük azt a sajátos csereügyletet, amely a nemzetközi piacon a repülőgép-, hadi- és az űripar, csúcstechnológiák, kommunikációs berendezések, számítógépes rendszerek nagy értékű termékeinek, szolgáltatásainak csereügyleteit takarja, s a szerződő felek

bonyolult kapcsolatrendszerét teremti meg. Az ilyen ügyletnél az exportőr arra vállalkozik, hogy vevője termékeinek piacot talál, azokat piacra segíti (indirekt offset), de a felek az együttműködéstől a közös beruházásokig többféle módon összekapcsolódhatnak (direkt offset). Amíg tehát az indirekt offset-ben marketing, illetve közvetítői tevékenységet vállal vevője részére, a direkt offsetben vevője országának gazdasági fejlődéséhez járul hozzá. (Ez utóbbira példaként említhető ügyletben X ország komplett földi és légvédelmi elhárító rendszert vásárol 2 milliárd dollárért, amelyet úgy teljesít, hogy 70%-át olajban fizeti meg, míg az ellenszolgáltatás fennmaradó 30%-át a szállítóval közös vállalkozásba fekteti.) 3. A jogviszony keletkezése A nemzetközi kereskedelemben is a felek egybehangzó akaratnyilatkozatával jönnek létre a szerződések. Kikényszerített csereügyletekről, amelyek leginkább

állami akarat-elhatározásból jönnek létre s amelyekben hiányzik a felek részéről a tényleges ügyleti akarat. Kényszerű barter-ügylet jön létre akkor is, amikor valójában a felek akaratnyilatkozata nem barter-ügyletre irányult és a vevő fizetési készségének, vagy fizetőképességének hiánya alakítja át utólag barterré az ügyletet. A barter-ügylet és a kompenzációs ügylet egyetlen szerződésben fogalmazódik meg. Az ellenügyletnél, vagy viszontvásárlási ügyletnél a felek általában két ügyletet kötnek: két adásvételi szerződést, amelyből az egyik az eredeti áruszállításra vonatkozik, a másik a viszontvásárlásra. Előfordul, hogy a viszontvásárlási kötelezettséget egy harmadik szerződésben fogalmazzák meg. (Pl rögzítik, hogy a második szerződés csak akkor valósul meg, ha az első is teljesül.) 4. A jogviszony alanyai Mindkét oldalon megjelenhetnek: - államok (kormányok), - bankok, - kereskedők. Tipikusan

két alany jelenik meg (zárt ügylet), de ismert olyan is, amikor több alany kapcsolódik az ügylethez, s minden résztvevő árut kap és ad (az ín. többlábú körügyletek) 5. A jogviszony tárgya a) A közvetlen tárgya a kölcsönös tulajdonátruházás, a csereügyletnél ugyanis mindegyik fél eladó a saját terméke vonatkozásában (jogait és kötelességeit illetően is), ugyaniakkor vevő a szerződő fél termékeivel kapcsolatban (jogok és kötelességek tekintetében is). b) Közvetett tárgya bármely áruféleség lehet, de a nemzetközi cserekereskedelemben a legjellemzőbb az energiahordozók, nyersanyagok, hadi-, és űripari termékek, élelmiszerek árucseréje. 6. A jogviszony tartalma Mindegyik fél eladó és vevő egyidejűleg, s ehhez igazodnak jogai és kötelességei is. Mindegyik félnél főkötelezettségként jelenik meg a tulajdonjog átruházása és a dolog birtokbaadása, s az ehhez kapcsolódó kellék- és jogszavatosság, továbbá az

egyéb 23 mellékkötelezettségek teljesítése (pl. tájékoztatók, használati műbizonylatok stb.), a nemzetközi normáknak megfelelően utasítások, minőségi 7. A jogviszony megszűnése Az adásvételi szerződés. és a csereügyletek tipikusan olyan ügyletek, amikor a szerződéskötést gyorsan követi a teljesítés. A nemzetközi cserekereskedelemben is általában jellemző - elsősorban a barter és a kompenzációs ügyletnél -, hogy a kétirányú árumozgás időben egybeesik, ill. viszonylag rövid időn belül követi egymást, és a teljesítéssel a szerződés megszűnik. 6. A FAKTORING ÜGYLET SAJÁTOSSÁGAI 1. A szerződés gazdasági szerepe A jogviszony gyökerei fellelhetőek a római jogban, ill. még régebbi kultúrákban: kereskedő őseink a kintlévőségeik alapján fennálló követeléseiket engedményezték harmadik személyre készpénzfizetés ellenében. A faktoring mint ügylet az USA-ból indul ki, s a faktor eredetileg

bizományos volt, aki eladott és vásárolt a saját nevében más részére. A faktoringhoz közelített az a helyzet, amikor a faktor hitelben adott el, a megbízóval szemben vagy garanciát vállalt a vele szerződő fél teljesítéséért vagy kifizette a számlát és viselte a behajthatatlanság kockázatát. A fizetési készség vagy a fizetőképesség nagyfokú bizonytalanságot jelent a szerződő felek között. Ilyen helyzetben fordulnak a szerződő felek - nyilván az árszállító, a hitelező - olyan jogi eszközökhöz, amelyek ezt a kockázatot elhárítják vagy csökkentik, s pénzeszközökhöz juttatják akkor is, ha egyébként fizetésre kötelezett partnerük financiális problémákkal küzd. A magyar gazdasági helyzet - különösen a piaci viszonyok felszabadulásának időszakától kedvez a faktoring ügylet elterjedésének, szabályozatlansága ellenére, hiszen jelenleg is atipikus szerződés. Pénzintézeteink közül a Magyar Nemzeti Bank már

a 80-as évektől résztvevője az ügyleteknek, de a 90-es években már megjelennek a kifejezetten faktoring üzletágra szakosodott kisbankok, szakosított pénzintézetek, illetve faktorcégek. 2. Faktoring fogalma és jellege 2.1 A nemzetközi kereskedelemben a kereskedelmi jog egységesítése iránti törekvések által létrehozott szervezet, a Nemzetközi Magánjogegységesítési Intézet (Institut International pour 1unification du droit privé, UNIDROIT) 1926-ban jött létre. Az LJNIDROIT 1988. májusában fogadta el az Egyezményt a nemzetközi követelésvételről, amely Egyezményhez Magyarország is csatlakozott, s annak kihirdetésével az Egyezmény belső jogforrássá vált (1997. évi LXXXV tv) 24 Az Egyezmény a nemzetközi követelés-vételre vonatkozik, s a magyar jog által eddig nevesítetten nem ismert jogintézményt szabályoz, s ily módon külkereskedelmi szerződések alanyainak szerződésbeli helyzetét segít jogilag is egyértelműsíteni.

Az Egyezmény alapján a faktoring szerződés lényege, hogy „a szállító az engedményesre engedményezheti (áttubázhatja) vagy köteles engedményezni (átruházni) az olyan áruértékesítési szerződésből keletkezett követeléseit, amelyek a szállító és ügyfelei (adósai) által kötött szerződéseken alapulnak; kivéve azokat, amelyeknek tárgya olyan követelés, amely az adós személyes. családja vagy háztartása általi használat céljából történő áruvásárláson alapul." (I fejezet, 1 cikk 2/a pontja) Az engedményesnek legalább két funkciót kell ellátnia az alábbiak közül, hogy az ügylet faktoringnek minősüljön: 1. a szállító finanszírozása, ideértve kölcsönök nyújtását és előlegek folyósítását, 2. követelésekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés), 3. védelem az adósok fizetési késedelme vagy a fizetések elmulasztása ellen 2.2 A hatályos magyar jog pénzügyi szolgáltatásnak minősíti a

pénzkölcsön nyújtását, amelybe beletartozik „követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktorfingot és a forfetirozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi." (1996 évi CXII tv 2 sz melléklet 102 pontja) A törvény közvetetten utal a faktoring, mint pénzszolgáltató tevékenység lényegére: 1. bármilyen követelés megvásárlása, megelőlegezése (tárgy), s ezáltal, 2. fizetés teljesítése a jogosult részére, 3. számlavezetés (könyvelés) az ezekhez kapcsolódó esedékes fizetések nyilvántartása, 4. kintlévőségek beszedése 5. amely ügylet létrejöhet az adós kockázatvállalásával vagy anélkül 2.3 Jogi szempontból vizsgálva a faktoringszerződés egy olyan visszterhes ügylet, amelyben a faktoráló valamely, rendszerint

adásvételi, szállítási, vállalkozási vagy egyéb szolgáltatás végzésére irányuló jogügyletből harmadik személlyel, vagy személyekkel szemben ténylegesen fennálló teljes követelését vagy a követelés egy részét átruházza a faktorra. A faktora követelés ellenértékének felek által meghatározott részét a szerződés megkötésével egyidejűleg kifizeti a faktorálónak. és rendszerint átvállalja a követelés behajthatatlanságának kockázatát is, valamint egyéb pénzügyi műveletet is végezhet a faktorrab számára. Napjainkban a faktoring ügylet új funkciójaként elterjedőben van a biztosítéki (fiduciárius) faktorálás (engedményezés). Biztosítéki célú faktorálás esetén általában a hitelező és a faktor között hitelszerződés jön létre, amelyet a faktor követelésvásárlásaival (faktoring ügyleteivel) biztosítanak a felek. Ezáltal a hitelező arra szerez jogot, hogy a faktorral szembeni követelését - nem

fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse, s így közvetlenül lépjen fel az engedményezett követelés kötelezettjével szemben. Az Új Polgári Törvénykönyv Koncepciója a faktoring szerződést vegyes, több szerződéstípus tartalmi elemeit elegyítő, de időközben már nevesített szerződésnek tekinti, amelynek szabályozását a Ptk.-ban kívánja oly módon megoldani, hogy a jellegadó, tartalmi eleméhez legközelebb álló nevesített szerződéstípus körében kívánja elhelyezni. A Koncepció az engedményezés szabályait kívánja alkalmassá tenni a faktoring jogi feltételeinek kielégítésére. A Koncepció számol azzal is, hogy az üzleti életben az engedményezést, és így elsősorban a faktorfingot is, hitelbiztosítékként is felhasználják. 25 Mint utaltunk rá, ennek lényege, hogy a hitelező a szerződésben meghatározott kölcsön összegét az adós rendelkezésére tartja, amelyet az igénybe, amelyet faktoring

ügyletek finanszírozására használhat fel. Az adós ugyanakkor - biztosítéki jelleggel - engedményezi a faktoring szerződésekből eredő követeléseit. Biztosítéki célú engedmény esetén tehát az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését - nem fizetés esetén - az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg, azt vissza kell szolgáltatnia. A hitelező, mint engedményes - az engedményezési szerződés folytán a faktoring kötelezettel szemben korlátozás nélkül, mint a követelés jogosultja léphet fel, azonban az adós - engedményező - tekintetében köti az a korlátozás, hogy az engedményezett követelést a kötelezettől csak az adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha időközben az adós felszámolására kerül sor, ugyanis a jelenlegi

bírói gyakorlat szerint a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában. Így ha a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig nem szedte be a kötelezettől, azzal már nem rendelkezhet. Az adós által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon részét képezi (BH 2001/489.) 3. A jogviszony keletkezése A faktor és a faktoráló (jogosult vagy engedményező) között jön létre, tipikusan hárompólusú, amelyben a faktor csak a követelés oldaláról kapcsolódik a felek közötti alapügylethez. Nem feltétlenül ismeri a jogosult és a harmadik személy (kötelezett) közötti szerződésből eredő jogok és kötelezettségek összességét. A szerződés lényege ugyanis a követelés átruházása, amely azt is jelenti, hogy a feleket terhelő egyéb kötelezettségek és jogok továbbra is a jogosultat és a kötelezettet terhelik és illetik. A felek

egyébként megállapodhatnak a szerződésben a jogosultat megillető bármely jogának átruházásáról, amely a harmadik személlyel (adós) kötött szerződésen alapul (pl. szállító tulajdonjogának fenntartása, egyéb biztosítékok átszállása stb.) A jogviszony létrejöttéhez csupán a faktor és a jogosult egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges. A szerződés formájával kapcsolatban jogszabályi kikötés nincs, jellemzően azonban a felek írásban állapodnak meg. A felek között kötelem keletkezik a kötelezett tudta vagy beleegyezése nélkül nem feltétel a kötelezett (adós) bevonása a faktoring ügyletbe. A bírói gyakorlat szerint - mögöttes joganyagként - az engedményezés szabályai kerülnek alkalmazásra. Az engedményezésnél megismert szabályok szerint szükséges - bár az engedményezésnél sem érvényességi feltétel - a kötelezett értesítése, annál is inkább, mert konkrét szabály hiányában is - a faktorfingról, a

követelés megvásárlásáról tudomást kell szereznie. Az UNIDROIT egyezmény alapján az adóst értesíteni kell (írásban), de annak elmaradása magát a faktorfingot nem teszi érvénytelenné. 4. A jogviszony alanyai A hatályos magyar jog szerint - mint utaltunk rá - a faktoring tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak, s ezen belül is „pénzkölcsön nyújtásának" minősül, így csak olyan hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás jelenhet meg faktorként, amely rendelkezik a jogszabályban előírt feltételekkel, engedéllyel 26 Faktoráló (másként engedményező, jogosult vagy szállító), aki a harmadik személlyel kötött ügyletéből eredő követelését (vagy követeléseit) egyben vagy folyamatosan átruházza (engedményezi), amely jogügylet nem érinti a kötelezettel fennálló jogviszonyból eredő egyéb jogokat és kötelezettségeket. Kötelezett (adós, az a „harmadik személy", aki az alapjogviszonyban megrendelő) az

ügylethez az értesítéssel kapcsolódó alany, akinek szerződésből eredő kötelezettségei nem változnak, csupán a pénzbeli követelés jogosultjának személyében következik be változás a követelés átruházásával. A faktoráló és a kötelezett bármely jogalany lehet. de kétségtelenül az ügyletek résztvevői általában gazdálkodó szervezetek, egyéb jogi személyek. 5. A jogviszony tárgya 5.1 A jogviszony közvetlen tárgya: jogátruházás, azaz a faktoráló átruházza a követelés jogát (adásvételi szerződés mögöttes szabályainak megjelenése) a faktorra. A faktor vásárolja ugyan meg a követelést, de az egész ügyletért mégis a faktoráló fizet. Ugyanis a faktor díjat számol fel a tevékenységéért, amelyet a faktorálónak járó összegből jogosult levonni. 5.2 A jogviszony közvetett tárgya: bármilyen fennálló, vagy jövőben keletkező követelés, azaz jogok. Feltétel azonban a forgalomképesség, azaz a követelés

átruházható legyen. A közvetett tárgy meghatározásakor figyelemmel kell lenni az engedményezés mögöttes szabályaira, miszerint nem engedményezhetők a jogosult személyéhez kötődő követelések, illetve azok a követelések, amelyek átruházását a jogszabály kifejezetten kizárja. Engedményezhető az elévült követelés is, a lejárt, vagy a jövőben lejáró követelés egyaránt Az Egyezmény szerint fennálló vagy jövőben keletkező követelések is engedményezhetők, nem kell a szerződésben egyedenként megnevezni, feltétel, hogy a szerződéskötés időpontjában vagy amikor keletkeznek azonosíthatók legyenek (a személyes használatot szolgáló követelést nem lehet engedményezni.) A magyar bíróság megszorító gyakorlatot folytat, kimondva, hogy a nem létező, vagy még létre nem jött követelés érvényesen nem engedményezhető. Nagyon lényeges kérdés a felek szempontjából, hogy milyen követelésről van szó: olyan

követelésről, amely nem vitatott, , avagy éppen ellenkezőleg. egy bizonytalan követelésről 6. A jogviszony tartalma 6.1 A faktor főkötelezettsége jogai a) A faktor főkötelezettsége a fizetés teljesítése a jogosult részére: azaz a faktoring ügyletben előfinanszírozás történik. A faktor megelőlegezi a később esedékes követelést A magyar gyakorlat szerint általában a követelés 7~-95%-át fizeti ki a faktor a jogosultnak, a fennmaradó részt pedig akkor, ha a kötelezett teljesített. b) A faktor bizonyos szolgáltató funkciót is elláthat, így vállalhatja az esedékes fizetések nyilvántartását, a számlavezetést (könyvelés), a kintlévőségek behajtását, szükség esetén akár peresítés útján is. c) Lényeges különbség van a faktoring ügyletek között aszerint, hogy ki viseli a szerződésben a kockázatot: ca) A nemzetközi gyakorlatban a del credere fogalom helytállási kötelezettséget jelent harmadik személy

teljesítéséért. 27 Faktoring ügyletnél, ha a faktor átvállalja a del credere kockázatot, a követelést eladó faktorálót (engedményező) nem terheli helytállás a behajthatóságért. cb) Ha a szerződésben a felek a kockázat átvállalása tekintetében nem állapodnak meg, vagy nem vállalja át a kockázatot a faktor, és a követelés nem hajtható be, a faktor a faktolálóhoz fordulhat megtérítési (visszkereseti) igénye érvényesítéséért. A jogosult részére egy ilyen ügylet is előnyös lehet, mert a szerződéskötéskor általában hozzájut a követelés meghatározott részéhez, (amely pénzügyeiben akár átmenetileg is kedvező lehet), pénzhez jut, méghozzá a piaci kamatoknál valamivel kedvezőbb feltételekkel. A hitelezési kockázat vállalása azt jelenti a faktor számára, hogy ha az ügylet keretében finanszírozott, és az adós a számla esedékességét követően nem fizet, az átvállalt del credere kockázat alapján

ennek terhét a faktor viseli. A faktor számára az ügyletben a legnagyobb veszélyt a kockázatvállalás jelenti. Fontos azonban a szerződésben annak pontos meghatározása, hogy mire terjed ki ez a kockázatvállalás. d) A faktor faktoring díjra jogosult, amelyet általában a követelés teljes kiegyenlítésekor érvényesít (a díj általában magában foglalja az adminisztrációs funkció költségeit. a finanszírozás költségeit az alapköltséghez járul bizonyos kockázati költség,). A faktoring díj megfizetése általában úgy történik, hogy az előfinanszírozás során ki nem fizetett 5-15%-ból kerül levonásra, a kötelezett teljesítését követően. 6.2 A faktoráló (engedményező, jogosult, szállító) jogai, kötelezettségei • A faktoráló lejárat előtt megkapja a harmadik személlyel szemben fennálló követelés szerződésben meghatározott részét • Különösen fontos az együttműködés, az információ adás, mind a

faktoring ügylet megkötésekor, mind pedig annak teljesítése, a követelés behajtása során. A faktor részére minden okiratot, dokumentumot köteles átadni a faktoráló, amely a követelés behajthatósága érdekében szükséges. • A szerződésben foglaltaknak megfelelően alakul a faktoráló helytállási kötelezettsége a követelés behajthatóságáért. Az engedményezés mögöttes szabályainak alkalmazásával a faktorálót kezesi helytállás terheli főszabályként - a visszterhes faktorálásért (engedményezésért), amelyet a felek szerződéssel kizárhatnak • A faktoráló díjat fizet a faktor tevékenységéért, amely megállapodás tárgya, mind a fizetés módját, mind pedig mértékét illetően. • Amennyiben a szerződéssel egyéb jogok is átszállhatnak a faktorra, a jogosult köteles az átruházással kapcsolatos valamennyi kötelezettségének eleget teami (pl. kézizálogjog esetén a zálogtárgyátadása stb.) 6.3 Az adás

(kötelezett, harmadik személy) helyzete, jogai, kötelezettségei • A követelés átruházásáról értesíteni kell az adóst (az engedmény mögöttes szabályai szerint), ez a faktoring nyílt formája, de létezik a faktoring csendes formája is, ha nem értesítik. • Az adós a faktornak köteles teljesíteni, ha a jogosult vagy felhatalmazása alapján a faktor értesítette, ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki faktorként fellépett.Az engedményezésnél megismert szabályok szerint ugyanis, ha az engedményező értesíti a kötelezettet, az értesítés után csak az új jogosultnak 28 • • teljesíthet, míg ha az engedményestől származik az értesítés, követelheti az engedményezés megtörténtének az igazolását. A faktoringhoz nem kell az adós engedélye. Ha az alapjogviszonyban kizárták a faktorálás lehetőségét akkor sem befolyásolhatja a faktoring érvényességét, de nyilvánvalóan a felek

egymás közötti jogviszonyában (szerződésszegés) jogkövetkezménye lehet. Az Egyezmény szerint egymás közötti (adós-szállító) tiltó tartalmú megállapodás nem hatályos a faktoring ügyletekre. A faktorálás alapvetően nem hozhatja rosszabb helyzetbe az alapkötelem adósát. Eppen ezért - az engedményezéshez hasonlóan - az adós mindazt a kifogását felhozhatja a faktorral szemben, amit a szállítóval szemben felhozhatott, s beszámíthatja azokat a követeléseit, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor fennállt jogalapon keletkeztek. Az UNIDROIT egyezmény szerint a faktoringhoz nem kell az adós engedélye, sőt egymás közötti tiltó tartalmú megállapodásuk sem hatályos a faktoring ügyletre. Jogszabály 1997, évi LXXXV. tv a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában 1988, május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről. 7. A jogviszony megszűnése Kizárólag a gyakorlati tapasztalatokra, építhetünk.

• A faktoring ügylet általában határozott időre (az eredeti jogügylet lejárata) szól, s ezen túlmenően is tartós jogviszony, amelyre jellemző, hogy általában folyamatosan teljesülő követelések megvásárlásáról van szó. Bekövetkezik a szerződés megszűnése, ha a szerződés lejár, vagy a kikötött bontó feltétel bekövetkezik. • A szerződő felek bármelyikének jogutód nélküli megszűnése szerződésszüntető jogi tény. A jogutódlással történő megszűnés nem érinti a szerződést a felek eltérő megállapodása hiányában. • Közös akaratnyilatkozattal bármikor megszüntethetik a felek a szerződést, akár a jövőre nézve. akár visszamenőleges hatállyal (felbontás) Rendkívül bonyolult elszámolási helyzet keletkezhet, de nem látjuk akadályát arciak; hogy az eredeti állapotot ne lehetne helyreállítani a felek viszonyában. Ez azt jelenti, hogy a már teljesített szolgáltatások visszajárnak, de természetesen

a faktor a jogosultnak köteles visszafizetni azt a szolgáltatást. amit az adós addig teljesített • A határozott időtartamú jogviszonyt egyoldalú jognyilatkozattal általában csak rendkívüli felmondással lehet megszüntetni, vagy akár az elállásra is lehetőség van, amelyre általában a felek bármelyikének súlyos szerződésszegése szolgálhat alapul. (Pl jogosult nem adja át a kintlévőségek behajtásához szükséges dokumentumokat, nem működik közre az igények érvényesítésénél stb) Nincs akadálya annak, hogy felek határozatlan időtartamra kössék az ügyletet. 8. Faktoring és más jogintézmények 8.1 Faktoring-engedmény F kt i Engedmény 29 Faktor személye behatárolt Bárki lehet mindkét oldalon Követelés megvásárlása (fak Követelés átruházása tor oldaláról közelít) Fennálló vagy jövőben kelet kező követelés is tó Visszterhes Ingyenes vagy visszterhes Jellege Nem lehet engedményezni: Tilalom - jogosult

személyéhez kö tött, vagy - olyan követelést, amelynek átruházását jogszabály ja. Szerződés, jogszabály vagy Jogviszon Szerződés hatósági határozat keletkezés Engedményes Jogviszon Faktor tartalma - fizetés teljesítése a jogosult - ellenszolgáltatás, ha vissz részére terhes - számlavezetés, egyéb szol gáltatás szedése) Faktoráló Engedményező - jogátruházás - jogátruházás Adós Adós - hozzájárulása nem kell, de - nem kell hozzájárulás, de nemzetközi értesíteni kell - faktorfingnál értesíteni kell - engedményesnek köteles - felhozhatja kifogásait, beteljesíteni, ha értesítették számítással élhet, de a - felhozhatja kifogásait, be toring egyéb számítással élhet, de az geit nem érinti engedmény egyéb kötele zettségeit nem érinti Alanya Tárgya Faktoring Szerző- felek megállapodhatnak az dési bizto- átszállásáról sítékok Engedmény átszáll a zálogjog és kezes ség törvénynél fogva, egyéb

biztosítékok megegyezés ese tén Engedményező kezesként fe Felelősség faktoráló - Az adós nem teljesítése lel, kivéve, ha esetén a faktor visszaköve- - kifejezetten bizonytalan telési joga megnyílhat, ha követelésként engedmé a faktor nem vállalja át a nyezte, kockázatot. - kizárta a felelősséget, -ingyenes volt az enged mény 8.2 Faktoring-bizomány Faktor Bizományos 30 A faktor átvállalhatja a fizetési mulasztásának de arra nem köteles. Kockázatvállalását, annak a szerződés határozza meg. Bizományosi szerződés szabálynál fogva felelősséggel credere) tartozik mindazoknak kötelezettségeknek a amelyek a vele szerződő felet szerződés folytán terhelik. Faktor nem határozhatja meg A bizományosi szerződés toráló és harmadik személy ugyan, de a bizományos és a szerződés tartalmát, sok madik fél határozza meg a létrejövő jogviszony nem is ismeri. tartalmát. Nem a faktor választja ki a A bizományos választja

ki a zettet, de a fizetőképességét dik személyt, és helytállási ban felméri. zettsége jogszabályon alapul. Faktor Faktoring lényege, hogy a előlegez. Bizományos Az ügyletre nem jellemző, bizományos előlegez a számára akkor utal ha a személy teljesített. 8.3 Faktoring-leszámitolás Faktoring Főszabályként bármely teljesítendő követelés Sára lehetőség van, de a lésről nem állítanak ki pírt. Leszámítolás A váltóhoz, mint értékpapírhoz dó fogalom. Leszámítolás esetén a váltóbirtokos tékpapírt bankra forgatja (eladja). Faktor a faktorálási A bank a váltó alapján - bizonyos gért faktordíjat követelhet, mítolási kamatláb érvényesítése amely a tevékenységének fizetést teljesít (leszámítolási esetben nyegében az idegen pénz az ellenértéke. ellenértékeként jelenik meg). A finanszírozáson kívül Bankok is elláthatnak egyéb tevékenységet is elláthat a séget, amely általában számlavezetés.

(számlavezetés, lemző, hogy nem vállalnak behajtása), leszámítolás esetén, azaz szerződés szerint alakul. guk fenntartása mellett végeznek tolást. 7. FRANCHISING 1. A szerződés gazdasági szerepe 31 Az 1950-es években az USA-ból kiindulva jelenik meg és terjed el. Általában a „franchising" magát a szerződés-rendszert jelenti, a „franchise" az üzemeltetési jogot, engedélyt takarja, mint fogalom. a) Az átvevő (franchisor) számára kedvező, mert 1. önállóságát megőrizheti 2. megoldja a tőkehiányt, mert a rendszerbe történő belépést a bankok is szívesen támogatják, 3. minimális kockázatot jelent mert idegen tőkéhez és olyan bevált szakmai módszerhez jut, ahol kismértékben valószínűsíthető a csőd, 4. élvezi a bevált márkanév használatából származó előnyöket (bevezetett cégnév, márkanév. know how stb), 5. előre kalkulálhatóvá teszi a költségeket, 6. folyamatos együttműködés,

kölcsönös segítségnyújtás, meghatározott eszközök közös használata a költségek csökkenését eredményezi, 7. a „háttér-munkát" (reklám, betanítás stb) az átadó végzi, az átvevő csak a profitra koncentrál. b) Az átadó (franchisee) számára előny. mert 1. biztosítja a terjeszkedést a nemzetközi piacon, 2. a meghatározott összegű belépési díj mellett folyamatos részesedést biztosít a haszonból, 3. a vevő nem konkurencia, sőt, a rendszer a franchise-adót erősíti (pl csak az ő termékeit árusíthatja stb.) c) A rendszer kedvező a fogyasztó számára is, mert a rendszer bármely egységénél biztosan a megszokott minőséghez jut. Hazánkban az első franchising formában működő vállalkozás a szállodaláncokban jelent meg (az első ilyen vállalkozás a Duna Intercontinental volt, majd követtea Hyatt, Hilton, Novotel), s a 80-as években született meg az első hazai lánc, a City Grill. A franchising is elsősorban a

vegyes-vállalati formákban jelenik meg a kereskedelem és szolgáltatás terén.Tömeges megjelenését segítette a privatizáció: a befektetők kockázatmentes üzletbe való befektetésre törekednek, amelynek legjobb biztosítéka a franchising, amely a kisés középbefektetőket biztos haszonnal kecsegteti azáltal, hogy jól bevált, bevezetett rendszerhez kapcsolódhatnak.(Kleider-Bauer szaküzletek, Julius Meinl fűszerbolt-, benzinkúthálózatok stb szelik át az országot) 2. A szerződés fogalma, fajtái és jellege Vau olyan nézet, amely szerint a franchising nem más, mint szerződés-csomag és ezen csomagba tartozó, egyébként a joganyag által önállóan szabályozott szerződések önálló jogügyletek, s ilyen formában a franchising csupán keretét adja a szerződéseknek. Más felfogás szerint önálló szerződés, rá vonatkozó törvényi rendelkezések alapján ítélhető meg, így a keretében megkötött további szerződések figyelmen kívül

maradnak. Egyesek szerint vegyes szerződéssel találkozunk, míg mások szerint sui generis szerződés. Vannak olyan elemei. amelyek más szerződéstípussal mutatnak rokon vonásokat (pl koncesszió), mivel szellemi alkotások használati jogát is magában foglalja a jogviszony, a licencia szerződések jegyei is fellelhetők; adásvételi elemre utal, amennyiben az átvevő vásárol is az átadótól (pl. árukészleteket); bérleti jogviszony jelenik meg, ha az átadó által rendelkezésre bocsátott üzlethelyiségben folytatja a tevékenységet az átvevő. A franchise szerződés a magyar gazdasági életben, mint szabályozatlan, atipikus szerződés jelent meg ma mar önálló szerződéstípusként működik. 32 Az Új Ptk. Koncepció a franchise szerződést vegyes típusú szerződésnek tekinti A franchise szerződés fogalmának meghatározására : 2.1 Olyan vállalatok közötti együttműködés, tartós, zárt gazdasági és jogi kapcsolatrendszer, amely

bizalmi elemeket hordoz A jóhiszeműség és az együttműködés nagy jelentőséggel bír a felek viszonyában. A szerződés általában a termelés, elosztás, (kereskedelem, szolgáltatás) terén jön létre. Mind az átadó, mind az átvevő jogilag, gazdaságilag független marad, az átadó és átvevő nem versenytársai egymásnak, hanem egymást erősítik. Az átvevő belépési díjat és/vagy folyamatosan díjat köteles fizetni, s ezért engedélyt kap, hogy meghatározott jogokat gyakoroljon - szigorúan meghatározott, szerződésben rögzített feltételek mellett. 2.2 A franchise szerződés alapján a rendszer átadója mint a rendszer tulajdonosa, a franchise-rendszer használati jogának átadására és annak eredményes megvalósításában való közreműködésre, a rendszer átvevője pedig a franchise rendszer önálló vállalkozásban történő hasznosítására és a díj fizetésére vállal kötelezettséget. A franchise rendszer olyan

hasznosítható, piaci értékkel bíró vállalkozási gyakorlat, amely valamely szellemi alkotás (szabadalom, használati minta, ipari minta, védjegy, szerzői jog) és annak használata (licencia), továbbá termelési, értékesítési, szolgáltatási tapasztalat (knowhow). valamint áruk értékesítését előmozdító jogok (cégnév, márkanév, megkülönböztető jelzés stb.); értékesítési fonnák és egyéb más szolgáltatások együtteséből áll. A franchise szerződés - a franchise rendszer keretében - azonos követelményeknek megfelelő termék előállítását, egységes megjelenésű értékesítését és/vagy azonos minőségű szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé. 2.3 Az Európai Közösségek Bizottságának 1988 november 30-i, 4087/88/EGK sz rendelete - az ún. csoportmentesítési definiálta a franchising fogalmát A rendelet szerint a franchise jelentése: - ipari és szellemi tulajdonon fennálló jogok összessége: mint áruvédjegy,

kereskedelmi név. származásjelzés, használati minta, márkanév, szerzői jog, know-how, szabadalom, amelyeket áruk további értékesítése céljából vagy a végső felhasználók részére végzett szolgáltatás céljából használnak. Franchise megállapodás: olyan egyezmény, amelyben a franchiseadó az átvevőnek közvetett vagy közvetlen anyagi ellenszolgáltatásért megengedi, hogy meghatározott ónkat és szolgáltatásokat egy franchise rendszer keretében, a piacon való megjelenés céljából termeljen, használjon vagy igénybe vegyen. A megállapodás a következő elemeket kell, hogy tartalmazza: 1. közös név és cégjelzés használatának szabályozása, 2. knnow-how feltárása, 3. egy folyamatos kereskedelmi és technikai támogatása megállapodás időtartama alatt A rendelet szabályozza az ún. főfranchise (master franchise) megállapodás fogalmát, amelynek a lényege, hogy az átadó az átvevőnek (master franchisor) megengedi, hogy

harmadik személlyel további franchise megállapodást kössön. A Közösségen belül a franchise ún. első generációi: -ter elési-franchise rendszerek mint sörszállítási-, autókereskedői-, gépjármű javítóműhely-fenntartói hálózatok, amelyeket tradicionális franchise-ként határoznak meg. Második generáció már a szolgáltatás, kiskereskedelem, vendéglátóipar. szállodaipar körébe eső rendszerek, továbbá a személyes igényeket kielégítő franchise rendszerek. 2.4 A j a magyar jogban is szabályozásra került a franchise-megállapodás, de hasonlóan az EU normához - elsősorban versenyjogi szempontból A 24G/1997 (XII 20) 33 Korm.sz rendelet alapján - hasonlóan az EU versenyjogi szabályokhoz - a franchisemegállapodás egyes csoportjai mentesülnek a gazdasági versenykorlátozás tilalma alól A jogszabály a franchise fogalmából kiemeli, hogy a - know how-hoz és védjegyhez, kereskedelmi névhez kapcsolódó, illetőleg más

iparjogvédelmi vagy szerzői jogok együttese (szellemi alkotás), amelyet áru forgalmazása vagy - szolgáltatás teljesítése céljából használnak fel. Franchise megállapodás alanyai a franchise adó, aki feljogosítja a vevőt a franchise-nak meghatározott áru forgalmazása, szolgáltatás teljesítése céljából történő hasznosítására, díjfizetés ellenében. A felek közötti kapcsolat különösen jelenti 1. a közös név, üzleti megjelenés alkalmazását, 2. üzlethelyiség, szállítóeszközök egységes megjelenítését, 3. know-how rendelkezésre bocsátását, 4. folyamatos kereskedelmi vagy műszaki támogatás nyújtását a franchise vevő részére. 5. 2.5 Franchise fajtái 2.51 A szerződés tárgya szerint • • • Termelési: meghatározott termék előállítása és értékesítése. Az átvevő a know how alapján előállít, értékesít. (A termelés és az értékesítés földrajzi helye megközelítően azonos; így kevesebb a

szállítási költség.) Értékesítési:a rendszer keretében sajátos termék vagy árucsaládok értékesítésére kerül sor. Kedvező a termelők és a terjesztők részére is: termelő országán kívüli piachoz jut, terjesztő: bevezetett terméket értékesít. Szolgáltatási franchise a legkiteljesedettebb. azonos minőségű szolgáltatás nyújtása jellemzi (pl. szállodaipar, javítószolgálat, szépség, fodrász-szalonok stb) 2.52 A jogok átruházhatósága szempontjából • A kizárólagos:az átvevő csak az átadó termékét forgalmazhatja. az átvevő önmaga sem létesíthet, de más személynek sem adhat engedélyt új egység nyitására a szerződésben meghatározott területen. • Nem kizárólagos az átadó adhat másoknak is engedélyt a rendszer használatára, de általában az átvevőnek kell először felajánlani (quasi elővásárlás). 3. A jogviszony keletkezése Az írásbeliség a jellemző. A franchise szerződés esetében is

akkor lehet szó egyáltalán szerződésről, ha a felek valamennyi lényeges (bármelyikük által lényegesnek minősített) kérdésben megállapodtak. A szerződés lényeges részét képezi az ún. kézikönyv, amely a rendszer leírását tartalmazhatja. Fontos része a működési mechanizmusok bemutatása, az üzletvezetés (áru 34 beszerzés, a reklám, marketing tevékenység, igazgatás, technikai irányítás, jövőbeli célok stb.) meghatározása 4. A jogviszony alanyai A jogviszony alanyai az átadó (franchisee) és az átvevő (franchisor). A szerződés jellegéből következően az alanyok tipikusra gazdálkodó szervezetek.A jogviszonyra jellemző a személyhez kötöttség mindkét fél oldalán, harmadik személyek bekapcsolása a jogviszonyba általában tilalmazott (kivételként említettük a főfranchise-megállapodásokat).Egyfajta munkamegosztás valósul meg a felek között, amelyben a „háttér-munkát" az átadó végzi, az átvevő a

profitra koncentrál. 5. A jogviszony tárgya 5.1 A jogviszony közvetlen tárgya az ipari és szellemi tulajdonon fennálló - védett jogok használati, hasznosítási joga, amelyre az átadó feljogosítja (engedélyadás) az átvevőt a rendszer keretében történő működés céljából. 5.2 A szerződés közvetett tárgya vertikálisan tagozódott - azaz a termelési vagy forgalmazási lánc különböző szintjeihez kapcsolódó - , piaci értékkel bíró termelési, értékesítési, szolgáltatási rendszer, amely szellemi tulajdonon fennálló jogok összességéből áll. 6. A jogviszony tartalma 6.1 Az átadó jogai és kötelességei a) Az átadó piacképes ötletet (know-how-t) rendszerbe foglal, márkanévvel lát el a rendszert bevezeti a piacra és áruba bocsátja. Az átadó a szerződés keretében engedélyezi az üzlet folytatását. Az „engedélyadás" a jogviszony egyik lényeges eleme b) A franchise tárgyát képező üzleti módszer

elválaszthatatlan részét képezi a segítségnyújtás.Az átadó kereskedelmi vagy technikai segítségnyújtási szolgáltatásokat is átad, illetve szolgáltat, amely segíti az átvevőt abban, hogy az átadó által szolgáltatott árukat (vagy az átadó által kijelölt szállítótól vásárolt árukat) viszonteladóként értékesítse vagy ezeket felhasználva értékesítse a keletkezett árukat és szolgáltatásokat. Az átadó köteles a franchise-rendszer használatához szükséges valamennyi információt, okiratot átadni az induláskor és folyamatosan, amely terjedhet a termék előállításával, szolgáltatás nyújtásával stb. közvetlenül összefüggő tájékoztatás megadásától az üzletvitellel kapcsolatos valamennyi hasznos információ átadásáig. Az együttműködés fontos részét képezi a képzés, amely jelenti a tevékenység beindításához szükséges betanítási kötelezettséget az átadó részéről, de a szerződés egész

tartama alatt a folyamatos képzés biztosítását is. Ennek formáit felek a szerződésben szabályozzák c) A átadó nem korlátozhatja az üzlet irányítását, de ellenőrizheti az utasítások teljesítését. Az ellenőrzés kiterjed a rendszer használatára vonatkozó követelmények teljesítésén túl az ügyvezetésre, jelentheti a folyamatos beszámoltatást, pénzügyi revízió lefolytatását, természetesen a tevékenység profiljától függően. d) Az átadó engedélye szükséges a telephely, székhely megváltoztatásához Csak az átadó engedélyével kerülhet sor a telephely, székhely megváltoztatására. e) A franchise-rendszer szellemi alkotások együtteséből áll.A szerződés általában az átadó kötelezettségévé teszi, hogy fenntartsa az oltalmat a szerződés fennállása alatt. f) Része a szerződésnek a reklám-tevékenységben való megállapodás, amelyet általában a kézikönyv rögzít. Az átadó határozza meg a

reklámpolitikát, de felhatalmazza az átvevőt (sőt kötelezi) az ennek megfelelő reklámozásra. 35 6.2 Átvevőjogai, kötelességei • Átvevő köteles az utasításokat betartani, mivel védett jogokat vásárol meg a teljes üzleti csomaggal, amely meghatározott területre, időtartamra szól. A know-howt nem használhatja a franchise használatától eltérő célokra. • Az üzletvezetésben az átvevő önálló, árait jogosult meghatározni, de az átadó ellenőrzése széleskörű. • Üzleti titoktartási kötelezettség terheli a jogviszony fennállása alatt, sőt a jogviszony megszűnését követően is, a védett jogok vonatkozásában különösen. A know-how-t nem hozhatja harmadik személytudomására, feltéve, hogy az még nem minősül köztudomású információnak. • • Telephelyét, székhelyét az átadó hozzájárulása nélkül nem változtathatja. A használati jog csak az átadó engedélyével adható tovább, kivéve ha a

szerződésben az átvevő ún.főfranchisor Ez esetben a használati jog továbbadására már külön engedélyre nincs szüksége az átadótól. • A franchise-átvevő köteles tájékoztatni az átadót, ha az engedélyezett szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat megsértették, s köteles a szükséges jogi eljárásokat is megindítani. illetve az átadónak ehhez segítséget nyújtani • Az átvevő díjat köteles fizetni, amely állhat belépti díjból, de általában folyamatosan is köteles részeltetni a haszonból az átadót, amely vagy fix összegben vagy a haszonból való részesedés százalékos arányában kerül meghatározásra. • A felek közötti megállapodás része a versenykaluzula, amelyben az átvevő azt vállalja, hogy az átadó termékén kívül az üzletben nem értékesít a szerződés teljes időtartama alatt. Másrészt az átadó nem teremthet versenyhelyzetet az átadóval, ezért sem közvetetten, sem közvetlenül nem vehet

részt hasonló üzleti vállalkozásban, sőt azt is vállalja, hogy a versenytárs vállalkozásában nem szerez olyan részesedést, amely annak gazdasági magatartását befolyásolhatná. 7. A szerződés megszűnése A franchise szerződés irreverzibilis szerződés, s csak a jövőre nézve lehet megszüntetni akár a felek közös akaratnyilatkozatával. akár egyoldalú akaratnyilatkozattal A franchise szerződés megszűnésének esetkörei: a) Ha az alanyok bármelyike jogutód nélkül megszűnik. Ha jogutódlás történik, szintén bekövetkezhet a megszűnés, miután a felek személyéhez kötődő szerződésről van szó. b) A franchise szerződés tipikusan határozott időre jön létre (5-10 év). így a szerződés lejárata kötelemszüntető, de nincs akadálya annak sem. hogy a felek a szerződésben bontó feltételhez kössék a jogviszony megszűnését. c) Közös akaratnyilatkozattal a felek bármikor megszüntetik a szerződést. d) Egyoldalú

akaratnyilatkozattal a következő esetekben: da) kiválás, amikor is a szerződés opciós (vagy elővásárlási) jogot biztosít az átvevőnek arra, hogy a franchise üzlet megvásárlásával kiváljon a kapcsolatrendszerből. db) rendkívüli felmondás oka csak súlyos szerződésszegés lehet (pl. rendszer előírásaitól való eltérés, idegen termékek árasítása, minőségi elvárások nem teljesítése, vagy a franchisor részéről elkövetett súlyos szerződésszegés). Rendes felmondásra általában nincs lehetőség, mivel a szerződés határozott időre szól 36 Megszűnéskor a legbonyolultabb kérdés: hogyan rendezzék a felek a jogviszonyt. A felek között egy elszámolási helyzet keletkezik, amely azt jelenti, hogy a jogviszony megszűnésével rendezni kell a felek egymással szembeni követeléseit, de ettől bonyolultabb a védett jogokkal kapcsolatos kérdések rendezése. • Ki kell elégíteni a franchise-adó követeléseit. • Az üzemet

át kell alakítani úgy, hogy az átadó rendszerével többé ne legyen összetéveszthető. Átvevőt megilleti az ius tollendi, azaz az elvitel joga, így azon beruházásainak ellentételezését követelheti, amelyek értéknövelő beruházások, s az elvitel az állag sérelme nélkül nem oldható meg. • Jogszabályok 1. 246/1997 (XII 20) Korm sz rendelet a franchise-megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről, 2. Az Európai Közösségek Bizottságának 1988 november 30-i, 4087/88/EGK sz rendelete 3. 39/2002 (III 12) Korm sz rendelet 8. FŐVÁLLALKOZÁS, ÉPÍTÉSI-SZERZŐDÉS 8.1 A fővállalkozás 8.11 A szerződés gazdasági szerepe A beruházásoknál engedélyezni kell a felelősség és a kockázat célszerű megosztását. Lehetővé kell tenni, hogy az önálló feladat megoldására alkalmas berendezéseket, létesítményeket olyan szerződési konstrukcióban valósítsák meg, amelyben a

vállalkozó - a fővállalkozó mentesíti a beruházót mindazoktól a nehézségektől, amelyek a beruházás megvalósításából adódnak. A megrendelő egyetlen vállalkozóval köt szerződést a komplex eredmény szolgáltatására, s ez a személy - a fővállalkozó - egyedül felel a teljes eredményért, beleértve a tervezést, a kivitelezést és az egyéb közreműködést is. 8.12 A szerződés fogalma, jellege A Ptk. módosításával (1993 évi XCII tv) a fővállalkozás hatályos jogunk szerint, mint speciális vállalkozási szerződés a vállalkozás általános szabályai között nyer szabályozást: ,.401 § Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a

többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette (fővállalkozás)." 37 Fővállalkozás akkor valósul meg, ha • önálló feladat ellátására alkalmas, • összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányul a vállalkozási szerződés. 8.13 A jogviszony keletkezése A jogszabály nem kíván meg kötelezően írásbeli alakot. A szerződés létrejöhet a klasszikus (ajánlat-elfogadás) módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény) megkívánják vagy akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán a szerződést a lehető legkedvezőbb feltételekkel

kívánja megkötni, meghatározhatja a szerződéskötés sajátos módját, szabályait (pl. versenyeztetés) A szerződéskötés során előfordulhat, hogy a felek előre kidolgozott általános szerződési feltételeket alkalmaznak . 8.14 A jogviszony alanyai A megrendelő és a fővállalkozó. Mindkét pozícióban a polgári jog bármely alanya szerepelhet, tipikusan azonban gazdálkodó szervezetek. A szerződésben tehát két alany jelenik meg, mert a vállalkozóval szerződő egyéb partnerek a megrendelővel nem kerülnek jogviszonyba. 8.15 A jogviszony tárgya A közvetlen tárgya tevékenység kifejtése, amely a fővállalkozó kötelezettségeinek összességét jelenti, amely a közvetett tárgy, egy komplex eredmény - „önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység" - megvalósítására irányul. 8.16 A jogviszony tartalma a) Fővállalkozás esetén a fővállalkozó köteles a munkavégzés összehangolásával

kapcsolatos feltételeket megteremteni, s a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket is megkötni. A fővállalkozó jogosult az eredmény megvalósítása során más vállalkozókat is igénybe venni, amelyek magatartásáért felelősséggel tartozik. Egyéb, a létesítményen dolgozó vállalkozóval sajátos módon kerül jogviszonyba: a velük kötött szerződésekkel valójában a létesítményen folyó valamennyi tevékenység összehangolására is köteles, amelyért felelősséggel tartozik a megrendelő felé. b) A fővállalkozás legfőbb ismérve a komplett eredményfelelősség: azaz a szerződésben rögzített gazdasági, műszaki és egyéb paraméterek teljesítésének az igazolása. A fővállalkozó azt tartozik biztosítani és bizonyítani, hogy az általa megvalósított létesítmény rendelkezik azokkal a paraméterekkel, amelyek teljes üzemvitel esetén lehetővé teszik a

tervezett gazdasági eredmény elérését. A jogalkotó a fővállalkozóra telepíti a felelősséget a tervek megfelelőségéért akkor is, ha nem ő, ill. nem az ő közreműködője készíti c) A paraméterek teljesítése a szerződésben előírt határidőben kell, hogy megtörténjen. d) A fővállalkozói díj szabad megállapodás tárgya, amely magában foglalja egyrészt a megvalósítás költségeit, másrészt a fővállalkozó hasznát, kockázatát és költségeit is. A fővállalkozói díj, mint általában a vállalkozói díj, a teljesítéskor esedékes. 8.1 7 A szerződés megszűnése 38 A vállalkozási szerződés általános szabályai szerint következhet be (teljesítés, megrendelői objektív elállás, szerződésszegés). Sajátossága abból adódik, hogy az átadás-átvételnél a szerződésszerű teljesítés megállapítása bonyolultabb, általában teljesítményméréssel, próbaüzemmel bizonyítják a paraméterek megvalósítását.

8.2 Építési szerződés 8.21 A szerződés fogalma A vállalkozási szerződések speciális alakzatai közül egyik legfontosabb szerződésfajta az építési szerződés, amely alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. 8.22 A jogviszony keletkezése Létrejöhet szóban, írásban és akár ráutaló magatartással is. Létrejöhet a klasszikus (ajánlatelfogadás) módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény) megkívánják vagy akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán meghatározhatja a szerződéskötés sajátos módját, szabályait (pl. versenyeztetés, pályáztatás) 8.23 A jogviszony alanyai A jogviszony alanya a vállalkozó - aki jogosult más közreműködőket, alvállalkozókat is igénybe vermi - és a megrendelő.A polgári jog bármely alanya jogosult vállalkozóként építési szerződést kötni, de

nyilvánvalóan a szakértelem szükséges. 8.24 A jogviszony tárgya A jogviszony közvetlen tárgya az építés-szerelési munka végzése. Az építési-szerelési szerződés közvetett tárgyát a felek általában a tervdokumentáció alapján határozzák meg. Ha a szerződéskötéskor még valamennyi terv nem áll rendelkezésre a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, a díjat - a költségelőirányzat alapján - tájékoztató jelleggel határozzák meg a szerződésben. Az építési tevékenység eredményeként létrejövő építészeti alkotás (és annak terve), valamint az épületegyüttes is szerzői jogi védelem alatt áll. Építésiszerelési munkán minden olyan tevékenységet értünk, amelynek közvetlen célja új építmény létrehozása, meglévőnek újjáépítése, terjedelmének növelése, átalakítása, fenntartása, javítása vagy lebontása. A 402 § a vállalkozó kötelezettségvállalását illetően megtoldotta az

„építési" szót a „szerelési" szóval, a munka ugyanis elválaszthatatlanul magában foglalja az ilyen jellegű tevékenységet is. Alapelv, hogy az építési szerződésben megállapított szolgáltatás oszthatatlan. Kivétel, ha a szolgáltatás természetéből más következik (pl. egy lakótelep létrehozásakor az egyes lakóépületek külön-külön rendeltetésszerűen használható szolgáltatást jelentenek), vagy ha a felek teszik a szolgáltatást oszthatóvá, mert megállapodnak a munka egyes részeinek átadás-átvételében. 8.25 A jogviszony tartalma 39 A felek jogai és kötelezettségei a következők: a) A megrendelő köteles aa) A hatósági engedélyek beszerzésére; ab) A munkahely (munkaterület) rendelkezésre bocsátására; - - - Az építési munkák csak engedély alapján végezhetők. is Ennek következtében hatósági engedélyek egész rendszere alakult ki.A legfontosabb hatósági engedélyek a beruházásoknál:

területfelhasználási, építési, valamint használatba vételi engedély. Az engedélyek szolgáltatásának elmulasztásához szankciók fűződhetnek. A munkahelynek alkalmasnak kell lennie építési-szerelési munka végzésére, azaz a munkahely állapota a szerződés teljesítését ne gátolja. Az munka megkezdésének fontos része az ún. alappontok kitűzése és azok jegyzéknek átadása A megrendelő felelős azért, hogy a vállalkozó részére átadott munkahely tekintetében harmadik személy ne érvényesítsen olyan jogos igényt, amely az építési-szerelési munka végzését akadályozza. A munkavédelmi szempontból megfelelő állapotáról a megrendelőnek kell gondoskodnia. A megrendelő jogosult a munka végzését bármikor megtekinteni. A szerződésben meghatározott időközönként köteles ellenőrizni, hogy a kivitelezés a tervnek és a költségvetésnek megfelelően történt-e. b) A vállalkozó kötelezettségei ba) A munkahely előírt

elkerítéséről, elzárásáról, a figyelmeztető jelzések elhelyezéséről, a munkahely őrzéséről a vállalkozónak kell gondoskodnia. Kötelessége a munkavédelem megszervezése, az óvórendszabályok és egészségügyi rendszabályok megtartása. Gondoskodnia kell a tűzvédelmi berendezések megóvásáról, ellenőrzéséről és karbantartásáról. bb) A vállalkozó köteles a megrendelő számára az ellenőrzést lehetővé terci, az ahhoz szükséges adatokat, valamint felvilágosítást megadni. bc) A vállalkozó a megrendelőtől részletes utasítást kérhet, melyet a megrendelő köteles megadni. bd) A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. Ezért tehát további díjazásban nem részesülhet, mert azt, mint a szerződés részét képező munkát

köteles elvégezni. Ettől meg kell különböztetni a pótmunkát, amelyet a vállalkozó csak arra az esetre irányuló külön szerződés alapján köteles teljesíteni. c) Fontos dokumentum az építési napló. Felek kötelesek a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt, utasítást a munkahelyen vezetett építési naplóban egymással közölni. 8.26 A szerződés megszűnése, utófelülvizsgálat A teljesítés átadás-átvételi eljárás keretében megy végbe, amelyet a vállalkozó készít elő. A megrendelő a vállalkozó értesítésére a kitűzött időpontban köteles az átadás-átvételi eljárás lefolytatása céljából a munkahelyen megjelenni, a munkát megvizsgálni. 40 Ha a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz (előzetes átadás), ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától a megrendelőre száll. Az előzetes átadásnak akkor van gyakorlati

jelentősége, amikor a létesítményen több vállalkozó dolgozik. Ilyen esetekben a munkát össze kell hangolni, a munkahelyre a megrendelőnek szüksége van abból a célból, hogy a következő munkafázist végző vállalkozó részére munkavégzésre alkalmas állapotban adhassa azt át. Az előzetes átadás nem minősül részteljesítésnek. Ha a vállalkozó hibásan teljesít, a szavatossági igény érvényesítésének kezdő időpontja nem az előzetes átadás napja, hanem az a nap. amikor a szerződésszerű teljesítés megtörtént. A feleknek az átadás-átvétel megkezdésekor a szerződésszerű teljesítés elbírálásához szükséges iratokat egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk. Az átadási tervdokumentáció a kiviteli tervdokumentáció olyan példánya, amelyen a vállalkozó a terv és kivitelezett állapot közötti eltéréseket feltüntette, vagy igazolta, hogy a kivitelezés a terv szerint történt. A nagyobb beruházásoknál fordul elő

általában, hogy az átadás-átvétel több napot, esetleg heteket vesz igénybe. Ezekben az esetekben van jelentősége annak, hogy a vállalkozó határidőben teljesít, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetve határnapon megkezdődött. Természetesen ez a szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a megrendelő a szolgáltatást szerződésszegés miatt nem vette át. Az átadás-átvételi eljárás célja annak megállapítása, hogy szerződésszerű-e a teljesítés. A megrendelő köteles megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatosság igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. Nem közömbös hogy a feltárt hiányosságok milyen súlyúak a szerződés tárgyát, célját tekintve. A felek eltérő megállapodásának hiányában nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen

hibái (hiányai) miatt, amelyek más hibákkal (hiányokkal) összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. Ha az alvállalkozó által megfelelően elvégzett és átadásra felajánlott munkát a generálkivitelező nem veszi át, vele szemben a jogosuld késedelem jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Az elvégzett, átadott munkát - diszpozitív szabály szerint - egy éven belül utófelülvizsgálati eljárás során újból meg kell vizsgálni. Ennek célja az, hogy az időközben, azaz az átadás után felismerhető hibákat, hiányosságokat a megrendelő összegyűjtse és jelezze igényét a vállalkozó felé. Az utófelülvizsgálati eljárást a megrendelő készíti elő és hívja meg arra a vállalkozót. Ennek alapjául a megrendelő által elkészített hibajegyzék szolgál. Gyakran fordul elő, hogy az építményekben az egyes hibák a birtokbavételt követően

jelentkeznek, illetve a hibák jellegüknél fogva csak később észlelhetők, bár a hiba oka már a teljesítéskor megvolt. Az egyes hibák felismeréséig nyugszik a határidő és a hiba felismerésének időpontjától kell számítani az elévülési határidő meghosszabbodását. A törvény e szabálya kiküszöböli azt. hogy hibánként külön-külön kelljen a megrendelőnek a szavatossági igényeit érvényesítenie a vállalkozóval szemben. Módot ad a törvény arra, hogy az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül utófelülvizsgálati eljárást tartsanak a felek és azon ismételten megvizsgálják a szolgáltatást. A felek az utófelülvizsgálati eljárást közös megállapodással az átadás-álvételtől számított egy évnél későbben is lefolytathatják és a megrendelő a szavatossági igényét az ilyen eljárás befejezését követő 3 hónapon belül érvényesítheti. A bírói gyakorlat szerint az építési szerződések

körében az utófelülvizsgálati eljárásról felvett jegyzőkönyvben feltüntetett hibákra, hiányosságokra vonatkozó szavatossági jogok az utófelülvizsgálati eljárás 41 befejezését követő 3 hónapon belül akkor is érvényesíthetők, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból 3 hónapnál kevesebb van hátra Az átadás-átvételi jegyzőkönyv által nem tartalmazott hibákról, amelyek az átadást követő időben is jelentkezhettek azt kell vélelmezni, hogy azok az átadás után váltak felismerhetővé. Az ilyen hibákra nézve a jogosult a szavatossági jogait az utófelülvizsgálat során is érvényesítheti Az utófelülvizsgálati eljáráson felek nyilatkozataikat jegyzőkönyvbe foglalják. Amennyiben a vállalkozó az utófelülvizsgálati eljárás során elismeri a megrendelő szavatossági jogát, az a szavatossági jogok elévülésének idejét megszakítja. A szavatossági igényérvényesítési határidőnél tekintettel kell lenni

az egyes épületszerkezetekre vonatkozó kötelező alkalmassági időkre. A szavatossági igények mellett megjelenhet a vállalkozó jótállási kötelezettsége is. Lakásépítéssel kapcsolatosan az 53/1987. (X 24) MT számít rendelet rendelkezik A jótállás időtartama három év, amely a lakóépület, illetőleg a lakás átadás-átvétel befejezésének napján kezdődik. A jogosult - a jótállási időn belül - követelheti a hiba kijavítását, a vételár megfelelő leszállítását, a hibás dolog kicserélését, illetőleg a hibás munka újbóli elvégzését. A jótállási igényt jótállási jeggyel lehet érvényesíteni, amelyet a vállalkozónak lakásonként külön-külön kell kiállítani, a jogok érvényesítésére pedig ennek alapján a lakás mindenkori tulajdonosa jogosult. 9. SZERELÉSI-, TEREVEZÉSI SZERZŐDÉS I. Szerelési szerződés A szerelési szerződés valójában egy speciális építési szerződés, amely azt jelenti, hogy

vonatkoznak rá az építési szerződésnél már megismert szabályok. ezért a következőkben csak a sajátos jegyek emelendők ki! 1. A szerződés fogalma, tárgya A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére vállalkozik. a megrendelő főkötelezettsége ebben a jogviszonyban is a tevékenység eredményeként megvalósult munka átvétele és az ellenszolgáltatás, azaz a díj megfizetése. A technológiai szerelési munka meghatározására nincs jogi norma, a gyakorlat szerint különösen ilyen a vas- és acélszerkezeti munkák, a különböző termékek (pl. kőolaj, földgáz, vegyi anyagok stb.) technológiai vezetékei, felvonó és szállítóberendezések szerelési munkái, kábelfektetési és szerelési munkák stb. 2. A felek jogai, kötelezettségei A felek szoros együttműködésre kötelesek. A vállalkozó köteles a munkahelyen naplót vezetni, amelyre az építési naplóra vonatkozó szabályok az

irányadók. Ha a tervezési munkát a vállalkozó végezte, köteles a hatósági engedélyezési eljárásban szükséges rajzokat, műszaki leírásokat a megrendelő rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó köteles gondoskodni a szerelési munkához szükséges állványokról, állványozási anyagokról. 42 A szereléssel közvetlenül összefüggő építőipari szakmunkák elvégzése (pl. vakolás, festés stb) is a vállalkozó feladata. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, szerelési ütemtervet kell készíteni. A megrendelő feladatai közé tartozik föld alatti munkáknál a tűzvédelem biztosítása. Ha a megrendelőnek a munkálatok színhelyén saját telephelye vagy üzeme van és rendelkezik a teljesítéshez szükséges eszközökkel köteles azokat a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. 3. A szerződés teljesítése Az átadás-átvétel próbaüzemmel történik. A próbaüzem időtartama harminc nap A próbaüzem

előtt meg kell győződni arról, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas-e. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat, továbbá a hibákat és a kijavításukra megállapított határidőket jegyzőkönyvbe kell foglalni. A próbaüzem csak akkor kezdődhet meg, ha a berendezést próbaüzemre alkalmasnak minősítik az előzetes vizsgálat során. A szabálynak elsődlegesen biztonsági szempontból van jelentősége, de ezzel az alkalmatlan berendezéssel végzett próbaüzem miatti felesleges költségek felmerülte is megelőzhető. A próbaüzemhez szükséges energiát, alapanyagokat, segédanyagokat, valamint műszereket a megrendelőnek kell biztosítania. Amennyiben a vállalkozó gyártja a berendezést, a szükséges irányító szakszemélyzetet a próbaüzem egész tartamára neki kell biztosítania. Megrendelő az átvételt nem tagadhatja meg, ha a próbaüzem során olyan kisebb jelentőségű hibákat és hiányosságokat állapítanak meg, amelyek a rendeltetésszerű

állandó és előírt üzemeltetést nem akadályozzák, és a berendezés egyébként a szerződésben kikötött műszaki feltételeknek megfelel. A vállalkozó és a megrendelő közösen végzett teljesítményméréssel állapítják meg, hogy a berendezés megfelel-e a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Az ehhez szükséges különleges műszereket a megrendelő köteles biztosítani. A teljesítményméréseket - ha az lehetséges - a próbaüzem ideje alatt kell elvégezni Jogszabályok - Ptk. 401-412 §-ok - 53/1987. (X 24) MT rendelet a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról 11/1985. (VI 22) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BKM együttes rendelet az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről. II. Tervezési szerződés 43 1. A szerződés fogalma A beruházási szerződések alapszerződésének tekinthető, amelyben kifejeződik a beruházó

(megrendelő) beruházással kapcsolatos elképzelése, s amely alapján valósulhat meg a beruházás. A vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére vállalkozik, amelynek fizikai megvalósulása, az eredménye maga a szellemi alkotás, a terv. 2. A jogviszony keletkezése A tervezési szerződés létrejöhet szóban. írásban és akár ráutaló magatartással is, ugyanis jogszabály írásbeliséget nem kíván meg. Amennyiben a felek közötti szerződés a terv, mint szellemi alkotás vonatkozásában felhasználási szerződés megkötésére is irányul, az írásba foglalás mindenképpen érvényességi feltétel. Létrejöhet a klasszikus (ajánlat-elfogadás) módon, de amennyiben külön jogszabályok (lásd: közbeszerzési törvény) megkívánják vagy akár a beruházó saját akarat-elhatározása folytán a szerződést a lehető legkedvezőbb feltételekkel kívánja megkötni, meghatározhatja a szerződéskötés sajátos módját, szabályait

(pl. versenyeztetés, pályáztatás) 3. A jogviszony alanyai A jogviszony alanya a megrendelő és a vállalkozó, aki nem feltétlenül azonos a konkrét szellemi alkotás, a terv elkészítőjével (a tervezővel), mert a vállalkozó bevonhat a szerződés teljesítésébe alvállalkozókat (kivéve, ha a szerződésben kifejezetten kizárták). Szerződő félként mindkét oldalon a polgári jog bármely alanya megjelenhet. 4. A jogviszony tárgya A közvetlen tárgya a műszaki-gazdasági tervező munkának az elvégzése, azaz tevékenység kifejtése, a közvetett tárgy pedig a szellemi alkotást hordozó tervdokumentáció. Előfordulhat, hogy a felek a műszaki-gazdasági tervező munka fokozatos szolgáltatásában állapodnak meg. 5. A jogviszony tartalma a) A tervező főkötelezettsége a szerződés alapján a műszaki-gazdasági tervező munka elvégzése, a tervdokumentáció elkészítése. Azon túl, hogy a terv szellemi alkotás, tartalmazhat oltalom alatt

álló egyéb szellemi tulajdont (pl. szabadalmazott találmányt), ezért a vállalkozó jogszavatossági kötelezettsége kétirányú. Szavatol azért hogy maga a tervező munka nem sérti harmadik személy jogát, másrészt azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozza vagy korlátozza. (pl akkor, ha harmadik személy szabadalmát a tervben felhasználták anélkül, hogy az erre irányuló jogot megszerezték volna.) (A jogszavatosságra egyébként a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságra irányadó szabályokat kell alkalmazni.) b) A tervezési szerződés eredményeként létrejövő terv jogi oltalom alatt áll. A felek megállapodása szerint vagy a megrendelő rendelkezik szabadon ezzel a szellemi termékkel anélkül, hogy megfosztaná a vállalkozót attól a jogtól, hogy azt saját belső tevékenységéhez felhasználhassa, vagy pedig a rendelkezési jog a vállalkozónál marad és a szóban forgó

megoldást a megrendelő csak a saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, és senkivel sem közölheti. 44 A megrendelő a tervet csak a szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, azt nyilvánosságra nem hozhatja (üzemi titok). c) A tervezési folyamat során a munka sajátosságából, a technológiai fejlődés követelményéből a tervezőre az a feladat is hárul, hogy ezeket a szempontokat is figyelembe vegye és az elérni kívánt célt esetleg újszerű megoldásával, annak alkalmazásával igyekezzék megvalósítani. Előfordulhat az, hogy a megoldás nem vezet eredményre, sőt abból a kivitelezés során kár is keletkezhet. A felek ezért a szerződésben kiköthetik a kártérítési felelősség korlátozását, ha a vállalkozó hazai viszonylatban nem ismert vagy nem alkalmazott műszaki-gazdasági megoldást tartalmazó terv készítését vállalja [Ptk. 409 § (2) bek] Ez a korlátozás tehát a felek

megállapodásától függ és ezáltal feltételezi a megrendelő tájékoztatását az ilyen megoldásra vonatkozó tervezői elképzelésről. Nem a felelősség kizárásáról, hanem csupán korlátozásáról van szó d) Gyakran előfordul, hogy a megrendelő a tervdokumentáció átadását követően évekig nem kezdi meg annak megvalósítását (anyagi vagy egyéb ok folytán), időközben azonban változhattak a hatósági előírások, sőt az alkalmazott megoldás is elavulhatott. Ezért van jelentősége annak, ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három év után kezdődik meg, a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó a tervet, az azonos elemeket felülvizsgálja és nyilatkozik a terv kivitelezésre való alkalmasságáról, ill. megváltoztatásának szükségszerűségéről, ill a tervet áttervezheti (korszerűségi felülvizsgálat) A korszerűségi felülvizsgálatot jogszabály kötelezővé teheti. e) A megrendelő

főkötelezettsége a tervezési díj megfizetése, amely - diszpozitív módon - a teljesítéskor esedékes. A teljesítés nyilvánvalóan a tervdokumentáció átadásával történik meg 6. A szerződés megszűnése, a szerződésszegés speciális szabályai a) A szerződés a vállalkozási szerződésre vonatkozó általános szabályok szerint szűnhet meg. A teljesítés általános kötelemszüntető jogi tény, amely a tervezési szerződést is megszünteti. Sajátosan alakul azonban a szerződésszegés létszaka A szavatossági igény elévülési idejének kezdete a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja. Ennek azonban feltétele, hogy a kivitelezés a terv szolgáltatásától, ill. a korszerűségi felülvizsgálat esetén a terv alkalmassá nyilvánításától, ill. áttervezés esetén a terv szolgáltatásától számított három éven belül megkezdődjön. b) A gyakorlatban előfordulhat, hogy a szolgáltatás a terv hibája

miatt lesz hibás, vagy válik a károk forrásává. A tervezői felelősség megállapítása azonban nem egyszerű feladat az ún generálkivitelezési konstrukcióban, ahol a tervező nincs jogviszonyban a kivitelezővel: a terveket a beruházónak adja át és a beruházó továbbítja a kivitelezőnek. A közreműködőért való felelősség szabályainak az alkalmazására az említett jogviszony hiánya miatt nincs lehetőség. ba) a tervező lesz a beruházóval szemben felelős, mert hiszen ő, mint szakértelemmel rendelkező szolgáltatta a hibás tervet, bb) ha azonban a kivitelezőtől elvárható, hogy a terv hibáját felismerje, akkor kánmegosztásnak van helye. c) Az építkezések jelentős hányada típusterv, vagy tipizált terv alkalmazásával készül. Az ilyen tervekhez azt az annak terjesztésével foglalkozó vállalatnál vásárolja meg. Általában nem vonatkozik rá az ún. tervezői védelem, mely szerint a tervet csak a szerződésben meghatározott

célra lehet felhasználni és nyilvánosságra nem hozható. A típusterv adaptálása során azonban előfordul, hogy a helyi viszonyokra alkalmazva változtatást kell eszközölni a terven. Ilyen esetben az építtető és a tervező között már tervezési szerződés jön létre, amelynek teljesítése már egyedi tevékenységet igényel. Az adaptáló következésképpen felelős lesz az általa készített vagy megváltoztatott tervrészért, annak az egész tervre való kihatásáért. 45 Ezen felül az adaptáló tervező felelős a típusterv hibájáért abban az esetben, ha a hibát az elvárható gondos eljárás során észlelnie kellett volna. 10. A fuvarozási szerződés keletkezése, fajai, alanyai, tartalma „Ptk. 448 § (1) A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni." A fuvarozás lényege a küldemény adott helyről adott helyre

való továbbítása. A szerződés további jellegzetességei. hogy a fuvarozó más részére tevékenység kifejtését vállalja (facere szolgáltatás),mely tevékenység során a más tulajdonában levő küldeményt őrizetében tartja. Önálló szerződéstípusként hazánkban a XIX. században került szabályozásra A szárazföldi fuvarozás szabályait elsőként a fiavarosokról szóló 1840. évi XX törvény foglalta össze, a fuvarjog fejlődésének következő állomása a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. törvény) megalkotása volt, melynek szabályai megteremtették a hazai egységes fuvarjogot. A Kt. árufuvarozásra vonatkozó rendelkezései az 1959 évi IV törvény, a Ptk életbelépéséig voltak hatályban. A Ptk. a fuvarozási szerződést a kötelmi jog önálló szerződéstípusaként a XLI fejezetben szabályozza. 1. A fuvarozási szerződés létrejötte A fuvarozási szerződés első létszaka a szerződés létrejötte, mely magába

foglalja a fuvarozási tevékenység előkészítését és a fuvarozási szerződés megkötését. Az előkészítő szakasz a tömeges fuvarozást lebonyolító fuvarozók szerződéseinél kap jelentőséget. A szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, valamint a fuvareszköz megrendelését foglalja magába. A kocsirendelés - a fuvaroztató részéről - a vasúthoz, hajózási vállalathoz intézett bejelentés. A kocsirendelés még nem tartalmazza a fuvarozási szerződés összes adatait, hanem csak azokat, melyek a kocsi kiállításához szükségesek, a tömegfuvarozó pedig a rendelés átvételekor még nincs abban a helyzetben, hogy a megrendelőnek nyilatkozni tudjon a fuvarozás elvállalásáról, így ez a cselekmény még nem tekinthető ajánlatnak. A fuvarozási szerződés megkötésére a feladó a küldemény berakását megelőzően, általában a fuvarlevél átadásával tesz ajánlatot. Az ajánlat elfogadását a fuvarlevél kifogás nélküli

altvétele jelenti. A fiavarozási szerződés minden esetben szerződéskötéssel jön létre.Az előkészítő szakasz jogcselekményei nem hozzák létre a szerződést, csupán feltételei a szerződés megkötésének. A fuvarozási szerződés főszabályként konszenzuál szerződés, tehát a felek egyező akaratelhatározása, a fuvarozás elvállalása hozza létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását. Ez a reálszerződési forma érvényesül a vasúti és a nemzetközi fuvarozásban is. A fuvarozási szerződés nincs írásbeli alakhoz kötve. Létrejöhet írásban, szóban és ráutaló magatartással is. A fuvarozási szerződés nincs formakényszerhez kötve sem Nem jelent formakényszert a Ptk. 489 §-óban szabályozott fuvarlevél sem 46 A fuvarozási szerződés megkötésekor nagyon gyakori - vasúti árufuvarozás esetén pedig kötelező - a fuvarlevél kiállítása, ugyanis a fuvarozás

lebonyolítását a fuvarlevél nagyban megkönnyíti, és a fuvarozásból adódó jogviták eldöntésénél bizonyító erővel bír. A fuvarlevél bizonyítékként szolgál, bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét és a küldemény átvételét. Az átvétel napja az a nap, amelyen a fuvarozó a fuvarlevelet aláírta, vagy lebélyegezte [Ptk. 489 §] Ez egy megdönthető vélelem: bizonyítható, hogy az átvétel más időpontban történt. A Ptk. 1977 évi módosítása: „a fuvarlevél tartalmának részletes meghatározása nem igényel törvényi szintű szabályozást."A módosítás kimondja, hogy alacsonyabb szintű fuvarozási jogforrások a fuvarlevél kiállítását kötelezővé tehetik, és meghatározhatják a fuvarlevél tartalmát és alakiságait. 2. A fuvarozás fajai, jogforrásai és szabályozási rendszere Az árufuvarozási tevékenységre irányuló szerződések jellemzője, hogy rendszerint valamely alapügylet - adásvételi,

szállítási, vállalkozási szerződés - teljesítését segítik elő. Attól függően hogy az áru továbbítása milyen eszközzel valósul meg: vasúti, vízi, közúti és légi fuvarozást különböztetünk meg.A vasúti, a vízi és a légi fuvarozás erre a célra létrehozott közlekedési (tűvarozási) vállalkozások - MAHART, MÁV, MALÉV - útján valósul meg. A közúti árufuvarozást az e célra rendelt gazdálkodó szervezetek a jogszabályok által előírt feltételek megléte esetén egyéni vállalkozók is végezhetnek. A fuvarozás másik területe a személyfuvarozás. A személyfuvarozás - személyek szállítására irányuló szerződés - a hatályos jogi rendelkezések szerint nem tekinthető fuvarozási szerződésnek. A személyszállítási szerződésekre - jogszabály eltérő rendelkezése hányában - a vállalkozási szerződések szabályait kell alkalmazni. A fuvarjogi szabályozás többszintű. A fuvarozás általános szabályait a Ptk

XLI fejezete tartalmazza. Csak kifejezett felhatalmazás esetén lehet eltérni a törvény rendelkezéseitől. Ilyen kivételt enged a Ptk. 506 §-a kimondva, hogy 1. a hajózási és légifuvarozó vállalat fuvarozási szerződéseire a törvény csak annyiban irányadó, amennyiben a jogszabály vagy nemzetközi szerződés, egyezmény másként nem rendelkezik [Ptk. 506 § (2) bek]; 2. ha a küldeményt országhatáron túl kell továbbítani, a Ptk rendelkezéseit csak nemzetközi szerződés, egyezmény vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában lehet alkalmazni [Ptk. 506 § (1) bek] A fuvarozási jog szabályozásának második szintjét a fuvarozási szabályzatok, üzletszabályzatok jelentik. A fuvarozási szabályzatok az egyes közlekedési ágazatokon belül végzett fuvarozási tevékenység speciális normáit tartalmazzák. A fuvarozási szabályzatok a fiúvarfajtákhoz igazodóan a következők: 1. a Vasúti Árufuvarozás Üzletszabályzata (VÁSZ) 2. a

Közúti Árufuvarozás Szabályzata (KÁSZ) 3. a Légifuvarozás Szabályzata (LSZ) 47 A fuvarozás ,jogi szabályozásának harmadik szintje a tömeges forgalmat lebonyolító árufuvarozók díjszabásai. A díjszabások az üzletszabályzatok részeként jogszabályi formában jelennek meg. Az üzletszabályzatok és díjszabályok a Ptk. keretrendelkezéseit betartva részletezően tartalmazzák az adott fiavarfajta joganyagát. A szabályzatok bizonyos esetekben eltérhetnek a törvénytől. Az eltérést a Ptk vagy kifejezetten megengedi, vagy eleve speciális rendelkezéseket tartalmaz a tömegfuvarozást lebonyolító vállalatok részére. OK 3. A fuvarozási szerződés alanyai, tartalma A fuvarozási szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, vagy bármelyikük által lényegesnek ítélt kérdésekben való megállapodása szükséges. A fuvarozási szerződés esetében lényeges kérdés: 1. a szerződés alanyainak megnevezése, 2. a küldemény neve és

mennyisége, 3. a feladási és rendeltetési hely megnevezése, és 4. a fuvardíjban való megállapodás (ott lényeges, ahol nincs kötelező díjszabás) 3.1 A szerződés alanyai A fuvarozási jogviszonynak három alanya van: 1. a feladó: aki a küldemény továbbítását megrendeli; 2. a fuvarozó: aki a küldeményt továbbítja; 3. a címzett: aki a küldeményt átveszi A fuvarozási szerződés csak a feladó és a fuvarozó között,jön létre, amelyből a címzett közvetlenül jogokat szerez, és bizonyos kötelezettségek is terhelik. Előfordulhat, hogy a címzett és a feladó ugyanaz a személy; ez az eset akkor, ha valaki saját címére fuvaroztat. Amennyiben a harmadik alany különböző személy, a fuvarozó és a feladó között létrejött szerződés harmadik személy javára szóló ügylet. A fuvarozási szerződés alanyaként feladói és címzetti pozícióban bárki szerepelhet, tehát magánszemély, jogi személy, és jogi személyiséggel nem

rendelkező gazdálkodó szervezet is. Fuvarozói pozícióban az egyes fiavarfajtáknak megfelelően előfordulnak korlátozások. 3.2 A fuvarozási szerződés tárgya A fuvarozási jogviszony közvetlen tárgya a küldemény rendeltetési helyre való továbbítása és kiszolgáltatása a címzettnek. A fuvarozási jogviszony közvetett tárgya a küldemény (általában ezt tekintjük a szerződés tárgyának). Fuvarozási szerződés tárgya (küldemény) a „fuvarforgalom-képtelen" és a feltételesen fuvarozható dolgok kivételével bármely ingó dolog lehet. A fuvarozás szempontjából forgalomképtelennek minősülnek - így nem fuvarozhatók azok a tárgyak, amelyeket jogszabály terjedelmük, súlyuk vagy veszélyességük (robbanóanyagok, fertőző anyagok stb.) miatt a fuvarforgalomból kizárt Feltételesen fuvarozható dolgok (pl. élő állat, hulla stb), amelynek szállítását különleges feltételekhez, csomagoláshoz, elkülönítéshez köti a

jogszabály. Amennyiben a feladó e különleges fuvarozási feltételeket nem teljesíti, a fuvarozó nem végezheti el a fuvarozást. 48 3.3 A fuvarozó jogai és kötelezettségei A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni [Ptk. 488 § ( l ) bek ] A fuvarozó kötelezettségei: 1. a küldemény továbbítása 2. és a küldeménynek a címzett részére való kiszolgáltatása A küldemény továbbítása körébe tartozó kötelezettségek a következők: a fuvarozó köteles a fuvareszközt megfelelő helyen és időben kiállítani, 1. a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni, 2. a fuvarozó köteles a feladó által átadott okmányokat megfelelően használni, 3. a gazdaságosság, gyorsaság és biztonság elveit betartania küldemény továbbítása során, 4. a fuvarozó köteles a feladó utasítását követni, de jogszabály a feladó utasítási

jogát korlátozhatja (pl. vasúti árufuvarozás esetében) Ha a fuvarozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és biztonságos teljesítését, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni. Amennyiben a feladó az utasítást írásban megismétli, a fuvarozó köteles az utasítást a feladó veszélyére és költségére végrehajtani. A fuvarozó köteles megtagadni a feladó utasításának teljesítését, ha annak végrehajtásával mások személyét veszélyeztetné, vagy megkárosítaná mások vagyonát [Ptk. 493 §] 1. Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles a feladótól haladéktalanul utasítást kérni, kivéve, ha e kötelezettségét ,jogszabály kizárja vagy korlátozza. 2. A fuvarozó a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről értesíteni köteles, ha a küldeményt kár érte, ha a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható, ha

a küldemény veszélybe kerül, vagy ha a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges [Ptk. 495 §] A küldemény kiszolgáltatásával kapcsolatos kötelezettségek: 1. a fuvarozó köteles a címzettet haladéktalanul értesíteni a küldemény megérkezéséről. (Ennek azért van nagy jelentősége, mert az értesítés kézhezvétele után a küldeménnyel való rendelkezés joga a címzettet illeti.); 2. a fuvarozó köteles a küldeményt kiszolgáltatni, feltéve, hogy a fuvardíjat megfizették; 3. ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, vagy a címzett az átvételkor esedékes követeléseket nem egyenlíti ki, a fuvarozó kötelesa feladót haladéktalanul értesíteni, és a küldeményt a felelős őrzés szabályai szerint megőrizni. A fuvarozó jogosult a fuvardíj követelésére. A fiavarozási szerződés visszterhes ügylet, olyannyira, hogy a szívességi fuvarozásra nem a fuvarozás szabályait, hanem az ingyenes megbízás szabályait kell alkalmazni. A

fuvardíj mértéke főszabályként szabad megállapodás tárgya, de a tömegfuvarozást végző vállalkozások esetében a díjszabások állapítják meg. A fuvardíj az az ellenszolgáltatás, melyet a 49 fuvaroztató a küldemény továbbításáért fizet. A fuvardíj magába foglal bizonyos, a fuvarozással rendszerint együtt járó költségeket is (pl. üzemanyag, adók stb) A fuvardíjat - feltéve, hogy a szerződés másként nem rendelkezik - a feladónak kell megfizetni. Ha a feladó nem fizet, a fuvarozó követelheti a fuvardíjat a címzettől is Jogosult a fűvarozó fiúvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítésének követelésére [Ptk. 499 § (1) bek] A fuvardíjat, a szükséges és hasznos költségeket együttesen fuvarköltségnek nevezzük. Amíg a fuvardíj minden fuvarozás során feltétlenül felmerül, addig a fuvarköltség másik eleme (a szükséges és hasznos költségek) esetleges jellegű, az esetenként

felmerülő kiadásokat foglalja magába (pl.: újracsomagolási díj, kényszerkiadási díj stb.) A fuvarozót a fuvardíj és a költségek erejéig törvényes és privilegizált zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek [Ptk. 499. § (2) bek] A törvényes zálogjog privilegizált jellege azt jelenti, hogy a fuvarozó zálogjoggal biztosított követelését más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, kereskedelmi forgalomban értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 499 § (4) bek] A fuvarozó jogosult más fuvarozó vagy fuvarozók igénybevételére. Több fuvarozó közreműködése esetén különbséget kell tennünk aszerint, hogy a fuvarozókat a feladó jelölte-e ki, vagy a fuvarozó közreműködőiként szerepelnek a jogviszonyban. a) Az első konstrukcióban a feladó köt külön-külön fuvarozási szerződéseket a fuvarozókkal. Feladó Fuvarozó1 Fuvarozó 2 Fuvarozó 3 Az első

jogi konstrukció sajátos eseteként értékelhetjük, ha a további fuvarozókkal a fővállalkozó köt szerződést, de a feladó kijelölése alapján. Feladó Kijelölés Fuvarozó2 Főfuvarozó Fuvarozó3 Kijelölés Fuvarozó4 Ezen esetekben minden fuvarozó önállóan felel a fuvarozási szerződés teljesítéséért. b) A második konstrukcióban a feladó csak a fővállalkozó fuvarozóval köt szerződést, és a fővállalkozó közreműködőket vesz igénybe. Feladó Fuvarozó Fuvarozó2 Fuvarozó3 Fuvarozó4 E második konstrukcióban a fuvarozásban részt vevő fuvarozók egyetemlegesen felelősek. 50 Több fuvarozó közreműködése esetén a fuvarozók díj- és költségigényeiket az alábbiak szerint elégíthetik ki: - mindegyik fiavarozó követelheti az őt megillető díj és költségek kiegyenlítését; - az első fuvarozó azonban érvényesítheti a feladóval szemben az őt követő, az utolsó fiavarozó pedig a címzettel szemben az

őt megelőző fuvarozók díj- és költségkövetelését [Ptk. 498 ~] Ez a felhatalmazás megkönnyíti a fuvarozók követeléseinek behajtását. A zálogjogot az utolsó fuvarozó az őt megelőző fuvarozók követeléseire nézve is köteles érvényesíteni, mert ha azt nem teszi, az őt megelőző fuvarozók igényeiért - a címzett és a feladó mögött - egyszerű kezesként felel [Ptk. 499 § (3) bek] 3.4 A feladó és a címzett jogai és kötelezettségei Jogosultságok: - a feladó a fiavarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat (objektív elállás, nem kell indokolni), köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni [Ptk. 496 § (1) bek]; - a feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, vagy amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett, megilleti a küldeménnyel való rendelkezés joga. Ez a jogosultság azt jelenti, hogy a feladó a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíthatja, más címzettet vagy rendelkezési helyet

jelölhet ki [Ptk. 496 ~ (2) bek] A feladó utólagos rendelkezési jogának gyakorlása a fuvarozási szerződés egyoldalú módosítását jelenti, ezért a feladót terheli az utólagos rendelkezéssel felmerült díjtöbblet és költség; [Ptk. 496 3 (3) bek ] Kötelezettségek: • • • • a feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, és a küldemény mások személyét vagy vagyonát ne veszélyeztesse. Ha a fuvarozó megállapítja a hiányosságokat, írásbeli utasítást kell kérnie a feladótól, azonban írásbeli utasítás ellenére sem vállalható a küldemény fuvarozása, ha az mások személyét vagy vagyonát veszélyezteti; a feladó köteles a fuvarozónak a fuvarozás lebonyolításához szükséges okmányokat átadni. Mindaddig, amíg a feladó ezen kötelezettségének nem tesz eleget, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja; a küldemény berakása többnyire a feladót, kirakása a címzettet

terheli; a fuvarozóval szembeni igényeket a küldemény megérkezéséről szóló értesítés átvétele előtt csak a feladó érvényesítheti. Az értesítés átvétele után az igényeket mind a feladó, mind a címzett érvényesítheti. Lényeges, hogy bármelyikük általi érvényesítés kizárja a másik – fuvarozóval szembeni fellépésének - jogát. Személyfuvarozás 51 A személyfuvarozás személyek továbbítása díjazás ellenében. A személyfuvarozás lényeges eltéréseket mutat az árufuvarozási jogviszonyhoz képest, ugyanis a személyfuvarozás alapvetően vállalkozási jogviszony. Sajátosságai: A személyfuvarozás esetén a fuvarozó szolgáltatása a személyszállítás, személyek továbbítása, de a jogviszonynak mindig csak két alanya van: a fuvarozó és az utas, ellentétben az árufuvarozási jogviszonnyal, mely klasszikusan 3 pólusú jogviszony. Az árufuvarozási jogviszony sajátossága, hogy a továbbítás során a dolog

kikerül tulajdonosának rendelkezése alól, ez a sajátosság személyszállításnál hiányzik, bár a fuvarozásra jellemző helyváltoztatási ,jelleg ez esetben is érvényesül. A személyek szállításának elvállalására - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. 11. A fuvarozási szerződés felelősségi szabályai A fuvarozási szerződések körében előforduló szerződésszegések három nagy csoportba sorolhatók, úgymint: 1. késedelem 2. áruban bekövetkezett károsodások 3. egyéb szerződésszegések (pl okmányok átadásának elmulasztása vagy nem megfelelő felhasználása, utasítás nem teljesítése). 11.1A fuvarozó szerződésszegése és ,jogkövetkezményei A fuvarozó késedelme. A fuvarozó késedelembe esése a fuvarozási szerződés két létszakában következhet be; ezekhez eltérő jogkövetkezmények fűződnek. a) A fuvarozó késedelembe eshet a küldemény átvétele

előtt, ha a megfelelő fuvareszközt az előírt határidőre nem állítja ki. Jogkövetkezménye: a feladó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet a fuvarozótól. Kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költséget (negatív interese) és a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet lehet követelni. Amennyiben a küldemény elvész vagy értékcsökkenést szenved (azáltal, hogy a fuvarozó nem veszi át az árut), a feladó követelheti • a küldemény értékének vagy értékcsökkenésének megtérítését is, feltéve, ha a fuvarozót tájékoztatta; • a küldemény tárgyáról, illetve a fuvarozó tudott, vagy e nélkül is tudnia kellett arról, hogy késedelme a küldemény károsodásával ,jár. b) A fuvarozó késedelemhe eshet a fuvarozás tartama alatt is, ha a szerződésben vagy a jogszabályban megállapított fuvarozási határidőket túllépi. A fuvarozás lebonyolítása alatti késedelem

esetén a feladó, illetőleg a címzett a következő jogokkal élhet: • a feladó, ill. a címzett - a késedelem tartamához mért, de legfeljebb a fuvardíjnak megfelelő - kötbért követelhet; 52 • a feladó, ill. a címzett követelheti a kötbért meghaladó kárának megtérítését, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéshez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A fuvarozó felelőssége az „ún. árukárokért" E felelősségről akkor beszélünk, ha a küldemény az átvételtől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt elvész, megsemmisül vagy megsérül. Ilyenkor a fuvarozó fokozott felelősséggel tartozik: nem védekezhet azzal, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A fuvarozási felelősség szabályai tekintettel vannak a fuvarozás sajátosságaira.

A fuvarozás tartama alatt a küldemény kikerül a tulajdonos, birtokos hatalmából és nem, vagy nehezen tudja a küldemény sorsát befolyásolni. Ez indokolja a fokozott felelősségi szabályok alkalmazását A fuvarozó fokozott felelőssége mellett azonban túlzott terhet róna a fuvarozóra a teljes kártérítés elvének alkalmazása, ezért általában (kivéve a szándékos károkozást) a kártérítés mértéke korlátozott. A fuvarozás alatt a küldeményben keletkezett „ún. árukárokért" való felelősséget tehát két sajátosság jellemzi: • A felelősség jogalapját tekintve az általános felelősségi mércéhez képest szigorúbb tárgyi felelősség érvényesül. (Ez nem eredményfelelősség, mert a törvény kimentési lehetőségeket biztosít ! ) • A fokozott felelősséget ellensúlyozza a kártérítés mértékének korlátozása. A fuvarozó csak a fuvarozás alatt keletkezelt tényleges „árukárok" megtérítésére köteles.

A címzett jogainak és kötelezettségeinek pontos teljesítése is szükséges (ilyen pl. a berakás, csomagolás, kirakás). A Ptk. taxatíve felsorolja azokat az okokat, melyek bizonyítása esetén a fuvarozó mentesül az ún. árukárokért való felelősség alól A fuvarozó nem felel a kárért, ha az: 1. a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok, 2. a küldemény belső tulajdonsága (törékenység, beszáradás stb), 3. a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága 4. a feladó által végzett berakás, ill a címzett által végzett kirakás, 5. a feladó, a címzett, vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ide értve azt az esetet is, ha a feladó a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá, ha a fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről [Ptk. 501 §] Ha a fuvarozó a

csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül vette át a küldeményt, hogy erre a feladó írásban utasított volna, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt, valamint a küldeményben keletkezett kárt fele részben a fuvarozó, fele részben a feladó viseli [Ptk. 505 § (1) bek ) A fuvarozási felelősség körében a bizonyítási teher elosztása - eltérve az ún. tiszta exculpációs rendszertől - két elven alapszik: • Az érdekelt alany köteles bizonyítani, hogy a kár nem az ő kötelezettségeinek megszegése következtében keletkezett (kimentési bizonyítás). • Az olyan okokat, amelyek egyik fél magatartásúra sem vezethetők vissza, annak az alanynak kell bizonyítania, akinek érdekkörében ezek felmerültek (direkt bizonyítás). A fiavarozási felelősség körében keveredik a direkt bizonyítási és az ún. exculpációs (kimentési) bizonyítási rendszer. A biztosítási

teher szabályai a Ptk 501 § alapján a következő módon alakulnak: 53 • • • • • • A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő (kimentési bizonyítás). A feladót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt nem a küldemény belső tulajdonsága okozta (direkt bizonyítás). A feladónak, ill. a címzettnek kell bizonyítania, hogy a kár nem a kirakás következménye (direkt). A csomagolás hiányosságairól a fuvarozó köteles meggyőződni. A csomagolás hiányos voltát a fuvarozónak kell bizonyítania (direkt). Azt, hogy a kár nem a csomagolás hiányossága következtében állt elő a feladó, ill. a címzett köteles bizonyítani (kimentés). A feladó, ill. a címzett bizonyítja, hogy ő vagy az általa megbízott személy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (kimentés). 11.11 A fuvarozó kártérítési felelősségének mértéke A

fuvarozó kártérítési felelősségének mértéke, különbözik aszerint, hogy a fuvarozó a kárt szándékosan okozta-e vagy sem: • ha a kárt a szándékosan okozta, köteles a teljes kárt megtéríteni; • ha a kárt nem szándékosan okozta, a fuvarozó köteles megtéríteni a feladó vagy a címzett tényleges kárát - az elveszett, megsemmisült dolog értékét a megrongálódott dologban bekövetkezett értékcsökkenést -, és nem tarthat igényt fuvardíjra vagy annak arányos részére. (Nem terjed ki tehát a kártérítési kötelezettség az elmaradt haszonra és az indokolt költségekre ) 11.12 A kártérítés módja A fuvaroztató (feladó, címzett) csak pénzbeli kártérítésre tarthat igényt, de a fuvarozó a küldemény megrongálódása esetén választhat a sérülés kiküszöbölése vagy az értékcsökkenés megtérítése között. A fuvarozó a dolog feladáskori tényleges értékét köteles pénzben megtéríteni. Az

igényérvényesítés speciális szabályai: • • • a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények 1 év alatt évülnek el; ha a küldemény hibája az átvételkor, kiszolgáltatáskor felismerhető, a fuvarozóval szembeni igényt haladéktalanul érvényesíteni kell; ha a küldemény hibája az átvételkor nem volt felismerhető, 3 napon belül lehet az igényt a fuvarozóval szemben érvényesíteni. 11.2 A feladó és a címzett által okozott szerződésszegések és jogkövetkezményeik • • ha a feladó a berakással késedelembe esik, a fuvarozó kártérítést követelhet, és az érdekmúlás bizonyítása nélkül még az elállás joga is megilleti, és kártérítési igénye nem korlátozott. Ha a feladó írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányossága ellenére vegye át, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt köteles megtéríteni, és viseli a

küldeményben keletkezett kárt is [Ptk. 505 § (1) bek.J 54 11.3 egyéb kárigények Ha a fuvarozás során harmadik személyek szenvednek kárt, - ennek leggyakoribb esete, amikor a fuvarozó több fuvaroztató küldeményét egy fuvareszközön szállítja, de előfordulhat olyan eset is hogy kívülálló személyek szenvednek kárt - ilyenkor a harmadik személlyel szemben a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint a fiavarozó felel A fuvarozó a kártérítés megfizetése után a feladótól követelheti a kifizetett kár megtérítését, a felelősség általános szabályai szerint. 12. LÍZINGSZERZŐDÉS A lízing olyan ügylet, amelyben a használati kötelmek és - bizonyos fajtáiban - az adásvétel egyes sajátosságai is felismerhetőek A lízingszerződés valamilyen hasznot hajtó dolog (gép, berendezés, ingatlan, állami vállalat) használatát biztosítja, és lehetővé teszi az ezek üzemeltetése révén elérhető hasznok szedését.

Ez az alapvető jellemvonás rokonítja a haszonbérlettel a lízinget. Operatív lízingnek hívjuk az olyan lízinget, amelyben csak a használati kötelmek jellemzői fedezhetőek fel. Pénzügyi lízingként emlegetik az olyan lízinget, amelyben a lízingbe vevő jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a dolgon ő, vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen, egteremti a tulajdonátszállás lehetőségét, amelyet a magyar gyakorlat szerint a lízingbe vevő általában kihasznál. Visszlízing (sale and lease back leasing) esetén szükségképpen sor kerül tulajdoni változásra, még a lízingszerződés megkötése előtt. Ilyenkor ugyanis a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbevevő, aki eladta vagyontárgyát annak érdekében, hogy szabad pénzeszközökhöz jusson, de egyidejűleg lízingbe veszi azt, mert fizikailag szüksége van rá. 1. A lízing kialakulása, gazdasági szerepe és hazai jogi

szabályozása 1.1 Nemzetközi intézménytörténet A pénzügyi lízing a II. világháborút követően jelent meg az Egyesült Államokban, annak következtében, hogy a beruházások tőkeszükséglete mind gyakrabban haladta meg a rendelkezésre álló forrásokat. A hitelező számára biztonságosabb az a megoldás, hogy a beruházási javak tulajdonjogát megtartja magának, anélkül, hogy a tulajdonost terhelő kockázatot viselnie kellene. A beruházó tehát csak a dolog birtokát kapja meg a szerződéskötéskor, de a jogviszonyban - a terhek tekintetében - tulajdonosként veselkedik A beruházó számára nem az a fontos, hogy a gépek tulajdonosává váljon, hanem az, hogy a berendezés működtetése révén profitot szerezzen. Hasznát csökkenti ugyan a lízingbe adónak fizetendő díj, de a lízingelt vagyontárgy maga termeli ki a használati díjat és ezen felül még többletnyereséget is. A lízing útján megvalósuló beruházás drágább, mintha

megvásárolnák a gépeket. 55 1.2 Magyarországi szabályozás A lízing története hazánkban is döntően a pénzügyi lízing kialakulásáról és fejlődéséről szól. Az operatív lízing ennek a folyamatnak a „melléktermékeként" kristályosodott ki. Hazánkban kezdetben nem a legkorszerűbb technika gyors megszerzése, hanem a már meglévő, de nem kellően kihasznált gépek más vállalatnál történő hatékonyabb üzemeltetése volt a jogintézmény célja. A lízing elterjedését bizonyos kedvezmények mellett elsősorban az segítette, hogy a díjat költség terhére lehetett fizetni. Az 1990-es években a lízingügyletek az állami tulajdon magánkézbe adásában is szerepet kaptak (vö. privatizációs lízing, Különös rész I. fejezet) A 66/1970. (XII 31) PM rendelet a lízing alapvető pénzügyi és számviteli szabályait tartalmazta. A 8/1982. (III 9) PM sz rendelet bővítette a lízingügylet alanyi körét és az akkori szigorú

amortizációs szabályokhoz képest pénzügyileg kedvezővé tette a lízinget. A 36/1985. (X 31) PM sz rendelet a gépek és berendezések bérbeadásáról A lízingbe vevő a lízingelt vagyontárgyat megvásárolhatta, sőt a lízingbe adó az addig fizetett díj fejében külön térítés nélkül is a lízingbe vevő tulajdonába adhatta a vagyontárgyakat. A lízingbe vevőre kedvező szabályként rögzítette a rendelet, hogy a díjat költségként kell elszámolni. A berendezést a lízingbe adó állóeszközei között kellett nyilvántartani. 1990-ben a deregulációs kampány során a lízingjogszabályt hatályon kívül helyezték. Így fordulhat elő az a helyzet, hogy miközben a lízingszerződéseknek nincsenek hatályos polgári jogi szabályai, a Hitelintézeti törvénytől a vámrendelkezéseken át az adó törvényig számos jogszabály érinti a lízingügyletet . 2. Lízingügylet és lízingszerződés A lízingről szólva meg kell különböztetni a

lízing ügyletet és a lízing szerződést. (A jogi irodalomban széles értelemben illetve szűk értelemben vett lízingszerződésként is ismeretes ez a lényegi elhatárolás.) Lízingügylet alatt a szerződések komplex rendszerét értjük. Több szerződésből épül egymásra. A folyamat négy fő szakaszra tagolódik: 1. a felek előszerződést kötnek, amelyben vállalják, hogy meghatározott vagyontárgy, vagyoni értékű jog tekintetében később lízingszerződést fognak kötni, 2. a lízingbe adó által harmadik személlyel kötött adásvételi szerződések teljesítése után kialakul a szűkebb értelemben vett lízingszerződés alapszituációja: a lízingbe adó tulajdonosi pozíciója, 3. sor kerül a lízingtárgy használatára a szűkebb értelemben vett lízingszerződés keretében, 4. végezetül lehetőség nyílik újabb szerződések realizálására, melyek többnyire tulajdonjogi változást eredményeznek. A lízingügylet tehát egy komplex

jogviszony. A felek sokszor egyetlen szerződésben rendezik a komplex jogviszonyt. Az különösen gyakori a magyar gyakorlatbor, hogy a használatra és a tulajdonátszállásra vonatkozó rendelkezések ugyanabban a szerződésben kerülnek rögzítésre (ilyenkor beszélünk pénzügyi lízingről). A lízingszerződés mind az operatív lízingnek, mind a pénzügyi lízingnek központi eleme. 3. Lízingszerződés 3.1 Fogalma 56 A lízingszerződés olyan határozott időre szóló szerződés, amely alapján a lízingbe vevő - vagyontárgy, vagyoni értékű jog - többnyire gépek, berendezések birtoklására, használatára és az üzemeltetésük révén elérhető haszon szedésére jogosult, díj fizetése és a tulajdonost terhelő kötelezettségek átvállalása fejében. Hazai jogalkotásunk lehetőséget biztosított arra, hogy a felek vételi jogot kössenek ki (továbbá a tulajdonátszállás más lehetőségéről rendelkezzenek), de nem tette ezt

kötelezővé. Jogszabályi definíciót csak az egyik lízingfajtára, a pénzügyi lízingre találunk. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvénynek a 2000 évi CXXIV. törvénnyel módosított szövege szól a pénzügyi lízingről A Hitelintézeti törvény a pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a pénzügyi lízinget. A legális definíció a szélesebb értelemben vett lízingügylet elemeit emeli ki. „Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbe adó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen

terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbe adó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Nem minősül pénzügyi lízingnek az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozás és az ellenőrzött vállalkozás közötti lízing. ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet." Az idézett meghatározás valamennyi lízing

definíciójaként természetesen nem szerepelhet, de a hazánkban leginkább elterjedt pénzügyi lízing jellemzőit polgári-kereskedelmi jogi szempontból is elfogadhatóan írja le. 3.2 A jogviszony alanyai a) A lízingszerződés alapformájában kétoldalú jogügylet. - -Lízingbeadó bárki lehet. Kötelezetti pozícióban szerepelhet a termék előállítója, vagy egy speciális lízing szakvállalat. A lízingügyletek lebonyolításához jelentős tőke szükséges, ezért a lízingbe adó gyakran valamely bank, vagy bank leányvállalata, érdekeltsége. ( „pénzintézet") - A pénzügyi lízingre vonatkozó specialitásokat az 5. pont tartalmazza - Lízingbevevőként bárki szerepelhet a szerződésben. A kis tőkeerejű, új cégek gyakran lízingelnek, de mások is kihasználják a lízingben rejlő pénzügyi lehetőségeket. - Visszlízing (sale and lease back leasing) esetén a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbe vevő. aki eladta és most lízingeli

vagyontárgyát, ily módon szabad pénzeszközökhöz jut. b) Amennyiben lízingbeadóként nem a termék előállítója, hanem ilyen tevékenységre szakosodott lízingvállalat szerepel, ez a szakvállalat kifejezetten azért vásárolja meg a berendezéseket, hogy azokat lízingbe adja. Gyakran előfordul, hogy az adásvételt és a lízingbe adást egyetlen szerződés keretében bonyolítják le. Ilyenkor háromoldalú szerződésről beszélünk, ahol a termék előállítója is a jogviszony alanyává válik. Az ilyen szerződésekben különösen gyakran fordul elő, hogy a lízing szakvállalat az őt vevőként terhelő kötelezettségek egy részét - pl. az átvétel során megvizsgálást - a lízingbevevőre terheli, miközben az eladóval szembeni jogait - pl. a szavatossági igények érvényesítését - engedményezi rá Ez a konstrukció 57 azonban akkor is alkalmazható, ha két külön szerződésben kerül sor a termék megvételére és lízingbe

adására. 3.3 A jogviszony tárgya 3.31 Közvetlen tárgy A lízingszerződés közvetlen tárgya a lízingbevevőnek a lízingtárgy birtoklására, használatára és a hasznok szedésére való feljogosítása. 3.32 Közvetett tárgv Lízingszerződés bármilyen ingó dologra és ingatlanra létrejöhet. A lízinget a gyakorlatban sokáig a termelőeszközökre korlátozták, ma viszont a fogyasztási cikkek (pl. személygépkocsik) is gyakran tárgyai a lízingügyleteknek Vagyoni értékű jogok is lízingbe adhatóak, ilyenként említhető a lakások, helyiségek bérleti joga. 3.4 A jogviszony tartalma 3.41 A felek fő kötelezettségei A felek szabadsága a szerződés tartalmának formálása tekintetében az átlagosnál nagyobb. A jogviszony tartalmát a felek úgy határozhatják meg, ahogy az adott körülmények között számukra leginkább megfelelő. A jogviszony tartalmaként rögzíthetjük az alábbiakat: - A lízingbe vevő megszerzi a birtoklás és a

használat jogát. A lízing tárgya olyan vagyontárgy, vagyoni értékű jog, amely megfelelő üzemeltetés esetén hasznot hajt. A lízingbe vevő számára a hasznosítás joga a legfontosabb. A lízingszerződés alapján felhatalmazást kap arra, hogy elsajátíthassa a gépek, berendezések működtetésével elérhető nyereséget. - A lízingbe vevő használati díjat fizet. 3.42 A lízingszerződés és a haszonbérlet A lízingszerződés az egyes szerződéstípusok közül a haszonbérlettel áll legközelebbi rokonságban. A felek jogaira és kötelezettségeire - analógia útján - a haszonbérletnél rögzítettek irányadók. Eltérésként jelentkezik, hogy míg a haszonbérlő időszakonként utólag fizeti a haszonbért, a lízingszerződésekben ilyen előírással általában nem találkozunk. A lízingdíj előre meghatározott időpontokban (havonta negyedévente, félévente) esedékes. A lízingszerződést megkülönbözteti a haszonbérlettől, hogy a

lízingszerződés általában egy szerződési folyamat részét képezi. A lízing ügyletet alkotó szerződéssorozat elején, a lízingszerződés megkötését megelőzően, többnyire tulajdonátruházósra kerül sor. Bár nem törvényi előírás, de a haszonbérlet tárgya többnyire olyan vagyontárgy (jog), amely már a szerződés megkötése előtt is a haszonbérbe adó tulajdonában állt, ill. azzal eredetileg is ő rendelkezhetett. A tisztán használati kötelemnek minősülő haszonbérletet tehát általában nem előzi meg tulajdoni változásra irányuló másik szerződés. A haszonbérlet tehát leginkább az ún. közvetlen lízinggel áll rokonságban, ahol a kötelezett már eleve rendelkezési joggal bír a szerződés tárgya felett. 58 4. A jogviszony létszakai 4.1 Szerződéskötés A lízingszerződés gyakran egy szerződéskötési folyamat egyik elemeként jön létre. Maga a lízingszerződés megkötése semmilyen sajátossággal nem bír. A

szerződést a szabályozandó kérdések nagy száma miatt a gyakorlatban kivétel nélkül írásban kötik meg, de az írásbeliség nem érvényességi kellék. 4.2 A jogviszony megszűnése a) A lízingszerződés - szerepét betöltve - a határozott idő leteltével szűnik meg. A gép, berendezés visszakerül tulajdonosához, az esetleg újból lízingbe adható. Ez az ún secondhand vagy „másodkézi" lízing. b) Határozott időre szóló szerződést ;;rendes:; felmondással, nem lehet megszűntetni. A lízingszerződések a lízingbevevőnek általában nem biztosítanak azonnali hatályú felmondási jogot. A lízingbe adó pedig legfeljebb a szerződéses partner súlyos szerződésszegése esetén élhet azonnali hatályú felmondási joggal, ha azt a szerződésben kikötötte. 5. A pénzügyi lízing sajátosságai 5.1 Alany Lízingbeadó csak pénzügyi szolgáltatás folytatósára jogosult cég lehet. A jogosultság előfeltétele, hogy olyan jogi személy

legyen, amely legalább húszmillió forint jegyzett tőkével rendelkezik és megfelel a pénzügyi vállalkozásokkal szemben a törvény által támasztott személyi és tárgyi feltételeknek. 5.2 Díj Pénzügyi lízing esetén a díj többnyire a dolog vételáránál magasabb, mert fedezi a lízingbe adó által előlegezett vételárat, egyéb költségeit, valamint hasznát, amely a kamatoknál magasabb is lehet. A díj a berendezés átvételétől jár, a szerződésben meghatározott ütemezés szerint. 5.3 Eltérések a haszonbérlettől A gyakorlatban kialakult néhány eltérés, amely a pénzügyi lízing tartalmát megkülönbözteti a haszonbérlettől: a) A haszonbérlő időszakonként utólag fizeti a haszonbért. A lízingdíj előre meghatározott időpontokban (havonta negyedévente, félévente) esedékes. b) A haszonbérbe adónak kell megfizetni a rendkívüli felújítás és javítás költségeit, míg a pénzügyi lízing alapján mindenféle költség a

lízingbe vevőt terhel. A lízingbe adó úgy kalkulál, hogy az összes kiadása megtérüljön a bevételekből és nyeresége keletkezzen. Rendkívüli javítással, felújítással nem számol. Amennyiben ezeket neki kellene viselni, a 59 várható költségeket beépítené a díjba, így akkor is megdrágítaná a lízinget, ha a rendkívüli felújításra, javításra a konkrét esetben nem is kerülne sor. c) A szerződés időtartama alatt a lízingbe adó a tulajdonos, mégsem őt terheli a kárveszélyviselés. Lízingszerződésekben nem érvényesül a polgári jog egyik alapvető - így a haszonbérletnél is irányadó - tétele: a casus nocet domino elve. A kárveszélyviselés a lízingbevevőt terheli. A lízingbevevő, noha nem tulajdonos, kénytelen viselni mindazt a kárt, aminek megtérítésére a polgári jog szabályai szerint senkit sem lehet kötelezni. Az ilyen tartalmú szerződéses kikötések magyarázatát az adja, hogy a lízingbeadó számára a

lízingbe adott eszközök tulajdonjoga csupán biztosítékul szolgál. Gazdasági értelemben a lízingbevevőnek kell tulajdonosként viselkedni. d) A haszonbérletre mögöttes szabályként a dologbérlet szabályait kell alkalmazni. A dolog elpusztulása esetén a bérlet megszűnik. Pénzügyi lízing esetén a felek jogviszonya előre meghatározott időre szól. A pénzintézet csak úgy hajlandó tőkéjét egy általa nem felügyelt vállalkozásba fektetni, ha a kockázatot minimalizálhatja. A szerződés megszűnése esetén a lízingbeadó költségvetésében hiányként jelentkeznének azok a díjak, amelyeket a kötelezettnek a hátralévő időszak alatt fizetnie kellene. A dolog elpusztulása esetén ezért a pénzügyi lízingre vonatkozó szerződés nem szűnik meg, hanem altalakul egyösszegű pénzfizetési kötelezettséggé. Az egyösszegű fizetés azzal magyarázható, hogy a dolog elpusztulásával a tulajdonosnak az egyedüli biztosítéka semmisül meg.

Ilyen biztosíték nélkül szerződést sem kötött volna: a felek közötti jogügyletet tehát mielőbb rendezni kell. A dolog a lízingbevevő birtokában volt, leginkább ő volt abban a helyzetben, hogy a pusztulást megelőzze A lízinghez általában biztosítás is kapcsolódik, melyben a biztosító szolgáltatását úgy határozzák meg, hogy az fedezetet nyújtson legalább az egyösszegű fizetésre. e) A lízingbevevőnek a pénzügyi lízing során általában nincs felmondási joga, szemben a haszonbérlővel. E szabály magyarázatát a lízingszerződés szigorúan határidős természetében, a díj lejárattól függő nagyságában találjuk meg. A pénzügyi lízing körén kívül előfordul, hogy a szerződés a lízingbe adó súlyos szerződésszegését rendkívüli felmondási oknak minősíti. Mindegyik sajátosság a lízingbevevő terhére megfogalmazott korlátozást, kockázat-, illetve költségviselési többletet jelent. Ezek együttesen

számottevően javítják a lízingbeadó pozícióját. A pénzügyi lízing szükségképpen lízing ügyletnek minősül, így az is megkülönbözteti a haszonbérlettől, hogy az ügyletet alkotó szerződés sorozat elején és végén tulajdonátruházásokra kerülhet sor, amelyek a - tisztán használati kötelemnek minősülő haszonbérlethez nem kapcsolódnak. 5.4 A pénzügyi lízing időtartama A pénzügyi lízing határozott időre szól. Az esedékes díj mértékét úgy állapítják meg, hogy az összes költséget (beleértve a lízingbe adó hasznát is) elosztják annyival, ahány hónapra szól a szerződés. Minél hosszabb lejáratú a lízingügylet, annál nagyobb az összköltség (a hosszabb időre kalkulált kamatok miatt), de annál kisebb az egy hónapra eső díj (mivel az összeg többfelé oszlik). 5.5 A pénzügyi lízing megszűnése 60 A lízingszerződéstől eltérően, ahol a lízingtárgy visszakerül tulajdonosához, a pénzügyi

lízing megszűnése során kétféle megoldás lehetséges: az eredeti állapot helyreállítása, vagy a tulajdonátszállás. Gyakori, hogy a lízingbe vevő másra engedményezi vételi jogát és ily módon nem ő, hanem alkalmazottja, hozzátartozója szerez tulajdont a korábban lízingelt berendezésen. 6. Ottawai egyezmény a nemzetközi pénzügyi lízingről A Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (iJNIDROIT) előkészítésében 1988 májusában Ottawában kidolgozásra került a nemzetközi pénzügyi lízingre vonatkozó egyezmény. A Magyar Köztársaság csatlakozott az egyezményhez a) Az egyezmény tárgyi hatálya. „Az egyezmény az olyan nemzetközi pénzügyi lízing ügyletre alkalmazandó, amelynek értelmében az egyik fél (lízingbeadó), a másik fél (lízingbevevő) részletes leírásának megfelelően szerződést köt egy harmadikkal (szállító), amely szerint a lízingbeadó felszereléseket, gépeket vagy egyéb berendezéseket (a

továbbiakban: berendezés) vesz meg a lízingbevevő által jóváhagyott olyan feltételekkel, amelyeket a lízingbevevő az érdekeivel megegyezőnek ítél, és olyan szerződést (lízing szerződés) köt a lízingbevevővel, amely alapján a lízingbevevő bér fizetése ellenében jogosult a berendezés használatára. Az egyezmény alkalmazását nem érinti, hogy a lízingbevevőnek van-e, vagy a szerződéskötést követően szerez-e vételi jogot a berendezésre, illetve további időszakra vonatkozó bérleti jogot, akár névleges ár vagy bér megfizetése ellenében." h) Az Egyezmény a lízingtárggyal kapcsolatos felelősség kapcsán érdekes, a magyar jogból hiányzó szabályt tartalmaz. „Ha a lízingszerződés másként nem rendelkezik, a lízingbeadót a berendezés tekintetében semmiféle felelősség nem terheli a lízingbevevővel szemben, kivéve, ha a lízingbevevő kárát az okozta, hogy bízott a lízingbeadó szakértelmében és

véleményében, és a lízingbeadó közreműködött a szállító kiválasztásában, vagy a berendezés részletes leírásában." c) A szerződések szoros kapcsolódását az egyezmény jogi szempontból is tekintetbe veszi. „A lízingbevevő ugyanúgy hivatkozhat a szállítónak az adásvételi szerződésen alapuló kötelezettségeire, mintha ő maga is részese lenne az adásvételi szerződésnek és a berendezést közvetlenül neki adnák el. Ezért a lízingbeadó és a lízingbevevő jogosultsága a szállító kártérítési felelőssége esetén együttes." d) A szerződések kapcsolódásából a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó rendelkezések is fakadnak: - - ----„Ha a berendezést nem szállítják, illetve a szállító késedelembe esik, vagy a berendezés az adásvételi szerződésben foglaltaknak nem felel meg, akkor a lízingbevevő jogosult a lízingbeadóval szemben a berendezés átvételét megtagadni, vagy a

lízingszerződést felmondani és a lízingbeadó jogosult a hibás teljesítés orvoslására és a szerződésnek megfelelő berendezés felajánlására úgy, mintha a lízingbevevő a berendezést a lízingbeadótól az adásvételi szerződésben foglalt feltételek szerint megvásárolta volna." ---„A lízingbevevő jogosult a lízingszerződés alapján fizetendő bért mindaddig visszatartani, amíg a lízingbeadó nem orvosolja a mulasztását azzal, hogy az adásvételi 61 - szerződésnek megfelelő berendezést ajánl fel, illetve amíg a lízingbevevőnek a berendezés átvételének megtagadásához való joga meg nem szűnik." ---„Ha a lízingbevevő élt a lízingszerződéstől való elállási jogával, űgy jogosult az előre kifizetett bért és minden egyéb kifizetést visszakövetelni, levonva abból egy ésszerű összeget a berendezés által biztosított előnyök címén." ----„A lízingbe vevőnek a lízingbeadóval szemben a

berendezés szállításának elmulasztása vagy késedelmes szállítása, vagy nem megfelelő berendezés szállítása címén egyéb igénye nem lehet, kivéve, ha az a lízingbeadó tevékenységére vagy mulasztására vezethető vissza." e) A lízingbevevő súlyos szerződésszegésének következményeként az egyezmény megengedhetőnek tartja azt is, hogy a szerződés az alábbi vagylagos lehetőségeket tartalmazza a lízingbeadó számára: - a jövőben esedékesé váló részleteket is lejárttá teheti és azt követelheti, illetve - elállhat a lízingszerződéstől és az elállást követően ismét birtokba veheti a berendezést, és olyan mértékű kártérítést követelhet, amely abba a helyzetbe hozza, amelyben akkor lett volna, ha a lízingbevevő a lízingszerződést szerződésszerűen teljesíti." Bármelyik megoldásra csak akkor nyílik lehetőség, ha a lízingbeadó előzőleg felszólította a lízingbevevőt és ésszerű lehetőséget

kínált fel neki a mulasztás pótlására, amennyiben az lehetséges. 7. Lízingszerződések szabályozása az egyes törvényekben a) Az 1995, évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szól. A kedvezményes privatizációs technikák körében említi a privatizációs lízinget. h) A lízing adójogi szabályozása gyakran változik. ba) Lízing és társasági adó A jövedelem után a vállalkozónak társasági adót kell fizetni. Az adó alapját képező jövedelem a bevételek és a ráfordítások különbözete. Alapvető kérdés, hogy a lízingbe vevő által fizetendő lízingdíjakat adózás szempontjából költségként lehet-e figyelembe vermi. A költségkénti elszámolás lehetősége csökkenti a társasági adó alapját, hiszen ilyenkor a lízingdíjat a ráfordítások között, azaz jövedelmet csökkentő tényezőként veheti figyelembe. A cég ilyenkor adófizetés nélkül tud beruházni. A magyar

szabályozás 1992-től szigorította a lízinggel kapcsolatos adókedvezményt. A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI törvény rövid időtartamú lízing esetén a lízingdíjakat nem ismerte el teljes mértékben költségként. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvény további szigorításként egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy a lízingdíj - akárcsak részben is - költségként leírható legyen. Kedvező irányú változást jelent az 1997. évi szabályozásban, hogy a 365 napnál rövidebb szerződések is minősülhetnek adószempontból lízingnek. bb) Lízing és az ÁFA A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás után általános forgalmi adót kell fizetni. Ma az ÁFA-t az egyes részkifizetésekkel egyidejűleg kell befizetni. Ennél is előbb, nevezetesen a lízingtárgy birtokba vételével egyidejűleg esedékes az ÁFA akkor, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a szerződés lejártával,

vagy az utolsó részlet kifizetésével automatikusan megszerzi a dolog tulajdonjogát. c) A vámjogszabályok értelemszerűen import lízingre vonatkoznak. Az ilyen ügyletekből fakadó vámteherre részletfizetés engedélyezhető a lízing futamidejére. 62 d) A közbeszerzési törvény is irányadó a lízingügyletekre. A közbeszerzés nyilvánossági szabályai a lízing révén történő tulajdonszerzésre is irányadóak. Közbeszerzés szempontjából csak azok a lízingek fontosak, ahol a lízingbe vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó lízingdíj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi, vagy vételi jogot gyakorolhat. 13. KONCESSZIÓ 1. Gazdasági szerepe A koncesszió - főként a bányászatban - már évtizedek óta ismert. A koncesszió révén válik lehetővé. hogy valaki olyan tevékenységet folytasson, amelyre kizárólag az állam jogosult, vagy olyan vagyontárgyakat használjon, amelyek kizárólag állami

tulajdonban állnak, vagy az önkormányzati törzsvagyonhoz tartoznak. Az állam, illetve az önkormányzat nem köteles koncessziós szerződést kötni. Lehetőség nyílik arra is, hogy az állam vagy az önkormányzat többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezetet, vagy költségvetési illetve önkormányzati intézményt alapítson. Ezek a szervezetek koncessziós szerződés nélkül is jogosultak a koncessziós tevékenység folytatására. Minden más személy koncessziós szerződéssel szerzi meg a tevékenység gyakorlásának jogát. Ez a jogi felhatalmazottság határozott időre, legfeljebb 35 évre szól. 2. Fogalma, jogi szabályozása Koncessziós szerződéssel lehet megszerezni azt a jogot, hogy valaki az állami tulajdon kizárólagos tárgyai közé sorolt bizonyos vagyontárgyakat és az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyakat birtokolja, használja, illetve hasznait szedje, illetőleg az eredendően az állam ill. az

önkormányzat részére fenntartott bizonyos tevékenységeket folytasson. A koncesszió fontos eleme a kizárólagosság. Ilyen szerződést akkor kötnek, ha a vagyontárgy kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban van, illetőleg a tevékenységet csak az állam, vagy az önkormányzat gyakorolhatja. A haszonbérlettel áll szoros rokonságban, de a szerződés alanya, tárgya korlátozott és az ügylet tartalma számos speciális vonást mutat. A koncessziós szerződés nemcsak bizonyos vagyontárgyak működtetésére jöhet létre, hanem bizonyos tevékenységek folytatására is. Aki koncessziót kap, az jogosulttá válik az állami-önkormányzati kizárólagos tulajdon működtetésére, illetve a részükre fenntartott tevékenység folytatására. A jogviszony alapstruktúrája a licencia szerződésekkel rokon: a szerződés révén olyan jogok gyakorlására nyílik lehetőség. amelyek korábban törvénynél fogva csak a másik felet illették. A

szerződés a jogosulnak többnyire piaci monopolhelyzetet biztosít. Az 1991 évi XVI törvény csak az alapvető. valamennyi ágazatra irányadó közös szabályokat tartalmazza Az ágazati törvények (bányatörvény, távközlési törvény, frekvenciagazdálkodásról, szerencsejáték szervezésről szóló törvény, úttörvény stb.) feladata a részletszabályok megfogalmazása 3. A szerződés alanya Egyfelől a „koncesszióadó", másfelől a „koncesszióvevő" illetőleg a .,jogosult" elnevezést használjuk. a) Koncesszióadó az állam és az önkormányzat lehet (önkormányzat alatt az önkormányzati társulásokat is érteni kell). Az állam nevében a tevékenység tárgya szerinti ágazati miniszter jár el. Az önkormányzatoknál a jogkör megoszlik a képviselőtestület és a polgármester között. A szerződést előkészítő pályázat kiírására és elbírálására a képviselőtestület, a koncessziós szerződés aláírására a

polgármester jogosult. 63 A másik pozícióban meg kell különböztetnünk a koncesszió vevőt, és a tevékenység tényleges gyakorlóját a jogosultat. b) A koncesszióvevő a koncessziós szerződés aláírója. A koncessziós szerződés természetes és jogi személyekkel, valamint ezek jogi személyiség nélküli társaságaival köthető meg. Belföldiekre és külföldiekre azonos feltételek vonatkoznak. c) A koncesszióköteles tevékenység folytatására a szerződés aláírójának saját részvételével belföldi székhelyű társaságot kell alapítani. Ez a koncessziós társaság lesz a jogviszony jogosultja. A szerződés aláírója és a koncesszió gyakorlója tehát nem azonos személy 4. A szerződés tárgya a) A jogviszony közvetlen tárgya olyan jogi felhatalmazás adása, amely lehetővé teszi a koncesszióköteles vagyontárgyak felhasználását és az eredendően állam, illetve önkormányzat részére fenntartott tevékenységek

folytatását. A tevékenységek felsorolása taxatív A tevékenységek meghatározása során a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű közszolgáltatásokat és egyes kiemelkedő profitot biztosító tevékenységeket vettek figyelembe: pl. bányászat, esővezetékes termékszállítás, hasadó- sugárzó anvagok, kábítószerek előállítása és forgalmazása, postai alapszolgáltatás. távközlési, vasúti személyszállítás és árufuvarozás, menetrend szerinti közúti személyszállítás. b) A jogviszony közvetett tárgyai a koncessziós törvény által felsorolt olyan vagyontárgyak, amelyek kizárólag állami, illetve önkormányzati tulajdonban állhatnak: 1. az országos közutak és műtárgyak a vasutak, a csatornák, a közforgalmú repülőterek, valamint a regionális közműrendszerek, 2. a távközlési alaphálózat és a frekvenciák, 3. a közcélú villamosművek és az országos távvezeték-hálózat, 4. az önkormányzati

törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá a helyi közművek. 5. A jogviszony tartalma A koncessziós szerződés lényege a koncessziós tevékenység folytatásához adott engedély. E felhatalmazás alapján a koncessziós társaság meghatározott földrajzi-közigazgatási területen kizárólagosan vagy más gazdálkodó szervezettel együtt -jogosult a koncesszióköteles és az azzal szervesen összefüggő tevékenységek folytatására. A társaság egyéb tevékenységet nem folytathat. 64 A koncessziós társaság a kizárólagos állami tulajdonhoz, illetve önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyak birtoklására, használatára és a hasznok szedésére . jogosult A koncessziós szerződésre a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A vagyontárgyak kezelésével kapcsolatban úgy kell értelmezni, hogy a haszonbérlet szabályai lesznek irányadóak. A törvény rendelkezése szerint a

vagyontárgyak használati jogát a társaság nem idegenítheti el és más társaságba apportként nem viheti be. Alhaszonbérbeadás tilalma A szerződés visszterhes. A jogosult vagy pénzbeli ellenszolgáltatásra vállal kötelezettséget, vagy vállalja egy nagy tőkeigényű beruházás részben vagy egészben történő finanszírozását. Pénzfizetésre akkor kerül sor, ha a jogosult meglévő eszközök hasznosítási jogát is megszerzi. Az ágazati törvény meghatározhatja a koncessziós díj legkisebb összegét A díj tényleges mértékét és megfizetésének módját a szerződésben kell megállapítani. A szerződés irányulhat a koncessziós vagyontárgyak létesítésére és hasznosítására is. Ekkor a jogosult teremti meg az infrastruktúrát amit használni fog. 6. A szerződés létrejötte 6.1 Pályázat A koncessziós szerződésre Főszabályként pályázatot kell kiírni. A pályázat általában nyilvános (honvédelmi, nemzetbiztonsági

érdekből zártkörű). A pályázati rendszer garanciális szerepet tölt be. A nyilvános pályázati felhívást legalább két országos napilapban, az önkormányzati pályázatot a helyi lapban is meg kell hirdetni A pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam nem lehet kevesebb 60 napnál. Az ágazati miniszter illetve a képviselőtestület 90 napon belül köteles a benyújtott pályázatokat elbírálni. A pályázat nyertese az, aki a kiírásnak megfelelő legkedvezőbb ajánlatot tette. A díj mértékén túl foglalkoztatáspolitikai szempontok és a szakmai színvonal is szerepet kap az elbírálásban. 6.2 A koncessziós szerződés megkötése A koncessziós szerződést a pályázat nyertesével kell megkötni. Az ágazati törvény megengedheti azt, hogy a koncessziós szerződés kivételesen pályázat nélkül jöjjön létre olymódon, hogy egy már megkötött koncessziós szerződést legfeljebb az eredeti időtartam felével meghosszabbítanak. A

koncessziós szerződés írásbeli formában jön létre. Ez egyfelől a szabályozandó kérdések nagy számából következik, másrészt abból, hogy a koncesszióvevőt a törvény .,aláírónak" nevezi. A szerződéshez az Országgyűlés jóváhagyása is szükséges, ha az ágazati törvény így rendelkezik. E helyzet jogkövetkezménye a Ptk 215 § (1) bekezdése szerint az, hogy a jóváhagyás megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozataikhoz kötve vannak. A Ptk.-tól eltérő következmény, hogy 90 nap leteltével a jogosult szabadul nyilatkozati kötöttségétől. 6.3 A koncessziós társaság megalapítása A koncessziós szerződés aláírója a saját nevében nem jogosult a koncessziós tevékenység folytatására. Koncessziós társaságot kell alapítania Ennek indoka: - a társaság hasznos eszköz lehet a koncesszióköteles tevékenység folytatásához szükséges tőke összegyűjtésében, - a kifejezetten

koncesszióköteles tevékenységre alapított társaság más tevékenységet nem folytathat, ily módon nincs lehetőség a közszolgáltatás folyamatosságát vagy szakmai színvonalát veszélyeztető tőkeátcsoportosításra. 65 - a társaság belföldi székhelye biztosítja a koncessziós tevékenység fölött a magyar állam joghatóságát. A koncessziós társaságot 90 napon belül kell létrehozni. A határidő a koncessziós szerződés aláírásával, illetőleg a szerződés Országgyűlés által történő jóváhagyásával kezdődik. A koncessziós társaságot kell - minden külön szerződés nélkül - a tevékenység jogosultjának tekinteni. 7. A s zerződés mód osítása Az állam, illetve az önkormányzat a jogosult vagyoni értékű pozícióját (kizárólagos helyzetét) annak beleegyezése nélkül a szerződés időtartama alatt főszabályként nem változtathatja meg. Erre csak abban az esetben van lehetősége, ha a jogosultra hátrányos

megváltoztatás lehetőségéről a szerződésben megállapodtak. A koncesszió célja az, hogy a jogosultat a részére átengedett tevékenység gyakorlása során - részleges vagy teljes - kizárólagosság illesse meg az adott földrajzi-közigazgatási egységen belül. Azonos tevékenységre utóbb újabb gazdálkodó szervezetet csak akkor alapítsanak újabb koncessziós pályázatot csak akkor írjanak ki, ha a jogosult a szerződéskötés során ebbe eredetileg beleegyezett. Az állam illetve önkormányzat már a pályázat kiírásában köteles ilyen szándékáról tájékoztatást adni 8. A jogviszony megszűnése 8.1 A megszűnés esetei A határozott idő eltelte, vagy a szerződésben rögzített feltételek bekövetkezte. A törvény felmondási jogot biztosít az állam illetve önkormányzat részére, ha 1. a szerződő fél határidőn belül nem alapít koncessziós társaságot, 2. a pályázat nyertese a koncessziós szerződésben rögzített

követelményeket nem juttatja érvényre az általa alapított gazdasági társaság alapító okiratában, 3. a koncessziós társaság nem szerzi meg a tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedélyt. Speciális megszűnési ok ha a koncessziós társaságot fizetésképtelenség miatt felszámolják. 66 8.2 Tulajdonjogi kérdések a) A koncesszió tartama alatt a kizárólagos állami tulajdonhoz vagy az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgyak tulajdonjoga nem változik meg. A koncessziós társaságot csak a tulajdonjog részjogosítványai (birtoklás, használat, hasznok szedése) illetik. b) A koncessziós tevékenység folytatásához többnyire szükséges új vagyontárgyak létesítése. Ezek egyfelől olyanok, amelyek kizárólagos állami tulajdonnak illetve önkormányzati törzsvagyonnak minősülnek (pl. autópálya), vagy olyanok, amelyek az ilyen vagyontárgyak rendeltetésszerű használatát elősegítik (pl, benzinkút). 1.

---Az elsőként említett vagyontárgyak az állam, illetve az önkormányzat tulajdonába kerülnek, mivel a Ptk. szerint nem lehetnek más személy tulajdonában A tulajdonátszállásra a vagyontárgy üzembe helyezésekor kerül sor, a koncessziós szerződésben rögzített feltételek szerint. 2. ---A rendeltetésszerű használatot elősegítő létesítmények Főszabályként a koncessziós társaság tulajdonába kerülnek. E vagyontárgyakra az államot elővásárlási jog illeti meg, ha a koncessziós társaság felszámolás során megszűnik. A koncessziós társaság megszüntetése esetén a tagok csak azt követően részesülhetnek a társasági vagyonból, hogy az állam illetve önkormányzat tulajdonában lévő vagyontárgyak rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban történő visszaadását igazolták. 14. SZÁLLÍTMÁNYOZÁS 1. A szállítmányozási szerződés fogalma, formái, jellegzetességei A Ptk.-ban önállóan típusként szabályozott

szerződés, melynek alapján a szállítmányozó díjazás ellenében köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni [Ptk. 514 § (1) bek] A szállítmányozás magán hordozza a fuvarozási és a bizományi szerződés jellegzetességeit, ötvözi azokat. A szállítmányozó fuvarozási szerződés megkötésére kap megbízást azzal, hogy el kell látnia a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb feladatokat is (csomagolás, tárolás, biztosítás stb.)A szállítmányozás másik szokásos elnevezése a fuvarozási bizomány A szállítmányozás további ,jellegzetessége, hogy bár önállá szerződésfajta mégis számos más szerződéstípussal mutat rokonságot, illetőleg mögöttes szabályként más szerződéstípusok alkalmazását rendeli a Polgári

Törvénykönyv. A Ptk 521 § (3) bekezdése kimondja, hogy mögöttes szabályként a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizományi szerződés szabályait, a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozás szabályait kell alkalmazni. A szállítmányozás a legsajátosabban ötvözi a gondossági és eredménykötelmek sajátosságait. A szállítmányozás a más javára kifejtett (facere) tevékenység, más oldalról viszont vállalkozásszerű megbízás. A szállítmányozó gondos ügyintézésre köteles, ugyanakkor a díj a szállítmányozónak csak akkor jár, ha a fuvarozási szerződést a harmadik személlyel megkötötte, s azt teljesítette is. 1.1 A szállítmányozási szerződések osztályozása Az árutovábbítás földrajzi kiterjedése szerint két csoportba sorolhatók úgymint: - belföldi szállítmányozás, amikor az árutovábbítás belföldön történik, s főszabályként a magyar

polgári jog rendelkezéseit kell alkalmazni, valamint 67 - nemzetközi szállítmányozás, amikor az árutovábbítás vagy a kiszolgáltatás több országot érint, és a megbízó/szállítmányozó valamelyike külföldi. Ez esetben a nemzetközi magánjog normái alkalmazandók. A szerződés tartalma szerint: - ún. típusos szállítmányozási szerződéseket és - atipikus szállítmányozási szerződéseket. Típusos a szállítmányozás, ha a szállítmányozó bizományos módjára, azaz saját nevében, de a megbízója javára köt árutovábbítási szerződést. Atipikus viszont, ha a szállítmányozó a fuvarozási szerződést nem a saját. hanem a megbízó nevében köti meg. Ez esetben hiányzik a bizományi elem, tehát valójában nem beszélhetünk fuvarozási bizományról, mégis a Ptk 521 § (1) bek által adott kiterjesztő felhatalmazás értelmében: „a szállítmányozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó a

megbízója nevében köti meg a szerződést, továbbá, ha a szállítmányozó a küldemény altvételére kap megbízást. 1.2 A szállítmányozási szerződés funkciója A szállítmányozási szerződés önállóvá válását a nemzetközi kereskedelem és nemzetközi árufuvarozás tömegméretű elterjedése segítette. az 1875 évi magyar Kereskedelmi Törvénykönyv is önálló kereskedelmi ügyletként határozta meg a szállítmányozást: „szállítmányozási ügyletnek tekintetik az áruk továbbküldésének elvállalása, ha ezt valaki fuvarozók vagy hajósok által saját nevében de mások javára eszközli". Bár önálló, a fuvarozási szerződéstől elkülönült szerződéstípusként került szabályozásra, a szállítmányozás alapvető gazdasági funkciója, csakúgy, mint a fuvarozási szerződésnek, maga az árutovábbítás. Létalapját ennek ellenére abban a tényben kereshetjük, hogy különösen a nagy távolságra és többféle

fuvarozási móddal történő árutovábbításban szükség volt egy olyan szereplőre, amely összehangolja az összetett fuvarozási tevékenységet, és ellátja a szállítás során felmerülő raktározási, kezelési feladatokat is. A XX század második felében azonban megfigyelhető a szállítmányozás és a fuvarozás integrálódásának tendenciája. 2. A szerződés létrejötte, alanyai 21. A szerződés létrejötte A szállítmányi szerződés konszenzuál szegződés. A Ptk, értelmében a szerződés a megbízás elfogadásával jön létre [Ptk. 514 § (2) bek] A szerződés alakiságait illetően kötelező előírások nincsenek. A gyakorlatban többnyire írásbeli formában kötik meg a felek 2.2 Alanyai A szerződés egyik alanya a megbízó. Megbízóként bárki, alanyi kötöttség nélkül köthet szerződést. A szerződés kötelezettje a szállítmányozó. Szállítmányozóként az ilyen gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek,

egyéni vállalkozók köthetnek szállítmányozási szerződést. 3. A szerződés tartalma, a felek jogai és kötelezettségei 3.1 A szállítmányozó jogai és kötelezettségei 68 1. A szállítmányozó köteles megkötni a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb (pl. raktározás, biztosítás stb) szerződéseket A szerződéseket a szállítmányozó kétféleképpen kötheti meg; vagy a saját nevében, de a megbízója számlájára, vagy a megbízó nevében. Az első esetben a fiavarozóval a szállítmányozó van közvetlen szerződéses kapcsolatban, a másodikban a megbízó [Ptk. 514 § (1) bek, ill 521 § (1) bek] 2. A szállítmányozó ellátja azokat a feladatokat is, melyek a fuvarozási szerződés esetében a feladót terhelik (csomagolás, tárolás, be- és kirakás). E körben a szállítmányozó kötelezettségeit a fuvarozás szabályai rögzítik. Vállalja a szállítmányozó a címzetti feladatok ellátását is. 3. A

szállítmányozó köteles a küldeményt gazdaságosan és biztonságosan továbbítani. Ez a gyakorlatban az útvonal és a fuvarozási módok kiválasztását, az egyes fuvarozók megbízását, az áru útjának állandó figyelemmel kísérését,jelenti. 4. A megbízó utasítást adhat a szállítmányozónak, melyet a szállítmányozó követni köteles. Ha olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítását, köteles erre a megbízó figyelmét haladéktalanul felhívni. A szállítmányozó köteles azonban a helytelen utasításra a meghízó figyelmét felhívni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a szállítmányozó felelőséggel tartozik Ha azonban figyelmezteti az utasítás szakszerűtlenségére a megbízót és az az utasítást írásban megismétli, a szállítmányozó köteles az utasítást a megbízó veszélyére és költségére végrehajtani. A szállítmányozó indokolt esetben

köteles kezdeményezni is, hogy a megbízó adjon utasítást. 5. A szállítmányozó nem köteles biztosítási szerződést kötni, kivéve, ha a megbízó ilyen szerződés megkötésére utasítja [Ptk. 515 § (3) bek]~ 6. A szállítmányozót megilleti az ún belépés vagy önszerződés ,joga, tehát saját maga is elvégezheti a fuvarozást, és más szállítmányozót is igénybe vehet. Ha a szállítmányozó e szerződésbe belép, ez lényegében a szerződésnek fuvarozási szerződéssé való alakulását jelenti részben vagy egészben. Ilyen esetben természetesen a fuvarozás szabályai érvényesülnek [Ptk. 516 3 (1) bek] A belépés azonban nem eredményezi a szállítmányozói minőség elvesztését. vagyis megilleti a szállítmányozói díj is a szállítmányozót. 7. A szállítmányozás visszterhes szerződés Ingyenes szállítmányozás nem lehetséges, ezért ilyenkor a megbízás szabályait kell alkalmazni. A szállítmányozót

szállítmányozási díj illeti meg, s követelheti szükséges és hasznos költségeinek megtérítését is. 8. A szállítmányozót díjai és költségei erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, melyek a megbízással kapcsolatban a birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett a birtokában lévő okmányok révén rendelkezik. Ezekből igényeit a fuvarozó után de más jogosultakat megelőzően bírósági eljárás nélkül kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 518 ~ (1) bek, ill 519 ~] A szállítmányozó a zálogjogot az előző szállítmányozók általa ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni. Ha az érvényesítést elmulasztja, az előző szállítmányozókkal szemben közvetlenül felelős. A közvetlen felelősség indoka, hogy a közreműködő szállítmányozók nincsenek jogviszonyban a megbízóval, így nincs lehetőség csak a szállítmányozóval szemben érvényesíteni az

igényt. 9. A szállítmányozás speciális intézménye a refakcia, vagy más néven utólagos fuvardíjkedvezmény. Ha a fuvarozó az általa fuvarozott küldemények után utólagos fuvardíjkedvezményt, vagy üzletszerzési jutalékot ad a vele szerződő szállítmányozónak a fuvardíjkedvezmény vagy az üzletszerzési jutalék a 69 szállítmányozót illeti. A refakcia tehát egy plusz juttatás, amely nem szünteti meg a megbízó díjfizetési kötelezettségét. A szállítmányozó mind a megbízótól, mind a fuvarozótól juttatást kap ugyanazért a tevékenységért A refakcia ugyanis a szállítmányozót, míg a kedvezőbb feltételek eléréséből származó előny a megbízót illeti. Ennek indoka, hogy a szállítmányozó quasi alkuszként jár el, tehát közvetíti egymásnak a feleket és igényeket, illetőleg a fuvarozó gyakran a szállítmányozó személyére tekintettel (tartós üzleti kapcsolat stb.) adja a kedvezményt 3.2 A megbízó

kötelezettségei és jogai A megbízó fő kötelezettsége a tájékoztatás, együttműködés [Ptk 4. § (4) bek] a szerződés egész folyamán, és utasítások adása. Ez elsősorban a szállítandó áru tulajdonságaira, a speciális igények közlésére vonatkozik. Szükség esetén a szállítmányozó igényelheti a megbízó és partnere közötti alapszerződés ismeretét is. Ennek különnösen a címzettnek való átadási lehetőségek, ill. a címzettnek az árura vonatkozó felhasználási szándékainak ismerete miatt lehet jelentősége. Ha a megbízó és partnere alapszerződése módosul, a megbízó fuvarozási akadályról szerez tudomást, köteles értesíteni erről a szállítmányozót, s egyben új utasítást adni. A megbízó díjat, jutalékot tartozik fizetni a szállítmányozásért. A szállítmányozás során felmerült szükséges és hasznos költségek szintén a megbízót terhelik (az áru kártól való megóvása, indokolt

útvonal-módosítás stb.) 4. A szerződésszegés, felelősség A szállítmányozó felelőssége, szerződésszegése két vonatkozásban merülhet fel: - felelősség saját tevékenységéért a szállítmányozás szakaszában, - felelősség más tevékenységéért a fuvarozás szakaszában. Ha a szállítmányozó végezte a be- és kirakást, csomagolást, raktározást, s a szállítmányozási tevékenysége körében a küldemény károsodik, felelősségére a fuvarozás szabályai érvényesek [Ptk. 500-505 §] A fuvarozó, a szállítmányozó kiválasztása, az útvonal megválasztása - általában az általa megkötendő szerződés hiányosságaiból bekövetkezett károkért az általános szabályok szerint felel. A fuvarozás során bekövetkezett kárért a szállítmányozó általában nem felel. Az ilyen károkat a fuvarozó viseli a megbízóval szemben, a megbízó igényeit azonban a szállítmányozó köteles érvényesíteni. Természetesen, ha az

útirány megállapításának hibája, vagy a fuvarozási szerződés megkötésének hibája okozta a kárt - úgy a szállítmányozó felel az előző pont szerint. A főszabály tehát, hogy a fuvarozás során bekövetkezett kárért nem a szállítmányozó, hanem a fuvarozó a felelős. Ez alól két kivétel van: 1. a szállítmányozó maga fuvarozta a küldeményt (belépett a szerződésbe), vagy 2. a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel el nem különítve, gyűjtőforgalomban továbbította, és a kár ennek során keletkezett [Ptk. 520. § (1) és (2) bek] 70 A megbízó szerződésszegése, felelőssége a szállítmányozás szakaszában, különösen az áru késedelmes átadásában, a szükséges tájékoztatás, együttműködés hiányában állhat. Felelősségére az általános szabályok érvényesek [Ptk. 298 §-318 §] Amennyiben a szerződés megszűnésekor díj- és költségviselési kötelezettségeit

nem teljesíti a megbízó, a szállítmányozót törvényes zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a megbízással kapcsolatban birtokába kerültek. 5. Igényérvényesítés Bár főszabályként a szállítmányozó fuvarozás során felmerült kárért nem felel, köteles viszont a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben érvényesíteni. A szállítmányozó felelősséggel tartozik az igényérvényesítési kötelezettség elmulasztása vagy késedelme miatt a megbízót ért teljes kárért. [A Legfelsőbb Bíróság az igényérvényesítési kötelezettség mibenlétének értelmezése során arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem állapítható meg a szállítmányozó jogellenes magatartása és kártérítési felelőssége, ha az igényt a szállítmányozó a károkozóval szemben azért nem érvényesíti, mert az előre láthatóan nem járna eredménnyel vagy csak aránytalanul magas költséggel járna (BH 1997. évi 11 szám 385 sz jogeset)] Ha a

szállítmányozó a megbízója nevében kötötte meg a fiavarozási szerződést (atipikus szállítmányozási szerződés), a szállítmányozó a megbízó igényeit csak akkor érvényesítheti, ha arra a megbízó kifejezetten feljogosította [Ptk. 517 §, ill 521 § (2) bek] A szállítmányozót terhelő igényérvényesítési kötelezettség ugyanakkor nem érinti a megbízónak azt a jogát, hogy igényét maga érvényesítse, tehát a megbízó saját maga is közvetlenül érvényesíthet igényt a harmadik személlyel szemben akkor is, ha a szállítmányozó saját nevében kötötte meg a fuvarozási szerződéseket. Ezt nevezzük a megbízó „közvetlen belépési jogának". A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett volna adni, ha pedig átadták, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődik [Ptk. 520 § (3)

bek.] 15. A bizományi szerződés 15.1 Gazdasági funkció A bizományi ügylettípusa XII. században, az olasz városállamokban fellendülő gazdasági forgalom, tengeri kereskedés hatására alakul ki. Az áru tulajdonosa feljogosította a hajóskapitányt arra, hogy a szállítmányt a tengerentúli kikötőkben értékesítse, majd a megbízó számára más árut vásároljon. A bizomány gazdasági funkcióját ma is az képezi, hogy az áru tényleges vagy későbbi tulajdonosa helyett valaki más köt ügyletet. Ez az aktív szereplő a saját nevében - tehát nem képviselőként - hozza létre a szerződést, és tevékenységéért ellenértéket kap. 15.2 A bizomány fogalma és jogi szabályozása A bizományi szerződés alapján az egyik szerződő fél ellenérték fejében köteles a másik szerződő fél javára, de a saját nevében szerződést kötni harmadik személlyel (Ptk. 507 §) A bizományos az ügyletet a saját nevében hozza létre. A bizományos

által kötött szerződésben tehát maga a bizományos szerepel félként. A bizományi ügylet a magyar kereskedelmi jogban először 1840. évi XVI törvényben került szabályozásra. Az 1875. évi kereskedelmi törvény (Kt) rendszerében a bizomány, mint kereskedelmi ügylet szerepelt. A Kt 368 §-a szerint: „A kereskedelmi ügylet megkötése bizománynak tekintetik, ha 71 azt valaki megbízásból saját nevében, de más (a megbízó) részére eszközli. Ki az ügyletek ily megkötésével iparszerűen foglalkozik, az bizományosnak tekintendő." Az 1960-as évek második felében, - előbb a külkereskedelmi forgalomban, - később a belföldi gazdasági kapcsolatokban is - ismét elismertté és jogilag szabályozottá vált a bizomány. Az 1970-es évek végén jogi szabályozást kapott a bérleti szerződés megkötésére vonatkozó bizomány: a fizetővendég-szolgálati szerződés. Az 1990-es években az értékpapír-bizomány és a tőzsdei

ügyletekkel kapcsolatos bizományi tevékenységek szabályozása történik meg. 15.3 Elhatárolás más jogviszonyoktól a) A megbízási szerződés nem feltétlenül irányul szerződéskötésre. A megbízott mindig a megbízó nevében jár el. A harmadik személlyel létrehozott szerződés alanyává a megbízó (és nem a megbízott) válik, a jogok és kötelezettségek a megkötött ügylet alapján közvetlenül a megbízót illetik. A bizományos feladata a szerződés megkötése A bizományos az általa a harmadik személlyel megkötött ügyletben szerződő fél, tehát a jogoknak és kötelezettségeknek közvetlenül ő az alanya. b) A kereskedelmi képviselő a felek között közvetítésre vállalkozik, de nem köti meg az ügyletet. Tehát nemcsak hogy nem szerződő fél (mint a bizományos), de még csak nem is ír alá a megbízó nevében (mint a képviselő). A szerződéskötés az érdekelt feladata c) A bizomány különbözik a láncolatosan

egybekapcsolódó ügyletektől is. A láncolatos ügyletek egymástól függetlenek és azonos típusúak (mindkettő adásvétel). A bizományosi konstrukcióban két különböző szerződés jön létre: a bizományos a megbízóval bizományi, míg a harmadik személlyel adásvételi szerződést köt. A bizományosa másik szerződést a megbízó javára köti A bizományi szerződés alapján nem csupán adásvételi, hanem más szerződés megkötésére is sor kerülhet. A láncolatosan egymásba kapcsolódó szerződések útján történő termékforgalmazásban mindig adásvételi ill. szállítási szerződéseket köbiek. 15.4 A bizomány alanyai A bizományi szerződés létrehozásának stádiumában kétpólusú, teljesítése során hárompólusúvá fejlődik a jogviszony. A bizományi szerződést két személy: a megbízó és a bizományos hozza létre. Megbízói és bizományosi pozícióban is bárki, bármilyen jogalany szerepelhet. A bizományos

személyében a két jogviszony találkozik, mert 1. a bizományi szerződésben a bizományos a cselekvő kötelezettséget (facere szolgáltatást) vállaló fél, 2. a létrehozott másik szerződésben a bizományos olyan szolgáltatást vállal, mely valójában nem őt terheli (vételár fizetése, dolog szolgáltatása, bérlemény biztosítása, eredmény előállítása stb.) A bizományos személye által összekapcsolódó két jogviszony hárompólusú szerkezetet hoz létre, melyben a harmadik jogalanyt a bizományossal szerződő félként jelöljük. A megbízó és a bizományossal szerződő harmadik személy nem áll jogviszonyban. A másodlagos jogviszonyban az alapjogviszony jogosultja (megbízó) csak engedmény, illetve tartozásátvállalás ínján szerepelhet. 15. 5 A jogviszony tárgya 72 a) A bizományi szerződés közvetlen tárgya olyan magatartás, mely egy másik szerződés létrehozására irányul. A szerződésbe bele kell foglalnia a megbízó

által előírt feltételeket b) A bizományi szerződés közvetett tárgya bármilyen dolog lehet. A bizományi szerződés tárgya is csak forgalomképes dolog lehet. 15. 6 A szerződés tartalma 3.61 A megbízó jogállása a) A megbízó jogai aa) a szolgáltatás meghatározása a megkötendő másodlagos szerződés tekintetében. Ezért a megbízó jogosult meghatározni - a bizományos által kötendő szerződés típusát. - a megkötendő ügylet közvetett tárgyát. - a limitárat. (Azt a legmagasabb összeget, melyet még szabad a bizományosnak kifizetnie, illetve azt a legalacsonyabb ellenértéket, melyet a megbízó terméke, szolgáltatása ellenértékeként a bizományos jogosult elfogadni.) - a szerződés egyéb feltételeit (teljesítés helye, ideje, módja, részletteljesítési lehetőségek, biztosítékok stb.) ab) jogosult arra, hogy a bizományostól információt, tájékoztatást igényeljen ac) A megbízó a bizományostól a teljesítést követően

igényelheti: - vételi bizomány esetén a vétel tárgyának kiadását, - eladási vagy egyéb pénzszolgáltatással járó ügylet esetén a bizományoshoz befolyó összegek kifizetését. ad) A bizományos hitelezőinek igényérvényesítésével szemben védett a megbízó vagyona, így - a szerződő féllel szembeni megbízói követelések, - a megbízó javára megvásárolt dolgok (vételi bizomány), a bizományoshoz befolyt, megbízót megillető és elkülönítve kezelt pénzösszegek. ae) jogosult visszautasítani a teljesítést. b) A megbízó kötelezettségei A megbízó köteles a bizományos javára bizományi díjat fizetni és meg kell térítenie a díjban nem kalkulált szükséges és hasznos költségeket is. A bizományi díj maga is két tételt tartalmaz: - a bizományosi tevékenység, tehát a gondos és szakszerű eljárás ellenértékét, és a bizomány ellátásával rendszerint együtt járó költségeket, kivéve az ám fuvarozásával

összefüggő kiadásokat. A bizományi díj akkor jár, ha a megbízás tárgyát képező szerződés megkötésre került és az teljesedésbe ment. A díj kifizetésének feltétele a másodlagos szerződés teljesítése A díjban szereplő költségtényezőket a bizományos akkor is igényelheti, ha a szerződés ugyan nem ment teljesedésbe, de ennek oka a megbízó érdekkörében található. Megilletik a bizományost a díjban egyébként benne foglalt és igazoltan felmerült költségei A bizományos a bizományi díjra önszerződés esetén is jogosult. tehát akkor is, ha önmaga teljesíti a szerződést A bizományi díj a teljesítéssel válik esedékessé. 73 15.6,2 A bizományos jogállása a) A bizományos jogai aa) A bizományos elsődleges jogosultsága a bizományi díjhoz, illetve a költségek megtérítéséhez fűződik. A bizományi ügylet tipikusan visszterhes szerződés ab) A bizományos jogosult arra, hogy a harmadik személlyel megkötendő

szerződés helyett maga létesítsen közvetlen jogviszonyt a megbízóval. Ez az önszerződés joga A bizományos létrehoz egy olyan szerződést, amelyben az alapügylet alanyai szerepelnek a járulékos szerződés alanyaiként is. Az eladásra vonatkozó megbízás esetén vevőként a bizományos jelentkezik, és ő köti meg a szerződést - immár a megbízóval, de a megbízó által megszabott feltételeknek megfelelő módon. ac) díjkövetelése és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a megbízó azon vagyontárgyain és értékein, melyek a bizományi szerződés teljesítése kapcsán jutottak birtokába. b) A bizományos kötelességei ba) köteles a megbízó előírásait figyelembe véve a harmadik személlyel a szerződést létrehozni. bb) A limitárra vonatkozó kikötéseket be kell tartani. Eladási bizomány esetén. ha a bizományos a limit ár alatt ad el, köteles az árkülönbözetet a megbízónak megtéríteni. Mentesül ha bizonyítja,

hogy 1. a szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett (objektív körülmények miatt) és 2. az eladással a megbízót kártól óvta meg (pl romlandó áruk esetén), végül 3. a megbízót időben értesíteni nem tudta (ugyancsak objektív okok miatt) Vételi bizomány esetén, ha a bizományos a limitárnál drágábban vásárol, mindig köteles az értékkülönbözetet megtéríteni. A megbízó a bizományos által megkötött szerződést visszautasíthatja. A bizományos általa harmadik személlyel megkötött szerződésből eredő kötelezettségeket magának a bizományosnak kell teljesítenie, vagy neki kell viselnie a szerződésszegés jogkövetkezményeit. A visszautasítás joga a megbízót minden olyan esetben megilleti, amikor a bizományos lényeges kérdésekben eltér a bizományi szerződésben meghatározott ügyletkötési feltételektől. bc) A bizományos köteles a megbízóval a bizományi szerződés megkötésétől kezdődően

együttműködni, és a megbízótól kapott utasításokat, instrukciókat figyelembe vermi ügyletkötése során.Az együttműködési kötelezettség kiterjed a másodlagos szerződés szakszerű előkészítésére, a szerződéskötés alaki és anyagi szabályainak betartására, a megbízót illető vagyontárgyak szakszerű és biztonságos őrzésére és kezelésére is. A gyakorlat a kötelezettség körébe vonja a megfelelő partnerválasztást, a fizetőképesség vizsgálatát, a fizetési biztosítékok előírását és a megfelelő jogorvoslat kikötését is. 74 Nem köteles a bizományos vagyonbiztosítási szerződéseket kötni. bd) A kötelezettsége az is, hogy a szerződésszerű teljesítésről gondoskodjék, mivel a harmadik személlyel kötött szerződés őt kötelezi, illetve jogosítja. be) A bizományost elszámolási kötelezettség terheli. A bizományra mögöttes jogterületként a megbízási szerződés szabályai vonatkoznak [Ptk. 513. §

(2) bekezdés] 15.7 Felelősség a) A bizományosra az együttműködési kötelezettségek betartásáért, a partner kiválasztása, a szerződés gondos megkötése terén az általános polgári jogi felelősségi szabályok vonatkoznak. b) Más a jogi helyzet a vele szerződő harmadik személy szerződésszerű teljesítése terén. A törvény rendelkezései [Ptk. 509 § (2) bekezdés] szerint „a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, melyek a vele szerződő felet a szerződés fol3~tán terhelik. A bizományos e mögöttes felelősségét nevezzük „del credere" felelősségnek. A del credere felelősség mibenlétéről megoszlanak az álláspontok. - - A legszigorúbb nézet (Novotni Zoltán) szerint a del credere kötelezettség dogmatikai értelemben nem felelősségi alakzat. Ez valójában helytállási kötelezettség csakúgy, mint a kezes teljesítési kötelezettsége. A bizományos del

credere kötelezettsége teljes mértékben itiiggetlen a vele szerződő fél magatartásának minősítésétől - lényegében objektív jogkövetkezménynek tekinthető. Van olyan nézet, mely a közreműködőként való felelősség szabályait hívja segítségül. A bizományossal szerződő felet - analógia útján - a bizományos közreműködőjének tekinti. Eszerint a bizományos mentesülne, ha a vele szerződő fél is kimenthetné magát A Ptk. indokolása inkább a szigorúbb értelmezést erősíti „A bizományosnak úgy kell a szerződést megkötnie, úgy kell a szerződő felet megválasztania, hogy a megbízó jogos érdekeit teljesen kielégítse." 15.8 A jogviszony keletkezése és szegszűnése 15.81 Keletkezés A bizományi szerződés a felek kétoldalú akaratnyilatkozata alapján jön létre. A szerződés szóban és írásban egyaránt létrehozható. A Ptk 474 § (3) : a megbízási szerződés alakszerűségének igazodnia kell a megkötendő

szerződés alakszerűségeire vonatkozó előírásokhoz 15.82 Megszűnés a) A másodlagos szerződés teljesítésével és az ezt követő elszámolással, mint a bizományi szerződés teljesítésével szűnik meg. b) Megszüntetheti a szerződést a felek felmondása is. A felmondási jog korlátozására, vagy kizárására vonatkozó kikötés semmis (részleges érvénytelenség). A felmondási jog csak a másodlagos szerződésnek a bizományos által történő megkötése előtt van lehetősége. A megbízó azonnali hatályú felmondásra is jogosult, míg a bizományosnak 15 napos felmondási időt kell betartania. 75 c) A felek szerződése egyebekben a megbízásra vonatkozó szabályok szerint szűnhet meg (pl. a felek halála esetén) Érvényesül a bizományos terhére az a szabály hogy a szerződés megszűnése után is köteles a megbízói érdekek védelmében a halaszthatatlan intézkedések megtételére, amíg a megbízó nem képes intézkedni. 16.

A SZERZŐDÉST BIZTOSÍTÓ MELLÉKKÖTELEZETTSÉGEK A GAZDASÁGI ÉLETBEN Mellékkötelezettségnek nem minősülnek a bánatpénz szabályai!!!!! 1. A kötbér 1.1 A kötbér fogalma, alanyai, tárgya, feltételei „A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni.()" [Ptk 246 § (1) bek] A kötbért a Ptk. a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozza, és célja, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre szorítsa. Alanyai a kötelezett, aki felróható szerződésszegése esetére írásban pénzfizetési kötelezettséget vállal; és a jogosult, aki a kötbér összegét követelheti. Mindkét oldalon bárki lehet. A jogosult-kötelezetti pozíciók általában megegyeznek a kötbérkikötéssel biztosított szerződéses alapjogviszonyban

elfoglalt helyzetével a feleknek, de annak sincs akadálya. hogy az alapjogviszony jogosultjának szerződésszegése esetére kössenek ki kötbért. A kötbér jogviszony közvetett tárgya a meghatározott pénzösszeg. A kötelezett tehát egyfelől pénzfizetési kötelezettséget vállal, másfelől az összegnek meghatározottnak kell lennie. A szerződésben mindig pontosan meg kell határozni a kötbér összegét, akár konkrét összegben, akár alapjának és mértékének meghatározásával, valamint az esedékességet is. A túlzott mértékű, indokolatlanul magas kötbér összegét a bíróság a felek akarata ellenére is mérsékelheti. A kötbér a kötelezettnek felróható okból bekövetkező szerződésszegés lehetséges jogkövetkezménye. A kötbér nem objektív jogkövetkezmény, csak akkor követelhető, ha a kötelezett nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és ezen okból szerződésszegést követett el. A

szerződésben a feleknek egyértelműen rögzíteniük kell, hogy mely esetre kötik ki a kötbért. A sikeres igényérvényesítéshez elegendő a felróhatóság és az okozatos szerződésszegés bizonyítása, nem feltétel, hogy a jogosultnak kára is keletkezzen, vagy ha keletkezik is, szükségtelen az összegszerűség bizonyítása (kárátalány jelleg). Az kötbérkikötés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A szóbeli vagy ráutaló magatartással történő kötbérkikötés érvénytelen Jogszabályi előíráson is alapulhat kötbérfizetési kötelezettség. Fogyasztóvédelmi jelentősége van, a közüzemi szolgáltatókat (távközlési, villamosenergia-, gáz-, távhőszolgáltatók) kötelezik kötbérfizetésre a fogyasztókkal. mint jogosultakkal szemben 76 A fenti, kötbértől meg kell különböztetnünk a kötelezően kikötendő kötbér intézményét. A Ptk. 246 § (4) bekezdése korábban lehetőséget adott arra, hogy

jogszabály írja elő kötbér kikötését és minimális ménékét. Ekkor a felek nem tekinthettek el a szerződésben a kötbér kikötésétől, ha mégis, a jogszabályban foglalt minimális kötbér a szerződés részévé vált. Ilyen előírás a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseire, illetve a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekre vonatkozóan létezett. Szintén eltérő jogintézmény a Ptk. 318 § (2)-(3) bekezdéseiben foglalt, a kötbérre is vonatkozó kötelező igényérvényesítés. Ekkor a szerződésszegés esetére vonatkozó igények, így a kötbérigény érvényesítése is kötelező szerződéses ellenérték kielégítése részben vagy egészben az állami költségvetés terhére történik. A kötelező igényérvényesítés esetét kivéve egyébként a kötbérigényről le lehet mondani. 1.2 A kötbér típusai A kötbér annak alapján tipizálható, hogy milyen jellegű szerződésszegéshez

kapcsolódik. Kötbérfajták: 1. késedelmi kötbér, melyet bármely, szerződésben meghatározott kötelezettség késedelmes teljesítésének esetére kötnek ki, de jogosulti késedelem esetére is kiköthető; 2. hibás teljesítés miatti kötbér, ha történik ugyan teljesítés de ez a teljesítés nem szerződésszerű vagy nem felel meg esetleges kötelező jogszabályi előírásoknak; 3. nemteljesítés esetére kikötött (meghiúsulási) kötbér, ha a kötelezett bármilyen okból egyáltalán nem tud (lehetetlenülés), vagy nem akar (teljesítés megtagadása) teljesíteni. Minden elképzelhető, és nem tipizált szerződésszegés (pl.: közbenső intézkedés, akadályközlés elmulasztása) esetére is kiköthető kötbér, a lényeg az, hogy a felek írásbeli megállapodásában mindig pontosan és kifejezetten meg kell határozni, hogy mely szerződésszegő magatartás esetére vonatkozik a kikötött kötbér. Egy jogviszonyban többféle

szerződésszegés esetére kikötött kötbérekre vonatkozó igények érvényesítései nem zárják ki egymást, azok kumulálódhatnak. Ha a kötelezett késedelmesen és hibásan teljesít, mind a késedelmi, mind a hibás teljesítési kötbér követelhető, feltéve, hogy mindkét esetre vonatkozóan kötbérfizetési kötelezettségben állapodtak meg a felek. Vagy ha a kötelezett előbb késedelembe esik, majd a határidő eredménytelen eltelte után a teljesítés meghiúsul, a késedelmi és a meghiúsulási kötbért is követelheti a jogosult, jóllehet valójában a szerződésszegéseknek egy gyakorlati következménye van, a teljesítés meg nem történte. Ugyanakkor a kötbérre vonatkozó szerződéses kikötések nem értelmezhetőek kiterjesztően. A szerződésszegés miatt fizetendő kártérítésbe csak olyan kötbér tudható be, mely ugyanahhoz szerződésszegéshez, kapcsolódik, melyből a kár ered. Ha tehát például késedelmi és hibás

teljesítési kötbért is kikötöttek, a kötelezett mindkét szerződésszegést felróható módon elkövette, de ténylegesen kára a jogosultnak csak a késedelemből származott, úgy a jogosult mindkét kötbérigényét és kárigényét is érvényesítheti, de a kártérítés összegébe csak a késedelmi kötbér számítható be. 1.3 A kötbér és a szerződésszegés egyéb lehetséges jogkövetkezményeinek viszonya A kötbérigény érvényesítése önmagában a szerződésszegés egyéb jogkövetkezményeinek (pl. kártérítés, szavatossági, jótállási igények) érvényesítését nem zárja ki 77 1.31 Kötbér-kártérítés a) Előfordulhat, hogy a kötelezett szerződésszegést követ el, de ebből a jogosultnak nem származik kára, például ha a vevő a megrendelt kék autó helyett pirosat kap. A szabályszerűen kikötött kötbér követelhető, mivel ennek nem feltétele, hogy a szerződésszegés kárt is okozzon elegendő a szerződésszegés

tényének, és a kötelezett ezt okozó, felróható magatartásának bizonyítása. b) Amennyiben a jogosultnak kára is felmerül, de a kár összege kisebb vagy ugyanakkora, mint a fizetendő kötbér. érvényesül a kötbér kárátalány jellege Ez azt jelenti, hogy a kötbér összege mintegy magában foglalja a kár összegét, a teljes kötbérösszeget meg kell fizetni, akkor is ha a kár mértéke kisebb, nincs szükség a kár összegszerűségének bizonyítására. A kötbér iránti igény érvényesítése kizárja a kárigény külön igénykémi érvényesítését. c) Ha a kár összege meghaladja a kötbér mértékét. úgy a jogosult a kötbért is, és a kötbért meghaladó kárát is érvényesítheti. Ekkor szükséges a kár összegszerűségének bizonyítása is. Azonban kártérítés címén csak a kötbér és a kár különbözetének megtérítése követelhető, tehát a kötbér összege a kár összegébe beszámít Itt is érvényesülhet a

kárátalány jelleg. Ekkor sincs szükség a kár összegszerűségének bizonyítására, és ekkor a kötbér mintegy minimális kártérítésként fogható fel. A kötbérigény érvényesítése a kártérítés követelésének nem feltétele, azaz a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése akkor is követelhető, ha a jogosult valamilyen oknál fogva kötbérigényét nem érvényesítette de a kártérítés feltételei fennállnak. 1.32 Hibás teljesítési kötbér-szavatosság, jótállás: A kötbérkövetelésen kívül a jogosult a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is érvényesítheti. Ugyanez vonatkozik a jótállásra is. Nincs akadálya annak, hogy jótállási kötelezettségben is megállapodjanak a felek. Ekkor mindkét igény érvényesíthető, sőt az esetleges kárigény is A jótállás független a felróhatóságtól. 1.33 Késedelmi kötbér-késedelmi kamat A késedelmi kötbér alapvetően olyan késedelmesen teljesített

szolgáltatásokhoz kötődik, melyek tárgya nem pénzkövetelés. Amennyiben a felek mégis késedelmi kötbért kötnének ki pénztartozás esedékesség utáni megfizetése esetére, úgy azt elviekben megtehetik, de jogilag, a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni rá [Ptk 247. § (2)] A két jogintézmény között funkciójánál fogva több hasonlóság is van (mindkettő kárátalány jellegű; a bíróság mérsékelheti, ha túlzott mértékű; stb.), mégis alapvető különbség, hogy míg a késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettséget a késedelem ténye önmagában megalapozza, tehát független a felróhatóságtól, addig késedelmi kötbér csak a kötelezett felróható magatartásával okozott szerződésszegése esetén jár. A kötbér, mint pénztartozás után ügyleti kamat nem köthető ki érvényesen, az ilyen tartalmú kikötés semmis. 1.4 A kötbér, mint mellékkötelezettség A kötbér, járulékos jellegű. Bármilyen típusú

szerződés, sőt előszerződés is biztosítható kötbérkikötéssel. A járulékos jellegből fakadóan, ha a biztosított szerződés érvénytelen, úgy a kötbérkikötés sem érvényesíthető. Ha a szerződésen alapuló követelés bírósági úton nem érvényesíthető, úgy az ezt biztosító kötbér is naturalis obligatio 78 A kötbér különböző típusai eltérően hatnak a biztosított szerződés teljesítésének követelhetőségére. A meghiúsulási kötbér érvényesítése kizárja a szerződés teljesítésének követelését. Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választásától függ, hogy a meghüisulási kötbér iránti igényét érvényesíti-e, vagy megpróbálja a szerződés teljesítését kikényszeríteni. A két lehetőség egymást kizárja, ha tehát a meghiúsulási kötbérre vonatkozó igényének érvényesítése mellett dönt, úgy nem követelheti a teljesítést. A késedelem és a hibás

teljesítés esetére - és bár a Ptk. kifejezetten e két kötbértípusra nézve tartalmaz ilyen szabályt, de elviekben minden, nem a meghüisulás esetére - kikötött kötbér érvényesítése értelemszerűen nem mentesíti a kötelezettet a szerződés teljesítése alól. Így az ilyen kötbér a szerződés meghiúsulása esetén, a teljesítésre való kötelezés mellett is érvényesíthető. 2. Az óvadék 2.1 Az óvadék fogalma, alanyai „Ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti." [270 § (1)] Az óvadék (kaució) a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között a dologi, teljesítési képességet fokozó biztosítékok egyik fajtája. Az óvadék szerződésszegés esetére köthető ki, ha tehát a kötelezett egyáltalán nem tud vagy nem akar teljesíteni, vagy

nem szerződésszerűen teljesít, és ebből a jogosultnak kára származott, a jogosult az óvadék összegéből közvetlenül kielégítést kereshet. Az óvadék a szerződésszegésből eredő kár fedezetéül szolgál, ha tehát a jogosultnak ebből nem származik kára, az óvadékból sem kereshet kielégítést, pusztán a szerződésszegés tényére hivatkozva. A kár összegét a jogosultnak mindenkor bizonyítania kell, és csak a bizonyított kár mértékéig elégítheti ki magát. Ha erre sor kerül, és a kielégítéskor a biztosított alapjogviszony még fennáll. a jogosult kérheti az óvadék kiegészítését, pótlását az eredeti óvadékösszegre Ha a kár összege meghaladja az óvadék összegét, a jogosult pert indíthat az óvadékból ki nem elégített kárának megtérítése iránt, a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint. Amennyiben a kötelezett vitatja az óvadékból történő kielégítés jogosságát vagy az összegszerűséget,

bíróság előtt kereshet jogorvoslatot, mint a per felperese. Az óvadék összege a szerződéskötéskor, vagy a szerződésben meghatározott időpontban a jogosult részére átadásra, birtokába kerül - esetleg harmadik személy őrzésére bízhatják -, és ő közvetlenül, bírói út igénybe vétele nélkül kereshet belőle kielégítést, vita esetén a kötelezettnek kell perelnie. Ha az óvadék összege átadásra került a jogosultnak, a felek szabadon állapodhatnak meg abban, hogy azt a jogosult használhatja-e vagy sem, legalábbis ha az óvadék tárgya pénz. Ha felhasználhatja, akkor szabadon rendelkezhet vele, köteles viszont annak biztosítására, hogy az óvadéknak megfelelő összeg fedezetként mindenkor rendelkezésre álljon. Ha nem használhatja fel, úgy köteles azt egyéb vagyonától elkülönítve tartani, például zárolt bankszámlán, vagy páncélszekrényében, és kielégítési joga megnyíltáig nem nyúlhat hozzá. Amennyiben,

azóvadékhoz kíván hozzányúlni, azt csak a szerződésszegésből eredő kárának kielégítése céljából teheti meg. Semmilyen más jogcímen nem vehet el belőle, nem tarthatja meg. Ettől a felek sem térhetnek el, mert minden ezzel ellentétes megállapodás a Ptk 271 § (1) bekezdése alapján semmis. Írásban, szóban, ráutaló magatartással is érvényesen kiköthető, illetve jogszabályon is alapulhat. Alakiság szempontjából megkötés nincs Befektetési hitelezés esetén a hitelből vásárolt befektetési eszközök, halasztott pénzügyi teljesítés esetén a megvásárolt értékpapírok, az elszámolóház tevékenysége során a kliringtagok számláin elkülönítetten nyilvántartott értékpapírok és pénz ex lege óvadékul szolgálnak. 79 Értékpapír kölcsönzés esetén pedig egyfajta kötelező óvadékkikötéssel találkozhatunk, amikor is a kölcsönbe adó köteles megfelelő óvadékot kikötni, a törvényben meghatározott

minimális mértéknek megfelelően. Az óvadéknál is irányadó a kötbérnél már tárgyalt kötelező igényérvényesítés esete. A jogviszony alanya mind az óvadékot nyújtó kötelezett, mind a jogosult pozíciójában bárki lehet. . Az államháztartásról szóló 1992 évi XXXVIII törvény kifejezetten tiltja, hogy a költségvetési szervek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kezességet vállaljanak. A fenti szervek tehát saját kötelezettségeik biztosítására nyújthatnak óvadékot, harmadik személy tartozásának biztosítására azonban nem. a közraktár által harmadik személy tartozásának fedezetéül vállalt óvadékkikötést tilalmazottnak kell tekintenünk. 2.2 Az óvadék tárgya Az óvadék tárgya pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír lehet. 1. Ha pénz, a jogosult a felek megállapodásától függően használhatja az átadott összeget, de köteles biztosítani, hogy a megfelelő fedezet mindenkor rendelkezésre álljon,

vagy köteles elkülönítetten megőrizni azt. 2. Takarékbetétkönyv óvadékként történő szolgáltatása ma már nem oldható meg egyszerűen egy bemutatóra szóló takarékbetétkönyv átadásával, mivel a pénzmosás elleni küzdelem jegyében fogant 2001. évi jogszabály módosítások folytán takarékbetét csak névre szólóan helyezhető el. Erre az esetre a takarékbetétről szóló 1989. évi 2 törvényerejű rendelet szerint „Ügyleti biztosíték céljára kiállított takarékbetétkönyvön a takarékbetét tulajdonosának nevén kívül fel kell tüntetni az ügyleti biztosítéki jelleget és a takarékbetét feletti rendelkezés módjait". 3. Az értékpapírokra vonatkozóan nincs jogszabályi korlátozás, így bármilyen értékpapír óvadék tárgya lehet. Váltó esetén a kötelezett a váltó hátoldalára vagy toldatára írt átruházó nyilatkozattal (forgatmány) a jogosultra ruházza át a váltót, de az átruházás szövegének

tartalmaznia kell az „értéke biztosítékul" kitételt, vagy más, a biztosítéki jellegre utaló megjelölést Csekk esetén ezek a „beszedésre érvényes", „behajtás végett", vagy meghatalmazásra utaló más kitételek lehetnek Váltó és csekk esetében tehát az úgynevezett meghatalmazási átruházás hatályával bíró forgatmánnyal adható óvadék. Közraktári jegyet csak a jogosult nevét nem tartalmazó, adott esetben az átruházó puszta aláírásából álló úgynevezett üres forgatmánnyal lehet átadni Biztosítékul szolgáló dematerializált értékpapírt az értékpapír számla vezetője zárolt értékpapír-alszámlán köteles nyilvántartani, mely tartalmazza a jogosult nevét és a zárolás jogcímét is Ha az óvadék tárgya olyan értékpapír, melynek piaci értéke idővel változhat (pl.: részvény), akkor a felek eltérő megállapodása hiányában nem a névértéket, hanem a kielégítéskori árfolyamértéket

kell az óvadék összegének tekinteni. - Ha az óvadék tárgyaként a felek a fentiektől eltérő bármely más dolgot (pl. ingó, ingatlan, vagyoni értékű jog stb.) kötnek ki, úgy az nem tekinthető óvadéknak, és erre az esetre a zálogjog szabályait kell alkalmazni. 2.3 Óvadék a felszámolási eljárásban 80 Kereskedelmi jogi szempontból különös jelentőséggel bír az óvadék, mint biztosíték a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenség miatti megszüntetésére irányuló felszámolási eljárásban. Erre vonatkozóan a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX törvény (a továbbiakban: csődtv) tartalmaz rendelkezéseket Ha a kötelezett gazdálkodó szervezet, és ellene felszámolási eljárás indul, akkor a felszámolási eljárás elrendeléséről szóló bírósági határozat közzétételének napjával az óvadékra vonatkozó megállapodás megszűnik, és a jogosult az óvadék

tárgyát a felszámolónak át kell adja. Ennek az a célja, hogy az óvadék összege a gazdálkodó szervezet felszámolás alatt álló vagyonába visszakerüljön, és fedezetet nyújtson a hitelezők lehetőségekhez képesti arányos kielégítésére. Ezzel a jogosult elvileg elveszti a biztosítékot, ezt azonban a jogalkotó úgy kompenzálja, hogy a kielégítési sorrendben kedvezőbb helyet biztosít a jogosult követelése számára. A csődtv. 57 §-a hét csoportba sorolja az adóssal szembeni hitelezői követeléseket, és ezek között sorrendet állít fel. Az óvadékkal - vagy zálogjoggal - biztosított követelések a második csoportba tartoznak, rögtön a felszámolás költségei után. 2.4 Az óvadék járulékos jellege Az óvadék, osztja a főkövetelés jogi sorsát. Érvénytelen szerződésen alapuló követelést biztosító óvadékkikötés is érvénytelen. A bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal történő biztosítása

semmis. Ha tehát naturalis obligatiot kötbérrel biztosítanak, úgy a kötbér maga is természetes kötelem, ha viszont óvadékkal biztosítják, az óvadékra vonatkozó megállapodás semmis lesz. Az elévült követelés biztosítására kikötött óvadékra vonatkozó megállapodás érvényes. Ha pedig még az elévülés előtt kötötték ki az óvadékot, de a főkövetelés időközben elévült, a jogosult kielégítheti magát az óvadékból, annak ellenére, hogy főszabály szerint a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkötelezettségek is elévülnek.Az óvadék bármilyen szerződés mellett kiköthető. Általában tartós vagy károsodás veszélyével járó jogviszonyok (pl: bérleti jogviszony), jótállás, szavatossági kötelezettség biztosítására szokták alkalmazni. Ha a biztosított szerződés megszűnt, illetve a szavatossági, jótállási idő eltelt anélkül, hogy a jogosultnak jogalapja lett volna az óvadékból

kielégítést keresni, az óvadék tárgyát vissza kell szolgáltatni a kötelezettnek. Ha viszont történt szerződésszegés, az alapjogviszony megszűnése után is magánál tarthatja a jogosult, igénye elévülési idejének, illetve a szavatossági, jótállási időnek az elteltéig. A felszámolás közzétételével is megszűnik az óvadék jogviszony. és az összeget a felszámolónak kell átadni. A felszámolónak, mint az adós gazdálkodó szervezet képviselőjének és a tulajdonosi jogok gyakorlójának kell az óvadékot visszaadni, az tehát a kötelezett vagyonába kerül vissza. Ha a jogosult nem szolgáltatja vissza az összeget, a kötelezett pert indíthat az óvadék kiadása iránt. 2. 5 A kötbér és az óvadék elhatárolása A kötbér és az óvadék is szerződésszegés esetére kiköthető járulékos mellékkötelezettség. A kötbér a teljesítési készséget, az óvadék a teljesítési képességet hivatott fokozni. A kötbérigénynek nem

feltétele, hogy a jogosultnak kára keletkezzen, az óvadék a kártérítéshez, kártalanításhoz nyújt fedezetet. A kötbér csak felróható szerződésszegés esetén jár, az óvadékból történő kielégítésnek nem feltétele, hogy a kötelezett felróható magatartása okozza a szerződésszegést, kárt. A kötbérnek kárátalány szerepe van, szemben az óvadékkal, melynél az óvadékból történő kielégítés során a kár összegszerűségét mindig bizonyítani kell, és csak a bizonyított mértékig kereshető kielégítés. 81 A kötbér pénzfizetésre történő kötelezettségvállalás, annak összegét nem adják át előre a szerződéskötéskor, hanem a jogosultnak vita esetén kötbérigényét a bíróság előtt kell érvényesítenie. Az óvadék tárgya a szerződéskötéssel egyidejűleg átadásra kerül, és abból a jogosult bírói út igénybe vétele nélkül kielégítheti magát. Vita esetén a kötelezettnek kell perelnie. A

kötbér tárgya pénz, míg óvadék ezen kívül takarékbetétkönyv és értékpapír is lehet. A kötbér csak írásban köthető ki érvényesen, az óvadékkal kapcsolatban nincs alakisági megkötés, de mindkettő alapulhat jogszabályon is. 3. A BÁNATPÉNZ !!!!!!!!! nem minősül mellékkötelezettségnek 3.1 A bánatpénz fogalma „Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti." [Ptk 320 § (2)] Funkciójánál fogva a bánatpénz eltér a mellékkötelezettségektől, mert míg utóbbiak a teljesítési készséget, illetve képességet hivatottak biztosítani, addig a bánatpénz úgymond a teljesítés ellen ható jogintézmény, mert megfizetésével a kötelezett megválthatja a teljesítést, illetve a nem teljesítés egyéb jogkövetkezményeit. A szerződésben valamelyik fél számára biztosított elállási jog gyakorlásának jogát bánatpénz

megfizetéséhez kötik. A bánatpénz kikötése csak szerződésben biztosított elállási joghoz kapcsolódhat. Nem köthető ki tehát bánatpénz például az objektív elállási jog gyakorlásához, vagy a szerződésszegés következményeként jogszabályban (pl. szavatossági igényként) biztosított szankciós elállási jogokhoz. Ha kikötnek bánatpénzt a felek, de az elállásra jogosult végül jogszabály alapján gyakorolja szerződésfelbontási jogát, a bánatpénz sem követelhető. A felek azonban olyan esetben is biztosíthatnak egymás számára elállási jogot, amikor ezt a jogszabály egyébként nem teszi lehetővé, és ennek gyakorlása ellenében köthetnek ki bánatpénz-fizetési kötelezettséget. A bánatpénz nem szerződésszegés jogkövetkezménye mert az elállási jog gyakorlása jogszerű, szerződésszerű magatartás. A Ptk. nem ír elő kötelező alakszerűséget, bánatpénz írásban, szóban, ráutaló magatartással egyaránt

érvényesen kiköthető. Az elnevezésből adódóan a bánatpénz tárgya alapvetően pénzösszeg lehet.A jogszabály azt sem köti meg, hogy a bánatpénzt előre át kell-e adni a jogosultnak, vagy a kötelezett csak fizetési ígéretet tesz-e elállása esetére. A jogosultra nézve nyilván az első eset a kedvezőbb igényérvényesítési szempontból. Bánatpénzt leggyakrabban pályázatok, versenytárgyalások, árverések során kötnek ki arra az esetre, ha az. aki az eljárást „megnyerte" utóbb mégsem kötné meg az eljárás tárgyát képező szerződést a meghatározott határidőn belül. Ezekben az esetekben tipikusan már a pályázati, árverési kiírásban az eljárásban való részvétel feltételéül szabják, hogy az ügyérték meghatározott százalékát - bánatpénzként - előre letétbe kell helyezni. . Bármilyen szerződéshez kapcsolódhat, akár előszerződéshez is 3.2 Kárátalány jelleg A bánatpénz kárátalány jellegű,

azonban nem a kártérítésre, hanem a jogosult kártalanítására szolgál. A kárátalány funkció a bánatpénznél jelentkezik a legmarkánsabban. Nem feltétele, hogy a jogosultnak kára legyen, ha van, nem kell annak összegszerűségét bizonyítania, a bánatpénz teljes összegére igényt tarthat. Ha a jogosultnak a bánatpénzt meghaladó mértékű kára keletkezett is, azt nem követelheti. 82 Az elállási jog gyakorlásának ténye tehát önmagában megalapozza a bánatpénzre vonatkozó igényt. Ha a jogosultnak nem, vagy csak kisebb kára keletkezett, a bánatpénz teljes összege jár neki. Ebben az esetben azonban a kötelezett kérheti a bánatpénz összegének bíróság általi mérséklését, ha az álláspontja szerint túlzott mértékű. 3.3 Elhatárolás A jogi minősítést a szerződés tartalma határozza meg. Ezért fontos a bánatpénz elhatárolása a mellékkötelezettségektől. A kötbér, óvadék szerződést biztosító

mellékkötelezettségek, a bánatpénz a teljesítés ellen hat. A kötbér, óvadék szerződésszegéshez, ezen belül bármilyen szerződésszegéshez kapcsolódhat; a bánatpénz kifejezetten a szerződéses elállás gyakorlásának, mint jogszerű magatartásnak az „ellenértéke". A kötbér tárgya pénz; az óvadéké pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír; a bánatpénzé alapvetően pénz, de funkcionálisan más vagyoni értékkel bíró dolog is lehet. A kötbért utólag, az óvadékot előre kell átadni, a bánatpénznél mindkét eset lehetséges. Az óvadéknak nincs, a kötbérnek van kárátalány jellege, mint ahogy a bánatpénznek is, de utóbbinál ez fokozottan jelentkezik. A kötbér csak írásban köthető ki érvényesen; óvadék, bánatpénz bármilyen módon. 4. ZÁLOGJOG 4.1 A zálogjog fogalma A zálogjog a jogosultnak követelése nem teljesítése esetére, más jogosultakat megelőzően biztosít kielégítést a zálog tárgyából.

Abszolút hatályú, a zálogtárgyból történő kielégítést mindenki tűrni köteles, aki a zálogjog alapítását követően a zálogtárgyon jogot szerez. 4.2 A zálogjog alanyai 1. zálogjogosult, aki egyben az alapjogviszonyból származó követelés jogosultja is, és aki a zálogtárgyból kielégítést kereshet; 2. a személyes vagy kötelmi kötetezett, aki az alapjogviszonyból származó zálogjoggal biztosított követelés kötelezettje; 3. a zálogkötelezett vagy dologi kötelezett, akinek rendelkezési joga van a zálog tárgyán, és aki adott esetben a kielégítést tűrni köteles. Bár a személyi és a zálogkötelezett általában ugyanaz a személy, de különböző személyek is lehetnek. Akár úgy, hogy eleve harmadik személy ajánlja fel valamilyen okból a tulajdonát zálogtárgyként, akár úgy, hogy a személyi kötelezett a zálogtárgyat utóbb - zálogjoggal terhelten - másra átruházza. A zálogtárgyat átruházni csak a

zálogkötelezettséggel együtt lehet Aki zálogjoggal terhelt dolog tulajdonjogát szerzi meg, utóbb tűrni köteles, hogy a zálogjogosult igényét kielégítse. A zálogkötelezett természetesen nem kötelezhető az alapkövetelés kiegyenlítésére, de ezt önként - a zálogtárgy elvesztését megelőzendő - megteheti. Mind a zálogtárgyból történő kielégítés, mind pedig az alapkövetelés kielégítése esetén a zálogjog megszűnik, és az alapkövetelés a kielégítés erejéig a zálogkötelezettre száll át. A zálogjogosult oldalán is bekövetkezhet jogutódlás. Az alapkövetelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjog önmagában nem, csak az alapköveteléssel együtt ruházható át. Ettől eltérően csak törvény rendelkezhet esetében Ha a zálogjogosult alapkövetelését nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjoga megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. 83 4.3 A

zálogjog fajtái a) A dolgokon fennálló zálogjogok • Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad. az nem kerül a zálogjogosultnak átadásra. A zálogkötelezett a zálog tárgyát használhatja, hasznosíthatja. Ha a zálogtárgy állagának romlása a kielégítést veszélyezteti, a jogosult követelheti a helyreállítást vagy más biztosíték adását, ennek hiányában kielégítési joga megnyílik. Ha a kötelezett vagy más személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti. a jogosult kérheti a veszélyeztető magatartás megtiltását, a veszély elhárítását.Ingatlant csak jelzálog útján lehet elzálogosítani • Kézizálogjognál a zálog tárgya a jogosultnak vagy harmadik személynek (zálogtartó) átadásra kerül, aki a zálogjog megszűnésekor köteles azt visszaadni. A jogosult vagy zálogtartó a zálogtárgyat nem használhatja, nem hasznosíthatja, de köteles épségét mindenkor megőrizni. Állagromlás vagy

értékcsökkenés veszélye esetén a személyes vagy a zálogkötelezett kérheti a zálogtárgy visszaadását, ha más, megfelelő biztosítékot ajánl fel helyette. b) Vagyont terhelő (lebegő) zálogjog Az egyik legjelentősebb zálogfajta. Zálogjog alapítható a jogi személyek, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok (közkereseti társaság, betéti társaság) vagyonán, vagy annak egy - önálló gazdasági egységként működtethető - részén. A zálog tárgya nem konkrétan meghatározott, a zálogjog mintegy „lebeg" a vagyon, mint dologösszesség felett. A zálogszerződésben nem kell pontosan meghatározni, hogy mely dolgokra, jogokra. követelésekre vonatkozik a zálogjog A „fedezet" értéke folyamatosan változhat: a zálogjog kiterjed a zálogszerződés megkötése után a vagyon részévé váló vagyontárgyra is. de megszűnik a vagyonból kikerülő tárgyak vonatkozásában Zálogkötelezett csak jogi személy,

illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság lehet. Természetes személy vagyonára nem vezethető zálogjog, mint ahogy egyéni vállalkozóéra sem, mert az egyéni vállalkozás nem rendelkezik a vállalkozóétól elkülönült vagyonnal. A zálogjogosultat sajátos alakító jog illeti meg, mert a kielégítési jogának megnyílta után a zálogkötelezetthez intézett egyoldalú, írásbeli jognyilatkozatával a lebegő zálogjogot a vagyon részét képező konkrét vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakíthatja (átalakító jognyilatkozat). A kielégítési jog megnyílta előtt átalakító nyilatkozatot csak abban az esetben tehet, ha a vagyon csökkenése a kielégítést veszélyeztető mértékű. A vagyon ilyen csökkenéséről a zálogkötelezett a jogosultat értesíteni köteles. A kielégítést veszélyeztető mérték megítélése mérlegelés kérdése, de a felek a zálogszerződésben meghatározhatják, hogy mi tekinthető ilyen

csökkenésnek. A felek abban is megállapodhatnak, hogy a jogosult ellenőrizheti a kötelezett gazdálkodását. c) Jogokon, követeléseken fennálló zálogjog Átruházható, vagyoni értékkel bíró jogokon (pl.: szabadalmi jog; kft-üzletrész, mint tagsági jogokat megtestesítő eszmei vagyonhányad) és követeléseken (pl.: tipikusan pénzkövetelés: bankszámla-követelés; dologszolgáltatásra irányuló követelés) is alapítható zálogjog. A zálogkötelezett alatt a jog, követelés jogosultját kell érteni d) Önálló zálogjog Az önálló zálogjog olyan zálogjog. mely mögött nem áll személyes kötelezett, személyes követelés. Az alanyok köre zálogjogosultra és zálogkötelezettre redukálódik, és a zálogjog jogilag ügy viselkedik, mintha nem is lett volna alapjogviszony, és abból származó követelés. A felek a zálogszerződésben meghatározzák azt az összeget, melynek összegéig a zálogtárgy kielégítés alapja lehet, de nem

jelölik meg a követelés jogalapját. 84 Az alapjogviszony vagy okot adó körülmény gyakorlatilag ekkor is létezik, de a felek ettől a zálogjogot jogilag függetleníteni kívánják. A zálogjog elveszti járulékos jellegét, alapítását követően megszűnik mellékkötelezettségként funkcionálni. Az önálló zálogjog átruházható A személyi kötelezett szabadul kötelmi jogi kötelezettsége alól. A jogosult csak a zálogtárgyból kereshet kielégítést, nem követelheti az eredeti kötelezettség teljesítését. A zálogkötelezett az alapjogviszonyból fakadó jogait és kötelezettségeit csak az önálló zálogjog közvetlen megszerzője, illetve a zálogjogot ingyenesen vagy az alapjogviszony ismeretében megszerző jogutódjával szemben érvényesítheti. Keretbiztosítéki jelzálogjog (Ptk. 263 §) Ez olyan, tartós jogviszonyt biztosító jelzálog, melynél a követelés nem határozható meg előre pontosan, így a jogviszony során

keletkező, vagy lehet, hogy keletkező követelések biztosítására szolgáló zálogszerződésben a jogviszonyt, jogcímet jelölik meg, valamint azt a legmagasabb összeget, amelynek keretén belül a jogosult kielégítést kereshet. 44. A zálogjog keletkezése Szerződésen, jogszabályon, bírósági határozaton, illetve jogszabály rendelkezése alapján más hatósági határozaton alapulhat. A zálogszerződést írásban kell megkötni, a szóban vagy ráutaló magatartással alapított zálogjog érvénytelen. Egyes zálogtárgyakra vonatkozó, egyes zálogfajták érvényes alapításához jogszabály további alakiságokat, más feltételeket is megkívánhat. Ingatlant terhelő jelzálog alapításához az írásbeli szerződésen kívül a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges. A szerződésnek alakisági szempontból meg kell felelnie az ingatlan-nyilvántartási törvény által a zálogjog bejegyzésének alapjául

szolgáló okirattal szemben támasztott formai követelményeknek. A tulajdonostárs közös költség hátralékának biztosítására szolgáló zálogjog a közgyűlés határozata, vagy a közös képviselő rendelkezése alapján is bejegyezhető. Ingó-jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához a Ptk. közokirati formát kíván meg, valamint a jelzálognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál (MOKK) vezetett zálogjogi nyilvántartásba történő bejegyzését. Kézizálogjog létrejöttéhez a zálogtárgy átadása is szükséges a jogosultnak vagy a zálogtartónak. Jogot terhelő zálogjoghoz fő szabályként elegendő az írásbeli szerződés, de ha a jog fennállását közhitelű nyilvántartás tanúsítja, és az erről szóló jogszabály kötelezővé teszi, úgy a nyilvántartási bejegyzés is szükséges. Így például szabadalmi jog elzálogosításához a szabadalmi lajstromba történő bejegyzés feltétel A jogszabályon

alapuló ügynevezett törvényes zálogjogra számos példát találhatunkTörvényes zálogjoga van a vállalkozónak a vállalkozói díj biztosítására a megrendelő azon vagyontárgyain, melyek birtokába kerültek (Ptk. 397 §), az ingatlan bérbeadójának a bérleti díj és járulékai erejéig a bérlő bérleményben lévő tárgyain (Ptk. 429 §), a haszonbérbe adónak a haszonbér biztosítására a dolog hasznain, a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen lévő tárgyain (Ptk. 456 §), a megbízottnak költségei és díja biztosítására a megbízónak azon dolgain, melyek a megbízás folytán birtokába kerültek (Ptk. 480 §), a fuvarozónak (Ptk. 499 §), a bizományosnak [Ptk 513 § (2)], a szállítmányozónak (Ptk ~ 19 §), és még sorolhatnánk. 4.5 A zálog tárgya Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. 85 Dologként lehet ingó, ingatlan, de akár értékpapír vagy pénz is Az oszthatatlan

dolog egy része nem zálogosítható el, csak egészként terhelhető zálogjoggal. Jelzálog esetén azonban zálogtárgy lehet a közös tulajdonban álló dologban, ingatlanban a kötelezettnek fennálló tulajdonhányada, de itt is csak az egész tulajdonhányad. Jelzálognál továbbá ha a zálogtárgy egyediesítése, konkrét meghatározása nem lehetséges, az körülírással. vagy fajta és mennyiség szerint is meghatározható. Sajátos a zálogtárgy a lebegő zálogjog esetén, mely a vagyonon, mint dolgokat, jogokat, követeléseket tartalmazó dologösszességen áll fenn, melynek tartalma folyamatosan változhat. A jognak vagy követelésnek átruházhatónak (engedményezhetőnek) kell lennie, személyhez kötött jogosultságok (pl.: haszonélvezet, tartás iránti jog) nem képezhetik zálog tárgyát A zálogjog a dolog hasznaira is kiterjedhet a felek megállapodása alapján. Ugyanazon követelés biztosítására több zálogtárgyat is terhelhet zálogjog. Ha

a felek nem rendelkeznek egyértelműen, kétség esetén valamennyi zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál. Ha ezek több személy tulajdonában vannak, és jogviszonyukból más nem következik, helytállási kötelezettségük a zálogtárgyak értékének arányához igazodik. A kielégítés sorrendjét jogosult döntheti el a kielégítéshez szükséges mértékig. Ha a kielégítés valamelyik zálogkötelezettre nézve meghaladja az értékarányos helytállást, megtérítési igénye keletkezik a többi zálogkötelezettel szemben.Egy zálogtárgyat több zálogjog is terhelhet 4.6 A zálogigény érvényesítése A zálogtárgyból fő szabály szerint nem kereshető közvetlen kielégítés. A zálogigény érvényesítése bírósági határozat alapján lefolytatott végrehajtás útján történik. Eltérő jogszabályi rendelkezések a felek számára többféle alternatívát kínálnak: a) A fuvarozót, illetve őt követően a

szállítmányozót megillető törvényes és privilegizált zálogjog esetén a jogosult igényét más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki [Ptk. 499 § (4), 519 § b) A Ptk. 1996, május 1 napja előtt általános érvénnyel semmisnek nyilvánította az olyan megállapodások megkötését, melynek értelmében a jogosult a személyi kötelezett nem teljesítése esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát (lex comissoria tilalma). A hatályos szabályozás a semmisség jogkövetkezményét már csak a kielégítési jog megnyílta előtt kötött ilyen megállapodásokhoz fűzi. Magában a zálogszerződésben foglalt ilyen rendelkezés semmis, a kielégítési jog megnyílta után azonban már szabadon megállapodhatnak a felek abban, hogy a jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának megszerzésével nyer kielégítést. c) A kielégítési jog megnyílta előtt is írásba foglalt

megállapodásban megegyezhetnek a felek 1. a zálogtárgyat közösen értékesítik Ha az értékesítés a határidőn belül sikertelen, a megállapodás hatályát veszti; 2. a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás nélkül maga értékesíti, feltéve, hogy a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára van, vagy a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik (pl. hitelintézet); 3. a jogosult a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával üzletszerűen, vagy árverés szervezésével hivatalból (pl. bírósági végrehajtó, felszámoló) foglalkozó harmadik személynek megbízást adhat. Az értékesítésből befolyt összeg a jogosultat illeti, de köteles elszámolni a kötelezettel. Ha egy zálogtárgyat több zálogjog terhel, közöttük törvény állíthat fel kielégítési sorrendet (rangsor), mint teszi például a Ptk. a fiavarozó, majd őt követő rangsorban a szállítmányozó törvényes és privilegizált

zálogjoga esetén. Törvényi rendelkezés hiányában a zálogjog keletkezési idejének sorrendjében nyerhetnek kielégítést a jogosultak. A zálogjog egyébként is más követeléseket megelőzően biztosít kielégítést, tehát a zálogtárgyat terhelő, más jogcímen alapuló követelésekhez képest privilegizált. 86 4.7 A zálogjog megszűnése 1. az alapkövetelés kielégítésével (ha nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog nem szűnik meg, hanem a kielégítő személyre száll át), egyéb okból történő megszűnésével, vagy a zálogjog átruházása nélküli átszállásával; 2. a zálogszerződés megszüntetésével, felbontásával, a jogosult lemondásával; 3. ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát, vagy a zálogtárgy tulajdonosa a biztosított követelést megszerzi; 4. ha a zálogtárgy elpusztul (de ha az elpusztulásért a zálogkötelezett felelős, a jogosult viszont nem, új zálogtárgy követelhető); 5. ha

törvény így rendelkezik (pl: a végrehajtási, felszámolási eljárás esetén) A jelzálog az alapkövetelés elévülésével, a kézizálogjog a zálogtárgy visszaadásával megszűnik. Utóbbi akkor is, ha a zálogjogosult birtokából a zálogtárgy kikerül, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetve nem fordul e célból bírósághoz. 4.8 Zálogjog a felszámolási eljárásban Zálog esetén a felszámolást elrendelő végzés közzétételével a zálogjog ugyan nem szűnik meg ,de a jogosult ettől az időponttól csak a felszámolási eljárás keretei között, szabályai alapján kaphat kielégítést. A zálogtárgyat a felszámoló a felszámolási eljárásban értékesíti. Az értékesítéssel a zálogjog megszűnik. és a zálogjogosult a kielégítési sorrend második csoportjában, a felszámolás költségeinek kielégítése után nyerhet kielégítést a zálogjog erejéig. Ha a zálogtárgyat a felszámolási eljárás befejezéséig nem

sikerült értékesíteni, akkor azt az egyéb értékesítetlen vagyontárgyakkal együtt a hitelezők között felosztják. Ez bíróság végzése alapján történik. Kedvezőbb helyzetben vannak azok a zálogjogosultak, akiknek zálogjoga a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel keletkezett. Ha a zálogjogot alapító szerződés vonatkozásában a rosszhiszemű fedezetelvonást, vagy ingyenességet vélelmezni nem kell, úgy a felszámoló a zálogtárgy értékesítéséből befolyt - az értékesítés költségeivel csökkentett - összeg 50%-át kizárólag a zálogjogosult követelésének kielégítésére fordíthatja. Csak a fennmaradó összeg szolgálhat az egyéb hitelezők kielégítésére is. Ez a szabály egyébként az óvadékra is irányadó. 4.9 Zálogjog a közraktározásban a) Közraktár, mint zálogkötelezett: Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység folytatásával közvetlenül összefüggő célra

vehet fel kölcsönt és zálogjogot kizárólag ennek biztosítására engedhet vagyontárgyain, tehát csak korlátozott körben lehet zálogkötelezett. A közraktár által felvett kölcsön biztosítékául zálogjogot a közraktár alaptőkéjét jelentő ingatlanra nem lehet alapítani. b) Közraktár, mint zálogjogosult: a közraktárat a meg nem fizetett közraktári díj, valamint a közraktári szerződésben kikötött egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául az árura - minden zálogjogosultat megelőzően - törvényes zálogjog illeti meg. c) A közraktárnál elhelyezett áru, mint zálogtárgy: Az közraktár közraktári jegyet állít ki, mely két részből, árujegyből és zálogjegyből áll. Ezek forgatható értékpapírnak minősülnek A zálogjegy az elhelyezett árun fennálló zálogjogot testesít meg, igazolja azon kölcsönügylet tényét, melynek fedezetéül a zálogjegyet átadták. Ennek következtében a zálogjegy, mint értékpapír

átruházásával a zálogjog az alapkövetelés átruházása nélkül is elidegeníthető. 4.10 A zálogjog járulékos jellege 87 Funkcionálisan a zálogjog járulékos mellékkötelezettség. Érvénytelen követelés nem biztosítható zálogjoggal érvényesen; bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis. Az önálló zálogjog nem járulékos, mint ahogy a közraktárban elhelyezett árun fennálló zálogjog - mivel értékpapír testesíti meg - mintegy absztrahálódik az alapjogviszonytól, átruházására, igényérvényesítésre az értékpapírokra irányadó szabályok szerint kerülhet sor. Terjedelmét az alapkövetelés és járulékainak, az igényérvényesítés költségeinek, a zálogtárgyra fordított szükséges költségeknek a mértéke határozza meg. Az alapkövetelés átszállásával - főszabályként - a zálogjog is átszáll, a zálogjog csak a követeléssel együtt ruházható át. A zálogjog

bármilyen követelés biztosítására alapítható, ha az pénzben kifejezett vagy kifejezhető. Jövőbeli, vagy feltételhez kötött követelés is biztosítható zálogjoggal 5. A bankgarancia 5.1 A szerződés gazdasági szerepe A kötelezettségvállalásnak ez a speciális formája a letét háttérbe szorulásával kezdett terjedni a magyar bankok gyakorlatában, hogy a bankkezesség mellett a leggyakoribb banki biztosítékká váljék. Több jogszabály is a bankgaranciát követeli meg biztosítékként, pl. halasztott vámfizetéshez, vámszabadterület működtetéséhez, vámraktár létesítéséhez, jövedéki tevékenység végzéséhez, utazásszervező tevékenységhez stb. A külföldi partnerrel kötött ügyleteknél pedig általánosan kért és elfogadott a bankgarancia, mint biztosíték. 5.2 A bankgarancia jogi szabályozása fogalma Egységes jogi szabályozásának kialakítására a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) már két szabálygyűjteményt

is kidolgozott. Magyarországon először a Magyar Nemzeti Bank Elnökének 1/1977 (XI. 18) számú rendelkezése szabályozta. A Polgári Törvénykönyv 1977 évi átfogó módosításának eredményeként lett beiktatva a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körébe. „A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen eredmény beállta vagy elmaradása, illetve okmányok benyújtása - esetében határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fog teljesíteni." A bank a pénzfizetésre kötelezett megbízása alapján a pénzkövetelésre jogosulttal szemben meghatározott határidőig arra kötelezi magát, hogy amennyiben a kötelezett a szerződésben meghatározott fizetési kötelezettségeit nem teljesíti, helyette a jogosult felhívására fizetni fog a bankgarancia nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint. Tehát nem a bank javára szolgáló garanciáról, hanem a bank

által más javára történő biztosíték nyújtásáról van szó. 5.3 A bankgarancia jellege 88 Alapügyletet biztosító mellékkötelem. A személyi biztosítékok körébe tartozik A bankgarancia mellékkötelmi jellegéből adódóan megszűnt, vagy létre sem jött szerződés biztosítékaként nem köthető ki. 5.4 A jogviszony keletkezése, szerkezete A garancia kibocsátás feltétele egy alapjogviszony (szerződés, pályázat) a kötelezett és a jogosult között, melyet a felek biztosítékkal kívánnak megerősíteni. A bankgarancia a jogosult pozícióját védi. Ennek érdekében az alapjogviszony kötelezettje valamely bank - általában a számláját vezető bank - részére garancia megbízást ad, mely szintén egy kétoldalú jogügylet. Ha a bank elvállalja a megbízást, akkor kerül sor a harmadik jogügyletre, a garancia nyilatkozat kibocsátására. Ez a bank részéről adott egyoldalú nyilatkozat, melyhez nem szükséges sem a megbízást adó

jóváhagyása, sem a garancia jogosultjának, a hitelezőnek az elfogadó nyilatkozata. 5.5 A jogviszony alanyai A garanciaügyletnél három jogviszony és jogviszonyként két-két szereplő, de összesen csak három szereplő van: 1. Garancia-megbízó Az alapjogviszony kötelezettje, a garanciameghízás jogosultja, ő bízza meg a bankot a garancia vállalásával. 2. Garantáló bank (garans) A garancia kibocsátója. melyet a kötelezett megbízása alapján vállal 3. Kedvezményezett Az alapjogviszony jogosultja, őt biztosítja a garancia. 5.6 A jogviszony tartalma, a felek jogai és kötelezettségei A garancia megbízás alapján a bank főkötelezettsége, hogy a garancia nyilatkozatot kiállítsa. és azt a kedvezményezett részére továbbítsa. A garancia nyilatkozat alapján a bank kötelezettsége, hogy a garancia nyilatkozatban meghatározottak szerint fizetést teljesítsen a kedvezményezett részére. A bank kötelezettsége többirányú: 1. A

garancianyilatkozat kiállítása és megküldése a kedvezményezett részére 2. A kedvezményezettnek fizetés teljesítése a kötelezett mulasztása esetében A bank köteles olyan tartalmú nyilatkozatot tenni, amilyenre a megbízás szólt. A garancianyilatkozat fő tartalmi elemei: • • • • kedvezményezett megnevezése, futamidő, a garanciavállalás határidejének megjelölése, a garancia összege, annak meghatározása, hogy a garancia feltételhez kötött - ekkor a feltételek megjelölése -, vagy feltétel nélküli. A bank csak meghatározott ideig köteles a garancia nyújtására, a határidő (garanciafutamidő) lejártával a bank kötelezettségvállalása megszűnik (jogvesztő határidő). A bankok egyaránt vállalnak éven belüli. de éven túli futamidős garanciát is A bankgarancia igénybevételére nyitva álló végső időpontot az alapkötelem lejártát követő időpontra kell tenni 89 azért, hogy a kedvezményezettnek elegendő

ideje legyen a garans felszólítására, a kötelezett késedelme vagy mulasztása esetén. A garancia futamidejének jogvesztő jellegéből fakad a kedvezményezett azon kockázata, hogy a garanciát csak ennek lejárta előtt veheti igénybe. Az igénybevétel során még a postai futamidő kockázatát is a kedvezményezett viseli, a nemzetközi joggyakorlat alapján a teljesítési határidő meghosszabbítására még vis major esetén sem kerülhet sor. A bank csak az előre megállapított, konkrét összeghatárig köteles teljesíteni akkor is, ha a jogosult alapjogviszonyból szárinazó követelése ennél magasabb. A bank helytállási kötelezettsége csökken a főkötelezett teljesítésével. A banknak tehát nem kell megfizetni az általa garantált összegnek azon részét, melyet a kötelezett már megfizetett a jogosultnak, ellenkező esetben a kedvezményezett jogalap nélkül gazdagodna. A garantőr ezért jogosult vizsgálni az adós teljesítését. A bank

kötelezettségvállalása egyoldalú, mely teljességgel független a megbízó és a kedvezményezett közötti alapjogviszonytól, attól absztrahálódott, emiatt a bank nem jogosult a kedvezményezettel szemben az alapjogviszonyból származó kifogások érvényesítésére. A bank a teljesítést meghatározott feltételek fennállásától teheti függővé, pl.: meghatározott okmányok, dokumentumok, bizonylatok, határozatok benyújtása, nyilatkozatok megadása. E feltételek biztosítása és meglétük bizonyítása a kedvezményezett kötelezettsége. A fizetési feltételek a garancia-megbízó védelmét szolgálják annyiban, hogy csökkentik a kedvezményezett részéről történő joggal való visszaélés lehetőségét. A garans bank jogait a gyakorlat alakította ki, és a felek a megbízási szerződésben rögzítik. A bankok garanciavállalásukat általában viszont biztosítékhoz kötik. pl megbízó számlájának vezetése, kezesség, óvadék, zálogjog

stb. A bankok többnyire felhatalmazást kérnek a megbízótól, hogy a helyette történő teljesítés esetén, annak összegét azonnal beszedhessék bankszámlájáról. A bankok gyakran kikötik az alapjogviszony megvizsgálásának jogát. A garancia elvállalása rendszerint ellenérték, díj fejében történik. A garanciadíjat a garanciavállalás napjától a kötelezettség lejáratáig, a garantált összeg után - a kamatszámítási módszer szerint, naptári napokra - számítják. 5.7 A bankgarancia megszűnése A bankgarancia megszűnik: 1. a garanciamegbízó teljesítésével tárgytalanná válik, 2. garans saját helytállásával, 3. garancia futamidejének lejártával 5.8 A bankgarancia fajtái A különböző típusokat a biztosítások tárgya, igénybevételük módja, illetve az esetlegesen közbekapcsolt második bank helyzete szerint csoportosíthatjuk. 5.81 Biztosítás tárgya szerint 90 a) Ajánlati, más néven tendergarancia Ez szinte minden

versenytárgyalás velejárója. A pályázat kiírói a pályázat feltételeként követelik meg a résztvevőktől, hogy egy-egy bank garantálja a pályázatukban vállalt kötelezettségek megtartását. A versenytárgyalást kiíró így biztosítja magát b) A teljesítési garancia Több garancia együttes vállalását jelenti, melyeknek célja a kedvezményezett hibás vagy nem teljesítés elleni védelme. Amennyiben a kötelezettség részbeni teljesítése is lehetséges a garancia is megköthető különböző részletekre. csökkentve így a jogosulatlan igénybevétel rizikóját. c) Visszafizetési garancia A már kifizetett előleg, illetve foglaló visszafizetését biztosítja arra az esetre, ha a kötelezett nem vagy nem szerződésszerűen teljesít. 5.82 Az igénybevétel módja szerinti garancia a) Első követelésre szóló garancia Ezt a garanciát a bank a kedvezményezett első követelésére azonnal, feltétel nélkül köteles kifizetni. b) Feltételhez

kötött garanciák A bank meghatározott dokumentumok, bizonylatok, határozatok benyújtásához, illetve nyilatkozat megtételéhez köti a teljesítést. 5 .83 A bank helyzete szerinti csoportosítás Az ún. konzorcium garancia esetében a résztvevő bankok - a nagy rizikóra tekintettel megosztják egymás között a garancia kötelezettséget a) A közvetlen garancia A kedvezményezett részéről történő igénybevétele során a második bank csupán továbbítja a hitelező követelését az eredetileg megbízott bank felé, illetve a garanciaösszeget továbbítja a kedvezményezett részére. A másodikként közbekapcsolt bank feladata csak a személyek és aláírások azonosítására szorítkozik, csak a legritkább esetben terjed ki önálló fizetési kötelezettségre. Ha a második bank tartozásátvállalással kötelezi magát a megbízott bank által vállalt garancia kifizetésére, a két bank egyetemlegesen felel és a hitelező szabadon választhat

kitől kérjen teljesítést. b) A közvetett garancia A garancia-megbízó rendelkezése alapján jön létre, amikor az első bank garancia-megbízást ad egy - a kedvezményezett székhelye szerinti - banknak, amelyet az saját joga szerint köteles végrehajtani. Ilyenkor az első bank csupán közvetett módon, a második bank útján nyújt garanciát a kedvezményezett részére. A létrejövő garancia-szerződésre így a kedvezményezett helyi joga irányadó. c) A konzorciálgarancia 91 Ha a garancia összege olyan magas, hogy egyetlen bank sem hajlandó egyedül a rizikót vállalni, több bank együttesen is vállalhat garanciát. Többféle formában is létrejöhet ca) Pro rata felelősség Minden résztvevő bank közvetlenül, meghatározott összeg erejéig vállal garanciát, és a kedvezményezett az illető bankot csak kvótájának erejéig veheti igénybe. A bankok felelősségvállalása tehát nem egyetemleges. Konzorciálvezetőnek azt a bankot nevezik,

amely a garanciaigényt a többi résztvevő bank felé közvetítette. cb) Egy bank teljes felelőssége, belső viszontgaranciákkal A garancia teljes összegét egy bank bocsátja rendelkezésre a saját nevében, tehát a kedvezményezett tőle, és csak tőle követelheti azt. A garanciát vállaló bankkal szemben azonban egy, további bankokból álló konzorcium viszontgaranciát bocsát ki, amelynek a százalékos nagyságát a garancialevél tartalmazza. cc) Utólagos konzorcium Megalapítására is többször kerül sor. Pl ha az import ország előírásai a garancia kiállítására olyan rövid határidőt engedélyeznek csak, amely nem elegendő egy konzorcium felállítására, egy tapasztalt bank egyedül vállalja el ideiglenesen a kötelezettséget, majd utólagos konzorciummal csökkenti a saját rizikóját. 18 A SZÁMLASZERZŐDÉSEK, FIZETÉSI MÓDOZATOK I. SZÁMLASZERZŐDÉSEK 1. A bankszámlaszerződés 1.1 Bankszámlaszerződés fogalma Ptk. 529 § (l) „A

bankszámlaszerződéssel a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti." 1.2 A jogviszony keletkezése A számlatulajdonos (ügyfél) és a hitelintézet között jön létre. A pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII10) Korm rendelet szerint a belföldi jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint az általános forgalmi adó fizetésére köteles magánszemélyek, egyéni vállalkozók - ha jogszabály kivételt nem tesz 92 kötelesek pénzeszközeiket bankszámlán tartani, pénzforgalmukat pénzforgalmi bankszámlán

lebonyolítani, és pénzforgalmukat pénzforgalmi bankszámlán lebonyolítani, és ennek érdekében bankszámlaszerződést kötni. A bankszámla vezetésére felhatalmazott hitelintézetet bankszámlaszerződéskötési kötelezettség terheli. A bankszámlaszerződések jelentős részét a felek tehát nem szabad akaratukból, hanem a jogszabály által előírt szerződéskötési kötelezettségüknek eleget téve kötik. Szabadon csak a jogszabály által nem érintett természetes személyek és szervezetek köthetnek bankszámlaszerződést. A szerződés formájára nézve a jogszabályok nem tartalmaznak megkötést, de a pénzforgalom biztonsága érdekében a hitelintézetek ragaszkodnak az írásbeli alakhoz. A felek a szerződést általában határozatlan időre hozzák létre. A bankszámlaszerződés specialitása, hogy a bankszámla kimerülésének ellenére sem szűnik meg. 1.3 A, jogviszony alanyai Egyik alanya mindig hitelintézet. A Hpt értelmében ugyanis

pénzforgalmi szolgáltatást egyedül hitelintézet (bank, szakosított hitelintézet, szövetkezeti hitelintézet) végezhet. A szövetkezeti hitelintézet (takarékszövetkezet) ilyen szolgáltatást csak tagjai számára végezhet, azaz csak tagjaival köthet bankszámlaszerződést. Másik alanya, a számlatulajdonos, bárki lehet. A számlatulajdonosok körét két csoportra osztjuk: - A 232/2001. (XII 10) Kormány rendelet által szerződéskötésre kötelezett személyek: - jogi személyek, - jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, - forgalmi adó fizetésére kötelezett természetes személyek, - egyéni vállalkozók. Ezeket az alanyokat tehát szerződéskötési kötelezettség terheli. Bankszámlaszerződés kötésére és bankszámla nyitására azonban jogosultak olyan személyek is, akiket ilyen jogszabályi kötelezettség nem terhel. Minden jogalanynak lehetősége van mind pénzforgalmi. mind lakossági bankszámla nyitására Az ilyen - nem

kötelezett - jogalanyoknak azonban, ha pénzforgalmi bankszámlát kívánnak nyitni, akkor kifejezetten így kell rendelkezniük a bankszámlaszerződésben, mert ha e szerződésben nincs utalás arra, hogy a bankszámlát pénzforgalmi bankszámlaként nyitották meg, akkor a bankszámlát lakossági bankszámlának kell tekinteni. 1.4 A jogviszony tárgya A bankszámlaszerződés tárgyát a bankszámla képezi, amelyen belül pénzforgalmi és lakossági bankszámlát lehet megkülönböztetni. A pénzforgalmi bankszámla olyan bankszámla, amelyet a számlatulajdonos pénzforgalmának lebonyolítása céljából, vállalkozási tevékenységével kapcsolatban, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott kötelezettség alapján nyit, avagy ilyen kötelezettség hiányában a számlatulajdonos kifejezetten pénzforgalmi bankszámlaként nyit. 1.5 A jogviszony tartalma A jogviszony tartalmát a felek által kötött szerződés, a vonatkozó jogszabályok. valamint a

szerződő hitelintézetek Általános és Üzletági Üzletszabályzata batározza meg. A bankszámlaszerződésben a számlatulajdonos kénytelen elfogadni a bank általános szerződési feltételeket tartalmazó üzleti szabályzatát, amely így a szerződés részévé válik. 93 A bankszámlaszerződés megbízási típusú szerződés, mely egyaránt vonatkozik a számlapénz kezelésére és ezen belül a pénzforgalmi műveletek teljesítésére. A számlaviszony tehát egy megbízási jellegű polgári jogi jogviszony. 1.51 A hitelintézet jogai és kötelezettségei A hitelintézet alapvető kötelezettségeit: • a számlán lévő pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja • ezek terhére kifizetési és átutalási megbízásokat teljesít • a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti. A hitelintézet a számlatulajdonos megbízása szerint tehát a számla terhére kifizetéseket

eszközöl, az arra befutó összegeket jóváírja, vagy meghatározott összeget elkülönítetten kezel, illetve leköt. A hitelintézet közreműködik a számlatulajdonosok pénzkötelmeinek teljesítésében. Pénzforgalmi tevékenységet végez a számlatulajdonos megbízásából. A pénzforgalmi műveletek realizálása az ún. fizetési módozatokon keresztül történik A számlatulajdonos határozza meg azt, hogy a hitelintézet melyik fizetési módot alkalmazza. az alábbi fizetési módozatok választhatóak: a) átutalás (egyszerű és csoportos), b) beszedési megbízás (azonnali-, csoportos-, határidős- és váltó), c) okmányos meghitelezés, d) készpénz-helyettesítő fizetési eszközök (csekk, bankkártya). e) készpénzfizetés. A hitelintézet a számlatulajdonost a bankszámlán történt terhelésről, illetőleg jóváírásról írásban, az ún. bankszámlakivonattal köteles értesíteni A kivonatot minden olyan munkanapon el kell készíteni,

amelyen terhelés, vagy jóváírás történt és azt a számlatulajdonosnak haladéktalanul továbbítani kell. Lakossági bankszámlán történő terhelésről, illetőleg jóváírásról a hitelintézet a számlatulajdonost a szerződésben meghatározott időben időszakonként, de havonta legalább egy alkalommal értesíti a bankszámlakivonattal. A hitelintézetek által nyújtott többletszolgáltatások például az alábbiak lehetnek: • • • • • • • • hitelnyújtás (ennek fedezete a bankszámlára folyamatosan befolyó összeg, pl. fizetés, nyugdíj), bankgarancia vállalása, bankkártya szolgáltatás, fedezetigazolás adása, telefonos, vagy számítógépes szolgáltatás (az ügyfél akár otthonról is adhatja az utasításokat), a bankszámlán fennálló követelés (egyenleg) után kamatot fizet, a bankszámla egyenlegét le lehet kötni (betét), limitfigyelési szolgáltatást nyújt (a számlatulajdonos meghatározza, hogy maximum mekkora

összeget fizethet ki a hitelintézet, pl. telefon-, gáz-, villany, vagy fűtésszámlára. A megadott limitösszegtől magasabb összeget a hitelintézet nem fizeti ki). 94 Ezekért ellenszolgáltatás ,jár. A bankszámla vezetéséért, pénzforgalmának lebonyolításáért pénzforgalmi jutalékot, az egyéb kapcsolódó szolgáltatásokért díjat, vagy jutalékot számít fel. Folyósított hitelei után pedig kamatot kér. A hitelintézet ellenszolgáltatásra való jogosultságát a jogszabály is igyekszik biztosítani.A hitelintézet további alapvető jogosultsága, hogy a számlán lévő összegeket használhatja, de mindenkor készen kell állnia a számla összegének megfelelő pénzösszeg kifizetésére. A betéti jelleget nélkülöző számlapénzt tulajdonként nem használhatja, annak nem válik tulajdonosává. 1.52 A számlatulajdonos jogai és kötelezettségei A számlatulajdonos ügyfélnek az ellenszolgáltatást meg kell fizetnie. Legalapvetőbb

jogosultsága a bankszámla feletti rendelkezés ,joga. A gazdálkodó szervezetek és egyéb jogi személyek pénzforgalmi bankszámla feletti rendelkezéséhez 2 képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges, kivéve, ha jogszabály. vagy a szerződés másképpen rendelkezik A számlatulajdonosnak írásban be kell jelentenie a rendelkezési joggal felruházott személyt, vagy személyeket. A lakossági bankszámla felett a számlaszerződésben meghatározott módon rendelkezik a jogosult. A bankszámla feletti szabad rendelkezés jogát jogszabály és maguk a felek is korlátozhatják. A szabad rendelkezés jogának jogszabályi korlátai: • • csőd, vagy felszámolási eljárás során a vagyonfelügyelő hozzájárulásával lehet csak azzal rendelkezni meghatározott célra lekötött, vagy elkülönítve kezelt pénzeszközök esetében (kezességvállalás, letét) a számlatulajdonos ezen összeggel csak korlátozottan rendelkezhet •

végrehajtható bírósági és államigazgatási határozatok alapján a számlatulajdonos rendelkezése nélkül, vagy annak ellenére megterhelhető a bankszámla • a fent már említett esetben a hitelintézet saját követelése erejéig a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül megterhelheti a bankszámlát. A számlatulajdonos további jogosultsága az utasítás joga a pénzforgalmi műveletek során. A megbízó számlatulajdonos hibájából bekövetkezett téves pénzforgalmi műveletek következményeit a számlatulajdonosnak kell viselnie, ezért aszámlatulajdonosnak fokozott gondossággal kell eljárnia 1.6 A jogviszony megszűnése A legegyszerűbben felmondással szüntethető meg. Jogszabály is kötelezővé teheti a szerződés megszüntetését. A 39/1984 (XI 5) MT rendelet a csődeljárás, illetőleg felszámolási eljárás alatt kötelezi a számlatulajdonost, hogy amennyiben több bankszámlával rendelkezik, az általa választott egy kivételével

az összes többi bankszámlaszerződést mondja fel. 95 2. A folyószámla-szerződés 2.1 A szerződés fogalma Ptk. 531 § (1) „A folyószámla-szerződéssel a felek meghatározott jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiknek egységes számlán való elszámolására vállalnak kötelezettséget." 2.2 A jogviszony keletkezése A folyószámla-szerződést a számlatulajdonosok egymással kötik. A folyószámlát azonban rendszerint hitelintézet vezeti. A szerződésben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a meghatározott jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiket egységes számlán számolják el. A szerződés feltétele tehát a felek között fennálló alapjogviszony. Az ebből fakadó fizetések és elszámolások történnek tehát a folyószámlán. Tartós jogviszony Formájára nézve a jogszabály nem tartalmaz megkötést, de azt a felek általában írásba foglalják. 2.3 A jogviszony alanyai A

jogviszony két, vagy több számlatulajdonos között létesül. A jogviszonyhoz kapcsolódik még harmadik alanyként a számlát vezető hitelintézet, a vele kötött bankszámlaszerződésen keresztül. 2.4 A jogviszony tartalma A folyószámla-szerződés a hitelviszonyok körébe sorolható, mert szükségképpen hitelezéssel is együtt jár annak folytán, hogy az elszámolás időszakonként történik, azaz a szerződő felek kapcsolatuk fennállása alatt kötelesek egymásnak kölcsönösen hitelezni. A felek a folyószámlán lévő követeléseikkel nem rendelkezhetnek, rendelkezési joguk csak az időszaki lezárást követően megállapított egyenlegre (szaldóra) állhat fenn. A felek között azonban a követelések tekintetében vita merülhet fel. mivel a folyószámlán történő nyilvántartás önmagában még nem jelenti a követelés jogszerűségét, tényleges fennállását. Erre tekintettel biztosítja a törvény a felek számára a kifogásolás

,jogát. Az egyenleget, illetőleg az annak alapjául szolgáló tartozásokat és követeléseket a felek a közléstől számított 15 napon belül írásban kifogásolhatják. A kifogásolás érvényességi kelléke tehát az írásbeli alak 96 Ha a felek az egyenleget nem kifogásolták, vagy a kifogásolt tételekben megegyeztek, illetve a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott, akkor az egyes követelések megszűnnek és helyükbe a folyószámla-egyenleg lép. A folyószámlán lévő követelések bizonyos vonatkozásban egységbe olvadásából, valamint az egyes követelésekkel való rendelkezés kizárásából két specifikum következik: Az első, az elévülés tekintetében érvényesül. Az egyes követelések elévülése az egyenleg elévülésének kezdő időpontjával veszi kezdetét. A másik specifikum, hogy csak a folyószámla-egyenlegét lehet végrehajtás alá vonni, amely a végrehajtás foganatosításakor áll fenn. A folyószámla

egyes tételei nem zálogosíthatók el, nem vezethető rájuk sem kielégítési, sem biztosítási végrehajtás II. FIZETÉSI MÓDOZATOK A gazdasági élet alanyai között létrejött szerződések pénzbeni teljesítése a fizetési forgalom keretében valósul meg. A fizetési forgalom a fizetést teljesítők és elfogadók közötti pénzmozgás, amely készpénzes és készpénz nélküli fizetési módozatokon keresztül realizálódik Fizetési módok: 1. Átutalás 1. Egyszerű átutalás 2. Csoportos átutalás 2. Beszedési megbízás 1. Azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó) 2. Csoportos beszedési megbízás (csoportos inkasszó) 3. Határidős beszedési megbízás (határidős inkasszó) 3. Okmányos meghitelezés (akkreditív) 4. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök 1. Csekk 2. Elektronikus fizetési eszköz 5. Készpénzfizetés A fizetés módját a számlatulajdonosok egymás közötti szerződéseikben szabadon állapíthatják meg. Az

alkalmazandó fizetési módozatot törvény, vagy kormányrendelet is előírhatja Amennyiben a számlatulajdonosok a fizetés módjában nem állapodnak meg, azt egyszerű átutalással kell teljesíteni. 1. Átutalás 97 1.1 Egyszerű átutalás A kötelezett megbízza a hitelintézetet, hogy a bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a jogosult bankszámlája javára. (pl telefonszámla, gyerektartás stb kifizetése) 1.2 Csoportos átutalás A kötelezett számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott átutalási megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája terhére és a jogosultak bankszámlái javára meghatározott összeget utaljon át (számoljon el). A készpénzben kifizetett munkabérek és egyéb rendszeres járandóságok (pl. nyugdíjak) bankszámlára utalását könnyíti meg, de alkalmazható más fizetések esetében is. 2. Beszedési megbízás 2.1

Azonnali beszedési megbízás A jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy pénzforgalmi bankszámlája javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Elsődlegesen pénzforgalmi bankszámlák között lehet alkalmazni. Lakossági bankszámla ellen azonnali beszedési megbízást kizárólag végrehajtási lejárás keretében, a végrehajtási törvény alapján lehet benyújtani, illetőleg a lakossági bankszámla tulajdonosának felhatalmazó levele alapján. Azonnali beszedési megbízásnak csak akkor van helye a bankszámla ellen, ha a) törvény, vagy kormányrendelet írja elő (ilyen előírást tartalmaz pl: a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII tv, az államigazgatási eljárásról szóló 1957 évi IV tv., a közjegyzőkről szóló 1991 évi XLI Tv, illetve a 168/1997 (X 6) Korm rendelet); h) a kötelezett ún. felhatalmazó levélben engedi meg a benyújtását A felhatalmazó levélben a

kötelezett bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azon számlatulajdonosok nevét bankszámlaszámát, akik jogosultak a bankszámlája terhére azonnali inkasszót benyújtani. A felhatalmazó levélben a teljesítés felső értékhatára és a benyújtási gyakoriság is megjelölhető; c) a váltót a váltójogi előírások szerint, lejáratkor, fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt hitelintézetnél bemutatják. A váltó beszedésére irányuló azonnali beszedési megbízás csak pénzforgalmi bankszámla javára nyújtható be és csak pénzforgalmi bankszámla terhére teljesíthető. A jogosult köteles értesíteni a kötelezettet, a hitelintézet a teljesítés előtt ugyanis nem értesítheti őt. A hitelintézet a pénzforgalmi bankszámlát a kötelezett rendelkezése nélkül vagy annak ellenére terheli meg. 2.2 Csoportos beszedési megbízás A jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen kötegelve benyújtott beszedési

megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetét, hogy meghatározott összeget a bankszámlája javára és a kötelezettek bankszámlái terhére szedjen be oly módon, hogy azokon fel kell tüntetni a terhelés meghatározott időpontját (terhelési nap) is. A hitelintézet ezen a napon terheli meg a kötelezettek bankszámláját. Csak akkor van helye, ha a kötelezett erre hitelintézetét felhatalmazza. A jogosult köteles a terhelési napot megelőző legalább hat munkanappal a számlát a kötelezettnek, illetőleg a fogyasztó részére megküldeni. A kötelezett a terhelési napot megelőző munkanap reggel kilenc órájáig kifogást tehet írásban a számláját vezető hitelintézetnél. A hitelintézet a kifogás szerint fog eljárni, annak jogosságát nem vizsgálhatja Ezt a fizetési módozat a közüzemi szolgáltatók, biztosítók munkáját könnyíti meg. 98 2.3 Határidős beszedési megbízás A jogosult megbízza a bankszámláját

vezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája javára, kizárólag a Magyar Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett terhére, meghatározott összeget szedessen be, megállapodás alapján történt fizetési kötelezettségvállalás érvényesítése céljából. A jogosult köteles értesíteni a kötelezettet A jogosultnak, a kötelezett általi kifogás megtételére, határidőt kell biztosítania. A kifogásolási határidő a megbízás benyújtását követő legalább tíz munkanap. A határidős beszedési megbízás teljesítése előtt a Magyar Államkincstár is értesíti a kötelezettet, és a megbízást a kötelezet rendelkezése szerint teljesíti. Kifogás esetén a Kincstár nem fizet, annak jogosságát azonban nem vizsgálhatja. 3. Okmányos meghitelezés (akkreditív) A hitelintézet az alapügyletben kötelezett megbízása alapján, saját nevében, arra vállal kötelezettséget, hogy ha a kedvezményezett meghatározott

határidőn belül a meghatározott okmányokat hozzá benyújtja, akkor az okmányos meghitelezésben megjelölt összeget, az okmányok megfelelőssége esetén, részére megfizeti. A hitelintézet átutalással fizet. Az alapügylet kötelezettje a hitelintézet részére, az általa a kedvezményezettnek kifizetett összeget a megbízási szerződésben foglaltak szerint fizeti, illetve téríti meg. Kizárólag pénzforgalmi bankszámla javára, illetve terhére alkalmazható. 4. Készpénz-helyettesítő fizetési eszköz 4.1 Csekk A számlatulajdonos csekket akkor bocsáthat ki, ha a számlavezető hitelintézetével csekkszerződést kötött. A hitelintézet csak a kibocsátó számlatulajdonos által a csekken feltüntetett bankszámlán lévő fedet erejéig váltja be a csekket. A hitelintézet a névre szóló csekket, csak a csekken megnevezett jogosult részére fizeti ki, a bemutatóra szóló csekk összegét pedig annak teljesíti, aki a csekket bemutatja. 4.2

Elektronikus fizetési eszköz Elektronikus fizetési eszközön a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközt és az elektronikus pénzeszközt együttesen értjük. A távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz olyan eszköz, amellyel birtokosa rendelkezhet a hitelintézettel szemben fennálló bankszámlaköveteléséről, vagy a hitelintézet által nyújtott hitellehetőségéről. Ilyen a bankszámlaköveteléssel való rendelkezést biztosító bankkártya Elektronikus pénzeszköz pedig a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköznek nem minősülő, újratölthető fizetési eszköz, amelyen értékegységek elektronikus úton tárolhatók, és az értékegységek átadásával fizetési műveletek végezhetők. 5. Készpénzfizetés Egyre inkább háttérbe szorul az üzleti szférában és a mindennapi életben egyaránt. A fizetési forgalomban nemcsak a pénzösszeg közvetlen átadása minősül készpénzfizetési módnak, ide

sorolja még a jogszabály a következő műveleteket is: a jogosult bankszámlájára készpénzben teljesített befizetést, a készpénz-átutalási megbízást, a jogosult részére kifizetési utalvánnyal történő kiutalást, a készpénzfelvételi utalvány útján történő kifizetést, a pénzforgalmi betétkönyv felhasználását, a postai küldemény utánvételezését, és az esetenkénti egyszerű átutalással átutalt összegből történő készpénzfelvételt. 99 17. BETÉT, TAKARÉKBETÉT 1. Betétszerződés 1.1 A szerződés fogalma Ptk. 530 § „Betétszerződés alapján a hitelintézet köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint visszafizetni." 1.2 A jogviszony jellege, keletkezése A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet ad pénzt kölcsönbe ügyfelének, de miért ne adhatna az ügyfél is kölcsönt hitelintézetének. Hogyan lehet a két

szerződéstípust elkülöníteni? Ebben segít a felek által kötött szerződés tartalma, a kikötött kamat mértéke és a bank üzletszabályzata.Lényeges különbség, hogy a betét lejárat előtt is bármikor visszakövetelhető, míg a kölcsön idő előtti visszakövetelése szerződésszegésnek minősül A betétszerződés a bankszámlaszerződéssel is rokon vonásokat mutat. Ezt érzékelteti törvényen belüli elhelyezkedése is: a Ptk. ugyanis „A bankszámla és betétszerződés" cím alatt a számlaviszonnyal együtt szabályozza. Ennek oka, hogy a betéti viszony a számlaviszony keretei között jön általában létre, mivel az ügyfél a számlán lévő eszközeit köti le betétként. 1.3 A jogviszony alanyai Egyik alanya mindig hitelintézet, másik alanya csak ,jogi személy, vagy egyéb gazdálkodószervezet. Ha magánszemély helyez el pénzeszközt bankszámlaszerződés keretében, erre nem a betétszerződés, hanem a

takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. 1.4 A jogviszony tartalma A hitelintézetnek két alapvető kötelezettsége van: a) A szerződő fél által lekötött összeg után kamat fizetése. h) A betét összegének szerződés szerinti visszafizetése. Az ügyfél tehát meghatározott időre leköti pénzeszközeit, így azokat a hitelintézet használhatja, méghozzá aktív hitelügyleteit ebből finanszírozza. A kamat ennek a használatnak az ellenértéke. 100 1.5 A jogviszony megszűnése Lekötött betét esetén. a szerződésben meghatározott idő elteltével, amikor a hitelintézet a betétet visszafizeti. Az ügyfél a lejárat előtt is rendelkezhet pénzeszközeivel, azaz a szerződést felmondhatja, azzal a következménnyel, hogy ilyenkor a hitelintézet csak csökkentett mértékű kamatot fizet. A lekötés nélküli betétet elhelyezője bárnyikor felmondhatja, előzetes bejelentés nélkül A kamat kifizetésére és a betét

összegének visszafizetésére vonatkozó követelés nem évül el. 2. Takarékbetét-szerződés 2.1 A takarékbetét-szerződés fogalma Ptk. 533 ~ (1) „Takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől a takarékbetétkönyv, vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni." 2.2 A jogviszony jellege és keletkezése A kölcsönszerződésből, mint alaptípusból nőtt ki önálló szerződéstípus. a betétszerződés önállósult változata. A betétes betétjét önként helyezi el a hitelintézetnél takarékossági célzattal a kamat fejében, természetesen a visszavétel szándékával. A hitelintézet az elhelyezett takarékbetétről köteles betétkönyvet, vagy más okiratot kiállítani, a szerződés tehát írásbeli alakhoz kötött. 2.3 A jogviszony alanyai Egyik alanya mindig hitelintézet. A szerződés másik alanya a betétes, a jogszabály értelmében csak természetes

személy lehet. Egy betétnek lehet több tulajdonosa, ekkor valamennyi betétes egyetemlegesen jogosult a takarékbetét feletti rendelkezésre. A betétes kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, akit vagy rendelkezési jogosultsággal ruház fel, vagy halála esetére jelöli ki, azért, hogy az elhelyezett összeget neki fizessék ki. 2.4 A jogviszony tartalma A hitelintézet fő kötelezettségei • a betevőtől a pénz átvétele, • a takarékbetétkönyv, vagy más okmány kiállítása az átvett összegről, • a betét után kamat, nyereménybetét esetén nyeremény fizetése, vagy nyújtása, • az átvett összeg szerződés szerint visszafizetése. A hitelintézet a takarékbetét után az általa közzétett kamatfeltételek és általános szerződési feltételek alapján a szerződésben meghatározott kamatot, vagy egyéb hozadékot (pl. lakástakarék) fizet, nyereménybetét esetén, pedig a sorsolás nyertese részére nyereményt nyújt. A fel nem

vett kamatot az esedékességkor a takarékbetét összegéhez hozzá kell adni (tőkésítés). A hitelintézet a kamat egyoldalú módosítására csak akkor jogosult, ha ezt a szerződésben kikötötte. Az új kamat-értéket a módosítást megelőzően 15 nappal nyilvánosan, napilapok útján és saját pénztártermeiben hirdetmény útján, közzé kell tennie. A hitelintézet köteles a takarékbetétbe történő befizetést, az abból történő kifizetést, valamint a kamatjóváírást az okiraton feltüntetni. 101 A betétes - a látra szóló betét kivételével - arra vállal kötelezettséget, hogy pénzét meghatározott ideig a hitelintézet rendelkezésére bocsátja. Jogszabály alapján joga van arra, hogy a betét összegét lejárat előtt visszakövetelje. Ennek következménye, hogy a hitelintézet a kikötött kamatnak csak meghatározott hányadát fizeti ki. A betétesnek ,joga van a kamathoz, egyéb hozadékhoz, nyereménybetét esetén - a

sorsolás eredményétől függően - pedig a nyereményhez, mely jog nem évül el. Nem évül el továbbá a takarékbetét visszafizetésére vonatkozó követelés sem. A betétes ,joga annak meghatározása, hogy melyik betéttípusban kívánja pénzeszközeit elhelyezni, illetve ,joga van kedvezményezettet jelölni. A betétek egyébként titkosak, adataikról csak a betétes hozzájárulásával lehet információt adni. A takarékbetét nem tartozik a betétes hagyatékához, nem kell utána örökösödési illetéket fizetni. A takarékbetétet polgári jogi tartozás kiegyenlítésére vagy biztosítása érdekében lefoglalni, valamint arra zálogjogot szerezni nem lehet. 2.5 A jogviszony megszűnése A szerződés megszűnésekor a hitelintézet a betétkönyvet vagy más okiratot bevonja. A betétes felmondhatja a szerződést, ha a hitelintézet egyoldalú kamatmódosítását nem fogadja el. 2.6 A betétek csoportosítása, egyes betétfajták 2.61 Jogi

szabályozásuk szerint két alapvető betétfajtát különböztetünk meg: 1. Sima betétet, vagyis számlabetétet (Ptk. 530 ~): Ebben csak jogi személyek és egyéb gazdálkodó szervezetek helyezhetik el pénzeszközeiket, és a betét elhelyezését nem igazolja okirat. 2. Takarékbetétet (Ptk 533-535. §): Ebben a formában csak természetes személyek helyezhetik el pénzeszközeiket, és a betét elhelyezését okirat igazolja. a) Az elhelyezés ellenében kapott okirat formája szerint: 1. könyvesbetét 2. egyéb okirat ellenében elhelyezett betét b) A takarékbetéttel való rendelkezés módja szerint: 1. Bemutatóra szóló: A hitelintézet az okirat bemutatójának fizeti ki a betét összegét, a jogosultság vizsgálata nélkül. 2. -A rendelkezési ,jog fenntartásával elhelyezett betét: Ez lehet névre szóló, ekkor a hitelintézet csak a szerződésben megnevezett személy (betétes, kedvezményezett) részére fizeti ki a betét összegét. ha a

szerződésben kikötött feltételt teljesítette (pl jelige közlése). Egyéb megkötéssel elhelyezett betét esetén, a hitelintézet az okirat bemutatójának fizeti ki a betét összegét, amennyiben az a feltételt teljesítette. 2.62 A betét után járó hozadék szerint: 1. kamatozó, vagy egyéb hozadékot hozó betét 2. nyereménybetét 4.63 Az elhelyezett pénz neme szerint: 1. devizabetét 2. forintbetét 102 4.64 A betétes állampolgársága szerint: 1. belföldi ügyfél betétje 2. külföldi ügyfél betétje 4.65 A lekötési idő szerint: 1. Lekötött betét: A lekötés lehet rövid távú (maximum 12 hónap, vagy ennél rövidebb) és lehet hosszú távú (12 hónapnál hosszabb időre). 2. Látra szóló betét: A lekötési idő meghatározása nélkül elhelyezett betét 18 BANKHITEL- ÉS BANKKÖLCSÖNSZERZŐDÉS 1. Hitelszerződés Tágabb értelemben hitelezés alatt érthetjük mind a hitelszerződést, mind a kölcsönszerződést. 1.1 A

hitelszerződés fogalma Ptk. 522 § (1) „Bankhitelszerződéssel a hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére. és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez." 1.2 Jogviszony keletkezése A hitelszerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A nagy kockázat miatt a szerződési feltételeket a hitelintézetek alakítják ki. Formájukat tekintve ezek blankettaszerződések, melyek a hitelintézet által egyoldalúan megfogalmazott általános szerződési feltételeket is tartalmazzák. 1.3 A jogviszony alanyai Egyik alanya a hitelező, aki mindig a hitelintézeti típusok valamelyike. A szerződés másik alanya a hitelt igénylő, aki bárki lehet, pl.: jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy egyaránt. 1.4 A

jogviszony tartalma A hitelszerződés alapján a hitelintézet alapvető kötelezettsége, hogy meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére és e keret terhére kölcsönszerződést köt, vagy más hitelműveletet végez. A hitelintézet a hitelezéssel tehát még nem ad át pénzeszközt, csak azt vállalja, hogy kölcsönfolyósításra esetleg más hitelművelet végzésére rendelkezésre áll. A szerződés alapján egy praestare jellegű kötelezettséget vállal 103 A kölcsönszerződés rendhagyó előszerződése, mert ennek alapján az önként vállalt szerződéskötési kötelezettség csak a hitelintézetet terheli. A hitelt igénylőnek nincs ilyen kötelezettsége, nem köteles a kölcsönszerződést megkötni, a kölcsönt felvenni, vagy egyéb hitelműveletet igénybe vermi. A hitelszerződés előszerződés jellegéből következik, hogy érvényesül az ún. clausula rerus sic stantibus A hitelintézet a kölcsönszerződést

csak abban az esetben köteles megkötni, ha a hitelszerződésben meghatározott feltételek, még akkor is változatlanul fennállnak, amikor a másik fél a kölcsönt igénybe akarja venni. A hitelintézetet a rendelkezésre állásért a szerződésben kikötött jutalék illeti, még akkor is, ha a hitelt igénylő nem él a kölcsön, vagy az egyéb hitelművelet lehetőségével. 1.5 A jogviszony megszűnése A hitelszerződés megszűnik a hitelkeret kimerítésével - azaz a kölcsönszerződés megkötésével -, a rendelkezésre tartás idejének lejártával, vagy a kölcsönszerződés feltételeinek végleges meghiúsulásával. 2. A kölcsönszerződés 2.1 Pénzkölcsön 2.11 A szerződés fogalma Ptk. 523 § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. (2) Ha a hitelező

hitelintézet - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles." Hitelező bárki lehet, nemcsak hitelintézet. A Hpt. szerint a kölcsönszerződés: .,Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni." 2.12 A iogviszony keletkezése A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerződésekbe foglalják. 104 2.1 3 A jogviszonv alanyai Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes

személy. 2.14 A iogviszonv tartalma A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye. Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészről nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása. Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti. Az adós a kölcsön felvételére nem

köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a hitelintézet - akár hitelszerződés alapján, akár a nélkül - a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni. 2.15 A hitel- és kölcsönszerződés elhatárolása Közös bennük, hogy mindkettő: 1. visszterhes ügylet 2. hitelezői oldalon hitelintézet áll 3. az adós nem köteles a hitelkeretet kimeríteni, a kölcsönt felvenni 4. konszenzuálszerződés 5. tartós jogviszony ezért érvényesül a clausula rebus sic stantibus A legfőbb eltérés, hogy míg a hitelszerződés tárgya meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása, azaz egy praestare jellegű szolgáltatás, addig a kölcsönszerződésé meghatározott pénzösszeg átadása. azaz egy dare szolgáltatás Az írásba foglalás csak a hitelszerződésnél érvényességi kellék. Visszteherként a hitelszerződés alapján jutalékot, a kölcsönszerződés alapján kamatot

kell fizetni. 105 2.16 A iogviszony megszűnése A kölcsönszerződés a lejárattal. a kölcsönösszeg visszafizetésével, illetve azonnali hatályú felmondással szűnik meg. A kölcsönösszeg visszafizetése bármikor történhet, tehát a határozott idejű lejáratot megelőzően is. Az azonnali hatályú felmondás joga a kölcsönadót megillető taxatív okokhoz kötött kötelemszüntető alakító jog. A kölcsönadó e jogát akkor gyakorolhatja, ha: 1. a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen; 2. az adósa kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja; 3. a nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki; 4. az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét; 5. az adós más súlyos szerződésszegést követ el Ha a

hitelező hitelintézet az alábbi esetekben is élhet az azonnali felmondás jogával: 1. az adós hitelképtelenné válik; 2. az adósa hitelintézetet a kölcsön tusszegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének megállapítását befolyásolta; 3. az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot - figyelmeztetés ellenére akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi. 2.17 Kölcsönszerződés osztályozása Sok olyan kölcsönkonstrukció van, ahol a kölcsönt nem hitelintézet, hanem más szervezet nyújtja. Megkülönböztethetjük a kölcsönt aszerint, hogy a) Ki adja 1. nemzetközi szervezet 2. külföldi állam 3. magyar állam 4. hazai hitelintézet 5. külföldi hitelintézet b) Ki veszi

igénybe, ki az adós 1. magánszemélyek (lakosság) 106 2. 3. 4. 5. vállalkozások gazdálkodó szervezetek hitelintézetek egyéb jogi személyek c) Milyen lejáratú 1. rövid lejáratú (max 12 hónap) 2. középtávú (max 5 év) 3. hosszú távú (5 évnél hosszabb lejáratú) d) Milyen célú 1. áruvásárlási kölcsön 2. lakásvásárlási, építési kölcsön 3. fogyasztási kölcsön 4. beruházási kölcsön 5. mezőgazdasági kölcsön 6. forgóeszköz kölcsön e) Milyen fedezetet nyújt az adós Az adós által nyújtott fedezet jellegétől függően kétféle kölcsöntípust különböztethetünk meg. Folyószámlahitel: Ezen hitelkonstrukció fedezetét éppen a folyószámla egyenlege biztosítja, illetve az ügyfél számlájára folyamatosan befutó összegek. A hitelintézetek már a folyószámla szerződés megkötésekor megadják azt a felső összeghatárt melynek erejéig hajlandók kölcsönözni. A felvett kölcsön összegét azonban az első

befolyt, jóváírt összegből levonják Lombardhitel: ~Az adós a tulajdonában lévő értékpapírjait adja a kölcsön fedezetéül. A hitelintézetek fedezetként állampapírokat, részvényeket, a hitelintézet által kibocsátott értékpapírokat fogadnak el. E típus futamideje általában rövid, 3 hónap és egy év közé esik A kölcsön pár órán belül megkapható. 2.2 Értékpapírkölcsön A 2001. évi CXX törvény új intézményt teremtett amikor lehetőséget biztosított arra, hogy a pénzen kívül értékpapírok is kölcsönszerződés tárgyát képezzék, és meghatározta az értékpapír kölcsönzés fogalmát, sajátos szabályait, rögzítve, hogy háttérszabályként a PTK pénzkölcsönre vonatkozó szabályai az irányadók az értékpapír kölcsönzésre is. 2.21 Az értékpanír kölcsönzés fogalma Az értékpapír tulajdonjogának olyan átruházása. amelynek keretében a kölcsönbe adó a kölcsönbe vevő részére azzal a

kötelezettséggel ruház át értékpapírt, hogy a kölcsönbe vevő köteles azonos darabszámú, azonos névértékű. azonos fajtájú és sorozatú értékpapírt egy, a szerződésben vagy a kölcsönbe adó által meghatározott jövőbeni időpontban visszaadnia kölcsönbe adó, vagy az általa megjelölt harmadik személy részére. 107 2.22 Az értékpapír kölcsönzés alanyai A kölcsönbe adó pozíciójában lehet a befektetési szolgáltató, befektetési alapkezelő és elszámolóház. (Ezek a személyek akkor minősülnek kölcsönbe adónak, ha a saját tulajdonukban, vagy az általuk kezelt portfólióban lévő értékpapírt kölcsönzik) Kölcsönbe adóként szerepelhet a jogviszonyban a befektető is. Lehetőséget biztosít a jogszabály arra, hogy a befektetési szolgáltató ne csak a saját tulajdonában lévő értékpapírokat adja kölcsönbe, hanem az ügyféle (azaz a befektető) általa befektetési szolgáltatónál letétbe helyezett vagy az

ügyfél számára értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokat is. A kölcsönbe vevő, az adós pozíciójában bárki szerepelhet. Értékpapír kölcsön szerződés Kölcsönbeadó Befektetési szolgáltató Befektetési alapkezelő Elszámolóház Kölcsönbe vevő bárki Jogi személy Jogi személyiség nélküli társaság Természetes személy 2.23 Az értékpapír kölcsönzés tárgya Háromféle értékpapír lehet: a befektetési szolgáltató és elszámolóház tulajdonában lévő értékpapír, a befektetési alapkezelő által működtetett és kezelt befektetési alap tulajdonában és portfóliójában lévő értékpapír, valamint a befektető tulajdonában lévő értékpapír. Értékpapír kölcsönügylet tárgya minden esetben csak a kölcsönbe adó tulajdonát képező értékpapír lehet, de csak akkor, ha a kölcsönbe adó értékpapír feletti rendelkezési joga nem korlátozott. Forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes,

elővásárlási, vételi, visszavásárlási, óvadéki és zálogjoggal terhelt értékpapír értékpapír-kölcsönügylet tárgya nem lehet. Nyomdai úton előállított, névre szóló értékpapír csak üres forgatmánnyal ellátva lehet kölcsönügylet tárgya. 2.24 Az értékpapír kölcsönzési jogviszonv tartalma a) A kölcsönbe adó kötelezettségei aa) Tulajdon átruházás A kölcsönbe adott értékpapír tulajdonjoga átszáll a kölcsönbe vevőre. A kölcsönbe adó legfontosabb kötelezettsége az, hogy a az értékpapírok tulajdonjogát át kell ruháznia a kölcsönbe vevőre. (Ez a sajátosság a pénzkölcsön esetében is fennáll A szolgáltatás fajlagosságából adódik, hogy az adó nem ugyanazt, hanem ugyanannyit köteles visszaadni.) ab) Óvadék kikötése Az értékpapír-kölcsön esetében a kölcsönbe adó köteles megfelelő óvadékot kikötni. Az óvadék mértéke nem lehet kevesebb, mint a kölcsönbe adott értékpapír piaci

értékének százöt százaléka, ha a kölcsönbe adott értékpapír állampapír, állami készfizető kezességgel kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy jelzáloglevél. Ha nem ilyen (államilag garantált, „biztonságos") értékpapír képezi a kölcsönügylet tárgyát, akkor az óvadék mértéke nem lehet kevesebb a kölcsönbe adott értékpapírok piaci értékének százhúsz százalékánál. 108 A kölcsönbe adó az ügylet tartama alatt az értékpapírban megtestesített és azzal kapcsolatos jogokat nem gyakorolhatja, és a kölcsön futamideje alatt az értékpapír a kölcsönbe adó tőkeszámláján nem szerepelhet. b) A kölcsönbe adó ,jogai A kölcsönbe adót a kölcsönbe adott értékpapírok után kölcsönzési díj, az ügylet bonyolításáért pedig (bizományosi) díj illeti meg. c) A kölcsönbe vevő kötelezettségei ca) Óvadék nyújtásának és kiegészítésnek kötelezettsége A jogszabály kógensen,

érvényességi kellékként írja elő, az óvadéknyújtási kötelezettséget a kölcsönbe vevő oldalán. Ha az óvadék piaci értéke a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékének jogszabályban meghatározott szintje alá csökken, akkor pedig az óvadékot ki kell egészíteni, azt folyamatosan a kölcsönbe adott értékpapír piaci értékéhez kell igazítani. Ha a kölcsönbe vevő a szerződésben kikötött óvadék kiegészítési kötelezettségének nem tesz eleget, a kölcsönbe adó a rendkívüli felmondással egyidejűleg az óvadékból közvetlen kielégítést kereshet. cb) visszaadási kötelezettség A szerződés lejáratakor a kölcsönbe vevő köteles azonos darabszámú. azonos névértékű, azonos fajtájú és sorozatú értékpapírt visszaszolgáltatni. cc) kártérítési kötelezettség Ha a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződés lejáratakor az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja, kártérítés esetén a kölcsönbe adó

részére fizetendő pénzbeli kártérítés legkisebb összegeként a kölcsönbe adás, illetőleg a lejárat napjának árfolyamai közül a magasabbat kell figyelembe venni. d) A kölcsönbe vevő jogai Megszerzi a kölcsönbe vett értékpapírok tulajdonjogát, és ezzel olyan pozícióba kerül, hogy gyakorolhatja az értékpapírokból folyó jogosítványokat (pl. szavazati jog) 2.25 Az értékpapír kölcsönzés időtartama Értékpapírkölcsön-szerződés kizárólag határozott időre- legfeljebb egy év időtartamra köthető. Az értékpapírokat tehát egy évnél hosszabb időre nem lehet kölcsönadni, az ezzel ellentétes kikötés semmis. Ha a befektetési szolgáltató nem a saját, hanem az ügyfele tulajdonában lévő értékpapírokat kívánja kölcsönözni, akkor más szerkezetű jogviszony keletkezik a felek között. Ilyen esetben a befektetési szolgáltató bizományosként jár el. Ha a befektetési szolgáltató az ügyfél által nála letétbe

helyezett vagy az ügyfél számára értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírokat kíván kölcsönözni, mindenek előtt köteles az ügyfelével, vagyis az értékpapír tulajdonosával értékpapír-kölcsönzési keretszerződést, vagy értékpapírkölcsön-szerződést kötni. Értékpapír-kölcsönzési 109 Keretszerződés Értékpapír kölcsön szerződés Értékpapír kölcsön szerződés Kölcsönbe adó -------bizományos--------------- Kölcsönbe vevő Értékpapír tulajdonos befektetési bárki (ügyfél) szolgáltató Értékpapír-kölcsönzési keretszerződés esetén a kölcsönbe adásban közreműködő befektetési szolgáltató a kölcsönbe adás tényéről, a mennyiség és futamidő megjelölésével az értékpapír tulajdonosát értesíteni köteles. Ha a befektetési szolgáltató az értékpapír tulajdonosa (kölcsönbe adó) által meghatározott korlátozásokat túllépi, a túllépéssel okozott károkért korlátlan

felelősséggel tartozik. 20. BANKKÁRTYA-JOGVISZONY 1. A bankkártyák gazdasági szerepe A gazdasági forgalom készpénz nélküli élénkítésének és lebonyolításának funkcióját tölti be. A gazdasági ésszerűség diktálta és diktálja a jövőben is a pénz használatának fokozatos szűkítését és ezzel egyidejűleg a készpénzkímélő eszközök és módszerek bővítését. Hatályos jogforrás a 232/2001. (XII 10) Korm rendelet 2. A bankkártya-jogviszony keletkezése A bankkártya jogviszony több alanyú és több szerződésből álló egymással összefüggő „szerződésrendszer". A létrejöttének feltétele egy bankszámlaszerződés a bankkártyát kibocsátó hitelintézet és a jövőbeni kártyabirtokos között. A bankkártya jogviszony egy alapjogviszonyra épül, amely jogviszony alanyai a bankkártya jogviszonyban is alanyként fognak szerepelni. Az alapjogviszony keretében a számlatulajdonos állandó vagy eseti megbízást adhat,

melyet a számlakezelő bank köteles teljesíteni. A bankszámlán lévő követeléssel a számlatulajdonos bármikor rendelkezhet. A követeléssel rendelkezés, azaz a számláján lévő pénz felhasználásának egyik eszköze a bankkártya. A bankkártya jogviszony keletkezésének következő mozzanata a bankkártya iránti kérelem benyújtása a hitelintézethez. A kibocsátó hitelintézet csak az ügyfél, vagyis a későbbi kártyabirtokos kifejezett írásbeli kérelmére bocsáthat rendelkezésére bankkártyát. A kártyaigénylő kérelem ajánlatként is felfogható A kérelem (ajánlat) alapján a hitelintézet alapos vizsgálatnak veti alá a kérelmező hitelképességét, megbízhatóságát. Az adatok ellenőrzését követően a kibocsátó hitelintézet dönt, vagy megköti a bankkártya-szerződést és kibocsátja a kártyát, vagy a kérelmet elutasítja. A kibocsátó bank jogosult a kártyaigénylés indokolás nélküli elutasítására is. A bankkártya

kibocsátásával keletkező új jogviszony a bankkártya jogviszony, amely a felek megállapodásával jön létre, s mint ilyen konszenzuál szerződés A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos legkésőbb a bankkártya-szerződés aláírásakor megismerje szerződési feltételeket. A bankkártya-birtokos a kártyáját csak olyan jogi személyeknél, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál és egyéni vállalkozóknál használhatja, amelyek szerződést kötöttek a kibocsátóval vagy más hitelintézettel. 3. A bankkártya-jogviszony alanyai 3.1 A kibocsátó hitelintézet Az a hitelintézet lehet, amely a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyét beszerezte, a lebonyolításra nézve pedig üzletszabályzatát kialakította. A kibocsátás tehát engedélyköteles tevékenység, ami azt jelenti, hogy csak az a hitelintézet léphet kibocsátói pozícióban, amely már 110 kialakította és engedélyeztette a kártyarendszerét. A

bank által kibocsátott bankkártya a bank tulajdonában marad. 3.2 A bankkártvabirtokos Mind természetes személy mind jogi személy lehet. 3.3 A kereskedői elfogadóhely (szolsáltatóhelyl A harmadik pólusán az a kereskedelmi, szolgáltató szervezet áll, amely vállalja, hogy a hitelintézet által kibocsátott kártyát a hitelintézettel kötött szerződés alapján fizetési eszközként elfogadja a nála vásárolt áruért vagy teljesített szolgáltatásért. A bankkártya-jogviszony tehát három alanyú kötelem, amely létrejön egyrészt a kibocsátó hitelintézet és a kártyabirtokos között, melyek közül egy már fennálló jogviszony alapján a kibocsátó hitelintézet egyidejűleg számlakezelő hitelintézetként, a kártyabirtokos pedig egyidejűleg számlatulajdonosként is szerepel. Másrészt létrejön egy kötelem a kibocsátó hitelintézet és a kereskedői elfogadóhely között is, mely jogviszony feltétele annak, hogy a kártyabirtokos a

kártyáját használhassa. I. kibocsátó hitelintézet (kártyatulajdonos) (számlakezelő hitelintézet) ügyfél (kártyabirtokos) (számlatulajdonos) II. kibocsátó hitelintézet kereskedői elfogadóhely III. kártyabirtokos kereskedői elfogadóhely 4. A baszkkártya-jogviszony tárgya A bankkártya-jogviszony tárgya a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz egyik fajtája, a bankszámla-követeléssel való rendelkezést biztosító fizetési kártya, a bankkártya. A távolról hozzáférést biztosító eszköz az az eszköz, amellyel birtokosa rendelkezhet a hitelintézettel szemben fennálló bankszámlaköveteléséről vagy a hitelintézet által nyújtott hitellehetőségéről. Ezen belül megkülönböztetünk bankszámla-követeléssel való rendelkezést biztosító fizetési kártyát, valamint a bankszámla-követeléssel rendelkezést telefon vagy számítógép útján biztosító egyéb eszköz A bankkártya olyan készpénz-helyettesítő

fizetési eszköz, amellyel a kártyabirtokos az általa eszközölt vásárlások és igénybe vett szolgáltatások ellenértékét rendezheti, illetve készpénzt vehet fel a kibocsátó által meghatározott körben és gyakorisággal. A bankkártya fajtái Az általuk „megtestesített" banki szolgáltatások alapján : betéti kártya (debit card) hitelkártya (credit card) előlegkártya (charge card) 4.1 Betéti kártya (debit card) Magyarországon mind a devizakártyák, mind a forintkártyák betéti vagy más néven terhelési kártyák. Bizonyos összeget el kell helyezni a bankkártya megszerzésének feltételeként, előzetesen nyitott folyószámlán és ezen indulóbetét fejében adja ki a bank a kártyát. A terhelési 111 kártya használatakor - vásárlás, pénzfelvétel - azonnal leemelik a megfelelő összeget az ügyfél számlájáról 4.2 Hitelkártya (credit card) A kibocsátó a hitelkártya altapján - előre meghatározott összeg erejéig -

hitelez a kártyabirtokosnak. A kártyabirtokos hitelre vásárol, a kibocsátó a felhasznált összeget hitelezi neki, egyben garantálja a kártyát fizetésül elfogadónak, hogy a számla ellenértékét kifizeti. Egy halasztott fizetéshez kapcsolódó kamatmentes hitellehetőség álla kártyabirtokos rendelkezésére. 4.3 Előlegkártva (charge card) A betéti és a hitelkártya szabályait ötvözi. A kártyabirtokos a kártya kiváltásakor köteles meghatározott összeget biztosítékként a banknál letenni, ezt követően azonban hitelbe vásárolhat a kártyával, de havonkénti utólagos befizetéssel a tárgyhóban elköltött összeget vissza kell fizetni. A magyar hitelintézetek által kibocsátott kártyák gyakorlatilag kivétel nélkül a betéti kártyák csoportjába tartoznak. 5. A felek jogai és kötelezettségei 5.1 A kibocsátó jogai és kötelezettségei A kibocsátó hitelintézet a bankkártya kibocsátása iránti írásbeli kérelemben szereplő

adatok ellenőrzését követően dönt arról, hogy kibocsátja-e a kártyát vagy sem. A kibocsátót semmiféle kötelezettség nem terheli a kártyakibocsátást illetően. Jogosult - de nem köteles - a bankkártyát kibocsátani. A kibocsátó jogában áll a kártyát bármikor és indokolás nélkül visszavonni A kibocsátó különböző jutalékokra, díjakra és költségekre jogosult mind a kártyabirtokos, mind az elfogadóhely részéről. A kibocsátó kötelezettséget vállal arra, hogy a bankkártya használatát a birtokos számára biztosítja. Ez a kibocsátó főkötelezettsége Köteles banki műveleteket végezni, nevezetesen a elfogadóhely számlájára átutalni a kártyabirtokos által igénybevett szolgáltatás ellenértékét, és ugyanezzel a kártyabirtokos számláját megterhelni. A kibocsátó jogosult a kártya felhasználhatósági körét korlátozni, és jogosult járulékos szolgáltatásokkal kiterjeszteni is (a kártya érvényességi

idejére szóló poggyászbiztosítás is bevezethető stb) A kibocsátó hitelintézetet tájékoztatási kötelezettség terheli a kártyabirtokos irányában a bankkártya használatáról, a kártyahasználattal felmerülő költségekről, jutalékokról, díjakról, illetve a bankkártya letiltásának lehetőségéről és módjáról az egyes műveletekkel kapcsolatos kifogásai előterjesztésének lehetőségéről, módjáról, határidejéről. A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos bankkártya használatához szükséges személyazonosító kódját a kártyabirtokoson kívül senki ne ismerhesse meg. A kibocsátót értesítési kötelezettség terheli, melynek alapján a kártyabirtokost bankszámlakivonattal értesíti. A kibocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a kártyabirtokos távközlési eszköz útján a hét bármely napján, a nap bármely szakában megtehesse bejelentési kötelezettsége alá eső tényeit, körülményeit. 5.2

A kártyabirtokos jogai és kötelezettségei A kártyabirtokost széleskörű adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Köteles minden olyan adatot a kibocsátó rendelkezésére bocsátani, amelyből a kérelmező hitelképessége megállapítható, illetőleg köteles tűrni, hogy a kibocsátó a rendelkezésre bocsátott adatok helyességét 112 és valódiságát ellenőrizze, továbbá, hogy a kérelmező fizetőképességére vonatkozóan egyéb úton információt szerezzen be. A kártyabirtokos köteles fedezeti számlát nyitni a kibocsátónál és azon a kibocsátó által előírt minimális összeget elhelyezni. A nyitóösszeg mellett több, hazánkban használatos kártya esetén még óvadékot is köteles a kártyabirtokos a kibocsátónál letenni. Köteles a szerződésben meghatározott díjat, jutalékot, költségeket megfizetni a kibocsátó részére. A kártyabirtokos jogosult a kártya segítségével számlájáról készpénzt felvenni, árut

vásárolni vagy szolgáltatást igénybe venni. A kártyával lebonyolított fizetés visszavonhatatlan Állandó jelleggel ügyelnie kell arra, hogy a megfelelő fedezet a számláján legyen (mert ellenkező esetben a kibocsátó azonnal letiltja a kártyát), az esetenkénti felhasználásokért egyenként, bizonyos előre meghatározott díjat kell fizetnie a kibocsátó részére. A felelősséggel tartozik a kártya szerződésszerű használatáért és a kártya őrzéséért. A kártyabirtokost bejelentési kötelezettség terheli, mely alapján köteles azonnal, bejelenteni, ha észlelte, hogy a bankkártya kikerült a birtokából, ha a bankkártya használatához szükséges személyazonosító kód, vagy más azonosító adat jogosulatlan harmadik személy tudomására jutott, valamint, ha a bankszámlakivonaton jogosulatlan művelet szerepel. A bejelentés megtételét megelőzően keletkezett kár a kártyabirtokost; a bejelentést követően bekövetkezett kár a

kibocsátót terheli. A kibocsátó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kár a kártyabirtokos szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartással okozott szerződésszegése folytán következett be. A a jogviszony megszűnésekor köteles a bankkártyát a kibocsátó részére visszaszolgáltatni. 5.3 A kereskedői elfogadóhely jogai és kötelezettségei Azok a kereskedelmi, szolgáltató cégek, intézmények, amelyek áruik vagy szolgáltatásaik ellenében bankkártyát elfogadnak, szerződést kötelesek kötni az adott bankkártya kibocsátójával. Ezek a cégek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kártyát készpénzként elfogadják és megelégednek a teljesítési bizonylat aláírásával Az elfogadóhely a kártya bemutatásakor köteles megvizsgálni a kibocsátó által előírt garanciafeltéteteket, a kártya érvényes-e, nincs-e letiltva, a biztonsági jelek rendben vannak-e stb. Ha e kötelezettségét elmulasztja, az ebből eredő

kárát viselnie kell A kártya ellenőrzése után az elfogadóhely kiállítja a teljesítési bizonylatot, amit a kártyabirtokos aláír. A teljesítési bizonylaton szereplő aláírást összehasonlítani a bizonylaton szereplő aláírással. Az elfogadóhely ezt követően a bizonylat másolatát adja a kártyabirtokosnak, az eredetit pedig elküldi a kibocsátónak. 6. A bankkártya jogviszony megszűnése A bankkártya szerződés határozatlan időtartamra kötött szerződés. Ez azért érdemel külön kiemelést, mert a bankkártya viszont csak meghatározott ideig érvényes. Magán a bankkártyán minden esetben szerepel az érvényességi idő feltüntetése. Az érvényességi idő lejárta előtt a kibocsátó gondoskodik az új kártya kiállításáról és a kártyák kicseréléséről. A bankkártya érvényességi ideje azonban nem érinti a felek közötti bankkártya-szerződés fennállását és hatályát. A szerződés megszüntethető a felek közös

megegyezésével, valamint a feleket megillető felmondási jog gyakorlásával. A kártyabirtokos felmondási jogát általában írásban bármikor gyakorolhatja a szerződésben megjelölt felmondási idő betartásával. A kibocsátót szintén megilleti a rendes felmondási jog, szerződésszegés esetén pedig az azonnali hatályú felmondási jog. A kártya visszavonása - vagy a kártya letiltása - nem jelenti a felek között fennálló bankkártya szerződés megszűnését. már csak a szerződés konszenzuál jellegéből adódóan sem A 113 kártya letiltása, vagy visszavonása esetén a kártyabirtokos nem gyakorolhatja a bankkártya szerződésből eredő jogait, így a letiltás vagy a kártya visszaadása, esetleg új kártya kiállítása időtartamára a jogviszony szüneteléséről beszélhetünk. A bankszámla-szerződés megszüntetése automatikusan a bankkártya szerződés megszüntetését is jelenti. 21. A biztosítási szerződés fajai, alanyai,

tárgya 1. A biztosítási tevékenység a) előre szervezett veszélyközösség, amely az azonos vagy hasonló veszélynek kitett személyek kockázati közösségét jelenti, b) ez a veszélyközösség alapulhat szerződésen, jogszabályon vagy tagsági viszonyon, c) a biztosító 1. előre felméri a biztosítható kockázatokat, 2. -tartalékot képez, 3. megállapítja és beszedi a kockázatvállalás ellenértékét (díját), 4. az átvállalt kockázatok alapján teljesíti a szerződésben meghatározott szolgáltatásokat (Bit. 4 §) 2. A biztosítás fajtái 2.1 A jogviszony alanyai szerint: a) Direkt biztosítás (direct insurance) A klasszikus biztosítási szerződés, amelyben az alanyok egyrészről a biztosító, másrészről a szerződő fél, amely jogviszony tovább bővülhet - a szerződő fél oldalán megjelenhetnek egyéb alanyok: biztosított, kedvezményezett, károsult. b) Viszontbiztosítás (reinsurance) A jogviszonyban biztosító vállalatok állnak

egymással szerződéses kapcsolatban, amelyben az egyik biztosító az általa vállalt kockázatokat másik biztosítónál (a viszontbiztosítónál) biztosítja. A viszontbiztosítási szerződésben a viszontbiztosító ellenérték (biztosítási díj) fejében arra vállalkozik, hogy olyan, szerződésben megállapított esetekben, amikor a másik szerződő fél (a főbiztosító) saját szerződése alapján teljesíteni tartozik, előre meghatározott feltételek alapján az általa vállalt kockázat egy részének vagy egészének megfelelő biztosítási összeget (általában a %biztosító kötelezettségének egy hányadát) megfizet a főbiztosítónak. Önálló jogügylet, mert a viszontbiztosító nem lép be a biztosítási szerződésbe és közvetlenül nem vesz részt annak teljesítésében. A viszontbiztosító mindig csak a főbiztosítási szerződésben kikötött biztosítási összeg egy részét veszi saját kockázatába. c) Együttbiztosítás (pool

vagy co-insurance) Több biztosító jelenik meg a kockázatvállaló oldalán - azaz a szerződő fél számára valamennyi biztosító ismert, velük jogviszonyba kerül. A biztosítók ugyanakkor írásban előre rögzített arányok mellett teljesítik a szolgáltatást és kötelesek a tartalékok elkülönült képzésére, kezelésére. 114 2.2 Keletkezési módja szerint a) az önkéntes és a b) kötelező biztosítási jogviszony. A kötelező biztosítási jogviszony is kétféle lehet; ba) „Ex lege", azaz jogszabályi rendelkezésen, amikor a feleknek akaratnyilatkozatot sem kell tenniük. Vagy állami aktuson alapszik [ilyen volt a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási jogviszony, amikor a biztosítási jogviszony a gépjármű forgalomba helyezésével keletkezett] vagy egyéb jogi tényhez kapcsolódik. A jogviszony tartalmát jogszabály határozza meg, bb) A biztosítási kötelezettséget jogi norma írja elő, vagyis a jogszabály elrendeli,

hogy bizonyos tevékenység, foglalkozás csak biztosítással folytatható (pl. vadászok kötelező baleset- és felelősségbiztosítása, gépjármű-felelősségbiztosítás, ügyvédek kötelező felelősségbiztosítása). Ha a felek a kötelezettség ellenére nem kötik meg a szerződést, úgy az nem jön létre és nem funkcionál. 2.3 A törvény - elsősorban a Ptk - a biztosítási érdek alapján a) Vagyonbiztosítás, mely a szerződésben szereplő alanyok vagyontárgyainak épségéhez fűződő érdeken alapszik. b) A felelősségbiztosítás a biztosított károkozásához kapcsolódik. A biztosító azt vállalja, hogy helyette, az általa okozott kárért helytáll a károsult irányában. c) Az életbiztosítás a biztosított életében bekövetkező eseményekhez, elsősorban halálához, vagy a szerződésben meghatározott más eseményhez (életkor elérése, házasságkötés, gyermekszületés, nyugdíjazás) kapcsolódik. Az esemény bekövetkeztekor a

biztosító köteles kifizetni. d) A balesetbiztosítás a biztosítottat ért - szerződésben meghatározott - baleset bekövetkezése esetére tartalmaz fizetési kötelezettséget a biztosító részéről. e) Jogvédelmi biztosítás leginkább a felelősségbiztosításhoz kapcsolódva jelentkezik. Az előre szervezett veszélyközösség, a biztosító a szerződő felek jogi érdekeinek megóvásáról gondoskodik a befizetett biztosítási díj ellenében. A biztosítási esemény akkor következik be, amikor a biztosított jogi érdekeinek megóvása felmerül. (jogi szakember, ügyvéd közreműködését, jogi képviselet útján történő segítségnyújtást is). A magyar jogban a Bit.-ben került szabályozásra, amely hangsúlyozza a szabad ügyvédválasztás lehetőségét, azaz elsősorban a biztosított jogosult eldönteni, hogy ki képviselje az érdekeit: ilyen esetben természetesen a költségeket a biztosító viseli. 2.4 Az EU irányelvei (direktívák)

különböztetnek „life" (élet) és „non life" (nem élet) biztosítás között. A Bit a biztosítások kockázati ismérvei alapján két fő biztosítási ágat különböztet meg: nem-életbiztosítási ág és élet típusú biztosítási ág. 2.5 A szerződésben vállalt kockázatok szerint: a) Egy- és többkockázatú biztosítás Egykockázatú biztosítás, pl. egy autóversenyre kötött gépjármű casco biztosítás, ahol egyetlen lehetséges gépjárműtörés lehet a szerződés tárgya - míg többkockázatú az olyan 115 betöréses lopás biztosítás, mely fennállása alatt bekövetkező valamennyi káresemény térítését tartalmazza. b) Egyveszélynemű és kombinált biztosítás Az egyéni szőlőterületek jégbiztosítási szerződése kizárólag a jégverésből eredő károkra vonatkozik, míg az épület- és háztartási biztosítások kiterjednek az épület és berendezés tűz, árvíz, vihar, földomlás, földrengés, robbanás

és villámcsapás által okozott káraira, betöréses lopási károkra, az épület csővezetékeiből kifolyó víz által okozott károkra, üvegtörésre és felelősségbiztosítási kockázatokat, valamint balesetbiztosítási részt is tartalmaznak. 3. A biztosítási jogviszony alanyai A biztosítási szerződések (jogviszonyok) két és több pólusú szerkezetben egyaránt létrehozhatók. 3.1 Biztosító A jogviszony egyik pólusán mindig a biztosító található. A biztosítási tevékenység a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyéhez kötött. Biztosítási tevékenységet biztosító részvénytársaság, biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület folytathat. Az 1997. évi CXLVIII törvény lehetővé tette a külföldi biztosító társaságok fióktelephelyeinek létesítését A Bit. szerint külföldi biztosító, valamint biztosításközvetítő és szaktanácsadó tevékenységét fióktelepén keresztül végezheti. A

külföldi biztosító magyarországi fióktelepét a „biztosító" fogalmába tartozónak tekinti, s a részvénytársaság szabályait alkalmazza a törvény. A biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület által művelhető biztosítási tevékenység korlátozott mértékű. A biztosító társaságok, szövetkezetek, illetve egyesületek szavatoló tőkéjének nagyságát törvényi előírások szabályozzák. A biztosító egyesület kizárólag csak tagjaival létesíthet biztosítási jogviszonyt. Ebben egyaránt jelen vannak a biztosítási szerződésre jellemző kötelmi természetű sajátosságok és az egyesületi tagsággal együtt járó szervezeti, személyi, jogi természetű elemek. 3.2 Szerződő fél A szerződés másik pólusán a szerződő fél helyezkedik el. A szerződő fél lehet maga a biztosított is, de előfordul minden biztosítási fajtánál, hogy a szerződő fél nem azonos a biztosítottal, illetőleg bár személyében ő is

biztosítottnak tekintendő, a szerződés egyéb személyekre, illetve ezek vagyonára is kiterjed. A szerződő fél saját jogán létrehozza a biztosítóval a biztosítási szerződést, tehát ő tesz ajánlatot, vagy egyéb akaratnyilatkozatot - őt terhelik a szerződésből eredő főkötelezettségek: elsődlegesen a díjfizetés. Ha több alany jelenik meg a szerződésben, a kötelezettségek nagy 116 része a szerződő félre telepített. A szerződő fél az „ügy ura", mivel a jogcselekményei vezetnek a jogviszony keletkezéséhez, fenntartásához, illetve megszűnéséhez. 3.3 Biztosított Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, úgy elkülönült jogi helyzetben van a biztosított és a szerződő. Biztosítottnak tekintjük azt a személyt, aki a biztosítási érdek hordozója, akinek érdeke fűződik a biztosított vagyontárgyak épségéhez, értékállandóságához, - illetőleg akinek életével, egészségével kapcsolatban keletkeznek

olyan események, melyeket a szerződés biztosítási eseménynek tekint. A biztosított a szerződésből eredő jogosultságok elsődleges alanya, ugyanakkor terhelik kötelezettségek is, melyek vagy kizárólag őt terhelik, (pl. esemény bejelentésének kötelezettsége, Ptk. 544 §), illetőleg egyes kötelezettségek egyaránt terhelik a szerződő felet és a biztosítottat [Ptk. 547 § (2) bek] A törvény tehát egyetemleges kötelezetti helyzetet hoz létre a biztosított és a szerződő fél között. 3.4 Kedvezményezett Gyakori az olyan helyzet, amikor a teljesítést, illetőleg meghatározott teljesítéseket nem a biztosított igényelheti, hanem egy tőle elkülönült személy: a kedvezményezett. A kedvezményezett kizárólag jogosultságokat élvező pozícióban van. Ilyen esetben a biztosítási szerződés többszörösen harmadik személy javára szóló szerződés. Az életbiztosítási, illetőleg balesetbiztosítási szerződésben kedvezményezett

lehet: a) A szerződésben megnevezett személy. A megnevezés történhet név szerint, de más módon is: pl. „együttélő házastársam", „születendő gyermekeim", „elsőszülött gyermekem" megjelölések útján is biztosítási szerződés kedvezményezettje lehet még magzat is, de még meg nem fogant ember - non dum conceptus - is. b) A bemutatóra szóló kötvény birtokosa, felmutatója. A biztosítási kötvény ugyan nem tekinthető értékpapírnak, de alkalmas a jogosultság legitimálására. c) Ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állitottak ki, úgy ex lege kedvezményezett a biztosított örököse. Nem kizárólag a törvényes örökösök tekintendők ennek, hanem a végrendeleti örökösök is. Kedvezményezettek lesznek a szerzeményi vagyon örökösei és az ági örökösök is. A kedvezményezett jelölésére, illetőleg már kijelölt kedvezményezett helyett másik

személy kedvezményezettként megjelölésére a szerződő fél jogosult. 3.5 Károsult A károsult közvetlen jogosultságok és kötelezettségek hordozója a biztosítóval szemben. 4. A biztosítási jogviszony egyéb résztvevői Biztosításközvetítők Biztosításközvetítői tevékenységet biztosítási alkusz (bróker), valamint ügynök végezhet, amely utóbbi lehet egyes-, vagy többes biztosítási ügynök. 4.1 Biztosítási alkusz (bróker) 4.11 Az alkuszi ügylet főbb jellemzői 117 Kizárólagos tevékenységként, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezhető, jogszabályban meghatározott tárgyi és személyi feltételek megléte esetén részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában. Külföldi székhelyű biztosítási alkusz magyarországi fióktelepe meghatározott feltételek teljesülése esetén végezhet ilyen tevékenységet. Az alkusz ügynöki tevékenységet, az ügynök alkuszi

tevékenységet nem végezhet. Általában az alkuszi ügylet és a tevékenység valamely ügylet közvetítését foglalja magába, s az alkusz ehhez kapcsolódva mindazt a tevékenységet köteles kifejteni, amely a jogügylet létrejöttéhez szükséges. Az ügylet megkötése az alkuszi tevékenységen kívül esik, lényegesen különbözik jogi helyzete mind a megbízottól, mind a bizományostól. Annak jogilag nincs akadálya, hogy - külön felhatalmazás esetén - a szerződést megkösse. Az alkuszi szerződéssel létrehozott jogviszonyban az alkusz annak a félnek a megbízása alapján közvetít (továbbiakban: megbízó), aki a biztosítás létrejötte esetén a biztosított vagy a biztosítóval szerződő fél pozíciójába kerül. Ugyanakkor a biztosító és az alkusz között létrejött sajátos jogviszony keretében jogosult jutalékra, a biztosítótól. 4.12 A jogviszony keletkezése Az alkuszi jogviszony a megbízó és az alkusz között kölcsönös,

egybehangzó akaratnyilatkozat alapján, írásbeli formában jön létre érvényesen. 4.13 A jogviszony tartalma a) Az alkusz kötelezettsége, jogai aa) Főkötelezettsége a biztosítási szerződés megkötésének előkészítése. Tevékenysége csak megbízójának külön meghatalmazása esetén terjed ki a szerződés megkötésére, vagy a megbízó igényeinek érvényesítésében való közreműködésre. Kötelessége, hogy a biztosítási piacon fellelhető legjobb terméket ajánlja a szerződő félnek, figyelembe véve a biztosítási díjat, biztosítási időszakot és feltételeket. ab) A biztosítási alkuszt (tulajdonosait, vezetőit, alkalmazottait) titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adat vonatkozásában, amely az ügyfelek személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik. A titoktartás időbeli korlátozás nélkül kötelezi. A törvény taxatíve felsorol

kivételeket is (pl. nem minősül titoksértésnek, ha a biztosított adatai a Felügyelethez benyújtott panasz kivizsgálása keretében jutnak a felügyelet tudomására). ac) Nyilvántartást köteles vezetni az általa kötött szerződésekről, amelynek elmulasztása közigazgatási jellegű szankciót vonhat maga után. ad) Tájékoztatási kötelezettség terheli ae) Az alkusz felelőssége professzionális, tevékenysége során a biztosítási szakmai szabályokat mindenkor megtartva köteles eljárni, s e kötelezettség megszegéséért (,alkuszi műhiba") felelősséggel tartozik. Kötelezettségszegő magatartások: a téves tanácsadás, a szabálytalan díjkezelés, a nyilatkozatok késedelmes továbbítása Köteles felelősségbiztosítási szerződést kötni, vagy megfelelő vagyoni biztosítékot nyújtani. b) A megbízó jogai és kötelessége 118 ba) a szerződés alapján azt várja el az alkusztól, hogy a legkedvezőbb biztosítási szerződést

közvetítse, azaz a szakmában elvárható gondossággal járjon el. bb) Az alkusz által ajánlott ügyletet nem köteles megkötni, elhatározását indokolnia sem kell, de ha a megbízási szerződésnek megfelelő biztosítási ajánlat közvetítése után szünteti meg, felmondja az alkuszi szerződést, a megbízó az alkusznak a megbízás teljesítésével felmerült költségeit köteles megtéríteni. bc) A megbízó utasításai kötik ugyan az alkuszt, de az utasítási jog sokkal szűkebb körű, mint a megbízásnál. Az alkusz bizonyos eredményfelelősséggel tartozik Az alkusz megbízójának érdekeit szem előtt tartva köteles eljárni a tevékenysége során, amely tanácsadással is párosul, s megbízója részére a lehető legkedvezőbb biztosítást kell ajánlania. bd) Az alkuszi szerződés megszegéséből eredő igényeit az alkusszal szemben érvényesítheti, de egyébként az alkusz nem felelős a biztosítási szerződésből eredő, biztosítót

terhelő kötelezettségek teljesítéséért (sem pedig a biztosító felé nem felel megbízója magatartásáért). be) Az alkuszi díj egyrészt jutalékot, másrészt költségtérítést is tartalmaz. Az alkusz díjazásáról a megbízóval is megállapodhat. c) Az alkusz és a biztosító kapcsolata ca) A biztosító meghatalmazása esetén jogosult a biztosítási díj átvételére, s ugyancsak a biztosító megbízása esetén közreműködhet a szerződés teljesítésében és lebonyolításában. cb) Az alkusz közbenjárásáért díjat követelhet. Csak akkor jogosult díjazásra, ha közvetítésével létre is jött a szerződés. A díjat attól a biztosítótól követelheti, amely a szerződés eredményeként a kockázatot elvállalta. cc) Az alkusz tevékenysége során a vele szerződő fél számára „pártatlanul" köteles közvetíteni a biztosítási szerződéseket. Az alkusz a biztosítóval állandó megbízást nem létesíthet Az alkusz

megbízója számára köteles tájékoztatást adni minden olyan közvetlen jogi, vagy gazdasági kapcsolatáról, amely eljárása pártatlanságát, a biztosítók közötti választás szabadságát befolyásolhatja. 4.2 Egyéb biztosításközvetítők Az ügynökök kizárólag a biztosító megbízottai vagy munkaviszony alapján működő alkalmazottai. A biztosítási ügynök a biztosításközvetítői tevékenységet a biztosító által kiállított igazolvány alapján folytathatja. Jelentős különbség van azonban az ügynökök között aszerint, hogy milyen feltételek mellett végezhetik tevékenységüket, másrészt hogyan alakul a jogi helyzetük a biztosítóval, illetve a szerződő féllel keletkező jogviszonyban. a) Egyes biztosítási ügynöknek kizárólag egy biztosítóval áll fenn a jogviszonya. A Bit a biztosító felelősségét függetleníti attól, hogy az ügynöke milyen jogviszonyban látja el a közvetítő tevékenységet, az egyes

biztosítási ügynök által e minőségben való károkozásért is a biztosító felelős. A biztosítók az egyes biztosítási ügynökökről kötelesek nyilvántartást vezetni b) A többes biztosítási ügynök két vagy több biztosítóval fennálló jogviszony alapján végzi tevékenységét. Felügyelet engedélyéhez, nyilvántartásba vételéhez kötött, másrészt megkövetelt, hogy ugyanolyan tájékoztatással lássa el a szerződő partnerét a szerződés közvetítése során, mint az alkusz. Feladata a biztosítási szerződés megkötésének az előkészítése, de tevékenysége - a biztosító ez irányú felhatalmazása esetén - kiterjedhet a biztosítási díj átvételére, valamint a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljesítésében és lebonyolításában való közreműködésre. A bonyolítandó ügyletekről nyilvántartást köteles vezetni 119 c) Az alügynök a biztosítási ügynök közreműködője, aki az ügynök

megbízásából, a biztosító javára eljáró személy. Közvetítői tevékenységének tartalmát a biztosítási ügynökkel kötött szerződés határozza meg. Alügynököt mind az egyes, mind a többes ügynök igénybe vehet, de ugyanaz az alügynök egyidejűleg nem állhat egyes és többes biztosítási ügynökkel is jogviszonyban. Ha azonban egyes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik, tevékenységéért a biztosító felelős (aki számára az ügynök köteles bejelenteni a személyét), ha többes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik, a többes ügynök felel a tevékenységéért. d) A törvény külön szabályozza a vezérügynök jogait. Külön erre irányuló felhatalmazás nélkül arra is jogosult, hogy megköthesse a biztosító nevében a szerződést, kiállítsa a kötvényt és a díjat átvegye. Vezérügynök kizárólag egyes biztosítási ügynök lehet A vezérügynöki megbízást a Felügyeletnek be kell

jelenteni. Az ügynöki szerződésnek eredménykötelmi jelleget kölcsönöz, hogy megbízási díj (jutalék) csak a megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár. 5. A biztosítási jogviszony tárgya A jogviszony közvetlen tárgya, mint szolgáltatás a biztosító által vállalt folyamatos helytállási kötelezettség (praestare) - ellenérték (ellenszolgáltatás) fejében. Közvetett tárgya a vagyonbiztosítások esetén mindig olyan vagyontárgy, mely a biztosított érdekkörébe tartozik. A biztosított vagyoni érdeke nemcsak a tulajdonjog alapján állhat fenn, ezt megalapozzák különféle használati jogok (haszonélvezet, használat, bérlet), kielégítési jogosultságok (zálogjog). Sem a felelősségbiztosítás, sem a személybiztosítások körében nem beszélhetünk azonban a jogviszony közvetett tárgyáról, utóbbi körben azért sem, mert az elnevezésekkel ellentétben sem az emberi élet, sem az egészség nem tárgya a

szerződésnek. A biztosítási esemény az a felfüggesztő hatású feltétel, melynek bekövetkezte átalakítja a felek jogviszonyát, esedékessé teszi a biztosító teljesítését. A biztosítási események körét mindig a biztosítási szerződés (kötelező biztosítások esetén a jogszabály) határozza meg. A törvény példálózó módon sorolja fel a biztosítási események körét: a szerződésben meghatározott károsító esemény, - halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése, - testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset [Ptk. 536 § (2) bek] 24. Vagyonbiztosítás és személybiztosítás I. Vagyonbiztosítás 1.1 A vagyonbiztosításról általában A biztosítási események lehetséges köre a hagyományos biztosítási módozatok (tűz, robbanásbiztosítás, betöréses lopás, vihar, jégverés, árvíz, földrengés, földomlás, stb.) mellett a gazdasági kockázatok széles körére is kiterjed (külkereskedelmi

ügyletek meghiúsulása) és olyan, korunkra jellemző civilizációs ártalmakra is vonatkozik, mint a környezeti károk, ártalmak hatásai (pl. olajszennyezések) 120 1.2 A vagyonbiztosítás közvetett tárgyához kapcsolódó szabályok Kiemelt jelentősége van a biztosítási érdeknek, a biztosítási értéknek és a biztosítási összeg meghatározásának. A Ptk. 548 §-a szerint a vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt javára köti. A biztosítási érdek a vagyontárggyal kapcsolatban fennálló gazdasági-jogi kapcsolatra, valamint a vagyontárgy veszélyeztetettségére utal. A biztosított nem szükségképpen tulajdonosa a biztosított vagyontárgynak, érdekeltsége fennállhat kötelmi természetű kapcsolat alapján (pl. zálogjogosult hitelező, visszavásárlási jog vagy opció jogosultja, vállalkozási szerződés megrendelője, haszonbérlő, bérlő,

letéteményes, bizományos, fuvarozó, szállítmányozó, várományos öröklési szerződés alapján, stb.) Nem zárható ki az érdekeltség akkor sem, ha a biztosított csupán gazdasági érdekeltséggel rendelkezik (részvény vagy kötvény tulajdonosa). Az érdekkapcsolatok mellett kiemelt másik tényező a vagyontárgy veszélyeztetett helyzete, olyan helyzet, melyben meghatározott biztosítási esemény károsodást idézhet elő. Az érdekkapcsolat megszűnése (pl. a hitelező kielégítésével jelzálogjoga megszűnik) vagy a veszélyhelyzet megszűnése (pl. a jégverésnek kitett gyümölcsöket leszüretelve hűtőházban tárolják) egyaránt előidézi a biztosítási érdek megszűnése útján a szerződés megszűnését is. Mivel a vagyonbiztosítási szerződés a biztosított gazdagodását nem eredményezheti, a biztosítási érték meghatározása rendkívül fontos. A biztosítási érték a biztosított vagyontárgy valóságos értékének

meghatározását jelenti. Ez az érték lehet azonos a biztosítási összeggel, de attól el is térhet. Jogunk felállítja a túlbiztosítási tilalmat akkor, amikor kimondja azt, hogy a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. Az olyan vagyonbiztosítási szerződés, melyben a biztosítási összeg - melyet általában a szerződő fél (esetleg a biztosított) jelöl meg – magasabb, mint a biztosítási érték -, részlegesen semmis. A részleges semmisség azt jelenti, hogy a biztosítási összeg helyébe a valóságos biztosítási érték lép, a szerződő fél biztosítási díjfizetési kötelezettsége pedig az értéknek megfelelően csökken. A túlbiztosítási tilalomra vonatkozó szabály alól a törvény néhány kivételt enged: a) Lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke erejéig. A mezőgazdasági biztosítások körében a biztosított vagyontárgyak értéke a

gazdasági tevékenység eredményeként változik, a növényi kultúrák fejlődése az érték emelkedésével jár, ugyanígy az állatok növekedése, hízlalása is emeli ezek értékét. A szerződés tehát e körben érvényesen létrehozható akkor, ha a vagyontárgyak reálisan várható értékét jelölik meg biztosítási összegként. b) Érvényes vagyonbiztosítási szerződés köthető a biztosított vagyontárgy helyreállítási értéke tekintetében. A helyreállítás következtében valójában értékemelkedés keletkezik, mégis erre az esetre - a biztosítási érdekek miatt - megengedett a szerződés létrehozatala. c) Érvényes a szerződés akkor is, ha a biztosított vagyontárgy új állapotban való beszerzésének értékére vonatkozik. A korábbival azonos rendeltetésű, azonos jellegű vagyontárgyak újbóli beszerzése általában magasabb áron történik, ezért indokolt annak megengedése, hogy a biztosítási fedezet az újbóli beszerzés

értéke tekintetében is érvényesen létrejöhessen (Ptk. 549 §) A túlbiztosítás fogalmának ellentéte az alulbiztosítás, vagyis az a jelenség, amikor a biztosított olyan helyzetekben, amikor a biztosítási érték a biztosítási összeggel azonos, a vagyontárgy értékét a valóságosnál alacsonyabban jelöli meg. Az alulbiztosítás következménye - eltérő megállapodás hiányában - az, hogy a biztosító térítési kötelezettsége arányosan csökken (pro-ráta térítési szabályok). 121 A vagyonbiztosítások körében gyakran előfordul az ún. önrészesedés (franchise) kikötése, ami azt jelenti, hogy a tényleges kár szerződésben meghatározott részét (lehet meghatározott százalék is, de összegszerűen is megállapítható. Vagyonbiztosítások körében (elsődlegesen a betöréses lopás biztosítások körében) fordul elő az ún. „első kockázatú" (premier risque) biztosítási forma, melyben a biztosító megfelelő

biztosítási díj ellenében eltekint az alulbiztosítási jogkövetkezmények alkalmazásától, vagyis annak ellenére megfizeti a megjelölt biztosítási összeg határai között a tényleges kárt, hogy a biztosított nem a teljes vagyonát biztosította. Pl kereskedelmi üzletek, áruházak esetében nyilvánvaló, hogy a betörés során a teljes árukészlet nem károsodhat, ezért az egészében nem kerül biztosításra, csak az értéken belül meghatározott összeg. 1.3 A jogviszony tartalmánál jelentkező egyéb sajátosságok a) Biztosító jogai és kötelességei aa) A biztosítási díj a biztosított vagyontárgy értékéhez igazodik, hiszen a kockázat - a vagyontárgy veszélyeztetettségén túl - elsősorban annak függvényében jelentkezik. Gyakran előfordul, hogy a biztosítók a kockázat közösséget oly módon is erősíteni kívánják, hogy a szerződő feleket hosszabb időtartamra lekötik, s ennek érdekében ún. tartamengedményt, azaz

díjengedményt adnak számukra. Rendes felmondás biztosítva van a felek számára még a határozott időtartamú jogviszony esetében is (4. évtől bármelyik fél felmondhatja), de ez esetben a szerződő elveszíti a díjkedvezményt, azaz a biztosító követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb időtartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott [Ptk. 551 § (3) bek] ab) A vagyonbiztosítás körében tovább bővülnek a biztosító mentesülési jogosultságai a másik fél szerződésszegő magatartásai következtében, azaz ha: • • • • A kárt jogellenesen a biztosított, illetőleg a szerződő fél, vagy a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk okozta szándékosan vagy súlyosan gondatlanul, a biztosító mentesülhet. Jogi személyek esetében a szabályzatban kell rögzíteni azon személyek (tagjai vagy meghatározott szervei) körét, valamint egyéb biztosított jogalanyok esetében azt a

munkakört, amelyet betöltő alkalmazottak vagy megbízottak szándékos vagy súlyosan gondatlan jogellenes magatartása folytán bekövetkezett károk esetén a biztosítót mentesülés illeti meg. A szabályzat csak vezető, vagy a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak, tagok, illetőleg szervek magatartásához fűzhet ilyen jogkövetkezményt; (Ptk. 556 §) A szerződő, a biztosított nem tesz eleget kárenyhítési kötelezettségének, szerződésben kikötött kármegelőzési kötelezettségének és ebből többletkárosodás keletkezett - az előzőekben említett feltételek mellett - eredményezhet mentesülést [Ptk. 555 § (1) bek, illetve 556. § (3) bek]; A biztosított a káreseményt a szabályzatban megállapított határidő alatt nem jelentette be, a szükséges felvilágosításokat nem adta meg, nem tette lehetővé a bejelentés valóságának ellenőrzését és emiatt lényeges

körülmények a későbbiekben kideríthetetlenné váltak [Ptk. 544 § (2) bek]; A biztosított - a kárenyhítésen túlmenő változtatásokat eszközöl a szabályzati időtartamon belül a károsodott vagyontárgy állapotában és emiatt lényeges körülmények tisztázása lehetetlenné vált [Ptk. 557 § (2) bek] A mentesüléshez vezető okokat a biztosítónak kell bizonyítani. 122 ac) A biztosítási szerződésekben meghatározott időpontban (általában időtartam alatt) köteles a biztosító teljesíteni, azaz a biztosítási összeget megfizetni. Fizetési kötelezettségét elsősorban az befolyásolja, hogy alulbiztosított-e a vagyontárgy vagy sem, esetleg újértékre stb. kötöttek biztosítást, hiszen a vagyonbiztosítás nem kárbiztosítás, hanem összegbiztosítás: azaz a biztosító nem kártérítést nyújt, hanem annak az összegnek az erejéig köteles téríteni, amelyben megállapodtak felek a szerződésben. Befolyásolhatja az a

körülmény is, hogy a szerződő (biztosított) fizetett ugyan az adott biztosítási időszakra biztosítási díjat, de annak csak egy részét Ilyen esetben - a Ptk. szerint - a biztosítási összeg ugyan nem változik, de a szerződés a kifizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn. Ez esetben tehát nem közömbös, hogy az eredetileg meghatározott biztosítási időszakban mikor következett be a káresemény. Ha a díjjal nem fedezett időszakban, akkor természetesen nem áll be a biztosító fizetési kötelezettsége. A biztosító kötelezettsége kiterjed a kárenyhítés költségeinek viselésére. Ez a kötelezettsége nemcsak az eredménnyel járó kárenyhítő tevékenységekkel kapcsolatban fennálló, hanem az eredménytelen kárenyhítés költségeire is terjed ki [Ptk. 555 § (2) bek] ad) A vagyonbiztosítás körében a biztosítót törvényi engedményi jog illeti meg a tényleges károkozóval szemben, abban az esetben, ha a kárt - biztosítási

szerződés alapján - megtérítette. Az engedmény terjedelme a károkozó kártérítési kötelezettségéhez viszonyítva lehet részleges is (pl. ha a munkajog szabályai alapján a kárt okozó alkalmazottal szemben érvényesít igényt) Amennyiben alulbiztosítás van, felmerül a kárnak egy olyan része, amelyet a biztosított visel. Ha a kár megtérítésére irányuló igény a biztosítóra csak részben száll át és a biztosító a kárért felelős személy ellen keresetet indít, a biztosított kívánságára köteles az ő igényeit is érvényesíteni. Az igény érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé A károsult biztosított kárigénye megelőzi a biztosító követelését, azaz ha a befolyt érték mindkettejük követelését nem fedezi, a biztosított elsőbbséget élvez [Ptk. 558 § (3) bek] Elsőbbséget élvez a biztosított abban az esetben is, ha á biztosított vagyontárgy megkerül, mert arra elsősorban

ő tarthat igényt. Természetesen ez a körülmény a jogalap nélküli gazdagodásához nem vezethet, s a már átvett biztosítási összeget vissza kell fizetnie a biztosítónak. b) Szerződő, biztosított jogai és kötelezettségei A jogviszony általános elemzésénél már részletesen utaltunk a szerződő, biztosított jogaira és kötelességeire, valamint a biztosító helyzetével kapcsolatos szabályok is utalnak e körben a sajátosságokra. A jogviszonyban jelentkező további sajátosságok az alábbiak: ba) Kizárólag a vagyonbiztosításra jellemző, hogy a biztosítási díj és a biztosítási időszak között további olyan szoros összefüggés van, hogy ha ugyanabban a biztosítási évben több biztosítási esemény is bekövetkezik, a biztosítási összeg az adott biztosítási évben kifizetett összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az évi díjat megfelelően kiegészítette [Ptk. 553 § (2) bek.] bb) A biztosított az a személy, aki -

külön kedvezményezett jelölése hiányában - követelheti a biztosító teljesítését a szerződésben meghatározott biztosítási esemény bekövetkeztét követően a szerződésben, ill. szabályzatban megállapított teljesítési időszakon belül Ha a szerződésben megjelölt biztosítási összeg a vagyontárgy tényleges értékénél alacsonyabb, a biztosított olyan arányban követelheti a biztosító teljesítését, ahogyan a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez viszonyul (ún. aránylagos, másként pro ráta térítés) [Ptk 553 § (2) bek.] bc) A biztosított jogosult arra, hogy a szerződő fél helyett a szerződésbe bármikor belépjen, átvegye annak jogi pozícióját, jogait és kötelezettségeit. A szerződő fél pozícióját illető alanyegyesítés (confusio) a biztosított alakító joga, mely egyoldalú, címzett (a biztosítóhoz 123 intézett) jognyilatkozat formájában megy végbe - úgy, hogy ehhez a szerződő fél

hozzájárulása nem szükséges. (Az adott biztosítási időszak díjfizetéséért a biztosított és a megszüntetett pozícióban lévő volt szerződő fél egyetemlegesen fclclős (Ptk. 550 ~) Az életbiztosítás 2.1 Az életbiztosítási szerződések sajátosságai A biztosítási esemény a Ptk. példálódzó felsorolása szerint a biztosított halála, illetőleg az lehet, ha a biztosított a szerződésben meghatározott életkort eléri. Ez a kör a biztosítási gyakorlatban tágítható, mert a biztosított életében bekövetkező bármely esemény (házasságkötés, gyermekszületés, nyugdíjazás, meghatározott gyógytartamú betegség, nem baleseti eredetű rokkantság stb.) egyaránt lehet a szerződés tárgya, illetőleg egy szerződésben több biztosítási esemény is szerepelhet. A gyakorlatban előfordulnak olyan szerződések is, melyekben több a biztosított, és a több biztosított tekintetében többféle biztosítási esemény kerül

meghatározásra. Az életbiztosítások körében egyre elterjedtebbek azok, amelyek befektetési jelleget is hordoznak, s a biztosítási összeg szolgáltatásán túl a biztosítók egyéb szolgáltatást is vállalnak (pl. kölcsönnyújtás) Az életbiztosítási jogviszonynak nincs közvetett tárgya, ily módon fogalmilag nem beszélhetünk túlbiztosításról sem. Jellemző, hogy az életbiztosítások többszörösen harmadik személy javára szóló szerződések, azaz a biztosított személyén túl megjelenik a kedvezményezett is a jogviszonyban, amelyhez több sajátosság is kapcsolódik. 2.2 A szerződéskötés sajátosságai A törvény szerint az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához természetesen akkor, ha a szerződőtől különböző személy - a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú (cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes). úgy a szerződést érvényesen megkötheti

törvényes képviselője akár képviselőként, akár szerződő félként. Ha a szerződést nem törvényes képviselő köti, annak érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges. A biztosító kikötheti a biztosított orvosi vizsgálatát. Ha a biztosított aláveti magát a biztosító által megjelölt orvosi vizsgálatának, úgy egészségi állapotával kapcsolatban közlési kötelezettség nincs. Egyéb esetekben a biztosító kérdéseire adott válaszokkal tesz eleget e kötelezettségnek. 2.3 A jogviszony tartalmának sajátosságai a) A biztosító jogai és kötelességei aa) A biztosító teljesítésével kapcsolatos sajátos szabály kizárólag az életbiztosítás körében a kötvény visszaszolgáltatására irányuló kötelezettség, mert olyan szerződések esetén, melyekkel kapcsolatban a biztosító kötvényt adott ki, a biztosítási összeget csak a kötvény visszaszolgáltatása ellenében köteles kifizetni. ab) A biztosító

mentesülésének speciális szabályai összefüggésben vannak a szerződés sajátosságaival; - Ha a biztosítási esemény a biztosított halála és a biztosított a kedvezményezett szándékos magatartása következtében veszítette életét, úgy a biztosító mentesül a 124 biztosítási összeg kifizetése alól, de meg kell fizetnie a visszavásárlási összeget, ha a szerződés szerint a biztosítás visszavásárolható. A visszavásárlási összeg a biztosított örököseit illeti meg, abból az eredeti kedvezményezett nem részesülhet. - Ha a szerződés a biztosított szándékosan elkövetett, súlyos bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben (pl. menekülés közben) vagy a szerződéskötéstől számított 2 éven belül bekövetkező öngyilkossága következtében szűnik meg, akkor a biztosító a biztosítási összeg kifizetése alól mentesül, de nem a visszavásárlási összeget, hanem a díjtartalékot (ha ilyen a szerződés

szerint képződik) köteles megfizetni [Ptk. 565 § (4) bek.] - Az adatközlési kötelezettség megsértéséből eredő jogkövetkezmények csak a biztosítási szerződés megkötésének az első 5 évében alkalmazhatók a biztosító részéről, azaz mentesülésre csak ezen időtartam alatt hivatkozhat [Ptk. 563 § (2) bek] ac) A biztosítási díj bírósági úton történő érvényesítésére csak az első évben van lehetőség, a további időszakban csak akkor élhet ezzel a jogával, ha a biztosított a díjfizetést már megkezdte, vagy halasztásban állapodtak meg. Életbiztosítások körében a díjfizetés elmaradása esetén lehetőség van arra, hogy: • A biztosítási szerződés az eredeti biztosítási összeg tekintetében, de a szerződésben megállapított rövidebb - a díjfizetéssel arányban álló - időtartamra maradjon fenn. A szerződés az eredeti biztosítási időtartamra, de a szerződésben megállapítottnál alacsonyabb (díjfizetésnek

megfelelő mértékű) összeg vonatkozásában maradjon fenn [Ptk. 565 § (2) bek] • A szerződést a felek megszüntetik és a szerződő fél a befizetett díjaknak a szabályzatban megállapított részét (visszavásárlási összeg) kapja kézhez. b) A biztosított jogai és kötelességei • ba) Megilleti az a jog, hogy a szerződésbe bármikor belépjen, ehhez azonban - ellentétben a vagyonbiztosítási szerződéssel - szükséges a szerződő fél belegyezése. A biztosító felé a belépés egyoldalú jognyilatkozattal tehető meg, azaz nem szükséges hozzá a biztosító elfogadó nyilatkozata. Nyilvánvalóan nem szükséges a szerződő fél beleegyezése olyan esetben, amikor maga a szerződést - felmondás vagy díjfizetés elmaradása folytán - meg kívánja szüntetni. Ilyen esetben a biztosított a biztosítóval közölt nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet. A biztosított belépésével kötelezettségei szaporodnak, mivel a folyó

biztosítási időszakban esedékes díjakért a szerződő féllel egyetemlegesen felelnek. bb) A szerződés megszüntetésének joga sajátos. Ha ugyanis a szerződés megkötéséhez adott hozzájárulását visszavonja - visszavonó egyoldalú jognyilatkozata következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik. Másként alakul a jogi helyzet akkor, ha biztosított az eredetileg a szerződő fél által kötött szerződéshez adott hozzájárulását oly módon vonja vissza, hogy egyidejűleg maga lép a szerződő helyébe. Ilyen helyzetben a szerződés alanyváltozással fennmarad. Ilyen eljáráshoz azonban a szerződő fél hozzájárulása is szükséges [Ptk. 561 § (3) bek] c) A kedvezményezett jogai és kötelességei A kedvezményezett egyetlen jogosultsága a biztosító teljesítése iránti igényben realizálódik. Mivel a biztosítási szerződés – kedvezményezett jelölés esetén -harmadik személy javára létesült jogügylet - így

a szerződésben nem szereplő jogosult, saját jogán, közvetlenül fordulhat a biztosító ellen. A kedvezményezett kötelezettsége, hogy eleget tegyen a biztosító teljesítéséhez szükséges együttműködési kötelezettségének; bejelentse a biztosítási esemény bekövetkezését; szolgáltassa a biztosítási esemény bizonyításához szükséges okiratokat (pl. halotti anyakönyvi kivonat, baleseti halál tényét tanúsító okmányok); átadja a biztosítási szerződés létrejöttét és hatályát tanúsító okmányokat (biztosítási kötvény, díjnyugta stb.) A biztosító teljesítését csak akkor követelheti, ha a kedvezményezetti minőségét bizonyította. Az esetek jelentős részében a szerződésből egyértelműen nem állapítható meg a kedvezményezett személye. 3. Balesetbiztosítás 125 A balesetbiztosítás az európai normák szerint is ún. nem-életbiztosítási ághoz tartozik A biztosítás osztályozásának az alapja az újabb

elméletek szerint is az, hogy lehet-e kár (érdek) vagy sem. A balesetbiztosításnál is lényegében „kártérítést" kap a biztosított, ezért a vagyonbiztosításhoz tartozik. A baleset, mint biztosítási esemény fogalmát a szabályzatok határozzák meg úgy, hogy általában balesetnek kell tekinteni a biztosított akaratán kívül fellépő olyan külső behatásokat, melyek egy év időszakon belül a biztosított halálát, állandó rokkantságát vagy időleges munkaképtelenségét idézik elő. A fogalom két lényeges elemből áll: • az ok meghatározása: a biztosított akaratán kívül hirtelen fellépő külső esemény; • az okozat: egy éven belüli halál vagy egészségkárosodás. A balesetbiztosítási összeg nem esik korlátozás alá és a biztosító a kárért felelős személlyel szemben törvényi engedmény alapján nem léphet fel. A felmondási jog a balesetbiztosítási szerződések körében nem korlátozható A felek előzetesen

megállapodhatnak abban, hogy a biztosított foglalkozásának változása - mint jogi tény - a biztosítási összeget a veszélyviselés arányában megváltoztathatja. A balesetbiztosítási szerződés tekintetében általában a vagyonbiztosítás szabályai érvényesülnek (kivéve a törvényi engedmény rendszerét), de az életbiztosítási szerződési szabályokat kell alkalmazni az alábbiakban: • • a biztosított szerződési hozzájárulása, visszavonási lehetősége és belépési joga, a kedvezményezett-jelölés, • a biztosító mentesülési lehetősége a kedvezményezetti magatartás által okozott halál miatt. Jogszabályok • Ptk. 536-567 §-ok • 1995. évi XCVI törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről 3 §, 4. §, 31-38 §, 48 §, 102. §, valamint 6 számú melléklete 171/2000. (X 13) Korm sz rendelet a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbizt. 25. Felelősségbiztosítás, kötelező

gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés 1.A felelősségbiztosítási szerződés 1.1 A felelősségbiztosítás sajátossága A jogi szabályozás körében nő a kötelező biztosítások száma, amely elsősorban a szerződő felek, a fogyasztók, a potenciális károsultak védelme érdekében fontos. A Ptk. 559 § (1) bek a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A felelősségbiztosítási szerződés kárkötelemhez kapcsolódik, hiszen a biztosított egyben károkozó, aki az általa okozott kárért felelősséggel tartozik. A felelősségbiztosítási jogviszony következtében a kárkötelem kötelezetti oldala úgy erősödik meg, hogy az eredeti kötelmi helyzet fenntartása és alanyváltozás nélkül lehetővé 126 válik, hogy az eredeti kötelemben nem szereplő

harmadik személy: a biztosító teljesítsen a kötelezett helyett. A felelősségbiztosításnál a biztosított érdeke az, hogy vagyoni helyzetében várható vagyoni csökkenés ne következzen be. A felelősségbiztosításnál a biztosító helytállási kötelezettségét a biztosított jogellenes károkozó magatartása, illetve az ennek következtében támasztott kárigény váltja ki A felelősségbiztosítás során a biztosítási esemény a biztosított azon károkozói magatartása, mely anyagi jogi felelősségét megalapozza a biztosítási szerződés időtartama alatt. Az anyagi felelősség kiterjedhet, pl. a munkáltató munkajogi felelősségére, a dolgozó, szövetkezeti tag anyagi felelősségére, a társadalombiztosítási szervekkel fennálló felelősségre is. A biztosított felelőssége egyaránt lehet szerződésen kívüli károkozás következménye és szerződésszegés. 1.2 A felelősségbiztosítási jogviszony alanyainak jogi helyzete A

jogviszony szerkezetileg három pólusú: a) A károsult jogi helyzete Az egyik pólusban helyezkedik el a biztosítási esemény bekövetkezése után a károsult, akinek a jogi helyzete nem változik. A károsult köteles bizonyítani a kárt, annak mértékét és az okozati összefüggést a biztosított károkozó magatartása és a kár között. A károsult kárigényét továbbra is a károkozó (biztosított) ellen jogosult érvényesíteni, a biztosító ellen közvetlenül nem fordulhat. A biztosító köteles ugyan a károkozó helyetti teljesítésre - a károsult viszont nem kötelezhető arra, hogy a biztosító által felajánlott teljesítést elfogadja. A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni -, de előállhat olyan helyzet, amikor a károsult különös érdeke azt kívánja, hogy javára a károkozó teljesítsen, mivel az rendelkezik olyan adottságokkal, melyek miatt pl. természetbeni kártérítésre

kötelezhető. A károsult köteles a kárenyhítésre és arra is, hogy közreműködjék a biztosító teljesítése érdekében (adatszolgáltatás, a káresemény helyszínének bemutatása, a kár részletes leírása stb. útján) b) A szerződő (biztosított) jogi helyzete A károkozó, egyben biztosított. A biztosított is olyan személy, aki a károkozásért a magyar jog szabályai szerint felelősséggel tartozik. Ha a károkozó kártérítési kötelezettsége a károsulttal szemben egyértelműen fennáll, a teljesítést saját felelősségbiztosítására hivatkozva nem tagadhatja meg, de jogosult arra, hogy a biztosítót - a szerződés keretei közötti mértékben - saját kötelezettsége vonatkozásában teljesítésre hívja fel. Abban a helyzetben, ha a biztosított a károsult igényét kielégítette, úgy követelheti, hogy a biztosító a kártérítési összeget az ő kezéhez fizesse meg. c) A biztosító jogi helyzete A jogosultságai (pl. díjigénye)

a biztosítottal szemben állnak fenn, szerződés szerinti kötelezettségei is a biztosított irányában keletkeznek, de e kötelezettségének úgy tesz eleget, ha közvetlenül a károsult javára és kezéhez teljesít. A szándékos károkozás, illetőleg a szerződésben meghatározott súlyosan gondatlannak tekintendő károk esetén a biztosító jogosult arra, hogy az általa kifizetett kártérítést a biztosítottól visszakövetelje (regressz-jog). 127 A biztosító a károsulttal szemben hivatkozhat mindazokra a körülményekre, amelyek - a kárfelelősség körében - biztosítottjának mentesüléséhez vezethetnek, (pl. ha az általános polgári jogi felelősségről van szó, a biztosított mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható), vagy a kármegosztás alkalmazását jelentheti. A biztosító tehát „belép" a kárkötelembe, átveszi a károkozó-biztosított pozícióját, így

annak jogosultságait és kötelezettségeit. A károsultnak a biztosítóval szemben alanyi jogosultsága nincs. A biztosítónak érdeke fűződik ahhoz, hogy tudomása, vagy beleegyezése nélkül a károkozó ne vállaljon olyan fizetési kötelezettséget, amelyért végül is a biztosítónak kell helytállnia. ca) A károsult és a biztosított közötti egyezség a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha a biztosító tudomásul vette cb) A károsult által a biztosított ellen indított perben hozott ítélet lehet a biztosítóra kedvező, akkor, ha alaptalannak bizonyul a károsult igénye és azt a bíróság elutasítja. Ilyen esetben a biztosító jogi érdekei akkor sem szenvednek csorbát, ha a perről nem értesült és abban nem vett részt, miután fizetési kötelezettsége nem keletkezik. Abban az esetben, tehát, ha a károkozó felelősségével kapcsolatos jogvitában a bírósági ítélet elutasító, az ítélet hatálya kihat a biztosítóra is. Ha

az eljárás marasztaló ítélettel zárul, annak hatálya akkor hat ki a biztosítóra, ha a perben részt vett, akár a biztosított képviselőjeként, akár egyéb (pl. beavatkozói) minőségben Más a helyzet akkor, ha a biztosító a perről tudomást szerzett, de a biztosított képviseletéről, illetve a perbeli részvételről lemondott. Nyilvánvalóan nem érdemli meg ilyen esetben a jog védelmét és függetlenül az ítélet tartalmától (akár elutasító, akár marasztaló), az kihat rá [Ptk. 559. § (4) bek] A felelősségbiztosítási szolgáltatás körébe tartozik a biztosítotti jogvédelem. Prevenciós eszköz a regressz, azaz a megtérítési jog, amely a felelősségbiztosítás sajátossága. A regressz jog érdekellentétet keletkeztethet a biztosító és a saját biztosítottja között oly módon, hogy a biztosító a károsultnak kifizetett összeget saját biztosítottjától kérheti vissza. A jog csak a legsúlyosabb károkozói magatartásokhoz

fűzi, mégpedig abban az esetben jogosítja fel a biztosítót a visszatérítés követelésére, ha a károkozói magatartás szándékos vagy a szabályzatban megállapított súlyosan gondatlannak minősül. A szabályzat normatív módon rögzítheti, mit tekint súlyosan gondatlan magatrtásnak. 2. Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés A közúti forgalom résztvevői által elszenvedett károk biztosításának az igénye nemzetközi szinten már a múlt század közepétől olyan két- és többoldalú megállapodásokra vezetett, amelyben résztvevő tagállamok vállalták országaikban a kötelező biztosítás bevezetését. A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról rendelkező 171/2000. (X 13.) Kormányrendelet 2001 január 1 jétől hatályos, de sajátos módon érvényesül a meglévő szerződéseknél; • határozott időtartamú szerződésekre a megkötésük időpontjában hatályos rendelkezéseket kell

alkalmazni, 128 határozatlan időtartamú szerződések tekintetében visszaható hatályú a jogszabály, azaz rendelkezéseit alkalmazni kell, de a rendelet hatálybalépése előtt keletkezett károkra ez esetben is a káresemény időpontjában hatályos jogszabály az irányadó. A Ptk. 567 § (3) bekezdése a kötelező biztosítás vonatkozásában megengedi, hogy jogszabály a Ptk. biztosítási fejezetétől eltérjen, még akár a biztosított hátrányára is A kormányrendelet egyoldalúan kógens; sem a biztosított, sem a károsult hátrányára nem térhetnek el a felek. • 2.1 A szerződés sajátosságai A biztosítási kötelezettség minden magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartóját terheli. Üzembentartónak minősül a gépjármű tulajdonosa, vagy a telephely szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba (forgalmi engedély) bejegyzett üzembentartó. A biztosítási szerződés határozatlan időtartamra szólhat, s csak a

jogszabályban meghatározott esetekben köthető határozott időre. A biztosítási kötelezettség korlátozott mértékű: dologi károk esetén egy biztosítási eseményenként 500 millió Ft összeghatárig, személyi sérülés miatti károk esetén károsultanként 300 millió Ft összeghatárig kell hogy fedezetet nyújtson a felelősségbiztosítási szerződés. A jogszabály felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyekre nem terjed ki a felelősségbiztosítás. Nem terjed ki a károkozó gépjárműben utazóknál lévő azon vagyontárgyakra, amelyek nem a személyi használatot szolgálták. Továbbá a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárra sem, illetve az elmaradt haszonra sem. Pl házastársak utaznak együtt, akik mindketten biztosítottak, hiszen üzembentartók lehetnek. Ha a nem vezető házastárs sérül, annak dologi kárára, valamint a személysérülésből eredő elmaradt haszonra sem terjed ki

Nagyon fontos, hogy a szerződés területi hatálya túlnyúlik az ország hitárain, mert a jogszabályban meghatározott országok területére is kiterjed. A káresemény helye szerinti ország jogszabályai szerint áll fenn a felelőssége a gépjármű üzembentartójának. • • Az általános szerződési feltételt a jogi norma tartalmazza, a szerződés az alapján jön létre. A biztosító oldalán szerződéskötési kötelezettség áll fenn, de csak • • • addig az összeghatárig, amíg a biztosítási kötelezettség fennáll, a biztosító díjszabásának megfelelő ajánlatról van szó, továbbá az ajánlatot a felelősségbiztosítás jogi normában rögzített általános feltételei szerint tette a szerződő. Az üzembentartó ajánlatát a biztosító csak akkor utasíthatja vissza, ha: - az ajánlattevővel korábban már szerződéses kapcsolatban volt, de ezt az adott biztosító felmondta, vagy - az adott biztosítóval szemben korábban

fennálló szerződése a díj nem fizetése miatt megszűnt. A biztosító visszautasítási lehetősége a korábbi biztosítási időszakot követő 1 évig áll fenn A biztosítási szerződés megkötését a biztosítási kötvény vagy a biztosító által kiállított igazolólap (a folyamatos díjfizetéseket a csekk, vagy a biztosító által kiállított bizonylat) tanúsítja, amelyet a forgalmi engedéllyel kell együtt tartani. Lehetőség van arra is, hogy a biztosítási szerződés „szüneteljen", ha a gépjármű üzemen kívüli helyezéséről szóló hatósági tanúsítványt a biztosított bemutatja a biztosítónak. A 129 szünetelés a bejelentést követő hónap első napjától az újbóli üzembe helyezés napjáig, de maximum hat hónapig tarthat. 2.2 A kockázatviselés kezdete, megszűnése A jogszabály diszpozitív jelleggel az első biztosítási díj megfizetéséhez köti a kockázatviselés kezdetét. Csak a biztosító által

feljogosított személy elfogadó nyilatkozatával kezdődhet meg a biztosító kockázatviselés már a szerződés megkötését megelőzően. A gépjármű forgalomba helyezéséhez, pl szükséges a biztosító részéről a kockázatviselés elfogadása (előzetes fedezetigazolás), amelynek a kiadását követő 30 napon belül az üzembentartó köteles a biztosítási szerződést megkötni. A kockázatviselés megszűnése az általános szabályok szerint alakul de ha a szerződés érdekmúlással szűnik meg, forgalomból való kivonás, illetőleg a tulajdonjog-átszállása (adásvételi szerződés megkötése, öröklés megnyílása stb.) időpontjában szűnik meg a kockázatviselés. 2.3 A biztosítási díj A biztosítók határozzák meg, s lehetőségük van differenciált díjak alkalmazására. Így a biztosított kármentességi díjengedményben (bonus) részesülhet, vagy pótdíjat (malus) fizet a káresemények számához igazodóan. A biztosítót a díj

a kockázatviselés időtartamára illeti meg. A forgalmi engedélyre kötelezett jármű esetén a díjat előre kell megfizetni, de maximum negyedévre. Az első díj a szerződés létrejöttekor esedékes, a további díjak pedig annak az időszaknak az első napján, amelyre a díjfizetés vonatkozik. (A biztosítási időszak a naptári év) A díjfizetés elmaradása 30 nap elteltével a szerződés megszűnését eredményezi, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjat bírósági úton nem értényesítette. (nem lehet további 30 nappal meghosszabbítani a szerződés megszűnését, illetve a bírói út igénybevételét, mint a többi biztosításnál.) Ha a szerződéskötésre nem a tulajdonos-változás kapcsán kerül sor, a biztosított köteles bemutatni a megelőző biztosítási időszakra vonatkozó díjfizetések bizonylatait, s egyidejűleg megfizetni az elmaradt díjakat is. A

hátrálékként befizetett díj a kockázatviselést nem befolyásolja (azaz a biztosító ezen időszak károkozásaiért nem áll helyt!). 2.4 A károsult jogi helyzete A felelősségbiztosítás általános szabályaihoz képest a károsult kedvezőbb jogi helyzetben van, miután igényét közvetlenül a biztosítóval szemben is jogosult érvényesíteni. Ha egy káreseményből kifolyólag több károsult lép fel kárigénnyel, a limitált összegű felelősségbiztosításra tekintettel a jogszabály részletesen tartalmazza, hogyan kell eljárniuk a biztosítóknak. - Több azonos okból bekövetkezett, időben összefüggő káresemény egy biztosítási eseménynek minősül. Ha egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban több jogosult dologi kártérítési igénye meghaladja a dologi károkra káreseményenként meghatározott összeget, a kártérítési igények megtérítése az összes kártérítési igénynek a limitált összeghez viszonyított arányában

történik. - Kizárólag dologi károknál fordulhat elő olyan jogi helyzet, hogy a káreseményenként meghatározott összeg kimerül, s olyan károsult jelentkezik, akit a biztosító a 130 károsultnak fel nem róható okból figyelmen kívül hagyott. Ebben az esetben a biztosító köteles a biztosítási összeg újrafelosztásával megtéríteni a károsult kárát. Ha ismeretlen a károkozó, vagy nem rendelkezik felelősségbiztosítással a biztosítók által létrehozott közös alap, a Kártalanítási Számla [garanciaalap, amelyet a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) kezel] felé léphet fel igénnyel, vagy - amennyiben a károkozónak korábban volt biztosítása -, a biztosítási szerződés megszűnését követő 60 napon belül a volt biztosító köteles helytállni. A gyakorlatban sokszor elfordul, hogy vitás a biztosítók között, vagy a biztosító és a Kártalanítási Számla között, hogy melyik köteles a károsult felé helytállni. Az

uniós elvárásoknak megfelelő szabályozás szerint ilyen esetben a Kártalanítási Számla köteles megelőlegezni a kártérítési összeget, majd ezt követően jogosult a károkozó biztosítójával elszámolni. Károsult köteles a káreseményt 30 napon belül bejelenteni a biztosítónak (Kártalanítási Számlának), mert ennek elmulasztása esetén a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a biztosítóval szemben nem alkalmazhatóak (kiv. önhibán kívüli késedelem), s valamennyi lényeges adatot, információt átadni. 2.5 A biztosított jogi helyzete Biztosítottnak minősül a gépjármű üzembentartója és vezetője (pl. utóbbi esetben a jogosult engedélye nélküli vezető is). A biztosított 8 napon belül köteles a káreseményt bejelenteni. valamint azt is, ha a káreseménnyel kapcsolatban ellene peres vagy nem peres eljárás indult. A biztosító jogosult ebben az eljárásban a biztosított képviseletét ellátni. Ha a károsult nem él a

jogszabályban biztosított lehetőséggel a jogi helyzete az általános szabályok szerint alakul. Ha a károsult a biztosító ellen lép fel közvetlenül, de a limitált biztosítási összegre tekintettel igénye teljes egészében nem nyer kielégítést, szintén fordulhat a károkozóval szemben. A károkozó ilyen esetben már nincs lehetősége a biztosító helytállását kérni. A jogszabály szerint, ha a jogvita a károsult és a biztosító (Kártalanítási Számla) között folyik az elutasító ítélet hatálya kiterjed a biztosítottra, következésképpen a marasztaló ítélet hatálya tehát csak akkor, ha a perben részt vett. 5. 6 A megtérítési (regressz) jog A jogszabály rögzíti azokat az eseteket, amikor a biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, valamint a Nemzeti Iroda az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti. Kiemelést érdemel: - A jogellenes és szándékos károkozás; - A jogosult engedélye

nélküli vezetés; - A gépjárművezetésre jogosító engedély (igazolvány) hiányában, alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban történő vezetés. Ezekben az esetekben attól a személytől is megtérítést lehet követelni, ak a vezetést ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a gépjárművezetői engedély meglétét alapos okból feltételezték, a vezető alkoholos vagy hasonlóan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel (alkoholos befolyásoltságnak tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint, illetve a 0,5 mg/1 értéket meghaladó légalkoholszint) 131 - Ha a Kártalanítási Számla terhére történt a kárrendezés vagy a biztosító a díjnemfizetés miatt megszűnt szerződés alapján kénytelen helytállni, az üzembentartótól követelhető vissza a kifizetett kárösszeg, illetve valamennyi felmerült költség. A biztosító megtérítési

jogosultsága egyes megtérítési okoltnál összegszerűen limitált, amelynek mértéke függ az ilyen módon szankcionált magatartás jellegétől is. 132 27. HELYISÉGBÉRLET 1.Gazdasági funkció Az üzletek, irodák, műhelyek és más rendeltetésű, nem lakás céljára szolgáló helyiségek birtoklása és használata mindig fontos gazdasági pozíciót, vagyoni értékű jogosultságot jelentett, ami a vállalkozások és a társaságalapítások korában - mely megnövekedett helyiségigénnyel párosult - tovább erősödött. A vállalkozások kialakításához és folytatásához ugyanis mindenekelőtt terület, helyiség kell, és az sem mindegy, hogy ez a bizonyos terület vagy helyiség hol fekszik. A helyiség fekvése igen komoly, pénzben kifejezhető értéket képvisel. Jelenleg hatályos jogforrás a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII törvény 2. A

helyiségbérleti szerződés fogalma, jellege A helyiségbérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a helyiséget a bérlő használatába adni, a bérlő pedig köteles a helyiség használatáért, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásért helyiségbért fizetni. A Ptk 434. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezésből, miszerint „a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre", megállapítható,hogy a helyiségbérleti szerződés (miként a lakásbérleti szerződés is) konszenzuál szerződés, azaz a felek megállapodása elegendő a kötelem létrejöttéhez. A helyiség egyidejű átadása vagy át nem adása nem befolyásolja a jogviszony keletkezését. 3. A helyiségbérleti jogviszony keletkezése 3.1 Szerződéssel A helyiségbérleti jogviszony a helyiségre vonatkozó bérleti szerződés megkötésével jön létre. A szerződés alaki és tartalmi kellékeit illetően

különbséget kell tenni az önkormányzati tulajdonban álló helyiségek, valamint a magántulajdonban (társasági, szövetkezeti, társasházi tulajdonban) lévő helyiségek bérbeadása között Az önkormányzati tulajdonban lévő helyiségek bérleti szerződésére vonatkozóan az önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések az alapvetően meghatározóak. Az önkormányzati rendelet határozza meg azt, hogy a bérleti jogot milyen tevékenység folytatására lehet megszerezni, kik lehetnek bérlők, bérlőtársak, milyen feltételek mellett lehet más személyt befogadni a lakásba, a bérleti jogot milyen feltételekkel lehet átruházni stb. Az önkormányzati helyiségek bérletére vonatkozó bérbeadó és bérlő közötti megállapodás legfőbb feltételeit, lényeges tartalmi elemeit tehát az önkormányzati (helyi) rendelet határozhatja meg azzal, hogy a törvény kógens szabályai természetesen feltétlenül érvényesülnek. A helyi jogszabályok

alkalmazása nemcsak a szerződő felekre, hanem más hatóságokra is kötelező erejű. A törvény az önkormányzati helyiségek vonatkozásában az írásbeliséget kötelezővé tette. Az önkormányzati tulajdonú helyiségek bérleti szerződését tehát érvényesen csak írásban lehet megkötni. (Ez a formai kötöttség érvényesül az állami tulajdonban álló helyiségek bérletére vonatkozóan is.) A magántulajdon lévő helyiségek (ideértve a már korábban is jelzett társasági, szövetkezeti vagy társasházi tulajdonban lévő helyiségeket is) esetén sem tartalmilag, sem alakilag ilyen 133 megkötöttségek nem érvényesülnek. Az ilyen helyiségek körében a bérbeadót megilleti a szabad bérbeadás joga, a felek a a bérleti szerződés tartalmi elemeit, a bérbeadás feltételeit szabadon állapíthatják meg: Nincs formai kényszer sem, tehát a magántulajdonban álló helyiségekre vonatkozó megállapodás létrejöhet szóban, írásban és

ráutaló magatartással is. A helyiségbérleti szerződés legfontosabb tartalmi elemei: • • • a bérbeadó és a bérlő (bérlőtársak) megnevezése, személyi adatai, h) a helyiség megjelölése (alapterület, műszaki állapot, elvégzendő munkák stb.), a használat jogcíme (bérleti, bérlőtársi jogviszony), • • a szerződés időtartama (határozott vagy határozatlan idejű, esetleg feltétel bekövetkezéséig szóló), a helyiség átadásának feltételei, és időpontja, • a helyiségbér összege és a fizetés időpontja. A fizetendő helyiségbérben a szerződés megkötésekor kell a feleknek megállapodnia. A bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg azt is, hogy a helyiségbér magában foglalja-e a bérbeadó által nyújtott külön szolgáltatások (vízellátás, csatornahasználat, felvonóhasználat, központi fűtés, kapunyitás, rádió- és televízióadók vételének biztosítása stb.) díját is, vagy azokat

külön kell megfizetni. A helyiségbért pénzben kell megfizetni (nem minősül tehát bérfizetésnek, ha a bérlő valamilyen munkát végez a használat fejében). Önkormányzati helyiség bérleti díjának mértékét nem kell önkormányzati rendeletben meghatározni, ami azt jelenti, hogy a felek a helyiségbér összegében önkormányzati helyiség esetén is szabadon állapodhatnak meg. Magántulajdonban álló helyiségek bérletére nézve természetesen szabad bérmegállapítási jog érvényesül. A helyiségbér módosítására a felek megállapodással bármikor jogosultak. Megállapodás hiányában a bíróságtól lehet kérni a helyiségbér módosítását A bíróság jogerős határozatáig a helyiségért a korábban fizetett helyiségbért kell megfizetni. • • • • a használat módja és terjedelme (pl a bérlő a helyiségen kívül mit jogosult használni), a feleket terhelő karbantartási kötelezettség (pl. a bérlő által a saját

költségén a helyiség használatra alkalmassá tételéhez vagy egyébként elvégzendő munkák megjelölése és azok elvégzésének határideje, vagy a bérleti jog megszűnésekor az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége stb.), a bérlő által befogadható személyek megjelölése, határozatlan időre kötött szerződés esetén a bérbeadónak az a joga, hogy a szerződést cserehelyiség biztosítása és a törvény 24. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott esetek fennállása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet. 3.2 Jogutódlással A helyiségbérleti jogviszony nemcsak szerződéskötéssel, hanem jogutódlással is keletkezhet. A helyiségbérleti jogot a kiskereskedelmi. a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról szóló 1990. évi LXXIV törvény alapján megszerző egyéni vállalkozó, továbbá kizárólag

természetes személyek részvételével működő közkereseti társaság, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság a privatizációval érintett vállalat jogutódjaként folytathatja. Abban az esetben. ha a bérlő gazdasági társaságot vagy szövetkezetet alapít, vagy a bérlő társasággá, vagy szövetkezetté átalakul, akkor a társaság illetve a szövetkezet a jogutód, amely a jogviszonyt szerződő félként folytathatja. 134 4. A helyiségbérleti jogviszony alanyai A bérbeadó és a bérlő. Mindkét pozícióban bárki szerepelhet alanyként Természetes személy ugyanúgy, mint jogi személy, egyéni vállalkozó ugyanúgy, mint gazdasági társaság. Mind a bérbeadói, mind a bérlői oldalon több személy is szerepelhet a jogviszonyban. Ha a bérlői oldalon több személy vesz részt a jogviszonyban bérlőtársakról beszélünk. A bérlőtársi jogviszony létrejöhet úgy, hogy a helyiséget eredendően több személy együttesen

veszi bérbe a bérbeadótól. Létrejöhet azonban bérlőtársi jogviszony oly módon is, hogy a helyiségre vonatkozóan eredetileg egy, önálló bérlő már jogviszonyt létesített és később kíván hozzá csatlakozni és bérlőtársi jogviszonyba lépni egy másik bérlő (vagy bérlők). Önálló bérlet esetén bérlőtársi jogviszony akkor létesíthető, ha ebben a bérbeadó és a bérlő, valamint a leendő bérlőtárs megállapodnak. Ez a rendelkezés a házastársakra is kötelező, ha bérlőtársi jogviszonyt akarnak létrehozni. Önkormányzati helyiség esetén azonban a bérbeadó nem köteles a bérlő házastársával bérlőtársi szerződést kötni. Önkormányzati és állami tulajdonú helyiség esetén a bérlőtársi szerződést kötelező írásba foglalni, míg más tulajdonú helyiségnél a bérlőtársi jogviszony - csakúgy, mint a bérlői jogviszony - létrejöhet szóban írásban és ráutaló magatartással egyaránt. Önkormányzati

(állami) tulajdonú helyiségeknél a bérlőtársi jogviszony a bérleti jog folytatása során is létrejöhet. A bérlő halála esetén - ha a bérlő vállalkozói igazolványhoz nem kötött tevékenységet folytatott - a bérleti jog folytatására jogosult - eltérő megállapodás hiányában - a bérlő házastársa, gyermeke. jogszerűen befogadott gyermekétől született unokája és szülője. A helyiségbérleti jogot az azonos sorrendben jogosultak bérlőtársként folytathatják Bérlőtársi jogviszony esetén a helyiséget több bérlő együttesen bérli. Jogaik és kötelezettségeik belső viszonyukban egyenlőék. Jogaikat együttesen gyakorolhatják, kötelezettségük a bérbeadóval szemben egyetemleges. A bérlőtársak egyenlő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezés diszpozitív szabály, tehát ettől a bérlőtársak eltérhetnek és jogaik és kötelezettségei arányát - kizárólag belső viszonyukban

megváltoztathatják. A bérlőtársak ilyen tartalmú „belső" megállapodása a bérbeadóra nem hat ki. Annak azonban nincs akadálya, hogy a bérbeadóval is eltérő teherviselésben állapodjanak meg. A bérlőtársak csak együttesen jogosultak - a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával - albérleti jogviszonyt létesíteni, illetve a helyiségbe más személyt befogadni. Ugyancsak együttesen jogosultak a bérlőtársak arra, hogy a helyiséget elcseréljék, a helyiségbérleti szerződést a bérbeadóval megszüntessék, illetve a helyiségbérleti szerződést felmondják. 5. A helyiségbérleti jogviszony tárgya A nem lakás céljára szolgáló helyiség, amely kizárólag ipari, építőipari, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, kereskedelmi, tárolási, szolgáltatási, igazgatási. honvédelmi, rendészeti, művelődési, oktatási, kutatási, egészségügyi, szociális, jóléti és más gazdasági célra szolgál. Helyiség csak ingatlanban lehet. A

létesítmény (épület) akkor ingatlan, ha a földdel olyképpen van tartósan egyesítve, hogy elválasztással az építmény elpusztulna, illetőleg értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne. A konténerek, pavilonok, bódék akkor sem minősülnek helyiségnek, ha azok a földhöz rögzített, tartósan kialakított, közművekhez csatlakoztatott építmények, mivel a földterületbe való mechanikus bekapcsolás ellenére is megtartják ingó jellegüket. A vitrinekre, kirakatokra ugyancsak nem a helyiségbérlet, hanem a dologbérlet szabályait kell alkalmazni.Lehetőség van arra is, hogy lakást nem lakás céljára használjanak vagy bérbe adjanak. A tulajdonost megilleti az a jog, hogy lakását egészben vagy részben nem lakás (általában iroda, rendelő, üzlethelyiség) céljára bérbe adja, illetőleg saját maga nem lakás céljára használja. Minden esetben a lakás használatának jogcíme dönti el, hogy a lakásbérletre avagy a

helyiségbérletre vonatkozó szabályok az irányadóak. 6. A helyiségbérleti jogviszony tartalma 135 6.1 A bérbeadó jogai és kötelességei A bérbeadó a helyiséget a szerződésben meghatározott feltételekkel és időpontban köteles a bérlőnek átadni. A jogviszony fennállása alatt a bérbeadó köteles gondoskodni az épület állagának karbantartásáról, az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról, a közös használatra szolgáló helyiségek állagában és berendezéseiben keletkezett hibák megszüntetéséről. Ha a bérbeadó e - szerződésben vagy jogszabályban előírt - kötelezettségeit nem vagy nem megfelelően teljesíti, a bérlő szavatossági igényekkel léphet fel. Lehetőség van azonban arra is, hogy a bérbeadót terhelő kötelezettségek teljesítésére a felek eltérően állapodjanak meg. Ennek megfelelően a bérlő elvégezheti a bérbeadót terhelő munkát költségeinek egészben vagy részben

történő megtérítése ellenében, illetőleg a bérlő a helyiségbér ellenében is elvállalhatja a bérbeadót terhelő munkák elvégzését, és ebben az esetben a bérlő nem fizet helyiségbért a költségei megtérüléséig. A bérbeadó jogosult a helyiségbérleti jogviszony fennállása alatt az épület átalakítására, korszerűsítésére, bővítésére, felújítására, ha ezek nem eredményezik a helyiség megsemmisülését. A bérbeadó jogosult ellenőrizni a helyiség rendeltetésszerű használatát. Amennyiben az ellenőrzés során rendeltetésellenes használatot állapít meg, ez megnyitja a bérbeadó felmondási jogát illetőleg az esetleges kárigényeinek érvényesítéséhez való jogát. A bérbeadót megilleti a helyiség használatáért és az általa nyújtott egyéb szolgáltatásokért megállapított helyiségbér. 6.2 A bérlő jogai és kötelezettségei A bérlő köteles az általa használt helyiségért és a bérbeadó által

nyújtott szolgáltatásokért járó helyiségbért megfizetni, a helyiséget a jogviszony teljes tartama alatt rendeltetésszerűen használni, a jogviszony megszűnésekor pedig a helyiséget a bérbeadónak visszaadni. Ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a bérlő köteles gondoskodni a helyiség burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartásáról. pótlásáról, cseréjéről A bérlő jogosult a helyiség átalakítására és korszerűsítésére, amennyiben erre nézve a bérbeadóval megállapodnak. A megállapodásnak tartalmaznia kell azt is, hogy e munkák elvégzésének költségei melyik felet terhelik. Azért szükséges az ilyen munkák elvégzésére és azok költségeinek viselésére vonatkozóan külön megállapodni a bérbeadóval, mivel a bérlőt a helyiség átalakítása, korszerűsítése esetén jogszabályon alapuló bérbeszámítási jog nem illeti meg. A bérlő a helyiség bérleti jogát a bérbeadó

hozzájárulásával másra átruházhatja vagy elcserélheti. A helyiség bérleti jogát el lehet cserélni másik helyiség bérleti jogára; de lehetőség van arra is, hogy a bérlő helyiségbérleti jogát másik helyiség tulajdonjoga ellenében ruházza át. Ebben az esetben mind a bérleti jog átruházásáról, illetve cseréjéről szóló szerződést, mind a bérbeadó hozzájárulását írásba kell foglalni. (Önkormányzati helyiség esetében a hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendeletben kell meghatározni.) A szerződés megszűnése után a bérlő köteles a helyiséget és berendezéseit - a szerződésben meghatározott állapotban - a bérbeadónak visszaadni. Megilleti viszont a bérlőt az elvitel joga Ez a jog a berendezési tárgyakra akkor vonatkozhat, ha a bérlő saját költségén létesítette és az állag sérelme nélkül leszerelhető. 136 7. A helyiségbérleti jogviszony megszűnése A helyiségbérleti szerződés megszűnik,

ha 1. a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik, 2. a helyiség megsemmisül, 3. a bérlő meghal és nincs a helyiségbérleti jog folytatására jogosult személy, 4. a bérlő a helyiséget elcseréli, 5. a bérbeadó vagy a bérlő él a felmondási jogával, 6. a bérlő helyiségbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti, 7. a bérlő helyiségbérleti jogviszonyát hatósági határozat szünteti meg, 8. a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították, 9. a gazdasági társaság vagy más jogi személy bérlő jogutód nélkül megszűnik, 10. a bérlőnek a helyiségben végzett tevékenységhez szükséges egyéni vállalkozói igazolványát visszavonták, vagy azt a bérlő visszaadta. A határozott időre szóló vagy valamely feltétel bekövetkezéséig tartó helyiségbérleti jog pedig a szerződésben meghatározott idő elteltével, illetőleg a feltétel beálltával szűnik meg. A helyiségbérleti szerződést mind a

bérbeadó, mind a bérlő írásban felmondhatja. 7.1 A bérbeadó felmondási joga A bérbeadó felmondási jogát gyakorolhatja a bérlő valamilyen negatív magatartása miatt (mintegy szankciós jelleggel) vagy attól függetlenül - szabadon - is. Ha a bérlő magatartása szolgál alapul a helyiségbérleti szerződés felmondására, a bérbeadó a felmondási jogát attól függetlenül gyakorolhatja, hogy a helyiség önkormányzati. állami vagy magántulajdonban áll, és annak sincs jelentősége, hogy a helyiségbérleti jogviszony határozatlan időre, határozott időre vagy feltétel bekövetkezéséig szól. A bérbeadó a bérlő magatartására alapítottan akkor mondhatja fel a szerződést. Ha 1. a bérlő a helyiségbért a fizetésre megállapított időpontig nem fizeti meg, Ha a bérlő a bérfizetésre megállapított időpontig a helyiségbért nem fizeti meg, a bérbeadó köteles a bérlőt - a következményekre figyelmeztetéssel - a teljesítésre

írásban felszólítani. Ha a bérlő a felszólításnak 8 napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további 8 napon belül írásban felmondással élhet. A felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat, és a felmondási idő nem lehet rövidebb 15 napnál. A felmondási jog gyakorlása mellett a bérbeadó a bérhátralék megfizetését és a késedelembe esés időpontjától számított kamatot követelheti. 2. a bérlő a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt egyéb lényeges kötelezettségét nem teljesíti, Ha a bérlő a helyiség karbantartására, felújítására, avagy rendeltetésszerű használatra alkalmassá tételére szerződésben kötelezettséget vállalt és azt nem teljesíti, ez ugyanúgy okot adhat a felmondásra, mint a bér nem fizetése. Ebben az esetben a bérbeadó a felmondási joga gyakorlása előtt ugyancsak köteles a bérlőt írásban felszólítani határidő tűzésével a kötelezettségei

teljesítésére és csak amennyiben a bérlő ezt a határnapot is elmulasztja, akkor van lehetősége a bérbeadónak. hogy az elmulasztott határnapot követő 15 napon belül a 137 szerződést felmondja. A felmondás ebben az esetben is az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet. 3. a bérlő vagy a helyiséget vele együtt használó személyek a bérbeadóval vagy az épületet használó más személyekkel szemben az együttélés követelményeivel ellentétes. botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak, 4. a bérlő vagy a helyiséget vele együtt használó személyek a helyiséget, a közös használatra szolgáló helyiségeket, illetőleg területet rongálják vagy rendeltetésükkel ellentétesen használják. Ezekben - a magatartási normákat sértő - esetekben a bérbeadó köteles a bérlőt - a következményekre figyelmeztetéssel - e magatartás megszüntetésére a

tudomásra jutástól számított 8 napon belül írásban felszólítani. A magatartás megismétlésétől vagy folytatásáról számított 8 napon belül a bérbeadó a szerződést felmondhatja. A felmondás a hónap utolsó napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet. A bérbeadót megilleti a szabad - indokolás nélküli - felmondási jog is. A bérbeadó a határozatlan időre kötött szerződést - ha a felek másként nem állapodtak meg cserehelyiség biztosítása nélkül és a fentebb részletezett esetek felmállása nélkül is felmondhatja. A felmondási idő azonban egy évnél rövidebb nem lehet (Önkormányzati helyiség esetén - amennyiben a bérbeadó cserehelyiséget nem biztosít - a felmondási idő öt évnél rövidebb nem lehet.) A felek a szerződéskötéskor megállapodhatnak abban, hogy a bérbeadó a felmondási jogát csak cserehelyiség biztosítása mellett, avagy csak a bérlő által tanúsított valamilyen negatív

magatartás esetén gyakorolhatja. Abban az esetben azonban ha ilyen feltételben nem állapodtak meg, a bérbeadó bármikor felmondhatja a szerződést, de ilyenkor a felmondási idő egy évnél rövidebb nem lehet. A helyiségbérleti jogviszony bérbeadó általi megszüntetésének van még egy módja, nevezetesen, mikor a bérbeadó a határozatlan időre szóló helyiségbérleti szerződést úgy mondja fel, hogy egyidejűleg ugyanazon a településen megfelelő cserehelyiséget ajánl fel a bérleti jogviszony létesítésére. Ebben az esetben a felmondási idő három hónapnál rövidebb nem lehet A kritikus pont általában a felajánlott helyiség „megfelelőségének" kérdése. A cserehelyiség akkor megfelelő, ha a bérlő az előző helyiségben gyakorolt tevékenységét hasonló körülmények között folytathatja. A hasonló körülmények közötti tevékenység gyakorlásnak objektív és szubjektív tényezői vannak. Ilyen tényezők például a régi

és a cserehelyiség alapterülete, műszaki állapota, településen belüli fekvése, stb. A felajánlott helyiség akkor is megfelelőnek minősül, ha a helyiségek közötti eltérést a felajánlott helyiség más előnye kiegyenlíti. Amennyiben a körülmények - a felajánlott helyiség rovására - nem tekinthetők hasonlónak, arra is lehetősége van a bérbeadónak, hogy a különbséget megfelelő pénzösszeggel egyenlítse ki. A kötelezettség viszont az, hogy a felmondási idővel egyidejűleg kell a másik megfelelő helyiséget felajánlani. Arra nincs lehetőség, hogy a cserehelyiség elfoglalása után alakítsa ki a bérbeadó a cserehelyiség megfelelőségét. Szintén a bérbeadót terheli az a kötelezettség, hogy a felajánlott másik helyiség bérelhetőségét, azaz a helyiségbérleti szerződés megkötésének lehetőségét a felmondással egyidejűleg igazolja. 7.2 A bérlő felmondási joga A bérlő a határozatlan időre kötött

helyiségbérleti szerződést bármikor írásban felmondhatja. A bérlő felmondása a hónap utolsó napjára szólhat és a felmondási idő 15 napnál rövidebb nem lehet. 138 7.3 A helyiségbérleti jog folytatása A helyiségbérleti jogviszony megszűnik, ha a bérlő meghal és nincs a helyiségbérleti jogviszony folytatására jogosult személy. A helyiségbérleti jog folytatására csak az a személy jogosult, akinek ezt a jogát a törvény elismeri. (Nincs jogi lehetőség arra, hogy a bérlő végintézkedéssel rendelkezzen a helyiségbérleti jogáról, és valakire „ráhagyja" azt A helyiségbérleti jog ugyan forgalomképes vagyonértékű jog, de az örökhagyó vagyonába nem tartozik bele.) Az egyéni vállalkozói igazolvány alapján tevékenységet folytató bérlő halála után az özvegye és az örököse folytathatja a bérleti jogot, feltéve, ha a helyiséget továbbra is arra a célra használja, mint a bérlő. A vállalkozói

igazolványhoz nem kötött tevékenység esetén pedig csak a bérlő házastársa, gyermeke, jogszerűen befogadott gyermekétől származó unokája, valamint szülője jogosult a bérleti jogot folytatni, de itt is csak abban az esetben, ha a helyiséget továbbra is arra a célra használja, mint a bérlő. 139