Egészségügy | Gyógyvizek » Emésztőrendszeri panaszok, betegségek és egyes gyógyvizek szerepe kezelésükben

Emésztőrendszeri panaszok, betegségek és egyes gyógyvizek szerepe kezelésükben Az emésztőrendszeri betegségek és panaszok egy részének kezelésére több mint száz éve ajánlják az orvosok, és használják a betegek azokat a gyógyvizeket, amelyek a szulfátos, keserűsós, glaubersós, valamint a kénes vizek csoportjába tartoznak. A belekben a keserűvizek és a glaubersós vizek hatásmódját szulfáttartalmuk, illetve a szulfát élettani tulajdonságai határozzák meg – írja Schulhof Ödön az 1957-ben megjelent, Magyarország ásvány- és gyógyvizei című klasszikus monográfiájában. A hatás lényege az, hogy a szulfát a belekből igen nehezen szívódik fel, legnehezebben a magnéziumszulfát – keserűsó –, és a legerősebben ez a só gátolja ugyanakkor a belekből történő vízfelszívódást is. A belekben megnövekvő folyadékmennyiség az egyik tényezője a szulfátos gyógyvizek székletürítést megindító, székrekedést

megszüntető hatásának. Másrészt a bőséges folyadék átmossa a bélcsatornát, leoldja a belek faláról a gyulladásos váladékot, a baktériumokat és ezek eltávolítása révén enyhíti a hurutos panaszokat, tüneteket is. A hashajtó hatás kialakulásában fontos szerepet játszik a gyógyvízben lévő keserűsó, glaubersó koncentrációja is, a hipertóniás ásványvíz ugyanis előbb jelentős mennyiségű folyadékot tart vissza a bélben, ezáltal felhígul és közben izotóniássá válik, ekkor alakul ki a szulfátion rossz felszívódó képességének és a bőséges folyadék mennyiség bélfalra gyakorolt nyújtó-feszítő hatásának következtében a székletürítés. Az erősen hipertóniás vizek csak hosszú csak hosszú órák alatt fejtik ki hatásukat, a közel izotóniás – csapvízzel hígított – gyógyvizek elfogyasztása után már 1-2 órával megoldódik a székrekedés. A hipertóniás vagy izotóniás gyógyvíz használatát a

kezelőorvos dönti el figyelembe véve a kívánt hatás bekövetkeztének sürgősségét. A hashajtóhatás nemcsak az összetételtől, hanem a szulfát mennyiségétől is függ. A hashajtáshoz mintegy 3 g szulfát jelenlétére van szükség, ez határozza meg, hogy egyszeri hashajtás eléréséhez a különféle gyógyvizekből milyen mennyiségre van szükség, például a Hunyadi János gyógyvízből 1dl, ebben 3 g szulfát van. A keserűvizek a bélben nyálkahártya vérbőséget is előidéznek, fokozzák a bélnedv termelését és a nyák-elválasztást. Hurutos állapotban a bélfalat nem izgató, a gyulladást nem súlyosbító izotóniás, vagy hipertóniás vizek ajánlottak, különösen előnyösek ilyenkor hashajtásra is a glaubersós gyógyvizek, a Hunyadi János és a Mira gyógyvíz, amelyek a hurutos állapotok kezelésére is alkalmasak. Hatásuk csak részben alapul fiziko-kémiai tulajdonságon, nyilván szerepet játszik a kedvező eredményben a

gyógyvízben oldott kalcium és szulfát gyulladáscsökkentő képessége is. A nehezen felszívódó ionok által visszatartott folyadék a bélfalat leöblíti, a baktériumokat és toxinokat továbbviszi magával és kiüríti, ezáltal javulnak a bél erjedéses, vagy rothadásos folyamatai, a kóros bomlástermékek nem kerülnek felszívódásra, hanem eltávoznak. A hurutos belekben a rendellenes bakteriális tevékenység eredményeként keletkező gázok meteorizmust és ezzel járó kellemetlen panaszokat okoznak, amelyek esetenként nehézlégzésben, szívpanaszok formájában jelentkeznek. Az állapotot előidéző ok tisztázása után idejében elrendelt glaubersós gyógyvíz a tüneteket hatásosan megszünteti, csökkenti. Egyszeri hashajtásra a Hunyadi János glaubersós gyógyvízből, valamint a Ferencz József keserűvízből 1 dl elfogyasztása ajánlott, az utóbbit célszerű 1 dl vízzel hígítva, akkor gyorsabb lesz a hatás. A bélrenyheség tartós

kezelésére a Ferencz József keserűvízből naponta 1-2 dl ajánlott. A Parádi kénes gyógyvízben lévő kén – szulfid – hatására a bélmozgások gyorsulnak, ezáltal következik be a székletürítés, és székrekedés megoldódása. A Parádi kénes gyógyvíz a bélrenyheség kezelésének, illetve a székrekedés egyszeri megoldásának hatásos eszköze, 1-2 dl elfogyasztása már meghozza a kívánt eredményt. A glaubersós gyógyvizek igen jó hatásúak bizonyos epebetegségekben is. A glaubersó hatására emberben és állatokban is fokozódik az epeelválasztás a májban. Másrészt a koleretikus hatáson kívül ezeknek a gyógyvizeknek kolagóg, epehólyag kiürítő hatásuk is van, a keserűsót és glaubersót tartalmazó gyógyvizek elfogyasztása után az epehólyagban pangó epe kiürül, megszűnik az epepangás. Ezeket a változásokat számos emberi megfigyelés, duodenális szondázás és ezáltal nyert epefolyadék elemzése igazolta. A Mira

glaubersós gyógyvízből az epeutak és epehólyag betegségeinek kezelésére naponta 12 alkalommal 2-3 dl elfogyasztása javasolt, idült panaszok befolyásolására 4-6 héten át célszerű folytatni az előbbi mennyiségek fogyasztását. A Hunyadi János glaubersós gyógyvízből naponta 2-3 dl elfogyasztása ajánlott epehólyag működési zavarok kezelésére. A Parádi kénes gyógyvíz elfogyasztása után 15 perc múlva kíméletes epehólyag összehúzódás következik be, ezért ez a gyógyvíz is eredményesen használható az epepangás megszüntetésére, az epepangással járó panaszok kezelésére. Ehhez elegendő egy pohár testhőmérsékletű Parádi kénes gyógyvizet elfogyasztani lassan, kortyonként éhgyomorra. A kolagóg és koleretikus hatással bíró gyógyvizek nemcsak az epebántalmak egy részének gyógyításában, kezelésében használhatók sikeresen, hanem az epekövesség megelőzésében is. A pangó, hosszabb ideje az epehólyagban

tárolt epefolyadék bekoncentrálódik, ennek következtében a koleszterint oldatban tartó képessége csökken és koleszterin kristályok csapódhatnak ki az epében, amelyekre epefesték és további koleszterin rakódik és kialakul az epekő. Az étkezések, illetve a szulfátos és kénes gyógyvizek hatására bekövetkező rendszeres epehólyag kiürülés nyilvánvalóan megakadályozza ezt a folyamatot. Ráadásul az epehólyag kiürülése után a hólyagba áramló friss, epesavakban gazdag epefolyadéknak még igen jelentős a koleszterinszint oldatban tartó kapacitása és csak jó néhány óra múlva következik be az epekőképződés kockázatát elérő koleszterin koncentrációnövekedés. A Hunyadi János és Mira glaubesós, illetve a Parádi kénes gyógyvízzel végzett ivókúra az epekőképződés megelőzésében is hatásos tényező