Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Alexis de Tocqueville - A régi rend és a forradalom

Alexis de Tocqueville A régi rend és a forradalom Bevezetés Tocqueville élete Alexis de Tocqueville Verneuileben született 1805. július 29 én Szülei: HerveBonaventure Clerel de Tocqueville, és Louise Le Peletier de Rosanbo Testvérei: Hippolyte, és Edouard voltak. Gyermekkoráról nagyon keveset tudunk, de tudjuk, hogy arisztokrata nevelést kapott, középiskoláit Metzben végezte, és Párizsban jogot tanult. Rengeteget utazott, például 1826 decemberében Olaszországba látogatott, több Francia városban is járt. 1830 augusztusától Amerikában élt, 1832 márciusában tért haza Franciaországba. 1833ban Angliába látogatott először. Újra Angliába, és Írországba látogatott 1835 áprilisától augusztusáig Ezt az időt tanulással töltötte. Az 1848as francia forradalom után a nemzetgyűlésbe választották, ahol a monarchista párthoz csatlakozott. 1849ben a külügyi tárcát kapta meg Feltehetően emiatt nem tudta Kossuth Lajos és az emigránsok

ügyét felkarolni, félve pozíciója elvesztésétől, és félt, hogy a keleti kérdés újra be fog következni. Fő művei: La démokrratie en Amerique, amelyet 1835ben Párizsban írt meg, magyarra fordítota Fábián Gábor 1843-43ban. Historie philosophique du régne de Louis XV, amelyet 1847ben írt Croup d’oeil sur le régne de Louis XIV, ezt 1850ben írta. L’ancien régime et la révolution amelyet 1856ban fejezett be. Ouvres complétes amely 9 kötetből állt, és 1860tól 1866ig dolgozott rajta. 1 Tocqueville utolsó napjai Alexis de Tocqueville 1859. április 16-án halt meg Cannes-ban Tocqueville korán halt meg, 53 éves korában. Valamilyen tüdőbetegségben szenvedett, tuberkulózisban vagy tüdőrákban Mellkasi panaszai gyakran visszatértek életében; némely megterhelő amerikai utazása (például 1831 decemberében az út nehéz, Tennessee-re eső szakasza alatt bekövetkezett súlyos balesete) hozzájárult ebbéli állapotához. 1850-ben, 1853-ban és

1854-ben súlyosabb, 1857-ben enyhébb lefolyású roham kínozta. Ilyenkor klímaváltozást javasoltak neki, mert felső Normandia ködös 1 Révai Nagy Lexikona XVIII. Kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság 1925ös kiadásának és a http://www.tocquevilleorg/chap1htm weblapnak a segítségével (fordította Pető Bálint) és nyirkos levegője nem tett jót egészségének(a Tocqueville kastély csak néhány mérföldre fekszik Cherbourgtól). 1850-ben Tocqueville-ék délre utaztak, Sorrentóba, 1853-ban pedig Tours-ba, ahol nekifogott a Régi rend írásának. 1858 júniusában egyik tüdejében tüdővérzés következett be. Hat hét elteltével kezdett felépülni; kora augusztusban Tocqueville-ék néhány angol barátjukat látták vendégül. Tocqueville asszony maga is beteg volt, ágyhoz kötötte a bronchitis, mely súlyos és krónikus torokgyulladással társult. Valamikor szeptember 10-e körül Tocqueville-ék felszálltak a Párizsba

tartó vonatra, ahol aztán kevés baráttal tudtak csak találkozni, mivel inkább Dr. Gabriel Andral-lel konzultáltak, aki a korban nagy hírű orvos volt Dr. Andral különféle otthon alkalmazandó gyógymódokat írt elő Tocqueville-ék úgy számoltak, hogy október 8-a táján visszatérhetnek Párizsba, s ott tölthetik a telet. Erre azonban már nem kerülhetett sor. „Kellemetlen fájdalmat érzek a mellkasomban”, írta barátjának, Alexandre Freslonnak Tocqueville Párizsból október 11-én; október 22-én pedig azt írta Robert Hyde Gregnek, hogy meglehetősen elesettnek érzi magát, és hogy úgy határoztak, a következő néhány hónapot Cannes-ban töltik. A sors különös egybeesése, hogy Lord Henry Brougham, Tocqueville korai intellektuális ellenfele, majd későbbi barátja és levelezőtársa volt az, aki 1834-ben „felfedezte” Franciaország délkeleti mediterrán sarkát. 1859-ben működött már a PLM vasút, de a vonatok csak Toulonig

közlekedtek, és nem volt fűtés a kocsikban. Tocqueville-ék kényelmetlen körülmények között végigzötyögtek a Rhône őszies völgyén, s november 2-án érkeztek Toulonba, ahonnét szekérrel kellett Cannes-ba utazniuk, ami majdnem nyolcvan mérföldre feküdt onnét. November 5-én teljesen kimerülten érkeztek meg Tocqueville egy bájos kis házat bérelt, a Villa Montfleury-t, amit citromfák öveztek, a Bois de la Croix des Gardes mögötti domboldalon. Lassacskán javulni kezdett az egészségi állapota Olvasni szeretett volna, de szeme is fájt; talált egy fiatal szeminaristát, aki felolvasott neki. Egy helyi orvos, bizonyos Dr. Seve fontos és hasznos segítséget nyújtott Mint utolsó éveiben majdnem mindig, a magányos Tocqueville sok időt és energiát szentelt arra, hogy barátaival levelezzen. December elejére sokkal jobban érezte magát, de karácsony után a dolgok rosszabbra fordultak, és ez a súlyos visszaesés majd az egész januáron

végighúzódott. Februárban egészsége megint jobbra fordult. „Erőm gyorsan visszatér”, írta Circourt grófnak 9én; „egészségi állapotom javulása sebes”, írta Corcelle-nek 15-én; „kitűnő állapotom, mely mostanában köszöntött rám”, írta Hyppolite de Tocqueville grófnőnek 25-én. Úgy volt, hogy néhány barátja, köztük Brougham és Beaumont, márciusban meglátogatják. „Gyógyulok, de lassan”, írta Circourt grófnak március 17-én. „Nem vagyok beteg, csak nagyon gyenge”, írta Corcelle-nek április 6-án, azon a napon, amikor Beaumont elhagyta Cannes-t. Utolsó leveleit 9- én diktálta. Ekkor következtek be az utolsó rohamok; Tocqueville egyre inkább elgyengült; 16án este meghalt Egészségének változása mellett Tocqueville utolsó hónapjainak legfontosabb fejleménye vallásosságához kapcsolódott. Nem sokkal azután, hogy Cannes-ba érkeztek, Tocqueville-ék ápolónővér után érdeklődtek. A Notre-Dame de Bon

Secours de Troyes kongregációjának nővérei épp akkoriban nyitottak egy házat Nizzában; onnét érkezett Theophile nővér december elején a Villa Montfleury-be. Visszaemlékezései szerint az a személy (valószínűleg Beaumont), aki eléjött, azt mondta neki az úton fölfelé, hogy tartózkodjon bármit is mondani a vallásról, és szorítkozzon ápolási feladataira. December végére nyilvánvalóvá vált, hogy részben Tocqueville asszony betegsége miatt, Teophile nővérnek segítségre van szüksége, így Valérie nővér6 csatlakozott hozzá; valamivel később Gertrude nővérnek kellett felváltania Theophile nővért, aki egy időre kimerült. Mivel először arra számítottak, hogy egy agnosztikus személlyel lesz dolguk, a nővérek jóleső meglepetéssel tapasztalták Tocqueville-ék vallásosságát, s mindazokat a bizonyítékokat, melyek Tocqueville hitére utaltak. Mivel betegsége megakadályozta abban, hogy templomba járjon, Theophile nővért

kérte meg arra, hogy a mise imádságait olvassa fel neki. Márciusban az orléans-i püspök és egy másik pap8 látogatta meg Tocqueville-t, Dupanloup pedig misét tartott házukban. A cannes-i egyházközség papja több alkalommal látta; Gabriel abbé egyszer egy óráig Tocqueville-lal volt, aki akkor meggyónt. Tocqueville szobájában oltárt állítottak; Tocqueville asszony és a két ápolónővér szintén áldozott. Tocqueville még egyszer gyónt áprilisban. 16-án halt meg, békében magával és egyházával Testét Franciaországon keresztül szállították ősi otthonába, ahol 1859. május 10-én temették el, a parányi Tocqueville falucska9 kicsiny templomkertjében, a templom falával szemben felállított sírban, két mérföldre a kastélytól. Öt évvel később felesége is követte őt e szerény nyughelyre, melynek felirata már elszürkült és betűit mára elmosta az idő. Gustave de Beaumont ellentmondásos módon számolt be Tocqueville utolsó

napjairól. Barátságuk miatt Tocqueville asszony azzal bízta meg, hogy Tocqueville levelei és iratai közül néhányat állítson össze. (E levelek legtöbbjét Tocqueville asszony hagyta rá, akinek a többi Tocqueville-hez fűződő viszonya nem volt éppen szívélyes.) Beaumont nagyon gondatlan szerkesztőnek bizonyult. Igen nagy szabadságot engedett meg magának Tocqueville leveleinek kezelésében: némelyiket elégette, némelyiket visszaszármaztatta címzettjükhöz vagy írójukhoz, engedély nélkül javította át némelyik szövegét, és olykor újakat is alkotott úgy, hogy részletek vett ki több levélből és azokat szerkesztette egybe. Ezen eljárás egyik lehetséges oka az elővigyázatosság volt: Beaumont úgy érezte, kötelessége visszatartani bizonyos politikai leveleket és olyan szakaszokat, melyek egyes személyeket kritizáltak. Ennél is fontosabbak voltak számára azok a gyakori görcsös erőfeszítései, melyek arra irányultak, hogy

visszatartson, mi több, hogy megsemmisítsen néhányat Tocqueville azon levelei közül, melyek vallásosságáról tanúskodtak. Ezek közül a legérdekesebb az az eset, amelyet Antoine Redier fedezett fel: Beaumont nem engedte megjelenni Tocqueville egyik legfontosabb levelét, melyet Swetchine asszonyhoz címzett 1857. február 26-án Beaumont-nak, aki nem volt hívő, így sikerült hozzájárulni annak a látszatnak a kialakulásához, hogy Tocqueville sem volt hívő, vagy hogy legfeljebb keresztény volt, de nem katolikus, és hogy utolsó vallási aktusai csekély jelentőséggel bírtak, mivel azokat csak Tocqueville asszony kívánságára hajtotta végre. 2 A régi rend és a forradalom Áttekintés Alexis de Tocqueville ezen műve eltörpül egy másik műve, a Demokrácia Amerikában mellett, pedig nem kisebb jelentőségű mint az említett mű. A mű három könyvre oszlik, ezeken belül 25 kérdést taglal a szerző. Az első könyvben a forradalom

megítéléséről, a róla kialakult sztereotípiák helytelenségéről, a forradalom módszeréről, Európához való viszonyairól, és eredményeiről írt. A második könyvben részletesen taglalja a forradalom előzményeit, a központosításról, és a kialakítóiról is ír, a régi rend intézményeit, a centralizációt, a régi rend kormányzási szokásait, Párizs hatalmát, és nagyságának okait, az emberek hasonlóságát, és különbségeit, valamint a régi rend forradalomra hatását is részletezi Tocqueville. 2 http://www.vigiliahu/2002/10/lukacshtml A harmadik könyvben foglalkozik a írók vezető szerepével, a vallástalansággal, a reformok elsőségével a szabadság ellenében, a régi monarchia hatásaival a forradalom siettetésére, a közigazgatási forradalom, és a politikai forradalom viszonyával, és a forradalommal. 3 Első könyv 1. fejezt: A forradalom ellentmondásos megítélése kirobbanása idején A forradalomnak a nagy

politikus azt a tulajdonságát emelte ki, hogy mindenki előtt az utolsó pillanatig rejtve maradt. Mindenki láthatta, de nem vették észre, mert nem is feltételezte senki, hogy ezekből az előzményekből ilyen hatalmas, mindent elsöprő forradalom robbanhat ki. 1791ben összejövő német fejedelmek csak annyit tudtak megállapítani, hogy a forradalom átterjed minden európai országra, de a látottak sem győzték meg őket teljesen. Ezt mint kiderült számára csak a nép félrevezetésére alkalmas eszköz volt, mert a nagy francia forradalmat csak egy helyi zavargásnak tartották, és eredményei ellenére sem ismerték el. Még az angol tisztánlátás sem volt elég, hogy pontosan meg tudják mondani milyen irányba fog továbbfejlődni a forradalom. Burke szerint például Franciaország meggyengülését okozza a forradalom. De nem így lett Bár közelről sem látták jobban a helyzetet, ott is ugyanilyen rejtélyes alakban terjengett. 4 2.fejezet: Arról, hogy a

forradalom végső és alapvető célja nem a vallási hatalom megsemmisítése és a politikai hatalom meggyengítése volt mint azt korábban hitték Sokan joggal tekintik a tizennyolcadik század filozófiáját a forradalom kirobbantójának, és ha ez így van, akkor a forradalom is vallásellenes volt. De Tocqueville úgy érvelt, hogy a vallás minél jobban az elpusztultak sorsára jutott, annál inkább megerősödött az emberekben az egyház lelki befolyása. Emiatt minél inkább le akarták rombolni az egyházat, annál inkább 3 4 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 5-8. oldal Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 43-46.old elültették az emberek szívében a vallásosságot. Hasonlóképp volt ez a politikai hatalommal is Minél inkább lerombolták az abszolutizmus gépezetét, annál inkább abszolutikusabban kormányoztak az éppen hatalmon lévők. 5 3.fejezeet:

Hogyan és miért követte a francia forradalom politikai forradalom létére a vallási forradalmak eljárásait. A forradalom nem szorította magát az ország határai közé, hanem eltörölt minden határt, ezzel is tette egyedivé magát. Ez volt a jellemzője akkoriban a legtöbb vallási forradalomnak További jellemzője még az egyes embert megmozgató, kollektív törvényekkel, szokásokkal gyökeresen szakító mozgalom volt. A forradalom mindenki számára érthető, és világos volt, ami szintén megkönnyítette terjedését. Természetesen ennek is megvoltak az előzményei 6 4.fejezet: Miért voltak csaknem egész Európában egyforma intézmények, s miért omlottak ezek össze mindenhol? Tocqueville észrevette sorozatos utazásai során, hogy minden országnak hasonlóak a törvényei, kormányzási rendszere. Emiatt úgy véli, hogy ezek az emberek ugyanazok az emberek, csak más a kultúrájuk. A királyságoknak semmi köze már a régi királyságokhoz,

teljesen mások már, mivel átalakult mind az államigazgatás, mind a kormányzás menete. Mindezek felett az alkotmány is elég romos állapotban volt. Tocqueville szerint az európai alkotmány félig már mindenhol romba dőlt. 7 5. fejezet: Mi volt a francia forradalom tulajdonképpeni eredménye? Ha a forradalmat önmagában vesszük szemügyre, akkor legnagyobb eredménye az, hogy az európai népek többségénél évszázadok óta fennálló politikai és feudális intézményeket egyszerűbb politikai rendszerrel váltotta fel. Bár ez ügyben még vannak kérdések 8 Második könyv Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 51-54. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 55-59. old 7 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 59-61. old 8 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 59-61. old 5 6

1. fejezet: Miért éppen a franciák számára váltak a leggyűlöletesebbé a feudális jogok? A forradalom érdekessége, hogy nem azokon a területeken tört ki, ahol a középkori intézmények jobban fennmaradtak, hanem ott, ahol a legkevésbé lehetett őket érezni. Nem az okozta a nagy problémát, hogy a fokozatosan évszázadok alatt felhalmozott kötelezettségeket végrehajtsák; hanem a hirtelen tehercsökkenés döbbentette rá a parasztokat arra, milyen súlyos terhek maradtak a vállukon. 9 2. fejezet: Arról, hogy a kormányzati központosítás a régi rend műve, és nem a forradalom, vagy a császárság vívmánya, ahogy ezt állítják. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Franciaország központja Párizs. Párizs ezt a szerepét városi alkotmánya révén érte el. Ezek az alkotmányok pedig jóval a forradalom kirobbanása előtt léteztek. Továbbá Tocqueville azt is észrevette, hogy Franciaországot gyakorlatilag az intendánsok kormányozzák. Az

intendáns alá vannak rendelve mind a hivatalnokok, mind a felügyelők, őket pedig nem ellenőrzi senki, sőt még az adó behajtását is ők felügyelték. Persze az intendáns mellett megmaradtak a helyi független hatalmasságok: a földesúr, a pénzügyi irodák és az utak főfelügyelői, akik versenyre kelhettek a közhatalommal, de ezek általában semmit sem csináltak. 10 3. fejezet: Miképp intézményesült a régi rendben a manapság kormányzati gyámkodásnak nevezett tevékenység? A választásokat 1692-ben eltörölték, a városi tisztségek ezáltal hivatalokká váltak, így a király minden városban eladta a kormányzás örökletes jogát. Ez azt jelentette, hogy a tisztségekbe bárki bekerülhetett és sokan ezt tekintették egy kiugrási lehetőségnek. De ahelyett, hogy a közjó érdekében cselekedtek volna, mindenki a saját érdekeit próbálta érvényesíteni. Mindezek felett a király gyakorta visszavette az összes tisztséget és újra áruba

bocsátotta azokat, így rendezte anyagi gondjait. A hivatalnokok nem kaptak fizetést, 9 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 62-72. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 72-81. old 10 csak adómentességben és egyéb juttatásokban részesültek. A falvakban is hasonló függés alakult ki. Így alakult ki egész Franciaországban a kormányzati gyámkodás 11 4. fejezet: Arról, hogy a kormányzati igazságszolgáltatás és a hivatalnokoknak nyújtott jogi kiváltságok a régi rend intézményei voltak A rendeletek és kiáltványok, valamint a királyi tanács utasításaihoz mindig mellékelték, hogy az intézkedés leírása után az esetleges vitás ügyeket kizárólag az intendánsok és a tanács elé lehet vinni. Ezáltal a régi rendben létrejött hivatalok és titulusok az új rendeleteket bármikor befolyásolhatták, így azok is a régi rend intézményeivé

váltak. 12 5. fejezet: Hogyan tudott a centralizáció behatolni a régi hatalmi szervek közé és helyükre lépni anélkül, hogy felszámolta volna őket? Az egész ország kormányzatát ugyanaz a miniszter irányította, továbbá valamennyi belső üggyel és valamennyi tartományt érintő kérdéssel csak hozzá lehetett fordulni. 13 6. fejezet: A régi rend kormányzási szokásairól A miniszter mentalitását jellemezte, hogy minden probléma minden részletébe saját szemével tekintsen bele és maga irányítson mindent Párizsból. A parasztokat folyamatosan lusta személyeknek tekintették, ezért próbálták őket mind nagyobb adókkal munkára ösztönözni. Nem vették észre, hogy a legszegényebb rétegeket még nagyobb nyomorba taszítják. Ha észre is vették, gyenge segélyekkel próbálták őket talpra állítani Kevés reformot vezettek be, a rozoga rendszert csak foltozgatták. 14 7. fejezet: Európa valamennyi országa közül miért éppen

Franciaországban tett szert a főváros a legnagyobb hatalomra a tartományok felett és sajátított ki minden értéket? Párizs nem fővárosi helyzete, nagysága vagy gazdasága miatt terjesztette ki politikai hatalmát Franciaországra, hanem kormányzási természete miatt. A hatalom minden erejével Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 81-90. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 90-94. old 13 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 94-97. old 14 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 97-107. old 11 12 azon volt, hogy Párizs hatalmát csökkentse, de korlátozó intézkedéseit a város minduntalan kijátszotta. Párizs fokozatosan teljhatalmat szerzett a vidék felett is és szépen lassan kedvezményeivel és kormányzási stratégiájával egész Franciaországra kiterjesztette

hatalmát. 15 8. fejezet: Arról, hogy az emberek Franciaországban váltak a leghasonlatosabbá egymáshoz A forradalom a társadalom számára olyan megrázkódtatást okozott, hogy az eddigi szűk válaszfalak ember és ember között egy szempillantás alatt leomlottak és két különböző embert hasonló eszmékkel, vágyakkal és célokkal itattak át. Sokan azért olvadtak be a tömegbe, mert nem vették észre, hogy milyen nagyszámú a kisebbség, amibe ők is bele tartoztak. A félelem is egységesítette az amúgy széttagolódott társadalmat 16 9. fejezet: Ezek az egymáshoz oly hasonlatos emberek hogyan különülhettek el egymás iránt olyannyira érdektelen és ellenséges kis csoportokra? A három társadalmi réteg erősen elkülönült egymástól. A nemesek nem fogadták be a hozzájuk hasonlóan gazdag polgárokat, a polgárok lenézték a parasztokat, a parasztok pedig mindkét rend felé gyűlöletet árasztottak, irigyek voltak rájuk. 17 10. fejezet: Hogyan

vezetett a politikai szabadság felszámolása és az osztályok elkülönülése mindazon betegségekhez, amelyekbe a régi rend belepusztult? Az egész ott kezdődött, hogy Angliában a nemzet megengedte a királyoknak, hogy beleegyezés nélkül adót vessenek ki. És saját mentességük fejében elrendelte a harmadik rend megadóztatását. Amikor a király először saját nevében kezdte el kivetni az adókat, olyan adókat vetett ki, amelyek a nemeseket nem érintették, mert ekkor még ők voltak a király legnagyobb ellenfelei. Ez az intézkedés tovább tágította a gazdagok és a szegények közötti űrt, ami egyenesen, de szépen lassan a vesztükhöz vezetett. 18 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 107-112. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 112-116. old 17 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 116-130. old 18 Alexis de

Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 130-140. old 15 16 11. fejezet: A régi rend korszakának sajátos szabadságáról és a forradalomra gyakorolt hatásáról Az adómentesség és ehhez hasonló kiváltságok a laikusok számára azt mutathatták, hogy a függetlenség szelleme a szabadságjogokkal együtt megsemmisült és minden francia alávetettségben élt. Aki így gondolja, az tévedett, ugyanis épp ez az erő edzette olyan keménnyé a francia elnyomott lelkeket. Emiatt voltak a forradalom gyermekei erősek és bátrak. 19 12. fejezet: Hogyan lehetséges, hogy a francia paraszt helyzete a tizennyolcadik században a civilizáció fejlődése ellenére is olykor rosszabb volt, mint a tizenharmadikban? A XIII. században a parasztra a taille nem nehezedett olyan nagy mértékben, mint a XVIII-ban. Ezalatt a pár száz év alatt ez az adó többször nagyobb teherré nőtt, mint az összes többi kötelezettség együttesen. 20

Harmadik könyv 1. fejezet: Hogyan váltak a tizennyolcadik század közepe táján az írók az ország vezető politikusaivá, és mi következett ebből? Ebben az időben a politikusok szinte semmit sem tettek a népért, viszont az írók eszméket, célokat adtak minden embernek, ezért tekintettek rájuk, mint mérvadó és domináns közszereplőkre. A politikusok még jobban kiszorultak a közéletből és jelentőségük minimálisra csökkent. A parlament szerepe ezzel együtt szintén elenyészővé vált. 21 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 140-152. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 152-167. old 21 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 167-178. old 19 20 2. fejezet: Hogyan válhatott a vallástalanság uralkodó és általános szenvedéllyé a tizennyolcadik századi franciák körében, és milyen hatást gyakorolt

a forradalom jellegére? Mivel az íróknak a közéletre gyakorolt befolyása egyre jobban nőtt, egyre több követőjük támadt, vette át eszméiket. Köztudott, hogy a XVIII században a filozófia deista jelleget öltött, így ez vált mérvadóvá. A forradalomnak ez egyházellenes arculatot kölcsönzött.22 3. fejezet: Miért vágytak a franciák reformokra, mielőtt szabadságra vágytak volna? A francia közösség számára a reformok jelentették a gyökeres változást, mert nem ismerték még ezt a változtatási formát. Új volt nekik és mindenhol ezt látták követendő példaként. De tévedtek, mert ez nem volt bevett szokás és végrehajtásukat rengeteg dolog akadályozta. 23 4. fejezet: Arról, hogy XVI Lajos uralkodása volt a régi monarchia legvirágzóbb korszaka, és arról, hogyan siettette még ez a virágzás is a forradalmat? Ez a virágzás csak látszat volt, mivel ezt a jelentős gyarapodást csak újabb kölcsönök felvételével tudták

elérni. Lelki változások sem történtek, a király továbbra is a nemzet urának gondolta magát. Valójában ő is csak a közvéleménynek engedelmeskedett A törvény szerint abszolút uralkodó volt, a gyakorlatban azonban korlátozott. Ebben az esetben nem a helyzet romlása okozta a forradalom kitörését, hanem a rádöbbenés arra, hogy még mindig milyen nagy terhek voltak a nép nyakán. 24 5. fejezet: Hogyan lázították fel a népet, akik segíteni akartak rajta? A nép mintegy száznegyven éve nem foglalkozott a politikával, ezért a politikusok nem számoltak részvételével, süketnek és vaknak tekintették; amikor viszont felébredt száznegyven éves álmából, még mindig úgy beszéltek róla, mintha tetszhalott lenne. A segítő intézkedések egyre jobban rádöbbentették az elnyomottakat terheik súlyára, amely hihetetlen dühhel és változtatni akarással párosult. 25 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es

kiadása 179-187. old Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 187-198. old 24 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 198-208. old 25 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 208-215. old 22 23 6. fejezet: Egyes eljárásokról, melyek segítségével a kormányzat kiteljesítette a nép forradalmi neveltetését A kormányzat már régóta azon munkálkodott, hogy a nép befogadja az azóta forradalmiaknak bélyegzett eszméket. Az egyre újabb és újabb rendeletek egyre jobban összekuszálták az amúgy is kaotikus francia politikai és gazdasági rendszert. Amikor vissza akarták tartani a népet a lázadástól, régi eszközökhöz nyúltak vissza, mint például elkobzás, ármaximálás, amelyek még tovább növelték a forradalmi hangulatot. 26 7. fejezet: Hogyan előzte meg a politikai forradalmat egy nagy közigazgatási forradalom, és

mik voltak ennek a következményei? Ez a közigazgatási forradalom először eltörölte a céheket, majd részlegesen visszaállította azokat, ezzel megváltoztatta az alapvető emberi kapcsolatokat, amelyek kényszeredetté, anarchikussá és kínossá váltak. Az igazságszolgáltatást is fenekestül felforgatták, és mert Franciaországban rengetegen foglalkoztak a bíráskodással, vagy valamely ehhez kapcsolódó ággal, az ő életük is felfordult; megbénultak, képtelenek voltak végrehajtani kötelezettségeiket. A hatóságok régen megszokott rendje is megváltozott, kölcsönösen bénították meg egymást. Az eddig megszokott, és bevett helyzet helyett egy egyszerűbb de szokatlan helyzet elé álltak a Francia hivatalnokok és polgárok, ez mind erősítette bennük a forradalom iránti vágyat. 27 8. fejezet: Hogyan következett mindezen előzményekből maga a forradalom? Az osztályok elkülönülése még élesebbé vált, ez tovább szította a gyűlöletet

a parasztok szívében. Párizs központi szerepe megkönnyítette a forradalom vidéken való elterjedését A politikusoktól átvették a hatalmat a filozófusok, és írók, ami azt eredményezte, hogy az irányítás nem határozott, hanem elvont, és általános lett. Az évszázadok óta halmozódó gyűlölet egyszerre szabadult fel az emberek szívéből, egyre inkább eldurvítva, és kegyetlenné téve a forradalmat. Többfajta elképzelést alakítottak ki a legbölcsebbe, de a legprimitívebbek hajtották végre. Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása 215-219. old. 27 27 Alexis de Tocqueville: A régi rend és forradalom ,Atlantisz kiadó 1994es kiadása219229.old 26 Bibliográfia Alexis de Tocqueville: A régi rend és a forradalom Segédanyagok: Révai Nagy Lexikona XVIII. Kötet, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság 1925ös kiadása http://www.tocquevilleorg/chap1htm

http://www.vigiliahu/2002/10/lukacshtml