Étel- és italreceptek | Tanulmányok, esszék » A csokoládé története

A csokoládé története „Theobroma cacao” a trópusi fa neve, melyen a kakaóbab terem. Az elnevezés annyit jelent, az istenek eledele, ami egyben kifejezi azt is, hogy ez az értékes termés az emberiség egyik legfinomabb csemegéje. A kakaóbabból készült főzetet már az azték indiánok is fogyasztották serkentő hatása miatt, és hittek abban, hogy az aromás ital növeli bölcsességüket és életerejüket. A kakaófa terméséből készülő csokoládét sem magas tápértéke miatt eszik, hanem pusztán élvezetből. A csokoládé Európában a 16. századig ismeretlen édesség volt Amerika felfedezésekor Kolumbusz Kristóf és legénysége kikötött a mai Honduras partjaihoz közel található Guanja szigetén, ahol az őslakók parányi ovális, barna diókkal ajándékozták meg őket, melynek főzetéből életerőt meríthettek hagyományuk szerint. Ezt a bizonyos italt hívták a szigetlakók xocolatl-nak, amiből később a csokoládé elnevezés

kialakult. A xocolatl elkészítéséhez a kakaóbabot megpörkölték, megőrölték, majd vizet öntöttek hozzá, és felmelegítették. A kakaóvajat kivonták belőle, majd kukoricalisztet szórtak bele, hogy sűrűbb legyen. Különféle fűszerekkel ízesítették, például erőspaprikával, ami pikáns aromát adott a masszának. Kolumbusz és társai le voltak nyűgözve a furcsa italtól, de még nem jöttek rá a benne rejlő lehetőségekre. A kakaó igazi felfedezője Hernán Cortés volt, aki 1519-ben érkezett a mai Mexikó területére, ahol az aztékok nem csak fogyasztották, de pénzként is alkalmazták a barna babszemeket. A spanyol hódítók ezért az „almendra de dinero” ( pénzmandula) nevet adták az ismeretlen növénynek. Az aztékok Quetzalcoatl (Tollas Kígyó) ajándékát látták az apró termésben Legendájuk úgy tartotta, hogy mikor az istent kiűzték a Paradicsomból, megígérte népének, hogy egyszer még visszatér. Hernán Cortés

érkezésével az aztékok azt hitték, hogy Quetzalcoatl jelent meg újra köztük, ezért fényes fogadtatásban részesítették. Moctezuma király istenként fogadta, és megkínálta a kakaóból készült különleges italból, amit csak kivételes személyek fogyaszthattak. Hernán Cortés felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért katonáival is itatott a fűszeres nedűből. A hadsereg így egész nap képes volt menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény láttán a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék, és hajóin kakaót szállítatott Európába. Hernán Cortés expedíciójával szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázad telt el, míg rájöttek,

hogy mézzel ízesítve, a későbbiekben pedig cukorral, igen finom csemegét készíthetnek. A 17 század csokoládéja már hasonlított a manapság ehetőkhöz. A felfedezőknek köszönhetően a spanyol király ház tagjai is megismerhették a „chocolatl” nevű italt, amit a királyi család hivatalos italává neveztek ki. A 17 század elején IV Fülöp lánya, María Teresa lett XIV Lajos felesége, így a csokoládéivás szokása rövid idő alatt a napkirály udvartartásában is meghonosodott. A franciák ízlésének furcsa volt a sűrű ital, ezért vízzel higitották. Ebben a formában terjedt el később egész Európában A nagyvárosokban sorra nyíltak az elegáns szalonok, ahol a csokoládé volt a legnépszerűbb ital. A csoki a kifinomultság és elegancia szimbólumává vált. A recepteken sokat finomítottak, és már nem vízzel, hanem tejjel tették lágyabbá a krémes italt, amit elegáns porcelán vagy ezüstcsészékben szolgáltak fel. A 18

században a patikákban is lehetett különféle csokoládékészítményeket kapni, melynek gyógyhatást tulajdonítottak. Volt hashajtó csokoládé, méregtelenítő csokoládé, rizses csokoládé, zabcsokoládé és még sorolhatnánk. A csoki egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Ezt bizonyítja egy 1706-ban kiadott Stevens egynyelvű szótár a csokoládéra adott definíciója is: „Jól ismert, így nincs szükség egyéb magyarázatra.” Ebben a században készítették el az első bonbonokat, amik kirobbanó sikert arattak a francia arisztokrata hölgyek köreiben. Az apró csokoládédarabok ízesítése, díszítése már csaknem a művészet határait súrolta. A bonbon a felső társadalmi osztályok egyik státuszszimbólumának számított. A 19 század elején jelent meg az első táblás csokoládé Magas tápértékének köszönhetően az első és második világháború alatt a katonák élelmezésének alapvető része volt a rendszeres

csokoládéporció