Filozófia | Középiskola » Filozófia fogalmak

Filozófia fogalmak a posteriori: A tapasztalatból eredő ismeretjelzője. a priori: A tapasztalatot megelőző, attól független ismeret illetve megismerőképesség jelzője. ágazati esztétikták: Irodalomesztétika (poétika), zeneesztétika, filmesztétika. akarati esztétika: Uralkodó elem az élet-akarat. aktuális: A valóság szerinti, a megvalósult létezés. Arisztoteliánus-skolasztikus kifejezés aktuális vagy formális realitás: Skolasztikus eredetü descartes-i kifejezés. Az elmén kívüli dolgok létmódja. aktualizmus: A lélek a bennünk ható, működő ok alétheia: lgazság. általános esztétika: Az eddig érintett területek. altruizmus: Az erkölcsiség tárgya a cselekvőn kívüli egyesek java. analitikus ítélet: Kant tanítása szerint az olyan, alany-állítmány formájú ítélet, amelynek állítrnánya az alany fogalmában benne rejlő tulajdonságot fejez ki. Például: „Minden test kiterjedt" Ellentéte a szintetikus ítélet

apatheia: Szenvedélymentesség. apeiron: Határtalan, meghatározhatatlan. Anaximandrosz arkhéjának neve arkhé: Kezdet, elv; az az állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből teltejött a világ. arszenzió: Egy képzet igaz-voltának elismerése. asszociációs vagy fantáziaesztétika: Uralkodó elem a pszichikum. ataraxia: Érzelmi zavaroktól való mentesség. ateizmus: A metafizika értelmes végső okot tételez fel, de tagadja, hogy az önmagában létező valóság, magánvaló (szubsztancia) lenne. attribútum: A szubsztancián megjelenő, attól függetlenül létezni nem képes tulajdonság. autonómizmus: A cselekvés előtti választás és a cselekvés egyetlen oka az egyén, test és lélek együttese. deizmus: Az isten a teremtéssel, a létezéstörvények megadásával magára hagyta a mindenséget (végső ok, de nem irányítója). Az isten képzeletünk alkotta személyisége felfoghatatlan, ő a mindenség megismerhetetlen végső elve. determinizmus: Az

akarat minden mozzanatát meghatározza a szervezetben rejlő ok vagy a külső világ hatása, így a cselekvést megelőző elhatározás is a logikai lánc egyik szeme. dogmatikus filozófia: Eredetileg a nem-szkeptikus hellénisztikus irányzatok (az epikureus és sztoikus filozófia) összefoglaló elnevezése. dogmatizmus: Az ismeret föltétlen érvényes és igaz. doxa: Vélekedés, látszat. dualizmus: Két egyenrangú végső okra alapoz. egoizmus: Az erkölcsiség tárgya a cselekvő egyén java. emanáció: Kiáradás, kisugárzás. Plótinosz metaforikus kifejezése arza a metafizikai folyamatra, amelynek során az Egyből a Szellem, a Szellemből a Lélek létrejön. emocionális (indulat) etika: Az erkölcsi felfogás végső oka az égés, mozgató oka az indulat. empirizmus: Ismeretelméleti irányzat, amely szerint ismereteink elsődleges forzása a tapasztalat. epokhé: A külvilág dolgaira vonatkozó ismereteink felfüggesztése a szkeptikus filozófiában.

érzeleme.szaétlka: Uralkodó elem az érzelem, az ösztön eszencia: A szubsztancialényege, mivolta. esztétikai biologizmus: Uralkodó elem a fiziológia. esztétikatörténet: Ókori esztétika, középkori esztétika, reneszánsz esztétika, újkori és legújabb kori esztétikák; és antik görög és római esztétika, indiai esztétika, kínai esztétika, stb. etikai evolucionizmus: A végső ok a hosszú idei tapasztalat, az egész emberiség évezredekben mért fejlődése, s benne az egyes ember megszokása, rátermettsége. fenomenológia: Az az ismeretelméleti irányzat, amely szerint a filozófiai megismerés tárgya nem más, mint tudatunk és a tudat tartalmát alkotó formák. A fenomenológia lemond annak vizsgálatáról, hogy vajon a fonnák a külvilág tárgyait reprezentálják-e és hogy vajon helyesen reprezentálják-e a tárgyakat. formális realitás: lásd aktuális realitás gondolkodó dolog (res cogitans): Az elme mint szubsztancia Descartes

filozófiájában. hedonista esztétika: Uralkodó elem az egyéni tetszés. hedonizmus: Az az etikai álláspont, amely a gyönyörűséget (hédoné) azonosítja az erkölcsi jóval. heteronómizmus vagy autoritarizmus: Az erkölcsiség végső forsása csak a környezetünkben érvényes vallási vagy állami törvények ismerete lehet, mely törvények egyúttal a gondolkodásunkatszabályozó parancsok, azaz kárunkra cselekszünk ellenük. homoiusziosz: Hasonló lényegű. Áriusz és az ariánusok kifejezése az Atyaisten és a Fiúisten viszonyának megnevezésére. homousziosz: Egylényegű. A Nikaiai Zsinaton elfogadott megállapodás szerint az Atyaisten és a Fiúisten viszonya jellemezhető ezzel a kifejezéssel. idea: a) Platón: az örök, változatlan és csak értelmileg megismerhető létezők. b) Plótinosz: a Világlélek által tartalmazott formák. c) Racionalizmus és empirizmus: az emberi elme tartalmai. d) Kant: a tiszta ész a priori tartalmai: Isten, lélek,

kozmosz. idealizmus: Az ismerettartalom csak képzet, amely már az öntudatban benne van. indeterminizmus: Akarati képességünk a cselekvésválasztásban, az indítóokban is független, szabad ítéletű. individualizmusa: Egoizmus és altruizmus együtt. intellektualista esztétika: Uralkodó elem az értelem. intellektualizmus: A lélek egyedüli tevékenysége a gondolkodás intuicionizmus vagy a priorizmus: Az erkölcsiség végső oka az egyén veleszületett és érzésvilágával kapcsolatos képessége. ipari esztétika (formatervezés, belsőépítészet, épftészeti stílusok, stb.): Esztétikum az ember tárgyi környezetében. kategóriák: a) Arisztotelész: a nyelvi kifejezések egymásra visszavezethetetlen típusai. b) Kant: az értelem tiszta a priori fogalmai. kiterjedt dolog (res extensa): A fizikai test mint szubsztancia Descartes filozófiájában. komprehenziv képzet: Evidens képzet, amely világosságánál fogva megragadja a lelket. Sztoikus kifejezés:

V, ö. Descartes „világos és határozott ismeret" fogalmával kozmosz: A mindenség mint szerkezet. ködképek: F. Bacon kifejezése az elmének a tapasztalat megbízhatóságát hátrányosan befolyásoló beidegződéseire. kriticizmus (racionalizmus és empirizmus egybefoglalása): A tapasztalat adja a nyers ismeretanyagot, amit a gondolkodás dolgoz fel. logosz: Hérakleitosz arkhéjának egyik neve. A kifejezés különbözőjelentéseit lásd ott materializmus (monizmus): A vezető elv a tényleges lét, mint puszta anyagi létezés. metaesztétika: Az esztétikai ágazatok közöni módszertan. metafizikai mechanizmus: Alapvető a kauzalitás vagy oksági törvény, a jelenségvilág végső soron okok és hatások kapcsolódása. modusz: A szubsztanciatulajdonsága. monizmus: Egyetlen okra vezet vissza mindent. morálesztétika: Uralkodó elem az erkölcs. művészetesztétika: Esztétikum a művészetben. nominalizmus: Az a középkori filozófiai álláspont,

amely az univerzáléknak nem tulajdonít önálló létet. objektív realitás: Skolasztikus eredete descartes-i kifejezés. Az elme tartalmainak: a fogalmaknak képzeteknek stb a létmódja objektivizmus: Az erkölcsiség eltekint az egyes embertöl és célja a köz java, az olyan egyetemes közjó, mint a szabadság, egyenlőség. ontológiai istenérv: Az a logikai bizonyítás, amely Isten létezését Isten fogalmából kívánja levezetni. panteizmus: A mindenség isten és az isten mindenség. pluralizmus: Több, esetleg végtelen okból magyarázza a világot. potencialitás: A lehetőség szerint való létezés. Arisztoteliánus-skolasztikus kifejezés pozitivista empirizmus: Csak a normális érzékelésben keletkezett ismeretek tettetnek az igazság, a valóság tolmácsolói. pozitivista kriticizmus: Tartalmilag csak azok az ismeretek érvényesek, amelyeket emberileg el lehet gondolni, nem mennek túl a gondolkodáson. Ha túlmennek, érvényességük csupán a

transzcendens gondolatvilágra korlátozódik. racionalizmus: Ismeretelméleti irányzat, amely szerint ismereteink elsődleges forrása az értelem. realizmus: Az ismerettartalom tárgyi valóság, ismerésünktöl függetlenül megvan. realizmus: logikai: középkori filozófiai álláspont, amely az univertáléknak önálló Iétet tulajdonít. reflexiós etika: Minden erkölcsi végső ok elhatárolása maga is megfontolás, azaz erkölcsi mozgatók érvényesülésének az eredménye. relativizmus: Az ismeret érvénye a meglévő ismeretekhez kapcsolt. res cogitans:lásd gondolkodó dolog res extensa: lásd kiterjedt dolog részesülés: Platón kifejezése az ideák és a fizikai dolgok viszonyára. spiritualizmus (monizmus): A vezető elv a szellemi létezés, azaz a lehetőségek vagy jelenségek folyamata (és az anyag csak e szellem megnyilatkozása). szingularizmus: Egyedi okból indul ki. szintetikus ítélet: Kant tanítása szerint olyan, alany-állítmány formájú

ítélet, amelynek állítmánya új információt közöl az alanyról. szkepticizmus: idealista ismeretelméleti irányzat, amely tagadja, hogy a tudatunktól független valóságról megbízható ismereteket szerezhetünk. szubjektivizmus: Az erkölcsiség olyan egyéni állapotokat céloz meg, mint a testi élvezet (hedonizmus) és a lelki gyönyörűség vagy boldogság (eudaimozaizmus). szubjektivizmus.: Az ismeret érvénye az egyéni felfogásbóljön szubsztancia a) Arisztotelész: az önálló létező. b) Descartes: a fizikai test és a gondolkodás. c) Spinoza: Isten. d) Empirizmus: a fizikai tulajdonságok feltételezett hordozója. szubsztancializmus: A lélek a bennünk lévő valóságos én. szubsztrátum: A tulajdonságok anyagi hordozója. teizmus: A végső ok a személyes isten, aki végtelen bölcsességével örökké hat : teremt és kormányoz (ő a kezdet és a vég) teleológia: Eleve meghatározott célok szerinti létezés, fejlődés finalitás).

teológiai metafizika: A teizmus és a panteizmus teológiai alapeszméire épül. természetesztétika: Esztétikum a természetben. transzcendentális: a) A megismerés a priori feltételeire vonatkozó. b) A létezés és a megismerés a priori feltételeire vonatkozó. univerzále: a) Arisztotelész: egyetemes létező. b) Skolasztikus filozófia: egyetemes fogalom. univerzalizmus: Az erkölcsiség tárgya egyetemes, a nemzet vagy az emberiség. utilitarista evolucionizmus: A mérték a faj fejlődése, érvényesülése. utilitarista perfekcionizmus: A cselekvés megfelel az egyetemes jónak és minden elképzelhető -természeti, állami, vallási -törvénynek. utilitarizmus: A cselekvés erkölcsi mértéke a belőle várható haszon. voluntarizmus: A lélek tevékenysége egyedül az akaratban nyilvánul meg