Adatlap

Év, oldalszám:2009, 68 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:307
Feltöltve:2009. július 09
Méret:781 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 1. Hámszövet jellemző tulajdonságai, fedőhámok típusai, egyrétegű hámok.  Hámszövet jellemző tulajdonságai         Szorosan illeszkedő sejtekből álló sejtkötelék, melyben nincsen sejtközötti állomány. Elsődleges funkciója, hogy a szervezet külső és belső felületét egy vagy több rétegben borítja, az alatta lévő réteget lezárja. A legtöbb esetben azonban a hámszövet nemcsak mint barrier funkcionál a külvilág ill. lumen és a hámalatti rétegek között, hanem a szervezet által termelt anyagoknak a környezetbe való kiválasztásában (secretio, excretio), vagy szabályozott anyagfelvételben (resorptio) is fontos szerepet játszik. Mindezen kívül, a hámok egy specializálódott formája, az érzékhám ingerek felvételének a szolgálatában áll. A hámszövet az embrionális

fejlődésben a legősibb szövetféleségnek tekinthető, mely már a blastocystában megtalálható és mindhárom csíralemezből kialakulhat. A hámsejtek polarizált sejtek, ami azt jelenti, hogy mind sejtorganellumaik, mind felszíni strukturáik meghatározott orientációban helyezkednek el. Ennek megfelelően a hámsejteknek van egy kötőszövettel határos bazális felszíne, és egy lumen felé néző luminális vagy apikális felszíne. Oldalsó felszínüket laterális felszínnek nevezzük, ahol többfajta sejtkapcsoló struktúra figyelhető meg.  Fedőhámok típusai       A testfelszínt kívülről, vagy az üreges szervek falát belülről borító, egy vagy több rétegben elhelyezkedő hámok. A hámok osztályozása két szempont alapján történik. Az egyik a hámrétegek száma, a másik a hámsejtek alakja. Többrétegű hám esetén mindig a legfelső réteget tekintjük Sejtréteg szerinti csoportosítás. Egyréregű hám esetén a

sejtek egy szabályos sorban helyezkednek el a membrana basalison, fizikai, kémiai ellenállóképessége viszonylag csekély. Többmagsoros hám lényegét tekintve egyrétegű, hiszen minden sejt basális része érintkezik a membrana basalisszal, ám a sejtmagok nem egy sorban helyezkednek el, ezért a hám többrétegűnek tűnik. Mind e mellett a sejtek magassága sem egyforma Többrétegű hámban két vagy több sejtsor található, ahol a membrana basalisszal csak a legalsó sor érintkezik. Jelentős fizikai, kémiai igénybevételt képes elviselni ANATÓMIA I – SZÖVETTAN      Sejtek alakja szerinti csoportosítás. Laphámban a sejtek sokkal szélesebbek, mint amilyen magas. A sejtmagok ellapultak, az alappal párhuzamosak. Köbhámban a sejtek szélessége és magassága nagyjából megegyező, a magok a sejt közepén helyezkednek el, gömb alakúak.

Hengerhámban a sejtek magassága nagyobb, mint a szélességük, a magok a sejtek bazális részén helyezkednek el, az alapra merőlegesek. Átmeneti hám vagy urothelium az olyan többrétegű hám, amelyben a felszíni réteg alakja a funkció függvényében változni képes.  Egyrétegű hámok                 Egyrétegű laphám. Vékony sejtréteg a membrana basalison, melyet lemezszerűen elnyúlt sejtek alkotnak egyetlen rétegben; a sejtek széleiken kapcsolódnak egymással. Keresztmetszetben a citoplazma vékony csíkban jelenik meg, melyből csak a sejtmag területén észlelhető kiemelkedés. Klasszikus példája a vese Bowmann-tokjának parietális lemeze, a Henle-kacs vékony szegmentje, a tüdő alveolaris hámja, az agyburkok hámborítása, stb. Alaki sajátságai szerint ide sorolható a mesothel és endothel is, de biológiai sajátságaikban, eredetében különböznek. Egyrétegű köbhám. A sejtek alacsony

hasáb vagy csonkagúla alakúak, melynek megfelelően keresztmetszetben a szélességük és magasságuk nagyjából megegyezik. A gömbölyű sejtmag középen helyezkedik el. Ilyen pl. a petefészket borító csírahám, egyes vesetubulusok hámbélése, a plexus choroideus hámja, az amnionhám. Egyrétegű hengerhám. A sejtek inkább hasáb alakúak, aminek megfelelően keresztmetszeten a sejtek magassága jóval nagyobb, mint a szélességük. A sejtmag szintén hosszúkás, az alapra merőleges, a sejt bazális részében helyezkedik el. Kefeszegélyes hengerhámot találunk a vékony- és vastagbél teljes hosszában, és az epehólyagban. Csillós hengerhám tipikusan a méhkürtben fordul elő Egyrétegű, többmagsoros hengerhám. A sejtek mindegyike érintkezik a lamina basalisszal, de magjuk a sejtek különböző magassága miatt különböző szintekben helyezkedik el. Csillós formája tipikusan a légutakban fordul elő, míg stereociliumokkal borított változatát

találjuk a mellékhere csatornáiban. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 2. Hámsejtek felszíni struktúrái, laterális és basalis felszíne.  Hámsejtek felszíni struktúrái           Felszínnövelő specializáció. Leggyakoribb módja a sejtfelszín növelésének a kesztyűujjszerű kitüremkedés, a mikroboholy illetve stereocilium. Mindkettő a sejt hengerded nyúlványa, melynek alakját a tengelyben futó aktin mikrofilamentum-köteg biztosítja. Különösen fontos a felszínnövelés a felszívást végző hámokban, illetve olyan sejtek esetében, ahol a felszínhez kötötten enzimatikus működés folyik. Kefeszegélyről beszélünk így a felszívó hámok esetén, amikor a felszíni mikrobolyhok sűrű, szabályos rendszerével találkozunk. Mozgásért felelős specializáció. A kinocilium a mikroboholyhoz hasonlóan szintén

kesztyűujjszerű kitüremkedés, azonban minden más tekintetben különbözik attól. Aktív mozgásra képes cytoplazmanyúlvány, melyre a 9×2 + 2 tubulsrendszer jellemző. A mikrotubulusokhoz kötődő dynein molekulák konformációváltozás folytán képesek a mozgás kivitelezésére. A csillók mozgása a hámot borító nyák, folyadék és/vagy szilárd részecskék mozgatására hivatott. Jellemző a légcső, bronchusrendszer, méhkürt hámjában.  Lateralis felszín  A szomszédos sejtek rendkívül pontosan illeszkednek egymáshoz, hiszen nincsen sejtközötti állomány. A szoros kapcsolódás a laterális membránba beépült sejtadhéziós molekuláknak és a sejtkapcsoló struktúráknak köszönhető.   Zonula occludens (tight junction). Legfelül helyezkedik el, és szalagszerűen körbeveszi a sejteket. Diffúziós barrierként is funkcionál. Területén a két szomszédos membrán több egymás fölötti vonalban mintegy „össze van

hegesztve”. Kettős gátat jelent. Egyet az intercelluláris résben történő szabad diffúzió számára, egyet pedig a membránban a membrán-proteinek laterális diffúziója számára.      Zonula adherens. Szintén övszerűen fut körbe, melyben számos cadherin molekula vesz részt. A két membrán között 15-20 nm széles rés található, melyben az elektronszóró anyag a cadherin. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN  A citoplazma felőli oldalon megjelenő tömöttebb zóna a cadherin citoplazmatikus végéhez kapcsoló különböző fehérjék tömege, melybe bekötődnek a citosceletális mikrofilamentumok is.   Macula adherens (desmosoma). Elszórtan található, erős összetartást biztosító struktúra, melyben az intercelluláris rés szélesebb. A membrán citoplazmatikus oldalán tömött szerkezetű plakk található, melybe a

citoplazmából érkező, majd oda visszatérő intermedier filamentumok ágyadózdnak be.    Nexus (gap juntcion). Foltszerű sejtkapcsolat, mely a kis molekulák számára átjáratóságot biztosít. A membránba épített több alegységből (konnexonok) álló csatornákból tevődik össze, melyek az intercelluláris résben egymáshoz kiálló végükön kapcsolódva a két membránt átfúró folyamatos csatornákat hoznak létre.  Bazális felszín    A kötőszövet felé eső bazális felszín vékony folyamatos rétegen, az ún. membrana basalison ül. Ennek elektronmikroszkóppal három rétege különböztethető meg. A lamina lucida közvetlenül a hámsejt alatt helyezkedik el. A lamina densa középen van, finom filamentáris elrendeződést mutat. A lamina fibro-reticularis a legalsó, rácsrostok rétege, mely kollagén fibrillumokból áll. Az első két réteget együttesen lamina basalisnak nevezzük, mely a hámsejtek terméke, és

IV-típusú kollagénből, proteoglikánokból és más glikoproteinekből áll.  A lamina basális határfelületet képez a hám és a kötőszövet között, polaritás induktor funkciót lát el (a hám csak a lamina basális jelenlétében képes az in vivo polarizáltságát megtartani), az eredeti szöveti mintázatot biztosítja (hámregeneráció esetén nélkülözhetetlen).  A bazális oldalon is találunk sejtkapcsoló struktúrát, ami a hemidesmosoma. Ez jelentős nyíróerőnek kitett hámok bazális oldalán található, és a lamina basálison való lap szerinti elmozdulást akadályozza meg. Alakja olyan, mint egy félbevágott desmosoma, de molekuláris összetétele különbözik.  ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 3. Fedőhámok típusai, többrétegű hámok.  Fedőhámok típusai            A testfelszínt kívülről,

vagy az üreges szervek falát belülről borító, egy vagy több rétegben elhelyezkedő hámok. A hámok osztályozása két szempont alapján történik. Az egyik a hámrétegek száma, a másik a hámsejtek alakja. Többrétegű hám esetén mindig a legfelső réteget tekintjük Sejtréteg szerinti csoportosítás. Egyréregű hám esetén a sejtek egy szabályos sorban helyezkednek el a membrana basalison, fizikai, kémiai ellenállóképessége viszonylag csekély. Többmagsoros hám lényegét tekintve egyrétegű, hiszen minden sejt basális része érintkezik a membrana basalisszal, ám a sejtmagok nem egy sorban helyezkednek el, ezért a hám többrétegűnek tűnik. Mind e mellett a sejtek magassága sem egyforma Többrétegű hámban két vagy több sejtsor található, ahol a membrana basalisszal csak a legalsó sor érintkezik. Jelentős fizikai, kémiai igénybevételt képes elviselni Sejtek alakja szerinti csoportosítás. Laphámban a sejtek sokkal szélesebbek,

mint amilyen magas. A sejtmagok ellapultak, az alappal párhuzamosak. Köbhámban a sejtek szélessége és magassága nagyjából megegyező, a magok a sejt közepén helyezkednek el, gömb alakúak. Hengerhámban a sejtek magassága nagyobb, mint a szélességük, a magok a sejtek bazális részén helyezkednek el, az alapra merőlegesek. Átmeneti hám vagy urothelium az olyan többrétegű hám, amelyben a felszíni réteg alakja a funkció függvényében változni képes.  Többrétegű hámok      Többrétegű laphám. Több rétegből felépülő hám, melynek legfelső sejtjei ellapultak. Jelentős mechanikai igénybevételnek kitett helyeken találkozunk vele. Az ellenállást biztosítani képes a több sejtsor adta rugalmasság, a sok sejtkapcsoló struktúra és az azokon keresztül összekapcsolódó kiterjedt citoscletális hálózat. Két formáját különítjük el aszerint, hogy az utolsó még élő (és a hám nevét adó) sejtréteg felett

találunk-e még élettelen, sejtmentes réteget. A többrétegű el nem szarusodó laphám a következő sejtrétegekből épül fel:  Stratum basale – a lamina basalison ül, mely aránylag kis sejteket tartalmaz.  Stratum spinosum – a következő, több rétegben elhelyezkedő sejtek, melyek desmosomákkal kapcsolódnak egymáshoz.  Stratum planocellulare – a legfelső egy-két lapos sejtekből álló sejtsor. A legjellemzőbb előfordulási hely a szájüreg, garat, nyelőcső, hüvely. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN  A többrétegű elszarusodó laphám a bőr hámrétegét adja. A következő rétegekből áll:  Stratum basale – ugyanaz, mint az előbb.  Stratum spinosum – ugyanaz, mint az előbb.  Stratum granulosum – két-három sejtsorban ellaposodó sejtek, melyek basophil keratohyalint tartalmazó granulumokat mutat.  Stratum lucidum –

keskeny, sejtmagmentes, homogénnek tűnő eosinophil réteg.  Stratum corneum – legfelül találjuk a lemezesen hámló szaruréteget.   Többrétegű köbhám. Általában két-három sejtsorból áll. kivezetőcsövének kétrétegű köbhámja.   Többrétegű hengerhám. A bazális és a felszíni sejtsor között több rétegben elhelyezkedő poligonális sejtek találhatók, de a legfelső sejtsor henger alakú. Exokrin mirigyek kivezetőcsöveiben, a férfi húgycső nagy részében, a kötőhártya áthajlási redőjében fordul elő.      Legtípusosabb példája a verejtékmirigy Átmeneti hám (urothelium). A legalsó sejtsor jellegzetesen henger alakú, melyet poligonális réteg követ. Ezekez körte alakú sejteknek nevezzük. A legfelső sort az esernyősejtek adják, melyek alakja attól függően változik, hogy az üreg, amelyet hám bélel mennyire telt. Ezt a típust találjuk a vesemedence, húgyvezeték, húgyhólyag ás

a húgycső kezdeti szakaszán. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 4. Adhéziós molekulák.  Sejtadhéziós molekulák (CAM)                    A sejtek között létrejövő specifikus kapcsolatok, sejtkapcsoló struktúrák résztvevői. A sejtek átmeneti vagy tartós összeköttetéséért felelősek. Többnyire a sejthártya integráns proteinjei, melyek az extracelluláris oldalon kötőhelyeket hordoznak más CAM, vagy közbülső, hídszerű molekula számára. Ha két sejt ugyanolyan sejtadhéziós molekulákkal kapcsolódik, homotípiás kapcsolatról beszélünk, míg különböző szerkezetű adhéziós molekulák közt heterotípiás kapcsolat alakul ki. Kadherinek. Kalcium-függő sejtadhéziós molekulák, melyek a membránon egyszer áthaladó integráns proteinek. Extracellulárisan több kötésért felelős,

kalciumra érzékeny doménje van. Ca2+ jelenlétében a doméneknek olyan a konformációja, hogy azok a másik sejt membránján lévő ugyanilyen doménekkel kapcsolódik. Több ilyen kadherin molekula ismeretes, melyek általában az alapján neveznek el, hogy milyen szövetben vagy szervben találtak rá. E-kadherin van a hámsejtek között, P-kadherin a placenta trophoblast sejtjei között, Nkadherin a neuronok között, M-cadherin a myoblastok között, stb. Ig szupercsaládba tartozó sejtadhéziós molekulák. Kalcium-független molekulák, melyek az immunglobulinokhoz hasonló doméneket tartalmaznak. Aránylag gyenge összetartást biztosítanak, mely sokszor csak időleges. Rendkívül sok fajtája ismert, legtöbb az immunrendszerben (IgG, CD2, CD3, CD4, CD8, Fcγ-receptor, TCR, MHC-I komplex, MHC-II komplex, stb.) Szelektinek. Integráns membránfehérjék, melyek a membránon többször áthaladó polipeptidlánchurkokat tartalmaznak. Az extracelluláris oldalon

lektinszerű, hámnövekedési faktor jellegű ismétlődő doménjeik vannak. Részt vesznek mint normális, mind kóros folyamatokban; a kapcsolódásuk kalciumfüggő és heterotípiaás. Integrinek. Egy részük valódi sejtadhéziós molekula, nagyobb részük azonban a sejt-ECM kapcsolatban játszik szerepet. Ilyen pl a fibronektin-receptor, laminin-receptor Sejtadhétiós fajtáik általában az immunrendszer sejtjei között találhatók meg. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN  Adéziós molekulák a sejt és az ECM között               A sejt-ECM kapcsolat két típusú molekulacsoporton keresztül valósul meg. Az egyik a „ragasztó molekula”, mely többféle kötőhelyet tartalmaz az ECM egyes komponensei számára, ugynakkor van olyan része is mellyel sejtfelszínhez képes kötődni. A másik molekula egy integráns

membránprotein, mely receptorként ismeri fel és köti meg az előbbi ragasztó molekulát. Fibronektin. Ismétlődő globuláris doméneket tartalmazó molekula, mely két, a C-terminális végen S-S hidakkal kapcsolódó polipeptidláncból áll. Több olyan kötőhelyet is találunk rajta, amely a véralvadásban szereplő különböző molekulákat képes kötni. A sejtek felszínén fibronektin-receptor van, melyek jellegzetessége az RGD-szekvencia (arginin-glicin-aszparaginsav). Fontos szerepet játszik az embriogenezis kapcsán kialakuló sejtkapcsolatokban is (velőléc eredetű sejtek vándorlása). Laminin. A lamina basalis egyik alkotóeleme, mely rostokat nem képző IV-es típusú kollagén térbeli hálózatóból áll, melyhez proteoglikánok kapcsolódnak. A laminin ehhez a lemezhez köti a sejteket, mégpedig úgy, hogy egyszerre tartalmaz kötőhelyet a sejtfelszín, a IV-es típusú kollagén és a heparánszulfát számára. Integrinek. Olyan integráns

membránfehérjék, melyek a laminin és fibronektin számára jelentenek receptort. A fehérje két láncból áll, melyek egyszer érik át a membránt. Az egyik lánc két kisebb részből áll össze, amiket diszulfid-híd kapcsol egymáshoz extracellulárisan. A két lánc közösen alkotja az extracelluláris kötőhelyet. ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 5. Mirigyhám és osztályozása.  Mirigyhám      Számos sejt képes valamilyen előállított anyagot a környezetébe leadni. Amennyiben a szervezet működéséhez fontos anyag kerül leadásra, szekrécióról beszélünk, ha pedig káros anyag, akkor exkrécióról. A hámok egy jelentős csoportja szakosodott szekréciós működésre. A mirigyhámsejtek csoportokba rendeződve mirigyeket alkotnak, melyek kivezetőcsővel rendelkeznek (exoepitheliális mirigy). De léteznek egysejtű mirigyek is, melyek

valamilyen fedőhám sejtjei közé ékelődnek (endoepitheliális mirigy). Legjellemzőbb példája a kehelysejt, mely sűrű mucosus váladékot termel a bélhámban vagy a légutak hámjában. Nevét az alakjáról kapta: aránylag keskeny bazális része tartalmazza a sejt magját. Ezen a területen a citoplazma basophil, míg felső, kiszélesedő felében a termelt váladékot találjuk nagy, puffadt szekréciós vezikulumokban.  Mirigyek osztályozása             1. Váladék ürítésének iránya, az elvezetés módja szerint Az exokrin mirigyek a szekrétumukat külső vagy belső felszínekre juttatják el egy kivezető csőrendszer segítségével. Ezek a mirigyek a felszínről fejlődnek a mélybe való benövéssel. A fő kivezető cső iránya mutatja a fejlődési irányt Az endokrin mirigyeknek nincsen kivezetőcsövük. Hormonokat termelnek, amit a vér útján juttatnak el a célsejtekhez. Felépítésükben ezért az

erekkel való kapcsolatuk szoros A váladék olykor vér közvetítése nélkül, diffúzió útján is eljuthat a célsejtekhez. 2. A mirigyvégkamra alakja szerint Az acinosus végkamra gömbölyded vagy bogyóhoz hasonló. Amennyiben szinte szabályos gömb alakú, akkor alveoláris végkamrának nevezzük, és az acinosus kifejezést megtartjuk a megnyúltabb formákra. A tubulosus végkamra csőszerűen megnyúlt. A tubulo-acinosus vagy tubulo-alveolaris végkamra a kettő kombinációjából adódik. Mindegyik fentebbi forma előfordulhat egyedül (egyszerű mirigy) vagy elágazó formában, esetleg többfajta végkamra elágazódó formában (összetett mirigy) 3. Termelt váladék összetétele szerint Elsősorban a nyálmirigyek között különböztetjük meg a mirigyek különböző fajtáit e szerint a felosztás szerint. A mucinosus mirigy viscosus, tapadós nyákot termelnek, melynek magas a szénhidrát tartalma. A végkamra megnyúlt, tág lumenű, a mirigysejt

apikális régiója habosnak tűnik a musinosus állomány miatt. A serosus mirigy híg, enzimekben gazdag „savós” váladékot termel, ami miatt a sejt a tipikus fehérje-szintetizáló sejt képét adja sitoplazma basofiliájával, fejlett DER és Golgi ANATÓMIA I – SZÖVETTAN      apparátusával. A váladék basophil granulumokban várakozik az exocitózisra A végkamra szűk lumenű. A Gianuzzi-félhold egy olyan szövettani képlet, melyben a két mirigyfajt együtt fordul elő, mégpedig úgy, hogy a mucinosus végkamra végén félhold alakban ül a serosus sapka. 4. Kiürítés módja szerint A merokrin mirigy váladékürítése nem jár citoplazma veszteséggel. A sejtben a váladék granulumok formájában várakozik, és exocytózissal ürül. (Pl pancreas, nyálmirigyek) Az apokrin mirigyekből a váladék úgy jut a lumenbe, hogy a sejt apikális

citoplazmájának egy kis darabjával együtt fűződik le. (Pl laktáló emlő) A holokrin szekréció esetén a mirigysejt teljes egésze váladékká alakul. Ezekben a mirigyekben a lumentől távol, „normális” sejteket találunk a bazális részen, majd azok a lumen felé haladva elhagyják organellumaikat, apoptózissal elpusztulnak, végül folyós váladékká válnak. (Pl faggyúmirigy) ANATÓMIA I – SZÖVETTAN 6. Kötőszöveti sejtek és eredetük, mononukleáris phagocyta rendszer.  Fix kötőszöveti sejtek         1. Fibrocyta 15-18 μm hosszú, megnyúlt sejt, többnyire kollagénrost-kötegek felszínére tapadva. Gyengén festődő, vékony citoplazmája van, legtöbbször csak az ovális, kissé ellapult sejtmag ismerhető fel. Elektonmikroszkópos képen tömött, heterokromatikus mag látható középen, fejlett organellumkészlet a

sejt két végpontjában. A fibroblast a fibrocyta fiatal formája, mely az ECM termelésére elkötelezett. A sejt a fehérjetermelő sejtek jellegzetes képét mutatja. A fejlődés során mesenchymális sejtből (mesoblast) alakul, de felnőttben is léátrejöhet fibrocytából különböző aktiváló anyagok hatására.  2. Reticulumsejt A fibrocytához hasonló funkciójú a reticuláris kötőszövetben. Nagy, ovális, laza szerkezetű sejtmaggal rendelkezik, csillag alakban elágazó sejtféleség. A rácsrostokat termeli, és azokaz nyúlványaival behüvelyezi.   3. Adipocyta A zsírsejtek stabil és állandó komponensei a kötőszövetnek.   4. Melanocyta Pigment (melanin) tartalmú granulumokat tartalmazó nyúlványos kötőszövetében, de megtalálható a szem érhártyájában is nagy számban.   5. Mesenchymális sejt (mesoblast) Az embrionális kötőszövet pluripotens sejtje, mely kötőszöveti, porc-, csont-, sőt simaizomsejjté is

képes differenciálódni. A sejt alakja szabálytalan, sokszor orsó vagy csillag alakú, nyúlványokkal nem ritkán érintkeznek egymással. A sejtek a somiták sclero- és dermatomjából, a somato- és splanchnopleurából és a craniális ganglionlécből származnak.   sejt a bőr  Mobilis kötőszöveti sejtek    