Szociológia | Devianciaszociológia » Deviancia és társadalom, művészet, megelőzési lehetőségek

Deviancia és társadalom Művészet Megelőzési lehetőségek Graffiti mint deviancia Rácz Attila tanulmányában olvashatunk arról, hogy az utóbbi évtizedben a falfirkák készítése bizonyos csoportok életformájává vált. Beindult a csoportképződés, a falfirkák helyére, stílusára, típusára vonatkozó írott és íratlan szabályok kialakultak. Számszerű növekedés mellett a technikák is fejlődtek. A korábbi karcolt feliratok helyett ma már szórófestékkel vagy filctollal színekben, formákban gazdag, vonalvezetésük miatt „mozgásban” lévő képi jelleggel bíró alkotások születnek. Alkotások, hiszen elkészítésük is nagyon sok időt vesz igénybe és művészi ambíciót követel az elkészítés. Megváltozott a közfelfogás is a graffitisekkel kapcsolatosan, de magát a tevékenységet napjainkban tiltott művészetnek nevezik. Már eljutott oda a közfelfogás, hogy művészet, de mégsem kerülnek be ezek az alkotások

kiállítótermek falaira, továbbra is tiltják, nincsenek olyan helyek, ahol legálisan lehetne űzni a graffiti művészetét. Hogyan vált devianciává a graffiti? Ezt Rácz a címkézés elmélettel magyarázza. A címkét mindig azok aggasztják, akik a törvényes rendet képviselik, a többségi társadalom érték- és normarendszerét tartják elsődlegesnek. Aki az elfogadott normarendszer ellen vét, az címkét kap Rácz Attila kritikákat fogalmaz meg a szubkultúra-vizsgálatok módszertanával kapcsolatosan. Kritikájának lényege, hogy megkérdőjelezi az adott szubkultúrát vizsgáló kutató objektivitását. Véleménye szerint akkor sem tud teljesen objektíven megítélni a kutató, ha ún résztvevő megfigyelőként vesz részt a szubkultúrkörhöz tartozók életében, mert saját szocializációja során belsővé vált normák ebben az esetben is befolyásolni fogják az ő szemléletmódját. Saját kulturális szűrőjén át fog hozzáállni a

kérdéshez Nagyon egyértelműek a társadalmi normák, szabályok, hiszen a többség körében konszenzusról beszélhetünk. Így nagyon könnyű az eltérőt „deviánsként” definiálni és akár rögtön szankcionálni. A kutató negatív szankcióként említi a „pletykát” is. A szankcionálás azonban tovább erősíti a deviáns csoportot alkotók összetartozását, közös normarendszerük megerősödését. Problémát jelenthet az is, hogy a kutató – minden jó szándéka ellenére – nem tudja rugalmasan kezelni a szubkultúra normáit. Az, hogy milyen kontextusban van a kutató, nagyban meghatározza, hogy egy-egy szubkultúrát pozitívan vagy negatívan értékel. Szintén problémát okoz, hogy a tudományos vizsgálatok nem a „deviáns”-ra koncentrálnak, hanem a devianciát előhívó folyamatra. Graffiti Howard Becker meghatározása: „A deviancia és a művészeti alkotás egyaránt két azonos típusú szociális interakció eredményének

tekinthető.” 1 A kezdőnek el kell sajátítania a tevékenységhez fűződő motivációkat és konvenciókat. A deviáns és a művész pályája is aszerint lesz könnyű vagy rögös, hogy alkotását hogyan fogadja, minősíti, címkézi a közönség. A graffiti történetét kutatók utalnak arra, hogy amióta ember él a Földön, azóta firkák, jelek, rajzok léteznek falakon, barlangokban, fák törzsén. Bizonyos feljegyzések szerint az ókori piramosik sírkamráinak falán, folyosói falán a legelső látogatók már otthagyták kézjegyüket, általában azt írták, hogy: „itt jártam, hogy lássam a sírt.” (Balázs Géza Beszélő falak c tanulmánya) Mai értelemben már mást értünk graffiti alatt, ez nem pusztán jelek, írások összessége. Ez egy szimbólum, ami jelentéssel bír az azonos szubkultúrkörhöz tartozók számára, tükrözi érték- és normarendszerüket. Önkifejezés eszközévé válik, territoriális jelhagyó funkciója van

és néha tabutörő funkciója. A graffitis szubkultúrához tartozók szociológiai vizsgálati eredmények tükrében kor és nem szerint jól behatárolhatók. Globálisan létező maszkulin ifjúsági szubkultúra. (fiatalok és fiúk mindenhol a világon) A graffiti jelenség bölcsője: New York, Bronx, 125. utca Itt dolgozott TAKI 183 a klasszikus értelemben vett graffiti hivatalos és elismert alapítója. Ő pizzafutárként dolgozott. Elindult a 125 utcai bázisáról és bejárta Bronx összes negyedét Otthon készített magának egy filctollat, amellyel megjelölte azokat a házakat, ahol már járt. A házi készítésű filctoll: egy tubus cipőbokszba alkoholt öntött, a kerek szivacsot négyszögletesre vágta és ezzel jelölte be a házakat. Írói álneve: TAG volt TAKI 183 TAG jelzése később megjelent földalattik falán, közlekedési eszközök oldalán, először szűk, majd tágabb körben hírnévre tett szert, egyre több amerikai srác kezdte

utánozni abban, hogy közterületeken a falra jegyeztek valamit. Bronxban feketék és latinok laktak főként. A falfirkák kiemelkedési lehetőséget jelentettek, kezdetben még nem devianciának számított, kialakult egy szubkultúra, amely globálissá vált, amikor New York után divatként más megapoliszban is terjedni kezdett. New Yorkban akkor kezdték devianciaként címkézni a graffitit, amikor a metrók falain, a járművek külső és belső felületein is megjelentek és nagy számban elterjedtek a firkák. Ehhez hozzájárult az is, hogy a falfirkák elterjedése a metróban éppen egybeesett a polgárok metróval kapcsolatos elégedetlenségének csúcspontjával. Kezdett terjedni a metrós bűnözés, megjelent a metrók környékén a „hajléktalan-probléma”, csökkent az utazási hajlandóság. Bár nem volt közös kapcsolódási pont a metrós bűnözés és a graffiti között, de mégis a nagy felháborodás időszakában a két jelenség egyformán

negatív címkét kapott. Nathan Glazer harwardi professzor 1979-ben írt egy cikket, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a graffitisek „ellenőrizhetetlen ragadozók”, akiket a köztisztviselőknek nem sikerül kordában tartani és ez ugyanolyan veszélyes lehet, mint a bűnöző, rendzavaró hajléktalan, aki kirabolja, megöli az utasokat. Innentől kezdve a graffiti megítélése teljesen egyöntetűen negatívvá vált. Elkezdték a cikk után kutatni, hogy a graffiti milyen módon és mértékben bomlasztja a társadalmat, veszélyezteti a fiatal generációk szocializációját. Glazer cikkének megjelenésekor már 6 éve küszködtek a graffiti visszaszorításával New Yorkban. 2 A graffiti tovább terjedt, mint divat és a szubkultúrán belül kezdtek differenciálódni csoportok az alkotások jellegét és a művészet gyakorlásának időintervalluma szerint. A csoporton belül hierarchia alakult ki. Szubkulturális karriert lehetett befutni Csoportok:

Stílus szerint: OLD SCHOOL, NEW SCHOOL Jellege szerint: TAGGEREK, MURALISTÁK, TOYS. Taggerek: csak a kézjegyüket festették fel, Muralisták: képfestők voltak Toys: még tanoncok, akik még kezdőnek számítottak mindkét csoportban. Miért kezdett terjedni a jelenség? Magyarázata a differenciális társadalmi érintkezés modelljének ismeretében adható meg. Differenciális társadalmi érintkezés elmélete szerint: a különböző szubkultúrákat tartalmazó társadalomban bizonyos társadalmi környezetek ösztönzően hatnak az „illegális” tevékenységekre. Az emberek úgy vállnak „elkövetővé”, hogy ők maguk is érintkezésbe, közvetlen interakcióba lépnek, találkoznak olyan emberekkel, akik maguk is „illegális tevékenységet” végeznek. Edwin Sutherland szerint az illegális cselekvések elkövetőivel elsősorban az elsődleges csoportokban, különösen a kortárscsoportban találkoznak az egyének és itt tanulják el tőlük cselekvést.

Ezt Richard Lachman és Rácz Attila-Nagy Tamás szerzőpáros által végzett empirikus kutatási eredmények is alátámasztják. (egri, szegedi graffitisekkel készítettek interjúkat ) Szankciók: Formális szankció: a rendőrség üldözni kezdte, büntette és erőszakosan felszámolta a graffitisek alkotásait. Liberális asszimiláció: száműzték a graffitit a galériákból. Ez informális szankciónak is tekinthető. Kevésbé szabályozott spontán reagálások összessége a nonkonform viselkedésre Addig a tehetségesebb muralista graffitifestők kaptak egy-egy megrendelést galériáktól. Megszakadt a graffitisek kapcsolata egymással, nem láthatták egymás alkotásait, a graffitis karrier befutásának a lehetősége is megszűnt. Ezek a sturkturális változások a csoportokon belül előidézték, hogy „gerillaharc”-szerűen lázadtak és kapcsolatba kerültek bűnüldözői csoportokkal. Graffiti, mint deviáns karrier Ahhoz, hogy valaki megfelelő

státuszt tölthessen be a csoportban, a szubkultúrkör megkívánta, hogy állandóan az utcán legyen és egyre több helyre és többet fessen, egyre több helyen tegye ki a névjegyét. Ez az iskolai munka és megjelenés rovására ment előbb-utóbb. A másik devializáló tényező a festék beszerzésének módja volt. Már nem győzték pénzzel a sok festéket, ezért sokszor lopás útján jutottak hozzá. Lachman vizsgálatában olvashatunk arról, hogy ha valamelyik grafffitisnek sikerül nagyon sok helyre kitenni a szignóját és festményeit, akkor bizonyos bandák meghívják őt területükre és felkérik, hogy tegye ki oda szignóját, fessen bizonyos felületekre nekik. Cserébe az adott banda védelmét élvezik, ingyen juttatják kábítószerhez és festékhez. A graffiti szubkulturális karrier. A szubkulturális karriert befutott egyén azonban le kell mondjon a többségi társadalomban befutható karrierről, mert a kettő két külön síkon mozog. Aki

graffitizik, az ezt a tevékenységet teljesen normálisnak érzi és nem azért cselekszik, hogy a többségi társadalmat bosszantsa, hanem azért, mert a vele azonos értékrenddel bíró csoport 3 megerősítésére vágyik, annak ellenére, hogy érzi, hogy a többségi társadalom elítéli, elutasítja. Homoszexualitás Takács Judit tanulmányában foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a homoszexualitás, a többségi társadalom tagjaiétól eltérő szexuális orientáció vajon deviancia –e? Nyugati-modern társadalmakban egyértelműen nem a válasz. Vannak helyek, ahol alapvető emberi jog a szexuális orientáció szabad megválasztása és felvállalása. A törvénykezés védelmet is nyújt a diszkriminációjukkal szemben. Az Európai Unióban 1999-től lépett érvénybe az Amszterdami Szerződés, amelynek 13. cikkelye rendelkezik a szexuális orientáció alapján való diszkrimináció tilalmáról. Keleten azonban vannak államok, ahol még napjaikban is

bűnnek tartják és halálbüntetés jár érte. (Irán, Szaud-Arábia) Hogyan fogadja a társadalom az azonos neműek szexuális kapcsolatát? 4 féle csoportosítás: 1. bűn (18-19 század nyugati társadalmaiban) 2. betegség (19 században medikalizálták a jelenséget) 3. deviancia (20 század közepén kezdték a deviancia-kutatók beemelni tárgykörükbe) 4. szabadon választható életforma Egyes társadalmi normák sérthetik az emberek szabadon választható életformáját. Heteroszexizmus áldozataiként kezdte a politika ideologizálni a többségitől eltérő szexuális orientációjú egyéneket. Fellépnek az ellen, hogy alacsonyabbrendűként kezeljék a nem heteroszexuálisokat vagy a szexizmus – férfit helyezi csak előtérbe – áldozatait , a nőket. A politikai szabályozás azt sugallja, hogy a heteroszexualitás minden mást kizáró volta sérti az alapvető jogokat. Nem kizárólagosan csak ez a szexuális forma létezik csak, a többit is el kell

fogadni a társadalomban. 4 Megelőzési lehetőségek: Speciális megelőzési lehetőségek: Pszichiátriai megbetegedések: 1.genetikai megelőzés: genetikai tanácsadás történik 2. korai diagnózis: ha bizonyos betegségeket hamar felismernek és a páciens betartja az életmód változtatásokat és táplálkozásán változtat, akkor kóros állapotok kialakulását megelőzheti (fenilketonuria) 3. korai felismerés és kezelés 4. párkapcsolatot, családot erősítő program 5. gyermekpszichitáriai és pszichológiai ellátás fejlesztése 6. iskolai megelőző, prevenciós programok 7.ifjúsági tanácsadás, egészségpromóció 8. pszichokultúra (önismeret fejlesztése, kommunikációs készség, empátiatréning) Öngyilkosság: 1. gyászkultúra és posztvenció (pszichológiai feldolgozó intervenció) Ha valaki a családban megkísérelte ezt, akkor szükség van a családtag kezelésére, megsegítésére, mert a családtag elvesztése vagy az elvesztéstől

való félelem hozzájárulhat a túlélő kríziséhez. 2. fiatalkori krízisfeldolgozás 3. öngyilkossági modell- mintahatások ellensúlyozása: a média mintakövetést előidéző hatásainak csökkentése. 4. telefonos krízisszolgálatok ( a szuicidális folyamat rejtett részében nyújthatnak segítséget, amikor még a megoldhatatlan, kezelhetetlen probléma van jelen, amely folyamatosan frusztrál) 5. depresszió és határ-eset szindróma korai felismerése és kezelése (Gotland-kutatás) Azokban a társadalmakban, ahol nőtt az antidepresszánsok fogyasztása, csökkent az öngyilkosság. Ma is vitatott megközelítés Alkoholabúzus, alkoholizmus 1. általános fogyasztáscsökkentési programok 2. iskolai megelőző programok 3. fogyasztáscsökkentő célú korlátozások (hozzáférhetőséget csökkentő rendeletek, betiltás, korhatár meghatározása, árulás szabályainak szigorítása) 4. munkahelyi bázisú korai kezelésbe vétel 5. korai intervenció az

egészségügyben (a körzeti orvos más betegség kapcsán ráirányítja a figyelmet, jelzi az ivászat károsító hatásait) Drogmegelőzés: Itt is említhető az összes módszer, amit az alkoholnál feltüntettünk. Ezen túl: 1. kínálatcsökkentés 2. keresletcsökkentés (csökkenjen a drogok iránti pszichológiai igény: ifjúsági közösségi programok, életformaműhelyek, hobbik kialakítását célzó közösségek működtetése hátrányos helyzetű fiatalok körében.) 5 3. ártalomcsökkentés (másodlagos, harmadlagos megelőzés, kapituláció, szubsztitúciós kezelés, alacsonyküszöbűség) 4. motiváló leszoktató módszerek (kriminalógiához tartozó módszerek 5. relapszuskontroll és gondozás (tanítás, hogy hogyan álljanak ellen a relapszust, visszaesést kiváltó szituációkban Bűnözés: 1. kriminogén szocializáció 2. közösségi kontroll 3. börtönön belüli pszichoterápia (forenzikus pszichoterápia) 6