Zene | Középiskola » Szakszavak jelentése az ének-zene témaköréből

Szakszavak jelentése az ének-zene témaköréből Alt: legmélyebb női hangfajta Ambitus: hangterjedelem, a lemagasabb és a legmélyebb hangtávolsága Atonalitás: hangnemnélküliség Ballada: költői hangvételű romantikus zongoradarab Basszus: a legmélyebb férfi hangfajta Coda: befejezés, hangnemi lezárás, hangnemi megerősítés Crescendo: fokozatos hangerősítés Dalforma: kéttagú illetve háromtagú forma Dinamika: a hangerő változásaival foglalkozik Duett: két énekhangra, két hangszerre írt zenemű Forte. Erősen, hangosan adandó elő Giusto: feszes előadásmód, rendszerint a táncolható népdalok előadásmódja Hangnevek: relatív szolmizáció: d r m f s l t d, vagy abszolút hangnevek: CDEFGAHC Improvizáció: rögtönzés Kantáta: barokk egyházzrnei műfaj, kevés tétel, lírai jelleg Köchel–jegyzék: Mozart műveinek keletkezési sorrendű felsorolása Köchel zenetudós munkája nyomán Kvintett: öt énekszólam, vagy öt hangszer által

előadott zenemű Legato: kötött előadásmód, a hangok folyamatosan, megszakítás nélkül követik egymást Lied: dal (németül) Metronóm: mechanikus szerkezet a tempó és az ütemfajták szemléltetésére, csengő és ketyegő hanggal Mezzopiano: középhalkan adandó elő Mise: a katolikus istentisztelet fő formája. Állandó részei: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus Benedictus, Agnus Dei Moderato: mérsékelt tempóban adandó elő Opera: dalmű, daljáték, énekes színjáték Partitúra: vezérkönyv, a karmester kottája, melyben a zenemű összes szólama fel van tüntetve Pentatónia: ötfokúság, a ti és fá nélküli ötfokúság Refrén: a dalokban mindig azonos szöveggel és zenével visszatérő szakasz Rubato: csapongva, nem egyenletes tempót tartva adandó elő, a hangok önkényes rövidítése, meghosszabbítása Staccato: rövid, szaggatott hangú előadásmód Szillabikus: 1 szótagra 1 hang jut „szótagoló éneklés” Szonáta: 3-4 tételes

hangszeres darab, 1. t szonátaformájú, gyors, 2 t lassú dalf, 3 Menüett, v Scherzo, 4.t gyors, kéttémájú rondó, vagy szonátaforma szűkített hármashangzat: ti-ré-fá két kistercből építkező hangzat, a dúr 7. foka, a moll 2 foka Tercett: három énekes, vagy három hangszer által előadott zenemű trió három énekes, vagy három hangszer által előadott zenemű Vokális: énekes, énekhangra is írt zene, szemben a hangszeres (instrumentális zenével) Alaphang: az a legmélyebb hang, amelyre az akkord épül Allegro: gyors tempóban, vidáman adandó elő Andante: lépve, járva adandó elő Bariton: középfekvésű férfi hangfajta Bicinium. Kétszólamú ének bővített hármashangzat: két nagytercből épül, a moll 3. foka dó mi szi Concerto: versenymű, szólista és együttes játék váltakozására épül da capo: a kezdettől, elölről, elölről ismétlésre utasító jelzés Daljáték: népies melodikájú, víg témájú opera szerű énekes

játék, vagy népszínmű jellegű népies stílusú színpadi mű Duó: két énekes, vagy két hangszer által előadott zenemű egynemű kar: csak női, vagy férfi, vagy csak gyermekhangokra írt kórusmű Hangköz: intervallum, két hang magassága közötti távolság Hangsor: annyi foka van, ahány különböző hang van a az illető hangrendszerben Homofon: egy vezetőszólam, a többi alárendelt szerepű, vele egyidejű. Harmonizált zene Induló: élesen hangsúlyozott, páros ütemű (katona)zene a menetelés serkentésére, együtt tartására Kamarazene: kis hangszer együttesre írt zenemű, az egyes hangszerek önálló szólamot játszanak Kromatika: színezés, a diatónia nagy szekundjai közé módosítással félhangokat illesztünk: d, di, r, ri, m Mazurka: ¾-es ütemű lengyel tánc, jellegzetes ritmusképlete a titi tá tá Metrum: időmérték, ütemérték Mezzoszoprán: középmagas női hangfajta Moll: lá végű hétfokú hangsor ( 3 fajtája:

természetes, összhangzatos, melodikus moll) Nőikar: csak női hangfajtákra írt kórusmű Opus: mű, rövidítése: Op., Op 30 a szerző 30 sorszámú kompozíciója Periódus: zenei kérdés-felelet. Két tagból áll: előtag, utótag, ahol az előtag kevésbé erősen lezárt, mint Polifon: minden szólam önálló szerepű és karakterű, térben és időben eltolódva lépnek be Szekvencia: 1. jelentése: valamely motívum más-más hangokon való többszöri ismétlése 2 jelentése a középkorban költői szövegekre írt himnikus dallamok (Victimae, Veni S., Lauda S, Stabat M, Dies irae) Szimfónia: nagyszabású zenekari szonáta, általában 4 tételes ld. szonáta! Szoprán: a legmagasabb női hangfajta Szvit: ciklikus műforma stilizált tánctételek sorozata, melyeket az azonos hangnem kapcsol össze Ária: dal, ének concerto grosso: („vastag koncert”) több szólistára írt versenymű Dalciklus: tartalomban és jellegben összetartozó műdalok sorozata

Decrescendo: fokozatos halkítás Dodekafónia: tizenkétfokú hangsor. Schönberg komponálási módszere a 12 egyenlő hangra épül Dúr: dó hangra végződő hétfokú hangsor Előjegyzés: a violinkulcs mellett található kereszt(ek) vagy bé(k), melyek az egész sorra érvényesek Fúga: („futás, kergetőzés”) polifon, imitációs műforma, három fő részre tagolható Hangnem: tonalitása különböző magasságú hangok által a dallamban, illetve a harmóniákban betöltött szerepek összessége, rendszere Hangzat: (3-as és 4-es hangzatok) azaz különböző magasságú hangok egyidejű megszólalása Imitáció: utánzás. Az egyik szólam a másikat időben (és térben) eltolódva utánozza (kánon, fúga) Intermezzo: közjáték, közzene önálló operabetét, vagy a 19.sztól önálló karakterdarab Kánon: az utánzás (imitáció) legszigorúbb formája, adott kezdőhangon, pontosan kell utánozni Korál: protestáns egyházi népének Kvartett: négy

énekes, vagy négy hangszeres által előadott zenemű. A vonósnégyes is ilyen Madrigál: anyanyelven írt világi témájú kórusmű Mezzoforte: középerősen Motetta: egyházi témájú, latin nyelvű kórusmű Nyitány: operákat, baletteket bevezető, esetleg önálló zenemű. Önmagában zárt darab Oratórium: soktételes drámai-epikus kórusra, szólókra, zenekarra írt mű, bibliai témára Ostinato: állandóan, makacsul ismétlődő motívum, vagy figuráció Passió: Jézus szenvedéstörténete, formája, előadó apparátusa az oratóriummal megegyezik Piano: halkan (így nevezik egyes nyelveken a zongorát) Preludium: előjáték, rendszerint a fúgák bevezetőjeként megszólaló fantáziaszerű tétel, pergő jelleggel Recitativo: énekbeszéd, ritmikájában pontosan követi a szöveget, az operák, oratóriumok fontos része Rondó: barokk forma, amelyben a kezdőtéma még min. 2-szer visszatér (Rt 1 Ep Rt 2 Ep Rt) Szextett: hat énekesre, vagy hat

hangszeresre írt zenemű Szimfonikus költemény: romantikus nagyzenekari, szabad formájú programzene főként irod. témára Tenor: magas férfi hangfajta Variáció: a téma dallami, ritmikai, harmóniai átalakítása úgy, hogy az eredeti téma felismerhető