Irodalom | Középiskola » Pilinszky János tétel, 2004

PILINSZKY JÁNOS (1921 – 1981) • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Budapesten született apja PILINSZKY JÁNOS, anyja BAITZ VERONIKA nevelésében nagy szerepet játszottak nagynénjei a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett először jogot hallgatott, majd magyar és olasz irodalmat, művészettörténetet, de diplomát nem szerzett doktori disszertációja megsemmisült a háború során, így bölcsészkari vizsgáit nem tehette le 1941–44 között az ÉLET c. folyóirat segédszerkesztője 1938 óta jelennek meg versei különböző napilapokban 1944 őszén hívták be katonának, a koncentrációs táborok megrendítő hatással voltak rá első verseskötete 1946-ban jelent meg: TRAPÉZ ÉS KORLÁT 1947-ben Baumgarten-díjat nyert 1947–48-ban Rómában töltött néhány hónapot 1955-ben feleségül vette MÁRKUS ANNÁt, de néhány hónap után megromlott a házasságuk 1957-től az ÚJ EMBER c.

katolikus hetilap munkatársa 12 év termését foglalja össze a HARMADNAPON (1959) c. kötete a hatvanas évektől gyakran utazgatott – Anglia, Amerika, Párizs az 1964-ES REKVIEM c. kiadványában két új műfaj jelent meg: a Rekviem filmnovella és a Sötét mennyország oratórikus alkotás első korszakának lezárása a NAGYVÁROSI IKONOK (1970) c. nagysikerű kötet 1971-ben József Attila-díjat, 1980-ban Kossuth-díjat kapott a hetvenes években sok verset írt; kötetei: SZÁLKÁK (1972); VÉGKIFEJLET (1974); KRÁTER (1976) nagy tervei voltak az utolsó éveiben: önéletrajzi regényt akart írni, filmet rendezni 1980-ban házasságot kötött Ingrid Ficheux-val váratlanul halt meg 1981-ben TRAPÉZ ÉS KORLÁT • három ciklusba rendezte a verseket • egységes verssorozat • kötődik a klasszikus vershagyományokhoz: világos, logikus a versek szerkesztése HALAK • • • • • • • • • • A HÁLÓBAN ciklus címadó verse az emberi lét

általánosító látomása, a lét értelmetlenségének megfogalmazása a címben megjelenő képet kozmikussá tágítja a hálóból csillagháló lesz a hálóban ragadt halak a kövek közötti vergődésükkel nem csak önmagukat, hanem más halakat is megsebeznek az egymás elleni öldöklés értelmetlen a lezárás a megsemmisülést sugallja a költő nem közvetlen személyiség hiábavaló minden harc a sors ellen alapvető érzés a magányosság, vigasztalanság TRAPÉZ • • • • • ÉS KORLÁT (1943) az otthontalanság a szerelmi életben is észrevehető a szerelmesek között ott van a vonzódás-taszítás ellentéte ugyanez az ellentét jeleneik meg az egymásra utaltságban és egymásra találásban az emelkedés és zuhanás igéi mozgalmassá teszik a verset az egymást szeretők sorsa a kettős magány, a vigasz nélküli boldogság MIFÉLE • • • • • • (1942) FÖLDALATTI HARC (1943) drámai monológ ez is az emberi kapcsolatok

hiányáról szól egy volt társára emlékezik vissza álomban a szerelmi beteljesülés: az ösztönök világa a költő számára riasztó az álom varázslata után az éber tudat megtelik lelkiismeret-furdalással, önkínzással a szerelem megzavarta a lelkét, mely bizonytalanná, kiszolgáltatottá vált HARBACH 1944 (1946) • • • • • • a koncentrációs táborokban látott szenvedéseket idézi fel – ez a vers alapképe a dolgozó rabokat igásállatokhoz hasonlítja van valami személyes a versben, mintha a költő ott lenne, ismerné a rabokat a látvány és látomás összekapcsolódik az egész világ terhe a rabokra zúdul ők a borzalmat, a szenvedést jelenítik meg, a tárgyak menekülnek előlük FRANCIA • • • • • FOGOLY (1947) irtózatos életkép a lágerből szökött francia rab rejtekhelyén mohón fal egy répát viselkedése elállatiasodott a zsarnokság ilyen megalázó tevékenységbe tudja vinni az embert a fogoly már sem

fizikai, sem szellemi értelemben nem ember HARMADNAPON • újfajta költői szemlélet: a koncentrációs táborokban szerzett élmények beleolvadnak a történelembe • az emberiség történelmi útját folyamatos szenvedéstörténetként fogja fel RAVENSBRÜCKI • • • • • • • PASSIÓ (1959) a tragikus lágerélményt és a krisztusi szenvedéstörténetet ötvözi a kiszolgáltatott és elítélt rab halálpillanatát jeleníti meg szaggatott, sűrítő, szenvtelen az előadásmód a tömörséggel fejezi ki az író a megrendültségét elnagyolt alakrajz a jelen idejű leírás az áldozat végzetes kiszolgáltatottságát fejezi ki a félrímes, négysoros strófák az elkerülhetetlen végzetszerűséget sugallják HARMADNAPON (1958) • • • • • • a láger valóságának legáttételesebb felidézése jövendölésként jelenik meg a feltámadás látomása a rövid mondatok gyors váltakozásai és az és kötőszók ünnepélyes, bibliai

jelleget adnak az első versszakban megjövendölt csodát a második versszak megállapításai magyarázzák nem említi meg Jézus krisztus nevét, éppen ezzel tudja összekapcsolni a lágerek áldozatait a Megváltóval vigaszt sugall az elszenvedett kínokért APOKRIF (1954) • • • • • • nagyon fontos a Pilinszky-életműben az apokrif iratok az ókori zsidó vagy ókeresztény irodalom termékei, nem tartoznak az Ó- és Újszövetségbe hasonlít az ókeresztény apokalipszis-művekre a JELENÉSEK VIII. 7 című vers egy apokaliptikus látomást részletez, nincs benne remény a menekülésre az APOKRIF ennek a versnek a folytatása 1. egység: • egy versszakként elkülönített sor áll az elején, egy elhallgatott gondolat befejezése • archaizál: a mindenek szót többes számba teszi, szenvedő igét használ • a továbbiakban megjelenik nem víziók, hanem egy tényszerűen tudott jövő eseményeinek összefoglalása • a mondatok vitathatatlan

igazságokat mondanak el • megjelennek a világpusztulás képei • egyes szám első személyben folytatja: a hányódó én a világkatasztrófa tanúja • szinonimák sorozatával és anaforákkal erősíti fel a tragikumot • megjelenik az ember végtelen kiszolgáltatottsága • az emberi lét véget nem érő szenvedéstörténet • egymástól távol eső motívumok kerülnek egymás mellé • a nap infravörös sugárzása a természeti katasztrófa képzetét idézi fel • az én teljesen kifosztottan, rabként indul szembe a pusztulással • 2. egység: • tékozló fiúként tér haza • kiábrándult • a hazafelé vonulás tárgyi emlékei, a természeti képek jelennek meg • a tudatában szembesül a gyermekkori boldogság a világpusztulással • a sajnálkozó gyöngédségre a kicsinyítő és becéző formák utalnak • a hazatérés tragikus: hiába fogadják meghatódva a szülők a visszatért fiút; ő már nem leli meg a helyét ebben a

világban • az otthontalanság érzése kozmikus • egy megszólított “te” felé fordul, akihez könyörög, akitől reményt vár • köztük az egymásra találás nem jöhet létre • a világ kiüresedését jelzik az elhagyatott tárgyak • 3. egység: • megváltozik a hangnem és a beszélő magatartása • egyértelművé vélik, hogy Istentől vár segítséget • Isten beavatkozás nélkül szemléli a pusztuló világot • a lírai én és Isten között nem jöhet létre kapcsolat • az ember most már csak dermedt tárgy, kő (visszautalás az első sorra) • a költemény a megváltatlanság tudomásulvételével zárul NÉGYSOROSOK • • • • • • • • a lírai kifejezés lehetőségeit a minimumra csökkentik, csak az élmény magja van megformálva az elhallgatás többletével keltenek esztétikai hatást a NÉGYSOROS (1956) című költemény négy önálló nyelvi egységből áll nincs soráthajlás az első két sorban minden

mozdulatlan, állapotszerű – nincs bennük állítmány a harmadik sorban az elhagyott tárgyak közözz feltűnik a passzív ember a negyedik sorban megjelenik közvetlenül is, minden cselekvésétől megfosztottan itt sűrűsödik össze a halálos fenyegetettség tudata, az abszurditás-érzet UTOLSÓ ÉVEINEK KÖLTÉSZETE • • • • több tanulmányt írt, a verseire utal, magyarázza azokat továbbra is megmaradt a lágerélmény, mint meghatározó elem a költészetében gyakrabban jelennek meg vallásos elemek; jobban foglalkoztatja a végkifejlet vallásos oldala szabadverseket is ír