Tartalmi kivonat
I. tétel KOMBINATORIKA 1. Permutáció Ismétlés nélküli permutáció: Adott n különböző elem. Az elemek egy meghatározott sorrendjét az adott n elem egy ismétlés nélküli permutációjának nevezzük. Az n elem permutációinak számát a P n szimbólummal jelöljük. A permutációk képzését permutálásnak nevezzük. 1.1 tétel Az n elem permutációinak száma P n = n! Az n! (n faktoriális) jelentése a pozitív egész számok sorozata 1-től n-ig, azaz n! = 1 2 . n (P n = nP n-1 ) Ismétléses permutáció: Adott n elem, amelyek között r (r n) különböző található, ezek a 1 , a 2 , .a r Az a 1 elem k 1 -szer, az a 2 elem k 2 -ször, az a r elem k r -szer fordul elő, és k 1 + k 2 +.+ k r = n Az adott n elem egy meghatározott sorrendjét ezen elemek egy ismétléses permutációjának nevezzük. A szóba jövő ismétléses permutációk számát a P n (k1,k2,kr) szimbólummal jelöljük. 1.2 tétel Rögzített n, r és k 1 , k 2 , ., k r esetén az
ismétléses permutációk száma n! . (k1, k2, .kr) Pn = k 1 ! k 2 ! . k r ! 2. Variációk Ismétlés nélküli variáció: adott n különböző elem. Ha n elem közül k elemet (0 k n) úgy választunk ki, hogy mindegyik csak egyszer kerül sorra, és a kiválasztás sorrendje is számít, akkor az n elem egy k-adosztályú ismétlés nélküli variációját kapjuk. Az n elem k-adosztályú variációinak számát a V n k szimbólummal jelöljük. 1.3 tétel Az n különböző elem k-adosztályú variációinak száma n! . V n k = (n - k)! = n ( n-1) . (n-k+1) Ha k=n akkor V n k = P n , és 0! = 1. Ismétléses variáció: adott n különböző elem. Ha n elem közül k elemet úgy választunk ki, hogy egy elem többször is sorra kerülhet, és a kiválasztás sorrendje is számít, akkor az n elemet egy k-adosztályú ismétléses variációját kapjuk. Az n elem k-adosztályú ismétléses variációinak számát a V n k(i) szimbólummal jelöljük. 1.4 tétel Az n
különböző elem k-adosztályú ismétléses variációinak száma V n k(i) = nk 3. Kombináció Ismétlés nélküli kombináció: adott n különböző elem. Ha n elem közül k elemet ( 0k n ) úgy választunk ki, hogy mindegyik csak egyszer kerül sorra, és a kiválasztás sorrendje nem számít, akkor az n elem egy k-adosztályú ismétlés nélküli kombinációját kapjuk. Az n elem kadosztályú kombinációinak számát a C n k szimbólummal jelöljük 1.5 tétel Az n különböző elemek k-adosztályú kombinációinak száma n(n-1) .(n-k+1) k! Cnk = n A fenti kifejezést szokás az szimbólummal is jelölni (n alatt a k). k k C n a következő alakban is felírható: n! Cnk = ( n k )! k ! Ismétléses kombináció: adott n különböző elem. Ha n elem közül k elemet úgy választunk ki, hogy egy elem többször is sorra kerülhet, és a kiválasztás sorrendje nem számít, akkor az n elem egy k-adosztályú ismétléses
kombinációját kapjuk. Az n elem k-adosztályú ismétléses kombinációinak számát a C n k(i) szimbólummal jelöljük. 1. 6 tétel Az n különböző elem k-adosztáylú ismétléses kombinációinak száma n k 1 C n k(i) = k 4. Binomiális tétel A kombinatorika eszközeivel egyszerű módszert nyerhetünk egy kéttagú kifejezés (binom) nedik hatványának polinommá történő alakítására. Ezt mutatja be a következő, az ún binomiális tétel. 1. 7tétel Tetszőleges kéttagú kifejezés (binom) bármely nemnegatív egész kitevőjű hatványa polinommá alakítható a következő módon: n 0 n 1 n n 1 n n ab b n 1 n a b n a n a n 1b. n n k a n k bk (nN;a,bR) k 0 n Az szimbólumot binomiális együtthatónak nevezzük. k Figyeljük meg,
hogy az összeg n+1 tagból áll, az a és a b kitevőjének az összege minden tagban n. Az a kitevője n-től 0-ig fogy, míg a b kitevője 0-tól n-ig növekszik és megegyezik az n alatti számmal. A binomiális tétel n=1, 2, 3-ra alkalmazva, az algebrából már jól ismert azonosságokhoz jutunk: n= 1 esetén (a +b) 1= 1 1 0 1 0 1 a b a b a b 0 1 2 2 2 2 1 1 2 0 2 a b a b a b a 2 2ab b 2 0 2 1 n =2 esetén (a + b)2 = n =3 esetén (a + b)3 = 3 3 0 3 2 1 3 1 2 3 0 3 a b a b a b a b a 3 3a 2 b 3ab 2 b 3 0 1 2 3 A tétel n =0 esetén is igaz, hiszen (a + b)0 = 0 0 0 a b =1 0 Bizonyítás: Az (a + b)n nem más, mint egy olyan n tényezős sorozat, amelynek minden tényezője (a + b), 1 2 n azaz (a +
b)n = (a b) (a b).( a b) n2 A szorzást elvégezzük úgy, hogy minden tényezőből egy-egy tagot szorzunk össze az összes lehetséges módon, és az így nyert szorzatokat összeadjuk. Például n = 3 esetén: (a + b)3 = (a + b)(a + b)(a + b) Ha mindhárom tényezőből az a-t szorozzuk össze, a3 -t kapjuk. Ha két (a + b) tényezőből a-t, a harmadikból b-t veszünk, a2 b-t kapunk. Ezt azonban háromféleképpen terheljük meg, hiszen a b-t választjuk az 1., a 2 Vagy a 3 Tényezőből Így tehát 3a2 b adódik. Ha egy (a + b) tényezőből választjuk az a-t, a másik kettőből a b-t, akkor ab2 lesz a szorzat. És mivel ezt is háromféleképpen tehetjük meg, 3ab2 -et kapunk. Végül, ha egyik (a + b) tényezőből sem választunk a-t, más szóval mindháromból a b-t szorozzuk össze, b3 lesz a szorzat. Így (a + b)3 = a3 + 3a2 b + 3ab2 + b3 Hasonló módon járunk el 1 2 n (a + b)n = a b a b . a b , n 2 esetében is. Ha
mindegyik (a + b) tényezőből az a-t szorozzuk össze, an adódik. Ha n-1 tényezőből az a-t, egyből a b-t szorozzuk össze, an-1b lesz a szorzat. De mivel ilyen szorzatot n esetben kapunk, mert a n tényező bármelyikéből választjuk a b-t, tehát nan-1 b lesz az eredmény. n Ha n-2 tényezőből a-t , kettőből b-t veszünk, an-2b2 lesz a szorzat. Mivel azonban a b-t 2 - féleképpen választjuk ki az n darab (a + b) tényezőből, összesen n n-2 a b 2 lesz az eredmény. Hasonló módon, ha n-3, n-4 . tényezőből választunk a-t, a többi 3,4, tényezőből b-t, n n akkor an-3 b3 , an-4b4 , .szorzathoz jutunk Az együtthatók pedig sorra , , 3 4 .lesznek, hiszen ennyiféleképpen választjuk ki azokat az (a + b) tényezőket, amelyeknek a b tagja szerepel a szorzatban. Végül, ha egyik tényezőből sem választunk a-t, azaz mindegyikből b-t szorzunk össze, bn adódik. Az így
nyert sorozatok összege, felhasználva, hogy n n n n és 1 0 n 1 a következő: n n n a b n a n a n 1b. b n 0 1 n és ezzel a tételt bizonyítottuk. 5. Binomiális együtthatók tulajdonságai 1.8 tétel Bármely k, n N és 0kn esetén fennáll a a, szimmetriatulajdonság n n k n k b, összegtulajdonság n n n 1 k k 1 k 1 c, n n n n . 2 n n 0 1 2 izonyítás a, Az állítás helyességéről könnyen meggyőződhetünk, hiszen értelmezésük szerint n n n! n! n! és k n k !k ! n k n n
k ! n k ! k ! n k ! Mivel azonban a két összefüggés csupán a nevezőben szereplő tényezők sorrendjében tér el egymástól, így valóban igaz állításunk. b Tudjuk, hogy n n n! n! és k n k !k ! k 1 n k 1 ! k 1 ! Összeadva a két törtet n 1 ! n 1 n! n! n! k 1 n! n k n! n 1 n k ! k ! n k 1 ! k 1 ! n k ! k 1 ! n k ! k 1 ! n k ! k 1 ! k 1 c, Az állítás helyességét a binomiális tétel segítségével könnyen igazolhatjuk. Legyen ugyanis a = 1 és b =1, ekkor a binomiális tétel szerint n n n 1 1 n 1n10 1n 111 . 101n 0 1 n ahonnan n n
n 2 n . 0 1 n A binomiális együtthatók megismert tulajdonságait jól hasznosíthatjuk a valószínűségszámítási feladatok megoldásában. Kombinatorika: Vnk n! n(n 1) (n k 1) , (n k )! Vnk , C Pk k n C nk n! , ahol k1! k 2 !.k l ! p nk1 ,k 2 .kl Pn = 1 · 2 . (n – 1)· n = n! l k i 1 i n Vnk ( i ) n k C n0 C nn 1 n k 1 C nk ( i ) k n n(n 1) (n k 1) n! k!(n k )! k k (k 1) 2 1 Binomiális tétel: n n 1 n 0 n n n n ab a b , (n N , a, b R). a n b 0 a n 1b1 a n 2 b 2 n n 1 2 1 0 n 0 1
2 n n n n a b n n Teljes eseményrendszer: B i 1 i I és Bi B j 0, ha i j Disztributív törvények: A(B+C) = AB+AC A+(BC) = (A+B)(A+C) De Morgan-féle képletek: A B A B AB A B Események valószínűsége: 0 P(A) 1 P() = 0 ha A B, akkor P(A) P(B) P(H) = 1 (i, j 1,2., n) P(A+B) = P(A)+P(B)–P(AB) vagy P(AB) = P(A)+P(B)–P(A B) ha AB = vagy A B = akkor P( A+B) = P(A)+ P(B) vagy P( AB) = P(A)+ P(B) P(A) = Klasszikus valószínűségi mező: kedvező esetek száma k összes estek száma n Visszatevéses mintavétel ( Bernoulli-féle képlet): n p k p k q n k , k M , p N q 1 p, k 0,1,2, , n Általánosítás: p k1 ,k 2 ,,k r n! p1k1 p 2k2 p rkr , k1!k 2 ! k r ! M pi
i , N Visszatevés nélküli mintavétel: M N M k n k pk , (k 0,1, , n) N n Általánosítása: M 1 M 2 M r k1 k 2 k r r p k1 , k 2 ,,k r , M i N, N i 1 n r k i 1 i 1 i P( AB) P( A B) vagy P(A| B) = P( B) P( B) P(A| B) = Feltételes valószínűség: n n r k i Szorzási szabály: P( A B) P( A B) P( B) Valószínűségek általános szorzási szabálya: P( A1 A2 An ) P( A1 ) P( A2 A1 ) P ( A3 A1 A2 ) P( An A1 A2 An 1 ) n P(A) = A teljes valószínűség tétele: P( A | B )P( B ) i i 1 P( Bi |A) = Bayes – tétel: P( A | Bi )P( Bi ) n P( A
| B j1 j )P( B j ) P(A| B) = P(A) Független események: Az eloszlásfüggvény: i P(AB) = P(A)P(B) P(a ξ<b) = F(b)– F(a) F(x) = P(ξ<x) x A sűrűségfüggvény: f(x) = F (x), f (t )dt F(x) = b A várható érték: M(ξ) = Σ p k x k xf ( x)dx a A szórásnégyzet: D 2 (ξ) = M[ξ– M(ξ)] 2 D (ξ) = x p k x k p k k 1 k 1 A binomiális eloszlás: n (k=0,1, , n) P(=k)= p k q n k , k 2 M(ξ) = np 2 k D(ξ) = npq 2 = M(ξ 2 )– [M(ξ)] 2 , D (ξ) = x f ( x)dx - xf ( x)dx 2 2 2 A hipergeometrikus eloszlás: M N M k n k P(ξ = k) = p k = N n M(ξ) = np D(ξ) = M , n N , N,M,n N , n 1 N n np(1 p)1 = npq N 1 m 1 A
Poisson - eloszlás: P(ξ = k) = p k = M(ξ) = λ, k k! D(ξ) = e , (k = 0, 1, 2, .) A normális eloszlás: f ( x) = 1 2 e ( xm)2 2 2 ,R + F(x) = x 1 2 e (r m)2 2 2 D(ξ) = M(ξ) = m, Sajátos eset a standard normális eloszlás: m=0, σ =1; xm F(x)= x 1 x , Csebisev – egyenlőtlenség: D 2 1 vagy P(|ξ- M(ξ)| tD()) 2 , t>1 P(|ξ- M(ξ)| ε) 2 t A nagy számok törvénye: pq pq k vagy P n p 1 2 P p 2 n n n n Kétdimenziós eloszlások: Együttes eloszlásfüggvény: F(x,y)=P( x; y ), x y Együttes sűrűségfüggvény: f(x,y)= f (u, v)dvdu x, y R . 2 x, y R A covariancia: cov , M
M M M M M . , M xi y j pi , j A korrelációs együttható: cov , R , D D (k = 0, 1, ., n) 2 dt