Kereskedelem | Turizmus » A Sóstó

Fehérvári Entitás: Sóstó A vizek városa Fehérvár csodatévő város, a rejtett, a titkos átváltozások városa. Az ember, főként az idelátogató nehezen hinné el, hogy Fehérvár utcáit járva néha-néha, egy-egy fél percig, tíz-húsz lépésig hasonlatos lesz Krisztushoz. Ugyanis vízen jár ő is, akárcsak a tanítványai, a későbbi apostolok szeme láttára a Genezáreti tó színén lépdelő Jézus. Vízen jár például akkor, ha a színház előtt átlibben a Zichy-liget kedves fái közé, de akkor is, ha a Vörösmarty tér kissé összeszűkülő torkolatától elindul a Széchenyi utca felé vagy ha a Liszt Ferenc utca végiből átmegy a hajdani Piactéren az egykori Rácvárosból mára megmaradt fél utcasor templomához. Szinte minden utca alatt befedett patakok, csatornák futnak. Fehérvár ugyanis, ahogy azt a Palotaváros déli csücskének népi neve, a "Sziget" ma is mutatja, vízi város, a vizek városa. (Meg egyik városrészének

mai neve is: Víziváros.) Négy szigetre épült és három, jó magyar alföldi és mezőföldi szokás szerint hegynek nevezett dombocskára, kelet felől a Ráchegyre meg az Öreghegyre, délnek meg a vasútvonalakon túl fekvő Maroshegyre. A szigeteket még a XVIIII, század derekán is víz és töltés vette körül és télvíz idején könnyedén fölszedhető fahidak kötötték őket össze egymással. Az első sziget volt maga a híres fehér falú vár és a körébe telepített város, a Castrum, a mai belváros. Régi metszetek, török hódoltság korabeli hadászati térképek tanúsága szerint észak-déli tengelyét tekintve a színház előtti tértől, hol is a Sziget északi csúcsa volt, a mai Vörösmarty tér aljáig, a Sziget hajdani déli csúcsáig terjedt. Széltében pedig a mai Várkörúttól a Széchenyi utcát keresztező Horváth István utca és az Ybl Miklós lakóteleptől ugyancsak a Horváth István utcáig húzódó két utca voltak a

határai. Ez a sziget népesült be legelőször, ez volt Géza fejedelem és Szent István műve, az ősi Fehérvár. A másik három sziget lett a hajdani három külváros színtere. Közülük az 1980-as években az épülő lakótelep miatt lerombolt Palotaváros népesült be először, annak is a déli, Sziget nevű része. A "Sziget-sziget"-re, már a XII században keresztes lovagrend települt, hatalmas és híres templomot és rendházat építettek, ami az idők során, főként a török uralom alatti várostromok alatt elpusztult. A keresztesek nyomát ma már csak egy-egy őket szolgáló Fejér megyei jobbágyfalu neve őrzi, például az abban az időben alapított Sárkeresztúr, Sárkeresztes, Ráckeresztúr. A török hódoltság előtt-alatt idemenekülő szerbek alapították a Rácvárost, ami ma már csak egy fél utcasorból és a neves Ráctemplomból álló skanzen. Az északi szigetet egy, ma már a föld alatt futó, de befedett csatorna

választja el a Palotavárostól a Mészöly, a Honvéd és a Rezeda utca vonalában. Keleti határán a Királykút utca, déli határa a Rákóczi út, illetve Dózsa György tér helyén egykor víztükör volt. Erre a szigetre települt a mai Felsőváros A negyedik, a déli sziget a mai Vörösmarty tér és a Széchenyi utca torkolatától az Aszalvölgyi csatornáig húzódott hajdanán. A gyógyhatású Sóstó Ezen a déli részen fekszik a Sóstó a Sárrét mocsarának lecsapolásából visszamaradt állóvíz, melyet a Basa-árok és számos, a területen fakadó kisebb forrás táplált. Az 1910-es, 1920-as években még bőven volt benne víz, a város lakossága strandolni járt a partjaira. Sóstó és környéke kedvelt üdülő-pihenő terület Módszeres fejlesztése a XIX. században kezdődött A feladatot kezdetben az 1930-as években működött „Sóstó Szépítő Egylet” vállalta fel. Az 1900-as éves első felében a gyógyhatású tó mellett élénk

üdülőkultúra kezdett kifejlődni. Hányattatásai akkor kezdődtek, mikor a város csatornázása során egy töltéssel leválasztottak belőle egy részt, s oda kezdték bevezetni Fehérvár szennyvizét. Ennek hatására a tavat tápláló források fokozatosan eldugultak. Ehhez járult hozzá, hogy a csapadékelvezetés kiépítésével, irányításával a tó korábbi 16 hektáros vízgyűjtőterülete (ebbe beleértendő a Basa-árok vízgyűjtője is, mely korábban táplálta és nem elvezette a tó vizét) az évek során 2 hektárra csökkent. Optimizmusra ad okot az a szakvélemény, mely szerint a források elapadását legnagyobb mértékben a korábban a Bakonyban folytatott bauxitbányászat karsztvízfogyasztása okozta. Eszerint, ahogy a felszín alatt a karsztvíz szintje lassan helyreáll, a források is újra aktiválódnak majd. Ezt az elméletet látszik igazolni, hogy idén tavasszal a kisebbik tórészben találtak egy működő forrást. Több lehetőség

is van a rehabilitációra Jelenleg 20 millió forint áll rendelkezésre- önkormányzati forrásból- a terület rehabilitációjára. A Sóstó továbbfejlesztési lehetőségeiről egy tanulmány készült, amelyben a vízpótlás lehetőségei kiemelten fontosak. Az elmúlt években, a városi szennyvíztelep kibővítésével a Sóstó szennyvizes terhelése megszűnt, lehetővé téve a rehabilitációt. A vízpótlás megoldására több terv is született Az egyik terv alapján kotrást végeznének a tó területén, megkeresve és újrafakasztva a régi forrásokat. Egy másik lehetőség a csapadékvíz átvezetése lenne egy közeli lakótelep záportározójából, mely rendelkezik a szükséges szivattyúművel. Mellette szól a két terület közelsége, ellene szól, hogy a tározó szárazság idején-értelemszerűen- üres. Felmerült a Basa-árok folyásirányának visszafordítása is, vagy a Dinnyés-Kajtoricsatornába s a Gajába elvezetett csapadékvíz egy

részének átirányítása. Drága, de kivitelezhető megoldás lenne a szennyvíztelep tisztított vizének a tóba vezetése, a szükséges mértékű további tisztulást a nádas biológiailag biztosítaná. Számos ritka faj élőhelye Mint környezetvédelmi terület, a Sóstó 1992 óta van számon tartva. Ekkor nyilvánították országosan védetté a homokbánya területét, ahol a védett növények a legnagyobb számban megtalálhatóak. A Sóstó területén 6 féle kosbor él, melyek az orchideafélék csoportjába tartoznak, de említést érdemel a terület teljes növényzete, mely 2-300 éve áll fenn változatlanul: csak egy-két mesterségesen betelepített faj- például fűzfáklettek később beültetve. A nádas tó jelentős vízimadár világot vonzott, melyek-mint például a nyári lúd- tavasztól őszig itt költenek. A Sóstó madárvilágának a szárcsák, a réce-, vöcsökés poszáta-félék mellett a nagykócsag, a fehérgólya, és a barna

rétihéja is előfordul. A csigák, pókok, rovarok, halak, hüllők, kétéltűek, lepke bogárvilága ugyancsak igen értékes. A területhez tartozik a 121 hektáros Homokbánya, amelynek különösen értékes része a számtalan botanikai ritkaság van. Szárazságtűrő növényzetének védett fajtái az orchidea-félék (kosborok), a homoki nőszirom, a békakonty, a pókbangó és az érdes csűdfű. A Lődomboknak nevezett részen pedig, mely valaha lőtér volt, parti fecskék és gyurgyalagok telepedtek meg, melyek szintén természetvédelmi értéket jelentenek. Tanösvény a területen 2002-ben került a terület az Önkormányzat tulajdonába- korábban a Vadex kezelésében volt- s ebben az évben nyilvánították a Sóstó teljes területét városi védettségűvé. A terület fejlesztése azonban már korábban megkezdődött ´98-ban kezdődött meg a tanösvények kijelölése, melyben a Zsombék Természetvédelmi Egyesület vállalt oroszlánrészt, s 2000-re

adták át az első, öt kilométeres szakaszt. A tanösvények végigvezetik a kirándulót a természetvédelmi területen, a madárvilág megzavarása nélkül. A tanösvény részeként a nagyobbik tórész szigetén madárles is épült, valamint a szigetet a parttal összekötő palló, ún. bürühíd Az ösvény mentén számos esőbeálló és nyolc, a terület élőlényeit ismertető információs tábla lett elhelyezve. Az elmúlt egy év során 2 kilométerrel hosszabbodott a tanösvény, új bürühíd épült, az egyik szigeten pedig egy 30 férőhelyes, fedéllel ellátott építmény, mely egyaránt használható pihenőhelyként, esőmenedékként és környezeti oktatás céljára