Cikkek » Mars a Marsra! - Újabb bizonyíték az ősi marsi óceánról

Mars a Marsra! - Újabb bizonyíték az ősi marsi óceánról Dátum: 2007. június 15. 00:00:00.
Forrás : Origo

Az ősi óceán partvonalainak egyenetlenségeit a bolygó kőzetburkának elfordulása és az ehhez kapcsolódó deformáció hozhatta létre. Elsőként még bizonytalanul, az 1970-es évek végén, részben a bolygó fejlődéséről készült modellek alapján vetődött fel, hogy a Mars vízkészletének jelentős része kezdetekben az északi mélyföldek területén koncentrálódhatott.

A később Oceanus Borealis néven elhíresült hipotetikus víztömeg a bolygó életének elején, az akkor feltételezett kellemes éghajlaton létezhetett.

A további vizsgálatok és az újabb modellek rámutattak, hogy a hatalmas áradásos csatornák több alkalommal is feltölthették az északi síkságok kisebb területeit, rész-óceáni időszakokat létrehozva. Minden ilyen elöntés után az óceán vize jéggé fagyott, majd a légkör segítségével évmilliók alatt elszublimált, és a felszín alatti repedésekbe, valamint a sarkvidékeken a pólussapkára fagyott ki.

Fantáziarajz a feltételezett óceáni állapotról (NASA)
Fantáziarajz a feltételezett óceáni állapotról (NASA)


Az ősi, feltételezett óceánok léte melletti fontos bizonyíték két partvonal jellegű képződmény: az idősebb Arabia és a fiatalabb Deutronilus nevű szerkezet, amelyek egyik oldalát régebben víz, illetve víz és jég együttese erodálhatta. Az ősóceán elgondolásával kapcsolatos komoly probléma, hogy ugyanazon partvonal eltérő részei eltérő magasságban vannak. Ezer kilométeres vízszintes távolságokon több kilométernyi függőleges magasságkülönbség azonosítható. Az Arabia partvonalánál 2,5 km, a Deutronilus esetében pedig 0,7 km-nyi ez az ingadozás. Egy ősi óceán partvonalának azonban mindenütt azonos magasságúnak kellene lennie.

Michael Manga és Taylor Perron (University of California, Berkeley) új elgondolással magyarázzák a jelenséget: eszerint a kőzetburok kiterjedt részei deformálódtak. A jelenség kiváltó oka az ún. valódi pólusvándorlás lehetett, amikor a bolygó kőzetburka elfordul a belső részek felett. Minden pörgő égitest forgási ellipszoid alakot vesz fel, ahol az egyenlítői és az erre merőleges sarki átmérő különbözik, méghozzá minél lapultabb a bolygó alakja, annál nagyobb mértékben.

Amikor a kőzetburok elfordul a nagyobb tömegű és ezért stabilabb, de szintén lapult belső felett, akkor az eldeformálódik, és topográfiai viszonyai módosulnak. A feltételezések alapján a Marsnál is ez történt. Az elmúlt 2-3 milliárd évben körülbelül 3000 km-t vándorolt a forgástengely, pontosabban ennyit mozdult el a külső kőzetburok a belsőhöz rögzülő forgástengelyhez képest. A modell szerint így könnyen létrejöhettek a partvonalaknál mért néhány kilométeres függőleges magasságkülönbségek.

Az Amazonis Planitia térségében húzódó, egyik feltételezett ősi partvonal nyoma (NASA)
Az Amazonis Planitia térségében húzódó, egyik feltételezett ősi partvonal nyoma (NASA)


Kérdés, hogy mi okozta a valódi pólusvándorlást. Előidézője lehet a kőzetburok jelentős tömegátrendeződése - például hatalmas magmatestek benyomulása -, vagy nagy tűzhányók felépülése a felszínen. De hatalmas becsapódások is járhatnak hasonló következménnyel. A két partvonal kialakulásának időszakában a pólusok a modell alapján a Tharsis-hátságtól húzott egyenesen helyezkednek el. Azt azonban egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a Tharsis-hátság növekedése felel-e a jelenségért. Egy további lehetőség szerint maguknak az óceáni időszakoknak a víztömege, majd jéggé fagyott és elszublimált anyagának az elvándorlása okozott akkora tömegvándorlást, amire a bolygó egész kőzetburkának elfordulásával reagált.

A fentiek újabb adalékkal szolgálnak a Marson lejátszódó folyamatok kölcsönhatásaira, valamint arra, hogy ezek miként befolyásolják a bolygó egészének fejlődését. A vízfeltörésekhez már korábban is globális éghajlati és felszínmorfológiai változásokat kapcsoltak az ún. MEGAOUTFLO elmélet keretében - most úgy fest, ebben a kölcsönhatásrendszerben a forgástengely helyzetének változása is helyet kap.

[origo]

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


Nyerőgépes játékok evolúciója

A nyerőgépes játékok a szerencsejáték olyan egyszerűen játszható formáját jelentik, amely számos országban azonos alapelvekre épül, az 1800-as évektől kezdve szinte változatlan formában. Az angolul slot machine néven ismert gépek háromorsós változatai mind a mai napig használhatók.


Óvakodj a vajhaltól!

A vajhalat az egész világon szeretik, így az európai országokban is megtalálható, időnként hazánkban is. Ezt a halfajt több néven is ismerik: fehér húsú tonhal, olajhal, Hawaii olajhal, Hawaii vajhal, kígyómakréla és közönséges vajhal. Az igazi vajhal neve angolul butterfish, avagy közismertebb nevén aratóhal. Amiért most szó van róla, hogy fogyasztása rémtörténetekbe illő székelési élménnyel járhat!


A Szahara

A Szahara a Föld legnagyobb sivataga, Észak-Afrikában helyezkedik el. Területe több, mint kilencmillió négyzetkilométer, kora mintegy 2,5 millió év. A „szahara” név az arab „sivatag” szóval egyezik meg, némileg eltérő kiejtéssel. A Szahara Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia hatalmas területeit foglalja el.


Kapcsolódó doksik



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!