Röntgensugárzó fiatal csillaghalmaz

Dátum: 2008. február 11. 00:00:00.
Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület

A por- és gázburok mögött rejtőző, alig 1-2 millió éves Westerlund 2 csillaghalmaz az infravörös és a röntgentartományban sok érdekes dolgot elárul magáról, melyek az optikai teleszkópok számára láthatatlanok. A körülbelül 26 ezer fényév – meglehetősen bizonytalan értékű – távolságban lévő Westerlund 2 (Wd2) csillaghalmaz nem csak nagyon fiatal kora miatt különleges, hanem azért is, mert Galaxisunk legforróbb, legfényesebb és legnagyobb tömegű csillagait tartalmazza.

Tucatnyi korai O típusú csillaga mellett számos, még a fősorozat előtti (PMS, pre-main sequence) objektum is található benne, de a legérdekesebb halmaztag égitest valószínűleg mégis a WR20a katalógusjelű kettős, melynek mindkét komponense ún. Wolf-Rayet (WR) csillag, tömegük 82, illetve 83 naptömeg, s egyéb paramétereik is jól meghatározottak.

A Chandra röntgenműhold felvétele a Westerlund 2 csillaghalmazról. A WR20a katalógusjelű Wolf-Rayet kettős a fényes sárga folt a halmaz középpontjától kicsit jobbra lefelé. [NASA/CXC/Univ. de Liege/Y. Naze és társai]

A komponensek mindegyikéről sok anyag távozik csillagszél formájában. A két áramlásban mozgó részecskék ütköznek egymással, melynek eredménye erős röntgensugárzás lesz. Erre a folyamatra különböző szögek alatt láthatunk rá, ahogyan a két komponens 3,7 napos periódussal kering a tömegközéppont körül.

Mivel még mélyen beágyazódik abba a por- és gázfelhőbe, melyből csillagai keletkeztek, a halmaz részletei az optikai tartományban csak kevéssé tanulmányozhatók. Röntgen és infravörös tartományban azonban ezek a területek is feltárulnak előttünk. A Chandra felvételén a lágy röntgensugárzást kibocsátó területeket vörös, a közepes energiájú sugárzást zöld, míg a kemény röntgensugárzást kék szín jelzi.

A Spitzer infravörös teleszkóp felvétele a Westerlund 2 halmazról és a körülötte lévő, RCW 49 katalógusjelű por- és gázfelhőről. A négyzet azt a területet jelöli, amelyről a Chandra röntgenképe készült.
[NASA/JPL-Caltech/Univ. of Wisconsin/E. Churchwell]

A halmaz egész területén megfigyelhető a diffúz röntgenemisszió, míg halmazt nagy sűrűséggel lefedő fényes pontforrások mind nagytömegű csillagok. Az RCW 49 katalógusjelű felhőben még ma is intenzív csillagkeletkezési folyamatok zajlanak.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A dinoszauruszok kipusztulásáról

Számítógépes szimulációk alapján a Baptistina kisbolygócsalád két tagja ütközhetett 160 millió évvel ezelőtt, s az egyik ütközési törmelék-aszteroida becsapódásának katasztrófális hatásai vezethettek 65 millió évvez ezelőtt a földtörténeti kréta-harmadidőszak határán a dinoszauruszok teljes kipusztulásához.

A Tunguz katasztrófáról

A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.

Van egy második agyunk

Nem csupán az idegsejtjeinkkel gondolkozunk, hanem az agy úgynevezett csillagsejtjeivel is. A felfedezés új fényben világítja meg elménk működését -a mindennapi értelmi tevékenységektől a zseniális felfedezésekig-, és számos agyi betegség okainak mélyebb megértésében, ezáltal újabb és hatékonyabb kezelési módszerek létrehozásában is segíthet.