| Dátum: 2020. november 29. Forrás: doksi.net/hu |
A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak Szűz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára túlnőtt múltján, nemcsak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok több tízezres, százezres létszámban, hogy kifejezzék összetartozásukat.
A búcsú
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A búcsújárás 1567-ben vett új fordulatot, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel jött, hogy a csíki, gyergyói és kászoni székelyeket az új hitre térítse.
A nép azonban István gyergyóalfalui plébános vezetésével fegyverrel űzte el a protestáns sereget. A csata alatt az asszonyok és gyermekek a templomban imádkoztak és a győztes sereg lobogóit nyírfaágakkal ékesítve vonult le a Hargitáról. A templomban maradtak pedig eléjük mentek és együtt adtak hálát Istennek a győzelemért.
A zarándoklat többnapos volt, mivel gyalogszerrel érkeztek, hosszúságát a távolság is befolyásolta. A hívők pünkösdszombatra értek Csíksomlyóra, majd ünnepi misén vettek részt. A délután mulatozással és egymás megvendégelésével, az éjszaka pedig virrasztással telt. Másnap, pünkösdvasárnap ért véget a zarándoklat.
A hagyományok részben megmaradtak, részben eltűntek. Az egyik legérdekesebb, most is élő szokás a pünkösdszombati bevonulás. A két Somlyó-hegy közé érkező tömeg szigorú hierarchia szerint vonul be, amelynek a sorrendje a következő: Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Felsőnyárád mente, Sóvidék, Maros mente, Háromszék, Brassó és környéke, gyimesi csángók, moldvai magyarok. A keresztaljak, vagyis a kereszt alatt vonuló hívők valószínűleg a székelyek ősi hierarchiáját őrizték meg.
Szűz Mária kegyszobra
Szűz Máriát tájnyelven „Babba Máriaként” emlegetik, helyi kultuszát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte istenként tisztelik. Máriát és a kisded Jézust ábrázoló szobor eredete tisztázatlan, a szakértők a 16. század első harmadára teszik keletkezését. Impozáns méretével a legnagyobb kegyszoborként tartják számon.
A zarándokok könyörögnek a szoborhoz, egészséget, megfelelő termést, kedvező időjárást kérnek, cserébe gyakran ajándékot visznek. Mindemellett megérintik a szobor lábát, hogy kérésük valóra válását segítsék. A 19. században még élt a templomalvás szokása: a néphit szerint a templomban töltött éjszaka növelte a gyógyulás esélyét.
A kegytemplom
A jelenlegi templomot – ahol a kegyszobor egész évben megtekinthető – háromszor építették át. Az első változatról nincsenek adatok, a másodikat, a gótikus katedrálist a 15. század derekán építették. A legenda szerint a faluba betörő török többször is felgyújtották a templomot, de a kegyszobor épségben maradt.
A katedrálist lebontották, hosszas építkezés után a 19. században készült el a ma látható barokk templom. A Somlyó-hegyen több kápolna is épült, amelyeknek sajátos funkciói alakultak ki a búcsú idejére.
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A székely nép Mária-kultusza azonban valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A búcsújárás 1567-ben vett új fordulatot, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel jött, hogy a csíki, gyergyói és kászoni székelyeket az új hitre térítse.
A zarándokok napjainkban
A nép azonban István gyergyóalfalui plébános vezetésével fegyverrel űzte el a protestáns sereget. A csata alatt az asszonyok és gyermekek a templomban imádkoztak és a győztes sereg lobogóit nyírfaágakkal ékesítve vonult le a Hargitáról. A templomban maradtak pedig eléjük mentek és együtt adtak hálát Istennek a győzelemért.
A zarándoklat többnapos volt, mivel gyalogszerrel érkeztek, hosszúságát a távolság is befolyásolta. A hívők pünkösdszombatra értek Csíksomlyóra, majd ünnepi misén vettek részt. A délután mulatozással és egymás megvendégelésével, az éjszaka pedig virrasztással telt. Másnap, pünkösdvasárnap ért véget a zarándoklat.
A csíksomlyói búcsús mise helyszíne. A szabadtéri oltárt Makovecz Imre tervezte.
A hagyományok részben megmaradtak, részben eltűntek. Az egyik legérdekesebb, most is élő szokás a pünkösdszombati bevonulás. A két Somlyó-hegy közé érkező tömeg szigorú hierarchia szerint vonul be, amelynek a sorrendje a következő: Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Felsőnyárád mente, Sóvidék, Maros mente, Háromszék, Brassó és környéke, gyimesi csángók, moldvai magyarok. A keresztaljak, vagyis a kereszt alatt vonuló hívők valószínűleg a székelyek ősi hierarchiáját őrizték meg.
Szűz Mária kegyszobra
Szűz Máriát tájnyelven „Babba Máriaként” emlegetik, helyi kultuszát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte istenként tisztelik. Máriát és a kisded Jézust ábrázoló szobor eredete tisztázatlan, a szakértők a 16. század első harmadára teszik keletkezését. Impozáns méretével a legnagyobb kegyszoborként tartják számon.
Szűz Mária kegyszobra
A zarándokok könyörögnek a szoborhoz, egészséget, megfelelő termést, kedvező időjárást kérnek, cserébe gyakran ajándékot visznek. Mindemellett megérintik a szobor lábát, hogy kérésük valóra válását segítsék. A 19. században még élt a templomalvás szokása: a néphit szerint a templomban töltött éjszaka növelte a gyógyulás esélyét.
A kegytemplom
A jelenlegi templomot – ahol a kegyszobor egész évben megtekinthető – háromszor építették át. Az első változatról nincsenek adatok, a másodikat, a gótikus katedrálist a 15. század derekán építették. A legenda szerint a faluba betörő török többször is felgyújtották a templomot, de a kegyszobor épségben maradt.
A kegytemplom
A katedrálist lebontották, hosszas építkezés után a 19. században készült el a ma látható barokk templom. A Somlyó-hegyen több kápolna is épült, amelyeknek sajátos funkciói alakultak ki a búcsú idejére.
