Tapírok a szegedi vadasparkban

Dátum: 2009. július 30. 00:00:00.
Forrás : Tappancsvilág

Ha egy ma élő tapírra pillantunk, az az érzésünk, mintha egy eleven őslényt látnánk. Testalkatuk és anatómiájuk a földtörténeti harmadkorban élt elődeiktől alig különbözik. Rendszertanilag a páratlan ujjú patások közé tartoznak, azok legősibb, ma élő képviselői. Legközelebbi rokonaik az orrszarvúfélék. Az eocénben még Észak-Amerikában és Eurázsia nyugati részén is éltek. A régészek több faj ősmaradványaira is bukkantak.

Mára viszont két, egymástól távoli területre szorultak vissza. Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában élnek maradvány-populációik.

Jelenleg 4 fajuk ismert. A közönséges vagy brazíliai tapír (Tapirus terrestris) a legismertebb és legelterjedtebb faj, Dél-Amerika trópusi esőerdeiben a sík vidékek lakója. A közép-amerikai vagy Baird-tapír (T. bairdii) Dél- és Közép Amerika bokros, erdős területein előforduló, a jelenleg élő legnagyobb tapírfaj. Mindkét fajra jellemző a merev, sörteszerű szőrökből álló nyaksörény. A legkisebb a szintén Dél-Amerikában élő hegyi tapír (T. pinchague), melynek élőhelye Kolumbiában és Peru nyugati részén található. Neki nincs sörénye, viszont a szőre vastagabb és hosszabb az ormánya, mint a többi fajnak. Az indiai tapír (Acrocodia indica) élőhelye Sumatra és a Malay félsziget. Neki sincs sörénye, és az amerikai fajok barnás színével ellentétben jellegzetes, fekete-fehér színösszeállítású.

A testalkatuk zömök, törzsük hengeres, torpedószerű, szőrzetük a hegyi tapírt kivéve ritkás, bőrük vastag és feszes. Ez mind a sűrű trópusi aljnövényzetben való könnyebb haladást biztosítja. Lomhának tűnnek elsőre, de ha szükséges, nagyon gyorsan is tudnak mozogni. Érzékszerveik közül a hallásuk és szaglásuk kiváló, a látásuk kevésbé. Jellegzetességük az érzékeny, mozgékony ormány, ami az orr és a felső ajak összenövése során alakult ki.

Állatkerti körülmények között biztosítani kell nekik a jó minőségű növényi táplálékot, ami egy kifejlett állat esetében naponta mintegy 6 kg-ot tesz ki. Ez széna vagy fű, emellé összevágott almát, répát, céklát és más zöldségféléket, valamint főtt kukoricát, burgonyát kapnak.

Tartásuk során figyelembe kell venni, hogy élőhelyükön a szabad természetben szívesen és sokat fürödnek. A téli szállásukon és a kifutóban is biztosítani kell a fürdési lehetőséget. Érdekesség, hogy előszeretettel ürítenek a fürdővizükbe, ami egy kerti tónál nem probléma, viszont a belső medencéjük vizét így gyorsan beszennyezik. Gondoskodni kell a megfelelő gyakoriságú vízcseréről.

A cikk ide kattintva folytatódik a Tappancsvilág oldalán.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Szent István csatahajó

Az S.M.S. Szent István az Osztrák–Magyar haditengerészet Tegetthoff-osztályú csatahajója volt, melyet Szent Istvánról, az első magyar királyról nevezték el. A Szent Istvánt a Ganz-Danubius Fiumében lévő hajógyárában építették. Az építés megkezdése előtt új sólyateret kellett építeni, mert a korábbi nem volt alkalmas ilyen méretű hajó építésére.

Pálmák

A pálmavirágúak (Arecales, Palmales, Palmae) az egyszikűek osztályának (Liliopsida) egyik rendje, aminek egyetlen családja a pálmafélék (Arecaceae). Korábbi rendszerekben vagy hasonlóan önálló rendnek tekintették (pl. Urania Pflanzenwelt), vagy a torzsavirágzatúak rendjének (Spadiciflorae) egyik családjaként (Arecaceae, Palmaceae) szerepelt.

Kísérleti állatok utolsó percei

A kutatók azt mondják, humánus volta miatt altatják el szén-dioxiddal az egereket, patkányokat. Azon kívül ez a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, és nem is tűnik kegyetlennek. Emma Marris a Nature-ben megjelent riportjában a laborállatok életének utolsó perceit vette górcső alá.