Environmental protection | Water management » A csepegtetőtestes szennyvíztisztítás

A csepegtetőtestes szennyvíztisztítás A csepegtetőtestes tisztításkor a szennyvizet egy mozgó‐forgó elosztó rendszer a csepegtetőtest felszínére egyenletesen szétosztja. A csepegtetőtestre kerülő szennyvíz egy része gyorsan mozog a makropórusokban, azonban a szennyvíz legnagyobb része a maradék a biológiai hártya felszínén lassan halad illetve csepeg lefelé. A BOI5 eltávolítás a gyors mozgású szennyvízből bioszorpció és koaguláció révén a lassú mozgású szennyvízhányadból pedig az oldott komponensek fokozatos lebontása révén a biológiai hártyában jön létre. A csepegtetőtest szilárd porózus, nagy felületű anyagon megtelepülő biológiai hártya, a biofilm segítségével bontja le jó hatásfokkal ülepített szennyvíz lebegő, továbbá kolloidális és oldott szennyeződéseit. A szennyvíz oldott szennyezőanyagai és az oldott oxigén a biológiai hártyában az asszimiláló mikroorganizmusok környezetébe diffundál.

Eközben sejthártyatömeg keletkezik. A hártya vastagsága függ az aerob réteg alatti anaerob rétegtől is A biológiai hártyában általában a hártya felszín közeli térben heterotróf baktériumok, a hártya mélyén pedig autotróf baktériumok vannak jelen. A hártya felső terében magasabb rendű mikroorganizmusok, pl. gombák (Fusarium, Oospora) is megtalálható Esetleg algák is megtelepedhetnek a csepegtetőtest tetején. A csepegtetőtesteket a terhelés alapján 3 fő csoportra oszthatjuk a szennyvíz BOI5 értéke szerint: Kis terhelésű csepegtető testek, 150-200 g BOI5/m3 d. Nagy terhelésű csepegtető testek 750-1100 g BOI5/m3 d Igen nagy műanyag töltésű csepegtető testek 1000-3000 g BOI5/m3 d. A 3 féle rendszer technológiája között lényeges eltérés van és tulajdonképp alkalmazási területük is eltérő. A kis terhelésű csepegtetőtest viszonylag egyszerű, megbízható rendszer a rávezetett változó minőségű szennyvizet is

gyakorlatilag állandó minőségűvé tisztítja. Általában állandó hidraulikai terhelésű, melynek biztosítása nem recirkulációval, hanem adagoló szifonnal történik. A legtöbb kis terhelésű csepegtetőtestben csak legfelső 0,6-1,2 m magasságban van nagy mennyiségű hártya. Ha a szennyvíz adagolások között 1-2 óránál hosszabb időszak telik el, akkor a tisztítást károsan befolyásolja a nedvességhiány. Kis terhelésű rendszer jellemzője a szagprobléma, amely az elégtelen lebontás velejárója. A kis terhelésű csepegtetőtestek kialakítása többféleképpen elvégezhető. Kisebb méretek esetében magas építményhez hasonló, akár téglából épített négyszögletű építményben lehet elhelyezni a töltőanyagot, amely általában természetes bazalttufa, vagy nagyolvasztói porózus válogatott salak. Újabban mesterséges műanyagból öntenek, préselnek nagy felületű elemeket, amely természetes anyagok helyettesítésére képesek.

Nagyobb berendezéseknél az oldalfal rendszerint monolit vagy idomokból készített kör alaprajzú vasbeton fal, amelyen a vízelosztást ún. forgó Segner kerék szerű permetező végzi. A forgókaron a kerület felé fokozatosan sűrűsödő lyukkiosztású keret 2 vagy 4 karja, a tengely körül kialakított elágazásból nyeri az odavezetett gravitációs vagy szivattyúzott szennyvizet. A nagy terhelésű csepegtetőtest esetében a nagyobb fajlagos terheléssel recirkuláció párosul, azaz oxigéndús tisztított szennyvizet visszavezetik a test töltőanyagára, amely biológiai hártyából a kevésbé életképes részt folyamatosan leöblíti. Szükség van utóülepítőre, amely ún. humusz iszapot visszatartja Ennyivel tehát összetettebb a működése, mint a kis terhelésű csepegtetőtesteké, és emiatt mindenképpen energiaigényesebb is a rendszer, bár lényegesen kevésbé, mint az ún. eleveniszapos rendszerek. A csepegtetőtestek anyaga itt is a víz

elvezetésére és a levegő bevezetésére alkalmas fenékidomon nyugszik. Fala szinte mindig monolit vagy előre gyártott elemekből készült vasbetonfal, műtárgy általában kör alakú. Itt is a víz szétosztását forgó permetezők végzik. A hazai gyakorlatban alkalmazott utóülepítő, amely a rendszerhez kapcsolódik legtöbbször függőleges átfolyású tölcséres dortmundi medence. Az iszapot itt is el kell távolítani az utókezelés során. A recirkulációt a szennyvíz, a tisztított víz, a csepegtető testre vezetendő kevert víz koncentrációjából lehet meghatározni az alábbiak alapján: ahol R – a recirkulációs arány, vagyis a recirkuláltatott vízmennyiségnek és a tisztítandó vízmennyiség nappali átlagának hányadosa S0 – az előülepített szennyvíz BOI5 koncentrációja g/m3-ben. S1 – a csepegtetőtesttel vezetett, tehát recirkulácival higított szennyvíz koncentrációja g/m3ben. Se – az elfolyó víz megengedhető BOI5

koncentrációja g/m3-ben, A test ajánlott magassága 3-4 m. Valamennyi nagy terhelésű csepegtetőtest esetében a recirkuláció a viszonylag állandó hidraulikai terhelés biztosítását a kedvezőbb oldott oxigén ellátást szolgálja. A nagyobb szerves anyag terhelés azonban eleve kizárja nitrifikáló baktériumok jelenlétét a csepegtetőtest alsó részében. A műanyag töltésű csepegtetőtesteket, amelyeket a terhelés nagyságából következően szuper terhelésű csepegtető testeknek is hívnak, a műanyag töltet nagy fajlagos felülete miatt nagy koncentrációjú, pl. élelmiszeripari szennyvizek tisztítására alkalmas. A töltőanyag kialakítása a hagyományostól eltérő tulajdonsága miatt némileg különböző, oldalfala - mivel a töltet nem támaszkodik neki egészen könnyű szerkezet lehet (pl. műanyag hullámlemez, acél vagy vasgerendákkal megerősítve) A fenék kialakítása hasonló az előzőekhez pl. 20 cm magas, kis lejtésű, sima

fenéklemezre felfekvő, egymástól 20-25 cm-re elhelyezett vasalt betongerendák, amelyek között a víz lefolyására és a levegő beáramlására is van elég hely. A gerendák köze az oldalfal nyílásaihoz csatlakozik, amelyen lévő nyílások folytathatók vagy esetleg elzárhatók a téli lehűlés ellen védve a rendszert