Communication | Studies, essays, thesises » A írásbeli kommunikáció nem verbális aspektusai

A írásbeli kommunikáció nem verbális aspektusai A szövegelrendezés: Gondolataink írásos formába szerkesztését szövegelrendezésnek nevezzük. Az írásnak maximálisan összhangban kell lennie az írói szándékkal. A nyomtatott szöveg megjelenési formái szinte végtelenek, az elrendezésnek mégis van néhány standard módon kialakult formája. (használati utasítás, jegyzőkönyv stb) A szövegelrendezés lehetővé teszi bizonyos paralingvisztikai elemek (intonáció, hangsúly stb.) írásban való részleges jelölését. ( idézőjelbe tett, dőlt betűvel stb szerkesztett szavak) Szövegtervezés: A szövegtervezés igényét a tömegkommunikáció hívta életre, hogy olyan sajtótermékek lássanak napvilágot, amelyek vizuálisan vonzzák az olvasót, és az újság teljes, vagy részleges elolvasására késztetik. A szövegdesign a modern újságírás és szerkesztés alapja A standard újságformátum hathasábos, de ettől eltérőek is lehetnek

természetesen. A laptervezés további elemei: díszítőelemek, betűtípusok, levegős terek (fehér térköz) használata, szín, beosztás, vonal, logók, hirdetések, reklámok használata. Betűtípusok: 1) 2) 3) 4) 5) 6) 7) 8) 9) 10) Velencei és reneszánsz antikvák Barokk antikva Klasszicista antikva Talp nélküli és egyéb antikvák Írott betűk Talp nélküli lineáris antikva (groteszk) Betűtalpas lineáris antikva Dísz‐ és reklámbetűk Fraktúr típusok (gót textúre, kerekgót, schwabachi, fraktúr) Idegen betűtípusok (görög, cirill, héber, arab) A kurzívokat, a kövér betűket és a betűjelek változatait a szövegnek abban a részében használják kiemelésre, amelyekre az értelmi hangsúly esik. A betűképet jelentősen megváltoztatja a szerifek (betűtalpak) használata. Fontos optikai eszköz a sorok és rovatok közötti térköz Modulusformátum: az aranymetszés szabállyal hozható összefüggésbe. A modulusoldal könnyen olvasható,

mert rendezett hatást kelt, és a különböző modulok (közlemények, illusztrációk, stb) egységesnek tekinthetők. Illusztrációk: fényképek, grafikák A fotóillusztráció az újságszöveg egyik legfontosabb vizuális eleme, amely az újság összképének kialakításában játszik fontos szerepet. Függ a fotó méretétől, az oldalon elfoglalt helyétől, valamint a kísérőszövegtől. Az újsággrafika vizuális hírközlés Grafikai megoldásnak tekinthetőek az ábrák, diagrammok, táblázatok stb. használata Színek, színszimbolika: Színelméleti rendszerek: Generatív alapszínek amelyekből fizikai vagy pszichológiai úton a színek széles sorozatát lehet létrehozni. (kék, vörös, zöld,) Elemi alapszínekalapvető tiszta színek, amelyekre a látóérzék építi fel a maga színösszeállításának szervezetét. (kék, sárga, vörös) Fizikai megjelenés alapján többirányú (tarkaszínek) egyirányú (fehér, feket) telített (az

adott szín tökéletes képviselője a kék) derített (telített szín fehérrel világosítása) tompított (a szín feketével való sötétítése) homályosítható (szín szürkítése) tiszta (a három alapszín: sárga, vörös, kék) tört (két tarka szín keveredéséből keletkező harmadik szín) A képi megjelenítés: grafikus és fotografikus jelek: Grafikus jelek: 3 metafunkciót tulajdonítanak nekikFogalomalkotási metafunkció: minden szemiotikai rendszer alkalmas a tapasztalati világ tárgyainak és azok viszonyának referenciális ábrázolására. Interperszonális metafunkció: feltételezi, hogy bármely szemiotikai jel képes a jel alkotója, befogadója és a tárgy közötti társadalmi kapcsolatrendszer vizuális érzékeltetésére. A textuális metafunkció: a szemiotikai rendszerek alkalmasak szövegalkotásra, komplex üzenet átadására. Fotografikus jelek: Első fotografikus imázs 1826 (Joseph Niépce) Franciaország. A celluloidot 1861‐ ben

Alexander Parkes találta fel, és filmkészítésre 1889 óta használják, az első Kodak film legyártása után. Színes, filmes fotózás Lumiere fivérek 1904 A fotó szemiotikailag denotáló és konnotáló kódok egysége. A denotáló kódok ebben az esetben technikai eszközként vesznek részt, amelyek segítségével a fotó tárgya megjelenik a fényképen. A konnotáló kódok (a fókusz, a kameraszög, a megvilágítás stb) a denotált tárgy társadalmi értékét, jelentését és kifejezőerejét biztosítják