Politics | European Union » Szommer Anikó - Az EU intézményrendszere

Irányító szervezetek a világgazdaságban Szommer Anikó III. kgh Mivel kevés információt találtam egy-egy szervezetről, ezért 3-at elemeztem. Az Európai Unió Tanácsát, Az Európai Tanácsot, és az Európai Parlamentet. Az Európai Unió Tanácsa Az Európai Unió Tanácsa (vagy röviden: a Tanács, illetve a készülõ Európai Alkotmány szerint: a Miniszterek Tanácsa) az Európai Unió legfontosabb döntéshozó szerve. A Tanácsot a tagállamokat képviselõ miniszterek alkotják, akik mindig a napirenden lévõ ügyeknek megfelelõ összetételben üléseznek. Az Általános Ügyek, illetve a Külügyek Tanácsát a Tizenötök külügyminiszterei alkotják; a Gazdasági és Pénzügyi Tanácsot természetesen a gazdasági és pénzügyminiszterek; a Mezõgazdasági Tanácsot az agrártárcák vezetõi, és így tovább. A Tanács – most már egyre több esetben együtt döntve az Európai Parlamenttel – alkotja a közösségi jog másodlagos

jogforrásait, azaz a rendeleteket, az irányelveketm valamint a határozatokat. Szintén a Parlamenttel közösen ellenõrzést gyakorol a közösségi költségetés felett., illetve elfogadja a Bizottság által tárgyalt nemzetközi megállapodásokat A Tanács a döntéseit konszenzussal vagy minõsített többséggel hozzal. Minõsített többségû döntéshozás esetén a tagállamok különbözõ demográfiai adottságainak figyelembe vételét a szavazatok súlyozása biztosítja. A jelenleg hatályos gyakorlat szerint a szavazati súlyok egy 2-tõl 10-ig terjedõ skálán oszlanak meg a tagállamok között (lásd: táblázat). Ilyen felállás mellett az összes 87 szavazatból 62-re van szükség (kb. 71%) egy javaslat minõsített többséggel való elfogadásához. A Nizzai Szerzõdés: a szavazatok újrasúlyozása a Tanácsában A szavazatok újrasúlyozását a Tanácsban a soron következõ „keleti” bõvítés tette szükségessé, amelynek következtében

túlnyomó részben kis és közepes méretû államok csatlakoznak az EU-hoz. Ez a jelenlegi rendszer szerint a „kicsik” és a ”nagyok” egyensúlyi helyzetének felborulását eredményezné az elõbbiek javára. Az újrasúlyozás célja az volt, hogy olyan szavazati rendet állapítsanak meg, amely jobban figyelembe veszi az egyes tagországok EU-n belüli népességi arányait. A megállapodás eredményeként végül sikerült széthúzni a súlyozási skálát, azonban a „kicsik” ellenállása következtében jóval kisebb mértékben, mint azt a lakossági arányszámok indokolnák ( lásd: táblázat). A Nizzai Szerzõdés életbelépésével változik a minõsített többségû döntéshozás rendje is a Tanácsban. Az új szavazatmegoszlás mellett 170 támogató szavazatra lesz szükség ahhoz, hogy egy javaslat minõsített többséggel „átmenjen” a Tanácson (EU-15). Ez az összes szavazat kb. 72 százalékát jelenti Még két további szempontot is

figyelembe kell azonban venni: egyrészt bármely javaslatot támogatnia kell a tagállamok abszolút többségének (15 tag esetén min. 8-nak), másrészt az adott döntés mögött meg kell jelennie az EU összlakosságának min. a 62%-nak A Tanács elnöksége és mûködése A Tanács elnöksége fél éves ciklusonként rotálódik a tagállamok között egyenlõségi alapon. A miniszterek döntéseit az ún Coreper készíti elõ, amely a tagállamoknak az EU-hoz akkreditált állandó képviselõibõl áll. A Coreper szakmai tevékenységét munkacsoportok segítik, amelyek a tagállamok szakértõibõl állnak. A tanácsi munka koordinációját és az adminisztratív teendõket a brüsszeli székhelyû Fõtitkárság látja el. Szavazati súlyok a Miniszterek Tanácsában Ország Szavazati Lakosság Ország Szavazati Lakosság súly (millió fõ) súly (millió fõ) Régi Új Régi Új 10 29 82 5 12 9,9 Németország Portugália 10 29 59,2 4 10 8,8 Nagy-Britannia

Svédország 10 29 58,9 4 10 8 Franciaország Ausztria 10 29 57,6 3 7 5,3 Olaszország Dánia 8 27 39,3 3 7 5,1 Spanyolország Finnország 5 13 15,7 3 7 3,7 Hollandia Írország 5 12 10,5 2 4 0,4 Görögország Luxembourg 5 12 10,2 87 237 374,6 Belgium Összesen A tagjelölt országokat megilletõ szavazati súlyok és a lakosságuk 27 38,7 4 3,7 Lengyelország Litvánia 14 22,5 4 2,4 Románia Lettország 12 10,3 4 2,0 Csehország Szlovénia 12 10,1 4 1,4 Magyarország Észtország 10 8,2 4 0,8 Bulgária Ciprus 7 5,4 3 0,4 Szlovákia Málta - Európai Tanács Az Európai Tanács a tagországok állam- és kormányfõinek rendszeres találkozóiból alakult ki. A Kilencek vezetõi még 1974-ben döntöttek arról, hogy évente legalább háromszor találkoznak az Európai Közösség elõtt álló stratégiai kérdések megvitatása céljából. Az Európai Unió intézményévé a Maastrichti Szerzõdés életbe lépésével vált 1993ban. A Szerzõdés értelmében az Európai

Tanács, amely az EU állam- és kormányfõit, valamint az Európai Bizottság elnökét foglalja magába, évente legalább kétszer tart ún. rendes ülést. Szükség esetén további rendkívüli ülések is összehívhatók A rendes ülésekre általában júniusban és decemberben kerül sor, az adott elnökségi periódus záróeseményeként. A döntéseit az Európai Tanács egyhangúlag hozza. Az Európai Tanács nagyhorderejû, stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az EU számára a követendõ általános politikai irányvonalakat. Az Európai Tanács egyben a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének fõ színtere is, mivel a tagállamok közötti nézetkülönbségeket gyakran csak a legszélesebb hatáskörrel – és egyben a legerõsebb legitimitással – rendelkezõ állam- és kormányfõk tudják feloldani. Mivel az Európai Tanács formálisan nem jogalkotó intézmény, ezért a fõ politikai célkitûzéseket már a Miniszterek

Tanácsa fordítja le a rendeletek és az irányelvek közösségi jogi nyelvére. Európai Parlament Az Európai Parlament az Unió állampolgárai által közvetlenül választott képviselõtestület, amelynek fõ feladata, hogy a tagállami érdekeket megjelenítő Tanács és a közösségi érdekeket megtestesítő Bizottság mellett, az Unió állampolgárainak érdekeit képviselje a közösségi döntéshozatalban. Az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalapítása óta valószínűleg ez az intézmény ment át a legnagyobb változásokon: míg kezdetben csak konzultációs hatáskörrel rendelkezett a Tanács mellett, mára valódi társjogalkotó lett belõle; míg korábban tagjait úgy delegálták a nemzeti parlamentekbõl, mára az európai képviselõket közvetlenül választják a tagállamok polgárai. Az EP választása és összetétele Az európai parlamenti választásokat 1979 óta rendezik meg a tagállamokban. A képviselõk öt éves mandátumot

nyernek a választóktól. A legutóbbi – ötödik – választásokra 1999-ben került sor, a legközelebbire pedig 2004 júniusában számíthatunk. Ekkor már a magyar uniós polgárok is az urnákhoz járulhatnak, hogy beválasszák képviselõiket a strasbourgi testületbe. Az Európai Parlamentben valamennyi tagország a népességének megfelelõ arányban rendelkezik képviselõi helyekkel. Jelenleg a legnagyobb népességû Németország 99, a legkisebb népességû Luxembourg 6 mandátummal bír. A Nizzai Szerzõdés feladata volt, hogy a képviselõi helyeket újraossza a 27 tagúra bõvülõ Európai Unió tagállamai között. Az osztozkodás eredményeként a skála szélsõértékei ugyan alapjában véve változatlanok maradtak (99 és 5), a köztes értékek azonban 2004-tõl kezdõdõen már hívebben fogják tükrözni a valós demográfiai viszonyokat (lásd.: táblázat) Az Európai Parlamentben a képviselõk nem nemzeti hovatartozás szerint, hanem az

európai politikai „családoknak” megfelelõen foglalnak helyet. Jelenleg a konzervatív és kereszténydemokrata pártok képviselõit tömörítõ Európai Néppárt alkotja a legnagyobb frakciót. Utánuk az Európai Szocialista Párt, majd a Liberális Demokrata Párt következik De rendelkeznek európai mandátummal a zöldek, a kommunisták és a szélsõ jobb képviselõi is. Az EP a plenáris üléseit Strasbourgban, míg a bizottsági üléseket Brüsszelben tartja. A testület elnökét a képviselõk maguk közül választják két és fél évre. Az EP fõbb hatáskörei Az Európai Parlament jogalkotói hatáskörét az Egységes Európai Okmány (1986), a Maastrichti Szerzõdés (1992), az Amszterdami Szerzõdés (1997), valamint a Nizzai Szerzõdés (2000) folyamatosan bõvítették. Mára a közösségi jogszabályok túlnyomó része (kb. háromnegyede) az együttdöntési eljárás keretében születik Ennek során a Tanács és az Európai Parlament közösen

hoznak döntést, anélkül, hogy bármelyikük megkerülhetné a másikat. Ezen kívül a Parlamentnek döntõ szava van az EU költségvetésének összeállításában is. A költségvetési eljárás keretében – szintén megosztozva a hatalmon a Tanáccsal – ugyanis jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a Bizottság által készített költségvetési tervet, illetve elfogadhatja vagy elutasíthatja az ennek a végrehajtásáról szóló beszámolót. Az Európai Parlament általában ellátja az Unió demokratikus kontrolját. Jóváhagyja az Európai Bizottság elnökének és testületének kinevezését, szavaz az éves munkatervérõl és felügyeli a munkáját. Ha a Bizottság mûködését ellentétesnek tapasztalja a Közösség érdekeivel, akkor bizalmatlansági indítványt nyújthat be ellene. Az Európai Tanács üléseit követõen a soros elnök beszámol a Parlamentnek az állam- és kormányfõk döntéseirõl és kezdeményezéseirõl. Az Európai

Parlament összetétele Tagállamok Népesség (millió fõ) Mandátumok száma (EU-15) Németország Egyesült Királyság Franciaország Olaszország Spanyolország Lengyelország Románia Hollandia Görögország Csehország Belgium Magyarország Portugália Svédország Bulgária Ausztria Szlovákia Dánia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia Észtország Ciprus Luxemburg Málta EU 15-ök összesen EU 25-ek összesen 82,038 59,247 58,966 57,612 39,394 38,667 22,489 15,760 10,533 10,290 10,213 10,092 9,980 8,854 8,230 8,082 5,393 5,313 5,160 3,744 3,701 2,439 1,978 1,446 0,752 0,429 0,379 375,325 481,181 99 87 87 87 64 31 25 25 25 22 21 16 16 15 6 626 - Mandátumok száma 2004-től (EU-25) 99 78 78 78 54 54 0 27 24 24 24 24 24 19 0 18 14 14 14 13 13 9 7 6 6 6 5 535 732