Literature | Studies, essays, thesises » Porkoláb Ádám - A Toldi és a Toldi estéje című művek összehasonlítása

A világkép jellemzőinek változása a Toldi és a Toldi estéje c. művek összehasonlítása alapján Írta: Porkoláb Ádám (www.poorkyatwhu) A XIX. század költészetét majdnem teljesen Arany János, és Petőfi Sándor munkássága fedte be. Fura, hogy a két teljesen különböző személyiségű költő találkozása ilyen mély barátság szövődéséhez vezetett. Ez a kettősség, ambivalens érzelmi, és tartalmi világ jellemzi a Toldi, és a Toldi estéje című elbeszélő költeményeket is. Mint közismert, Arany a Toldit a Kisfaludy Társaság pályázatára küldte be 1846-ban. A pályázat témája: „Írassék olyan költői beszély, mellynek hőse valamelly nép ajkán élő személy, pl. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb A forma, és a szellem népies legyen.” A személy adott volt, mert a hagyomány szerint a Toldiak Nagyszalontán éltek. A szűkebb hazája páratlan mondakincse, és a Toldiról szóló legendák szintén

erősítették a műve hitelességét. Továbbá még diákéveiben olvasta Ilosvai Selymes Péter (1520-1580) „Az híres-neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokságáról való história” című históriás énekét, amelyből majd mottóul választ bizonyos sorokat a Toldi-trilógia fejezetei elé. A mű hatalmas siker lesz, és Arany a 25 arany mellé „megnyeri” Petőfi barátságát is. A Toldi estéjének nagy része 1848-ban lesz kész, de csak 1854-ben fejezi be teljesen. Ebben a műben rengeteg visszautalás van a Toldi első részére. A két mű ellentétet alkot: Maga a kezdeti évszak is ellentét forrása: az 1846-os Toldi a nyárral kezdődik, mely az élet legszebb részét, a fiatalságot szimbolizálja, míg az 1854-es Toldi az ősszel kezdődik, mely az elmúlásnak, az élet utolsó szakaszának: az öregkornak a jelképe, de még szimbolizálhatja a lelki megfáradást is. A legalapvetőbb ellentét a főhős kora: a Toldiban még ifjú,

míg a Toldi estéjében már öregember. Az első részben a kulcsfigura hisz a céljai elérésében, míg a Toldi estéjében a főhős fölöslegesnek érzi magát, hiszen három éve egyedül él szolgájával, a királlyal történt összeveszés miatt. Amint az öreg Toldi Budára ér, kigúnyolják a szolgáját: a fiatalabb Bencét, szolgája által őt magát is. Ebből következik, hogy nem tartja jelentősnek a fiatalabb nemzedék Toldi ebben az esetben a hírnök hívására járul a király elé (a hírnök a remény szimbóluma). A trilógia első részében viszont Toldi önkéntesen megy fel Budára, és a cseh vitéz legyőzése után hatalmas diadalmenet jár Miklósnak. Arany mesteri módon, az ellentétek sokszori alkalmazásával mutat rá a mű egyik mondanivalójára: a kor szelleme megváltozott, és egy Toldi-szerű harcosnak nincsen helye ebben a megváltozott világban. Toldit dühíti az az elpuhultság, ami az apródok (tehát az akkori fiatalság)

sajátja, talán ezzel magyarázható az emberölés ténye, ami szintén egy ellentét forrása: a Toldi első részében a főhős önvédelemből követi el a gyilkosságot, míg az utolsó részben a főszereplő felindultságból, szinte sértettségből öl, amit a király abszolút nem tud elnézni neki. Meglátszik az is, hogy a Toldi estéje sokkal realistább, mint a trilógia első része: ebben a részben nem csak a romantika túlzásaival együtt láthatjuk a főhőst, hanem a negatív vonásaival is megismerkedhetünk. Kimaradnak az epizódok, melyek késleltetik a cselekvényt, de viszont a főhős jelleméről pontosabb képet ad (az első részben főleg Toldi erejének nagyítására alkalmazta a költő az epizódokat). A király személye is vesztett a tekintélyéből: az első részben szinte mindentudó, és bölcs uralkodó, míg itt teljesen emberi. Különbség van a vitéz legyőzési módja között is: a cseh vitéz még megkapja a kegyelmet, Toldi

tétovázott, nem akart végezni vele, hiszen akkor még úgy gondolta, hogy a legyőzés nem egyenlő a halállal. Az olasz vitéznél már nincsen tétovázás, Toldi azonnal megöli a vesztest. Itt a változás okai az új tapasztalatok. Változik a vitéz gondolkodásmódja, már nem hisz abban, amiben fiatalkorában hitt. A királyi várban a fiatal Toldi abszolút megbecsülésben élt, és gazdaságban, míg az idősebb Toldi gyilkossá válik, és az uralkodó halált mond ki rá. Toldi Miklós lesz a konzervatív értékek védője a műben, és Lajos király, pedig a progresszivitás megtestesítője. Toldit azért becsülik le, és nem tartják hősnek, mert nem képes a korral haladni. A Toldi estéjében Arany szintén alkalmazza a tőle oly megszokott szereplírát. Szereplői testébe bújva igyekszik magát meggyőzni a függetlenség, és polgári átalakulás kérdéséről. Mindkét történelmi alak egy-egy irányzatot követ: Toldi a természetesség, az

egyszerűség, a hazaszeretet elvét, míg a Lajos király a nemzeti értékek megtagadását, a feltétel nélküli alkalmazkodást tartja választható útnak. Arany ebben a részben filozofál, vajon melyik út a járható? Végül a nagy költő a külvilághoz való alkalmazkodást, és az őserő mellett a tudomány erejét, egyszóval az arany középutat választja. Ez szintén a realizmus tökéletes példája. Arany János szemlélete a szabadságharc bukása, és Petőfi halála miatt jóval borúsabb volt, mint 1848 előtt. Ez a pesszimistább, lemondóbb hangulat megjelenik a költő műveiben is Minden esetre a Toldi, és a Toldi estéje is irodalmunk műremekei közé tartozik, eltérő hangulatuktól, és mondanivalójuktól függetlenül