Psychology | Higher education » Fejlődéspszichológia

Fejlődéspszichológia Első életterünk világának, az anyaméhnek a felfedezése, századunk vívmánya. a megelőző századokban inkább a külvilág, a külső környezet, a különféle kultúrák felfedezése folyt. Az emberi személyiség, a belső erők kutatásának e században születtek meg az eredményei. Csupán a huszadik század elején próbáltak megválaszolni: vajon a gyermek miként is kezdi az életét. Még később tették fel a kérdést: mi történik vele születés előtt? Ez utóbbi legtöbbünk számára – emlékbe idézhető személyes élettörténet szempontjából – olyan idegennek tűnik, hogy megértése meglehetősen nehéz. Maga Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalkotója, aki figyelmünket az emberi fejlődés korai szakaszának meghatározó jelentőségére irányította, azt írta, hogy a születés előtti élet valami félelmetes dolog lehet. Freudot egy bábaasszony gondolatai inspirálták arra, hogy elméletalkotó munkája

elején, az emberi szorongás forrásául a születést jelölje meg. Freud írja le először az anyatestbe való visszatérés vágyát. A prentális pszichológia létrejöttének másik vonulata az empirikus kutatásokhoz fűződik. Ezen kutatók vizsgálataikat amerikai háborús babák körében végezték Elsősorban a terhességük alatt tartós stressznek kitett kismamák babáit vizsgálták, akinél nem csak születésük után, hanem húsz évvel később is megemelkedett pulzusfrekvenciát mutattak ki, illetve a háború alatt és közvetlenül utána születetteknél a későbbi fejlődés során erős emocionális labilitás, konfliktusérzékenység, váltzó hangulat és passzív – szorongó visszavonulási készség volt regisztrálható. Ez a csoport az emberi kapcsolatait felületesnek, gyakran félelmetesnek, a világot pedig hidegnek és elutasítónak élte meg, ami végül is részben saját belső lélektani valóságuk kivetítése. Mindannyiunk

élettörténetének van egy belső és egy külső oldala: • a külső, mint fejlődés, felismerhető, • a belső, mint élmény, megtapasztalható. Ha megkísérelünk visszaemlékezni önmagunk élettörténetére, általában elakadunk a 3. életév körül. Ennél korábbi emlékek és élményanyagok többnyire csak pszichoterápiás 1 technikák segítségével hívhatók elő. Emlékezünk e viszonylagosan kora „záródásnak” is szerepe van abban, hogy a magzati fejlődés általában személytelen, élményidegen, távolságtartó, racionális módon írjuk le, elfedve azt, hogy tulajdonképpen saját fejlődésükről van szó. Életünk keletkezésének egyik egyedülálló tulajdonsága, hogy mindjárt létformaváltással indul: a petesejt és a hímivarsejt, egyesülésük folyamatában felszámolják önmagukat, és két, korábban különálló és külön létező organizmusból lesz egy új, egy harmadik létforma: a megtermékenyített petesejt, a

zigóta. Az élővilágban beálló – nem csekély – drámai változás ez: két organizmus szűnik meg ahhoz, hogy egy létrejöjjön. A megtermékenyülés eseménye: Affektív tudatunk élményszintjén: vajon hogyan birkózunk meg azzal az érzéssel, hogy keletkezésünknek ára van (oltárán két létforma áldozza fel önmagát)? Affektív tudatunk élményszintjén, de némi távolodással: vajon a bennünk élő zigóta hogyan birkózik meg azzal az érzéssel, hogy két létforma megszűnésének köszönheti életét? Racionális, természettudományos szinten: a tudós elméjével, objektivitásával és személytelenségével persze rögtön megtámadható az affektív tudat élménye, a szubjektív igazság: képtelenség objektív szemszögből nézve áldozatról beszélni, hiszen a faj reprodukciója jött létre. Amúgy, ha nincs egyesülés, a petesejt és a hímivarsejt hamarosan elpusztul. A petesejt és a hímivarsejt egyesülését követően a két sejtmag

finom hártyája, mely a kromoszómakészletet tartalmazza, felszakad, a kromoszómák összekeverednek, végül egyesülnek. Létrejön az emberkezdemény A megtermékenyített petesejt, a zigóta osztódni kezd, miközben megindul a petevezetékben az anyaméh ürege felé. Az első időszakban naponta megy végbe egyegy osztódás Így lesz a zigótából 2 – 4 – 8 – 16, majd 32 sejt Ez a szedercsíra állapot a zigóta mérete ekkor egy tized milliméter, mert azonos sejtcsoportokat hozott létre, mely sejtcsoportot egy ideig még a sejtfal hártyája egyben tart. A sejtcsoportot sejtfal veszi körül, tehát maga a csoport burokban van. A zigóta 3-4 nap alatt megérkezik a méh üregébe. 2-3 napon keresztül folyadékban úszkál azzal a hellyel szemben, ahová be fog ágyazódni. 2 64 sejtes állapotban a következő osztódásnál már két sejtcsoporttá válik szét. A nagyobbik, középpontban elhelyezkedő sejtcsoportból alakul ki az embriócsomó, vagyis a

magzat. A szélekre sodródott kisebb sejtekből lesz a placenta A hetedik nap táján a széleken elhelyezkedő sejtek tapadókorongot hoznak létre és a méh falához tapadnak. Az embrió a méh nyálkahártyájába befészkeli magát A körülötte lévő szövetek összezárulnak. A beágyazódás megtörtént A kis embert kettős burok védi (a chorion és az aminon), a burokban a magzatvíz van. A placenta közben alakul: létrejön a köldökzsinór előfutára, melyen a tápanyagcsere folyik. A 3. terhességi héttől megindul a szív és az agy kialakulása Elkezdődik az idegrendszer fejlődése. Az első hónap végén az embrió 0,5 – 1 cm nagyságú és csaknem 2 gramm súlyú. Teste van, fejjel, törzzsel és farokkal Látszanak a később kezdődő kezek, és lábak kezdeményei. A 2. hónap végén már minden belső szerv megvan A test kialakult, az első izmok létrejöttek. A központi idegrendszer fejlődik, az agy bizonyíthatóan működik Kezdődik a

csontosodás. A kéz és a lábujjak felismerhetőek Megfigyelhetők az első spontán és reflexes mozgások. A 3. hónapban mindennel rendelkezik a baba, ami a születése után megtalálható 6-8 cm hosszú, súlya 30-50 gramm. A szívverése már hallható, ami azt jelenti, hogy a vérkeringése kialakult. A belső szervek dolgoznak A szemek csukott szemhéj mellett fejlődnek, fülkagyló már van. A baba kis mennyiségű magzatvizet nyel, és erőteljesen mozog. Ezt nem minden kismama érzékeli. Túl vagyunk a terhesség első három hónapján; az első trimeszteren, amit organogenezisnek is szokás nevezni. A 4. hónaptól kezdve a baba teste működik A légző-reflexek regisztrálhatóak A kicsiny szív napi 30 liter vért pumpál. Az 5. hónapban a baba kb 25 cm hosszúságú és 300-500 gramm a súlya A szívfrekvenciája 120-160 ütés/perc. A baba viselkedése – mozgása alapján – interpretálható. Az anyatesten kívüli és belüli zajokat hallja 3 A 6.

hónaptól (30-35 cm, 500-600 gramm) már kezd szűkké válni neki a tér A szemét kinyitja. Vége a második trimeszternek Erőteljes reakciókat produkál, pszichés teljesítményről beszélünk. A 7. hónaptól – ha koraszülöttként világra jönne – már életképes Az idegpályák működéséhez szükséges mielinizáció zajlik, az agy fejlődése jelentős. A ngyagy ganglionsejtjeinek száma – ami minden magasabb pszichés teljesítmény helye: tudat, emlékezet, akarat – lassan eléri a maximumot. Az EEG ritmusos agyhullámokat mutat Kialakul a babaalvás – ébrenlét ciklusa, ami a születése után is fennmarad. Testsúlya ekkor kb. 1200 gramm, nagysága: 35-40 cm A baba ingereket vesz fel, dolgoz fel és válaszol meg, tanul, emlékezik. A 8. hónapban mintegy 2000 grammos és 40-50 cm hosszú Már álmodik, amiről a szabályszerű REM – fázisok tanúskodnak. (REM: gyors szemmozgások, melyek álmainkat kísérik.) A 9. hónap a születésre való

felkészülés jegyében telik el A két sejtből, amelyek a megtermékenyülés során egymással találkoztak, kb. 200 millió lett Az új technikák lehetőséget adnak a terhesség mind a 266 napjába való betekintésre. Az első nemzedék vagyunk, akiknek megadatik ez a lehetőség. Általában is az mondható, hogy a technikai fejlődés előrehaladtával közel párhuzamosan, újabb és újabb felfedezéseknek lehetünk tanúi annak tekintetében, hogy milyen az élet kezdete az anyaméhben. Ennek következtében a különféle készségeink és képességeink megjelenésének időpontja időben mind koraibb fejlődési stádiumra tolódik ki. Századunk intelligens magzata – ahogy az David Chamberlain megfogalmazta – affektív és kognitív dimenziókkal rendelkező személyiség, akinek az anyaméhben érdeklődése, preferenciái, tanulása, emlékezete van, fájdalmat, dühöt, haragot él át, agresszíven viselkedik, mosolyog és bizonyos körülmények között még

sír is. Ezek után bárki felteheti a kérdést, mire jó az, ha bebizonyítjuk, a baba mennyire érzékeny, differenciált személyiség. Ezen a területen a vizsgálódás, tudományos kutatás arra jó, hogy láthatóvá és ezáltal tudhatóvá tegyük a láthatatlant. Így lehetővé válik, hogy viszonyukat babánkkal szemben gyökeresen megváltoztassuk. Minőségileg más fejlődési pályára állhasson a segítségünkkel, mint ami nekünk és az előző generációnak megadatott. Az új babakép tudásával nehezebb saját védelmünkre és a 4 felelősség alóli felmentésünkre a hagyományos „panelekkel” védekezzünk: „ugyan már, ez úgy sem árthat neki, ez még egy tudatlan lény”. Ha a magzat csak egy vegetatív lény lenne, természetesen nem kérdés, hogy fontos-e az anya személyisége, kapcsolatai, környezete, az őt érő hatások, ha tudjuk, hogy babája milyen magasan fejlett, differenciált személyiség, akinek minőségét és fejlődési

esélyeit az anyjával való kapcsolatának minősége határozza meg, anyjának minőségét pedig nem kis mértékben férjével, élettársával és szűkebb környezetével való kapcsolatának minősége is. Itt a dominó-elv meghatározó Fontos tudnunk: a baba az anyaméhben, a kapcsolat erőterében olyan érési és fejlődési folyamaton meg keresztül a kilenc hónap alatt, mint megközelítőleg sem a születése utáni teljes életidejében. Emeljük ki most csak egyetlen egységet: gondoljunk az idegrendszeri érés roppant érzékeny periódusára, ami ma, pl. arra készteti a kutatókat, hogy vizsgálják a korai ultrahang szerepét az abnormális fejlődésben. Rutin magzati ultrahang vizsgálatra általában a terhesség 16 – 22 hete között kerül sor. Az agyfejlődés szempontjából ez kritikus periódus. A neuronok ebben az időszakban vándorolnak célállomásuk felé a fötális agyba. Felvetődött, hogy a neuronok mozgását megzavarhatja az ultrahang és

módosult agyi dominancia, a dislexia, vagy a sérült neurológiai fejlődés a neuronok megzavart mozgásának következménye. Gondoljuk ezt egy kicsit tovább. Ha már ott tartottunk, hogy felvetődik: egyetlen ultrahang ilyen károsodásokat okozhat, akkor milyen hatása lehet az anyának a babára, akinek fejlődése anyjával való interakciójának függvénye, amiben az anya nemcsak testével vesz részt, hanem saját testének a babájához fűződő teljes tudatos és tudattalan szeretetkapcsolatával is. Ennek az organikus kapcsolatnak hányszorosan súlyosabb és tartósabb befolyása és következménye lehet a magzat fejlődésére, mint néhány ultrahang? Mivel az anya és gyermeke között nincs neurális összeköttetés, a baba a legfontosabb információkat fiziológiai szinten a placentáris véren keresztül kapja. Az ilyen jellegű információk területén bekövetkező ingadozásnak is nagy a jelentősége. Fordítsuk most figyelmünket az anya felé, hogy ott

is felfedezhessük a szabad szemmel nem látható dolgokat. Ő a baba közvetlen környezete, élővilága, életének 5 forrása. Személyisége az érzékeny, intelligens magzat pradigmája következtében még inkább felértékelődik, egészen új megvilágításba kerül. Az őt érő stressz, vagy a személyisége, mint stressz-faktor, a baba fejlődési pályáját alapjaiban módosíthatja. A pre- és perinatális stresszek hatásait különféle metododógiai szinteken már régebben bizonyították. A probléma – úgy tűnik – ezen a területen sem a stressz-szindróma bizonyíthatóságában van. Nem abban, hogy az intrauterin tartósan stresszelt baba csökkent stresszrezisztenciájú, labilis és fékezett fejlődésű lesz. Sokkal inkább a bizonyítékokkal szembeni érzelmi ellenállásban. Nyugtalanító kérdéseket vethetnek fel saját életünk kezdetének körülményeivel kapcsolatban. Konfrontálhatnak bennünket életünk indulásának

tehetetlenségével és kiszolgáltatottságával, érinthetik bennünk azt a babonás hitet, ami óv a primer szorongás fenyegető találkozásától. A prenatális stressz hatása generációkon átnyúlónak bizonyult annyiban, hogy nemcsak a főtusz korukban stresszelt, később mamává vált patkányoknál volt megfigyelhető kevesebb megtermékenyítés, több spontán vetélés, vaginális vérzés és hosszabb terhesség, hanem még a gyermekeiknél is. Vagyis a prentálisan stresszelt patkánymamák unokái is kevésbé voltak életképesek és alacsonyabb volt a születési súlyuk. Az újabb kutatások regisztrálják az agy megváltozott dopamin aktivitását a prentális stressz következményeként. Hogy a prentális stressz következtében milyen mértékben sérül az újszülöttek fejlődése, konfliktusainak feldolgozó és integráló kapacitása, azt jól példázza a kísérleti állatoknak az anyáktól való elválása következtében fellépő

magatartászavar. A jelenség modell értékű: az ember babájára is az a jellemző, ha az alapoknál (intrauterin életidő) valamilyen károsodás van, akkor a baba születése utáni fejlődési fázisaiban már sérülten érkezik, és nem tud azokkal megbirkózni, így egyre nő a fejlődési lemaradása és egyre traumatizáltabbá válik. Ferreirat Rottman az anyák tudatos és tudattalan beállítódását vizsgálta a terhességükkel kapcsolatban. Ennek alapján négy csoportot különített el: 1. Ideális anyák: tudatosan és tudattalanul is elfogadják terhességüket 2. Hideg anyák: tudatosan elutasítják, tudattalanul elfogadják terhességüket 6 3. Ambivalens anyák: tudatosan elfogadják, egyidejűleg tudattalanul elutasítják terhességüket. 4. Katasztrofális anyák: tudatosan és tudattalanul elutasítják a terhességüket Az ideális anyákat nemcsak terhességükhöz, hanem a szüléshez, a szoptatáshoz és a gyermekneveléshez való pozitív

beállítódás is jellemezte. Az anya biológiai szerepoldalával a leginkább tudtak azonosulni, emocionálisan stabilak és terhelhetőek voltak, szomatikusan egészségesek, a terhesség alatt panaszok szinte egyáltalán nem léptek fel. Ők szültek a leggyorsabban és a legkönnyebben Pszichés szempontból az ambivalens anyák csoportja mutatta a legnagyobb hasonlóságot, de megnövekedett agresszivitással, depresszióval és emocionális labilitással, és ugyancsak megnövekedett szorongással, ami a leendő gyermekkel kapcsolatban lépett fel. Szoptatni nem akartak, a szülés előtt szorongásuk jelentősen megnövekedett és a gyermekkel szembeni agresszív beállítódás jellemezte őket. Szomatikusan egészségesnek bizonyultak. Ezek a nők a többi csoporthoz képest a szakmai életükben mutattak elkötelezettsége, az erős dohányosok többsége is az ő csoportjukból került ki. Férfi szerepidentitásuk következtében a terhességet nagyon nehezen viselték,

ezt azonban nem tudták belátni, minek következtében hajlottak arra, hogy a terhességi tüneteket túljátsszák, túldimenzionálják. Gyakoribb volt csoportjukban a koraszülés. A hideg anyákat ugyanúgy a szorongás, a depresszió és az emocionális labilitás triásza jellemezte. A különbség a magatartásukban szembeötlően megnyilvánuló agresszió, az alkalmazkodási képtelenség. Mialatt alig van szorongásuk azzal kapcsolatban, hogy gyermeküknek kárt okoznak, a terhességet teljesen nyíltan elutasítják, csakúgy, mint a szülést, vagy a szoptatást. A terhességi panaszok kifejezettebbek A koraszülések száma minimális. A katasztrofális anyák küzdenek a legsúlyosabb zavarokkal. Nyílt agresszivitás, depresszió, intolerancia, ingerlékenység jellemzi őket. Minden funkciót masszívan elutasítanak, ami csak a nőiességgel és anyasággal kapcsolatos lehet. A terhesség elutasításának kifejeződéseként és erős regresszív vágyak

jeleként súlyos terhességi panaszokat fejlesztenek ki. Saját szülőfigurájukhoz való szoros kötődésük következtében képtelenek a gyermekükkel pozitív kapcsolatot létrehozni. Különösen 7 feltűnőek a terhesség második felének zavarai: hányás, evési zavarok, alvási zavarok, stb. Náluk vannak a legkomplikáltabb szülések, a legtöbb koraszülés és a legnagyobb mértékű gyógyszerfogyasztás a terhesség alatt. Megszületett babákat a következő kategóriák alapján figyelték meg: a) Apátiaszindróma (Meglassul a motorika, növekedett alvásigény, csökkent sírás.) b) Hiperaktivitás – szindróma (Felgyorsul a motorika, csökkent alvás, sok sírás.) c) Szopási magatartás (Feltűnő szopási lustaság, ügyetlenség, mohóság, harapás.) d) Hányás A vizsgáltat hipotézise az volt, hogy a különféle anyai beállítódások eltérő hatással lesznek a babák születés utáni magatartására. A következő eredmények

születtek: katasztrofális anyák a többi csoporttal szemben szignifikáns mértékben hoztak világra alultáplált vagy túlsúlyos babákat. A hideg anyák csoportjában a babák apátiája volt gyakoribb. Hiperaktivitás és hányás relatíve csekély számban fordul elő. Az ambivalens anyák babáira a hányás és a hiperaktivitás volt jellemző. A katasztrofális anyák babáinál lépett fel az úgynevezett Kipp-szindróma: az apatikus magatartás hiperaktív sírásba csapott át. Egy másik vizsgálatban, melyet Vanderberg és Grimm végeztek, az anyák extrém negatív beállítottsága a spontán abortuszok és a koraszülések magasabb számban, valamint a hosszabb és komplikáltabb születésekben mutatkozott meg. Stott a prenatális stressz és a posztnatális betegségekre való hajlam közötti kapcsolatot vizsgálta. Anyák – házassági konfliktusaik következtében fellépő – stresszállapota, babáik születése utáni gyakoribb betegségeiben csapódott

le. Különösen a bronchitis bizonyult szignifikánsan gyakoribbnak a kontroll csoporthoz képest. 15 ezres populáción végzett amerikai vizsgálatok azt eredményezték, hogy azok az anyák, akiknek házassága a terhességük időszakában ment tönkre, szignifikánsan nagyobb százalékban hoztak világra alacsonyabb súlyú babákat, mint azok, akiknek a házassága rendben volt, ill. egyedül éltek Ha végiggondoljuk a fentebb leírtakat, aligha elegendő azt mondanunk, hogy a kismama, terhességének passzív elszenvedője. Sokkal fontosabb felhívnunk arra a 8 figyelmet, hogy a felelősség a babáért egyre inkább az orvos felé tolódik el, aminek következtében egy egyébként nem medicinális természetű és jellegű folyamat szükségtelenül medicinalizálódik, a betegség, az orvos, az orvoslás metaforájának erőterébe kerül. A legdrámaibb azonban az, hogy a várandós kismama kompetenciája vész el, vagy létre sem jön. Az a kompetencia, hogy a

saját méhébe hordott baba sorsa tőle függ, az ő felelőssége, a baba az övé és nem az orvosé. Fontos lenne végiggondolni azt az abszurditást, hogy a huszonegyedik század küszöbén miért természetellenes a kompetens várandós anya fogalma, aki aktív kapcsolatba lép babájával, s akár a fogantatás pillanatától vele együtt nő és érik, egymásra hangolódnak, megismerkednek egymással és minden sorsfordító kérdésben közösen döntenek a kompetens kismama felelősséget is vállal érte, nem hárítja azt az orvosra. A nőket a természet egyedülálló biológiai kreativitással ajándékozta meg: képesek befogadni a megtermékenyített petesejtet, felnöveszteni, kihordani egy új életet. Ez természetadta kompetenciájuk. Olyan hatékonyság, amelynek a másik nem – mai tudásuk szerint – nincs birtokában. Erről mondanak le akkor, amikor passzív hordozóivá válnak méhükben hordott gyermeküknek. A tradicionális gondolkozási szokásoknak,

a tabuknak, a mitizált várandós anyaképnek, az érzelem és értelem nélküli, vegetatív magzat képének, a természettudományos gondolkodás redukcionizmusának velejárója, hogy izolál a valóságtól, érzéketlenné tesz vele szemben. Vakfoltjainknak száma, kiterjedése így nem csökken Ellenben még inkább ragaszkodhatunk rögeszméinkhez, identitásunk építőköveihez, ha valami újjal, világképünket elbizonytalanítóval, megrendítővel találkozunk. A huszadik századi emberképünket átrajzoló újabb fordulat (és ki tudja hány lesz még) egyaránt érinti a terhes anya–képet, a magzatképet, kettejük kapcsolatát. Demitologizálás, deidealizálás zajlik ezen a területen. A valóság sűrűjébe lépünk Születőfélben van a kompetens terhes anya fogalma, akinek személyisége képzeletet meghaladó mértékben hatással van magzata fejlődésére. Akinek magzatához fűződő kapcsolatát alapvetően meghatározza saját

anyjához fűződő kapcsolata, feldolgozatlan, tudattalan konfliktusai, traumái és nem utolsó sorban saját magzati élményei. De a környezetéből őt ért hatások ugyanúgy áttevődnek a babájára, mint ki nem hordott, fel 9 nem dolgozott belső problémái. A kompetens terhes kismama önmaga megismerésére törekszik, keresi a kapcsolatot babájával, aktív dialógust épít ki vele, melyben folytonosan igyekszik dolgozni saját konfliktusain és segít a babát abban, hogy ezekkel és sajátjaival megbirkózzon, bánni tudjon. A világ népessége másodpercenként kb. hárommal gyarapodik Ez minden órában tízezer új életet jelent, ami a szülők életében is változást hozó, meghatározó élmény. Ebben az évszázadban valószínűleg több gyerek jön a világra, mint az ezt megelőzőkben együttesen. A pre- és perinatális életidő tudományos kutatása és a terápiás eredmények bizonyítják, hogy a terhesség és a szülés meghatározóan

befolyásolják a babák további fejlődési lehetőségeit. Az új felfedezések nyomán új szemléletre, tudományosságra és gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy megfeleljünk az ezredforduló kihívásának és egy egészségesebb, autonómabb, humanistább nemzedék növekedhessék fel. Az államnak a mainál nagyságrendekkel jelentősebb felelősséget kell vállalnia a terhesség, az anyaság intézményei iránt. Amilyen módon az élet keletkezésnél jelen vagyunk, az határozza meg lefolyását és befejeződését is generációról generációra. 10 Felhasznált irodalom Jávorszky Edit Fejlődéspszichológia dr. Czeizel Endre Születésünk titkai Rtv – Minerva – Budapest 1977. dr. Geréb György Pszichológia Tankönyvkiadó Budapest 1976. dr. Rákóczi István Gyermeket várunk Medicina könyvkiadó Budapest 1987. Raffai Jenő Megfogantam, tehát vagyok Változó világ – 14. 11