Legal knowledge | Higher education » ZSTA Jogi alapok, 2005

Datasheet

Year, pagecount:2005, 43 page(s)
Language:Hungarian
Downloads:311
Uploaded:June 11, 2006
Size:336 KB
Institution:-

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!


Comments

Nobody commented on this document yet. You can be the first one!


New comment

Content extract

1.) A tudományok általános jellemzői, az állam- és jogtudományok tárgya A tudományos gondolkodás az emberi megismerő tevékenység sajátos fajtája. Jellemzői - következetesen fogalmi gondolkodás - fogalmai szabatosak, egyértelműek - sajátos tudományos nyelv (ún. terminus technikus) - ismeretei rögzítettek - rendezettség - módszeres megismerés - eleme a magyarázat tudományos jelenségek: - A tudományos kutatás sajátos társadalmi gyakorlat, igaz és igazolható rendszerezett ismeretek föltárását célzó és rendszerint arra irányuló tudatos és módszeres tevékenység. - tudományos ismeretek a tudományos kutatás során nyert, nyelvi formában rögzített és rendszerezett, bizonyítottan vagy valószínűsíthetően igaznak tartott ismeretek. - A tudományos fogalmakat sajátos terjedelmük (milyen dolgokra vonatkozik) és tartalmuk jellemzi (amit kifejez). A definíciók alapvető funkciója a vizsgált jelenségek körülhatárolása.

meghatározások az adott jelenség jellemző vonásainak az összefoglalását tartalmazzák, A kategóriák egy adott elmélet szempontjából alapvető összefüggés, viszony, „létezés-meghatározás" fogalommá sűrített kifejeződései. - A tudományos törvények a jelenségek közötti lényeges és általános objektív összefüggéseknek, törvényszerűségeknek a tudományos fejlettség adott szintjén bizonyítottan igaznak tartott megfogalmazásai, a tudományos hipotézisek pedig a jelenségek közötti összefüggésekre vonatkozó valószínű, de nem bizonyított magyarázatok. - A tudományos elmélet a tudományos ismeretek sajátos egysége. - A paradigma olyan „általánosan elismert tudományos eredmények" halmaza, amelyek „egy bizonyos időszakban a tudományos kutatók egy közössége számára . probléma-megoldásaik modelljeként szolgálnak" A tudományok fejlődése = a paradigma-rendszerek váltakozása. - A tudományos

diszciplínák (tantárgyak) az ismeretek rendszerezett és többnyire leszűkített összefoglalásai. Az állam és jogtudományok tárgyát a társadalom állami és jogi jelenségei, azoknak a társadalomban elfoglalt helye és szerepe, más társadalmi jelenségekkel való lényeges kapcsolatai, fejlődésüknek és működésüknek az objektív törvényszerűségei - pontosabban az ezekre vonatkozó problémák – képezik. 2.) Az állam- és jogtudományok és a gyakorlat Történetiség: A korai civilizációkra a jog és a vallás, az állam és az egyház szoros összefonódása volt jellemző. A jog ismerői és a jog alkalmazói elsősorban a papok voltak, szerepe volt a szokásjognak. Az antik Görögországban megjelent az állammal és joggal foglalkozó tudományos gondolkodás. A nem vallásos jellegű filozófia középpontjába a társadalom problémái kerültek (milyen az ideális, az igazságos, a tökéletes állam, mi a jog szerepe az államban). A jog

alapvetően a szokásjogból és a törvényekből, népgyűlési határozatokból tevődött össze. A jog itt nem a vallással fonódik össze, hanem inkább a politikummal. Rómában már a birodalommá válás azt igényelte, hogy a jog egységes legyen, felmerült a sajátos szakismeret iránti igény, megjelent a jogász, kialakult a jogászrend. Létrejött az ennek megfelelő jogi képzés, jogi iskolák jöttek létre, megjelent a jogi szakirodalom. Ez a jogtudomány azonban távol tartotta magától az államügyek intézésének, az állam kormányzásának a kérdéseit. A bomló feudalizmus idején megindul az egyetemi jogi oktatás Az abszolút monarchiákkal kiépülő hivatalnoki kar nagyrészt a jogászokból verbuválódott. A feladatok azonban bővültek és az államügyek intézése is sajátos szakismereteket igényelt. A tételes jog ismerete mellett egyre jelentősebbé válik a filozófiától elkülönülő jogfilozófia, amelyik az állam problematikájával

is foglalkozik. Elkülönül a közigazgatás és a bíráskodás, a közigazgatás területén is egyre nő a jog szerepe, majd a polgári átalakulással megjelenik a jogilag szabályozott közigazgatás. A jogászi foglalkozások között megjelenik és elkülönül a közigazgatási jogász. A joggyakorlatnak három tevékenységi területét különböztetjük meg: - az igazságszolgáltatást (törvénykezést vagy bíráskodást) : valamilyen jogvita eldöntése; képviselői a bíró, az ügyész és az ügyvéd - a közigazgatási jogászi munkát: hagyományos jogalkalmazás, szervező tevékenység, a társadalmi körülmények, viszonyok alakítása a jogszabályok adta lehetőségek között - a szerkesztő jogászi munkát (ún. kauteláris jogászatot): elvont jogtételek kidolgozása, megfogalmazása, jogi dokumentumok szerkesztése. A joggyakorlat két szemléletmódja: - A de lege lata: a hatályos jogot adottnak tekinti és annak alapján arra keresi a választ,

hogy a tételes jog alkalmazásának, értelmezésének milyen elvei, módszerei alakultak ki, valamely adott kérdésben hogyan kell helyesen értelmezni a hatályos jogot. - A de lege ferenda jogalkotás problémáit állítja középpontba, arra keresi a választ, hogy hogyan kell tökéletesíteni a jogot, milyen új jogszabályokat kell hozni. 3.) Az állam- és jogtudományok rendszere A fölosztás elsődleges alapja a vizsgálódás tárgya. - általános állam- és jogtudományok: az állami és jogi jelenségeknek egészét vizsgálják, vizsgálódásuk nem korlátozódik az állami és jogi jelenségek egy-egy részére. Ide tartozik: - a jog- és állambölcselet: az államot és jogot mint egészet általános szinten, vagyis valamennyi konkrét történelmi megjelenési formáit figyelembe véve és sajátosságaikat elméletileg általánosítva tanulmányozza; - az állam- és jogtörténet(ek): az állam és jog kialakulásának, fejlődésének különböző

formáit konkrét történeti megjelenésükben, az események időbeli sorrendjéhez ragaszkodva vizsgálja; - az összehasonlító jogtudomány: az egyes jelenkori nemzeti jogrendszerek összehasonlítása és csoportosítása. - szak- vagy ágazati állam- és jogtudományok: az állam és a jog egyes jellemző és meghatározó fontosságú részterületeit vizsgálják, elsősorban a jogrendszer tagozódását követve. - segédtudományok: a sajátos részeket vagy vonatkozásokat vizsgálják (pl.: igazságügyi statisztika, államigazgatási statisztika, törvényszéki orvostan, igazságügyi elmekórtan, kriminálpszichológia, kriminalisztika) 4.) A jog- és állambölcselet jellege A jog- és állambölcselet tehát elméleti és filozófiai-világnézeti jellegű általános állam- és jogtudomány. A jog- és állambölcselet tárgyát az államra és a jogra, illetőleg az állam és a jog lényeges tulajdonságaira, összefüggéseire, az objektív

törvényszerűségeire vonatkozó problémák képezik. A jog- és állambölcselet elméleti jellege azt jelenti, hogy mind alapvető célkitűzései, mind pedig rendszerezései, rendszeralkotásai elméletiek. Egyedi események, jelenségek alapján általános megállapításokat tesz, továbbá ilyen megállapítások segítségével egyedi eseményeket magyaráz. A jelenségek közvetlen időbeli és térbeli megjelenésétől elvonatkoztat, megállapításait sajátos elméleti-logikai rendszerben rendezi el A jog- és állambölcselet filozófiai-világnézeti jellege kapcsán olyan kérdésekhez vezet el, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi a helye, szerepe az államnak és a jognak a világban, értékelhető-e tudományosan az állam és a jog, és ha igen, milyen alapon milyen összefüggés van a jog mint előírás és a valóság között, illetőleg mennyiben és hogyan ismerhető meg a jog és az állam. 5.) Az állam- és jogelmélet lehetséges fő témakörei - -

- Genetikus problémák: az állam és a jog genezisének, eredeti kialakulásának, fejlődésének, társadalmi meghatározottságának kérdései, a társadalmi tényezők ebben játszott szerepe, az új jogi és állami intézmények létrehozására irányuló folyamatok ; Fogalom-meghatározások: az állam és a jog fogalma, sajátosságaik, egymáshoz való viszonyuk; Stukturális problémák: az állam és a jog belső szerkezete valamint az államok és a jogrendszerek csoportosítása, tipizálása; Funkcionális problémák: az állam és a jog valamint az egyes állami és jogi intézmények társadalmi hatásának, funkcióinak és hatékonyságának kérdései, az ezekhez kapcsolódó folyamatok és viszonyok; Axiológiai problémák: az állam és a jog valamint az egyes jogintézmények értékelhetősége, értékelése, helyessége; Elmélettörténeti kérdések: az állammal és a joggal foglalkozó gondolkodás történetének kérdései, beleértve napjaink

jellemző elméleti fölfogásait is; Tudományelméleti kérdések: az állam- és jogtudományok tárgya, megközelítésmódjaik, módszereik és rendszere, más tudományokhoz fűződő viszonyaik, fejlődési tendenciáik, középpontban a jog- és állambölcselet tudományelméleti kérdéseivel. 6.) Az állam- és jogelmélet fő szemléletmódja A jogi gondolkodásban három fő szemléletmód alakult ki: - a természetjogi fölfogás szerint jog az, ami bizonyos elveknek (például igazságosság) megfelel; - a jogpozitivizmus szerint a jog az állam által megfelelő módon alkotott jogi norma, függetlenül attól, hogy mi a tartalma és hogy érvényesül-e; - jogszociológiai irányzat (szociológiai jogbölcselet) szerint a jog az, ami ténylegesen jogként érvényesül. Jogfilozófiának vagy jogbölcseletnek nevezzük azokat az irányzatokat, amelyek feladatuknak tekintik a pozitív jog értékelését is (ide tartozik valamennyi természetjogi fölfogás és a

pozitivista áramlatok egy része), azokat az irányzatokat pedig, amelyek az értékelést kirekesztik a tudományos vizsgálódás köréből, jogelméletnek vagy jogtannak nevezzük. 7.) A jog fogalma A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások összessége, amelyek - keletkezése állami szervekhez kötődik, az állam bocsátja ki vagy szankcionálja, - az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis általánosan érvényesek, - érvényesülésüket az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják, - az emberek magatartásában, valamint a jogalkalmazó szervek, mindenekelőtt a bíróságok gyakorlatában többnyire meg is valósulnak. 8.) A jog további sajátosságai - - a jog objektív társadalmi szükséglet: az alapvető érdekkonfliktusokat rendező sajátos tartalmú szabályozás objektív szükséglete a jog sajátos társadalmi komplexus: a társadalom különféle jogi

jelenségei egymással összefüggnek; funkcionális kapcsolatban vannak, vagyis rendszert alkotnak ún. másodlagos teleologikus tételezéseket (céltételezéseket) tartalmaz: a jogi szabályozás a saját tulajdonképpeni célját mások magatartásának a befolyásolásán keresztül, azok közvetítésével valósítja meg. sajátos tudatforma, ideológia: vagyis olyan gondolati forma, amelyben a különböző társadalmi csoportok, osztályok, rétegek konfliktusaikat tudatosítják és végigharcolják maga is társadalmi viszony: az a szerepe, hogy más, nem jogi társadalmi viszonyokat jogviszonyok formájában realizáljon és védjen. belső rendezettség jellemzi rögzített fórumrendszer, formalizált eljárás és nyelvi megformálásának viszonylagos egyértelműsége jellemzi működéséhez specialistákra, képzett jogászokra van szükség a jog történeti kategória: az állam kialakulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt

változik 9.) A társadalmi normák sajátosságai A társadalmi normák olyan magatartás-előírások, amelyek lehetséges magatartások közül előírják a helyeset és a követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg is valósítják. - A társadalmi normák nyelvi-gondolati objektivációk - A társadalmi normák kellést fejeznek ki: Sollen jellegű magatartás-előírások (kognitív és normatív elvárások) - magatartásszabályok vagy normák - célmeghatározások - elvek - erkölcsi eszmények és maximák - A társadalmi normák jellemzője az érvényesség, vagyis hogy előírásaik meghatározott körben kötelezőek - jellemző a tartós időbeli érvényesség, az ismételtség vagy az ismétlődésre törekvés jellemzi - általánosság, vagyis a társadalom tagjainak meghatározott körére vonatkozó általános érvényesség - A társadalmi normák fogalmi eleme a szankció -

érvényesülését valamilyen kényszer, vagyis valamilyen hátrány elszenvedésével való fenyegetettség biztosítja - jellemző a hipotetikus szerkezet, a „ha - akkor" fölépítés - előírt normatív következmény a norma előírása alapján, az előírást megvalósító magatartásokban kifejeződő közösségi reakciók révén következik be - ún. normatív elvárást fejeznek ki - mint elvárások reálisak, de tényleges érvényesülésük sohasem teljes, hanem csak tendencia jellegű: bizonyos határokon belül mindig vannak olyan esetek is, amelyekben a normát megsértik, és olyan esetek is, amikor a normasértés ellenére elmarad a szankcionálás - jellemző a kölcsönösség, a reciprocitás - különböző fajaira a tudatosság eltérő foka jellemző. - három nélkülözhetetlen mozzanata: - a magatartás leírása, megfogalmazása; - a magatartás minősítése, - a szankció. 10.) A társadalmi normák funkciói - Négy alapvető funkciót

töltenek be: magatartásmintát nyújtanak közreműködnek a társadalom tagjai között keletkezett konfliktusok rendezésében. lehetővé teszik mások magatartásának az értékelését lehetővé teszik mások magatartásának az előrebecslését 11.) A jogi norma A jogi norma a jog legkisebb, még önmagában értelmes egysége, amelyik egy teljes, értelmezhető, követhető, alkalmazható magatartásszabályt alkot. 12.) A jogtétel A jogtétel (jogi mondat) a nyelvi megfogalmazás és megjelenés egysége, nyelvi egység: egy szakasz (paragrafus), illetőleg bekezdés alkot egy jogtételt. 13. ) A jogszabály A jogszabályokon a jogforrási formák (törvény, miniszteri rendelet stb.) gyűjtőfogalmát, vagy pedig egy jogalkotási aktus eredményét (egy bizonyos törvényt) értjük. A jogszabály a létrejövetelnek, a jogalkotásnak az egysége, az egy állami aktussal elfogadott jogi normák összessége. 14.) A jogforrás A jogforrás fogalma a különböző

jogszabályoknak (és azon keresztül a jogi normáknak) a jogrendszerben elfoglalt sajátos helyét, szerepét fejezi ki. Megkülönböztetünk - materiális (azok a jelenségek, amelyek a jog tartalmának az eredetére utalnak) és - formális (azok a tényezők és jelenségek, amelyekből a jog kötelező ereje és érvényessége, a jogi jelleg fakad), illetve - belső (a jogalkotó) és - külső (a megnyilvánulási forma) jogforrást. A jogforrás fogalmának kétféle értelmezése alakult ki: a genetikus (jogforrás fogalma a jogi normák eredetére utal) és a gnoszeológiai (a meghatározott módon létrejött, meghatározott állami szervek által alkotott jogszabályok összessége, a jog meghatározott formában és módon való kifejeződése) Peschka szerint: a jogforrás általános fogalma az a specifikus társadalmi jelenség, tényező vagy viszony, amely az objektív jogot (a jogi normák összességét) közvetlenül előidézi, létrehozza. A jogforrás

individuális fogalmán pedig az állami tevékenység specifikus fajtáját, az állam jogalkotó tevékenységét érti. 15.) A jogképződés módjai A jogképződésnek két alapvető módja: - a jogalkalmazói jogképződést (amikor a jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva, nem jogalkotásra irányuló cselekedetek révén jogi normák jönnek létre) és - a jogalkotást (a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel fölruházott állami szerveknek a tudatosan, kimondottan és kizárólagosan közvetlenül, általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége Sajátos jogképződési mód az ún. parlamenti szokásjog A szokásjog kétféleképpen értelmezhető: - egy korábban létező, nem jogi jellegű szokás válik joggá, vagyis szokásból lesz jog (állami szervek konkrét jogeseteket eldöntő tevékenységében megnyilvánuló jogalkotás) - valamilyen norma a

jogalkalmazó szervek szokása, tevékenységük szokásossá válása révén válik joggá. 16.) A jogalkalmazói jogképződés fogalma A jogalkalmazói jogképződés azt a folyamatot jelöli, amikor a jogalkalmazói szervek tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva, nem jogalkotásra irányuló cselekedetek révén jogi normák jönnek létre. 17.) A jogalkalmazói jogképződés föltételei - - új magatartásszabály jöjjön létre, jogi szabályozás hiányában vagy a korábbi jogi szabályozástól eltérő, azzal ellentétes tartalommal vagy pedig korábban nem létező jogi norma szülessék jogi normák általános érvényesség állami kikényszeríthetőség kialakuló jogi norma szükségessége és így jogi jellegének más állami szervek által történő elismerése 18.) A jogalkalmazói jog jellemző vonásai a jogalkalmazói jog jellemző vonásai: - A jogalkalmazó az eléje került egyedi jogeset eldöntésének folyamatában alkotja a jogi normát - A

jogalkalmazó a múltban megtörtént esetet utólag szabályozza - induktív módon megy végbe, a konkrét egyes esetekből levont következtetések útján - tartalmára a jogeset egyedisége nyomja rá a bélyegét - Érvényességének, kötelező erejének általánossága nem azonnal jön létre - Nem vagy csak kivételesen alkalmas arra, hogy direkt politikai törekvéseket az általánosság szintjén kifejezésre juttasson - Rendkívül hajlékony, a társadalmi viszonyok alakulásához folyamatosan és gyorsan igazodik - kevéssé rögzített és bizonytalanabb - kevésbé áttekinthető, nyilvánossága korlátozottabb 19.) A jogalkalmazói jog fajtái A jogalkalmazói jog fajtáit azon az alapon különböztetjük meg, hogy hogyan történik a jogi norma megfogalmazása, kialakítása és honnan nyeri érvényességét, kötelező erejét. - a jogalkalmazói gyakorlatban kialakult jogi normák - a joggyakorlat által jogként elfogadott jogszabálytervezetek -

precedensek A legfelső szintű bíróságok általános jellegű határozataiba foglalt jogi normák 20.) A jogalkotás fogalma A jogalkotás a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel fölruházott állami szerveknek a tudatosan, kimondottan és kizárólagosan közvetlenül, általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. 21.) A jogalkotói jog jellemző vonásai A jogalkotásnak fő jellemző vonásai: - akaratlagos folyamat, a társadalmi befolyásolás mind tudatosabb, tervezett célokat szolgáló eszköze - a jövőben előforduló lehetséges elképzelt esetekre megfogalmazott jogi normákból áll - nagy szerepe van a dedukciónak is - elvontan és általánosan megfogalmazott jogi normákból áll - általánosan kötelező jelleggel, általánosan érvényesként megfogalmazott és kihirdetett jogi normákból áll - ereje magából az alkotás akarati aktusából fakad - nyíltan és

kifejezetten politikai jellegű, arra, hogy nagy társadalmi csoportoknak politikai törekvéseit, politikai erők kompromisszumait is az általánosság szintjén juttassa érvényre. - stabil, de egyben merev - logikailag rendezett és nyelvileg szabatosan meghatározott és rögzített formában jön létre - áttekinthető és könnyen megismerhető 22.) A jogalkotói jog fajtái A jogalkotói jog két fajtáját különböztetjük meg: - törvényhozás: a legfelső állami szervek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenysége, melyet rendszerint a legfelső népképviseleti szervek, a parlamentek végeznek az államfő közreműködésével. - rendeletalkotás: minden olyan jogalkotás, amelyik nem törvényhozás; általában a parlamentnek alárendelt kormányzati és államigazgatási szervek kimondottan jogalkotó tevékenysége. 23.) A törvényhozás sajátosságai - - nagy mértékben támaszkodik az elmélet eredményeire, és koncepcionálisan is

megalapozott a törvényhozó testületek képesek a szabályozási szükséglet adekvát fölismerésére legerősebben politikai jellegű jogképződési mód időigényes jogalkotási forma tárgyát a legállandóbb jellegű és legjelentősebb társadalmi viszonyok, illetve az azokra leginkább jellemző tipikus emberi magatartások képezik, a jogszabályok megalkotása, a törvényjavaslatok megvitatása és elfogadása nyilvános vitákban megy végbe legitimitása (törvényesként való elfogadottsága) a legerősebb A törvényhozás folyamata jogilag szabályozott (alkotmány, törvény, parlamenti házszabály) 24.) A rendeletalkotás Rendeletalkotás minden olyan jogalkotás, amelyik nem törvényhozás; általában a parlamentnek alárendelt kormányzati és államigazgatási szervek kimondottan jogalkotó tevékenysége. Három fő alfaját különböztethetjük meg: - kormányzati rendeletek (általános hatáskörű kormányzati szervek (kormány, államfő,

prezídium jellegű szervek) alkotják) - ágazati rendelet: az államigazgatás egy-egy ágát irányító minisztereknek, kivételesen testületeknek vagy más országos főhatóságoknak a rendeletei. - helyi vagy önkormányzati rendelet Jellemzői: - kevéssé képesek a nagy társadalmi összefüggéseket felölelni társadalmi csoportok és rétegek politikai törekvéseit közvetlenül nem képesek kifejezésre juttatni - rendeletalkotó szervek sajátos partikuláris (helyi, ágazati, hivatali) érdekei jelentősen befolyásolhatják - kevésbé időigényes, rugalmasabb, gyorsabban tud reagálni a változó társadalmi körülményekre - kizárólagosan csak törvényi fölhatalmazás alapján 25.) A jogforrási rendszer sajátosságai, a jogforrások fajai A jogforrási rendszer sajátosságai - A jogalkotói jog kizárólagosságára való törekvés: alapja a az államhatalmi ágak elválasztásának az eleve, ahol a jogalkotás és különösen a kodifikáció

föltételei biztosítottak, azt kell megvalósítani, úgy valósul meg, hogy a bírói gyakorlatban kialakult megoldásokat beillesztik a jogalkotói jogba - A törvény kiemelkedő szerepe: az állampolgárok alapvető jogait és kötelessége i t törvényben kell szabályozni. A 1987 évi XI (jogalkotási) törvény rögzítette a kizárólagos törvényhozási tárgyak körét - A jogforrások hierarchiája: biztosítja a jogrendszer egységét és koherenciáját, az állami hierarchia magasabb szintjén álló állami szerv által kibocsátott jogszabállyal nem lehet ellentétes az alacsonyabb szinten elhelyezkedő állami szerv által alkotott jogszabály, az nem módosíthatja, és nem helyezheti hatályon kívül. A szocializmusra jellemző volt a jogforrási rendszer nagyfokú differenciáltsága, melynek megszüntetésére a 1987. évi XI törvény úgy rendelkezett, hogy a jogalkotó jogkörrel fölruházott állami szervek csak egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki

jogszabályt, ezzel elhatárolta a jogszabályt az állami irányítás egyéb jogi eszközeitől. A jogalkotási törvény nagy lépést jelentett a jogállam felé. A jogforrások csoportosítása: - jogalkalmazói és jogalkotói jogforrások - rendes (rendkívüli föltételek hiányában is följogosított szervek alkotják) és rendkívüli jogforrások (rendkívüli körülményekre tekintettel létrehozott sajátos szerv, vagy egyébként föl nem jogosított szerv, vagy eredetileg följogosított szerv kibővített hatáskörben alkot) - materiális (azok a jelenségek, amelyek a jog tartalmának az eredetére utalnak) és formális (azok a tényezők és jelenségek, amelyekből a jog kötelező ereje és érvényessége, a jogi jelleg fakad), - belső (a jogalkotó) és külső (a megnyilvánulási forma) 26.) Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Az 1987. évi XI törvény úgy rendelkezett, hogy a jogalkotó jogkörrel fölruházott állami szervek csak

egyféle elnevezéssel bocsáthatnak ki jogszabályt, ezzel elhatárolta a jogszabályt az állami irányítás egyéb jogi eszközeitől. Fajtái: határozat, utasítás, jegybanki rendelkezés, statisztikai közlemény és jogi iránymutatás. - normatív határozatok: irányító szerepet betöltő testületi jellegű állami szervek szabályozzák saját működésüket, meghatározzák az általuk irányított szervek feladatait, és megállapítják a feladatkörükbe tartozó terveket. - normatív utasítás: a miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozza. EU, közösségi jog: - a tagállamok belső jogához képest elsőbbsége van: a felsőbbség, a közvetlen érvényesség és a közvetlen érvényesíthetőség. - a nemzetközi szerződések esetében ratifikáció és kihirdetés szükséges - a közösségi jog szabályai

magasabb jogforrási szintet képviselnek mint a belső bármely forrása, de a közösségi jog nem terjed ki minden belső szabályozási területre. A közösségi jog legfontosabb normái: - alapító szerződések és azok módosításai (Római Szerződés, Maastrichti Szerződés) - szubszidiárius szerződések, a tagállamok között az alapító szerződések alapján, részben azok által előírt további szerződések - Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság rendelete: általános hatályú, minden részletében kötelező, részletes és közvetlenül alkalmazható normákat tartalmaz - Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság irányelve: alapvetően a jogharmonizáció eszköze, az elérendő célokat határozza meg, megvalósítására határidőt szabnak meg - Európai Bíróság joggyakorlatából képződő jogalkalmazói jog 27.) A jogi norma teleologikus jellege A jogi norma teleologikus-normatív jellege határozza meg, vagyis hogy a jogi

norma céltételezést és magatartás-előírást tartalmaz. A céltételezés kettős: - A jogi norma közvetlen célja, hogy meghatározott magatartások létrejöjjenek vagy ne jöjjenek létre. - másodlagos tételezés: a jogi szabályozás a saját tulajdonképpeni célját mások magatartásának a befolyásolásán keresztül, azok közvetítésével valósítja meg. 28.) A jogi norma nélkülözhetetlen logikai mozzanatai - - célként kitűzött magatartás leírása (cselekedet és a tevékenység, illetve tevés és nem tevés) a magatartás jogi minősítését (kell, megengedett, tilos) a jogkövetkezmények kilátásba helyezése (szankció vagy joghatás) 29.) A jogi norma logikai tartalma A jogi norma logikai tartalma: Meghatározott alanyoknak meghatározott szituációban megvalósított tudatos (de nem föltétlenül szándékos) önmagában vett magatartása, a magatartás jogi minősítése és a jogkövetkezmények előírása. 30.) A jogi norma

szerkezeti elemei A jogi norma szerkezete nem más, mint logikai tartalmának célszerű tagolása. A jogi norma szerkezeti elemei: - a hipotézis: magatartás körülményeinek, szituációjának a megfogalmazása (mikor, milyen körülmények között) - a diszpozíció: a címzettnek a hipotézisben megfogalmazott körülmények bekövetkeztekor milyen magatartást kell, lehet vagy szabad tanúsítania - a jogkövetkezmény: szankció (címzett számára hátrányos) vagy joghatás (címzett számára pozitív) 31.) A diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata A diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata alapján a jogi normáknak három csoportját különböztetjük meg: a parancsoló, a tiltó és a megengedő normákat. Ez megfelel a magatartás jogi minősítése három alapformájának. A parancsoló és a megengedő norma viszont azonos szerkezetre hozható (interdefinivitás) (Peschka szerint kétféle: a tiltó és a megengedő, de ez nem mutatja a tiltó és a

valódi parancsoló normák közötti különbséget.) 32.) A jogi norma címzettjeinek köre A jogi normák előírják a követendő magatartást és mások magatartásának megítélését, elbírálását is. Ezért kétféle címzett lehet: - az előírt magatartás alanya (főként Ptk.) - a jogalkalmazó (főként Btk.) 33.) A jogszabályok érvényessége, hatályossága - - Jogszociológiai megközelítéssel: a jogi normák érvényességének, kötelező erejének föltétele tényleges érvényesülésük bizonyos minimuma Természetjogi megközelítésnél kérdés: érvényes lehet-e, kötelező lehet-e egyáltalán az igazságtalan jogi norma jogpozitivista megközelítésnél kérdés: melyek azok a sajátosságai, amelyek nélkül érvényességről, kötelező erőről nem beszélhetünk. A jogszabály érvényességének pozitív jogi mozzanatai: 1. a jogi norma, illetőleg az azt tartalmazó jogszabály illeszkedjék a jogforrások hierarchiájába; 2. a

jogi normát megfelelő jogalkotási jogkörrel fölruházott szerv alkossa, megfelelő eljárás során; 3. a jogi normát megfelelő módon hirdessék ki A jogi normák hatálya azt fejezi ki, hogy azok meghatározott időben, meghatározott területen és meghatározott személyek számára kötelezőek. - időbeli hatály: a hatálybalépés napját a jogszabályban meg kell határozni, vagy azzal egy későbbi jogszabályt kell fölhatalmazni. A jogi norma hatálya akkor szűnik meg, ha azt más jogszabály hatályon kívül helyezi, ha a jogszabályban megszabott határidő lejárt vagy ha a jogszabályt az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Az 1987 évi XI tv szerint jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. (kivéve rendkívüli esetek, pl. háborús és népellenes bűntettek; vagy megengedett a rehabilitáció, amnesztia, adóelengedés, ami az állampolgárok jogait nem

sértheti). A jogszabály esetleges visszaható hatályáról és az átmeneti rendelkezésekről kifejezetten rendelkezni kell. Átmeneti rendelkezésekre rendszerint akkor van szükség, ha a jogi szabályozás megváltoztatása tartós jogviszonyokra vonatkozik vagy folyamatban lévő eljárásokat érint. - területi hatály: általában az adott állam területén, kivéve nemzetközi szerződések, egyezmények, közösségi jog) - személyi hatály: pontosan mely személyekre vonatkozik, vagy melyek vannak kizárva 34.) A jogi normák fő fajtái jogi normák két fő csoportját különböztetjük meg: - regulatív jogi norma: közvetlenül szabályozzák a jogi norma alanyainak magatartását. Tartalmi jellemzője, hogy spontán módon kialakult társadalmi viszonyok védelmére, illetőleg a jogalkotó céljainak megfelelő spontán fejlődés lehetőségeinek a biztosítására alkalmasak elsősorban, valamint igazgatási rendelkezések végrehajtásának a

biztosítására, az államrezon érdekében. Ezen belül: - meghatározott és nem meghatározott tartalmú norma - keretszabály - utaló jogi norma - a diszpozíció alapján: tiltó, parancsoló és megengedő - a jogkövetkezmény alapján: joghatás (általában a megengedő diszpozícióhoz) és szankció (represszív, azaz megtorló és reparatív, azaz helyreállító) - a kötelező erő alapján kógens (nem lehet eltérni, pl. Btk), diszpozitív (el lehet térni, pl Ptk) és ajánló (célszerűség) jogi normákat - feladatkijelölő norma: elsősorban olyan magatartások szabályozására szolgál, amelyek spontán módon nem vagy csak csekély gyakorisággal jönnének létre, így mindenekelőtt az új társadalmi viszonyok létrehozásához kapcsolódó és a szervezeti magatartások szabályozására. Társadalmi háttere az állam és ezzel a jog társadalmi rendeltetésének megváltozása, az állami beavatkozás kiszélesedése. Anyagi jogi és alaki (eljárási

és szervezeti) jogi normák összefonódása jellemzi. Címzettjeinek köre: állami szervek, érintett ügyfelek és felügyeleti szervek. Érvényesülésükhöz mindig szükséges az állami szervek közreműködése A feladatkijelölő normakomplexum regulatív jogi normákat is tartalmaz. Elemei: - feladatkitűzés - szervezet megjelölése, létrehozása - hatáskörökkel való fölruházás - állami szerv eljárásának a szabályozása - jogkövetkezmények - a jogrendszer egységességét biztosító jogi normák: az értelmező rendelkezések és a jogszabályok érvényességét megszabó és hatályukat kijelölő ún. kollíziós normák (azt szabályozzák, hogy ha valamilyen jogviszony vagy jogvita nemzetközi vonatkozásai következtében-több állam jogának az alkalmazhatósága is fölvetődik, akkor melyik állam jogát kell alkalmazni) tartoznak ide. 35.) A jogi normák fajtái a hipotézis és a diszpozíció meghatározása alapján A hipotézis azt

fejezi ki, hogy mikor, milyen körülmények között kell a jogilag szabályozott magatartás alanyának meghatározott és a diszpozícióban megfogalmazott magatartást tanúsítania, illetőleg attól tartózkodnia. A diszpozíció azt fejezi ki, hogy a jogi norma címzettjének milyen magatartást kell, lehet vagy szabad tanúsítania. - regulatív jogi norma: közvetlenül szabályozzák a jogi norma alanyainak magatartását. Tartalmi jellemzője, hogy spontán módon kialakult társadalmi viszonyok védelmére, illetőleg a jogalkotó céljainak megfelelő spontán fejlődés lehetőségeinek a biztosítására alkalmasak elsősorban, valamint igazgatási rendelkezések végrehajtásának a biztosítására, az államrezon érdekében. Ezen belül a hipotézis és a diszpozíció meghatározása alapján - meghatározott tartalmú - nem meghatározott tartalmú jogi normákat - keretszabályokat (a jogi norma tartalmát más, általában gyakrabban változó gazdasági jellegű

jogszabályok adják meg) és utaló normákat (tartalmának meghatározása során valamely jogszabály pontosan meghatározott rendelkezésére utal) különböztetünk meg azon az alapon, hogy maga a jogi norma tartalmazza-e a hipotézis és a diszpozíció meghatározását, vagy azt más jogi normákra való hivatkozással teszi meg. 36.) A jogi norma fajtái a diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata alapján A diszpozíció és a jogkövetkezmény kapcsolata alapján a jogi normáknak három csoportját különböztetjük meg: a parancsoló, a tiltó és a megengedő normákat. (Peschka szerint kétféle: a tiltó és a megengedő, de ez nem mutatja a tiltó és a valódi parancsoló normák közötti különbséget.) A parancsoló és a megengedő norma azonos szerkezetre hozható. (interdefinitivitás) 37.) A jogi normák fajtái a kötelező erő alapján A kötelező erő alapján - kógens (kötelező ereje nem függ a jogi norma alanyainak a megállapodásától,

azok a norma előírásaitól közös megegyezéssel sem térhetnek el) - diszpozitív (kötelező ereje a jogi norma alanyainak megegyezésétől is függ, a felek kölcsönös megegyezéssel eltérhetnek, az eltérést a jog engedi) - ajánló (előírásai közvetlenül nem kötelezőek, célszerű döntést tanácsolnak, nem jogi norma, hanem jogpolitikai elv, politikai norma) jogi normákat különböztetünk meg. 38.) A jogkövetkezmények fajtái A jogkövetkezmények két fajtáját különböztetjük meg: - a jogszabály alanya számára általában előnyös joghatást (anyagi előny biztosításában, jogi előny biztosításában, jogvédelemben részesítésben nyilvánulhat meg) - az általában hátrányos szankciót (csoportosítása az okozott hátrány jellege szerint történik. (halálbüntetés, testi szankciók, szabadságelvonással vagy korlátozással járó szankciók, , a jogoktól való megfosztással vagy jogok korlátozásával járó szankciók, a

vagyoni szankciók és az érvénytelenségi szankciók) - represszív szankció (megtorló, tipikusan ilyenek a büntetőjogi szankciók, ide kapcsolódik a jogi felelősségre vonhatóság és a jogi felelősség) - reparatív szankció (helyreállító) 39.) A feladatnorma szerkezeti elemei feladatkijelölő norma: elsősorban olyan magatartások szabályozására szolgál, amelyek spontán módon nem vagy csak csekély gyakorisággal jönnének létre, így mindenekelőtt az új társadalmi viszonyok létrehozásához kapcsolódó és a szervezeti magatartások szabályozására. Társadalmi háttere az állam és ezzel a jog társadalmi rendeltetésének megváltozása, az állami beavatkozás kiszélesedése. Anyagi jogi és alaki (eljárási és szervezeti) jogi normák összefonódása jellemzi. Címzettjeinek köre: állami szervek, érintett ügyfelek és felügyeleti szervek. Érvényesülésükhöz mindig szükséges az állami szervek közreműködése A feladatkijelölő

normakomplexum regulatív jogi normákat is tartalmaz. Elemei: - feladatkitűzés - szervezet megjelölése, létrehozása - hatáskörökkel való fölruházás - állami szerv eljárásának a szabályozása - jogkövetkezmények 40.) A jogrendszer egységességét biztosító normák Ide a jogszabályok érvényességét megszabó normák, az ún. kollíziós normák és az értelmező rendelkezések tartoznak. A kollíziós normák azt szabályozzák, hogy ha valamilyen jogviszony vagy jogvita nemzetközi vonatkozásai következtében-több állam jogának az alkalmazhatósága is fölvetődik, akkor melyik állam jogát kell alkalmazni. Az értelmező rendelkezések valamely jogi normában használt fogalom vagy kifejezés szabatos és kötelező érvényű megfogalmazását tartalmazzák. 41.) A jogi normák kapcsolódásának típusai A jogi normák magatartás-szabályozó szerepüket együttesen, egymásra tekintettel látják el, ezért közöttük sajátos kapcsolatok

jönnek létre mind logikailag, mind tartalmilag. A jogi normák kapcsolódásának logikai szempontból három formája emelhető ki: - alternativitás: több jogi norma közül csak az egyik alkalmazandó (főszabály-kivétel, általános és különös) - pozitív megerősítés és együttesség (inherencia): ugyanahhoz a magatartáshoz több jogkövetkezmény is kapcsolódik, az inherens jogi normák együttesen alkalmazandók. - egymásutániság: az egyik jogi norma diszpozíciójának a megvalósítása, vagy meg nem valósítása a másik norma hipotézisét képezi. Ily módon több jogi norma is láncolatszerűen egymáshoz kapcsolódhat. Tartalmi szempontból nézve a jogi normák egymáshoz való kapcsolódása jogintézményeket hoz létre. A jogintézmény az egy meghatározott társadalmi viszonyt (például házasság, adásvétel, tulajdon, halálbüntetés) szabályozó jogi normák összessége. Mivel a jogintézmények valamely társadalmi viszonyhoz

kapcsolódnak, egy jogintézményhez általában különböző tartalmú, eltérő jogágba tartozó jogi normák tartoznak. 42.) A jogtételek fő típusai A jogtételek fő típusait azok normajellege, normativitása, valamint megfogalmazásuk részletessége és összetettsége alapján különböztethetjük meg. - jogi normatartalmat kifejező jogtételek: - a magatartás- és a jogkövetkezmény-előírás legfontosabb elemeit együttesen tartalmazó jogtételek (ilyen a legtöbb büntetőjogi jogtétel); - csak a magatartás-előírás bizonyos elemét tartalmazó jogtételek (ide tartoznak többek között a feladatmeghatározások, a hatáskört megállapító és a szervezetet létrehozó jogtételek); - csak a jogkövetkezmény előírására vonatkozó, azt tartalmazó jogtételek; - más hivatkozott jogtétel megfogalmazására utaló jogtételek; - más jogtételekre jogszabálycsoport körülírásával utaló jogtételek; - fogalommeghatározó jogtételek, ilyenek

tipikusan az úgynevezett értelmező rendelkezések - végrehajtási jogszabályok alkotására fölhatalmazó jogtételek - más jogi normák érvényességére vonatkozóan előírást tartalmazó jogtételek: érvényességi föltételek, hatályba léptetés, hatályon kívül helyezés, területi és személyi hatály meghatározása - jogi célokat és jogi alapelveket tartalmazó jogtételek - politikai célkitűzéseket tartalmazó jogtételek - szimbolikus jelentőségű, deklaratív jellegű megfogalmazásokat tartalmazó jogtételek 43.) A jogszabályok szerkezeti elemei és fajtái A jogszabály az egy jogalkotási aktussal elfogadott jogtételek összessége. A fontosabb jogszabályok, általában törvények főbb szerkezeti elemei: - a jogszabály címe és megjelölése; preambulum; - az általános jellegű tételes rendelkezések, az ún. általános rész, ezen belül alapelvek, célmeghatározások, területi és személyi hatály meghatározása, általánosan

érvényes normatartalmak; - különös rész, az egyes részletkérdéseket szabályozó jogi normák; - záró rendelkezések, ezen belül hatályon kívül helyező, hatálybalépésről rendelkező, végrehajtásra fölhatalmazó valamint átmeneti rendelkezések; - miniszteri indokolás; - mellékletek A jogszabályok fajtáit alapvetően a bennük foglalt rendelkezések jellege szerint különböztethetjük meg. - jogi normákat tartalmazó, - jogi normák érvényességét érintő, - egyedi intézkedést tartalmazó, - politikai célkitűzést tartalmazó, - szimbolikus, deklaratív jellegű jogszabályok. A jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt helye alapján - eredeti jogszabályt és azt módosító - az alapjogszabályt és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási jogszabályokat. Ebből a szempontból azonban a legjelentősebb a kódex és a novella elhatárolása. - kódex: amikor a joganyag egymással szorosan összefüggő és más jogterületektől elhatárolható

részét a viszonylagos teljesség igényével rendszerezett formában egyetlen jogszabályban alkotják meg és teszik közzé. - homogén kódex: egy jogágba tartozó jogi normákat tartalmaz, azonos jellegű magatartásokat szabályoznak - komplex kódex: különböző jogágba tartozó normákat tartalmaz, amelyek azonos vagy szorosan összefüggő társadalmi viszonyokhoz kapcsolódó, de nem azonos jellegű magatartásokat szabályoznak - novella: a kódexek a jog megmerevedését, alkalmazkodóképességének a hiányát is előidézhetik, elkerülhető pl. időnkénti fölülvizsgálatuk, átfogó koncepció alapján történő jelentősebb módosításuk. Az ilyen jellegű módosítást nevezik novellának 44.) A kódex kódex: amikor a joganyag egymással szorosan összefüggő és más jogterületektől elhatárolható részét a viszonylagos teljesség igényével rendszerezett formában, egyetlen jogszabályban alkotják meg és teszik közzé. - homogén kódex: egy

jogágba tartozó jogi normákat tartalmaz, azonos jellegű magatartásokat szabályoznak - komplex kódex: különböző jogágba tartozó normákat tartalmaz, amelyek azonos vagy szorosan összefüggő társadalmi viszonyokhoz kapcsolódó, de nem azonos jellegű magatartásokat szabályoznak - novella: a kódexek a jog megmerevedését, alkalmazkodóképességének a hiányát is előidézhetik, elkerülhető pl. időnkénti fölülvizsgálatuk, átfogó koncepció alapján történő jelentősebb módosításuk. Az ilyen jellegű módosítást nevezik novellának - 45.) A jogszabályok közzététele, a joganyag rendszerezésének eszközei A kihirdetés a jogszabálynak olyan, jogilag szabályozott módon meghatározott helyen és formában történő közzététele, amely egyben a jogszabály érvényességi föltétele. Kétség, szövegeltérés esetén a jogszabály kihirdetett szövege tekintendő hitelesnek. A közzétételének két fő típusa van: - folyamatos

közzététele (kurrens): elsősorban a hivatalos lapokban történik - Magyar Közlöny, jogszabályokat, a nemzetközi szerződéseket, az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány határozatait és jogi iránymutatásait, az Alkotmánybíróság határozatait, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntéseit, valamint a személyi kérdésekben hozott döntéseket, ideértve a köztársasági elnök és a Kormány által adományozott kitüntetéseket tartalmazza, a Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti - Határozatok Tára, a Kormánynak azokat a határozatait közli, amelyeknek a Határozatok Tárába való közzétételét a Kormány elrendelte, a Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti, nem nyilvános - tárcalapok: az utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek adhatják ki - Cégközlöny: az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja, újonnan alakult cégek fontosabb adatait tartalmazza

- retrospektív (visszatekintő) a nagyobb időszak anyagát összefoglaló közzététel: hivatalos jogszabálygyűjteményeket és a tematikus jogszabály-összeállításokat különböztethetjük meg A joganyag rendszerezésének eszközei: - kompiláció: a hatályos jog hivatalos megállapítása és a jogforrási forma és a kibocsátás éve alapján rendezett közzététele (Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye) - inkorporálás: valamely jogszabály egyes részeinek a módosítása vagy kiegészítése esetén a módosított részeket és kiegészítéseket beillesztik az eredeti jogszabályba - egységes szerkezetbe foglalás: az alapjogszabályt és a végrehajtására vonatkozó jogszabály(oka)t oly módon foglalja egységbe, hogy az alapjogszabály egyes szakaszait, bekezdéseit közvetlenül követik a végrehajtási jogszabályoknak rájuk vonatkozó szakaszai, bekezdései, a jogforrási hierarchiának megfelelő sorrendben - revízió: meghatározott joganyag

felülvizsgálatát, átszerkesztését és ennek során bizonyos tételek esetleges elhagyását, sőt a szöveg kevésbé jelentős módosítását is jelenti, megfelelő felhatalmazás alapján 46.) Jogérvényesülés, jog érvényessége és a jog hatékonysága Jogérvényesülésről akkor beszélhetünk, ha a jogszabályban megfogalmazott norma az egyes emberek magatartásában megvalósított konkrét realitássá válik, azaz a jogszabályok címzettjei követik a jogszabályok előírásait vagy pedig a normák megsértése esetén a kilátásba helyezett szankciókat ténylegesen alkalmazzák. Az érvényesség a normáknak és így a jogi normáknak a kötelező jellegét, a jogérvényesülés pedig a tényleges érvényesülést fejezi ki. A tényleges érvényesülés minimális szintje nélkül a jogi normák elveszítik kötelező jellegüket és így érvényességüket is. A jogérvényesülés nem azonos a jog hatékonyságával. A jog hatékonyságáról akkor

beszélhetünk, ha a jogszabállyal az elérni kívánt társadalmi-politikai célt illetőleg célokat sikerült elérni. 47.) A jogérvényesülés folyamata és mozzanatai A jogérvényesülés során az egyes jogszabályokban meghatározott előírások konkrétan meghatározott személyek vagy szervezetek - a jogalanyok - jogaiként és kötelezettségeiként jelennek meg. A jogalanyok között a jogérvényesülés során létrejött viszonyokat fejezi ki a jogviszony fogalma. A jogviszony tárgya a jogalanyok magatartása - Jogkövetés: a jog érvényesülése általában automatikusan, a közvetlenül erre hivatott jogalkalmazó szerv közreműködése nélkül megy végbe - Jogsértés: a jogérvényesülés a kilátásba helyezett szankció alkalmazását jelenti, általában állami kényszer segítségére van szükség. A jogsértő magatartás és a jogi normában megfogalmazott társadalmi követelmény között egy sajátos viszony jön létre, a jogi

szankcionálhatóság viszonya. Sajátos esete a jogi felelősségre vonhatóság A jog érvényesítését meghatározott állami szervek végzik, amelyeknek ezt a tevékenységét jogalkalmazásnak nevezzük. 48.) A jogérvényesülés módjai A jogérvényesülésnek két módját különböztetjük meg: a jogkövetést és jogérvényesítést. A jogérvényesítés valamilyen jogellenes állapot megszüntetésére vagy a jogsértés jogkövetkezményeinek a megvalósítására irányuló emberi magatartás. A jogérvényesítés modern viszonyok között végső soron az állami szervek feladata, ezért a jogérvényesítés általában egyben jogalkalmazás is. A jogérvényesítésnek fogalmi eleme, hogy egy korábbi jogsértéshez kapcsolódjék Minden olyan emberi magatartás, amelyik nem jogellenes, az jogszerű. Ezért a jogot egy sajátos kettős struktúra, igen-nem szerkezet jellemzi. Ezt nevezzük a jog binaritásának 49.) A jogkövetés Jogkövetésnek azt az

emberi magatartást nevezzük amelyik a jogszabályok előírásainak megfelel, nem sért egyetlen, a társadalomban érvényes jogi normát sem. Ez a jogkövetés abszolút mozzanata A jogkövetés relatív: időben az emberi magatartásokban egymást váltják a jogellenesség és a jogkövetés mozzanatai. A jogszabályoknak való megfelelés a jogkövetés objektív ismérve, azaz valamely magatartás attól függetlenül jogkövetés, hogy annak jogszerű jellege tudatosodik-e a magatartás alanyában, és ha igen, milyen mértékben. Ezért minden emberi magatartás vagy jogkövetés, vagy jogsértés. A jogkövetés jellemző vonásai - tömegesség: a jogszerű magatartásokhoz képest a jogsértések száma elenyésző - viszonylagos konfliktusmentesség: jogsértés esetén a konfliktus a magatartás és a jogszabály által védett érdek között jön létre; jogkövetés esetén pedig vagy nincs konfliktus, vagy pedig a konfliktus az egyéni érdekek és motívumok,

valamint a jogszabályban megfogalmazott előírás közötti konfliktusként jelenik meg, vagy pedig a konfliktus az egyénben nem is tudatosodik, a társadalmi konfliktus nem válik egyéni konfliktussá - közvetetten politikai jellegű: az állam és az állampolgár alapvetően politikai viszonyának egyik lényeges eleme az állampolgár jogkövetési kötelezettsége. Ezen túlmenően az állam tevékenységével és tekintélyével jelentékeny szerepet tölt be a jogkövetés biztosításában. A jogkövetés objektív oldal általános vonásaként a jogi normák előírásainak megfelelő tevést vagy nem tevést emelhetjük ki, amelynek tartalmi jegye az, hogy a társadalom adott rendjére ártalmatlan vagy legalábbis igen kis mértékben veszélyes. A jogkövetés szubjektív oldala a magatartás alanyának a magatartáshoz való tudati viszonyát fejezi ki. Jogtudat: a jogszabályok címzettjeinek a jogi jelenségekkel kapcsolatos tudati viszonya Jogismeret: az

érvényes jogszabályok és részben a jogalkalmazói gyakorlat helyes, igaz ismerete jogkövetés tudatosságának oka lehet: - a politikai elem hangsúlyos jelenléte a jogviszonyban - a magatartás kiemelkedő vagyoni jelentősége - az adott magatartás fokozott konfliktusveszélye - az adott jogviszony viszonylagos ritkasága - tiltó norma esetében a jogsértő magatartás motívumának a megjelenése a társadalmi-politikai értelemben vett tudatosság: - A jogszabály tudatos követése esetén a jogalany azonosul a jogszabály által kifejezett értékekkel és érdekekkel (akár meggyőződésből, akár önérdekből) - a jogalany objektív érdekei ellenére követi tudatosan a jogot (ideológiai befolyásolás, a jogsértés megvetendő) - A szokásszerű jogkövetés esetében tudatosságról nem beszélhetünk, a jogkövetés csaknem automatikusan következik be - a kilátásba helyezett kényszer hatására történő jogkövetés (az állam vagy a környezet

szankciója miatt) A jogkövetés alakulásában jelentős szerepet játszik a jogi szocializáció, aminek során az egyén elsajátítja a társadalomban, mindenekelőtt a környezetében érvényesülő szokásokat, normákat, társadalmi értékeket, és azokkal azonosul, különös jelentősége van a jogi felelősségtudat és a jog iránti tisztelet kialakulásának. 50.) A jogsértés Jogsértés minden olyan emberi magatartás, amelyik nem tartozik a jogkövetés körébe. Valamely jogszabály megsértése szükséges, de egyben elégséges ismérv a jogkövető és a jogsértő magatartások elhatárolásához. Valamennyi jogsértő magatartás közös vonása az adott magatartás társadalomra veszélyessége. A társadalomra való veszélyesség azon mértéke, amelynek alapján az állam, illetőleg a mögötte álló osztályok, rétegek az egyes társadalomra veszélyes magatartásokat jogellenessé nyilvánítják, mindenekelőtt a társadalom adott fejlődési

fokától és a szemben álló politikai erők viszonyaitól függ. Emellett szerepet játszik az uralkodó ideológia, és hatnak a politikai és jogi hagyományok is. Az objektív oldal elemei közé a jogsértés tárgyi világban megnyilvánuló sajátosságai tartoznak, így mindenekelőtt maga a magatartás, annak jogellenessége és társadalomra veszélyessége. Jogsértés csak emberi magatartás lehet. A jogsértés, mint emberi magatartás tevésben vagy nem tevésben (mulasztásban) nyilvánul meg. A jogsértés szubjektív oldala azt fejezi ki, hogy a jogsértő tudata hogyan fogta át az adott magatartást, annak eredményét, és hogyan viszonyult ezekhez. Legfontosabb elemei: - ismereti jellegű visszatükröződés - a magatartás motívumai, célja - a magatartáshoz és eredményéhez való pszichikus viszony A jogsértő magatartásokat osztályozhatjuk - a jogsértés alanyai szerint - azon társadalmi szféra szerint, ahol a magatartás végbemegy - az adott

magatartás melyik jogág szabályait sértette meg A jogsértés okai: - a társadalom egészében ható, ún. makrotársadalmi okok: a jogszabályban megfogalmazott érdek és a jogsértő érdeke közötti egység hiánya, a társadalomban lévő ellentmondások, az adott jogrendszerrel ellentétes ideológia befolyása, a jogi nevelés alacsony hatásfokát és a jogalkalmazói tevékenység hiányosságai - a jogsértő környezetében ható, ún. mikrotársadalmi okok: elsősorban a szubkultúra jelensége és a szocializációs folyamat zavarai érdemelnek említést - a jogsértő személy tulajdonságai, adottságai A jogsértések az adott társadalom szempontjából egyértelműen negatív szerepet játszanak. A haladás általánosabb mértékével mérve azonban elengedhetetlen annak állandó vizsgálata, vajon a jogsértések bizonyos csoportja mögött nem új, a jövőbe mutató társadalmi viszonyok kialakulása rejlik-e, vajon nem vált-e túlhaladottá az adott

magatartástípus jogellenessé nyilvánítása. 51.) A jogviszony fogalma és elemei A jogviszonyok a jogérvényesülés, vagyis a jogi normák megvalósulása, realizálódása során, meghatározott személyek között, jogi normák alapján létrejött viszonyok. Három eleme van: a jogviszony alanya, tárgya és tartalma. 52.) A jogviszony alanyai A jogviszonyban részt vevőket a jogviszony alanyainak vagy röviden jogalanyoknak nevezzük. A jogviszony alanyai azok, akik jogok és kötelezettségek hordozói lehetnek, vagyis akiket a hatályos jogrendszer szerint alanyi jogosultságok illethetnek, és jogi kötelezettségek terhelhetnek. A jogalanyoknak ezt a sajátosságát általános fogalommal jogképességnek nevezzük. Három csoport: - természetes személyek: az ember. A modern jogrendszerekben a jogképesség általános és egyenlő: minden személyt azonos módon illet meg. Más fogalom a cselekvőképesség, ami kizárólag a természetes személynek az a

képessége, hogy saját cselekményével jogokat szerezhet és kötelességet vállalhat a jogszabály által megállapított körben. A jogi előírások a cselekvőképességet általában meghatározott életkorhoz és a tudatos cselekvéshez szükséges egészségi és szellemi állapothoz kötik. Ennek alapján megkülönböztetünk teljes cselekvőképességet, korlátozott cselekvőképességet és cselekvőképtelenséget. - a jogi személyek: tipikusan az emberek olyan együttese, amelynek jogképességét a jogszabályok elismerik, vagyis amely saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A természetes személyeken és az államon kívül minden más jogalany jogi személy. A jogi személy jogképessége célhoz kötött, nem lehet teljes - az állam: a jogi személyek önálló típusát alkotja. Az állam elsősorban nemzetközi jogi, alkotmányjogi és büntetőjogi viszonyok alanyaként lép föl, de jogalanyisága pénzügyi jogi,

államigazgatási jogi és vagyonjogi viszonyokban is megmutatkozik. Polgári jogi viszonyaiban az állam is jogi személynek tekintendő, vagyis más jogalanyokkal egyenlő elbírálás alá esik. 53.) A jogviszony tárgya A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony, közelebbről a jogviszony tartalmát jelentő alanyi jogosultság és kötelezettség irányul. 54.) A jogviszony tartalma A jogviszony tartalmát azok az alanyi jogosultságok és jogi kötelezettségek jelentik, amelyek a jogviszonyok alanyait megilletik, illetve terhelik. 55.) A jogi tények Mindazon körülményeket, eseményeket és magatartásokat, amelyeknek a jogi normák jogi jelentőséget tulajdonítanak, amelyekhez a jogi előírások jogviszonyok keletkezését, változását vagy megszűnését rendelik, jogilag releváns tényeknek vagy röviden jogi tényeknek nevezzük. Két nagy csoport: 1.) az emberi magatartások: a) jogszerű cselekmények - jogügyleteknek vagy jogi aktusok : azok a

cselekmények, amelyek tudatosan arra irányulnak, hogy jogviszonyt hozzanak létre, változtassanak vagy szüntessenek meg (állami: konstitutív aktusok; és deklaratív aktusok, melyek csak megállapítják valamely jogviszony fönnállását vagy fönn nem állását) - eredményre vezető cselekmények: tudatos emberi cselekedetek, és következményük egy meghatározott jogviszony létrejötte, megváltoztatása vagy megszűnése, anélkül hogy a személyek akarata erre irányulna b) jogsértő cselekmények osztályozhatók: - a jogsértés alanyai szerint - azon társadalmi szféra szerint, ahol a magatartás végbemegy - az adott magatartás melyik jogág szabályait sértette meg 2.) az objektív események: a jogalanyok akaratától, tudatától függetlenül mennek végbe a) jogalanyok személyén kívüli objektív körülmények (időmúlás, természeti események és a társadalmi megrázkódtatások) b) jogalany személyében adott, de akaratától független

körülmények (a jogalany életkora, neme, szellemi és testi állapota, a születés és a halál ténye) 56.) A jogalkalmazás sajátosságai A jogalkalmazás az erre följogosított állami (kivételesen nem állami) szervek olyan közhatalmi tevékenysége, amelynek során jogszabályok alapján konkrét egyedi ügyeket döntenek el és az így hozott döntés nem teljesítése állami kényszerintézkedést vonhat maga után, a jogalkalmazói aktusok érvényesítését az állami szervek végső soron fizikai erőszakkal is biztosítják. sajátosságai: − A jogalkalmazás, mint a jog érvényesítése a jogkövetés mellett a jog érvényesülésének másik módja, amikor is a jogszabályok címzettjeinek, a jogalanyoknak a magatartása önmagában nem eredményezi a jogi normák előírásainak a megvalósulását, és ezért a jog érvényesüléséhez a jogszabályok közvetlen címzettjeitől különböző, a kényszerítés lehetőségével rendelkező sajátos

állami szervek tevékenységére van szükség; − A jogalkalmazás erre följogosított állami szervek (kivételesen társadalmi szervek) tevékenysége, az államhatalom gyakorlásának sajátos megnyilvánulása; − A jogalkalmazás, mint tevékenység mindig más, a jogalkalmazó szervtől különböző jogalanyokra irányul, a döntéshozó szervtől különböző jogalanyok jogviszonyait rendezi kötelező jelleggel, az államhatalom gyakorlásának megnyilvánulásaként; − A jogalkalmazás a konkrét egyedi ügynek a jogi normák alapján való eldöntését jelenti; − Jogszabályok alapján hozott sajátos állami döntés, ami a konkrét ügy jogilag releváns tényeinek a megállapítására, a tényállás jogi minősítésére és a jogkövetkezményeknek a meghatározására terjed ki; − A jogalkalmazás során a jogalkalmazó szervek egyedi jogviszonyokat létesítenek, szüntetnek vagy változtatnak meg, illetve egyedi jogviszonyok létezését, megszűnését

vagy megváltozását állapítják meg; − Jogilag szabályozott eljárás keretei között megy végbe; − A jogalkalmazás során hozott döntés nem teljesítése állami kényszerintézkedést von maga után; − A jogalkalmazáshoz modern viszonyok között bizonyos minimális szakismeretre is szükség van; − Általános hatást is kifejt, általános szerepet, funkciót is betölt; 57) A jogalkalmazás fajai és típusai A jogalkalmazás fajait azon az alapon különböztetjük meg, hogy milyen szerv végzi a jogalkalmazást. Megkülönböztetünk: − bírósági jogalkalmazást (és ezen belüli alfajokként a polgári, büntető-, katonai, munkaügyi, közigazgatási és alkotmánybíráskodást); − ügyészségi jogalkalmazást; − fegyveres szervek, mindenekelőtt a rendőrség jogalkalmazását (csak államigazgatási és bűnüldözési feladataik körében); − munkahelyi jogalkalmazást (közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszonyokkal kapcsolatos

egyes kérdések kapcsán) A jogalkalmazás típusait a jogalkalmazó tevékenység társadalmi tartalma alapján különböztethetjük meg. Két ilyen típus van: − a jogvédelmi (más szóval: juriszdikciós, jogszolgáltatási, igazságszolgáltatási): társadalmi viszonyok védelme és a viszonyok kialakulási és fejlődési lehetőségeinek a biztosítása − a közigazgatási (államigazgatási): a társadalmi viszonyokból fakadó nemkívánatos következmények minimalizálása a hátrányok kompenzálása és a spontán módon nem vagy nem eléggé hatékonyan működő tevékenységformák ösztönzése és tudatos szervezése, a társadalmi viszonyok tudatos alakítása 58.) A jogalkalmazás szakaszai és műveletei A hazai szakirodalomban uralkodó álláspont a jogalkalmazásnak három szakaszát, a tényállás megállapítását, a jogszabály értelmezését és a határozat meghozatalát különbözteti meg. A jogalkalmazás szakaszainak a

megkülönböztetése tehát nem pontosan fejezi ki a jogalkalmazás struktúráját, tagolása többé-kevésbé önkényes. Célszerűbb, ha nem a jogalkalmazás szakaszairól, hanem alapvető műveleteiről beszélünk. 1. A vonatkozó jogszabályok hiteles szövegének kikeresése, megállapítása és kötelező erejük vizsgálata. 2. A tényállás megállapítása, pontosabban a ténymegállapítások összegyűjtése, megértése, mérlegelése, bizonyítottnak tekintése. A tényállás megállapítása nemcsak megismerő, hanem értékelő elemeket is tartalmaz, a mások előtti igazolásnak a mozzanatát is magában foglalja. - törvényi tényállás azoknak a jogilag releváns tényeknek a jogszabályokba foglalt meghatározását tartalmazza, amelyeknek az adott esetben történő meglétét a jogalkalmazás során vizsgálni kell - A történeti tényállás (vagy élettényállás) a térben és időben lejátszódott valóságos folyamatokat, elsősorban emberi

magatartásokat és azok körülményeit tartalmazza. - A jogeset vagy ítéleti tényállás a történeti tényállás gondolati rekonstrukciója és annak rögzítése. Az állam- és jogelméletben napjainkban uralkodó fölfogás szerint a jogalkalmazás során az objektív igazság elvileg teljes mértékben megállapítható. A jogalkalmazás egyik alapvető követelménye tehát a teljes objektív igazság megállapítására való törekvés. Általános elv, hogy az köteles bizonyítani, aki állít valamit, aki valamilyen jogára hivatkozik. A büntetőjogban ez az ártatlanság vélelmében fejeződik ki. A jogalkalmazás más területein, mindenekelőtt a polgári perben a bizonyítási teher sajátosan alakul, egyes esetekben megfordul, létrejön a kimentés kötelezettsége. 3. A jogszabály értelmezése mindig gyakorlati tevékenységhez kapcsolódik 4. A megállapított tényállás jogi minősítése megállapítja, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi

norma hipotézisnek mint általánosnak az egyedi megnyilvánulása 5. A jogkövetkezmények megállapítása - a jogi norma a jogi minősítés alapján egyértelműen meghatározza a jogkövetkezményeket - a jogi norma a lehetséges jogkövetkezmények minimumát és maximumát határozza meg vagy más módon fogalmaz meg több lehetséges jogkövetkezményt - bizonyos esetekben a jogalkalmazó a jogi normában meghatározott jogkövetkezményektől eltérhet, azok kereteit átlépheti - a jogi norma a jogkövetkezmény megállapítását rábízza a jogalkalmazóra, amit annak a célszerűség, méltányosság, igazságosság stb. szempontjai alapján kell meghatároznia 59.) A tényállás megállapítása A tényállás megállapítása, pontosabban a ténymegállapítások összegyűjtése, megértése, mérlegelése, bizonyítottnak tekintése. A tényállás megállapítása nemcsak megismerő, hanem értékelő elemeket is tartalmaz, a mások előtti igazolásnak a

mozzanatát is magában foglalja. - törvényi tényállás azoknak a jogilag releváns tényeknek a jogszabályokba foglalt meghatározását tartalmazza, amelyeknek az adott esetben történő meglétét a jogalkalmazás során vizsgálni kell - A történeti tényállás (vagy élettényállás) a térben és időben lejátszódott valóságos folyamatokat, elsősorban emberi magatartásokat és azok körülményeit tartalmazza. - A jogeset vagy ítéleti tényállás a történeti tényállás gondolati rekonstrukciója és annak rögzítése. Az állam- és jogelméletben napjainkban uralkodó fölfogás szerint a jogalkalmazás során az objektív igazság elvileg teljes mértékben megállapítható. A jogalkalmazás egyik alapvető követelménye tehát a teljes objektív igazság megállapítására való törekvés. Általános elv, hogy az köteles bizonyítani, aki állít valamit, aki valamilyen jogára hivatkozik. A büntetőjogban ez az ártatlanság vélelmében

fejeződik ki. A jogalkalmazás más területein, mindenekelőtt a polgári perben a bizonyítási teher sajátosan alakul, egyes esetekben megfordul, létrejön a kimentés kötelezettsége. 60.) A jogszabály-értelmezés fogalma A jogszabály értelmezése a valódi és konkrét tényállás vonatkozásában a jogi norma teljes tartalmának feltárására irányuló tudatos tevékenység. 61.) A jogszabály-értelmezés fajai 1) A jogszabályi vagy legális jogszabály-értelmezés esetében a jogszabályt valamilyen másik jogszabály értelmezi. A legális jogszabály-értelmezés a jogszabály minden címzettjére és minden alkalmazójára nézve kötelező. Az értelmező rendelkezés szorosan kapcsolódik az értelmezett jogi normához, kötelező erejük, címzettjeik köre, területi és időbeli hatályuk azonos. - hiteles vagy autentikus jogszabály-értelmezés, amikor az értelmezett normának és az értelmező rendelkezésnek mind a kibocsátója, mind pedig a

jogforrási formája azonos. Alapvető célja a jogrendszer egységének a biztosítása. - a jogi normát alacsonyabb szintű jogszabály értelmezi. Erre leggyakrabban a