Economic subjects | Finance » Pánczél Csilla - Pénz- és tőkepiaci eszközök a klímaváltozás mérséklésére

http://www.doksihu Pénz-és tőkepiaci eszközök a klímaváltozás mérséklésére Készítette: Pánczél Csilla BGF-KKFK, Külgazdasági szak, Tőzsde-pénzintézetek szakirány Belső konzulens: Sajósiné dr. Kováts Magdolna Külső konzulens: Kozmer Adrienn 2009.1203 http://www.doksihu Tartalomjegyzék Ábrajegyzék.4 Bevezetés.5 I. Éghajlatváltozás6 I.1 Miért fontos róla beszélni?6 I.2 Az éghajlatváltozás okai8 I.3 Végkövetkeztetések11 II. A fenntartható fejlődés12 II.1A fenntartható fejlődés fogalma12 II.2 Miért fontos róla beszélni?13 II.3 Az eddig elért eredmények, célkitűzések15 II.31 A Stockholmi Konferencia15 II.32 A Riói Konferencia15 III. A megújuló energiaforrások18 III.1 A biomassza és a biogáz18 III.2 A geotermikus energia20 III.3 A napenergia20 III.4 A szélenergia22 III.5 A vízenergia22 IV. A klímaváltozás mérséklése pénz-és tőkepiaci eszközökkel23 IV.1 A klímaváltozás közgazdasági hatásai a Stern-jelentés

alapján23 IV.11 Az éghajlatváltozás következményei a Jelentés alapján24 IV.12 A gazdasági növekedés és a CO2-kibocsátás alapvető feszültsége27 IV.13 A Jelentésben felvázolt lehetséges megoldások28 IV.2 A társadalmilag felelős befektetések30 IV.21 A befektetői szempontok30 IV.22 A negyedik szempont alkalmazása a gyakorlatban31 IV.23 A felelős befektetések szűrése33 IV.24 A hazai SRC-vállalatok34 IV.25 A felelős befektetésekről összefoglalóan35 IV.3 A klímaváltozási alapok mint felelős befektetések 37 2 http://www.doksihu IV.31 Mik azok a klímaváltozási alapok?37 IV.32 A klímaváltozási alapok pénzügyi szereplése38 IV.33 A cégek, amelyeket ezek az alapok magukban foglalnak39 IV.34 Kockázatok és azok kivédése39 IV.35 A magyarországi zöldalapok40 IV.36 Klímaváltozási alapok a likviditási válságban42 IV.37 Konklúziók43 IV.4 További pénz-és tőkepiaci eszközök43 IV.41 Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a

Kiotói Jegyzőkönyv43 IV.42 A magyar jogszabályi háttér és a kiotói mechanizmusok megvalósítási gyakorlata.45 IV.43 A Zöld Beruházási Alapok rendszere47 IV.44 A nemzetközi és a magyar kvótakereskedelem; az árképzési tényezők49 IV.45 A Zöld Beruházási Rendszer és a Panel Program 53 IV.46 A Koppenhágai Klímaváltozási Konferencia feladatai és kihívásai55 Befejezés.61 Irodalomjegyzék.63 3 http://www.doksihu Ábrajegyzék 1. ábra – Globális átlaghőmérséklet-emelkedés 1860-1990 között 2. ábra – Az ÜHG gázok hozzájárulása a felmelegedéshez 3. ábra – ACO2 antropogén forrásai 4. ábra – A metán antropogén forrásai 5. ábra – Az ÜHG-gázok éves kibocsátása országonkénti lebontásban 6. ábra – A hazai SRC-vállalatok motivációi 7. ábra – HSBC vs MSCI index 4 http://www.doksihu Bevezetés A fejlődő világ egyik legnagyobb kihívásának egyértelműen a klímaváltozás egyre súlyosbodó problémáját

tekinthetjük. Ennek leküzdése határozott és jól strukturált nemzetközi összefogással valósítható meg, amihez szükségszerű minden érintett szint megfelelő mértékű bevonása és jól összehangolt cselekvése. A dolgozat első részében ennek megfelelően azt taglalom, hogy miért jelent a klímaváltozás kézzelfoghatóan valóságos globális problémát, ami ellen mindenképpen lépéseket kell tenni. Ez pedig jogos elvárást támaszt a társadalom részéről a vállalatok felé, hogy minél inkább jövőbe tekintő perspektívát alkalmazva térjenek át vállalati politikájukban a fenntartható fejlődés elveire. Ezt követően ennek megfelelően ismertetem azokat a metódusokat, melyekkel a vállalatok megvalósíthatják mindezt: az egyes megújuló energiaforrásokról írok és azok alkalmazási lehetőségeiről. A dolgozat második részében pedig először felvázolom az éghajlatváltozás okozta negatív közgazdasági hatásokat, majd sorra

veszem mindazon pénz- és tőkepiaci eszközöket, melyek a jelen gazdasági helyzetben a legmegvalósíthatóbb és leginkább hathatós eszközök lehetnek a klímaváltozás mérséklésére. Bemutatom a nemzetközi kvótakereskedelmi rendszer működését, az egyes nemzetközi beruházási projektek keretrendszerét és a mindezt lehetővé tevő nemzetközi és hazai jogszabályi hátteret. A dolgozat végén pedig a még megoldásra váró feladatokat veszem számba, bemutatva a decemberben esedékes Koppenhágai Klímaváltozási Konferencia legnagyobb kihívásait és az azokra adható lehetséges válaszokat. A dolgozat fő célkitűzése kettős: egyfelől pénzügyi oldalról közelítve annak kiderítése, hogy vajon a jelen likviditási válság közepette érdemes-e egy ilyen kockázatos üzletágba fektetni, másrészt pedig környezeti szempontból annak megvilágítása, hogy a klímaváltozás valóságos és súlyos probléma, ami ellen az emberiségnek és

leginkább a politikai döntéshozóknak sürgősen tenniük kell. 5 http://www.doksihu I. Éghajlatváltozás I.1 Miért fontos róla beszélni? Az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjának következményeként előrejelzett éghajlatváltozás egyike azon négy globális vonatkozású, fontos problémának (éghajlatváltozás, az ózonréteg vékonyodása, a biodiverzitás csökkenése, az erdők pusztulása), melyek egyre inkább világméretű aggodalmakat váltanak ki és sürgősen következetes, hatékony választ igényelnek. Világszerte hosszú évek teltek el annak fényében, hogy az egyes szaktekintélyek egymást túllicitálva próbálták az éghajlatváltozást illetően a maguk álláspontjáról meggyőzni a szakmát. Voltak, akik szerint maga az emberiség a fokozott iparosodási tevékenységével felelős a javarészt a légszennyező anyagoktól felgyorsuló hőmérsékletnövekedésért – amit ráadásul napjaink demográfiai

robbanása is jelentős mértékben tetéz. Mások úgy vélekedtek, hogy ugyan az ember kétségtelenül visszaélt a természettel, ám bizonyos mértékű átlaghőmérséklet-emelkedés az évszázadok folyamán elkerülhetetlen volt. Megint mások pedig nem látták drasztikus problémának a hőmérsékletemelkedést, szerintük ez az ökoszisztéma természetes változásával jár együtt. Mindent egybevetve ma már vitathatatlan tény, hogy egy igen negatív hőmérsékleti trend van kialakulóban a Földön, mely visszafordíthatatlan ugyan, de mérsékelhető. Ezt a tendenciát szemlélteti az alábbi ábra, mely az 1961-90 közötti harmincéves időszak átlagától vett eltéréseket ábrázolja. 6 http://www.doksihu 1. ábra – Globális átlaghőmérséklet-emelkedés 1860-1990 között Forrás: Environment Canada, 2001 A grafikonról egyértelműen leolvasható, hogy a hőmérsékleti görbe csak a ’80-as évektől kezdett az átlaghőmérséklet fölé

emelkedni, ennek alapján pedig elvethetjük azt a teóriát, amely szerint a jelenleg tapasztalható átlagos emelkedés csupán egyszerű klímaingadozás vagy természetes változékonyság lenne. Az elmúlt másfél évszázadban összesen mintegy 0,6-0,8°C-kal emelkedett a globális átlaghőmérséklet az 1860-as bázisadathoz képest. Elmondható tehát összességében, hogy az ÜHG-gázok kibocsátása ugrásszerűen növekedésnek indult az ipari forradalom kibontakozása után, s a jelenlegi gazdasági törekvéseknek megfelelően ebben a növekvő trendben egyelőre nem is várható gyökeres változás. A globális felmelegedés hatásai és mértéke nem egyértelmű, de tény, hogy a múltban több éghajlatváltozáson is keresztülment a bolygó, elég csak a jégkorszakokra és az azokat követő hirtelen felmelegedésekre gondolni. Nehéz lenne továbbá azt is megmondani, hogy egészen pontosan milyen természetbeni jelenségek idézték elő ezeket az

anomáliákat, mindenesetre a tudós szakemberek számos extrém megnyilvánulást sorakoztatnak fel ezt alátámasztandó. A legnyilvánvalóbb jel talán az egyre gyakoribbá váló hőingadozások jelensége. Tény továbbá az is, hogy a magashegyi gleccserek fokozatosan visszahúzódnak, aminek következtében számos kisebb folyó és tó jegének megolvadása világszerte folyamatosan néhány nappal korábbra tevődik, fokozva ezzel az áradások valószínűségét 7 http://www.doksihu elsősorban Közép-Kelet-Európában. További megfigyelés, hogy a globális kontinentális jégtakaró mind kiterjedésében, mind vastagságában egyre fogyatkozik, emelve ezzel az óceánok és tengerek vízszintnövekedésének esélyét. Azon kívül az állat-és növényvilágban is meglehetős extrém jelenségeknek lehetünk tanúi Ezek a tények meggyőzőek tehát - úgy tűnik, megindult valamilyen változás, amely cseppet sem bizonyul ígéretesnek a jövő szempontjából.

I.2 Az éghajlatváltozás okai Az éghajlat változásának kétféle eredőjéről beszélhetünk: természetes és az emberi tevékenységből adódó okokról – az utóbbit nevezzük antropogénnek. Az antropogén eredetű változások száma nagymértékben növekedett az elmúlt évtizedekben, ami a már említett egyre fokozottabb ipari tevékenységekből adódik. Vegyük tehát sorra az éghajlat megváltozásának irányába ható tényezőket. Az üvegházhatás fő okozói a szén-dioxidok, a klorofluorkarbonátok, a dinitrogén-oxid és a metán. A szén-dioxid szintje főként a szilárd tüzelőanyagok elégetése (ami elsősorban az energiaszektorra, az iparra és a közlekedésre jellemző) és az erdők pusztulása miatt emelkedik. A CFC-k (klorofluorkarbonátok) növekedése kizárólag az ipari termelésnek köszönhető, mivel természetes forrásai nincsenek. Ezeket a gázokat jellemzően a különböző ipari létesítmények, valamint klímaberendezések,

fagyasztórendszerek bocsátják ki, illetve hajtógázként használatosak aeroszolok gyártásánál. A dinitrogén-oxid alapvetően a műtrágyagyártás-és használat során jut a légkörbe, a metángázok pedig elsősorban a mezőgazdaságból (szarvasmarha-tartás és bizonyos gabonafélék), az energiaágazatból (földgázszivárgás) és a hulladék-lerakóhelyekről származnak. Az alábbi ábra azt szemlélteti, hogy ezek a gázok milyen mértékben járulnak hozzá a felszín közeli hőmérséklet megemelkedéséhez. Nem meglepő, hogy a legnagyobb arányban a CO2 tehető felelőssé ezért, jelentős hányadot képvisel azonban a tisztán emberi tevékenységből származó freongázok által okozott melegedés is. 2. ábra – Az ÜHG gázok hozzájárulása a felmelegedéshez 8 http://www.doksihu Az ü ve gh áz h atású gáz ok h oz z ájáru l ása a gl obál i s fe l me l e ge dé sh e z met án, 15% dinit rogén-oxid, 6% CO2, 55% freonok, 24% Forrás:

IPCC, 2007 Az egyes üvegházgázok kibocsátása természetes és ipari eredetű forrásokból ered. A széndioxid antropogén hányada főként a növények fotoszintetikus működéséből, valamint a vulkanikus működésből adódik. Ezek mellett pedig az emberi tevékenység növeli a kibocsátás mértékét, javarészt erőművek, finomítók általi munka során, ahol jellemzően a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) égetése közben szabadul fel nagy mennyiségű CO2. Jelentős arányt képvisel még az erdőirtások következtében keletkező szén-dioxid mennyiség is, melynek során a fákban lévő szén-dioxid szabadul fel és jut a légkörbe. A következő ábra szemlélteti annak a megoszlását, hogy a szén-dioxid milyen módokon kerül a légkörbe: közel fele az erőművek és finomítók révén, valamint a már említett erdőirtás, cement- és gázgyártás is mind jelentős mértékben hozzájárul a légköri szén-dioxid megnövekedett

mennyiségéhez. 3. ábra – ACO2 antropogén forrásai A C O 2 an tropogé n forrásai egyéb, 5% acélgyárak, 5% gázgyárak, 9% erőművek, finomít ók, 46% cement gyárak, 12% erdőirt ás, 23% Forrás: IPCC, 2007 9 http://www.doksihu A metán 21-szer ártalmasabb gáz, mint a szén-dioxid és szintén egyre nagyobb mennyiségben jut a légkörbe. A legfrissebb kutatások szerint a sarkvidéki területek melegedésének és az ottani jégtakarók olvadásának köszönhetően a Jeges-tenger aljáról igen jelentős mennyiségű metán szivárog folyamatosan a felszínre, ezzel is emelve a felszín közeli átlaghőmérsékletet. A légkörbe kerülő metán egyharmada antropogén eredetű: a földgáz egyik fő alkotóeleme, illetve a kőolaj összetevői között is megtalálható. Kétharmad része pedig az emberi tevékenység során terheli a környezetet; legnagyobb hányada – ugyanúgy, mint a CO2 esetében – a fosszilis energiahordozók égetése illetve a

földgázkitermelés során (jellemzően a bányászati munkák alkalmával) keletkezik. Ezen túl az állattenyésztés is jelentős hányaddal hozzájárul a károsanyag-kibocsátáshoz, hiszen a műtrágyákban lévő és a kérődző állatok tartása során is keletkezik metán. Nem elhanyagolható továbbá a rizstermesztés és biomasszaégetés miatt felszabaduló metánemisszió sem. Ezeket a forrásokat szemlélteti az alábbi ábra 4. ábra – A metán antropogén forrásai A me tán antropogé n forrásai szántóföldfeltörés, 5% biomasszaégetés, 10% állattartás, 28% szerves hulladék, műtrágya, 15% rizstermesztés, 15% bányászat, 25% Forrás: IPCC, 2007 Az üvegházhatásnak köszönhető globális hőmérséklet-növekedés elsősorban a légköri szén-dioxid koncentráció fokozatos emelkedésének köszönhető. A légkör szén-dioxidkoncentrációja a mérések szerint a múlt század végén lassú növekedésnek indult, és ez napjainkban is tart.

A növekedés üteme összevethető az ember által felhasznált tüzelőanyagok mennyiségével. Valószínű, hogy a CO2-szint emelkedését az emberi tevékenység okozza. Mivel a CO2 a Napból származó rövidhullámú sugárzást átengedi, a földfelszíni hosszúhullámú sugárzást viszont elnyeli, koncentrációjának növekedése a 10 http://www.doksihu légkör felmelegedéséhez vezet. A felmelegedés hatására tovább olvad a sarkok jégtakarója, megemelkedik a tengerek vízszintje, s víz alá kerülnek az alacsonyabb tengerparti területek. Nagymértékben megváltozik a Föld éghajlata és a mezőgazdasága Azt azonban fontos látni, hogy az üvegházhatás önmagában több milliárd éve létező, természetes és számunkra kedvező folyamat, hiszen ha a földi légkörnek nem lenne természetes üvegházhatása, akkor a felszín közeli léghőmérséklet 33°C-kal lenne alacsonyabb. A probléma tehát nem önmagával az üvegházhatással van, hanem azzal,

hogy a különféle emberi tevékenységek során az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának abnormális mértékű emelésével az üvegházhatás rendellenes erősödéséhez vezet, így válik a természetes folyamat globális problémává. I.3 Végkövetkeztetések Az eddigiek során láttuk tehát, hogy az elmúlt két évszázadban az üvegházgázok légköri koncentrációja jelentős mértékben növekedett. Ez értelemszerűen együtt jár a légköri sugárzási viszonyok megváltozásával és az üvegházhatás fokozódásával. E folyamatok sokrétű visszacsatolási mechanizmusokat indítanak el, melyek nehezen modellezhető, nehezen prognosztizálható folyamatláncolatokat vonnak maguk után. Ezek szerint a szakértői modellek szerint a földi átlaghőmérséklet 2050-re biztosan plusz 2°C-kal fog emelkedni, ha az üvegházgázok kibocsátása nem változik a jövőben, 2100-ra pedig előreláthatóan 1,4-5,8°C-kal növekedne, ami annyi, mint

amennyit a jégkorszak óta mostanáig emelkedett a hőmérséklet. Az éghajlati rendszer bonyolultsága miatt ugyanakkor a bizonytalanság elég nagy. Az is igaz viszont, hogy a melegedés mértéke a Föld felszínén nem egyenletes, különösen nagy a magas földrajzi szélességeken, s szinte nincs változás az Észak-Atlantikum térségében, s a legveszélyeztetettebb térségek a sarkköri vidékek, illetve óceánparti helyek, kisebb szigetek. A sarkok olvadása 6 cm-es tengerszint-emelkedést eredményezne a közeljövőben, ami azért kritikus, mert a Föld népességének háromnegyed része tengerpartokon él. A legfrisebb IPCC-jelentés szerint pedig 2080-ig akár 40 cm-es növekedés is elképzelhető, ami a jelenlegi 13 millió helyett 94 millió ember életét veszélyeztetné. Mindezek fényében megállapíthatjuk tehát, hogy a kibocsátást erősen korlátozó nemzetközi egyezményekre és ezek betartására van szükség. Ezzel együtt alkalmazkodnunk

kell a változásokhoz, melyekre mindenképp fel kell készülnünk, hiszen 11 http://www.doksihu az üvegházgázok légköri tartózkodási ideje meglehetősen nagy, s ezért a kisebb koncentrációértékekre való visszatérés időben nagyon elhúzódik. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni a különféle fosszilis energiahordozókból rendelkezésre álló globális tartalékainkat is, melyek a kőolaj esetében 40, a földgáznál 60, míg a szén esetén 200 évet jelentenek.1 Tekintve, hogy a legszennyezőbb anyagból áll a legnagyobb mértékben rendelkezésre, semmiképp sem megoldás, ha az erőfeszítések arra irányulnak, hogy ezeket a tartalékokat feléljük. Mindenképpen szükséges tehát az egyes megújuló energiahordozók fokozatos beépítése az iparba és energiaellátásba, valamint a fosszilis anyagok végleges kiváltása ezekkel. II. A fenntartható fejlődés II.1 A fenntartható fejlődés fogalma Magát a kifejezést először Lester R. Brown

Building a Sustainable Society (A fenntartható társadalom építése) c. művében fogalmazta meg 1981-ben „A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől”2 Vagy Herman Daly definíciója alapján, a fenntartható fejlődés olyasfajta törekvés a folyamatos szociális jobblét elérésére, melynek során a gazdasági növekedést úgy érik el, hogy közben azzal nem haladják meg az ökológiai eltartóképességet. Jóllehet elsőre a mai gazdasági növekedés tendenciáit figyelve paradoxnak tűnhet, hogy ez a két dolog valóban megvalósulhat párhuzamosan, mégis szükség van egy globális szemléletváltásra a gazdasági vezetők részéről. Annál is inkább, hiszen ha a fejlődés fogalmát nem szűkítjük le csupán a gazdasági szférára, hanem egységes egészként kezeljük a gazdaság, a társadalom és

a környezet állapotát befolyásoló tényezőket, akkor a fogalom máris új értelmet nyer. Ez alapján a növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. II.2 Miért fontos róla beszélni? 1 2 Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2006.23 ENSZ – Közös jövőnk jelentés, 1987 12 http://www.doksihu Nemcsak a Föld lakóinak száma nő robbanásszerűen, hanem az egy főre jutó felhasznált energia s a légkörbe juttatott szennyező anyagok mennyisége is. A legutóbbi 2008-as felmérések szerint a Föld lakosságának számát 6,725 Mrd főre becsülik és amennyiben a jelenlegi növekedési tendencia tartósnak bizonyul, 2025-ig ez a szám elérheti a 8,5 Mrd-ot is, illetve szakértői előrejelzések szerint a lakosságszám várhatóan 10,5 és 11 Mrd között fog telítődni. Mindezekkel együtt az azért bíztató, hogy a lakosságszám növekedési üteme

jelenleg mérséklődő tendenciát mutat. Némi aggodalomra ad azonban okot, hogy a Föld lakosságának csupán 15%-a részesedik a fogyasztás 56%-ából, ezen belül is az összesen mintegy 40%-ot kitevő fejlődő országok az összes fogyasztásnak mindössze a 11%-ából részesülnek. Amíg a fejlett országok esetében a fogyasztás folyamatos növekedése tapasztalható, addig egy átlag afrikai háztartás fogyasztása a 25 évvel ezelőttinek csupán 80%-a. Mindezekből fakadóan súlyos problémát jelent, hogy az egyre változatosabb élelmezési igényeket kielégítő növekvő mezőgazdasági tevékenység jelentős mértékben károsítja az erdőállományt, a mezőket és a vizes élőhelyeket; világszerte mintegy 2 Mrd hektárnyi földterületen tapasztalható a termőtalaj pusztulása, pedig a termőtalaj nem állandó adottság, hanem a Föld ökoszisztémájának többi eleméhez hasonlóan folytonosan keletkezik és pusztul. Mindemellett a mezőgazdasági

tevékenység fokozódása következtében sok országban kifogyóban vannak az ivóvízkészletek.3 Tovább ront a helyzeten, hogy a mezőgazdaságban felhasznált jelentős mennyiségű vízkészletnek csupán 30%-át használják fel érdemben, a fennmaradó részből hulladék keletkezik. Az ivóvízkészletek kifogyása már napjainkban is akut probléma Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, s ha minden marad a régiben, akkor 2025-ben már a Föld lakosságának kétharmada fog olyan országban élni, ahol a vízhiány gondot jelenthet. Az elkövetkező húsz év folyamán a fejlődő országok növekvő élelmezési szükségleteinek kielégítéséhez mintegy 17%-kal több ivóvízre lesz igény, míg a világ összes ivóvíz felhasználása várhatóan 40%-kal fog nőni. Az ember környezetkárosító tevékenysége az élővilágban is mutatja romboló hatásait: körülbelül 800 faj pusztult ki az élettér beszűkölése következtében a Földön, s további 11.000

azon fajok száma, amelyek a kihalás szélén állnak További mintegy 5000 a potenciálisan veszélyeztetett fajok száma, amelyek kihalásának megakadályozása intézkedések megtételét igényli. Az élővilág pusztítása a halászati helyek amortizációjában 3 A mezőgazdaság használja fel az ivóvízkészletek 70%-át világszerte. 13 http://www.doksihu is megmutatkozik: ezek 25%-a már lehalászottnak tekinthető, míg 50%-uk esetében a halászati tevékenység elérte a kritikus szintet. Az őserdei területek mezőgazdasági, illetve egyéb más célú hasznosítása nem új keletű probléma, s ez az elmúlt évek folyamán mind nagyobb méreteket öltött. Az erdőirtás mértéke ebben az időszakban éves átlagban elérte a 14,6 millió hektárt, ami elsősorban a fejlődő országokat érintette. A fenti nemkívánatos beavatkozások következtében az őserdők állománya kb. 4%-kal csökkent az eltelt évtizedek folyamán Az egyik legsúlyosabb

problémát egyértelműen a fosszilis üzem- és fűtőanyagok egyre fokozottabb mértékű felhasználása jelenti: ez az arány 1992 és 1999 között 10%-kal növekedett. Az egy főre eső felhasználás a fejlett országokban magasabb, ezért mindenképpen ezen országok vezetőinek van a legnagyobb felelőssége a fenntartható fejlődést elősegítő intézkedések tekintetében. További szót kell ejteni az energiafelhasználás növekedésének drasztikus üteméről. Ez legintenzívebben a közlekedési szektorban tapasztalható, ahol a felhasznált energiahordozók 90%-a petróleumszármazék. E szektor jövőbeli energiafelhasználásának becsült növekedési üteme a fejlett országokban évi 1,5%, míg a fejlődő országokban évi 3,6%. Változatlan gyakorlat esetén e szektorban a szén-dioxid kibocsátás növekedési aránya 2020-ig elérheti akár a 75%-ot is. A Föld mintegy 2 Mrd lakosa számára még ma is a hagyományos biomassza (tűzifa, trágya és

mezőgazdasági eredetű hulladék) az elérhető egyetlen energiaforrás. A tények tehát önmagukért beszélnek, a cselekvés időszerű és nagyon szükséges. A továbbiakban arról lesz szó, hogy milyen politikai lépések születtek a fenntartható fejlődés elősegítése értelmében, valamint hogy melyek azok az eszközök, amikkel ez elérhető. II.3 Az eddig elért eredmények, célkitűzések II.31 A Stockholmi Konferencia 1972-ben Stockholmban, az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáján a világ nemzeteinek képviselői a környezet elszennyeződéséről még mint elszigetelt problémáról tárgyaltak. Ekkor még mindenki azt hitte, hogy a környezeti válság megoldása csupán tudományos-technikai kérdés. Pontosan 20 évvel később jutott el a világ odáig, hogy az ENSZ tagállamok Rio de Janeiróban a világ első olyan konferenciáját rendezték meg, amely már a környezet és fejlődés kapcsolatát vitatta meg. Ekkor a kormányok végre

elkezdték felismerni, hogy a példátlan ütemű és mértékű környezetrombolás aláássa a 14 http://www.doksihu gazdasági fejlődés további lehetőségeit, és veszélyezteti a Föld lakóinak puszta életben maradását is. Noha igazi áttörést valóban csak a riói konferencia hozott, mégsem hanyagolható el a stockholmi jelentősége sem, hiszen ez volt az első komolyabb mérföldkő a globális felmelegedéssel és környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi jogi-gazdasági együttműködés terén, hiszen ekkor fektették le alapelvként, hogy az állami kötelezettségek részét képezik a környezet állapotának figyelemmel kísérésére, a várható környezeti hatások felbecsülésére és a környezet megóvására tett lépések is. II.32 A Riói Konferencia Az ENSZ tehát 1992-ben nagyszabású konferenciát rendezett Rio de Janeiróban a környezet állapotáról, a fenntartható fejlődésről. Itt alapozta meg környezetvédelmi programját

az ún. Éghajlatváltozási Keretegyezménnyel Erre azért volt szükség, mert a kormányok vezetői felismerték, hogy az elmúlt 100-150 évben – mindenekelőtt a fosszilis energiahordozók alkalmazása következtében – mintegy 25%-kal megnőtt a légköri széndioxid mennyisége, és a fokozódó üvegházhatás miatt megnőtt az éghajlatváltozás kockázata. Az alábbi ábra szemlélteti a CO2-kibocsátások mértékének növekedését országok szerinti lebontásban. Szembetűnő, hogy éppen az az ország (ti az USA), amelyik a legnagyobb arányban járul hozzá az emisszióhoz, az egyetlen olyan fejlett ipari állam, amelyik eddig nem írta alá az egyezményt. 5. ábra – Az ÜHG-gázok éves kibocsátása országonkénti lebontásban 15 http://www.doksihu Forrás: Goldman Sachs, 2008 Tekintve, hogy az iparosodás következményeként az elmúlt évtizedek során ugrásszerűen megnőtt a kibocsátások mértéke, a riói folyamat során az egyes országok

vezetői lefektették, hogy minél hatékonyabb és gyorsabb beavatkozás szükséges mind egyéni, mind közösségi szinten. Ennek a fajta sürgős beavatkozásnak az egyik lehetséges eszközeként született meg a keretegyezményhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyv, amelyet 1997-ben 141 ország írt alá. Ebben 38 fejlett ipari ország átlagosan a kibocsátás 5,2%-os csökkentését vállalta a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es bázisévhez képest. A jegyzőkönyv különbséget tesz a fejlett és fejlődő országok között. A fejlett országok számára egyéni kibocsátás-csökkentési célokat határoz meg, mivel elsősorban ezek felelősek az emberi hatású üvegházhatású gázok megemelkedett koncentrációjáért. Így az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8%-os csökkentést vállalt, a volt szocialista 16 http://www.doksihu országok pedig 1990 helyett másik bázisévet is választhattak, figyelembe véve az 1989 utáni gazdasági összeomlás

következtében végbemenő drámai mértékű üvegházhatású gázok kibocsátás-növekedését. Magyarország így 6%-os csökkentést vállalt az 1985–1987es időszak átlagos kibocsátásához képest A jegyzőkönyvet Magyarországon a 2007 évi IV. törvény hirdette ki Az egyezmény a következő hat üvegházhatású gázzal kapcsolatban fogalmaz meg célkitűzéseket: CO2, CH2, N2O, SF6, HFC és PFC. Magába foglalja az összes nagy kibocsátó szektort a légi- és a tengeri közlekedés kivételével. A cél közel egy milliárd tonna CO2 egyenértékkel való csökkentéssel kapcsolatos kihívást jelent. Ennek a célnak a megvalósításához energiatakarékossági, energiahatékonysági intézkedésekre van szükség, valamint fokozni kell az alternatív energiaforrások hasznosítását. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásának folyamatát a politikai és gazdasági ellenérdekek erősen lelassították, így hivatalosan csak Oroszország ratifikálása után,

2005. február 16-án lépett érvénybe. Eddig 174 ország ratifikálta a jegyzőkönyvet, Ausztráliát is beleértve, mely ország az USA-val együtt sokáig nem volt hajlandó tárgyalni róla, ám így 2007 óta USA az egyedüli fejlett nagyhatalom, aki még nem írta alá. Nem kíván különösebb magyarázatot, hogy az USA szerepvállalása ebben a törekvésben nélkülözhetetlen lenne, hiszen ma is ez az egyik legnagyobb gazdasági hatalom, melynek politikai-gazdasági lépéseinek precedensértékűeknek kellene lenniük, s nem visszafogónak. Így tehát ez továbbra is a jövő kihívása marad, hogy az USA mielőbb aláírja, s ratifikálja az egyezményt. 17 http://www.doksihu III. A megújuló energiaforrások A következők során vegyük tehát sorra mindazokat a megújuló energiaforrásokat, melyek a fentiekben taglalt fenntartható fejlődés alapköveit képezik, fontos eszközként lévén ezáltal a globális felmelegedés elleni harcban. III.1 A

biomassza és a biogáz Biomasszának nevezzük azt a biológiai eredetű szervesanyagtömeget, ami magában foglalja az összes szárazföldön és a vizekben fellelhető élő és nemrég elhalt szervezetet, a mikrobiológiai iparok termékeit, valamint mindenfajta emberi, állati és feldolgozóipari transzformáció során létrejött biológiai eredetű terméket, hulladékot, mellékterméket. A biomassza elsődleges forrása a növények asszimilációs tevékenysége. A biomassza hasznosításának fő iránya az élelmiszertermelés, a takarmányozás, az energetikai hasznosítás (főként eltüzelés, gázosítás, és biogáz-előállítás formájában) és az agráripari termékek alapanyaggyártása. Energetikai célokra csak akkora mennyiséget szabad felhasználni, hogy a maradékból biztosítható legyen a lakosság számára szükséges táplálék mennyisége és a talaj tápanyag-utánpótlása. Halmazállapotának megfelelően a biomasszát különböző célokra

lehet felhasználni: a szilárd biomasszát tüzelőanyagként, a folyékony halmazállapotút tüzelő- és üzemanyagként, a biogázt pedig leginkább tüzelőanyagként alkalmazzák. A mező- és erdőgazdaság évente igen nagy mennyiségű mellékterméket produkál, amit számos célra fel lehetne használni, mint például talajerő visszapótlásra a növénytermesztésben, az állattartásban, ipari felhasználásban, illetve energiatermelésre. Ma sajnos azonban a keletkező mennyiség 10%-át sem használják fel tüzelési vagy energiatermelési célra. Van azonban a hasznosításnak negatív környezeti hatása is. A biomassza eltüzelése során nagy mennyiségű kéjgáz keletkezik, ami fokozza az ózonréteg elvékonyodását, hozzájárulva ezzel a korábbiakban már elemzett metán-kibocsátáshoz4, valamint növekszik a talaj és az élővizek elsavanyodásának mértéke, ha a fűtőerőművekben biomasszával helyettesítik a fűtőolajat vagy a földgázt. 4 A

biomasszaégetés adja az összes metánkibocsátás 10%-át. 18 http://www.doksihu A folyékony bio-energiahordozók legnagyobb előnye, hogy lényegesen nagyobb az energiasűrűségük, mint a többi bio-energiahordozónak. Nem csak tüzelőanyagként, hanem hajtóanyagként is felhasználhatók a hagyományos energiahordozók helyett, illetve azokkal keverve. A bioüzemanyagok nagy része két csoportba sorolható be: a biodízel és az alkoholok csoportjába. A biodízelt 70-80%-ban napraforgóból, repcéből, szójából és különböző pálmafajtákból állítják elő A biodízel és a bioetanol használata során éppen annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit az alapanyagként szolgáló növény azt megelőzőleg megkötött, így egyik sem járul hozzá az üvegházhatás erősödéséhez. A kibocsátott szénmonoxid és a szénhidrogének mennyisége haszongépjárművek esetében jóval alacsonyabb, mint a hagyományos dízel használatakor. A biogáz

előállítására szinte minden szerves anyag alkalmas, így például a trágya, a zöld növények és az élelmiszeripari hulladékok. A szerves anyagok lebomlása biogáz reaktorban 2 óra alatt végbemegy, miközben ez a folyamat a szeméttelepeken akár 25-30 évig is eltarthat. Felhasználható többek között hőtermelésre, villamos energia előállítására és motorok hajtóanyagaként is. Használata során a járművek sokkal kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki, mint amikor hagyományos üzemanyaggal működnek, és széndioxiddal egyáltalán nem terhelik a légkört. Magyarország az összes megújuló energiaforrás közül a biomassza hasznosítás terén rendelkezik a legjelentősebb erőforrásokkal, lévén, hogy hazánk elsősorban agrárországnak számít, ahol a mezőgazdasági termelés során keletkező hulladékokat ilyen módon tudják hasznosítani. Az MTA Megújuló Energia Albizottságának 2006-os tanulmánya5 szerint hazánk összes biomassza

állománya 350-360 millió tonna, míg ebből az akkori adatok értelmében csupán mintegy 1,8 millió tonnányit hasznosítunk, ami a teljes potenciál 0,3%a. Ezeknek a számoknak a tükrében világosan látszik, hogy ez a terület a legalkalmasabb a hazai megújulókba történő beruházásokra. III.2 A geotermikus energia A geotermikus energiatermelés a Föld mélyén rejlő hő hasznosítását jelenti. A Föld középpontjának hőmérséklete kb. 7000 °C, ami a magmából és az elnyelt napsugárzásból származik. Bizonyos esetekben – az ún pozitív kutaknál – a hőt hordozó folyadék beavatkozás nélkül jut fel a nagy gáztartalomnak és a nagy rétegnyomásnak köszönhetően. 5 „Magyarország megújuló energetikai potenciálja”, MTA, 2006 19 http://www.doksihu A negatív kutakból gépi segítséggel kerül a folyadék a felszínre. Az utóbbi esetben többféle eljárás is alkalmazható. Az egyik eljárás során a hőhordozó közeget – melynek

halmazállapota folyékony és gáz is lehet - mélyfúrásokon keresztül hozzák fel a felszínre. Ezzel az a probléma, hogy a hőleadást követően az elfolyó víz károsítja a környezetet, főleg ha nagyobb sótartalmú hévízről van szó. A környezetszennyezés elkerüléséhez szükség van a folyadék visszasajtolására, ami azonban egy meglehetősen költséges eljárás. A biomassza után a geotermikus energia potenciálja a legnagyobb hazánknak, így ez a terület is igen jó táptalajt biztosít a kedvező beruházási lehetőségekre vágyóknak. III.3 A napenergia A Nap képezi majdnem minden természetes folyamat alapját bőséges és tiszta energia biztosításával. A Földre állandó mennyiségű energiát juttat el, ami 17000-szer nagyobb, mint az emberiség teljes energiafelhasználása. A Nap energiája egyrészt közvetlenül, sugárzás útján, másrészt közvetve, a biomasszán, a szél-, a víz- és a geotermikus energián keresztül jut el

hozzánk. A napenergia felhasználása fontos lépés a fenntartható energiaellátás biztosításában és hozzájárul ahhoz, hogy a jövő generációja egészséges körülmények között élhessen, hiszen hasznosítása az eddigi tapasztalatok alapján teljesen környezetbarát eljárásnak tűnik. A napenergia esetében azonban gondot okoz, hogy kicsi az energiasűrűsége. A gazdaságos kiaknázáshoz koncentrációra van szükség, ami viszont csak egy rendkívül költséges folyamaton keresztül valósítható meg. Szintén problémát okoz, hogy a napenergia a napszakokat és az évszakokat követve csupán időszakosan áll rendelkezésre, ezért tárolására mindenképp szükség van, ami plusz költséget jelent. Az érkező napsugárzás intenzitását és időtartamát számos tényező befolyásolja. A napszakokon és az évszakokon kívül meghatározók a földrajzi adottságok, az éghajlat, a meteorológiai tényezők és az optikai törvényszerűségek.

Döntő hatása van a Napból érkező sugarak beesési szögének is, amit egyrészt az évszak és a napszak, másrészt a hasznosító berendezés földrajzi helyzete befolyásol. Minél merőlegesebb a beeső sugárzás, annál jobb a hasznosítás mértéke A sugárzás egy része közvetlenül eljut a Föld felszínére, másik része szóródik. Az energetikai hasznosítás szempontjából a kettő összegével, vagyis a teljes sugárzással kell számolnunk. 20 http://www.doksihu A napenergia hasznosítására alapvetően háromféle módszert alkalmaznak: a biológiai hasznosítás során a fényt növényi energiahordozók előállítására használják, a termikus hasznosítás alatt a sugárzás hőenergiává való alakítását értjük, a fotovillamos hasznosítás pedig az elektromágneses sugárzás elektromos árammá történő átalakítását jelenti. Más megközelítésben a napenergia közvetve és közvetlenül is hasznosítható. A közvetett

hasznosítás valójában a biomassza, a szél-, a víz- és a geotermikus energia kiaknázása. A közvetlen napenergia hasznosítás fogalma magában foglalja a fotovillamos hasznosítást, amivel villamos energia termelhető, illetve a hőenergia hasznosítást, melynek során a hőt aktív és passzív módon is elő lehet állítani. A villamosenergia-termelés napelem segítségével történik. A fényelektromos cellák a fényenergiát villamos energiává alakítják át. A legelterjedtebb napelemek hatásfoka 1113% Az aktív hasznosítás során napkollektorok, valamint gépészeti eszközök segítségével vizet melegítenek fel a napenergia segítségével. A napenergia hasznosításának számos előnye van: megújuló energiaforrás – amíg a Nap létezik, energiája eléri a Földet és állandó forrás, évi 2100-2300 óra sugárzást biztosít. Ezen túl csökkenti a fosszilis energiaforrásoktól való függést és nem jár vízkibocsátással vagy

légszennyezéssel. További fontos szempont, hogy egyszerű a működtetése és fenntartása, és a technika fokozatos elterjedésével a napelemek gyártási költségei várhatóan jelentős mértékben fognak majd csökkenni. A Magyarországon potenciálisan kinyerhető összes napenergia 400-szor nagyobb, mint az ország éves energiafelhasználása. Célszerű lenne tehát erre a területre fokozottabb beruházási célzatú figyelmet fordítani. III.4 A szélenergia A szél abból ered, hogy a Nap nem egyenletesen melegíti a földfelszínt, a szárazföld felszínének kőzeteitől, domborzatától, növényzetétől függően néhol jobban felmelegszik a felszín, máshol kevésbé. Ezek lokálisan befolyásolják a szélviszonyokat, de globális méretű áramlási hatások is vannak. Például a sarkok kevesebb sugárzást kapnak, mint az egyenlítő környéke, ezért kevésbé melegednek föl. Az abból adódó különbség, hogy a Nap nem egyenletesen melegíti a

földfelszínt, légmozgásokat idéz elő: a melegebb levegő kisebb sűrűsége következtében felszáll, és a helyére hidegebb érkezik. 21 http://www.doksihu A szélturbinák költséghatékonyak és kevés karbantartást igényelnek. A hasznosításra kb 7,2 km/h feletti szélsebesség esetén van lehetőség. A kisebb sebességű szelet (kb 20 km/hig) vízszivattyúzásra és helyi áramfejlesztésre, a közepes sebességűt (21-31 km/h) helyi villamosenergia-termelésre, a nagysebességűt (31 km/h felett) pedig szélerőművekben történő villamosenergia-termelésre használják fel. Mivel azonban a szél nem fúj folyamatosan, ezért nem is szolgáltat egyenletes áramot. Azért, hogy az ellátandó egységek ne szenvedjenek hiányt elektromos áramban, a turbinák hálózathoz való csatlakoztatására van szükség, ami azonban meglehetősen költséges eljárás. A szélenergia hasznosításakor semmiféle szennyező anyag nem kerül a környezetbe. A turbinák,

illetve a szélerőművek telepítése ellen elsősorban zajosságuk, tájképrontó és madárpusztító hatásuk miatt szoktak fellépni. Hazánk földrajzi fekvéséből adódóan csak mérsékelten számít szeles régiónak, ezzel együtt egyes országrészeken rendelkezik még olyan kihasználatlan szélenergia potenciállal, amibe érdemes volna beruházni. III.5 A vízenergia A Föld felületének kb. 71%-át víz és jég borítja, ezen kívül jelentős a talajban és a levegőben fellelhető víz mennyisége is. A gyakorlatban leginkább a folyóvizek mozgási energiáját hasznosítják, de nem elhanyagolható az árapály és a hullámenergia sem. A vízenergia hasznosításakor a természetes vagy mesterséges módon felduzzasztott tárolókból lezúduló víz turbinát forgat, a turbina pedig meghajt egy áramfejlesztőt, ami villamos energiát termel. A vízenergia hasznosítása azonban veszélyeket is rejt magában. A duzzasztógátak eróziós veszélyt hordoznak

magukban, ami abból ered, hogy a hordalék megrekedhet a gátak mögött. A vízerőművek telepítésének következtében megváltozhat a víz minősége, valamint a régió élővilágának összetétele, mivel a duzzasztógátak mögött mesterségesen létrehozott tavak nagy mennyiségű növényzet pusztulását eredményezik. Ezen kívül a növények pusztulása metánkibocsátással jár, így hozzájárul az üvegházhatás erősödéséhez. Magyarország nem rendelkezik különösebben jó földrajzi adottságokkal a vízenergia terén, így e megújuló energiaforrásának potenciálja nem számottevő. 22 http://www.doksihu IV. A klímaváltozás mérséklése pénz-és tőkepiaci eszközökkel IV.1 A klímaváltozás közgazdasági hatásai a Stern-jelentés alapján 2003-ban az Egyesült Királyság vezetése felkérte Sir Nicholas Stern brit közgazdászt, a Világbank volt vezetőjét, hogy közgazdasági szempontok alapján elemezze az éghajlatváltozás

globális hatásait. Erről egy 700 oldalas oldalas tanulmányt készített, melyben számba vette a klímaváltozás kézzelfogható, fizikai következményein túl a gazdaság egyes szekcióiban egyelőre még csak rejtetten megbúvó veszélyeket is. A jelentés három különböző módon vizsgálja az éghajlatváltozás hatásainak gazdasági hatásait és az ÜHG-gázok kibocsátásának csökkentésére hozott intézkedések hasznait és költségeit: 1. Megvizsgálja, hogy az éghajlatváltozás miként hat a gazdaságra, az emberi életre és a környezetre fizikai szinten. Valamint számba veszi, hogy az ÜHG-gázok kibocsátáscsökkentésére alkalmazott technológiáknak melyek az erőforrásköltségei 2. Közgazdasági modellekkel írja le, hogy mik a gazdasági hatások és az alacsony széntartalmú energiarendszerekre való áttérés költségei. 3. Olyan módszerrel is vizsgálja ezeket a hatásokat, melyek azt veszik számba, hogy mik a szén társadalmi

költségei, vagyis egy egységnyi pótlólagos ÜHG-gáz kibocsátás hatása mennyibe kerül. Ezt összehasonlítja ezeknek az elhárítási határköltségeivel, vagyis azzal az összeggel, ami ahhoz szükséges, hogy a kibocsátásokat egységnyivel csökkentsék. Ezen vizsgálatokat összegezve Stern arra a következtetésre jutott, hogy egy határozott, korai cselekvés hasznai lényegesen nagyobbak, mint a költségei. Ezt az állítást Stern konkrét számítási adatokkal támasztja alá, amiket a későbbiekben a dolgozatomban is ismertetek. IV.11 Az éghajlatváltozás következményei a Jelentés alapján 23 http://www.doksihu Stern szerint az éghajlatváltozás gazdasági következményei olyan méretet ölthetnek, melyek hatásaiban a 20. század első felében történt világháborúkhoz és a gazdasági világválsághoz hasonló, annyi különbséggel, hogy ezeket nagyon nehéz, vagy jóformán lehetetlen lesz visszafordítani. Az a szemléletmód

tükröződik itt, melyben a fenntarthatóság eszmerendszere a gazdaság, társadalom és környezet hármas vonulatát nem egyenrangúként kezeli, azon az elven alapulva, hogy ezek közül a környezet az egyetlen, amellyel képtelenség „alkudozni”, azzal kompromisszumot nem lehet kötni, mert a környezetben végbement változások örökérvényűek, visszafordítani nem lehet őket, ezért hangsúlyos odafigyelést igényel a döntéshozók oldaláról. Ezzel egyidejűleg Stern arra is felhívja a figyelmet, hogy minél előbb történik meg a hatékony cselekvés, annál kevesebb költséggel fog járni, tekintve, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére tett intézkedések költségeik hosszútávon megtérülő befektetésekként célszerű kezelni. A légkörben jelenleg található ÜHG-gázok szintje az ipari forradalom óta idáig már 0,5°Cos átlaghőmérséklet-emelkedést eredményezett és amennyiben a cégek ezen üzletmenetükben nem alkalmaznak

számottevő változtatásokat mihamarább, ez a szám az elkövetkezendő néhány további 0,5°C-kal fog emelkedni. Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a kibocsátások éves szintje rohamosan növekszik, ami nem is csoda, tekintve, hogy a gyorsan növekvő gazdaságok egytől egyig valamilyen magas széntartalmú infrastruktúrába fektetnek be, és persze ezt tovább fokozza, hogy az energia és közlekedés iránti kereslet is egyre nő szerte a világon. Így pedig már 2035-re elérhetjük világszinten az 550 ppm CO2e6 szintet, ami az ipari forradalom előtti időszak duplája Ez pedig azt jelentené, hogy igen nagy (77%-os) esélyt valószínűsítenek arra az esetre, hogy a globális átlagos hőmérsékletnövekedés 2035-re meghaladja a 2°C-ot. Az éghajlatváltozás káros hatásainak leginkább éppen a legszegényebb és gazdasági struktúrájukban a legsebezhetőbb országok vannak kitéve. Emellett ezek az országok pontosan amiatt, hogy nem rendelkeznek jelentős

tartalékokkal, nem is tudják olyan mértékben kivenni a részüket a klímaváltozás elleni harcban, mint a gazdagabb régiók. Ezért tehát a megfelelően átgondolt cselekvésnek olyan formája szükségeltetik, mely különbséget tesz a gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett országok tehervállalása tekintetében és a finanszírozás mértékét is ekképpen súlyozza. 6 CO2-e: CO2-egyenérték; egységnyi CO2 kibocsátásával egyenértékű károsanyag-kibocsátás 24 http://www.doksihu A fejlődő országok többszörösen is hátrányos helyzetben vannak a klímaváltozás hatásait tekintve: ezek a területek egyrészt földrajzilag is igen sebezhetőek, hiszen eleve melegebb éghajlattal bírnak, mint a fejlett régiók, és a csapadék mennyisége is meglehetősen széles skálán mozog. Ennél fogva a szegényebb országokban a további felmelegedés magasabb költségeket és kisebb hasznokat fog eredményezni, annál is inkább, hiszen ezek az országok

vajmi kevéssé függnek a CO2-kibocsátásért túlnyomórészt felelőssé tehető ipari működéstől. Ebből fakadóan pedig nem érdekük a kibocsátások további fokozása Másrészt pedig mivel ezek az országok elsősorban nem iparból élnek, hanem sokkal inkább a mezőgazdasági ágazat az, amely a gazdasági növekedésüket leginkább meghatározza, ez további okot ad számukra az aggodalomra, hiszen a gazdasági ágazatok közül éppen ez függ a leginkább az éghajlat alakulásától. Ezt súlyosbítja, hogy ráadásul gyakran nincs megfelelő egészségügyi ellátásuk, és gyenge a közigazgatásuk. Harmadsorban pedig korántsem elhanyagolható az sem, hogy a korábbiakban tárgyalt gazdasági sérülékenységükhöz társuló alacsony jövedelmeik tovább nehezítik számukra az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. Az éghajlatváltozás pedig valószínűleg tovább fokozza a már említett sérülékenység miatti aránytalan jövedelem-eloszlásokat

és nem utolsósorban megnöveli a betegségek és halálozások számát. A mezőgazdaságnak való nagy mértékű kitettség szintén tovább rontja a jövedelmezőségi mutatókat, hiszen ha az éghajlatváltozási trendek nem javulnak, a mezőgazdasági termények egyre csökkenő hozamokat fognak produkálni, az ebből élők egyre elszegényednek, sőt kénytelenek lesznek felélni addigi megtakarításaikat is. Nemzetgazdasági szinten pedig mindezek az állami bevételek csökkenéseit eredményezik, hiszen ha csökken az eladható mezőgazdasági áru mennyisége, kevesebb adózott jövedelem keletkezik. Ráadásul az államnak elkerülhetetlenné válik az is, hogy előbb-utóbb megfelelő intézkedéseket tegyen a romló gazdasági helyzet megfékezésére, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás végett, ezek pedig többlet kiadásokkal járnak. Ezek a hatások együttesen tehát jelentősen rontják az államháztartás helyzetét ezekben a

régiókban. A magasabb szélességi fokokon fekvő területek, mint Oroszország, Kanada vagy a Skandináv-félsziget régiói egy 2-3°C-os átlagos melegedésből akár még profitálhatnak is, tekintve, hogy ezáltal ők az eddigiekkel ellentétben magasabb mezőgazdasági hozamokat érhetnek el, kevesebb téli halálesetekkel számolhatnak, alacsonyabb fűtési szükségletekre számíthatnak és a turizmus esetleges felvirágzását is tapasztalhatják. Ugyanakkor ezen 25 http://www.doksihu településeknek kell majd a melegedés leggyorsabb ütemével és az azzal járó gyorsan romló infrastruktúrával, helyi megélhetés nehézségeivel is szembenézniük. Az alacsonyabb szélességeken – így magasabb hőmérsékleten – fekvő fejlett országok ezzel egyidejűleg viszont sokkal sérülékenyebbek lesznek, hiszen itt a melegedés miatt fokozatosan csökkenő terméshozam mellett a vízellátás nehézségeivel egyszerre kell majd szembenézniük. Az óceánok,

tengerek vizeinek elsavasodása a CO2-szint emelkedésének egyenes következménye. Ezáltal természetesen ezen vizek biológiai sokfélesége is kárt szenved, jelentősen csökken a halállomány, de még ennél is súlyosabb probléma a savasodás következtében fokozatosan kialakuló ivóvízhiány. Mindezeket egybevetve könnyen belátható, hogy az éghajlatváltozás okozta lassú, de folyamatos és egyre súlyosbodó kárainak költségei magasan felülmúlják annak esetleges korai hasznait, különösen, ha globális szemlélettel közelítjük a problémát és nem szorítkozunk csupán egy-egy szerencsésebb helyzetben lévő régió kiragadására. Stern számításai szerint a szélsőséges éghajlati trendek alakulásának költségei 2050-ig reálisan elérhetik a globális GDP-szint 0,5-1%-át, ami tovább emelkedhet a folytatódó felmelegedésnek köszönhetően. Ám ha számba vesszük a legfrissebb ismeretek alapján kidolgozott tanulmányokat, melyek 2100-ig

akár egy 2-3 °C körüli átlaghőmérséklet-emelkedést valószínűsítenek, akkor az már a világ összes GDP-állományának egy 5-10%-os tartományban való csökkenését jelentené. Sőt ez a szám a legszegényebb országokban még akár feljebb is kúszhat, tekintve, hogy gazdasági teljesítőképességük aránytalan módon viszonyul a rájuk háruló terhekhez és amennyiben ezeket megfelelőképpen súlyozzuk, könnyen belátható, hogy ezek az országok még magasabb költségeket szenvednek az éghajlatváltozás tekintetében. Ezen kívül érdemes arra is gondolni, hogy a fejlett gazdaságok növekvő kockázatainak kivédése érdekében a szélsőséges időjárás hatásai fokozatosan begyűrűznek majd a pénzpiacokra is a magasabb és sokkal bizonytalanabb biztosítási költségeken keresztül. Ezért tehát mivel egy hirtelen és nagyarányú éghajlatváltozás a világgazdaság egészére nézve, de különös tekintettel a szegényebb régiókra az

előbbiekben vázolt jelentős költségeket róná, ill. számottevő gazdasági csökkenést eredményezne, szükséges, hogy az éghajlatváltozással szembeni intézkedések a kockázat gazdaságtanára épüljenek. Ezt azt jelenti, hogy a lehetséges kockázatokat amennyire csak lehetséges, csökkenteni kell, mégpedig a jövedelmek elosztásának maximális figyelembe vételével és a jövő generációkról való gondoskodás etikai megközelítésű szükségességével. A kockázat közgazdaságtanát alkalmazó modellek az egy főre jutó GDP-visszaesést egy 5-20%-os 26 http://www.doksihu sávban valószínűsítik. Ráadásul ha az ezen modellek iránti általános ellenszenvre és bizalmatlanságra, ill. az ebből fakadó kevéssé átfogó intézkedésekre gondolunk, akkor nem nehéz belátni, hogy sajnos a reális érték az iménti sáv felső tartományához konvergál. Nehéz ugyan ilyen távlatokra előre megjósolni a tényleges hatásokat, de ezekből a

modellekből az azért tisztán látszik, hogy minél későbbre nyúlik a cselekvés időpontja, annál nagyobb költségekkel kell majd szembenézni, ill. hogy a legtöbb költség csökkenthető egy jól megválasztott, határozott mitigációs szakpolitika7 alkalmazásával. Ez pedig önmagában jóval kevesebbe kerül, mint amennyibe az elmaradt cselekvés végett fellépő károk kerülnének egy későbbi időpontban. Ebben az értelemben tehát a mitigációt tekinthetjük egy hosszútávon megtérülő, igen eredményes és nem utolsó sorban mindenképpen szükséges befektetésnek. IV.12 A gazdasági növekedés és a CO2-kibocsátás alapvető feszültsége Ha tekintetbe vesszük, hogy a gazdaságilag fejlett államok hajtóereje az ipar, amely ontja magából az ÜHG-gázokat, akkor könnyűszerrel megállapítható az a tény, hogy a károsanyag-kibocsátásokat elsősorban a gazdasági növekedés irányítja és hogy az egy főre eső CO2-kibocsátás nagymértékben

függ az egy főre eső GDP alakulásától. Az ipari forradalom óta eltelt időszakban a világ összes CO2-kibocsátásának 70%-áért ÉszakAmerika és Európa tehető felelőssé, míg a fejlődő országok csupán 25%-os részt tesznek ki. De mivel a kibocsátás növekedéséért elsősorban az energiatermelő szektorok tehetők felelőssé, és a feltörekvő országokban is egyre nő az energiaintenzív iparágak aránya, ezért várható, hogy ezen országok is egyre nagyobb hányadát fogják kitenni a bolygó összes károsanyag-kibocsátásának, annál is inkább, hiszen náluk a népesség és az egy főre jutó GDP aránya is gyorsabb ütemben növekszik jelenleg, mint a fejlett országok esetében. Tehát ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági növekedés alapja az ipari tevékenység, ami meglehetősen energiaintenzív, azaz jelentős károsanyag-kibocsátással jár, és ezt összevetjük a klímaváltozás okozta aggályokkal, egy olyan alapvető feszültséggel

találjuk szemben magunkat, ami e két, egymástól egyébként nem teljesen elválasztható terület között húzódik meg. Kérdés tehát, hogy vajon a gazdasági élet egyes szereplőinek 7 Mitigáció: Az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére hozott intézkedéseket tömörítő szakpolitikai lépések összessége. Az adaptációval ellentétben, amely csupán arra összpontosít, hogy a már bekövetkezett változásokhoz a lehető legkisebb ráfordítással és legkevesebb további negatív hatást elérve alkalmazkodjon a társadalom és gazdaság, a mitigáció tudatos megelőző és enyhítő magatartásformát tanúsít. 27 http://www.doksihu mindenképpen célszerű-e továbbra is fejet hajtaniuk a „gazdasági növekedést kell elérni bármilyen áron”-tudatú piaci magatartásnak, vagy az illetékes döntéshozók belátják-e, hogy egy jól szabályozott szakpolitikával lehetséges olyan módon elérni az ÜHG-gázok kibocsátási szintjének

mérséklését, hogy közben nem sérül a gazdasági növekedés alapvető trendje mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. IV.13 A Jelentésben felvázolt lehetséges megoldások Stern szerint a GDP 1%-át kéne évente a klímaváltozás csökkentésére fordítani, ami mintegy 300 Mrd dollár költséget jelentene globális szinten. Jóllehet ez nagy számnak tűnik, ám ha egy hosszú távon kifizetődő és előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen befektetésnek tekintjük, akkor könnyen belátható, hogy más járható út nincsen. Stern számításai alapján egyébként, ha ennek a pénznek a jelenértékét vesszük és kiszámítjuk, hogy az ezen ráfordítás nyomán megvalósuló törekvésekből realizált bevételt levonjuk az eredeti befektetés költségeiből, akkor még mindig marad 2,5 Mrd dollárnyi tiszta profit. De ennek megvalósulásához természetesen elengedhetetlen a fejlett országok legmagasabb szintű együttműködése. A Stern-jelentés alapján a

technológiák egy jól diverzifikált portfoliójának kialakítására van szükség a kibocsátások hosszú távú stabilizációjához, ugyanis így érhető el legalacsonyabb költségen az elhárítás, hiszen meglehetősen bizonytalan egyelőre, hogy mely technológiák bizonyulnak a legolcsóbbnak. A Jelentés továbbá megoldási lehetőségként említi a CO2-adók kivetését a legszennyezőbb ágazatokra nézve, mint a közlekedés és építőipar. Ilyen jellegű adók bevezetésére egyébként már van példa: Norvégia már évekkel ezelőtt bevezette az olaj- és gáziparban. A norvég környezetvédelmi miniszter elmondása alapján ez a lépés hosszú távon segített megőrizni az iparág versenyképességét, mert lehetővé tette, hogy az egyes vállalatok idejében alkalmazkodjanak a megváltozott viszonyokhoz.8 Franciaországban 2010-ben tervezik bevezetni a fosszilis energiahordozókat, földgázt és szént felhasználó vállalatokra a szénadót, így

sarkallván a fogyasztókat energiatakarékosabb felhasználásra. 8 Internet, http://index.hu/kulfold//solheim4514/ 28 http://www.doksihu Stern emellett szigorúbb energiahatékonysági feltételeket szabna az építőipar számára, hiszen ez a szektor felelős az energiaszektor kibocsátásának 60%-áért. Ezzel egyidejűleg a környezetvédelmi katasztrófákkal szemben ellenállóbb épületeket és infrastruktúra kiépítését szorgalmazza. Ehhez az engedélyezési rendszer keretfeltételeit kellene felülvizsgálni. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy a szén-dioxid kibocsátás vállalatonkénti bontásban pontosan mérhető lehessen, így lehetőség nyílna arra, hogy a kibocsátási plafon feletti mértékben szennyező vállalatokra bírságot rójanak ki, valamint az alatta teljesítőket valamilyen módon kompenzálják, ezzel is serkentve a kibocsátás csökkentési erőfeszítéseket. Végül pedig hangsúlyozza egy olyan globális emissziós piac

kialakítását, ahol a kibocsátási egységeket adják-veszik a részt vevő országok. Erre már a jelentés megjelenése óta számos példát láthattunk, a későbbiek során dolgozatomban részletesen foglalkozom a témával. 29 http://www.doksihu IV.2 A társadalmilag felelős befektetések A következőkben olyan befektetési lehetőségeket mutatok be, melyek messze túlmutatnak a hagyományos befektetői szempontokon, azzal, hogy működésükbe beemelik a fentiekben részletezett fenntarthatósági elveket. Ezek után pedig példaként külön kitérek a klímaváltozási alapok működésére, melyek kiválóan alkalmas eszközök arra, hogy közvetett módon elősegítsék az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. IV.21 A befektetői szempontok A hagyományos befektetési döntések meghozatalakor klasszikusan három szempont játszik szerepet: a likviditás, a biztonság és az elérhető hozam. A likviditás azt jelenti, hogy mennyire könnyen hozzáférhető a

pénzünk készpénz formájában, a biztonság annak a valószínűségét mutatja meg, hogy nem veszik el a befektetés értéke és teljesül az ígért hozam, az elérhető hozam pedig a pénz rendelkezésre bocsátása után fizetett díj, azaz a kamat ill. osztalék Jó befektetésről akkor van szó, amikor ez a három tényező a befektető egyéni elvárásaival összhangban optimális súllyal szerepel a befektetésben. Ez persze csak elméletben van így, hiszen a gyakorlatban nem létezik olyan befektetés, amely nem visel semmilyen kockázatot, ugyanakkor könnyű hozzáférhetőséget és magas hozamot biztosít. Azt jelenti ez tehát, hogy a befektetőknek mindenképpen kompromisszumot kell kötniük. Ha magas hozamot szeretnének realizálni, akkor vállalniuk kell az azzal járó nagyobb kockázati faktort és nehezebb hozzáférhetőséget is. Fordítva pedig, ha inkább a likviditás és biztonság a fő szempont, akkor be kell érniük egy alacsonyabb hozamú

befektetéssel. Ennek a döntési modellnek az az előnye, hogy rendkívül könnyen átlátható, hiszen meglehetősen leegyszerűsíti a döntési folyamatokat. Ebben az esetben azonban pusztán tiszta gazdasági haszonnal számolnak a befektetők és nem ejtettünk szót az egyes befektetések esetleges társadalmi/etikai/környezeti hatásairól. Ugyanis minden esetben, amikor a befektetők az egyes pénzügyi közvetítők rendelkezésére bocsátják pénzüket, attól a pillanattól kezdve már nem maguk a befektetők döntenek pénzük további útjáról mindaddig, amíg meg nem kapják a pénzükről való ideiglenes lemondásukért járó jutalmat, a kamatot. Sok esetben tehát a pénz eredeti tulajdonosa egyáltalán nem is tudja, hogy 30 http://www.doksihu pénze milyen területen dolgozik, milyen folyamatokat támogat azzal, hogy kölcsönadta azt és hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra/társadalomra/környezetre nézve. A kérdés tehát jogosan vetődik

fel, hogy vajon milyen áron akarjuk fialtatni a pénzüket? Ekkor jelenik meg a negyedik befektetési szempont: a pénz felhasználásának módja, azaz a befektetések etikai oldala. Amennyiben egy befektetőnek fontos ez a negyedik szempont is, akkor fel kell vennie egyfajta tudatos befektetői magatartást, ami alapján szándékosan olyan befektetési formát választ, amivel világnézetileg azonosulni tud. Ennek alapján pedig a mai befektetői trendeket figyelemmel kísérve elmondhatjuk, hogy egyre inkább előtérbe helyeződik a környezettudatos hozzáállás, mind az egyéni befektetők, mind pedig a vállalatok részéről. Különösen az utóbbi csoportra jellemző ez, hiszen számos állami támogatást, kedvezményt élvezhetnek, ha tevékenységükbe beemelik a fenntarthatósági szempontokat. IV.22 A negyedik szempont alkalmazása a gyakorlatban A pénzintézetek esetében azonban ez a gondolatmenet valamelyest paradoxnak hat, hiszen számukra nem a társadalmi

felelősségvállalás a meghatározó szempont, hiszen úgy tudja biztosítani folyamatos működését ill. betétesei részére a nekik járó kamatok, osztalékok összegeit, ha folyamatosan likvid módon működik. Ennek alapján pedig nem várható el tőlük a társadalmi felelősségvállalás/környezettudatosság magasabb szintű beépítése üzletpolitikájukba, hiszen jellemzően nem az ilyesfajta projektek kecsegtetnek magas profittal. Tehát a klasszikus pénzintézeti tevékenység során bármilyen olyan projekt finanszírozható, ami ezeknek az elveknek ellentmond, a pénz eredeti tulajdonosa úgysem fog értesülni a felhasználás módjáról. Vállalati oldalról vizsgálva a helyzetet pedig szintén az mondható el, hogy általában nyomonkövethetetlen, hogy az egyes cégek éppen milyen projektjeik finanszírozására használták eredménykimutatásukban/mérlegeikben az csak adott a összegeket, megtermelt hiszen jövedelmekről pénzügyi kapunk

információt, ezek a kimutatások a társadalmi/környezeti szempontokat ignorálják. Alapvető feszültség rejlik tehát a különböző vállalati projektek finanszírozási döntéseinél, hiszen a morális megfelelés sokkal tágabb fogalom, mint a legitimitás. Ez azt jelenti, hogy amit még a törvény megenged, az nem szükségszerűen elfogadható morális értelemben is. 31 http://www.doksihu Ismét előkerül az állandó probléma, hogy nincs kellő transzparencia, információáramlás, a betétesek nagyon gyakran egyáltalán nem is tudnak arról, hogy a pénzük hova kerül, milyen hatásokat idéz elő felhasználásuk. Egy tudatos befektetőnek viszont nem mindegy, hogy pénze morálisan/környezeti szempontból megkérdőjelezhető ügyleteket mozgat-e. Mivel a különböző vállalatokat tekinthetjük úgy, mint befektetési célpontokat, egy tudatos befektetőnek fontos kérdés, hogy az adott vállalat üzleti tevékenysége során mit tesz és hogyan teszi

azt. Ám ebben az esetben ismét felvetődik a már emlegetett probléma, hogy az etikai megítélés nagyon relatív, azaz az egyes befektetők egyéni értékrendjére van bízva, hogy milyen tevékenységeket kívánnak támogatni és melyekre mondanak nemet. Manapság azonban egyre növekvő nyomás nehezedik a vállalatokra, hogy társadalmilag felelős döntéseket hozzanak. A gazdasági környezetet ugyanis, amelyben a vállalatok tevékenykednek, nyílt rendszernek tekinthetjük: a vállalatok, a befektetők, a pénzügyi közvetítők mind kölcsönös kapcsolatban állnak egymással és az őket körülvevő társadalmi/környezeti rendszerrel is. Nem engedhető meg tehát, hogy bármelyik fél érdekei, kommunikációja, lépései egyoldalúvá váljanak. Azaz nem elég, ha a nyereségek csupán gazdasági oldalon realizálódnak, mert biztosítani kell, hogy mindeközben a társadalmi/környezeti érdekek sem sérülnek emiatt a kölcsönhatási viszony miatt, hiszen ha

ilyen eset állna fenn, a társadalom egyszerűen megvonná a támogatását, a gazdasági körforgás pedig léket kapna, és ha nincs input, nem termelődik output sem, ennek pedig az elsősorban a gazdasági haszonra hajtó pénzintézetek is kárát látnák. Jellemző példái az olyan vállalatoknak, melyek üzletmenetüket társadalmilag felelős döntésekre alapozzák, az ún. SRC-vállalatok (socially responsible companies) Az Európai Bizottság 2001-es definíciója alapján ezek olyan vállalatok, amelyek önkéntesen hozzájárulnak a jobb társadalom és tisztább környezet kialakításához, más szóval a fenntartható fejlődéshez, azaz figyelembe veszik a gazdasági szempontokon túl a társadalmi és ökológiai oldalt is. Az ilyen vállalatokba történő befektetés az előzőekben lefuttatott gondolatmenet alapján teljes mértékben tekinthető felelős befektetésnek, hiszen az ilyen befektetések a pusztán pénzügyi szempontokon túlmutatnak, előtérbe

kerül a társadalmi/környezeti oldal is, azaz ezeknél teljesül, hogy az egyéni érdekek mellett a társadalmi igények is beépülnek a befektetési döntési folyamatba. 32 http://www.doksihu IV.23 A felelős befektetések szűrése Ahogy a társadalmi elvárások, környezettudatosság, a fenntartható fejlődésre való törekvés, az egyéni érzékenység folyamatosan nő, a felelősség szintje is egyre növekszik mind a vállalatok oldaláról, mind pedig az egyéni befektetők részéről. A felelős befektetések alapvető ismérve, hogy javulást, a folytonos fejlődés képességét hordozzák magukban, emiatt állandóan újabb és újabb elvárásokhoz kell alkalmazkodniuk. A felelős befektető célja, hogy pénze szociális hasznot is hozzon, ezért a pénzügyi közvetítő feladata, hogy ügyfele pénzét ilyen módon kamatoztassa. Ezért az ilyen portfoliók kialakításánál az egyes vállalatok szűrési szempontjai eltérnek a hagyományos befektetői

stratégiáknál alkalmazottaktól. Az utóbbi esetben a különböző pénzügyi mutatószámok, jövedelmezőségi mutatók, ill. a piaci kapitalizáció alapján bírálják el a vállalatokat A felelős befektetések esetében mindezek kiegészülnek egy negyedik szemponttal, mégpedig a társadalmi/környezeti/etikai vetülettel. Kétféle módon szokás ezt a fajta szűrőt alkalmazni a vállalatokon: az egyik az ún. pozitív szűrés, a másik pedig a negatív A negatív szűrés során az olyan vállalatokat vagy akár egész iparágakat szűrik ki, melyek a tevékenységükkel a környezet/társadalom egészére nézve veszélyt jelenthetnek. Ezeket a cégeket ezzel ki is zárják a portfolióba kerülésből. Ezután a maradék vállalatokat a hagyományos módon, a pénzügyi mutatók alapján elemzik. Tehát ennél a módszernél a pénzügyi megfontolásokat megelőzi egy etikai felülvizsgálat. Ugyanakkor az is igaz, hogy bár megszűri a káros tevékenységűnek

ítélt vállalatokat, mégis passzívnak tekinthetjük ezt a módszert olyan értelemben, hogy annyit ugyan elér, hogy nem megy rossz helyre a pénz, de attól még más befektetők számára megvásárolhatók maradnak ezek a papírok. Az alapvető probléma ezzel a fajta szűrési metódussal a már emlegetett relativizmus, azaz hogy milyen tevékenységeket éreznek károsnak és morálisan elítélendőnek az egyes befektetők, az egyénenként változik. Tehát amit valaki kizár a portfoliójából, azt más úgyis megvásárolja, mert az ő szemében pl. a dohányipar nem feketelistás A pozitív szűrés esetében már nem egy ilyesfajta elkerülő magatartást látunk, hanem azt, hogy céltudatosan olyan vállalatokba fektetnek, amelyek kifejezetten hasznos tevékenységet végeznek a környezetre/társadalomra nézve. Jellemzően olyan vállalatok papírjai melyek megújuló erőforrásokra építik vállalati tevékenységüket. Ezekkel viszont az a probléma, hogy

meglehetősen kevés számú ilyen vállalat van és sokuk igen kicsi 33 http://www.doksihu méretű a piaci kapitalizáció szempontjából. Ennek alapján pedig rendkívül nehéz feladat jól diverzifikált portfoliót kialakítani ezekből a vállalatokból. Emiatt kiválóan járható út a klímaváltozási alapokba való befektetés, hiszen itt már olyan nagy cégek papírjai forognak, mint a szélenergia-iparágban vezető dán Vestas, vagy a napenergiával foglalkozó First Solar. IV.24 A hazai SRC-vállalatok Érdekes szempont megvizsgálni, hogy hazánkban mennyire tartják fontosnak a cégek, hogy üzleti politikájukba beemeljék a társadalmi felelősségvállalás egyes aspektusait. A GKI Gazdaságkutató Zrt. egy tavalyi felmérésében kiderítette, hogy a Magyarországon működő vállalkozások 54,2%-a költ ilyen jellegű célokra. A felmérésből azonban az is kiderül, hogy e vállalatok jelentős része csupán a hangzatosság kedvéért, vagy kénytelen

szükségszerűségből teszi ezt, nem pedig annak valódi haszna miatt. A kutatóintézet becslései szerint 2007-ben a 20 főnél többet foglalkoztató magyar vállalatok több mint 330 milliárd forintot költöttek el a társadalmi felelősségvállalás jegyében. Érdekes azonban megnézni, hogy ezek a vállalatok milyen motivációkból költöttek SRC-célokra, így milyen a viszonyulásuk az SRC-elvekhez. Ezt szemlélteti a következő ábra, mely a GKI klaszterelemzése alapján készült. 6. ábra – A hazai SRC-vállalatok motivációi A hazai SRC-vállalatok m e gos zlás a Tudatos SRCA példaképek; 5,8% stratégia; 13,6% "Minimál SRC"; 25,4% Jótékonysági SRCstratégia; 2,4% Környezetvédelmi motiváció; 8,2% Elvárásoknak megf elelő; 3,1% "Divat SRC"; 25,9% Üzleti szükségszerűség; A z SRC üzleti 2,2% előnyei; 13,5% Forrás: GKI, 2008 34 http://www.doksihu A grafikonról leolvasható, hogy az SRC-célokra költő vállalatok

több, mint fele vagy puszta kényszerűségből, vagy csupán divatból, vagy nagyon minimálisan ad ki ilyen jellegű célokra. Az jellemző ezekre a vállalatokra, hogy a PR-stratégiájukban és marketingjükben hangsúlyozzák ugyan ezeket a célokat, de a számok tükrében mást mondhatunk el róluk, hiszen e három klaszter éves nettó árbevétele 24,6 milliárd forint volt 2007-ben, ennek az összegnek viszont még az egy százalékát sem éri el az SRC-célokra kiadott ráfordításaik. Ezek a vállalatok túlnyomórészt a szállítmányozás, távközlés, posta, valamint a 250 fő alatti pénzügyi tevékenységet, ingatlanügyeket és gazdasági szolgáltatásokat végző szektorokban találhatóak. Az SRC előnyeit nem marketing, hanem üzleti célból hasznosító cégek is szép megoszlással szerepelnek az elemzésben, ők 13,5%ot tesznek ki. Ők fajlagosan az árbevétel közel 1,5%-át költik ilyen célokra Ezek a cégek főként a 250 fő alatti

mezőgazdasági, az 1000 fő feletti vendéglátóipari, idegenforgalmi és a 250-999 fő közötti oktatási, egészségügyi tevékenységet kifejtő vállalati szektorban találhatóak. Összesen 5,5%-ot tesznek ki azok a cégek, melyek valamilyen adományozói, jótékonysági célokból kifolyólag vállalják fel az SRC-elveket. Ők átlagosan az árbevételük egy százalékát fordítják SRC-célokra, melyet profiljuktól függően az oktatás, a képzés, a kultúra és a sport területén költenek el, illetve a hátrányos helyzetben lévők, rászorulók megsegítésére és az esélyegyenlőség támogatására fordítanak. Éves nettó átlagos árbevételük összesen 8,8 milliárd forint volt 2007-ben. Jellemzően a 250-999 fő közötti kereskedelmi, pénzügyi és ingatlanügyi cégek találhatóak e két klaszterben. A fennmaradó három klaszter vállalatai összesen 27,6%-ot tesznek ki, átlagos nettó árbevételük pedig összesen 9 milliárd forint volt

2007-ben. Ezek a vállalatok általában az átlagnál jóval többet költenek SRC-célokra és tudatos SRC-üzletpolitikájukba beemelik a környzeti, fenntarthatósági elveket. E klaszterek vállalkozásai nagy arányban szerepelnek az 50-249 fő közötti oktatási, egészségügyi és építőipari szolgáltatásokat végző cégek körében, valamint a 250 fő feletti pénzügyi- és ingatlantevékenységet folytató vállalatok soraiban és az idegenforgalmi szektorban. IV.25 A felelős befektetésekről összefoglalóan Az eddigiek alapján tehát a felelős befektetések portfoliószűrési metódusát egy hármas szűrőrendszerben foglalhatjuk össze: 35 http://www.doksihu 1. Etikai értékek Annak a kérdéskörnek a taglalása, hogy az adott befektetés összeegyeztethető-e a befektető etikai meggyőződésével. Ennek során egyes befektetési lehetőségeket elkerül, más folyamatokat pedig erősít. Olyanokat, melyeket morálisan alkalmasnak talál arra, hogy

saját tőkéjével hozzájáruljon. 2. Pénzügyi értékek Ezáltal bizonyos kockázatok kiszűrhetőek, mint pl. a környezetszennyezésből adódó büntetések. Az ilyenek eleve ignorálhatókká válnak, hiszen egy felelős befektetésnél nem is jöhet szóba semmiféle környezetre káros tevékenység támogatása. 2. Társadalmi hatás Az ilyen befektetéseknél nő a transzparencia, az emberek tudhatják, hogy milyen célra használják majd pénzüket, ezáltal tudatában lehetnek annak, hogy milyen folyamatokat támogatnak, tehát nőhet bennük a befektetésre való hajlandóság. Az ilyesfajta felelős befektetési lehetőségek fejlődése is a hagyományos közgazdasági alapokon nyugodva a kereslet-kínálati tényezők függvényében alakul. Ez azt jelenti, hogy ha a fogyasztói igény megjelenik az ilyen lehetőségek iránt, az keresletet generál. Ennek következményeként a pénzügyi közvetítők elkezdik egyre jobban felismerni az üzleti lehetőségeket,

melyeket ki tudnak aknázni, azaz egyre több ilyet fognak kínálni. Az igények pedig megvannak, sőt egyre jobban jelentkeznek a társadalom részéről, köszönhetően az egyre erőteljesebb tudatosságnak, amivel az emberek hozzáállnak a környezettel kapcsolatos kérdéseknek. Fontossá kezd válni a fenntarthatóság köznapi szinten való alkalmazása, tehát a társadalom egyre hajlandóbb többet tenni az élhetőbb környezetért. Ennek alapján teljesen racionális és logikus lépés erősíteni a felelős befektetői gondolkodást, amely pénzével a megfelelő folyamatokat hajlandó támogatni, nem keveset segítve ezzel a fenntarthatósági elvek megfelelőbb alkalmazásában. 36 http://www.doksihu IV.3 A klímaváltozási alapok mint felelős befektetések IV.31 Mik azok a klímaváltozási alapok? Ha teoretikusan figyelmen kívül hagyjuk az idáig részletezett éghajlatváltozással járó veszélyeket és az azokkal járó összetett és költséges

pénzügyi kihatásokat, és csupán arra összpontosítunk, hogy hogyan találhatunk ezek helyett hétköznapi ötleteket arra, hogy miként lehet pénzt csinálni a bolygó felmelegedéséből, akkor kézenfekvő megoldásnak kínálkoznak erre a klímaváltozási befektetési alapok. A globális felmelegedésre koncentráló befektetések messze túlmutatnak a puszta “egzotikus” érdekességeken. Egyre több intézményi befektető és vagyonos magánszemély bízza meg tanácsadóit, hogy minősítsenek vállalatokat aszerint, hogy mekkora hasznot húzhatnak az egyes energiahordozók drágulásából, a szabályok szigorodásából és a természetes világ különféle változásaiból, mint például az ivóvízhiány, a tengerszintemelkedés, vagy az időjárás kaotikussá válása. Az ezekkel kapcsolatos szakértői előrejelzések természetesen befolyásolják az egyes vállalatok minősítéseit. A tisztán a megújuló energiára koncentráló társaságok papírjai

2007-ben csillagászati összegeket produkáltak és 2008-ban is hasonló tendencia volt megfigyelhető ezeknek a részvényeknek az esetében. Sőt míg a befektetői világ a gazdasági recesszió idején megmegtorpant és a korábban benchmark-indexként szolgáló tőzsdei indexek a hagyományos befektetési instrumentumok tekintetében csúfos hanyatlásokat szenvedtek el az év során, addig a megújuló erőforrásokkal operáló vállalatokat tömörítő alapokra koncentráló indexek szárnyaltak. A különbség a hagyományos és ebben a felfutóban lévő értékpapírpiac között az, hogy a klímaváltozási stratégiák sokkal szélesebb merítésből válogatnak: a spektrum az alternatív energiaforrásokat kihasználó kisebb cégektől a globális konglomerátumokig terjed. E választék nagyságából adódóan az aktívan kezelt alapoknak komoly lehetőségei vannak. 37 http://www.doksihu IV.32 A klímaváltozási alapok pénzügyi szereplése Az előbbi

állítás helytállóságát tanúsítja az HSBC által bevezetett Global Climate Change Benchmark Index is, amely 3000 kis-, közepes és nagyvállalatot foglal magában 34 országból (ezen belül 11 feltörekvőből). 2004-es kibocsátása óta 125%-os hozamot produkált, ami több mint kétszerese az MSCI World Index 55%-os hozamának ugyanebben a periódusban mérve, ami azért jelentős, mert az MSCI (Morgan Stanley Capital Investment) index az iparilag legfejlettebb országokban tevékenykedő befektetési alapokat tömöríti, s alapvető mérceként (benchmark index) szokták alkalmazni más befektetési alapok indexeinek elemzésekor. Az a tény tehát, hogy ekkora hozamot produkált a klímaváltozásba invesztálva a bank, azt mutatja, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a befektetők részéről az alternatív energiaforrások iránt és ezzel kapcsolatosan azok a cégek kapnak egyre nagyobb figyelmet, amelyeknek a megújuló energiaforrások a fő profilja. Az HSBC 2008

novemberében elindított egy európai alapot, amely az indexen belül 60 társaságra fókuszál és ígéretek vannak egy hasonló alap indítására az amerikai befektetők számára is. Nála is gyorsabb volt viszont a Deutsche Bank, amely már 2007 februárjában létrehozta DWS Klimawandel nevű alapját, amely az indulása óta 10,14%-kal emelkedett, s novembertől amerikai változata is működik DWS Climate Change Fund néven. 7. ábra – HSBC vs MSCI index Forrás: HSBC 38 http://www.doksihu IV.33 A cégek, amelyeket ezek az alapok magukban foglalnak Az iparág gyors növekedését jól példázzák az olyan vállalatok, mint a First Solar, napenergiával foglalkozó amerikai cég teljesítménye, amely tavaly az utolsó negyedévben több mint 200 millió dolláros árbevételt ért el, az egy évvel korábbi négyszeresét, a vállalat nettó nyeresége ugyanebben az időszakban 62,9 millió dollárra nőtt, vagyis csaknem megnyolcszorozódott. A világ vezető

szélturbinagyártója, a dán Vestas pedig tavaly 2006hoz képest több mint két és félszeresére, 291 millió euróra növelte a nyereségét A tisztán megújulókra építő vállalatokon kívül olyanok is a palettára kerültek, melyeknek ugyan nem ilyen irányú a fő tevékenységük, de van olyan terület üzletmenetük során, amelyen keresztül ők is szintén profitálnak a klímaváltozásból, mint például a Toyota, aki a hagyományos autógyártási tevékenysége mellett újabban ún. Prius környezetkímélő autókat is kezdett piacra dobni. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a cégeknek az esetében nem valószínű, hogy a hagyományos gyártás helyét átveszik majd az alternatív technológiák, hiszen profit szempontjából nem képesek versenybe szállni a konvencionális piaccal, mégis a cégek manapság egyre fontosabbnak érzik valamilyen formában az arculatukba beépíteni a környezettudatosságot, az SRC-elveket, tehát ilyen módon ezek stabil

üzletrészeknek tekinthetőek, amiből érdemes a tőkepiacon is profitot realizálni. IV.34 Kockázatok és azok kivédése Mindenképpen szót kell ejteni a zöldbefektetések hátrányairól is. Az egyik az, hogy ezek jellemzően hosszú távú befektetések, így valószínűleg nem hoznak hamar bevételt. Ráadásul nagy kockázatot is jelentenek, mivel a zöldvállalatok fennmaradása jelentősen függ az állami támogatásoktól. De mivel az erre szóló ígérvények megvannak (különösen kutatási-fejlesztési területen), így komoly bevétellel járhat egy-egy befektetés. Ezt támasztja alá, hogy e cégek részvényeinek ára egy év alatt látványosan megsokszorozódott a tőzsdén. Emellett a hazai befektetők szempontjából több alap esetében fennmarad egy folyamatos devizakockázat, hiszen eszközeiket túlnyomórészt euróban tartják nyilván, ez azonban a diverzifikáció miatt nem egy egyszeri (pl. euró-dollár) kockázat, hanem egy szélesebb értelemben

vett devizakockázat, amelyet az adott alap nem feltétlenül fedez, azaz az egy 39 http://www.doksihu diverzifikált devizapozícióként is felfogható, amelynek hozama a devizaelmozdulás és a részvénypiaci hozamok függvénye. A kockázatok kivédése érdekében a Magyarországon eddig indított ökoalapok nagyobb része tőkevédett befektetés. IV.35 A magyarországi zöldalapok Mostanáig itthon csak néhány bank indított ilyen jellegű befektetési lehetőségeket. Elsőként az Aegon vezette be az Aegon Climate Change nevű alapját 2007 közepén, majd decemberben a CIB dobta piacra tőkevédett alternatív alapját, őket pedig az OTP követte 2008 januárjában. Ezt követően az MKB rukkolt elő Zöld Bolygó elnevezésű alapjával júniusban, majd pedig októberben a K&H Alapkezelő is bevezette a piacra ökoalapját. Ezek a zöldalapok olyan cégek papírjaiba invesztálnak, amelyeknek a profit mellett fontos szempont a környezetvédelem. Ezek a

vállalatok jellemzően alternatív energiával, a Föld vízkészletének védelmével foglalkoznak, illetve a klímaharcban aktívan részt vesznek. Napjainkban egyre jellemzőbb, hogy az ilyen technológiák kidolgozása iránt nő a kereslet, így egyre többen fektetik pénzüket az ezzel foglalkozó cégekbe, amelyeknek pedig jól jön a tőke. Az alapok tehát olyan vállalatok részvényeit kezelik, amelyek bevételének legalább 50%-a környezettudatos tevékenységből származik. A hazai zöldalapok pedig kivétel nélkül külföldi cégek papírjait kezelik, ilyen például a szélturbinák gyártásával foglalkozó dán Vestas, illetve a környezetbarát technikákat kifejlesztő Siemens vagy a General Electric. Az egyetlen hazai zöld vállalat, melyet bevezettek a Budapesti Értéktőzsdére, a napelemgyártással foglalkozó Genesis Energy. Annak mérésére, hogy az egyes vállalatok mennyire profitálhatnak a klímaváltozásból, a Deutsche Bank Asset Management

két nagy kategóriába sorolja a lehetőségeket: az enyhítés és az alkalmazkodás módszertanára. 1. Az enyhítés vállalatai Jellemzők: E kosárba olyan termékek és szolgáltatások tartoznak, amelyek az energiafogyasztás csökkentésével vagy a “tiszta” energia felhasználásával mérséklik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Éppen ezért e cégek profilja jól beleilleszkedik a nemzetközi 40 http://www.doksihu mitigációs erőfeszítések összességébe. A klímaváltozási alapokban és indexekben ezért szerepel olyan sok olyan cég, amelyek a megújuló energiára szakosodtak. Példák: A DWS Climate Change Fund által kiszemelt vállalatok körében a 2007-es évi szeptemberi állás szerint a top tízben kilenc olyan volt, amely vagy tiszta energiát állít elő, vagy segít a fosszilis energiaforrások megőrzésében: az LDK Solar, a SolarWorld, az Umicore és a First Solar (napenergia), az Acconia Energia és a Gamese (szélenergia),

az ABB és az Emerson Electric (hatékonyabb villamosáram-felhasználás), végül pedig a Tanfield Group (villanymeghajtású járművek). 2. Az alkalmazkodást választó cégek Jellemzők: Ebben a csoportban olyan megoldások találhatók, amelyek révén a világ alkalmazkodni tud a változó éghajlathoz. Ennél fogva ezek a vállalatok leginkább a korábban ismertetett adaptációs elvek alapján működnek. E kategóriába tehát olyan egzotikus ágazatok képviselői is bekerülhettek rejtett értékeikkel, amelyek nem kimondottan “zöldek”. Példák: A DWS bevásárolt például a száraz térségek vízellátásnak javításával foglalkozó Veolia Environmentbe, de szakértők szerint hasonlóan erőteljes növekedés várható az ausztrál Leighton Holdingstól, amely a tengervizet ivóvízzé alakító üzemeket épít. Az alkalmazkodás-csoporton belül a legjobb lehetőségek gyakran olcsóbbak az enyhítési kategória részvényeinél, így félő, hogy a

befektetők inkább ezeket részesítik előnyben, ezzel pedig nem érnek el valódi ÜHG-kibocsátás csökkenést. Könnyen belátható az eddigiek alapján, hogy a széles merítésű klímaváltozási befektetési alapok egyik előnye, hogy megosztják forrásaikat a legkülönfélébb méretű, a fejlett és a feltörekvő piacokat egyaránt képviselő társaságok között. Egy ilyen jól diverzifikált portfolió követése roppant kiterjedt hozzáértést igényel az energetika, a technológia és az országhatárokon átnyúló piacok terén. Mindezek mellett pedig a különféle szabályozási változások, az olajárak és az árupiaci hozamok alakulása is szintén ronthatják a klímaváltozási hozamokat. Összességében tehát noha a globális felmelegedés olyan hosszútávon szép hozamokkal kecsegtető üzletnek látszik is, aminek bekövetkezése biztos, a különböző részvénypiaci kockázatokkal azért számolniuk kell a befektetőknek. 41 http://www.doksihu

IV.36 Klímaváltozási alapok a likviditási válságban Érdemes megvizsgálni, hogy vajon a jelen gazdasági válságban mennyire célszerű ezen alapokba fektetni. Ebben az időszakban ugyanis számos nagy befektetési bank szenvedett el jelentős anyagi károkat, sok ügyfelüket veszítették el ezek a bankok, mert az emberek vonakodtak a pénzüket bármibe is fektetni, így ilyen alapon talán ésszerűtlennek tűnhet bármiről is azt állítani, hogy érdemes abba invesztálni a pénzünket, még ha egy olyan felfutóban lévő iparágról is van szó, mint a klímaváltozási alapok. Nem szorul különösebb magyarázatra a tény, hogy az olyan negatív hírek hatására, mint hogy a legnagyobb befektetési bankok sorra dőltek be az elmúlt év során (gondoljunk csak a Lehman Brothers bukására), vagy hogy milyen arányú veszteségleírásokkal kellett számolniuk a még talpon maradtaknak, egy kollektív negatív kép alakult ki a befektetőkben ezekről a

pénzintézetekről. Ezzel tehát egyre hiteltelenebbekké váltak éppen azoknak a szemében, akiknek a befektetett pénzéből származik szokásos profitjuk számottevő hányada, így tehát nem is voltak túl népszerűek a banki papírok az elmúlt év második felében és joggal vetődik fel a kétség, hogy vajon a jövőben mi a garancia arra, hogy ezek a megtépázott hírnevű bankok jó táptalajt biztosítanak majd a beléjük fektetett összegeknek. Ennek ellenére ezen intézmények vezetői arra buzdítják befektetőiket, hogy ne vonakodjanak rájuk bízni megtakarított pénzüket. Azzal érvelnek, hogy ez éppen egy olyan időszak, amikor lehetőség nyílik arra, hogy merészet lépjenek azzal, hogy továbbra is oda invesztálják a pénzüket, mert noha a mostani válságos helyzet valóban nem kecsegtet sok jóval, mégis ezek a befektetések szép hozamokkal fognak megtérülni 3-4 éven belül. A hazai ökoalapok azonban annyira újkeletűek még, hogy nem

beszélhetünk ilyen időtávú hozamsorokról, hiszen a legelső ilyen alapot is csak 2007 közepén hozta létre az Aegon Alapkezelő Zrt, mely bevezetése óta befektetési állományának piaci értékét megduplázta ez év júliusára, s a papír egy éves hozama 17,85% volt. Jobban szerepelt a legifjabb K&H a 24,78%-os éves hozamával, s talán nem meglepő módon a legmagasabb hozamot az OTP klímaváltozási alapja biztosította 25,89%-os éves hozammal. A CIB és az MKB ökoalapjai 42 http://www.doksihu ennél csekélyebb, 7,02, ill. 4,9%-os mértékű egyéves hozamot biztosítottak befektetőik számára.9 IV.37 Konklúziók Összességében tehát továbbra is az mondható el, hogy érdemes ezeknek az instrumentumoknak egyre nagyobb figyelmet szentelni, mert látható, hogy pozitív hasznot hajtanak befektetőik számára. És noha a feltörekvő piacokba, különösen az ázsiai vállalatokba fektető alapok jelenleg magasabb hozamokat érnek el – ami az

elkövetkezendő 5-10 évben még kétségtelenül jó üzlet lesz – megéri már most elkezdeni befektetni az ökovállalatokba is, hiszen a klímaváltozás nagyon is aktuális problémájának leküzdésében tevékenykedő cégek ezek, melyek szép profitot érnek el ezáltal, s fognak is a jövőben, figyelembe véve, hogy a politikai nyomás is egyre nagyobb a károsanyag kibocsátás csökkentések és a megújuló energiaforrások egyre fokozottabb használatának tekintetében. A feltörekvő piacok pedig ezzel ellentétben a fokozott ipari tevékenységükkel érnek el igen magas profitot, ám éppen ez az a terület, ahonnan az állami döntéshozók fokozatosan kivonják forrásaikat és átcsoportosítják azokat a megújulókba. IV.4 További pénz-és tőkepiaci eszközök IV.41 Nemzetközi jogszabályi háttér: az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv Az 1995. évi LXXXII törvénnyel kihirdetett ENSZ Éghajlatváltozási

Keretegyezmény értelmében az 1972-es Stockholmi Konferencián, az 1985-ös Bécsi Jegyzőkönyvben és az 1987-es Montreali Jegyzőkönyvben foglaltakat megerősítve az aláíró államok megegyeztek abban, hogy az ÜHG-gázok kibocsátásának legnagyobb része a fejlett országokból ered, s hogy ehhez képest az egy főre jutó emisszió a fejlődő országokban még mindig alacsonynak mondható; ugyanakkor elismerték, hogy e gázok kibocsátása vélhetően tovább fog nőni az egyes országok társadalmi és fejlődési igényeik kielégítése érdekében. Az Egyezményben a felek elismerték, hogy noha megannyi – elsősorban 9 Forrás: Bamosz hivatalos honlapja 43 http://www.doksihu fejlődő – ország gazdasági teljesítménye kiváltképpen függ a fosszilis tüzelőanyagok termelésétől, szükséges annak felismerése és tudatosítása, hogy ezek károsanyagkibocsátása nagymértékben hozzájárul az üvegházhatás erősödéséhez. A részt vevő

országok tehát mérlegelvén azt, hogy minden országnak, kivált a fejlődőknek hozzá kell jutniuk a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges erőforrásokhoz, s ezt a fejlődést biztosítandó, szükséges az egyes országok energiafogyasztásának növekedése, megegyeztek abban, hogy ezt oly módon kívánják tenni, ami a legkevésbé terheli a környezetet további károsanyag-kibocsátással, ezért olyan új technológiák kidolgozását szorgalmazzák, amelyek ennek megfelelnek. A Kiotói Jegyzőkönyvet 1997 decemberében fogadták el, de a hosszúra nyúlt ratifikációs folyamatnak köszönhetően csak 2005 februárjában lépett ténylegesen életbe.10 A Jegyzőkönyv a nagyvonalú alapelvek lefektetésén túl már számos konkrétummal vitte tovább az ENSZ Keretegyezményben foglaltakat. Megnevezi azt a négy ÜHG-gázt (széndioxid, metán, dinitrogén-oxid és kén-hexafluorid) és két gázcsoportot (HFC-k és

PFC-k), melyekkel kapcsolatosan előirányozták a kibocsátás csökkentést. Ezen túl többek között szót ejt az ÜHG-gázokat kibocsátó ágazatok tekintetében a különféle pénzügyi ösztönzők, adó- és vámmentességek és támogatások csökkentésének, ill. megvonásának szükségességéről, valamint ezzel egyidejűleg e forrásoknak a környezetbarát, kibocsátáscsökkentő technológiák, eljárások felé való csoportosításának kívánatosságáról. A Jegyzőkönyv legjelentősebb pontja, amely az aláíró országok kibocsátás-csökkentéseivel szemben számszerű követelményeket fektet le. Ennek értelmében meghatározták, hogy a 2008-tól 2012-ig terjedő kötelezettségvállalási időszakban az ÜHG-gázok összesített kibocsátásainak az 1990. évi szinteknél legalább 5%-kal kell alacsonyabbnak lenniük Az egyéni korlátozások tekintetében figyelembe vették az egyes országok gazdasági teljesítőképességeit és ennek

tükrében tették meg vállalásaikat. Így kiemelt megkülönböztetésben részesítették azokat országokat, melyeknél az aláírás időpontjában még tartott a piacgazdaságra való áttérés folyamata. Ezért tehát ezeknek az államoknak (köztük Magyarország, Horvátország, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, stb.) nem az 1990-es évet kellett kibocsátási szintjük mérésének bázisévéül választani, hanem az 1985-87-ig tartó időszakot. Magyarország ennek megfelelően az ehhez az időszakhoz viszonyított 6%-os csökkentési kötelezettséget vállalt 2012-ig. 10 Magyarország 2002-ben ratifikálta a Jegyzőkönyvet. 44 http://www.doksihu Később, 2007 márciusában Brüsszelben az EU-tagországok hosszabb távú célokat fektettek le, így alkották meg a híres 3-szor 20-as célkitűzéseiket: 1. cél: 20%-os energiahatékonyság elérése 2020-ig 2. cél: 20%-os kibocsátás csökkentés 2020-ig 3. cél: 20%-os megújuló energia

felhasználás 2020-ig Ezen túl kinyilvánították további ÜHG-csökkentési szándékaikat is, mely szerint a már megállapított 20%-ot hajlandóak 30%-ra növelni, amennyiben e vállalásukkal egyetemben az USA és a gyorsan fejlődő, magas kibocsátási szintért felelős országok is hasonló követelményeket támasztanak saját vállalataikkal szemben. Noha ez a szám a tudós szakemberek véleménye szerint még mindig alacsonynak mondható, tekintve, hogy a klímaváltozás drámai következményeinek elkerülése érdekében e gázok akár 60-70%-os visszaszorítására lenne szükség, mégis jelentős megállapodásnak tekinthetjük a brüsszeli vállalást, hiszen az eredeti kiotói 5%-os célt ilyen módon igen jelentős mértékben írta felül egy reálisabb irány felé elmozdulva. A 20%-os csökkentési arány belső megoszlását az 59%-os Unión belüli és 41%-os EU-n kívüli, azaz CDM-projektek11 keretében határozták meg. IV.42 A magyar jogszabályi

háttér és a kiotói mechanizmusok megvalósítási gyakorlata Magyarországon a kiotói célok megvalósítását a 2007. évi LX törvényben megfogalmazott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) ill. Nemzeti Éghajlatváltozási Program keretrendszerében kívánják teljesíteni. Az ezekben foglalt kötelezettségvállalásokat első alkalommal a 2008-2025-ig terjedő időszakra dolgozták ki, s ötévente felülvizsgálják azokat. Pénzügyi szempontok alapján értékelve a NÉS megvalósításához szükséges projekteket, előreláthatólag három forrásból kívánják azokat finanszírozni. A legkézenfekvőbb, ugyanakkor legszerényebb keretet az éves költségvetések előirányzatai jelentik. A második forrás az ÚMFT-KEOP12 rendelkezésére álló 110 Mrd forintos keret 11 CDM: Clear Development Mechanism=tiszta fejlesztési mechanizmus. A CDM-projektek keretében az egyes iparilag fejlett országok a fejlődő térségekben finanszírozhatnak

zöldberuházásokat, amivel a globális kibocsátáscsökkentéshez járulnak hozzá. 12 Új Magyarország Fejlesztési Terv – Környezetvédelmi és Energetikai Operatív Program; az EU által biztosított támogatási keretösszeg a 2007-2013-ig terjedő időszakra vonatkozólag 45 http://www.doksihu pályázati úton való szétosztása, mely főként az önkormányzatok, intézmények, szervezetek, KKV-k megújuló-energia használatot, energiahatékonyságot fokozó beruházásait hivatott támogatni beruházásonként 20-30%-os mértékben. Az ebből a keretből kiosztott pályázati pénzekből eddig 3 projekt már befejeződött és további 411 van folyamatban. A harmadik NÉS-forrás pedig a 28,6 milliárd forintos keretet biztosító Zöld Beruházási Rendszer, melyről a későbbiek során bővebben írok majd. A törvény rendelkezik a kiotói egységek13 kereskedelmi rendszerének szabályozásáról olyan módon, hogy négy csoportot határoz meg ezen

belül: AAU: kibocsátható mennyiségi egység; a kibocsátható mennyiség alapján állapítja meg az értékesíthető jogokat. ERU: kibocsátás-csökkentési egység; a JI-projektek keretében megállapított vagyoni értékű jogok összessége. CER: igazolt kibocsátás-csökkentési egység; CDM-projekteken keresztül állapítja meg az eladható kvótákat. RMU: eltávolítási egység; az első kötelezettségvállalási időszakban (2008-2012) az ÜHGgázoknak a légkörből nyelő által történő eltávolítása esetén kiadott vagyoni értékű jogok. A törvény rendelkezik továbbá a kiotói mechanizmusok hazai gyakorlati alkalmazásairól, melyek közül a legérdekesebb lehetőség a kibocsátási jogokkal való kereskedés rendszere, amit a későbbiekben részletesen is elemzek. További alkalmazási lehetőségekként pedig az együttes végrehajtáson (JI) és a tiszta fejlesztési mechanizmuson (CDM) keresztül megvalósuló projekteket említi. Mind a három

mechanizmus ugyanazon az alapelven nyugszik, miszerint a kibocsátás csökkentést ott kell elvégezni, ahol a viszonylag legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredmény érhető el. Így támogatja az országhatárokon átnyúló kezdeményezéseket a kvótakereskedelem és CDM-projektek feltételeinek megteremtésével. A JI-projektek keretein belül valamely ország oly módon végez beruházásokat egy másik ország területén, mellyel ott ÜHG-kibocsátás csökkentést ér el. A CDM-projektek az együttes végrehajtástól abban térnek el, hogy a beruházó ország nem egy másik, Kiotót ratifikáló ország területén végzi a beruházásait, hanem egy olyanban, ahol ezt nem tették meg. A beruházó országok mindkét esetben jellemzően a fejlett ipari országok közül kerülnek ki, s tevékenységüket általában egy fejlődő állam területén 13 Kiotói egység: egy CO2-e-ről rendelkező vagyoni értékű jog 46 http://www.doksihu végzik. A

JI-projektek feltétele az addicionalitás, ami annyit tesz, hogy csak akkor hajtható végre ilyen jellegű beruházás, ha az a részes felek saját erőforrásaiból nem jöhetett volna létre. E két nemzetközi projektalapú beruházási rendszer abban különbözik a kvótakereskedelemtől, hogy ezekben az esetekben nem az emissziós jogok szétosztásáról van szó, hanem a már megvalósult projektek során elért kibocsátás csökkentések után jóváírt krediteket számolják el és írják jóvá, amit aztán az adott ország felhasználhat saját kötelezettségeinek teljesítéséhez, vagy kereskedhet velük a kvótapiacon. IV.43 A Zöld Beruházási Alapok rendszere Magyarországon hosszú ideig a megfelelési szempontok kizárólag az EU ETS14 kötelező emissziókorlátozási rendszerkövetelményének és csökkentési kötelezettségére szorítkoztak mind a hatósági szabályozás, mind a kibocsátási szektor tekintetében. Ebből kifolyólag a JI-projekteket

leszámítva 2007-ig semmilyen piaci alapon történő vagy a megtakarítások értékesítésére alkalmat adó önkéntes kibocsátás-csökkentési lehetőség nem volt ismeretes. Emiatt születhetett meg a GIS15 rendszere hazánkban, mely a 2008-2012-es kereskedelmi rendszerindítási kötelezettségnek megfelelve indult el 2007 decemberében, mely projektalapú pályázati struktúrája révén teszi lehetővé az emissziócsökkentés elszámolását. A Zöld Beruházási Rendszer célja azonban nem az önkéntes piac kialakításának az elősegítése, hanem a csökkentést megvalósító programok finanszírozása. Magyarország a Kiotói Jegyzőkönyv 17. cikkelyében szereplő nemzetközi kibocsátáskereskedelem révén kb 70-80 millió tonnányi AAU-felesleget16 értékesíthetne, ami az EUs kibocsátási hiány kb 8%-át teszi ki Viszont az EU tagállamai sok más fejlett országgal együtt megegyeztek abban, hogy nem fognak olyan AAU-kat vásárolni, melyekhez nem

kapcsolódik valódi kibocsátás-csökkentés. Ennek a problémának az áthidalására vezették be a Zöld Beruházási Alapokat azokban az országokban, melyek rendelkeznek értékesíthető AAU-kkal a 2008-2012-ig tartó kereskedési időszak alatt. Hazánkban 2007 december 11-én jelent meg a GIS-ről szóló 14 ETS: Emissions Trade System; az EU kibocsátás kereskedelmi rendszere GIS: Green Investment Scheme; Zöld Beruházási Rendszer 16 AAU: vagyoni értékű jog, mely egy CO2-egyenértéknek megfelelő ÜHG-gáz kibocsátásra jogosítja fel annak tulajdonosát 15 47 http://www.doksihu kormányrendelet, mely szabályozza a kiotói vagyon sorsát és a 2007. évi törvény LX Törvény végrehajtását.17 A 323/2007-es, Kiotói célokat meghirdető kormányrendelet szerint a magyarországi kiotói vagyon elköltése csekély összegű, képzési, kutatási-fejlesztési és regionális beruházási támogatás formájában valósulhat meg, mely visszatérítendő,

vissza nem térítendő és egyéb kifizetésű támogatás lehet.18 Egy jól működő zöld beruházási alap számottevő előnyökkel jár mind az AAU-k vásárlója, mind pedig azok eladója számára, hiszen ezzel a vásárló országok megfelelnek kiotói vállalásaiknak – ráadásul esetleg még alacsonyabb költségek befektetésével, mint ez hazai beruházásokkal történhetne –, az eladó ország pedig azon túl, hogy növeli saját bevételeit, azt olyan módon köteles elkölteni, hogy azzal az energiahatékonyságot és a klímaváltozás visszaszorítását segítse. A kvótakereskedelem tehát ilyen módon annak a kiotói alapelvnek a nyomán működik, mely szerint nem az a lényeges, hogy hol történik a kibocsátás, hanem hogy annak mértéke összességében csökkenjen. Emellett nem lebecsülendő, hogy a GIS kiválthat olyan esetlegesen rosszul alkalmazott szakpolitikákat, melyek a klímaváltozás tekintetében negatív közvéleménynek örvendenek,

ill. szót kell ejteni a jól alkalmazott ÜHG-kibocsátást elősegítő intézkedések járulékos hasznairól, mint az energiahatékonyság javulása, az energiafüggőség és az energiaköltségek csökkenése, munkahelyteremtés, korszerű technológiák alkalmazása. A GIS legfontosabb előnye, hogy jelenleg semmilyen nemzetközi szerződés vagy komoly szabályozás nem köti az egyes országokat, melyek bevezették őket – ellentétben a többi kiotói mechanizmussal, az együttes végrehajtással (JI – joint investments) és a tiszta fejlesztési mechanizmussal (CDM – clear development mechanism), amelyekre megannyi szabályozás vonatkozik. Szabad kezet ad tehát az AAU-kkal kereskedő kormányoknak, hogy milyen GIS-felépítést kívánnak alkalmazni hazájukban. Ez a hatalmas szabadsági fok és az előélet teljes hiánya adja a GIS-ek rendkívüli előnyét, ugyanakkor jelentős veszélyeket is rejt. Az előny abból adódik, hogy jelenleg szinte 17 18

Magyar Közlöny, 2007/172. Magyar Közlöny, 2007/172. 48 http://www.doksihu bármire, bármilyen konstrukcióban nyitott a rendszer, amit a két résztvevő ország elfogadhatónak tart. Olyan területeket is lehet vele esetleg támogatni, amelyeket eddig mostohán kezeltek, tehát például kimaradtak a JI, CDM, vagy egyéb intézkedések köréből, vagy eddig csak csekély mértékű támogatás jutott rájuk. A zöld beruházási alap sokféle formát ölthet és mivel a szerkezet felépítésére vonatkozó döntések meghatározzák a támogatható területeket, valamint a támogatás hatékonyságát is a különböző területeken, ezeknek a döntéseknek az átgondolása alapvető. A GIS során előírt kötelező „zöldítésnek” alapvetően kétféle módja ismeretes: a „kemény zöldítés”, amikor hitelesített kibocsátás-csökkentést kell tudni felmutatniuk a beruházóknak, vagy a „puha zöldítés”, amikor ez nem kötelező, illetve létezik

még ezek kombinációja. A zöldítés módja, intenzitása hatással van az AAU-egységek piaci árára is Politikája szerint a GIS projekt- vagy szakpolitikai alapú lehet, fentről lefelé indított programokkal, lentről felfelé induló kezdeményezésekkel, vagy ezek kombinációjával. Az Alapba befolyó tőke allokációja történhet kibocsátás-csökkentésre kiírt alapok, kedvező kamatú hitelek, ezek kombinációi, hitelgaranciák és tőkeinjekciók segítségével. A kedvezményezettek köre a cégektől és civil szervezetektől kezdve, központi és helyi hatóságokon keresztül egészen a magánemberekig terjedhet. Időben pedig lehet rövidtávú, azaz 2012-ig tartó, vagy hosszabb távú, azaz a 2012-vel induló új kereskedési időszakot célzó.19 Kérdés azonban, hogy a korábbi ígérvényeknek megfelelően valóban tovább lesznek-e örökíthetőek az el nem adott AAU-mennyiségek. Tekintve, hogy erről a döntést a kiotói célokat megújítani

hivatott 2009-es decemberi koppenhágai konferencián születik majd várhatóan döntés, addig javasolt inkább az elővigyázatosság a hosszútávra való tervezgetés tekintetében. IV.44 A nemzetközi és a magyar kvótakereskedelem, valamint az azt befolyásoló árképzési tényezők Az EU-tagországok nemzetközi emissziókereskedelmi feltételeit a már említett EU ETS rendszere biztosítja. Az Európai Uniós emissziókereskedelem 2008-ban vette kezdetét, az előtte lévő időszakban a tagországoknak rendelkezniük kellett a vállalataik számára 19 Ürge-Vorsatz-Kovacsics-Novikova, 2007 49 http://www.doksihu szétosztható kibocsátási egységek kiosztási módjáról. A tagállamoknak ezért 2004-ben allokációs tervet kellett benyújtaniuk az Európai Bizottság számára, melyben megállapították az allokálható összkvóta mennyiségét és annak kiosztási módját. Nem nehéz belátni, hogy a vállalati összköltséget és makroszinten az

össztársadalmi költséget nagymértékben befolyásolja, hogy erre a kormány milyen módszert választ. Magyarországon a 66/2006-os Nemzeti Kiosztási Tervről szóló kormányrendelet szól a kibocsátási egységek szétosztási elveiről, melyben három módot határoztak meg erre: 1. A kibocsátási egységek árverésen keresztüli értékesítése a vállalatok számára 2. A kvóták ingyenes szétosztásával 3. Kiigazítás útján, mely szintén ingyenes rendelkezésre bocsátást jelent, ám ebben az esetben tekintetbe veszik az adott vállalatok gazdasági teljesítményét is. Ez utóbbival az volt a probléma, hogy nem ösztönözte a vállalatokat valódi kibocsátás csökkentésre, hiszen a nagyobb teljesítőképesség nagyobb energiafelhasználást, így több kibocsátást is eredményez. Ezzel szemben a szétosztás során lehetőség nyílik arra, hogy az egyes vállalatok a számukra kedvező mennyiséget ki tudják lobbizni. Mindez pedig úgy zajlik, hogy a

nemzeti kereskedelmi rendszerek során előírják a vállalatok számára az őket illető emissziókibocsátási plafonokat és aztán az ebből adódó differenciával, vagy többlettel kereskedhetnek. Éppen emiatt a megállapított plafon miatt lehetett, hogy Magyarországon ezeket a kibocsátási egységeket 97,5%-ban ingyenesen osztották szét, a fennmaradó hányadot pedig aukció útján értékesítették, hiszen ezáltal a kevesebbet szennyező vállalatoknak nem kellett plusz költségeket fizetniük. Ezt követően pedig megkezdődhetett a nemzetközi kibocsátás kereskedelem. Ilyen módon tavaly a Kiotói Egyezmény előírásai alapján összesen 36 millió egységnyi kvóta cserélt gazdát, idén év végéig pedig várhatóan 150 millió egységet értékesítenek, ennek csaknem feléről már meg is születtek a megállapodások.20 Ebből világosan látszik az iparág felfutó trendje, kívánatos lenne tehát annak olyan módon való támogatása, hogy az idén

decemberben esedékes Koppenhágai Klímaváltozási Konferencián lehetővé teszik a megmaradt kvóták értékesítési jogainak átmenekítését a következő kereskedési időszakra. 20 Internet, http:// index.hu/belfold/paradicsom/2009/04/10/beindult a versenges/ 50 http://www.doksihu Egyrészt azért volna ez célszerű lépés, mert így a volt szocialista országok túladhatnának jelentős kibocsátás többletükön, másrészről pedig az iparilag fejlett országok egyértelmű szándékot tanúsítanak kvótavásárlásra, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ily módon képesek legyenek teljesíteni kiotói vállalásaikat. Így Japán, Spanyolország, Ausztria, Dánia és Olaszország is kinyilvánították már ilyen jellegű szándékaikat. Ez utóbbi négy ország egyébként kifejezetten az ukrán kvóták iránt érdeklődik, ami az országot meglehetősen komoly versenyelőnyhöz juttathatná többi kelet-közép-európai társával szemben. Kiotói nemzeti

vagyonnal tehát a szocialista keretek felbomlása következtében végbement ipari szerkezetátalakulásnak köszönhetően hazánk és a többi volt szocialista ország, illetve Oroszország és Ukrajna is rendelkezik. Ha ezek az országok idővel mind piacra dobnák értékesíthető AAU-vagyonukat, egy jól működő európai kereskedői piacon tudnának kereskedni velük. Ám az ehhez elengedhetetlen hiteles szabályozói háttér és áttekinthető rendszer kialakítása még várat magára, hiszen ez érintett országok különböző stádiumokban állnak a kérdéses területen. Magyarországnak eddig összesen 8,6 millió CO2-e kibocsátást sikerült értékesíteni Belgiumnak (2 milliót) és Spanyolországnak (6,6 millió), mellyel úttörőknek is számítottunk a témában, hiszen a világon mi értékesítettünk elsőként ilyen jellegű vagyont. Ezt a piaci előnyt azonban úgy tűnik, sajnos nem sikerült megtartanunk, elbukván így a Japánnal aláírt

szándéknyilatkozatban foglalt közel 100 millió AAU értékesítéséről szóló üzletet. Ezt a pénzt úgy tűnik, Ukrajna zsebelte be helyettünk, aki azóta egyéb eladásai révén meglehetősen jelentős összegeket tudott realizálni a kvótakereskedelemből. Fontos kérdés, hogy a nemzetközi piacon melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák a kibocsátási egységek árát. Mint azt az előzőek során láttuk, hazánk igen kedvező árat tudott elérni eddigi két kontraktusa során. Ez egyértelműen annak tudható be, hogy szerződésben kötelezte magát az ezáltal megvalósított kibocsátásokkal kapcsolatos mérhető adatok nyújtására. Ennek megfelelően Szlovákia pedig arra szolgáltat példát, hogy azzal, hogy nem tett ilyen jellegű kötelezettségvállalást, jóval alacsonyabb, 4-6 eurós egységáron tudta értékesíteni kvótáit.21 Az IETA egyébként meglehetősen aggályosnak nevezte az ilyen jellegű vállalások nélküli

üzletkötéseket, mondván, hogy ezzel a CO2piacot veszélyeztetik az ily módon kereskedők. Ezen túl természetesen piacot alakító 21 Magyarország 14-16 eurós egységárakon kötötte üzleteit. 51 http://www.doksihu tényező még a kereskedő országok mennyisége is. Magyarország értékesítéseikor versenytársak nem voltak még jelen a piacon, mi voltunk az elsők ebben. Azóta azonban a régióban számos más ország – így Ukrajna, Szlovákia és Csehország – is belépett a piacra, bővítve ezzel a kínálatot és korlátozva az árképzés rugalmasságát. Ukrajna és Oroszország rendelkezik egyébként a legnagyobb kiotói vagyonnal, így ha Oroszország is előbb-utóbb piacra lép, az ár drámai zuhanása várható. Az árak emelkedése egyedül abban az esetben volna lehetséges, ha Koppenhágában drasztikus megszorításokat vállalnának a fejlett országok a kibocsátásaikat illetően és a jelenlegi többletkvóták is átvihetőek lennének a

következő kereskedési időszakra. A nemzetközi emissziókereskedelemmel szemben aggályokat támasztók táborának fontos érve, hogy ezzel az országok többsége nem tudatos csökkentést visz véghez, hanem egy adott gazdasági és ipari helyzettel gazdálkodik. Hiszen így csupán a meghatározott kibocsátási plafon szintje alatti halmazban történnek belső elmozdulások. Ez persze nyilván elsősorban etikai oldalról állja meg a helyét, hiszen tény, hogy ha ez a lehetőség nem állna fenn, a szennyezési jogokat vásárló országok előbb-utóbb tényleges csökkentésekre kényszerülnének, ha meg akarnának felelni kiotói és az azt követő vállalásaiknak, mégis ez egy kiváló pénzügyi eszköznek bizonyult idáig. Ezért kívánatos lenne a jövőben is támogatni ezt a kereskedési formát, tekintve, hogy ilyen módon az aggregált szennyezési hányad nem nő, hiszen ha az egyik ország jobban szennyező tevékenységeket folytat, a másiknak

következésképpen alul kell teljesíteni a szennyezési limitet, hiszen így tudnak együttesen megfelelni a lefektetett követelményeknek és nem utolsósorban így lesznek képesek pénzt realizálni ebből a kvótákkal való kereskedés révén. Magyarország sajnos a régió többi országának piacra lépésével a kezdetben elért piacvezető szerepből fokozatosan kiszorult. A helyzetet pedig tovább súlyosbította az a tény, hogy hazánk önnön botor gazdaságpolitikai lépései miatt most úgy tűnik, meglehetősen jelentős bevételi forrásoktól vágta el magát azzal, hogy Japán szemében hiteltelenné vált a környezeti vállalásait illetően. Magyarország ugyanis eleve úgy tudott a kvótapiacra belépni, hogy az ún. Zöld Beruházási Rendszerre (ZBR) vonatkozó pályázati terveit előzetesen az ENSZ elé terjesztette, amiben felvázolta a kvótapénzek elköltésének intézményi kereteit, s ennek elfogadását követően kezdhetett el kereskedni. Hazánk

pedig éppen a ZBR-ben felvázolt koncepciója alapján volt képes egyedülállóan magas – 14-16 eurós – egységáron kibocsátási jogokat eladni, hiszen szerződésben vállalta, hogy az ebből 52 http://www.doksihu befolyt összegeket teljes egészében kizárólag klímavédelmi célokra fordítja majd, s az abból megvalósult projektek keretében elért kibocsátás-csökkentéseket független auditor cégek mérik majd és küldik meg a jelentést a vevő országok számára. S nem csak Japánnak, hanem első vevőnknek, Belgiumnak is, mint környezettudatos országnak, fontos szempont volt, hogy az eladó ország a befolyó pénzeit valóban pénzügyileg mérhető módon használja fel környezetkímélő és éghajlatváltozást visszaszorító intézkedések céljára, ezért hajlandó volt magasabb felárat fizetni a számára értékes többletkibocsátási jogokért. Jóllehet hazánk szerződésben kötelezte magát, hogy az ENSZ által már elfogadott ZBR-t

felállítja 2009 elején, a 2008-as szeptemberi értékesítéshez képest ez megannyi ígérgetést és halasztgatást követően csupán ez év augusztusában valósult meg. Emellett a KvVM ahelyett, hogy kötelezettségének eleget téve a teljes befolyt összeget (28,2 Mrd Ft) mind erre a célra fordította volna, ez év februárjában válságtartalék címén 20 Mrd-ot zárolt a kormány részére. Noha a minisztérium hangsúlyozta, hogy ez a lépés korántsem végleges és később ezt a hányadot is a meghatározott célra fogják fordítani, mindez már így is bőségesen elégnek bizonyult az egyébként igen komoly vásárlási szándékot (100 millió CO2-kvóta) tanúsító Japán számára, hogy elálljon a már aláírt szándéknyilatkozatától és új értékesítők után nézzen. Így tehát 40 milliót vásárolt Csehországtól, 30-at Ukrajnától, 25 milliót CDM-projektek keretében fog megvalósítani, további 5 millióról pedig még tárgyalnak, de vajmi

kevés az esély, hogy ezt Magyarországtól fogja megvenni. Tettét Magyarország megbízhatatlanságával indokolta, hivatkozván a tényszerű cselekvés hosszú ideig való halogatására. Ezzel hazánk azon túl, hogy mintegy 385 Mrd Ft-tól esett el, elvesztette piacvezető szerepét a régióban, ráadásul azzal, hogy Japán éppen szomszédos országainktól vásárolt AAU-kat, a piacot, s ezáltal a kínálatot is meglehetősen kibővítette, aminek egyenes következménye az eladható kvótának árának csökkenése. Tehát ha nyílik is lehetőség arra, hogy megmaradt kvótatöbbletünket átmenekítsük a következő kereskedési időszakra, Magyarországnak a jövőben várhatóan akkor sem lesz több esélye hasonlóan jó áron értékesíteni azt. IV.45 A Zöld Beruházási Rendszer és a Panel Program Magyarországon a 323/2007. kormányrendelet hirdette ki a Zöld Beruházási Rendszer majdani felállításáról szóló döntést. Azzal a céllal tette ezt a

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), hogy a kiotói vagyonból történő értékesítésből befolyó összegeket pályázati úton szétossza. A ZBR keretében a minisztérium kifejezetten a nem panel 53 http://www.doksihu lakóépületek, közintézmények energiahatékony átépítésére, korszerűsítésére írta ki a pályázati felhívást. A panelházak energia-megtakarítást eredményező felújítására elkülönített pénzek a Panel Program elnevezésű pályázat útján lettek kiosztva, melyet az Önkormányzati Minisztérium írt ki 2008-ban és közel 20 milliárd forintot biztosított budapesti és vidéki panelházak energiahatékonyságot fokozó beruházásaira. Mind a ZBR, mind a Panel Program vissza nem térítendő állami támogatás formájában határozta meg a források szétosztását. Az illetékes kormányrendelet kimondja, hogy a ZBR keretében minden olyan energiahatékonysági intézkedés támogatható, mellyel mérhető

CO2-kibocsátás csökkentés, illetve energetikai hatékonyságjavulás érhető el. A rendelet továbbá lehetőséget biztosít azon lakóépületek számára biztosított extra támogatásra, melyek a korábbi felújítás eredményeképp kiváló energetikai kategóriát értek el. Ez a Klímabónusz program, mely a beruházási költség 10-27%-ában határozza meg a plusz támogatás mértékét, amelyet az elért hatékonyság mértékével arányosan ítélnek meg. Az alaptámogatás mértékét a beruházás elszámolható költségeinek 60%-ában maximalizálja. A magyar állam igen nagy várakozással tekint a ZBR intézménye elé, mondván, hogy ezzel az építőipar fellendülését várják, ami új munkahelyek teremtését vonja maga után, valamint a háttériparként működő megújuló energiaforrások területén is számos új munkahely felállítására ad lehetőséget az új rendszer, hiszen az épületek energiahatékony felhasználását elősegítő

átalakítások során kívánatos és célszerű a fosszilis energiahordozókról való átállás a megújulókra, ami ezt az iparágat is fellendítheti. A KvVM szerint az épületek energiahatékony átépítése 2025-re évi 6 millió tonna CO2kibocsátást eredményezhetne, ami a jelenlegi ÜHG-kibocsátásunk 7-8%-a.22 Hazánk eddig a Belgiumnak eladott 2 millió és Spanyolországnak értékesített 6,6 millió tonna kvóta eladásából mindösszesen 28,2 Mrd Ft-ot23 realizált. Ennek a pénznek a felhasználására lehetett pályázni ez év november végéig, ám arról, hogy összesen mennyi pályázat érkezett be a KvVM-hez, és hogy ebből mennyit ítéltek nyertesnek, a dolgozat 22 Internet, http://index.hu/belfold/kvt0109/ A 28,8 Mrd az eddig befolyt összeg, amit kötelezően erre a célra kell fordítani, ám további kvótaeladások révén ez az összeg tovább nőhet, nevezhetjük ezt tehát egy felülről nyitott keretnek. 23 54 http://www.doksihu

írásának időpontjában még nem született nyilatkozat, a minisztérium várhatóan januárban közli majd az erre vonatkozó adatokat. IV.46 A Koppenhágai Klímaváltozási Konferencia feladatai és kihívásai A Kiotói Egyezmény 2012-ben hatályát veszti, annak célkitűzéseit felülvizsgálandó, 2009. december 7-18. között rendezik az új klímacsúcsot Koppenhágában, mellyel kapcsolatosan a szakma és a politika is igen nagy várakozásokkal viseltet. A koppenhágai célok megalapozása céljából az előző két évben előkészítő tárgyalásokat folytattak a kiotói országok. Így került sor 2007 decemberében Bali szigetén az első ilyen előkészítő értekezletre. A konferencián erőteljesen hangsúlyozták ugyan a felmelegedéssel szembeni nemzetközi cselekvés fokozott sürgősségét, ám konkrét iránymutatás nem született e tekintetben. A konferencia érdekes felvetése volt a klímaváltozás mérséklésére előirányzott kétféle

forgatókönyv meghatározása. Az első szerint a fejlett országoknak 2020-ig 10-30%-kal kellett volna csökkenteni kibocsátásukat, míg a fejlődőkre ezzel szemben csupán marginális kötelezettségeket róttak volna ki. A második terv az lett volna, hogy a fejlődő országok 20-40%-kal vetik vissza kibocsátásaikat 2020-ig, de 2050-ig mind a fejlődőknek, mind a fejletteknek egy 50%-os kibocsátás csökkentési szintet kellett volna felmutatniuk. Ez azonban hosszú távon sem politikai, sem pedig gazdasági értelemben nem állta meg a helyét, hiszen nem tekinthető jogos elvárásnak a tőkeerőtlenebb fejlődő országokkal szemben, hogy ugyanazt a szintet hozzák, mint fejlett gazdaságú társaik. A 2008-as Poznani Konferencián elhangzottakat a szakma még kevesebb elismerésben részesítette, mint a Balin történteket. Egyedüli számottevő eredményként az Adaptációs Alappal kapcsolatos döntést lehet említeni.24 A Kiotóban előirányzott pénzügyi alap

azzal a céllal született, hogy a fejlődő országokat pénzügyileg támogassa az éghajlatváltozás okozta új gazdasági kihívások leküzdésében. Az alapban 2008 végéig 80 millió dollár gyűlt össze, amit évente további 300 millió dollárral növelnek azóta. Ezen kívül a konferencia hangsúlyozta az országhatárokon kívüli kibocsátás csökkentési törekvések erőteljesebb szükségességét, ami egyfelől kvótakereskedelem útján valósulhat meg, 24 Magyarországon a VAHAVA program foglalkozott ennek gyakorlati megalapozásával. 55 http://www.doksihu másrészt a tiszta fejlesztési mechanizmus keretein belül végrehajtott projektek útján (CDM-projektek). Az idén decemberben esedékes koppenhágai Éghajlatváltozási ENSZ-Konferencia döntő jelentőséggel fog bírni mind az éghajlatváltozás további alakulásának, mind az ennek függvényében alakuló jövőbeni gazdasági erőfeszítések szempontjából. Ez a klímacsúcs hivatott

megújítani, revidializálni a kiotói célokat, ezzel összhangban tehát elsőszámú feladatát az egyes gazdasági hatalmak CO2-kibocsátásainak radikális csökkentésében, ennél fogva a világ gazdaságát egy környezetkímélőbb útra való terelésében látja. Olyan rendkívül fajsúlyos kérdések is felvetődnek majd a konferencián, melyek igen nagy jelentőséggel bírnak számos fejlődő ország – így hazánk – számára, mint például az ezen országoknak nyújtott finanszírozás mértéke és annak belső tehereloszlása, vagyis hogy melyik tagország mennyivel járul majd hozzá ahhoz a kialakítandó pénzügyi alaphoz, melyből a részt vevő országok az éghajlatváltozás mérséklésére hozott intézkedéseiket állják. A fejlődő országok finanszírozását a közös, de megkülönböztetett felelősség elvén lenne célszerű alkalmazni, ami annyit tesz, hogy a fejlett gazdaságoknak anyagilag hozzá kellene járulniuk a fejlődők

kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseihez. Ez az elvárás etikailag jogosnak tekinthető olyan értelemben, hogy az összes kibocsátás nagy részéért leginkább éppen a fejlett államok tehetők felelőssé, emellett pénzügyileg is ésszerűnek hat, hiszen ezen országok jóval több forrással rendelkeznek, amit ilyen célra tudnak fordítani, mint szegényebb társaik. Ennek értelmében a koppenhágai előtanácskozáson a részt vevő országok lefektették, hogy a fejlődő országoknak évente mintegy 100 Mrd $-ra lesz szükségük 2020-ig, hogy felvehessék a harcot a klímaváltozással szemben, amiből körülbelül 22-50 Mrd-ot külföldi támogatásokból kell biztosítani számukra. Szükséges tehát a finanszírozás olyan jellegű arányosítása, amely az egyes országok kibocsátását és gazdasági teljesítőképességét veszi alapul. Érdemes külön kitérni az USA szerepvállalásának kérdéskörére. Obama elnökké választása óta lezajlott az

első hivatalos EU-USA klímacsúcs ez év októberében, melynek során az Egyesült Államok szóbeli ígéretet tett arra nézve, hogy kiveszi részét a klímaváltozás elleni küzdelemben saját kibocsátásainak csökkentésének formájában, ill. kinyilvánította finanszírozási hajlandóságát a fejlődő országok könnyített tehervállalása tekintetében. További pozitív lépés az Egyesült Államok részéről, hogy idén júniusban európai mintára 56 http://www.doksihu készített gázkvótervezetet fogadott el a képviselőház, mely kvótavásárlásra kötelezné az ÜHG-gázokat kibocsátó ipari tevékenységet űző vállalatokat. Mindezek már igen jelentős lépések az eddigi hozzáállás fényében, ám nem vitás, hogy a Kiotói Egyezményt kiváltó új klímaegyezeményt már az USA-nak is alá kell írnia, ha valóban szem előtt kívánja tartani a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat. Az USA szerepe természetesen a

globális kibocsátás csökkentés tekintetében is meglehetősen számottevő, lévén, hogy ők az egyik legmeghatározóbb gazdasági nagyhatalom – melynek politikai lépései precedensértékűeknek nevezhetőek –, s egyben az egyik leginkább szennyező ország is.25 Ám az könnyen belátható, hogy az Egyesült Államok csak az éppen aktuálisan napirenden lévő egészségügyi reform végrehajtása után lesz képes érdemben foglalkozni a kibocsátás csökkentés témájával. Erre pedig leghamarabb 2010 tavaszán kerülhet sor További fontos kérdés még Oroszország álláspontja a koppenhágai erőfeszítésekkel kapcsolatban, hiszen az Európai Unió átlagban 53%-ban26 függ az orosz energiaellátástól; az Uniós olajimport 33%-a, a földgázbehozatal 40%-a származik Oroszországból. (Emiatt lényeges szempont az az Unión belüli általános energiafüggetlenség kialakítása, hiszen ha Oroszország érdekei a jövőben úgy kívánják, akár az

energiaszállítás leállításával is szembe kell nézniük a tőle függő országoknak – ahogyan erre már voltak példák az elmúlt évek során27.) Noha 2008 októberében az EU küldöttsége hivatalos látogatást tett Moszkvában azzal a céllal, hogy elismertesse az országgal, hogy az ő kibocsátás csökkentési ígérvényük is szükséges feltétele a közös emisszió mérséklési erőfeszítéseknek, mindössze annyit sikerült elérniük, hogy Oroszország szintén elismerte, hogy az éghajlatváltozás valós probléma, de konkrét kibocsátási kötelezettséget egyelőre nem kíván vállalni. Ezt a hozzáállást jól tükrözi az „Energiastratégia 2020-ig” c jelentés, melyben az orosz döntéshozók lefektetik, hogy számukra a klímaváltozás és az azzal összefüggésben fellépő kibocsátás csökkentési igények nem élveznek prioritást – jóllehet a világ összkibocsátásának 5%-át adja Oroszország. Ezzel szemben továbbra is

a gáz és az olaj külpolitikai érdekeit kívánják előtérbe helyezni. Mindent összevetve az EU abban állapodott meg Oroszországgal, hogy ők egyfelől az orosz gáznak valószínűleg stabil importőrei lesznek, Oroszország pedig a 2007-es adatokat alapul véve 2020-ig 70%-kal növeli az energiahatékonyságát. 25 Az USA egymagában a világ teljes ÜHG-kibocsátásának egyharmadáért felelős. Magyarország esetében ez az arány 62,5%. 27 2004-ben, 2006-ban és 2009-ben a gázszállítást szüneteltette, 2007-ben pedig az olajellátást korlátozta. 26 57 http://www.doksihu Feltörekvő ipari hatalmakként Kína és India koppenhágai szerepvállalása is hangsúlyos szempont. Kína azért is játszik különösen kulcsszerepet a folyamatban, mert egyszerre rohamos ütemben fejlődő gazdaság és igen nagy szennyező is. Az USA után Kína bocsátja ki a legnagyobb mértékben az ÜHG-gázokat, a két állam a világ összkibocsátásának 20%át teszi ki, India

pedig önmagában 5%-kal járul hozzá az összes kibocsátáshoz. Kína azonban a 2008-ban kiadott Fehér Könyvében28 kitér a felelősségvállalás alól, mondván, hogy összetett klímája, törékeny ökológiai környezete, óriási népessége és viszonylag rossz gazdasági helyzete miatt képtelen számottevő terheket vállalni a klímaváltozás elleni harcban. Annyit azonban azért vállalt, hogy a 2005-ös szinthez képest 2010-re 20%-kal csökkenti az energiafelhasználását. India hasonlóképpen vállalt némi csökkentési ígérvényt: 2011-ig törvényt alkot az üzemanyag-takarékosságról, 2012-ig az épületek energiatakarékosságáról, 2020-ra pedig 20%-ra növeli a megújuló energiaforrásainak felhasználási arányát. A két ázsiai állam vezetőinek azonban egyhangúlag az az véleményük, hogy mivel a fejlett országok mintegy 100 évvel korábban kezdték el a nagyarányú szennyezéseket, ezért ők egyfelől nagyobb kötelezettségvállalással

tartoznak, másrészről pedig szükségszerű finanszírozniuk a szegényebb fejlődők felzárkózását. Ez az álláspont egyébként összhangban van az Európai Unió által képviselt nézettel. Ez év októberében az EU Ecofin ülésén a döntéshozók abban állapodtak meg, hogy az EU évi 2-15 milliárd eurós támogatást kíván biztosítani a fejlődő országok számára a klímaváltozás káros hatásainak csökkentése végett. Az itt megfogalmazott Európai Bizottsági javaslat szerint 2020-ig az EU-nak az USA-val és a többi fejlett országgal együtt évente 50 milliárd eurót kellene biztosítani a fejlődőknek, hogy azok a gazdasági növekedésük lassulása nélkül tudják felvenni a harcot a klímaváltozással szemben.29 Lehetséges csökkentési eszközként felvetődött az uniós szintű általános karbonadó kivetésének gondolata is, valamint az EU megerősítette azon álláspontját, hogy 30%-os kibocsátás csökkentést vállal 2020-ig30, ha a

többi fejlett országok ebben partner. Japán egyértelmű támogató állásfoglalást tett ebben a témában és 25%-ot tart reálisnak a maguk részéről. A többi országtól pedig Koppenhágában várnak hasonló jellegű hozzáállást 28 “Kína politikája és intézkedései a klímaváltozás ügyében” Ez az összeg reálisnak mondható, tekintve, hogy a Világbank a legfrissebb tanulmányában az elkövetkező 40 évre szóló periódusra átlagosan évi 100 milliárd dolláros támogatást javasol a fejlett államok részéről. 30 Az EU 14%-kal részesedik a világ összkibocsátásából. 29 58 http://www.doksihu Koppenhágában várhatóan napirendre kerülnek olyan kérdések, melyekben eddig még nem alakult ki konszenzus a részt vevő országok között. Ilyen feszültségre adhat majd okot az új bázisév kérdése, mert az előirányzott tervek szerint ez 2005 lenne, de a volt szocialista országok ez ellen tiltakoznak, ők továbbra is az 1990-es

szinthez szeretnék mérni kibocsátásaikat. Ez persze az ő részükről érthető, hiszen az 1990-es rendszerváltást követően a szocialista nagyipar hirtelen összeomlása következtében ezen országok kibocsátásai drámai mértékben csökkentek. Így tudtak ők sok esetben nagyobb kibocsátás csökkentést felmutatni, mint az szerepelt kiotói vállalásaikban31. A kérdés azonban azért meglehetősen aggályos, mert ezen országok kibocsátás csökkenései nem a tudatos, környezetkímélő ipari és energetikai magatartásnak köszönhetőek, hanem csupán az ismert történelmi háttér passzív következményei. Az EU nagyrészt emiatt is képviseli azt az álláspontot, hogy egységesen 2005 legyen a bázisév minden részt vevő ország számára, hiszen ezáltal az előzőekben említett államok is tényleges kibocsátás csökkentési lépésekre kényszerülnének. A konferencia további sarkalatos pontja lesz még, hogy vajon mi lesz az első kereskedési

időszakban (2008-2012) nem értékesített, de továbbra is meglévő AAU-k sorsa. Eddig ugyanis arra számítottak a többletkvótákkal rendelkező országok, hogy megmaradt feleslegüket átvihetik majd a következő időszakra, ám mivel a kérdés jogos etikai aggályokat vet fel, miszerint a kvótakereskedelemmel csupán belső elmozdulások érhetők el, de tényleges kibocsátás-csökkentés nem valósul meg, ezért kérdésessé vált az ezekkel való további kereskedés létjogosultsága. Annál is inkább, hiszen ha tényleg korlátoznák ezt a területet, azzal az iparilag fejlett országok képtelenek lennének teljesíteni kiotói vállalásaikat, hiszen nem tudnák többé a kvótapiacon beszerezni az ipari termelésükhöz és közvetve a gazdasági növekedésük hajtómotorjához szükséges kibocsátási egységeket, így nem lenne más választásuk, mint valóban csökkenteni az ÜHG-kibocsátásaikat. Ez azonban gazdasági szinten több oldalról is problémát

vet fel: egyfelől kihívást állítana ezekkel a fejlett államokkal szemben, hogy miként tartsák fenn eddig elért gazdasági növekedésüket, másrészről a fejlődőknek jelentene gazdasági megtorpanást, hiszen ők így jelentős állami bevételektől esnének el. 31 Ez hazánk esetében 6% helyett 26%-ot jelent, károsanyag kibocsátásunk a bázisidőszakban ugyanis 120 millió CO2-e volt, míg ma ez a szám 80 millió körüli. 59 http://www.doksihu Koppenhága tehát sok tekintetben választóvíz lesz az éghajlatváltozással szembeni fellépéssel kapcsolatosan. Azon túl, hogy fel kell mérni az eddig elért eredményeket a kibocsátás csökkentés tekintetében, le kell fektetni az újabb és reálisabb célokat, amelyek egyfelől megfelelnek a legfrissebb tudományos ismeretek szerinti kibocsátás csökkentés kívánatos szintjének, másrészről ugyancsak figyelembe veszi a részt vevő országok eltérő gazdasági teljesítőképességeit és mindezek

tükrében határozza meg újabb célokat. Rendelkezni kell továbbá a fentiekben részletezett kiotói vagyon sorsáról, ami igen nagyban befolyásolhatja az érintett országok állami bevételeinek alakulását, ezért egy olyan döntés meghozatal szükséges, ami egyszerre veszi figyelembe a környezeti szempontokat és az egyes országok gazdasági érdekeit. 60 http://www.doksihu Befejezés A klímaváltozásról szólván tehát megállapíthatjuk, hogy egy a napjainkban fellépő olyan léptékű problémáról van szó, amely fokozott odafigyelést és cselekvést igényel mind az éghajlatkutató tudós szakemberek, mind a politikusok, mind a pénzügyi szakemberek részéről. Fel kell ismerni és fokozottan tudatosítani, hogy a hatékony cselekvés hiányában a napjainkat egyre jobban fenyegető globális probléma mind jobban súlyosbodik és beláthatatlan, visszafordíthatatlan környezeti, társadalmi és gazdasági következményeket vonhat maga után.

Szükséges tehát a lehető legmagasabb fokú erőfeszítéseket kifejteni az éghajlatváltozást és az azt okozó üvegházhatású gázok kibocsátást mérséklésének érdekében. A klímaváltozással kapcsolatosan napjainkig kialakított pénz- és tőkepiaci eszközök eddigi teljesítményét figyelembe véve elmondhatjuk, hogy szükséges az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó olyan nemzetközi beruházási projektek további serkentése, mint az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus. Ugyancsak kívánatos a kibocsátási kvótákkal való kereskedés jövőbeni támogatása. Ezen túl célszerű lenne a nemzetközi befektetők figyelmét egyre inkább az alternatív energiába való befektetés egyéb módjaira ráirányítani – olyanokra, mint a klímaváltozási alapok. Hiszen ezeket elemezve egy olyan felfutóban lévő iparágat látunk, amely szépen teljesítő jövőbeni hozammal kecsegtet, kiváltképp ha a

már eddigi pénzügyi szereplését figyelembe vesszük. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy mivel az energia iránti igény világszerte növekszik, egyre több, nagy energiafogyasztó vállalat igénye, hogy energiafelhasználását rugalmasan tudja alakítani. Ezeket a vállalatokat a technikai fejlődés hozzásegíti, hogy az alternatív energiaforrások fogadására alkalmasak legyenek. Mindehhez az is környezetvédelemben hozzáadódik, és más hogy az „bolygóvédő” alternatív iparágakban energiagazdálkodásban, érdekelt cégeket a nyersanyagárak emelkedése mellett a politikai támogatás és az átlagosnál jóval gyorsabb természetes növekedés is növeli. 61 http://www.doksihu Ezek az érvek tehát mind a különféle pénz- és tőkepiaci eszközök – így a CDM- és JIprojektek, a kvótakereskedelem, a klímaváltozási befektetési alapok – ösztönzése mellett szólnak, ami egyrészről a politikusokat kell, hogy az ő

szintjükön kívánatos megfelelő lépésekre sarkallja, másfelől pedig a befektetőket joggal ösztönözheti arra, hogy ezeket a konstrukciókat válasszák. Ennek érdekében minden lehetséges szinten ezt kell elősegíteni. Így szükséges a megfelelő ösztönző rendszerek kialakítása, amit elsősorban a fejlett országok különböző szakpolitikai intézkedéseivel lehet elérni, de a fejlődő országoknak is mind nagyobb részarányt kell vállalni ennek hosszú távú teljesítése érdekében. Ebben jelenthet mérföldkövet a decemberi Koppenhágai Klímacsúcs, ahol számos olyan perdöntő kérdésről kell majd szót ejteni, mint a további kibocsátás csökkentési vállalások, az egyes szennyező iparágak felelősségének súlyozása és ennek megfelelő ösztönző rendszerek kialakítása. Figyelembe kell venni továbbá a klímaváltozás költségeinek belső tehermegoszlását, különös tekintettel a fejlődő országok e téren való pénzügyi

támogatására. Az USA-val olyan alkupozíciót kell kialakítani, melyben gazdasági és kibocsátási súlyát figyelembe véve száll be a költségek fedezésébe, ezen kívül pedig alapvető, hogy aláírja az új egyezményt és szennyezési intenzitásának megfelelő reális kibocsátási vállalásokat tegyen. További fontos szempont az Oroszországgal való közös nevezőre jutás az energiahatékonyság fokozásával és az emisszió csökkentéssel kapcsolatosan. Dönteni kell még az emisszió kereskedelem következő időszakának feltételi keretrendszeréről, illetve a különféle pénzügyi ösztönzők kialakításának módjáról és a lehetséges támogatási, és egyéb forrásszerzési lehetőségek kereteiről. 62 http://www.doksihu Irodalomjegyzék Imre László – Bitai András – Hecker Gerhart: Megújuló energiaforrások Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Energetika tanszék Dr. Gyulai Iván: A fenntarthatóság fogalma és

lényege, a fenntartható fejlődés; Magyar Természetvédők Szövetsége, 2002 Magyarország megújuló energetikai potenciálja; MTA Eneregatikai Bizottság, Megújuló Energia Albizottsága, 2006 Stern-Jelentés: A klímaváltozás közgazdaságtana, 2003 Vass Nándor: Mitől fenntartható a fenntartható fejlődés? – EU Working Papers, 4/2003. Alternatív energiák; Környezetvédelem, XI. évf 1 Szám 2003 január-február Adam Aston: Hőtőzsde – A klímaváltozási alapokról; Figyelő, 2008.0117 szám Gyévai Zoltán: Levegővétel; Figyelő, 2008.0117 szám Joób Kristóf: Megéri a környezetvédelem; Világgazdaság, 2008.0215 szám A cégek számolnak a klímaváltozással; Világgazdaság, 2008.0409 szám Több pénz, még több fejlesztés; Világgazdaság, 2008.0409 szám Éber Sándor: Klímaegyezmény csak jövőre; Világgazdaság, 2009.1119 szám European Commission: Green Paper – Towards a European strategy for the security of energy supply; Office for

Official Publications of the European Communities, Luxembourg, 2001. European Environment Agency: Renewable energies: success stories; Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg, 2001. Intelligent Energy for Europe - A multiannual programme for actions in the field of energy (2003-2006), Short presentation of the Commission’s proposals, April 2002 63 http://www.doksihu Agenda 21 Chapter 14, Rio de Janeiro 1992 Intergovernmental Panel on Climate Change: www.ipccch International Energy Agency: www.ieaorg SAM Sustainability Leaders Fund: www.sam-groupcom Goldman Sachs: www.goldmansachscom Deutsche Börse: www.deutsche-boersecom Aegon alapkezelő Zrt.: wwwaegonhu CIB Bank: www.cibhu MKB Bank: www.mkbhu K&H Bank: www.khalapokhu OTP: www.otphu Vertis Finance: www.vertisfinancecom Point Carbon: http://www.pointcarboncom/ Greenpeace, http://static.greenpeaceorg/int/pdf/IHT-specialeditionpdf Energia Klub: http://www.energiaklubhu/hu/ Környezetvédelmi-

és Vízügyi Minisztérium: www.kvvmhu Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség: www.nfühu Zöld Forrás Pályázat: http://www.kvvmhu/cimg/documents/zold forras 2009 dontespdf Önkormányzati Minisztérium, Panel Program: http://www.bmhu/web/portalnsf/aef54fce297b49c7c1256f8600369564/2435c65b8474e5f 8c12573e00072bdb3?OpenDocument A felhasznált internetes cikkek a letöltésük dátuma alapján csoportosítva: 2009/11/8 Bartholy Judit: Az éghajlat változása – bizonyosságok és bizonytalanságok http://www.mindentudashu/bartholy/20040913bartholyhtml 64 http://www.doksihu Zsolt Melinda: Idén még kotlanak a kvótamilliárdokon, 2009.0729 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/07/29/iden meg kotlanak a kvotamilliardokon/ Index, Zsolt Melinda, 2008.1022 http://indexhu/belfold/kvt1021/ Zsolt Melinda: Kvótákból képez válságtartalékot a zöldtárca, 2009.0223 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/02/23/kvotakbol kepez valsagtartalekot a zoldta rca/ Zsolt Melinda: Elbukta

a kormány a japán kvótabizniszt, 2009.0529 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/05/29/elbukta a kormany a japan kvotabizniszt / Zsolt Melinda: Kikotyogták a szén-dioxid kvóták árát, 2009.0417 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/04/17/kikotyogtak a szen-dioxid-kvotak arat/ Zsolt Melinda: Magyarország eljátszhatja a becsületét a kvótapiacon, 2009.0402 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/04/02/magyarorszag eljatszhatja becsuletet a kv otapiacon/ Zsolt Melinda: Forró levegővel sakkozik az EU, 2009.1104 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/11/04/forro levegovel sakkozik az eu/ Index, Zsolt Melinda, 2008.1113 http://indexhu/belfold/kvt1112/ Zsolt Melinda: Beindult a versengés a szén-dioxid piacon, 2009.0410 http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/04/10/beindult a versenges a szen-dioxidkvota-piacon/ 2009/11/9 Index, Bodoky Tamás, 2008.1029 http://indexhu/kulfold/solheim4514/ Zsolt Melinda: Magyarország megduplázhatja a kvótaeladásokat, 2009.0805

http://index.hu/belfold/paradicsom/2009/08/05/magyarorszag megduplazhatja a kvotaela dasokat/ Energia Klub, 2009.0122 http://wwwenergiaklubhu/hu/hirek/?news=652 Index, Obama megnyerte az első klímacsatát, 2009.0627 http://index.hu/kulfold/2009/06/27/obama megnyerte az elso klimacsatat/ 2009/11/19 Műszaki Szaklapok, 2009.0212 http://wwwmuszakilapokhu/kornyezetvedelem/mi-leszkioto-utan-%E2%80%93-avagy-poznani-klimacsucs-eredmenyei 65 http://www.doksihu Transindex, MTI, 2007.0221http://vilagtransindexro/?hir=5965 2009/11/27 Kiefer Henrik: Szennyezési kvótát vegyenek, 2009.1125 http://kitekinto.hu/europa/2009/11/25/szennyezesi kvotat vegyenek Pásztor Bianka: Ami nekünk nem az a lengyeleknek sikerült, 2009.0604 http://kitekinto.hu/europa/2009/06/04/ami nekunk nem az a lengyeleknek sikerult Kitekintő.hu, EP Press, Megvan a klímacsomag, 20081208 http://kitekinto.hu/global/2008/12/18/megvan a klimacsomag Panyi Miklós: Növekvő energiaéhség – marad mégis a karbonszagú

jövő, 2009.0315 http://kitekinto.hu/hatter/2009/03/15/novekv energiaehseg marad megis a karbonszagu jov Kitekintő.hu, Euractivhu, Rekordmélységben a CO2 ára, 20090210 http://kitekinto.hu/europa/2009/02/10/rekordmelysegben a co2 ara a szakert rogzitett a rakat javasol Kitekintő.hu, EP Press, Moszkva-Brüsszel tengely a klímaháborúban, 20081010 http://kitekinto.hu/europa/2008/11/10/moszkva-brusszel tengely a klimahaboruban Dóka Sebestyén: Kína fehér könyve a klímaváltozásra, 2009.0125 http://kitekinto.hu/global/2009/01/25/kina feher konyve a klimavaltozasra Kitekintő.hu, Bruxinfoeu, Karbonadó is lehetne a klímafinanszírozás forrása, 20091005 http://kitekinto.hu/europa/2009/10/05/karbonado is lehetne a klimafinanszirozas forrasa Gazdaság és Felelősség, 2009 május, http://www.csrhirlevelhu/hu/05 18/gki/kutatashtml Kapcsolódó jogszabályok jegyzéke - 2001/77/EK direktíva (Megújuló villamosenergia termelés) - 2003/30/EK direktíva (Bioüzemanyag

felhasználás) - 2003/96/EK (“Energia irányelv”) - 1107/1999 (X.8) Kormányhatározat (Megújuló energiaforrások felhasználása) - 2001. CX Törvény (Villamosenergia törvény) - 2045/2003 (III.27) Kormányhatározat (Kiotói jegyzőkönyv teljesítése) - 2233/2004 (IX.22) Kormányhatározat (Bioüzemanyagok) 66