Economic subjects | General economics » Közgazdaságtan

Közgazdaságtan Tematika: Mikroökonómia I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. Alapfogalmak Gazdasági folyamatok, kereslet kínálat, Marshall-kereszt A fogyasztó és a hasznosság A kereslet A vállalat jellemzői, környezete A termelés költségei, bevétel, haszon A tökéletes verseny Monopólium Tőkepiac Munka-, föld- és ingatlanpiac A nemzetközi piacok, munkamegosztás és komparatív előnyök A vállalat a nemzetközi piacon Az állam feladatai, újraelosztás Externáliák, közjavak Összefoglaló feladatsor Makroökonómia: I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. Alapfogalmak A makrojövedelem számbavétele, a pénz A makrogazdaság árupiaca és az egyensúlyi jövedelem A makrogazdaság pénzpiaca: a pénzkínálat Pénzkereslet A gazdaság egyensúlya Munkapiac Munkanélküliség Az infláció A makrofolyamatok állami irányítása A pénzügypolitika monetarista szemlélete, és a gazdaságpolitika

gyakorlata A nyitott makrogazdaság, nemzetközi fizetési mérleg, valutapiac A nyitott makrogazdaság egyensúlya A gazdaságpolitika lehetőségei a nyitott gazdaságban Összefoglaló feladatsor Mikroökonómia I. Alapfogalmak A közgazdaságtan az embereknek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival, e döntések társadalmi következményeivel foglalkozó társadalomtudomány. Osztályozása sokféle szempont alapján történhet. Leggyakrabban részterületek szerint: létezik elméleti és alkalmazott gazdaságtan. Az előbbiekről fogunk bővebben tanulni, míg az utóbbiak már csak az egyetemen fognak előtérbe kerülni (ilyen terület többek között a marketing, a készletgazdálkodás, vállalat-gazdaságtan, vállalati pénzügyek, munkagazdaságtan, stb). Az elméleti közgazdaságtanban az elemzések alapvető színtere a mikroökonómia és a makroökonómia. A mikroökonómia az egymástól

elkülönült piaci szereplőket vizsgálja. Egyes termékek piacát elemzi, az adott termék keresletének és kínálatának alakulására keresi a magyarázatot. Termékfajtában gondolkodik és a gazdaságot elkülönült döntéshozó egységek együtteseként ábrázolja. (Ha érdekel a mikroökonómia rövid története) A makroökonómia ezzel szemben összevont mutatók segítségével a gazdaság egészének teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit elemzi. A makroökonómia az éves nemzeti jövedelem, az összes fogyasztás, összes megtakarítás, foglalkoztatottság, infláció kategóriáit használja. Nem keres magyarázatot az egyes fogyasztó szokásaira, nem különböztet meg eltérő jellegű vállalatokat, piaci formákat. Az elemzés két szintje nagyon is összefügg, de figyelni kell arra hogy az egyes szereplők szándékai nem mindig tükröződnek az együttes mozgásokban. E jelenség neve az összetétel csapdája Például ha mindenki

egyszerre akarná eladni a tévéjét olcsóbban, akkor sem biztos, hogy alacsonyabb áron képes lenne megszabadulni tőle. Az elméleti gazdaságtan egyik ága a nemzetközi közgazdaságtan, amely magán viseli a mikro és makro sajátságos jegyeit is. A nemzetközi közgazdaságtan a nemzetközi vállalatok, pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások közgazdasági sajátosságait elemzi. E területen végzett munkájáért kapott Nobel-díjat Mundell a közelmúltban. ( Nobel-díjas közgazdászok) Modellezés Ahhoz hogy egy-egy gazdasági eseményt megértsünk gyakran használunk modelleket. A modellezés a valóság leegyszerűsítése így nagyon kell figyelnünk az alapfeltevésekre, és a kapott eredményt is csak ennek megfelelően szabad értékelni. A jó modell általános tulajdonságai: a feltételek általános érvényűek, és a valósághoz közel állók legyenek, viszonylag kevés is szűk keretek között tartsa a modell szereplőinek lehetőségét. A

modellekben nagyon fontos a ceteris paribus elv, amely azt jelenti hogy minden egyéb változatlansága mellett. Ha egy modellben csak egy tényező értéke változik, akkor a kapott változást csak ennek tudhatjuk be Munkamegosztás és specializáció Az ún. önellátó gazdaságokban a közösség a szükségleteit kizárólag saját erőforrásokra és saját munkájukra támaszkodva elégítik ki, így teljesen függetlenek mások tevékenységétől. Mivel az emberek nem egyformán értenek bizonyos dolgokhoz, különböző mértékben kedvelik az eltérő foglalkozásokat, s egyes embereknél bizonyos termékből feleslegek, másokból hiányok alakulnak ki. Ezek a jelenségek elvezetnek a munkamegosztás kialakulásához. A munkamegosztás minőségi fokát a specializáció (szakosodás) jelenti. Szakosodás esetén az egyes termelők szakosodnak azoknak a termékeknek a gyártására, amelyhez a legjobban értenek. Ezzel egyrészt bővül a rendelkezésre álló termékek

mennyisége és köre, másrészt nő az adott termék előállításában szerzett tapasztalat, ami további minőségi és mennyiségi javulást eredményez. Mari néni egy nap alatt 2 sálat köt, és 8 tortát süt, míg Juli néni 4 sálat köt és csak 5 tortát készít, és mindketten havi 20 napot dolgoznak. Ha Mari néni csak sálat köt, Juli néni csak tortát készít, akkor 40 sál és 100 torta készül el egy hónap alatt. Ha mindketten 10-10 napot töltenek mindkét tevékenységgel, akkor 60 sál és 130 torta készül el. Ha Mari néni csak tortát süt, Juli néni csak sálat köt, akkor 80 sál és 160 torta lesz a hónap végén Láthatjuk, hogy mindkét termékből akkor készül adott idő alatt a legtöbb mennyiség, ha arra specializálódnak, amihez jobban értenek, vagyis Mari néni a tortához, Juli néni a sálkötéshez. Termelési tényezők A gazdálkodói tevékenység bizonyos javak felhasználásával más hasznos javak létrehozására irányul. A

termelésben felhasznált javakat inputoknak, vagy termelési tényezőknek nevezzük. Négy alapvető termelési tényezőt kell megkülönböztetnünk: • • • • Munka, mint termelő szolgáltatás az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket a termelési tevékenység során felhasználhat. Ellenértéke a munkabér Természeti tényezők a földterület, erdők, vizek, bányakincsek stb., melyek eredeti, természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra. Ára bérleti formában való felhasználás esetén a bérleti díj. Tőkejavak a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületeké felszerelések, alkatrészek stb. (együttesen reáljavak), valamint az ezek feletti rendelkezést képviselő pénz és értékpapír Ellenértéke a kamat. A vállalkozói szolgáltatás, mint termelési tényező az embereknek a többi termelési tényező kombinálásában, a róluk hozott

kockázatvállalással járó döntésekben megnyilvánuló tulajdonosi, szervezési, vezetési, üzleti tevékenységeit, illetve készségeit jelöli. Ára a profit Szűkösség és gazdálkodás A közgazdaságtan egyik feladata a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodás az igények és szükségletek minél teljesebb kielégítése érdekében. a társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest az erőforrások, energia, képzett munkaerő adott időben szűkös mennyiségben állnak rendelkezésre. A szűkösség a gazdaságot általánosan jellemző jelenség, amikor a termeléshez rendelkezésre álló erőforrások nem elégségesek a szükségletek teljes kielégítésére. A szűkösség döntési helyzeteket idéz elő, ahol az emberek választásra vannak kényszerítve. Ezeknek a választásoknak ára van: azon szükségletek, amelyekről az adott döntéssel lemondunk. Vagyis ha a zsebpénzünkön fagyit veszünk lemondunk az e pénzen vásárolt

hamburgerről. Ez az "áldozat" az adott döntés alternatív költsége. Amikor a szükségletek kielégítésére felhasználható források korlátozottak, akkor egy választott tevékenység gazdasági költsége az e tevékenység miatt elszalasztott legkedvezőbb alternatíva értéke, azaz az alternatív költség. A fentiekkel összefüggésben a közgazdaságtan arra próbál tudományos választ adni, hogyan határozódik meg a gazdasági folyamatok során (a közgazdaságtan három alapkérdése ), hogy: • • • mit termeljenek, azaz milyen javakat és milyen mennyiségben állítsanak elő egy gazdaságban; hogyan termeljenek, azaz az erőforrások milyen kombinációjának felhasználásával termeljenek, és a mai döntéseink hogyan befolyásolják a jövőbeni lehetőségeket; kinek termeljenek, azaz a társadalom tagjai, csoportjai között milyen elosztás érvényesül a javak adott termelési feltételrendszer következtében, illetve milyen okok,

tényezők határozzák meg az egyes emberek és társadalmi csoportok jövedelmének alakulását. II. Gazdasági folyamatok, kereslet kínálat, Marshall-kereszt A közgazdaságtan tárgya: az erőforrások elosztása A gazdaság, illetve a társadalom számára a rendelkezésre álló erőforrásokat és a megtermelt javakat el kell osztani a gazdaság szereplői között. Az elosztás elvi alapja különböző lehet attól függően, hogy a résztvevők közötti osztozkodás a kialakult hagyományokra vagy valamilyen központi hatalmi pozícióra, vagy önkéntes cserére épül. Ezek alapján megkülönböztetünk: • • • Etikai koordinációt Bürokratikus koordinációt Piaci koordinációt A piaci mechanizmus során az erőforrások elosztása a termelési tényezők tulajdonosai és vásárlói közötti egyéni alkufolyamatok eredményeképpen alakul ki, és az önkéntesség alapján kölcsönösen előnyös cserében realizálódik. Érdekességképpen meg lehet

említeni, hogy Kornai János magyar közgazdász megkülönböztet egy negyedik, agresszióra épülő mechanizmust is. A modern társadalmakban mind a három alapvető típus megtalálható. Azt hogy melyik a domináns, alapvetően az adott ország politikai berendezkedése határozza meg. Eddig a legeredményesebbnek a piaci mechanizmus bizonyult. Magyarország a rendszerváltás után próbál áttérni a szociális piacgazdaságra, ahol a piaci mellett az állami bürokrácia súlya se csekély. A gazdasági körforgás A piac az adott áruk cseréjének színtere. Ezen a színtéren lép kapcsolatba egymással a csere két szereplője a vevő és az eladó. A gazdaság klasszikus körforgásában a résztvevők szerepe állandóan változik, hol vevőként, hol eladóként jelennek meg. A háztartások jövedelemhez munkájuk vagy más tulajdonukban lévő termelési tényező eladásával jutnak. A vállalatok ezeket a tényezőket az inputpiacon megveszik, és terméket

gyártanak az outputpiacra, ahol mint eladó jelennek majd meg. A termelési tényezők piacán (inputpiacon) a vállalkozások a termelésben használható javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a termelési tényezők tulajdonosaival, mint eladókkal. A fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok a tovább már fel nem dolgozott javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a vállalkozásokkal, mint eladókkal. A mikroökonómiai szereplők tulajdonsága: a racionalitás A mikroökonómia legfontosabb feltevése hogy a szereplők a saját hasznukat maximalizálva, racionálisan döntenek. A fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be, amelyek nagyobb hasznosságot biztosítanak neki. A termelői racionalitás lényege a profit maximalizálása. A racionalitás egy nagyon erős

feltevés, és ennek nyomán több bírálat is érte már a mikroökonómiát, ám annyira kényelmes és a valóságtól nem túlságosan elrugaszkodott dolog, hogy ezt nyugodtan elfogadhatjuk. Kereslet, kínálat és a Marshall-kereszt Fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be, amelyeket más javaknál vonzóbbnak vél. A termelői, vállalati racionalitás lényege a jövedelem maximalizálása. • Az egyéni kereslet azt fejezi ki, hogy a fogyasztó hajlandó és képes valamilyen terméket vagy szolgáltatást megvásárolni. • Az egyéni kínálat azt jelenti, hogy a cég képes és hajlandó valamely termék vagy szolgáltatás előállítására. Az egyéni kereslet és kínálat a gazdaság egészének csak egy részpiaci mozzanata. Ezeknek az összességét nevezzük piaci keresletnek és iparági kínálatnak. A gazdaság egésze

tehát összefüggő részpiacok összessége, melyeket külön-külön is piacoknak nevezhetünk. Elemzéseink alapvető piacai: a fogyasztási javak és szolgáltatások piaca ( termékpiac ), a termelési tényezők piaca ( a munkapiac, a tőkepiac, a föld piaca ). • A keresleti függvény-adott termék fizetőképes keresletének mennyiségeit fejezi ki a termék árának függvényében. A keresleti függvény minden piaci szereplő számára adottság, melyet igyekszik megismerni, de nem képes befolyásolni. A keresleti függvény nem a ténylegesen megtörtént vásárlásokat képviseli, hanem mindazon árak és keresett mennyiségek összességét, melyek egy áru piacán elvileg megvalósulhatnak. • A kínálati függvény azt fejezi ki, milyen mennyiséget kínálnak a termelők különböző árak mellett. A keresleti és kínálati függvény egy közös ábrába rajzolható ( Marshall-kereszt ). A fenti ábra a bor keresletét és kínálatát ábrázolja. 80

Ft/l áron a kereslet 260 ezer liter lenne, a kínálat csak 100 ezer liter, ilyenkor túlkeresletről beszélünk. 180 Ft/l áron a kínálat haladja meg nagyságrendekkel a keresletet, vagyis a piacon túlkínálat van Míg a 100 Ft/l ár mellett a kereslet és kínálat megegyezik, a piac egyensúlyban van. Egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő. A termék mindenkori ára a piaci ár, de csak egyetlen kitüntetett ár lehet egyensúlyi. A fogyasztói magatartás és kereslet A fogyasztó és a háztartás Az áruk és szolgáltatások piacának klasszikus szereplői: a háztartás, a vállalat, az állam és külföld. A mikroökonómia végső fogyasztóként a háztartást tekinti. A háztartások szerepe nemcsak a fogyasztás, hanem a jövedelem megszerzése érdekében munka-, hitel-, és tőkekínálatot teremtenek. Minket most a háztartásoknak a fogyasztási célú, vásárlásra vonatkozó döntései

érdekelnek. Ezeket nevezzük fogyasztói döntéseknek A fogyasztói döntés és tényezői Egy ember életében folyamatosan szükségletek merülnek fel. Cselekedeteink legfontosabb célja ezeknek a kielégítése. A mikroökonómia legfontosabb kérdése is az, hogy hogyan hajtja végre ezt Mi a termék és a szolgáltatás jelentősége az ő szempontjából? A kérdés megválaszolásához a szükséglet-kielégítésből, mint célból kell kiindulni. A válasz pedig az, hogy a termék vagy szolgáltatás mennyire felel meg az ő igényeinek, mennyire hasznos az ő számára. A fogyasztó döntésének a mozgatórugója a terméknek tulajdonított hasznosság. Az, hogy ez mit is jelent konkrétan egy fogyasztó számára nem tudjuk megválaszolni, hiszen az egyéni ízlés kérdése. További vizsgálatainkban ezt az ízlést, a hasznossági függvényt mindig adottságnak fogjuk venni A hasznossággal rokon értelmű kifejezés az érték. A mikroökonómiában

feltételezzük, hogy minden egyén a hasznosságból kiindulva képes értékelni és rangsorolni a fogyasztási lehetőségeket, jószágkosarakat. Ezt a hasznossági rangsort a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük. A termelő piaci motivációja nem a gyártott terméknek tulajdonított hasznosság, hanem a piaci ár és ráfordítás különbsége, az elérhető profit. Nominális jövedelem, ár, reáljövedelem A fogyasztó természetesen nemcsak a termék hasznossága alapján dönt, hanem mérlegelni kell azt is, hogy mennyibe kerül a termék. A fogyasztónak és a választásnak komoly korlátot szab a fogyasztó elköthető jövedelme • Nominális jövedelem: a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. • Reáljövedelem: a nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára által meghatározott megvásárolható javak halmaza. Pontosan úgy kapjuk meg ha a nominális jövedelmet elosszuk az

érvényes árszínvonallal. A nominális és reáljövedelem különbsége inflációs viszonyok között szembetűnő. A reáljövedelem mindig fogyasztási lehetőséget jelent, míg a nominális jövedelem meghatározott mennyiségű pénzt. A racionális fogyasztó Az egyén ténylegesen akkor válik fogyasztóvá, ha képes (van rá jövedelme) és hajlandó (a termék számára hasznos) egy termék megvásárlására. Ennek a döntési mechanizmusnak az eredményeképpen alakult ki a fogyasztók összességére nézve a termék piaci kereslete. A vásárló tehát alapvetően két szempontot mérlegel. Az áru hasznos tulajdonságai mellett annak árát is megnézi Az ár tehát mint költség jelentkezik ebben a felfogásban. Az ár mellé egyéb költségeket is figyelembe kell venni, ilyen egyéb költség például a sorban állás, utazás stb. Mindezt mérlegelve a mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki az adott feltételek (reáljövedelem)

mellett, a lehető legjobb eredményre - maximális hasznosságra törekszik. Meg kell jegyezni hogy a racionális fogyasztó képe nem mindig érvényesül a valós életben, de a mikroökonómiában alapvető, hiszen a modellekben a fogyasztó visekedésére csak így következtethetünk. A teljes haszon - határhaszon - csökkenő határhaszon A fogyasztói döntések egyik szempontja a hasznosság. • Hasznosságon értjük valamely jószág, vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág, vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer. Az elfogyasztott tortaszeletek száma Teljes haszon Határhaszon (x) TUx MUx 0 0 - 1 11 11 2 20 9 3 27 7 4 32 5 6 36 1 7 35 -1 A fenti táblázatban láthatjuk egy tortát fogyasztó gyerek teljes- és határhaszon alakulását az elfogyasztott szeletek számától függően. Láthatjuk, hogy a teljes haszon (az élvezet) egyre nagyobb a

fogyasztás mennyiségének a növekedésével. Ez a növekedés azonban csak egy pontig tart Az e felett elfogyasztott mennyiség már csökkenti az teljes hasznot, a fogyasztó telítődött. • Telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább. A jobb oldali oszlop a tortaszeletenkénti-, azaz a határ-hasznosságot mutatja. • A határhaszon az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó összhaszna, ha egységnyivel növeli a fogyasztását valamely termékből. Képletben: Látható, hogy a határhaszon az elfogyasztott mennyiség növekedésével csökken, vagyis a fogyasztó telítődik, és egy pont után negatív lesz. Azt a szeletet, melynek a határhaszna negatív (csak a szeme kívánta) már nem kellett volna elfogyasztani. A racionális fogyasztóról feltételezzük, hogy nem is fogyasztja el Megfigyelhetjük, hogy a teljes haszon meghatározható az addig elfogyasztott egységek

határhasznainak összeadásával, s hogy a teljes haszon akkor maximális, mikor a határhaszon nulla. • A csökkenő határhaszon elve (Gossen I. törvénye) szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő. Azaz minél több van valamiből annál kevesebbet ér, annál kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók hozni egy újabb termékegység beszerzésére, vagyis ha pénzbe kerül egyre kevesebbet vagyunk hajlandóak érte fizetni. A csökkenő határhaszon elve nem általános erejű- törvény. Gondoljunk csak az "evés közben jön meg az étvágy" népi bölcsességre vagy egy bélyeggyűjtőre, akinek minden egyes megszerzett darab nagyobb ösztönzést jelent további darabok megszerzésére. A fogyasztó választása több termék esetén Az előzőekben csak egy féle és ingyen fogyasztható terméket vizsgáltunk. Ilyenkor a racionális fogyasztó a telítettségi pontig fog fogyasztani.

Ha valaki korlátozott jövedelemmel rendelkezik, s ebből egyszerre több terméket is szeretne venni, akkor a maximális összhasznosságának elérése bonyolultabb. Vizsgáljuk ezt egy példán keresztül. Ha egy család 2400 Ft-ot szán vacsorára, akkor tudna venni rajta 20 szeletre való húst (ha 1 szelet kb. 10 dkg akkor 2kg-ot). A család azonban krumplit is szeretne (aminek 1 kg-ja szintén 120 Ft), ezért ha a huszadik szelet hús határhaszna kisebb, mint az elso adag krumplié, akkor a helyett inkább krumplira költik azt a 120 forintot. Mivel csökkent a hús mennyisége, ezért a határhaszna nőtt, s a krumplié fordítva, így közeledve egymáshoz. Ezek után összehasonlítják a tizenkilencedik hús és a második adag krumpli határhasznosságait, s ha a krumplié nagyobb, akkor megint azt vesznek hús helyett. Ezt a folyamatot addig csinálják, amíg MUhus < MUkru ,vagyis míg a krumpli és hús határhaszna meg nem egyezik az utoljára megvett darabokra.

• Az előnykiegyenlítődés elve: a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és feláldozott hasznok kiegyenlítődnek. Kettőnél több jószág esetén is érvényes, hiszen amíg egy jószág utolsó egységének határhaszna nagyobb bármelyik másik jószágétól, addig cserével az összhaszon növelhető, s a csökkenő határhaszon elv miatt határhasznuk is közeledik egymáshoz, így jutva közelebb az optimumhoz. Mivel az egyes termékeknek szolgáltatásoknak nincs közös mértékegységük, ezért a rájuk költött pénzen keresztül tudjuk őket összehasonlítani. A csere során tehát azt vizsgáljuk, hogy egy bizonyos pénzösszeg átcsoportosítása mekkora haszonváltozást okoz. Húst és krumplit azért cserélhettünk, mert azonos árú (120 Ft) mennyiségeket vettünk. Jó költekezés esetén az egy

forintra jutó határhaszon a különböző termékeknél kiegyenlítődik, úgy mint a példában 120 Ft-ra jutó határhaszon esetén. • Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos. Képlettel: ,ahol P az egységárakat, az alsó indexek az egyes termékeket jelölik. Amikor valaki nem vásárol egy termékből egy darabot sem azzal magyarázható, hogy számára az adott termék első egységének határhaszna annyira alacsony, hogy jóval alatta marad a többi általa vásárolt termék utolsó egységeivel szerzett hasznának. Ha valaki nem költi el minden pénzét, azért teszi, mert számára a pénznek is van hasznossága, ami szintén engedelmeskedik a hasznosság fentebb említett törvényeinek, s jószágnak tekinthető. Hermann Heinrich Gossen Hermann Heinrich Gossen (1810-1858): német polgári közgazda, a szubjektív

értékelmélet (határhaszon-elmélet) előfutára. Elsőként dolgozta ki a határhaszon fogalmát, és elsőként kísérelte meg szubjektív értékfogalmakra építeni a közgazdaságtan egész rendszerét. Elméletét két tételre építette föl, amelyek Gossen-törvények néven váltak ismerté. Gossen-törvények: • Az első Gossen-törvény a csökkenő élvezetek elvét fogalmazza meg. Eszerint minden gazdálkodó egyén célja szükségleteinek maximális kielégítése. Folyamatos szükséglet-kielégítés esetén azonban a szükségletek fokozatosan telítődnek, és így az élvezet csökken. • A második Gossen-törvény az előnykiegyenlítődés elvét fogalmazza meg. Eszerint a gazdálkodás alanyai eszközeiket és erőforrásaikat úgy osztják el, hogy azok felhasználása maximális előnyt biztosítson számukra. Egy erőforrást egy adott területről akkor csoportosítanak át, ha az erőforrás az új alkalmazás révén több előnyt biztosít

tulajdonosa számára, mint amilyen áldozatot jelentett a korábbi területen való alkalmazásáról lemondani. Az erőforrások optimális felhasználása során az utolsó egység alkalmazása minden területen azonos előnyt jelent. Az előnyök kiegyenlítődnekA második Gossen-törvény úgy is megfogalmazható, hogy a pénz határhaszna a vásárlás minden területén azonos. A kereslet alakulása Eddig a fogyasztó hasznosságérzetével, s annak jellemzőivel foglalkoztunk. Ezeket az ismereteket felhasználva fogjuk megvizsgálni a fogyasztó keresletét az egyes termékekre vonatkozóan, s ennek jellemzőit. Közömbösségi térkép Feltételeztük, hogy egy ember két lehetőség közül mindig képes eldönteni, hogy számára melyik a hasznosabb, vagy esetleg egyformán értékesek neki. Az egyszerűség kedvéért egy olyan fogyasztót fogunk vizsgálni, aki két terméket vásárol, almát és szőlőt. A két termék együttes mennyiségétől (x és y) függően

alakul a fogyasztásból származó élvezet, hasznosság (U). A lenti ábra a hasznosság alakulását mutatja, úgy, hogy az egyes görbék azonos hasznosságú kombinációkat, míg az egymás felett elhelyezkedő görbék egyre nagyobb hasznosságokat képviselnek. Így az ábra bármely két pontjára vonatkozóan leolvasható, hogy hasznosság szempontjából hogyan rangsorolja azokat a fogyasztó, vagyis egy kosár bármely másikhoz való hasznosságát meg tudjuk ítélni. Például a D, E és B pontok egyforma hasznosságúak, míg a C náluk kisebb, az A náluk nagyobb hasznosságot képvisel. A fenti ábrát közömbösségi térképnek, míg az egyforma hasznosságú kombinációkat tartalmazó görbéket közömbösségi görbének nevezzük. A közömbösségi görbe azon jószágkombinációk összességét jelöli, amelyek a hasznosság szempontjából egyenértékűek, azaz a fogyasztó számára közömbös, hogy melyiket szerzi meg. A közömbösségi görbékhez

mérőszámot nem tudunk rendelni, ezért nem tudjuk megmondani, hogy menyivel hasznosabb az egyik a másiktól, csak annyit tudunk, hogy hasznosabb. A közömbösségi görbék nem metszhetik egymást, mivel a közös pont miatt azonos hasznosságot képveselnének így olyan pontpárokat találnánk, amelyekben, az egyik termékből azonos, a másik termékből különböző mennyiség lenne, de így nem lehetnek közömbösek, mivel amelyikben több van, az hasznosabb. A közömbösségi görbék alakja az egyéni preferenciákat tükrözi, ezért személyenként eltérő. Láttuk, hogy a fogyasztó hajlandó lehet egy jószág valamely mennyiségét elcserélni egy másik jószág valamely mennyiségéért, s közben ugyanolyan hasznossági szinten marad. A jószágok a fogyasztásban tehát egymással helyettesíthetők, s a közömbösségi térképről számszerűen leolvashatók a helyettesítés arányai . A helyettesítési ráta megmutatja, hogy milyen arányban

hajlandó a fogyasztó helyettesíteni az egyik terméket a másikkal, azonos szükségletkielégítési színvonal mellett. A fogyasztó szívesen cseréli el a nála bőségben lévő terméket a szűkös termékkel, de ahogy a szűkös jószág mennyisége nő, egyre kevesebbet hajlandó átadni a bővebb jószágból, mert az közben fogy, hiszen minél több van valamiből annál kevesebbre fogja értékelni, és fordítva. A helyettesítési ráta az adott termékre vonatkozóan tehát csökken. A költségvetési egyenes A fogyasztót a választás során korlátozza a rendelkezésére álló pénzmennyiség nagysága, azaz bizonyos kombinációkat nem tud megvásárolni. Ha ismerjük a rendelkezésre álló pénzmennyiséget ( I ), akkor meg tudjuk határozni az elérhető jószágkombinációkat is. Egy 600 Ft-tal rendelkező fogyasztó Px=50 Ft/kg árú almát és Py=60 Ft/kg árú szőlőt szeretne vásárolni. Ha minden pénzét csak az egyik termékre költené 12 kg (

I/Py ) almát, vagy 10 kg ( I/Px ) szőlőt tudna venni. A lenti ábrában ez a két tengelymetszetet mutatja Ezt a két pontot összekötő szakasz jelöli a pénze teljes elköltésével megszerezhető jószágkosarakat. Ezt az egyenest nevezzük költségvetési egyenesnek A költségvetési egyenes azon jószágkosarak összessége a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelemből megvásárolhat annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes felett elhelyezkedő kosarakat nem tudja megvásárolni, ezért az egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. Az egyenes abszolút értékben vett meredeksége a két termék árarányát mutatja Ha a költségvetési egyenest és a közömbösségi görbéket egy koordináta rendszerben ábrázoljuk ( ld. lent ) megkereshetjük azt a legnagyobb elérhető hasznosságot, amelyet a fogyasztó a jövedelméből elérhet, vagyis azt a legmagasabban fekvő

közömbösségi görbét, melynek még van közös pontja a költségvetési egyenessel. Így megkapjuk a fogyasztó számára legoptimálisabb jószágkosarat. Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha a jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció. A jövedelemváltozás hatása a fogyasztásra. Ha a fogyasztó pénzjövedelme megnő a költségvetési egyenese párhuzamosan, felfelé tolódik ( az árak változatlansága mellett ). Ilyenkor egy nagyobb hasznosságú kosarat választhat, vagyis egy magasabban fekvő közömbösségi görbére kerülhet. Általában ez növeli az egyes jószágok iránti keresletet, de ez nem minden termékre igaz. A jövedelem csökkenése esetén fordított irányba történnek az események Az árváltozások hatása a fogyasztóra Az

árváltozások hatására megváltozik a fogyasztó reáljövedelme, s az optimális választás is, változatlan nomináljövedelem mellett. Ha a szőlő ára megnő, megváltozik a I/pszőlő tengelymetszet, meredekebb lesz a költségvetési egyenes, és más lesz az azt érintő közömbösségi görbe is. A fogyasztó alacsonyabb hasznossági szintre kerül, s megváltozik az optimális jószágkombináció összetétele is. Ha minden mást változatlanul hagyunk, csak a szőlő árát változtatjuk akkor különböző árak mellett a fogyasztó különböző szőlőmennyiséget fog fogyasztani, az akkori optimális jószágkosárhoz igazodva. Az így kapott ármennyiség párok mutatják az adott fogyasztó keresletét az ár függvényében, s ezeket koordinátarendszerben ábrázolva megkapjuk a fogyasztó egyéni keresleti görbéjét a szőlőre vonatkozóan. A piaci keresletet az egyéni keresletek összegzésével határozhatjuk meg adott ár mellett, s az egyéni

keresleti görbék horizontális összegzése a piaci keresleti görbét adja eredményül. A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében. Ha a vizsgált termék ára változik, akkor az a keresleti görbén való elmozdulást jelent, de ha valamilyen másik tényező, pl. a jövedelem, másik termék ára változik, akkor a keresleti görbe is változni fog A kereslet árrugalmassága Amikor a közgazdászok egy termék árának változtatásáról döntenek figyelembe kell venniük, hogyan befolyásolja az a kereslet mennyiségét (azaz hogyan reagálnak a fogyasztók), s a kettő együtt hogyan hat az összbevételre, s a profitra. A kereslet árrugalmassága azt fejezi ki, hány százalékkal változik egy termékből keresett mennyiség, ha ára egy százalékkal változik. Képlettel: Mivel a százalékban kifejezett változás eltérő attól függően, hogy a

változás mértékét az eredeti, vagy a megváltozott mennyiségekkel osztjuk, ezért gyakran használjuk a nevezőben a két mennyiség átlagát. A kereslet árrugalmassága általában negatív szám, hiszen az árak emelkedésével a kereslet rendszerint csökken. Ha egy termék árrugalmasságának abszolút értéke 1-nél nagyobb, akkor azt mondhatjuk, hogy a termék kereslete rugalmasan reagált az árváltozásra (árrugalmas). Ilyenkor az összbevétel (P×Q) növelhető az árak csökkentésével, mivel a kereslet mennyiségének növekedése túlkompenzálja azt. Ha egy termék árrugalmasságának abszolút értéke kisebb, mint 1, akkor a termék kereslete rugalmatlanul reagált az árváltozásra (árrugalmatlan). Ilyenkor az összbevétel áremeléssel növelhető Mivel most az árváltozás jelentkezik nagyobb mértékben, így annak az iránya dominál. Ha az árrugalmasság egységnyi, akkor az összbevétel nem változik az árváltozás hatására, s a termék

keresletét egyszerűen csak egységnyi árrugalmasságúnak nevezzük. A kereslet árrugalmasságát befolyásoló tényezők: • • • • A jószág természeti, használati tulajdonságai (tartós fogyasztási cikk, vagy gyorsan romló élelmiszer; létszükségleti, vagy csak kiegészítő szerepű). A helyettesítő termékek: annál rugalmasabb, minél több van. A helyettesítő termékek árának közelsége: annál nagyobb az árrugalmasság minél közelebb vannak, hisz annál jobban helyettesíthető. A termékek ára a fogyasztói jövedelemhez viszonyítva: minnél nagyobb az aránya a jövedelemhez képest annál rugalmasabb a kereslet. A kereslet kereszt-árrugalmassága Egy termék kereslete változhat egy másik termék árának változása esetén is ( láthattuk ezt az árváltozás hatását bemutató közömbösségi térképen ). Ezt a kapcsolatot fejezi ki a kereslet kereszt-árrugalmassága Egy termék keresletének kereszt-árrugalmassága azt

mutatja, hogy hány százalékkal változik a termék keresletének mennyisége, ha egy másik termék ára 1 százalékkal változik. Képletben: Kereszt árrugalmasság(X) = mennyiség (X) %-os változása / ár (Y) %-os változása. A kereszt-árrugalmasság lehet pozitív, negatív, nulla. Ha pozitív, akkor a két termék a fogyasztásban helyettesíti egymást, vagyis az egyik árának növekedése a másik keresletét növeli. Ha a kereszt-árrugalmatlanság negatív, akkor a két termék fogyasztása kiegészíti egymást, ha nulla, akkor a két termék fogyasztása független egymástól. A kereslet jövedelemrugalmassága A fogyasztók kereslete függ a jövedelmük alakulásától is. A kereslet jövedelemrugalmassága azt fejezi ki, hány százalékkal változik egy jószág kereslete a fogyasztó jövedelmének egyszázalékos változása következtében. Képletben: A jövedelem növekedése a keresletet általában növeli, a jövedelemrugalmasság pozitív szám.

Ebben az esetben beszélünk normáljószágról. Ha a jövedelemrugalmasság nagyobb, mint egy, azaz a kereslet növekedése a jövedelem növekedésénél nagyobb mértékű, akkor luxusjószágokról beszélünk. Ha egy termék keresletének a jövedelemrugalmassága negatív, akkor azt "alacsonyabb rendű", vagy inferior jószágnak hívjuk. Ennek a kereslete a jövedelem növekedésével csökken V. A vállalat jellemzői, környezete A vállalat és környezete A különböző kereskedelmi és szolgáltató- s a mögöttük meghúzódó termelővállalkozásoknak a közös tulajdonságaikkal, s a piacon betöltött szerepükkel foglalkozunk. Ezeket egyszerűen vállalkozásnak, vagy vállalatnak nevezzük, s a vállalat egészét egyetlen "személynek, egyetlen piaci szereplőnek fogjuk fel. A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közreműködésével kapcsolódik

ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik. A továbbiakban a vállalatot tekintjük a piaci kínálati oldal szereplőjének, a háztartást pedig fogyasztónak, s eltekintünk attól, hogy a háztartásokban is folyik termelés. A vállalat működése közben erőforrások (emberek, gépek, anyagok) áramlanak be, s termékeket bocsát ki. Az előbbieket inputnak, az utóbbiakat outputnak nevezzük, s a folyamatot reálfolyamatnak. Az erőforrások beszerzéséhez a vállalatnak pénzt kell befektetni, amit az értékesítés során nyerhet vissza. Ez utóbbit pénzfolyamatnak hívjuk. Ezen folyamatok (kereslet, profit) információkat is hordoznak a vállalat számára, amelyekkel értékelni tudják környezetüket, működésüket. A vállalat két piacon jelenik meg, a termékek piacán eladóként, az erőforrások piacán (földpiac, tőkejavak piaca, munkaerőpiac, pénzpiac) vevőként. A vállalatoknak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell piaci

környezetéhez. Ilyenek az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolatok (pl. adásvétel); bizonyos piaci törvényszerűségek (pl a racionalitás); az állam befolyásoló szerepe, mint tulajdonos, vagy jogi szabályok és törvények által; a természethez való alkalmazkodás, mint társadalmi elvárás; a társadalmi-politikai környezet, történelmi, kulturális hagyományok (értékrendek). A vállalat külső környezete a mikroökonómiában egy adottság, amely a vállalati magatartás külső feltételrendszerét adja. A vállalat célrendszere A vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszik. Az elsődleges célja az, hogy profitot, jövedelmet akar szerezni, ezért számára a több lehetőség közül az a legcélszerűbb, ami nagyobb profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig egyéb céljai is lehetnek, de ezek elérést a megfelelő profit elérése segíti. A lenti felsorolásban láthatunk néhány jellemző

vállalati célt, a profit a legfontosabb, de a teljes célrendszer minden eleme egyszerre érvényesül valamilyen mértékben. A non-profit szervezeteket most nem tárgyaljuk. A vállalat főbb céljai: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Jövedelmezőség, profit; Vagyon megtartása; Növekedés, fejlődés; Piaci pozíciók megtartása, javítása; Korszerűsödés és termelékenység növelése; Fizetőképesség, likviditás; Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése; Vezetői külön célok. A vállalatok szervezeti formái A tulajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok. A privatizáció során a magánvállalatok kerültek többségbe, az állami vállalat és állami többségű vegyes vállalatok olyan esetekben maradtak, amikor tevékenységük kiemelt szolgáltatás (pl. Magyar Posta), vagy speciális bank, vagy valamilyen nemzeti örökséget képvisel. A társas vállalkozási formák a tagok önkéntes vagyoni

hozzájárulásával keletkeznek, ezért magánvállalkozások (állam, vagy állami vállalat is lehet tag). A társasági formák megkülönböztetésének egyik szempontja, hogy kik alapítják. Lehetnek természetes személyek (emberek), vagy jogi személyek (szervezetek) Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelősége. Korlátlan, ha a tagok az egész vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért, korlátozott, ha csak a társaságba bevitt tőke erejéig tartoznak felelőséggel. Ezek alapján megkülönböztethető társasági formák a közkereseti társaság, betéti társaság, egyesülés, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. Ezek legnagyobb előnye a rugalmas tulajdonosi szerkezet, az egyes társaságok egymásban is szerezhetnek résztulajdonokat. A más vállalatok részesedéseit kezében tartó vállalatot holdingnak nevezik. A részvénytársaság (rt.) az a vállalat, amelynek reáltőkéjét a részvények

ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik. A részvénytársaságban a tőke tulajdona, az irányítás funkciója elvált egymástól, három alapvető döntési szintet különböztethetünk meg: • • A napi (operatív) döntések a menedzserek feladata. A komolyabb döntések (beruházások, hitelfelvételek) az igazgató tanács hatáskörébe tartoznak. • A részvényesek közgyűlésének feladata az éves értékelés, eredményfelosztás, részvénykibocsátás elhatározása, kinevezés. Az rt főbb éves adatait sajtó útján nyilvánosságra kell hozni Az rt. hatékony vállalati nagyság létrehozását teszi lehetővé, gyakorlatilag korlátlan vállalati méret alakítható ki Teljesítményének értékelésére a profit mellett a részvények árfolyama szolgál. Méret szerint megkülönböztethetünk nagy-, közepes- és kisvállalatokat. A tevékenység jellege szerint termelő-, kereskedelmi és

szolgáltatókat, s ezen belül ipari, mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis és nagykereskedelmi vállalatokat. A vállalatok besorolása az előbbi kategóriákba gyakran nem végezhető el egyértelműen. Az idő a gazdaságban A vállalatok különböző időtávokhoz kapcsolódnak gazdálkodási döntéseik során. A gazdasági időtávok a döntések feltételeit, lehetőségeit fejezik ki. Piaci időtáv (nagyon rövid táv) az az időszak, amelyen belül a vállalat csak eladási, vagy vételi döntésekkel képes reagálni a külső eseményekre. Rövid táv az a periódus, amelyen belül a vállalat legalább egy termelési tényezője adott, megváltoztathatatlan, miközben legalább egy másik tényező megváltozhat. pl. a vállalat épületei, termelőhelye adott, míg a munka, anyagmennyiség változtatható Hosszú táv az az időperiódus, amelyen belül a cég valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható. A különböző profilú

vállalatoknál az időtávok hossza eltérő lesz. A termelési függvény Egy vállalat termelése során dönt a felhasznált erőforrások mennyiségéről és arányáról, szem előtt tartva a gazdasági hatékonyságot. A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt. Rövid távot feltételezve vizsgáljuk meg egy vállalat termelését, ahol a tőke, mint erőforrás állandó, s közben a ledolgozott munkaórák száma nő. Az ötödik oszlop mutatja a munkamennyiség átlagtermékét (APL=Q/L), míg a negyedik oszlop a határtermékét (MPL = Q/DL). A munka átlagterméke (APL): egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség. Képletben: A munka határterméke (MPL) a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást jelent. Képletben: a képletben a

"változása" Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az általuk termelhető maximális termékmennyiség közötti összefüggés. Képletben Q = f (K, L). A lenti ábrán látható a munka átlag és határterméke, s a termelési függvény, amin a tőke, változatlansága miatt nincs feltüntetve. A határtermék egy ideig nőtt (d), addig a termelési függvény konvexen emelkedett (c), tehát a termelés gyorsulva nőtt, majd a határtermék csökkent, ekkor a termelési függvény konkávan, lassulva nőtt (c inflexiós pont). Ahol a határtermék negatív lett (b), onnan kezdve a termelési függvény csökken (a) Addig a pontig, amíg a határtermék nagyobb, mint az átlagtermék az átlagtermék-görbe nő (k), onnantól csökken. Látható, hogy egy bizonyos pont után a határtermék csökken: A csökkenő hozadék elve az a tétel, miszerint egy tényező határterméke (egy pont után) csökken, amint egyre növelik annak

felhasználását. VI. A termelés költségei, bevétel, haszon A termelés költségei Rövid távon a vállalat költségei két részre oszlanak. Az egyik csoportba azok a költségek tartoznak, amelyek a termelés megindulása nélkül is fennállnak, mert már kiadásra kerültek. Ilyenek az épületek, gépek költségei, ezeket fix költségeknek nevezzük. A másik a termeléshez tartozó költségek, mint a munkabér, anyagköltség, energia, stb. A termelés összes költsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC) és változó költségek (VC). Képletben: TC = FC + VC. A fix költség rövid távon állandó, a változó költség nem arányosan változik: • • • a technikai feltételek; az anyagok mennyiségtől függő ára és; a járulékos költség (szállítás) részarányának csökkenése miatt. Az átlagos fix költség (AFC=FC/Q) a termék egységére jutó állandó költség. Az átlagos változó költség

(AVC=VC/Q): a változó költség termékegységre jutó nagysága. Az átlagköltség (AC=TC/Q): az összköltség termékegységre jutó nagysága. Összefüggés: AC = AFC + AVC. A határköltség (MC): a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás nagyságát fejezi ki. Képletben: MC = ezért TC = TC/DQ = VC/ Q, ahol az utolsó egyenlőség azért szerepelhet, mivel rövidtávon FC állandó, VC. Az AC. AVC, MC függvények U alakúak Kis termelés esetén az egységköltségek hatalmasak, a termelés növelésével csökkennek, majd egy idő után nőnek. Az MC mindig a legutóbb termelt egység költsége, s amíg ez kisebb az AC-nél és az AVC-nél, addig az átlagot lefele húzza. Ha a növekedési szakaszában eléri először az AVC, majd az AC görbét, akkor feléjük kerül, s az átlagot növelni fogja. Így az MC-vel való találkozás után mindkét görbe nőni fog. A határköltség (MC) függvénye az átlagos változóköltség- (AVC) és

az átlagköltség-függvényeket (AC) minimumpontjukban metszi. Kiadás és költség A vállaltoknál a pénzkiadás fogalma két eltérő költekezést jelent: a befektetéseket és a költségeket. A befektetés (lekötött tőke) az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, és lassan fokozatosan térül meg Folyó költségek azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek. A folyó költségeket a változó költséggel azonosíthatjuk, vagyis a termelés során jelentkező anyag, energiaköltség, munkabér. A befektetések a fix költségek, vagyis a termelés elindulása előtti, annak érdekében tett költekezés, ez folyó költségek formájában térül meg, pl.ingatlanok, termelőgépek vétele Ezek a költekezések a gyártott termékekbe használati idejük arányában épülnek be, vagyis folyó költségnek kell tekinteni egy gép értékének

1/10-ét, ha az tíz év alatt használódik el. Az elhasználódást nevezzük amortizációnak, míg költségként való beszámítását amortizációs, vagy értékcsökkenési leírásnak. Az amortizációs költség különbözik a többitől, hiszen nem aktuális kiadás, számlákon nem jelenik meg, és a nagyságát a vállalat határozza meg a tervezett amortizációs idővel. Az értékcsökkenési leírás ún implicit költség Explicit (kifejezett) költségek, amelyek adott időszak folyamán az adott időszak termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakbannem jelennek meg. Bevétel és haszon Egy vállalkozás beindulása előtt érdemes elemezni a bevételek és kiadások várható alakulását, a lehetséges profitot. A szép család

kereskedelmi vállalkozást szeretne indítani A lenti táblázatban a Szabó család éves jövedelem-kimutatás tervezetét láthatjuk a lehetőségeik, s a piac figyelembevételével. A befektetés egy 2 milló Ftot érő szállítójármű megvétele, melynek elhasználódását tíz évre tervezik A Szabó család éves jövedelemkimutatása MEGNEVEZÉS 1. Árbevétel BEVÉTEL 8500 2. Eladott áruk beszerzési ára 3. Bruttó profit (1-2) KIADÁSOK 4400 4100 4. közvetett költségek Explicit költségek Bérleti díj 1000 Energia és javítási költségek 180 Beszerzés, szállítás, forgalmazás költségei 220 Kamatköltség 250 Explicit költségek összesen 1650 Elszámolható implicit költség:Értékcsökkenési leírás 200 Közvetett költségek összesen 1850 5. Számviteli profit (3-4) 2250 6. El nem számolható implicit költségek 1080 7. Összes gazdasági költség (2+4+6) 7330 8. Gazdasági profit 1170 Bevételt az áruk eladási

értéke jelent. Közvetlen költség az áruk beszerzési ára E kettő különbsége a bruttó profit Ebből levonva a közvetett, explicit költségeket, és az elszámolható implicit költségeket kapjuk a számviteli profitot. Vannak azonban el nem számolható implicit költségek, mint a család eddigi jövedelme, és a vállalkozásba bevitt tőke banki kamata, amelyektől elesik a család, mivel ezeket most a vállalkozásba fekteti be. Vagyis a vállalkozás beindulásával elveszti előző jövedelmét, s tőkéjének kamatát. Ezek nem jelentenének nekik költséget, ha hitelt vesznek fel, és alkalmazottat fogadnak, de ilyenkor ezek helyett a már elszámolható költségként jelentkező banki kamat, s a munkabér jelenne meg. Az így kiteljesedő költségek adják ki a gazdasági, vagy alternatív költséget, melyet a bevételekből levonva kapjuk a gazdasági profitot. A számviteli költségek az adott évben felmerülő számvitelileg nyilvántartható folyó

költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatás alapján elszámolt implicit költség (épületek, berendezések értékcsökkenése). Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben. A termelés gazdasági költségei (alternatív költség) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költség és azon lehetőségek elvesztet hozama, amelyekről le kellett mondani az adott tevékenység érdekében. Kifejezi mennyit kellett feláldoznia a vállalkozónak, hogy a szűkös erőforrásokat elvonja a gazdaság más szereplőitől. Normálprofit az adott gazdaságban bárki által szokásosan elérhető jövedelem (átlagmunkabér, banki kamatok). A gazdasági profit a számviteli profit és normál profit különbsége. Az átlagos bárki által elérhető profiton felüli rész. Gazdasági profitot akkor ér el a cég, ha a bevételei meghaladják

alternatív költségeit. Összefoglalva: VII. A tökéletes verseny A piaci verseny jellege Egy piac szerkezete, formája a piaci szereplők száma és mérete alapján jellemezhető. Ezek határozzák meg a szereplők lehetőségeit, s a verseny erőségét. A piac formáit annak alapján ítélhetjük meg, hogy • • • mennyien vannak az eladók és a vevők; könnyű-e vagy nehéz új termelőknek, illetve vásárlóknak belépni a piacra; képes-e egy-egy szereplő egyedül befolyásolni a piaci árat. A fentiek alapján a piacnak, a piaci versenynek két szélsőséges formáját, a tökéletes versenyt és a tiszta monopóliumot tárgyaljuk részletesen, de sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges. Az egyik legismertebb, mikor néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng az adott piacon. Ezt többszereplős (oligopol) piacnak nevezzük. Egy piac formáját a piaci szereplők átlagköltség-görbéi (AC) és a piaci keresleti görbe

távolsága is tükrözi. A tökéletes verseny Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és kis vevő van. Ekkor egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nagy számuk miatt megegyezni nem tudnak, s ha valamelyikük felemelné az árat, nem vásárolnának tőle, ha valamelyikük csökkentené, a piac elnyelné a kínálatát, de annak kis mértéke miatt nem befolyásolná az egész piacot. A tökéletes versenyben tehát a piaci szereplők számára az ár külső adottság Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók, s e piacon szabad a be- és kilépés. A szabad be- és kilépésnek két fő akadálya lehet. Jogi akadályok, mint például állami engedélyek szükségessége a termeléshez (pl. bányászat), s pénzügyi-gazdasági feltételek, például, ha óriási tőkét kell induláskor befektetni, amelyet nehéz más tevékenységbe

átvinni (pl. acélgyártás) Tökéletes verseny esetén, mint például a tojáspiac a belépéshez elég néhány tojó megvétele. Tökéletes versenynél az üzemméretek nagyságának korlátjai is megmutatják a piac jellegét. Az üzemek átlagköltség-görbéi (AC) nagyon távol helyezkednek el a piaci keresleti görbétől (ld. a lenti ábra), így meghatározó kereslet kielégítését egy üzem csak hatalmas átlagköltségek mellett tehetné meg, ami abszolút gazdaságtalan. Bevételek és profitok tökéletes verseny esetén A tökéletesen versenyző piacon szereplő vállalat számára az ár adottság, megváltoztatni nem tudja, de lehetőségein belül ezen az áron bármennyit képes eladni. Minden egyes termék által keletkező bevétel megegyezik a piaci árral, az összbevétel ekkor: A tökéletes verseny vállalatának összbevétele (TR) az ár és a mennyiség szorzata. Képletben: TR = P × Q. A határbevétel (MR) az eladásváltozás egységére jutó

összbevétel-változás. Képletben: MR = TR / DQ. Az átlagbevétel (AR) az összbevétel és az eladott mennyiség hányadosa. Képletben: AR = TR / Q. Tökéletes verseny esetén a határbevétel, s az átlagbevétel is megegyezik a piaci árral, a fogalmakból adódóan, tehát MR = AR = P. A vállalat legfőbb célja a profit elérése. A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége. Képletben: T = TR - TC. Az átlagos profit a gazdasági profit egy termékre jutó nagysága. Képletben: A =T / Q. A határprofit az eladásváltozás egységére jutó profit. Képletben: M = T / Q = MR - MC. A vállalat optimális döntése. A vállalatnak a tökéletes verseny piacához való alkalmazkodása kettős: elfogadja az árat és megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. A tökéletes egy vállalatának profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltség éppen egyenlővé válik

határbevételével. Képletben: max., ha (MC = MR = P). Ennek oka az, hogy egy vállalatnak érdemes legyártania, és eladnia a terméket addig, míg az általa nyert bevétel (MR) meghaladja annak költségét (MC), vagyis a termék profitot hoz létre (Mp > 0). A profit mindaddig növelhető, amíg MC < MR. Akkor maximális a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a határköltséggel. A profit mennyisége az ábrán satírozott téglalap területével egyenlő, vagyis a termelt és eladott mennyiség szorozva az árral (TR), s a termelt mennyiség szorozva az AC-vel (TC) különbsége. Ez a profitmaximalizáló termelési mennyiség csak kivételes esetben esik egybe az átlagköltség minimumával, hisz ha az MC magasabb lesz, mint az AC, onnantól növeli azt, de még így is érdemesebb tovább termelni, ha kisebb, mint az MR. Fedezeti- és üzemszüneti pont Tökéletes verseny piacán profittal termelő cég azt tapasztalja, hogy

valamilyen külső befolyás hatására a piaci ár csökken. Ilyenkor két dolgot tehet, vagy megszünteti a termelést, vagy tovább termel A következőkben azt vizsgáljuk, hogy milyen árak esetén érdemes egyik, vagy a másik lehetőséget választania. Továbbra is az MR = MC = P egyenlőségnek megfelelő termelési mennyiség az optimális választás. Ha az új termelési pont magasabb, mint az átlagköltségek (AC) minimuma, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Az átlagköltségek minimumának megfelelő termelést fedezeti pontnak nevezzük, mert ekkor éppen megtérül a tökéletes verseny vállalatának minden gazdasági költsége. Fedezve van minden fix és változó költsége és ezekben a normál profitja is. Egy vállalat fedezeti pontja az a termelési mennyiség, amely mellett a termék átlagköltsége egyenlő a piaci árral (AC = P = MR = MC). Ekkor megtérülnek a költségei, de gazdasági profitot nem termel. Ez az átlagköltség-görbe

minimumpontjában van. Veszteségminimalizálás a vállalat stratégiája, ha az új termelési pont az átlagköltség alatt, de az átlagos változó költség felett van. Ekkor azért érdemes termelnie, mert minden változó költsége megtérül és a fix költségekből is megtérül valamennyi, attól függően, mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál. Bezárás esetén az összes fix költség elveszne. Szüneteltetni kell a termelést mindaddig, amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos változó költség, mert ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Ezért az AVC görbe minimumpontját üzemszüneti pontnak nevezzük. Üzemszüneti pont az átlagos változó költség minimuma, mert ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést, s csak ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni. A vállalat és az iparág kínálata rövid és hosszútávon Láttuk, hogy egy vállalat adott árhoz tartozó termelési

mennyiségét, vagyis kínálatát a határköltség görbe határozta meg. Tökéletes verseny vállalatának egyéni kínálati függvénye (S) azonos az MC határköltség függvénnyel, üzemszüneti pont feletti ár esetén, a kínálat egyébként nulla. Az iparági kínálati függvény a tökéletes versenyben szereplő vállalatok egyéni kínálati függvényeinek, tehát az MC egyéni határköltség-függvényeknek horizontális összegződése. Rövid távon azért képes egy vállalat gazdasági profitot elérni, mert a versenytársak ekkor még magasabb költséggel tudják csak előállítani a terméket. Hosszabb távon azonban szabad a ki- és belépés, s bárki alkalmazhatja a jobb technikát, ezért a termelők költségei megközelítik egymást. A gazdasági profit miatt tömegesen fognak új termelők belépni a piacra, ami csökkenti a piaci árat, mindaddig, amíg gazdasági profit van. Ez azt eredményezi, hogy hosszú távon a gazdasági profit eltűnik,

minden, a piacon lévő vállalat normál profitot realizálva az átlagköltség görbe minimumában fog termelni. VIII. Vállalat monopólium esetén, versenyszabályozás Monopolizált piacok-tiszta monopólium Monopolizált piac, vagy monopolpiac kifejezést használjuk, ha hiányoznak a tiszta verseny feltételei. Ilyenkor néhány nagyvállalat uralja a piacot. Különleges esete a tiszta monopólium, mikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca. Tiszta monopólium az a piaci forma, amikor egyetlen eladója van a termékeknek az adott piacon. A vevői oldalon kialakult monopolhelyzetet monopszóniának nevezzük. Monopóliumnál az átlagköltség-görbe, és a keresleti függvény metszi egymást, így téve alkalmassá a vállalatot a teljes kereslet kielégítésére. A monopólium kialakulásának okai lehetnek: valamely gazdasági adottság (óriási méretű üzem, jó bánya birtoklása); jogi feltétel (állami engedély); műszaki okok (nem célszerű több

vállalatot létesíteni). Belépés a monopolizált piacra Egy piacra való bejutásnak a tökéletes verseny kivételével mindig vannak nehézségei, korlátjai. Ezek a legerősebben a monopolizált piacon jelentkeznek. Ilyenek: • Az optimális üzemméret aránya a piachoz. Az optimális üzemméret minél nagyobb, annál nehezebb a belépés, annál kevesebb vállalat képes kielégíteni a keresletet. A gazdaságos üzemméret alapján kialakult monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük. • A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága. Minél nagyobb, annál inkább korlátozza a belépők körét. • Szabadalmak, licencek, know-how-k. A technikai fejlődés legújabb eredményeit szabadalmak védik Gyártási eljárást, termelési engedélyt meg kell vásárolni. Nélkülük nem lehet versenyképes költségekkel termelni. • Ellenőrzési monopólium a fontos nyersanyagforrások felett. Arany- só- rézbányászat

állami monopólium volt sok országban, s az ilyen engedélyek megszerzése monopolhelyzetet képezhet. • Az állam korlátozhatja a piacra lépést. Vámokkal, behozatali tilalmakkal védheti a belső termelőket Egy termék termelésére kizárólagos jogot adhat egyes régiókban. Speciális engedélyeket adhat bizonyos terület ellátására (autópálya-építés, telefonszolgáltatás), de ilyenkor szabályozza a vállalat tevékenységének bizonyos elemeit (pl. ármaximalizálás) A tiszta monopólium piaca A tiszta monopólium egyedüli eladó egy termék piacán, ki tudja elégíteni az egész keresletet. Míg tökéletes verseny esetén az ár külső adottság volt, a tiszta monopólium vállalata a piaci árat és a kínált mennyiséget is képes befolyásolni. A piaci kereslet DD függvénye számára az adottság A monopólium piaci alkalmazásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat a piaci kereslet

figyelembevételével. A monopólium, mint a legtöbb piacgazdasági szereplő profitja maximalizálására törekszik. A piaci keresleti függvény kemény adottság számára, amelyhez alkalmazkodnia kell. Ha növeli az árat, kevesebbet tud eladni, ha növelni akarja az eladott mennyiséget, csökkenteni kell az árat. A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növekedésével, (mivel az csökkenő árakkal jár) hanem egyre lassabban nő, s nagy kínálat esetén csökkenhet is. Határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert egy újabb mennyiséget csak egyre kisebb áron tud eladni. A monopólium határbevételi görbéje (MR) a keresleti görbe (DD) alatt húzódó, dupla akkora meredekségű lejtős vonal. A monopóliumra is érvényes a tökéletes verseny vállalatához hasonlóan az optimális profit fő szabálya: A monopólium akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan termelési mennyiséget választ, hogy a határköltsége

és határbevétele egyenlő legyen. Maximális a profit, amikor MC = MR. A fenti ábra egy olyan monopolvállalatot mutat, amelynek optimális (MR = MC) eladási mennyisége 260 ezer darab. Az általa meghatározott piaci ár 50 Ft, s a 30, P,A,B pontok által meghatározott terület a profit: 5 millió 200 ezer Ft. A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítása A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítását "jóléti szempont" alapján végezzük most el, vagyis megnézzük, hogy milyen hatással vannak a társadalom jólétére. Az eseményeket hosszú távon vizsgáljuk, aminek azért van jelentősége, mert így minden termelési tényező változtatható, másrészt a tökéletes verseny szereplői nem termelnek csak normálprofitot. Az ábrákon az MC = AC függvény vízszintes egyenes. A függvényt az egyszerűség kedvéért választottuk vízszintesnek, de ekkor az AC is vízszintes, s egybeesik az MC-vel. A tökéletes verseny A

keresleti függvény a vevők egy sorozataként is felfogható. Négy dollárt senki nem ad egy banánért, de van piaci szereplő, aki egy kicsivel kevesebbet (3,999.) adna érte, egy másik még egy kicsivel kevesebbért megvenné, s így tovább, amíg el nem jutunk az 1 dolláros árhoz. Van olyan szereplő, aki csak ennél kevesebbért venne, de a tökéletes verseny adott ára esetünkben 1 dollár, így nem kap. Az a szereplő, akinek 3.999 dollárt is megért volna a banán, de megkapta 1 dollárért 2,999 dollár haszonra tett szert. Az őt követő haszna egy kicsit kevesebb, s csökken egészen addig a szereplőig, aki amúgy is 1 dollárt szánt volna rá. Az így kapott hasznok összege a fogyasztói többlet, ami az ábrán az Y tengely, a kereslet és az MC egyenesek által határolt háromszög területének nagysága. 1. A monopólium Monopólium esetén a helyzet módosul. A határköltséget azonosnak vesszük a tökéletes verseny vállalatainak

határköltségével az összehasonlíthatóság érdekében. A monopólium kevesebbet és magasabb áron visz piacra, mint amennyi a teljesen azonos költséggel termelő, tökéletes verseny iparágának kínálata lenne. Most a kialakult piaci ár 2,5 dollár, a kínált mennyiség 1525 ezer darab. A fogyasztók 2,5 dollár felett is vásárló része jut a már fentebb említett haszonhoz, fogyasztói többlethez, melynek nagyságát a piros terület jelzi. A tökéletes verseny fogyasztói többletének egy része tehát megmarad, egy másik része, átalakul a monopolvállalat profitjává, ún. termelői többletté (kék terület) A többi elvész a társadalom számára (szürke terület), ezért holtteher-veszteségnek nevezzük. Azt tapasztaltuk tehát, hogy a monopóliumok létezése csökkenti a társadalmi hasznosságot, ezért káros piaci formának ítélhetjük. Valójában a monopóliumok hasznosak egyes piacokon A költségeik jóval a tökéletes verseny

költségei alatt lehetnek, s nagy tőkekoncentrációjuk lehetővé teszi a kutatást, fejlesztést, ami szintén hasznos a társadalom számára. Az oligopol piac Az oligopólium monopolizált piac, átmenet a tiszta monopólium és a tiszta verseny között. Itt néhány egymást ismerő, egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng egymással. Oligopólium az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. Az oligpóliumok versenye esetén az előbb bemutatott tiszta monopóliumnál alacsonyabb ár és nagyobb kínálat alakul ki azonos feltételek mellett. Az oligopol piac ilyen értelemben is átmeneti jelenség a tiszta monopólium és a tiszta verseny között. Az oligopol piac vállalatainak kartellbe való alakulása esetén a piaci összkínálat, a piaci ár megegyezik a tiszta monopólium esetével, hiszen ilyenkor egy összehangolt nagyvállalatként működnek. Versenyszabályozás Általános feltételezés, hogy a verseny

képes az erőforrások legjobb elosztására. Ha a vállalatok módot találnak a verseny korlátozására, akkor ez jóléti veszteségekkel és az erőforrások nem hatékony elosztásával jár. A verseny korlátozása vállalatok egyesülésével, formális piaci szerződésekkel, vagy titkos összejátszással egyaránt lehetséges. Az államnak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos. Másrészt szabályoznia (regulálnia) kell az árakat, jövedelmeket stb azokon a piacokon, ahol a monopolizált piaci forma a kedvezőbb. Ezt a célt szolgálja a verseny- és az ártörvény Az antitröszt-politika részei azok a törvények és intézkedések, melyek a monopolpozíciók kialakulását akadályozzák, s a versenyt erősítik a szükséges területeken (A tröszt több vállalat egyesülése egy vállalattá). A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó

megállapodásokat (kartell). Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása az árak kialakítására, a piac felosztására, egyéb versenytárs kizárására. A törvény a piac különböző szintjein lévő szereplők ún. vertikális versenykorlátozásait is megtiltja Tilos a hírnév rontása, az üzleti titok megsértése, az utánzás. Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni (indokolatlanul szerződésekben egyoldalú előnyt kötni, elzárkózni a szerződéstől, piacra lépést akadályozni, stb.) Az állam fontos feladata a szervezetek egyesülésének ellenőrzése (fúziókontroll). Engedélyeztetni kell egy fúziót, ha ezzel a résztvevők meghatározott piaci részesedést érnek el, vagy árbevételük meghalad egy meghatározott értéket. Az ártörvény kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik. Meghatározza, hogy azokba az állam

(kivételes esetekben) hol és hogyan avatkozhat bele. Tiltja az ún dömpingár alkalmazását, mikor egy vállalat a költségeinél olcsóbban visz árut a piacra nagy mennyiségben, így tönkretéve versenytársait megemelje az árat, s monopolprofitot érjen el. Regulációs politikának nevezzük a tényleges és tartósan működő monopóliumokat szabályozó intézkedéseket. Lényege, úgy szabályozni a természetes monopóliumok tevékenységét, hogy az ár csak az indokolt ráfordításokat fedezze, de a normálprofitjuk, a hosszú távú tőkemegtérülésük biztosítva legyen. A regulációnak vannak hátrányai. Például egy közérdekű szolgáltatás monopolvállalatát alacsonyabb árakra kényszerítve támogatást kap, hogy normálprofitot érjen el. Ilyenkor a fix normálprofit tudatában nincs késztetve a vállalat, hogy takarékosan gazdálkodjon. Ezért felvetődött a dereguláció kérdése, vagyis a szabályozott monopóliumok helyett verseny

engedélyezése bizonyos területeken. A tőkepiac Korábban a termelési tényezőknek négy fő csoportját különböztettük meg. Ezek a következők: a föld (A), a tőke (K), a munkaerő (L), a vállalkozó (E). Ez utóbbi a munka tényezőcsoport egy megkülönböztetett részének is felfogható. Nagyon eltérő okok határozzák meg, milyen mennyiségben állnak az egyes tényezőfajták a társadalom rendelkezésére. Ezek alapján a termelési tényezők a következőképpen is csoportosíthatók: • • Elsődleges tényezők: munka-humán tőke, természeti tényezők. Tőketényezők: termelt tőkejavak, pénz- és értékpapírtőke. Az elsődleges termelési tényezők nem gazdasági okokból keletkeztek, de a gazdasági folyamatokban is felhasználhatók, s ekkor tőkejavak. A munkaerő, a népesség alakulását történelmi, erkölcsi tényezők befolyásolják, s nem a gazdaság munkaerőigénye, ami a szakmák szerinti megoszlásra már erősen hat. A

természeti tényezők mennyisége is külső adottság. A termelt tőkejavak mindazon anyagi és pénzügyi erőforrások, amelyeket gazdasági folyamatokban állítanak elő. A termelt tőkejavak nem közvetlen fogyasztási cikkek, hanem épületek, gépek, berendezések, melyek a fogyasztási cikkek gyártását szolgálják. Az erőforrások kereslete A vállalat inputtényező iránti kereslete különbözik a fogyasztási cikkek iránti kereslettől. Míg a fogyasztó a terméknek tulajdonított hasznosságérzet alapján választ, a vállalat az eredményesség szempontjait követi. A vállalat által keresett mennyiséget az határozza meg, hogy mennyi terméket kíván gyártani, azaz mekkora a termékei iránt a piaci kereslet. A termelési tényezők iránti kereslet a piaci kereslet által befolyásolt származékos kereslet. Származékos kereslet: A vállalat azért keres inputtényezőket, mert a vásárlók meg kívánják venni a termékét, s ebből profitot remél.

Egy tényező optimális felhasználása Egy vállalat output piacán a profitmaximalizálás feltétele továbbra is a határbevétel és határköltség egyenlősége (MC = MR). Az inputtényezők piacán is vizsgálhatjuk a bevételek és költségek alakulását, az input mennyiségétől függően. Egy pótlólagos munkafelhasználás ( L) következtében bizonyos mennyiségű határtermék (MPL) keletkezik. Ez a vállalat TR összbevételét MPL × MRx = MRPL mennyiséggel növeli, míg az (TC) összköltséget a mennyiséggel. L × PL = MFCL A határtermék-bevétel (MRPL) az adott inputtényező határtermékének és ennek eladásával elérhető piaci egységárnak a szorzata. Képletben: MRPL = MPL × MRx. Kompetitív vállalat esetén megegyezik a határtermék-érték VMPL = MPL × Px nagyságával. A tényező-határköltség (MFCL) az adott input tényező mennyiségének változása és az adott input egységárának szorzata. Képletben: MFCL = L × PL. Egy

vállalatnak addig érdemes növelni input felhasználását, amíg az újabb tényező által termelt áru értéke meghaladja a tényező felhasználásának költségeit. Az optimális érték a kettő egyenlőségénél alakul ki Egy tényező felhasználása akkor optimális, ha határtermék-értéke egyenlő a tényező-határköltséggel. Több tényező esetén természetesen minden tényezőre külön-külön igaznak kell lennie az előző összefüggésnek. A vállalat tehát többszörös optimalizálást folytat. Az MC = MR összefüggés teljesüléséhez az MRP = MFC egybeesés szükséges. A tőkepiac A termeléssel létrehozott anyagi termelési tényezők, valamint a pénz és értékpapírok együtt alkotják a tőkepiacot. A tőkeeszközök piaca A termelt tőketényezők piacát megkülönböztetésül tőkeeszközök piacának nevezik. Főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények

piacai. Tőkeeszközöket vállalatok, vállalkozók vásárolnak nagy mennyiségben és értékben. A nyersanyagok és mezőgazdasági termények egy része speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsde) kerülnek forgalomba. A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere, intézménye. A tőzsde előnye, hogy több vevő és több eladó találkozhat egyszerre, s gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde nem profitorientált szervezet, a vevők és eladók önkéntes társulása Ma már piacszabályozó szerepet is játszik. A tőzsdén kialakult árak befolyásolják az egyéb piacok árait is Lényegéhez tartozik a tőzsdei spekuláció is, amikor későbbi határidőre kötnek üzletet az akkori nyereség reményében. 1991-ben újra megnyílt a Budapesti Árutőzsde. Jelenleg három szekciója van: a gabonaszekció, a hússzekció és a kicsit nem

ideillő devizaszekció. Tőkebefektetés - kamat - profit A vállalatok tőkéjük egy részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó ún. forgótőkében tartják. Egy vállalat a piachoz való alkalmazkodás során (terjeszkedés, visszafogás, más vállalat felvásárlása) tőkemozgásokat hoz létre. Egy vállalat bővítéséhez nem mindig áll rendelkezésre saját tőke. Ilyenkor gyakran hitelt vesznek fel, vagy eszközöket bérelnek (lízing). Teljesen mindegy, hogy pénzt, vagy eszközt vesz kölcsön a vállalat, mindegyikért kamatot kell fizetni. A tőkeeszközök bérbevételével szétválik a tőketulajdonos és a vállalkozó szerepe. A lízingelt gép a bérbeadó tulajdonában marad, az ő jövedelme a használatért kapott kamat. A vállalkozó a gépet profitszerzésre használja, az ő jövedelme a nyereség. A tőketulajdonos jövedelme a kamat, a vállalkozó jövedelme a vállalkozói nyereség, vagy profit. Saját

tőketényezőket használva is két része van a tulajdonosvállalkozó jövedelmének: a kamat és a vállalkozói nyereség. A kamat ez esetben implicit költségként jelentkezik, a normálprofit legfontosabb eleme. A vállalkozó profitja nem kialkudott érték, hanem egy maradvány, a költségek feletti bevétel nagysága, míg a munkabér, kamat, földjáradék egy szolgáltatás meghatározott ellenértéke. Tőkebefektetések értékelése-vagyonértékelés Tőkebefektetés, ha valaki vásárol egy újabb gépet, bővíti az üzemét, de ide tartoznak a vállalatfelvásárlások is. A tőkebefektetések értékelése a tervezett befektetési lehetőségek összehasonlítása, értékelése az előzetes kalkulációk alapján. Vállalat, vagy nagyobb üzem vásárlásakor meg kell határozni annak értékét Erre szolgál a vagyonértékelés, tehát része a tőkebefektetés értékelésének. Ezt általában könyvvizsgáló társaságok végzik Egy vállalatnak többféle

gazdasági értékelése lehet egyidejűleg: A könyv szerinti érték a vállalati vagyontárgyak ún. nettó értéke Ez a beszerzési áron, a tényleges költségekkel elkönyvelt bruttó eszközérték, levonva belőle az eszközök elkönyvelt értékcsökkenését. Vagyonértékelés módjai • A könyv szerinti érték általában naprakészen rendelkezésre áll. Fontos szerepe van az eszközökkel való gazdálkodás elszámolásában, ellenőrzésében, de nem megbízható mutató. • Újrabeszerzési érték számításakor a vállalat eszközeinek jelenlegi piaci árát csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel kapjuk a vállalat értékét. A meglévő eszközök piacról való beszerzésének költsége adott időpontban a műszaki állag figyelembevételével. Hasznos olyan eszközöknél, melynek ára jelentősen változott, vagy egyesüléskor a természetbeni hozzájárulás meghatározására. • Az üzleti érték meghatározásánál a vállalat

jövedelemtermelő képességét veszik figyelembe, vagyis a vállalat várható profitbevételeinek jelenbeli értéke. Továbbra is működő vállalat értékelésénél döntő jelentőségű, s ezért ezzel majd részletesebben is foglalkozunk. • A likvidálási érték azt fejezi ki, mennyi lenne a nettó bevétel az eladással kapcsolatos tranzakciós költségek levonása után, ha a vállalatot bezárnák, eszközeit értékesítenék. A különböző értékelési módszerek lehetnek eltérőek, sőt ellentétes előjelűek is. Mindig a célok, vagy a megoldásra váró probléma határozzák meg, melyiket érdemes figyelembe venni. Egy tényező tőkésített értéke A tőkésített, vagy üzleti érték egy befektetés jövedelmezőségének megállapítására, vagy több befektetési lehetőség közötti választásra szolgál. A tőkebefektetések értékelésekor csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és költségeket szabad összehasonlítani. A

különböző időpontbeli pénzeket, vagy leszámítolhatjuk az első időszakra (diszkontálás), vagy "felkamatolhatjuk", azaz kamattal növelhetjük az utolsó időszakra. A kamattal való növelés esetében a jövőbeni értéket (FV) állapítjuk meg a piaci kamatláb (r) és az időtartam figyelembevételével. PV0 a jelenérték A tőke jövőbeni értéke a t-edik évben: FVt = PV0(1 + r) . Ez egy adott összeg kamattal növelt értéke egy későbbi időpontra. t A diszkontálás a jövőbeni pénzösszeg jelen értékének (PV0) meghatározása a kamatláb és időtartam figyelembevételével. Egy jövőbeni pénzösszeg jelenértéke: PV0=FVt×(1/(1+r) ). t Egy vagyontárgy tőkésített értéke a jövőbeni jövedelmek jelenértéke. Ez a jövőbeni jövedelmek kamatlábbal diszkontált hozadékösszege. Most már egy meglévő vagyontárgy értékét meg tudjuk határozni, de vizsgáljuk a tervezendő befektetéseket. Ez abban különbözik az

előzőektől, hogy a jövőbeni jövedelmek jelenértékéből le kell vonni a befektetett összeget is. Így kapjuk a nettó jelen értéket. Nettó jelen érték a tőke jelen értéke és a befektetési összeg különbsége. Minél nagyobb ez az összeg, annál inkább jó egy tőkebefektetés, így az azonos befektetési összegek esetén így tudunk rangsorolni. Belső kamatláb az a szám, amely megmutatja, hogy egy tőkebefektetés évi hány százalék kamatot hoz belátható időtávra. Azaz milyen kamatlábra kellene cserélni a piaci kamatlábat, hogy a befektetés nettó értéke nulla legyen. Ha ez nagyobb, mint a piaci kamatláb (ilyenkor a nettó jelenérték pozitív) megéri elindítani a befektetést, ha kisebb, akkor nem. Jövedelmező befektetések összehasonlítására nem alkalmas Pénz- és értékpapírpiac A pénz és az értékpapírpiacok döntő fontosságúak egy fejlett pénzgazdaságban. Lényegében ez a piac biztosítja a tőke legjobb

allokálását, hiszen itt koncentráltan jelen van minden lehetőség, és mivel a szabad piac feltételei érvényesülnek, ezért a legjövedelmezőbb befektetések kerülnek majd megvalósításra. A reáltőkemozgások mindig valamilyen pénzmozgást takarnak, ezért nevezhetjük a pénz- és értékpapírpiacot tőkepiacnak. A tőkepiacon, mint minden piacon adva a kereslet és a kínálat. A kettő együttes mozgása alakítja ki a kívánatos egyensúlyt, ezáltal meghatározva a megtakarítások, és befektetések nagyságát és a kamatlábat. A kínálati oldalon áll mindenki, aki megtakarításait nem hagyja otthon állni, hanem pénzét valamilyen értékpapírba vagy vállalkozásba befekteti. A keresleti oldalon állnak azok a vállalkozók, vállalatok, akiknek pénzre van szükségük elgondolásaik megvalósítására. Hogy ez minél egyszerűbben történjen meg a tőkepiacon jelen vannak azok a közvetítő szerepet betöltő hitelintézetek, bankok, brókercégek,

amelyek tevékenységükért rendes profithoz jutnak. A tőkepiac keresleti oldalának legfontosabb szereplői: állami költségvetés, önkormányzatok, részvénytársaságok. A tőkepiac kínálati oldalán állnak az intézményi befektetők, és a magánbefektetők. A tőkepiac termékei az állampapírok, a bankkötvények, a vállalati és önkormányzati részvények, szövetkezeti részjegyek, befektetési jegyek, a biztosítások és tartós bankbetétek. A bankbetétek közül csak azért a tartósak vannak megemlítve, mert az egy évnél rövidebb időre vonatkozó tranzakciókat pénzpiaci műveletnek tekintjük, az ennél hosszabbakat a tőkepiac részének. A tőkekereslet, kínálat és a kamat Kereslet A vállalat azért keresi a pénzt a tőkepiacon, mert úgy gondolja, hogy a tőke, mint termelési tényező határterméke nála nagyobb lenne mint a határköltsége, ami nem más mint a piaci kamatláb. A tőke határtermékét jól érzékelteti a belső

kamatláb. Ezek után bátran kijelenthetjük, hogy egy termék termelését addig érdemes fokozni pótlólagos tőkebefektetéssel, amíg a pótlólagos befektetés belső kamatlába a piaci kamatlábnál magasabb. A tőkepiaci kereslet a vállalatok így levezetett egyéni tőkekeresleteinek összegződése. Kínálat A tőkekínálat elsősorban a megtakarítások nagyságától függ. Ha valaki fogyasztását szeretné későbbre elhalasztani, és el nem költött pénzével megjelenik a tőkepiacon, máris bővíti a tőkekínálatot. A tőkénél külön kell választanunk a reáltőkét és a pénztőkét. A pénztőke maga a pénzmennyiség, amelynek ugyan óriási a jelentősége, de a ténylegesen elfogyasztható javakat közvetlenül a reáltőke, a gépek és berendezések valamint az ember együttműködése hozza létre. Kamat A kamat a várakozás díja. Annak az ellenértéke, hogy a pénz tulajdonosa pénzét nem költi el, hanem azt későbbre halasztja, és

olyan valakinek adja kölcsön, akinek viszont a jelenben van rá szüksége. Nagyságát a tőkekereslet, kínálat valamint a befektetés kockázata dönti el. Általában minél nagyobb a befektetés kockázata annál nagyobb a kamatláb. A kötvény Az üzleti életben gyakran előfordul, hogy egy vállalatnak tőkére lenne szüksége, és ezt nem képes saját megtakarításaiból fedezni. Ezért szüksége van külső pénzügyi erőforrásokat bevonni A lehetőségei rövid távú hitelre: bankhitel, váltó, szállítói hitelek; hosszú távra: bankhitelek, értékpapírok (kötvény, részvény) kibocsátása. A kötvény határozott időre szóló, hitelviszonyt megtestesítő, egyedileg meghatározott kamatozású értékpapír. A kötvény konkrét kibocsátási árát, névértékét, kamatozási és visszafizetési feltételeit a vállalat határozza meg. Érdemes minél vonzóbbra alakítani ezeket a feltételeket, hiszen a hitelezők maguk döntik el, hogy megveszik

a kötvényt vagy sem. A kötvény kellemes tulajdonsága hogy annak lejárta előtt azt nem kell visszafizetni, de a fejlett tőkepiacok esetén, a másodlagos piacon a hitelező mégis eladhatja kötvényeit. Ezeken a piacokon a kötvények nem a kibocsátáskor meghatározott névértéken cserélnek gazdát, hanem a valós piaci értékükön. Ezt a két értéket meg kell különböztetnünk egymástól. Névérték a kötvény kibocsátásakor megállapított és a kötvényre rányomtatott eladási egységár. Forgalmi érték, más néven kötvényárfolyam a kötvény adott időpontban jellemző, piaci ára. A részvény A vállalat részvények kibocsátásával is előteremtheti a szükséges tőkét. Ekkor a részvényt megvásárló személy fix kamatozás és lejárat nélkül a vállalat tulajdonosává válik. A részvény lejárati határidő nélküli értékpapír, amely a vállalat vagyonának egy tulajdoni hányadát testesíti meg. A részvényeknek is kialakult

másodlagos piaca; ez általában az értéktőzsdén, vagy azon kívül: befektetési alapok, brókerházak, intézményi és magánbefektetők közvetlen cseréje formájában. A részvénynek vannak nagyon fontos, és egyedi sajátosságai: • • • • • • A részvényes nem hitelező, hanem tulajdonos A részvényes tulajdonosi jogait gyakorolhatja; a közgyűlésen felszólalhat, javasolhat, szavazhat, a vállalat vezető vagy ellenőrző testületébe megválasztható Osztalékra jogosult. Az osztalék a vállalat által elért profit egy része A részvény szabadon átruházható Nincs lejárati ideje Birtoklása korlátozott felelőséggel jár Az értéktőzsde Az értéktőzsde önkéntes tagságon alapuló nem profitcélú intézmény, amely az értékpapírok szervezett cseréjét biztosítja. Az értéktőzsde legfontosabb feladatai: • • • • Az eladók és a vevők koncentrált találkozásának biztosítása Az értékpapírok cseréjének

szabályozása Piaci információk gyűjtése, nyilvántartása, terjesztése, a gyors információáramlás biztosítása Az értékpapírok kereskedelme során felmerülő viták gyors, belső eldöntése. X. Munka-, föld- és ingatlanpiac Munkapiac A munka a társadalom legfontosabb erőforrása a javak termelésében. A munkapiaci egyensúlyt a kereslet és a kínálat alakítja ki. Azt hogy egy ember mennyit hajlandó dolgozni, az az egyéni preferenciáitól függ Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember valamilyen külső vagy belső kényszer hatására dolgozik. Mint fogyasztó az életszínvonalát próbálja maximalizálni, éppen ezért négy fontos tényező alakítja a munkakínálatát: • • • • Életminőség Munkaidő Szabad idő Jövedelem Ezek a tényezők együttesen alakítják ki, hogy ki mennyit dolgozik. Az életminőség maximalizálásában fontos szerepe van a jövedelemnek. Az a pénzösszeg, amit a munkáért kapunk nominálbérnek

nevezzük, az ebből megvásárolható áruk körét pedig reálbérnek. A dolgozó életszínvonalának legjobbá tételében igyekszik a számára legoptimálisabb arányt megtalálni a szabadidő és a munkaidő között. A kettő közül a szabad idő a mikroökonómia feltevései szerint a hasznos jószág. A munka feláldozott energia, a munkaidő feláldozott szabad idő, ezért a munkában eltöltött idő feláldozott hasznosságot jelent. Az egyéni életminőség érdekében a fogyasztó a jövedelem és a szabad idő valamilyen mennyiségét választja ki. A munkakínálati függvény a jövedelemszint függvénye, de eltérően más keresleti függvényektől az alakja visszahajló lesz a szabadidő-preferenciái miatt. De miért? A munkavállaló a jövedelemszint növekedéséért kezdetben növeli munkáját, majd egy szint elérése után értékesebb lesz számára a szabadidő, és inkább csökkenti munkakínálatát. A munkakeresleti függvény már sokkal

konkrétabb és egyértelműbb: a pótlólagos munkaerő-bevonás határtermékbevétele határozza meg. A vállalatok annyi munkaerőt keresnek, és olyan áron, amennyire a tényezőfelhasználásuk optimalizációja értelmében szükségük van (tehát a tényező-határköltségük egyenlő legyen a tényező határtermék-bevételével). A piaci munkakínálati függvény alakja nem visszahajló (nem érzékelhetően), mert más piaci tényezők is befolyásolják, mint a jövedelem és a szabadidő. Ilyen befolyásoló tényező például a népesség száma, korösszetétele, az iskolázottság, a képzettség, társadalmi szokások. A humán tőke A humán tőke a képességek, a szaktudás és a szakmai tapasztalatok összessége, az a termelési tényező, amit az egyén bérbe ad a vállalkozónak vagy a vállalatnak. A humán tőke, a szakértelem más, mint a többi termelési tényező; egyrészt hosszú távú tőkebefektetésnek számít, másrészt nem

használódik el hanem még növekszik is munka közben. Nagyon fontos tényező a termelésben, és jellemző, hogy a hazánkban nem a megfelelően díjazzák a szaktudást. A humán tőke értékelésére alkalmas eszköz a jelenérték-számítás, mert a ráfordítási tényezők megfeleltethetők költségeknek az érte kapott jövedelem pedig hozamoknak. A munkabérek szakmák szerinti arányainak különbsége erre vezethető vissza Munkabérek A munkabérek a kereslet és a kínálat egyensúlyától függnek. Felső határa a határtermék-bevétel piaci értéke, alsó határa pedig, hogy a dolgozó munkával kapcsolatos ráfordításait kompenzálja. A munkapiacon nem uralkodik tökéletes verseny, hiszen nagyon sokféle törvény, jogszabály, és hagyomány befolyásolja. A vállalkozó mint termelési tényező A vállalkozási, vezetői képességek a humán tőke egyik különleges elemét jelentik. A vállalkozói, vezetői tevékenység azt jelenti, hogy képes

koordinálni, és a többi termelési tényező együttműködését biztosítani. A vállalkozó szerepe talán legtisztázatlanabb a termelési tényezők közül, könyvtárnyi irodalom próbálja megmagyarázni, és besorolni. A mostanában legelfogadottabb állás szerint: A vállalkozói tevékenység a termelés egyik tényezője, a humán tőke egyik eleme, a közönséges munkától különböző különleges munkateljesítmény, sajátos szakma. A vállalkozók "beazonosítása" komoly nehézségeket jelenthet egyes vállalatoknál. Egy egyszemélyes vállalkozásnál nyilvánvaló, hogy ki az üzletvezető, de mi a helyzet egy multinacionális óriásvállalatnál, ahol ráadásul a részvényesek nagy létszámban, földrajzilag szétszórva helyezkednek el? Az ilyen vállalatok élén egy menedzseri réteg áll, ami betölti a vállalkozói funkciókat, de ellenőrzésükre a részvény feljogosít. Ezért a menedzserek bármikor leválthatók a részvényesek

által. Nagyon sok problémához vezet, hogy a vezetői és a tulajdonosi funkciók így elkülönülnek egymástól. Összességében elmondhatjuk, hogy a napi irányításért a menedzserek a felelősek, de végső soron a részvényesek a vállalat vállalkozói. A vállalkozó jövedelme A vállalkozó legfontosabb feladata, hogy a többi termelési tényezőt működő rendszerré szervezze. Ezért a tevékenységéért cserébe azt reméli, hogy a vállalkozás sikeres lesz és profitot hoz. A vállalkozói tevékenységnek mint termelési tényezőnek a hozadéka a profit. A vállalkozó legfőbb ösztönzője a jövőben remélt, nem az előzőleg elért profit. Természetesen egy egyszemélyes vállalkozásban, ahol a vállalkozó egy személyben tőketulajdonos, földbirtokos, munkás és vállalkozó is, az elért profit nem csak a vállalkozói jövedelem. A számviteli bruttó profit nagyon sokféle nyereséget magában foglal. A vállalkozói jövedelem leginkább a

gazdasági profit nagyságával érzékeltethető Ezt pedig úgy számíthatjuk ki, hogy a bevételből a teljes termelési ráfordítást (kamat, járadék saját eszközei után, bér jellegű költségek személyes munkája után, plusz az explicit és implicit költségek). Látható, hogy elég nehéz meghatározni csak a vállalkozói tevékenység jövedelmét. Érdekesség, hogy ha egy piacon egy iparágban tökéletes verseny uralkodik, akkor hosszú távon nincs gazdasági profit, tehát vállalkozói nyereség sincs. Ezek után azért vállalkoznának az iparágban mégis, mert a szokásos normálprofitra szert tehet a vállalkozó. A valós életben persze nem is érvényesülnek a szabad verseny feltételei, plusz újítással és információ-előnnyel elég rendes vállalkozói jövedelemhez lehet jutni. A föld- és ingatlanpiac A föld a legsokoldalúbb gazdasági erőforrás. A gazdaság legtöbb szereplőjének szüksége van földterületre A föld bérleti

díja A piacgazdaságban természetes, hogy a tulajdonos bérleti díjat kér a földért. A földet trágyázás, gyümölcstelepítés, épületek tehetik értékesebbé. Ezért a földterület, mint termelési tényező számos tőkebefektetést is tartalmazhat. A bérleti díj két részletből tevődik össze A területen található tőkebefektetések kamata és a föld puszta használatáért fizetett földjáradék összessége. A bérleti díj a kölcsönvett földért fizetett díjak, a földjáradék és a kamatok összessége. A bérleti díj is kereslet-kínálat hatása alatt áll. A bérleti díj nagysága a föld minőségével, termőképességével és a rajta termelhető mezőgazdasági termékek árával van összefüggésben. A föld minősége fizikai, biológiai, domborzati, éghajlati tényezők és közgazdasági sajátosságok együttese (a piactól való távolság fontosabb lehet a domborzatnál). A föld mennyisége adott, nem növelhető, kínálata

ezért konstans, független a bérleti díjtól. A bérleti díjat a származékos keresleti tényezők határozzák meg. A föld bérleti díjának nagyságát a rajta termelhető áruk határtermék-bevétele alapján kialakuló tényezőkereslet jelöli ki a kínálat vonalán. A föld bérleti díját, "tényezőárát" a származékos keresleti tényezők határozzák meg. Képletben: bérleti díj = határtermék-bevétel; MFCA = MRPA. A bérleti díj nagysága függ a föld minőségétől, termelőképességétől (MRPA nő). A piacon tehát nem azért magas a mezőgazdasági termék ára, mert magas a bérleti díj, hanem azért magas a bérleti díj, mert magas a termék ára. A földek adásvételi piaca Földet nem csak bérelni, venni is lehet. A földet nem építették, nem termelték, árát így nem határozhatja meg valamilyen explicit költségráfordítás, s megfelelő használat mellett nem is használódik el. A föld árát a földjáradék

határozza meg. Ha valaki 20000 forintot kapna évente, ha bérbe adná a földjét, akkor olyan összegért hajlandó eladni, amit ha berak a bankba évi 20000 forint kamatot kap (ez az összeg a bérleti díj és a kamatláb hányadosa). 20%-os kamatláb esetén a fenti tulajdonos 20000 / 0,2 = 100000 forintért lenne hajlandó eladni földjét. A termőföld árát a földjáradék tőkésített értéke határozza meg. Egy földterület értékébe beleszámít minden vele kapcsolatos tőkebefektetés, így a rajta lévő utak, raktárak, öntözőrendszerek, stb. A termőfölddel, mint termelési tényezővel kapcsolatos fontos tulajdonság, hogy elvileg a végtelenségig használható és nem amortizálódik (sőt az értéke egyre jobban nő). Így a földvásárlás a pénzmozgás egyik alapvető tényezője. A termelő erőforrások jövedelmei Az előzőekben megtanultuk, hogy az erőforrások használatáért versenyképes díjat kell fizetni. A munkáért munkabért, a

földért földjáradékot, a tőketényezőkért kamatot kell fizetni. A vállalkozó jövedelme a profit Fontos kérdés, hogy az egyes erőforrások hogyan részesüljenek a megtermelt jövedelemből. A jövedelmek funkcionális elosztásának elve szerint az egyes erőforrások határtermékük és felhasznált mennyiségük arányában járulnak hozzá a termelési eredményhez. Ilyen mértékben kell részesedniük a megtermelt jövedelemből. Ezen felfogás alapján a vállalkozóknak - mivel a határtermék-bevétellel megegyező nagyságú használati díjat kell fizetniük - nulla profitot kellene termelniük. Ennek ellenére nyereséggel dolgoznak Ez azzal magyarázható, hogy a vállalkozó a határtermék-bevételnél kevesebbet fizet a használatért, vagyis elvesz az erőforrásra jutó jövedelemrészből, kizsákmányolja azt. A funkcionális jövedelemelosztás elve szerint kizsákmányolnak egy tényezőt, ha nem fizetik meg érte a termelési hozzájárulásának

megfelelő jövedelmet. Vállalatok a nemzetközi piacokon Eddigi elemzéseink és vizsgálódásaink középpontjában - legyen szó akár tökéletes versenyről vagy monopóliumról - zárt nemzetgazdaságok voltak. Ezekre mind jellemző az egységes pénznem, a kultúra, a törvények és sok egyéb piaci sajátosság. A világpiac a nemzetközi forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások, valamint a részt vevő tényleges és potenciális szereplők és a működésüket meghatározó törvények, szokások, viselkedésmódok összessége. Nagyon széles értelemben a nemzeti piacok összessége és azok kapcsolatai együtt alkotják a világpiacot. Van-e egységes világpiac? A történelmi fejlődés és a globalizáció ennek az irányába mutatnak, de egyelőre tényleges gazdasági és piaci összefonódásról még nem beszélhetünk. Jelenleg három nagy piaci egység létezik a világon: USA, Japán és az EU közös piaca. Mit jelent egy vállalat szempontjából a

világpiac? Egy konkrét székhelyű vállalat vagy a belpiacra, a saját nemzetgazdaságába, vagy egy másik ország nemzetgazdaságába, külpiacra termel. A nemzeti piac valamely ország belső piaca, ami többé-kevésbé zárt egységként működik. A külpiac fogalma valamely vállalat külföldi üzleti tevékenységét, kapcsolatait fejezi ki. A nemzetközi piacok részét képező nemzeti piacok nagyon elkülönülnek egymástól. Mindegyiknek más jogi, kulturális, történelmi, gazdasági háttere van, éppen ezért a nemzetközi piacra való belépés nem könnyű. Korlátok mennyiségében leginkább a monopolpiacokhoz lehet hasonlítani. A nemzetközi piac legfőbb sajátosságai: • • A szereplők erőviszonyai egyenlőtlenek; Korlátozott a piacokra való be-és kilépés; • • • • • • • Eltérő törvényekhez, rendeletekhez, szabványokhoz, kultúrához kell alkalmazkodnia a külpiacra lépőnek; Eltérőek a pénznemek és a pénzrendszerek;

Eltérőek az árarányok (pl. Olcsó élelmiszer, drága technika vagy fordítva); Eltérő a költségszerkezet (drága munkaerő és olcsó technika, olcsó nyersanyag és drága technika, stb.); Eltérő az adók rendszere Vámok korlátozzák a nemzetközi forgalmat A belföldinél többnyire nagyobbak a szállítási távolságok és költségek. Néhány kiegészítés a felsoroláshoz: • • A vámok mikroökonómiai jelentése, hogy megemeli a termék költségeit, ezáltal megvédi a hazai termelőket és a foglalkoztatást. Egyes országok külön nemzeti pénzzel rendelkeznek. Ezeket a nemzetközi forgalomban valutának nevezzük, amelynek forgalma és ára is van. A valutaárfolyam egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve. A nemzetközi munkamegosztás A nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiépülésének első oka a kereskedelem volt, de ez mostanára jelentős munkamegosztássá fejlődött. Ma már az országok annyira egymásra vannak utalva,

hogy súlyos gondokat okoz a nemzetközi kapcsolatok beszűkülése. Az országok közötti kereskedelem alapvetően vállalatok közötti kereskedelem, de a külpiacra lépő vállalat szempontjából a partnervállalat és a partnerország ismerete egyaránt lényeges. A partnerország fontosabb környezeti tényezői: • • • • Gazdasági környezet: az ország fejlettsége, mérete, szállítási, hírközlési sajátosságai, fizetőképessége (eladósodottsága), valutájának bizonytalansága, a piac igényessége, nyersanyag-ellátottsága, gazdaságpolitikája. Politikai-jogi környezet: az ország biztos vagy bizonytalan politikai helyzete, politikai berendezkedése, a kormány külkereskedelmi korlátozásai, a vámok, az adók, a szabványok, az engedélyezési eljárások, a termékek, a tőke jogi védelme. Kulturális környezet: az adott ország kulturális, vallási, erkölcsi sajátosságai, szokásai, hagyományai. Vállalkozási környezet: a vállalkozások

működési feltételei, támogatása. A gazdasági kapcsolatteremtés feltételei, nehézségei. Ezeknek a környezeti tényezőknek az ismerete alapvető fontosságú a külpiacra lépő vállalat szempontjából. Miért kereskednek egymással az országok? Mert így - köznapi szóhasználattal - olcsóbban juthatnak bizonyos termékekhez, mintha otthon állítanák elő. Ennek a jelenségnek a közgazdasági összefüggéseit már régóta kutatják a közgazdászok. Elég hamar arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetközi kereskedelem fő mozgatórugója az országok közötti komparatív előnyökben és hátrányokban keresendő. A táblázat azt mutatja meg, hogy Angliában és Portugáliában, mennyi munka kell egy egység bor illetve posztó termeléséhez. Bor Posztó Anglia 10 8 Portugália 6 6 Látható, hogy Portugália mind a bor és a posztó előállításában is abszolút előnyben van, mégis akkor jár a legjobban, ha csak bort termel (ott nagyobb

az előnye), hiszen a bort Angliának eladva, abból a pénzből több posztót vehet, mintha termelési tényezőit átcsoportosítva posztót is előállítana. Anglia ugyanúgy jobban jár, ha csak posztót termel, mert azt eladva Portugáliának annak értékén több bort vehet, mint ha ő állítaná elő (lemondva ezzel a posztó termeléséről). Ki fogja a külkereskedelemből származó hasznot realizálni? Ez a bor és a posztó világpiaci árától fog függeni. Most mellőzzük a matematikai levezetést, de biztosan kijelenthetjük: minél inkább közelebb állnak a világpiaci árak a szabad kereskedelem nélküli, autark árakhoz, annál kisebb részét realizálják a haszonnak az adott ország vállalatai. A komparatív előny két ország viszonylatában valamely termék más termékekhez viszonyított ráfordításarányában meglévő viszonylagos előny. Csak a komparatív előnyöket és hátrányokat lehet összehasonlítani, az abszolút előnyöknek nincs

meghatározó szerepük a nemzetközi cserében. A komparatív előnyökre vonatkozó néhány fontos tanulság: • • • • Gyakorlatilag mindig létezik komparatív előny két ország között valamely termékben; A valuták árszámításával kimutatott árak általában jelzik a komparatív előnyöket és hátrányokat (torzító lehet a valuták árfolyamának ingadozása, az egyéb ráfordítások hatása stb.); Az előnyös kereskedelem nem az abszolút, hanem a komparatív előnyökön alapul (nagy abszolút előnyökhátrányok mellett is lehet kicsi vagy nagy a komparatív előny); A komparatív előnyök bemutatott példái "pillanatnyi" előnyöket jeleznek, de ettől nagyon eltérő lehet a hosszabb távú előnyök alakulása (sok egyéb tényező is befolyásolja az előnyök alakulását hosszabb távon). Komparatív előny hosszabb távon A komparatív előnyök realizálása sokkal könnyebben megy hasonló fejlettségű országok között. Van egy

elmélet, a termékciklus-elmélet, amely szerint a külkereskedelem jelentős hányada az ún. termékciklusokkal függ össze Ez nem mond ellent a komparatív előnyökre épülő elméletnek, hanem kiegészíti azt. Legfontosabb jellemzője, hogy hosszabb távon más és más tényezőnek van szerepe a termelésben. Ez alapján a komparatív előnyök egy termék esetében megfordulhatnak. Például: • • • A terméket a felfedező országban gyártják, s előbb a legfejlettebb piacokon adják el. Ha sikeres a termék, akkor keresik az olcsóbb előállítási költségeket és az újabb piacokat. Az anyaország importőrré is válhat a termék életciklusának a vége felé. Ekkor az "anyaország" többnyire már újabb variánsokat, újabb típust gyárt az adott termékcsaládon belül. A vállalat külpiacra lépése A nemzetközi kereskedelemben a vállalatok természetesen megpróbálnak valamilyen formában kilépni a külső piacokra. Ennek a folyamatnak a

szándékai, formái és eszközei többféleképpen csoportosíthatók Célja szerint lehet export vagy import esetleg a kettő együtt. Ezen belül az export lehet áru, szolgáltatás vagy tőkeexport A piacra lépés formái, fokozatai: • • • • • • Közvetett export; Közvetlen export; Licenc és know-how eladás; Vegyes vállalat alapítása; Közvetlen külföldi beruházás; Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing; Ezek a formák egyben fokozatoknak is tekinthetők, mert különböznek egymástól a külpiaccal való kapcsolat mélysége és intenzitása tekintetében. A közvetett export esetén a vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. Általában a vállalat egy közvetítő kereskedőnek adja el az áruját, szabadkezet adva annak az áru további sorsáról. Tipikus példája az alkalmi export. Kis kockázattal jár, de ennek megfelelően a profit is kicsi Közvetlen export az a forma amikor a vállalat

saját néven és önmaga értékesíti termékét a külföldi piacon. Ez a fokozat már sokkal költségesebb, és nagyobb kockázattal is jár, de megnő a jövedelmezőség is. A vállalat sokkal jobban megismeri a piacot ha saját maga is jelen van. Licenc és know-how exportja esetén a vállalat nem a terméket adja el, hanem a gyártási eljárás titkait és a jogokat. Ez a forma jóval többet hozhat, de annál nagyobb a kockázata is A külföldi partner hanyagsága, nem megfelelő minőségű termékek előállítása komoly veszteséget okozhat a vállalatnak más piacokon is. Ha pedig a licenc felhasználó nagyon "jó", akkor fennáll annak a veszélye, hogy kisebb módosítások után mint konkurens lépjen fel. A vegyes vállalat egy olyan piacra lépési lehetőség, amely bármilyen más formából kifejlődhet. Lényege, hogy a vállalat aktív tőkével is beszáll a külföldi üzletekbe, ezáltal megnő a befolyása, és a kapott információ

mennyisége is. Közvetlen beruházással a vállalat teljesen új telephelyet létesít a célpiacon. Ezáltal teljes mértékben alkalmazkodnia kell az ottani törvényekhez és szokásokhoz. Cserébe teljes döntési szabadsága van és e profit is realizálja. Az ilyen típusú vállalkozásoknak gyakori oka a vámfalak megkerülése és a szállítási költség lecsökkentése, valamint az olcsóbb termelési tényezőkhöz való hozzájutás. Ezeket működő-tőke kivitelnek nevezzük. Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing során a termelés és az értékesítés egy multinacionális nagyvállalat világpiaci stratégiája alapján történik. Központilag döntik el, hol szerzik be a nyersanyagot, hol gyártnak, hogy értékesítenek. A vezetés és egész szervezete is nemzetközi, több országot átfogó Ilyen például az IBM. Ha megfigyeljük a vállalatok a piacra lépés lehetőségeit, észrevehetjük hogy a kisvállalatok eleve esélytelenek olyan

hatékonyság elérésében, mint a nagyok (nem csak ezért). Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy összefüggés van a vállalati méret és a nemzetközi kapcsolatok között. Verseny a nemzetközi piacokon Ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen működjön, a verseny sok részterületén kell sikerrel szerepelnie. A legfőbb ilyen területek: árak, költségek, a termék illetve a minőségi tényezők. A termékek versenye A verseny legfőbb tényezője a termék a maga fizikai valóságában. Piaci termék mindaz, ami a piacon a fogyasztás, a felhasználás, a megszerzés és a figyelemfelkeltés céljából felkínálható, mert valamilyen igényt kielégíthet. Ez a definíció egyrészt azt jelenti, hogy bármi "piaci termék", ami eladható, másrészt az, hogy a piaci termékhez lényegéhez ugyanúgy hozzátartoznak az üzleti és piaci sajátosságok is, és ezek a dolgok legalább ugyanolyan fontosak a termékek és termékcsoportok minőségi

versenyében. Termékdifferenciáció Ha megfigyeljük a fejlett országok külkereskedelmét, észrevehetjük, hogy tömegesen cserélnek egymás között olyan termékeket, amelyeket kisebb eltéréssel szinte mindenhol gyártanak. Ennek az a célja, hogy az a kisebb eltérés jelentősen bővíti a választékot. A termékek "nagyjából" egyformák csak kisebb megkülönböztető jegyekkel differenciálják a termékeket. Globális termékek Globális termékek azok, amelyeket lényegében azonos változatban értékesítenek a világ legtöbb országában, és csak ritkán és minimális mértékig módosítják a helyi piac sajátosságaihoz. Az ilyen termékek megítélése elég furcsa; egyesek szerint a gyártók ráerőltetik a fogyasztókra standardizált termékeiket, ezzel csökkentik a költségeiket. Mások pedig elvárják, hogy az a termék az olyan legyen, mint mindenhol máshol a világon (például a svájci órák). A globális külpiacra lépés

legfontosabb eszköze a franchise. A franchise olyan engedély, ami lehetővé teszi a felhasználónak, hogy az adott terméket és szolgáltatást adott márkanév alatt forgalmazzon saját egységeiben. Előnyei: • • • • • • • az átvevő bevált terméket kap, gyors piacra jutás, kidolgozott technológia, jó az anyagellátás, az átadónak kevesebb a többletráfordítása, gyors bevezetés, az átvevő ismeri a helyi piacot. Hátrányai: • • • az átvevőnek: jelentős díjat kell fizetni, szigorú az ellenőrzés, az átadónak: az átvevő független cég. Verseny a termékfejlesztésben Ahhoz, hogy egy vállalat termékei sikeresek maradjanak állandóan az igényeknek megfelelően módosítani kell őket. A változtatás lehet: • • horizontális, ilyenkor nincs lényeges minőségi változtatás, csak apróbb módosítások. vertikális, amikor a korábbi termék egy vagy több lényeges jellemzője megváltozik. Ezek a változtatások

leginkább a vállalatok kutatás-fejlesztés területének produktumai, és komoly versenyszerepe van. Az innovációs verseny az új termékek, új termelési eljárások kifejlesztésének és ipari bevezetéseinek versenye. Az innovációs verseny, mint minden más a nagyvállalatoknak kedvez, hiszen csak ők rendelkeznek elegendő tőkével a kutatás-fejlesztésre. A kisebb vállalatok, ha mégis kitalálnak valamit, általában átadják a bevezetés jogát nagyobbaknak, vagy mint tőkőt beviszik egy életképesebb cégbe és beleolvadnak. A költségek és a verseny A termékdifferenciáció bár nagyon jelentős versenytényező, azért a nagyjából azonos termékek árai nagyon nem különbözhetnek egymástól. Az a vállalat hosszabb távon mindenféleképpen előnyben van, amelynek legkisebb a költségei. A viszonylagos költségelőnyöknek van döntő szerepe a nemzetközi cserében is. A komparatív költségelőnyök hátterében az eltérő költségszerkezet

áll. Megállapíthatjuk, hogy általában, ha egy országban viszonylag alacsonyabbak a munkabérek, akkor a munkaigényes termékek előállításában van komparatív előnye. Fontos, hogy nem a munkabér abszolút nagysága számít, és az is, hogy az olcsóbb munkaerő ugyanolyan minőségű munkára legyen képes. A méretgazdaságosság Általában egy vállalat minél többet állít elő egy termékből, annál kisebb lesz az átlagköltsége (legalább is egy elég nagy mennyiségig). Éppen ezért a felvevőpiac szűk volta is külpiacra lépésre serkent Az export lehetősége nélkülözhetetlen a versenyképes termelési költségek eléréséhez. A vállalatoknak az az optimális, ha össztermelésüket sikerül az átlagköltség-görbe minimum pontjáig fokozni. A költségek és a termelési méret kapcsolata Működőtőke-export Ennek a jelenségnek a létéről a külpiacra lépés kapcsán már volt szó. Nagy előnye, hogy az alacsony tényezőköltségeket

egyesíti a magas szintű technikával és munkaszervezéssel Ilyenkor a komparatív előnyök kihasználása nem exporttal vagy importtal történik, hanem a termelés külföldre telepítésével. Ár és a verseny Az ár a termék egyik legnyilvánvalóbb tulajdonsága, mégis az árverseny a vállalatok nemzetközi versenyének legbonyolultabb formája. Ennek oka, hogy világpiacon még mindig nincs olyan nemzetközi szerv, amely rendeletekkel szabályozná a gazdaságot. A gyors információ és tőkeáramlásnak köszönhetően egyes tömegcikkeknek egységes árai alakulnak ki a terméktőzsdéken, de általában jellemző, hogy a termékeknek nincs egységes világpiaci ára. A vállalatok minden piacon külön árakkal néznek szembe, a nagyobbak, akik képesek is befolyásolni az árakat minden helyen a saját profitmaximumukhoz tartozó árat szabnak meg. Az ár a termék piacra lépésének stratégiai tényezője. Nagysága kifejezi a vállalat piaci céljait, ami szoros

összefüggésben van a termék piaci életgörbéjével. • Lefölöző árstratégia esetén a költségeket jelentősen meghaladó, magas indulóárat állapítana meg. Később ebből fokozatosan engednek. Sikeressége titka a termék újszerűsége, és rugalmatlan kereslet, valamint az, hogy a csökkenő ár az ismert terméket vonzóvá teszi. • Behatoló árstratégia akkor célszerű, ha a vállalat a külpiacon először vásárlóbázisra akar szert tenni, ezért alacsony áron kínálja termékeit. Akkor sikeres, ha rugalmas a kereslet A nagyvállalatok gyakran alkalmazzák a behatoló árstratégiát, pedig nagyon veszélyes eszköz, hiszen könnyen tönkretehetik a hazai cégeket. Ezért aztán az országok kormányai gyakran alkalmaznak protekcionista eszközöket Itt kell még megemlíteni a dömpinget, mint gazdasági jelenséget. A támadó szándékkal megállapított alacsony ár célja, a korábbi vállalatok kiszorítása. Ezért ez komoly problémákat

okozhat Dömpingárnak lehet minősíteni például, ha a vállalat költségeinél alacsonyabb árat állapít meg. A dömping ellen mindenhol keményen védekeznek, ha bebizonyítják akkor a vállalatnak komoly büntetést és kárpótlást kell fizetnie. Hatékony módszer elkerülésére az, hogy a cégek ún. kartávolságnyi árat állapítanak meg, ami azt jelenti, hogy a belföldi versenytársakéhoz hasonló. Az állam feladata, újraelosztás Az állam feladata Az állam elsődleges feladata a belső rend és igazságosság fenntartása, a gazdaság és társadalom uralkodó, mindenki számára kötelező szabályainak kialakításával és betartatásával. Ez magában foglalja a törvényalkotást, a törvények betartásának ellenőrzését és be nem tartásának szankcionálását. Az állam feladataihoz tartozik még az ország képviselete nemzetközi viszonylatban, a külpolitikai diplomácia és az önálló hadsereg fenntartása. Az állam tevékenységének

nem célja a gazdasági életbe való aktív beavatkozás, hanem a gazdasági élet, a hétköznapok nyugodt, megbízható intézményi hátterének biztosítása. A modern gazdaságban az állam szerepvállalása a tényezők egy részének központi hatalmon alapuló elosztása, amely nélkülözhetetlen az erőforrások hatékony elosztásához. A jövedelmek újraelosztása Az állam fontos funkciója, hogy a piaci mechanizmusok által keletkezett jövedelemkülönbségeket a jövedelmek egy részének újraelosztásával enyhítse. A jövedelmeknek az újratermelési körfolyamat eredményeképpen kialakult eloszlását elsődleges jövedelemmegoszlásnak nevezzük. Az adók és támogatások rendszerét együttesen másodlagos jövedelemelosztásnak, újraelosztásnak - idegen kifejezéssel redisztribúciónak hívjuk. A jövedelmek megoszlását többféle módon lehet értékelni. A három alapvető módszer a jövedelmek nagysága alapján, a jövedelmek forrása szerint,

valamint a társadalmi csoportok közötti megoszlás tekintetében. Jövedelemmegoszlás a jövedelmek nagysága szerint Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy a lakosság, valamekkora hányada, az összes jövedelem mekkora hányadával rendelkezik. Mindezt az ún Lorenz-görbe négyzet alakú diagramja szemlélteti Az ábrán a háztartások a legszegényebbtől haladnak a leggazdagabbak felé a százalékos felosztásban. A diagramm átlója azt a lehetőséget jelzi, amikor mindenki egyenlően részesedik a jövedelmekből. A tényleges állapotot egy átló alatti görbe képviseli. Minél közelebb van a görbe az átlóhoz, annál egyenletesebb a jövedelmek eloszlása, és fordítva. Az ábrán látható még a vagyon eloszlása is, amelyben láthatóan nagyobbak a különbségek, mint a jövedelemnél. Az állam a differenciált adórendszer, és támogatások segítségével az egyenletes eloszlás felé mozdítja a görbét. A jövedelmek funkcionális megoszlása A

funkcionális jövedelemmegoszlás azt vizsgálja, hogy az emberek jövedelme milyen arányban származik munkatevékenységből, földtulajdonból, vállalkozói tevékenységből, nyugdíjból stb. Az ilyen, foglalkozás szerinti jövedelemkülönbségek nagyban összefüggnek az iskoláztatottsággal, a feladatkörök bonyolultságával, valamint a munkaadó-tevékenység jövedelmezőségével. A jövedelmek megoszlása társadalmi csoportok között A különböző társadalmi csoportok jövedelemrészesedését vizsgálja. Nemek alapján a legtöbb országban a férfiak jövedelme nagyobb. A különböző háztartások (gyerekszám stb.) között az egy főre jutó jövedelmet vizsgálja Valamint végez regionális jövedelemmegoszlást is. A jövedelmek tisztán piaci elosztása sem igazságos, sem méltányos, így az állam feladata, hogy redisztribúció útján csökkentse az indokolatlan mértékű jövedelemkülönbségeket. Az állami feladatok természetesen sokkal

bonyolultabbak az itt leírtakon túl. A kérdés komolyabb megvitatása a makroökonómia témájába tartozik. Externáliák, közjavak Externáliák Egy gazdasági tevékenység normális piaci adás-vétel tárgyát képezi egy termelő és fogyasztó között, akik a piacon keresztül szerződésben állnak egymással. Ha az adott tevékenység hatására a szerződő feleken kívül egy harmadlagos szereplőre olyan váratlan költségek hárulnak, vagy olyan haszontöbblete keletkezik, amelyre az nincs befolyással externáliáról, vagy külső hatásról beszélünk. Egy piaci adásvétel esetében az adott ügyleten kívülálló szereplő(k) környezetét befolyásoló, nem szándékolt hatásokat külső gazdasági hatásnak, externáliának nevezzük. Az alaptevékenységet az externália forrásának, az érintett tevékenységet az externália tárgyának nevezzük. Ilyen externáliát tartalmaz egy környezetszennyező gyár, vagy egy gyümölcsös mellett

létrehozott méhtelep, amely növeli a termőképességet. A tevékenységek egyéni és társadalmi megítélése. A kizárólag csak az eladónál és a vevőnél jelentkező költségeket és hasznokat egyéni határköltség és egyéni határhaszon görbékkel ábrázolhatjuk. Ennek az egyensúlyában fog kialakulni a termelt mennyiség Az externáliás hatások miatt a tevékenység egész társadalomra kiható költsége és haszna az egyénitől eltérő lesz, kialakulnak a társadalmi határköltség és társadalmi határhaszon görbék. A társadalmilag optimális termelési szint eltér az egyéni optimális kibocsátástól. Egyéni és társadalmi hasznok Egyéni és társadalmi költségek A társadalmi határhaszon (MSB) egy termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, fogyasztásából eredő összes haszonváltozás. A társadalmi határköltség (MSC) egy termék pótlólagos egységének előállításából,

felhasználásából, fogyasztásából eredő összes költségváltozás. Az egyéni és társadalmi haszon és költség különbsége az externáliás haszon és az externáliás költség. Az extern hatások csoportosítása Az egyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliákról beszélhetünk. Pozitív externália esetén a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét. Ebben az esetben a társadalmi határhaszon nagyobb, vagy a társadalmi határköltség kisebb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség. Negatív externália esetén a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a környezetét. Ebben az esetben a társadalmi határhaszon kisebb, vagy a társadalmi határköltség nagyobb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén

megvalósuló output nagyobb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség. A pozitív és negatív externáliák két speciális példája az újítások (+) és a környezetszennyezés (-). Megkülönböztethetünk fogyasztói, és termelői externáliákat is attól függően, hogy fogyasztói, vagy termelői tevékenység okoz külső hatást. Az extern hatások és a hatékonyság Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység teljes, társadalmi haszna, illetve költsége és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiséget. Ez a MSB = MSC pontban van A társadalmi optimum meghatározásához a külső hatások belsővé tételére (internalizálására) van szükség. A járulékos költségeket és hasznokat a belső szereplők számára érzékelhetővé kell tenni. Ekkor a társadalmi és egyéni hasznok és költségek megegyeznek. A külső hatások

belsővé tételének több módja van. Az egyik az érintett felek közötti önkéntes megállapodás, kompromisszum. Ezt gátolhatja a szereplők nagy száma Ha nem tudnak megállapodásra jutni, akkor jogi eszközökkel kötelezhető a másik fél az extern hatások ellentételezésére. A jogi korlátozásokat, garanciákat hatásos jogrendszernek kell tartalmaznia. Az externáliák kezelésének gyakori módja, hogy hatósági előírásokkal próbálják korlátozni a negatív külső hatásokkal járó, emberek sokaságát érintő tevékenységet. Ilyenkor nem az externáliák internalizálása, hanem a kialakulásának megelőzése a cél. Az állam olyan externáliák esetén avatkozhat be hatásosan, amelyek nagy terjedelműek, sok embert érintenek. Adót kell kivetni a visszaszorítani kívánt negatív externáliák forrástevékenységére, az ösztönözni szándékolt pozitív externáliák forrástevékenységét pedig támogatni kell. Az externáliák kezelése még

nem megoldott. Alapvetően három területen szükséges az előrelépés A jogrendszerbe kell beépíteni olyan új elemeket, amelyek lehetővé teszik az általánosan jellemző vitás kérdések gyors és egyértelmű eldöntését. Meg kell oldani az extern hatások mértékének megbízható mérését Végül pedig szükség van egy környezetbarát szemlélet elterjesztésére, kialakítására. Közjavak A magánjavakra jellemző, hogy a fogyasztók között rivalizálás van a fogyasztásban, s megvalósítható a fogyasztók bizonyos részének kizárása. A magánjavakat piacon, pénzért lehet megszerezni, a kínálatot egyéni termelők biztosítják. Magánjavak esetén a fogyasztó pontosan azonosítható Magánjavak lényegében a hagyományos piaci áruk. A tiszta közjavak ezzel szemben azok a jószágok, amelyek fogyasztásából nem zárható ki senki, s amelyek egyének általi fogyasztása nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs

rivalizálás a fogyasztók között. A közjavak fogyasztásában a kollektív fogyasztás a jellemző, azaz egyidejűleg többen is fogyaszthatják ugyanazon szolgáltatást. A fogyasztásból nincs kizárási lehetőség Két csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a szabad természeti javak (víz, levegő stb), amelyek korlátlanul és mindenki számára rendelkezésre állnak. A másik a termelt közjavak, amelyek termelési folyamat eredményei (út, kresztábla). Léteznek továbbá a vegyes javak, melyek nem sorolhatók sem a közjavakhoz, sem a magánjavakhoz. Ezeknél az egyéni fogyasztás nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, de bizonyos személyek kizárhatók belőle (pl.: kábeltévé-hálózat). A közjavak és a vegyes javak jellemzői Általában olyan jószágok és szolgáltatások, amelyek a mindennapos élet és a termelés normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Megfelelő kínálatuk biztosítása piaci mechanizmuson

keresztül nem megoldott Okai: • • • • • A közjavak meglehetősen költségesek (pl.: autópálya, közmű stb) Jellemző a fix költségek magas aránya. Nem lehet azonosítani (illetve csak jelentős költséggel) a fogyasztókat, akiktől az ellenérték elkérhető. A szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető. Jellemző rájuk a potyautas-magatartás. Bevételeik begyűjtése bizonytalan, a megtérülési idő hosszú. A potyautas-magatartás az a jelenség, amikor a közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részt vállalást, és maximalizálni a közös eredményből a részesedést. A közjavak elégtelen kínálata azt jelenti, hogy bár sokak számára hasznos, alapvetően fontos jószágról van szó, de mert a piaci mechanizmus nem mutatja meg a tényleges fogyasztókat és rezervációs áraikat, így a bevétel lassúvá és bizonytalanná válik. Emiatt az egyéni termelőknek nem jövedelmező

ebben az iparágban tevékenykedni, s a kínálat megvalósítása az állam feladata. A közjavak előállítása, szolgáltatása az állam feladata, amelyhez a pénzügyi hátteret az egész ország hozzájárulása, adózása adja, amit természetbeni juttatások formájában visszaterel az adózó polgárokhoz. 15. hét Feladatsor A 15. héten szeretnénk nektek összefoglalásképpen egy felvételi mintasort adni A felvételik eddig hasonló elrendezésben voltak felépítve, bár ez állandóan változik. A megoldása reméljük nem jelenthet problémát! I. Tesztkérdések (2-2 pont) 1. A tiszta monopólium a. b. c. d. termelési pontjában az MR = MC; realizálhat gazdasági profitot; nem feltétlenül termel az átlagköltség minimumában; mind a három igaz. 2. Az output növelésével az átlagos költség a. b. c. d. csökken; konstans marad; a fedezeti pontig csökken, onnan nő; az üzembezárási pontig csökken, onnan nő. 3. Ha egy jószág kereslete

árrugalmas, akkor árának ceteris paribus növekedése következtében a fogyasztók adott jószágra költött jövedelme a. b. c. d. csökken; nő; változatlan; nőhet és csökkenhet is. 4. Egy fogyasztó összes jövedelmét két jószágra költi Tegyük fel, hogy a fogyasztó pénzjövedelme és az egyik jószág ára megduplázódik, miközben a másik jószág ára változatlan. Ennek következtében a költségvetési egyenes a. b. c. d. mindkét tengelymetszete megváltozik, de meredeksége változatlan; nem változik meg; mindkét tengelymetszete és meredeksége is megváltozik; egyik tengelymetszete és meredeksége változik meg. 5. Tökéletes verseny esetén egy vállalat a) határbevétele egy vízszintes egyenes; b) hosszú távon gazdasági profitot is realizálhat; c) határköltsége konstans; d) bevételének maximalizálására törekszik. II. Igaz hamis állítások (1-1 pont) 1. Egy racionális piaci szereplő inkább választ három éven keresztül

1000 Ft-ot (az elsőt az idei évben kapná), mint három év múlva 3300 Ft-ot, ha a kamatláb 10%. 2. Az amortizáció implicit költség 3. Azonos egyéni és társadalmi határköltségek mellett, ha az egyéni határhaszon kisebb, mint a társadalmi határhaszon, akkor a termelők a társadalmilag kívánatosnál kevesebbet termelnek. 4. Kifizetődő egy befektetés, ha a piaci kamatláb nagyobb, mint a belső kamatláb 5. Természetes monopólium esetén antitröszt-politikát kell alkalmazni III. Definíciók (2-2 pont) • Gossen I. törvénye • Nettó jelenérték IV. Feladatok 1. Egy jószág termelése során pozitív és negatív externália is érvényesül A negatív externália hatása erősebb. Rajzoljon az alábbi koordináta-rendszerbe egy ilyen jószágra jellemző egyéni-, társadalmi határköltség és határhaszon görbéket, a megnevezéseiket tüntesse fel. Mit tudunk ilyenkor a termelt mennyiségről? 2. Egy vállalat vasércbánya megnyitását

tervezi A beinduláshoz szükséges beruházás nagysága 50000ezer Ft, melyet az idei évben kell eszközölni. A várható kitermelést az alábbi táblázat mutatja tonnában A bánya üzemeltetését négy évre tervezik, melyek alatta vasérc ára 20ezer Ft/t lesz. A vállalatnak minden évben 62.500ezer Ft-ot kell munkabérre kifizetnie A felszereléseit a negyedik év végén 10000ezer Ft-ért tudja értékesíteni. Az éves kamatláb:25% a. Számítsa ki a vállalkozás nettó jelenértékét! b. Érdemes-e elindítani a beruházást? évek 1. év 2. év 3 .év 4. év kitermelés(t) 4650 4125 5000 3125 3. 4. Egy iparág keresleti görbéje: Q = 100 - 0,1p Az iparági termelés költségfüggvényei: TC(Q) = 10000 + 2 100Q + 5Q ; MC = 100 + 10Q. a. Tiszta monopólium esetén mekkora a termelés és az ár? b. Tökéletes verseny esetén mekkora a termelés és az ár? c. Mekkora a monopólium profitja? d. Mekkora a monopólium okozta holtteher-veszteség? e.

Monopolista termelés esetén a tökéletes versenyhez képest mennyivel csökken a fogyasztói többlet? Az elveszett fogyasztói többletből mennyi alakul át termelői többletté? Makroökonómia A makrogazdaság A makrogazdaságtan egy olyan elméleti tudományág, amely a mikroökonómiában megismert és feltárt részterületeket próbálja meg egységes keretbe foglalni, illetve ezen területek közötti kapcsolatokat igyekszik megfogalmazni. Mindez azt jelenti, hogy nagy szükség van a mikroökonómiában tanultakra, de a makrogazdasági folyamatok megfelelő modellezéséhez egy kicsit "lazítunk" a feltevéseken és inkább globálisabban próbáljuk meg értelmezni és megoldani az előttünk álló feladatokat. Az egyik legfontosabb különbség: (nagyon sok más eltérés mellett) • a mikroökonómia a gazdaság szereplőit úgy igyekszik megvizsgálni, mint akik egyéni céljaikat, értékrendüket követik. Együttes cselekedeteik esetén az összes

háztartás vagy vállalat ugyanúgy cselekszik, mint az egyén. • a makroökonómiában viszont pontosan arra vagyunk kíváncsiak, hogy az együttes cselekvés milyen sajátosságokat hordoz magában, mennyiben tér el az egyéni viselkedéstől. A makrogazdaság szereplői A makroökonómiában a gazdaság szereplőit gazdasági szektornak is nevezik. Egy gazdasági szektor azon gazdasági alanyok összessége, amelyek hasonló gazdasági célokat akarnak elérni, azonos erőforrásokkal és korlátozó tényezőkkel számolnak, és mindezek alapján azonos jellegű gazdasági döntéseket hoznak. • A háztartási szektor azon gazdasági szereplők összessége, amelynek fő célja a szükségletek minél teljesebb kielégítése, a fogyasztás. A szükségletkielégítés érdekében a háztartások jövedelmet szereznek, amit a termelési tényezők szolgáltatása fejében kapnak. • A vállalati szektor azon gazdasági egységek összessége, amelyek értékesítés

céljából árukat termelnek. Költségeiket pénzbevételeikből fedezik. Tevékenységük célja a profitszerzés A vállalati és háztartási szektort együttesen magánszektornak nevezzük. • Az állami szektorban a nemzetgazdasági szintű feladatokat ellátó intézmények tartoznak, amelyek nem a piacon keresztül elégítenek ki szükségleteket, és kiadásaikat adókból és egyéb állami bevételeikből fedezik. A magánszektor és az állami szektor együttesen adja a belföldi szektort. • A külföld szektora a nemzetgazdaság külső kapcsolatait testesíti meg. Gazdasági tevékenységük döntő részét nem az adott nemzetgazdaságban fejtik ki, de áru- és pénzkapcsolatban állnak a vizsgált nemzetgazdaság szektoraival. A piac sajátos értelmezése A makrogazdaságtanban is sokféle piac létezik. Megkülönböztetésük alapja lehet a résztvevők területi köre szerint Eszerint létezik pl.: világpiac, európai piac, magyar piac stb Valamint

feloszthatjuk a piacokat a piaci csere tárgya szerint, pl.: munkapiac, pénzpiac stb Kiemelten fogunk foglalkozni négy önálló piaccal, amelyek a makroökonómiai elemzések legfontosabb alapját szolgálják: árupiac, munkapiac, tőkepiac és pénzpiac. • Árupiac: Az árupiac egy nemzetgazdaságban a termékek és szolgáltatások összes keresletét és kínálatát, valamint az azok közötti kapcsolatot jelenti. Az árupiacon a kínálatot a vállalatok és a külföldiek teremtik meg, míg a keresletbe beletartozik az összes gazdasági szektor (háztartások, vállalatok, állam, külföld). A háztartások fogyasztási cikkeket vásárolnak, a vállalatok tőkejavakat, az állam olyan termékeket, amelyek a közösségi fogyasztáShoz szükségesek, a külföld pedig bármilyen termékcsoportot, amely megfelel céljainak. • Tőkepiac A tőkejavak megvásárlásához szükséges pénzt a vállalatok a tőkepiacon szerzik be. A tőkepiac keresletét a vállalatok

adják, amelyet termelésükhöz használnak fel. A kínálatot a gazdasági szereplők megtakarításai jelentik. A megtakarítás a bevételnek az a része, amit a szereplők bevételeikből nem fogyasztanak el. Tőkepiacnak nevezzük mindazokat az adáSvételi módokat és helyeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a megtakarításokat tőkeként használják. A tőkepiacon pénztőke adás-vétele történik kamat ellenében • Munkapiac A munkapiac a munka, mint termelési tényező cseréjét közvetíti. A keresletet ezen a piacon a vállalatok jelentik. A kínálatot pedig a háztartások biztosítják A piaci adás-vétel során a munkavállalók munkabérért cserébe, a munkaadók által meghatározott munka elvégzésére kötelezik magukat. • Pénzpiac A pénzpiac elsősorban a bankrendszer és a többi gazdasági szektor közötti kapcsolat formáját jelenti. A pénzpiac funkciója, hogy egyensúlyba hozza a bankrendszer által teremtett pénzmennyiséget a

gazdaság szereplői által igényelt pénzmennyiséggel. A pénzpiacon nincs hagyományos értelemben vett vétel és eladás, a kereslet és kínálat mást jelent a korábban megszokottnál. Jövedelmek és költségek Milyen részekből áll egy előállított termék gazdasági költsége? A termeléShez felhasználnak nyersanyagot, alkatrészeket, energiát, stb- ezeket röviden termelő fogyasztásnak nevezzük. A ráfordítások másik nagy csoportja a befektetett eszközök értékcsökkenési leírása. Az amortizáció egy korábban megvásárolt termelési eszköz megtérült értékrésze. Ezt a pénzösszeget a vállalatok nem költik el, hanem félreteszik addig, amíg a termelési eszköz teljes összege meg nem térül és újat nem kell vásárolni a régi helyett. Az amortizáció a jövedelem része, mert megtakarítássá válik, ugyanakkor forrása a pótló beruházásnak. A harmadik nagy csoport pedig a különböző termelési tényezők jövedelmei - a

munkabér, a kamat, a bérleti díj és a vállalkozás profitja A makroökonómia alapfogalmai Az alábbiakban felsorolunk néhány a makroszintű gazdálkodáShoz tartozó alapfogalmat: • Gazdasági folyamaton a vizsgált időszak alatt a megtermelt javak termelésével és felhasználásával, a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatos áru és pénzmozgásokat értjük. A kibocsátást egy termékhalmazként fogjuk fel. • Kibocsátáson (Q) a makrogazdaságban 1 év alatt létrehozott áruk és szolgáltatások összességét értjük. • Jövedelem (Y) alatt a realizált kibocsátást értjük. A jövedelem forrása alapján lehet munka-, tőkejövedelem stb • Fogyasztásnak (C) tekintjük a jövedelemnek azt a részét, amelyet a szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra költöttek el. • Megtakarítás (S) az el nem költött jövedelem. • A felhalmozás olyan javak felhalmozása, amelyeket egy adott időszak

termeléséből arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. A felhalmozás egyrészt beruházás másrészt készletfelhalmozás. • A beruházásnak 2 része van: - az elhasznált állóeszközök pótlása - jövőbeni célok eléréséhez szükséges bővítés • A nettó beruházás (I) tulajdonképpen a bővítő beruházást jelenti. nettó beruházás = bruttó beruházás - pótlás • Árszínvonal (P) a makrogazdaság termékárainak termékmennyiséggel súlyozott átlaga. Megmutatja, mennyibe kerül a kibocsátás. • A pénz vásárlóereje az árszínvonal reciproka. (1/P) A makrofolyamatok áttekintése A folyamatok logikájának megértéséhez kezdjük a legegyszerűbbel, a kétszereplős gazdaság modelljével. A kétszereplős gazdaság modelljében csak a magánszektor létezik, vagyis csak a háztartási és a vállalati szektor működik. Ebben a modellben először a vállalatok

megszerzik a termelésükhöz szükséges munkát a háztartásoktól munkabérért cserében. A munka felhasználásával a vállalati szektor előállít egy meghatározott mennyiségű árut, ami a gazdaság kibocsátása. Ezt az árupiacon értékesítve keletkeznek a jövedelmek A jövedelmek egy részét a háztartások elfogyasztják, másik részét megtakarítják, megteremtve ezzel az alapot a tőkepiacnak. A makrogazdasági körforgás A makrogazdasági folyamatok megértéséhez elengedhetetlen, hogy világosan lássuk a szereplők közötti jövedelemáramlás összefüggéseit. Ebben a részben sorra vesszük a gazdasági szereplők és néhány kiemelt számla bevételeinek és kiadásainak egyenlegét. • A háztartás bevételei: bér (W h) transzfer(Trh ) A jövedelmének felhasználása: fogyasztás (C) adó (Th) megtakarítás (Sh) C+Th+Sh=W+Trh • Vállalatok bevételei: jövedelem (Y) transzfer (Trv ) Bevételének felhasználása: bér (W) adó (Tv)

megtakarítás (Sv) W+Tv+Sv=Y+Trv • Állam bevételei: adók (Th+Tv) kiadásai: transzferek (Trh+Trv) kormányzati vásárlás (G) állami megtakarítás (Sá) Trh+Trv+G+S=Th+Tv • A külföld számlán a nemzetgazdaság exportja a külföldi szféra számára mint jövedelemfelhasználás, az import mint jövedelembevétel szerepel, ezért bevétele: import (IM) - a belföld szempontjából felhasználás: export (X) megtakarítás (Sk) IM=X+Sk • Hazai össztermék számlán a reálfolyamatokat próbáljuk meg nyomon követni. A jövedelmek realizálása és felhasználása a termékmozgásokban tükröződik. A számla egyik oldalán (bal) a keletkezett hazai össztermék szerepel, a másik oldalán (jobb) a hazai össztermékkel szemben megnyilvánuló kereslet tételei szerepelnek. Y=C+I+G+X-IM • A tőkeszámla a megtakarítás és felhalmozás közötti kapcsolat elszámolására használatos. Jobb oldalán a felhalmozás forrásai, mint különböző

jövedelemtulajdonosok megtakarításai szerepelnek. Bal oldalán a beruházásokat tartjuk nyilván. I=Sh+Sv+Sá+Sk A makrojövedelem számbavétele, a pénz Minden nemzetgazdaságban megvan az igény, hogy tudják, hogy az országban adott időszak alatt mennyi jövedelem keletkezik, az hogyan oszlik meg, mennyire befolyásolja az újraelosztás, és mekkora a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelem. Az SNA A fenti kérdésekre a választ a nemzetközi számlarendszerek adják meg. Hazánkban és más országokban is egyre általánosabban az ENSZ nemzeti számlarendszerének , az SNA-nak (System of National Accounts) korszerűsített változatát alkalmazzák a makrofolyamatok adatainak rendszerbe foglalt összesítéséhez. Az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején a Szovjetúnióban kialakították az MPS (Material Product System) számlarendszert. Ez azonban csak az anyagi termelésre terjedt ki és figyelmen kívül hagyta a nem anyagi

szolgáltatásokat. A volt KGST országok használták ezt a rendszert, de a KGST megszűnésével ezek is áttértek az SNA-ra. Az SNA-t az országok közötti összehangolódás érdekében többször 1953-ban, 1968-ban és 1993-ban is egységesítették. Az SNA alapmutatói Egy-egy makrogazdaság éves eredményeit átfogóan az SNA-alapmutatói tükrözik, amelyek megmondják: • • • mennyi jövedelmet termelnek meg a gazdaságban; mennyi jövedelemhez jutottak az elsődleges elosztás során az adott makrogazdasághoz tartozó gazdaság szereplői; mennyi jövedelem állt rendelkezésre összesen végső felhasználásra az újraelosztás után, az adott makrogazdasághoz tartozó gazdasági szereplőknél. Az SNA törekvése, hogy minden létrehozott terméket és szolgáltatást számításba vegyen. A különböző javak mennyiségeit a piac által elfogadott árak segítségével összegezi. Fontos, hogy ebbe az összegzésbe ne kerüljenek bele azok a termékek,

amelyeket egy másik termék, vagy szolgáltatás előállításához felhasználtak. Ezek értéke ugyanis belekerül a létrehozott termékek értékébe is, így beszámításuk esetén többszörösen lennének benne a jövedelemben. Az elhasznált javakban megtestesült jövedelem összegét termelőfogyasztásnak, vagy folyó termelőfelhasználásnak nevezzük. Míg a megtermelt jövedelem többszöri beszámítása a halmozódás GDP Az egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelmet bruttó hazai terméknek nevezzük. Általánosan használt rövidítése: GDP (Gross Domestic Product). A GDP az SNA első számú alapmutatója Ha a megtermelt javakat kibocsátásuk idején vett árakon értékeljük Az összesítés eredményét a termelés nominális mutatójának nevezzük. Ez az időbeni összehasonlítást nem teszi lehetővé az árszínvonal változása miatt. Ezért az időbeli összehasonlítás esetén kiszámítják azt is, hogy mekkora lenne az

összesítés eredménye évenként akkor, ha az árszínvonal nem változott volna a kiinduló év óta. Ezt a mutatószámot a termelés reálmutatójának nevezzük, és úgy számítjuk ki, hogy a kibocsátás folyó áron számított összegét elosztjuk az árszínvonalnak a kiinduló évhez viszonyított árindexével. A nominális GDP növekedése nem csak a termelés növekedése miatt léphet fel, hanem az árszínvonal növekedése miatt is. NDP Egy termék, vagy szolgáltatás értékébe nem csak a folyó termelőfelhasználás, hanem a korábban előállított a termelésbe befektetett állótőke értéke is beletartozik, hiszen azok is jövedelmet képviselnek. Ezek általában sok éven keresztül használódnak el, aminek egy évre jutó arányos része az évi értékcsökkenési leírás, amit évi amortizációnak nevezünk. A keletkezett nettó jövedelmet úgy kapjuk, hogy a bruttó jövedelmet csökkentjük az évi amortizáció összegével. Az egy

nemzetgazdaságban egy év alatt megtermelt nettó jövedelmet nettó hazai terméknek, vagy NDP-nek (Net Domestic Product) nevezzük. GNI, NNI A GDP és az NDP arra ad választ, hogy mennyi jövedelmet hoztak létre az adott nemzetgazdaságban. Ez azonban nem azonos azzal, hogy az elsődleges jövedelemelosztás során mennyi jövedelemhez jutottak az adott gazdasághoz tartozó gazdasági szereplők. A különbség oka, hogy a hazai gazdaság szereplői külföldön is jutnak jövedelemhez, míg a hazai jövedelemelosztásból külföldi gazdasági szereplők is részesülnek. Egy nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek egy év alatt az elsődleges elosztás során akár külföldről, akár belföldről megszerzett összes bruttó jövedelmét bruttó nemzeti jövedelemnek röviden GNI-nek (Gross National Income), nettó jövedelmét nettó nemzeti jövedelemnek röviden NNI-nek (Net National Income) nevezzük. Számolásuk GDP-ből és NDP-ből: GDP + hazai gazdasági szereplők

külföldi munka- és tőkejövedelme - külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelme = GNI és NDP + hazai gazdasági szereplők külföldi munka- és tőkejövedelme - külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelme = NNI GNDI, NNDI A fentiektől különbözik a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelem is. Ez utóbbi nagyságát befolyásolja a jövedelmek újraelosztása során az országba beáramló és az országból kiáramló transzferek nagysága. Egy nemzetgazdaság szereplőinek egy adott évben végső felhasználásra fordítható összes bruttó jövedelmét rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelemnek, röviden GNDI-nek (Gross National Disposable Income) nettó jövedelmét pedig rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelemnek, röviden NNDI-nek (Net National Disposable Income) nevezzük. Értékeiket az GNI-ból és az NNI-ból számíthatjuk: GNI + az országba külföldről beáramló transzferek -

az országból külföldre áramló transzferek = GNDI és NNI + az országba külföldről beáramló transzferek - az országból külföldre áramló transzferek = NNDI Az Y azonosítható a GDP-vel és az NDP-vel egyaránt. Ha Y = GDP, akkor az I a bruttó beruházásokat jelzi és az amortizáció része a vállalat megtakarításának az SV-nek. Ha viszont Y = NDP, akkor az I a nettó beruházásokat jelzi, és az amortizáció nem szerepelhet az SV-ben. A pénz A makrojövedelem mérésénél különböző termékeket piaci árukon vettük figyelembe. Ezzel feltételeztük, hogy létezik olyan eszköz a gazdaságban, amelynek segítségével az árat kifejezni tudjuk, és ez az eszköz a pénz. Első megközelítésben tehát azt mondhatjuk, hogy a pénz az árakat megjelenítő kategória. Pénzzel lehet valamely korábbi időpontban keletkezett tartozásokat kiegyenlíteni, vagyis a pénz akár önállóan az áruktól függetlenül mozoghat a gazdaságban. Tehát a termék-

és jövedelemfolyamatok mellet pénzfolyamatok is léteznek A pénz funkciói Pénz elszámolásieszköz-funkciójának nevezzük a pénznek azt a tulajdonságát, amely a gazdasági alanyok tájékozódását biztosítja. A pénz forgalmieszköz-funkcióján azt értjük, hogy az egyik gazdasági szereplőtől a másikhoz kerülvén a megfelelő árumozgást közvetíti. A pénz fizetésieszköz-funkciót tölt be, amikor egyoldalú jövedelemátengedést közvetít. A gazdasági tevékenységhez gyakran jövedelem felhalmozás szükséges. Ebben az esetben ki kell vonni a pénzt a forgalomból. Ez azonban csak akkor ésszerű, ha a forgalomból kivont pénz megtartja az értékét, valamint a forgalomból való kivonás és visszatérés költségmentes. Az utóbbi tulajdonsággal rendelkező árut likvidnek nevezzük, vagyis valamely termék likvid, ha bármikor veszteség nélkül más termékekre cserélhető. A pénz természetesen likvid, sőt a likviditás foka a

közönséges árukénál jóval nagyobb. Az értékállóság és a likviditás eredményezik, hogy a pénz felhalmozási eszközként funkcionálhat. E működése során a pénz természetesen a vagyontartás egyik formája. A pénz lehet áru is, vagyis tárgya lehet valamely eladási vagy vételi ügyletnek. Erre igen szemléletes példa a valutaeladás és -vétel. Ekkor a pénz ára az az árfolyam, amely megmondja, hány belföldi pénzegységet kell egy külföldi pénzegységért kiadni. A makrogazdaság árupiaca, az egyensúlyi jövedelem A gazdasági folyamatok legfontosabb színtere a piac. Egy jól működő makrogazdaságban egymás mellett többféle piac működik. Ezek a részpiacok mindegyike nagyon fontos Ha csak az egyik nem működik megfelelően annak hatása érezhető lesz a többi részpiacon is. A gazdaság teljes működése az alábbi részpiacok közötti kölcsönhatáshoz kapcsolódik: • • • • fogyasztási javak piaca tőkejavak piaca

pénzpiac munkapiac A fogyasztási cikkek piacát, és a tőkejavak piacát együttesen árupiacnak is nevezzük. Ez a piac határozza meg, hogy mennyi jövedelem képződik az országban. Árupiac Az árupiac, hasonlóan a többi piachoz akkor van egyensúlyban, ha a kereslet megegyezik a kínálattal. Az árupiaci kereslet azon javak mennyisége, amelyet a gazdaság szereplői az adott árszínvonalon vásárolni szeretnének. A makrogazdaság árukínálatán azt a termékmennyiséget értjük, amelyet a gazdaság szereplői adott technológiai kapacitások mellett, adott árszínvonalon hajlandóak termelni. Árukereslet A makrogazdaság árukereslet legfontosabb befolyásoló tényezői: • • • jövedelem ( elképzelt, tervezett jövedelem) pénzmennyiség valamint az ezeket befolyásoló tényezők ( itt leginkább az állam gazdaságpolitikája a meghatározó) Az egyszerűség kedvéért eltekintünk a pénzfolyamatoktól. Feltételezzük, hogy a pénz egyetlen

szerepe az, hogy az árakat kifejezze. Vizsgáljuk meg a jövedelmet. Azt már láttuk, hogy Y = C + I + G + X - M Az X - M a külfölddel való kapcsolatot jelenti, és nagyságát az árfolyamoktól kezdve, a gazdasági nyitottság mértékéig nagyon sok minden befolyásolja. A G a kormányzati vásárlásokat jelenti, így nagysága a mindig uralkodó kormányzattól függ. A kétszereplős gazdaságban: Y = C + I. Ez az egyenlet az árupiaci kereslet legáltalánosabb megfogalmazása. A fogyasztás a háztartások vásárlási szándékától függ. Egy gazdaságban annyi beruházás valósul meg, amennyit a vállalkozók elhatároznak Most pedig megpróbáljuk meghatározni, hogy ezek a szándékok mitől függnek. Fogyasztás makroökonómiai szinten Az összgazdasági fogyasztás az egyes gazdasági szereplők fogyasztásából tevődik össze. A legfontosabb befolyásoló tényező a jövedelem, amelynek egy részét használják fel mindig áru-, és

szolgáltatásvásárlásokra. Arra, hogy pontosan mekkora részét is használják fel a jövedelemnek, bevezetjük a fogyasztási függvény fogalmát. Fogyasztási függvényen azt az összefüggést értjük, amely minden tervezett jövedelemszinthez hozzárendeli a tervezett fogyasztást. A függvény képlete: C(Y)=C0+cY . A C0 az a fogyasztási szint, amit a gazdaság a jövedelem nagyságától függetlenül elfogyaszt. Ilyen fogyasztás pl: az alapvető létszükségleteket fedező kiadások. Neve: autonóm fogyasztás A c azt mutatja meg, hogy egységnyi jövedelemnövekedés mekkora fogyasztásnövekedést jelent. Neve: fogyasztási határhajlandóság. A fogyasztási határhajlandóság megmutatja a fogyasztási függvény meredekségét Megtakarítás Ebben a részben kell néhány szót szólni a megtakarításról. A megtakarítás definíció szerint az a jövedelemrész, amit nem költenek el fogyasztási célra, tehát C+S=Y. Hasonlóan az autonóm fogyasztáshoz

és a fogyasztási határhajlandósághoz, itt is értelmezzük az autonóm megtakarítást és a megtakarítási határhajlandóságot. Nagyságuk egyértelműen levezethető a fogyasztási függvény hasonló adataiból: S=S0+sY= -C0+(1-c)Y A beruházás Tekintsük át, hogy mit is tekintünk beruházásnak. Nettóberuházás a tőkeállomány bővítése, a bruttóberuházás ezen kívül még a pótlást is tartalmazza. A beruházás mérése a viszonylag egyértelmű definíció ellenére is nehezen mérhető. Ez a nehézség abból fakad, hogy a beruházások óriási időigényűek, és ez azzal jár hogy a döntéshozatal pillanatában egészen más feltételek állhatnak fenn, mint a beruházás üzembe helyezésekor. A beruházás hatása a makrogazdaság árukeresletére Az egyszerűség kedvéért azzal a feltételezéssel élünk, hogy a beruházási kereslet a jövedelemtől független és állandó. Ez a feltételezés abból fakad, hogy egyetlen egy időszakot

vizsgálunk, és a beruházási kereslet alapját képező összeg, az elmúlt időszak jövedelme adott. A beruházási tevékenység motivációja A beruházás nagyságát jövedelemtől függetlennek feltételeztük. A beruházási döntéseket a vállalati szférában hozzák. A vállalatok döntéseiket azonban több tényező ismeretében hozzák Mik azok tényezők, amik motiválják a döntéseket? A beruházási döntéseket leginkább a profitszempontok motiválják. Ezeket a makroökonómiában profitvárakozásoknak nevezzük. Ez a kategória elég szubjektív Megítélésébe sok minden beletartozik Általánosságban kijelenthető, hogy a beruházási kereslet egyenes arányban változik a profitkilátások módosulásával. Ha javulnak a kilátások nőnek a beruházások, ha rosszabbodnak, akkor pedig csökkenek A várakozások, láthatjuk nagy részben a gazdaságon kívüli tényezők által meghatározottnak kell tekinteni. Vannak a beruházásnak objektívabb

tényezői is. Minden beruházás költségekkel jár A szükséges költségek fedezése hitelfelvétellel történik. A hitelnek pedig ára van, ez a kamat Minél magasabbak a kamatok annál nagyobbak a beruházások költségei, így a magas kamatlábak a beruházások csökkenésével járnak. Az ábrán látható, hogy a kamatláb nagysága függvényszerű kapcsolatban áll a beruházások nagyságával. A profitvárakozások módosulása ezt a függvényt tolják fentebb (ha javulnak) vagy lentebb (ha rosszabbodnak). Az árupiaci kereslet és az egyensúlyi jövedelem A fogyasztási és beruházási keresletet a tervezett jövedelemtől függően vizsgáltuk. Különböző jövedelemszintekhez különböző összkeresleti szintek tartoznak. Létezik azonban mindig egy jövedelemszint, amely mellett a beruházási és fogyasztási kereslet megegyezik a valós "vélt" jövedelemmel. Egyensúlyi jövedelemről beszélünk, ha a tervezett jövedelem egyenlő a tervezett

fogyasztás és a szándékolt beruházás összegével. A vízszintes tengelyen a tervezett jövedelem, a függőlegesen a fogyasztási és a beruházási keresletek összege szerepel. Az összes olyan pont, amely a lehetséges egyensúlyi jövedelmeket jelenti ugyanakkora távolságra D fekszik a két tengelytől (Y =Y), egy 45 fokos egyenes . A koordinátarendszerben a két egyenes metszéspontja pontosan kijelöli azt a pontot, ahol az egyensúlyi jövedelem megvalósul. Ez a pont viszonylag stabil Ha ennél kisebb jövedelmet várnak, akkor a hozzá tartozó árupiaci kereslet nagyobb, mint a várt jövedelem. A gazdaságban túlkereslet érvényesül Túlkereslet esetén a vállalatok azt tapasztalják, hogy nem szándékolt outputkészlet csökkenés megy végbe a gazdaságban. Ez a termelés növelésére serkenti őket, és egészen addig növelik azt, míg vissza nem áll a kívánatos output szint. Hasonlóan az előbbihez az outputkészletek változása révén az

egyensúly automatikusan létrejön túlkínálat esetén is. Csak éppen a vállalatok most csökkenteni fogják termelésüket, hiszen nincs rájuk fizetőképes kereslet A makrogazdaság pénzpiaca: a pénzkínálat A pénz kialakulásának kezdetén a közönséges áruk köréből kivált az arany és az ezüst, s így jött létre az értékálló pénz. Manapság többnyire papírpénzzel fizetünk A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan alakult át a pénz nemesfémekből "értéktelen" papírrá. A váltó A munkamegosztás és specializáció erősödésével a gazdaságban a termelékenység, s ezzel a termékmennyiség jelentősen megnőtt. Az arany és ezüstkészletek kimerülésével a gazdaságban lévő pénz nem volt elég a hatalmas árumennyiség megvásárlásához. A gazdasági folyamatok egyensúlyának biztosításához pénzhelyetteseket kellett segítségül hívni. A megszorult termelő a tevékenységének folytatásához (alapanyag

vásárlás, bérek) leendő terméke terhére adóslevél ellenében hitelt vett fel. A váltó olyan fizetési ígérvény, amelyben az adós vállalja, hogy a kölcsön kapott pénzt az adott időpontban visszafizeti a szelvény birtokosának. A váltó határozott időre és névre - a kibocsátó nevére - szóló fizetési ígérvény. A termelő váltó fejében pénzt kölcsönöz a kereskedőtől, amivel kifizeti munkásait és a szállítóit. Azok a pénzért árukat vásárolnak a kereskedőtől. Ez után a kereskedő pénzért átveszi a termelő késztermékeit, amiből az kiegyenlíti a váltótartozását. A váltó így kikerül a forgalomból A pénzmennyiség növelése nélkül sikerült tehát a termelés folyamatosságát fenntartani. Pénzhiányos gazdaságban számos szereplő bocsát ki váltót. A váltót általában csak a kibocsátó váltotta vissza, fizetőeszközként nem fogadták el, mivel nem ismervén a kibocsátót féltek a vissza nem fizetés

kockázatától. Ekkor megjelent az az intézmény, amely a váltóforgalom irányítását, a megbízható váltók elfogadását, visszaváltását magára vállalta. Kialakult a bank A Bank és a bankjegy A bank olyan intézmény, amelyik a pénz és a pénzhelyettesek (váltók, értékpapírok) forgalmát fogja össze. A bank idegen váltóért saját váltót (bankjegyet) ad. Ezzel rendezi a váltó kibocsátójának adóságát és magára vállalja a váltó ellenértékének behajtását (csak ténylegesen behajthatókat fogad el). A bank váltója mögött általában fedezett váltók állnak, így a bank váltója megbízható, ezért bárki, bármikor szívesen elfogadja. A bank váltója a bankjegy. A bankjegy a bank saját váltója, egy látra szóló fizetési ígérvény. A bankjegy abban különbözik a többi váltótól, hogy csak a bank bocsáthatja ki, és nincs rajta a lejárat időpontja. A gazdasági folyamatok a bankok közbeékelődésével a

következőképpen alakulnak. A termelő váltóját a banknál bankjegyre cseréli. A termelő a bankjeggyel fizet, amit a kereskedőknél később árura cserélnek A készterméket a kereskedő azzal a bankjeggyel veszi meg a termelőtől, aki kiváltja vele a banktól saját váltóját. Így a bankjegy kikerül a forgalomból. A fentieket összefoglalva: • • a papírpénz kölcsöntőke formájában jön létre, a modern papírpénz hitelpénz; a pénzhelyettesek (váltó, bankjegy)csak akkor töltheti be a pénz szerepét, ha a bankon (kibocsátón) kívül forognak. A bankon belüli bankjegy nem pénz A bankrendszer A bankok központi szerepre tettek szert a gazdaságban. A bankok a termelők egy részével tartották a kapcsolatot, de egymás váltóit nem fogadták el. Ez újra az áruforgalom akadozásához vezetett Így most már nem a váltóforgalom, hanem a bankjegyforgalom szabályozása lett a feladat. A megoldás az, hogy kiemeltek egy bankot a többi közül,

amelynek váltóját (bankjegyét) minden gazdasági szereplőnek el kellett fogadnia. Ez a bank lett a jegybank, és ezzel a művelettel megkettőződött a bankrendszer Jegybanknak (központi bank, nemzeti bank) nevezték azt a bankot, amelyik az adott országban egyedül bocsáthatta ki azt a bankjegyet, amelyet mindenkinek el kellett fogadnia. Ezzel a jegybank a bankok bankja lett. A jegybank által kibocsátott váltó a jegybankpénz, amely államilag garantált papírpénz. Ezt a pénzt mindenki köteles elfogadni. A betétek és a pénz A betét az az összeg, amit a hitelmegállapodás után a bank a vállalatok számlájára jóváír. A jóváírás menete a vállalat és a bank számláin (A: Aktívák, P: Passzívák): A pénz egyfelől a vállalat aktívája, másfelől a bank passzívája. A betétek lehetnek: • • • • látra szóló betétek (a tulajdonos bármikor rendelkezhet felettük). tartósan lekötött betétek (csak bizonyos határidő után

hozzáférhető a tulajdonos számára). pénzfajtától függően lehetnek belföldi valutában, vagy devizabetétek. tulajdonosuk szerint lehetnek vállalati betétek, lakossági betétek, más pénzintézet betétei. Különbséget teszünk a következő kategóriák között: • • • M1: Az azonnal felhasználható pénz: készpénz és látra szóló betétek. M2: Ide tartozik az M1 és a határidős betétek. M3: Az M2 és a takaréklevelek. A szűkebb értelemben vett pénzt az M1-gyel azonosítjuk. Az M2-t és M3-t is magában foglaló kategóriát kvázipénznek nevezzük. Fizetési műveletek Legyen két vállalatunk V1 és V2, akiknek ugyanannál a B banknál van betétjük. A V1 vállalat vásárolt terméket a V2 vállalattól 1 millió forintért. A fizetés a következőképpen történik: V1 megbízza B bankot, hogy számlája terhére írja jóvá V2 számára az 1 millió forintot. A bank csökkenti V1 betétjét 1 millióval, és növeli V2 betétjét

szintén 1 millióval. Mivel a bankban a betétek összessége nem változott a művelet a bank szempontjából pénzátcsoportosítás volt. Megváltozik a helyzet, ha a vállalatoknak különböző, egymás bankjegyeit el nem fogadó bankoknál van a betétjük. Itt lép be a képbe a jegybank. A szóban forgó összegeket ilyenkor jegybankpénzbe fejezik ki, amit mindenki köteles elfogadni. Ez csak akkor megvalósítható, ha a bankok betéteket helyeztek el a jegybankban, vagyis ahhoz, hogy ügyfeleik bármilyen pénzügyi tranzakcióit el tudják végezni, hitelt kell felvenniük a jegybanktól. V1 vállalatnak B1, V2 vállalatnak B2 banknál van elhelyezett betétje, és V1 fizet V2-nek 1 millió forintot. Ekkor V1 megbízza B1-et a fizetéssel, ami levon V1 betétjéből 1 milliót, és utasítja a jegybankot, hogy a betétjéből utaljon át ugyanannyit B2 javára. A jegybank B1 számláját csökkenti, B2-ét növeli 1 millió forinttal Végül B2 jóváírja V2

betétjére a megfelelő összeget. Előfordulhat, hogy a bank jegybanki betétje nem elegendő a tranzakció lebonyolításához. Ekkor a jegybanktól hitelt ún. refinanszírozási hitelt kell felvennie, amire kamatot is fizet, melynek a nagyságát a jegybank állapítja meg A jegybanktól felvett banki hitelek után fizetendő kamatot refinanszírozási kamatnak nevezzük. A bankok nyeresége abból ered, hogy az általuk nyújtott hitelek utáni kamat nagyobb, mint amennyit ők fizetnek, ezért a banki hitelkamatláb nagyobb, mint a refinanszírozási kamatláb. A pénzkínálat A pénzkínálat az a pénzmennyiség, amelyet a bankrendszer a gazdaság rendelkezésére bocsát. A pénzkínálatot a jegybank képes befolyásolni. Ennek az egyik módja a refinanszírozási kamatláb csökkentése, vagy növelése. Ha a jegybank növeli a refinanszírozási kamatlábat, a bankok profitjuk megtartása érdekében növelik hitelkamatlábukat. Ekkor a gazdaság szereplői kevesebb

hitelt vesznek fel, csökkenek a vállalatok betétei, kevesebb pénz kerül forgalomba. A csökkenő refinanszírozási kamatláb ellentétes hatást vált ki, növeli a pénzkínálatot. A befolyásolás másik módja a gazdaságban lévő jegybankpénz növelése, ill. csökkentése, amelyet a jegybank arany, értékpapír, vagy más vagyontárgy vásárlásával, ill. eladásával ér el Ha egyensúlyban lévő pénzpiacon a jegybank növeli a forgalomban lévő jegybankpénz mennyiséget, az egyensúly hatására arra nincs kereslet. Annak ösztönzésére csökkenti a refinanszírozási kamatlábat, azaz olcsóbbá teszi hitelét. A kereskedelmi bankok számára így előnyössé válik a hitelfelvétel, hiszen az által megnő a jegybanki tartalékuk, javul a hitellehetőségük. A pénz kereslete azonban nem változik, a bankok nem tudják kihelyezni hiteleiket Megoldásként enyhíteniük kell hitelfeltételeiket, csökkentik a kamatlábat. A gazdaságban lévő jegybankpénz

csökkentése a kamatláb növekedéséhez vezet. Tudjuk tehát, hogy a pénzkínálatot a jegybank a refinanszírozási kamatláb, vagy a jegybankpénz mennyiség változtatásával befolyásolni tudja. Megfigyelhettük, hogy a rendelkezésre álló pénzmennyiség és a hitel kamatlába, fordított arányban változik. Ha az egyik nő, a másik csökken és fordítva A kamatláb és a pénzmennyiség kapcsolatát a következő ábra szemlélteti: A kétszintű bankrendszer A kétszintű bankrendszer elemei: • • • A jegybank, amelynek feladata a pénzmennyiség szabályozása A többi bank, az ún. kereskedelmi bankok, amelyek az áruforgalom zavartalansága érdekében fejtik ki a tevékenységüket. A nem monetáris pénzintézetek (takarékszövetkezetek, biztosítótársaságok), akik nem bocsáthatnak ki váltót, nyújthat hitelt a nála elhelyezett pénzből, de csak jegybankpénzben. A nem monetáris pénzintézetek a pénz-újraelosztási folyamatokban játszanak

szerepet. A pénzkereslet Pénzkeresleten azt értjük, hogy a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget szándékoznak tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött kívánnak bármikor rendelkezni. Ahhoz, hogy ezeket a szándékokat megismerjük éljünk egy feltételezéssel: a pénzkínálat adott és állandó. Ennek keretében megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a pénzkereslet változása a pénzpiaci helyzetet. Mitől függ, hogy a gazdaság szereplői mennyi pénzt kívánnak maguknál tartani? A pénzkeresletnek a makroökonómia 3 motívumát különbözteti meg! • • • A tranzakciós motívum alapján a rendszeres vásárlásokhoz szükséges pénzösszeg tartására irányul a pénzkereslet. Az óvatossági motívum alapján az előre nem látható események fedezésére keresik a pénzt. A spekulációs pénztartási motívuma vagyon likviditásának biztosítása érdekében támaszt pénztartási igényt. Mennyiben tudjuk levezetni a pénzkeresleti

függvényt ezeknek a motivációknak az ismeretében? Az üzleti tevékenység zavartalan folytatása és a likviditás biztosítása a pénzkeresletben jövedelemmel egyező irányban mozog. Minél több a jövedelmünk, annál többet fogyasztunk, így a pénz iránti igény egyre nő Egy nagyobb befektetés nyilván nagyobb likvid tőkével kell rendelkeznie. Pénztartalékok képzése szintén a jövedelem növekvő függvénye. Az óvatossági motiváció, amely az előre nem látható eseményekre való felkészülést jelenti, nem növeli korlátlanul a pénzkeresletet. A pénztartás alternatív költsége, hogy azt a pénzt nem fektetette be, így az nem kamatozik semmit. Éppen ezért a kamatláb mozgása ellentétes irányú a pénzkereslet nagyságával Ha magasak a kamatlábak az emberek több pénzt fognak a bankban tartani. A pénzkereslet alakulását tehát két tényező határozza meg, az egyik a jövedelem, amely egyenes arányban változik a kereslettel, a másik

a kamatláb, amely viszont fordított arányosságban áll a pénzkereslettel. D D M =M (Y, i) A fenti ábrán a kamatláb és a pénzkereslet kapcsolatát láthatjuk. Az ábráról látszik, hogy a pénzkereslet két tényezője egymástól független. Azt is láthatjuk, hogy a jövedelem növekedése az egész görbét jobbra tolja, tehát ugyanakkora kamatláb mellett nagyobb lesz a pénzkereslet. A pénzpiac egyensúlya Ahhoz, hogy a pénzpiacon egyensúly jöjjön létre a pénzkeresletnek meg kell egyeznie a pénzkínálattal. A pénzkínálat azonban nominális változó, míg a pénzkereslet reálérték (független az árszínvonaltól). Ezt a hibát könnyen korrigálhatjuk, ha a pénzkínálatot elosszuk az árszínvonallal. A pénzpiac egyensúly általános egyensúlya: S D M /P=M (Y,i) S Az M /P neve reálpénzkínálat. A jegybank közvetlenül tudja befolyásolni a nominális pénzkínálatot, míg a reálpénzkínálatot csak közvetve tudja. Tétezzük fel,

hogy a nominális pénzkínálat adott, ekkor a pénzkínálati görbe egy függőleges egyenes lesz. A pénzkeresleti görbe helyzete pedig ismert. S D Ahogy az ábrán látszik az M /P és az M pénzkeresleti görbék metszéspontja határozza meg a pénzpiaci egyensúlyt biztosító kamatlábat. Az ábra azt is megmutatja, hogy mi történik ha a reáljövedelem növekedése miatt megnő a nominális jövedelem. Látható, hogy pénzkeresleti görbe jobbra tolódik, és az egyensúlyi kamatlábat megnöveli. Mi a helyzet, ha a nominális jövedelem növekedésének az árszínvonal emelkedése az oka. Ebben az esetben a reálpénzkínálati görbe tolódik balra (de továbbra is állandónak feltételezve alakja függőleges). Az ábráról látható az árszínvonal emelkedése a kamatláb növekedéséhez vezet, a csökkenése pedig alacsonyabb kamatlábat indukál ceteris paribus. A makrogazdaság egyensúlya A következő két fejezetben megvizsgáljuk, hogy milyen

összefüggés van az eddig tárgyalt részpiacok között, és megpróbáljuk kitalálni, hogy milyen mechanizmus segít beállítani a gazdaság egyensúlyát. Ebben a fejezetben megismerkedünk a makrogazdasági kereslettel és kínálattal. A makroökonómiai kereslet Eddigi tudásunk alapján azt mondhatjuk, hogy a jövedelem az árupiacon határozódik meg. (Ez nem minden felfogás szerint van így, de a keynesiánus modell így feltételezi) A makrogazdasági keresleti függvény megmutatja az érvényes árszínvonalhoz tartozó egyensúlyi jövedelmet (keresletet). Hogyan tudjuk ezt levezetni? Az árupiaci kereslet ismeretéhez tudnunk kell a fogyasztói keresletet, és a beruházási keresletet. Ez utóbbihoz szükségünk van a kamatlábra, amely a pénzpiacon határozódik meg az árszínvonal segítségével. Ha ismerjük a fogyasztói keresleti függvényt, a beruházási keresleti függvényt és a pénzpiac működését, akkor semmi akadálya, hogy közvetlen

összefüggést találjunk az árszínvonal és az egyensúlyi jövedelem között. Vezessük le a makrokeresleti függvényt! A mindenkori árszínvonal a pénzpiacon keresztül (lásd előző témakör) kijelöli az egyensúlyi kamatlábat. A kamatláb befolyásolja a beruházások nagyságát, ami a fogyasztói kereslettel együtt meghatározza az érvényes jövedelmet (keresletet). Mi történik, ha az árszínvonal emelkedik? Az árszínvonal emelkedése növeli a gazdaságban érvényes kamatlábat. A kamatláb emelkedése relatíve megdrágítja a beruházásokat, így azok kereslete visszaesik. Ha minden más tényezőt változatlannak tételezünk fel, akkor az árupiaci egyensúly kisebb jövedelemnél áll be. Az árszínvonal emelkedése, tehát a makroökonómiai kereslet csökkenését eredményezi. Sikerült tehát az árszínvonalat a jövedelemmel összefüggésbe hozni. A bal alsó ábra megmutatja a különböző árszínvonalakhoz tartozó egyensúlyi

jövedelmeket. Ezeket összekötve kapjuk meg a makrogazdaság keresleti függvényét. A keresleti függvény egy negatív meredekségű egyenes, ami a mikroökonómiából megszokott alakú. Ki kell azonban térni a két keresleti egyenes közötti különbségre. A különbség tartalmi jellegű: • • A mikroökonómiában a jövedelem elosztásából indultunk ki Makroökonómiában a jövedelem összetétele volt az induló feltételünk A makrokeresleti görbe ezért további vizsgálódások alapját képezheti majd, nyugodtan következtethetünk a különböző részpiacok közötti kapcsolatra, és más fontos szerepekre. A makroökonómiai kínálat A makrokínálat az a kibocsátási szint, amelynek az előállítására a gazdálkodók adott technikai kapacitások és adott árszínvonal mellett vállalkoznak. A mikroökonómiában azt tanultuk, hogy egy vállalat kibocsátása a rá jellemző termelési függvénytől függ. Makroökonómiában is nyugodtan

átvehetjük ezt a gondolatot. E szerint: Qi=fi(Ki,Li) ahol, f a termelési függvényt jelenti, K a tőkeráfordítást, L a munkaráfordítást. Az i index azt jelöli, hogy az összefüggés csak az i-edik vállalatra igaz, a többi vállalatra a saját rá jellemző függvény érvényes. A termelési tényezők eloszlása, és a vállalatra jellemző termelési függvény nagyon különböző lehet, egyes makrogazdaságok között óriási különbségek lehetnek a termelési kultúrában is. Alkalmazható-e ez a függvény a további vizsgálódásokra? A termelési függvény valós képet mutat arról, hogy egy vállalatnak mennyi a kibocsátása, kínálata. Nagyon nehéz viszont ezeket a függvényeket felírni, a rendelkezésre álló eszközöket számszerűsíteni. Szinte lehetetlen feladat a termékek és a termelési tényezők egyneműsítése. Ám mindezeket a dolgokat óvatosan kezelve, a makroökonómiai termelési függvény kiválóan alkalmas arra, hogy egy-két

fontos következtetést levonjunk belőle. A továbbiakban a következő feltételezéssel élünk: • • • a termelési függvény Q=f(K,L) alakú mivel csak rövidtávú jelenségeket vizsgálunk, eltekinthetünk a beruházások üzembe helyezésétől, vagyis a tőkeállományt az adott pillanatban változatlannak tekintjük. K értéke tehát nem változik, nagysága adottság. a munka határterméke egyre kisebb, a termelési függvény alakja konvex A makrogazdasági termelési függvény grafikonja: Ha pedig a beruházások hatását akarjuk vizsgálni (ami megváltoztatja K nagyságát), akkor egy másik hasonló alakú termelési függvénnyel fogunk dolgozni. Ha a tőkeállomány nő, akkor értelemszerűen a termelési függvény felfelé tolódik, hiszen ugyanakkora munka mellett többet fognak termelni. Hogy pontosan miként változik, ez a termelési függvény sajátossága. Végső következtetésként levonhatjuk, hogy a kibocsátás rövid távon csak a

munkaráfordítástól függően változik. A makroökónómiai kínálat meghatározására szükség van a munkapiac elemzésére, ami a következő anyag tartalma. A munkapiac A háztartási szféra a munka kínálója, a vállalati szféra a munka felhasználója. A munkapiacon a munka adásvétele a két szféra között zajlik. Munkakínálaton azt a munkamennyiséget értjük, amelyet a háztartások adott körülmények között ajánlanak. Munkakereslet azt a mennyiséget, amit adott körülmények a vállalati szféra igényel. Munkakínálat A munkakínálat felső határa a lakosság száma. Ez persze csak elméletileg van így, a gyakorlatban sokan nem képesek munkavégzésre (fiatalok, öregek, betegek, stb.) Tovább tagolva a lakosságot, eljutunk ahhoz, hogy csak a munkaképes korú lakosságot vesszük figyelembe. A munkaképes korú lakosság megoszlik: • • aktív népességre: amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni

inaktív népességre, amely nem szándékozik munkát vállalni, hanem például a háztartásokban dolgozik, illetve örökölt vagy szerzett jövedelemből él Az hogy ki minősül aktívnak és ki inaktívnak mindig csak egy adott időpontban lehet eldönteni, hiszen a két kategória között szabadon lehet átjárni. Kijelenthetjük, hogy az adott időpont munka-erőállománya az aktív népesség. Az aktív népességet is tovább tudjuk bontani: • • foglalkoztattotak, olyan emberek akik munkát keresnek és találnak is. munkanélküliek, akik hiába keresnek munkát, nem foglalkoztatják őket. Nominálbér és reálbér Ebben a részben megpróbáljuk kideríteni, hogy mennyi pénzért dolgozunk és mit ér ez a pénz! Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap. Ezt tehát egy szám (pl 50000Ft). A nominálbér jele: w A reálbér a nominálbér és az árszínvonal

hányadosa: w/P. A reálbér a meghatározó a bér szempontjából, hiszen azt a jószágkosarat jelenti, amit a nominálbérből meg lehet vásárolni. A reálbér az a termékmennyiség, amelyet egy bizonyos munka elvégzéséért kapott pénzösszeggel vásárolhatnak. Hogyan néz ki a munkakínálati függvény? A munkavállalói döntés alapja a reálbér nagysága. Igen speciális esetben, és makroszinten feltételezhetjük, hogy a munkakínálat javul a növekvő reálbér hatására. (az egyének munkakínálati függvénye visszahajló) Ezt az összefüggést mutatja meg a munkakínálati függvény ábrája: A munkakínálati függvény a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá a reálbérekhez. Munkakereslet A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. A kifizetett nominálbér (és reálbér) a vállalatnak költség, így a reálbér emelkedése csökkenti a munkakeresletet. Fel tudjuk rajzolni a munkakeresleti függvényt: Munkapiaci egyensúly

A munkapiacon akkor áll valósul meg az egyensúly, ha a munkakereslet egyenlő a munkakínálattal. Ha egy koordináta-rendszerbe rajzoljuk a keresletet és kínálatot, akkor a jól ismert Marshall-keresztet kapjuk, amelynek a metszéspontja határozza meg az egyensúlyi helyzetet. Az ábráról látható, hogy a munkapiaci helyzet döntően a reálbér függvénye. Ha nem az egyensúlyi helyzet valósul meg, például a reálbér magasabb az egyensúlyinál akkor a munka kínálata nagyobb, mint a kereslet. Ilyenkor néhányan hiába keresnek munkát nem találnak. Ez a helyzet a munkanélküliség (oka tehát a magas bérek) A kínálat és a kereslet különbsége mutatja meg, hogy mekkora a munkanélküliség konkrét nagysága. Mi történik, ha a reálbér alacsonyabb az egyensúlyinál? Természetesen ez a ritka eset is előfordulhat. Ilyenkor túlfoglalkoztatottság érvényesül, vagyis a vállalati szféra a ténylegesen szükségesnél több munkát használ,

munkával helyettesíti a technikát is, ha ez olcsóbb (persze hosszú távon). A makrokínálati függvény A munkaráfordítás meghatározza a kibocsátást. A makrokínálat az a kibocsátási szint , amelyet a gazdálkodók összessége az érvényes technológiai feltételek és adott árszínvonal mellett tervez. A munkapiaci függvényekből, és a termelési függvényből le tudjuk vezetni a makrokínálati függvényt: A makrokínálati függvény a következő mechanizmus alapján határozódik meg! Rögzített nominálbér mellett az árszínvonal meghatározza a reálbért. A reálbér nagysága a munkapiacon meghatározza a foglalkoztatást, ami megszabja a vállalati kibocsátást. Ezen az oksági láncon keresztül kapcsolatba tudtuk hozni az árszínvonalat a kibocsátással. Érdekesség, hogy a makrokínálati függvény megtörik. Ha az egyensúlyi bértől eltérünk (ami a legnagyobb foglalkoztatást biztosítja), akkor csökken a kibocsátás. Ennek az az

oka hogy a munkakeresleti és munkakínálati függvény ellentétesen mozog, érvényre jutásukban egymást korlátozzák. (a "rövidebb" oldal megszabja a foglalkoztatottságot) A kibocsátás maximuma a munkapiac egyensúlya mellett érhető el. Ezt potenciális kibocsátásnak nevezzük A valóságban általában a munkakeresleti függvény szabja meg a foglalkoztatottságot, így egy egyszerűbb "normálisan viselkedő makrokínálati függvényt tételezünk fel (ami nem más mint a kapott függvény alsó "szára"). A makrogazdaság egyensúlya Ha a makrokeresletet és a makrokínálatot egy rendszerben vizsgáljuk, akkor az általános egyensúly néhány jellegzetességét vehetjük észre: • • • Az egyensúly különböző részpiacok meghatározott állapotait tételezi fel. A pénzpiac olyan helyzetére épít, amely a pici kamatlábat rögzíti. A makrogazdasági egyensúly nem tételezi fel az összes többi részpiac egyensúlyát (pl. a

munkapiacon lehet túlkínálat) Az egyensúly stabil, egy tökéletesen működő makrogazdaság az egyensúlyi állapot felé tart. A munkanélküliség A munkanélküliség minden gazdaság szükséges velejárója. Egyfajta ösztönző erőt jelenet a munkára, de megléte óriási problémákat okozhat. Ha nagyon-nagy méreteket ölt, akkor szociális gond, míg csekély méret esetén hasznos is lehet (persze nem mindegy kinek).A munkanélküliség kérdésének megoldásához szükséges tisztázni a kiváltó tényezőit. A munkanélküliség fajtái Munkanélküliségről akkor beszélünk, ha a munkapiacon a kínálat meghaladja a keresletet. Mikroszinten egy vállalat akkor szabadul meg egy alkalmazottjától, illetve nem veszi fel a jelentkezőt, ha nem gazdaságos neki. Nagyobb a munka költsége (bér, járulékok, stb), mint a munka haszna (a termelt bevétel) Minden vállalatnak elvileg van optimális foglalkoztatási létszáma, ez leginkább az eladott termék és

szolgáltatás mennyiségétől függ. Ha a vállalat értékesítési nehézségekkel küzd, logikus lépés a munkaerő csökkentése Makroszinten akkor van gond, ha a vállalatok tömegesen értékesítési gondokkal küszködnek. A gazdaság torz szerkezete foglalkoztatási gondokat indukálhat. A munkanélküliségnek a legfontosabb oka lehet az elégtelen kereslet. Az elégtelen kereslet kisebb jövedelemhez és a munkanélküliek számának növekedéséhez vezet De mi váltja ki az elégtelen keresletet: • • a gazdaságok (ide sorolandó a Közép-Kelet Európai országok és a fejlődő országok piacai) szembekerülnek a világpiaci értékítélettel a piacon valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni. A kereslet csökkenés oka konjuktúrális jellegű. Az elégtelen kereslet mellett a munkanélküliségnek a következő fajtái vannak még: • a munkakereslet és kínálat szerkezetben eltér egymástól. Ezt nevezzük struktúrális

munkanélküliségnek. A struktúrális munkanélküliség nem adott A gazdasági szerkezet kényszerű, azaz piaci hatásokra visszavezethető változásaival természetesen a munkapiac struktúrája is módosul. Ennek a típusú munkanélküliségnek a speciális fajtája a női munkanélküliség, ahol a női munkaerő iránt elégtelen a kereslet. • A munkanélküliség másik oka a gazdasági szerkezet átalakítása. Technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot. Sajátossága, hogy a munkanélküliség rövid távon emelkedik, későbbiek folyamán némileg csökken, de hosszú távon mindenesetre növekvő tendenciát követ. A munka iránti kereslet fontos befolyásoló tényezője a munka ára, a bér, hiszen ez költség a vállalat számára. De a növekvő bér nem jelent feltétlenül csökkenő keresletet. A nagyobb bér minőségibb munkaerőt jelenthet, ami a bérnél nagyobb termelékenység

növekedést jelenthet, és így megéri magasabb bért fizetni. Ettől eltekintve ha az azonos minőségű munkáért nagyobb bért követelünk, az a foglalkoztatottságot csökkenti. A szakszervezetek tehát fontos okai a munkanélküliség kialakult szintjének. Ezt ők is felismerték, és átfogóbb érdekképviseletre törekednek. A bérnél inkább a reálbér megőrzése a céljuk, aminek hasznos eszköze az indexálás, vagyis a nominálbéreket a megváltozott árszínvonalhoz igazítani. A munka kínálatát befolyásoló tényezők A munka kínálatát a munkapiacon megjelenő embertömeg jelenti. Ezt leginkább a demográfiai folyamatok befolyásolják, ami egy gazdaság számára adottság (ezért is óriási gond Magyarországon a csökkenő népesség). Az aktivitási ráta (az aktív népesség aránya az összlakossághoz) gondos szociálpolitikával azért segíthető. Ami ebből a szempontból fontos: • • • • a lakosság egészségi állapota általános

kultúrális színvonal technikai fejlődés jövedelemtermelés üteme A bér természetesen nem csak a keresletet, hanem a kínálatot is erőteljesen befolyásolja. Sokan nem hajlandóak alacsony bérért dolgozni. Önkéntes munkanélküliségről beszélünk, ha az emberek adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandóak munkát vállalni. Kényszerű munkanélküliségről pedig akkor, amikor adott reálbér mellett hajlandóak lennének dolgozni, keresnek is munkát, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót. A munkanélküliségnek fontos fajtája még a munkahely vagy lakóhely változtatáshoz kapcsolódó munkanélküliség, amit súrlódásos munkanélküliségnek nevezünk. A munkapiac helyzete Láthattuk, hogy a munkanélküliségnek sok fajtája létezik. Egy konkrét esete kapcsán a kiváltó ok többféle is lehet Az egyes típusú munkanélküliségek között átfedések vannak. Nem állíthatjuk, hogy ez csak technológiai

munkanélküliség, az pedig struktúrális. Könnyen elképzelhető, hogy mindkét kiváltó ok érvényesül Például egy adott iparág azért került konjuktúrális gondba, mert elavult technológiával gyártják. Ezeknek a munkanélküliségi fajtáknak a megállapítása azért volt hasznos, mert fény derült a sokféleségére. Ha a munkanélküliség ellen küzdeni akarunk, akkor az okokig kell visszamenni, és ez csak bonyolult és differenciált bérpolitikával lehetséges. Össszefoglalva, hogy mi határozza meg a munka keresletét és kínálatát: A munkakereslet elemei: • • • • • árupiaci helyzet technológiai fejlődés gazdasági szerkezet bérszint elvárások a munkaerővel szemben A munkakínálat elemei: • • • demográfiai helyzet képzési rendszer bérszint • elvárások a munkáltatóval szemben A munkanélküliség és jövedelem Mi a kapcsolat a munkanélküliség és jövedelem között? A makrokínálati függvény

levezetésénél láttuk, hogy a felhasznált munkamennyiség növekedés a megtermelt jövedelmet növeli a termelési függvényen keresztül. Adott tőkeállomány mellett növekvő jövedelem csökkenő munkanélküliséggel jár együtt. Ezt az elméleti megállapítást az empirikus megfigyelések is alátámasztják. A következő megfigyelés Okun törvényeként vált ismertté: Ha a munkanélküliség 1%-kal csökken, a jövedelem 2,2%-kal nő. A munkanélküliség elleni küzdelemben nagyon jó eredménnyel járhat a kereslet mesterséges növelése. Ez úgy lehetséges például, ha az állam a vállalati szférától termékeket rendel meg és természetesen át is veszi azokat. Azt, hogy az ehhez szükséges pénzt miből teremti meg, már a gazdaságpolitika kérdése, de az a munkanélküliség szempontjából teljesen közömbös. Az infláció A mindennapi élete során bizonyára mindenki hallott az inflációról. Azt azonban kevesen tudják, hogy Magyarország az

infláció terén "világcsúcstartó". A pengő 1946-os elértéktelenedése minden méretet felülmúlt Az infláció azonban nem csak hazánkban, hanem a világ más országaiban is a kezdetek óta a gazdaság kísérő jelensége. Az infláció és az infláció fajtái Az infláció az árszínvonal tartós emelkedése. Ezzel szemben a defláció az árszínvonal tartós csökkenését jelenti. Tehát nem beszélünk inflációról, ha egy, vagy pár termék ára megemelkedik. Infláció az, ha a gazdaság egészében tapasztalható áremelkedés, majdnem minden termék ára növekszik. Az inflációnak feltétele még a tartósság is, az egyszeri áremelkedés nem infláció. Az infláció tehát folyamat Az infláció mértékét az áremelkedés százalékában határozzuk meg, aminek alapja a bázis (előző) év. Tehát az infláció mértéke, vagyis az inflációs ráta a t0 időről t1 időre: (P1-P0)P0, ahol P0 a kiindulási év, P1 a következő év

árszínvonala. Az árszínvonal változás mértékét alapul véve megkülönböztetünk kúszó, vágtató és hiperinflációt. A lassú, vagy kúszó infláció esetében az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő. Az árak maguk nem stabilak, változásuk mértéke azonban igen, hirtelen árszínvonal változások nincsenek. A vágtató infláció esetén az árszínvonal változása évente már két vagy háromjegyű számmal fejezhető ki. Az árak hirtelen nőnek, de a szabad kapacitásokkal rendelkező gazdaságok még vágtató infláció esetén is jó teljesítményekre képesek. A pénz gyors elértéktelenedése miatt ekkor a gazdaság szereplői vagyonukat pénz helyett más értékállóbb befektetésekben, például aranyban, vagy ingatlanban tartják. Ez megnöveli a tartós fogyasztási cikkek keresletét, ami a jövedelem növekedéséhez vezet. Ennek feltétele, hogy álljanak rendelkezésre szabad kapacitások, ellenkező esetben azonban az

infláció tovább növekszik. Hiperinflációnak az árszínvonal olyan drasztikus emelkedését nevezzük, amely már nem biztosítja a gazdasági tisztán látást. A pénz elértéktelenedik, az inflációs ráta eléri, sőt könnyen meghaladhatja a havi 100%-ot Erre példa a már fent említett magyarországi áremelkedés 1946-ban, de az 1920-as évek elején Németország árszínvonala is hasonlóan alakult. A hiperinfláció az előző kettőhöz képest minőségileg új árszínvonal emelkedést jelent. Nem csak a gazdaságot, hanem a társadalom egészét is érinti Ennek megfelelően más kezelést kíván, mint a kúszó és vágtató infláció. Az infláció okai Az infláció tartós árszínvonal emelkedés. Az árszínvonal a gazdaság termékárainak súlyozott átlaga A termékárak az áru és pénzpiac összjátékának eredményeként alakulnak. Ha a makrokereslet meghaladja a makrokínálatot, akkor nem csak az egyes termékek esetén, hanem összességükben

emelkednek meg az árak. A makrokereslet meghaladhatja a kínálatot, úgy, hogy a kereslet nő a kínálathoz képest, vagy úgy, ha a kínálat csökken a kereslethez képest. Ezek alapján beszélhetünk keresleti, vagy költség- (kínálati) inflációról Keresleti infláció azért alakult ki, mert a makrokereslet elemei változatlan kínálat mellett nőttek. Költség- (kínálati) inflációról akkor beszélünk, ha a kínálat változatlan kereslet mellett csökken. Keresleti infláció A makroökonómiai kereslet a fogyasztás és a beruházás függvénye. A fogyasztás a jövedelemszinttől függ, de a jövedelemnek a fogyasztási célokra fordított arányát a gazdaság fejlettsége, a hagyományok, a kultúra, a divat egyaránt befolyásolja. A beruházásokra elsősorban a piaci kamatláb, de azon kívül még a beruházók várakozásai is hatással vannak. A fogyasztási szokások, a várakozások részben gazdaságon kívüli tényezők, ezért az infláció

oka semmiképpen sem csak a gazdaságban keresendők. A makrokereslet autonóm elemeinek a növekedése inflációt gerjeszt. Az autonóm fogyasztás növekedése Egyensúlyban lévő gazdaságban (C0, I0, Y0, P0, i0) megnő az autonóm fogyasztás (C1), ami megnöveli a D makrokeresletet (Y ). A jövedelem és az árszínvonal még változatlan A megnövekedett kereslet több pénzt is igényel. Megnő a pénzkereslet, ami változatlan árszínvonal és pénzkínálat hatására megemeli a kamatlábat Az árszínvonal-kamatláb kapcsolatát jelző görbe jobbra tolódik. A túlkereslet hatására az árszínvonal emelkedése (P1) csökkenti a pénz kínálatot, ami tovább növeli a kamatlábat (i1). A megemelkedett kamatláb csökkenti a D beruházásokat (I1), ami csökkenti a makrokeresletet, és végül beáll az egyensúlyi Y 1 szintre. A gazdaság így újra egyensúlyba kerül (C1, I1, Y1, P1, i1), magasabb árszínvonal és jövedelemszint mellett. Az autonóm beruházás

növekedése Most az egyensúlyban lévő gazdaságban a várakozások hatására nőjön meg az autonóm beruházás. Ezt az I-i D viszonyt kifejező görbét jobbra tolja, a beruházás nő (I). Ez szintén növeli a makrokeresletet (Y ) Az előzőben leírtakkal hasonlóan a pénzpiaci hatások jobbra tolják a P-i görbét, ami kisebb mértékben ugyan, de csökkenti a D beruházásokat (I1). A makrokeresleti görbe is visszafelé tolódik (Y 1) és magasabb jövedelemszint és árszínvonal mellett újra beáll az egyensúly. Pénzmennyiség és infláció A következőkben a pénzmennyiség hatását vizsgáljuk az árszínvonalra. A jegybank az egyensúlyban lévő gazdaságban növeli a pénzmennyiséget. A pénzkínálat nő, a pénzkereslet változatlan, ami csökkenti a kamatlábat D (i). A P - i görbe balra tolódik Nőnek a beruházások (I), ami megnöveli a makrokeresletet is (Y ) Az árszínvonal nőni kezd, ami emeli a kamatlábakat (i1), ezáltal csökkenti a

beruházást (I1) és a makrokeresletet. A gazdaság egyensúlyba kerül magasabb jövedelem (Y1) és árszínvonal (P1) szinten. A jegybank a jövedelem növelése céljából szokta növelni a pénzmennyiséget, ami azonban inflációs folyamatokat is eredményez. A költséginfláció Vizsgáljuk meg a kínálat változásának az árszínvonalra tett hatását. A makrokínálat a vállalatok adott árszínvonalon piacra vitt árumennyiségét jelenti. Növekvő költségek hatására kevesebbet termel a vállalat, a makrokínálati függvény balra tolódik el, ami megemeli az árszínvonalat. Mielőtt részletesebben foglalkoznánk a folyamattal, vizsgáljuk meg, hogy mik a vállalatok költségei. Nem számoljuk költségnek a folyó termelő felhasználásba tartozó tőkejavakat (termelő gépek, félkész termékek, alapanyagok). Ezek ára az egyik vállalatnak költség, a másiknak bevétel, tehát a vállalatok egészének nem költsége. Bár az alapanyagok árának a

növekedése megnöveli a termékek árait is, de az valójában nem költség, hanem keresleti infláció. Nézzünk erre egy példát: ha az új házak kereslete megnő, akkor az építészek felvásárolnak egy csomó vörösfenyőt. Megnő a vörösfenyő ára, ezért megnő a vörösfenyőből készülő kerti asztal ára is Itt az áremelkedést a megnövekedett házkereslet váltotta ki. A vállalati szféra számunkra lényeges költségei a munkabérek, és a folyó termelő felhasználásba tartozó import tőkejavak költségei. Ez utóbbit majd a nemzetközi részben tárgyaljuk A munkaerő költségei és az árszínvonal - bérinfláció A munka ára a reálbér, ami az árszínvonal és a nominálbér függvénye. A nominálbéreket tárgyalás folytán állapítják meg a munkavállalók, és a munkaadók, ami utána néhány évig érvényes. Nézzük meg, mi történik egyensúlyi gazdaságban, ha újabb tárgyalás eredményeképpen növelik a nominálbért. A

kiinduló értékek 0 indexűek. A nominálbér w1 szintre emelkedik. A wP - P görbe balra tolódik Csökken a foglalkoztatottság (L) és a kínálat (Y) A makrokínálati görbe balra tolódik. A túlkereslet hatására elkezd nőni az árszínvonal, ami csökkenti a reálbéreket Lassan nő a foglalkoztatottság (L1) és a kínálat (Y1), míg be nem áll egy egyensúlyi szintre. A folyamatok végeredménye csökkent jövedelemszint (Y1), foglalkoztatottság (L1), és magasabb árszínvonal (P1). Miért növelik mégis a nominálbéreket? Ennek a legfontosabb oka maga az infláció. Növekvő árszínvonal mellett kevesebbet tudnak az emberek vásárolni, s ennek ellentételezésére növelni kell a béreket. A munkaadók kénytelenek tudomásul venni ezt, csak az emelés mérséklésére törekszenek. Körforgás alakul ki: Az árszínvonal nő ---- a bérek növekszenek ---- csökken a munkakereslet, a foglalkoztatottság ---- csökken a kibocsátás ---- túlkereslet alakul ki

az árupiacon ----az árszínvonal újra nő. Nem lehet eldönteni, hogy az infláció a bérnövekedésnek a következménye, vagy fordítva. Úgynevezett ár-bér spirál alakult ki. Ár-bér spirálnak nevezzük a pénzbér és az árszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamatát. A munkavállalók inflációs várakozásainak is jelentős szerepe van. A szakszervezetek a várható inflációs rátát is figyelembe veszik a követeléseik meghatározásánál. Nem a reálbér helyreállítása a cél, hanem olyan nominálbér kiharcolása, amely a szerződés érvényességi ideje alatt biztosítja a reálbérek szinten tartását. Ez csak úgy lehetséges, hogy a pénzbér kezdetben aránylag magasabb, mint amilyet az akkori árszínvonal indokolttá tenne. Ezzel a vállalati szféra költségei is az indokoltnál jobban nőnek, az ár-bér spirál felgyorsul. A várakozások tehát erősen hatnak az inflációs rátára, az infláció meg szinte kihat mindenre. A

várakozások tehát a makro-folyamatok igen fontos meghatározói. Ezért alakításuk sem hiányozhat a gazdaságpolitika eszköztárából A makrofolyamatok állami irányítása A mikroökonómiai tanulmányok azt mutatták, hogy ha egy gazdaság szabályosan és a körülményeknek megfelelően működik, akkor elméletileg képes egy stabil, kiegyensúlyozott működésre az egyes piacokon. A makrogazdaságban megtanultuk, hogy a különböző részpiacok között összefüggés van és a gazdasági folyamatokat lehet befolyásolni. A magánszféra önmagában nem képes olyan célokat megvalósítani, mint a teljes foglalkoztatottság vagy a pénzstabilitás. Számos negatív jelenség megoldása az állam feladata. Ezeket a feladatokat 3 csoportba szoktuk osztani a tevékenység jellege alapján: a. stabilizációs b. elosztási c. allokációs A stabilizációs funkció azt jelenti, hogy az államnak meg kell teremteni azt a jogi és intézményi hátteret, ami a gazdaság

alapjául szolgálhat és a zökkenőmentes működést biztosítja. Ilyen például: • • • • a törvények meghozása illetve betartása a rendőrség, hadsereg fenntartása az ellenőrzés biztosítása a nagy mértékű infláció megakadályozása Az elosztási feladatokra azért van szükség, mert például a stabilizáció biztosítása is nagyon sok pénzbe kerül, amit maga az állam nem képes kitermelni. Az emberek szintén igénylik azt, hogy egy kormány a szociális problémákon enyhítsen és támogatásokon, segélyeken keresztül segítsen a rászorultakon. Ez szintén jövedelemátcsoportosításhoz vezet Az allokációra azért van szükség, mert a gazdaságban nagyon sok olyan dolog van, amire igény létezik, de azt a magánszféra nem képes megoldani (pl. úthálózat) Ezeknek a megvalósítására termelési tényezőket kell biztosítani. Az allokációs feladatkör tehát olyan termékek előállítására vonatkozik, amellyel a magánszféra nem

foglalkozik. Ide tartozik még az externáliák kezelése is A negatív externáliákat vissza kell szorítani, a pozitívakat segíteni kell. A gazdasági folyamatok irányítására alapvetően 2 nagy irányzat létezik: a. A költségvetési politika, ami az állam kiadásai és bevételei révén kíván beavatkozni b. A monetarista politika, ami a pénzügyi szabályozás (pl pénzmennyiség változtatása) révén alakítja a folyamatokat. Költségvetési politika Említettük, hogy a költségvetési politika fókuszában a költségvetés kiadásai és bevételei vannak. A gazdasági körforgás tárgyalásakor megtanultuk, hogy a kiadások az állam részéről: • • transzferek kormányzati vásárlások, Bevételek: • adók. Az állam költségvetési mérlege az állam bevételeit és kiadásait egymással összehasonlító mérleg. Ez a mérleg az állami megtakarítás változása miatt mindig egyensúlyban van: G+TR+S(állam)=T Az állami költségvetés

deficites, ha a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké. Ilyenkor S(állam) negatív Az állami költségvetés szufficites, ha a kiadások összege kisebb, mint a bevételeké, vagyis az gazdaság tartozik az államnak. Ilyenkor S(állam) pozitív A költségvetés óriási pénzekről dönt, és nagyon lényeges hogy kiadásainak és bevételeinek milyen a szerkezete. Költségvetési politikán azt a gazdaságirányító és befolyásoló intézkedéseket értjük, amelyeket az állam a költségvetés bevételei, illetve kiadási révén valósít meg. Háromféleképpen lehet költségvetési politikát folytatni: • • • bevételek szabályozása kiadások szabályozása bevételek és kiadások együttes szabályozása. Adóztatás Az állam bevételei között csak az adókat soroltuk fel. Az adó olyan közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés, amelyet az állam kényszer útján hajt be. Fajtái: • Személyi vagy közvetlen adó: Az

adófizetésre kötelezett gazdálkodási egység a jövedelmétől vagy vagyonától függően egy meghatározott pénzösszeget köteles fizetni. Pl: személyi jövedelemadó, nyereségadó. • Közvetett adó: Ezt árukra és szolgáltatásokra (illetve ezek használóira vetik ki) Pl.: ÁFA • Autonóm adó: Független a jövedelemtől. Az adózás tárgya a gazdasági egység birtokában lévő vagyon Pl: házadó, telekadó • Jövedelemtől függő adó: Az elért jövedelem arányában kell befizetni az adókötelezettségeket Az adóztatás hatása A magánszférában: A makrogazdaság fogyasztása a rendelkezésre álló jövedelem függvénye. Az adók növelése csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, hiszen pénzt kell befizetni a gazdálkodási egységnek, tehát csökken a fogyasztási kereslet. Az adó növelése lefelé tolja a fogyasztói egyenest Az ellenkező eset is igaz: az adócsökkentés a fogyasztási kereslet növekedéséhez vezet. A

termelési szférában: Ha a háztartások rendelkezésre álló jövedelme az adóemelés miatt csökken, akkor a lakosság a korábbi fogyasztási szint megtartása mellett a korábbi megtakarításaihoz kell nyúlnia (vagy sokkal kevesebbet takarít meg), ami a beruházási lehetőségeket szűkíti. Az adónövelés tehát csökkenti a megtakarításokat, ezen keresztül a beruházásokat. A beruházásokat tovább csökkenti, hogy maguk a vállalatok is többet kell, hogy befizessenek. A beruházási kereslet is csökken, hiszen a fogyasztás csökkenése (illetve szinten tartása) mellett nem érdemes beruházni. Az adónövelés a fogyasztást és a beruházást is csökkenti, ami változatlan árszínvonal mellett az összjövedelmet is csökkenti. A vállalatoknak az adóemelés költségnövekedését (több adót kell befizetni), és lehetőségeinek összehúzódását (kereslet csökken) jelenti. Van egy harmadik hatás is: a rendelkezésre álló jövedelem csökkenése a

háztartásoktól magasabb bérszint követelését váltja ki. A nominálbér emelkedése a reálbér emelkedését is jelenti ("egy ideig"), ami a munkakereslet csökkenésén keresztül a kibocsátás csökkenéséhez vezet. Az adóztatás összhatásáról elmondhatjuk, hogy a jövedelem csökkenéséhez vezet, ami inflációs nyomással párosul (a csökkentett kibocsátás relatív magas árszínvonalon történik) és ez dekonjunktúrális folyamatokat indít el. Az adókulcs megválasztása nagyon érzékeny pont egy kormány működésében. Annak növelését valamilyen más intézkedéssel ellensúlyozni kell. Kiadások • Kormányzati vásárlás: Olyan kiadások, amelyekkel a kormány árukat vásárol és szolgáltatásokat vesz igénybe. • Transzferkiadás: Közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemáramlás az állami költségvetésből a gazdasági szféra felé. Negatív adónak is tekinthetjük A kormányzati kiadás hatása: A

transzferek növelik a rendelkezésre álló jövedelmet, a fogyasztást megemelik. A kormányzati vásárlások az összkeresletet növelik, az egyensúlyi jövedelem magasabb lesz. A kormányzati kiadások együttes hatása: Láthattuk, hogy az adók növelése csökkenti az összkeresletet, míg a belőle finanszírozott kiadások növelik azt. A két mechanizmus azonban különbözőképpen hat. Az adok és a transzferek közvetett módon befolyásoljak a makrokeresletet, hiszen a rendelkezésre álló jövedelmet módosítják, amit nem teljesen költ el az egyén. A kormányzati vásárlások viszont közvetlenül befolyásolják a makrokeresletet, ami teljes mértékben növeli azt. Például, ha a fogyasztási határhajlandóság 0,8, akkor 1000 Ft adókedvezmény vagy transzfer 800 Ft-tal növeli a keresletet. Míg 1000 Ft kormányzati vásárlás 1000 Ft-tal növeli az összkeresletet Vagyis a kormányzati kiadás hatása erősebb. Gazdaságpolitika finanszírozása Ha a

költségvetés szufficites vagy egyensúlyban van, akkor az adók fedezik a kiadásokat. De általában (főleg Magyarországon) a költségvetés deficites. Ilyenkor a bevételek nem fedezik a kormány tevékenységének a finanszírozását. A keresletteremtő lépéseket megfelelő pénzmennyiséggel kell alátámasztani De honnan szerezzük be a pénzt? A megoldás egyszerű, kölcsönt kell felvenni: • • • a központi banktól a gazdasági szereplőktől (értékpapírokkal) külföldtől. Ezt a pénzt aztán úgy kell befektetni, hogy az a beruházásokon keresztül növelje a foglalkoztatottságot, a keresletet, és olyan jövedelmet hozzon, amiből vissza lehet fizetni a kölcsönt. A pénzügypolitika monetarista szemlélete A költségvetési politikát keynesiánus gazdaságpolitikának is nevezzük. Létezik egy másfajta szemlélet is pénzügypolitikára. Ezt leginkább Milton Friedman nevéhez kapcsoljuk, a monetarista irányzat az ő munkásságára épül. A

monetarista irányzat a gazdaság szabályozását a pénzmennyiség szabályozásának segítségével kívánja elérni. Az elmélet szerint a háztartások fogyasztási kereslete nem a rendelkezésre álló jövedelemtől, hanem a rendelkezésre álló pénzmennyiségtől függ. Hogyan? A növekvő pénzmennyiség fizetőképes fogyasztási keresletet teremt, ez ösztönzi a beruházásokat, ami emeli a kibocsátást. A csökkenő pénzmennyiség viszont keresletkiesest okoz, nem érdemes termelni, tehát a kibocsátás csökken. A pénzmennyiség szabályozása a központi bank feladata A forgalomban lévő pénzmennyiséget növelheti, ha aranyat, devizát, értékpapírt vásárol és ezért bankjegyet juttat a forgalomba. Ez a pénzmennyiség egyrészt megnöveli a keresletet, más része megtakarításként bekerül a kereskedelmi bankokba, megnöveli annak jegybanki tartalékait. Ezzel nő a hitelkínálatuk és a beruházási lehetőségekre ösztönzőleg hat Az állam

megnöveli a kormányzati megrendeléseket és többet is fektet be. A vállalatoknál a hatás tovagyűrűző A nagyobb kereslet nagyobb kibocsátást vonz, ami emeli a foglalkoztatottságot és a jövedelmet, ami tovább emeli a keresletet. A jövedelem egy része adó formájában az államhoz kerül, egy része megtakarításokat képez és kezdődik minden elölről. A háztartások, az állam és a kereskedelmi bankok a központi banknak eladott értékpapírokat vissza is vásárolhatják, ami csökkenti a pénzmennyiséget. A központi banknak tehát alapvető érdeke, hogy a kívánt cél eléréséig a gazdasági szereplők ne akarják az értékpapírokat visszavásárolni. Milyen körülmények között sikeres ez a politika? • • • • a gazdasági szereplők hajlandóak a felkínált értékpapírok vásárlására a várakozásoknak pozitívnak kell lenni, hogy az emberek beruházzanak és ne devizába, aranyba fektessenek az infláció veszélye miatt, a

kibocsátásnak gyorsabban kell nőnie, mint a pénzmennyiségnek. Ez technikai fejlettség kérdése is. az állami irányítás és központi bank jó együttműködése szükséges. Foglalkoztatáspolitika A munkanélküliség problémájának megoldásához a keresletet kell növelni. Adódik, hogy ehhez a reálbért kell csökkenteni. Az állam az árszínvonalba nem nagyon tud beleszólni, a nominálbéreket pedig a szakszervezetek nem engedik csökkenteni, plusz tiltakozásokhoz vezetne. A bérpolitika kevés sikerrel jár a munkanélküliség kérdésében. Legjobb módszerek erre: • • munkahelyteremtő programok, általában közhasznú termékek gyártásának beindítása. differenciált transzferek fizetése. Például a rokkantak több pénzt kapnak mint egy "sima" munkanélküli Jövedelem növelése Láthattuk, hogy ha a jövedelemszint kicsi, az komoly válsághoz vezethet. A kis jövedelemszintnek két oka lehet : • • a kibocsátás kicsi maguk a

megtermelt termékek eladhatatlanok Ha a kibocsátás kicsi, akkor mesterségesen meg kell növelni. Ha olyan terméket állítanak elő, akkor más versenyképes áruk előállítására kell fordítani a termelési tényezőket. Most hogy az EU-ba készülünk, ez egy nagyon fontos kérdés. Ezért a legfontosabb lépés a megfelelő szerkezetű kereslet kialakítása, teremtése. Antiinflációs politika Ez egy nagyon nehéz kérdés, annak ellenére, hogy az árakat akár adminisztratív úton lehetne rögzíteni. Ha az árakat nem engedjük nőni, az a nominálbérek úgyis bekövetkező emelkedése miatt a munkaerőt megdrágítja és politikai válsághoz vezet. Kézenfekvő megoldás lenne a pénzmennyiség csökkentése, de láthattuk a monetáris politikánál, hogy ez az összkereslet csökkenéséhez vezet. A kormányzat döntése A kitűzött célok (a foglalkoztatás növelése, jövedelem növelése, infláció csökkentése) egyszerre nem érhetők el, mert a

keresletteremtő politika inflációhoz vezethet. A költségvetési politika segít a szociális problémák megoldásában. A monetáris politika pedig gyors javulást hoz, de a szociális feszültségeket nem szünteti meg. Nincs tehát jól bevált recept a gazdasági válság leküzdésére A kérdések megoldása fontos szociális kérdéseket vet fel. A sikeres gazdaságpolitika csak egymással összefüggő, egymásra épülő intézkedésekkel valósítható meg. A nyitott gazdaság alapvető összefüggései Az eddigiek során zárt makrogazdaságokat vizsgáltunk, nem vettük figyelembe a külfölddel fennálló kapcsolatot. A külkapcsolatok nem egyforma fontosságúak az egyes országok számára, ennek alapján beszélhetünk különböző nyitottsági fokozatokról. A nyitottság mérésére az export vagy az import jövedelemhez viszonyított arányát használjuk. Minél nagyobb ez az arány, annál nyitottabbnak tekinthető egy gazdaság A nemzetközi fizetési

mérleg Egy ország lakosainak külfölddel lebonyolított összes gazdasági ügyleteinek nyilvántartására szolgál a nemzetközi fizetési mérleg. Az ügyletek nyilvántartása pénzben történik egy meghatározott időszakra (általában 1 év) Az egyik oldalára a beáramló külföldi valutás, a másikra a kiáramló külföldi valutás ügyletek kerülnek. Valutának nevezzük egy ország pénzét a nemzetközi forgalomban. A deviza a nemzetközi elszámolásokban külföldi valutára szóló követelést jelent (pl. váltó, csekk) Tágabb értelemben ide soroljuk a jegybanki tartalékként szolgáló nemesfémeket is. A fizetési mérleg első része a folyó fizetési mérleg, amely a makro szinten rendelkezésre álló jövedelmet (GNDI) közvetlenül érintő tételeket tartalmazza. Második része a tőkemérleg, a pénztőke mozgását tartalmazza Harmadik része a jegybanki tartalékváltozások ami a központi bank devizatartalékainak változását mutatja. A

folyó fizetési mérleg tételeiből kiemelt szerepe van a külkereskedelmi mérlegnek. Ez a nemzetközi termékforgalom egyenlegét jelenti, azaz egyenlege = export - import. Az export külföldi valutabevételt, az import külföldi valutakiadást jelent az országnak. A következőkben ide fogjuk sorolni a szolgáltatásokat (idegenforgalmi szolgáltatás, fuvardíjak, biztosítási díjak) mint láthatatlan exportot, importot. A tényezőjövedelmek a termelési tényezők (munka, tőke) ellenértékei. Ilyenek a külföldre irányuló beruházások hazautalt profitjai, részvények osztalékai és a nyújtott hitelek kamata. Az egyoldalú szolgáltatásokkal szemben nincs ellenszolgáltatás. Ilyenek a nyújtott segélyek, átutalt nyugdíjak, stb A tőkemérleg a pénz és az értékpapír nemzetközi áramlását mutatja. Tőkeimportnak (tőkebeáramlás) számít ha külföldiek hitelt nyújtanak belföldi gazdasági szereplőknek, beruháznak belföldön, vagy belföldi

vállalat tulajdonjogát szerzik meg. Tőkeexport (tőkekiáramlás) esetén ugyanezek fordított irányban történnek. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg összesített egyenlege jelenti a fizetési mérleg tényleges egyenlegét. Ha a fizetési mérleg egyenlege többletet (szufficitet) mutat, az azt jelenti, hogy több külföldi valuta áramlott be az országba mint ki. Ez a többlet a központi bank devizatartalékainak növekedésében jelentkezik A fizetési mérleg hiánya (deficitje) a központi bank devizatartalékainak csökkenését jelenti. Ha egyensúlyban van a fizetési mérleg, akkor nem változnak a devizatartalékok. Folyó fizetési mérleg + Tőkemérlegek egyenlege + Jegybanki devizatartalékok egyenlege = 0 Ha a fizetési mérleg tartósan deficites, a devizatartalékok kifogyhatnak. Ilyenkor külföldi hitelt kell felvenni, aminek kamatai is a fizetési mérleget terhelik. Akkor a legsúlyosabb a helyzet, ha a kamatokat már csak hitelből tudják

törleszteni. Ezt a helyzetet nevezik adósságcsapdának Ez az ország fizetésképtelenségéhez vezethet A tartós szufficit azt jelenti, hogy az ország kevesebbet fogyaszt, mint amennyit termel, illetve előfordulhat, hogy egyes követelései behajthatatlanná válnak. Ezért az állami gazdaságpolitika célja a fizetési mérleg egyensúlyának hosszú távú biztosítása. A jobb átláthatóság végett a továbbiakban eltekintünk a folyó fizetési mérleg tényezőjövedelmek és egyoldalú átutalások tételeitől. A fizetési mérleg egyenlege (a devizatartalékok változása) a külkereskedelmi mérleg és a tőkemérleg összevont egyenlege lesz. Ez az egyszerűsítés azonban nem érinti az elemzésekből levont következtetéseinket. A valutapiac Mivel a különböző országok eltérő valutákkal rendelkeznek, a nemzetközi fizetési forgalom igényli ezeknek egymásra való átválthatóságát. Egy nemzeti valuta átválthatóságát más nemzeti valutára a

valuta konvertibilitásának nevezzük. A valutaárfolyam (e) egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve. A következőkben, ha valutaárfolyamról beszélünk, azon a külföldi valuta hazai valutában kifejezett árát értjük. Tehát ha e=100 Ft/$ akkor 1 $ ára 100 Ft. Az árfolyam növekedése a hazai valuta leértékelődését, csökkenése a felértékelődését jelenti. Az állami beavatkozástól függően beszélhetünk lebegő árfolyamos és rögzített árfolyamos valutapiacról. Lebegő árfolyamos valutapiac Szabadon lebegő valutaárfolyam esetén az ország központi bankja nem avatkozik be céltudatosan az árfolyam mozgásába, azt csupán a magángazdasági szereplők külföldi valutakereslete és kínálata alakítja ki. A valutakereslet meghatározói a javak és szolgáltatások importőrei (azért, hogy megvegyék a terméket vagy szolgáltatást) és a tőkeexportőrők (külföldi beruházáshoz, értékpapírvásárláshoz). Nézzük meg

hogyan hat a valutaárfolyam alakulása a valutakeresletre. Legyen egy termék világpiaci ára 10$, a valutaárfolyam pedig e=100 Ft/$. Ekkor az importőr számára a termék 1000 Ft-ba kerül Ha az árfolyam e=120 Ft/$-ra emelkedik, azaz a Ft leértékelődik, az importőrnek a termék 1200 Ft-ba fog kerülni. A hazai valuta leértékelődése csökkenti a makrogazdaság importkeresletét, mert a fogyasztók a megdrágult importárukat hazai árukkal helyettesítik. Eközben feltételezzük, hogy a belföldi és a külföldi árszínvonal egyaránt változatlan. Ha az árfolyam csökkenne, akkor az importáruk hazai valutában olcsóbbak lennének, ami növelné a makrogazdaság importkeresletét. A valutakereslet másik tényezőjét, a tőkeexportot figyelve az árfolyam növekedése hazai valutában mérve megdrágítja a külföldi beruházásokat, értékpapírokat. Egy 1000 $-os részvény ára 100 000 Ft-ról 120 000 Ft-ra drágul. Ez csökkenti a külföldi részvények

keresletét, a tőkeexportot, vagyis a valutakeresletet Az árfolyam csökkenése csökkenti a külföldi beruházások, értékpapírok hazai valutában mért árát, vagyis növeli a tőkeexportot, a valutakeresletet. Látható, hogy az árfolyam növelése csökkenti, míg csökkenése növeli a valutakeresletet. A valutakínálatot vizsgálva a külföldi valutát a hazai áruk exportőrei (a külföldi valutában kapott árbevételt váltják át), és a tőkeimportorok (a külföldi befektetők saját valutájukat váltják át, hogy belföldön ruházzanak be) keresik. A valutaárfolyam növekedése megnöveli az exportáruk hazai valutában mért árát, ezzel növeli az exportkivitelt, és vele együtt a valutakínálatot. A valutaárfolyam csökkenése csökkenti az exportáruk hazai valutában mért árát (a 2 $ árú termékért e=100 Ft/$ árfolyamon 200 Ft-ot, e`=80 Ft/$ árfolyamon csak 160 Ft-ot kap az exportőr), ezzel visszafogja az exportot, a valutakínálatot. A

tőkeimportorok számára az árfolyamnövekedés csökkenti a külföldi valutában mért belföldi árakat (egy 1200 Ftos részvény e=100 Ft/$-os árfolyam esetén 12 $-ba, e`=120 Ft/$-os árfolyam esetén 10 $-ba kerül). Ezzel növeli a tőkeimportot és a valutakínálatot. Az árfolyamcsökkenés épp ellentétes hatást vált ki, növeli az árakat, csökkentve a tőkeimportot és a valutakínálatot. Tehát az árfolyamnövekedés növeli a valutakínálatot, míg az árfolyamcsökkenés csökkenti a külföldi valuta kínálatát. A külföldi és belföldi árszínvonalat változatlannak tekintjük A külföldi valuta iránti kereslet és kínálat és valutaárfolyam összefüggése a következő: A két görbe metszéspontja adja az egyensúlyi árfolyamot és mennyiséget. Ha az árfolyam magasabb, akkor túlkínálat van, ami automatikusan csökkenti az árfolyamot. Ha az árfolyam alacsonyabb, akkor túlkereslet van, ami növeli az árfolyamot. Így automatikusan

beáll az egyensúly Tudjuk, hogy a valutakereslet egyenlő az áruimport és tőkeexport összegével, míg a valutakínálat egyenlő az áruexport és tőkeimport összegével. Tehát e* egyensúlyi valutaárfolyam mellett: áruexport + tőkeimport = áruimport + tőkeexport. Vagyis a beérkező és a kiáramló külföldi valuta mennyisége megegyezik, a jegybank devizatartalékai nem változnak, a fizetési mérleg egyensúlyban van. Szabadon lebegő valutaárfolyam esetén a valutaárfolyam változásai biztosítják a fizetési mérleg egyensúlyát. A reálárfolyam Az eddigiekben változatlan árszínvonalakat feltételeztünk. Most oldjuk fel ezt a kikötést A belföldi és külföldi árszínvonal megváltozása befolyásolja a termékek árait, így a keresletét és kínálatát is. Egy 10é-os termék esetén, ha a valuta árfolyam e=100 Ft/$-ról e=120 Ft/$-ra nő, közben a belföldi árszínvonal is 20%-kal emelkedik, a külföldi termék nem kerül többe a

belföldihez viszonyítva. Nem lép fel helyettesítés, nem változik a kereslet, s a kínálat. A belföldi és külföldi befektetések árszínvonala is arányos marad, így a tőkeáramlás mértéke sem változik. Ugyanilyen hatást vált ki a külföldi árszínvonal arányos (20%-os) csökkenése is Láthatjuk tehát, hogy a belföldi és külföldi árszínvonal megfelelő mértékű növekedése semlegesíti az árfolyamnövekedés hatását, míg csökkenése semlegesíti (a fentiekhez hasonlóan) az árfolyamcsökkenést. Ha a külföldi árszínvonal nő a belföldihez képest, míg az árfolyam változatlan, megdrágulnak mind az export, mind az import termékek, s a külföldi beruházások is. Ez növeli az exportot, s a tőkeimportot, míg csökkenti az importot, s a tőkeexportot. Vagyis nő a valutakínálat, csökken a valutakereslet Ha a belföldi árszínvonal nő meg, az csökkenti az exportot (inkább itthon értékesítenek), s a tőkeimportot, s növeli az

importot és a tőkeexportot. Vagyis növeli a valutakeresletet, csökkenti a valutakínálatot. A belföldi árszínvonal növekedésének hatása tehát megegyezik a hazai valuta felértékelődésének a hatásával, míg a külföldi árszínvonal növekedésének hatása megegyezik a leértékelődés hatásával. Láthatjuk tehát, hogy nem az árfolyam önmagában, hanem a hazai valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya hat a nemzetközi áruforgalomra és tőkemozgásra, s így a valutapiacra. A pénzben kifejezett árfolyamot (e) nominális árfolyamnak fogjuk nevezni. Reálárfolyamnak nevezzük a belföldi valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal arányát r = (e*PK)/P ahol r a reálárfolyam, e a nominális árfolyam, PK a külföldi, P a belföldi árszínvonal. Továbbra is érvényesek lesznek a valutapiacról levont következtetések. A valutapiac ábrája: Az egyensúlyi helyzetből az

árszínvonalak hatására bekövetkezett eltérést (túlkereslet, túlkínálat) a nominális árfolyam változása (növekedés, csökkenés) hozza újból egyensúlyba. Rögzített árfolyamos valutapiac A rögzített árfolyamos valutapiac történelmileg megelőzte a lebegő árfolyamosat. Az I Világháborúig a fejlett országokban aranypénzrendszer volt. A pénz szerepét az arany, és az aranyra bármikor beváltható pénzhelyettesítők töltötték be. A központi bankok váltották be (kötelezően) az aranyat, s a beváltási arányok egyből adták a nominális árfolyamot is (pl.: ha 1 uncia arany 2000Ft és 20$ volt, akkor az árfolyam e = 100 Ft/$) Ezt a rögzített árfolyamos rendszert nevezzük aranystandard rendszernek. Az I. Világháború után megszűnt a valuták aranyra való beválthatósága A fix árfolyamot a központi banknak kellett fenntartania egy meghatározott sávon belül. Legyen a rögzített árfolyam 100 Ft/$, és az eltérés mértéke

max. 2%, vagyis az árfolyam 98 és 102 Ft/$ között mozoghat. Ha a piaci egyensúlyi árfolyamnak 96 Ft/$ felelne meg, a központi banknak ahhoz, hogy fenn tudja tartani a 98 Ft/$-os árfolyamot meg kell szüntetnie a túlkínálatot, vagyis valutát kell vennie. A vásárlás mértékét is meg tudjuk határozni: Q$2-Q$1. Ekkor a bank devizatartalékai nőnek, fizetésimérleg többlet keletkezik Ha az egyensúlyi árfolyam e=102 Ft/$ felett alakulna ki, akkor a túlkeresletet kell csökkenteni, vagyis külföldi valutát eladni. Ekkor a devizatartalékok csökkennek, a fizetési mérleg hiány lesz A rögzített árfolyam emelését leértékelésnek, csökkentését felértékelésnek nevezzük. A rögzített árfolyamos valutapiac tehát megengedi a fizetési mérleg egyensúlytalanságát, és egy új gazdaságpolitikai eszközt ad az állam kezébe: a le- és felértékelést, vagyis az árfolyampolitikát. A nyitott gazdaság egyensúlya A külkereskedelmi mérleg a

jövedelem függvényében A külkereskedelmi mérleg a termékek és szolgáltatások exportját (X) és importját (IM) tartja nyilván. Egyenlege (XIM) megmutatja, hogy a valutabevétel és -kiadás hogyan viszonyul egymáshoz Egy ország exportját meghatározhatja a termékei minősége, a reálárfolyam, a külföldi makrojövedelem, stb. Egy kis ország azonban hiába termel többet nem biztos, hogy többet fognak tőle vásárolni. Az exportot ezért autonóm, a jövedelemtől független tényezőként fogjuk fel. Az import iránti kereslet kétféle elemből tevődik össze: az autonóm a jövedelemtől független importból és a jövedelemtől függő importból. Az import egy része nem a hazai jövedelem függvényében változik (hanem reálárfolyam, vámok, stb.) ezt hívjuk az import autonóm részének. Az import másik része függ a jövedelemtől. Ha több a jövedelem többet fogyasztanak, s a többlet jövedelmük egy részét külföldi termékekre költik.

Tehát ha nő a jövedelem nő az import és fordítva Az import határhajlandóság (m) azt mutatja, hogy a jövedelem egységnyi változása milyen nagyságú importváltozást eredményez. m = import változása / jövedelem változása = IM/ Y Az importfüggvény: IM(Y) = IM0+m*Y , ahol IM az autonóm import, m az import-határhajlandóság. A külkereskedelmi mérleg és a jövedelem kapcsolata: Felül látható az export- és importfüggvény. Az importfüggvény meredeksége az import-határhajlandóság, ha tehát az import-határhajlandóság nő, az importfüggvény meredekebb, ha csökken, laposabb lesz. Az alul látható külkereskedelmi függvény Ye jövedelemszinten van egyensúlyban. Ennek fenntartása a tudatos gazdaságpolitika feladata, mert nincs olyan automatikusan működő gazdasági mechanizmus, amely biztosítaná azt. Változatlan autonóm részek és import-határhajlandóság esetén, amíg a jövedelem el nem éri Ye-t, a külkereskedelmi mérleg

szufficites lesz, és Ye jövedelemnél kerül egyensúlyba. E felett deficit keletkezik, ami folyamatosan nő Egyensúlyi jövedelem a nyitott gazdaságban A zárt gazdaság keresletéhez viszonyítva a nyitott gazdaság számára az export keresletnövelő tényező. Az import viszont csökkenti a makrogazdaság keresletét, az import iránti kereslet mértékével csökken a hazai áruk iránti kereslet. Az egyensúlyi jövedelmet meghatározó egyenlet nyitott gazdaságban: Y = C+I+G+X-IM zárt gazdaságban: Y = C+I+G. Látható, ha egy ország külkereskedelmi mérlege szufficitet ér el, akkor nő a jövedelem, s valószínűleg a foglalkoztatottság is. A deficit azonban csökkenti a jövedelmet, s a foglalkoztatottságot A jövedelem belső felhasználását jelöljük F-fel. F = C+I+G. A jövedelem belső felhasználásának autonóm elemeit jelöljük F0-lal. F0 = C0+I+G. Így a fenti egyenlet nyitott gazdaságban: Y = c*Y+F0+X0-IM0-mY , ebből Y = (c-m)Y+F0+X0- IM0 Zárt

gazdaságban: Y = c*Y+ F0 Láthatjuk, hogy a tervezett jövedelemnövekedés zárt gazdaságban nagyobb mértékben növeli a makrokeresletet (c* Y), mint nyitott gazdaságban ((c-m) Y), a nyitott makrogazdaság laposabb makrokeresleti függvénye miatt. Látható, hogy a kezdeti állapotban a két gazdaság jövedelme azonos. Ha megnő a belső autonóm fogyasztás F1re, akkor a zárt gazdaság jövedelme (YZ) nagyobb lesz, mint a nyitott gazdaság jövedelme Ennek az oka, hogy a nyitott gazdaságban a hazai jövedelmek körforgásából rendre kivonódik az importra fordított rész. Ez a különbség annál nagyobb, minél laposabb a nyitott gazdaság makrokeresleti függvénye, vagyis minél nagyobb az m. A következőkben együtt fogjuk vizsgálni a külkereskedelmi mérlegnek és a makrogazdasági jövedelemnek az alakulását. Különbséget kell tennünk azonban kis és nagy ország között Ugyanis, ha egy országnak nő a jövedelme, megnő az importja, ami növeli a

másik ország exportját, jövedelmét és így importját is, és így tovább. Ezt nevezzük jövedelmi visszahatásnak. Ez azonban csak nagy országokra igaz, ugyanis egy kis ország jövedelmének változása nincs érdemi kihatással a partner ország jövedelmére. Ekkor a kis ország a külföldi jövedelmet adottságként tekintheti (nincs hatással rá). Mivel Magyarország is kis ország, ezért a továbbiakban kis országot fogunk vizsgálni. A gazdaságpolitika lehetőségei a nyitott gazdaságban A gazdaságpolitika lehetőségei rögzített árfolyamrendszerben A rögzített árfolyamrendszer megengedi a fizetési mérleg egyensúlytalanságát, ami hatást gyakorol a pénzpiacra, és azon keresztül az árupiacra és a jövedelemre. A fizetési mérleg és a pénzpiac Egy ország pénzpiacának az egyensúlya határozza meg a kamatlábat. Az ország fizetési mérlegének egyenlege viszont befolyásolja az ország pénzkínálatának az alakulását. Ha deficites a

fizetési mérleg, a jegybank tartalékai csökkennek, a gazdasági szereplők több hazai valutát adnak el, mint amennyit megvesznek. A hazai jegybankba visszakerült hazai valuta kikerül a forgalomból, nem pénz többé. Tehát a fizetési mérleg deficitje a pénzkínálat csökkenését is jelenti. Ez a hatás csak akkor érvényesül tisztán, ha időközben a központi bank nem változtatja külön intézkedéssel a pénzkínálatot. A későbbiekben ezt feltételezzük. A fizetési mérleg szufficitje azt jelenti, hogy a jegybank devizatartalékai megnőnek. Ezzel pénz kerül a forgalomba Tehát a fizetési mérleg szufficitje a pénzkínálat növekedését jelenti. Nyitott tőkepiacú gazdaságban a pénzkínálat alakulását a kamatláb is befolyásolja, hiszen hatást gyakorol a tőkeáramlásra. Mivel a kamat a tőke jövedelme, ezért a nemzetközi tőkeáramlás az országok közötti kamatlábkülönbséghez igazodik. Ha a belföldi kamatláb magasabb, mint a

külföldi, akkor a tőke beáramlik az országba, a tőkemérleg többletet mutat. Ha a belföldi kamatláb alacsonyabb, mint a külföldi, akkor a tőke kiáramlik az országból, a tőkemérleg hiányt mutat. Természetesen ez csak egyéb tényezők (így elsősorban a reálárfolyam, vagy az országkockázati tényezők) változatlansága esetén igaz. Ha tehát a hazai kamatláb növekszik a külföldihez képest, akkor a tőkemérleg egyenlege javulni fog, így javulni fog a fizetési mérleg egyenlege is, ami megnöveli a hazai pénzkínálatot. Ha a hazai kamatláb csökken a külföldihez képest, akkor hasonló módon csökken a pénzkínálat is. A zárt tőkepiacú gazdaságban a pénzkínálat alakulására nincs hatással a kamatláb alakulása. A nyitott tőkepiacú gazdaságban a kamatláb növekedésével javul a fizetési mérleg egyenlege, s nő a hazai pénzkínálat. Ezért a nyitott gazdaság reálpénzkínálatát jelző egyenes pozitív meredekségű lesz

Az így meghatározott reálpénzkínálat és a pénzkereslet egyensúlya határozza meg az egyensúlyi kamatlábat és az egyensúlyi reálpénzmennyiséget. A költségvetési politika rögzített árfolyamrendszerben Tételezzük fel, hogy a költségvetési politika révén megnő az autonóm kereslet. Az autonóm fogyasztást növelhetik az adók csökkentésével, a beruházást a kamatláb csökkentésével (ezt a pénzpolitika részben tárgyaljuk), és ez növelheti az állami kiadásokat is. A továbbiakban feltételezzük, hogy a makrokínálat a makrokereslethez igazodik, s nincs árszínvonal növekedés, csökkenés. A kezdeti egyensúlyban Y0 jövedelemnél i0 a kamatláb, és a külkereskedelmi mérleg is egyensúlyban van. Az autonóm kereslet növekedése növeli a jövedelmet (Y1), a külkereskedelmi mérleg deficites lesz (X-IM)1. A pénzpiacon ekkor két hatás érvényesül. Megnő a jövedelemtől függő pénzkereslet, a keresleti függvény jobbra

tolódik. Emellett csökken a pénzkínálat a külkereskedelmi mérleg deficitje miatt, a pénzkínálati függvény balra tolódik. Kialakul egy magasabb i1 kamatláb Ez visszafogja a beruházásokat, a makrokereslet kisebb mértékben, de visszahúzódik, Y2 jövedelmi szint alakul ki. A magasabb belföldi kamatláb nagyobb tőkebeáramlást is indukál, ami végül ellensúlyozza a külkereskedelmi mérleg deficitjét, így a fizetési mérleg is egyensúlyban lesz. Pénzpolitika a rögzített árfolyamrendszerben A pénzpolitika úgy fejti ki hatását, hogy a központi bank bővíti a pénzkínálatot. Így a piaci kamatláb csökken, ez pedig ösztönzi a beruházásokat. Kiinduló helyzetünk ugyanaz, mint az előző esetben volt, Y0 jövedelemszint mellett a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban van. Az eseményeket elsősorban a pénzpiacon kell áttekintenünk. Ebben a helyzetben a központi bank megnöveli a pénzkínálatot. A reálpénzkínálati görbe jobbra tolódik

A pénzpiaci egyensúlyt biztosító kamatláb az eredeti kamatlábnál alacsonyabb lesz. Az i kamatláb és az MS/P pénzkínálat kombinációja azonban egy pillanatra sem maradhat fenn. Az új i kamatláb alacsonyabb, a tőke kiáramlik az országból, a tőkemérleg deficites lesz A jövedelem növekedése miatt deficites lesz a külkereskedelmi mérleg is, tehát deficites lesz a fizetési mérleg. A fizetési mérleg deficitje csökkenti a pénzkínálatot, ami az eddigiekkel ellentétes folyamatot indít el. A reálpénzkínálat csökken, görbéje visszafelé tolódik, ami növeli a kamatlábat, csökkenti a beruházási keresletet és a makrojövedelmet. Csökken a jövedelemtől függő pénzkereslet is Pénzkereslet görbéje visszatolódik A folyamatok addig tartanak, amíg minden visszaáll az eredeti szintjére. Arra a következtetésre jutottunk tehát, hogy a pénzpolitika teljesen hatástalannak bizonyult a jövedelem és a foglalkoztatás növelése szempontjából a

fix árfolyamrendszerben. Összegezve a gazdaságpolitika a fix árfolyamrendszer-beli lehetőségeit, bár a fix árfolyamos valutapiac önmagában megengedi a fizetési mérleg egyensúlytalanságát, a fizetési mérleg deficitjének pénzkínálat-csökkentő vagy szufficitjének pénzkínálat-növelő hatásán keresztül valójában automatikusan helyreál a fizetési mérleg egyensúlya. A fenti pénzpiaci mechanizmus a pénzpolitikát gyakorlatilag hatástalanná, míg a költségvetési politikát hatékonnyá teszi a jövedelem és foglalkoztatottság növelése szempontjából a rögzített árfolyamok rendszerében. A gazdaság lehetőségeit lebegő árfolyamrendszerben Lebegő árfolyamrendszerben nem a pénzpiac, hanem a valutapiac az alkalmazkodás fő színtere. Tehát a fizetési mérleg időleges deficitjét vagy szufficitjét nem a pénzpiac és az árupiac együttesse igazítja ki, hanem a reálárfolyam mozgása. Pénzpolitika lebegő árfolyamrendszerben

Kiindulási alapunk az előzőekhez hasonlóan most is egyensúlyi rendszer. A központi bank keresletnövelő szándékkal bővíti a pénzkínálatot. A kamatláb lecsökken, a beruházási kereslet, és a jövedelem nő (Y1) Ekkor a külkereskedelmi mérleg (X-IM)1 nagyságú hiányt mutat. A csökkenő kamatláb miatt a tőkemérleg és így a fizetési mérleg is deficites lesz. Ez megnöveli a külföldi valuta keresletét, a valutakeresleti görbe eltolódik (D$1). A nominál árfolyam változásán keresztül megnő a reálárfolyam, ami helyreállítja a fizetési mérleg egyensúlyát. A reálleértékelődés megnöveli az autonóm exportot (X2) és lecsökkenti az importot (IM2). Ez javítja a külkereskedelmi mérleget, a külkereskedelmi mérleg görbéje felfelé tolódik. Megnő a jövedelem is, mivel a makrokeresleti görbe is felfelé tolódik. A tőkemérlegre két egymással ellentétes jelenség hat. A belföldi kamatláb csökkenése miatt a tőke kiáramlik

az országból. A reálárfolyam növekedése tőkebeáramlást eredményez A két hatás egymáshoz viszonyított erôssége dönti el, hogy a tőkemérleg deficites, vagy szufficites lesz. Mivel a fizetési mérleg egyensúlya biztosított, a külkereskedelmi mérleg egyenlege a tőkemérleg egyenlegével ellentétes lesz. Tehát lehet deficites és szufficites is. Kellemes következményekkel jár, hogy a jövedelem növekedése nagyobb, mint amit a kamatlábcsökkenés miatt bekövetkező belső keresletnövekedés indokol (Y1 helyett Y2 jövedelem alakul ki). Ez azért van így, mert a reálleértékelődés a külföldi kereslet egy részét átirányította a hazai termékek felé. Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a pénzpolitika a lebegő árfolyamok rendszerében hatékony a jövedelem és a foglalkoztatás növelése szempontjából. Költségvetési politika a lebegő árfolyamrendszerben Most az autonóm kereslet növekedésének hatását vizsgáljuk.

Kiinduló egyensúlyi helyzetünk az előzőekhez hasonló. Az autonóm kereslet növekedése növeli a jövedelmet, ami deficitessé teszi a külkereskedelmi mérleget. A jövedelem növekedése miatt a pénzkereslet és a kamatláb megnő. Ha elegendően rugalmas a tőkeáramlás, akkor a kamatláb növekedése miatt annyi tőke áramlik be, hogy a tőkemérleg többlete nemcsak ellensúlyozza a külkereskedelmi mérleg hiányát, hanem az egész fizetési mérleget szufficitessé teszi. A valutakínálati görbe jobbra lefelé tolódik, és az új egyensúlyi reálárfolyam a réginél alacsonyabb szinten állapodik meg, így a valuta reálfelértékelődése megy végbe, és így áll helyre a fizetési mérleg egyensúlya. A reálfelértékelődés miatt az export csökken és az autonóm import növekszik. A makrokereslet, és ezzel a makrojövedelem csökkenni kezd. A csökkenés mértéke a tőkeáramlás rugalmasságától függ Minél több tőke áramlik be adott

kamatláb-emelkedés mellett, annál nagyobb lesz a fizetési mérleg többlete és annál nagyobb lesz a valuta reálfelértékelődése, így a külkereskedelmi mérleg romlása is. Szélső esetben - ha nagyon rugalmas a tőkeáramlás - a makrokereslet csökkenése éppen akkora lesz, mint növekedése volt. Ekkor visszaáll az eredeti jövedelmi szint Amennyivel az autonóm kereslet növekszik, annyival romlik a külkereskedelmi mérleg egyenlege. A költségvetési politika kevésbé hatékony a jövedelem és foglalkoztatás növelésében a lebegő árfolyamok rendszerében, mint a pénzpolitika. Feladatok Tesztkérdések 1. A tőkeszámla háromszereplős gazdasági modellben: a) I=Y-C-G-X-IM b) I=SV+SH+SÁ+SK c) I=C+Y+G d) I=SV+SÁ+SH 2. Árupiacnak nevezzük a) a fogyasztási javak piacát b) a tőkejavak piacát c) azt a piacot, ahol a háztartások vásárolnak d) az a) és a b) együt 3. A kibocsátás rövid távon függ: a) a tőkemennyiségtől b)

munkaráfordítástól c) mindkettőtől d) egyiktől sem 4. A deviza a) egy ország pénze a nemzetközi forgalomban b) külföldi valutára szóló követelés c) egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve d) egyik sem a fentiek közül 5. Nyitott tőkepiacú gazdaságban a pénzkínálat alakulását nem befolyásolja a) központi bank nyílt piaci műveletei b) a külföldi kamatláb c) a tartalékráta d) a refinanszírozási kamatláb változása Igaz-hamis állítások 1. 2. 3. 4. 5. A kamatláb növekedése közvetlenül hat az árupiaci egyensúlyi jövedelemre. M1 az azonnal felhasználható pénz A magasabb bér mindig csökkenti a munkanélküliek számát A kamatláb növekedése növeli a beruházási keresletet és így keresleti inflációt okoz ÁFA esetén az adófizető az elért jövedelme alapján fizet Definíciók 1. Adó 2. Okun-törvénye Számítási és geometriai feladatok 1. Egy gazdaságban a lakosok minden újabb jövedelemegység

10%-át takarítják meg Az autonóm fogyasztás 150 egység. A beruházási kereslet autonóm része 125 jövedelemegység A kamatláb egységnyi változása a beruházási keresletet 10 egységgel változtatja meg. Az ország pénzkereslete D S M =0,3Y-20i, a pénzkínálat M =400, az árszínvonal 2. a) Mekkora az egyensúlyi jövedelem? b) Mekkora a fogyasztás és a beruházás? c) Mekkora az egyensúlyi kamatláb? d) Írd fel a makrokeresleti függvényt! 2. Egy ország hazai árszínvonala 187,5, kereskedelmi partnereik átlagos árszínvonala 2,5 Az ország valutájának nominális árfolyama: e=75Ft/$. a) Mekkora az ország valutájának reálárfolyama? b) A külfödi partnerek átlagos árszínvonala 20%-kal megnövekedett. Mekkora az új reálárfolyam? c) Hogyan kellene módosulnia a nominális árfolyamnak, ha az a) pontban kiszámított reálárfolyamot szeretnénk biztosítani? d) Tegyük fel, hogy a külföldi árszint változatlan maradt, viszont a belföldi 20%-kal

megnövekedett. Mekkora az új reálárfolyam? e) Most hogyan kellene változnia a nominális árfolyamnak, hogy a reálfolyam ne változzék? 3. Rögzített árfolyamrendszerű, nyitott ország a hazai valuta 1%-os leértékelése a keresleti oldalról 1,5%-os, míg a költségoldalról 0,9 %-os belföldi inflációt okoz. A központi bank az ország gazdaságpolitikai stabilitása érdekében kénytelen saját valutáját 5%-kal leértékelni. a) Mekkora a nominális árfolyam növekedése révén bekövetkező hazai infláció? b) Hogyan változik az árfolyam-növekedés miatt a reálárfolyam?