Economic subjects | World economics » Bulecza Dániel - Ukrajna általános befektetési környezete és a külföldi befektetések szerepe az Ukrán gazdaság szerkezeti átalakításában

Datasheet

Year, pagecount:2009, 60 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:22

Uploaded:January 18, 2012

Size:568 KB

Institution:
[BGE] Budapest Business School

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI TAGOZAT UKRAJNA ÁLTALÁNOS BEFEKTETÉSI KÖRNYEZETE ÉS A KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK SZEREPE AZ UKRÁN GAZDASÁG SZERKEZETI ÁTALAKÍTÁSÁBAN Készítette: Bulecza Dániel Budapest, 2009. http://www.doksihu TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK . 3 ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE . 4 BEVEZETŐ . 5 I. UKRAJNA ÁLTALÁNOS BEFEKTETÉSI KÖRNYEZETE 7 I.1 UKRAJNA ÁLTALÁNOS ÉS GAZDASÁGI BEMUTATÁSA 7 I.2 UKRAJNA BELSŐ BEFEKTETÉSI FOLYAMATAI 9 I.21 A befektetés fogalma 9 I.22 A befektetések csoportosítása 11 I.23 A befektetések forrásai 13 I.24 Befektetési mechanizmusok 14 I.3 UKRAJNA BEFEKTETÉSI VÁLSÁGA AZ 1990-ES ÉVEKBEN 16 I.31 Az elsietett reformok időszaka (1991–1994) 16 I.32 A konstruktív reformok időszaka (1994–1998) 19 I.33 Az egyes reformirányzatok kudarcának okai 21 I.4 AZ ÁLLÓTŐKE HELYZETE UKRAJNÁBAN 22 I.41 Az állótőke szerepe

az újratermelési folyamatban 24 I.42 Az amortizációs politika 26 I.5 A BEFEKTETÉSEK KOCKÁZATAI UKRAJNÁBAN 27 I.51 Politikai és korrupciós kockázatok 27 I.52 Közigazgatási kockázatok 30 II. KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK SZEREPE AZ UKRÁN GAZDASÁG SZERKEZETI ÁTALAKÍTÁSÁBAN . 32 II.1 KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MINT A BERUHÁZÁSOK KÜLSŐ FINANSZÍROZÁSI FORRÁSA 32 II.11 A külföldi működőtőke fogalma és a befektetés rendje 32 II.12 A külföldi közvetlen befektetések csoportosítása 36 II.13 Az FDI-vonzás meghatározó tényezői 36 II.2 KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE UKRAJNÁBAN: PROBLÉMÁK ÉS KILÁTÁSOK 38 II.21 Ukrajna FDI-állományának alakulása 2006–2008 közötti időszakban 39 II.22 Ukrajna FDI-állományának alakulása 2008-ban és 2009 első felében 41 II.23 A külföldi működőtőke-vonzás távlati lehetőségei 43 II.3 AZ UKRÁN BANKRENDSZER SAJÁTOSSÁGAI ÉS BEFEKTETÉSI VONZEREJE 45 II.31 A külföldi bankok piacra lépésének

indítékai a kelet-közép-európai régióban 46 II.32 A külföldi banktőke szerepe az ukrán bankrendszer megerősítésében 47 II.33 A külföldi banktőke beáramlásának nemzetgazdasági kockázatai 49 II.4 UKRAJNA ÉS OROSZORSZÁG TŐKEKAPCSOLATAI A POLITIKAI ELTÁVOLODÁSUK FÉNYÉBEN 51 II.41 Az államközi megállapodások hatásai a befektetési aktivitásra 51 II.42 Az orosz működőtőke-beáramlás módjai 54 II.43 Az orosz befektetések jövőbeli alakulása 56 VÉGSŐ KONKLÚZIÓ . 57 MELLÉKLET . 59 IRODALOMJEGYZÉK . 60 3 http://www.doksihu ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. ábra: A vállalati állótőke megújulási ciklusának folyamatábrája25 2. ábra: A közvetlen külföldi befektetések állománya Ukrajnában 1995–2009 között39 (év elejei adatok, millió USD).39 3. ábra: Az FDI-állomány megoszlása az ukrán vállalatok profilja szerint (2008 elején, %)40 4. ábra: Ciprusi működőtőke Ukrajnában 2004–2008 közötti

időszakban (millió USD) 41 1. táblázat: A reál-GDP és az inflációs ráta fogyasztói árindex szerinti alakulása 1992–2000 közötti időszakban .17 2. táblázat: A beruházások forrásai szerinti feloszlása (millió UAH, összemérhető adatokban) .18 3. táblázat: A GDP-arányos beruházási ráta alakulása 1991–2000 között20 4. táblázat: Az Ukrajnába érkező közvetlen külföldi tőkebefektetések állományának megoszlása a fontosabb forrásországok között 2009 elején (millió USD).42 5. táblázat: Az ukrán-orosz árukereskedelmi mérleg alakulása (2002–2009 július, millió USD).53 6. táblázat: Az orosz FDI-állomány ágazati megoszlása 2008 elejére54 1. melléklet: Ukrajna közigazgatási térképe 59 4 http://www.doksihu BEVEZETŐ Jelen szakdolgozat kutatási tárgyának Ukrajna befektetési környezetét választottam. A témaválasztásban legfőképpen az motivált, hogy Ukrajnában születtem és közgazdasági tanulmányaim

megkezdése óta figyelemmel követem az ukrán gazdasági és politikai élet fejleményeit. Továbbá a diploma megszerzése után Ukrajnában illetve a kelet-európai régióban szeretnék külkereskedőként dolgozni, mivel ismerem a hivatalos és gazdasági nyelvét, lakossága mentalitását, közigazgatási egységei közötti különbségeket. Az ország bőséges nyersanyag-készlettel, kiemelkedően jó minőségű termőtalajjal, nagy belső piaccal rendelkezik, ráadásul a munkaerőköltség és az energiahordozók ára még mindig viszonylag alacsony. Ezen tényezők megléte, valamint a munkabéralapú versenyelőnyt és a relatíve olcsó nyersanyagokat kihasználó befektetések keleti terjeszkedésének tendenciája a feldolgozandó kutatási kérdés aktualitását képzi. Ukrajna – megfelelő befektetési körülmények megteremtésével és ösztönzőerők bevezetésével – előnyt tud kovácsolni ebből a folyamatból a jövőben. A WTO

csatlakozás[1] is komoly lökést adhat az ukrán befektetési piacnak, mivel új lehetőségek nyílnak többek között az export-orientált befektetések előtt. A kutatási kérdés fontosságát abban látom, hogy a fejlődő országok gazdasági növekedése illetve versenyképességük alakulása nagyban függ a befektetési aktivitástól. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy „az átmeneti gazdasággal rendelkező országok társadalmi-gazdasági állapotuk javulása illetve a belső befektetési mechanizmusainak kiépültsége az oka, s nem következménye a külföldi működőtőke beáramlásának”.[2] Ez a feltevés alakítja ki a dolgozatom szerkezetét: első részben a belső befektetési folyamatokra kerül a hangsúly, míg a második rész a külföldi működőtőke szerepéről szól. Az ukrán gazdaság átmeneti jellegére visszatérve megjegyezném, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, 2005. december 1-jén Kijevben

megrendezett EU-ukrán csúcstalálkozón hivatalosan megadta Ukrajnának a piacgazdasági státuszt.[3][4] Azonban ezt a gesztust egyelőre csak megelőlegező jellegűnek tekinthetjük, Ukrajnának még számos [1] [2] [3] [4] 2008. május 16-án 14 éves tárgyalási folyamat lezárulásával Ukrajna lett a Világkereskedelmi Szervezet 152ik tagja, amivel az ország teljesítette az EU által támasztott feltételét a Szabadkereskedelmi Megállapodás tárgyalásainak az elkezdéséhez is. Татаренко-Поручник (2000), p. 127 Market Economy Status, MES http://europa.eu/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/05/1506&format=HTML&aged=1&language= EN&guiLanguage=en – az EU hivatalos honlapja (letöltve: 2009.1011-én) 5 http://www.doksihu akadályt kell leküzdenie, mire a piacgazdaságra való áttérés teljesen végbemegy. Ahogy azt a későbbiek során látni fogjuk, Ukrajnában a 2004. november-decemberében lezajlott „Narancsos

Forradalom” politikai-gazdasági reformjai növelték a befektetői bizalmat. Ez az azóta beáramló közvetlen külföldi befektetések mértékének a növekedésében is megmutatkozik. Ezen események továbbá hozzájárultak az ország nemzetközi megítélésének javulásához és jelezték az ország elkötelezettségét a változtatások végrehajtásában. A dolgozatom első fejezetében az ukrán gazdaság általános áttekintése kapott helyet. Ezután a második fejezetben rendszerezem a befektetésekkel kapcsolatos ismereteket. A harmadik és negyedik fejezetben megvizsgálom az 1990-es évek során meghozott politikai és gazdasági reformok a belső beruházási folyamatokra illetve a termelő állóeszközökre gyakorolt káros hatásait, ami beruházási válsághoz vezetett, megszabta a növekedés határait és akadályozta Ukrajna bekapcsolódását a világgazdaságba. Az 5 fejezetben arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen nem gazdasági

kockázatokkal kell számolniuk mind a belföldi mind a külföldi befektetőknek, ami lezárja a dolgozat első részét. A szakdolgozat második részében a kutatás tárgya a külföldi közvetlen befektetések helye az ukrán reál- és pénzügyi szférákban. Valamint Ukrajna új külpolitikai orientációja tudatában tanulmányozom, hogy a politikailag egyre eltávolodó Oroszország milyen befektetési lehetőségeket lát benne mégis. Kutatási módszer tekintetében szakdolgozatom megírásában az ukrán hatósági szervek – legfőképpen az Ukrán Statisztikai Hivatal (USH), Ukrán Nemzeti Bank (UNB) és az Ukrán Legfelsőbb Tanács (Verkhovna Rada) – által közzétett hivatalos adatokra, az ukrán és nemzetközi szakirodalomra, nemzetközi szervezetek országismertetőire illetve az Ukrajnában eltöltött idő alatt megszerzett saját tapasztalataimra és megfigyeléseimre támaszkodtam. Összegezve a dolgozatom célja tehát az ukrán befektetési környezet

objektív elemzése és jövőbeni lehetőségeinek áttekintése. 6 http://www.doksihu I. UKRAJNA ÁLTALÁNOS BEFEKTETÉSI KÖRNYEZETE I.1 Ukrajna általános és gazdasági bemutatása Az 1991. augusztus 24-én függetlenségét kinyilvánító kelet-európai ország területét tekintve Európa második legnagyobb állama, Oroszország után. A 24 közigazgatási területből (oblaszty) és a Krími Autonóm Köztársaságból álló Ukrajna igen előnyös geopolitikai fekvéssel rendelkezik. Hét országgal határos: keleten és észak-keleten Orosz Föderációval, északon Belorussziával, nyugaton Lengyelországgal, Szlovákiával és Magyarországgal, délnyugaton Romániával és Moldovával (1. melléklet) Így az Európai Unió 2007-es bővülésével immár 4 uniós tagállammal szomszédos. Fővárosa és egyben a legnagyobb városa Kijev, ami Krím fővárosához – Szevasztopolhoz – hasonlóan különleges jogi státusszal rendelkezik (közvetlenül alárendeltek

a központi szerveknek). Az 1996 június 28-án elfogadott új alkotmányának megfelelően Ukrajna – félprezidenciális köztársaság. Az ország élén az elnök áll, akit 5 éves időtartamra választanak legfeljebb 2 alkalommal. Az elnök feladatkörébe tartozik a miniszterelnök kinevezése. A legfelsőbb jogalkotó szerv a parlament – Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa. A legfelsőbb végrehajtó szerv – a Miniszterek Kabinetje A 46 millió lakosú Ukrajna hosszútávon komoly felvevőpiaccá válhat állampolgárai fizetőképességének javulásával, ami kedvező viszonyokat teremt a külföldi piacszerző befektetéseknek. Azonban meg kell jegyezni, hogy a rendszerváltás óta népessége közel 5,5 millióval fogyott. A Világbank jelentése a demográfiai helyzet drámai romlását prognosztizálja amennyiben a gazdasági valamint a politikai körülmények változatlanok maradnak.[5] Az országban 1 378 kutatóintézet működik, ahol több száz akadémikus dolgozik

A doktori fokozattal rendelkezők száma 2008-ban 13 423, a kandidátusok száma 77 763 volt. Tehát a munkaképes lakosságon belül a tudósok olyan számban képviseltetik magukat, ami Európa fejlett országaihoz képest is kiemelkedő. Ukrajna komoly versenyelőnye az állampolgárai felsőfokú iskolázottságának magas aránya. Ukrajnában az innovációs aktivitás alacsonynak mondható. A fejlett technológiai termékek Ukrajna exportjának körülbelül 5%-át teszik ki, ami betudható az elavult és energiaigényes gyártástechnológiának, valamint a rossz szervezési képességének. [5] http://web.worldbankorg/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/ECAEXT/UKRAINEEXTN/0,,contentMDK :21383353~menuPK:328553~pagePK:2865066~piPK:2865079~theSitePK:328533,00.html – a Világbank honlapja (letöltve: 2009.1015-én) 7 http://www.doksihu Az ukrán gazdaság legfejlettebb ágazata az ipar, a közlekedés és az energetika. A Szovjetunió felbomlását követően gazdasága

ipartalanítási folyamatokba sodródott, ám a nyugati országokkal ellentétben, ezeknek nem volt posztindusztriális jellege. A ’90-es évek munkanélkülisége elvándorlási hullámot eredményezett, a munkanélküliségi ráta az 1993– 1999-es időszakban megkétszereződött. A későbbiek során ezen emigránsok Ukrajnába történő pénzátutalásai az ország GDP-jének jelentős, gyakran rejtett részét képezték. Az 1998–1999-es pénzügyi válságból Ukrajna viszonylag gyorsan talpra tudott állni, 2000–2008as időszakban a gazdasága átlagban közel 7%-os növekedést produkált. A pénzügyi válságot követő költségvetési kiigazítás, a fiskális és monetáris rendszer megszilárdítása, a kezdetleges szerkezeti reformok és a kihasználatlan ipari kapacitások működésbe helyezése hozzájárult a gazdaság felélénkítéséhez. Az ukrán gazdaság 2007-ben, valamint 2008 elején a túlhevülés jeleit mutatta. Míg 2004-ben a folyó fizetési

mérleg 10,6%-os többletet mutatott (a GDP százalékában), 2007-re 3,7%-os deficitet produkált, 2008-ban a hiány elérte a 6,2%-ot.[6] A folyó fizetési mérleg hiányát külföldi kölcsönökből illetve FDI-ból fedezik. Ukrajna több nemzetközi szervezetbe is belépett. 1992 júniusában a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködésbe (BSEC), szeptemberében a Világbankba (IBRD), valamint a Nemzetközi Valutaalapba (IMF, azonban az aktív együttműködés a felek között csak 1994 októberében kezdődött el).[7] Az IMF igazgatótanácsa 2008 novemberében jóváhagyta 16,4 mrd dollárnak megfelelő 11 mrd SDR[8] készenlétihitel részletekben történő lehívásának lehetőségét a döntést követő 2 év folyamán, a pénzügyi világválságból fakadó instabilitás leküzdésére. Ez az összeg Ukrajna IMF-hez való hozzájárulásának a 802 százaléka A megállapodás értelmében az Ukrán Nemzeti Bank a hitel első részéhez – 4,5 mrd dollárhoz –

azonnal juthatott hozzá a nemzeti valuta megerősítése érdekében.[9] 1992 augusztusában – a köztársasági elnök „Ukrajna tagságáról az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban” című rendeletének kiadását követő hónapban – Ukrajna csatlakozott az EBRD-hez. A bank jelenleg az ország egyik legnagyobb pénzügyi befektetője, 2008-ban közel 850 millió eurót fektetett be az ország gazdaságába. A teljes portfólió fele a pénzügyi szférába áramlott, 20%-a a [6] [7] [8] [9] IMF Country Report No. 09/17, 2009/01 p11 Simon (2004), p. 42 Special Drawing Rights (Különleges Lehívási Jogok) http://www.imforg/external/np/sec/pr/2008/pr08271htm – a Nemzetközi Valutaalap honlapja (letöltve: 2009.1002-án) 8 http://www.doksihu vállalati ügyfelekhez, ugyanennyi az energetikai szektorba, a maradék 10% pedig az infrastruktúrába.[10] A termelékenység növekedése nem tudott lépést tartani a reálbérek emelkedési tempójával, ami

30%-os inflációt idézett elő 2008 első felében. Továbbá a globális pénzügyi válság csapást mért az ukrán makrogazdaság sebezhető pontjaira, megrendítve azt. Ezenfelül a csökkenő globális kereslet a világpiacon Ukrajna legjelentősebb exportcikkének – az acél árának zuhanását okozta. Az ország strukturális reformok terén eddig elért eredményei 2000 óta szerények, de folyamatosak. Csak kevéssel haladja meg a Független Államok Közösségének átlagos szintjét a végrehajtott szerkezeti reformok terén az átmeneti gazdasággal rendelkező országokat jellemző EBRD mutatói alapján.[11] Ezen mutatók hiányosságokra világítanak rá a vállalatok átszervezése, a kormányzás, a versenypolitika, a pénzügyi szektor nem-banki részének teljesítménye és az infrastrukturális reformok terén. Továbbá azt sugallják, hogy az EU-tagok és Ukrajna fejlettségi szintje közötti szakadék továbbra is tátong, ami Ukrajna integrációs

ambíciói előtt komoly akadályt képez. I.2 Ukrajna belső befektetési folyamatai Mielőtt belekezdenénk Ukrajna beruházási válsága okai és következményei megtárgyalásába, szükségesnek tartom az alapfogalmak tisztázását. A magyar gazdasági szaknyelvben árnyalatnyi különbség van a befektetés és a beruházás fogalma között, annak ellenére, hogy a hétköznapi életben általában szinonimaként használjuk. Míg az előbbi általánosabb jellegű, pénzeszközök lekötését jelenti későbbi hozam reményében, a beruházás fogalma szűkebb, nem más, mint tárgyi eszköz létesítése, megtérülés céljából. Más szavakkal: „Minden megtérülési lehetőséggel kecsegtető befektetés beruházásnak minősül.”[12] I.21 A befektetés fogalma A gazdaság fejlesztésének egyik legfontosabb feltétele a magas befektetési aktivitás, ami a befektetési erőforrások növelése és azoknak a leghatékonyabb felhasználása útján valósul meg a

termelési ágazatokban illetve a társadalmi szférában. Így a befektetések hatással vannak a termelési potenciálra a tudományos-műszaki innovációk révén és ezzel [10] [11] [12] http://www.nrcugovua/indexphp?id=148&listid=83239 – ukrán kormányzati portál (letöltve: 20091002án) http://www.ebrdcom/country/country/ukraine/econohtm – az EBRD honlapja (letöltve: 20091003-án) Kovács (1997), p. 8 9 http://www.doksihu meghatározzák az egyes országok pozícióját a világgazdaságban. Az ukrán jogszabály a következőképpen határozza meg az „invesztíció” fogalmát: „a vagyoni és szellemi értékek valamennyi formája, melyek a vállalkozásokban vagy egyéb gazdasági tevékenységekbe befektetésre kerülnek és nyereséget eredményeznek vagy társadalmi hatást érnek el”.[13] A nemzetközi szakirodalom úgy értelmezi a befektetéseket, mint tőkekihelyezésnek olyan módját, amely biztosítja értékének megőrzését, vagy esetleg

gyarapodásával jár.[14] Most vizsgáljuk meg részletesebben a beruházások jellemzőit. A fogalomnak számviteli és gazdasági megközelítése létezik. A számviteli megfogalmazás értelmében a beruházás nem más, mint a pénzügyi eszközök összes formája, melyek gazdasági tevékenységbe kerülnek befektetésre. Ezzel szemben a szó gazdasági értelemben az állóeszközök létrehozására, bővítésére, átalakítására fordított kiadásokat jelenti. Tágabb felfogásban növelési célból történő tőkebefektetést jelent. Tehát a tőkenövekedés mértékének elfogadhatónak kell lennie a befektető számára, úgymond kárpótolnia kell az azonnali fogyasztásról való lemondásáért, kockázatvállalásért illetve az inflációból származó veszteségekért. A tőkenövekedés forrása és befektetés kezdeményezésének a mozgatórugója nem más mint a belőle származó haszon. A két folyamat – tőkebefektetés és haszonszerzés –

eltérő időbeli sorrendben történhet. A két folyamat konzekvens lefolyása esetében a haszon azonnal a befektetés sikeres megvalósulása után folyik be. A párhuzamos lefolyás esetében a haszonszerzés még a befektetés teljes realizálása előtt megtörténik, fázisonként. Intervallumos esetben pedig a befektetés befejezése és haszonszerzés között bizonyos időtartam ékelődik be, hossza egy konkrét befektetési projekt jellemzőitől függ. Időszerű megjegyezni, hogy a befektetés gazdasági vonatkozása a modern szakirodalomban néha helytelenül vagy túlságosan szűk értelemben kerül megtárgyalásra. Gyakran előforduló félreértelmezés az, hogy a befektetések közé olyan tevékenységeket is besorolnak, amik sem tőkenövekedéshez sem haszonszerzéshez nem vezetnek. Ezek közé tartoznak például a „fogyasztói befektetések” (háztartási gépek, személygépjárművek, lakások, nyaralók stb. megvétele), amelyek gazdasági tartalmukat

tekintve nem tartoznak a befektetések közé – fizetési eszközök adott esetben közvetlenül a tartós fogyasztásra kerülnek kiadásra. Feltéve, hogy nem viszonteladás céljából kerülnek megvételre. Ugyanakkor a befektetések a forgóeszközökre és különböző pénzügyi eszközökre, úgy mint értékpapírok megszerzésére is irányulhatnak, valamint immateriális javak egyes fajtáira (szabadalmak, licencek stb.) Azzal sem érthetünk egyet, hogy az invesztálás kizárólag pénz formájában történhet, megvalósulhat: ingatlan vagy ingó [13] [14] Закон Украины «О инвестиционной деятельности» („A befektetési tevékenységről” szóló törvény), 1991, Ведомости Верховной Рады Украины, №47. Gitman-Joehnk (2004), p. 18 10 http://www.doksihu vagyonban, különböző értékpapírokban, immateriális javakban.[15] Nyilvánvaló, hogy egy befektetés akkor a leghatékonyabb, ha

alaposan átgondolt és hosszútávra szól, de léteznek rövidtávú, taktikai befektetések is. Fontos kiemelni, hogy az ukrán nemzetgazdasági elszámolások könyvviteli mérlegében kizárólag materiális jellegű beruházási költségek jelennek meg. Teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi tudásba, műveltségbe, tudományos kutatásokba illetve képzésekbe fektetett erőforrásokat. A befektetések közvetlen anyagi komponenseit figyelembe vevő nyilvántartás, nem teszi lehetővé a befektetések tényleges volumenének a megállapítását. Ez kiválóan szemlélteti Ukrajna statisztikai módszertanának elmaradottságát és hiányosságait. A bruttó beruházás a fogyasztáshoz, az állami kiadásokhoz illetve a tiszta exporthoz hasonlóan a GDP alkotóelemét képzi. A bruttó beruházás tartalmazza az összes befektetést – finanszírozási forrásra való tekintet nélkül – amely a tárgyév GDP termelése során amortizálódik illetve a

tőkeköltséget. Éppen a bruttó beruházás és az amortizáció közötti viszony megmutatja, hogy milyen állapotban van az ország gazdasága: növekvő, stagnáló illetve visszaeső. A növekedési fázisban a bruttó beruházás nagysága meghaladja a berendezések elhasználódásának mértékét, amelyek további tőkejavak termelésében vesznek részt, tehát a folyamat a termelési kapacitások növekedésével jár. Stagnáló gazdaságban a megtermelt tőke csupán a berendezések amortizációjának költségét fedezi, míg recesszió idején egy évben több tőke használódik el mint keletkezik. Ekkor, annak a következtében, hogy nem térül meg az elhasznált tőke, az év végén kisebb lesz a tőkeállomány mint év elején. Tehát szigorúan makrogazdasági értelemben, a bruttó beruházás („I”) a GDP komponense. A GDP = C + I + G + NX képlet alapján (ahol „C” a fogyasztás, „G” az állami költekezés és „NX” pedig a nettó exportot

jelöli) megállapítható, hogy a bruttó beruházás nem más, mint termelésnek azon része, ami a fogyasztás, állami költekezés és nettó export levonása után marad. A beruházás kizárólag „flow” jellegű adatként értelmezhető I.22 A befektetések csoportosítása Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a befektetésekkel kapcsolatos ismeretekről – mint egy kategóriáról, ami magába foglalja a vállalkozási tevékenységek különböző formáit – szemügyre kell vennünk a szakirodalomban leggyakrabban használatos csoportosításokat. [15] Бланк (2001), p. 24 11 http://www.doksihu 1. A befektetés tárgya szerinti csoportosítás: a.) pénzügyi befektetések: vállalati jogok, értékpapírok, követelések és egyéb pénzügyi eszközök megvétele. A pénzügyi befektetések tovább bonthatók közvetlen (ebben az esetben egy jogi személy törzstőkéjébe irányul a befektetés) és portfólió befektetésekre (értékpapírok

felvásárlása történik az értéktőzsdén); b.) reálbefektetések/beruházások: épületek, berendezések, ingatlantulajdon egyéb fajtái, állóeszközök és immateriális javak megszerzésére irányulnak – azon javak, melyek értékcsökkenésnek vannak kitéve. A fejlődő országok átmeneti gazdaságára jellemző, hogy az invesztíciók java része a reálbefektetésekhez tartozik. Ezzel szemben a fejlett társadalmakban a pénzügyi intézmények elterjedtsége és szolgáltatásaik magas színvonala következtében a pénzügyi befektetések dominálnak. 2. A befektetésben való részvétel szerinti csoportosítás: a.) közvetlen befektetések: fizetési eszközök egyenes úton kerülnek a befektetés tárgyába Invesztálás jelen formáját főleg felkészült befektetők valósíthatják meg, akik elegendő információval és piaci tapasztalattal rendelkeznek, valamint jól ismerik a befektetések mechanizmusát; b.) közvetett befektetések: befektetések,

amelyek harmadik fél – befektetési vagy pénzügyi közvetítő – bevonása révén valósulnak meg. Befektetés e típusát azok a befektetők választják, akik nem rendelkeznek megfelelő szaktudással ahhoz, hogy a legcélszerűbb befektetési döntést meghozhassák és azt a későbbiek folyamán hatékonyan felügyelhessék. Ebben az esetben a befektetők befektetési közvetítők által kibocsátott értékpapírokat vásárolnak fel (mint például befektetési alapok befektetési jegyeit). Az utóbbi a ráruházott vagyontömeget a leghatékonyabb módon igyekszik elhelyezni a befektetési piacon, a keletkezett hasznot pedig a befektetési jegyek arányában osztja el ügyfelei között. 3. A befektetés időtartama szerinti csoportosítás: a.) rövidtávú befektetések: ide tartoznak az egy éven belüli befektetések, úgy mint a rövid futamidejű bankbetétek, takarékbetétek, kincstárjegyek stb. b.) hosszútávú befektetések: a tőke éven túli

befektetésére vonatkozik A hosszútávú befektetéseken belül a befektetési társaságok gyakorlatban a következő kategóriákat különböztetik meg: 2 éven belüli, 2–3 év közötti, 3–5 év közötti, valamint az 5 éven túli befektetéseket. 12 http://www.doksihu 4. A befektetési cél földrajzi elhelyezkedése szerinti csoportosítás: a.) belföldi befektetések: a befektetés tárgya egy adott ország határain belül található; b.) külföldi befektetések: a befektetési erőforrások ebben az esetben elhagyják az országot és külföldön kerülnek befektetésre. 5. Tulajdonforma szerinti csoportosítás: a.) magánbefektetések: egy ország állampolgárai által megvalósított befektetések, ezenkívül a nem állami tulajdonban lévő vállalatok befektetései is ebbe a csoportba tartoznak; b.) állami beruházások: központi és önkormányzati szervek által eszközölt beruházások, a központi költségvetés és az elkülönített állami

alapok terhére. Emellett saját vagy idegen tőkéből finanszírozott, állami tulajdonban lévő vállalatok beruházásai is ide tartoznak; c.) külföldi befektetések: külföldi állampolgárok, jogi személyek illetve államok invesztíciói a befektetés célországában; d.) közös befektetések: külföldi és belföldi tőke által finanszírozott invesztíciók I.23 A befektetések forrásai A piacgazdasági átmenet a befektetési szférában elsősorban a pénzügyi források kibővülésével jár. A befektető saját pénzügyi erőforrásai felhasználásával fedezheti a befektetést (pl. amortizáció pótlási alapja, nyereség, lakosság és jogi személyek megtakarításai stb.), kölcsönzött pénzügyi erőforrásokból (pl hitelekből, kölcsönökből), a negatív adóként is ismert költségvetési transzferkiadásokból, külső befektetőktől bevont pénzügyi erőforrásokból (pl. befektetési bankokon keresztül) illetve részvények, kötvények

értékesítéséből származó jövedelemből. Most röviden vegyük sorra a legfontosabb beruházási forrásokat, amelyek jelenleg Ukrajna rendelkezésére állnak. Az ukrán kormány igen komoly erőfeszítéseket tett és bizonyos szempontokból eredményes munkát végzett a hitelkamatok csökkentése ügyében, így a kereskedelmi bankok hitelei a befektetések finanszírozásának egyre fontosabb eszközévé válnak. Míg 2001 első negyedévében a központi bank refinanszírozási kamatlába 25% körül mozgott, 2004-re ez átlagban 7,5%-ra csökkent, majd 2008-ban 11%-ban 13 http://www.doksihu állapodott meg.[16] Teret nyert a természetes személyek mikrohitelezése és az előnyös feltételek mellett felvehető hosszútávú hitelek sem tűnnek olyan távolinak. Azonban a bankok tőkésítettsége még mindig rendkívül alacsony, ami lehetetlenné teszi a nagyobb volumenű beruházások lebonyolítását (az ukrán bankrendszerre részletesebben egy későbbi

fejezetben térünk vissza). A ’90-es évek folyamán az ukrán vállalatok önfinanszírozóak voltak Ebben az időben az országban kialakult fiskális politika kedvezőtlen feltételeket teremtett a gazdasági alanyok tevékenységének, nem járultak hozzá a befektetési aktivitás növeléséhez. A gazdálkodó egységeknek szinte alig voltak portfólió befektetéseik, a lekötetlen tőkét egyéb célokra hasznosították. A részvényvásárlás a tulajdon újrafelosztásának és a gazdaság bizonyos szektoraiban szerzett befolyásnak lett az eszköze. Az ukrán gazdasági alanyok sok esetben nem tekintettek rá úgy, mint a szabad erőforrások jövedelmező lekötésére. A lakossági megtakarítások a gazdaság reálszektorának strukturális fejlesztésében illetve a technológia modernizációjában komoly szerephez juthatnak, aminek legfőbb feltétele a pénzügyi-politikai stabilitás, valamint a betétek hozamának elfogadható szintje. Az állami beruházások a

gazdaság nagyszabású rekonstruálásához és műszaki átszereléséhez elégtelennek bizonyulnak. Sem a rövid- sem a középtávú perspektívák nem megnyugtatók, főként a költségvetési erőforrások korlátozott volta miatt. Megvalósításuk csak kevésben függ a makrogazdasági helyzettől, inkább a politikai döntéshozatalon múlik. Feltéve, hogy ez a beruházási forrás ma maximálisan kihasznált Ukrajnában, már csak a hatékonysága a kérdéses. A külföldi működőtőke jelenléte az ország függetlenségének első évtizedében nem volt számottevő. Azonban az elmúlt évek tendenciájából következtetve, a jövőben potenciálisan a legfontosabb befektetési forrássá válhat a belső befektetési piac dinamikus fejlődésével. A gyakorlatban ennek a forrásnak az alapos kiaknázásához rengeteg tényező kedvező együttállása szükséges. Ismert, hogy a külföldi beruházások nemzetközi piacán óriási a konkurencia, de Ukrajna

pozíciója e tekintetben a gazdasági világválság kezdetéig meggyőző volt. I.24 Befektetési mechanizmusok Az ország belső befektetési piacának a fejlesztése megtörténhet egyrészt az akkumulált megtakarítások átalakításával befektetési erőforrássá kereskedelmi bankokon keresztül. Ez az egykor kialakult mechanizmus a gazdaságilag fejlett országok befektetési rendszerének az egyik alapkövét képzi. Ennek a rendszernek két formáját különböztethetjük meg Az egyikben a magántulajdonban lévő bankok szoros kapcsolatban állnak termelővállalatokkal – gyakran [16] http://www.bankgovua/Statist/sfshtm – Ukrán Nezeti Bank honlapja (letöltve: 20091022-én) 14 http://www.doksihu kereszttulajdonláson keresztül, aminek eredményeként erős pénzügyi csoportok és konglomerátumok alakulnak ki (itt példaként felhozhatók a német konglomerátumok, valamint a japán „keiretsu”-k). Ebben a modellben a megtakarítások egyenes úton

befektetési erőforrássokká változnak, ami hozzájárulhat egy konglomerátum termelési hatékonyságának a növeléséhez, újratermelési ciklusának a lerövidüléséhez. Viszont a pénzügyi csoportok vezetőségeinek a téves befektetési döntései a modell gyenge pontjai és veszélyforrásai lehetnek. Ezenfelül fennáll a tőke túlzott felhalmozódásának kockázata a szerteágazó termelési láncolatban, az azt kialakító technológia gyors avulása mellett. Tehát a felvázolt modell hatékony és biztonságos működésének feltétele a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés irányvonalainak jól összehangolt rendszere vállalati szinten – ágazati és nemzetgazdasági viszonyok figyelembevételével. A rendszer valamely alkotóelemének megsemmisülése komoly gazdasági veszteségeket, rosszabb esetben szerkezeti összeomlást idézhet elő a konglomerátumban. A bankrendszer egy másik – sokkal stabilabb és elterjedtebb – modelljében

független gazdasági alanyok piaci alapon történő hitelezése megy végbe. Bár ez a modell sincs teljesen biztosítva a szerkezeti krízisek illetve a hibás befektetési döntésekből eredő veszteségek ellen. Ez a modell folyamatos nyereséggel számol minimális kockázatok mellett és a kiegyensúlyozottan fejlődő gazdasággal rendelkező országokra jellemző. Legtöbb esetben kiépült tőzsdepiaccal, kockázatitőke-finanszírozás mechanizmusaival, hosszútávú és magas kockázatú befektetéseket támogató állami intézményekkel párosul. E modell keretében a bankok az akkumulált megtakarításokat a tőlük független jogi és természetes személyeknek – megfelelő biztosítékok és piaci kamatlábak mellett – helyezik ki. Tehát a bankok ebben az esetben átháríthatják a befektetési döntéshozatal kockázatait a vállalatokra, biztosító társaságokra és a pénzügyi rendszer egyéb szakosodott szervezeteire. Jelenleg ez a modell legfőképpen a

G8[17] országaira jellemző, valamint a többi piacgazdasággal rendelkező országra. Hátrányai közé tartozik a tranzakciós költségek viszonylag magas szintje Továbbá a hatékony működésének feltétele a pénzügyi piac egyes intézményeinek a megléte, melyek hitelkérelmezők auditálásával, kockázatbecsléssel, információs és jogi infrastruktúra kiépítésével elősegítik a befektetési folyamatokat. A gazdasági növekedés szempontjából elsőbbséget élvező irányzatok támogatása – fejlesztési intézményként funkcionáló – állami beruházási bankokon keresztül a belső befektetési mechanizmusok egy másik jelentős típusát képzi. Ezen bankok az állam által [17] A világ 7 gazdaságilag legfejlettebb országának és Oroszországnak az együttműködési fóruma. 15 http://www.doksihu kiemelt, a társadalom érdekeit szolgáló gazdasági tevékenységek célirányos hitelezését valósítják meg viszonylag alacsony kamatszint

mellett. A kereskedelmi bankok alacsony tőkésítettsége és a gyenge tőzsdepiac viszonyaiban ez a modell sikeres lehet (itt példaként Kína és India gazdasági felemelkedését említeném meg). E mechanizmus nyilvánvaló hátránya az irracionális befektetési döntésekből származó gazdasági veszteségek, valamint az infláció gerjesztésének a kockázata. I.3 Ukrajna befektetési válsága az 1990-es években A beruházási tevékenység stratégiája az átmeneti gazdaságban a függetlenség kinyilvánítása utáni első években kezdett kialakulni. Többek között magába foglalta jogi bázisának megteremtését, a piaci viszonyokhoz idomuló, adekvát beruházási mechanizmusok kiépítését, valamint beruházási infrastruktúra kialakítását. Ez a folyamat nem volt következetes. A követendő gazdaságfejlesztési modell keresése a fiatal, független államban „trial and error” (próbálkozás-hiba) módszeren alapult, a meglévő tapasztalatok

figyelembevételével illetve más átmeneti gazdasággal rendelkező országok példáiból kiindulva. A független Ukrajna különböző gazdasági periódusaiban, eltérő módon próbálták finomítgatni a beruházási mechanizmusokat. A függetlenség első éveiben a „sokkterápia, terápia nélkül” modell működésbe lépése és a piaci mechanizmusok aktivizálásához szükséges alapfeltételek hiánya súlyos gazdasági válsághoz vezetett. Ez a krízis tulajdonképpen teljesen elnyelte a vállalatok és a lakosság túléléséhez szükséges erőforrásokat, háttérbe szorította az intézményi reformokat és a gazdaság szerkezeti átalakítását. Rengeteg időbe került a makrogazdasági és pénzügyi szférák megerősítése Az a beruházási politika, amelyik a függetlenség első éveiben érvényesült a felgyorsított liberalizáció szellemében zajlott. I.31 Az elsietett reformok időszaka (1991–1994) Az 1991–1992 között meghozott „A

beruházási tevékenységről”, „Ukrajna vállalatairól”, „A tulajdonról”, „A vállalkozási tevékenységről”, „Ukrajna költségvetési rendszeréről”, „A vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek jövedelmének adóztatásáról”, „Bankokról és banki tevékenységről” szóló,[18] illetve egyéb törvények lehetővé tették a beruházási mechanizmusok elmozdulását a decentralizáció irányába. Ezenfelül a vállalati [18] Forrás: http://zakon1.radagovua/cgi-bin/laws/maincgi – a Legfelsőbb Tanács hivatalos honlapja (letöltve: 2009.0928-20090929-én) 16 http://www.doksihu szféra és az új piaci struktúrák szerepének a növekedését valószínűsítették. Ennek ellenére ha alaposabban szemügyre vesszük a felsorolt törvényeket, megállapíthatjuk, hogy egy sor ellentmondásos rendelkezést tartalmaztak, ami negatívan hatott a termelési és beruházási szférára az 1993–1996-os időszakban. Így az állam

szerepvállalása a beruházási javak mobilizálásában hirtelen megszűnt. A vállalatok teljes önállóságot és tág mozgásteret kaptak Azonban a piaci mechanizmusokra való idő előtti hagyatkozás magas inflációs szint (1. táblázat) és termelési krízis mellett, beruházási válsághoz vezetett. 1. táblázat: A reál-GDP és az inflációs ráta fogyasztói árindex szerinti alakulása 1992–2000 közötti időszakban Év Inflációs ráta (%) Reál-GDP értéke az előző évhez képest (%) Reál-GDP értéke 1990hez képest (%) 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2000 10156 401 181 39,7 10,1 20 19,2 25,8 90,1 85,8 77,1 87,7 90 97 98,1 99,8 105,9 82,3 70,6 54,4 47,8 43 41,7 40,9 40,8 43,2 Forrás: http://www.ukrstatgovua/ Időre volt szükség tőkekonszolidációhoz és a beruházási mechanizmusok megújulásához, de a magas infláció és a félreérthető jogi szabályozás miatt a beruházási motiváció szinte teljesen hiányzott.

Hosszútávon az eredményességre és a reális termékek előállítására beállított gazdaság az 1992–1993-as hiperinfláció következtében továbbzsugorodott és átorientálódott a gyorsan megtérülő közvetítői tevékenységre – „fast money” teremtésére. Az 1992-es „Ukrajna vállalatairól” szóló törvény hatására, az állami és a vállalati szféra kapcsolata liberalizálódott, a pénzügyi fegyelem lazult valamelyest, ezáltal a törvényes gazdasági ügyletek száma is csökkent. 1994 elején az államirányítási rendszer átszerveződött, újra központosító törekvések jelentkeztek és a reformfolyamat lefékeződött. Mivel a gazdasági tevékenységek eltolódtak a „szürke” zónába, katasztrofálisan csökkent az állami beruházások finanszírozási kerete. A meginduló infláció idején a veszteséges vállalatok dotációja, a lakosság megalapozatlan szociális támogatása és a termelés zuhanó állapotának

következtében az állam jelentősen mérsékelte a beruházások mennyiségét. 1991–1996 között az állami beruházások hetedükre csökkentek, míg az összes beruházás a negyedére (2. táblázat) 17 http://www.doksihu 2. táblázat: A beruházások forrásai szerinti feloszlása (millió UAH[19], összemérhető adatokban) Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Összes belső beruházás 51439 32448 29075 22521 16097 12557 11449 12151 13580 9446 6426 5224 3526 1907 967 1011 26,4 29,1 22,1 23,2 21,9 15,2 8,4 8,3 37859 37859 22649 17297 12571 10650 10516 11140 73,6 70,9 77,9 76,8 78,1 84,8 91,6 91,7 ebből: Állami beruházások összes beruházáshoz képest (%) Vállalati beruházások összes beruházáshoz képest (%) Forrás: Ukrán statisztikai évkönyv (2000) adatai alapján, Держкомстат України A függetlenség első néhány évében a felgyorsult gazdasági liberalizáció a vállalatok

saját tőkéjének fogyásához vezetett, valamint annak is köszönhetően, hogy a tőke lassan átáramlott a termelési szférából a rövidtávú befektetések szférájába. A vállalatok nem voltak képesek a hosszútávú projektek finanszírozásához szükséges számottevő mennyiségű tőke felhalmozására, ezenkívül az infláció és a tulajdonviszonyok bizonytalansága nehezítette a helyzetet. A tőkemozgás liberalizálása hozzájárult az ukrán tőke külföldre való tömeges kimenekítéséhez, aminek következtében Ukrajna jelentős mennyiségű beruházási forrást veszített. Idővel egyéb tényezők hatása is megerősödött: a nyereség és a beruházási komponensének fogyatkozása, a termelés visszaesése és a vállalatok veszteséges gazdálkodása, az átgondolatlan adórendszer, a tulajdonviszonyok megreformálásának a befejezetlensége ahhoz vezetett, hogy egyre inkább csökkent a vállalkozók hajlandósága üzletük törvényes

fejlesztésére. A fizetésképtelenség gyakorlatilag leállította a beruházási tevékenységet. Nem a termelőkapacitások bővítése kezdett problémássá válni, hanem az egyszerű újratermelés. Szinte valamennyi ágazatban deficites lett a gazdálkodás A hitelezőkkel szembeni tartozások összege jócskán meghaladta a vállalatok amortizációs alapjainak, a beruházási kereteinek és a kihelyezett hosszútávú kölcsöneinek nagyságát. A független ukrán gazdaság kiépítésének első éveiben komoly tévedés volt az amortizációs alapok teljes megsemmisítése. Hiszen a profittal ellentétben amortizációs alappal minden vállalat rendelkezik, a veszteségeseket is beleértve. Az amortizációs keret a vállalati állóeszközök pótlásának biztos pénzügyi hátterét biztosítja. Az állóeszközök első részleges átértékelése 1992–1993 során ment végbe és annak a ténye, hogy 1994-ben nem folytatódott, minimálisra csökkentette az

amortizációs alapok nagyságát egészen az 1997-es szigorúbb normák bevezetéséig. Eredményképpen tehát a közbenső időszakban az [19] Ukrán hrivnya, az ország törvényes fizetőeszköze 1996. szeptember 2-a óta 18 http://www.doksihu állóeszközök megújítása szünetelt, ezzel megnövelve a normatív élettartamot túllépő tárgyi eszközök számát. A vállalatok 1990-ben szabad kezet kaptak az amortizációs költségek megállapításában. Az állam részéről viszont hiányzott az így képzett amortizációs alapok célirányos felhasználásának ellenőrzése, ami ahhoz vezetett, hogy a beruházások finanszírozási forrásából forgótőke-gazdálkodás eszköze lett. Továbbá a fogyasztói magatartás szellemében a vállalatok felsővezetése sok esetben a csábításnak engedve személyes igényeik kielégítésére fordították a vállalatok pénzügyi erőforrásait. Piacgazdaságban a beruházási erőforrások mozgósításának a fő

hajtóereje a bankrendszer és a tőzsde. A ’90-es évek elején az ukrán bankrendszer igen kezdetleges fejlődési stádiumban volt, alacsony szintű tőkekoncentráció jellemezte. A gyenge politikai és gazdasági stabilitás viszonyaiban, a bankok alacsony likviditása kizárólag az operatív, közvetítői jellegű tevékenységek elvégzésére volt elegendő, a hosszútávú szükségletek kielégítése nem jöhetett szóba. A tőzsde megalapításához szükséges feltételek egészen 1995ig nem teljesülhettek, ami a privatizációs folyamatok dinamikájával és természetével hozható kapcsolatba. Az akkori ukrán köztársasági elnök Leonyid Kucsma ugyanebben az évben hozott rendeletei a privatizáció menetét voltak hivatottak meggyorsítani. A bevezetett kuponos privatizáció nem a vállalatok szerkezeti átalakításához szükséges tőke megszerzésére, hanem inkább a népjóléti célok elérésére szolgált. Az 1991–1994 közötti időszakban

56%-kal csökkentek a belső beruházások, egyre kevesebb termelőkapacitást helyeztek üzembe, megnőtt a befejezetlen építkezések száma. Röviden Ukrajna átmeneti gazdaságának első szakaszában a gazdasági viszonyok liberalizálásával elvesztette az irányítást a beruházási folyamatok felett. Három év alatt katasztrofálisan elmélyültek a szerkezeti aránytalanságok a gazdaságban, melyek nagy része a Szovjetunióból maradt fent. Csökkent az állam szabályzó szerepe a beruházási prioritások megállapításában, az állami kölcsönöket a kedvezményezettek saját belátásuk szerint hasznosíthatták az ellenőrzés hiánya miatt. I.32 A konstruktív reformok időszaka (1994–1998) Az állótőke képző ágazatok – gépipar, építőipar, építőanyag ipar stb. – alulfinanszírozása a legveszélyesebb, mivel a beruházó tevékenység távlati lehetőségeit korlátozza. Miután 1994 októberében – új köztársasági elnökkel az élen –

Ukrajna elkötelezte magát radikális gazdasági reformok bevezetésére, erőfeszítéseket tett a makrogazdasági, de elsősorban monetáris stabilizáció elérésére, a befektetési klíma egyik legfontosabb 19 http://www.doksihu tényezőjének a megszilárdítására. Megállapítható, hogy ezek az intézkedések meghozták gyümölcsüket, 1996–1998 között jelentősen enyhültek az előző évekre jellemző kaotikus viszonyok, az állam visszanyerte az ellenőrzést a beruházási folyamatok felett. A makrogazdasági mutatók javulása, az infláció megfékezése, új fizetőeszköz bevezetése, a valutaárfolyamok rögzítése és a kibontakozó privatizációs tevékenység hozzájárult a beruházási aktivitás fellendítéséhez. 1995-től kezdve számottevően csökkent az infláció tempója. Az 1995–1998-as időszakban a fogyasztói árak átlagos növekedési üteme közel 8szor lassabb volt mint 1992–1994 között 1995–1997 között gyakorlatilag

befejeződött a „kis privatizáció” illetve felgyorsult a közepes és nagyméretű vállalatok privatizációja. Ukrajnában először jelentek meg a piacgazdaság ismertetőjelei. Az ország akkori kormánya felismerte a beruházások kulcsszerepét a gazdasági növekedésben, figyelme a beruházási szférára összpontosult. 1995 júniusában elfogadták „Az átmeneti gazdaság beruházási tevékenységének szabályozásáról” szóló törvényt, továbbá 1997 közepén módosították „A vállalatok és egyéb gazdálkodó szervezetek jövedelmének adóztatásáról” szóló törvényeket, amelyek új normákat vezettek be az amortizációs rendszerben. Ezzel feltámasztották az állóeszközök pótlásának a legfontosabb forrását. 1998-ban az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta „A beruházási tevékenység serkentéséről” szóló rendeletet, ami meghozta a maga biztató eredményeit. A beruházások volumene 1998-ban 6,1%-kal haladta meg

az egy évvel korábbi szintet, illetve 3%-kal nőtt az építési-szerelési munkálatok száma. Összességében kijelenthető, hogy 1998-as év fordulópontot jelentett a beruházási szférában. Annak ellenére, hogy a folyó áron számított beruházási ráta változatlan maradt az elkövetkező években (3. táblázat), a beruházások reálértéke folyamatosan nőtt. De ami a legfontosabb – ebben az időszakban teremtették meg a beruházási tevékenységet ösztönző jogi feltételeket. 3. táblázat: A GDP-arányos beruházási ráta alakulása 1991–2000 között Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 GDP értéke folyó áron (milliárd KRB) Beruházások értéke folyó áron (milliárd KRB) Folyó áron számított beruházási ráta (%) 299 5033 148273 1203769 5451642 (millió UAH) 81519 93365 102593 130442 170070 50 866 29310 228033 937816 (millió UAH) 12557 12401 13958 17552 23629 16.72 17.21 19.77 18.94 17.20 Forrás:

http://www.ukrstatgovua/ 20 15.40 13.28 13.61 13.46 13.89 http://www.doksihu I.33 Az egyes reformirányzatok kudarcának okai Tehát a gazdasági reformok időszakában nem csupán a beruházási potenciál hiányzott, hanem burkoltan a reformok beruházásellenes környezetet is teremtettek. Összegezve, az egyes reformoknak a következő hatásai voltak: 1.) Az árliberalizáció a termelők és szolgáltatók forgótőkéjének illetve amortizációs alapjainak az elértéktelenedéséhez vezetett. A vállalatok abszolút többsége képtelen lett az újratermelésre. A vállalatok adott tőkemennyiséggel egy vadonatúj árképzési rendszerbe léptek be és ezzel döntési helyzetbe kerültek: az egyik járható út a termelés hirtelen mérséklése volt, a másik a hosszú fizetési határidő melletti kereskedelem. Gyakorlatban mindkettő megtörtént, a legtöbb esetben vállalatok a saját bőrükön tapasztalhatták meg a „fizetésképtelenség” fogalmát. A

barterügyletek egyre szélesebb körben terjedtek el. A vállalatok életében mindkét említett hatás még sokáig érzékelhető volt. 2.) A pénzügyi helyzet stabilizálására irányuló erőfeszítések sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 1992–1995 között a kormány felvette a harcot az inflációval kemény pénz- és hitelpolitika, illetve szigorú szociálpolitika módszereivel. Egyrészt a kormány felfüggesztette vagy véglegesen beszüntette a szociális programjait. Másik oldalról az Ukrán Nemzeti Bank sokáig viszonylag magasan tartotta a jegybanki alapkamatot, tehát ezzel a refinanszírozási hitelek kamatlábát is, aminek következtében megdrágult a hitelfelvétel és csökkent a hitelkereslet. Tehát a kedvezőtlen tényezők együttesen – a hosszútávú állami beruházások hiánya, a „nemfizetések” rendszerének létrejötte és a kemény monetáris politika – ahhoz vezetett, hogy a beruházások finanszírozásához

szükséges források megdrágultak. Ehhez fogható makroökonómiai környezetben a beruházás fogalma értelmét veszti. 3.) A várakozásokkal ellentétben a privatizáció sem teremtett beruházási erőforrásokat A privatizálás tárgyát képző vállalatok alaptőkéjének megállapítása a tárgyi eszközök maradványértéke alapján történt (az amortizáció levonásával). Az árveréseken, versenytárgyalásokon elkelt vállalatok kifizetése többnyire állami kárpótlási jegyekkel történt. A privatizációból származó jelentéktelen (a valódi értékhez képest) jövedelmet az állam nagyrészt a központi és az önkormányzati szervek fenntartására, valamint 21 http://www.doksihu egyéb költségvetési célokra fordította. A vállalati szféra beruházásainak a finanszírozására már nem volt elegendő pénzügyi erőforrás, ezt az erőteljes kriminalizáció sem segítette elő. 4.) A külgazdasági tevékenység reformja ebben az időben nem

hozott beruházási forrásokat, hanem ellenkezőleg, kitaszította a beruházási potenciált az országból. A helyzet súlyosságát jól szemlélteti az a tény, hogy a tőke a gazdasági stabilitás hiánya és az elharapózó bűnözés miatt menekülésre kényszerült az országból. A pénzáramlásokat nem közvetlenül a termelő- és a szolgáltató vállalatok irányították, hanem olyan külső, elszigetelt üzleti szervezetek, amelyek tőkéje nem volt lekötve a termelésben vagy szolgáltatások nyújtásában. Ezek a szervezetek előnyben részesítették a külföldi pénzügyi intézményeket, likviditásuk magas szintjének megtartása érdekében. Megállapíthatjuk, hogy a gazdasági reform fő elemei már kezdetben sem tartalmazhattak beruházási potenciált, sőt a beruházások elriasztását eredményezték. Tehát Ukrajna példájából kiindulva, az elavult állótőke viszonyaiban végrehajtott radikális reformok beruházási összeomlást idézhetnek

elő. I.4 Az állótőke helyzete Ukrajnában Mielőtt elkezdem a fejezet kutatási kérdésének kifejtését, szükségesnek tartom néhány fogalom meghatározását. Állótőke: azon tőkeelemek tartoznak ide, amelyek több termelési perióduson át szolgálják a termelést, értéküket csak fokozatosan adják át az új termékeknek. Állóeszköz: befektetett eszközök a vagyonmérleg eszköz oldalán, amelyek 1 éven túl szolgálják a vállalkozás működését. Állóalap: a gazdálkodó egységek állóeszközeinek pénzbeli kifejezése. Fejlett gazdaságokban a beruházási krízis természetes piaci reakció a gazdálkodási viszonyokban bekövetkező kardinális változásokra. De hogyan jöhet létre beruházási válság egy fiatal országban, ahol a piaci mechanizmusok csak kialakulófélben vannak? A fent leírtakat kiegészítve most erre próbálok meg választ adni. Hosszú ideig a Szovjetunió központilag irányított tervgazdaságára jellemző volt az új

állóeszközök üzembehelyezési tempójának a fokozatos csökkenése: 1970-ben 48%-os növekedés volt tapasztalható az 1965ös szinthez képest, 1975-ben 37%-os növekedés volt az 1970-hez képest, 1980-ban 24% az 22 http://www.doksihu 1975-ös adatokhoz viszonyítva, végül 1985-ben már csak 16% 1980-hoz képest (összemérhető adatokkal számolva).[20] Továbbá a „peresztrojka” előtt a gazdaság termelési apparátusának a növekedése főleg extenzív jellegű volt, más szavakkal a mennyiségi és nem teljesítményorientált fejlődés jellemezte. Ezekből kifolyólag Ukrajna a Szovjetuniótól kopott és gazdaságilag elavult állóeszközöket örökölt. Az ország gazdaságának reindusztrializációra volt szüksége. Tőkebefektetések meredek visszaesése a rendszerváltást követő években a termelés hanyatlásához vezetett a gazdaság számos ágazatában, a csúcstechnológiát is beleértve. 1996– 2000 közötti időszakban a beruházások

csupán 25 százalékát fordították a termelő állóeszközök megújítására. Aki nem részesült a befektetésekből, az kénytelen volt fenntartani a termelés alapszintjét egyre növekvő javítási munkálatok mellett. A termelőberendezések kopottsága kedvezőtlen hatással van a végtermék minőségére. Bizonyos időre növelhető lenne egy versenyképes, keresett termék gyártási volumene, hiszen az elavult termelőberendezések rekonstrukciója nélkül is – a meglévő termelőkapacitásokkal – lényegesen lehetne növelni a kibocsátást. Azonban ez a versenyképesség jobbára a fejlesztések hiányából kifolyó „spórolásra” és az olcsó munkaerőre támaszkodna, de a nagyobb baj az, hogy a befogadópiacot nagyrészt a posztszovjet térség országai alkotnák. Továbbá a kibocsátott termékek alacsony minőségének következtében a hazai termelő hamar kiszorulna az általa rövid időre elfoglalt kedvező pozícióból a piacon. Az ukrán

vállalatoknak még a fent leírt forgatókönyv életbeléptetéséhez is külső finanszírozási forrásokra van szüksége forgótőke készleteik pótlására – hatékony likviditás menedzsment megvalósítására, szakképzett munkaerő toborzására, marketing kutatások elvégzésére. Így az egyetlen járható út a vállalatok szerkezetének átalakítása, technikai bázisának megújítása, profiljuk kiszélesítése (diverzifikáció), nagy hatékonyságú termelés létesítése, mely képes rugalmasan átállni egy új termék gyártására. Ez a folyamat ahhoz vezethet, hogy a vállalatok termékei hosszútávon versenyképesebbek, jobb minőségűek lennének, kiszélesedne az áruválaszték és csökkennének a gyártási költségek. Mindez a beruházások és az innováció szinergiáját követeli meg, amelyek a gyakorlatban egymás nélkül kudarcra ítéltek. Visszanézve a múltba, Ukrajna ipara – Szovjetunió részeként – főleg a

kitermelőberendezések előállítására specializálódott, ezért a nemzeti össztermék szerkezetében jelentős túlsúlyban van a kitermelő- és feldolgozóipar. A mai körülmények között azonban a legnagyobb és tartósan magas hozzáadott értékkel a „hi-tech” iparágak rendelkeznek. Ha nem változik a kialakult helyzet, Ukrajna – ahol a külföldi működőtőke beáramlása főleg a kohóipari vállalatokba [20] Дзись (1994), p. 17 23 http://www.doksihu történik – fokozatosan kizárólag nyersanyag forrássá válhat a fejlett országok számára. Tehát a reálszektor beruházási igénye adott, jelenleg azonban a gazdaság fejlődése útján a beruházások hiánya az alapvető akadály, lebénítva a nélkülözhetetlen szerkezeti átalakítás folyamatát is a gazdaságban. Ez az exportnövekedést és importhelyettesítés mértékét is érinti, valamint a hazai termelők piaci részesedését a belső piacon. Ahogy már említettem a

jelenségnek több kiváltó oka is van, a problémák egyik része visszavezethető a rendszerváltás előtti időkre és csak fokozódtak a „független Ukrajna” korai szakaszában. I.41 Az állótőke szerepe az újratermelési folyamatban Valamennyi termelővállalat működésében az állótőke a termelési folyamatok alapját képzi. Közvetlenül vesz részt a munka tárgyának átalakításában késztermékké. Következésképp az állótőke hiánya lehetetlenné teszi a termelést, így a munkahelyek létrehozását is. A mai piaci viszonyokban azonban fontos, hogy a vállalatok nem csupán a termelési folyamatok állótőkével való ellátását biztosítsák, hanem időben gondoskodjanak a megújításáról. A jelenleg kialakult helyzetet megvizsgálva megállapítható, hogy az ukrán vállalatok tulajdonában lévő építmények, műszaki eszközök és berendezések java része elhasználódott fizikailag és elavult gazdaságilag, pótlásukra van

szükség. A berendezések avulásának az ideje a modern tudományos-műszaki haladás tempója mellett 7–8 évre tehető, Ukrajnában azonban 16–17 év a normatív élettartamuk. Ma az állóeszközök körülbelül 40%-a már 20 évnél öregebb, közel ugyanennyi 10–20 év közötti, de olyan üzemet sem lehetetlen találni, amelyik berendezéseit a múlt század 50-es éveiben gyártották.[21] Hivatalos adatok és független szakértők véleménye szerint az iparágak többségében az állóeszközök elhasználtsága ma meghaladja az 57,8%-ot (természetesen az egyes vállalatok állóeszközei nem azonos állapotban vannak, berendezéseik elhasználtságának mutatói 25–65% között ingadoznak). A részletesebb vizsgálat megmutatja, hogy a munkagépek és berendezések 48– 90 százalékát egyszerűen ki kell cserélni a donyecki területen. Ha 1992-ben az ipari vállalatok termékeinek a rentabilitása – mint az értékesítésből származó nyereség és az

önköltség aránya – 30,3% volt, 1998-ban ez az arány 6,3%-ra zsugorodott. A veszteséges ipari vállalatok aránya a gazdaságban 1997-ben 45% volt, egy évvel később a helyzet súlyosbodott – ez az adat 54%-ra csökkent.[22] Ehhez fogható viszonyok mellett nehéz bármilyen tudományosműszaki haladásról és világpiaci megjelenésről beszélni Megfelelő intézkedések nélkül ez a természetes romlási tendencia bizonyára a jövőben is folytatódni fog. Az eszközök már nem [21] [22] Захарін (2007), pp. 20-23 Фурсов (2007), pp. 12-16 24 http://www.doksihu biztosítanak hatékony és intenzív termelést, ami a termelési költségek megugrásával jár. Hiszen a gazdaságilag elavult berendezések használatával a vállalatok gyakran kénytelenek gazdaságilag elavult technológiákat alkalmazni. A meglévő termelővállalatok termelési szerkezetének illetve műszaki-technológiai bázisának a megújítása, több előnnyel járhatna a

beruházóknak, az újak létesítésével szemben. A szakértők az előnyök közül a következőket emelik ki: a beruházások átlagosan 2–3-szor gyorsabban térülhetnek meg, a beruházási ciklus hossza a felére rövidülhet, a termelőkapacitások kialakításának ideje negyedével-felével csökkenhet. Az Ukrán Ipari Minisztérium előzetes számításai alapján, ma a termelő állóeszközök aktív részének a megújítására 180 mrd hrivnyát kell költeni, műszakitechnológiai reformokra és a düledező üzemek technológiai átszervezésére további 45 milliárdot.[23] Az „újratermelés” fogalmát nehéz körülhatárolni, talán úgy lehetne megközelíteni, mint az állóeszközök alapértékének folyamatos kipótlását vagy egy új műszaki és technológia bázison történő megújításukat, különböző finanszírozási források felhasználásával (1. ábra) 1. ábra: A vállalati állótőke megújulási ciklusának folyamatábrája Forrás:

Уварова (2009), p. 15 A fejlett országok tapasztalatából kiindulva, a GDP növekedésének több mint 80%-a technológiai innovációk bevezetésének köszönhető, amik a vállalati állóeszközök megújítása [23] Онишко-Серебрянський (2007), pp. 13-15 25 http://www.doksihu során valósulnak meg. Így a termelővállalatok műszaki bázisra irányuló beruházásiaktivitásán múlhat egy egész ország illetve a vállalatai gazdasági fejlődése A beruházási és innovációs tevékenység lett Ukrajna gazdaságpolitikájának egyik legfőbb prioritása. Megvalósítása nélkül képtelenség lenne leküzdeni az általános gazdasági nehézségeket és növekedési pályára lépni. I.42 Az amortizációs politika Joggal merül fel az a kérdés, hogy miképp lehetne növelni az újratermelési folyamatok hatékonyságát Ukrajnában, amire az alábbiakban próbálok választ keresni. Az adó- és amortizációs politika fontos szerepet

kap az állótőke megújítására irányuló beruházási tevékenység aktivizálásában. Az ukrán adórendszer megreformálására tett kísérletek tényleges eredményeket csupán néhány irányzatban hoztak. A legfontosabb céljukat nem érték el, vagyis az adórendszer továbbra sem tekinthető a beruházási folyamatok ösztönzési eszközének. A nemzetközi gyakorlatban a berendezések megújításának a folyamata az amortizációs alapból történik. Az amortizációs alap képzésének az előnye abban is megmutatkozik egyéb beruházási forrás igénybevételével szemben, hogy a vállalat aktuális pénzügyi helyzetétől függetlenül a pótlási alap mindig rendelkezésére áll. A jelenlegi ukrán amortizációs politika közel sem nevezhető tökéletesnek, amiről a berendezések elhasználódásának növekvő tendenciája is tanúskodik. Ez a probléma egy sor tényezővel magyarázható (pl. módszertani pontatlanságok, tapasztalatok hiánya),

aminek következtében az amortizációs politika nem elégíti ki a neki szánt funkciókat. Ahhoz, hogy teljesen feldolgozhassuk az „amortizáció” fogalmát a szakirodalomhoz kell fordulnunk. Kiderül, hogy nem létezik általánosan elfogadott álláspont. A számvitelben amortizációról akkor van szó, ha egy eszköz értéke nem egyszerre, hanem a termelés során folyamatosan megy át az új termék értékébe. A közgazdászok egyik csoportja úgy látja az amortizációt, mint a tárgyi eszközök fizikai elhasználódásának pénzben kifejezett értékét. Egy másik csoportjuk a vállalat pénzügyi eszközeinek a megtérülését érti alatta, amiket tárgyi eszközök beszerzésére és létrehozására fordított. A fogalom meghatározásával kapcsolatos nézetkülönbségek azzal magyarázhatók, hogy az amortizáció egy bonyolult gazdasági jelenség, egyszerre magában hordozza a vállalati költségek és finanszírozási források vonásait, értékmozgás

mechanizmusát, az újratermelés irányításának eszközét illetve az elhasznált berendezések helyettesítéséhez is hozzájárul.[24] Egyre aktuálisabb lesz az úgynevezett ökológiai amortizáció problémája Ilyenkor az alkalmazott technológia nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak, a [24] Ванькович-Демчишак (2007), pp. 72-75 26 http://www.doksihu természeti erőforrások irracionális módon kerülnek kitermelésre és felhasználásra. Továbbá a vállalatok társadalmi felelősségének[25] még a biztonságos munkakörülményekre is ki kell térnie, ami nem igazán valósult meg Ukrajnában. Ez főképpen a manuális munkára vonatkozik. Az ipari vállalatok energetikai és anyagi erőforrás gazdálkodásának problémája egyre élesebben áll fenn, ami az ország területén található potenciálisan veszélyes üzemek nagy számával magyarázható. A kialakult helyzetet jelentősen rontja az állóeszközök elégtelen

műszaki állapota, az idejétmúlt technika és környezetszennyező technológia. I.5 A befektetések kockázatai Ukrajnában Annak a befektetőnek, aki tőkéjét az ukrán gazdaságba szeretné befektetni a gazdasági kockázatokon túl, további három kockázati tényezővel kell számolnia, nevezetesen: a politikai helyzet alakulásával kapcsolatos-, a korrupciós- és a közigazgatási kockázatokkal. Ebben a fejezetben ezeket a kockázatokat veszem részletesebben szemügyre, különösképp a közeledő, 2010 januárjára kiírt elnökválasztás előreláthatatlan kimenetelére és következményeire való tekintettel. I.51 Politikai és korrupciós kockázatok A politikai stabilitás a törvényhozó hatalom megbízhatóságán, tehát következetes döntéshozatalán alapul. A parlament, mint törvényhozó hatalom munkájának a destabilizációja negatívan befolyásolja a politikai helyzet alakulását, valamint az üzleti és a befektetési klímát. A

törvényhozási instabilitás, a változékony politikai környezet valamint az egyenlőtlen versenyhelyzet a befektetési tevékenység legnagyobb akadályozói. A törvényhozási instabilitás és az egyenlőtlen versenykörülmények legfőbb oka viszont a korrupció, mivel a meghozott törvények annak kedveznek, aki fizetett. A szabályozó környezet tehát a befektetési klíma egyik legfontosabb alkotóeleme, de egyben a legkorruptabb is. Általánosságban a szabályozó környezetet a következő tényezők jellemzik: – a szabályozó hatóságok előírásainak a világossága és következetessége; – a befektetőre nehezedő közigazgatási terhek súlya; – a bürokrácia és korrupció szintje.[26] [25] [26] Corporate social responsibility, CSR A Transparency International által publikált és évente frissített korrupciós indexe (Corruption Perceptions Index, CPI) alapján Ukrajna 2009-ben a 146. helyet foglalja el a rangsorban olyan országok

társaságában, mint Sierra Leone vagy Zimbabwe. Forrás: http://wwwtransparencyorg/policy research/surveys indices/ 27 http://www.doksihu Ukrajnában a cégbejegyzési eljárás továbbra is bonyolult és időigényes, a folyamat leegyszerűsítésének nem volt igazán látványos eredménye. A közigazgatási apparátus továbbra is beavatkozik a gazdasági életbe megalapozatlan akadályok támasztásával. A befektetőnek különkiadásokkal és kockázatokkal kell számolnia, mivel az ilyen jellegű közbeavatkozásokat nem lehet törvényesen elhárítani. Így kénytelen korrupciós viszonyokba bocsátkozni nemzeti és/vagy helyi hatóságok képviselőivel, ezzel bebiztosítva saját befektetését. A korrupt tisztviselők megfizetése tehát a befektetés elkerülhetetlen velejárója és ez nyilvánvalóan nem serkenti a befektetési aktivitást. A gazdasági tevékenységet kísérő korrupció két formában ölt testet: a vállalatok „versenyelőnyre” az

úgynevezett közigazgatási járadék megfizetésével vagy a hatósági szervek „üléseinek” a megvásárlásával tehetnek szert. A közigazgatási járadék problémája az állami köztisztviselők viszonylag alacsony fizetéséből és hiányos törvényekből fakad. A következő szabályszerűség figyelhető meg a korrupció témakörét tanulmányozva: minél több akadályba ütközik a gazdálkodó tevékenység folytatása nemzeti illetve regionális szinten, annál több lehetőség nyílik állami tisztviselők számára pénz kikényszerítésére a gazdálkodó szervezetekből, korrupciós kapcsolatok kialakításával. Gazdasági előnyök megszerzése céljából a befektetők kénytelenek pártfogoltjaikat a hatalmi szervekbe „delegálni”, ami káros hatással van a szabad versenyre és eltorzítja a piaci viszonyokat. E folyamat eredményeképpen az állami intézményrendszer szerkezete eltorzul, veszélyeztetve a hosszútávú gazdasági és társadalmi

célok megvalósítását. A helyi hatóságok feladata az elfogadható befektetési feltételek kialakítása és fenntartása lenne, ezzel szemben gyakorlatban a „külső” befektető kirekesztve érezheti magát letelepedése után. Ilyen esetekben a befektető hajlandósága „lojalitásának kifejezésére” is elégtelennek bizonyulhat a befogadásához. Eredményképpen egy régió szerkezeti átalakításához illetve fejlesztéséhez oly fontos befektetési erőforrások volumene gyakran elenyésző marad. Történelmileg úgy alakult, hogy a nagytőke mindig biztonságban érezhette magát Ukrajnában, de mi a helyzet a kisbefektetőkkel? A korrupció mint a vállalati és az állami szféra piacellenes összejátszásának az eszköze a kisvállalatok fejlődésének is gátat szab. Ez annak a dacára történik, hogy lassan kezd kiépülni kis- és középvállalati tevékenység infrastruktúrája, növekednek a KKV-kből származó állami bevételek és mind a

társadalom, mind a hatóságok egyre inkább felismerik szerepének fontosságát az ország gazdasági életében. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kisvállalatok nem rendelkeznek érdekképviseleti valamint lobbizási lehetőségekkel társadalmi-gazdasági fontosságuk és az alacsony gazdasági életképességük ellentmondó cpi/2009/cpi 2009 table (letöltve: 2009.1112-én) 28 http://www.doksihu problémája még mindig megoldatlan marad.[27] A köztisztviselők igényeit szem előtt tartva a kisvállalatoknak csak akkor van esélyük a túlélésre, ha háttérbe húzódnak – főleg, hogy a bűnözői elemek nyomásának is ellen kell állniuk. A korrupció a társadalmi élet minden szférájából való kiszorításához hatékony törvények életbeléptetésére van szükség. Ez gyökeresen megváltoztatná a befektetési feltételeket és csökkentené a korrupciós kockázatokat. A Világbank, az Európa Tanács, a GRECO[28] és az OECD[29]

szorgalmazására Ukrajna korrupcióellenes lépéseket tesz. 2008-ban életbe lépett az ukrán köztársasági elnök által indítványozott, 10 antikorrupciós kezdeményezésből álló program.[30] A politikai korrupció megfékezésére irányuló program az átlátható eljárások bevezetését tűzi ki céljául valamennyi társadalmi szférában. „Az állami köztisztviselők munkahelyi érdekösszeütközései”-ről, „A közszolgáltatási szféra állami pénzügyi ellenőrzésé”-ről és a „Lobbizás”-ról szóló törvényjavaslatokat már a parlament elé terjesztették. Egy másik újítás – belső ellenőrzési szolgálatok létesítése nemzeti és helyi végrehajtó szerveknél. Az erre vonatkozó kormányhatározat, olyan független alosztályok létrehozását indítványoz a közigazgatási apparátusban, melyek célja a korrupció végleges felszámolása megelőző és leleplező lépésekkel: a polgárok feljelentéseire történő

azonnali reagálás, állami megrendelések szakmai megalapozottságának illetve a költségvetési erőforrások célszerű és hatékony felhasználásának az ellenőrzése, szervezői, tanácsadói és magyarázó tevékenység, valamint a felmerülő érdekellentétek feloldása. A korrupció elleni harcnak nem csak az egyes korrupt tisztviselők tevékenységének az elfojtására kell irányulnia, hanem intézményi szinten is meg kell valósulnia. A korrupció és hatásai párhuzamos kormányzati struktúra kialakításával meggyengítik a kormányzati intézményrendszert, melynek célja – egyének hatalmi törekvéseinek támogatása. Ukrajnában elmaradt a politikai rendszer alapvető újjászervezése, ami a politikai korrupció elmélyülését eredményezte, ezzel kétségbe vonva a jövőbeli konstruktív reformok bevezetésének a lehetőségét. A politikai szféra korrupciós viszonyai az elnökválasztási kampány előkészületeiben különösen erősen

érzékelhetők. A korrupciós módszerek kiterjednek a szavazópolgárok közvetlen és közvetett megvesztegetésére, a közvélemény [27] UCIPR Document on Political Risk Assessment, Political Risks and Political Stability in Ukraine, 2009. Group of States Against Corruption – Korrupcióellenes Államok Csoportja [29] Organisation for Economic Co-operation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet [30] http://www.presidentgovua/ru/content/anticorruptionhtml – Viktor Juscsenko elnök kormányzati portálja (letöltve: 2009.1015-én) [28] 29 http://www.doksihu manipulálására tömegközlési eszközök (rádió, sajtó, televízió stb.) lefizetésével, a rendfenntartó erők jogtalan alkalmazására, irathamisításra és a bírósági döntések befolyásolására, mindez a költségvetési erőforrások részleges felhasználásával. A tét nagy, az elnökválasztás eredménye döntő kihatással lesz az ország bel- és

külpolitikájára, valamint gazdasági fejlődésének jövőbeli irányára. A politikai instabilitás magas fokát többek között külső tényezők illetve nemzetközi politikai viszonyok is gerjesztik Ukrajnában. Az ukrán politikai élet befolyásos szereplői különböző nézeteket vallanak az ország nemzetközi kapcsolatrendszerben elfoglalt helyéről, annak a függvényében, hogy melyik hatalmi központtól számítanak politikai támogatásra. Az ország európai integrációs törekvéseinek az 1998 márciusában hatályba lépett Partnerségi és Együttműködési Egyezmény (PCA) jelentette az alapját, az uniós szomszédságpolitika keretében. A PCA illetve a közös akcióterv legfőbb célkitűzései között az ukrán jogszabályok EU-kompatibilitásának az elősegítése szerepelt, valamint az uniós módszerek átvétele gazdálkodó szervezeteinek szabályozásában. A jövőben ez az együttműködés tovább mélyülhet Ukrajna belépésével az uniós

Keleti Partnerség Programba.[31] Másfelől Oroszország ki szeretné terjeszteni és megerősíteni a befolyását a posztszovjet térségben, továbbá biztonságpolitikai érdekei fűződnek Ukrajnához, ami 2020 májusáig hatályos nemzetbiztonsági stratégiájában nyilvánul meg, ami továbbra is ellenzi Ukrajna NATO csatlakozását. I.52 Közigazgatási kockázatok Amellett, hogy a „Narancsos Forradalom” politikailag kettészakította Ukrajnát, keletre és nyugatra, erősen érzékelhető regionalizálódási folyamatok is elindultak. Ennek következtében az országban gazdasági, etnikai, kulturális és vallási alapon öt egymástól radikálisan eltérő régió alakult ki, nevezetesen: 1.) Kijev városa és a kijevi régió – a legtöbb befektetést vonzó, gazdaságilag stabil terület, azonban ez az aránylag magas tőkekoncentráció a többi terület fejlődésének a rovására történik; [31] http://ec.europaeu/external relations/eastern/index enhtm

2009.1019-én) 30 – Európai Bizottság honlapja (letöltve: http://www.doksihu 2.) Az ország keleti része (donyecki, luhanszki, harkivi, zaporizzsjai területek) – ebben a régióban összpontosul Ukrajna legjelentősebb ipari, szellemi, emberi és kulturális potenciálja. Az ország lakosságának a jelentős része ide tömörül (12,7 millió ember); 3.) Dnyipropetrovszki terület – az ukrán állami apparátusban dolgozó káderek többsége ebből a régióból származik; 4.) Krími Autonóm Köztársaság és az egykori Novorosszija területe – kedvező éghajlati adottságokkal és termőtalajjal rendelkezik, ezenfelül nagy az idegenforgalmi potenciálja. Politikailag instabil régió, mivel erre a területre Oroszország a mai napig igényt tart, továbbá a krími tatárok bizonytalan státusza miatt; 5.) Nyugat-Ukrajna – túlnyomórészt alacsony mértékben gépesített mezőgazdasági tevékenységet folytató régió. Lakossága oroszellenes

beállítottságáról ismert Stratégiailag fontos régió, mivel a területén halad át a legnagyobb olaj- és gázvezetékek vonala, amelyeken energiahordozók tranzitja valósul meg nyugati irányba. Éppen ezek a régió-specifikus vonások határozzák meg a helyi önkormányzatok arculatát. Az általuk bevezetett előírások, valamint szabályok tartalma pedig kihat a gazdasági alanyok mozgásterére és lehetőségeire. Belátható, hogy ezen jellegzetességek ismerete nélkül egy befektető igen nagy kockázatnak teszi ki tőkéjét. Természetesen a befektetőnek vállalkozási profiljának megfelelően egy sor másik tényezőt is figyelembe kell vennie a hatalmi szervek által támasztott követelményeken felül. 31 http://www.doksihu II. KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK SZEREPE AZ UKRÁN GAZDASÁG SZERKEZETI ÁTALAKÍTÁSÁBAN A dolgozat második részének a kutatási kérdése Ukrajna belépésével függ össze a világgazdasági rendszerbe, ami a

nemzetgazdasága és ágazatai strukturális átalakítását követeli meg. Továbbá a külkereskedelem gyökeres átalakítását, valamint az exportpotenciál fejlesztését. Az ukrán állam képtelen megvalósítani ezt az átszervezést kizárólag a belső befektetési erőforrásokra támaszkodva. Ahogy ezt az előzőekben láthattuk, Ukrajna export- és versenyképessége igen alacsony a termelési szektor elmaradottsága következtében. Annak a korszerűsítése illetve szerkezeti átalakítása viszont nehézségekbe ütközik a belső befektetési erőforrások szűkös volta miatt. Ebből az „ördögi körből” Ukrajna csak abban az esetben tud kilépni, ha megteremti a külföldi működőtőke vonzásának megfelelő körülményeit, illetve teljesíti a nemzetközi pénzintézetek hitelnyújtási feltételeit. Tehát javítja az általános befektetési környezetet, ami részben a befektetési kockázatok mérséklésével illetve kiküszöbölésével, részben

kedvező adópolitika bevezetésével valósítható meg. A legfrissebb adatok és publikációk elemzésével a dolgozat második részében feldolgozom a külföldi befektetések hatékonyságával kapcsolatos problémákat. II.1 Külföldi működőtőke mint a beruházások külső finanszírozási forrása II.11 A külföldi működőtőke fogalma és a befektetés rendje Ebben a fejezetben megvizsgálom a KMT fogalmát, valamint azt, hogy a külföldi közvetlen befektetések[32] milyen előnyökkel járnak a donor és a befogadó ország számára, továbbá szót ejtek a témakörhöz kapcsolódó összefüggésekről általánosságban illetve az ukrán gazdaságra levetítve. A beáramló külföldi működőtőke volumene annak a mutatója, hogy a befogadó ország milyen mértékben integrálódott a világgazdasági folyamatokba illetve mennyire vonzó a külföldi befektetők számára. A külgazdasági tevékenység tárgya a tőke és értékpapírok, valamint az áruk

és szolgáltatások exportja-importja. Minden államban a törvényalkotás, az adópolitika, az erőforrások értékelése, a gazdaság ágazatainak fejlettségi szintje, tehát az általános befektetési környezet egyedülálló, ami befolyásolja a befektetések külföldi alanyait döntéseikben. A tőkekihelyezés célországának politikai stabilitása valamint a nemzetközi [32] Foreign Direct Investment, FDI 32 http://www.doksihu kereskedelemben való részvétele a tőkevonzás szintén fontos tényezői. A befogadó állam szabályozó szerepe igen fontos ebben a folyamatban. Egyrészt meg kell akadályoznia a torz versenyhelyzet kialakulását, aminek vesztesei a hazai termelők lehetnek, másrészt útját kell állnia a rejtett profitkivonásra irányuló kísérleteknek. Az OECD definícióját mérvadónak tartva, egy külföldi befektetés csak abban az esetben minősül FDI-nak, ha a befektető legalább 10%-os tulajdonrészt szerez és irányítási joggal

rendelkezik egy hazai vállalatban. Továbbá az alábbi tényezők együttesen teljesülnek: a.) a vállalat igazgatótanácsában való képviselet; b.) a vállalat döntéshozatali folyamataiban való részvétel; c.) a külföldi és a hazai vállalat pénzügyi kapcsolatban áll egymással; d.) vezetőbeosztású személyzet felváltott irányítása; e.) műszaki jellegű információk kölcsönös megosztása; f.) hosszú lejáratú kölcsönök biztosítása egymásnak, piacinál alacsonyabb kamatláb mellett.[33] A fentiek hiányában illetve a 10%-nál kisebb birtoklási arány esetében, egy befektetés portfólió befektetésnek tekintendő. Az FDI komponensei az alaptőke, a nyereség újbóli befektetése és a vállalatok közötti kölcsönök. Mivel az egyes országok illetékes szervei nem minden esetben gyűjtik be az összes elemre vonatkozó adatot, a jelentett FDI adatok nem összeegyeztethetők az országok között. Ez különösképpen igaz a visszaforgatott

profitra, aminek nyilvántartása a vállalatok szubjektív belső felmérésein alapul. A gazdasági tevékenységek globalizálódási folyamatában az, ami első pillantásra külföldi működőtőkeáramlásnak tűnik, sok esetben nem felel meg a felállított kritériumoknak. Ez főleg a határmenti kapcsolatokra jellemző. Nézzünk néhány példát arra vonatkozóan, hogy mi nem minősül külföldi működőtőke áramlásnak: a.) egy külföldi vállalkozás kötelezettséget vállal egy gyártóüzem megépítésére – sokszor a befogadó ország kormányának megrendelésére – és üzemeltetésére, technikai knowhow átadással. Mindennapos operatív és irányító funkciókat lát el, aminek fejében vezetői jutalékot kap, pénz vagy legyártott termékek formájában. Azonban ebben az esetben csak határkeresztező szolgáltatást nyújt, a szóban forgó gyár felépítéséhez tőkével nem járul hozzá, így nem rendelkezik tulajdonrésszel; [33] OECD

Benchmark Definition of Foreign Direct Investment (1999), p. 8 33 http://www.doksihu b.) tegyük fel, hogy egy külföldi vállalkozás hosszútávú szerződést köt egy befogadó országbeli partnerrel, aminek értelmében technikai know-how-t biztosít és jelentős befolyással rendelkezik a legyártott termékek minősége és mennyisége tekintetében. Sőt kölcsönt is adhat illetve képviseltetheti magát az igazgatótanácsban, de az előző esethez hasonlóan itt is kizárólag szolgáltatásnyújtás történik; c.) a befogadó ország megállapodik egy külföldi vállalattal abban, hogy gyártási helyszínt, villamosenergiát, a külföldi vezetés elszállásolását, munkaerőt biztosít és magára vállalja az adminisztrációt is. Cserébe a külföldi partner leszállítja a termelőberendezéseket, alkatrészeket, alapanyagokat, továbbá betanítja a munkaerőt. Ezek után a külföldi partner megbeszélt darabáron felvásárolja a legyártott termékeket.

Ebben a példában csak akkor beszélhetünk FDI-ról, ha a termelőberendezések a befogadó ország tulajdonába kerülnek; d.) némely szaktanácsadással vagy könyveléssel foglalkozó vállalat szerkezete – egy név alatt működik, reklámtevékenységnek és munkaerő betanításának a költségeit megosztja, közös stratégiai tervezést folytat – leginkább egy multinacionális vállalat működési sémájára hasonlít. Ennek ellenére itt sem beszélhetünk FDI áramlásról, még úgy sem, hogy a két eset között sok közös vonás van.[34] Ukrajnában az 1996. március 19-ike óta hatályos „A külföldi befektetések rendjéről” szóló törvény szabályozza a nem rezidensek befektetési tevékenységét és a következőképpen határozza meg a külföldi működőtőke fogalmát: „azok a javak, amelyeket a külföldi befektetők nyereségszerzés illetve társadalmi jólét fokozása céljából invesztálnak Ukrajna gazdaságába”. A Törvény a

következőképpen határozza meg a külföldi alanyok körét, melyek befektetési tevékenységet végezhetnek Ukrajna területén: ƒ az ukrántól eltérő jogalkotás szerint létrehozott jogi személyek; ƒ azok a természetes személyek – külföldiek, akik nem rendelkeznek tartós letelepedési engedéllyel Ukrajna területén és nem korlátozottak cselekvőképességükben; ƒ külföldi államok, nemzetközi illetve civil szervezetek; ƒ a befektetési tevékenység egyéb külföldi alanyai, amelyeket az ukrán jogalkotás elismer. A Törvény második paragrafusa értelmében a külföldi alanyok befektetései az alábbi formákban történhetnek: [34] OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment (1999), p. 9 34 http://www.doksihu ƒ az Ukrán Nemzeti Bank által jegyzett, konvertibilis külföldi fizetőeszközben; ƒ Ukrajna nemzeti valutájában; ƒ tetszőleges ingó vagy ingatlan vagyonban és ahhoz kapcsolódó vagyoni jellegű jogokban;

ƒ részvényekben, kötvényekben, egyéb értékpapírokban illetve konvertibilis valutában kifejezhető osztalékhoz való jogban; ƒ pénzügyi követelésekben, szerződéses viszonyból fakadó jogokban; ƒ szellemi tulajdonjogok – beleértve a szerzői jogokat, ipari mintákat, áruvédjegyeket, know-how-t stb. – konvertibilis valutában kifejezett és független szakértői bizottság által igazolt értékében; ƒ természeti erőforrások kiaknázásához való jogokban; ƒ Ukrajna jogalkotásában rögzített egyéb apportban. A külföldi működőtőke bejegyzése a tényleges befizetése illetve az országba való behozatala után történik, ami megfelelő okmányokkal (banki számlakivonat, vámnyilatkozat stb.) igazolható A termelőeszközök Ukrajna területére való behozatalának az előfeltétele – az illetékes vámhatóságnál külgazdasági tevékenység végzésére felhatalmazó okmányok megszerzése. Az ilyen jellegű – tehát nem a

saját fogyasztásra vagy értékesítésre szánt – termékek automatikusan mentesülnek a behozatali vámoktól. Azonban abban az esetben, ha a behozatal után számított három éven belül a külföldi befektető valamely oknál fogva elidegenül a vállalatba bevitt vagyonától (például a vállalat felszámolása esetén), köteles kifizetni az importvámokat. Továbbá az Állami Szabványosító, Méréstani és Tanúsító Testület[35] 1997. augusztus 19-i 507 számú rendeletének értelmében a vállaltok állótőkéjét képző vagyon behozatala az import ÁFA alól is mentesül. Az FDI témakörét tárgyalva, érdemes kitérni a "stock" és a "flow" jellegű tőke közötti különbségre. Az előbbi arra a tőkeállományra utal, ami egy konkrét időpontig felhalmozódik a külföldi vállalatok befektetései révén. Az utóbbi az a tőkemennyiség, amit a külföldi vállalatok egy adott időintervallumban (általában negyedév, év)

invesztálnak a befogadó ország gazdaságába. Matematika nyelvén kifejezve, ha egy t időpontban a stock változó nagysága Q(t), akkor a deriváltja, [35] [36] dQ (t ) lesz a flow változása a stock-ban.[36] dt Государственный комитет Украины по стандартизации, метрологии и сертификации (Госстандарт); http://www.hgcsmskharkovua/ Eatwell-Milgate-Newman (1987), 4. kötet, pp 506-507 35 http://www.doksihu II.12 A külföldi közvetlen befektetések csoportosítása Technikailag a külföldi beruházásoknak három ismertebb formája létezik: 1.) zöldmezős beruházás (greenfield investment): egy olyan új ipari vállalkozás, amely korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területen valósul meg. Pontosítva, a föld végleges kivonását jelenti a művelés alól – ami engedélyköteles folyamat és utána földvédelmi járulékot kell fizetni – és általában gyengébb

termőképességű, sík, tereptárgyaktól mentes, városhoz közel eső területen valósul meg. Az illetékes önkormányzat ezekből a beruházásokból adóbevételhez juthat. Előnyei közé tartozik, hogy nincsenek sem funkcionális, sem elrendezési kötöttségek. Az infrastruktúra kiépítése a befektető feladatkörébe tartozik, valamint viszonylag szigorú környezetvédelmi szabályozással kell számolnia; 2.) akvizíció (vállalatfelvásárlás): ebben az esetben egy külföldi vállalat tulajdonrészt szerez vagy teljesen felvásárolja a hazait; 3.) vegyes vállalat alapítása (joint venture, JV): különböző nemzetiségű jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok közös tulajdonában lévő vállalat. Típusait tekintve a külföldi befektetéseket lehetnek: 1.) önköltség-csökkentő befektetések: a telephelyi előnyök kihasználására törekednek; 2.) erőforrás-szerző befektetések: a gyártáshoz

nélkülözhetetlen nyersanyagok és energiaforrások bőségben állnak rendelkezésre és alacsony a beszerzési áruk; 3.) piacszerző vagy piacbiztosító befektetések; 4.) stratégiai jellegű befektetések: későbbi piacszerzés vagy terjeszkedés a céljuk II.13 Az FDI-vonzás meghatározó tényezői ƒ a helyi piac szerkezete: a lakosság vásárlóereje, a piacméret, ezen tényezők növekedési potenciálja; ƒ a piac hozzáférhetősége: kedvező törvényhozói környezetet igényel; ƒ a megfelelő nagyságú és szakképzettségű munkaerő megléte: ennek költsége, munkahatékonysága és munkamorálja; ƒ a hazai fizetőeszköz megbízhatósága, szilárdsága: az árfolyam-ingadozás ne okozzon jelentős árfolyamveszteséget; 36 http://www.doksihu ƒ a tőkerepatriálás lehetősége: azon törvények megléte, melyek biztosítják a nyereség akadálymentes kivonását az országból, amennyiben olyan döntés születik; ƒ a szellemi tulajdon

védelme: meghatározó lehet a dinamikusan fejlődő ágazatokban; ƒ megfelelő kereskedelempolitika: hatással van egyes termékek exportjának, illetve importjának volumenére; ƒ kedvező pénzügyi és adóügyi szabályozás; ƒ politikai stabilitás: ennek hiányában a külföldi befektető komoly kockázatnak teszi ki tőkéjét; ƒ kedvező makrogazdasági helyzet: garantálja az infláció alacsony szinten való tartását; ƒ nyugodt társadalmi helyzet; ƒ a termelési és a piaci infrastruktúra megfelelő kiépítettsége, valamint szabadkereskedelmi övezet kialakításának lehetősége szomszédos országokkal; ƒ az ország földrajzi elhelyezkedése: az elosztási csatornákon jelentős megtakarítások érhetők el vámhatóságok megkerülésével; kedvező logisztikai, raktározási lehetőségek; ƒ az újrapozicionált termékek befogadása: az anyaországban a nemzetközi termékéletgörbe modell hanyatló szakaszában

lévő termékek gyártásának kihelyezése; ƒ K+F[37] központok, élenjáró kutatóintézetek és laboratóriumok megléte: a befektetők költségeket és időt takaríthatnak meg a kutatási tevékenység kihelyezésével.[38] Összegezve, az FDI jelenléte a posztszocialista országok gazdaságában nélkülözhetetlen, mivel hozzájárul szerkezeti átalakításukhoz, termelési mechanizmusaik modernizálásához oly módon, hogy az ország hiteltartozása nem növekszik. Sok esetben együtt jár technológia-, know-how- és tudástranszferrel. Hatékony termelésirányítási és vállalatvezetési módszereket vezet be. Új munkahelyeket teremt, ezzel a befogadó ország egyik legfontosabb gazdaságpolitikai céljának – a munkanélküliség csökkentésének – megvalósítását segíti elő. A külföldi partner bekapcsolódik az ország gazdasági életébe, helyi beszállítókkal és alvállalkozókkal kerül üzleti viszonyba. A külföldi közvetlen

befektetések hozzásegítik a befogadó országot a nemzetközi munkamegosztásban való részvételhez. Ennek köszönhetően a jelenléte nagymértékben fejleszti a befogadó ország versenyképességét és miután termékeivel ellátja a belső piacát javíthatja az ország exportképességét. A KMT beáramlása önmagában megteremti a gazdasági összefüggések jobb megértésének feltételeit és a piacgazdaság működésének törvényszerűségeire világít rá. [37] [38] Kutató-fejlesztő, Research and development (R&D) Cohen (2007), pp. 45-47 37 http://www.doksihu II.2 Külföldi működőtőke Ukrajnában: problémák és kilátások Ukrajna tőkevonzás szempontjából kevéssé sikeres országnak számított. 2005 elején a külföldi tőkeállomány csak kevéssel haladta meg a 9 milliárd dollárt, ami Magyarország azonos időszakban elért eredményével – 60 mrd dollárral – összevetve kevésnek mondható, főként az ország méretére való

tekintettel.[39] Ukrajna számára a fordulópontot 2005 októbere jelentette (2. ábra), amikor is Mittal Steel 93%-os részesedést szerzett az egyik legjelentősebb ukrán acélgyártó vállalatban, Krivorizssztal-ban. Az ügylet több szempontból is fontos az ukrán gazdaságnak, egyrészt a többségi tulajdonos bejelentette, hogy további 10 mrd-ot szándékozik beruházni a vállalatba 2010–2011 között a berendezések korszerűsítésére, másrészt Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 500 millió dolláros kölcsönt biztosít a vállalatnak termelési kapacitások optimalizálására.[40] Minden jel arra utal, hogy a külföldi befektetők érdeklődése Ukrajna iránt a jövőben egyre csak növekszik. Ukrajna felkerült arra a 20 országot tartalmazó listára, amelyen a külföldi közvetlen befektetések legnagyobb kedvezményezettjei szerepelnek a 2007–2009-es időszakban. Az UNCTAD felmérése alapján a legkedvezőbb beruházási

lehetőségekkel kecsegtető országok ma az alábbiak: Kína, India, USA, Oroszország, Brazília és Vietnam. Ukrajna a 18-ik helyet foglalja el ezen a listán, emellett a szakértők megemlítik azt is, hogy a kelet-európai illetve FÁK-országok iránt a befektetők egyre nagyobb érdeklődést mutatnak.[41] A brit Oxford Business Group (OBG) kutató és kiadó központ fejlődő piacok tanulmányázásával foglalkozó munkatársai befektetések tekintetében Ukrajnát szintén az egyik legvonzóbb országnak tartják Európában.[42] A befektetőket leginkább az ukrán energetikai, kohászati és banki szféra vonzza. A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság Lengyelországgal tandemben történő megrendezéséhez kapcsolódó beruházási projektekben, valamint a Fekete-tenger selfjének kiaknázásában is sok lehetőséget látnak. [39] [40] [41] [42] Crane-Larrabee (2007) p. 17 http://www.kmugovua/control/en/publish/article?art id=83681527&cat id=32736 – ukrán

kormányzati portál közleménye (letöltve: 2009.1103-án) United Nations Conference on Trade and Development, World Investment Prospect Survey 2007-2009, p. 30. Forrás: http://wwwunctadorg/en/docs/wips2007 enpdf (letöltve: 20091103-án) The Report, Ukraine 2008, Oxford Business Group, p. 55 38 http://www.doksihu 2. ábra: A közvetlen külföldi befektetések állománya Ukrajnában 1995–2009 között[43] (év elejei adatok, millió USD) 40000 35000 30000 Millió USD 25000 20000 15000 10000 5000 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 0 Forrás: http://www.ukrstatgovua/ II.21 Ukrajna FDI-állományának alakulása 2006–2008 közötti időszakban A 2. ábra alapján láthatjuk, hogy 2005 előtt az FDI-állomány növekedési tempója visszafogott volt. Az Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján 2006 első kilenc hónapjában 3,07 milliárd dollárral, vagyis 18,2%-kal növekedett az FDI-állomány, így

október elején 19,91 mrd USD-t tett ki. Ez a növekedés 2005 azonos időszakában (tehát még a Krivorizssztal felvásárlása előtt) mért gyarapodás 3,3-szorosa. Befektetők számára 2006-ban a legvonzóbb ágazatok a következők voltak: pénzügyi szféra (993,9 M USD), az ingatlan piac (385,3 M USD), az ipar (703,2 M USD, ebből a kitermelőipar – 55,4 M USD illetve a feldolgozóipar – 638,3 M USD). Befektetések a világ 117 országából érkeztek és megállapítható, hogy rendkívül koncentráltak voltak, mivel a legnagyobb 10 befektetőre jutott a tőkemennyiség 84%-a. Megváltozott a befektetések struktúrája is, míg 2002-ben a külföldi vállalatok elsősorban az agráripari feldolgozásba, olajfeldolgozásba, élelmiszeriparba, vendéglátóiparba és építőiparba invesztáltak, 2006-ra a pénzügyi tevékenység, a kereskedelem és az ingatlan szférához kapcsolódó ügyletek lettek a vezető ágazatok. [43] Az FDI áramlás statisztikai

nyilvántartását Ukrajnában csak 1994-ben vezették be. 39 http://www.doksihu Ukrajna gazdaságába beáramló nettó külföldi működőtőke 2007. január-decemberi időszakban 7,88 milliárd USD-t tett ki az egy évvel korábbi 4,29 milliárddal szemben, így 2008. január 1-jén az FDI-állomány 29,49 mrd dollár lett az országban Ez a következőképpen alakult: 2007-ben Ukrajna vállalataiba külföldről 8,71 mrd dollár folyt be és 1,18 mrd áramlott ki, a kettő különbségének (7,53 mrd) az Ukrán Statisztikai Hivatal által – árfolyam különbségek, átértékelések, veszteségek figyelembevételével – korrigált értéke 7,88 mrd lett. A 2008 elején rendszerezett adatok alapján a legjelentősebb tőkekihelyezések ipari vállalatokba (8,14 mrd USD), pénzügyi intézményekbe (4,79 mrd USD), autójavító műhelyekbe, háztartási cikkeket előállító és kereskedelmi vállalatokba (3,06 mrd USD), ingatlanügynökségekbe, tanácsadó és B2B

szolgáltató vállalatokba (2,55 mrd USD), fémfeldolgozó vállalatokba (1,69 mrd USD), élelmiszeripari vállalatokba (1,56 mrd USD) történtek (3. ábra) 3. ábra: Az FDI-állomány megoszlása az ukrán vállalatok profilja szerint (2008 elején, %) 7% 37% 8% 12% 14% 22% ipari vállalatok pénzügyi intézmények javítóműhelyek, kereskedelmi vállalatok ingatlanügynökségek, tanácsadó és B2B szolgáltató vállalatok fémfeldolgozó vállalatok élelmiszeripari vállalatok Forrás: Ukrán Statisztikai Hivatal Ukrajnában 2008 elején 15,4 ezer külföldi működőtőkével rendelkező vállalat volt. A befektetett összegek nagysága szerint a vezető régiók a következők voltak: Kijev városa – 9,49 mrd USD (ami 5703 vállalatba áramlott be és a teljes FDI-állomány közel harmadát 40 http://www.doksihu képezte), dnyipropetrovszki terület – 2,92 mrd USD (881 illetve 9,9%), donyecki terület – 1,4 mrd USD (429 illetve 4,8%), harkivi terület –

1,28 mrd USD (654 illetve 4,3%), kijevi terület – 1,08 mrd USD (742 illetve 3,7%) és odesszai terület – 0,89 mrd USD (861 illetve 3%). Az amerikai dollár értékének csökkenése következtében a világ pénzpiacain kialakuló turbulenciák Ukrajnát sem kerülték el. A vállalatok adósságpiramisának rohamos növekedése, a kőolaj és földgáz árainak elkerülhetetlen emelkedésével a gazdaság rendszerképző szektorainak rentabilitása csökkent, ami a belső árszint hirtelen megugrásához vezetett. A külföldi befektetők negatív várakozásai, egyrészt az ukrán bankok hitellimitjeinek csökkenéséhez, másrészt a kamatszint növekedéséhez vezettek. Az ukrán befektetések több mint 90%-a értékpapírok formájában külföldre vándorolt, nagyrészt Ciprusra és Brit Virginszigetekre. Későbbiek során ezek az offshore központokba történő ukrán tőkekihelyezések működőtőke formájában térnek vissza. 2005 végén a ciprusi működőtőke

állomány 1,56 mrd USD-t tett ki, 2006-ban 3,01 mrd-ot, 2007-ben ez az adat 5,94 milliárdra ugrott, végül 2008ban elérte a példátlan 7,68 mrd-ot (4. ábra) 4. ábra: Ciprusi működőtőke Ukrajnában 2004–2008 közötti időszakban (millió USD) 9000 7683 8000 Millió USD 7000 5942 6000 5000 4000 3012 3000 2000 1000 1562 1036 0 2004 2005 2006 2007 2008 Forrás: http://www.ukrstatgovua/ II.22 Ukrajna FDI-állományának alakulása 2008-ban és 2009 első felében 2008-ban a külföldi befektetők 10,91 mrd USD működőtőkét vittek be az ukrán gazdaságba, ami 25,3%-kal több az egy évvel korábbi értéknél. Ezzel Ukrajna FDI-állománya 35,72 milliárdra nőtt, ami 20,9%-os gyarapodást jelent az év elejei szinthez képest. Az ország népességére levetítve, egy főre 775,3 dollár külföldi működőtőke jut. Ez a mutató a közvetlen 41 http://www.doksihu külföldi működőtőke áramlásának a megfigyelése óta még soha nem volt

ennyire magas. Az Európai Unió országaiból 8,77 mrd USD folyt be (80,3%), Független Államok Közösségéből 0,93 mrd USD (8,6%), egyéb országokból 1,21 mrd USD (11,1%). A nem rezidensek által kivont tőke értéke 0,85 mrd USD volt. Tehát a szükséges korrekciók elvégzése után (mínusz 3,9 mrd) 6,18 mrd dollár nettó FDI marad, ami a 2007-es szintnek a 77,9%-a. Bővült a befektetők köre, a befektetések 2008-ban a világ 124 országából érkeztek, de a jelentősebb befektetők pozíciói egyáltalán nem változtak (4. táblázat) 4. táblázat: Az Ukrajnába érkező közvetlen külföldi tőkebefektetések állományának megoszlása a fontosabb forrásországok között 2009 elején (millió USD) Helyezés Ország Beáramló tőke értéke (millió USD) A teljes FDIállományhoz viszonyított aránya (%) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 14. Ciprus Németország Hollandia Ausztria Egyesült Királyság Oroszország USA Brit Virgin-szigetek Svédország

Franciaország Magyarország 7682,9 6393,8 3180,8 2445,6 2273,5 1851,6 1471,5 1316,1 1263 1226,1 595,5 21,5 17,9 8,9 6,8 6,4 5,2 4,1 3,7 3,5 3,4 1,7 Forrás: http://www.ukrstatgovua/ Azonban ha a 2009 első fél évének az adatait tekintjük meg, a helyzet már nem tűnik olyan biztatónak. Az ipari termelés összeomlása, hrivnya devalvációja és magas politikai kockázatok következtében az országba befolyó külföldi működőtőke harmadára – 2,36 mrd dollárra – zsugorodott össze, 2008 hasonló időszakához képest amikor is a gazdaságba 6,92 mrd dollár érkezett külföldről. Nem volt különb a helyzet a világ más országaiban sem Az UNTCAD számításai szerint 2009-ben a globális FDI-áramlás mértéke 30%-kal csökken a 2008-as szinthez képest – 1,7 trillió USD-ról 1,2 trillióra – és csak 2011-ben áll vissza a 2008as szintre.[44] A külföldi befektetések tényleges apadása ennél nagyobb lehet, mivel a hrivnya értékcsökkenése

következtében a vállalatok dollárban kifejezett értéke is csökkent. Az ukrán vállalatok ellen szól az is, hogy a részvények értékének csökkenése Kelet-Európa más országaiban is megtörtént és szakértők szerint a befektetők inkább a régió megbízhatóbb országait választják, EU-tagokat vagy esetleg Oroszországot. A legnagyobb – 85,3%-os – [44] http://www.unctadorg/templates/webflyerasp?docid=11917&intItemID=1528&lang=1 – UNTCAD hivatalos honlapja (letöltve: 2009.1105-én) 42 http://www.doksihu veszteséget az építőipar szenvedett annak ellenére, hogy a két legnagyobb értékű üzlet ebben az ágazatban köttetett meg. Összegezve, ha figyelmen kívül hagyjuk a 2009 első felében tapasztalható visszaesést a 2005–2009 közötti időszak az ukrán gazdaság sikertörténetének tekinthető a KMT vonzás szempontjából. Az FDI-álomány több mint háromszorosára növekedett, emellett a GDParányos beruházási ráta is

javult: 2006-ban 23,02%-os volt, ami 2007-ben 26,15%-ra emelkedett. Befejezésül pedig vegyük sorra azokat az tényezőket, melyek jelenleg is hátráltatják a befektetési tevékenységet Ukrajnában illetve eltántorítják a külföldi befektetőket: – a törvényhozó és végrehajtó hatalom elhúzódó instabilitása; – a tőkevonzásra irányuló határozott állami stratégia hiánya; – jelentős adóterhek és erős közigazgatási nyomás viszonyaiban történő gazdálkodás; – a magas inflációs szint következtében csökken az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek osztalék- és kamatjövedelme; – a befektetők tulajdonjogának rendezetlen kérdései; – állami szervek képviselőinek megvesztegethetősége; – a jövedelemrepatriálás esetenkénti korlátozása; – a vállalatok bejegyzésének nehézségei és az eljárás hossza; – a korszerű piaci infrastruktúra hiánya; – a pénzügyi rendszer megbízhatatlansága; – a tőzsdepiac

jelentéktelen mérete; – a lakosság és vállalatok alacsony fizetőképessége; – ezen okok miatt a vállalatok még a jövedelmező, versenyképes, innovációs projektekbe való befektetésektől is elzárkóznak. II.23 A külföldi működőtőke-vonzás távlati lehetőségei Térjünk vissza röviden a már említett „UEFA Euro 2012” labdarúgó Európabajnokságra, melynek rendezési jogát 2007. április 18-án Cardiff-ban Ukrajna és Lengyelország nyerte. Megjegyezném, hogy a témakör feldolgozása során a számszerű adatok terén sok ellentmondással találkoztam, emiatt az ukrán kormány és az UEFA által közzétett adatokat veszem figyelembe. A modern labdarúgás – befolyásos befektetőket és szponzorokat vonzó üzleti vállalkozás, akik reklámok, televíziós közvetítések és egyéb tevékenységek 43 http://www.doksihu révén termelnek hasznot. Mielőtt megtekintjük Ukrajna előtt nyíló lehetőségeket infrastrukturális fejlesztések,

valamint befektetések vonzása terén vizsgáljuk meg a bajnokságot már lebonyolító országok tapasztalatait. Az Ausztriában és Svájcban megrendezett labdarúgó-Európa-bajnokság közvetlen bevételei 1,34 milliárd eurót tettek ki, ami 60%-ban a közvetítési jogok értékesítéséből, 21%-ban az kereskedelmi jogok értékesítéséből, 12%-ban a bajnokság résztvevőinek és vendégeinek az elszállásolásából és 7%-ban a jegyek árusításából tevődött össze. Ebből az UEFA 250 millió euró tiszta nyereségre tett szert.[45] Ausztria és Svájc gyakorlatilag nem költött utak, repülőterek és szállodák felújítására, mivel azok megfeleltek a felállított normáknak és szabványoknak. Ukrajna azonban teljesen más helyzetben van, mivel infrastruktúrája olyan mértékben elmaradt, hogy sok esetben nem elegendő a fejlesztése – számos elemét gyakorlatilag „nulláról” kell kialakítani. Ennek ellenére a megvalósuló beruházások nem

kizárólag a turistákat fogják szolgálni, de a nemzetgazdasági érdekeket is. Becslések szerint Ukrajnába 400 ezer turista érkezik a bajnokság idején, akik átlagosan 20 vendégéjszakát töltenek az országban. A vendégforgalom 70%-ban légi úton történik, így a repülőtéri infrastruktúra fejlesztése kulcsfontosságú. Ez elsősorban a lembergi, donyecki és a Kijev vonzáskörzetében található boriszpoli repülőterek újjáépítésére vonatkozik. Összesen 330 új szálloda felépítése szükséges a bajnokságot megtekintő vendégek befogadására, amivel a szállodák száma 25%kal növekszik. Közlekedési infrastruktúra fejlesztése keretében 2012-re összesen 800 kilométernyi út építését (kiépítik a fővárost elkerülő körforgalmat, továbbá Lemberg-Kijev között korszerű autópályát építenek fel) és 2900 kilométernyi útszakasz korszerűsítését tervezik (többek között renoválják a Lemberg-Brody közötti autópályát).

Ezenfelül Kijevben és Dnyipropetrovszkban új metróállomásokat építenek, illetve felújítják a régieket. Az ukrán elnöki titkárság 25 milliárd dollárban állapította meg a lebonyolítással járó költségeket, aminek tervek szerint több mint 70%-át költségvetésen kívüli forrásokból finanszírozzák. Amennyiben Ukrajna időben eléri célkitűzéseit infrastrukturális fejlesztések terén – ezzel egyben teljesíti az UEFA által felállított kritériumokat – jelentős adóbevételre számíthat. A legnagyobb probléma az, hogy a tőkeigényesebb, nagyobb volumenű infrastrukturális beruházások megtérülési ideje meghaladhatja a 10 évet is. Ez megnehezíti a külföldi kockázati tőke intenzív bevonását projektfinanszírozásba az instabil politikai helyzet miatt. A bajnokság rendezésének jogát elnyerő országok egyik legfontosabb feladatának a keletkezett gazdasági impulzus hatékony kihasználását tekintem. Tapasztalatok alapján az

esemény utáni 1–3 évben megnő a turizmus, a külföldi befektetések száma és volumene, valamint a [45] http://www1.uefacom/MultimediaFiles/Download/PressConference/Competitions/MediaServices/73/54/ 33/735433 DOWNLOAD.pdf – az UEFA hivatalos honlapja (letöltve: 20091106-án) 44 http://www.doksihu kereskedelmi forgalom. Az érdeklődés ezt követően alábbhagy és más irányba fordul – a következő bajnokság rendezésének helyszínére. Tehát az állam feladata ennek a befektetési „hullámnak” a fenntartása lenne. Összesítve, ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a szervezésből adódó gazdasági előnyökről, további elemzések elvégzése szükséges a volt házigazda országokban (Ausztria-Svájc, Portugália, Belgium-Hollandia stb.) következő szempontok szerint: 1.) előkészítési szakasz – strukturális és adóreformok megvizsgálása; 2.) a bajnokság lebonyolítása – mekkora azonnali nyereségre számíthat; 3.) a bajnokság

utóhatásai – hosszútávú közvetett jövedelem alakulása; 4.) a kiépített infrastruktúra milyen más események megszervezését tette lehetővé II.3 Az ukrán bankrendszer sajátosságai és befektetési vonzereje Az előző fejezetben láthattuk, hogy a külföldi befektetők érdeklődése az ukrán ipari ágazatokról lassan a bankszférára tért át. A reálszektor problémáit áttekintve, most vizsgáljuk meg az ukrán bankszektor állapotát. A világgazdaság globalizációs tendenciái nem kerülhetik el sem Ukrajnát sem a bankrendszerét, különösen ha figyelembe vesszük gazdaságának mai nyitottságát. Ez a folyamat valamennyi külső pozitív és negatív hatás befogadásával jár az összes következményével együtt. Az adekvát gazdaságpolitika a nemzetközi bankrendszerben való részvétellel kapcsolatos veszteségek minimalizálására, illetve a nyereség maximalizálására törekszik. Az ukrán bankrendszer integrációs folyamata felgyorsult

az utóbbi években a külföldi működőtőke jelenlétének köszönhetően. Az állam határozott fellépése nemzeti érdekei mellett fokozhatja e folyamat kedvező hatásait. Abból indulok ki, hogy a külföldi működőtőke beáramlása az ukrán bankszférába a nemzet pénzügyi rendszerének fejlődését eredményezi, hozzájárul további külföldi befektetők megnyeréséhez, illetve az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének alapját képzi. Ugyanakkor a külföldi működőtőke arányának hirtelen növekedése az ukrán bankrendszerben igen komoly pénzügyi és gazdasági kockázatokkal jár. Elsősorban Ukrajna elvesztheti szuverenitását a pénz- és hitelpolitika kialakításában. Ezen felül a bankok likviditásának ingadozása, a hitelpiaci kereslet és a kínálat spekulatív befolyásolása, valamint a pénzügyi erőforrások elfolyása is potenciális veszélyforrást jelent. Tehát az állam kénytelen óvatos döntéseket hozni a külföldi

működőtőke formájára és mértékére vonatkozóan az ukrán bankrendszerben. A szabályozását alá kell rendelnie hosszútávú társadalmi-gazdasági 45 http://www.doksihu céloknak, a nemzeti versenyképesség növelésének, a gazdasági biztonságnak illetve az ukrán pénz- és hitelrendszernek. 2005–2006 folyamán a külföldi tőkével rendelkező bankok száma egyre nőtt, amelyek ezáltal egyre erősebb pozíciót szereztek az ukrán bankrendszerben. Szerepük növekedése előreláthatóan pozitív hatással lesz a teljes bankrendszer fejlődésére a bankközi verseny kiéleződése következtében. A tényleges problémát nem csupán a külföldi banktőke vonzása jelenti. Mivel a gazdasági életben mindennek ára van, az államnak meg kell határoznia, hogy az aránylag olcsó pénzügyi erőforrások beáramlásáért mit hajlandó feláldozni. Az optimális döntés e tekintetben csak az előnyök és a hátrányok ismeretében hozható. II.31 A

külföldi bankok piacra lépésének indítékai a kelet-közép-európai régióban A tőkevonzás nemzeti stratégiájának kialakítása általában külföldi tapasztalatok figyelembevételével történik. A külföldi bankok kelet-közép-európai piacra lépésének fő indítékai gazdasági (új piacok meghódítása, nyereségesség fokozása) és szabályozási tényezők voltak. A külföldi bankok üzleti stratégiája hasonlóságokat mutatott Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban. A belépés korai szakaszában a fő tevékenységi körük az anyaországbeli ügyfelek kiszolgálása volt, ami óvatos expanzióra utal. Abban az időben ezen ügyfelek még a belső nagyvállalatoknál is fizetőképesebbek voltak. Tehát a külföldi tőke elsősorban a külföldi üzleti tevékenység kiszélesítését támogatta, hozzájárult a kitermelt jövedelmek eljuttatásához az anyaországba. Ezt követően a piaci előnyök kihasználása lett a

legfőbb motivációs tényező. A kelet-közép-európai országokban a banki szolgáltatások spektruma és minősége alacsonyabb volt mint a fejlett gazdaságokban. Új piacok meghódításának az egyik legtipikusabb vonása a „lefölözés” lett: a tőkeerős külföldi bankok ahelyett, hogy versenybe szálltak volna a hazai bankokkal, komplexebb szolgáltatások értékesítésével könnyűszerrel megnyerték a legjobb – legkevesebb kockázattal járó – ügyfeleket. Az 1990-es években a pénzügyi tevékenység laza állami szabályozása a kelet-közép-európai országokban fontos piacra lépési indíték volt a külföldi bankok számára. Sokkal kedvezőbb szabályozási környezettel rendelkeztek mint az anyaországok, mivel a nemzetközi előírások meghonosítását épp csak megkezdték. A külföldi bankokat nem vetették alá szigorú ellenőrzésnek, mivel az állami szervek figyelmét akkoriban a vállalati csődeljárások és a transzformációs

válság kötötte le, így a kedvezőtlen hatások inkább a hazai bankokat érték. A gyengébb felügyelet, liberálisabb engedélyeztetés és a privatizációs lehetőségek együttesét kifejezetten vonzónak találták a külföldi bankok, ezzel elegendő ösztönzést kaptak a régióba való belépéshez. A kelet-európai piacok meghódításának másik indítéka a saját függetlenségük megőrzése volt. Ez elsősorban a közepes méretű nyugat46 http://www.doksihu európai bankokra vonatkozott, melyek az anyaországban kialakult feszült versenyhelyzet és a szabad erőforrások szűkössége miatt képtelenek voltak növelni a piaci részesedésüket. Azonban éppen a regionális expanzió következtében váltak a közepes méretű bankok a nagyobb és erőteljesebb versenytársaik első számú célpontjává a felvásárlásban, mivel a nagyobb bankok is ki akarták venni részüket a dinamikusan fejlődő kelet-közép-európai piacokból. A HVB Group számára

ez volt a döntő érv a térségben erős pozíciókkal rendelkező Bank Austria Creditanstalt-tal való egyesülés mellett (ami azóta az UniCredit Group tagjaként erőteljesen terjeszkedik Ukrajnában).[46] Végül az indíték lehet maga a piaci jelenlét is. A kelet-közép-európai térség jelentős bankpiaci szereplői a világviszonylatban közepes méretű európai bankok, nevezetesen: a belga KBC, az osztrák Erste és Raiffeisen, a magyar OTP Bank, az olasz UniCredit és IntesaSP, a francia Societe Generale illetve a német Commerzbank és Dresdner Bank. A világviszonylatban is jelentős bankok azonban kerülik a posztszocialista térséget. Az egyik kivétel a Citigroup, a világ egyik legnagyobb bankja, ezt leszámítva többé-kevésbé jelentős pozíciókat Kelet-Európában a holland ING és az ABN AMRO, valamint a német Deutsche Bank foglalnak el.[47] II.32 A külföldi banktőke szerepe az ukrán bankrendszer megerősítésében Annak köszönhetően, hogy a

külföldi tőkével rendelkező bankok jól diverzifikáltak, hatékonyabban képesek kezelni a gazdasági sokkok hatásait. Érdekes tendencia, hogy a gazdasági válságokat követően növelik jelenlétüket a problémás hazai bankok felvásárlásával, mivel részvényeikhez olcsóbban juthatnak hozzá. Amennyiben a külföldi tőke beáramlása megfelelően szabályozott és ellenőrzött módon valósul meg, a bankrendszer struktúrája megerősödik, dinamikusabban fejlődik a tőzsde, csökken a jegybanki alapkamat. Egy nemzet bankrendszerének legfőbb vonzereje a külföldi bankok számára a magas nyereség elérésének lehetősége elfogadható kockázatszint mellett. A külföldi banktőke beáramlása a bankszektor jövedelmezőségétől, az ország hitelképességétől, gazdasági és politikai stabilitásától, kereskedelmi kapcsolataitól, a bankrendszer sajátosságaitól, makrogazdasági mutatók alakulásától (egy főre jutó GDP, inflációs szint,

reálkamat) illetve egyéb tényezőtől függ. A külföldi banktőke beáramlása sokkal intenzívebb az adók és a piaci koncentráció alacsony szintje mellett. Ukrajnában a külföldi bankokat nem terhelik azok a költségek, amelyekkel a hazai bankok kénytelenek számolni a közigazgatási apparátus és a szürkegazdaság mechanizmusai [46] [47] nyomása következtében. Azon bankok, amelyek a hagyományos http://www.unicreditgroupeu/ucg-static/downloads/CS Fitch INGLESEpdf – UniCredit Group honlapja (letöltve: 2009.1113-án) UniCredit Group CEE Strategic Analisys, 2008 47 http://www.doksihu szolgáltatásokon felül szolgáltatáscsomagokat kínálnak ügyfeleiknek, nagyobb jövedelmezőséget és hatékonyságot érhetnek el. Más országok tapasztalataiból kiindulva, Ukrajnában a külföldi banktőke hatására minőségileg új pénzügyi rendszer kialakulása várható, újabb lehetőségek és problémák kíséretében. A külföldi banktőke

jelenlétének a további növekedése a következő feltételekhez kötődik Ukrajnában: ƒ a bankrendszernek kiegészítő pénztömegeket kell befogadnia az ukrán gazdaság további monetarizálása érdekében (szakértők becslései szerint 2006–2012 közötti időszakban a pénztömeg több mint ötszörösére növekedhet a gazdaságban, míg a bankok tőkeellátottsága csak 2,5-szeresére);[48] ƒ a gazdaság hitelezésének fokozása szerkezeti átalakítások megvalósításához; ƒ a külföldi működőtőke állomány és az egy főre jutó arányának a szomszédos középeurópai országok szintjére emelése; ƒ pénzügyi piacok meggyorsított fejlesztése; ƒ a nemzeti pénzügyi rendszer intézményesítésének folytatása a menedzsment szakértelmére és a korszerű banki technológiákra támaszkodva; ƒ a versenyképesség növelése és tudatos integráció a globális gazdasági rendszerbe. Az ukrán bankrendszerbe beáramló külföldi

működőtőke egy sor hasznos eredménnyel jár: ƒ kiszélesedik a banki szolgáltatások spektruma, valamint javul a szolgáltatások minősége; ƒ csökken a hitelek kamatszintje; ƒ az ukrán bankrendszer hatékonyabban kezelheti a külső sokkhatásokat; ƒ javul az ukrán pénzügyi rendszer nemzetközi megítélése; ƒ Ukrajna optimalizálhatja a bankrendszer intézményi struktúrájának működését, amivel felzárkózhat a fejlett országok szintjéhez; ƒ időben észlelheti és elháríthatja a globalizációs folyamatokban való aktív részvételből származó negatív hatásokat. [48] Жуков (2007), p. 184 48 http://www.doksihu II.33 A külföldi banktőke beáramlásának nemzetgazdasági kockázatai A külföldi tőke érkezése a korrupció visszaesését, a fizetések legalizálását és a társadalombiztosítási járulékok kifizetését eredményezi. A külföldi tőkével rendelkező bankok számának növekedése, valamint a bankpiac

vonzerejének mértéke jól körülhatárolható feltételektől függ. Ezek a nemzeti valuta stabilitása, a pénzügyi szervek állami felügyelete, a banki tevékenység kiegyensúlyozott jogi háttere, a banki szolgáltatások fejlett piaca, a szakképzett munkaerő és a modern banki infrastruktúra megléte. Megjegyezném azonban, hogy a külföldi tőke bevonása nem csak a bankrendszerben, de a nemzetgazdaság ágazati szerkezetében is igen komoly rendellenességeket okozhat, veszélybe sodorva az állambiztonságot. A problémák és fenyegetések közül kiemelem a legfontosabbakat: 1.) A fejlődés kockázatos függőviszonyából eredő gazdasági, társadalmi és politikai problémák elmélyülése. A külföldi tőketulajdonos által meghatározott célok nem feltétlenül esnek egybe a nemzet társadalmi-gazdasági fejlődés céljaival. Ukrajna gazdaságának szerkezeti elmaradottsága és gyenge intézményesítettsége eltorzult fejlődést

eredményezhet. A banktőke alacsony nemzeti részaránya olyan helyzetet teremthet, amiben a gazdaság egyes ágazatai hitelezése egyszerűen megszűnik, mivel a külföldi tőkével rendelkező bankok részvényesei mindig azokba az ágazatokba invesztálnak, ahol nagyobb a jövedelmezőség és a biztonság. Ez különösen az ásványi nyersanyagok kitermelését és elsődleges feldolgozásának termékeit érinti, amelyek kereslete a világpiacon – esetenkénti ingadozásoktól eltekintve – állandó. 2.) Annak a veszélye, hogy a globalizációs folyamat „bekebelezi” az ukrán gazdaságot, vagyis Ukrajna elveszíti a gazdasági szuverenitását. A globális konfliktusok és a világgazdasági instabilitás mellett ez a forgatókönyv is megvalósulhat. Jelenleg még a gazdaságilag fejlett országok is a hasonló fenyegetések megelőzésére irányuló politikát folytatnak. 3.) Az ország gazdasági biztonságát a tőke és a pénzügyi erőforrások

irányíthatatlan kiáramlása is veszélyeztetheti. Fennáll a pénzügyi erőforrások kiáramlásának, illetve a kitermelt nyereség kimenekítésének a veszélye. A külföldi banktőke beáramlásának témakörében különleges helyet foglal a külföldi bankfiókok kérdése. A külföldi bankfiókok a nemzeti bankpiacra engedése volt a WTO-csatlakozás egyik feltétele. Ezen piaci szereplők jogi státusza különleges, mivel a külföldi bankok fiókjainak a tevékenységére jelentős mértékben annak az országnak a jogszabályai vonatkoznak, 49 http://www.doksihu amelyikben az anyabank volt bejegyeztetve. A külföldi bankfiókok pénzügyi ereje sok esetben meghaladja az ukrán bankokét, továbbá az Ukrán Nemzeti Bank nem képes megfelelő módon ellenőrizni a tevékenységüket, így ennek a tényezőnek a potenciális destabilizáló hatása jelentős. Fennáll annak is a veszélye, hogy az Ukrán Nemzeti Bank kötelező tartalékráta szabályozása nem lesz

kötelező erejű a külföldi bankfiókoknak. A külföldi bankok garantálják a lakossági betétek biztonságát, ami a betétek elfolyásához vezethet a fiókokba. Ezenfelül megbízhatatlan bankok is behatolhatnak az országba kihasználva a fiók státuszt. A fiók az anyabank alegységét képzi, nem rendelkezik jogi személyiséggel és az esetek többségében külön mérleggel. A fiókok fizetőképességét általában az anyavállalat ellenőrzi, a likviditásukat viszont a befogadó ország felügyeleti szervei. Összegzésül elmondható tehát, hogy a külföldi banktőkének vannak mind pozitív mind negatív gazdasági hatásai, de mit tehet az ukrán állam annak érdekében, hogy semlegesítse vagy minimalizálja a veszélyforrásokat? Elsősorban, a külföldi tőke részarányát az ország bankrendszerében fokozatosan kell emelnie, fejlődésének mértékében. Másodsorban nem szabad megfeledkeznie az állami tőkével rendelkező bankok

megerősítéséről és további fejlesztéséről, amelyek stratégiai, társadalmi, külgazdasági feladatokat hivatottak végezni (Osyadbank, Eximbank, Újjáépítési és Fejlesztési Bank). Harmadsorban a nemzeti fejlesztési prioritások szerint szűrni és folyamatos felügyelet alatt tartani a külföldi banktőkét, valamint elzárni az offshore zónából érkező tőke bejutási lehetőségeit. 2006 végén Ukrajnában 28 külföldi tőkével rendelkező bank volt, ami az összes bank 17%-át tette ki. Ebből 11 (ami az összes bank 6,7%-a) száz százalékos külföldi tulajdonban volt, ezek nevezetesen: „Raiffeisenbank Ukraine” (amit az „OTP Bank” azóta felvásárolt, jelenleg Ukrajna 10 legnagyobb bankja közé tartozik; Magyarország), „Citibank Ukraine” (USA), „Calyon Bank Ukraine” (Franciaország), „Bank Pekao Ukraine” (Lengyelország), „ING Bank Ukraine” (Hollandia), „HFB Bank Ukraine” (Németország), „ProCredit Bank Ukraine”

(Németország, USA és Nagy-Brittania), „Platinum Bank” (USA), „VTB Bank” (Oroszország), „Bank Renessans Kapital” (Oroszország, Hollandia), [49] (Oroszország, Svájc). [49] Национального банка Украины (Ukrán Nemzeti Bank jelentése), 2007. №4, p 174 50 „BM Bank” http://www.doksihu II.4 Ukrajna és Oroszország tőkekapcsolatai a politikai eltávolodásuk fényében Az utolsó fejezet kutatási kérdését azért tartom fontosnak, mivel egyrészt Oroszország még mindig Ukrajna egyik legfontosabb külgazdasági partnere (Ukrán Statisztikai Hivatal adatai alapján 2008-ban a kivitelben közel egyenlő részarányokkal – 23,5%, illetve 27,1% – képviselteti magát Oroszország és az Európai Unió), másrészt az EU-ukrán tőkekapcsolat témakör irodalmi feldolgozottságát megfelelőnek tekintem.[50] Végül független felmérések alapján a Régiók Pártja oroszbarát vezetőjének – Viktor Janukovicsnak – van

a legnagyobb esélye az elnökválasztások megnyerésére.[51] II.41 Az államközi megállapodások hatásai a befektetési aktivitásra 1997 májusában Oroszország és Ukrajna között létrejött „A barátságról, együttműködésről és partnerségről”[52] szóló megállapodás (más néven „Nagy Egyezmény”ként ismert), ami a diplomáciai kérdéseken, valamint az államok szuverenitásának és területi integritásának kölcsönös tiszteletben tartásán felül a gazdasági összefogás feltételeit is érinti. A megállapodás 2009. április 1-ig volt hatályban, azonban kikötötte, hogy amennyiben egyik fél sem jelzi a kilépési szándékát hat hónappal lejárta előtt, hatálya automatikusan tíz évvel meghosszabbodik. Ez így is történt Az okmány 15 cikkelye értelmében a felek kötelezettséget vállalnak az előnyös gazdasági, pénzügyi és jogi feltételek megteremtésére egymás vállalatai számára, valamint kitér a

befektetések kölcsönös ösztönzésére és védelmére. Továbbá serkenteni hivatott a magánszférák közvetlen üzleti kapcsolatainak kiépítését és megerősítését. A „Nagy Egyezmény” aláírását 1998 februárjában a „Gazdasági együttműködés”-ről szóló egyezmény kétoldalú elfogadása követte (ami a 2007-es leteltét követően „Az Orosz Föderáció és Ukrajna gazdasági együttműködés program”-má[53] alakult át). Ez a program a kölcsönös befektetések témakörét már sokkal részletesebben taglalja Szorgalmazza például különálló beruházási projektek kialakítását, az együttműködés fejlesztését, közös termelési struktúrák kialakítását, a privatizációs folyamatokban való kölcsönös részvételt. [50] [51] [52] [53] A legnagyobb magyar szaktekintélyek közül elsősorban Ludvig Zsuzsa illetve Ifj. Simon György munkáit emelném ki. http://www.rbcomua/eng/files/4494/file/Press-releasepdf – R&B

Group politikaelemző központ jelentése (letöltve: 2009.1115-én) Договор о дружбе, сотрудничестве и партнерстве между Украиной и Российской Федерацией» «Программа экономического сотрудничества между Украиной и РФ» 51 http://www.doksihu Tehát a két dokumentum rögzítette az országok együttműködésének szándékát, ami a gyakorlatban nem papírforma szerint alakult. A szerződő felek csak jelentéktelen mértékben vettek részt egymás privatizációs folyamataiban, továbbá a befektetések kölcsönös védelmére irányuló erőfeszítések is megkérdőjelezhetők. Ennek ellenére a viszonzott befektetések valamint egymással folytatott kereskedelem mértéke nőtt egészen a gazdasági világválság bekövetkezéséig. Az elmúlt évtized során tapasztalható volt az Ukrajnába érkező orosz befektetők számának növekedése – az

egyezmények egyes pontjainak teljesítésétől vagy éppen nem teljesítésétől függetlenül. Mik lehetnek azok a tényezők, amelyeket az orosz befektetők vonzónak találnak Ukrajnában a jelentős politikai és gazdasági kockázatok ellenére? Elképzelhető, hogy éppen az elmúlt évtized során kialakult sajátos gazdasági modell az oka. Az ukrán gazdaság egyes ágazatai és vállalatai egyre ígéretesebb befektetési célpontjává válnak a külföldi és mindenekelőtt az orosz befektetőknek. Nyilvánvaló, hogy az orosz befektetési módszerek és stratégiák Ukrajnában merőben eltérnek a nyugatiaktól, ami részben a két ország közös történelmi múltján illetve kulturális háttérén alapszik, részben pedig az orosz gazdaság által követett fejlődési irányvonallal magyarázható. Összességében az orosz befektetők tőkekihelyezési indítékaik a következőképpen lehet összefoglalni: ƒ ágazati, regionális és személyes téren számos

kapcsolat maradt fent; ƒ az orosz üzlet terjeszkedik és mivel elhúzódnak Oroszország WTO-csatlakozásának tárgyalásai (Oroszország 1993. évi belépési szándéknyilatkozata után a csatlakozási tárgyalások már 1995-ben megkezdődtek, de még jelenleg is tartanak), Ukrajna jelenti a legközelebbi, jelentős felvevőpiacot; ƒ egyre növekvő áruforgalom mellett Oroszország jelenleg Ukrajna egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere (itt megjegyezhető, hogy Ukrajna árukereskedelmi mérlege 2002–2009 első fele között folyamatosan deficites volt; 5. táblázat); ƒ az orosz vállalatok gyakran a posztszovjet térség piacaihoz igazított kész üzleti megoldásokkal rendelkeznek, a fogyasztói piacra vonatkozóan is; ƒ abban az esetben, ha az orosz koncentrált tőke lojális a saját állama hatalmi szerveihez, komoly politikai támogatásra számíthat; ƒ másfelől, azok az orosz vállalatok, amelyek hazájukban túl nagy adminisztratív nyomásnak

vannak kitéve, úgy tekinthetnek Ukrajnára mint hasonló, de liberálisabb piacra, amivel gazdálkodó tevékenységük területi diverzifikációját is elérik; ƒ az orosz tőke kész a közös projektekben való részvételre; 52 http://www.doksihu ƒ az Ukrajnába befektető legtöbb orosz vállalat távlatokban gondolkodik, épp emiatt hajlamosabbak a nyereség visszaforgatására az üzletbe, a nyugati versenytársaikkal szemben, akik jövedelmeik nagyobb részét repatriálják; ƒ végül Oroszország ugródeszkaként használhatja Ukrajnát további kelet-európai expanzióhoz, valamint kihasználhatja a fekete-tengeri kapcsolatok által biztosított kereskedelmi lehetőségeket. 5. táblázat: Az ukrán-orosz árukereskedelmi mérleg alakulása (2002–2009 július, millió USD) Év Ukrajna exportja Ukrajna importja Szaldó 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 első félév 3230 4311 5889 7496 8651 12668 15736 3468 5885 8646 11812 12843

13787 16838 19414 4257 -2655 -4335 -5923 -5347 -5136 -4170 -3678 -789 Forrás: http://www.ukrstatgovua/ Az orosz tőke gyakran illegális – vagyis más néven fekete vagy rejtett – módon áramlik be az ukrán gazdaságba, ami a hivatalos adatok és a ténylegesen befektetett összegek közötti különbségben nyilvánul meg. Az árnyékgazdaság mérése természetesen inkább a művészet, mintsem a tudomány körébe tartozik, tekintve hogy szereplőinek többsége névtelen. Fontos megemlíteni, hogy sokszor az orosz vállalatok könnyebben és olcsóbban juthatnak pénzügyi erőforrásokhoz mint ukrán társaik, ezen felül az utóbbi években a gazdasági tevékenységre vonatkozó „játékszabályok” sokkal kedvezőbbek lettek Ukrajnában, ami ösztönzi az orosz befektetőket és jelenlétük egyre érzékelhetőbbé válik. Visszanézve a múltba, megállapítható, hogy az orosz vállalatoknak sok sikertörténete van Ukrajnában, ami elsősorban a

távközlésre, egyes bankok és biztosító társaságok dinamikus fejlődésére és a tejiparban elfoglalt domináns pozíciókra vonatkozik. Esetek többségében a sikeres orosz vállalatok gazdaságos üzemmérete nagy, a KKV-k már gyengébben szerepelnek, ami elsősorban nem gazdasági okokra vezethető vissza. Azonban vannak kudarcok is: ezekhez tartozik például a Lukoil által tervezett befektetési programnak meghiúsulása az Odesszai Olajfeldolgozó Üzemben, az illatszergyártó „Kalina” konszern termelésének leállítása, eredménytelen együttműködés a repülőgépgyártás szférában, az energiaszolgáltatásból kifolyó konfliktusok stb. Tehát Ukrajnába elsősorban az orosz nagyvállalati tőke érkezik és a beáramlása egyre átláthatóbb formában történik. Ha Leonyid Kucsma elnöksége alatt az orosz vállalatok eljövetelét sokszor „árnyék-privatizáció”, állami vállalatok kifosztása és lobbizás kísérte – központi és helyi

hatalmi szervek jóváhagyásával, ma inkább a vállalatfelvásárlás és 53 http://www.doksihu a zöldmezős beruházások jellemzők. Mivel az orosz üzletnek ma már „civilizáltabban” kell viselkednie, hosszútávon csak nyer ezzel. Érdemes kiemelni orosz FDI-állomány hivatalosan mért növekedését – 981 millió dollárról 1,46 milliárdra – a 2006–2008-as időszakban, amit részben a befektetések átlátható jellege okozta. 6. táblázat: Az orosz FDI-állomány ágazati megoszlása 2008 elejére Részarány (%) Gazdasági ágazat Pénzügyi szektor Olajfeldolgozás Kereskedelmi szektor Közlekedés és távközlés Építőipar Élelmiszeripar Vendéglátóipar Gépipar Mezőgazdaság Vegyipar Kohóipar Építőanyag-ipar Egyéb 18,4 8,4 6,2 5,9 3,6 2,9 2,3 1,8 1,4 1,0 0,8 0,6 46,7 Forrás: Ukrán Statisztikai Hivatal A 6. táblázat alapján megállapítható, hogy a pénzügyi szektort – elsősorban a bankit – leszámítva a befektetések ahhoz

kellően jól diverzifikáltak voltak, hogy felkészülten fogadják a 2008–2009-es gazdasági világválság következményeit. A tőke kivonását csak néhány orosz építőipari kivitelező („Miraksz”, „Inteko”) jelentette be. Ugyanakkor egy sor másik befektető a válság tetőfokán a befektetések volumenének növelése mellett döntött, amiből arra lehet következtetni, hogy a gazdasági válság és a gázvita ellenére jövőben nő az orosz befektetések mértéke Ukrajnában. II.42 Az orosz működőtőke-beáramlás módjai A „Nagy egyezmény”-ben a felek egymás privatizációs folyamataiban való részvételre vállalkoztak, ami a gyakorlatban nem valósult meg teljesen. A privatizáció tárgyát képző vállalatok részvényeinek részleges külföldi felvásárlása Ukrajnában viszonylag ritka jelenség, főleg az utóbbi években. Amennyiben orosz befektetők mégis belemennek egy ilyen ügyletbe, újabb részvénykibocsátással tovább

„hígítják” az állami tulajdonban maradt részvényeket. Tehát Ukrajnában a vállalatok száz százalékos privatizációja jellemző, azonban a tulajdonszerzés e formáját gyakran engedélyek megszerzéséhez kötik, úgy mint a banki és a 54 http://www.doksihu telekommunikációs szférákban. Ez a megközelítés a telített piac (nehéz indítani egy új vállalkozást) és az erős piaci verseny (aminek következtében olcsóbban lehet felvásárolni egy vállalatot) esetében működik hatékonyan. Konzorciumok létrehozásának az ötlete már egy évtizede felmerült a stratégiai ágazatokban, ahol az eladás Ukrajna számára nemkívánatos. De az orosz működőtőke bevonásának e formája mindezidáig nem valósult meg, még az ukrán gázszállító rendszerben sem. Hatékony közös vállalatok is ritkák, főleg olyan ágazatokban jönnek létre, ahol szükség van az ukrán partner lobbi-potenciáljára. A „közös tevékenység” – mint a közös

vállalkozás egy különleges változata – lehet a megoldás azokban az ágazatokban, ahol teljes (pl. kikötők) vagy részleges (pl szénipar) tilalom van a külföldi beruházásokra. Természetesen az ehhez fogható „közös tevékenység” elmélyült együttműködéssé válhat abban az esetben, ha a befektetések nem közvetlenül a vállalatba áramlanak, hanem projektek megvalósítására irányulnak. A fogyasztói piacok gyors meghódításának az eszköze a franchise-szerződések megkötése lehet. Az orosz befektetések egyre inkább érzékelhetők az egyesülés és felvásárlás[54] szférában, de mivel ez egy új keletű jelenség, egyelőre nehéz előrelátni az ilyen módon létrehozott vállalatok jövőjét. Megvizsgálva a 2006 folyamán – amikor is felélénkült az M&A tevékenység Ukrajnában – az orosz vállalatokkal megkötött egyesülési és felvásárlási ügyleteket, kiderül, hogy az összes M&A ügylet értékének a

7%-át tették ki (18%-át az ügyletek számát tekintve). A külföldi befektetők közül az orosz befektetők bizonyultak a legaktívabbnak, mivel 10-nél több ágazatba invesztáltak az ország 9 régiójában, azonban ez a tőkekoncentráció romlásával járt. Az orosz befektetők átlagban 10 millió dollárt fektettek be az ukrán vállalatokba, míg a legtöbb nyugat-európai befektető 50–100 milliót.[55] Ezek az összegbeli különbségek még abból is adódnak, hogy az orosz befektetők nem szoktak túlfizetni, így amikor a „Vnyestorgbank”-nak felkínálták az „Ukrszocbank” megvételét, az orosz bank elutasította az ajánlatot, mivel magasnak találta az árát. A tényleges értéknél magasabb ár viszont nem tántorította el az olasz IntesaSP-t – a gazdasági világválság küszöbén – közel 90%-os részesedés megszerzésétől. Az orosz tőke több mint 60%-a így a reálszektorba (beleértve a gépipart és az agráripari komplexumot)

vándorolt 2006-ban, amiben a vállalatok egyértelműen alulértékeltek voltak. Az orosz befektetők gyakran vagyoni jogokat megtestesítő értékpapírokat vásárolnak holdingjaik portfólióiba. A stratégia nem egyszerűen a többségi-, hanem 80%-nál magasabb tulajdonrész megszerzésére irányul, de általában a teljes felvásárlásra törekednek. Ez teljesen egybeesik az ukrán értékesítési hozzáállással, tehát az esetek többségében felvásárlások történnek és nem egyesülések. Az orosz tőke aktivitásának [54] [55] Mergers and Acquisitions, M&A Blyakha (2009), pp. 7-9 55 http://www.doksihu megélénkülését a felvásárlási ügyletekben a gazdasági elemzők 2009 végén–2010 elején várják, ugyanis a gazdasági világválság következtében az ukrán vállalatok részvényeinek értéke ekkor éri el a mélypontját. Az orosz befektetők előnyös helyzetbe kerülnek az aktívabb protekcionizmus (mivel Oroszországot nem terhelik a WTO

előtti kötelezettségek), a nagyobb likviditás (az orosz gazdaság kevésbé export-orientált, valamint a termelés visszaesése sokkal mérsékeltebb volt mint Ukrajnában) és a nemzeti valutája nagyobb vásárlóereje következtében. Megjegyezhető, hogy kevés ágazat maradt, ahová az orosz tőke még beáramolhat, mivel a legtöbb ágazatban már képviselteti magát. Tehát a jövőben az orosz befektetők erősebb koncentrálódása várható a már megismert ágazatokban. II.43 Az orosz befektetések jövőbeli alakulása A piacok egyre nyitottabbak lettek és olyan mértékben nőttek meg, hogy az orosz befektetők Ukrajnába irányuló befektetései előnyökkel járhatnak mind a két félnek. Egy sor termék piacán igen kedvező árkonjunktúra alakult ki a világon, tehát az exportot kiszolgáló vállalatok felvásárlása jövedelmező lett. Összességében az orosz befektetési preferenciák elsősorban adott piac aktuális állapotától függnek és csak

nagyon csekély mértékben az államközi kapcsolat jellegétől, valamint a „Nagy Egyezmény”-hez hasonló megállapodásoktól. Sok orosz befektető még jelenleg is alulértékelt részvények felkutatásával foglalkozik az ukrán piacon. Érdeklődésük elsősorban az agráripari komplexumra és az élelmiszeriparra, a gépiparra, a logisztikai szektorra illetve az energetikai komplexumra irányul. Fontos megjegyezni azonban, hogy Oroszország pillanatnyilag importhelyettesítő politikát folytat, emiatt hamarosan elveszíthetik befektetési vonzerejüket a korábban fontos ágazatok, mint a csővezetékek gyártása vagy a hadiipari komplexum. Ukrajna paradox módon egyre vonzóbbá válik orosz befektetőknek a két ország politikai eltávolodása mértékében és az államközi megállapodásoktól függetlenül jelenlétük feltehetően növekedni fog a jövőben. 56 http://www.doksihu VÉGSŐ KONKLÚZIÓ Kutatásom során megállapítottam, hogy az állam

túl korán hagyta magára az ukrán gazdaságot függetlenségének korai szakaszában, valamint az elsietett reformok kedvezőtlen hatással voltak Ukrajna befektetési és termelési szféráira. A tőke menekülésre kényszerült az országból az instabil gazdasági helyzet következtében, ami csak tovább súlyosbította a helyzetet. Komoly problémát jelent az is, hogy Ukrajna nagymértékben elhasznált és elavult termelőberendezéseket örökölt Szovjetuniótól, melyek felújítására illetve új technológiák beszerzésére sem 15 éve, sem jelenleg nincs elegendő befektetési erőforrás. Tehát a reálszektor elmaradottsága következtében az ukrán gazdaság csak csekély mértékben vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban. Az ezredforduló után Ukrajna gazdasága megnyílt és tartós növekedési pályára lépett, de mivel szerkezeti átalakítása nem ment végbe, külső hatásokra továbbra is érzékeny. Mai szemmel nézve a „Narancsos

Forradalom” pozitív gazdasági hatásai közel sem egyértelműek. Ennek ellenére az egyik legfontosabb eredménye – a külföldi befektetői bizalom növelése volt. A külföldi befektetések dinamikája azóta évről évre látványos növekedést produkált és jelenleg az FDI-állomány a 2000-es év szintjének több mint tízszerese. Azonban ha szkeptikusan vizsgáljuk meg Ukrajna külföldi tőkevonzás terén elért eredményeit, több dologra lehetünk figyelmesek. ƒ Egyrészt az FDI-állomány negyede az offshore országokból származik, ami technikailag természetesen külföldi működőtőke áramlásnak minősül, de valójában ukrán (esetleg orosz) tőke repatriálása történik. ƒ Másrészt az FDI-állomány ágazati diverzifikációja igen alacsony. Az ukrán pénzügyi szféra részaránya növekszik az utóbbi években, viszont a külföldi működőtőke továbbra is javarészt az ipari – elsősorban fémfeldolgozó – vállalatokba áramlik.

Fennáll annak a veszélye, hogy a fejlett országok Ukrajnát kizárólag nyersanyagforrásként kezelik a jövőben. ƒ Harmadrészt a külföldi befektetések területi megoszlása kedvezőtlen, mivel a harmada Kijevben koncentrálódik. Tehát az ország „vízfejűsége” erősödik, a főváros és a többi régió közti különbség tovább mélyül. ƒ Végül az ország méretéhez viszonyítva illetve beruházásigényét tekintve még mindig alacsony a külföldi működőtőke-állomány. 57 http://www.doksihu Az ukrán nemzetgazdaságra a külföldi működőtőke kettős hatást gyakorol: egyfelől a megfelelő felhasználásával az ország hatékonyabban leküzdheti a gazdasági világválság következményeit és folytathatja a világgazdasági integrációt. Másfelől, amennyiben a beáramlási folyamat irányíthatatlanná válik, az ország kockázatos függőviszonyba kerül illetve elveszítheti a gazdasági szuverenitását. Ukrajna

elsősorban a FDI-áramlást kísérő technológia transzferben, az innovációs alapon történő felgyorsított fejlődésben és a posztindusztrializáció mielőbbi megvalósulásában érdekelt. Véleményem szerint a további tőkevonzás legnagyobb akadálya jelenleg a mindent átszövő korrupció, ami piacellenes viszonyok megteremtésével megnehezíti a piacgazdasági átmenetet is. Az átláthatatlan adórendszer valamint a politikai kockázatok magas foka is elijeszti a befektetőket. A korrupció visszaszorítására irányuló intézkedések bevezetése időszerű volt, de hatásait nehéz előrelátni. Feltételezem, hogy a teljes felszámolása csak hosszútávon valósulhat meg és paradigmaváltást követel a gazdasági tevékenységhez való hozzáállásban. 58 http://www.doksihu MELLÉKLET 1. melléklet: Ukrajna közigazgatási térképe 1. Volinyi terület 2. Lvivi terület 3. Kárpátalja 4. Rivnei terület 5. Ternopili terület 6. Ivano-Frankivszki

terület 7. Zsitomiri terület 8. Hmelnickiji terület 9. Csernyivci terület 10. Csernyihivi terület 11. Kijevi terület 12. Vinnyicai terület 13. Szumi terület 14. Poltavai terület 15. Cserkaszi terület 16. Kirovohradi terület 17. Mikolajivi terület 18. Odesszai terület 19. Harkivi terület 20. Dnyipropetrovszki terület 21. Herszoni terület 22. Luhanszki terület 23. Donecki terület 24. Zaporizzsjai terület 59 http://www.doksihu IRODALOMJEGYZÉK Felhasznált irodalom: 1. Blyakha, N.: Russian foreign direct investment in Ukraine, PEI Publications 7/2009 2. Cohen, S.D: Multinational Corporations and Foreign Direct Investment, Oxford University Press, 2007 3. Crane, K. – Larrabee, FS: Encouraging Trade and Foreign Direct Investment in Ukraine, RAND Corporation, 2007 4. Eatwell, J. – Milgate, M – Newman, P: The New Palgrave: A Dictionary of Economics, Macmillan, 1987 5. Gitman, L.J – Joehnk, MD: Fundamentals of Investing, 9th Edition, Addison Wesley,

2004 6. Kovács, Á.E (dr): Hogyan döntsek a beruházásokról? A beruházások gazdasági előkészítése, megítélése, RAABE Kiadó, 1997 7. Majoros, P. – Imre, G: A piacgazdasági átmenet folyamata a FÁK-országokban, kézirat 8. OECD Publications: OECD Benchmark Definition of Foreign Direct Investment, Third Edition, 1999-es utánnyomás 9. PriceWaterhouseCoopers: Doing business and investing in Ukraine, 2007-es kiadás; forrás: http://www.pwccom/en UA/ua/publications/assets/pwc dbg 2007pdf; letöltve: 2009.1029-én 10. Simon, Gy (ifj): Az ukrán gazdaság problémái, Külgazdaság, XLVIII évf, 2004 január 11. Бланк, ИА: Инвестиционный менеджмент (Beruházás-menedzsment), Эльга, 2001 12. Бюллетень Национального банка Украины (Ukrán Nemzeti Bank jelentése), 2007 №4 13. Ванькович, ДВ – Демчишак, НБ: Аналіз фінансових джерел формування

інвестиційних ресурсів в Україні (A befektetéseket kialakító pénzügyi források elemzése Ukrajnában), Фінанси України, 2007. №7 14. Вовчак, ОД: Банківська справа в Україні: стан, проблеми та перспективи розвитку (Ukrajna bankrendszere: állapota, problémái és kilátásai), Фінанси України, 2003. №10 15. Дзись, Г: Структурная перестройка экономики Украины (Ukrajna gazdaságának szerkezeti átalakítása), Экономика Украины 1994. №6 16. Жуков, ЕФ: Банки и банковские операции (Bankok és banki műveletek), ЮНИТИ, 2007 17. Захарін, СВ: Удосконалення державної амортизаційної політики для стимулювання інвестиційної та інноваційної діяльності (Az állami

amortizációs 60 http://www.doksihu politika tökéletesítése a befektetési és innovációs tevékenységek ösztönzése érdekében), Проблеми науки, 2007. №10 18. Онишко, СВ – Серебрянський, ДМ: Особливості реформування амортизаційної політики в Україні (Az ukrán amortizációs politika megreformálásának sajátosságai), Фінанси України, 2007. №4 19. Татаренко, НО – Поручник, АМ: Теорii iнвестицiй (A befektetési folyamatok elmélete), КНЕУ, 2000 20. Уварова, ЕА: Оптимизация процессов осуществления капиталовложений в обновление основных фондов (Az állótőke megújítására irányuló befektetési folyamatok optimalizálása), Donyecki Műszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Kara, M.Sc dolgozat, 2009 21. Фурсов, О: Джерела

фінансування оновлення основних засобів металургійних і машинобудівних підприємств (A kohóipari és gépipari vállalatok állóeszközeinek finanszírozási forrásai), Схід, 2007. №1 Internetes hivatkozások: 1. http://www.ukrstatgovua/ – az Ukrán Statisztikai Hivatal honlapja 2. http://www.bankgovua/ – az Ukrán Nemzeti Bank honlapja 3. http://zakon.radagovua/ – az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapja 4. http://www.unctadorg/ – az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia honlapja 5. http://www.worldbankorg/ – a Világbank honlapja 6. http://www.imforg/ – a Nemzetközi Valutaalap honlapja 61