Communication | Higher education » Balogh Ildikó - Szervezeti PR munka eredménye az egyesületi folyóirat bemutatásán keresztül

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK PR ÉS SZÓVIVŐI SZAKIRÁNY SZERVEZETI PR MUNKA EREDMÉNYE AZ EGYESÜLETI FOLYÓIRAT BEMUTATÁSÁN KERESZTÜL Készítette: Balogh Ildikó BUDAPEST, 2009 http://www.doksihu TARTALOM 1. Mi a Média? 1.1 A média korszakolása 1.2 Sajtó- és médiatörténet 1.3 Magyar sajtó- és médiatörténeti vázlat 1.4 A nyomtatott sajtó 1.5 A nyomtatott sajtó on-line változata 1.6 A nyomtatott sajtó digitális változata 1.7 Újságolvasási szokások 1.8 Médiarendszerezés, sajtóműfajok 1.9 Sajtóműfajok 1.10 Újságszerkesztés 4. oldal 4. oldal 5. oldal 13. oldal 15. oldal 16. oldal 17. oldal 17. oldal 19. oldal 21. oldal 26. oldal 2. Nyilvánosság 2.1 A közszereplések színterei 2.2 Írásbeli nyilvánosság 2.3 Kapcsolattartás 30. oldal 30. oldal 31. oldal 31. oldal 3. Szervezeti kommunikáció 3.1 Közvélemény-tájékoztatási modell 3.2 A

szervezet nyilvánosságpolitikája 3.4 Nyomtatott eszközök 3.5 Rendezvényszervezés 3.6 Kiállítások 32. oldal 33. oldal 33. oldal 34. oldal 35. oldal 36. oldal 4. Sajtókapcsolat 37. oldal 5. Kormányzati – közösségi kapcsolatok 5.1 Kormányzati kommunikáció 5.2 Közigazgatási kommunikáció 5.3 A lobbizás 5.4 Közügyek kezelése 41. oldal 43. oldal 43. oldal 44. oldal 45. oldal 6. MKFE – AutóKözlekedés 6.1 Megjelenési gyakoriság 6.2 Tipográfiai változások 6.3 A szerkesztőség összetétele 6.4 Állandó rovatok és rovatvezetők 6.5 Érdekvédelmi munka megjelenítése 6.6 A szervezet rendezvényei 45. oldal 48. oldal 49. oldal 52. oldal 53. oldal 55. oldal 56. oldal 3 http://www.doksihu 1. Mi a média? A média a tömegközlési eszközök összefoglaló elnevezése. A szó szűkebb értelmében vett médiát a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és az internet jelenti. A szó tágabb értelmében vett médiát pedig minden más, amely

üzeneteket közvetíthet a nyilvánosság számára. Manapság szinte minden, ami nyilvános, a média közegében jelenik meg A huszonegyedik században a közélet mediatizálódott, harminc másodperces kommunikációvá egyszerűsödött. A közéleti személyiségek állandó médiaszereplők ugyan, de a nyilvánosság előtt ritkán van lehetőségük hosszadalmas okfejtésre. (A média nyelvezete három rétegből tevődik össze. Az első a latin A kolumna (oszlop) például szedésoldalt, vagyis újságoldalnyi terjedelmet jelent. Az impresszum pedig a szerkesztőség adatait tartalmazza. Mindkettő arról árulkodik, hogy a középkori értelmiségiek munkanyelve még a latin volt. Ehhez társult az újkorban a médianyelvezet német rétege A legtöbb nyomdászati szakkifejezés német. Mint például a flekk, amely eredetileg foltot jelent ugyan, a sajtószakmában viszont egy gépelt oldalt – vízszintesen hatvan írógépleütést, függőlegesen huszonhat sort.

Vagy mint a kopf (fej), amely egy-egy újságcikk bevezetőjét jelzi. Ugyanezt a beharangozót a legutóbbi néhány évben már leadnek is nevezik. A médianyelvezet harmadik, legújabb rétege tehát az angol, amely az elektronikus sajtóra utal.) A média bekapcsolja az egyént a társadalomba, mert olyan eseményekről tájékoztatja, amelyek a helyi eseményeken túli erőtérben történtek. Vagyis előfeltétele a tágabb nyilvánosság kialakulásának. A média a hírközlés közege, egyúttal a hírközlés eszköze is. A médium a nyilvánosság eszköze, a média pedig a nyilvánosság eszközrendszere. A huszonegyedik századi versenyhelyzetben a rádió, a televízió és az internet is igyekszik minél gyorsabban továbbítani az információkat. Fontosabb a gyorsaság, mint a kidolgozottság. A digitálisan továbbított információ egyértelműbb, mint a sajtóban olvasható háttérelemzés, amelynek írója inkább az ellentmondásokat feszegeti. Az árnyalatokra

érzékeny sajtó kétségkívül zavarja az egyértelműségre vágyó médiafogyasztókat. 1.1 A média korszakolása A nemzetközi szakirodalom szerint négy korszakra lehet osztani a média fejlődését. Az első és legrégebbi szakaszba az információtovábbítás összes korai hordozója tartozik. Azok az eszközök (agyagtáblák, papirusztekercsek, lúdtollak) és hírnökök, amelyek és akik a könyvnyomtatás előtt működtek. Ezt nevezik elsődleges vagy primér médiának 4 http://www.doksihu Főszereplője a futár vagy küldönc, más szóval a hírnök. Hozta-vitte a híreket Kezdetben prózai, majd különböző zeneszerszámokkal kísért ritmikus és dallamos formában dolgozta fel és adta közre az információkat. Gyalog, lovon, társzekéren, postakocsin közlekedett Maradt ideje végiggondolni, hogy miként tálalja a szerelmi pletykát vagy éppen a politikai hírt. Az idő múltával a hírnök egyre inkább képes megélni a munkájából,

ilyenformán a hivatásos újságíró előképének tekinthetjük. A következő korszak a könyvnyomtatás rendszeresítésétől, a tizenötödik század utolsó harmadától tartott a tizenkilencedikhuszadik század fordulójáig. Ezt nevezik másodlagos vagy nyomtatott médiának Johann Gutenberg német nyomdász a tizenötödik század közepén fejlesztette ki műhelyében a sokszorosítható könyvnyomtatást. Ezzel leszámolt a szóbeliségen alapuló kultúrával, lehetővé tette az információk elterjedését és rögzítését. A tömegméretű olvasás révén sokak számára vált lehetővé az ismeretszerzés. Egyre többen igényelték az ólomból szedett betűkből összeszerkesztett könyvet, majd az újságot is. A harmadik szakasz a tizenkilencedik században a távíróval és a távirattal kezdődött, és a rádióval, majd a televízióval folytatódott. Ezt nevezik harmadlagos vagy analóg médiának, mert szerkezeteiből hiányzik a memóriaegység, amely

már a számítógép sajátja. Még most sem múlt el teljesen, bár mindinkább felváltja a negyedleges média, amely a számítógép egyre szélesebb körű alkalmazásával fejlődött digitális médiává. Ezt a korszakot digitális Gutenbergnek is hívják, hogy érzékelhető legyen: az internet ugyanolyan jelentős változás az emberiség történetében, mint a nyomtatás révén sokszorosítható könyv volt a tizenötödik század közepén. A digitális média nemcsak a beépített memória révén különbözik az analógtól. Azzal is, hogy gyorsabban, a másodperc tört része alatt továbbítja az információt. Sőt lehetővé teszi, hogy a különböző újságírói műfajokban feldolgozott információkat ne csupán a másnapi lapszámban használjanak fel, hanem archívumban rendszerezzék őket, így az internet segítségével a világ bármelyik részéről elérhetők. 1.2 Sajtó- és médiatörténet A középkori Nyugat-Európában a hírtovábbításra,

a hírközlésre az észak-itáliai városok, majd a németalföldi kikötővárosok között megindult távolsági kereskedelem miatt mutatkozott igény. A kereskedőknek egyre több információra volt szükségük ahhoz, hogy pontos és minél naprakészebb képet kapjanak a tőlük távolabbi területek gazdasági folyamatairól. Ennek érdekében a kereskedő céhek meghatározott napokon induló futárjáratokat szerveztek saját céljaikra. Egy-egy terület igazgatásának igényei szintén 5 http://www.doksihu megkövetelték a rendszeres hírcserét, így a fontosabb útvonalak mentén postamestereket alkalmaztak. Csakhogy a postamesterek megjelenésével változott a helyzet Az állomásokon megfordult lovas hírmondók, a kurírok világot járt emberekként sok érdekes hírt meséltek. Az élelmesebb postamesterek összegyűjtötték, városonként csoportosították a híreket és levél formájában a megrendelőkhöz kezdték továbbítani. Ezen hírlevelek

sokszorosított példányai – a nyomtatás technikáját alkalmazva – a 15. századtól terjedtek el. Ezzel együtt, a nyomtatás feltalálása után még sokáig, főként kéziratos, magáncélokra készült levélújságokat, hírleveleket továbbítottak a futárjáratok. A levelek írói között viszont – a társaságok alkalmazottai, üzletfelei mellett – megjelentek a hivatásos hírkereskedők és –írók. Új jelenség volt, amikor a nyomtatott lapokon esetenként politikai tartalmak kaptak helyet. Európában 1609-től beszélhetünk a valódi időszaki sajtó, az első igazi újság létrejöttéről. De mi az, ami miatt már nem újságlevelekről, hírlevelekről, hanem sajtóról beszélhetünk? Ehhez három feltételnek egyszerre kellett teljesülnie. A kiadványnak publikusnak, aktuálisnak, periodikusan megjelenőnek kellett lennie. Vagyis a nagyközönség számára időszerű eseményekről, szabályos időközönként kellett beszámolnia. A sajtó

fogalmának meghatározásakor mindmáig ezt a három formai követelményt tartjuk szem előtt. Nyugat-Európában a 13-17 század között alakultak ki azok – a technikai lehetőségek (nyomtatás, papírkészítés), - terjesztési hálózatok (futárszolgálatok, postaállomások), - személyi feltételek (újságíróskodó nyomdászok, postamesterek), - gazdasági feltételek (a hírek áruvá válása), - társadalmi viszonyok (a hírek fogyasztásában érdekelt, a híreken keresztül hangját is hallatni akaró polgári közönség), amelyek lehetővé tették a mai értelemben vett sajtó, vagyis a média tömegességgel, sőt globalitással jellemezhető intézményrendszerének létrejöttét. Médiarendszerrel állunk szemben, a szervezett hírtovábbításnak a társadalmi, a gazdasági, a technikai változásokkal átalakuló, idővel tömegessé vált formáival, amelyek maguk is visszahatottak a környezetükre. A sajtó formálódását, rendszerré válását

társadalmi összefüggésekben lehet megragadni, amit az 1. sz ábra mutat 6 http://www.doksihu 1. ábra Sajtó- és médiatörténeti áttekintés Társ. alakulat Organikus, a természethez szervesen kapcsolódó, viszonylag homogén, stabil társadalmak Történelmi korszak Őskor az első keleti államok kialakulásáig Ókor i.e: 4-3 évezr. – i.sz: 476 Középkor 1492 / 1517 / 1640-ig Újkor 1789-től 1917-ig A természettől elidegenedő, differenciálódó, gyorsuló ritmusú társadalmak Legújabb kor 197080-ig Poszt modern kor 197080-tól Meghatározó nyilvánosságforma A közvetlen megmérettetéssel kiválasztott vezetők által meghatározott törzsi nyilvánosság Uralkodó által meghatározott reprezentatív nyilvánosság 18. sz: Okoskodó polgárok, mint közösségben fellépő magánszemélyek által meghatározott klasszikus polgári nyilvánosság 19. sz: Hatalomra jutott polgárság parlamenti nyilvánossága 20. sz - Demokráciák parlamenti

nyilvánossága - Diktatúrák manipulált nyilvánossága Mediatizált (előállított) nyilvánosság A közösségi kommunikáció formája Csoportkommunikáció (törzsi gyűlés) Csoportkommunikáció (királyi, császári, fejedelmi udvari társadalmi események) Csoportkommunikáció (kávéházi, egyesületi, szalonokban folyó társasági élet) Csoport- és tömegkommunikáció Nemzetállami és globális tömegkommunikáció; mobilkommunikáció Sajtóforma Sajtó előtti szervezett hírtovábbítás: füstjelek, futárok, tükrözés, hangjelek Hírkereskedő sajtó Világnézeti (vélemény) sajtó Üzleti (for-profit), reklámmal kereskedő sajtó Üzleti (for-profit), reklámmal kereskedő média Non-profit pártsajtó – eszmék, ideológiák terjesztése Non-profit közösségi sajtó -érdekkifejezés Technikai eszközök, sajtótermékek római és kínai úthálózat, postaállomások, futárszolgálat - i.e 59 Acta Diurna Populi Romani - 1448 Gutenberg

nyomdája - hírlevelek, vásári újságok - folyóiratok - gépi papírgyártás - 1811 gyorssajtó - 1820 első üzleti hirdetés - 1814 The Times - 1833 New York Sun - 1917-től rádió - 1940-től televízió - műholdas globális televíziózás - internet, mobiltelefon A nyilvánosság- és sajtóformák változásának történelmi, technikai összefüggései (Domokos, 2005, p. 140) Amikor az újságok a közvélemény hordozóivá, a pártpolitika eszközévé váltak, a gazdaságossági szempontok jórészt háttérbe szorultak, sőt, esetenként azzal számoltak, hogy a politikai befolyásolás, a publicisztikai hatékonyság érdekében a pénzt eleve elő kell 7 http://www.doksihu teremteni valahonnan – főként a pénzarisztokrácia zsebéből. Ebben a helyzetben az addigi hírkereskedői szerep úgymond közvélemény-kereskedővé alakult át. A hírekkel kereskedő sajtó mellett kialakult az úgynevezett világnézeti sajtó. Korábban a hírkereskedő gyakran

egy személyben volt nyomdász, szerző, szerkesztő és kiadó, később nyilvánvalóan ezen a területen is bekövetkezett bizonyos munkamegosztás. Ezt a munkamegosztást aztán a világnézeti sajtó állandósította. Minthogy a véleménynyilvánításhoz, illetve a különféle vélemények közötti eligazodáshoz speciális ismeretekre, felkészültségre, politikai, jog, irodalmi, történelmi, közigazgatási képzettségre volt szükség immár nélkülözhetetlenné vált a külön szerkesztő, sőt szerkesztőség. Ahhoz azonban, hogy a sajtó valódi üzleti, reklámmal kereskedő sajtóvá, sőt médiává váljék, technikai és szervezeti változások egész sorának kellett bekövetkeznie. (A teljesség igénye nélkül: - 1799-ben a kézi merítést felváltotta a gépi papírgyártás; - 1811-ben megalkották a gyorssajtót, s ez lehetővé tette, hogy minden addiginál nagyobb példányszámban nyomtassák az újságokat; - 1820-ban nevezték először reklámnak

az üzleti hirdetést; - 1840-től az újságpapír anyaga a rongynál jóval olcsóbb cellulóz lett; - 1840-től Angliában az újságterjesztéshez igénybe vették a vasutat; - 1845-ben használták először a távírót a hírek továbbítására; - 1849-ben létrejött a német érdekeltségű Wolff-féle távirati iroda; - 1855-ben adták ki az első valóban olcsó angol újságot, az egy pennybe kerülő Daily Telegraph-ot Angliában, ezt az tette lehetővé, hogy eltörölték a hírlapadókat; - 1850-től, a fényképezés feltalálásával összefüggésben, új iparág jött létre az újságillusztrációk készítésére, a fotocinkográfia; - 1885-ben gépesítették a szedést.) A tömeglapok nem csak olcsó áraikkal hatottak a fogyasztókra, hanem sajátos szerkezetükkel, tipográfiájukkal, az úgynevezett pszichikai könnyítésekkel is, amelyek azóta jellemzik az üzleti tömegsajtó arculatát, választott megoldásaik: - a tömegeket leginkább érdeklő

híreket a lap elején, vastag betűs címekkel hozták; - a folytatásos regényt mindig a legizgalmasabb résznél hagyták abba; - erősen fellazított tördelést alkalmaztak; - sok illusztrációval dolgoztak. A populáris, vagy bulvársajtó jellegzetességeivel szembe állíthatók a minőségi újságírás ismérvei, ami a 2. sz ábra táblázatában látható. 8 http://www.doksihu 2. ábra Populáris média Minőségi média Kikapcsol az érdemi folyamatokból ■ A forma és a tartalom az alsóbb rétegek értékrendjéhez, népszerűségi szempontokhoz igazodik ■ Érzelmi azonosulásra építő, pletykákkal és botrányokkal való szórakoztatás ■ Gyorsan megtérülő hírekre épít: bűnözés, szex, pénz ■ A populáris kultúra extrém értékeinek és normáinak követése Bekapcsol az érdemi folyamatokba ■ A forma és a tartalom mércéje a magaskultúra, a professzionalizmus, a középosztály elvárása ■ Távolságtartó, tényszerű

tájékoztatás, tényfeltárás ■ Lassan megtérülő hírekre épít: társadalmi, közéleti, gazdasági témák ■ A nemzeti kultúra kiegyensúlyozott értékeinek, normáinak követése A populáris és a minőségi média főbb jellemzői (Domokos, 2005, p. 157) A sajtó híradásaiban a 16. század óta fellelhető a bulvárújságírás úgymond klasszikus triádja, a bűnözésen, pénzen, szexen alapuló szenzációs történetek közlése. Ám ezek valójában a közönségnek szánt morális tanmesék, amelyeken keresztül a tömegmédia értékes feladatot teljesít az erkölcsi dilemmák nyilvánossá tételében. A nyilvánosságnak az irántuk tanúsított felfokozott érdeklődése pedig az egészséges részvétel jele. A média úgymond ugyanazt a társadalmi feladatot látja el a modern és a posztmodern világban, mint amit a folklór látott el a tradicionálisban: híreszteléseken, pletykákon, mendemondákon keresztül informál, szórakoztat és

szabályoz, egyszóval értékrendet, közösséget teremt és tart fenn. Talán úgy helyes, ha a populáris médiát illetően az érdemi társadalmi szintű döntéshozatali folyamatokból való kikapcsolásról, illetve a minőségi média esetében az azokba való bekapcsoláshoz szükséges információk közzétételéről beszélünk. Modern tömegmédiáról Európában csak a nyomtatott könyv megjelenése, azaz 1445 után beszélhetünk. A könyv volt az első tömegmédium a szónak abban az értelmében, hogy tömeges mennyiségben készítették, emberek tömegét érte el és emberek tömege számára volt hozzáférhető, kommunikációs szakemberek állították elő, szervezett, intézményesült formában gyártották és terjesztették, a nagyközönségnek szólt, tartalma ezért nyilvános és potenciálisan mindenki számára hozzáférhető volt. A könyv és az újság polgári médium: megjelenésük és elterjedésük előfeltétele volt a polgárság mint

társadalmi osztály megjelenése, egyszersmind hozzá is járultak a polgárság megerősödéséhez. Az első újságok – kézzel írott, nyilvánosan nem hozzáférhető kereskedelmi hírlevelek – a késő középkorban jelentek meg, és a kereskedők igényeit szolgálták ki. A korai lapok a távoli 9 http://www.doksihu piacok kínálatáról és a kereskedelmet befolyásoló háborúk kirobbanásáról számoltak be. Nem voltak bennük cikkek, rovatok és címek, a különböző információkat felsorolásszerűen, szerkesztés nélkül, kronologikus rendben közölték, értékelést nem fűztek hozzájuk. Az olvasás széles körben való elterjedésének előfeltétele volt a kor nagy technológiai felfedezése, a nyomdagép is. A könyvnyomtatás lassanként fontos társadalmi változásokat generált. Az írott szó többé nem az egyház és az államigazgatás monopóliuma volt. A kiadók – egyben nyomdászok, könyvkereskedők és könyvterjesztők –

legfőbb célcsoportja a laikus olvasóközönség lett, az egyházi kiadványok mellett megjelentek a világi témákat feldolgozó kalendáriumok és almanachok is. A nyomtatott könyvek – szemben a kézzel másolt kódexekkel – már nem cssak latin nyelven íródtak. A nemzeti nyelveken megjelenő kiadványok nyomtatása lassanként maga után vonta az adott nyelvre vonatkozó nyelvi és helyesírási normák egységesülését. Az első könyvek iránti kereslet azonban szűkös volt: az egyszer kinyomtatott könyv sikerét még korlátozta, hogy minden egyes nyomtatványnak saját piacot kellett találni. A kiadók az igazi üzletet az újságban – az évente többször megjelentő, újdonságokat feldolgozó és a nyilvánosságnak szánt nyomtatványban – látták, amely rendszeres kiadásának köszönhetően már stabilabb keresletre számíthatott, így állandó jövedelmet nyújthatott kiadójának. A nyomtatott, mindenki számára hozzáférhető újságok

piacának kialakulása ugyancsak a polgárság felemelkedésével függött össze. Szemben az írni és olvasni nem tudó, hűbérurának kiszolgáltatott földművessel, a polgár már meglehetős anyagi függetlenséget élvezett. A polgár részt követelt magának a politikai döntések befolyásolásában, ám ehhez is információkra volt szüksége. A lapok őt látták el politikai hírekkel Az újság tehát a szónak abban az értelmében is polgári műfaj, hogy az új, gazdaságilag és politikailag mind jobban megerősödő társadalmi osztály hangja, a szabad információáramlás, a közügyek nyilvános, racionális és kritikus megvitatásának eszköze. A közéleti információk iránti igény vezetett az információk összegyűjtésére és közlésére specializálódott szakember, az újságíró megjelenéséhez is. A polgárság feltűnésével a színielőadások és a hangversenyek már nemcsak az udvar és az arisztokrácia szórakozását szolgálták,

mert az új társadalmi osztály megjelenése egyúttal a művészetek iránti fizetőképes kereslet megjelenését is jelentette. Ahogy a művészet elérhetővé vált a középrétegek számára, megjelentek a kritikai folyóiratok, amelyek a kulturális kínálatról tájékoztatták a nagyközönséget. Az újság elterjedése lassú folyamat volt. A lapnyomtatás kezdetén csupán a lakosság kis része tudott olvasni, így a lapok iránti kereslet korlátozott volt, ami megnehezítette sikeres gazdasági 10 http://www.doksihu vállalkozásként való kiadásukat. Az újság elterjedéséhez szükség volt számos technológiai innovációra is. A nyomdászok kezdetben még arra törekedtek, hogy a nyomtatott könyv a lehető legjobban hasonlítson a kéziratos kódexekre. A kézzel írott betűkhöz hasonló, cirkalmas gótbetűt csak lassan váltotta fel a mai nyomtatott betűre emlékeztető, könnyebben olvasható kövér betű, amely először 1470-ben jelent meg. A

nyomtatás fejlődésének fontos állomása volt az ipari forradalom idején a gőznyomda munkába állítása is, amely nagyságrenddel növelte a példányszámot, vagyis igazi tömegmédiummá tette a sajtót. A 19 század elejéig az is hátráltatta a nyomtatást, hogy – a papírgyártás technológiájának tökéletlensége miatt – nem állt elegendő papír a nyomdászok rendelkezésére. A technikai fejlődés nemcsak a példányszám növelését, hanem az ár csökkentését is lehetővé tette. A filléres lapok már nem az eliteknek, hanem a tömegeknek szóltak, így a hagyományos közéleti kérdések mellett a mindennapi élet jelenségeivel – különösen a bűnügyekkel, a katasztrófákkal, a sporteseményekkel és a hírességek életével – is foglalkoztak. Ahhoz, hogy a lapok tovább bővítsék piacukat, szükség volt arra is, hogy megnöveljék újságíróik számát és tökéletesítsék információs hálózatukat. Ebben fontos szerepet játszott

a hírügynökségek megjelenése. A sajtó térnyerésében szerepet játszott a demográfiai növekedés és a kötelező alapfokú oktatás bevezetése is, aminek köszönhetően megnőtt az olvasni tudók száma. A 20 században a munkásosztály munkaideje csökkent, szabadideje több lett, így több időt fordíthatott újságolvasásra. A kezdet kezdetén még kézműves sajtó lassanként iparrá vált. A híreket összegyűjtő, megszerkesztő, a lapot kinyomtató és terjesztő egyszemélyes kiadók helyét fokozatosan átvették a jól szervezett, az egyes munkafázisokat megosztó, tömegeket foglalkoztató, hierarchikusan szervezett médiabirodalmak. A sokszínű tömegmédia – vagyis a politikai pártoktól és a kormányzattól többé-kevésbé független, különböző célcsoportokra szakosodott újságok – kialakulása egyet jelentett azzal, hogy az újságírás egyik legfontosabb szabályozóelvévé a piaci logika, vagyis elsősorban a közönség

figyelméért folytatott versengés vált. Az ugyanakkor, hogy egy hírlap miként igyekszik elnyerni a közönség figyelmét, nemcsak a közönség elvárásaitól, hanem a nap történéseitől és a szóban forgó sajtótermék vagy médium sajátosságaitól is függ. A modern lapok és médiumok a megélhetésüket jelentő közönség kiszolgálására törekednek, azaz hírszelekciójukat elsősorban a közönség elvárásaihoz igazítják. Az újságíróknak a közönség elvárásairól néha csak feltevéseik vannak, máskor azonban – például közvélemény-kutatásokból – viszonylag pontos információik is. E feltevésekre és információkra 11 támaszkodva szelektálnak a http://www.doksihu szerkesztőségbe befutó értesülések között, vagyis ezek alapján döntik el: a világban nap mint nap végbemenő és szinte végtelen számú esemény közül melyik kerüljön be a véges számú hír közé és melyik ne. A hírszelekció – ami

többnyire nem egy-egy újságíró szubjektív döntésén múlik, hanem rutinszerű eljárással hozott kollektív döntések sorozatán – részben a hírérdemesség kritériumaitól függ, vagyis attól, hogy a szóban forgó információ az újságíró megítélése szerint számíthat-e a közönség érdeklődésére. A hírérdemességet pedig az határozza meg, hogy az adott információ rendelkezik-e hírértékkel. A szakírók a következő tényezőknek tulajdonítanak hírérték-növelő szerepet: negativitás; valóidejűség; váratlanság; normasértés; érintettség-fontosság-közelség; érdekesség; rekordok; prominencia. Természetesen egyazon esemény többféle hírértékkel is rendelkezhet, a hírértékek pedig összeadódnak, növelve annak a valószínűségét, hogy bekerüljön a sajtó és a média hírei közé. A hírértéket növelő tényezők valamennyi sajtótermék és médium esetében szerepet játszanak a hírszelekcióban.

Kulturális közegük és választott célközönségük függvényében azonban a különböző szerkesztőségek különbözőképpen súlyozzák őket – ezért számolnak be eltérő sorrendben a hírekről, és ezért egyeznek csak részben az általuk szolgáltatott hírek. Az, hogy egy esemény bekerül-e a hírekbe, a közönség vélt vagy valóságos elvárásain túl függ attól is, hogy milyen más események történtek (vagy nem történtek) a megjelenés előtti hírciklusban. Meghatározó lehet a többi hír is: egy esemény hírértékét növeli, ha valamilyen szempontrendszer alapján más hírek mellé kerülhet – például egy nagyobb természeti katasztrófa mellett egy kisebb is könnyebben a hírekbe kerülhet. A hírszelekció a közönség elvárásai és az előző hírciklus eseményei mellett függ az adott sajtótermék vagy médium sajátosságaitól is. E téren különösen a következő tényezők a meghatározók: - hozzáférés: van-e az adott

orgánumnak az eseményről a szerkesztőséget értesítő saját tudósítója; - célközönség feltételezett háttérismeretei: bonyolult események megértésekor nagy tájékozottságot kíván; aktualitás: a szóban forgó esemény előzményeiről beszámolt-e az adott újság; rendelkezésre álló terjedelem: nagy terjedelemben kevés hírről kell beszámolni, vagy fordítva; - konkurens sajtótermékek kínálata: lépést kell tartani és meg is kell előzni őket, hogy az adott újság exkluzív információkkal lássa el közönségét. Az tehát, hogy egy-egy esemény bekerül-e a hírekbe, számos, egymástól független körülmény összjátékától függ. 12 http://www.doksihu 1.3 Magyar sajtó- és médiatörténeti vázlat A magyarországi sajtó fejlődése – összhangban a történelmileg meghatározott keleteurópai helyzet sajátosságaival – 100-150 éves késéssel követte a nyugat-európai folyamatokat. Bár a Gutenberg módszerével történő

könyvnyomtatás Hess András révén már 1472-ben meghonosodott, a budai műhely csak rövid ideig állt fenn. Az 1526-os mohácsi vereség után kizárólag Erdélyben, illetve a nyugati és a felvidéki városokban indult fejlődésnek a hazai nyomdászat. Termékei többnyire vallásos nyomtatványok voltak. A következő században a német nyelvű újságlapok sorát egy magyar nyelvű váltotta fel. A világ népeihez forduló kuruc vezérek kiáltványai következtek a sorban Ezek alapozták meg az első magyarországi, rendszeres megjelenésűnek szánt újságot, a Mercurius Hungaricust. Az 1705-ben magyarul megjelent első szám után, Ráday Pál, a kuruc diplomácia irányítója kapta feladatként a lapkészítést. Ettől kezdve Mercurius Veridicus ex Hungaria címen, latinul terjesztették. A Rákóczi szabadságharc bukása után több mint másfél évtized telt el, amíg ismét időszaki sajtótermék került ki magyarországi nyomdából. Budán 1730-ban jelent meg

az első, hetenként kétszer kiadott, német nyelvű újság, tükrözve a város lakosságának hovatartozását. Hírei között viszonylag sok foglalkozott külföldi eseményekkel, ezek aránylag frissek voltak. A magyar nyelvű sajtó megindulása: 1780. január 1-jén megjelent a Magyar Hírmondó Rát Mátyás jóvoltából A lap a maga nemében színesnek volt mondható. Szerkesztője a külföldi híreket földrajzi, történelmi magyarázatokkal kísérte, széles körű levelezőgárdát szervezett ismerősei és olvasói köréből, hogy rendszeresen tudósítsák a folyóiratot lakóhelyük nevezetesebb eseményeiről. A magyar sajtótörténet egy másik kiemelkedő vállalkozása, a Kossuth Lajos által lejegyzett és szerkesztett Országgyűlési Tudósítások. Az 1983 május 15-ig megjelent 344 számnak nagy szerepe volt abban, hogy a nemzet tanultabbjai tisztába jöhettek az ország helyzetével, ez pedig magától értetődően nagy szerepet játszott 1848

előkészítésében. Az elbukott szabadságharc utáni tíz évben a lapkiadást mind mennyiségi, mind minőségi visszaesés jellemezte. A progresszív nemzeti sajtónak a hatalom véget vetett. Az egyáltalán működési lehetőséghez jutott fő irányzatok: - az önkényuralom szolgálatában állók; - konzervatív, monarchia-hű ellenzék (Magyar Hírlap, Budapesti Hírlap); - nemesi rezisztenciát képviselő ellenzék (Pesti Napló). Az ötvenes évek folyóirattörténetét az alábbi orgánumok jellemezték: - irodalmi lapok (Hölgyfutár, Remény, Délibáb, Nővilág, Napkelet, Szépirodalmi Közlöny); - közművelődési lapok (Vasárnapi Újság, Magyar Nép Könyve, Család Könyve); - revü-kísérletek (Új Magyar Múzeum, 13 http://www.doksihu Kelet Népe, Hazánk, Budapesti Szemle). A hatvanas évek már a Kiegyezés előkészítésének jegyében teltek. A lehetséges kiegyezés körüli vitákban az alábbi lapok vállaltak markáns szerepet: - konzervatív

lapok (Pesti Hírnök, Vezér Független); - Deákpárti liberális nézeteket valló lapok (Politikai Hetilap, Pesti Napló); - balközép véleményét tükröző lapok (Magyar Sajtó, Magyarország, Ország, Hon, Jövő). A Kiegyezés utáni időszakban a sajtótevékenység jelentős fellendülése következett be. A fővárosiak után megjelentek a vidéki periodikák is. 1876-ban 240 magyar nyelvű hírlapot adtak ki az országban, 1889-ben 600-at, 1895-ben 866-ot. 1910-ben mintegy 1600 az időszaki sajtótermékek száma. Ebben az időben váltak el egymástól az irodalmi és a politikai lapok, megjelentek a gyereklapok, terjedni kezdett a hírlapi riport műfaja. A lapok többsége valamilyen párt eszmeiségéhez kötődött. Csak néhány kiadó ismerte fel, hogy az 1880-as évekre mennyiségileg és minőségileg új olvasóközönség alakult ki, amelynek ízlése, érdeklődése, műveltsége a korábbiakhoz képest összetettebb lett. Az első világháború kitörése

után bevezetett cenzúra a lapok nagy részét a háborús politika szolgálatába állította. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom megszüntette a cenzúrát és törvényben biztosította a sajtószabadságot. A meglévő polgári lapok mellett a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek támogatásával 30 új, főként helyi jellegű lap indult, illetve a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után, 1918. december 7étől Vörös Újság néven kommunista lapot is nyomtattak A proletárdiktatúra időszakában azonban a polgári lapokat folyamatosan visszaszorították. A húszas évek kezdetétől kialakul Az Est-lapok sajtókonszern, amelynek lapjai (Az Est, Pesti Napló, Magyarország) a kor legnagyobb példányszámú, legkorszerűbb polgári periodikái voltak. A II világháború kezdetén, az antifasiszta harcban volt jelentékeny szerepe a szociáldemokrata Népszavának, valamint a Magyar Nemzetnek, a Szabad Szónak. Az 1938-39-ben lezajlott első

tisztogatási hullámnak a Pesti Napló, a Magyar Hírlap, Az Est esett áldozatául. Az 1944-es német megszállást, a kormánylapokon kívül már csak a Pesti Hírlap és a Magyarország élte túl, ezek azonban már a nyilas lapokkal azonos szellemben működtek. Az 1989-1990-es rendszerváltás utáni magyar újságkínálatot végignézve meglepődhetnénk, hogy az újonnan létrejött közéleti lapok (Pesti Hírlap, Heti, illetve Új, majd Napi Magyarország, Mai Nap, Kurír) jó néhány korábbi újság nevét kölcsönvették. Az esetek többségében nyilvánvaló, hogy nem véletlenszerű névazonosságról, hanem az örökség tudatos vállalásáról volt szó. Ugyanez mondható el azokról a periodikákról, amelyek a nyilas érát, a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszert túlélve, bár olykor szünetelve, 14 http://www.doksihu vagy ideig-óráig más név alatt, kisebb-nagyobb válságot követően, jórészt külföldi tulajdonba kerülve, az 1990-es

években is képesek voltak a fennmaradásra. 1.4 A nyomtatott sajtó A sajtó huszonegyedik századi gondja az, hogy az információtovábbításban elmaradt a rádió, a televízió és különösen az internet mögött. A sajtó nem feltétlenül azonos az újsággal. Több is, kevesebb is annál Több, amennyiben a sajtót nemcsak a szó időszerű, hírlapot sugalló értelmében használjuk. Ugyanebbe az értelmezési tartományba tartoznak a ritkábban megjelenő és a hátteret megvilágító orgánumok is. De a sajtó kevesebb az újságnál abban az értelemben, hogy előállítási közege és eszköze a könyvnek is. A sajtó (a hírlap, az újság, az időszaki lap) a hír- és véleményközlés nyomtatott eszköze. A sajtónak három alapismérve van: a nyilvánosság, az aktualitás és a periodicitás. A nyilvánosság a mindenki számára való hozzáférhetőséget jelenti. Az aktualitás az információ frissességét, a periodicitás pedig a sajtótermék

rendszeres időközönkénti megjelenését. A legkorábbról ismert sajtótermék a hírlevél. Egy oldalpáron jelent meg, legfeljebb négy oldalon, és szinte kizárólag gazdasági-kereskedelmi jellegű információkat tartalmazott. Ahhoz, hogy a hírlevélből újság legyen, nemcsak Gutenberg találmányára volt szükség. Arra is, hogy kialakuljon a polgári nyilvánosság. Az első napilap 1605-ben látott napvilágot Strasbourg városában. Az első korszerűnek tekinthető újság pedig több mint háromszáz esztendeje, 1704-ben jelent meg Londonban. A tizennyolcadik század közepén jelent meg az első apróhirdetés egy angol kisváros újságjában. Újabb néhány évtized múlva pedig válság rázkódtatta meg a brit gazdaságot: hatalmas árukészletek halmozódtak fel a manufaktúrák raktáraiban. Egy gyárosban felötlött: miért ne lehetne meghirdetni az újságokban a felgyülemlett árucikkeket. Ez lett az első reklám Az apróhirdetési és

reklámbevételek révén az angolszász sajtó nyereségessé vált, nem szorult a politikusok támogatására. Ezzel ellentétes utat írtak le az újságszerkesztőségek Kelet-Európában. Maradtak ott, ahonnan indultak: a politika szolgálatában. Ezért is különböztethető meg egymástól a nyugat- és kelet-európai sajtó. A nyugat-európai a nagy francia forradalom után átvette az angolszász sajtóhagyományokat. A kapitalizmusban meghonosodott újság gazdasági vállalkozás, s mint ilyen, nyereségre törekszik. Ha pedig tartósan nyereségre tesz szert, függetlenedik a politikától. A Kelet-Európában meghonosodott újság viszont politikai vállalkozás, s mint ilyen, kötődik a pártokhoz. Az sem baj, ha veszteséges, sőt minél veszteségesebb, annál hajlamosabb elfogadni a politikusok anyagi támogatását. 1989-90-ben érkeztek 15 http://www.doksihu Magyarországra a külföldi sajtóbefektetők. Az angol, francia és elsősorban német üzletemberek

hozták magukkal az angolszász sajtóhagyományokat. A kétféle hagyományrendszer brutálisan ütközik az újságolvasók tudatában. Ettől olyan érdekes a hazai sajtó. A sajtó eredetileg a politikát szolgálta Feladata az volt, hogy a politikai döntéshozók üzeneteit eljutassa a polgárokhoz. Ehhez társult egy másik feladat: a választópolgárok nevében számon kérte a politikusokon az üzenetekben megfogalmazott ígéreteket. A sajtónak három funkciója körvonalazódott az évszázadok során: az információközlés, a véleményformálás és a hirdetés. Az információközlés az, maikor a sajtó az információt objektív műfajokban – hír vagy tudósítás formájában -, mintegy közszolgálati jelleggel bocsátja az olvasók rendelkezésére. A véleményformálás az, amikor a sajtó az objektív műfajokban feldolgozott információkat szubjektív műfajokban – kommentár, jegyzet, publicisztika, glossza, interjú, esetleg riport formájában

– adja közre. A sajtó hirdetési (kereskedelmi) funkciója pedig az, amikor reklámokkal csábítja fogyasztásra az olvasókat. Ugyanakkor a szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy ne kelljen azonosulnia a hirdetés szövegével. Ezt azzal hangsúlyozza, hogy közli: nem vállal felelősséget a reklám tartalmáért. A hirdető nem lapot vesz, hanem helyet a lapban. Az újság a hirdetésnek csak médiuma, azaz hordozója, közvetítője Ellentmondás fedezhető fel a sajtó véleményformáló és kereskedelmi funkciója között. Az előbbi többnyire közérdeklődésre számot tartó, az utóbbi inkább egyéni érdekeket kielégítő tevékenység. Az ellentmondás azonban feloldható Például kampányidőszakban, amidőn a politikai hirdetések a közszolgálati és a kereskedelmi funkcióknak egyaránt eleget tesznek. (A jelenleg használt tömegközlési eszközök közül a sajtó a leghagyományosabb médium. Hátrányai – mindenekelőtt a viszonylagos

lassúság – mellett előnyei is vannak. Az egyik éppen a hagyományos jellegéből következik. Az évszázadok alatt megszokták az emberek a nyomtatott sajtóterméket. Megbízhatónak tartják, azonosulnak vele Nem veszik észre, hogy olykor manipulál.) 1.5 A nyomtatott sajtó on-line változata Az angolszász médiából átvett kifejezés, az on-line folyamatosságot, folyamatos frissítést feltételez. Azt jelenti, hogy ami a lapzárta miatt nem kerülhet be az újságba, helyet kaphat az újság on-line változatában. Ebben az értelemben az on-line-változat több is, meg kevesebb is, mint a kinyomtatott lapszám. Több a lapzárta után érkezett információkkal, de kevesebb azzal, hogy az ügyeletes szerkesztő vagy a rendszergazda megszűri az újságban 16 http://www.doksihu olvasható információkat. Valaki tehát az olvasók helyett dönti el, hogy a kinyomtatott lapszámból mi kerül át az on-line változatba, hiszen minden nem kerülhet be. 1.6 A

nyomtatott sajtó digitális változata Ha a nyomtatott sajtó on-line-változata elsősorban a fiatalokat vonzza, akkor a digitális változat közelebb áll azokhoz az olvasókhoz, akik hagyományos módon lapozgatnák az újságot. A képernyőn látható lapszámot, amely azonos a kinyomtatott újsággal Vagyis a nyomdában előállított lap letükrözése, erre a célra készített szoftver segítségével. Hátránya, hogy hiányoznak a lapzárta utáni információk. Előnye viszont, hogy nem lép az olvasó és az újság közé az on-line-változat szerkesztője, aki megszűri a kinyomtatott lapban közölt információkat. A képernyőn az újságoldalakat látni, az olvasó kattintással lapoz hátra vagy előre. Ha kíváncsi egy cikkre, ráklikkel, kiemeli az oldalból, hogy a számára megfelelő betűtípusra nagyítsa fel, figyelmesen átolvassa, majd visszasüllyeszti az oldalba. A digitális változat tehát a nyomtatott lap illúzióját kelti. De vajon miért csak

a megyei napilapokra jellemző a digitális változat? Azért, mert az országos napilapokat az egész országban terjesztik, és nem éri meg nekik, hogy a digitális változat révén csökkentsék az amúgy sem túl nagy példányszámukat. A megyei napilapok digitális változata miatt néhány száz példányt veszít ugyan a megyén belül, nyer viszont néhány ezret a megyén kívül. Sokan származtak el az ország más részeire vagy az országhatáron túlra, akik kíváncsiak a szűkebb pátriában történtekre. 1.7 Újságolvasási szokások Az újságok olvasottságában a rendszerváltás óta gyökeres változás ment végbe. Az országos politikai napilapok félmillió, a megyei napilapok negyedmillió példányt veszítettek. Ez a háromnegyedmillió példány két és félmillió elveszett olvasót jelent A fejlemények drámaiak, különösen az országos terjesztésű politikai napilapoknál. A jelenség azonban úgy is értelmezhető, hogy az újságolvasásban

átrendeződés ment végbe. A több mint két és félmillió elveszett olvasóból legalább másfél millió a helyi (városi, községi) lapokhoz vándorolt, amelyek sokkal inkább foglalkoznak a gondjaival és örömeivel. A megyei napilapok úgy győzték le az országosokat, hogy nem tudták megtartani a hozzájuk átigazolt olvasókat, akik tovább vándoroltak a helyi újságokhoz. Még ennél is drámaibb változás ment végbe az újságolvasási szokásokban. A nyugdíjas korosztály huszonegy százalékban képviselteti magát a magyarországi újságolvasók 17 http://www.doksihu között, a tinédzser korosztály viszont csupán 4,2 százalékkal. Az arány egy az öthöz Vagyis minden huszonötödik olvasó tizenéves, minden ötödik pedig hatvannál idősebb. Egy új olvasónak kellene pótolnia öt eltávozottat az újság vonzáskörzetéből. 3. ábra Napilap 24 Óra Békés Megyei Hírlap Blikk Délmagyarország/Délvilág Észak-Magyarország Fejér Megyei

Hírlap és Dunaújvárosi Hírlap Hajdú-Bihari Napló Heves Megyei Hírlap Új Néplap és Jászkun Krónika Kelet-Magyarország Magyar Hírlap Magyar Nemzet Metró Napló Nemzeti Sport Népszabadság Népszava Nógrád Megyei Hírlap Petőfi Népe Somogyi Hírlap Tolnai Népújság Új Dunántúli Napló Vas Népe Zalai Hírlap Összes olvasók száma 94 000 129 000 908 000 186 000 233 000 15-17 éves olvasók száma 5 000 4 000 46 000 6 000 11 000 149 000 24 000 138 000 92 000 110 000 175 000 113 000 251 000 567 000 176 000 250 000 651 000 83 000 50 000 165 000 134 000 53 000 148 000 185 000 204 000 5 000 2 000 5 000 7 000 1 000 4 000 39 000 10 000 17 000 15 000 n.a n.a 8 000 8 000 1 000 n.a 11 000 13 000 Forrás: Szonda Ipsos Újságolvasási szokások (Pikó-Wisinger-Zöldi, 2007, p. 86) Az úgynevezett PISA-felmérések adatai lehangolóak. A nemzetközi szövegértési vizsgálatok szerint általában csökkent a tizenévesek olvasás iránti érdeklődése. A magyar

tizenévesekre mindez hatványozottan érvényes: az összehasonlításban a lista végén kullognak (a harminckettő közül a huszonkilencedik helyen). Nálunk a közelmúltig 5 millió 666 ezren olvastak naplapot, közülük 239 ezer volt a tizenöt-tizenhét éves (4,2 százalék). Hasonló arányt kapnánk, ha a kimutatásban szintén szereplő hetilapok adatait hasonlítanánk össze. Minél politikaibb-fővárosibb jellegű egy újság, annál kevesebb tizenéves kezébe jut el. Ugyanezt támasztja alá a Felvételi Információs Szolgálat 2003-as 18 http://www.doksihu felmérése, amely 414 középiskolában 26 778 másodikos-harmadikos-negyedikes diák újságolvasási szokásait tükrözi. Negatív megközelítésben a középiskolások közül minden tizedik soha nem vesz a kezébe napilapot, negyven százalékuk, tehát tízből négyen pedig a heti gyakoriságnál is ritkábban lapozgatják. Kedvezőbb megközelítésben a diákok fele tekinthető rendszeres

újságolvasónak, körükben a megyei napilapok és a bulvárlapok a legnépszerűbbek. Azok az újságok, amelyek távolságtartóbb módon kezelik a politikát Magyarországon elindult valami, az újságok kezdik visszahódítani a tizenéveseket. Ha a fővárost is megyének számítjuk, akkor az olvasásra nevelési kísérletekben a húszból tizenhat megye vett részt. A megközelítőleg ötszáz iskolában pedig körülbelül hétezer diák részese a csaknem az egész országra kiterjedő mozgalomnak. Alig két és fél százalékát adják annak a kétszáztízezer általános és középiskolásnak, akik kötelező jelleggel tanulják a Mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgyat, mindazonáltal a médiaszemlélet kedvező változásával kecsegtet az egyelőre még összehangolatlan kísérletsorozat. 2010-ig körülbelül egymillió magyar tizenéves tanulmányozza szervezett keretek között a média világát. A nyomtatott sajtó talán nem szerzi vissza, de

valószínűleg megtalálja helyét a fiatal médiafogyasztók életében. 1.8 Médiarendszerezés, sajtóműfajok A sajtó, a média a társadalmi csoportok érintkezésével járó befolyásolás sajátos intézményrendszere. Mint ilyen kiadói-szerkesztői-újságírói-műszaki tevékenység eredményeként létrejövő, a társadalom tulajdon-, hatalmi és tudásviszonyait leképező jelenség, amely tükrözi a technikai, valamint a társadalmi-gazdasági változásokat. A hírekkel, a hirdetésekkel kereskedő, illetve a világnézeti, vagy a közösségi sajtó konkrét termékei egyszerre tesznek eleget az aktualitás (a közlések időszerűsége), a publicitás (a közlések nyilvánossá tétele), a periodicitás (a közlések rendszeres időközönként történő megjelenítése) igényének. Lehetséges funkciói: - tájékoztatás, - politikai hatalom kontrollálása, - hatalomgyakorlás (kormányzás-közigazgatás), - társadalmi értékek, normák hordozása, -

szórakoztatás. A sajtó nyomtatott formáiban főként betűszimbólumok szemantikailag értelmezhető sorozataival képes a tudatban és magatartásban változás előidézésére. A tömegkommunikációs tartalmakat hordozó eszközök alapján hagyományosan két nagy médiacsoportot különböztetünk meg: - nyomtatott, illetve elektronikus médiacsoportot. (Dolgozatomban csak a nyomtatott médiacsoport sajátosságait emelem ki.) A médiacsoporton belül további típusokat különböztethetünk 19 http://www.doksihu meg. 1 Minőségi lapok, folyóiratok, amelyek közlései a magaskultúra értékeire épülnek, illetve a magaskultúra irányába mutatnak, hagyományos, a jelenségek mélyebb összefüggéseire érzékeny információfeldolgozást igényelnek. 2 Szórakoztató (populáris, bulvár) lapok, folyóiratok, amelyek már első megjelenési formáikban is befogadási, információfeldolgozási technikákra alapoznak. A periodikák, ahogyan a

nyomtatott újságokat összefoglaló néven említhetjük, cikkekből, ikonokból (fotók, grafikák, grafikonok) építkeznek. Tulajdonosuk szerint lehetnek magánlapok, közösségiek vagy állami tulajdonúak. Finanszírozásuk szerint lehetnek magán, közösségi vagy állami forrásokra támaszkodók, adott esetben – például állami pályázatok útján elnyert, vagy a pártoknak juttatott költségvetési támogatási pénzek, továbbá reklámok közléséből származó bevételek segítségével – vegyes finanszírozásúak, a tulajdonosi elvárások szerint for-profit, vagy non-profit alapon működők. A nyomtatott médiacsoport osztályozási szempontjai: 1. tartalom, 2 közönség, 3 periodicitás, 4 lokalizálás, 5 tulajdonos és finanszírozó. 4. ábra Tulajdonosfinanszírozó - magánlapok - kisközösségi lapok - kormányzati lapok, közlönyök - önkormányzati lapok - minisztériumi lapok - pártlapok - egyházi lapok - szakszervezeti lapok - egyetemi

lapok - üzemi lapok Tartalom Köznapi megismerési-tükrözési mód szerintiek közéleti, gazdasági, közművelődési, bulvár-, családi, szak-, ismeretterjesztő, szatirikus, sport-, divat-, hirdetési lapok, szabadidős magazinok, rejtvényújságok, közlönyök Művészi megismerésitükrözési mód szerintiek - irodalmi műveket közlő lapok - képző- és fotóművészeti alkotásokat bemutató lapok Tudományos megismerési-tükrözési mód szerintiek - Agrárium - Alkalmazott Matematikai Lapok Közönség Periodicitás - pártlapok - üzemi lapok - női lapok - ifjúsági lapok - nemzetiségi lapok - nyugdíjas lapok - napilapok - hetilapok - folyóiratok, azaz a legalább két hetenként és annál ritkábban megjelenő lapok A nyomtatott médiacsoport osztályozási rendszere (Domokos, 2005, p. 187) 20 Lokalitás - országos lapok - megyei lapok - helyi lapok (városi, községi lapok, kerületi lapok) http://www.doksihu Egy-egy periodika jellegének

meghatározásakor több osztályozási kategóriára is szükségünk lehet. (például országos ifjúsági napilap, egyházmegyei folyóirat) Az egyes lapcsoportok a bennük fellelhető műfajok arányaival is jellemezhetők. Egy szatirikus lapban bizonyára kevesebb közéleti tényhírt fogunk találni, mint egy politikaiban. Egy politikai lap valószínűleg kevesebb glosszát, viccet, szatírát tartalmaz, mint egy szatirikus folyóirat. Egy bulvárlaptól nyilván senki nem fogja elvárni, hogy esszé jelenjék meg benne, de enyhén szólva az is meglepetést keltene, ha egy tudományos lap nyílt levelekkel, tárcákkal, versekkel, aforizmákkal lenne tele. 1.9 Sajtóműfajok Minden sajtóbeli közlés alapja a tényhír. A tényhír úgymond fejlesztésével, kiegészítő információkkal történő bővítésével, az alapközléshez fűzött magyarázatokkal, különböző hőfokon megírt személyes megjegyzésekkel, véleménynyilvánítással alakulnak ki aztán a

különböző sajtóműfajok. Ezek annak alapján kategorizálhatók két nagy csoportba, hogy a tényszerűség, avagy a vélemény van-e túlsúlyban bennük. Az elsősorban tényszerű közlésekre épülő sajtóműfajokat a tájékoztató műfajcsoportba sorolhatjuk, a zömmel véleményt tartalmazókat a publicisztikai műfajcsoportba. Azokat a műfajokat, amelyeket az újságírásban dolgozó szerkesztők csupán kölcsön vesznek például az irodalomból, a fotóművészetből, a képzőművészetből, a tudományból annak érdekében, hogy színesítsék, gazdagítsák velük a sajtótermékeket, a járulékos műfajcsoporthoz sorolhatjuk. A tájékoztató, a publicisztikai és a járulékos műfajcsoport metszéspontjában található a riport műfajcsoport, amelynek műfajai más műfajok elemeiből építkeznek, s ebben az értelemben egyfajta komplexitás jellemzi őket. Hír: az első sajtóértesítés egy legutóbb történt, vagy egy most zajló, esetleg egy

várható, a média célcsoportja számára számottevő eseményről, eseménysorozatról, amely válaszol a ki-mit-mikor-hol-miért-hogyan kérdésekre. Abban az esetben, ha a hír csak a ki-mit-mikorhol kérdésekre válaszol, tényhírről, ha minden kérdésre, teljes hírről beszélünk A tényhírt minden tömegkommunikációs tartalom egységnyi részének tekintjük. Cikket felvezető lead: nem csupán a hír része lehet, a nyomtatott lapokban más követelményeknek tesz eleget. 1 Formailag a hozzá tartozó közlés elején áll és általában tipográfiai eszközökkel is elválasztják a tényleges cikktől. 2 Tartalmilag a témával kapcsolatos alapvető, gyakran a figyelemfelkeltés szándékával közölt információkat tartalmazza, egyúttal segít eldönteni az olvasónak, hogy elolvassa-e az egész cikket, vagy megelégszik a lead-ben szereplő közlésekkel. Minthogy a mai viszonylag terjedelmes 21 http://www.doksihu minőségi napi-és hetilapok esetében

minden cikk elolvasására esély sincs, a lead-nek ez az orientáló funkciója igen fontos. Fontosabb ez a szempont, mint az, hogy minden áron rábírja az olvasót az egész cikk áttanulmányozására. Néhány tipikus, cikket bevezető, különálló lead: - egyszerű (egyetlen fontos mozzanatot emel ki), - drámai (nehézség középpontba állítása), - idézetet tartalmazó (az egyik szereplő fontos megnyilatkozásának lead-be emelése), - leíró (az eseményről szóló tudósításból a helyzetet élményszerűen leíró rész kiemelése), - következtetéses (a cikkben szereplő tények, események várható következményeinek bemutatása), - elemző (az újságíró véleményének megfogalmazása), kérdező (az újságíró kérdésbe csomagolja a konfliktust), - összefoglaló (valamely esemény történéseinek, okainak, következményeinek áttekintése). Bármilyen szempontnak is rendeljük alá a lead kialakítását, valamiképpen mindig a részletes

beszámoló összefoglalására fogunk törekedni, ugyanis ez szolgálja leginkább az olvasó gyors tájékoztatását-tájékozódását. A hírérték az újságíró és közönsége viszonyában a közönségben felkeltett érdeklődés foka, a kommunikátor-pr-szakember és az újságíró viszonyában az újságíróban felkeltett és realizált érdeklődés mértéke. A hírérték tényezői a következők: 1. A hírrel megcélzott közönség vagy újságíró: - érintettsége, - érdekeltsége, földrajzi közelsége 2 A hírben bemutatott esemény: - aktualitásának mértéke, szereplőinek ismertsége, - titoktartalmának erőssége 3 A hír tartalmának az adott közönséghez mért: - tájékoztató, - értelmező-magyarázó, - szórakoztató jellegének foka. Az újságíró vizsgálja a megcélzott közönség igényét kifejező, az adott közegben érdekesnek számító hír kiválasztásának főbb tartalmi szempontjait: - a témát (annál érdekesebb egy hír

minél inkább olyan témával foglalkozik, amely az adott közönséget is foglalkoztatja), - az aktualitást (nyilván az a legérdekesebb, legfrissebb, amelyről éppen most szerzett tudomást az olvasó), - a földrajzi közelséget (a befogadókhoz földrajzilag közelebb történt események nagyobb érdeklődésre tartanak számot), - a szereplők ismertségét (annál érdekesebb egy hír, minél ismertebbek a benne szereplők az adott befogadói csoportban), - a közlések titoktartalmát (az állam-, az üzleti-, a földi és a földön kívüli világ titkairól szóló beszámolóknak magas hírértéke van), - a kiadó, a szerkesztőség, az egyes szerkesztők, az újságírók befolyásolási szándékát (bizonyos témák iránt fel akarják kelteni a közönség érdeklődését). Tudósítás: a hírhez viszonyítva terjedelmesebb, egyaránt kapcsolódhat eseményekhez vagy jelenségekhez. Mindig egyedi közlést jelent, vagyis az abban található információk

végső soron az adott szerkesztőségtől származnak. Sőt a tudósítás – általában az olvasó felé is 22 http://www.doksihu jelzett módon – a szerkesztőség konkrét újságírójához, riporteréhez kötődik, aki szemtanúként számol be az eseményről, vagy saját helyszíni kutatásai, információforrásai alapján ad hírt egy újszerű jelenségről. Mindez azt eredményezi, hogy a tudósításként megfogalmazott közlésnek valamifajta egyéni hangvétele alakul ki. A tudósítás olyan, a tájékoztató műfajcsoportba tartozó sajtóbeli közlésként határozható meg, ami egy legutóbb történt, de legalábbis időszerű, társadalmilag számottevő eseményről tartalmaz az újságíró személyes jelenlétének érzékeltetésével, esetleg tudósítói állásfoglalással párosuló helyszíni beszámolót. A tudósítás kezdődjék dramaturgiai felütéssel, legyen visszafogottan személyes hangvételű, szerepeljen benne több olyan elem, amelyek

azt jelzik, hogy a tudósító saját szemével látta a szóban forgó helyszínt, ő maga volt tanúja az ott történteknek, helyismerete hitelesíti a közléseit. Interjú: - az interjú párbeszéd, - az interjú párbeszéd az újságíró és egy olyan személy között, aki fontos információk birtokában van, - e fontos információkat az interjúalany nem feltétlenül, de az újságíró biztosan tömegkommunikációs közlésre szán. Interjút készíteni akkor érdemes, ha 1. az interjúalany olyan időszerű, a média terjesztési körzetében élők érdeklődésére számot tartó tények birtokában van, amelyeket a személyes közléssel hitelesebbé tesz, ekkor tényinterjúról beszélünk. 2 a tények mögötti háttér, az ok-okozati összefüggések megvilágítása miatt válik szükségessé az informátor nevével, személyével, saját mondataival igazolni a közléseket, ilyenkor feltáró interjúról beszélhetünk. 3 a mások által közölt tények

értékelésére kérjük az interjúalanyt, ekkor véleményinterjút készít az újságíró. 4 a közönség érdeklődésére számot tartó híres ember pályája, az ehhez kapcsolódó személyes indítékoknak a bemutatására vagy valamely hírérték szempontból vezérelve egy híres, vagy akár hétköznapi ember személyiségének ábrázolására vállalkozik az újságíró, akkor portréinterjú készül. Az interjú, általánosságban a négyszemközti párbeszéd többé-kevésbé abban a formában napvilágot is lát, ahogyan az a valóságban lezajlott. Az interjúk többsége azonban egyszerűen beépül az egy vagy több nem párbeszédes formában felhasznált interjú és dokumentum összegzésével készülő, közérdeklődésre számot tartó témával foglalkozó újságcikkbe. Riport: olyan, különféle műfaji sajátosságokat ötvöző, estenként szinte rendőrségi nyomozói, máskor társadalomtudományi kutatási módszerekre is építő

tudósítás, amelyben társadalom-lélektani összefüggésekben, az újságíró személyiségén keresztül, a társadalmi általánosítás igényével tükröződik a valóság egy jelensége, jelenségcsoportja. Az újságíró személyisége megnyilvánul a közéleti, a szociális és a pszichikai érzékenységét jelző 23 http://www.doksihu témaválasztásban, a tényanyag megformálásakor az újságírói eszközök mesterfokú birtoklásában és alkalmazásában, olykor kifejezett véleménynyilvánításban. Természetesen az egyes riportok eltérő mértékben hordozzák magukon e jellegzetességeket. Ez fejeződik ki a különböző válfajokban, amelyek együttesen alkotják a riport műfajcsoportot. Elemző riport: az információs műfajcsoporttal áll legközelebbi rokonságban. Elsősorban közéleti eseményeket, társadalmi, gazdasági, szociális problémákat magyaráz, elemez, de témája lehet bármilyen más helyzet bemutatása is elsősorban tények,

tényinterjú-részletek, dokumentumok segítségével. Tényfeltáró riport: zárt ajtók és zárt ajkak aprólékos nyomozói munkával történő felnyitásának eredményét tükrözi, s hatása esetenként megrázhatja a közéletet, a társadalom jelentős, befolyásos csoportjait is, minthogy célja a társadalmi-politikai-pénzügyi korrupciók leleplezése. Szociografikus-irodalmi riport: a társadalom mélyén és az emberi lelkekben zajló folyamatokról ad látleletet szociológiaiszociográfiai pontossággal, illetőleg irodalmi eszközöket felhasználva tudósít és/vagy mond véleményt azokról a sokak, leginkább az elesettek sorsát jellemző jelenségekről, amelyek egyébként nem kerülnének a közfigyelem előterébe. A sajtóműfajok rendszerét mutatja be az 5. számú ábra 24 http://www.doksihu 5. ábra Műfajcsoportok, műfajcsaládok, műfajok és változatok T Á J É K O Z T A T Ó hír tényhír teljes hír recenczió tudósítás nyilatkozat

interjú R I P O R T elemző riport tényfeltáró riport P U B L I C I S Z T I K A kommentár jegyzet J Á R U L É K O S szociografikusirodalmi riport tényinterjú feltáró interjú véleményinterjú portréinterjú körinterjú kerekasztal b. sajtótájékozt. szórakoztató int. talk-show kibeszélő-sh. aranymondás vers novella folyt. Regény vicc anekdota rejtvény festmény grafika képregény karikatúra zsánerfotó stat. táblázat grafikon vezércikk belső vezércikk nyílt levél glossza tárca kritika esszé A sajtóműfajok rendszere (Domokos, 2005, p. 200) 25 http://www.doksihu 1.10 Újságszerkesztés Lapot azért akar kiadni valaki, mert ezzel közéleti, politikai vagy üzleti céljai vannak. A célok pontosítása után a következőket érdemes átgondolni: Mekkora és milyen összetételű lesz a várható olvasótábor? Ehhez mérten mekkora példányszámra van szükség? (Az újság egy példányára átlagosan három olvasót

számíthatunk.) Milyen forrásból finanszírozzuk az újságot? Kik fogják szerkeszteni, írni a lapot? Bizonyos szakosodás még kis periodikáknál is elengedhetetlen. Sok haszon származik abból, ha a fontosabb rovatoknak megvan az azon a szakterületen zajló eseményeket figyelemmel kísérő gondozója, újságírója. Akkor járunk jól, ha lényegre törően és helyesen író emberekkel vesszük körül magunkat. De bármilyen biztosak is vagyunk a dolgunkban, szükségünk lesz a cikkekből a helyesírási hibákat kigyomláló olvasószerkesztőre, illetve sok időt és pénzt takarítunk meg azzal, ha a ma már kizárólag számítógépes tördelés előtt, hozzáértő szakemberrel elkészíttetjük az úgynevezett forgatót, vagy másként laptükröt, laptervet, amelyből kiderül, hogy melyik cikk és ábra vagy fotó hova, milyen terjedelemben kerül be a lapba. Ki fogja beírni a szövegeket? A ma már szinte kizárólagos számítógépes tördelés előtt,

amelynek eredményeként a nyomda levilágítható filmet kap, bizony be kell vinni a cikkeket a memóriába. Célszerű, ha ezt a szerkesztőségben oldjuk meg oly módon, hogy lehetőség szerint mindenkitől megköveteljük, hogy cikkét maga írja be. De még ekkor is lesznek hosszabb-rövidebb szövegek, amelyek beírásáról külön kell gondoskodnunk. Ha külön beíróval akarjuk elvégeztetni a munkát, vegyük figyelembe, hogy olyan géppel írt kéziratot kell adnunk számára, amelyen oldalanként 5-6 javításnál nincs több. Jól tesszük, ha úgy szervezzük meg a munkát, hogy az olvasószerkesztő a már beírt, de kinyomtatott szövegeken végezze el a javításokat, majd ő maga a gépben is módosítsa a szöveget. Lesznek-e fotók, grafikák a lapban, ki fogja ezeket professzionista módon elkészíteni? Különösen meggyűlhet a bajunk az amatőr digitális kamerákkal készített színes fotókkal, amelyek gyenge felbontása miatt a fekete-fehér újságban

árnyalatok nélkül, csak sötét és csak világos foltokkal megjelenítve látjuk majd viszont a képeket. Hol fogják tördelni az újságot? Hol fogják nyomtatni az újságot? Milyen formakészítési műveleteket vállal a nyomda? Milyen módon tudjuk terjeszteni a lapot? Mekkora szerkesztési, szállítási (expediálási), terjesztési és nyomdaköltségekkel kell számolni? A szerkesztési-újságírási költségek professzionista módon működtetett szerkesztőségben nagyjából azonosak a nyomdaköltségekkel, az erre szakosodott vállalkozásokon keresztül történő terjesztési költségek elérhetik a nyomdaköltség 30-60 százalékát is. Az egy színnel, vagy csupán egy 26 http://www.doksihu kísérő színnel nyomtatott lapok nyomdaköltsége lényegesen alacsonyabb a színesekénél, a kevésbé jó minőségű papírral szintén sok forintot takaríthatunk meg, s egyébként is több nyomdától kérjünk árajánlatot. Helyi lapoknál a terjesztésre

számos olcsó megoldás kínálkozik, de tudnunk kell, hogy a pénzkezelésnek minden esetben költségei, adminisztrációs vonzatai vannak. Előre kell tisztáznunk, hogy ki állja az ezekkel járó kiadásokat. Milyen áron fogjuk értékesíteni a lapot? A fizetőképes vásárlóerő mellett áremelési törekvéseink ellen hat, hogy a terjesztők gyakran a fogyasztói ár bizonyos százalékában határozzák meg a terjesztési díjat. Meg kell tehát találnunk azt az optimális összeget, amelyért még megvásárolják az újságot, amely fedezetet ad a terjesztési költségekre, s amely némi bevételt is hoz számunkra. Lesz-e lapban hirdetés, s mekkora felületen? Az előfizetések, a szponzori támogatások, a hirdetések szervezése külön szakma, erre bizony nem alkalmasak az újságírók. Valamire való szerkesztőségben ezt etikailag sem nézhetnék jó szemmel. Ezért is gondoskodnunk kell arról, hogy a szerkesztőségi alkalmazottakat elválasszuk a kiadással

foglalkozóktól, akiknek egyebek mellett meg kell oldanunk a hirdetők fogadását, az általuk feladott hirdetések sajátos igények szerinti terveztetését, ellenőrzését, a számla kiállítását és a megjelent hirdetésekkel együtt a hirdetőknek történő eljuttatását, a pénz beszedését. Hogyan tervezzük meg a munkafolyamatokat? Mindenekelőtt alkossuk meg a szervezeti és működési szabályzatot, s az erre épülő ügyrendet, amelyek rögzítsék a lap alapításának körülményeit, céljait, térjenek ki a kiadó és a szerkesztőség közötti munkamegosztásra, a feladatok leírására, a felelősségi körökre, a szerződéskötési-aláírási jogokra, a szerkesztőség működési feltételeinek megteremtésével kapcsolatos feladatokra, a hirdetésszervezési tevékenységre, a nyomdai kapcsolattartásra, a terjesztési feladatokra, a lapkészítés szerkesztőségi technológiai rendjére, ezen belül a lapindító értekezletek, a kéziratok, az

illusztrációk leadásának, a korrekció, az imprimálás időpontjára. Alkossuk meg a honoráiumszabályzatot, határozzuk meg az elszámolási-utalványozási rendet, a hirdetési tarifákat, a hirdetések felvételének, a hirdetési díjak beszedésének módját, a honoráriumok kifizetésének időpontját, készítsük el a munkaköri leírásokat, a munkaszerződés-mintákat. A laptervezés lépési 1. Tartalmi kérdések – Mindenekelőtt össze kell vetnünk céljainkat a feltételezett olvasóközönség igényével. Ennek alapján döntünk a lap nevéről, illetve arról, hogy milyen főbb témaköröket fogunk rendszeresen szerepeltetni az újságban. Ebből következnek a nagyjából állandó rovatcímek is, amelyekhez azért ragaszkodjunk, mert megkönnyítik az újabb és újabb lapszámok tervezését. Egyúttal az újságnak mintegy a 27 http://www.doksihu vázát adva erőteljesen hozzájárulnak ahhoz, hogy egy idő után az olvasóban

kialakuljon a lappal kapcsolatos állandósági érzet, minthogy előbb-utóbb megtanulja, hogy milyen témát hol talál. Ez nem jelenti azt, hogy minden lapszámban minden rovatnak szerepelnie kell, de 70-80 százalékuknak igen. 2 A technikai paraméterek meghatározása: szín, méret, kötészeti paraméterek, a szöveg/kép aránya. 3 A makett elkészítése – A tartalmi és a technikai paraméterek kialakítása után megbízhatunk egy profi művészeti szerkesztőt, tervező szerkesztőt, hogy álmodja meg számunkra az újság küllemét, készítse el a lap makettjét. Ennek nem kell feltétlenül a terezett újsággal azonos oldalszámúnak lennie, pusztán a jellegzetes oldalakat, tipográfiai megoldásokat kell felmutatnia. A makett lesz az az etalon, ami biztosítja, hogy a számos változó elem ellenére az olvasó mindig ugyanazt a küllemű lapot vegye kézbe. A makett teszi lehetővé, hogy lapunknak másokkal szemben összetéveszthetetlen arculata, egyénisége

legyen. 4 Laptükör-nyomtatvány – A lap mindenkori tervének, forgatójának elkészítéséhez, elkészíttetéséhez ki kell nyomtattatnunk körülbelül egy évre elegendő mennyiségű forgató-nyomtatványt, amely az újság egy oldalpárján jeleníti meg az alapszedésnek megfelelő hasábokat, azaz a laptükröt. 5 Szerkesztőségi munka – A szerkesztőségi munkafolyamatot, az egyes lapszámok megtervezését segíteni fogja, ha megszerkesztjük a mindenki számára hozzáférhető ütemtervet. 6 Kézirat – Az újságírói munka eredményeként létrejött produktum, amelyet le kell írni, papírra kell vetni. Ez a papír persze nem olyan mint a többi Csak az egyik oldalára írunk, hogy ezzel is elejét vegyük a különféle cikkek keveredésének. Kéziratpapírnak, flekknek hívják, s még a számítógépek sem tudják egyelőre kiszorítani. Az ember szeme már csak ilyen: jobban észreveszi a hibát a fehér lapon mint a villogó képernyőn. Az első oldalas

kéziratpapíron néhány olyan információ is található, amely lehetővé teszi annak azonosítását, hogy kik foglalkoztak a cikkel. Az is megállapítható belőle, körülbelül hány karakterből áll az írás, illetve annak egy-egy részlete, ami a hagyományos tipográfiai tervezés alapja. A munkatársaktól szigorúan követeljük meg a komplett, tehát illusztrációval, képaláírással, címmel ellátott kéziratok leadásának, az olvasószerkesztői ellenőrzés befejezésének, a tipográfiai tervezés kezdésének és befejezésének, a tördelésbe adás időpontjának betartását. 7 Korrigálás, imprimálás – Miután megszülettek a kéziratok, a hozzájuk tartozó illusztrációk, s túljutottak a rovatvezetői, az olvasószerkesztői rostán, az újság művészeti vagy tördelőszerkesztője veszi őket kézbe, hogy elkészítse a konkrét lapszám tipográfiai tervét. Ebbe újságíró csak ritkán szól bele, azonban a tördelést követő első

nyomaton, a korrektúrán (az ólomszedés 28 http://www.doksihu időszakából fennmaradt kifejezéssel: kefelevonaton) való javítások, korrekciók elvégzésében, különösen kis szerkesztőségekben, elképzelhető, hogy igényt tartanak a munkájára. Ebben a fázisban azonban már nem engedhető meg, hogy a szerzők átírják a cikkeiket, vagy a cikkük egy-egy részét, mert el felboríthatja a technológiai rendet. Minden javítás után újból kell nyomtatni a korrektúrát, s ezen ellenőrizni, hogy megtörtént-e a változtatás, s hogy a korrekció miatt nem kerültek-e újabb hibák a szövegbe. Az utolsó, elvben hibátlan levonat az imprimatúra. Ezt a szerkesztőség képviselője aláírja, ami azt jelenti, hogy az oldal levilágításra, nyomtatásra kész. Az imprimatúrát, minden előzménnyel együtt, az esetleges bíróság előtti viták lefolytatásához, hat hónapig kell megőrizni. A nyomdai kiadványok készítésének folyamatát

szemlélteti a 6 ábra 6. ábra Technológiai sorrend Résztvevő szakember és feladatai Konzultáló szakember Kiadói szerkesztő (újságnál rovatvezető, olvasószerkesztő) Kézirat tartalmi szerkesztése - nyelvhelyesség - központozás, rövidítések - táblázatok egységesítése - szerkezet - tények ellenőrzése - jogszerűség, etika Műszaki szerkesztő Szerző Grafikus Műszaki szerkesztő (kézirat-előkészítő) Kézirat műszaki szerkesztése Formakészítés Korrigálás Nyomtatás Kötés (hajtás) Expediálás - terjedelem kiszámítása - technológia kiválasztása - külalakra vonatkozó nyomdai utasítások megadása Nyomdász - szedés - hasáblevonat készítés Nyomdai/kiadói korrektor - 1, 2, 4 korrektúraforduló - imprimálás Nyomdász Kiadói szerkesztő Nyomdász Műszaki szerkesztő Kiadói és műszaki szerkesztő Terjesztők Nyomdai kiadványok készítésének folyamata (Domokos, 2005, p. 399) 29 http://www.doksihu 2.

Nyilvánosság Nyilvánosságról csak akkor beszélhetünk, amikor a magánszféra elkülönülten is létezik a többi társadalmi intézménytől. Társadalmi intézményen a társadalomban élő olyan emberek összességét értjük, akiket valamilyen kötelék fűz össze, s az emberek az egyes csoportokon belül szerepeket vállalnak. A nyilvánosság jellemzője, hogy a közösségbe szerveződött emberek kinyilvánítják akaratukat arra, hogy az információ legyen nyilvános. A mindenkori kommunikáció tárgya legyen bírálható. Más intézményrendszerekkel együtt a nyilvánosság biztosítja az átjárást a társadalom és az állam között. A társadalmi kommunikációnak azon színterei tartoznak a nyilvánosság körébe, amelyeken a közügyeket (költségvetés, privatizáció), illetve a közt is érintő magánügyeket (politikusok üzleti vállalkozásai, magánélet, kirekesztés esetei) tárgyalnak meg. Ilyen fórumok többek között a parlament, a média,

a különböző tömegdemonstrációk, csoportkommunikációs rendezvények. A nyilvánosság magas fokáról beszélünk, ha mindazt közzéteszik, ami az emberek szerint fontos, őket érinti. Ebben az esetben kevés a bizalmas információ, mert az rögtön nyilvánossá válik. Korlátozott a nyilvánosság fika, ha az illetékes személyek elzárkóznak az információnyújtás elől. Az információszükséglet és a kapott információk mennyisége eltér egymástól. Alacsony fokú nyilvánosság például háborús helyzetben, amikor a lehető legkevesebb információt adják az emberek tudtára. 2.1 A közszereplések színterei A kommunikáció szintereit azok a valós és virtuális helyek jelentik, ahol az interakció folyik. A társadalmi kommunikáció különböző síkokon valósul meg: a személyközi, a szervezetek/intézmények és a kultúrák közötti kommunikáció szintjén. Az interperszonális kommunikáció közvetlen, két személy között zajlik,

dialogikus típusú. A szervezetek kommunikációja, a nyilvánossággal való tudatos kapcsolattartás azért vált az üzletpolitika és a kormányzati/közigazgatási tevékenység részévé, mert az üzleti világ és a közélet szereplői felismerték,hogy az érdekek szabdalta gazdaságban és társadalomban nem tudnak sikerrel szerepelni, és problémáikat megoldani a közvélemény tájékoztatása és jóakaratának megnyerése nélkül. A szervezetek kommunikációjának statisztikai tervezését, irányítását és lebonyolítását public relationsnek nevezik. A kultúraközi kommunikáció egyaránt jelenti a különböző nyelvi közösségek közötti érintkezést, és egyazon nyelvközösség közötti kapcsolatot, ugyanis e társadalmi rétegek nyelvhasználatában, kommunikációs szokásaiban a kultúrabeli különbségek miatt jelentős eltérés van. Korunk 30 http://www.doksihu tömegtársadalmában a vitás kérdések csak kétirányú kommunikációval,

társadalmi diskurzus útján rendezhetők, amely során hangsúlyozott szerepet kap a visszacsatolás. Az információáramlás elősegíti a társadalom különböző, egymástól földrajzilag távollevő, eltérő gondolkodású és érdekű egyéneinek/csoportjainak egymás iránti kölcsönös megértését, toleranciáját, együttműködését. A közéleti szerepet vállalónak tudomásul kell vennie, hogy a közéleti szféra magatartási formáinak, kommunikációs helyzeteinek többségében közmegegyezésen alapuló szabályozások, úgynevezett konvenciók uralkodnak (például nemzeti és helyi kultúra, hagyományok az életközösség, az életmód, a magatartás, az öltözködés, a közbeszéd módjára vonatkozóan). 2.2 Írásbeli nyilvánosság Az írás közvetett kommunikáció, az írásos közlemény szerzője csak megtervezi a várható hatást, a címzett reakciója késve érkezik hozzá vagy nem is kerül rá sor, esetleg az igen nagy költséggel

elkészített tájékoztató kiadványok a várakozással teljesen ellenkező hatást váltanak ki. Ennek oka gyakran az, hogy az írás folyamán az önkifejezés és az önmegvalósítás bűvöletében alkotó szerző nem gondol arra, hogy a megfogalmazott, közzé tett, átvett és az értelmezett üzenet között igen nagy különbség lehet. Számos előnye is van azonban az írásnak az elhangzó szóval szemben. Az írás azzal, hogy maradandóvá rögzíti a közlést, fokozott felelősséget is ró az írójára. Az írás lehetőséget ad az átgondolt szövegalkotásra. Módunk van megtalálni gondolataink közléséhez a legmegfelelőbb formát, műfajt, hangnemet, stílust, és a gondolatfűzés leghatásosabb eszközeivel élhetünk. Természetesen a hatásos írásbeli közlés nem nyelvi klisék halmaza. A konvencionális formai elemeket személyes és aktuális tartalommal kell megtölteni, hogy gondolataink hordozóivá és meggyőzővé váljanak. Az írásbeli

üzenet csak így lesz képes kiváltani a címzettből/olvasóközönségből a tervezett reakciót: elfogadást, egyetértést, támogatást vagy akár cselekvést. 2.3 Kapcsolattartás A nyilvánossággal való tudatos kapcsolattartás azért vált a szervezeti politika részévé, mert az üzleti világ szereplői, az intézmények vezetői és a civil szervezetek képviselői felismerték, hogy érdekeiket társadalmi konszenzus nélkül nem tudják érvényesíteni. A szervezeti kommunikáció feladata a vállalati/intézményi célok képviselete, megismertetése és elfogadtatása a szervezet környezetében azonosítható, és a működésére befolyással bíró 31 http://www.doksihu érdekgazdákkal és az általános közvéleménnyel. Az információáramlás tudatos irányításával, a kisebbségi vélemények ismételt, több fórumon történő megismertetésével elérhető a rögzült álláspontok megváltoztatása, és a megakadt viták kimozdítása a

holtpontról vagy a korábbiaktól eltérő új gondolatok, célok megismertetése és elfogadtatása. Ebben a jól megtervezett és megvalósított kommunikációnak döntő szerepe van. A szervezetek nem homogén csoportként kezelik közönségüket, hanem szegmentálják. A rész-közvélemények ismeretei, információigénye, attitűdjei, hiedelmei jelentősen eltérhetnek egymástól, amint információkeresési szokásaik, információfeldolgozási készségük és értékrendjük is különböző, ezért elérésük módja, a felhasznált közvetítő csatornák, a számukra megfogalmazott üzenetek sem lehetnek azonosak. A szervezeti kommunikáció kiterjed – a vállalat külső kapcsolatköreivel, üzleti partnereivel, ügyfeleivel, a felügyeleti szervekkel, közintézményekkel; - a vállalaton belül a munkatársakkal; - a nyomtatott és az elektronikus média képviselőivel folytatott információcserére. A vállalatról kialakult képet jelentősen

befolyásolja a kommunikáció kultúrája. A kommunikációs kultúra értelmezhető egy vállalat vagy intézmény külső és belső környezetével megvalósított információcseréjének minőségeként is, s mint ilyen szorosan összefügg a vállalat szervezeti kultúrájával, a menedzsment és a dolgozók által egyaránt elismert értékekkel, normákkal. Ez a kultúra kifejeződik az ügyfelekkel és a munkatársakkal való udvarias bánásmódban, az üzleti tárgyalások stratégiai tervezésében, a kifinomult érvelési technikák alkalmazásában, a pontos és áttekinthető írásos dokumentációban, sőt a modern információs technológiák használatában is. A kapcsolattartás stílusa, a nyelvben is kifejeződő értékrend döntően befolyásolja a vállalatról kialakult képet. Jó hírnévre minden szervezetnek szüksége van A szóbeli és az írásbeli kapcsolattartás nyelvi megformálása, hangneme alapján is ítéletet alkotnak a szervezet

magatartásáról, értékrendjéről, megbízhatóságáról. 3. Szervezeti kommunikáció Napjaink jellemző szervezetfelfogása alapján a magatartás az a tényező, amely a környezetben, illetve a közvéleményben a szervezet személyiségéből (tudatos vagy spontán aktivitások eredőjeként) türköződik. Rendszerint a szervezet alapműködésének folyamatai is interaktív viszonyban állnak a környezettel. Egy szervezet valamennyi kommunikációs kapcsolata (funkcionális, szervezeti/irányítási, belső és külső kommunikációja egyaránt) a szervezeti kommunikáció gyűjtőfogalmával összegezhető. 32 http://www.doksihu Ebben az értelmezésben a szervezeti kommunikáció egyik részterülete a public relations, melynek sajátos feladata a szervezet egészének megjelenítése a különböző közvéleményszegmensekben, illetve a velük fenntartott kétirányú kommunikációs kapcsolat működtetése és fejlesztése. A szervezeti

kommunikáció tehát egy adott szervezet magatartása a környezet vonatkoztatási keretében; a szervezet tervezett és spontán aktivitásainak összessége. A kommunikáció menedzselése sokféleképpen történhet, gyakorlatát alapvetően a szervezeti kultúra és a szervezet célrendszere határozza meg. 3.1 Közvélemény-tájékoztatási modell Az e modellt alkalmazó szervezetek fő kommunikációs célkitűzése a szervezetre nézve kedvező információk terjesztése. Tipikusan egyirányú modell, melyben a terjesztett információk nem feltétlenül célozzák a befogadók meggyőzését, azonban súlyt helyez az információk valóságtartalmára. Legjellegzetesebb formája, amikor a szervezet újságírót bíz meg azzal, hogy objektív cikkeket helyezzen el a cégről a sajtóban. Kutatást csak olyan szempontból végez, hogy az üzenetek valóban elérték-e a befogadót, és a címzettek megértették-e azokat. Az információterjesztésre szakosodott munkatársakat

tájékoztatási ügynököknek nevezték. A modell főbb jellemzői az alábbiak: - egyirányú kommunikáció, viszonylag objektív információt nyújt vagy szolgáltat, - nem célja a befogadó meggyőzése, csak tájékoztatása, - erősen sajtócentrikus, de felhasználja az irányított médiumokat is, visszacsatolás nincs vagy esetleges, - csak az üzenet célba érését vizsgálja, - célkitűzése a saját érdek, álláspont érvényesítése. Főbb alkalmazói: - a kormányzati szervek, az önkormányzatok és a hatóságok, - a társadalmi érdekcsoportok, - egyes (erős piaci pozícióban lévő) vállalatok, - a piaci körülményekhez most szokó, kezdő versenyvállalatok. 3.2 A szervezet nyilvánosságpolitikája A public relations tevékenység szorosan összefonódik a nyilvánossággal és a közvéleménnyel. A szervezetek nyilvánossággal való kapcsolattartásának egyik fóruma a sajtó, amely kiszélesítette az információkhoz jutók körét,

lehetőséget teremtett a társadalmi diskurzushoz, tájékoztatta, és egyben tükrözte a közvéleményt. A szervezetek tudatosan alkalmazzák céljaik elérésére a nyomtatott és az elektronikus sajtó teremtette nyilvánosságot. A szervezetek nyilvánossági politikájának követnie kell a társadalmi és technológiai változásokat, ezért is válik a public relations munka egyik fontos feladatává a kutatás. A public relations feladata a szervezeti célok képviselete, megismertetése és 33 http://www.doksihu elfogadtatása a szervezet környezetében azonosítható és működésére befolyással bíró érdekgazdákkal, érintettekkel, ezért nemcsak szorosan vett közönségét kell vizsgálnia, hanem annak az általános közvéleményhez való viszonyát is. A politikai, a gazdasági és a civil szektor közötti információáramlás megszervezésével és koordinálásával biztosítható a különböző érdekcsoportok, szervezetek közötti konszenzus,

végső soron pedig a társadalom zavartalan működése is. A kommunikáció menedzselése fokféleképpen történhet, gyakorlatát alapvetően a szervezetek profilja, struktúrája és stratégiája, a szervezeti kultúra és a szervezeti célrendszer határozza meg. A nyilvánossági politika terve javaslatokat tesz arra, hogy a szerezet hogyan reagáljon a külső és belső környezetében bekövetkezett (gazdasági, társadalmi, jogi, technológiai, strukturális évagy a humánerőforrással kapcsolatos) változásokra annak érdekében, hogy teljesíthesse a stratégiai tervben foglaltakat. A nyilvánossággal való tudatos kapcsolattartás azért vált az üzletpolitika és a kormányzati/közigazgatási tevékenység részévé, mert az üzleti világ szereplői és a politikusok felismerték, hogy nem tudnak fennmaradni az érdekek szabdalta gazdaságban és társadalomban, és nem képesek versenyproblémáikat megoldani olyan eszközök nélkül, melyek megszerzik

és fenntartják számukra a közönség jóakaratát. 3.4 Nyomtatott eszközök A szervezetek tetemes mennyiségű nyomtatványt, kiadványt, papíralapú információs eszközt használnak kommunikációs munkájuk során. Ilyenek: - éves jelentés, - szórólapok, - hírlevelek, - rendezvényposzterek, - vállalati újság, - arculati kézikönyv, válságkommunikációs kézikönyv, - naptárak, - üdvözlő kártyák, meghívók, - prospektusok, - oklevelek, - matricák, - térképek, - könyvek, - sajtómappa. A nyomtatványok elkészítése a tervezéssel indul, melynek feladatköre kettős: tartalmi és formai tervezés. A tartalmi tervezés a nyomtatvány eredeti anyagainak tervezési munkálatait fogja át, az eredeti anyag lehet: - szöveg, - fotó és grafika. A formai tervezés a kiadvány eredeti anyagainak rendszerezését, egymáshoz való viszonyának meghatározását, az elemek formai rendszerének kialakítását jelenti, ennek terméke a kiadvány grafikai terve.

A grafikai terv rendszerint színes kivitelben készül, tehát olyan, mint amilyen az eredeti lesz majd. A grafikai terv a kivitelre vonatkozó konkrét instrukciókat is tartalmaz a nyomdász számára. Akkor lesz tökéletes, ha a tervező ismeri a kivitel technikai módját, és annak megfelelően készíti el a nyomtatvány, a kiadvány grafikai tervét. 34 http://www.doksihu 3.5 Rendezvényszervezés Ha semmi sem történik egy szervezettel, csak normálisan működik, esetleg apró sikereket ér el, az nem elég, hiszen a cég vezetőit és dolgozóit kivéve senkit sem érdekel. Erre még nem fog harapni a sajtó, azaz nem fognak írni róla. Az eseményteremtés pont azt a célt szolgálja, hogy a sajtó felfigyeljen a cégre, a szervezetre. Ha nincs érdekes és figyelemre méltó aktualitás, hát csinálni kell. A különböző rendezvények azért népszerűek a public relations szakmában, mert ezekről lehet írni. Nem véletlen tehát, hogy a

rendezvényszervezés a public relations szakmában szorosan összekapcsolódik a sajtómunkával, a tudatos publicitásszervezéssel. Bármilyen rendezvényről beszélünk is, a legfontosabb sikertényezői: az időpont, a helyszín és a program. Az időpont eleve érdeklődést vált ki és fokoz, vagy eleve halálra ítéli erőfeszítéseinket. Választhatunk a szokványos és a rendhagyó időpontok között. Hagyományos időpont választásánál számolnunk kell azzal, hogy rendezvényünknek versenyeznie kell számos más, ugyanakkor tartandó eseménnyel. A rendhagyó időpont már önmagában is figyelemfelkeltő lehet, fokozhatja a részvételi szándékot. Kétélű fegyver is lehet azonban, így nem árt szem előtt tartanunk, hogy nem véletlenül alakultak ki a hagyományos rendezvény időpontok. Kulcskérdés az is, hol rendezzük meg az eseményünket Szintén választhatunk hagyományos és kuriózumszerű helyszínlehetőségek között. A helyszín

technikai szempontból is fontos: elegendő terület áll-e rendelkezésünkre, a környéken lehet-e egyáltalán parkolni, milyen a közlekedés, könnyen megközelíthető-e a helyszín. Egy rendezvény vonzó, de unalmas is lehet a program függvényében. A program határozza meg, hogy mi és milyen koreográfia, milyen menetrend szerint fog történni a rendezvényünkön. Akkor tehetjük a rendezvényünket vonzóvá, ha minél több unikumot, meglepőt, szokatlant vagy érdekeset tudunk beépíteni az esemény fő részének tartalmi menetrendjébe. Ilyen lehet például egy szakmai híresség, díszvendég jelenléte, köszöntése, felszólalása; egy filmvetítés; egy máshol és máskor nem elérhető, megismerhető szakmai információ elérhetővé tétele. A program tematikáját és időbeni megvalósulásának rendjét a forgatókönyvben rögzítjük. Ez a rendezvény előkészítésének és megvalósításának legfontosabb dokumentuma. A forgatókönyvben

rögzítjük az időpontokat, a történéseket, valamint a szervezőmunka felelőseit és eszközszükségletét. A forgatókönyv akkor jó, ha a megvalósítás minden apró részkérdésére kiterjed. A public relations tevékenység a rendezvény kapcsán a hírnév aspektusait mérlegeli, illetve megtervezi és megszervezi az adott esemény hír- és információs folyamatait. Arra törekszik, hogy minél többen tudjanak, 35 http://www.doksihu minél többen halljanak a rendezvényről, és annak élménye – távlatokban is – pozitív legyen a szervezet egészére nézve. A rendezvény sikerét a menedzsment alapvetően két jellemző alapján szokta mérni: a résztvevők száma, illetve az eseményről megjelent tudósítások száma és tartalma alapján. 3.6 Kiállítások A vásárok és a kiállítások a szakosodás irányába fejlődtek, napjainkra rendkívüli sokszínűség jellemzi őket. A rendezvények között vannak teljesen azonosak, s az egyik helyen

mégis vásárnak, a másikon pedig kiállításnak nevezik őket. Megjelenésüket tekintve is igen változatosak: a fogyasztói piacoktól az úszó, a guruló és a helyhez kötött vásárokon át a világ-, a nemzeti, a kongresszusi és a bemutatótermi kiállításokig minden megtalálható közöttük. A kiállításokat és a vásárokat megkülönböztethetjük az alábbi rendszerezés szerint: Hatókör szerint: - helyi, - nemzeti, - nemzetközi, - világkiállítás. Ajánlati paletta szerint: általános, - szakvásár, illetve kiállítás Funkció szerint: - értékesítő, - információs, kapcsolatfejlesztő Javak megoszlása szerint: - fogyasztási, - beruházási javak vására, illetve kiállítása. Gazdasági terület szerint: - mezőgazdasági, - ipari, - kereskedelmi, szolgáltatási Időtartam szerint: - állandó, - időszakos Hely szerint: - állandó, - változó Orientáció szerint: - termékorientált, - problémaorientált. Az általános vásárok, ahogy

nevük is jelzi, szinte minden termelési ág kínálatát bemutatják, de éppen ennél fogva azoknak csak szűk választékát reprezentálják. A szakvásárok a szakosítás mértékétől függően különbözőek lehetnek, azaz egy-egy termelési ág vagy árucsoport bemutatását jelenthetik, illetve áruspecifikus rendezvények is lehetnek. A kiállítások között leggyakoribbak az úgynevezett szakkiállítások. Ez lehet tematikus, de bemutathat egy-egy termelési ágat, gazdasági területet is. Ilyen például egy környezetvédelmi, egy mezőgazdasági vagy egy építőipari szakkiállítás, illetve egy energiagazdálkodási kiállítás. A kiállítások és vásárok látogatói számára az információs, a kommunikációs és a vásárlási döntést előkészítő funkciók a meghatározóak. A látogatók első kézből szerezhetnek tudomást az újdonságokról, tapasztalhatják a piac dinamikáját, piackutatást végezhetnek és lehetőségük nyílik az

üzleti partnerekkel, a szakemberekkel, a különböző intézmények és szervezetek munkatársaival való kommunikációra. A kiállítások és vásárok egyrészt rendezvény típusú tájékoztatásnak, másrészt komplex kommunikációs/kereskedelmi akciónak tekinthetők, amelyek szerepe még mindig növekszik. A legtöbb nemzetközi vásár és kiállítás a térben és időben koncentrálódó kereslet és kínálat nemzetközi áttekintésére 36 http://www.doksihu nyújt lehetőséget, így mind a két irányú információs kapcsolatra számos alkalmat kínál. A nemzetközi vásárok egyre jobban szakosodnak, így egy-egy szűkebb szakmán belül szinte nemzetközi börzeként is funkcionálnak. A vásárlátogatás célja ma mindinkább az, hogy a látogató tájékozódjék az ott kapható árukról, az új termékekről, a műszaki fejlődésről. A kiállító elsődleges törekvése is az, hogy tájékoztasson, a potenciális vevőkre hatást gyakoroljon, tehát

éljen az értékesítéscentrikus tájékoztatás lehetőségével. A mai vásár olyan média, melyen műszaki és kereskedelmi információt adnak el. A mai vásáron az észlelés szituációja meghatározott területen – kiállítási csarnokban vagy standon – történik, az ábrázolás lehetősége rendkívül gazdag. 4. Sajtókapcsolat A sajtó több szempontból is fontos a különböző szervezetek számára, hiszen – a leghatásosabb és legfontosabb összekötő kapocs bármely szervezet és annak közönsége között, - az a szervezet, amely figyelmen kívül hagyja a sajtót, végzetes hibát követ el, mivel valójában saját közönségét hagyja figyelmen kívül, - a közönség támogatása, bizalma és megértése nélkül semmilyen szervezet nem tartható fenn, - a sajtóval való viszony menedzselése szorosan hozzátartozik a szervezet vezetéséhez és a stratégiai döntéshozatalhoz. A sajtóval való viszony, a sajtómunka a termékkel, márkával,

szolgáltatással, vagy éppen a szervezet vezetőivel kapcsolatos publicitás szélesítését célozza. Egy vállalat vagy szervezet esetében az újságírókkal és a szerkesztőségekkel való együttműködés célja az, hogy a nyilvánosság jól időzítve érkezzen, szakszerű és pontos legyen, valamint összhangban álljon az üzleti vagy szervezeti törekvésekkel. A szervezetnek a saját környezetéhez intézett üzenetei csak a sajtóval való tartósan pozitív viszony esetén lesznek hitelesek, és csak ekkor nem merül fel a kereskedelmi hirdetés (reklám) eshetősége. A média által közreadott információkat az olvasó vagy néző objektív, hiteles tényként fogadja el. A szerkesztői hírek mindig hitelesebbek, mint a vállalatoktól származó, maguk gyártotta hirdetések. Tulajdonképpen ez az oka annak, hogy a sajtókapcsolatok miért játszanak oly jelentős – szinte domináns – szerepet a public relations tevékenységben. Amikor ugyanis egy

szervezet vagy egy vállalat a saját környezetéhez, a célcsoportjaihoz kíván szólni, a vele kapcsolatos közvélekedést szeretné változtatni vagy fejleszteni, akkor ezt megteheti úgy, hogy minden egyes kapcsolatát közvetlenül informálja, és megteheti úgy is, hogy professzionális – és a hitelesség szempontjából hatékonyabb – közvetítőket, a média munkatársait használja fel ezen céljai 37 http://www.doksihu elérése érdekében. Ekkor a sajtó mint a közvélekedést befolyásoló, formáló erő végzi el az üzenetek eljuttatásának kényes és időnként bonyolult feladatát a vállalat helyett. Mindehhez az szükséges, hogy a sajtó affinitása a vállalat/szervezet híreivel és információival szemben pozitív legyen. Ilyen viszonyra pedig csak akkor számíthatunk, ha a sajtóval – előzetesen – jó kapcsolatot alakítottunk ki. A jó médiakapcsolatok esszenciája a kétoldalú kommunikáció. Egyfelől a szervezet

információkkal látja el a sajtóorgánumokat, kielégítve azok információs igényeit, másfelől a sajtó – saját szempontjai szerint – közzéteszi a kapott információkat és híreket. A kölcsönös bizalom, a nyitott magatartás és egymás elfogadása jelentik a jó kapcsolat nélkülözhetetlen alapjait. A public relations szempontjából a sajtómunka a célcsoport, a környezet, a közönség információs elérésének csupán (maximum) 50 százalékát képezheti, hiszen a sajtó munkatársainak elérése még nem jelenti automatikusan a célcsoport elérését is, csupán egy fontos véleményformáló csoport meggyőzésének és a célcsoportok befolyásolásának a lehetőségét hordozza. Ugyanis az a tény, hogy a média megkapta a szervezet információit, még nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek az információk el is jutnak a szervezet célcsoportjaihoz, célszemélyeihez. Az információk által kiváltott hatásokról már nem is beszélve.

Onnantól, hogy a szervezet által bizonyos embereknek eljuttatni szándékozott üzeneteket a sajtó munkatársai megkapták, az egész folyamat bizonytalansággal terhelt. Ez a legfontosabb oka annak, hogy a public relations tevékenységen belül nem szabad abszolutizálni a sajtó szerepét. Ennek ellenére azonban fontos a sajtókapcsolatok tudatos fejlesztése és rendszeres ápolása, illetve a közvélemény folyamatos informálása terén jelentős feladatokat betöltő sajtó munkatársaival kialakított kapcsolatok minősége. A média a piacgazdaság egyik aktív szereplője. Többféle értelemben is Egyrészt mint termelő, a kínálati oldal szereplője, híreket, lapot, publikus felületet állít elő és rétékesít mind a nagyközönség, mind a szervezetek számára (reklámhordozó szerepkör). Másrészt mint fogyasztó, a keresleti oldal szereplője, papírt és nyomdai szolgáltatásokat, frekvenciát, elektromos áramot, műszaki berendezéseket igényel és

vásárol folyamatosan munkájához. Helyzete tehát sajátos A médiaterméknek ugyancsak kettős piaca van Egyrészt vásárolja a nagyközönség, a benne közöltek újdonság- és érdekességtartalmáért, másrészt keresik a hirdető cégek, hogy reklámüzeneteiket a médián keresztül közvetítsék a számukra fontos célközönségnek. A hirdető azzal, hogy megvásárolja a lapok hirdetési felületét, lényegében a közönséghez való eljutás lehetőségét vásárolja meg. A médiatermék fogyasztói tehát egyfelől az olvasók, hallgatók, nézők, másfelől a hirdetők. Míg a 38 http://www.doksihu nagyközönség számára elsődleges szükségleteket elégít ki a média, addig a hirdető cégek oldaláról másodlagos szükségletről beszélhetünk. A médiatermék tulajdonképpen a hír, az információ. Mégis, ez a mindennapi életben nem tisztán, hanem csomagoltan jelenik meg: a tömegkommunikációs eszközökön. Ezért a köznyelv a média

produktumaként, kimenő teljesítményeként a napilapot, a folyóiratot vagy a hírműsort érzékeli. A fizikai termékkel ellentétben, a médiatermék minőségét (például azt, hogy helytálló-e az információ vagy sem) a nagyközönség mint a médiatermék fogyasztója nem tudja megbízhatóan ellenőrizni. A hirdetők viszont, a piac- és közvélemény-kutató intézetek adatszolgáltatásait igénybe véve, tájékozódni tudnak a médiatermék tulajdonságairól. A lapok forgalmazási adatairól, a rádióműsorok hallgatottságáról, a televíziós adások nézettségi mutatóiról naprakész adatbázisok férhetők hozzá. A szervezetek szempontjából jó sajtókapcsolatokról akkor beszélhetünk, ha a média munkatársai együttműködők, és a szervezet megkapja az általa óhajtott publicitást, minek eredményeként annak környezetében folyamatosan és a valós történésekkel párhuzamosan bővülnek a szervezet tevékenységéről és életéről szóló

ismeretek. A jó sajtókapcsolat szempontjai: A kommunikációs csatornák nyitva tartása (Az elzárkózás és a titkolózás semmire sem vezet. Csak a nyitottság, az információk szabad áramoltatása szolgálhatja a szervezet hosszú távú érdekeit és a folyamatos híráramoltatást a szervezet közönsége, környezete felé.) Az újságírók ismereteinek bővítése (Egyetlen újságíró sem a mi szervezetünk szakembere, soha nem fogy annyit tudni a szervezetünkről és annak tevékenységéről, mint mi. Azért, hogy képben legyen szervezetünk munkáját illetően, hogy reálisan lásson minket és szervezetünket, képeznünk kell, és sok-sok információval kell őt ellátnunk.) A riporter/szerkesztő munkájának lehetőségek szerinti megkönnyítése (Az újságíró is ember, számára is a legkönnyebb út a legkívánatosabb. Segítenünk kell neki, tegyük olyan könnyűvé a szervezetünket érintő munkáját, amennyire csak képesek vagyunk rá a

törvényes keretek betartása mellett.) Nem szabad kivételt tenni (Az, hogy egyes újságírók számára készségesebben szolgáltatunk információt, mint mások számára, a mostohán kezeltek számára sértést, mellőzést, kirekesztést jelent. A tapasztalatok szerint a kivételezés mindig megbosszulja magát, csak negatív eredményre vezethet.) Nem szabad a sajtót kihasználni vagy megzsarolni (A média a reklámpénzekből él, szüksége van a reklámtevékenység révén szerezhető bevételekre, ebből tartja fenn magát. Ezzel azonban nem szabad visszaélni: a public relations tevékenységet nem szabad összekapcsolni a szervezetünk reklámpénzeinek odaítélésével vagy mértékével. Az ilyen viselkedés nem csupán etikátlan, de törvénybe ütköző is.) A rossz híreket menedzselni kell 39 http://www.doksihu (Még a legrosszabb híreket is érthetővé lehet tenni információval, magyarázatokkal és a mögöttes összefüggések feltárásával.

Számtalan esetben ezeken múlhat a hír negatívuma és káros környezeti hatásai is.) A tévedések korrigáltatásával bánjunk csínján (A média autonóm hatalmi ág, működésébe nem avatkozhatunk bele. Az általa elkövetett tévedések vagy mulasztások erőnek erejével történő korrigáltatása a legritkább esetben vezet érdemleges eredményre. A törvény ugyan biztosít korrekciós lehetőséget a szervezetek számára, ez azonban kétélű fegyver.) A közléseket ki kell harcolni (A publicitást ne bízzuk a véletlenre, tegyünk meg mindent azért, hogy szervezetünk információi nyilvánosságot kapjanak.) A public relations tevékenységen belül az egyik legfontosabb és speciális szakterület, a sajtómunka a termékkel, a márkával, a szolgáltatással vagy éppen a szervezet vezetőivel kapcsolatos publicitás szélesítését célozza. E tevékenység módszerei: - sajtótájékoztató, konferencia; - sajtóreggeli, -ebéd, - vacsora; -

sajtóbejárás; - interjú; - sajtóháttérbeszélgetés; - sajtóközpont, sajtóiroda A sajtó munkatársaival történő találkozók – sajtóreggeli, sajtóebéd, sajtóvacsora, sajtó-háttérbeszélgetés, sajtótájékoztató - közvetlen és személyes lehetőséget biztosítanak a kapcsolatépítésre. Ezek a leghatékonyabb formák, melyekkel egyetlen írott forma sem vetekedhet. Közös céljuk a kapcsolattartás és az információs kapcsoltok javítása, fejlesztése. A kapcsolattartás hagyományos változatai a napszak, a publikálni szándékolt információk és a média munkarendje szerint alakultak ki. A leglényegesebb eltérést a többi formától talán a sajtótájékoztató mutatja, hiszen ez tömeges, formalitásokkal jellemezhető, míg az összes többi a kötetlenségre, a bizalmi jellegre és a formalitások mellőzésére vagy háttérbe szorítására épül. Minden sajtótalálkozó éltető eleme az információ. A szervezetet általában az első

számú vezető képviseli, ő bocsátja az információkat a sajtó munkatársai rendelkezésére. A public relations szakember vagy a moderátor, vagy a szervező szerepét tölti be. A sajtóháttérbeszélgetésre a szervezet számára releváns lapok képviselőit érdemes meghívni (maximum 7-10 fő), akiket rendszeres időközönként háttér-információkkal látunk el abból a célból, hogy folyamatosan képben legyenek a vállalat életében beállt eseményekkel, változásokkal kapcsolatban. Itt tehát nem a hír széles közvéleményhez történő eljuttatása az igazán lényeges, hanem az, hogy legyen egy olyan újságírói kör, amely – a rendszeres kontaktus és a szervezet céljainak világos ismerete és megértése alapján – bármikor egységes és pontos hírekkel tud szolgálni a vállalatról, a szervezetről. A többi sajtótalálkozóval ellentétben ez a forma nem a közvetlen publicitásról szól. A 40 http://www.doksihu sajtótájékoztató

nagyon hasznos sajtókapcsolat-építő forma, kommunikációs eszköz lehet, ha a meghatározó kritériumokat figyelembe véve használjuk fel. Három alapos indoka lehet egy sajtótájékoztató megrendezésének: 1. amikor a hír egyben megkívánja a modellekkel való illusztrációt is. 2 ha a sajtótájékoztató témája közérdeklődésre tarthat számot, és feltehetően újságírói kérdéseket fog gerjeszteni. 3 ha a sajtótájékoztatón nagyon fontos háttér-információkat nyújtunk, és ezeket nem csupán egy kiválasztott, szűk elit számára kívánjuk biztosítani, hanem közérdeklődésre tarthatnak számot. A sajtóközpont, a sajtóiroda önálló működtetése általában a nagy, alkalomszerű rendezvények sajátos sajtómunkájának rendszerint ideiglenes fóruma, amely a sajtó munkatársai számára koncentrált információs helyszínt és szervezett információs kereteket nyújt. A sajtóközpontra általában a normálistól eltérő szervezeti

működés miatt van szükség, ami a sajtó intenzív információs kiszolgálását teszi indokolttá. A sajtóirodai működés annyiban különbözik egy sajtótájékoztatótól, hogy vagy nem állnak azonnal rendelkezésre az információk, csupán folyamatosan alakulnak, vagy pedig éppen ellenkezőleg, túl sokféle információval van dolgunk, melyek közül nem szeretnénk szelektálni, ezért inkább biztosítjuk a folyamatosa információválogatás és információátvétel lehetőségét. A sajtóiroda vagy sajtóközpont, ahol információinkat hozzáférhetővé tesszük az újságírók számára, folyamatosan nyitva van, azt az újságíró akkor keresheti fel, amikor akarja, így nincs időhöz kötve, és szabadon szervezheti meg a saját programját. 5. Kormányzati – közösségi kapcsolatok (public affairs) A public affairs mint a public relations részterületének megnevezése az 1970-es években jelent meg a szervezetek nyilvánossági

politikájának terminológiájában. A szervezetet a társadalmi és gazdasági környezetéből rengeteg hatás éri: egymással szemben álló vélemények, értékeke és az ezekkel járó hatalmi harcok között kell sikeresen helytállnia. A vállalatvezetésnek a vállalati politikák, stratégiák és taktikák kialakítása során figyelembe kell vennie ezeket a hatásokat. A kormányzat és a törvényhozás képviselői – a közügyeket érintő döntéshozatal során – a tényeket és a közvélemény által meghatározott vagy befolyásolt politika elemeit ötvözik. Ez az a pont, ahol a public affairs tevékenység megjelenik: feladata az, hogy keretet szabjon a vitának, megfogalmazza a legfontosabb üzeneteket, olyan proaktív és reaktív kommunikációs stratégiát alakítson ki és alkalmazzon, amellyel elő tudja segíteni a közvélemény minél szélesebb körű bevonását a 41 http://www.doksihu folyamatba. A szélesebb körű public relations funkció

részeként a szervezet működését és környezetét befolyásoló társadalmi és politikai nyomásgyakorló szervezetekkel és csoportokkal folytatott kommunikáció feladata, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatokat azonosítson, létesítsen és tartson fenn a szervezet vezetése és a szervezet működését és környezetét alakító társadalmi és politikai környezeti tényezők között. A közügyek menedzselése, a public affairs gyűjtőkategória, részterületei: - kormányzati kapcsolatok, lobbizás, társadalmi ügyek kezelése (Issue Management), - vállalati támogatáspolitika, önkormányzati kapcsolatok, - ügyfélkapcsolatok, - civilszféra-kapcsolatok (NGO), alkalmazottak közügyi képzése, - nemzetközi public affairs tevékenység. A PA vezető feladata a kulcsfontosságú érdekgazdák (kormányzati képviselők, ellenőrző szervek, részvényesek, civil szervezetek aktivistái, újságírók, belső közvélemény) informálása a szervezet

céljairól, és bizalmi légkör kialakítása a szervezet közügyekben vállalt felelősségének megismertetésével. Ennek segítségével a szervezet képes befolyásolni vagy megváltoztatni az érdekgazdák attitűdjeit, hiedelmeit és prioritásait, bevonva őket a vállalati döntések előkészítésébe. A PA vezető összehangolja a vállalati és a közérdeket Korrekt, tényekkel igazolható információval látja el a közügyekben döntési kompetenciával rendelkező helyi, regionális és országos vezetőket, segítve őket ezáltal konszenzuson alapuló törvények, rendeletek meghozatalában. Olyan vállalati irányelveket dolgoz ki, amelyek, miközben a vállalat saját érdekeit képviselik, tekintettel vannak a környezeti változásokra, hatásokra is, és felelősséget is vállal ezen irányelvek betartásáért. Minden szervezet környezetében fennállnak konfliktusok a különböző értékeket és érdekeket képviselő csoportok között. A

szervezetek folyamatos környezetfigyelés és – elemzés során azonosítják a működésükre befolyással bíró ügyeket (issues), prognosztizálják a külső és belső környezeti változások szervezetre gyakorolt hatását. Feltérképezik a környezetükben egymással versengő érdekeket, a lehetséges érdekkoalíciókat, azonosítják az előnyöket és a lehetséges ellenállás mértékét, mind megkeresik az érdekek összeegyeztetésének lehetőségét, biztosítva ezzel a szervezeteknek a környezeti változásokra való gyors reagálását. A vállalatok annál több reagálási lehetőség közül választhatnak, minél hamarabb azonosítani tudják azokat a tényezőket, amelyek előrejelzik a környezetben bekövetkező változásokat. A cél tehát, hogy megértsék a környezet hatásait, képesek legyenek pontos és hasznos adatok beszerzésére, a reagálási lehetőségek felmérésére és korrekciós műveletekre. A közügyek

megkülönböztetett kezelése lehetővé teszi a külső környezet változásaihoz igazodó üzleti tervek kidolgozását: 42 http://www.doksihu érzékeli az általános etikai és üzleti irányelvekben bekövetkező változásokat, és megtervezi a stratégiai menedzsment azon lépéseit, amelyek a cég napi működését ezekhez igazítják, így a szervezetek integrálni tudják a kommunikációt a stratégiai tervekbe. A public affairs terv a szervezet stratégiai, üzleti és nyilvánosságpolitikai tervének fontos fejezete. Ez a terv megnevezi a szükséges változtatásokat a tervezési folyamatban, új kommunikációs célokra és taktikákra hívja fel a figyelmet, és segíti a szervezet társadalmi integrációját. A lobbizás keretében történik utalás a kommunikáció céljára, vagyis a törvényhozói, jogszabályalkotói és végrehajtó hatalom képviselőinek szabályozott keretek között történő meggyőzésére, egy szervezet vagy érdekcsoport

érdekeinek érvényesítésére. A public affairs a szervezetek számára a túlélés hatékony eszköze, és emellett piaci előnyt is biztosít. 5.1 Kormányzati kommunikáció A nonprofit költségvetési szervezetek – a parlament, a kormány, a minisztériumok és háttérintézeteik, a közigazgatási intézmények, a közintézmények és művelődési intézmények – public relations tevékenysége a közvélemény tájékoztatására, az érdekek kölcsönös megismerésére, megértésére és harmonizálására, kétoldalú, kiegyensúlyozott kommunikáció kialakítására törekszik. Szituációtól függő arányokban a kormányzati kommunikáció eszköztárában is jelen vannak a vállalati szektorban alkalmazott kommunikációs eszközök. Mivel a felsorolt szervezetek mindegyikének széles közvéleménnyel kell számolnia, ezrét az információközvetítés legáltalánosabban alkalmazott csatornája a média, eszköze pedig a kommunikációs kampány. A

public relations tevékenység eltérő lehet az egyes kormányok esetében, azonban van két alapvető kritérium, amelynek a kormányzati public relations esetében érvényesülnie kell: 1. egy demokratikus kormány informálja polgárait a tevékenységéről, 2. a hatékony kormányzáshoz szükség van az állampolgárok részvételére és támogatására is. A public relations tevékenység a kormányban mindenekelőtt arra szolgál, hogy erősítse a demokráciát, és segítse az állampolgárok tájékoztatását, nem pedig arra, hogy bármely politikai párt közvetlen érdekeinek érvényesülését mozdítsa elő. 5.2 Közigazgatási kommunikáció A helyi politika irányító szerve a közösségek választott képviselőiből álló testület. A helyi önkormányzat egy adott település választópolgárainak közössége, amely a helyi érdekű közügyek intézését, közszolgáltatások ellátását demokratikus önszerveződés alapján választott szervei útján

vagy esetenként közvetlenül látja el. Az önkormányzatok 43 http://www.doksihu működésének sikeréhez, megítéléséhez jelentősen hozzájárul a helyi közvéleménnyel való kommunikáció, ami egyszerre jelenti a problémaérzékeny tájékozódást és korrekt, nyílt tájékoztatást. A tájékoztatás fókuszában az apparátus és tevékenysége, a végzett munka és a jövőbeli tervek állnak. Az önkormányzati PR menedzser feladatai: a képviselőtestület kommunikációs stratégiájának és taktikájának kidolgozása és elfogadtatása; a képviselők, az önkormányzati menedzsment és a polgármesteri hivatal munkájának meg- és elismertetése; a köztisztviselők közszereplésekre való felkészítése; a település lakosaitól érkező visszajelzések, vélemények, javaslatok, panaszok figyelemmel kísérése; válaszok, megoldási alternatívák kidolgozása; lakossági fórumok, rendezvények szervezése; tájékoztató kiadványok

készíttetése, terjesztése; a szervezet arculatának kialakításában való részvétel; a tervezett image és a közösségben kialakult kép folyamatos összevetése; a közvélemény alakulásának figyelemmel kísérése. A public relations tevékenység körébe tartozik a helyi, a regionális és az országos médiumokkal való kapcsolattartás, a sajtórendezvények megszervezése, a sajtófigyelés és a sajtóértékelés is. 5.3 A lobbizás A lobbizás kommunikációs tevékenység, melynek célja a kormányzat és a gazdasági és/vagy civil szektor közötti párbeszéd megszervezése, az érdekek egyeztetése. Azt hivatott szolgálni, hogy a döntés-előkészítési folyamatokban az érdekek és célok pontos megjelenítésével, törvényi keretek között támogatást szerezzen egy érdekcsoport számára céljai megvalósításához. Ugyanakkor segíti a jog- és törvényalkotókat is abban, hogy a tények és azok gazdasági, politikai hatásának ismeretében

jó döntéseket hozzanak. Az, hogy a hazai gyakorlatban a lobbizás megítélése negatív, és tévesen a korrupcióval azonosítják, részben történelmi tapasztalaton alapul, részben pedig tökéletlen információáramláson, de a pontosan körvonalazott törvényi keretek hiánya, a joghézagok is bizonytalanná teszik elfogadását. Maguk a képviselők és a parlamenti bizottságok tagjai is különbözőképpen viszonyulnak az érdekérvényesítés e formájához. A pontos gazdasági, politikai, döntéshozói és kapcsolati térképek alapján összeállított, nyomásgyakorló csoportok koalíciójára épülő lobbistratégia és az ehhez készített taktikai tervek hatékony érdekérvényesítésre képesek, lerövidítik a hosszadalmas bürokratikus ügyintézést. Jelentős információs értékük, kommunikációs és legitimációs szerepük van. Az érdekérvényesítés rendszerének elemei: 1. Folyamatos trendfigyelés, világ-, európai és

nemzetgazdasági, illetve politikai elemzés. A törvényalkotási folyamat nyomon követése 2 Állandó kapcsolattartás a minisztériumok, hatóságok, 44 szakmai szervezetek, országos http://www.doksihu érdekképviseleti szervek, civil szervezetek képviselőivel. 3 Tájékoztató anyagok készítése, döntéshozókkal folytatott megbeszélések, országos médiaeszközök bevonása. 4 Az akcióprogramok értékelése és beépítése a vállalati stratégiákba. A lobbizás leggyakoribb fajtái: 1. Közvetlen lobbizás: személyes vagy egyes személyeknek szóló kommunikáció, rendszerint törvényhozók, közhivatalnokok, tanácsadók vagy bizottsági tagok, egyéb politikai befolyással bíró döntéshozók felé. 2 Közvetett lobbizás: nem közvetlenül a tájékoztatni kívánt csoportra vagy személyre irányul, hanem valamely olyan közbeiktatott személyre vagy szervezetre, aki vagy amely már közvetlen befolyással rendelkezik a fent említett csoportra

vagy személyre. 5.4 Közügyek kezelése (Issue Management) A társadalmi ügyek kezelésének komplex módszere az issue menedzsment, mely feltárja a szervezetek és érdekgazdáik kapcsolatát, valamint azokat a megismerési folyamatokat, amelyek az egyéni véleményformáláshoz, szervezeti döntésekhez és cselekedetekhez vezetnek. Az issue menedzsment inkább együttműködést jelent, semmint mások irányítását. Az issue-menedzserek segítenek felismerni és megszüntetni az elvárások, a teljesítmény, a kommunikáció és a számon kérhetőség területén létező eltéréseket. Minden szervezet környezetében konfliktusok alakulhatnak ki a különböző értékeket és érdekeket képviselő csoportok között. Az issue menedzsment figyelmezteti a szervezetet az egymással versengő érdekekre, azonosítja az előnyöket és az ellenállás mértékét, és rávilágít az érdekek összeegyeztetésének lehetőségeire. Az issue menedzsment kommunikációs

funkciója a kulcsfontosságú külső érdekgazdák (média, részvényesek, kormányzati tisztviselők, ellenőrző szervek, aktivisták, általános közvélemény, fogyasztók) informálása, a befolyással bíró célcsoportok attitűdjének, hiedelmeinek és prioritásainak módosítása vagy megváltoztatása. 6. Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) és folyóirata: AutóKözlekedés A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületét több mint negyven éve, 1965-ben alapították a nemzetközi fuvarozási egyesület, az IRU (International Road Transport Union) magyarországi tagegyesületeként. (A jogelőd hivatalos neve: Magyar Nemzetközi Közúti Fuvarozók Egyesülete.) Dr Zeley István, az egyesület alapító főtitkára 2003-ban adott interjújában így emlékezett az alapítás körülményeire: „Hosszú, buktatókkal és örömökkel teli történet fűződik az MKFE megalakulásához. A genfi székhelyű IRU 1948-ban alakult és Magyarország is tagja lett. A

Magyar Autóklub igazgatója és az egyik munkatársa 45 http://www.doksihu képviselte a szervezetben az országot. Az Autóklub megbízottaival mi is kijártunk az IRU üléseire, ahol megismertem a szervezet akkori főtitkárát. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy szívesen venné, ha Magyarország is egyesülettel képviseltetné magát. Meg kellett oldanom a problémát! A hangadó ugyan én voltam, de nagyon sokat segített egy kedves barátom, aki a KPM Nemzetközi Osztályán dolgozott. Ő is, mint én, aki a vasúttól jöttem, más szakmából került a minisztériumba, és szerencsére több nyelven beszélt. Komoly előkészítés után 1965-ben alapító közgyűléssel megalakult a Magyar Nemzetközi Közúti Fuvarozók Egyesülete (MNKFE, jogutód az MKFE) 24 autóközlekedési vállalatból, a Magyar Autóklubból, illetve csatlakozott hozzánk néhány magánszemély is. Sok procedúrával járt az alapítás. Az Igazságügyi Minisztérium volt a felelős

tárca, amely az egyesületek alapítását engedélyezte, ezután kaptuk meg az engedélyt, mert dr. Csanádi György, a közlekedési és postaügyi miniszter támogatott bennünket, és minden segítséget megadott nekem és a nemzetközi osztályon dolgozó fiatal barátomnak. Ez volt az első lépés. Jelentkeztünk az IRU-nál, és bejelentettük, hogy az újonnan alakult egyesület átveszi a TIR-igazolványok kezelésének pénzügyi felelősségét. Ehhez szükségünk volt pénzügyminisztériumi jóváhagyásra és rendeletre, miszerint a TIR-igazolványok kezelése az Autóklub helyett az MNKFE hatáskörébe kerül. Az Autóklub persze tiltakozott, de megszületett a rendelet. Az IRU teljes jogú tagként befogadta az egyesületet, és felhatalmazást adott a TIR-igazolványok átvételére. Nagyon fontos pénzügyi kérdés volt, és az ma is, hiszen a keleti országok felé nélkülözhetetlen a fuvarozásban. Azóta az MKFE képviseli Magyarországot az IRU-ban. Akkor

még az árufuvarozás volt a fontos, de a nyolcvanas évek közepén a személyfuvarozás is kezdett fejlődni. Eredetileg négytagú stábja volt az egyesületnek, és ebből nőtt ki ez a hatalmas szervezet.” (AK 2003/18 szept 18. 9 oldal) Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy nemzetközi szervezet tagjaként megalakuló egyesületet négy ember munkája teremtsen meg, de a korabeli viszonyok, a közúti fuvarozás hajnala, mind őket igazolták. Mára az egyesület – dr Zeley István szavaival élve – hatalmas szervezetté nőtte ki magát, ami egy közel hetvenfős, az egész ország területét átfogó érdekvédelmi szervezetet jelent. A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, a hazai közúti fuvarozási érdekvédelmi szervezetek legpatinásabbjaként, budapesti központján kívül országos hálózattal képviselteti magát regionális irodáin és kontakt-pontjain keresztül: Szombathelyen, Győrött, Tatabányán, Kaposvárott, Baján, Kecskeméten,

Dunaföldváron, Gyöngyössolymoson, Miskolcon, Szolnokon, Békéscsabán és Nyíregyházán. Ezt természetesen indokolja az is, hogy az alapító tagok száma, az 46 http://www.doksihu MKFE tagjainak száma, mára igencsak megsokszorozódott. Az árufuvarozó- és a személyszállító vállalkozások mellett a szállítmányozó cégek és a pártoló tagok is hozzátartoznak a közel háromezres taglétszámhoz. A folyamatosan bővülő létszám, a negyven év fejlődése magával vonzotta az egyesület létszámának, szolgáltatásainak és technikai apparátusának fejlesztését is. A fuvarozó társadalom érdekérvényesítési munkáját az egyesületen belül két tanács, az árufuvarozói és a személyszállítói végzi, a fuvarozással kapcsolatos ügyintézést (mely az oktatásszervezéstől a fuvarokmányok beszerzéséig szinte mindent magában foglal) az MKFE Szolgáltató Kft. munkatársai segítik, a biztosítási konstrukciók közötti eligazodást

pedig az MKFE Biztosítási Alkusz Kft. kollégái könnyítik meg a tagság számára. Felsorolni is nehéz lenne, hogy az egyesület mi mindenben segíti és áll rendelkezésére tagjainak: vám-forródrót (non-stop hívható telefonszám vámügyintézéssel kapcsolatban), üzemanyag-kártyák és kedvezmények, műholdas flottakövetés, hitel- és lízing ügyintézés, külföldi autópálya matricák vásárlása, kompjegyek értékesítése, jogsegély szolgálat és ügyintézés, közlekedési tilalmak és korlátozások naprakész nyilvántartása, közlekedésbiztonsági eszközök beszerzése, rakományrögzítő felszerelések árusítása. A felsorolt szolgáltatások csak egy szűk szeletét tudják érzékeltetni az egyesületi munka palettájának. A tagokkal történő személyes kapcsolattartást és információközvetítést segítik elő a regionális- és kontakt-pont találkozók, melyekre általában évente kétszer kerül sor, az MKFE évi rendes

közgyűlése, mely az ország különböző régióinak problémáit a küldötteken keresztül juttatja el a budapesti vezetőségnek, a szakmai kiállítások és vásárok, melyeken az MKFE képviselteti magát, az egyesület szervezésében megrendezésre kerülő tanfolyamok és konferenciák, melyek szintén nagyban könnyítik a kapcsolatfelvételt, a könnyedebb hangvételű buszosés kamionos találkozók pedig a szakmai eszmecserén túl az együvé tartozás élményét is erősítik. Az aktuális információk gyors és pontos továbbítása az MKFE honlapján és hírlevelén keresztül valósul meg, melyet az érdeklődő tagok regisztráció után vehetnek igénybe. A honlap bizonyos részei mindenki számára hozzáférhetők, a szigorúan szakmai anyagok pedig jelszó használatával. Az információtovábbítás legrégebben használt eszköze azonban az érdekvédelmi szervezetnél, az AutóKözlekedés című folyóirat. A számítógépek és az internet

térhódítása előtt is nagy szüksége volt a fuvarozó vállalkozóknak az információra, ezt teremtette meg számukra a folyóirat, legelőször 1989-ben. 47 http://www.doksihu 6.1 Megjelenési gyakoriság A kezdetekkor a lap havi rendszerességgel jelent meg, és jutott el az olvasóközönséghez. (A gyakorlat a mai napig nem változott: a tagok az évente befizetett tagdíj ellenében kapják kézhez a folyóiratot, a szakma iránt érdeklődők pedig a szerkesztőségben tudnak előfizetni az újságra, a terjesztés postai úton történt és történik.) A kilencvenes évek elején még tartható volt – a kor technikai fejlettségét figyelembe véve – ez a megjelenési gyakoriság, hiszen az elmúlt időszak történéseit összefoglaló, és a következő hónap várható eseményeit előrevetítő kiadvány minden szempontból megfelelt az olvasók és a szakma elvárásainak. Az információk sokasodásával folyamatosan nőtt a lap terjedelme is, az évtized

közepére általánossá vált a 80-100 oldalas megjelenés. Ez a magas oldalszám sokáig nem volt tartható, hiszen az olvasók elvesztek az információk rengetegében, a vállalkozások napi munkája mellett már nem maradt idejük a 100 oldal áttanulmányozására. Időközben pedig a közölt információk is veszítettek hírértékükből, s már inkább bosszantó, mint hasznos társai lettek az olvasóknak. Az egyesület vezetősége a változtatás mellett döntött, melyről 1995 áprilisában így írt beköszöntőjében Rojkó Júlia, a lap főszerkesztője: „ Az átalakult, formájában és reményeink szerint tartalmában is megújult AutóKözlekedés első példányát tartja kezében. Amint látja, korszerűbbek, áttekinthetőbbek lettünk. Sikerült olyan profi kiadót és nyomdát találnunk, amelyek segítségével naprakészebben juttathatjuk el újságunkat Önhöz. Ezen túl tehát havonta kétszer jelenik meg az AutóKözlekedés. Bizonyára

Ön is észrevette: az utóbbi hónapokban folyóiratunk terjedelme egyre nőtt. A mind vaskosabb kötetekbe igyekeztünk belezsúfolni a lehető legtöbb információt, értesülést. Előfordult azonban ennek ellenére is, hogy a hosszú nyomdai átfutási idő miatt lemaradtunk, vagy csak késve közölhettünk tudósítást egy-egy eseményről. Az MKFE elnökségének jóváhagyásával döntött úgy szerkesztőbizottságunk, hogy áprilistól kéthetente jelenjen meg a lap. Igaz, az oldalszám alkalmanként csökken, de ezzel kezelhetőbbé, áttekinthetőbbé válik az újság. Arra törekszünk, hogy minél több aktuális, hasznos hírt közöljünk. Szeretnénk, hogy az AutóKözlekedés segítse az Ön mindennapi munkáját. Kedves Olvasó! Ha Ön tagja a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének, minden bizonnyal személyesen is felkeresi irodánkat. Amennyiben ideje engedi, és úgy véli, hogy közérdekű mondandója van, szívesen fogadja Önt: Rojkó Júlia

főszerkesztő” (AK. 1995/4 5 oldal) Ez volt hát az a pont, melytől kezdve a megjelenési gyakoriság két hét lett, a lap terjedelme pedig 32-36 oldal. Indokolt esetben, fontos és sürgős információk továbbításakor akár 40-44-48 oldalas 48 http://www.doksihu is lehetett a kiadvány. Általában két összevont lapszám jelent meg a kétheti gyakoriság éveiben, ezt pedig a nyári szabadságok és az év végi feltorlódott feladatok indokolták, ekkor nem volt ritka a 64-72 oldalas terjedelem sem. Hosszú évekig zökkenőmentesen működött ezzel a megjelenési gyakorisággal az AutóKözlekedés. A kiadó és a nyomda igyekezett rugalmasan kezelni a fuvarozói szakma nehézségeivel együtt járó hirtelen változásokat, így gyakran használt megoldás lett a csúsztatott (maximum egy-két nap) megjelenés, vagy a már készre nyomott lapokba szórólapok behúzása a legfontosabb hírekkel. Egy idő után azonban már ez sem nyújtott megoldást az

információk minél előbb történő célba juttatásához. Hiába minden igyekezet, a nyomtatott sajtó gyorsaságban nem tudott versenyezni a televízió, a rádió, a mobiltelefon és az internet kínálta lehetőségekkel. Bizonyos területeken az AutóKözlekedés is elveszítette vezető szerepét a technikai újdonságokkal szemben, ám sikerült megújultan, újból havi rendszerességgel, magazinosabb formában, egy-egy témát sokkal alaposabban körüljárva ismét helyet követelnie magának az egyesületi információ-továbbító médiumok között. Két éve így újra havonta, 32 oldalon jelenik meg az AutóKözlekedés, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének lapja. 6.2 Tipográfiai változások A folyóirat alapításakor a szerkesztőbizottság, a döntéshozók a fekete-fehér megjelenés mellett döntöttek. A szigorúan szakmai anyagok, a tömény információt hordozó cikkek, táblázatok nem igényelték a színes megjelenést.

Betűválasztásnál jól olvasható és variálható típust választottak, leggyakrabb megjelenési formája – kiemelésként, elhatárolódásként – a dőlt, a félkövér és a félkövér dőlt formázást alkalmazták. A betűk nagysága a címtől a lead-en át egészen a cikkig folyamatosan csökkent. A cím és a lead mindig jól láthatóan elkülönült a cikktől, a felcímet aláhúzással jelölték. Képaláírásokhoz a szövegbetű félkövér változatát használták. Az álló formátumú újságoldalakat általában három hasábra tördelték, melyeket rendteremtő vonalakkal választottak el. Figyelemfelkeltésként gyakran keretes anyagként jelentették meg a fontos közlendőket. A rovatcímek jól láthatóan az oldal tetején futottak, illusztrációként kevés képet használtak, a minőségi feltételek miatt, sokkal jellemzőbb volt a grafikon, a táblázatos adatsor vagy a rajz. Az impresszum és a részletekbemenően aprólékos

tartalomjegyzék az újság elején kapott helyet. Érdekes volt megfigyelni, hogy a hirdetések a lap utolsó oldalain kaptak helyet, tömbösítve. Az esetleg üresen maradt helyeket a cikkek között keretes ajánlásokkal, 49 http://www.doksihu meghívókkal, szakmai érdekességekkel töltötték fel. A külső borító anyagai ebben az időben még szerkesztőségi anyagok voltak, a belsőkön, leginkább a hátsón, már szerepelhettek hirdetések is. A borító és a belső újságoldalak papírja már az első perctől kezdve különbözött, az előbbi műnyomóból, az utóbbi ofszet papírból készült. A kezdeti évek után a borító változott, színes lett. Megjelenésében maradtak a korábban megszokott elemek: az újság elnevezése, az egyesület nevének szerepeltetése, az évfolyam és lapszám jelölése, az egyesület emblémája, egy darab fotó vagy montázs és az újság tartalmából egyetlen fontos információ kiemelése. A belső borító oldalak

ekkor még fekete-fehérek, vagy egy kísérő színesek maradtak. (Ezt szemlélteti az 1 számú melléklet – AutóKözlekedés 1995/1 szám bizonyos oldalai) Tipográfiai váltást a korábban már említett 1995/4. szám hozott, mikortól az újság átváltott a kétheti megjelenésre Nem csupán a gyakoriság változott, hanem az arculat is. A borító „arculata” csupán az újság nevének betűtípusában változott, a már megszokott elemeken nem változtatott a szerkesztőbizottság. Továbbra is fekete-fehérek maradtak a belső borítók, viszont túlnyomórészt már hirdetések töltötték ki az oldalakat. Az impresszum és a tartalomjegyzék szintén az első lapok valamelyikén kapott helyet, viszont a tartalomjegyzék jól strukturált és átlátható lett. A rovatok induló oldalán megváltoztak a rovatfejek, keretet és piktogramot kaptak. A további – rovathoz tartozó – lapokon oldalra kerültek, vonallal elválasztva a rovatcímek. Eltűntek a

hasábok – továbbra is három hasábra tördelten – közötti rendteremtő vonalak, a cikken belüli alcímek elválasztó szerepe megnőtt. Háttérbe szorultak, elvétve találni felcímet Változatosabbak lettek viszont a leadek, mind formailag, mind elhelyezésük szempontjából Továbbra is kedvelt kiemelési mód maradt a keretes anyagok alkalmazása. Szembetűnő a hirdetések növekvő száma, már nem csupán tömbösítve jelentek meg a lapban, hanem folyamatosan a szövegoldalakon. A képek aránya elenyésző maradt, a képaláírásokat továbbra is a szövegbetű félkövér változatával szedték. (Az első látványos tipográfiai változást mutatja a 2 számú melléklet – AutóKözlekedés 1995/5 szám bizonyos oldalai) Az 1995-ös év végére – hirdetői igényeknek megfelelve – egyre többször találkozhatunk teljesen színes borító oldalakkal (külső és belső egyaránt). A színes borítók általánossá válása a következő év elejétől

figyelhető meg végérvényesen, ami azt is jelenti egyben, hogy ezekre az oldalakra a hirdetők tartottak igényt. Az 1999-es év elejére – a következő tipográfiai váltásra – már a borító 1-es oldal felét is hirdetések foglalták el. A váltás, a változás ebben az esetben azt jelentette, hogy a lap kísérőszínnel jelent meg, a kékkel. (Az egyesület emblémájának a 50 http://www.doksihu színe is kék.) Induló oldalakon maradtak a rovatfejek, a további lapok oldaláról azonban eltűntek a megnevezések. Visszatértek a korábban mellőzött felcímek, a címek és a lead-ek formája változatlan maradt. Ugrásszerűen megnőtt a képek és illusztrációk száma, képaláírások most már fehérrel szedve a fotókon is feltűnnek. (A kísérőszínes megjelenést illusztrálja a 3. számú melléklet – AutóKözlekedés 1999/3 szám bizonyos oldalai) A technikai fejlődéssel, az olvasói igények megváltozásával a szerkesztőbizottságnak is

számolnia kellett, így a következő változás sem váratott sokat magára a lap életében. Az 2000-es évek elején ismét változott az AutóKözlekedés cím betűtípusa. (Az egyesület ugyanezen a néven televíziós műsort indított, és a két név megjelenését hozta összhangba.) A borítókon – a korábban leírtaknak megfelelően – állandósultak a hirdetések, sőt megjelentek a belső színes oldalak is, a növekvő hirdetői igények kielégítésére. A kék kísérőszín maradt, változtak viszont induló oldalakon a rovatfejek és visszatértek a további lapokon a lapszéli megjelölések. A hasábok száma változatlan maradt, a rendteremtő vonalak használata azonban újra megjelent. A felcímek, a címek és a lead-ek formája nagyjából azonos maradt a korábbi változásnál bemutatottakkal. Az illusztrációk aránya szintén nőtt, minőségük sokat javult, a képaláírások változatosabbak lettek. (Igazolásként a 4. számú melléklet –

AutóKözlekedés 2003/19 szám bizonyos oldalai) A lap életében eddig bekövetkezett váltások közül az utolsó előtti szintén köthető egy korábban említett változáshoz, nevezetesen ahhoz a ponthoz, amikor ismét havilap lett az AutóKözlekedésből. Havilaphoz magazinosabb külső illik, s ezt meg is valósította az egyesület és a szerkesztőbizottság. Változott a cím betűtípusa, egyben az egyesület emblémája is. A teljes lap színes lett, eltűntek a fekete-fehér oldalak A borító 1-es oldala ismét csak szerkesztőségi anyagoknak ad helyet, a hirdetések töltik ki a másik három borító oldalt, a belső oldalak egy részét és a behúzott lapokat is. A kimondottan szakmai anyagok (törvények, rendeletek, közlekedési tilalmak) kikerültek a belső oldalakról és mellékletként, kék kísérőszínnel, 8-12 oldal terjedelemben kerültek behúzásra. Az impresszum és a tartalomjegyzék helye és formája a régi maradt, a felcímek és a

címek színesek lettek. A rovatfejek színes hátteret kaptak, és – az induló oldal kivételével – csak páros oldalon szerepelnek. Az új újságoldalakat fele-fele arányban három és négy hasábra tördelik, eltűntek ismét a rendteremtő vonalak. A kép és szöveg arány igazán harmonikus, a fotók minősége kiváló, a képaláírások félkövér szövegbetűvel készültek. (Alátámasztásként 5. számú melléklet - AutóKözlekedés 2008/4 szám bizonyos oldalai) Az utolsó, máig érvényben lévő változást is a körülmények hívták életre. A napi, gyors 51 http://www.doksihu információáramlással már végképp nem tud lépést tartani az egyesületi folyóirat, így a döntéshozók a teljes magazin-arculat mellett tették le a voksukat. (Az aktualitások naprakész továbbítását a szervezet honlapján és hírlevelén keresztül valósítják meg.) A mélységi elemzések, a sokkal több háttérmunkát igénylő cikkek kapnak most

főszerepet. Természetesen az egyesületi tagok érdeklődésére igényt tartó szakmai információk továbbra is megjelennek az újságban, a korábban már említett 1 + kísérőszínes, behúzott változatban. Több hely jut egy-egy technikai újdonság, frissen alakult vállalkozás vagy érdekes ember bemutatására. A lap így most már – a szervezet korábbi elképzeléseinek megfelelően – valóban igazi családi magazinná nőtte ki magát, megtartva vezető szerepét a fuvarozói szaklapok között is. A jelenlegi arculat tulajdonképpen egy igazán szembetűnő újdonságot hozott: eltűntek a rovatok. Az elmúlt húsz év során mindenki biztosan és pontosan tudhatta, hogy mit és hol keressen. Az új formát is idővel megszokják majd az olvasók, s talán már nem is fognak emlékezni a korábbi, klasszikus rovatcímekre. (A jelenlegi AutóKözlekedést a 6. számú melléklet illusztrálja, AutóKözlekedés 2009/2, teljes lapszám) 6.3 A szerkesztőség

összetétele A folyóirat sajátosságaiból adódóan az egyesület mindig nagy gondot fordított a szerkesztőség összetételére. Meg kellett felelniük az újságírói, a szerkesztési, az olvasóközönségi elvárásoknak, emellett viszont nem felejthették el, hogy egyesületi lapként legfontosabb feladatuk a tagság informálása. Lehet valaki kiváló újságíró, ha nem ismeri a szakma csínját-bínját, és lehet valaki kitűnő kolléga, ez még nem jelenti azt, hogy közérthetően át is tudja adni az olvasóknak az igényelt információkat. Kompromisszumos megoldást választottak a szerkesztőség összetételének kialakításakor. Az adott szakterületet legjobban ismerő munkatárs fogta össze a hozzá tartozó kollégákat, és a főszerkesztőtől vagy a szerkesztőtől kért „újságírói” segítséget, ha úgy ítélte meg, hogy a szakmaiságon túl szükség van újságíró szakember részvételére. A koordinációs feladatokat mindig a

főszerkesztő végezte el, külön stábja segítségével. Abban az esetben, ha a szervezeten belül nem tudtak egy adott témához hozzáértő vezetőt találni, akkor külsős kollégát kértek fel a szerkesztőségi munka segítésére. Ezek a területek általában: veszélyes áruk szállítása, technikai újdonságok, fotó-illusztráció. A szervezet munkatársait segítő külsős újságírók általában felkérésre dolgoztak, viszont az egyesület életének főbb eseményeiről szinte kivétel nélkül mindig ők tudósítottak. A szerkesztőségi értekezleteken 52 http://www.doksihu nem vettek részt, számukra évente több alkalommal, külön megbeszélés keretében vázolták az elkövetkező időszak eseményeit, osztották fel maguk között a különböző témákat. Az újságírók a szerkesztőség munkatársaival napi kapcsolatban álltak, minden – a munkájukhoz szükséges – információ rendelkezésükre állt. Az egyesület abban is támogatta

őket, hogy (általában) a budapesti központot rendelkezésükre bocsátotta az előre egyeztetett anyagok felvételéhez. A szerkesztőség belső munkatársai havi rendszerességgel tartottak megbeszéléseket, egyeztetéseket. Az egyesület életében, a fuvarozó társadalmat érintő hirtelen változásokat természetesen naprakészen követték, így a szerkesztőségi ülések gyakorisága folyamatosan változott. 6.4 Állandó rovatok és rovatvezetők A rovatok, melyek az idők során állandósultak, kismértékben változtak, az egyesület tagságának igényei szerint születtek meg. A számukra leginkább égető információk kaptak helyet az újság elején, majd a nagyobb általánosságban értelmezhető anyagok következtek, végül pedig az érdekességek, a kis színesek, és a családtagok figyelmét is lekötő cikkek. A főbb rovatok: Az egyesület életéből – itt jelentek meg a szervezet a tagsága érdekében kifejtett munkájáról szóló

összefoglalók, hivatalos levelezések az MKFE és a különböző hatóságok és minisztériumok között, az elért eredmények közlése, az esetlegesen a tagság reakcióira számot tartó vélemények sora. Ide tartozott továbbá minden olyan, akár kétsoros, közlés is, ami bármilyen módon érinthette a fuvarozó vállalkozókat, például az Etikai Bizottság kizáró határozata, a tisztességtelen piaci magatartás miatt. Az egyesület életéből rovat volt talán az egyetlen, melynek nem volt külön rovatvezetője, a szervezet vezetői számoltak be az elmúlt időszak történéseiről, döntöttek arról, hogy mely anyagok jelenjenek meg. A főszerkesztő feladata volt a végleges sorrend meghatározása Ez volt azonban valóban az egyetlen rovat, mely a legképlékenyebb volt, így a lapzárta időpontját sem tudta a szerkesztőség mindig kőbe vésni, az események gyakran átírták a szokásos szerkesztési rendet. A technikai eszközök gyors fejlődése, a

fuvarozókat érintő egyre több adminisztrációs és műszaki teher hívta életre a Szolgáltatások című rovatot. Vezetője az MKFE Szolgáltató Kft. igazgatója volt, aki munkatársai segítségével mindig naprakészen tudta tájékoztatni a vállalkozókat az aktuális trendekről. A legegyszerűbbnek tűnő matricáktól egészen a műholdas flottakövetésig szinte mindenben tudták segíteni a fuvarozó szakma képviselőit. A szigorodó előírások és szabályozások végül az MKFE oktatási részlegét is életre hívták, hogy tanfolyamok, szervezett oktatás keretében minél 53 http://www.doksihu több információval lássák el a tagságot. A tanfolyami hírek, meghívók, időpontok szintén ebben a rovatban kaptak helyet. A tagság számára – az egyesületi híreken túl – a leginkább kedvelt rovat Az MKFE hírszolgálata volt. (A mai napig ez az egyetlen, amely ilyen formában fennmaradt, igaz behúzott példányként.) Ebből a pár oldalból

tudhatták meg, hogy melyik országban, milyen tilalmakra számíthatnak, milyen változások történtek külföldön, melyek őket is érinthetik. A rovat anyagai a külföldi (az IRU külföldi tagegyesületeitől) tagegyesületektől származtak, és a velük napi kapcsolatot tartó kolléganő kezében futottak össze, aki egyébként ennek a rovatnak a vezetője is volt. Az általános hírszolgálati összeállítások után specializálódnak a rovatok, az információk már nem mindenki számára egyaránt fontosak. Személyfuvarozás: az MKFE tagságának kisebb hányada személyszállító vállalkozó, mégis igen speciális problémákkal kell szembenézniük nap mint nap. Az ő munkájukat segíti ez a rovat, melynek vezetője a Személyszállítási Tanács titkára. A titkár és a tagság napi kapcsolata mellett szükségszerű volt egy külön rovat létrehozása számukra, hiszen a tanács a személyszállítók érdekvédelmi munkáját is ellátja az

egyesületen belül, így nem jut elegendő idő a személyes információátadásra. A szervezet másik tanácsa az árufuvarozóké, külön rovatuk címe: Árufuvarozás, rovatvezetőjük szintén a tanács titkára. A speciálisan csak nekik szóló információk mellett a közlekedési- és súly korlátozások, a büntető tarfiák, a jogszabály módosítások is helyet kaptak e rovat hasábjain, éppúgy mint a szaktárcával folytatott egyeztetések eredményei. A nagy mennyiségű, folyamatosan változó szabályok nyomon követése érdekében az egyesület külön kiadványokat jelentetett meg számukra, évente több alkalommal. (Közlekedési korlátozások, Tömeg- és méretnormák, stb) A Vámkérdések rovat érintette úgy a személyszállítókat, mind az árufuvarozókat, mégis az utóbbiak forgatták nagyobb haszonnal az oldalakat. A TIR-ügyek, a vámtarifa tételek, a vízumkérdések, a határvárakozások, a határokon esetlegesen megjelenő korrupció mind

témája volt e rovatnak, melynek vezetője az egyesület vámszakmai igazgatója volt. Számos alkalommal sikerült e rovatnak – a tagok közreműködésével – komoly problémákat megoldania, köszönhetően a vám- és pénzügyőrséggel történő folyamatos kapcsolattartásnak. A Közlekedésbiztonság című rovatnak nem volt kinevezett vezetője, a szakmában jártas újságírók és közlekedésbiztonsági szakemberek cikkei szerepeltek benne, az aktualitásoknak megfelelően. Sajnos közlekedési balesetről szinte minden alkalommal be lehetett volna számolni, a szerkesztőség azonban a megelőzésre helyezte a hangsúlyt, és a szabályok betartására és betartatására. A néha sokkolónak tűnő tanulmányok bemutatása 54 http://www.doksihu is mind ezt a célt szolgálta. A korábban már említett Technika rovatnak külsős újságíró volt a vezetője, az árufuvarozó és a személyszállító vállalkozók egyaránt találhattak érdekességeket az

általa közölt cikkekben. A rovat folyamatosan beszámolt a technikai újdonságokról, tudósítójuk részt vett a külföldi bemutatókon és kiállításokon is, így első kézből kaphattak tájékoztatást az olvasók. A fuvarozó szakma felelősségteljes magatartását is igyekezett bemutatni a Közúton a környezetért rovat, mely a környezetvédelmet érintő kérdésekkel, a fenntartható fejlődéssel, a kutatási irányzatokkal foglalkozott. Rovatvezetője az egyesület környezetvédelmi vezetője volt, aki leginkább saját maga járt utána az aktuális kérdéseknek, illetve a tagság kéréseit tolmácsolva külső szakértőket kért meg elemzések, tanulmányok készítésére. Ebben a rovatban nem volt ritka a sorozatok közlése, hiszen az újság terjedelmi korlátai miatt nem mindig tudott egy-egy elemzés egyszerre megjelenni. Szintén külső szakértő volt a vezetője a Törvények, rendeletek rovatnak, egy szakjogász személyében. Kimondottan

a fuvarozó társadalmat, annak napi munkáját érintő alapvető változásokra hívta fel rovatában a figyelmet. Évente egy alkalommal pedig összefoglaló kiadványt jelentetett meg az egyesület a legfontosabb változásokról, ezzel is könnyítve a vállalkozók munkáját. Az újság esetlegesen szabadon maradt oldalain pedig könnyed hangvételű írások kaptak helyet, érdekes tudósítások, múltbéli történetek felelevenítése, a Közlekedési Múzeum aktualitásai és az olvasók körében nagyon népszerű rejtvény. 6.5 Érdekvédelmi munka megjelenítése A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete tagsága érdekében (árufuvarozó és személyszállító vállalkozások) különböző szintű kapcsolatot tart fenn a kormányzati szervekkel, az államigazgatás intézményeivel, a fuvarozó társadalom életét alakító hatóságokkal, a társ- érdekvédelmi szervezetekkel, nemzetközi egyesületén keresztül a külföldi tagegyesületeivel, az EU

magyarországi képviselőivel, a sajtó munkatársaival és számos, a szakmát segítő civil szerveződéssel. Ennek a sokrétű munkának és kapcsolatrendszernek egyik legkiválóbb megjelenítője az AutóKözlekedés folyóirat. Az újság hasábjain keresztül a tagság is értesül minden őket érintő, az érdekükben végzett szakmai munkáról. Hónapról hónapra nyomon tudják követni az események alakulását, tájékoztatást kapnak az aktuális folyamatokról, hozzászólhatnak, véleményt nyilváníthatnak a különböző kérdésekben, végül maguk is részeivé válnak a folyamatoknak. A folyóirat elsődleges célja, hogy minden velük és érdekükben végzett 55 http://www.doksihu folyamatról korrekt tájékoztatást kapjanak. Legyen szó minisztériumi levélváltásról, véleményezésre küldött szakmai anyagról, egyeztető tárgyalásról, alkupozíciók erősítéséről, külföldön végzett lobbi-tevékenységről. Ezeket a

folyamatokat mutatja be az AutóKözlekedés az olvasóknak, részesévé téve őket is a változásoknak. 6.6 A szervezet rendezvényei A folyóirat rendszeres postázása azonban nem helyettesítheti a személyes találkozási lehetőségeket. Ezt felismerve az egyesület évi rendszerességgel rendezvényeket szervez, vagy rendezvényeken vesz részt, lehetőséget teremtve a személyes kontaktusra. A találkozási pontok között vannak kimondottan szakmaiak, szórakoztató rendezvények, vagy ezek ötvözetei, melyek egyaránt részei az egyesület átgondolt kapcsolat fenntartó és ápoló munkájának. Küldöttközgyűlés Évi rendszerességgel, az egyesület alapszabályának megfelelően, közgyűlést tart az egyesület, ahol a kötelezően előírt napirend mellett mindig lehetőséget biztosít az aktuális kérdések megvitatására, meghívott szakértők válaszolnak a felvetésekre. Évek óta hagyományosan a közgyűlés ad otthont az egymillió kilométert

balesetmentesen vezetett pilóták számára rendezett ünnepségnek is. Regionális és kontakt-pont találkozók Az MKFE az egész országot lefedő hálózattal rendelkezik, hogy az adott térség fuvarozóinak gondjairól első kézből értesüljön. A hálózatot végiglátogató találkozók mindig szigorúan szakmai megbeszélések, és lehetőséget teremtenek a régió sajátos problémáinak elemzésére. Helyi döntéshozók, szakemberek folyamatos résztvevői a találkozóknak. Tanfolyamok, konferenciák A fuvarozó szakmát érintő törvényi, pénzügyi, adminisztrációs változásokról folyamatosan tájékoztatja a szervezet a tagságát. Az MKFE Oktatási Központ létrehozásával saját maga ad otthont ezeknek az egy vagy többnapos tájékozatóknak. Konferenciák szervezésében inkább segítő partnerként működik közre. A hagyományosan támogatott konferenciák a veszélyesáru szállítás és a közlekedésbiztonság témaköreit ölelik fel.

Sajtótájékoztatók Az egyesület, vagy a fuvarozó szakma életében bekövetkezett sorsfordító eseményekről mindig sajtótájékoztató keretében tájékoztatja a szervezet a közvéleményt. Az MKFE 56 http://www.doksihu sajtóirodája szervezi és rendezi ezeket a nyilvános tájékoztatókat, egyeztet az újságírókkal és készíti össze a tájékoztató anyagait. Kiállítások, vásárok A szervezet mindig is fontosnak tartotta, hogy a szakmát érintő kiállításokon és vásárokon képviseltesse magát. Rendszerint önálló standdal vesz részt, ahol lehetőséget teremt a személyes megbeszélések lebonyolítására is. Az egyesület vezető tisztségviselői mindig részt vesznek ezeken a rendezvényeken, hogy első kézből tudjanak tájékoztatást adni az érdeklődőknek. Szegedi Kamionos és Country Találkozó A könnyedebb rendezvények sorát nyitja ez a találkozó, amelynek szervezésében anyagi és szakmai segítséget nyújt az MKFE. A

háromnapos rendezvény keretében lehetőség nyílik szórakoztató programokon való részvételre, versenyre, kikapcsolódásra. A második, szakmai napon viszont az egyesület mini konferenciát rendez, ahol oldottabb hangulatban lehet faggatni a szervezet felkérésére érkezett előadókat, szakembereket. Tatabányai Kamionos Fesztivál Hasonlóan a szegedihez, itt is elsősorban az a fontos, hogy a pilóták végre több napot tölthessenek együtt családjukkal. Számos érdekes program várja itt is kikapcsolódni vágyókat. A vállalkozóknak pedig ismét lehetőségük nyílik a fuvarozásban döntéshozói szerepben lévőket faggatni az őket érdeklő problémákról, hiszen az egyesület itt is nyújt lehetőséget a szakmai kérdések megvitatására. Dorogi autóbuszos találkozó A személyszállítók sem maradhatnak el az árufuvarozók mögött, így legifjabb rendezvényként, most már ők is évi rendszerességgel találkoznak Dorogon. Az egyesület az anyagi

támogatáson kívül itt is szakmai programokkal és előadókkal várja az érdeklődőket. 57 http://www.doksihu Felhasznált irodalom 1. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom, Antenna Könyvek, Budapest, 2006 2. Bíró Mária - Nyárády Gáborné: Közéleti kommunikáció, Perfekt, Budapest 3. Domokos Lajos: Press & PR, Teleschola-könyvek, Budapest, 2005 4. Németh Erzsébet: Közszereplés, Osiris, Budapest, 1999 5. Nyárády Gáborné – Szeles Péter: Public Relations I, Perfekt, Budapest 6. Nyárády Gáborné – Szeles Péter: Public Relations II, Perfekt, Budapest 7. Pikó András – Wisinger István – Zöldi László: Általános médiaismeret, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2007 8. Martin Marmy levele a román határon történő várakozások miatt, AutóKözlekedés, 1995/11. szám, 29 oldal 9. Járműstabilitás, AutóKözlekedés, 1995/14 szám, 23-25 oldal 10. Torma Imre levele a záhonyi határvárakozásokkal kapcsolatban, AutóKözlekedés,

1995/15. szám, 1 oldal 11. A megoldás (behúzott melléklet), AutóKözlekedés, 2000/2 szám 12. Nemcsak fuvarozni, tárgyalni is muszáj, AutóKözlekedés, 2000/7 szám, 4-5 oldal 13. Munkaszerződés (behúzott melléklet), AutóKözlekedés, 2000/12 szám 14. 35 éves az MKFE (különszám), AutóKözlekedés, 2000 15. Kérelem minta orosz vízum megszerzéséhez, AutóKözlekedés, 2000/13 szám, 5-10 oldal 16. VI Nemzetközi Kamionos Fesztivál – Tatabánya, AutóKözlekedés, 2000/13 szám, 3234 oldal 17. Felmentés a hétvégi közlekedési tilalom alól, AutóKözlekedés, 2000/14 szám, 11 oldal 18. X Nemzetközi Kamionos Country Találkozó, AutóKözlekedés, 2000/15-16 szám, 2538 oldal 19. Üzemanyagár tárgyalások, AutóKözlekedés, 2000/20 szám, 1 oldal 20. Aláírták a megállapodást a kormányzat képviselőivel, AutóKözlekedés, 2000/21 szám, 2. oldal 21. Tiszteletbeli MKFE-tagok, AutóKözlekedés, 2003/14 szám, 3 oldal 22. Szerkesszünk együtt!,

AutóKözlekedés, 2003/15-16 szám, 2 oldal 23. Etikai kódex (behúzott melléklet), AutóKözlekedés, 2003/17 szám, 8-12 oldal http://www.doksihu 24. KerékAsztal – interjú dr Nagy János vámparancsnokkal, AutóKözlekedés, 2003/20 szám, 6. oldal 25. Kontakt-pont találkozók, AutóKözlekedés, 2003/22 szám, 5-8 oldal 26. Közúti közlekedési alágazatban kötött, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés (behúzott melléklet), AutóKözlekedés, 2003/25-26. szám 27. Etikai Bizottság határozata, AutóKözlekedés, 2004/2 szám, 3 oldal 28. Ágazati Párbeszéd Bizottság, AutóKözlekedés, 2004/4 szám, 2 oldal 29. EU csatlakozás előtt – tanfolyam, AutóKözlekedés, 2004/5 szám, 1 oldal 30. A jövő közlekedési szakemberei, AutóKözlekedés, 2004/5 szám, 16 oldal 31. MKFE-VPOP megállapodás, AutóKözlekedés, 2004/7 szám, 4-6 oldal 32. MKFE közlemény (jövedéki adó), AutóKözlekedés, 2004/10 szám, 2 oldal 33. Országos

küldött-közgyűlés, AutóKözlekedés, 2004/11 szám, 2-7 oldal 34. Önkéntes Segélyező Alapítvány, AutóKözlekedés, 2004/14 szám, 3 oldal 35. Lobbizni pedig muszáj!, AutóKözlekedés, 2004/20 szám, 2-4 oldal 36. Regionális találkozók, AutóKözlekedés, 2004/23 szám, 6-9 oldal 37. Regionális találkozók – Dunaföldvár – interjú Tóth Ferenc országgyűlési képviselővel, AutóKözlekedés, 2004/25-26. szám, 7 oldal 38. Zeley István interjú, AutóKözlekedés, 2003/18 szám, 9 oldal 39. Kedves Olvasó!, AutóKözlekedés, 1995/4 szám, 5 oldal