Sociology | Family sociology » A családszociológia alapfogalmai

Datasheet

Year, pagecount:2008, 16 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:309

Uploaded:December 22, 2012

Size:194 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!


Content extract

CSALÁDSZOCIOLÓGIA 8. tétel: A családszociológia alapfogalmai A család szociológiai megközelítése. A rendszerszemlélet a család szociológiai vizsgálatában Család és háztartás. A család funkciói és történeti változásai Családtípusok a mai Magyarországon. A családszociológia a családot, mint társadalmi jelenséget vizsgálja. A családot történeti (társadalomtörténeti) alakulásában tekinti, hogy a társadalom egészének a változásával együtt hogyan változik a család. Két kérdésre keresi a választ: Hogyan működik a család a társadalomban? Hogyan működik a család önmagában? A rendszerszemlélet a családok szociológiai vizsgálatában A rendszerszemlélet lényege: a világon minden dolog lényegében egy rendszer, amelynek közös általános tulajdonságai vannak: • elemekből áll  a rendszer jellemzője, hogy milyen elemekből tevődik össze • az elemek meghatározott viszonyban vannak egymással  ez a rendszer

struktúrája, felépítése • van egy sajátos működésmódja • a rendszernek van egy határa Minden rendszer részrendszerekből tevődik össze: a család maga rendszer, de az elemei (részrendszerei) a családtagok magukban is rendszerek. Ha családi problémát vizsgálunk, akkor a családon belül nézzük és azt vizsgáljuk, hogy a család, mint részrendszer hogyan reagál  a család önmagában való működése és a család részrendszerként való vizsgálata  ez a rendszerszemlélet A kliens soha nem az egyén, hanem a család  az egyén a tünethordozó  sokszor a gyerek a tünethordozó, minél kisebb, annál erősebbek lehetnek a tünetek Család és háztartás A család a társadalom olyan mikrostrukturális részrendszere (kiscsoportja), amely • önmagában is viszonylag teljes rendszerként működik • szoros, sokirányú kapcsolatban van a társadalom más rész-rendszereivel • tagjai (családtagok) egymással rendszeres,

életvitelüket átszövő kapcsolatban vannak A családot továbbá az jellemzi, hogy • a tagok közti kapcsolat alapja  jogilag legitim vagy társadalmilag elfogadott párkapcsolat (házasság, tartós együttélés) és (vagy) vérségi kapcsolat vagy jogilag rendezett örökbefogadás • folyamatos működésében a családtagokat közösségi-érzelmi (pszichoszociális), létfenntartási és szellemi-kulturális értékek és érdekek kötik össze • a kölcsönös egymásrautaltságból következően többfunkciós gondoskodó-ellátó rendszert jelent A statisztikában család: a szülők és a velük egy háztatásban élő nem házas gyermekeik  így 3 típust különböztet meg  házaspár, házaspár gyerekkel, egy szülő gyerekkel. Ezt szokás családmagnak vagy nukleáris családnak nevezni. A Családszociológia könyvben család fogalma a szokásosnál tágabb, annyiban hogy családnak tekinti a jogilag nem rögzített tartós együttélési

formákat is és annyiban szűkebb, hogy csak a tartós kapcsolatban állókat (együtt élőket) tekinti családnak. Háztartás: az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában (de nem szükségképpen) rokonok. Háztartástípusok (Peter Lasett) 1. Nukleális családi háztartás  egyetlen nukleáris család tagjai 2. Kiterjesztett családi háztartás  egy nukleáris család tagjain kívül más rokonok pl özvegy szülő vagy nem házas testvér 3. Több családmagból álló háztartás  ebben több családmag él együtt, legtöbbször szülők és házas gyermekük a családjával -van törzscsalád-háztartás  szülők egyetlen házas gyermekükkel -házas szülőkből és több házas gyermekükből álló háztartás -házas testvérek együttélése egy háztartásban 4. Olyan háztartás, amelynek tagjai között senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz pl. két nem házas unokatestvér 5.

Egyszemélyes háztartás Attól függően, hogy hány nemzedék tagjai élnek együtt, megkülönböztetünk egy, két, három és több nemzedék tagjaiból álló háztartásokat. A család funkciói és történeti változásai A pszichoszociális funkció A mentális egészség szempontjából alapvető fontosságú, hogy az egyén része legyen szociális kapcsolatrendszernek. A család az a szerkezeti forma, ahol ez a szociális tér legnagyobb valószínűséggel előfordulhat. A pszichoszociális funkció a család egyik alapvető funkciója  stabil, kölcsönös, mentális biztonságot jelentő érzelmi kapcsolati hálót biztosít A pszichoszociális funkció a társadalom számára is kulcsfontosságú  a társadalom primer érdeke, hogy a család, mint részrendszer jól működjön  a nagyobb, családon túli szerkezeti formák is csak akkor tudnak közösségként létezni, ha az egyéneknek megvan az érzelmi háttérvilága Történeti változások • a

családokban sajátos kettős folyamat játszódott le  a család belső kohéziójának lazulása (a családi kapcsolatrendszer szakadozása és a kapcsolatok fokozódó kifelé irányulása) és egy sajátos családcentrikus életforma kialakulása • a területi mobilitással tovább lazult a családok belső kohéziója • a pártállami időszakban a társadalmi-gazdasági működésmód kikényszerítette a nők fokozott munkába állását  a férfit a társadalmilag elfogadott és lehetséges életnívó elérése-megtartása érdekében rákényszerítette a második gazdaságban való részvételre • átrendeződött a családok időszerkezete  radikálisan csökkent az együttöltött idő  ez a család kohéziójának csökkenését eredményezte • a kapcsolatok erős és fokozódó családon kívülre irányulása  a gyerekeknek napjaik nagy részét a családon kívül töltik, a felnőtteket az első és második gazdaságban való

részvétel köti más társadalmi közegekhez  csakhogy ezek a kapcsolatok kényszerjellegűek  ez a fejlemény szélsőséges esetben a család pszichoszociális mezőjének teljes kiüresedéséhez vezethet • a családcentrikus életforma kialakulása oka a közösséghiány, ami a magán-szférába való kényszerű befelé forduláshoz vezet  ha nincs lehetőség közösségi aktivitásra, törvényszerűen alakul ki az otthonülő életforma  amit így az egyén nem pozitívumként, hanem negatívumként él meg  a családon belüli feszültségek forrásává lehet A magyar társadalom történetének sajátosságai azt eredményezték, hogy a család pszichoszociális funkciója egyre kevésbé tud a maga teljességében megvalósulni Szocializációs (nevelő-társadalmasító) funkció A szocializáció az a folyamat, amelyben az egyén megtanulja azokat az ismereteket, értékeket, normákat és szabályokat, amelyek birtokában a társadalomnak

megfelelően tud működni. A szocializáció folyamatában a családnak kitüntetett szerepe van: itt alakulnak ki azok a vezérlő értékek, melyek a későbbi életben megszabják cselekvéseink fő irányát  más emberekhez való viszony alakításának képessége, itt alakul ki az egyén társadalmi szerepkészlete (apa, anya, férfi, női szerepek) A szocializáció kétirányú folyamat  formálja a család felnőtt tagjait is (felelősségvállalás, közös döntéshozatal, toleranciakészség)  a szocializáció, mint társadalmi tanulási folyamat, a család egészére vonatkozik Mivel a szocializáció alapvetően családi keretek között zajlik, ezért a szocializációs funkció a család funkciórendszerének fontos eleme A szocializáció azonban nem csak a család keretei között történik  a családoz körülvevő közösségekben, különféle intézményekben  így az a kérdés, hogyan változott a szocializációban a család és más ágensek

aránya Történeti változások • a kapitalizmus előtti szocializációban társadalmakban domináns volt a család szerepe a • a polgárosodással a szocializáció jelentős része más társadalmi alrendszerekbe került át (pl. iskola)  a család egyre kevésbé vállalja a szocializáció ismeretátadó, tudásközvetítő szerepét • jelentős mértékben a családon kívülre került az értékközvetítés is  számos olyan érték van, amelynek közvetítésére külső közegek nem alkalmasak (tolerancia készség, alkalmazkodás, szülők és gyermekek kölcsönös tisztelete) • fontos még a politikai szocializáció (a szokásosnál tágabb értelemben)  azoknak a készségeknek a kialakulása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az ember el tudjon igazodni a politika-közélet viszonyai között és képes legyen ebben a társadalmi mezőben is hatékony aktivitásra (vita, érvelés, meggyőzés, kompromisszumkötés)  a közelmúlt

évtizedek talán e téren vitték végbe a legnagyobb rombolást A családi szocializáció legfőbb területein tehát korlátozott megvalósulással vagy kifejezetten diszfunkcióval találkozunk. Szellemi-kulturális funkció A család közvetíti és egyben alakítja a kulturális értékeket, hagyományokat, egyidejűleg a különböző aktuális információk napi közvetítője  így a véleményformálódás egyik elsődleges színtere. Az egyén számára nem csak az a fontos, hogy hozzájusson a számára szükséges információkhoz, hanem hogy legyen egy olyan vonatkoztatási kerete, amely segít szelektálni és értelmezni a rázúduló információ áradatot. Az információk szelektálása, értelmezése egyéni feladat  a család egyrészt kialakítja azokat a logikai struktúrákat, amelyek segítségével a feladat elvégezhető, másrészt segít az egyénnek az információ feldolgozásban. Mindez feltételezi a családon belüli állandó információ

áramlást  ám egy időigényes és együttlét-igényes. Történeti változások • egyre csökken a családok együtt töltött ideje, miközben a feldolgozandó információk mennyisége rohamosan nő  az egyén a családon belül is magára marad információival A szellemi-kulturális funkciónak ezt a részfunkcióját a család egyre hiányosabban képes megvalósítani. Gondozó-ellátó funkció A család a még, vagy időlegesen, vagy már önellátásra képtelenek (kisgyermekek, betegek, idősek) gondozásának, ellátásának legtermészetesebb szervezésmódja. Azért a legtermészetesebb, mert a család közel van a gondozásra, ellátásra szorulóhoz  közel van fizikai értelemben és mentális, érzelmi értelemben is (akit szeretünk, azt szívesebben, odafigyelőbben gondozzuk és ő sem érzi magát annyira kiszolgáltatottnak). A rászorulók gondozása-ellátása általában a család szokásos tevékenységszerkezetének kisebb-nagyobb

módosításával megoldható. A gondozás-ellátáshoz a családi keretben az alapfeltételek általában adva vannak, míg intézményes ellátás esetén ezeket az alapfeltételeket is meg kell teremteni. A gondozás-ellátás szükség esetén szervesen beépül a család tevékenységrendszerébe. Történeti változások • a korábbi családmodellben természetes volt a gondozó-ellátó funkció teljessége  a modern polgári fejlődés e téren is komoly változást hozott • a gondozó-ellátó funkciók ellátásából is sokat átvett a társadalom  számos gondozási-ellátás forma társadalmilag szervezett formákban valósul meg (bölcsőde, óvoda, napközi, kórház, idősek otthona) • a funkció csonkulását maga a család is negatívumként éli meg • a funkció módosulásában három tényező játszik fő szerepet  a lakásviszonyok módosulása (csökken a több generációs együttélését jelentő családforma)  a nők fokozódó

mértékű munkába állása  és a család időszerkezetének átalakulása • a mai magyar családok esetében a gondozó-ellátó funkció mindhárom nagy területe (gyermekek, betegek és idősek gondozása) jelentős mértékben a családon kívüli szférákba került A gondozó-ellátó funkció részleges családon kívülre kerülése minden értelemben társadalmi veszteség. Gazdasági (termelő-fogyasztó) funkció A család gazdasági-gazdálkodó egység is. Történeti változások • a kapitalizálódó gazdaságszerkezet kiemelte a termelési funkciót a család keretei közül  de a család megmaradt alapvető fogyasztási egység • családi keretek között maradt a lakás használata és annak berendezése, a fogyasztási javak beszerzése  a fogyasztások jelentős hányadában a család egységként funkcionál  közös szükséglet kielégítés • ez befolyásolja a pszichoszociális, a gondoskodó-ellátó és a szocializációs

funkció alakulását A termelés funkció gyakorlatilag teljesen kikerült a családból, míg a fogyasztás funkció jelentősége és megvalósulása lényegileg változatlan maradt. Reprodukciós („népesség-újratermelő”) funkció A reprodukciós funkció legegyszerűbben azt jelenti, hogy az utódok világra hozatala és felnevelése tipikusan a család keretei között történik. A család a legfontosabb társadalmi funkciója, mivel ez biztosítja a társadalom újratermelődését, ez mellett az utódok felnevelése biztosítja magának a családnak a reprodukcióját is. A szülői generáció idős korában csak akkor számíthat gondozás-ellátásra (közvetlenül vagy közvetítéssel) ha vannak olyanok, akik ezt nyújtani tudják. A gyerekek világra hozatala és nevelése semmivel sem pótolható érzelmi töltést visz a család életébe. Történeti változások • a modernizációval a családonkénti gyerekszám folyamatosan és erősen csökken 

két időszakban volt átmeneti növekedés  a „Ratkó-korszakban” és a GYES-GYED bevezetésének időszakában  de mindkettő csak átmeneti emelkedést hozott • a reprodukciós trendeket közvetlen, kifejezetten erre irányuló intézkedésekkel hosszabb távon nem lehet befolyásolni • a modernizációval együtt járt, hogy csökkent a gyermekhalandóság és nőtt az átlagos életkor  Magyarországon az 1980-as évektől az átlagéletkor csökkenni kezdett  ez mellett a születésszám csökkenése nem állt meg, így tényleges népességfogyás következett be • a családonkénti átlagos gyermekszám radikálisan népességfogyáshoz vezetett • a házasságon kívül született gyermekek arányát tekintve úgy tűnik, hogy a „polgári szabadságok” erőteljesebb átélése, a szabadabb társadalmi klíma növeli a házasságon kívüli születések arányát, ennek ellenére a megszületett gyermekek csaknem kilenctizede családi keretek

közt születik meg és kezd nevelkedni csökkent, ami tényleges A mai magyar család a reprodukciós funkció megvalósításában ellentmondásos képet mutat. Egyik oldalon áll a gyermekszám olymérvű csökkenése, ami már tényleges népességfogyáshoz vezet, mennyiségi értelemben tehát a család nem tölti be reprodukciós funkcióját. A mási oldalon áll az a tény, hogy a megszülető gyermekek domináns hányada családban születik, minőségi értelemben tehát a család lényegében megvalósítja a reprodukciós funkciót. Közéleti-politikai funkció A család az az alapforma, amely beköti az egyént a társadalomba  ez a közvetítés a család közéleti-politikai funkciója  információk közvetítésével, feldolgozásával, értelmezésével. A politika-közélet dolgaiban különösen fontos az egyéni vélemény kialakításához valamilyen közösségi segítség, fontos szerepe van a közvélemény kialakításában. A család szerepet

játszhat a közéleti-politikai aktivitásokba való bekapcsolódásban is  azzal kezdődik, hogy a gyereket készteti vagy engedi különböző gyermek-közösségekben való aktív részvételre és orientálja, hogy milyen közösségekben helyes, miben nem helyes részt vennie. Fontos a család szerepe a politikai mozgásokról való ítéletek kialakításában. A magyar társadalomban a legutóbbi 8-50-80-100-150-170 évre általánosan jellemző dezorganizációs tendenciák következtében a család szinte valamennyi funkciójának megvalósulása korlátozottabbá vált, a családok az optimálisnál és a szükségesnél kevésbé tudják funkcióikat betölteni. Ezt negatívumnak, társadalmi veszteségnek tekintjük Ugyanakkor pozitívum, hogy megvan és működik valamennyi funkció, nem esett ki a családok működésmódjából egyik lényeges elem sem. Családtípusok a mai Magyarországon 1. Jogilag rendezett és teljes nukleáris család • együttélő

kisközösség  szülőkből és kiskorú (vagy nem kiskorú, de a szülőkkel még együtt élő, eltartott) gyermekekből áll • a szülők házasságban élnek • a nem vérszerinti gyermekek helyzete is örökbefogadással (vagy más módon) jogilag rendezett • hazánkban ez a legelterjedtebb családtípus Jogi szempontból részlegesen rendezett nukleáris család • szerkezete és összetétele megegyezik az előzővel • a részleges jogi rendezettség azt jelenti, hogy a szülők nem kötöttek házasságot, csak élettársak • a gyermekek nem vagy nem mindegyike az adott szülői kapcsolatból származik és családi jogállása nem egyértelműen rendezett Kiscsalád • 1-3 gyermekkel Nagycsalád • 4 vagy több gyermek Jogilag rendezett párkapcsolat • olyan tartós együttélési forma, amelyből utód nem származott és várhatóan nem is fog • Magyarországon jelenleg csekély a száma Csonka családok Gyermekét

házastársi-élettársi kapcsolaton kívül szülő és egyedül nevelő nő • kialakulhat úgy, hogy a nő tudatosan választja ezt az életet • vagy úgy, hogy a gyermeket váró nő valami okból nem tud az apával házasságiélettársi kapcsolatot létesíteni • lélektanilag teljesen különböző állapot Válás miatt gyermekét egyedül nevelő szülőből és gyermekéből álló család • ebben az esetben van a gyermekért felelősséggel tartozó másik szülő • a gyermekért való szülői felelősség nem szűnik meg a válással Egyik szülő halála miatt gyermekét egyedül nevelő szülő • ebben az esetben nincs a szülői felelősségben osztozó másik fél • ezt a szerepet a társadalomnak kell átvállalnia Többgenerációs családformák • három vagy több generációt képviselő, egymással egyenes ágú vérségi kapcsolatban álló személyek együttélése • korábban igen elterjedt volt, mára az ilyen családok

száma erősen megcsappant Összetett család • olyan több generációt felölelő családi jellegű együttélési forma, amelyben a család tagjai között vannak olyan személyek is, akik a többi taggal nincsenek egyenes vonalú vérségi kapcsolatban 9. tétel: A családon belüli viszonyok: Érzelmi viszonyok, kompetenciák, „hatalmi” viszonyok, koalíciók. A házaspár (élettársak) érzelmi kapcsolata A családon belül minden kapcsolat, minden „történés” érzelmekkel átszőtt, emocionálisan motivált. A különböző státuszban (helyzetben) lévő családtagokat azonban más és más tartalmú és jellegű érzelmek kötik egymáshoz. A házaspár kapcsolatának kiindulópontja, összetartó ereje az egymás iránt érzett szeretet  nincs vérségi kapcsolat és nem dominánsak az anyagi tényezők. Az érzelmek mellet azonban a párválasztást más tényezők is befolyásolják  a társadalmi státusz, szellemi-kulturális tényező, értékvilág

 ezek valóban csak befolyásoló tényezők, a párkapcsolatok létrejötte alapvetően érzelmi indíttatású. A házaspár (élettársak) közötti érzelmi kapcsolatnak önmagában is többféle tartalma van  szexuális vonzás, megbecsülés, bizalom  ezek az érzések kölcsönösek és ideális esetben az intenzitásuk is hasonló. A házaspár (élettársak) kötődése alapjában szimmetrikus kapcsolat  ugyanolyan jellegű és intenzitású érzelmek kötik őket össze. A gyerek-szülő kapcsolat Itt különbséget kell tennünk szülőtől a gyerek felé és a gyerektől a szülő felé irányuló érzelmek között. Az érzelmek alapja is más, a vérségi kapcsolat, így előbb jön létre a kapcsolat és utána töltődik fel érzelmekkel. Míg a szülők viszonyában az érzelem a kapcsolat alapja, a szülő-gyermek viszonyban a kapcsolat az érzelem alapja. És mivel ez a kapcsolat megszüntethetetlen adottság, ezért a szülő-gyermek kapcsolat sokkal

nehezebben bontható meg, mint a pár kapcsolata. A szülő-gyermek érzelmi kapcsolat aszimmetrikus  az érzelem intenzitása lehet azonos, de tartalma szükségképpen más. Testvérek közötti érzelmi kapcsolat A testvérek kapcsolata szintén vérségi alapú, de nincs benne rászorultság  jellegében lehet szimmetrikus,de egészen más tartalmakkal, mint a szülőké. Negatív érzelmek A családban természetesen vannak negatív érzelmek is  féltékenység a kistestvérre, növekvő gyermek önállósodása miatt a szülők szorongást vagy haragot is érezhetnek  a szülők közt fellépő negatív érzelem tipikus forrása lehet valamilyen külső kapcsolat. Nem az a kérdés, hogy kiküszöbölhetőek-e a negatív érzelmek, hanem hogy a családtagok tudják-e kezelni az egymással szembeni negatív érzéseiket  ez bizalom és konfliktuskezelő technikák kérdése. A bizalom hit a másik felém irányuló pozitív szándékában  a kölcsönös

megértés alapfeltétele  a bizalom az érzelmi viszonyok nélkülözhetetlen összetevő eleme és eszköze a családon belül fellépő egymás iránti negatív érzelmek kezelésének. Kompetenciaviszonyok A kompetencia általában valamiben való illetékességet, valamilyen tudást, szakértelmet jelent. Család esetében azt jelenti, hogy a család egyes tagjai egyféle, mások másféle kérdésekben illetékesek  a kulcskérdés a kompetenciaviszonyok megosztása, kiegyenlítettsége • homogén kompetencia-elosztás természetesen nem létezik  a szülő több dologban kompetens, mint a gyermek • gyakori probléma a kompetencia-kisajátítás  valamelyik családtag kompetenciájának tekint olyan dolgokat, amelyekben egy másik családtag az illetékesebb (pl. amikor a szülő nem engedi önállósodni a gyermekét) • a családban a kompetencia-viszonyok dinamikus rendszerré szerveződnek  a rendszer relatív egyensúlyát folytonosan újra kell

alkotni A családon belüli „hatalmi” viszonyok A hatalom annak a lehetősége, hogy valaki mások szándékától, akaratától eltérő döntést hozzon úgy, hogy döntése a másikra is érvényes legyen. A családon belüli hatalom négy forrásra vezethető vissza: • családon belüli helyzetből származó hatalom  a szülő hatalma a gyerek felett  a hatalom forrása a kiszolgáltatottság, a tekintély valamint a szülő iránt érzett tekintély és bizalom • tradíciók, hagyományok  a családfő a férfi, az ő szava a döntő a fontos kérdésekben vagy a háztartásvitel a feleség feladata, ebben ő dönt  a családon belüli hatalom gyakran megosztott  jó esetben a kompetenciaviszonyok függvényében • a gazdasági-vagyoni helyzet  a feudális típusú családokban aki a vagyont hozta, annak a szava volt a döntő • a személyes befolyásolás képessége (énerő, asszertivitás)  az a képesség, hogy valaki képes másokra

a szándékai szerintihatást gyakorolni  modern családban ez a hatalom legfontosabb forrása A modern családban kevésbé kötöttek a szerepek, nem kötelező erejűek a hagyományok, csökken az anyagi-vagyoni egyenlőtlenségek jelentősége, a család legfőbb összetartó ereje az érzelmi viszonyok hálózata  így a személyesség szférájába tolódnak át a döntési jogosultságok  azért fogadják el a döntéshozó döntéseit, mert el tudja fogadtatni önmagát, mint a döntés meghozatalára legalkalmasabbat Hogyan vesznek részt a családot érintő döntési folyamatban a családtagok? Valamiképpen minden családban kialakul, hogy miként zajlik le a döntési folyamat, ez alakítja ki a családon belüli hatalmi viszonyok struktúráját. 1. Autoriter és merev struktúra • egy családtag kisajátítja a főhatalmat (autoriter) és a végső szó a döntési folyamatban mindig (merev) az övé • látszólag nagyon hatékonyan működik,

gyorsan születnek meg nagyon határozott döntések • de magában hordja a súlyos konfliktusok esélyét és valószínűségét  ez mellett nem kedvez a bizalomteli és szeretetre épülő családi légkör kialakulásának  hosszú távon akadályozza a család harmonikus működését 2. Demokratikus és merev struktúra • a döntési jogosultság a családtagok között megosztott, a döntési folyamatban több családtag érdemben részt vesz  mindenkinek van lehetősége saját érdekeit képviselnie • a struktúra merevsége azt jelenti, hogy mindenkinek kialakul egy határozottan rögzített szerepe • a struktúra demokratikus jellege a család kiegyensúlyozott működését hozza magával, ugyanakkor a merevsége hosszabb távon veszélyeket hordoz 3. Autoriter és rugalmas struktúra • autoriter jellege azt jelenti, hogy egy családtag kisajátítja a főhatalmat • rugalmassága kétféle lehet  változik a főhatalom személye vagy van

állandó főhatalmat gyakorló személy, de ő a többiek szerepét változóan osztja ki • ez a struktúra harmonikusabb család működést tesz lehetővé, de a bizonytalanság elemét építi be a család életébe 4. Demokratikus és rugalmas struktúra • a döntési jogosultság a családtagok között megosztott, a döntési folyamatban több családtag érdemben részt vesz • rugalmassága azt jelenti, hogy a szerepek nem rögzültek  a változásoknak megfelelően folytonosan módosul a hatalmi-befolyásolási viszonyok szerkezete • ez a struktúra az, amely a leginkább optimális döntések meghozatalát garantálja • ebben a szerkezetben a legnagyobb az esélye annak is, hogy a családtagok egymás közötti viszonyai harmonikusan alakuljanak Családon belüli szövetségek, stabil vagy időleges koalíciók Helyzeti szintű és kizáró jellegű koalíció (szövetség) • egy adott konkrét cél elérése érdekében fog össze • két

vagy több családtag a többiekkel szemben. Helyzeti szintű és egyensúlyi jellegű koalíció (szövetség) • konkrét egyedi cél érdekében alakul ki a koalíció • a koalíció megléte nem zárja ki, hogy egyidejűleg a tagok valamelyike valaki mással is ne szövetkezhetne • feltétele a kiegyensúlyozott érzelmi viszony-rendszer és a kölcsönös bizalom. Kapcsolati szintű, kizáró jellegű koalíció • a koalíció tagjai nem csak egy konkrét cél elérése érdekében kötnek szövetséget, hanem tartósabb, hosszabb távra érvényes módon egyeztetik a többiek viselkedésére vonatkozó elvárásaikat • a koalíció kizáró jellegű, nem engedi meg, hogy a tagok másokkal is szövetségre lépjenek • kizárja a kiegyensúlyozott kapcsolati háló kialakulását. Kapcsolati szintű, egyensúlyi jellegű koalíció • koalíció, amely megengedi a másokkal való tartós vagy helyzeti szintű koalíciókban való részvételt is •

feltétele az intenzív, mindenoldalú kommunikációs mező és a viszonylag kiegyensúlyozott kompetenciaviszonyok Az ilyen koalíciók azért szükségesek, mert a család belső szerkezetének olyan alkotóelemeit tekintik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a családtagok biztonságosnak érezzék a családon belüli helyzetüket  a koalíciók változékonyak A család belső dinamikája a családon belüli viszonyok folytonos változása illetve a rögződött viszonyok működésbe lendülése egy adott konkrét helyzetben. 10. tétel: Családi konfliktusok, válás A családi konfliktusok jellemzői, konfliktus-megoldási és konfliktuskezelési módok. A válás nemzetközi és hazai tendenciái. A konfliktus olyan helyzet vagy folyamat, amelyben a résztvevők között szükségletbeni és/vagy érdek ellentét van, és ez az ellentét interakciókban (szavakban, cselekvésekben) is kifejeződik, valamint az egész folyamatot erős érzelmek kísérik. A családi

konfliktusok forrásai és területei Konfliktusok az érzelmi viszonyok területén • akkor problémamentes a család működése, ha az érzelmek valamilyen mértékben kiegyensúlyozottak • konfliktus akkor jön létre, ha valamely családtag nem kapja meg más családtagtól a számára szükséges érzelmeket • gyakran eldönthetetlen, hogy a hiány ténylegesen fennáll-e • olyanfajta szükséglet-kielégítésre vonatkozik, aminek megadása nem racionális megfontolás, nem döntés kérdése • ezért különösen nehéz az érzelmi területeken kialakult konfliktusok kezelése A családon belüli kapcsolatok konfliktusai • oka lehet eltérő, ellentmondó szövetségkötésre irányuló szándék • lehetnek kompetenciaviszonyok és a családi döntési struktúrában elfoglalt hely kapcsán kialakuló konfliktusok • a belső kapcsolatok konfliktusainak megoldása többnyire a viszonyok valamilyen mérvű átrendeződését eredményezi A

családon kívüli kapcsolatok, mint konfliktusforrások • probléma akkor adódik, ha a családtagoknak különböző a külső kapcsolati szükséglete • gyakori konfliktus-mező a baráti-társasági kapcsolatok szférája A jövedelemszerzés konfliktusai Jellegzetesen három típusa szokott kibontakozni: • a megszerzett családi jövedelem nagyságával kapcsolatos problémák • a családtagok jövedelmi különbségéből adódó problémák • a szükségesnek ítélt jövedelem megszerzésének módjával kapcsolatos problémák A jövedelem-felhasználás, a családi pénzgazdálkodás konfliktusai • a jövedelem felhasználás lényegében döntések sorozata • a folyó kiadások terén is (még akkor is, ha van a családban kialakult rendje az e kérdésekben való döntésnek) létrejöhet olyan helyzet, amely a konfliktus forrása • még inkább létrejön ilyen helyzet az egyedi kiadások területén  az ellentétet az értékrendek,

szükségleti preferenciák különbségei magyarázzák A mindennapi családi „üzemmenet” konfliktusai • konfliktust okozhat az étkezés, táplálkozás megszervezésébe, lakáskarbantartás, a lakás használata, berendezése, önálló lakás megszerzése A családtagok életstílusa, mint konfliktusforrás • az életstílus személyiségfüggő  különböző életstílusú emberek együttélésének feltétele a tolerancia • a leggyakoribb konfliktus, amikor valamelyik fél megkísérli rákényszeríteni a maga életstílusát társára Az életmód és az egészségmegőrzés területei • az életmód alapvetően család-jellemző  a család alakít ki valamilyen életmód formát • az életmód egyéni eltérései az időszerkezet eltéréseiben a legláthatóbbak  munkára, tanulásra, pihenésre, szórakozásra fordított idő • a család tagjainak eltérő lehet az időszerkezete  a konfliktusok abból származhatnak, ha a

családtagok eltérően ítélik meg az időszerkezet egyéni eltéréseit A munka, szakma, hivatás területeinek konfliktusai • ha az ember nem szabad döntésével választotta a munkáját  ez belső feszültséget vált ki, amely áttevődhet a családon belüli viszonyokra is • az is probléma lehet, ha a család valamely tagja túlazonosul a munkájával • a munka világa a családhoz képest külső szféra  az emberek külső világban való mozgásai áttevődhetnek a családon belüli konfliktussá Az általános világkép eltérése, mint konfliktusforrások • az eltérő világkép cselekvésvezérlő értékként működik és eltérő cselekvést vált ki  vallásosság kontra materializmus (járunk-e templomba vagy nem) A magatartást szabályozó értékek • konfliktus a konfliktusról  a konfliktuskezelésre vonatkozó normák eltéréséből adódik • az család életében az első ciklus fontos tartalma a közös normák

kialakítása Szellemi- kulturális értékek eltérései • általában nem önmagukban jelentenek konfliktus forrást, hanem csak akkor, amikor aktuálisan vezérlik az emberek cselekvéseit Közéleti-politikai érdekek • nem önmagában az érték különbség a konfliktus forrás, hanem az ebből következő cselekvések A személyiség és a szerepek a családi konfliktusokban A szerepekből (és személyiségből) eredő családi konfliktus alapvetően két módon képződik: o amikor valamely családtagnak a szerepéről való saját szerep-felfogása eltér attól, amit más családtag az adott szereppel kapcsolatban elvár o egyazon ember különböző szerepei másfajta, egymástól eltérő vagy egymásnak ellentmondó követelményeket tartalmaznak • házastársi szerepek eltérő értelmezése  gyakori a modernizált és a hagyományos szerep felfogás és elvárás ütközése • a szülői, nagyszülői szerepek eltérő értelmezése • a

gyermek szerep eltérő értelmezése A szerepek differenciáltságából adódó belső konfliktus akkor válik személyközi (családi) konfliktussá, ha a belső konfliktus megoldására vonatkozóan eltérő a felek felfogása  nem önmagában az elvárás és a szerepfelfogás ellentéte a konfliktusforrás, hanem csak az ezeket manifesztáló cselekvési szándékok, akaratok, interakciók. A családi konfliktusok lehetséges kimenetei A konfliktus fázisai • lappangás • a konfliktus manifesztálódása • összeütközés • a konfliktus lezáródása A családi kapcsolatok alakulás szempontjából négy lehetséges (tipikus) konfliktuskimenetel írható le: 1. A kapcsolat megszakadása • akkor a legnagyobb a valószínűsége, ha a felek között alapvető, lényegi ellentét van • a családi kapcsolat megszakadása mindig nagy mentális megterhelést jelent a felek számára  az embernek újra kell rendeznie mikroközösségi kapcsolati hálóját

2. A konfliktus elrejtése • nem vállalják az összeütközést • elrejtik, úgy tesznek, mintha nem volna konfliktus 3. A konfliktus félretétele • az eltérő szándékot mindkét fél manifesztálja és a felek úgy döntenek, hogy a konfliktust okozó kérdésben nem döntenek • ez nem megoldása, csak elodázása a problémának 4. A konfliktus megoldása • a felek véghez viszik a konfliktust • megtörténik a törekvések, akaratok manifesztációja, vállalják az összeütközést és végül eljutnak egy mindkettőjük számára elfogadható döntéshez • fontos, hogy a döntés mindkettőjük számára elfogadható legyen • a megoldott konfliktusok jó eséllyel erősítik a kapcsolatot A konfliktus kimenetelét meghatározó tényezők • Milyen erős a konfliktus, milyen nagy az érdekellentét a felek között  lehet nézeteltérés, összeütközés vagy kritikus összecsapás • A felek mennyire érdekeltek a konfliktus

megoldásában  mennyire fontos számukra az adott konfliktus tárgy és mennyire fontos, hogy maga a kapcsolat fennmaradjon • Van-e a felek közt érdekazonosság  van-e közös érdekük, ami mindegyik érintett fél számára fontosabb, mint a konfliktusban érintett érdek • A bizalom szintje  hogy mennyire hiszek abban, hogy a másik enyémtől eltérő akarata nem ellenem irányul • Vannak-e a családban konfliktuskezelő technikák A konfliktuskezelés módjai 1. A konfliktus kikerülése • alapja lehet a lustaság, a bizalom, önbizalom hiánya, az erőviszonyok felmérése • a konfliktus kikerülése, kimenetelét tekintve mindig vagy a konfliktus elrejtése vagy félretétele 2. Önkéntes alávetés, alkalmazkodás • a felek egyike lemond saját szándékának megvalósításáról és elfogadja a másik akaratát • az önalávetésnek általában kétfajta motivációja van  a félelem és a szeretet • a félelem motiváció

megszakadásához vezet • a szeretet motiváció ellenben általában a konfliktusok sajátos, de valóságos megoldását jelenti, így a kapcsolat erősödéséhez vezet hosszabb távon a kapcsolat tényleges vagy belső 3. Önérvényesítés erővel • a saját akarat a másikkal szembeni érvényesítése • a konfliktus kimenetele a kapcsolat megszakadása, elrejtése vagy félretétele lesz 4. Kompromisszum keresése • minkét fél veszít valamennyit, kevesebbet kap, mint eredetileg szeretett volna • út a konfliktus megoldása felé • kimenetele lehet a kapcsolat erősödése, de maradhat feszültség 5. Konszenzus keresése • olyan érdekegyeztetés, amelynek eredménye gyakran valami más cselekvés mindkét fél eredeti törekvéséhez képest • mindig a kapcsolat erősödéséhez vezet • kompromisszum vagy konszenzus keresése igen munkaigényes • tartalmi konfliktus-megoldás csak kompromisszumos konfliktuskezelési mód

esetén lehetséges vagy konszenzusos A válás nemzetközi és hazai tendenciái A fejlett országokban fokozatosan emelkedik a válás arányszám. Az országok közötti különbségek nagyok, egyes országokban (elsősorban Skandináviában és az Egyesül Államokban) minden harmadik házasság válással végződik. A korábbi évtizedekben az elváltak nagy része újraházasodott, újabban csökkenni látszik az elváltak újraházasodása, ehelyett tartós együttélést létesítenek. A válás hazai tendenciái A nyers válási arányszám (az 1000 lakosra jutó válások száma) a jogszabályok változásával először 1945 után emelkedett 1,0 fölé, majd az 50-es évek közepétől újra emelkedni kezdett és a 70-es évek közepe után 2,6-2,8 között ingadozott, majd a 90-es években csökkent (95-ben 2,4). A válások száma azonban nem mutatja pontosan a ténylegesen felbomló házasságok számát, hiszen nagy számban vannak olyan házaspárok, akik

ténylegesen külön élnek de jogilag nem váltak el