History | Science and technology » Balázs György - Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok

Datasheet

Year, pagecount:2013, 25 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:79

Uploaded:September 15, 2013

Size:1014 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Vízimalmok, szárazmalmok, szélmalmok a 18-19- században BALÁZS GYÖRGY 18. századi történelmünk legjelentősebb eredménye a másfél évszázados török hódoltság, a felszabadító harcok s a Rákóczi-szabadságharc küzdelmei során szétzilált ország gazdasági regenerálódása, újjászervezése volt. A Habsburgok központi hatalmának kiépülése, a felvilágo­ sult abszolutizmus gazdaságpolitikája és az ezzel szembekerülő rendi törekvések bonyolult, el­ lentmondásos időszakában végbement az elnéptelenedett területek benépesítése, a termőföld visszahódítása, megművelése. A nagyarányú betelepítések, spontán betelepedések nyomán ala­ kult k i az ország tarka nemzetiségi térképe. A török uralom alól felszabadított területek bené­ pesítése során derül k i a mesteremberek alacsony száma. Az 1723 évi országgyűlésen törvényt hoznak, hogy „. mindennemű kézművesek, tizenöt évre nyerendő minden köztehertől

való fel­ 1 szabadítás biztosítása mellett az országba hívassanak. A betelepülő idegen nyelvű, kultúrájú lakosság, a mesteremberek a malomiparra is hatással voltak. Nemkülönben a mérnökök, rész­ ben a betelepülők, részben a hazaiak, amint erre később rátérünk. A 18. század első felében a töröktől felszabadult országrészeken lassan megindult az élet, a földesurak, az u r a l k o d ó is elősegítették az elpusztult ország újratelepítését, a mezőgazdasági termelés megindulását. A 18 század eleji gazdasági helyzetről szemléletes képet adnak a - más források híján - becsült települési, népsűrűségi adatok. Ezek szerint míg a 15 században az or­ szág lakossága 4 millió fő volt, addig a 18. század elején csak 4,2 millió, 1720-ra is csak 4,5 millió. Középső területeit délkelet felé fokozatosan c s ö k k e n ő népsűrűség, s a gazdaság színvo­ nalának erős hanyatlása jellemzi. Az északnyugati

peremvidékek (Nyitra, Pozsony, Sopron, Vas megye stb.) népsűrűsége, gazdasági színvonala némileg megközelítette a szomszédos osztrák 2 területekét (Sopron megyében 41 f ő / k m ) , azonban az alföldi területek (Nagy- és Kiskunság, Csanád stb.) gazdasági színvonala helyenként még a kora Árpád-kori, feudalizmus előtti szintet 2 sem érte el. Ezen területek népsűrűsége 20-30 fő/km -ről, nyugatról délkeletre haladva foko­ zatosan 2-3 főre csökkent, s egyes területeken, pl. Bács-Bodrog megyében még az 1,5 főt sem 2 érte e l . Ugyanakkor a Dunántúl egyes vidékein is igen kisszámú népesség élt: Tolna vármegye alispánjának 1710. évi jelentése szerint a megyében 21 lakott helység volt, s a legnagyobban sem maradt több 20 p o r t á n á l . 3 Az Alföld nagy részén a vezető termelési ágazat az állattartás, főként szarvasmarhatartás lett. Az Alföldön a volt hódoltsági területeken a kétnyomásos gazdálkodás

kivételnek számított, így a 18. század folyamán a legtöbb helyen még elegendő tér kínálkozott a vízzel nem borított területek benépesítésére, a földművelés számára történő visszahódítására. A gazdasági élet fej­ lődését kedvezőtlenül befolyásolta a közlekedési lehetőségek lehetetlen volta is. Később, a né­ pesség növekedésének és a szántóföldi növénytermesztés térhódításának hatására szükségessé vált a vízszabályozás, az árvízmentesítés, a lecsapolás az újabb szántóterületek, a legelők, ka­ szálók biztosítása é r d e k é b e n , a csatornák, utak építése pedig a termékek értékesítési lehetősé- geinek javítása végett. A mezőgazdasági termékek kivitele csak a 18 század végén, a századfor­ dulón vált jelentőssé. A 18. század végétől nagyszabású vízimunkálatok kezdődtek, szem előtt tartva elsősorban a mezőgazdaság igényeit, amelyet abban az időben a

feudális kötöttségektől szabaduló nyugati országok lélekszámának gyors növekedése is serkentett, amivel az ottani mezőgazdaság fejlő­ dése nem tudott lépést tartani, így gabonafelvevő piaca lett a kelet-európai térségnek. 4 A „malomipar" tekintetében igen jelentős a 18-19. század A fent vázolt történelmi-gaz­ dasági helyzet a 18. század első negyedére jórészt megfogyatkozott népességet, elpusztult vag) 5 leromlott anyagi javakat eredményezett. A megmaradt malmokat fel kellett újítani, az elpusz­ tultakat a fogyasztói igényeknek, s a gazdasági lehetőségeknek megfelelően pótolni kellett. Az állapotokat jól jellemzi a dunamocsi (ma Moca, Szlovákia) malmos gazdák egyezséges levele: „Mi alul meg írtt Mocsi Révben levő Molnár Mesterek adgyuk tudtára mindenkinek az kiknek illik ez írásunk rendében, hogy ennek előtte ugy mint 1709, 1710, 1711,1712ik Esztendőkben kurutz háborúságnak ideiben midőn Motsi lakossok az

helységekbül el szellyedtenek es elbujdostanak es magoknak semmi Malmok sem maradtak ." 7 Az 1750-ben betelepült Bács-Bodrog megyei Topolyáról írták a vármegyének 1764-ben: „Egy szóval se hozand semmi Beneficiumunk nincsen: sem Fánk, sem Malmunk, sem vizünk, sem nádunk, mindenektül messze vagyunk. Malomba is ha megyünk, majd egy Hétig való Utazásunk esik." 1765-ben felépült az első szárazmalom, majd 1790-ből már 14 lóval működ­ tetett szárazmalomról tesznek említést. 1813-ban a településen 17 szárazmalom működött, szélmalomról ekkor még nem tettek említést. 8 Vácott 1546-ban 9, 1562-ben 16 malom őrölt, majd a török alóli felszabadulás utáni el­ ső, 1698/99- évi összeírásban mindössze 4 malom szerepelt. Számuk 1702-ben kettőre csök­ ken, 1715-ben a város egyetlen malmát említik. A váci hajómalmok száma csak az 1729 évi összeírást követően éri el a tízet. 9 Bihar vármegye 1692. évi

összeírása szerint a vármegyében a török uralom megszűnése idején 10 vízimalom, 13 szárazmalom volt, 3 malom, feltehetőleg vízimalom elpusztult. 1715ig a vármegyében a malmok száma 3l-re, 1720-ig már 136-ra emelkedett! 10 MALOMGEOGRÁFIA A Kárpát-medence malmainak jelentős része a még a 19. század második felének statisz­ tika szerint is a vízimalom volt. A malmi kapacitást tekintve is a hagyományos malmok közül a vízimalom adta a legtöbb lóerőt. 11 Nem lévén tárgya jelen témának, nem kívánok kitérni a vízimalmok különféle típusa­ ira, amelyek pedig koronként és helyenként eltérő szereppel vettek részt a lisztőrlésben. így például vízimalomként említik a statisztikák a hajómalmokat, amelyeket a 18-19- századi víz­ rendezés csupán a korszak vége felé érintett, amennyiben a hajózás fellendülése korlátozta te­ lepíthetőségüket, vagy a gátasmalmok, amelyeket a 18-19- század során az alsó szakasz

jellegű folyókon elbontottak, mivel áradásokat okoztak a legjobban termő mezőgazdasági területeken. Legutóbbi időkig megmaradtak viszont helyenként a felülcsapós patakmalmok, amelyek kedve- zőbb terepviszonyokkal, kevesebb ráfordítással települtek, felsőszakasz jellegű patakokon, nem túl intenzív gabonatermesztő vidékeken, ahol kisebb kapacitással is el tudták látni a nem túl sű­ rű népességet. 12 Malmokról szóló szakirodalmunk vissza-visszatérő kérdése, vajon a szélmalom, amely 13 egyes nyelvészeti adatok szerint a 16. század elejétől , m á s , konkrétabb adat szerint a 17 szá­ zad első felétől ( 1 6 2 8 ) 1 4 ismert a Kárpát-medencében, miért csak a 19. század közepétől ter­ jedt el tömegesen ( b á r számuk az ezret soha sem érte el), amikor már a gőzmalmok térhódí­ tása kétségessé tette létüket. A Kárpát-medence természetföldrajzi adottságai eleve inkább vízimalmok építésének ked­

veztek: a terület nagy része vízfolyásokban gazdag, ez alól csak a Duna-Tisza köze kivétel. Tel­ 2 jesen egyértelmű, hogy a fajlagos lefolyás, vagyis az egy k m területről másodpercenként lefo­ lyó vízmennyiség értékei a csapadékban szegény, nyaranta száraz Alföldön a legkisebbek, ahol 2 ez az érték 3 liter/sec/km alatt van, ez jelenti az Alföld vízföldrajzi határvonalát. A JászberényKarcag-Békés-Csongrád-Kiskunfélegyliáza-Cegléd vonalon belül és a Nyírségben 1-1,5 2 liter/sec/km , míg a legnagyobb értékek a domb- és hegyvidékeken találhatóak (pl. Belső-So2 mogy, Zala, Vas megyék területén 5-6 liter/sec/km , a Bakonyban, Mecsekben, Börzsönyben, 2 Mátrában és a Zempléni-hegységben 4-6 liter/sec/km , s csak a bő csapadéka Kőszegi- és Sop­ 2 roni-hegységben, a Magas-Bükkben éri el a 8 liter/sec/km é r t é k e t . ) 15 Ezek az értékek egyér­ telműen meghatározzák a malmok típusait: azt, hogy

minden arra alkalmas területen használ­ ták a vízienergiát, a lassúbb folyású területekre gátas-, cölöpös- vagy hajómalmokat telepítet­ tek, a dombos-hegyes terepen meghatározták a vízikerék típusát is (alul-, derékba- és felülcsa­ pó; a Kárpát-medencén belül - délen a Dráva-Mura vonaláig - horizontális, turbinás vízimalom emléke nem fogható m e g ) . 16 Állandó tartamú, irányú és erősségű szél - mint amilyen Európa-szerte a tengerparti sík területeken - a medencejelleg miatt nem fúj, a mérsékelt övi Ny-i légáramlások a felszíni dom­ borzat hatására és irányításával módosulnak, az uralkodó szelek a medence magasabb peremei felől az ország belseje felé fújnak. Velük ellentétesek a másodrangú szelek Általánosságban leg­ gyakoribbak, legerősebbek a Ny-i, ENy-i szelek, amelyek európai viszonylatban közepes szél­ erőt képviselnek (2,5-3,5 m / s ) . 17 TAKÁTS Sándor szerint nálunk a szélmalom

azért nem terjedt el korábban, mert az ellen­ kező irányú szelet felhasználni és a malomkerekek forgását mérsékelni nem tudták, így erős 18 szélben a malom kigyulladt. Ezt a tételt, valamint a LAMBRECHT Kálmán által sugallt, Hollan­ diából való származás tételét vette. 19 azután kritika nélkül minden szélmalommal foglalkozó írás át­ 20 Legutóbb egy holland szerzőpáros vizsgálta a magyar szélmalmok e r e d e t é t . 21 Elvetik a holland származás elvét, mivel Hollandiába elsősorban Erdélyből mentek tanulni a diákok, akik magukkal hozhatták volna a szélmalom ismeretét, s éppen Erdélyben - geográfiai okok miatt elvétve találni szélmalmot. Ráadásul a szélmalmok ún „holland típusa" a 19- század 40-es éve­ itől kezdett nálunk elterjedni, amikor m á r a „holland kapcsolat" megszűnt. 22 Kisszántói PETHE Ferenc a szélirányba állítható szélmalom elterjesztését a Nemzeti Gazdában

szorgalmazza, „kismássa" (modellje) révén a gyakorlati malomépítők szerezhetnek pontos ismereteket a szerkezetről nyolja. 23 - ámbár GÁTHY János még 1832-ben is hazánkban a holland szélmalmokat hiá­ 24 Első szélmalmaink minden bizonnyal bakos szélmalmok voltak. A 19 században ezeket az az „alulhajtós szélmalom" kezdte felváltani, amely Hollandiában gyakorlatilag ismeretlen. Még az újabb szerkezetű szélmalmaink is eltérnek a holland szélmalmoktól. 26 25 Már GYÖRFFY István is felveti az esetleges holland származás mellett, hogy a környező országokban, Lengyel­ országban, Oroszországban, Romániában és Bulgáriában is ismert volt a szélmalom korábban, mint nálunk, tehát az átvétel több irányból is inkább elképzelhető, mint Hollandiából. 27 A korán kialakult, s az ország szinte teljes területén elterjedt vízimalmok, a kézimalmok, amelyeket a kora középkorban ugyanúgy lisztőrlésre használtak,

s a 14-15. századtól megjele­ nő szárazmalmok minden valószínűség szerint elegendő kapacitást nyújtottak a megtermelt ga­ bona megőrlésére, a lakosság liszttel való ellátására. Miért lett volna szükség k o r á b b a n más energiaforrás, jelesen a szélenergia bevezetésére? A meglévő, bevált malmok más típusokkal va­ ló lecseréléséhez nagyobb változásra lett volna szükség, akár az addigi energiaforrások alapos megcsappanására, akár a népesség számának, s azzal együtt a megtermelt gabona mennyiségé­ nek nagyarányú n ö v e k e d é s é r e . 28 Debrecenben, ahol a természetföldrajzi adottságok vízimalmok telepítésére nem kedve­ zőek, mégis a városnak vízimalmai voltak a Tócón és a Hortobágyon. A legtöbb gabonát a szá­ razmalmok őrölték, az először 1628-ból említett szélmalmot csak több mint egy évszázad múl­ va követte a második 1737-ben, majd az 1860-as években kér több tehetős helybéli

polgár szél­ malom építéséhez engedélyt. Számuk azonban a tizet még „virágzásuk rövid idejében sem ha­ ladta meg". 29 A gyulai és Gyula környéki vízimalmokat 1805-re felsőbb rendeletre mind elrontották, ezért „Magyargyula elöljárói engedelmet kértek a főispántól, hogy a Fekete-Körösön, megfele­ lő alkalmas helyen egy 2 kőre forgó malmot állíthassanak." Mivel vízimalmot nem építhettek, az uraságtól szárazmalom építésére kértek engedélyt, amit 1806-ban meg is kaptak. 1807 ta­ vaszára egy két kőre forgó szárazmalmot építettek, majd 1809-re már 15 kővel őrölt 9 száraz­ malom, volt még két olajütő is a városban, feltehetőleg szárazmalom meghajtással. az uraság a koleratemető mellett állíttatta fel az első gyulai szélmalmot. 30 1843-ban 31 VÍZSZABÁLYOZÁS, MÉRNÖKI TEVÉKENYSÉG MEGJELENÉSE A MALOMIPARBAN A népi kultúra kutatói a hagyományos malmokat - vízi-, szél-, szárazmalmokat,

taposó- és tiprómalmokat - hajlamosak egyöntetűen a népi építészet k ö r é b e sorolni. Főként a 18-19 szá­ zadból származó, malmokat is ábrázoló metszetek, rajzok, tervrajzok láttán felmerül a kérdés, vajon ezek a malmok mennyiben tekinthetők képzetlen parasztácsok munkájának, s mennyi­ ben mérnökök által tervezett objektumoknak. A középkor vége felé, a reneszánszban malmok tervezése éppen úgy hozzá tartozott a mérnöki munkához, mint az emelőszerkezeteké, hadigépezeteké, váraké stb. Egyes malomtípu­ sok minden kétséget kizáróan mérnöki spekulációk eredményei. A középkor végétől ugyanis a mérnököket foglalkoztatta az emberi, illetve az állatokkal végzett munka könnyítésének kérdé­ se. A mechanikai hatékonyság mérésére nem volt eszközük, így kénytelenek voltak közelítő becslésekre, a tényleges teljesítmény mérésére, avagy gyakorlati tapasztalatukat használva vala­ miféle

„hatodik érzékre" támaszkodni. A malomépítő mestereket felváltó, geometriában is jár­ tassággal rendelkező gépészeknek volt valami kis elméleti mértani tudásuk is, s azt feltételez­ ték, hogy a matematikai fortély hatékonyabb, mint a hagyományos modell. Ez vezetett oda pél­ dául, hogy a ferde tiprókerekes malmot, a tiprómalmot a 16. század végén a különféle bánya­ gépeknél használt taposókerekek és vízszintes tiprókerekek felváltására megalkották. 32 A tipró- malom nem sokkal később megjelent a Kárpát-medencében is, s főként németek lakta vidéke­ ken terjedt e l . 3 3 A 18-19- század során m é r n ö k ö k által tervezett malmok felhasználták mindazokat az újí­ tásokat, az őrlemény minőségét befolyásoló technikai innovációkat, amelyek a megelőző száza­ dokban születtek. Ezek elterjedése, általánossá válása a vizsgált időszak végére tehető (szita, szi­ taszekrény, regulátor a

szélmalmokban, jelzőcsengő, távkapcsolók a vízimalmoknál a zsilipek 34 szabályozására, s t b . ) Az elterjedés ütemére vonatkozóan példaként vehetjük a Festetics-urada­ lom vízimalmait. A malmok haszonbérbe adása alkalmával felvett leltárakból kiderül, hogy az 1827-1877 közötti időszakban 17 vízimalomból csupán 5 malomba szereltek szitakészséget. 35 A jelzőcsengő bevezetését ENDREI Walter egyenesen az automatizáció kezdetének tart­ ja. 36 Elterjedését elősegíthette, hogy Mária Terézia 1755. évi „malomi rendtartása" 8 pontja rendelkezik a jelzőcsengő használatáról. 37 A 18. századra a hagyományos malmok széles skálája megjelent a Kárpát-medencében A kor mérnökeinek feladata immár nem egyszerűen újabb malomtípusok keresése volt, hanem az igényeknek és adottságoknak leginkább megfelelőek megválasztása egy-egy adott vidéken a lisztellátás m e g o l d á s á r a . 38 A Kárpát-medence két nagy

folyó, a Duna, a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő területe. A Duna mindenkor elsőrendű közlekedési útvonal volt - legalábbis Győrig -, árvizei jelentős terü­ leteket öntöttek el. Szabályozása az árvizek elhárítása és a hajózási útvonal biztosítása érdeké­ ben történt. A Kárpát-medencei Duna három, egymástól eltérő jellegű szakaszra osztható (RajkaGönyű, Gönyű-Paks, Pakstól d é l r e ) , amelyek mindegyike kizárólag hajómalmok telepítésére volt alkalmas. Mellékfolyói, illetve vízvidékei a Rába-Rábca-Marcal, a bal oldali folyók (Vág, Nyitra, Ga­ ram, Ipoly), a Zala-Balaton-Sió, valamint a Dráva-Mura. Ezeket a vízvidékeket az árvizek, a fo­ lyók évszázadokon át tartó elmocsarasodása jellemezte. Ezért vált szükségessé szabályozásuk az árvizek elhárítása, a mocsarak vizének levezetése érdekében. A Kárpát-medence síkvidéki, jó gabonatermő területen lévő folyóvizei a 18-19. századra

mind senüis állapotba jutottak, vagyis meanderezéseik túlfűződtek, állandó árvízveszélyt jelen­ tettek. Ehhez járult a kisebb folyókon, ahol gátas malmok működtek, a malomgátak okozta fel­ töltődés, a tavaszi s az őszi árvízveszély. Vízienergiában mindig is gazdag volt tehát a Kárpát-me­ dence, de az energia adott társadalmi szinten és technikai ismeretek melletti hasznosítása - va­ gyis vízimalmok építése - paradox m ó d o n az energiaforrás korlátozását jelentette, a meder fel- A Kárpát-medence vízborította, területei aXVII!. tása előtt. század végén, a m<t#nar vízszabályozási Késsüit a k&rabeH térképek alapján munkák megindítása és tervszerű végrelta)- töltődésével ugyanis csökken az esés, csökken az energia is. Az árvíztől veszélyeztetett földeket pedig nem használhatták gabonatermesztésre, ami az újabb malmok építését indokolhatta vol­ na. A megoldást a

folyószabályozás, vízrendezés jelentette TÖRÖK Jósef a Magyar Hírmondó 1780. évi 33 levelében világosan leírja a problémát, s a megoldást hajómalmok építésében látja: "Mert sok számtalan határoknak, gátos malmai jók, híresek és dítséretesek vágynak: de alig van benne, úgy szólván, a mit őröljenek, hatsak idegen határokról gabonával nem segíttetnek; mi­ vel ugyan azon jó gátos Malom előre, határjokat, el-vetett vagy néha készen aratva, kévébe, ke­ resztbe és boglyákba lévő életjeket, az Gátak miatt fel-tolúlt víz által el-vette, el-mosta, semmivé tette. De ha ilyen Hajós Malmok minden folyó vizeken építtetnének; tapasztalnák azok bővebbenis hasznát, a kiknek kaszáló rétjeit, szántó-földjeit, legeltető mezeit, erdeit, s esztendőkről eszten­ dőkre haszontalanná teszik, sőt igabeli és egyéb marhájoknak, az ár-víz után meg-maradott tótsákból, mételyét, s az által dögöt okoznak; sem az utak

nem romlanának, de a sok ludaknak, gátoknak tsinálására sem volna olly szorgamlatos és fáradságos munka szükség. A mi pedig leg­ szebb és hasznosabb, ezeknek jól rendelt alkalmatosságával, a kisebb vizeken-is lehetne hajózást, fával és egyebekkel való kereskedést indítani; melly a mezőségen avval szűkölködőknek kapha­ tóbb óltsóságot szerezne. Mert ha az egész folyáson illy Malmok építtetnének, a malmok mellett a hajótskákat mind szépen, leg-inkább mikor nagyobb a víz, vigyázassál le-ereszthetnék; a szegény erdőháti, fáját adná a mezőséginek, élelmére való gabonáért; és több efféle számtalan jókat, hasz­ nokat okozhatna a gátos malmok elhagyása, s az illyeténeknek szorgalmatos fel-állítása: ha ezen új találmány, a mind mondám, az ország gazdáinak bővebben szemek eleibe terjesztetnék." 39 A vízimalmok, gátasmalmok nagyarányú elszaporodását KÁROLYI Zsigmond a török hó­ doltság idejére

teszi: "Még azokon a területeken is (elsősorban a peremvidékeken), ahol a pusztulás kisebb volt, s így megmaradt a vízi munkálatok gazdasági szerepe: továbbra is építettek malmokat, ha­ lastavakat - az állandó létbizonytalanság e vízhasználatokat is felelőtlen rablógazdálkodássá zül­ lesztette. A vizek felduzzasztásánál, a malomgátak építésénél nem voltak többé tekintettel az ér­ téktelenné vált területek, folyóvölgyek elmocsarasodásának veszélyeire, sőt talán még ezt is a malmok fenntartása szempontjából kívánatos védelemnek tekintették. Hasonló volt a helyzet a hódoltsági területeken is, ahol a török rablógazdálkodás a magvar malomépítés ill. malomipar technikai színvonalát is igyekezett minden eszközzel hasznosítani a maga s z á m á r a . " 40 TENK Béla a Tolna megyei vízszabályozások történetéről szólván az elmocsarasodás egyik jelentős okát abban látta, hogy a földművelés

térhódítását követően megnövekedett a Sárvizén és a Kapóson a vízimalmok, s ezzel a malomgátak száma, a folyóvizek teljes szélességében ke­ resztülfektetett rőzsegátak akadályozták a víz szabad folyását: áradás alkalmával, meg ami­ kor a molnárnak őrlővízre, tehát vízszínkülönbségre volt szüksége, a gátak mögött felduzzasz­ tottak a folyót. A megrekedt víz hordalékával elzátonyosította és elsekélyesítette medrét, gyak­ ran partjait áttörve, kétoldali környékét árasztotta el." Az elmocsarasodás másik okát a török hódoltság korabeli várvédelmi rendszerben látja. A nehezebb megközelítés miatt vagy eleve mo­ csártól övezett szigetre építették a várakat, vagy mesterségesen vezették k ö r é a vizet (Simon­ tornya, Székesfehérvár, Agárd, Sárszentlőrinc, Döbrököz, Pincehely, s t b ) . 41 A korábbi, csupán helyi jelentőséggel bíró vízrendezéseket nem számítva a 18.

században kezdődő nagyobb, „céltudatos szabályozások"" 12 során rengeteg vízimalom, hajómalom elpusz­ tult. A 18 században meginduló, majd a 19 században megerősödő árvízmentesítési, folyósza­ bályozási munkálatok során szinte minden szabályozás velejárója az árvizek leggyakoribb oko­ zójának, a vízimalmok malomgátjainak elrontása, ezzel a vízimalmok megszüntetése volt. 43 A folyószabályozás minden esetben kanyarok levágását, a folyó hosszának radikális csök­ kentését jelentette, s ez együtt járt a malomhelyek felszámolásával is. így például a Körös folyóhossza Békés és a tiszai torkolat közötti 265 km-ről - az 186l-tól kezdődő, majd 1870-79 kö­ zött befejeződő szabályozást követően 162 km-rel - , 103 km-re rövidült. zött szabályozott Berettyó folyóhossza 224 km-ről 86 km-re(!) c s ö k k e n t . 44 Az 1855-1865 kö­ 45 Bár elméletileg a rövidebb folyó nagyobb esése

révén nő az energia is, ez a vízimalmok tekintetében nem jelentette azt, hogy összértékben a kapacitásuk megmaradt volna - korábban több vízimalom, kevesebb energiával, szabályozás után kevesebb malom, több energiával -, hi­ szen minden nagyobb, illetve közepes folyón, amelyet hajózással, tutajozással, egyéb termények szállításával (pl. a Tiszán sótutajozás, vagyis faértékesítés, gyümölcsszáHítás, Maroson só, Begán a Ruszka-havasok erdeiből ismét faanyag úsztatása stb.) hasznosítani lehetett, a hajómalmokat is felszámolták, a gátasmalmokat elbontották, s azok m á r nem épültek ú j j á . 46 A vízrendezési munkálatok során sok helyütt malomcsatornákat ástak, mégis az elrontott vízimalmok helyett nem épült ugyanannyi számú s teljesítményű vízimalom. 47 A folyóvíz szabályozásánál ellentétes érdekek ütköztek. A szabályozás a hajózás, Uitajozás (tehát közlekedés, teherszállítás) érdekében,

az árvízveszély - lakott települések, szántóföldek elöntése - elhárítására, de a birtokos, malomjoggal rendelkező nemesség érdekei ellen tör­ tént. 48 A szabályozás együttjárt a vízi életmód - halászat, pákászat, csikaszát stb. - megszűnésé­ vel is (ANDRÍSFALVYB.) 49 Nagyobb folyóvizeinkre természetszerűleg nem építettek gátasmalmokat, ezeken hajó­ 50 malmok, cölöpösmalmok működtek, feltehetően a 13. századtól A kisebb folyókat rekesztet­ ték el többnyire rőzsegáttal, ami a vizet a malom kerekére vezette. 51 A Duna é s vízgyűjtőjének szabályozása A D u n a felső szakaszának szabályozási munkálatai viszonylag későn, 1832-ben kezdőd­ tek meg. A Dunán, mint a terület többi nagy folyóján, sem épülhettek természetesen gátas mal­ mok, a szabályozásra itt a dunai hajózás érdekében volt szükség. A Dunán mindamellett igen sok hajómalom működött: az 1715. évi összeírás szerint a Győr

környéki Duna szakaszokon Dunaremete-Gönyíí-Győrzámoly között 87 hajómalom őrölt. 52 Vácott a 18. század során a mal­ mok száma 10-15, 1802-ben 28, 1836-ban, 1842-ben 34, 1862-ben 4 0 . ágban elzárása előtt (1871) 120 hajómalom m ű k ö d ö t t . 54 53 A Soroksári-Duna­ A Duna szabályozása tehát nem volt nagy hatással a dunai hajómalmokra, a győri molnárok is csak a szabályozást követően megin­ dult Pest-Bécs közötti gőzhajók okozta károkért panaszkodtak. 55 A R á b a völgye a szabályozások előtt évente rendszeresen kétszer is víz alá került, egyrészt a meder elhanyagolt, feltöltődött állapota, másrészt a malmok rőzsegátjai miatt. Bővizű lévén, a malmok egymást érték a folyó mentén és mellékvizein (Csákánydoroszló, Körmend, Püspökmol­ nári, Ikervár, Sárvár, Ostflyasszonyfa, Csönge, Rábakecskéd, Pápoc stb.) Már a 17 század során törvények, rendeletek sora foglalkozott a

Rábával: az 1622. évi XLII tc-ben elrendelték a Rába medrének tisztítását, mert a folyó árvizei a győri várat is veszélyeztették. 1630 körül végeztek is bizonyos szabályozási munkálatokat, de a malomtulajdonosokkal nem b í r t a k . 56 1635-ben I I . Ferdinánd I I decretuma a Rába egész medrének kitakarításáról intézkedett 1699-ben bizottság járta be a Rába-völgyet és jelentésében ismét a malmokat találta az árvizek okozóinak. A 18 század során 58 olyan vízimalom volt a Rábán, amelyekre a vizet rőzsegátakkal vezették 57 Igen fontos gát volt a Kis-Rába-toroki gát, amely Nicknél a Rába vizének egy részét a KisRába malmaira terelte. A gát Vas és Sopron vármegyék határai feküdt, s a két vármegye 1801ben egyezséget kötött egy olyan sarkantyú építésére, amely a Rába vizének 1/3-át a Kis-Rábába, 2/3 részét pedig az öreg Rábába vezette. Mi sem bizonyítja jobban a vízimalmok fontosságát, mint hogy az

építési költségeket a két érintett vármegye a malomkerekek számának arányában osztotta meg. 58 A Rába szabályozása a 19. század eleji próbálkozások után a század 60-as, 70-es éveiben indult meg. 1872-ig elbontották a sárvári, körmendi, csákánydoroszlói és ikervári malmok túl­ ságosan magas rőzsegátjait, valamint több más, engedély nélküli gátat is megszüntettek. 1866ban 23 malom tulajdonosával állapodtak meg a malmok megváltásában 59 1 87 3-ban megala­ kították a Rábaszabályozási Társulatot Újházi János terveinek kivitelezésére. 1877-ben elbon­ tottak l6 malomgátat (később bontották el a kecskédit), csak a 18.-at hagyták meg Nicknél, a Rábca táplálására. A malmok megváltása azonban meghaladta a társulat anyagi erejét, néhány malomtulajdonossal perben állt, s a munkálatok abbamaradtak. A Rába medrét 1886-1891 kö­ zött végül is 80 átmetszéssel 48 km-rel rövidítették meg (131 km-ről 83

km-re), aminek kö­ vetkeztében a folyó esése 15,26 m-rel nőtt meg. 60 Rábakecskéden az elbontott vízimalom pót­ lására a múlt század végén szárazmalmot építettek. 61 A Rába legnagyobb mellékfolyója, a Marcal szabályozása a 19. század elején kezdődött: gróf Amadé Antal ásatta a vízimalmok gátjaival elmocsarasított völgyben az első két lecsapoló csa­ tornát. Ezt megelőzően a török által elpusztított karakói malom újjáépítéséről szól egy 1698 évi adat. 62 1 89 5-99 között épült két csatorna a völgy szélein, amelyekre három vízimalom is települt. A szabályozásokat követően pusztult el az egyházashetyei malom, valamint a bobai: a bobaiak még 1855-ben is malomépítési engedélyt, s kártérítést kértek a Marcalvölgyi Vízitársulattól, 63 A Marcal mellékvizeinek szabályozása e században készült el, így e vízimalmok még az 1940-50-es években is m ű k ö d t e k . 64 A R á b c á n a

szabályozás előtt Bősárkánynál, Kapinál (ma Rábcakapi), Rétinél és Börcsnél volt vízimalom. A szabályozási munkálatok során - amelyet a Rábáéval együtt végeztek - ezek is eltűntek. 65 A Garamon lévő malmok már a l 6 . század végén sok baj forrásai voltak Rudolf 1596 évi decretuma (VII). 52 cikkelye a következőképpen rendelkezik: „A Garam folyón levő mal­ mokat vagy lerontsák, vagy pedig akképpen alkalmazzák, hogy azon le és föl mindenféle vízijárműveket és tutajokat, veszedelem nélkül vontathassanak. Minthogy pedig a Garam-folyón igen sok malom van, a melyek az Esztergom városba ju­ tást akadályozzák . az ilyen malmokat tartozékaikkal együtt, ugy alkalmazzák, hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmi szerek és minden egyéb szükséges dolgok szállítására használt vízi járművek és tutajok, fel és le, Esztergomba veszedelem nélkül vontathatók legyenek. 1. § Miskülönben az ilyen malmokat és

gátakat, az alispánok, vagy ezek vonakodása, avagy erőtlensége esetén a főkapitány azonnal és tettleg széthányassák." 66 Az Ipoly szabályozására m á r a 17-18. században voltak törekvések, hogy a 17 malom gát­ jai által okozott mocsarasodást megszüntessék. A BESZÉDES József által 1843-ban elkészített terv átmetszésekkel és a malomgátak megszüntetésével akarta szabályozni a folyót. A Nógrád megyei malomtulajdonosok ellenállása azonban meghiúsította a terv végrehajtását, csupán egyes szakaszokat sikerült szabályozni, s néhány malomgátat megszüntetni. 67 A Sió völgye 1750-1800 között összefüggő mocsár volt, a Sió szabályozása is a malomgá­ tak - elsősorban a kiüti m a l o m é - miatt vált szükségessé. A Balaton vízállása a veszprémi káp­ talan siófoki vízimalmától függött, Mária Terézia rendeletére 1773-ban néhány malmot el is bontottak, de több megmaradt. 1776-1784 között elkészült

BÖHM Ferenc terve alapján a Sió rendezése, amiről az érdekeltek úgy nyilatkoztak, hogy a csatorna nem sok hasznot hajtott, vi­ szont a malmok hiánya érzékenyen érintette őket, mivel a gabonát messzebb kellett s z á l l í t a n i 68 A Sárvízen 1722-ben m é g 13, 1746-ban m á r csak 9 vízimalom állott (a nyéki, decsi, őcsényi, mözsi, szekszárdi, kölesdi, kajdacsi, szentlőrinci és dorogi vízimalmok). A szek­ szárdiak rétjeik elöntését az őcsényi m a l o m g á t n a k tulajdonították. A malomgátak miatt elmocsarasodott Sárvíz szabályozásával szintén BÖHM Ferencet bízták meg Az 1773-ban megkezdett munkák nyomán a megye elrendelte a malomgátak késedelem nélküli elbontá­ sát, de a rendeletet 1774-ben a helytartótanácsnak meg kell ismételni. A megye válasza sze­ rint a fennmaradt malmok elrontása, lévén hogy azok jobbágyok birtokában vannak, nagy kárukkal járna. 69 A királyi biztos 1772-ben a megyék képviselőivel,

valamint a két érintett mérnökkel (BÖHM és KRIEGER) bejárta Simontornyától Siófokig a Siót és a Kapóst, elsősorban a malom­ gátak hibás elhelyezéséből e r e d ő bajokat tanulmányozva. „Kitűnt, hogy a két folyót még a Sár­ víznél is sűrűbben szelik keresztül a gátak, melyeken csak nagyon szűk résen törhet át a víz. A Sió torkolatát a természet 15 öl 4 láb (kb. 28,5 m) szélesnek alkotta, a veszprémi káptalan kö­ zelben elhelyezett két malma azonban csak 5 öl és 2 lábnyi (kb. 9,5 m) résen biztosította a víz szabad folyását." 70 A Kapós mintegy 100 k m hosszú medrét a 18. században 25000 hold mocsaras ártér szegélyezte. A szabályozással megbízott KRIEGER mérnök az elmocsarasodás okát a földréte­ gekből feltörő talajvizekben, a feltöltött mederben és legfőképpen a 18 malomgátban látta, mely utóbbiak „. nemcsak m e d r é b ő l duzzasztják ki a folyót, hanem az egész völgyet elrekesztve,

szinte lépcsőzetes m e d e n c é k r e bontják az á r t e r e t . " 71 BÖHM Ferenc véleménye szerint a malmok megmaradhattak eredeti helyükön, csupán káros hatásukat kell kiküszöbölni: „E végből a malomgátak építésekor szem előtt kell tartani azt, hogy a folyó vizének maradéktalan levezetése biztosítva legyen, a csatornát pedig úgy kell elhelyezni, hogy a vízszín legalább egy lábbal alacsonyabban legyen a legmélyebb partnál. Ha így az ember hatalmába kényszeríti a vizet, hajtja a malmot, öntözi a száraz réteket, saját erejé­ vel tisztogatja csatornáit, tehát rengeteg haszna van." 72 iMindamellett 1781-ben a megyei felülvizsgálat során a tanúk Simontornyán kijelentették, hogy a mocsarak és ingoványok ugyanolyan állapotban vannak, mint annak előtte, s a költsé­ ges munkálatoknak semmi gyakorlati haszna nem mutatkozik. Az egyik tanú Pálfán elismeri, hogy a malomgátak átvágása óta az á r a d á s

hamar elvonul, a kaszáló rétek terjedelme gyarapo­ dott, de ez nem ér fel azzal a kárral, hogy a közeli malmok (szentlőrinci, kölesdi) elrombolása miatt távoli helyre kell vinni gabonájukat őrletni, ami egyéb munkájukban zavarja őket. A Dél-Dunántúl vízimalmai is megfogyatkoztak a 18. századra: a Kerkán a 14 században 90, 1777-ben 26 vízimalom állott, az Egregyen 20 helyett 15, a Murán viszont a II. József-féle katonai felmérés térképlapjai szerint egy 35 km-es szakaszon 52 hajómalom sorakozott. Az „Őr­ ségi Tartományban" 1818-ban a Kerkán 5, a Kis-Kerkán 2, míg a Zala őrségi szakaszán egy vízi­ malom sem volt: „A Zalamentiek kevés termésüket a Rába malmaiban ő r ö l t é k . " 73 A Zselic vizei - Almás, Gyöngyös, Zselic, Berki patak - a 19. század első felében 52 vízi­ malmot hajtottak. A vizek rendezési tervét Török Ferenc vármegyei földmérő készítette el A szá­ zadfordulón még 45 malom m ű k ö

d ö t t . 74 A Tisza é s vízgyűjtőjének s z a b á l y o z á s a A Tisza felső, hegy- és dombvidéki szakasza nagyesésű, majd Tiszabecsnél a síkságra ér­ ve esése néhány centiméter kilométerenként (a teljes vízgyűjtő reliefenergiája 2000 m ) . A sza­ bályozás előtti Tisza lefolyási viszonyai igen kedvezőtlenek voltak: ősi ártere 1,9 millió ha-ra te­ hető. 75 Hatalmas teriiletek állandóan víz alatt állottak, mocsarasak voltak (Nagy-Sárrét: 46.000 ha, Ecsedi-láp: 40.000 ha, Bodrogköz, Rétköz, Kis-Sárrét, Tisza-Körös-zug, Tisza-Marosszög egyenként mintegy 30-35.000 ha) A mocsarak létrejötte, fennmaradása a természetföldrajzi okok mellett az emberi beavatkozásnak (kezdetben hadászati, védekezési célból, később víz­ használatok: malmok, tógazdaságok létesítésének) is k ö s z ö n h e t ő k . 76 A Kraszna és az Ecsedi-láp szabályozás előtti állapotát Suchodolszky m é r n ö k k a r i száza­ dos

1775. évi jelentése jellemzi: „A sok malomgát Nagymajténytól egészen Olcsváig az áradáso­ kat nagyon elősegíti. A folyásában akadályozott Kraszna medre évről évre jobban eliszaposo­ dik. A szabályozás előtti időkben csak házi- és kézműipar, valamint malomipar volt Csaknem minden községben volt szárazmalom és nagy volt a vízimalmok száma i s . " 77 A Bodrog, Ung, Latorca és Labore szabályozására 1774-ben kiküldött királyi biztos, báró Orczy Lőrincz tábornagy 1782. évi l e m o n d ó levelében beszámol addig végzett munkájá­ ról: „. teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavít­ tatta, medrüket kitisztíttatta, a víz lefolyását akadályozó malomgátakat és malmokat lerombol­ tatta, s a szükséges helyeken új malomcsatornákat ásatott." 78 A hajózást nemcsak a gátasmalmok akadályozták. Felfelé a hajókat vontatni kellett, s mi­ vel a hajóvontató utak

a folyópartokon voltak, a parthoz közel kikötött hajómalmok is akadályt jelentettek. Az első tiszai hajózási térképen, 1773-ban külön jelzik a hajózás akadályait, a cso­ portos hajómalmokat (Szegeden 13, Röszkénél 10, stb.) 9 Szatmár megye 1771. évi jelentése szerint a Szamos Szatmár megyei szakaszán több mint 60 vízimalmot említenek. jómalom helye szerepel. 80 81 A Szamos 1775-beli térképén Farkas Aszód és Olcsva között 50 ha­ Mária Terézia 1774-ben elrendeli, hogy a gátasmalmokat el kell bontani: „Ha a tulajdonos ellenkezik katonai erővel kell s z é t h o r d a n i . a szegény községeket elrontott malmaik fejében kártalanítani kell. Az eddigi gátasmalmok helyett őrhajókra szerelt malmokat kell emelni." 82 1775-ben indult meg a folyó szabályozása, a kamarai sószállítás érdekeit szem előtt tart­ va, gróf KÁROLYI Antal, majd MEZEŐ Cirill, később Szatmár vármegye mérnöke vezetésével. Itt is a

medertisztítás, a növényzet eltávolítása mellett a malomgátak elrontása volt a legfontosabb feladat (lassúbb folyókon a hajómalmokhoz ferdén épített rőzsegátak vezetik a vizet a vízike­ r é k r e ) . 1777-ben 42 malomgátat rontottak szét, majd kihirdették: „ mind a nemesi szabad­ sággal élőknek, mind parasztoknak, hogy senki a Szamost meggátolni vagy gátra új malmot épí­ teni . ne merészeljen 83 A meder fenntartását azonban elhanyagolták, a 19. század elején a folyó ismét hajózha­ tatlanná vált a bedőlt fák, az újjáépített gátasmalmok miatt: mintegy 125 gátasmalom akadályoz­ ta a hajózást, a vizek szabad lefolyását. 84 Igen tanulságos a Körös-Berettyó-vízrendszer szabályozásának története. A török hódoltság előtt 1400 községet számláló Békés megyében a 18. század végén - majd 100 év­ vel Gyula várának visszafoglalása után - 25 önálló település volt. A szabályozatlan Körösök

hatalmas területeket árasztottak el, amelyek nagy része az árvizek lefutása után sem volt al­ kalmas művelésre. A Körös-vidék lápjaiból, mocsaraiból „kiszakadó erek olyan bővizűek vol­ tak, hogy Vésztő, Szeghalom és Csökmő határában számos malmot hajtottak. De magán a Se­ bes- és Kis-Körösön is több malom volt, amelyek segítői voltak a vizek elvadulásának." 85 A Körös-vidék szabályozását 1802-ben báró VAY Miklós királyi biztos kezdte el. Elsőként megtiltotta új vízimalmok építését, a károsak leromboltatását, átalakítását rendelte el. 1818ban rendelték mellé HUSZÁR Mátyás kamarai mérnököt, aki 1823-ra készítette el a KörösBerettyó-völgy egységes térképét Az 1834-ben végetért munkálatok inkább csak mederfenntar­ tó jellegűek voltak, a végleges szabályozást a Tisza-szabályozással együtt, illetve azt követően le­ hetett elvégezni. A végleges rendezési tervet 1853-ban fogadták el a

következő - tárgyunkat leg­ inkább érintő - tartalommal: 1. A szabad lefolyás érdekében minden fenékgát, malom, folyást akadályozó híd, eltávo­ lítandó. 2. A folyót völgyének legrövidebb irályában kell vezetni, ily módon 3. a medrét bővíti, kiöntéseinek időtartama megrövidül és egyes helyeken esetleg a töl­ tésépítés is feleslegessé válik,." etc 86 A Berettyó szabályozását követően a meder hossza 224 km-ről 86 km-re csökkent, a szabályozás során (1855-65 között) Szalárd községtől lefelé minden malmot és malomgátat el­ bontottak. A Sebes-Körös szabályozása során is elbontották a Kis-Sárrét kifolyó vizét hasznosító vésztői, csökmői és kornádi malmokat. A szabályozást követően a folyó hossza Nagyváradtól a folyótorkolatig 174 km-ről 97 km-re csökkent. A Fehér-Körösön Gyulánál 1722-ben h á r o m malom is működött, amelyekhez zsili­ pekkel duzzasztották fel a vizet. Bár van

egy szárazmalom is a városban, ez a malomtípus csak a 19. században válik általánossá Gyulán 1784-ből: 87 Békésnél tombácos hajómalmot említ PETIK A. hajóforma kivágott nagy Vastag fákra épült egykövű malmok, kiknek szorult­ 88 ságban nem kevés hasznokat veszik." Ezenkívül említi még Doboz, Vésztő, Szeghalom mal­ mait. A 18. század végén egyre sürgetőbb a szabályozás, sok panasz hangzik el a vízimalmok­ ra, de a helyi földesurak, a Harruckernek ellentállnak. Végül a helytartótanács döntését köve­ tően a munkálatok tervezésére, kivitelezésére VERTICH József geometrát fogadják meg. A meg­ oldást az 1799- évi gyulai árvíz, majd az 1801. évi tűzvész sürgeti, utóbbiban elégnek a malmok is. A régihez való ragaszkodás, a tőke hiánya itt is hosszú huzavonát eredményez: a gyulai ura­ dalom a megégett malmokat akarja helyreállítani, mivel gátjaik megmaradtak. A tűz előtt 14 pár kő őrölt, maradt

3, ami a lakosság ellátására (12.000 fő) igen kevés 1803-ban az uraság vál­ lalná a szabályoknak megfelelő vízimalom építését, a csatornákra építené azokat, de a királyi biztos elutasítja a javaslatot, a malmokat, gátjaikat le kell bontani. Carbon, a gyulai uradalom adminisztrátora azt kéri, úgy határozzák meg a malmok elrontásának időpontját, hogy időköz­ ben szárazmalmokat lehessen felépíteni. 1804 végén egyetlen vízimalom sem volt m á r a város­ ban, az utolsó malomgátat 1829-34 között számolták fel. A gyulai öregek, bár több szárazma­ lom is épült a városban, mégis a Nádor-csatornán épült péli malomba jártak őröltetni az el­ ső világháború végéig. 89 A Fekete-Körösön a szabályozással megszüntettek 13 malmot. 90 A folyószabályozás legkevésbé a hajómalmokat érintette. Szegeden a 18-19 század során a hajómalmok mellett szárazmalmok őrölték a gabonát. A szegedi malomépítő ipar és a

hajó­ malmok fénykora az 1850-es évekre esik, s azután hamarosan, már a század 60-as éveitől fo­ lyamatosan csökkent a számuk: 1876-ban 76, 1895-ben pedig már csak 14 hajómalom őrölt a szegedi Tiszán. 91 A Nyírséget - mint fentebb említettük - geográfiai viszonyai nem tették alkalmassá vízimal­ mok telepítésére. A helyben élő lakosság kenyérliszttel való ellátására mesterséges csatornák­ ra telepített malmokat építettek. A lefolyástalan területek vizét már a 18 század végén csator­ nákkal vezették le a „vármegye árkába", a lónyai csatornába, amelyet Kállay Miklós létesített. A Nyírség csatornahálózata 7 fővölgyön épült ki, ebből 4-et esésviszonyai malmok hajtására alkal­ massá tették: 1. Berkeszi csatorna - 1802-ben Sexty András vármegyei m é r n ö k térképén 6 malom volt rajta. 2. Demecseri - Máriapócstól Demecserig 13 malom, 3. Kemecsei - Mihálydi és Kemecse között 8 malom, 4. Kótaji

- Bököny és Kótaj között 4 malom A v í z r e n d e z é s e k hatása a malomiparra A kiesett malomipari kapacitást többféle módon, részben alternatív energiák felhasználá­ sával próbálták pótolni: 1. A malomcsatornákra épített vízimalmokkal Példa erre többek között a Sárvíz és mo­ csárvidékének rendezése, amelyet több kisebb helyi értékű kísérlet után 1821-26 kö­ zött BESZÉDES Józsefnek sikerült megoldania, s ahol az elbontott vízimalmokat a Sár­ vízzel párhuzamos övcsatornára, malomcsatornára telepítették: 6 malom épült meg 27 vízikerékkel. 92 2. Vízimalmok helyett épített szárazmalmokkal, egyéb élőerővel hajtott malmokkal, így például Gyulán, ahol 1803-ban a vízimalmok elrontását szárazmalmok építéséhez k ö ­ tik. 93 A kieső malmi kapacitás pótlására tervezhette GAßNER T. L - aki maga is folyó­ szabályozással foglalkozó m é r n ö k e volt Bihar megyének - a váradolaszi

szárazmal­ 94 mot , valamint azt az ún. „szárnyas vízi malmot," amit a part mellett kellett felállítani, 95 s a vízszint ingadozásához lehetett kerekét szabályozni. Hajdúböszörményben, az Al­ föld közepén a lisztelő malmok három típusa működött a 18. század során: a város 1737-ből ernlített, a Hortobágy folyón lévő vízimalma mellett 1715-ben 5, 1720-ban 6, 1725-ben m á r 8 szárazmalom őrölt a városban (részben magán gazdáké, részben a vá­ rosé m a g á é ) . 1782-ben a malmok száma 27, (ebből 3 a városé), majd 1842-ben 51 szárazmalom működött Böszörményben (még 1910-ben is 34 volt a szárazmalmok száma) , 9 6 A 18. század végén a vízimalmok elégtelen volta miatt az egriek „apró malmokat" tartot­ tak: „Még a Tavallyi Conferentiális Végzés szerént Parantsolatban ki-adattatott nékem, hogy a száraz Malmokat ne engedgyem az Egrieknek tartani. Az holott eszve vettem ugy mint egy Ke­ nyér Sütő

Grigornénál, Kilián Györgynél a Károly Várossán és a Victoria Bábánál a Városban a Vár alatt eltiltottam. Az első ugyan el-bontotta s nem használlya, de a két utolsó most=is tartva és tartani s használni is akarja, azt emlegetvén, hogy a Vízi Malmok nagyon szűkek, és kivált Té­ len miatta nagy szorultságban voltak, annyival inkább, hogy a Magazinumi életnek őrlése=is nagyon hátráltattya az őrlést: és így a Kintelenség és a Szükség miatt ha tsak magok Búzáját őrölhetik-is nem másét, kintelenek az olly magok fárasztásával járó apró malmokat tartani." 97 Cegléden a 18. század végén, s a 19- század első felében egyetlen szélmalom sem volt a városban, „viszont a Gerje vízfolyásai 2 uradalmi, 2 városi tulajdonban lévő vízimalom őrölt, 98 de a lakosok közül is többnek volt vízimalma." Ugyancsak Ceglédről ismerünk egy 1891-ben megjelent rajzot a város „szárazmalom-utcájáról", amikor

vízimalomról m á r szó sincs. 99 A Bodrogközi járásban is - ahol pedig minden malomgeográfiai adottság a vízimalmok te­ lepítése mellett szól -, a 19- század elején 43 szárazmalmot írtak össze, folyóparti települése­ ken i s . 100 3. A 18 századtól jelentek meg nagyobb arányban a szélmalmok, majd a 19. század so­ rán terjedtek el. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha ennek egyik okát a vízimalmok sza­ rnálak - a vízrendezések befejező munkálatait követő - megfogyatkozásában keressük. Minden­ esetre a szélmalmok számának gyors felfutását nem szabad összetéveszteni tényleges jelentősé- gükkel: statisztikai adatok szerint 1884-ben a vízimalmokban a megőrölt összes gabona 32,4%át, az éppen „fénykorukat" élő szélmalmokban 0,9%-át, s a rohamosan csökkenő szárazmal­ mokban még mindig 2,5%-át őrölték. Érdemes összevetni egy évtized adatait: Különféle m a l o m t í p u s o k r é s z e s e d

é s e a napi őrlőkapacitásból, %-ban malmok 1884 napi 1894 napi 1894 évi gőz 64,2% 55% 91.5% vízi 32.4% 38% 8,47% szél 0,9% 3,46% 0,03% száraz 2,5% 3,45% A vízszabályozás, mint fentebb láthattuk, egy összefüggő problémakör megoldását jelentette: 1. Az árvizek megszüntetésével mezőgazdasági termőterület nyerését (árvízvédelem), 2. amely - a megnövekedett gabona mennyiség miatt - növekvő malmi kapacitást igényel 3. A folyók alföldi szakaszának csekély esése miatt a vízimalmok gátak építésével nyertek nagyobb e n e r g i á t 101 (gátas- és kisebb folyókon lévő hajómalmok egyaránt). A kis esés és a gátak együttesen okozták az árvizeket. A malomgátak elbontása, a túlfűződött ka­ nyarok átvágása az esés növekedését, a folyók hosszának csökkenését eredményezték (folyószabályozás), aminek következtében 4. a vízimalmok száma, kapacitása egyes területeken - elsősorban sík-, jó

gabonatermő vidékek folyóin - jelentősen csökkent, így más, alternatív megoldást kellett találni. Idő­ ben ez a szárazmalmok számának növekedésével, a szélmalmok elterjedésével, majd a gőzmalmok térhódításával esett egybe. 5. A vízrendezések során tehát a) termőterületeket nyertek a gabonatermesztés (s persze egyéb szántóföldi növények termesztése) számára b) közvetve ösztönözték más malomtípusok, végül - a 19. század második felétől - ter­ melékenyebb malmok térhódítását c) mindehhez a vízrendezések adta lehetőségeket kihasználva a közlekedési viszo­ nyok javulása - szállítás - is nagyban hozzájárult (út-, vasútépítések). Ehhez még hozzá kell vennünk a tárgyalt két évszázad során végbement változásokat kö­ vető népességszaporodást, amelyet a népsűrűség alakulása jól mutat: a 18. század közepén 102 2 12 fő/km , 1890 körül 40-50 fő/km volt a népsűrűség. A növekvő

lakosságnak mind több és több szántóföldre volt szüksége, ami ismét csak nagyobb malmi kapacitást követelt meg. A vízrendezés, folyószabályozás eredményei csak lassan, fokozatosan érvényesültek, vég­ legesen a 19- század végére érték el hatásukat. KÁROLYI Zsigmond ennek okát a következők­ ben látja: „A kisebb folyókon sürgetett szabályozási munkálatok végrehajtását a malomérde­ keltségek ellenállása akadályozta. Az egész 18 század folyamai állandó gondot okoztak a Rá­ ba, a Sárvíz, a Sió és a Kapós stb. áradásai Bár a szakvélemények szerint a folyómeder elfaju­ lásának és az áradásoknak okai a malmok voltak, s olykor malomcsatornák, árapasztó csator­ nák építésével igyekeztek is a bajokat csökkenteni az ellentétes érdekek összeütközéséből ere- d ő huzavona megakadályozott minden jelentősebb előrehaladást a folyók szabályozásában és az árvédelmi töltések é p í t é s é b e n

. " 102 Hátráltatta még emellett a tervszerű szabályozási, árvízmentesítési munkálatokat a Habs­ burg-birodalom magyarországi politikája is: nagyobb vízszabályozási munkákat mindig csak a birodalom érdekeinek szem előtt tartásával végeztettek, pl. a határőrvidék új telepítései érde­ kében, vízi út fejlesztésre, folyószabályozásra a kincstári erdők fakitermelésének szolgálatáért, a sószállítás lehetőségeinek fokozásáért. A gabonaszállítás előtérbe kerülésével jöhetett szóba az új telepítésű Bánát, Bácska. A nagyobb folyók végleges szabályozására is csak a múlt század második felében, a nagyobb mérvű gabonakivitel miatt került s o r . 103 Az eredmény - egyéb té­ nyezők hatása mellett - „a vizek szabályozása, a mocsarak lecsapolása . a mezőgazdaság és ál­ lattenyésztésben bekövetkezett változás. A szántóterületek állaga pl a Bodrogközben hatalma­ san megnövekedett,

főleg a vizes, mocsaras területekből és kisebb részben a rétek, legelők és e r d ő k rovására." 1 0 4 A bodrogközi Tisza-szabályozás eredményeit CLAIR Vilmos értékelte 1896-ban. Eszerint ,, 1845-ben még csak 5307 ház volt a Bodrogközben, ma több van mint 8000. A lakosság szá­ ma volt a negyvenes években 20.000, ma 43796 Termőföld volt az ötvenes években 99-254 hold, ma van 146.296 hold, a m i 46% szaporodásnak felel m e g " 105 .Az útépítés hazáikban 1825 után vett nagyobb lendületet, amikor az országgyűlés az utak építését és fenntartását a megyék jogkörébe utalta. A közlekedési viszonyok mostoha volta mi­ att a hajózás a teherszállításban igen nagy szerepet kapott. Az Alföldön sárhajókon közlekedtek, szállítottak. 1851 után a főbb útvonalakat állami kezelésbe vették, a kisebbekről a megyék, köz­ ségek tartoztak gondoskodni. A tengelyen való szállítás mindamellett költséges és

körülményes is volt. VÁZSONYI Ádám a szabályozás előtti és utáni állapotot számadatokkal é r z é k e l t e t i : Művelési ág Szabályozás Változás előtt % után % Szántó, kert, szőlő 14,6 53,2 + 38,6 Rét, legelő 30,5 24,3 -6,2 7,2 5,4 - 1,8 47,7 17,1 -30,5 Erdő Víz, mocsár, használhatatlan 106 % Mérnöki tevékenység - malomtervek Külön kell szólnunk arról a mérnökgenerációról, amely a fent vázolt hatalmas munkálato­ kat tervezte, irányította. A 18 századtól indul meg a mérnökképzés Magyarországon Hadmér­ nökök, vízi- és bányamérnökök stb. kerülnek ki a Nagyszombati Akadémia, a Georgikon, a Col­ legium Oeconomicum (Szempc, majd Tata 1763-1780), a Selmeci Bányászati Akadémia, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum (alapítva 1782-ben) falai közül. Folytathattak mérnöki tanulmányokat a bécsi, 1717-ben alapított, ill, a gumpensdorfi hadmérnöki akadémián (pl. Kiss József) és a

nemesifjak gazdasági-mérnöki képzését szolgáló Theresianumban (Bécs) is. Mérnökgenerációk nevelődtek k i , sokan vízmérnöki munkákkal foglalkoztak kamarai, vármegyei vagy éppen uradalmi mérnökként. Legtöbbjük - jártas lévén a mérnöki m u n k á k min­ den területén - malmokat is tervezett. A teljesség igénye nélkül elég itt KISS József, Joseph JUNG, Theofil Laurentius GAßNER, FELLNER Jakab n e v é t 107 említenünk, akiknek malomtervei - vízi­ vagy éppen élőerővel hajtott malmok - különböző levéltárakban fennmaradtak. 108 De említhet­ jük BESZÉDES József (1786-1852) tevékenységét, aki a Sárvíz, a baja-bátai Duna-szakasz sza­ bályozása „mellett számos kisebb vízrendezést is végzett és (1842-ig) több malomcsatornát épí­ 10 tett szerte az országban, összesen 42 malommal, 24 zúgóval . " ° A vízrendezési, lecsapolási munkák a reformkorban Széchenyi István tevékenysége nyo­ mán

kaptak újabb lendületet. Széchenyi felismerte, hogy az ország gazdasági és kulturális el­ maradottságának okai között a közlekedés, a kereskedelem fejletlensége nagy szerepet játszik, hogy a vízépítés, vízgazdálkodás, lecsapolások, ármentesítések a vízi- és szárazföldi utak meg­ teremtésének elengedhetetlen feltételei. Ezért is szervezte, támogatta az Alduna szabályozását, amelynek irányítását királyi biztosként reá bízták, Vásárhelyi Pál műszaki vezetése mellett, aki­ vel azután a Tisza és vízgyűjtőjének szabályozását is szervezte; szorgalmazta állandó ludak épí­ tését; vezető szerepet vállalt az első dunai gőzhajózási vállalat megszervezésében, stb. A „ Duna és egyéb folyamatok szabályozására kiküldött bizottság" jelentésében új vízügyi politika alapel­ veit fektette le, a vízszabályozás közérdekű munkálatait központi pénzalapból, a magánbirtoko­ sok érdekeit elősegítő

munkákat magánpénzből javasolta végeztetni. Az 1843 évi X tc törvény­ be foglalta a gátasmalmok elbontását, kimondva: «. a vizek természetes lefolyását és lefolyhatását, más kárával bármely módon és alakban gátolni tiltatik" Az 1843/44 évi országgyűlés közmunkákat szabályozó intézkedése pedig az ingyen közmunkák vízszabályozási célra való igénybevételét tette l e h e t ő v é . 110 Összevetve az eddigieket megalapíthatjuk, hogy a 18-19. században a Kárpát-medencében a török hódoltság és a felszabadító, majd függetlenségi háborúk utáni népességbeli, anyagi javakbeli romlást követő gazdasági megerősödés során a terület malomipari helyzetének jelentős átalakulása ment végbe. A 18-19 század alatt az árvízmentesítés, a hajózás megindítása miatti fo­ lyószabályozás során elsősorban az Alföldön, de kisebb mértékben másutt is az ország területén a vízimalmok, patakmalmok jelentős

része a vízrendezéseket követően elpusztult, helyettük k i ­ sebb számban épültek újak. Az eltérést a későbbiekben a különféle malomtípusok gyakoriságát tekintve az okozta, hogy a kiesett malmi kapacitást müven típusú energiahordozóval, milyen tí­ pusú malommal tudták pótolni. A Dunántúlon elsősorban a természetföldrajzi lehetőségekből fa­ kadóan újra csak a vízimalmokat részesítették előnyben, míg az Alföldön, ugyancsak a környe­ zet adta lehetőségeket kihasználva, egy korábban m á r megjelent, de az idáig elterjedni nem tu­ dott típust, a szélmalmot építették egyre nagyobb számban. Elsősorban a 18 század folyamán, s a 19. század közepéig az állati, illetve részben emberi erőt hasznosító malmok is jelentősen te­ ret nyertek. Ahol a folyóvizek szabályozását a I9 század második felére, végére nem sikerült megoldani - s ebben a már említett malomtulajdonosokkal, földbirtokosokkal való

ellentéteken túl a 19. századi történelmi események, a szabadságharc, egy-egy szárazabb, aszályos év, pl az 1860-as évek elejei, majd éppen az 1876, 1878, 1879, 1881. évi árvizek is jelentős hátráltatást okoztak -, ott a később kieső malmi kapacitást már egyértelműen a gőzmalmok pótolták. A reformkor m é r n ö k e i a kor technikai-műszaki színvonalán álló malmok tervezésével megoldották az egyre növekvő népesség kenyérliszttel való ellátását, miközben vízrendezéseket, folyószabályozásokat terveztek, irányítottak. A nagyarányú vízrendezések során felszámolt vízi­ malmok helyett tervezett vízi-, szél- és szárazmalmokkal az egyre növekvő igényeket ki tudták elégíteni, s a magyar malomipar fejlődése nem tört meg. A vízierő mind jobb kihasználására tö­ rekedtek, s az addig általános 1-2 kerekes vízimalmok helyett többkerekű, szitaszerkezettel fel­ szerelt malmokat terveztek. Egyre inkább

elterjedtek az egy meghajtószerkezettel több funkci­ ót ellátó malmok (őrlő, hántoló, kendertörő, olajütő stb). Itt kell megemlítenünk a bányászat 18. századi fellendülésének eredményeként elszapo­ r o d ó meghajtószerkezeteket: a vízemelés, terményfelhozatal és ércfeldolgozás például Selmecen csaknem kizárólag állati és emberi erővel történt. Bár korábban vízierőt is alkalmaztak, 111 az emberi és állati munkát nem tudták kiküszöbölni, ,,mert sohasem állt kellő mennyiségű víz rendelkezésükre, nem szólva a nyári szárazságról, amikor hónapszámra szünetelt a vízikerekek munkája". 112 A bányákban használt élőerővel hajtott felvonó- és vízemelő szerkezetekről képet alkothatunk MARSIGLI Aloysio F. a szélaknai (Windschacht) felsőbibertói bányászatot 1695ben ábrázoló metszetéről, ahol szinte kizárólag lovakkal hajtott szárazmalom-szerkezetekkel szolgálták ki az a k n á k a t . 113 A

metszeten alul- és felülhajtós szárazmalmokat egyaránt láthatunk. A bányabeli m u n k á k nagyságrendjéről képet kaphatunk a következő adatokból: „1695-ben 800 munkás és 8 rudas lójárgány dolgozott folyamatos üzemben a vízhúzásnál, ami - tekintve, hogy minden járgánynál műszakonként 12 p á r ló volt befogva - magában véve is (tehát a szénfelhú­ zást nem számítva - BGY) 288 lovat jelentett megfelelő számú hajtóval. A vízemelés költsége ily módon már heti 5000 Ft-ra r ú g o t t . " 114 A reformkori m é r n ö k ö k tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gabonatermesz­ tés volumene állandóan nőhetett, ami azután indukálta a 19- század közepén a gőzmalmok, majd a század m á s o d i k felében a hengermalmok elterjedését. A 19. század első felére tehát a malmok széles skálája alakult ki s termelt egymás mellett A vízimalmok számának, jelentőségének csökkenése nyitott utat egyéb,

már meglévő típusok tér­ nyerésének. Bár a malomstatisztikák a 19 század során a vízimalmok számának lassú csökke­ nését mutatják, a fent vázolt folyamat eredményeként a vízimalmok osztályán belül feltétlenül számolnunk kell a nagyobb teljesítményű vízimalmok számának erőteljesebb csökkenésével, s arányeltolódásra a patakmalmok felé. Ebből a folyamatból csak a hajómalmok maradhattak ki a 19. század végéig, amikor is a gőzmalmok versenye szorította ki őket a folyókról JEGYZETEK 1. DOMONKOS () 1974 23 p Még arra is ügyeltek a mesteremberek behívásánál, hogy művelhető tel­ ket ne kapjanak, nehogy elvonja őket a mesterség gyakorlásától. DOMONKOS 0 uo 2. ACSÁDYI 1896 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában Bp 1896 Magyar Stat Közi új folyam, 12. köt 3. TÓTH A-P0IÁNY1 N 1966 Egy tolnai táj a XVIII században Bp 1966 Dunántúli Tudományos Gyűj­ temény 6 l . Series Geographica 26 idézi

KÁROLYI Z 1973 p 256 4. DÓKA K 1987 p 88 5. A 16-17 századi gabonamalmokról, a szita malmi bevezetéséről ld BOGDÁN I 1967 p 308-327 6. Az ország lakossága 1720-1825 között közel 100%-kal növekedett, 4 millió főről 7-8 miihóra 18-t2ben 11 millió fő a lakosság száma, ez újabb kb 50%-os növekedést jelentett A megnövekedett la­ kosság igényeit is mindenkor ki kellett elégíteni kenyérnövényekkel, malmi kapacitással. Ugyan­ akkor a gabonakivitel 1764-1780 között 879-000 pozsonyi mérőről 1419-000 pozsonyi mérőre emelkedett, vagyis a növekvő népességszám mellett a kivitt gabona mennyisége is jelentősen meg­ nőtt. 7. NYITRAID 1979 p 25 8. HARKAII 1991 p 231 Az 1817-ben épülő vízimalmot építő Sütő József az urasággal kötött szerző­ dés szerint fogadja: hogy a malom tsak annyi vizet fogok tartani, mérték szerint, hogy azon Víz megfogásával Topolyán Határban Földekben, Rétekben kárt ne tegyek, másutt minden Kiírt

köte­ lezek megfizetni." 110 9. JAKUS L 1979 p 213-214 10. MEZŐSI K I943 p 225-226 11. Bár a BRAUDEL F által számított állati izomerő a 18 század végén 10 millió LE-t, míg a vízierő csu­ pán 1,5-3 millió LE-t tesz ki. nyilvánvaló, hogy az állati izomerőnek csupán egy részét, míg a vízikerekek által nyert energiát kizárólag malmok hasznosították BRAUDEL, F 1985 357 p 12. v ö TAKÁTS S 1907 „Igazi magyar malomnak a 16-18 században a magyar és külföldi földmérők is a gátasmalmokat tartották. Gátas malmokat pedig a nagy folyóvizeken építeni nem igen lehetett A Dunán és a Tiszán tehát csak hajósmalmokat alkalmaztak." p 1 C 13. HORVÁTH Z 1993 p 272 Sopronban csupán 1503-ból tudunk szélmalom létezéséről. Ez a mai Szent János-templom mellett, a Bécsi-kapu közelében állt, és ezért nevezték a kaput egykor Szél­ malomkapunak (Windmühlthor)." 14. ZOLTAI L Debrecenben 1628-ból egy akkor már pusztulásban

lévő szélmalmot említ a tanácsi jegy­ zőkönyv. 1935 77 p Szintén a 17 századból közöl két adatot TAKÁTS S: „1671 szélmalomhoz való vashorog"; „1684. búza tisztító szélmalom (talán szelelő malom? BGY) 15. BULLA B 1962 p 226 16. A Kárpát-medence mérsékelt égövi éghajlata következtében számolnunk kell a folyók vízjárásának periodikusságával, vagyis a tavaszi, hóolvadás okozta magas vizekkel, gyakran árvizekkel, a nyári szárazsággal, amely főleg a kisebb patakokon lévő malmokat kárhoztatta tétlenségre, illetve az őszi esőzések magas vizeire, a téli jégzajlásra, befagyott folyóvizekre, ahol a malmok nem működhet­ tek. 17. DR BULLA B 1962 p 197 A szélerősség évi menete: viszonylag csendes tél után tavasszal meg­ erősödik, ez a szelesebb időszak benyúlik a nyárba, majd a nyár vége, s a koraősz szélcsendes. Évente átlagosan 60-70 a viharos napok száma (a szélsebesség nagyobb, mint 15 m/s), uo, p.

199. 18. TAKÁTS S 1961 125 p 19. LAMBRECHT K 1911 p 11 20. PONGRÁCZ P 1967 p, 183, MENDELE F - NÉMETH B F 1967 p 209-230 JUHÁSZ A 1991 p 187 21. Ans NIJHOF-de KNEGT - D H NIJHOF, 1989- p 293-304 22. Id TONKS 1979 23. iNemzeti Gazda 1814 154 p „Hollandia Szélmalom Kismássa (modellé) a Kismás árra, itt hely­ ben, a Bétsig való költöztetésen kívül. 150 BB bécsi betsü) forint" A holland típusé szélmalom ügyét a Nemzeti Gazda is szorgalmazta, ugyanebben az évben olvashatunk „A Hollandiai szélma­ lom mellyékes dítséretéről" p. 188 24. GÁTHYJ 1832 69-75 p 25. Hollandiában a bakos szélmalmokat a 16 század közepétől kezdte felváltani az ún „hollandi" típu­ sú szélmalom. JUHÁSZ A, 1991 p 188 26. Ans NIJHOF de KNEGT - Dick NIJHOF, 1989 p 298 A magvar szélmalom-terminológia minden for­ dítható tetőszerkezetű szélmalmot „hollandi" malomnak ismer. 27. GYÖRFFY I 1920 230-231 pp v ö BORDÁS Attila felvetését az

esetleges dalmáciai átvételről: BOR­ DÁS A. 1989 p 769 A lengyel malmok történeti áttekintését ld BARANOWSKI, B 1977, A román malmok rendszerezését ld. BUCUR, C 1979 p 111-181 28. A népességszám emelkedése a 17-18 század fordulóján keletkezett összeírások vizsgálata alapján minden megyénél kimutatható, részben a természetes szaporodásnak, részben a betelepüléseknek köszönhetően helyenként igen magas. DÁVID Z 1962 p 217-257 29. ZOLTAI L 1935 p 77 30. SCHERER F 1938 I p 393 31. SCHERERF 19381 p 395 32. KELLER, A G 1969 p 227, BALÁZS Gy 1987 p 409-416 33. BALÁZS Gy 1987 p 440 34. PONGRÁCZ P 1967 p 209-214 35. Összesített adatok az OL Festetics család birtokgazdálkodással kapcsolatos anyagából (1719-1943) a P 235. 106 cs és a P 275 107-109-110-111 cs haszonbérbe adási szerződések alapjai 36. ENDREI W 1961 p 110 37. „Nyóltzadszor: Hogy pedig midőn szorgos az őrlés, gondviseletlenségből üressen a Kerekek ne jár­ janak, .

mindenik kerékre valami jelttsengő függesztessen HANGWITZ, H W - MANAG ETTA J J 1755. 38. Id később GAßNER Theofil munkásságát: az alulhajtó szárazmalom és az ún „szárnyas vízimalmok" elterjesztése terén. 39. TÖRÖK J 1780 p 98-99 40. KÁROLYI Zs, 1973 p 44 41. TENKB 1936 p 10 42. IHRIG D 1973 p 18 és p 19: Céltudatos folyószabályozási módszerről és munkáról a XVIII szá­ zad óta tudunk Mikovinyi és Ballá munkáiból." 43. KAROLYI Zs 1963 p 55 Orczy Lőrincet idézi, aki lemondó levelében (1782) beszámol végzett mun­ kájáról: „Eszerint teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavíttatta, medrüket kitisztíttatta, a víz folyását akadályozó malomgátakat és malmokat lerombol­ tatta, s a szükséges helyeken új malomcsatornákat ásatott." 44. VÁZSONYIÁ 1973 p 346 45. VÁZSONY] Á 1973 p 436 46. Kevés kivétel persze akad, így például a Kis-Duna ág hajómalmát a

múlt század végén kellett elbon­ tani. Leleményes tulajdonosai a partra húzott malmokat cölöpökre állították, s partmentén újjáte­ lepítve maradtak fenn és működtek egészen e század közepéig. Néhányuk ma is látható: Pozsonyeperjesen, Tőkésen, Tallóson, a Jókait 1994-ben alították helyre 47. Például a Kapós szabályozásánál 6 malom gátját kellett elbontani, de a tervnek megfelelő oldalcsa­ tornát, amely malomcsatornaként szolgált volna, elhagyták. KÁROLYI Z 1973 p 267 48. Az Eszterházy-uradalom Tata-környéki mocsarainak lecsapolását MIKOVINYI Sámuel terve alap­ ján az 1740-es években kezdték el, s 1747-ben megásták a Dunába vezető csatornát. Báró Neffrei János Jakab, az ottani malom tulajdonosa tiltakozott a lecsapolás ellen, s jobbágyaival akarta megakadályozni a Dunából kiinduló füzitői gát és zsilip lebontását, amely malmára hajt­ ván a vizet, a terület elmocsarasodását is okozta. MIKOVINYI

vezetésével a dunaalmásiak kaszára-kapára kaptak, s elbontották a zsilipet KÁROLYI Z 1973- p 205 Eszterházy Pál sem volt hajlandó engedni sokáig, hogy ozorai malmát a Sión elbontsák. A Sióbereki Társulat először 1847-ben megvásárolta majd 1853-ban elbontotta a mezőkomáromi, majd a Balatoni Anyavízszabályozó Lecsapoló Társulat 1847-ben a veszprémi káptalantól megvásárolta és le­ bontotta a kiliti malmot. így, miután végre Eszterházy Pál is „a közérdekre való tekintettel" ozo­ rai malmát önként lebontatta, a Sió-szabályozás utolsó akadálya is elhárult. KÁROLYI Z 1973p 263 49. A veszprémi Séd patakon Veszprém alatt 8 malom működött az 1800-as években A Séddel összefüg­ gő Sáraz szabályozását csak Ősiig végezték el, mert a Veszprém megyeiek ellenezték, mivel nekik a nád, sás, a hal és a sok malom nagyobb jövedelmet hoz. mint a kiszárított terület fűtermése A veszprémi püspökség is az Ősinél

lévő Cifra malmát féltette. KÁROLYI Z 1973 p 26l 50. PONGRÁCZ P, 1967 p 106 51. Kisvíz idején a hajómalom elé is rőzsegátat emeltek FILEP A közlése 52. CZIGÁNY B I963 p 208-209 53. JAKUS L 1979 p 245-246 54. KÁROLYI Z 1973 p 220 55. CZIGÁNY B 1967 p 235 56. Károlyi Zoltán, 1973 p 186 57. KÁROLYI Z 1973- p 19 58. KÁROLYI Z 1973 p 187 59- A csöngei malomról a megyei közgyűlés - a malom és malomgát rendkívüli magassága miatt - elren­ deli, hogy „vízi műveiket átidomítsák". NÁDASDY L 1980 p 171 60. A Rába felső folyásánál ma is látható még néhány fűrészmalom, amelyek ma már elektromos ener­ giával működnek, de a vízturbinák még ma is megvannak. 61. NÁDASDYL 1980 p 172 62. NÁDASDYL 1980 p 169 63. NÁDASDY L 1980 p 170 A nemeskocsiak évtizedekig tartó küzdelmet folytattak malomépítési en­ gedélyért, s a jánosházi, celldömölki gőzmalmok megépülte ellenére is 1887-ben új malom építé­ sét szerezték

meg, s építettek vízerőre egy alulcsapott, egykerekes, két hengerszékkel üzemelő malmot, amit csak az 1953. évi államosítás tudott tönkretenni, uo p 171 64. A sokoróalji Bakony-ér szabályozását éppen a malmosgazdák ellenállása miatt csak az 50-es évek­ ben tudták szabályozni, a Csángota-éren 29 malom működött, a Gerence patakon 7, a Bittva pata­ kon 13. a Hajagos patakon 9 KÁROLYI Z 1973 p 202 65. A Rába legtöbb kisebb-nagyobb mellékfolyójáról ugyanígy elmondható, hogy a 18 századra medrük feliszapolódása miatt - amelyet többnyire a vízimalmok gátjai okoztak - szabályozásuk elengedhe­ tetlenné vált: így a Pinka kisebb mellékfolyója, a Strém is a malomgátak miatt öntött ki gyakorta: a Marcal medrét is sok helyen rőzsegátak lépcsőzték malmok számára (például Malomsoknál). így a Marcal felső völgye elmocsarasodott. 1895-99-ben a Marcal-völgy szélén két csatorna épült a Marcallal párhuzamosan, 3 vízimalom

települt rá. A Marcal kisebb mellékfolyóit később szabá­ lyozták, így pl. a 46 km hosszú Sokoróaljai Bakony-ér alsó szakaszát a rajta lévő több malom el­ lenállása miatt csak 1950-5 l-ben, a 33 km hosszú Csángota-éren 29 malom működött, s bár 1890 óta felmerült szabályozása, de csak 1940-ben indult meg, majd 1957-58-ban készült el. A Gerence-patakon 7 vízimalom működött, 1941-43-ban szabályozták A Bittva-patakon 13 malom mű­ ködött, 1933-ban és 1944-ben szabályozták, illetve tisztították ki a medrét. KÁROLYI Z 1973 p 201-202. 66. CJH 1899 1526-1608 p 803-805 67. KÁROLYI Z 1973 p 208 68. KÁROLYI Z 1973 p 265 69. A királyi biztos év végi jelentésében is azt írja, hogy az apáti hajómalomban és a kajdacsi malomban még szeptemberben is őröltek, „s a mederbe helyenkint sűrűn levert cölöpök eltávolítására sem tette meg még a szükséges intézkedéseket" a megye. TENK B 1936 p 26 70. TENK B 1936 p 30 71. TENKB

1936 p 32 72. TENKB, 1936 p 32 73. TÓTH J 1975 p 91 74. DR HARAGÉ, 1981 p 34 75. VÁZSONYI Á 1973 p 282 76. „A malmok kerekeinek forgatásához szükséges vízlépcsőt e vidéken főleg a folyást akadályozó gátak­ kal állították elő, ami által a vízfolyás kiáradt medre olyan tavak sorozatához lett hasonló, ame­ lyeknek a felsőbb tó vize lassan-lassan átfolyt az alatta lévő tóba. Ezek a malomgátak nemcsak a hajózást akadályozták, hanem elősegítették a medrek olyan nagyfokú feliszapolódását, hogy az így keletkezett mederben a folyó medre is felismerhetetlenné vált. 1772-ben a Szamos folyón, csupán Szatmár megyében 60 olyan malomgát volt, amely a folyót egész szélességében átfogta, és a szabá- lyozisi munkák megindításakor a Tisza-völgyben működő vízimalmok száma meghaladta a tízez­ ret. A folyószabályozás első feladata a malomgátak elbontása és ezzel a víz szabad folyásának biz­ tosítása volt."

VÁZSONYI A 1973 p 286 „Az Alsó Tiszán több mint 700 vízimalom állt s ugyan­ ilyen akadályai voltak a hajózásnak a kifeszített kompkötelek is." írta VÁSÁRHELYI Pál Általános terv"-ében. Uo p 286 77. VÁZSONYI Á„ 1973 p 293-294 78. KÁROLYI Zs, 1973 p 55 79. OL S i l IO92 idézi: PAPP-VÁRY-HRENKÓ, 1989 p 122 80. TAKÍTS S, 1898 p 545-546 81. OL S 12 Div VIII No 6 idézi: BALÁZS Gy 1989 p 180 82. TAMTS S 1898 p 545-576 Az „őrhajókra emelt malmok" a hajómalmok 83. TAKÁTS S 1898 p 576 84. KÁROLYI Zs 1973 p 55 bár valószínűbb, hogy itt ugyancsak hajómalmokról van szó 85. VÁZSONYI Á 1973 p 344 86. VÁZSONYIÁ 1973 p 345 87. KISS A 1978 282 p 88. PETIK A 1784 Békés megye leírása 18 p idézi KISS A 1978 p 283 89. KISS A 1978 p 285-286 90. VÁZSONYI Á 1973 p 348 91. JUHÁSZ A I960, p 130 92. KÁROLYI Z 1973 p 257 A Rába egyik mellékfolyója, a Vörös-patak a Lahm-patakkal egyesülvén két ágra szakad: malomárokra és

anyamederre, amelyek Csákánynál ismét egyesülnek. KÁROLYI Z, 1973. 199 p 93. KISS A 1978 p 284 94. BALÁZS Gy 1992 p 142 95 az el-készíttetett szárnyas malomnak. Galsner Mérséklő Uram annak ártatlanságát, hasznos voltát, víi kerekének tsak két ember által kevés idő alatt víz felibe lehető fel-emeltetését, és a nagy hajónak, a melly az egész terhet viseli, a vízbe nem mélyebben mint egy láb-nyomnyira való le-szál­ lását bőven tapasztalta." Magyar Hírmondó 1780 34 levele, p 469 v ö PONGRÁCZ P 1967 p 241. 15 jegyzetpont 96. BÁRDYI 1977 p 205-212 97. Heves Megyei Levéltár XII-3/f-l 2 B a-z; aa-rr Az adatra dr Fülöp Éva Mária hívta fel a figyelme­ met. 98. KOCSIS Gyula 1994 p 80 99- KOCSIS Gy. 1994 p 77 100. BALASSA I 1973 p 87-92 101. Éppen a folyók csekély esése miatt az egy-egy vízimalom által nyert energia a malmok többségében csupán egy pár kő meghajtására elegendő (v. ö ILA B 1964 p) 102. KÁROLYI Zs 1973 p

53-54 103. KÁROLYI Z 1973 p 82 104. VÁZSONYIÁ, 1973 p 368 105. CLAIR V 1896 p 48-56 (CLAIR Vilmos: A bodrogközi Tiszaszabályozás Magyar Gazdák Szemléje 1896. Bp I évf p 48-56) 106. VÁZSONYI A 1973 p 368 107. PONGRÁCZ P 1967 p 96 108. KÁROLYI Zs 1973-p 74 109. KÁROLYI Zs 1973 p 89 110. KÁROLYI Zs 1973 p 103-104 111. A vízikereket mint energiaforrást már az 1400-as években használták: 1397-ben vízikerékkel meg­ hajtott zúzót, 1475-ben vízemelőgépet említenek Selmecen. FALLER J 1953 p 14 112. FALLERJ 1953 p 14 113. MARSIGLI, Aloysio F C 1695 Tom III p 24 Tab X 114. FALLER J 1953 p 14 IRODALOM ACSÁDY Ignác 1896. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában Budapest, 1896 Magyar Statisztikai Közlemények Új Folyam, 12. kötet BALASSA Iván 1973. Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei XII. 1973 p 87-92 BALÁZS György 1987. Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében I

Tiprómalmok In: MMgMK 1986-87. p 405-446 szerk: FÜR Lajos Évkönyv, Budapest BÁRDY Ida 1977. Szárazmalmok Hajdúböszörményben In: A Hajdúsági Múzeum Evkönyve III Hajdúbö­ szörmény, szerk. NYAKAS Miklós, p 205-212 BRAUDEL. Fernand 1985 Anyagi kultíua, gazdaság és kapitalizmus a 15-18 században Budapest 1985 BULLA Béla, 1962. Magyarország természeti földrajza Budapest 1962 CLAIR Vilmos, 1896. A bodrogközi Tiszaszabályozás Magyar Gazdák Szemléje 1896 Bp I évf p 48-56 CZIGÁNY Béla, 1963. Adatok a győri hajósmolnárok életéhez Arrabona 6 p 207-228 Győr DÓKA Klára, 1987. A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1722-1918) Budapest, 1987. DOMONKOS Ottó, 1974. A kisiparok néprajzi kutatása Ethnographia, 1974 p 18-37 ENDREI Walter, 1963. A műszaki eszme csírája Technikatörténeti Szemle, 1963 1-2 sz p 23-34 FALLER Jenő, 1953- A magyar báiyagépesítés úttörői a 18. században Budapest, 1953 GÁTHY

János, 1832. A malmokról Tudományos Gyűjtemény, p 69-75 GYÖRFFY István, 1920. A falusi malmok A Falu, 19201 évf 4 füz p 88-89 HANGWITZ, H. W - MANAGETTA, J J 1755 Mária-Therésia Malomi rend-tartása Ki-Adatott Bétsben, 1755. HORVÁTH Zoltán. 1993 A soproni és sopronbáifalvi molnárcsaládok és m á r n á k története (17671950) Sopron, 1993IHRIG Dénes 1973- A magyar vízszabályozás története (szerk) Budapest, 1973 JAKUS Lajos, 1979. Váci hajómalmok és molnárok In: Fejezetek Pest megye történetéből I szerkesztet­ te: IKVAI Náidor. p 213-269 JUHÁSZ Antal, i960. Vízimalmok a szegedi Tiszán In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959- Sze­ ged, p. 127-141 JUHÁSZ,Antal 1991. Malmok, molnárság, sütő-vagy pékmesterség In: Magyar Néprajz III Kézművesség, p. 157-208 szerk NAGYBÁKAY Péter Budapest KÁROLYI Zoltán, 1973. A Duna-völgy vizeinek szabályozása In: A magyar vízszabályozás története I I rész. A) p 151-279- Szerk:

IHRIG Dénes Budapest, 1973KÁROLYI Zsigmond, 1973- A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályo­ zására. In: A magyar vízszabályozás története I rész 23-147 Szerk: IHRTG Dénes Budapest, 1973 KELLER, Alex G., 1973 An Early Advertisement For A Newly Invented „Horsevvindmill" (1545) In: TIMS Transactions 197.3 p 103-109 KISS Anikó, 1978. A gyulai várbirtok malmainak története Békés Megyei Múzeumok Közleményei V Bé­ késcsaba, 1978. p 269-291 KOCSIS Gyula. 1994 Molnárok és malombirtokosok a XIX században Cegléden In: Studia Comitatensia 24. szerk NÓVÁK László Szentendre 1994 p 77-91 LAMBRECHT Kálmán. 1911 A magyar szélmalom Budapest MEZŐSI Károly; 1943. Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692) In: Településtörté­ neti Tanulmányok, szerk. KNIEZSA István Budapest NÁDASDY Lajos, 1980. A kemenesalji vízimalmok In: IV Kézművesipartörténeti Szimpózium Veszprém, szerk.

NAGYBÁKAY Péter p 168-174 NIJHOF-de KNEGT. /Vus - NIJHOF, Dick II 1989 The position of the great spurvvheel ül the windmills with 1 overdriven stones in the Hungarian Great Plain. TIMS Transactions p 295-300 NYITRAI Dezső, 1979- A moca-i - dunamocsi vízimolnárokról. In: Néprajzi Közlések III Szemelvények a CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi albizottsága tagjainak gyűjtéséből. Bratislava, 1979- p 23-32 PAP - VARY - HRENKÓ, 1989. Magyarország régi térképeken Budapest 1989 PONGRÁCZ Pál, 1967. Régi malomépítészet Budapest SCHERER Ferenc, 1938. Gyula város története Gyula, 1938 TAKÁTS Sándor, 1898. A Szamos szabályozása a múlt században Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1898 5. évi 545-546 p TAKÁTS Sándor, 1907a A magyar malom. Századok, 1907 p 143-236 TAKÁTS Sándor. 1907b A magyar molnár Századok, 1907 p 52 TAKÁTS Sándor, I96I. Művelődéstörténeti tanulmányok a 16-17 századból Sajtó alá rendezte BENDA Kálmán. Budapest, 196I

TENK Béla, 1936. Vízszabályozisok Tolna vármegyében a 18 században Pécs, 1936 TÓTH János, 1975. Az Őrségek népi építészete Budapest TÖRÖK Jósef, 1780. 33 levél Magyar Hírmondó, 1780 p 98-99VÁZSONYI Ádám, 1973 A Tisza-völgy vizeinek szabályozása In: A magyar vízszabályozás története I I rész. B) p 281-370 Szerk: IHRIG Dénes Budapest, 1973 ZOLTAI Lajos, 1935. Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben Debreceni Képes Ka­ lendárium, Debrecen, p. 71-79-