Agricultural science | Husbandry » Prof. Dr. Mézes Miklós - A baromfi fajok anyagforgalmi betegségei különös tekintettel a biológia antioxidáns védőrendszer károsodása

 2000 · 3 page(s)  (733 KB)    Hungarian    13    December 13 2019  
    
Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Prof. Dr Mézes Miklós Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék, Gödöllő A baromfi fajok anyagforgalmi betegségei különös tekintettel a biológiai antioxidáns védőrendszer károsodására A takarmányok egyes táplálóanyagainak abszolút, illetve relatív hiánya az állatokban különbözõ betegségek kiváltó, illetve hajlamosító tényezõje lehet. A makro táplálóanyagok mellett lényegesek a mikro mennyiségben elõforduló vegyületek - pl. ásványi anyagok, vitaminok - is, amelyek hatásukat közvetlenül a sejtek metabolikus folyamataira fejtik ki. Ezek közé számos olyan biológiailag aktív vegyület is tartozik, amelyek közvetlen, illetve közvetett módon részt vesznek a biológiai antioxidáns rendszer mûködésében. Ennek a rendszernek szerepe a sejtekben számos létfontosságú folyamat során - pl. energia-felszabadítás, sejtosztódás, egyes hormonok termelése, fehérvérsejtek

oxidativ killing mechanizmusa - fiziológiás körülmények között is keletkezõ oxigén eredetû szabad gyökök káros hatásainak mérséklése. Az antioxidáns rendszer kapacitása azonban limitált, ezért a szer-vezetet érõ fokozott oxigén szabadgyök terhelés, vagyis az oxidatív stressz hatására kisebbnagyobb mértékû károsodások következnek be. Ezen károsodások hátterében kiemelten a többszörösen telítetlen zsírsavak oxidatív károsodása, a lipidperoxidáció, áll. A kontrollálatlan lipidperoxidációs folyamatok számos baromfi betegség illetve toxikózis kóroktanában elõfordulnak akár közvetlen kóroki tényezõként vagy következményes hatásként. Az oxidatív stressz három úton károsíthatja a szervezetet. Az elsõ a közvetlen lipid-peroxid terhelés az avasodásnak indult zsírtartalmú takarmánnyal. A második lehetõség a szervezet antioxidáns raktárainak csökkent mennyisége - pl. E-vitamin hiány, szelén hiány (illetve

ennek következménye a szelén tartalmú glutation-peroxidáz kis aktivitása). A harmadik probléma az egyes szövetek, szervek eltérõ többszörösen telítetlen zsírsav tartalma, illetve ennek révén ezek eltérõ érzékenysége az oxidatív károsodás iránt. Ebbõl a szempontból kiemelten érzékeny az agy, illetve a tüdõ. Elõbbi emellett csak nagyon mérsékelt antioxidáns védelemmel rendelkezik. A baromfi fajok oxidatív stressz mechanizmussal összefüggő betegségei A fiatal baromfi takarmányozási eredetû encephalomalatia betegsége jól ismert probléma, amelyet a peroxidatív, illetve antioxidatív folyamatok egyensúlyának zavara, kóroktanilag az E-vitamin abszolút vagy relatív hiánya idéz elõ. A károsodás elsõsorban az agyvelõt sújtja számos ok miatt. Az embrionális fejlõdés során az agy nagyon kis mennyiségben tartalmaz E-vitamint, igaz hogy C-vitamin tartalma meglepõen nagy. A kelést követõen az aszkorbinsav tartalom gyorsan

csökken, az E-vitamin mérsékelt növekedése mellett. A napos állatok egyes szerveinek - így az agynak - E-vitamin tartalma a máj raktárainak függvénye, amely viszont a kelést követõen 3-7 nap alatt gyakorlatilag kiürül. Az viszont, hogy a máj a kelés idõpontjára milyen mennyiségû E-vitamint raktároz elsõsorban a tojótyúk E-vitamin ellátottságával van összefüggésben. Az antioxidáns enzimek aktivitása ebben az idõszakban 63 A baromfi fajok anyagforgalmi betegségei szintén alacsony és lényegében nem befolyásolható. A másik oldalról viszont az agy többszörösen telítetlen zsírsav tartalma jelentõs (1. táblázat), ezzel is fokozva az oxidatív károsodások iránti érzékenységet. Szerepet játszhat az encephalomalatia kialakulásában az általánosan alkalmazott tartástechnológia is. A baromfi fajokat ugyanis általában folyamatos megvilágítás mellett tartják ezzel csökkentve a tobozmirigy melatonin hormon termelését. A

melatoninról kimutatták, hogy antioxidáns hatással (is) rendelkezik, így fokozhatja az agy amúgy kis antioxidáns kapacitását. Az E-vitamin hiányát közvetett módon elõidézheti az A-vitamin túladagolás is. A hatás itt olyan módon jelentkezik, hogy a tojótyúkok extrém nagy A-vitamin dózisokkal való kezelését követõen a tojásban csökken az E-vitamin szintje, ezzel a fejlõdõ embrió raktárainak mennyisége is. Számos elem, illetve vegyület idézhet elõ toxikózisokat, amelyek hatásmechanizmusának hátterében is az oxidatív stressz áll. Ezek közül kiemelendõ a szelén toxikózis, amely a gyakorlatban is gyakran elõfordul. A szelén ugyanis létfontosságú mikroelem - az antioxidáns védõrendszer egyik tagjának, a szelén tartalmú glutation-peroxidáz enzimnek az aktív centrumát képezi- így adagolása feltétlenül indokolt. A szelén terápiás index értéke ugyanakkor rendkívül kicsi, emiatt a túladagolás fokozott veszélyforrás,

amelynek hatására az antioxidáns hatás helyett fokozott 64 1. táblázat A baromfi embrió agyának zsírsav összetétele lipidperoxidáció figyelhetõ meg. A baromfi hústermelés költségtényezõi között jelentõs a takarmányozás, így a takarmány hasznosítás, illetve - értékesítés fokozása jelentõs költség csökkentést eredményezhet. Ennek megvalósítására számos más tényezõ mellett elterjedten alkalmazzák a gyakorlatban a különféle ún. hozamfokozó hatású nutritiv antibiotikumokat Ezek közül lipidperoxidációs folyamatokat is indukál például a monenzin toxikózis. Ez a hatás a nutritív dózis 5-10x-es mennyiségénél már jelentõs károsodásokat idézhet elõ. Egy másik hozamfokozó hatású vegyület, a szalinomicin, önmagában adagolva még nagy dózisban sem okoz jelentõs problémákat, ugyanakkor más antibiotikus hatású anyagokkal, így például a tiamulinnal együtt adagolva a két vegyület között toxikus

inkompatibilitás lép fel, amely jelentõs mortalitást eredményez. A szalinomicin-tiamulin toxikózis pathomechanizmusa sajnos még napjainkban sem ismert pontosan, de számos biokémiai vizsgálat erõsítette meg azt a tényt, hogy a folyamat hátterében a lipidperoxidációs folyamatok intenzitásának fokozódásával is számolni kell. A világ baromfiállományát jelentõs mértékben sújtja egy olyan anyagforgalmi betegség, az ún. ascites (pulmonaris hipertensio) szindróma, melynek hátterében számos tényezõt - genetikai, takarmányozási, tartástechnológiai - feltételeznek A kórbonctani kép - ascites folyadékgyülem a hasüregben - csak a folyamat végsõ stádiumára utal. Az ascites folyadék a máj sinusoidokból kerül ki a hasüregbe, amelynek oka a szív és a tüdõ extrém vérnyomás viszonyaiban keresendõ. Az elhullás közvetlen oka a szívmûködés irreverzibilis károsodása. A szabadgyökös folyamatok szerepét a folyamatban az a tény

bizonyítja, hogy antioxidáns terápia hatására az elhullások mértéke és a betegség súlyossága jelentõsen csökkenthetõ. állatorvosi PRAXIS Az oxigén eredetû szabadgyökök a folyamat során számos tényezõ hatására keletkezhetnek. Az elsõ ilyen lehet az ascites szindróma kialakulásakor gyakran észlehetõ gyulladásos folyamatok során fokozódó fagocita sejtaktivitás, amikoris jelentõs menynyiségû aktív hipoklórsav keletkezik. A gyulladásos folyamatok során emellett a nitrogénoxid a fagocita sejtek oxigén gyökképzõ folyamatainak hatására reaktív peroxinitit gyökké alakulhat. A nitrogénoxid termelés a szervezetben elsõsorban a szabad arginin aminosav mennyiségétõl függ. A baromfi számára az arginin aktuális szükségleti értéke jelentõsen eltérõ lehet az aktuális növekedési intenzitás figyelembevételével. Egyes idõszakokban részleges hiány léphet fel, amelynek hatására csökken a nitrogénoxid termelés is,

miután viszont annak vasodilatatios hatása van, így az arginin kiegészítés javíthatja az ascites szindróma mortalitási értékét és súlyosságát. Végül, de nem utolsósorban az ascites szindróma kialakulása során a szervezet hipoxiás állapotba kerül, amely - paradox módon - szintén reaktív oxigén gyökök keletkezését indukálja. Ennek oka az, hogy a xantindehidrogenáz enzim hipoxiás állapotban xantin-oxidázzá alakul, amelynek hatására reaktív oxigén gyökök keletkeznek, súlyosan károsítva például az érfalat, csökkentve ezzel az érfal-reakciók hatékonyságát. Az ascites szindróma kialakulásához vezetõ folyamatok során csökken a szervezet antioxidáns védelme is, amelyet az alábbiak- 2. táblázat Az ascites szindrómában szenvedõ brojler csirke szervezetének antioxidáns státusza ban a máj és a tüdõ egyes antioxidáns anyagainak csökkent mennyiségével lehet bizonyítani (2. táblázat) A modern brojler hízlalási

technológiák nagy növekedésû intenzitással rendelkezõ fajtákat igényelnek, ennek a célirányos szelekciónak azonban számos elõnye mellett kedvezõtlen “mellékhatásai” is fellépnek. A korábban említett ascites szindróma mellett a másik, részben anyagforgalmi problémákra visszavezethetõ tünetcsoport a tibialis dyschondroplasia. Ennek kiváltó oka számos vizsgálat eredményei alapján a C-vitamin hiánya. A C-vitamin egyrészt szükséges a kollagén bioszintézishez, másrészt szerepe van az aktív D-vitamin forma - 1,25-dihidroxi-kolekalciferol - kialakításában is. Mindkét folyamatban a C-vitamin erõs reduktív - oxigén elvonó - kapacitása lényeges. Ennek a hatásnak a révén az aszkorbinsav olyan antioxidánsnak tekinthetõ, amely a vízoldható fázisban védi meg a biológiailag molekulákat az oxigén szabad gyökök káros hatásaitól. A baromfifajok antioxidáns ellátottsága, illetve a szervezet antioxidáns státusza szoros kap-

csolatban van az immunrendszer működésével. Az antioxidáns hatású vegyületek közül a szelén és az E-vitamin esetében bizonyított, hogy szoros kapcsolatban állnak a szervezet védekezõ mechanizmusainak mûködésével. A szelén és E-vitamin hiányos állapotokban brojlercsirkékben csökken a bursa tömege, csökken a lymphocyták száma és az elsõdleges nyirokszervekben valamint a lépben szövettanilag destruktív folyamatok figyelhetõk meg. Az E-vitamin kiegészítés hatására fokozódik néhány kórokozóval illetve betegséggel szemben alkalmazott vakcinázás hatékonysága a szervezet erõteljesebb válaszreakciója révén. Ilyen hatást írtak le többek között a kokcidiózis, a fertõzõ bursitis, az E. coli infekció esetében is. A fent leírtak alapján levonható az a következtetés, hogy a szervezet antioxidáns ellátására fokozott figyelmet kell fordítani, csökkentve ezzel az oxigén gyökök és a lipidperoxidációs folyamatok által

előidézett károsodásokat, amelyek számos betegség pathomechanizmusában részt vesznek. 65