Geography | Books » Dr. Szilágyi Ferenc - A Kis-Balaton 2001. évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise

ÖkoTech ÖkoTech KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI TANÁCSADÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT ENVIRONMENTAL MANAGEMENT CONSULTANTS 1098 BUDAPEST, KOSÁRKA SÉTÁNY 8. KOSÁRKA SÉTÁNY 8., H-1098 BUDAPEST, HUNGARY PHONE/FAX: (36) 1 280 3612 TEL./FAX: (1) 280-3612 A KIS-BALATON 2001. ÉVI VIZSGÁLATI ÉS KUTATÁSI EREDMÉNYEINEK SZINTÉZISE MUNKABESZÁMOLÓ Dr. Szilágyi Ferenc Ügyvezető Budapest, 2002. augusztus TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS . 4 1.1 1.2 1.3 2. VÍZMÉRLEG . 8 2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 3. ELŐZMÉNYEK . 4 CÉLKITŰZÉS . 4 A KBVR-EN 2001-BEN FOLYT MUNKA . 4 IDŐJÁRÁSI JELLEMZŐK . 8 A HÍDVÉGI-TÓ VÍZMÉRLEGE. 9 AZ INGÓI-BEREK VÍZMÉRLEGE . 10 A FENÉKPUSZTAI VÍZMENNYISÉGEK . 10 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ . 11 VÍZMINŐSÉG. 12 3.1 ADATGYŰJTÉS . 12 3.2 FOLYÁSIRÁNY-MENTI VÁLTOZÁSOK A KBVR-BEN . 14 3.21 Oxigén viszonyok . 14 3.22 Szervesanyag formák és a-klorofill . 14 3.23 Foszforformák . 15 3.24 Nitrogénformák . 16 3.25 Egyéb jellemzők . 17 3.3

RÉSZÖSSZEFOGLALÓ . 17 4. TALAJ ÉS ÜLEDÉK . 19 4.1 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ 29 5. TÁPANYAGFORGALOM . 31 5.1 FOSZFOR . 31 5.11 Az üledék foszforleadása a Hídvégi-tóban . 31 5.12 A zooplankton legeléshez kapcsolódó P regeneráció . 33 5.13 A makrofita szerepe a Hídvégi-tó déli területeinek foszforforgalmában. 34 5.14 A foszforkoncentráció térbeni változása az Ingói-berek nádasaiban. 35 5.15 A Hídvégi-tó és az Ingói-berek 2000. évi foszfor anyagmérlege 37 5.2 SZÉN . 45 5.21 Elsődleges termelés és bakteriális produkció . 45 5.22 Növényi eredetű szervesanyag lebontása az Ingói berek területén . 47 5.23 Széndioxid és metán produkció . 49 5.3 NITROGÉN . 50 5.31 Nitrogénkötés . 50 5.32 Denitrifikáció . 52 5.4 KÉN . 53 5.5 TERHELÉSEK ÉS HATÁSFOKOK . 55 5.51 Terhelések . 55 5.52 Hatásfokok . 55 5.6 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ . 59 ÉLŐLÉNYEGYÜTTESEK . 60 6. 6.1 FITOPLANKTON. 60 6.2 ZOOPLANKTON . 66 6.21 Hídvégi-tó. 66 6.22

Ingói-berek és Zala . 72 6.23 Marótvölgyi-csatorna és Zala-Somogyi határárok. 76 6.3 EGÉSZSÉGÜGYI BAKTERIOLÓGIA . 79 6.4 HALFAUNA . 80 6.41 Hídvégi-tó. 80 6.42 Fenéki-tó . 81 6.5 AZ ÉLŐLÉNYEGYÜTTESEK KÖZÖTTI ANYAGÁRAMLÁS . 84 MAGASABBRENDŰ NÖVÉNYZET . 88 7. 7.1 VIZSGÁLATI PROGRAM, ANYAG ÉS MÓDSZER . 88 7.2 A KBVR 2001. ÉVI MAKROVEGETÁCIÓ SZERKEZETE, TERÜLETI MEGOSZLÁSA 88 7.3 A MAKROFITONOK SZEREPE A KBVR 2001. ÉVI ANYAGFORGALMÁBAN 90 7.4 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ 98 8. TERMÉSZETVÉDELMI BIOMONITORING. 100 8.1 A KBVR VIZSGÁLT ÉLŐLÉNYCSOPORTOK TERMÉSZETVÉDELMI JELENTŐSÉGE . 100 8.11 Termelők. 100 8.12 Fogyasztók . 104 8.2 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ . 107 9. TOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK . 108 10. A KBVR HATÁSA A BALATONRA . 114 10.1 10.2 10.3 HUMINANYAGOK . 114 AZ N/P ARÁNY ALAKULÁSA A KBVR-BEN . 115 FITOPLANKTON ÖSSZETÉTEL ÉS AZ N/P ARÁNY KAPCSOLATA A KESZTHELYIMEDENCÉBEN . 116 10.4 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ 120 11. NÁD- ÉS

HALGAZDÁLKODÁSI SZEMPONTOK . 121 11.1 JAVASLAT A NÁDAS KEZELÉSI SZABÁLYZATRA 121 11.11 Nádgazdálkodási szabályzat-javaslat a KBVR egységeire 122 11.12 Részösszefoglaló 128 11.2 HALÁSZATI-HORGÁSZATI HASZNOSÍTÁSRA ALKALMAS TERÜLETEK 128 11.3 HALFOLYOSÓK LÉTESÍTÉSE 129 11.4 RÉSZÖSSZEFOGLALÓ 130 12. 12.1 12.2 13. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK. 131 KÖVETKEZTETÉSEK . 131 JAVASLATOK . 139 IRODALOMJEGYZÉK . 141 1. BEVEZETÉS 1.1 Előzmények A Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) Hídvégi-tavának üzembe lépésétől kezdve az üzemeltető Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság fokozott figyelmet fordít arra, hogy széleskörű rendszeres és célvizsgálatokkal, kutatásokkal folyamatosan nyomon kövessék a rendszer működését, feltárják a legfontosabb folyamatokat, leírják a változásokat. 1.2 Célkitűzés A vizsgálatok egyik fontos célja, hogy a már működő egységek üzemeltetése úgy történjék, hogy a vízgyűjtőről

származó tápanyagok lehető legnagyobb hányadát visszatartsa, ugyanakkor a terület természetvédelmi értéke ne sérüljön. Másik fontos cél, hogy megismerjék a még kialakítás alatt álló területet, prognosztizálják a várható változásokat, megalapozzák a majdani „ellenőrző” (monitoring) rendszert, ill. az eredményekkel segítsék a döntéshozókat a végső kialakításban, a beüzemelésben, az elárasztási stratégia kidolgozásában. 1.3 A KBVR-en 2001-ben folyt munka A vizsgálatokban, kutatásokban tucatnyi hazai intézmény – egyetemek, kutatóintézetek, államigazgatási szervezetek, vállalatok – számos munkacsoportja, kutatója vesz részt, de közreműködnek egyetemi hallgatók, doktorandusok is. Az egyes témakörök finanszírozása történhetett saját forrásból, pályázatokon elnyert forrásokból, ill. a Beruházási Programban szereplő forrásból is. Az eredményekről – a költség-fedezetet biztosító előírásainak

megfelelően – éves és/vagy előrehaladási jelentések, szak- és/vagy diplomadolgozatok készülnek, ill. hazaiés nemzetközi szakfolyóiratokban megjelenő publikációk Mivel a KBVR zárt üzemi terület, és része a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak, a kutatócsoportok elméletileg csak a NYUVIZIG vagy a BfNP engedélyével végezhetnek kutatási tevékenységet. A kutatási engedély feltétele, hogy a munkáról elkészülő jelentések, dolgozatok, publikációk 1-1 példányát a kutató a két igazgatóság részére átadja. A 2001. évi rendelkezésre bocsátott jelentések, kéziratos dolgozatok, tanulmányok listáját alább közöljük (1.1 táblázat) A felsorolt 44 db dolgozat 1-1 példánya a NYUVIZIG kutatásszervezőnél (Dr. Pomogyi Piroskánál) Keszthelyen rendelkezésre áll 1 2 3 4 1.1 táblázat: Az értékelés során figyelembe vett írásos anyagok listája 1.2 A Kis-Balaton Védőrendszer vízminőségének értékelése a ÁNTSZ Zala 2001 2000.

évben végzett bakteriológiai vizsgálatok alapján megyei Intézete Zalaegerszeg, 2001, 1-3. KBVR talaj- és üledékvizsgálatok eredményei 2000. évben1B KOSKÁN E 2001 14. BÁLDI A. Jelentés a Kis-Balaton Hídvégi-tavának madártani DARÁZSI ZS. 2001 monitorozásáról 2001, MTA-MTM Állatökológiai GÁTI E. Kutatócsoport MMTE Zalai Helyi Csoportja. pp71 Cianobaktériumok toxicitásának vizsgálata a KBVR területén BORBÉLY GY. 2001 nádteszttel. Munkabeszámoló Növénytani Tanszék Debrecen, 4 2001, 1-14. „A KBVR makrofita biomassza tömegének felmérése, a 2000/2001. téli felvételezések értékelése” című 16 téma 5 FISCHL. G 2001 MIKROSZKÓPIKUS GOMBÁK című 1.62 altéma Kutatási jelentés, Keszthely, 2001, pp. 44 Jelentés a Kis-Balaton védett tájegység állapotáról és 6 FUTÓ E. 2001 élővilágáról. A mocsári növényzet GIS alapú állapottérképezése a KisBalaton Védőrendszer (KBVR) Ingói-berkében. 7 FÜLÖP S. 2001

Diplomamunka. ELTE Természetföldrajzi Tanszék Budapest 2001, 1-102. 8 HAMZA I. 2002 A Kis-Balaton 2001. évi vízmérlege NYUDUVIZIG 1-10 Zárójelentés. A Keszthelyi-medence és a Kis-Balaton 9 HIRIPI L. 2001 fitoplanktonjának toxicitása 2001. évben MTA BLKI Tihany, 1-3. A KBVR foszforforgalmi részfolyamatai. Kutatási jelentés 10 ISTVÁNOVICS V. 2001 Tihany, 2001, 1-20. Jelentés a Balaton vízgyűjtőjén 2000-ben végzett KDTVIZIG 11 2001 vízgazdálkodási és környezetvédelmi tevékenységről. KDTKÖFE Székesfehérvár, 2001, pp.68 Planktonrákok tér- és időbeli mintázata, táplálékláncban való KORPONAI 12 2001 szerepük a Hídvégi-tóban. Doktori (PhD) értekezés, Debrecen, JÁNOS pp. 107 Doktori értekezés tézisei, pp 9 KORPONAI Jelentés a zooplankton 2001. évi vizsgálatának eredményeiről 13 2002 JÁNOS NYUDUVIZIG KÜM LABOR Keszthely, 1-10. A Kis-Balaton Védőrendszer szén-, nitrogén- és kén-forgalmi 14 KOVÁCS GY. 2001a folyamatai.

Kutatási jelentés 2001, 1-32 A Kis-Balaton Védőrendszer hatása a Keszthelyi medencére. 15 KOVÁCS GY. 2001b Kutatási Jelentés. Székesfehérvár, 2001, 1-31 Jelentés a Kormány 1038/1999. (IV21) sz határozatával módosított 1068/1996. (VI.21) sz. határozatának 16 KŐVÁRI I. 2001 végrehajtásáról. 13/a Intézkedési pont A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer működésének ellenőrzése, vízminőség vizsgálatok. Szombathely, 2001, 1–27 LÁNYI E., E 17 2001 Vizes élőhelyek mutató. Magyarországi jelentés 2000, 1-31 LAURICE A KBVR II ütem fitoplankton biomassza és florisztikai 18 NÉMETH J. 2001a vizsgálata. Kutatási jelentés 2001, 1-35 19 NÉMETH J. 2001b A Kis-Balaton algaflórája. 1-137 Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer Kezelési Szabályzat 21 NYUDUVIZIG 2001 Tervezet. Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szombathely, 2001. december pp 29 22 PADISÁK J. 2002 A Kis-Balaton élővilága: Algák. - Veszprém, -71 Halgazdálkodás lehetőségeinek

feltárását megalapozó 23 PAULOVITS G. 2001a vizsgálatok a KBVR Hídvégi-tó külső területén. Kutatási jelentés. Tihany, 2001, 1-24 A Hídvégi-tó halfauna faj- és biomassza szerkezetének, a főbb 24 PAULOVITS G. 2001b táplálkozási csoportok nagyságának és szerkezetének 5 25 POMOGYI P. 2002a 26 POMOGYI P. 2002b 27 SÜLE GY. 2002 28 SÜLE GY. 2001 29 SZEGLET P. 2001a 30 SZEGLET P. 2001b 31 SZILÁGYI F. 2001a 32 SZILÁGYI F. 2001b 33 SZILÁGYI F. 2001c 34 SZILÁGYI F. 2001d 35 TAKÁCS A. 2001a 36 TAKÁCS A. 2001b 37 TAKÁCS A. 2001c 38 TAKÁCS J. 2001 39 TÁTRAI I. 2001 40 TÖRÖKNÉ K. A 2001 41 VARGA E. 2001 vizsgálata. Kutatási jelentés Tihany, 2001, 1-17 A Kis-Balaton Védőrendszer 2001. évi talaj- és üledékkémiai vizsgálati eredményeinek összefoglaló értékelése. NYUDUVIZIG Jelentés, 2002. június Keszthely, 1-12 A Kis-Balaton Védőrendszer 2001. évi botanikai vizsgálati eredményeinek összefoglaló

értékelése. NYUDUVIZIG Jelentés, 2002. július Jelentés a KBVR 2001. évi vízminőségi vizsgálatainak eredményeiről. KÜM Laboratórium Keszthely, 2002, 1–50 A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer üzemeltetési tapasztalatai 1998-2000 között. Szakdolgozat, Veszprémi Egyetem, mérnöki kar Környezetmérnöki és Kémiai Technológiai Tanszék, Veszprém, 2001, 1-43. A Kis-Balaton Védőrendszer nádgazdálkodási szabályzata. Javaslat. Keszthely, 2001, 1-65 A KBVR makrofita biomassza tömegének felmérése, a 2000/2001. téli felvételezések értékelése Munkajelentés Keszthely, 2001, 1-28. A Kis-Balatoni Vízvédelmi Rendszerrel kapcsolatos mérések, értékelések és kutatások felmérése. Munkabeszámoló Bp – 97. A Kis-Balaton 2000. évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise. Munkabeszámoló Budapest, 2001, 1-149 A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel kapcsolatos 2001. évi mérések, értékelések és kutatások felmérése, foszformérleg

készítése. Munkabeszámoló Budapest 2001, 1-86 Az eutrofizálódás és szabályozása. Doktori (PhD) értekezés tézisei. Debreceni Egyetem Debrecen, 2001, 1- 21 Jelentés a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága részére. Futóbogarak talajcsapdás vizsgálata a Kis-Balaton II ütemén (terep- és labormunka) Keszthely, 2001, pp. 23 Jelentés a Kis-Balaton peremterületének futóbogár (Coleoptera: Carabidae) faunája c. kutatás 2000 évi eredményeiről. Keszthely, 2001, pp 22 Jelentés a Kis-Balaton peremterületének futóbogár (Coleoptera: Carabidae) faunája c. kutatás 2001 évi eredményeiről. Keszthely, 2001, pp -30 Új gubacsszúnyog faj a kis-balatoni nádasok fitofág rovarfaunájában. TDK dolgozat VE GMK, Keszthely, -24 A KBVR nyíltvízi halai táplálkozási kapcsolatainak anyagforgalmi összefüggései. Kutjelentés Tihany, 2001, pp 22. Cianobaktérium toxin- és toxicitás vizsgálatok a KBVR területén Kutatási jelentés. Budapest, 2001, A

Kis-Balaton Zalavári-vízének algológiai vizsgálata. Berzsenyi Dániel Főiskola Természettudományi Intézet Örökléstani és Környezettudományi Tanszék Szombathely, 2001, 1-60 6 VIDÉKI R.SOMODI I 42 2001 ZÓLYOMI SZ. MEGYASSZAI T. 43 ZSUGA K. 2001 44 ZSUGA K. 2002 Florisztikai vizsgálatok a Kis-Balaton Hídvégi-tó területén. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága megbízásából. pp. 130 Zooplankton összetétel éves változása a Kis-Balaton Védőrendszer Hídvégi-tó területén. - Kutatási jelentés Szolnok 2001, 1-36. Zooplankton összetétel 2001. évi változása a Kis-Balaton Védőrendszer II. ütem területén Agrint Kft Szolnok, 1-22 Felmerült az igény – hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően – a legfontosabb tárgyévi eredményekről összefoglaló ismertetés, értékelés – szintézisjelentés készüljön, mivel: • • • Szerteágazó kutatásról van szó és az egyes kutatási témák általában szűkebb

szakterületet ölelnek fel. Ezek nyelvezete nem mindig közérthető, ugyanakkor az eredményeiknek a gyakorlatban minél hatékonyabban hasznosulni kell. A szintézis nemcsak összefoglalja, de összeköti is az egyes témák eredményeit, megerősíti, vagy megkérdőjelezi egyes témák eredményeit. A tanulmányok csak korlátozott példányszámban készülnek. Ez a szintézis nemcsak a Beruházási Programból finanszírozott vizsgálatok eredményeire terjed ki, hanem mindazokra az elmúlt évi munkákra, melyek írásos anyagához a jelentés készítői hozzájuthattak. Értelemszerűen nem foglalkozunk ebben a jelentésben a KBVR területén folyó munka többéves eredményeinek összefoglalásával. Csak olyan mértékben térünk ki korábbi adatok elemzésére, amilyen mértékben arra a tendenciák és folyamatok megértéséhez feltétlenül szükség van. A szintézis jelentés elkészítésével az OVIBER (a NYUVIZIG megbízásából a beruházást lebonyolító

szervezet) az ÖkoTech Környezetgazdálkodási Tanácsadó és Szolgáltató Kft-t bízta meg. A finanszírozás a Beruházási Programból történt Az ÖkoTech Kft irányította és irányítja a Beruházási Programból finanszírozott vizsgálatok ellenőrzését és bírálatát felügyelő munkacsoportot is. 7 2. VÍZMÉRLEG A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer vízmérlegét a NYUDUVIZIG hidrológiai csoportja készítette el a 2001. évi adatok alapján 2002-ben (Hamza et al 2002) Külön vízmérleg készült a Hídvégi-tóra, az Ingói-berekre és becsülték a Fenékpusztánál a Balatonba folyó vízmennyiséget. A vízmérleg számítások az alábbi összefüggés szerint készültek: ∆K = (H + CS) - (E + P) ∆K: vízkészlet változás H = hozzáfolyás E = elfolyás CS = csapadék P = párolgás A felszín alatti hozzáfolyást és elfolyást annak feltételezett alacsony mértéke miatt elhanyagolták. A hozzáfolyás számításához a fontosabb

mérőhelyekre telepített ultrahangos vízhozam mérő műszer adatait használták. A kevésbé fontos mérőhelyeken a vízszint regisztrálás adataiból Q/H görbék alapján számították a vízhozamot. A nem mért vízfolyásokon területi lefolyás alapján becsülték a vízhozamot. A szabad vízfelület és a mocsári növényzet párolgásának, illetve párologtatásának számítására a Fertő-tóra kifejlesztett formulát használták. A párolgás számításának bemenő adatai – a havi átlagos szélsebesség kivételével – saját mérőhálózatukból származtak. Amint az a fenti egyenletből látható, a vízmérleg elemeket az időjárás alapvetően meghatározza, ezért először az elmúlt év időjárási jellegzetességeit ismertetjük Hamza et al. (2002) szerint 2.1 Időjárási jellemzők A 2001-es év időjárása az átlagosnál kissé melegebb és szárazabb volt. Keszthely évi középhőmérséklete 10,9 oC, ami 0,6 oC-kal haladta meg a

normál értéket. Különösen enyhe, illetve meleg volt a január, február, március, augusztus és az október. Lényegesen alacsonyabb volt a sokéves átlagnál a szeptemberi és a decemberi havi középhőmérséklet. A hőmérséklet mellett a levegő nedvességtartalma és a szélviszonyok alakulása is jelentősen befolyásolja a párolgási folyamatokat. A relatív páratartalom éves átlaga 76-78 % volt 2001-ben, ami a Keszthelyre számított sokéves átlagnál (73 %) magasabb. A szélviszonyokat vizsgálva átlagosnak mondható a 2001. év A párolgást és a párologtatást befolyásoló tényezők együttes hatása következtében az augusztusi evapotranspiráció a legjelentősebb az év folyamán. A másik kiemelendő, hogy májusra magasabb evapotranspirációs értékek adódtak, mint júniusra (a potenciálos párolgásnál is hasonlót számoltunk). A május és augusztus hónapok evapotranspirációs értékei 20-30 mm-rel magasabbak voltak a 10 éves

átlagnál, míg júliusban és szeptemberben 20-30 mm-rel alacsonyabb értékek adódtak a 10 éves átlaghoz viszonyítva. (A 2001. szeptemberi adat az eddig számított legkisebb evapotranspirációs érték szeptemberben) 8 Csapadék a normál értéknél lényegesen kevesebb esett ebben az időszakban. Februárban, májusban, júliusban, augusztusban és októberben a havi csapadékösszeg a sokéves átlag felénél is kevesebb volt. Szeptemberben pedig gyakran és sok csapadék hullott, a havi összeg a normál érték 2,5 szerese körül alakult. A teljes időszakot tekintve a Kis-Balaton és vízgyűjtő területének térségére 100-180 mm a hiány a normál értékhez viszonyítva. A tavasz végi, nyári időszakban záporok, zivatarok előfordultak, ekkor a napi csapadékösszeg általában 30-40 mm között alakult. A 24 óra alatt lehullott maximumot (53,6 mm) Gersekaráton mérték május 4-én, valamint Zalaszabarban szeptember 8-án, ahol 48,5 mm eső hullott.

2.2 A Hídvégi-tó vízmérlege A Hídvégi-tó vízmérlegét Hamza et al. (2002) szerint elemezzük A vízmérleg adatokat a 21 táblázat tartalmazza. A Hídvégi-tó vízmérlegében a bevételi oldal összetétele a következőképpen alakult: Zala: 75,4 %; csapadék: 8,8 %; Kiskomáromi-csatorna: 6,3 %; Orosztonyi-vízfolyás: 2,6 %, Esztergályipatak: 0,6 %, közvetlen vízgyűjtő: 4,8 %; belvíz szivattyútelepek: 1,5 %. A Hídvégi-tó vízmérlegében meghatározó elem tehát továbbra is a Zala vízhozama. Az egyéb vízfolyások és a közvetlen vízgyűjtő valamivel több, mint 15 %-kal járul hozzá a bevételhez. A vízmérleg bevételi oldalán az egymáshoz viszonyított arányok 2001-ben sem tértek el lényegesen a korábbi éviekétől. Csak a mennyiségekben voltak lényeges eltérések A kiadási oldalon az elfolyás 86,2 %-kal, a párolgás 14,7 %-kal szerepelt 2001-ben. 2.1 táblázat: A Hídvégi-tó 2001 évi vízmérlege (Mm3) Hónap Január Február

Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Éves Bevétel 15,38 11,02 15,04 13,15 7,10 6,07 4,87 3,41 7,91 5,27 8,07 8,19 105,48 Kiadás 14,09 12,46 13,42 14,17 8,49 5,07 5,06 5,22 3,06 4,05 4,97 6,49 96,54 Készletváltozás 0,65 -1,99 1,61 -1,03 -2,72 -0,85 -0,87 -2,15 3,70 -0,01 1,48 0,96 -1,22 Az éves bevételi és a kiadási oldal eltérése 9,6 %. A havi hibaértékek május hónaptól meghaladják a 10 %-ot. Az egyes mérlegelemek meghatározásából adódó hibák - pl a vízhozam-görbék szórása, lefolyás becslése középvíz hozamból, ultrahangos műszer adatainak hibája - nagyobb mértékben jelentkeznek a rendkívül kis mennyiség értékek miatt. Az éves záróhiba nagyságát összességében nem egy állomás adatának értéke, hanem a mérlegelemekben lévő összes pontatlanság eredője okozta. A hibaértékek + előjele bevételi oldali többletet mutat minden hónapban. Ezért továbbra is felhívjuk a

figyelmet elsősorban a befolyó vizek 9 mennyiségének lehető legpontosabb meghatározására és adathiányok esetén történő adatpótlás fontosságára. 2.3 Az Ingói-berek vízmérlege Az Ingói-berek vízmérlegét ugyancsak Hamza et al. (2002) szerint elemezzük A vízmérleg adatokat a 2.2 táblázat tartalmazza Az Ingói-berek vízmérlegének 107,48 Mm3-es bevételi oldalán 77,5 %-kal szerepelt a balatonhídvégi hozzáfolyás, 14,2 %-kal az Egyesített Övcsatorna, 7,5 %-kal a csapadék és 0,7 %-kal az ingói szivattyútelep. A kiadási oldal 113,56 Mm3-es vízmennyiségében a Gurguló 93,7 %-ot és a párolgás 12,0 %-ot tett ki. 2.2 táblázat: Az Ingói-berek 2002 évi vízmérlege (Mm3) Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Éves Bevétel 16,58 13,63 15,83 15,26 7,49 5,21 4,23 3,67 5,81 4,76 6,57 8,45 107,48 Kiadás 15,80 16,83 15,73 15,37 10,63 5,69 5,28 5,22 5,44 5,62 5,68 6,28

113,56 Készletváltozás 0,90 -1,20 1,10 -0,60 -2,20 -0,90 -0,30 -0,30 0,60 0,30 0,80 1,30 -0,50 Az éves vízmérleg záróhibája -5,2 %. A bevétel és kiadás különbsége -5,34 millió m3 A havi hibák 10% feletti értékei elsősorban a többi hónaphoz képest kisebb vízmennyiségekből adódnak. A pontatlanságot növeli a Gurguló szelvényének kedvezőtlen hidraulikai jellege, ami kisvízi mérések feldolgozását megnehezíti és növeli a szelvény vízhozam görbéjének szórását ebben a tartományban. Az éves vízmérleg elfogadhatónak mondható A további felhasználáshoz az egyes vízmennyiségeket korrigálni kell. Ezért az adott hibaértéket felezve az egyes elemekhez előjel szerint, mennyiségarányosan elosztva lehet használni az eredeti víztömeg értékeket. 2.4 A fenékpusztai vízmennyiségek A fenékpusztai szelvényben a mérőműszer tanúsága szerint 2001-ben 111,2 Mm3 víz folyt a Balatonba, ami kevesebb, mint fele a sokévi átlagnak

(250 Mm3). Ennek a kis mennyiségnek is a 70 %-a az év első öt hónapjában folyt le. 10 2.5 Részösszefoglaló Összességében a KBVR vízmérlegét az elmúlt évben a kis vízjárás, a jelentős árhullámok hiánya, a májustól az év végéig tartó száraz időszak határozta meg. Éves összegben az eddigi legkisebb vízmennyiség folyt a rendszerbe. Rendkívül alacsony vízállások alakultak ki A párolgás és a csapadék aránya a párolgás javára tolódott el. Mindkét tórész éves készletváltozása negatív érték volt. A Hídvégi-tavon 105,48 Mm3 volt a hozzáfolyás és 96,54 Mm3 a kiadási oldal. Ugyanezek az értékek az Ingói-berekben 107,48 Mm3 és 113,56 Mm3 voltak Az év jellemző hidrológiai viszonyai a tározók anyagforgalmát és élőlény társulásait jelentős mértékben befolyásolták. 11 3. VÍZMINŐSÉG 3.1 Adatgyűjtés Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan 2001-ben is előzetesen egyeztetett vizsgálati program

szerint végzett vízminőségi vizsgálatokat a KBVR területén a NYUDUVIZIG KÜM Labor. A vizsgálatok mintavételi helyei az alábbiak voltak: • • • • • • • • • • • • z15, Zala folyó Zalaapáti közúti híd kb4, Kis-Balaton Hídvégi-tó, Pogányvári víz kb6, Kis-Balaton Hídvégi-tó, Terelőtöltés vége kb7, Kis-Balaton Hídvégi-tó, Kányavári víz kb10, Kis-Balaton Hídvégi-tó, 4T-műtárgy z11, Zala folyó Balatonhídvég közúti híd 202i, Kis-Balaton II ütem, Nyugati záró töltés közelében Kis-Balaton Ingói-berek, I. terelő töltés vége Kis-Balaton Ingói-berek, Egyesített Övcsatorna, nyugat 209i, Kis-Balaton, Ingói-berek, I. terelő töltés-kelet Kis-Balaton, Ingói-berek, Bukóél z27, Zala folyó, Fenékpuszta, 21T műtárgy A legfontosabb mutatókat (PO 4 -P; ÖP; NO 2 -N; NO 3 -N; ÖN; lebegő anyag) a befolyó és kifolyó szelvényekben (z15, z11, 210, z27) napi gyakorisággal mérték. Ugyanezekből a szelvényekből

heti gyakorisággal ún. teljes paraméterkörű vízkémiai vizsgálatokat is végeztek A KBVR Hídvégi-taváról és az Ingói-berek területéről kéthetente vettek mintákat. Váltakozva a teljes-, ill a szűkített vízkémiai komponensek kerültek meghatározásra. Vizsgálták a szivattyútelepek átemelt vizét, a KBVR Hídvégi-tavába és az Ingói-berekbe torkolló vízfolyásokat, valamint a védőrendszerbe még be nem kötött vízfolyásokat is. A KBVR jellemző vízminőségi viszonyait a fontosabb komponensekre koncentrálva az alábbi bontásban ismertetjük: • • • • • Oxigén viszonyok Szervesanyag formák és a-klorofill, Foszforformák, Nitrogénformák, Egyéb jellemzők. Az értékelés során a folyásirány menti változások elemzésére fektetjük a fő hangsúlyt. A fejezet SÜLE (2002) anyagára épül. 12 3.1 ábra: A KBVR helyszínrajza 13 3.2 Folyásirány-menti változások a KBVR-ben 3.21 Oxigén viszonyok Az oldott oxigén

koncentráció tekintetében nyáron az intenzív elsődleges termelés következtében a hajnali órákban kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén (hirtelen légnyomáscsökkenés, borult égbolt) a tározóban előfordulhatott oxigénhiányos állapot, de ez a Kazetta kivételével nem járt halpusztulással. Az ideiglenesen elárasztott Ingói-berek vizsgált pontjain a Nyugati zárótöltés közelében lévő nyíltvizű területet (202i) leszámítva általában alacsony oldott oxigén koncentrációkat mértek. Az Ingói-berek területén oxigénhiány következtében fellépő halpusztulás lehetősége folyamatosan fennáll. 3.22 Szervesanyag formák és a-klorofill A partikulált KOICr értékei a Hídvégi-tóban évi átlagban 17-30 mg/L között változtak a folyásirány menti mintavételi helyeken. Ezek az értékek magasabbak voltak az előző évieknél Az Ingói-berekben az értékek 4 mg/L körülire csökkentek (3.2 fejezet) A jelenség a planktonikus

eutrofizálódással, illetve az Ingói-berekben az algák kiszűrésével kapcsolatos. A keszthelyi szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizét október közepétől április közepéig közvetlenül az Egyesített Övcsatornába nyomják. Emiatt a 205 mvh-en csökkent a szervesanyag tartalom, mivel kevesebb vizet emeltek a lápról. Ugyanakkor a huminanyag kioldódás miatt nőtt az oldott KOICr aránya az alsó területeken. 3.2 ábra: A szervesanyag formák változásai a fő folyásirány mentén KOI formák és az a-klorofill változásai 2001.évi átlag konc 140.0 KOI-kp KOI-ksz a-klorofill mg/m3 120.0 100.0 mg/l 80.0 60.0 40.0 20.0 0.0 z15 kb4 kb6 kb7 kb10 z11 202i 14 203 205 209 210 z27 Az a-klorofill koncentráció éves átlaga az alacsony Zalában mérhető folyóvízi értékről már a Hídvégi-tó felső harmadában 80 mg/m3 körüli értékre nőtt. Ezzel párhuzamosan a szervesanyagban a partikulált hánya növekedett az alga

szervesanyagnak megfelelően. A Hídvégi-tóban az alsóbb területeken már sokat nem nőtt az a-klorofill koncentráció átlag: 10080 mg/m3 körüli értékek alakultak ki. Az a-klorofill maximum az Ingói-berek felső nyíltvizes területein alakult ki, csakúgy, mint korábbi években. Az elmúlt évben 140 mg/m3–es éves átlag volt itt. Ezeken a területeken alakult ki a legnagyobb primer produkció is (vö: 52 fejezet) Az Ingói-berek makrofitával benőtt területein az a-klorofill töménysége – hasonlóan, mint korábbi években – nagyságrendnyit csökkent. Ezzel együtt a KOI-ban csökkent a partikulált hányad 3.23 Foszforformák A hosszan tartó aszály következtében kialakult kis vízhozamok miatt a tározóban a tartózkodási idő megnőtt. A Hídvégi-tavon az algák elszaporodását elősegítette a rendkívül meleg nyár és a belső terhelésből rendelkezésre álló tápanyag. A testükben akkumulálódott foszfor a Hídvégitavon, ill az

Ingói-berekben, a Nyugati záró töltés közelében (202i) lévő víztájon, növelte az összes foszfor koncentrációját (3.3 ábra) Az oldott foszfor koncentráció a Hídvégi-tó területén csökkent, az Ingói-berekben azonban koncentrációemelkedést tapasztalható. A partikulált foszfor koncentrációja ellentétesen változott: Részaránya a Hídvégi-tó területén 60-70 % körül volt, az Ingói berek nagy részén viszont 20 % alá csökkent. A foszfát-foszfor átlag koncentrációi hasonlóan az oldott foszforéhoz a Hídvégi-tó területén minimálisra csökkentek, majd az ingói berekben lényeges koncentrációemelkedést tapasztaltak, különösen a melegvizes időszakban. 3.3 ábra: Különböző foszfor-formák változásai a fő folyásirány mentén Foszfor formák 2001.évi átlag konc PO4-P PP old.nrP 0.35 0.30 0.25 mg/l 0.20 0.15 0.10 0.05 0.00 z15 kb4 kb6 kb7 kb10 z11 202i 203 205 209 210 z27 A tározó egyes részein a

különböző foszforformák egymáshoz viszonyított arányaiban is mutatkozik eltérés. A Zalán beérkező foszfornak 25%-a partikulált, a többi oldott foszfor Az oldott foszfor nagyobb része foszfát foszfor, kisebb hányada oldott nem reaktív foszfor. Az oldott nem reaktív foszfor koncentrációja a Hídvégi-tavon lényegesen nem változott, az Ingói- 15 berekben azonban csökkent. A Hídvégi-tavon a partikulált foszfor részaránya megnőtt, az oldott foszfor koncentrációja pedig csökkent a foszfát foszfor csökkenéséből adódóan. Az Ingóiberekben, ahol a partikulált formák aránya jelentősen lecsökkent, az oldott formák döntő hányada ismét foszfát foszfor volt. Ehhez hasonló arány jellemezte Fenékpusztánál a Balatonba befolyó víz foszfortartalmát is. 3.24 Nitrogénformák A vizsgált időszakban az ammónia-nitrogén átlag koncentrációja folyásirány mentén kissé megemelkedik, a Fenéki-tavon a nyugati záró töltés közelében

(202i) minimálisra csökken. Az Ingói-berek I. terelőtöltés vége (203-as pont) magasabb értékeket mértek, a területen lejátszódó redukciós folyamatok következtében (3.4 ábra) A nitrit-nitrogén átlag koncentrációi általában alacsonyak, a tározás során minimálisra csökkennek. A tározás során határozottan csökken a nitrát-nitrogén koncentrációja. Az Egyesített övcsatornán érkező terhelés a 205-ös ponton koncentrációemelkedést okoz. Az összes nitrogén átlag koncentrációja a Hídvégi-tavon kissé megemelkedett, az Ingói-berekben azonban felére csökkent. A különféle nitrogénformák részaránya eltérő volt a különböző víztájakon. A Zalában az oldott formák részaránya 90% felett volt és ennek döntő hányada nitrát formájában volt jelen. A Hídvégi-tóban a partikulált formák részaránya megnőtt, meghaladta a 40 %-ot. Az összes oldott nitrogén mennyisége csökkent, különösen a nitráté, viszont az oldott

szerves nitrogén részaránya megnőtt. Ez utóbbi koncentrációja folyásirány mentén kis mértékben növekedett Az Ingóiberekben a partikulált formák aránya lecsökkent és az összes nitrogénnek több mint fele oldott szerves nitrogén volt. 3.4 ábra: Különböző N-formák változásai a fő folyásirány mentén Nitrogén- formák 2001.évi átlag konc 3.50 3.00 ÖN NO3-N o.orgN PN össz.oldN 2.50 mg/l 2.00 1.50 1.00 0.50 0.00 z15 kb4 kb6 kb7 kb10 z11 202i 16 203 205 209 210 z27 Egyéb jellemzők 3.25 A KBVR egyik fontos feladata a Zala vízgyűjtőről a Balatonba jutó lebegőanyag mennyiségének csökkentése. A tározó ennek az elvárásnak megfelel, Fenékpusztánál minimális lebegőanyag koncentrációjú víz folyik a Balatonba (átlagkoncentráció 4 mg/l ) (3.5 ábra) A folyásirányt követve a lebegőanyag minősége is megváltozik, a Zalán főleg ásványi eredetű lebegőanyag érkezett, ami már a Hídvégi-tó felső

részén kiülepedett. 3.5 ábra: A lebegőanyag változásai a fő folyásirány mentén Lebegő anyag 140 120 100 mg/l 80 60 40 39 34 32 29 30 33 20 10 5 5 0 z15 kb4 kb6 kb7 kb10 z11 202i 203 205 4 209 3 210 4 z27 Az elsődleges termelés intenzitása erős volt az elmúlt évben, és ez a tény kihatott a víz egyéb jellemzőire is. A Hídvégi-tóban az intenzív fotoszintézis következtében a víz pH-ja megemelkedik, majd az Ingói-berekben az algák életfeltételének romlása, valamint az oxigénfogyasztó folyamatok felerősödése miatt csökkent. Ugyanezekkel a folyamatokkal volt magyarázható a folyásirány szerinti összes keménység-, hidrogén karbonát-, karbonát-, és a kalcium koncentrációinak változása is. A biogén mészkőkiválás következtében a Hídvégi-tóban a kalcium koncentrációja a befolyó Zala vízéhez képest mintegy 25%-al csökkent, majd az Ingói-berekben újra emelkedett. 3.3 Részösszefoglaló A KBVR

vízminőségében a folyásirány mentén a következő szabályos változások következnek be az éves átlag értékekben: • A Hídvégi-tóban az erőteljes algásodás miatt nő az a-klorofill koncentráció, ezért nő a víz szervesanyag tartalma, és a partikulált szervesanyag részaránya. Az algásodással együtt ezen 17 • • a területen a Zalához képest az ÖP koncentráció nő, és benne a partikulált P dominál. Jellegében azonos, mértékében különböző változások történnek e tározóban a nitrogénformák esetében is. Az Ingói-berekben a felső szakasz a legproduktívabb, itt a legmagasabb az alga- és szervesanyag tartalom, a makrofitával benőtt területeken viszont az algák kiszűrődése miatt csökken a szervesanyag tartalom és azon belül nő az oldott frakció részaránya. Ez utóbbinak a huminanyag kioldódás is okozója. Ezen a területen és a Zalában Fenékpusztánál is az ÖPben a PO 4 -P részaránya kiugróan magas

(kivétel: 205 mvh) Jellegében azonos, mértékében különböző változások történnek e tározóban a nitrogén-formák esetében is. A lebegőanyag tartalom esetében az elmúlt év kisvizes, aszályos időjárása következtében a Zalában kis átlag-koncentráció alakult ki, amely a Hídvégi-tóban jelentősen megnőtt (felkeveredés, biogén mészkő kiválás). Az Ingói-berek makrofitás részén azonban a lebegőanyag jelentős hányada kiülepedett, illetve kiszűrődött, ezért a Balatonba éves átlagban nagyon alacsony lebegőanyag tartalmú víz folyt. 18 4. TALAJ ÉS ÜLEDÉK A KBVR rutin talaj- és üledékkémiai vizsgálatai a korábbi években kidolgozott mintavételi stratégia szerint (vö.: SZILÁGYI 2001, és az ott idézett irodalom) folytak 2001-ben is A mintavételek az előző évitől eltérően azonban csak a Hídvégi-tóra, ill. az Ingói-berekre terjedtek ki (4.1 ábra), a Fenéki-tó még kialakítás alatt álló részeire (211-230

mvh-ek) nem A ritkábban vizsgált paraméterek közül nem került sor a humin- és fulvosavak meghatározására (POMOGYI 2002A). 4.1 ábra: Talaj- és üledékmintavételi pontok a KBVR-ben A mérési eredmények átlagértékeit és legfontosabb statisztikai jellemzőit paraméterenként a 4.1 táblázat tartalmazza a KBVR vizsgált egységeire bontva (Hídvégi-tó egésze, Hídvégi-tó külső 19 tározótér és Kazetta; Ingói-berek egésze, Ingói-berek talajok-, ill. üledékek /üledék mintavétel ebben az évben már a 202 mvh-en is történt/). 20 4.1 táblázat: A KBVR talaj-, ill üledékkémiai vizsgálati eredményei, 2001 pH pH Nedvesvízm. H2O KCl ség cm % Hídvégi-tó, teljes n 48 48 48 átlag 86 7,04 6,90 76 min 6,90 6,80 59 max 7,13 7,01 86 CV% 1 1 10 Hídvégi-tó, külső tározótér n 36 36 36 átlag 92 7,04 6,91 74 min 6,90 6,80 59 max 7,13 7,00 86 CV% 1 1 10 Hídvégi-tó, Kazetta n 12 12 12 átlag 75 7,03 6,88 82 min 6,94 6,80 75 max 7,10

7,01 86 CV% 1 1 6 Ingói-berek, teljes n 33 33 33 átlag 75 7,02 6,92 74 min 6,53 6,36 46 max 7,31 7,27 91 CV% 4 5 15 Ingói-berek /talajmintavételi helyek/ n 27 27 27 átlag 70 7,00 6,89 71 min 6,53 6,36 46 max 7,31 7,27 84 CV% 4 5 14 Ingói-berek /üledékmintavételi helyek/ n 6 6 6 átlag 100 7,11 7,03 87 min 7,05 7,00 80 max 7,16 7,06 91 CV% 1 0 5 Izzítási veszt. % Humusz össz. só % sz.a össz. N össz. P 48 21 8 54 57 48 14 3 31 52 48 0,76 0,35 0,96 19 48 0,74 0,16 1,67 54 48 0,217 0,178 0,259 8 48 3,4 0,9 8,4 55 48 17 10 26 30 36 17 8 54 60 36 12 3 31 58 36 0,74 0,35 0,95 20 36 0,61 0,16 1,51 56 36 0,217 0,178 0,239 8 36 2,7 0,9 6,5 52 12 32 20 48 32 12 20 13 25 22 12 0,83 0,62 0,96 13 12 1,15 0,81 1,67 25 12 0,220 0,194 0,259 11 33 36 7 80 69 33 33 15 51 38 33 0,64 0,49 0,87 14 33 1,35 0,65 2,21 34 27 38 7 80 69 27 34 15 51 39 27 0,63 0,49 0,73 10 6 24 14 36 35 6 29 23 35 22 6 0,69 0,51 0,87 24 ÖN : ÖP arány Ca CaCO3 % sz.a Felvehető

Fe Mn mg/kg sz.a K Na Mg 48 24 13 44 38 48 159 125 196 14 48 258 114 370 29 48 1227 444 1954 33 48 574 386 894 29 48 123 95 185 23 48 9 7 11 14 48 7 5 10 18 48 36 16 56 28 48 172 93 315 33 48 0,23 0,05 0,39 39 36 19 10 26 24 36 27 13 44 31 36 154 125 196 13 36 238 114 370 31 36 1090 444 1812 32 36 500 386 818 22 36 111 95 168 17 36 9 7 11 13 36 7 5 10 19 36 32 16 44 23 36 171 93 315 37 36 0,22 0,05 0,39 44 12 5,3 4,1 8,4 30 12 12 6 16 32 12 17 6 22 39 12 175 139 193 12 12 318 242 353 15 12 1638 1266 1954 16 12 795 692 894 10 12 162 140 185 10 12 10 9 11 8 12 8 8 9 4 12 48 36 56 15 12 173 147 223 17 12 0,28 0,21 0,35 18 33 0,210 0,157 0,241 12 33 6,3 3,8 9,8 27 33 13 5 37 72 33 11 1 29 98 33 93 69 118 15 33 369 209 702 39 33 1418 743 2300 34 33 833 145 1428 48 33 155 50 289 47 33 6 3 14 45 33 7 4 9 28 33 42 22 71 39 33 120 86 193 26 33 0,37 0,18 0,71 46 27 1,37 0,65 2,21 37 27 0,209 0,157 0,241 13 27 6,4 3,8 9,8 29 27 10 5 21 62

27 8 1 23 115 27 90 69 110 14 27 350 209 702 41 27 1389 743 2300 36 27 956 451 1428 34 27 157 50 289 51 27 6 3 14 47 27 6 4 9 31 27 40 22 71 40 27 112 86 149 19 27 0,37 0,22 0,71 44 6 1,28 1,19 1,46 8 6 0,216 0,209 0,222 2 6 5,9 5,4 6,6 7 6 28 17 37 34 6 26 22 29 13 6 106 92 118 11 6 452 340 566 27 6 1546 1164 1903 25 6 283 145 422 52 6 147 123 169 15 6 6 4 9 39 6 8 7 9 11 6 51 36 68 31 6 152 110 193 29 6 0,39 0,18 0,61 56 21 Cu Zn N P f.N:fP arány A legfontosabb paraméterek közül a pH-t és a mésztartalmat kiemelve (4.2 ábra) megállapíthatjuk, hogy a pH a Hídvégi-tó legfelső szakaszán csökkent 2000-hez viszonyítva, a külső tározótér legnagyobb részén kismértékben emelkedett, de a legalsó szakaszon ismét csökkent. A Kazettában általában csökkent, kivéve a kifolyó zsilip közelében lévő mvh-et, ahol kismértékben nőtt. Az Ingói-berek legtöbb mvh-én csökkent vagy gyakorlatilag nem változott (1999-hez képest a

változások jelentősebbek – ld. 42 ábra) 4.2 ábra: A KBVR talajának és üledékének pH-ja és mésztartalma KBVR talaj-üledék pH és mésztartalom, 1999-2001. pH H2099. pH H2000. pH H2001. CaCO399. CaCO300. CaCO301. 8,00 45 7,90 7,80 40 7,70 7,60 35 7,50 7,40 30 7,20 25 7,10 7,00 20 CaCO3 % pH-H2O 7,30 6,90 6,80 15 6,70 6,60 10 6,50 6,40 5 6,30 21 0 20 9 20 8 20 6 20 7 20 5 20 4 20 2 20 3 20 1 11 6 11 4 11 5 11 3 11 2 13 dq 11 0 11 1 10 9 10 8 10 7 10 6 10 5 10 4 10 2 0 10 3 10 1 6,20 mvh A mésztartalom a Hídvégi-tó külső tározótér 5-6. mvh-én (ld 42 ábra) jelentősen emelkedett az előző évhez képest, de a többi mvh-en csak kismértékben változott. Folyásirány szerinti tendenciájában az évek között általában nincs számottevő különbség: a külső tározótérben az 5. mvh-ig emelkedő-, majd a kifolyó irányában csökkenő tendenciájú a legalsó mvh-et leszámítva, ahol ismét magas

értéket mértek. Az Ingói-berekben 1999-hez képest általában jelentősen csökkent, különösen a 2%-nál magasabb mésztartalmú mvh-eken. A 202 mvh-en (42 ábra) az eredeti talaj felett már kialakult az új, a planktonikus eutrofizáció által alapvetően befolyásolt tavi üledék. Ennek mésztartalma 2001-ben 23% volt, míg az alatta lévő talajé csak 0,5%. A 205 mvh van a legközelebb a Hídvégi-tóhoz, ahol ugyancsak emelkedő tendenciájú a mésztartalom, de számottevő üledékréteg még nem alakult ki, feltehetőleg a nagyobb vízsebességek következtében. Az izzítási veszteség, a humusz- és összes N tartalom szorosan összefüggenek a szervesanyagtartalommal, így egymáshoz hasonló tendencia szerint alakulnak (4.3 ábra) A Hídvégi-tó külső 22 tározótérben a kifolyó irányába többé-kevésbé növekvők, míg az Ingói-berekben továbbra is alapvetően a talajtípus által meghatározottak. Az utóbbi 3 évben a Hídvégi-tó területén

az izzítási veszteség csak kismértékben változott, míg az Ingói-berekben általában jelentős csökkenés következett be, különösen a fő áramlási útba eső mvh-eken (4.4 ábra) Ez az erőteljes szervesanyag bontás, ill. az ezzel is együtt járó ásványi anyag-tartalom emelkedésének, valamint az új tavi üledék képződésének következménye is lehet. 4.3 ábra: A talaj és üledék izzítási vesztesége, humusz és ÖN tartalma 2001-ben KBVR talaj-, üledék Izzítási veszteség-, humusz- és ÖN-tartalom, 2001. Izzítási veszt. Humusz össz.N 2,40 80 75 2,20 70 2,00 65 1,80 60 55 1,60 50 % 1,20 40 35 ÖN% 1,40 45 1,00 30 0,80 25 0,60 20 15 0,40 10 0,20 5 20 1 20 2 20 3 20 4 20 5 20 6 20 7 20 8 20 9 11 3 11 4 11 5 11 6 0,00 10 1 10 2 10 3 10 4 10 5 10 6 10 7 10 8 10 9 11 1 11 2 13 dq 0 mvh 4.4 ábra: A talaj és üledék izzítási vesztesége, humusz és ÖN tartalma 1999-2001-ben KBVR talaj-üledék izzítási vesztesége,

1999-2001. 80 75 70 65 60 55 50 Izz.veszt99 Izz.veszt00 Izz.veszt01 40 35 30 25 20 15 10 5 mvh 23 210 202ü 209 208 207 206 205 204 203 202 201 116 115 114 113 112 13dq 111 110 109 108 107 106 105 104 103 102 0 101 % 45 A KBVR vízminőség-védelmi szerepéből adódóan legnagyobb jelentősége az anyagforgalmi folyamatokban meghatározó szerepet játszó N- és P-formák koncentrációjának, arányuk változásának van. Az ÖN és ÖP tartalom, ill arányuk 2001 évi alakulását a 45 ábra, az 19992001 évieket pedig a 46 ábra szemlélteti 4.5 ábra: A talaj és üledék ÖN, ÖP tartalma és ÖN/ÖP aránya 2001-ben KBVR talaj-, üledék ÖN és ÖP tartalom, ill. ÖN:ÖP arány, 2001 össz.P ÖN:ÖP arány 10,0 2,20 2,10 2,00 1,90 1,80 1,70 1,60 1,50 1,40 1,30 1,20 1,10 1,00 0,90 0,80 0,70 0,60 0,50 0,40 0,30 0,20 0,10 0,00 9,0 8,0 6,0 5,0 4,0 ÖN:ÖP arány (x:1) 7,0 3,0 2,0 1,0 20 1 20 2 20 3 20 4 20 5 20 6 20 7 20 8 20 9 11 3

11 4 11 5 11 6 0,0 10 1 10 2 10 3 10 4 10 5 10 6 10 7 10 8 10 9 11 1 11 2 13 dq % össz.N mvh 4.6 ábra: A talaj és üledék ÖN, ÖP tartalma és ÖN/ÖP aránya 1999-2001-ben KBVR talaj-üledék össz.N- és összP-tartalma, öN : öP aránya, 1999-2001 ö.N99 ö.N00 ö.N01 ö.P99 ö.P00 ö.P01 öN:öP99. öN:öP00. öN:öP01. 13,0 2,30 2,20 2,10 12,0 ö.N : öP 2,00 11,0 1,90 1,80 10,0 1,70 1,60 8,0 1,30 7,0 1,20 1,10 6,0 1,00 0,90 5,0 0,80 4,0 0,70 0,60 3,0 0,50 0,40 2,0 0,30 0,20 1,0 0,10 mvh Hídvégi-tó, külső tározótér Hídvégi-tó, Kazetta 24 Ingói-berek, talajok 21 0 20 1 20 2 20 3 20 4 20 5 20 6 20 7 20 8 20 9 0,0 11 3 11 4 11 5 11 6 0,00 10 1 10 2 10 3 10 4 10 5 10 6 10 7 10 8 10 9 11 0 11 1 11 2 13 dq % sz.a 1,40 Ingói-b. üledék öN : öP arány (x : 1) 9,0 1,50 A 4.5 ábrán látható, hogy az ÖP tartalom csak szűk intervallumban változik, a Hídvégi-tó összes mvh átlagában 0,217 ± 8%, az

Ingói-berekben pedig 0,210 ± 12%, a legkevésbé változékony jellemzők közé tartozik (vö.: 41 táblázat) Ennek következtében az ÖN/ÖP arányt alapvetően a N-tartalom határozza meg. Általánosságban megállapítható, hogy a Hídvégi-tó külső tározótérben a kifolyó irányába növekvő tendenciájú és a legtöbb mvh-en lényegesen alacsonyabb, mint a Kazettában vagy az Ingói-berekben. Az utolsó 3 évben (4.6 ábra) általában nőtt az ÖP tartalom, míg a legtöbb mvh-en az ÖN csökkent, így általában csökkent az ÖN/ÖP arány is. Mivel azonban az ÖP legnagyobb része nem hozzáférhető a primer producensek (algák és magasabbrendű növények) számára, ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Fentiek miatt a KBVR talajai-üledékei anyagforgalmi szerepének értékelése során a fő hangsúlyt a magasabbrendű növényzet számára felvehető (KCl-oldható) N- ill. (Al-oldható) P tartalom és arányuk

alakulására helyezzük (vö.: SZILÁGYI, 1999 és 2000 és az ott idézett irodalom) Mivel azonban a felvehető P tartalom általában lényegesen magasabb a felvehető N-nél, nem a N/P arányt, hanem fordítva, a felvehető P/N arányt számoljuk. A 2001 évi eredményeket a 47 ábrán szemléltetjük. 4.7 ábra: A talaj és üledék felvehető N és P tartalma, P/N aránya, 2001 KBVR talaj-üledék felv. N- és felv (Al) P tartalom, felvP : felvN arány, 2001 400 18,0 380 17,0 360 16,0 340 f.P : fN 320 14,0 300 13,0 280 fel 12,0 v. P: 11,0 fel 10,0 v. N 9,0 ar 8,0 án y 7,0 (x : 6,0 1) 5,0 260 m g/ kg sz. a. 15,0 240 220 200 180 160 140 120 100 felv.P felv.P : felvN 4,0 80 60 3,0 40 2,0 20 1,0 0 101 102 103 104 105 106 107 108 109 111 112 13dq felv. N 0,0 113 114 115 116 201 202 203 204 205 206 207 208 209 mvh Az ábrán látható, hogy a felvehető P tartalom lényegesen tágabb határok, 100-300 mg/kg sz.a között változik, mint a felvehető N,

ami ≤ 70 mg/kg sz.a Mivel a felvehető P/N arány minden esetben > 1, megállapítható, hogy a KBVR továbbra is N-hiányos rendszer, így a két tápelem közül a magasabbrendű növényzet elsődleges termelését nem a foszfor limitálja. A felvehető 25 P/N arány a Hídvégi-tó legfelső szakaszán a legnagyobb, > 5, de a 106 mvh-től kezdve (ld. 41 ábra) minden mvh-en 1-5 közötti. A 4.8 ábrán az utolsó 3 év hasonló adatait tüntettük fel (felvehető P/N > 9 értékek levágása mellett, melyek a Hídvégi-tó első 3 mvh-én fordultak elő). Megállapítható, hogy szinte minden mvh-en nőtt mind a felvehető N, mind pedig a felvehető P koncentrációja, ugyanakkor a Hídvégi-tó minden pontján nőtt a felvehető P/N arány is, azaz relatíve egyre N-hiányosabb lett a rendszer. Az Ingói-berek területén a legtöbb mvh-en nem következett be lényeges arányváltozás, ill a változás tendenciája sem egyértelmű 4.8 ábra: A talaj és üledék

felvehető N és P tartalma, P/N aránya, 1999-2001 KBVR talaj-üledék felvehető N- és P-tartalma, felv.P : felvN aránya, 1999-2001 f.N99 f.N00 f.N01 f.P99 f.P00 f.P01 f.P:fN99 f.P:fN00 f.P:fN01 360 9,0 340 8,5 f.P : fN 6,0 220 5,5 200 5,0 180 4,5 160 4,0 140 3,5 120 3,0 100 2,5 80 2,0 60 1,5 40 1,0 20 0,5 0 0,0 mvh Hídvégi-tó, külső tározótér Hídvégi-tó, Kazetta Ingói-berek, talajok 21 0 6,5 240 20 1 20 2 20 3 20 4 20 5 20 6 20 7 20 8 20 9 7,0 260 11 3 11 4 11 5 11 6 7,5 280 f.P : fN arány (x : 1) 8,0 300 10 1 10 2 10 3 10 4 10 5 10 6 10 7 10 8 10 9 11 0 11 1 11 2 13 dq mg/kg sz.a 320 Ingói-b. üledék Külön érdekessége a fenti adatoknak az, hogy az Ingói-berek két legfelső „kvázi” nyíltvízi mvhén (205. és 202 mvh) legkisebb, 1,5 körüli a felvehető P/N arány, azaz ez a relatíve legkevésbé N-hiányos terület, mégis itt fordulnak elő leggyakrabban nitrogénkötő kékalgák által

okozott vízvirágzások. Ez azonban nem cáfolja alapvetően fentieket, mivel egyrészt a tápelem limitáció kérdését sem szabad csupán a N-re és P-ra leszűkíteni, azt is befolyásolja számos más környezeti tényező is, ill. a primer producensek fajspecifikus sajátosságai is Nem lehet kizárni azt sem, hogy kis-balatoni körülmények között a magasabbrendű növények az ÖN-ből is nagyobb hányadot képesek hasznosítani a KCl-dal kioldható hányadnál. Ezt azonban kísérletes úton lehetne megvizsgálni. Mind a vízminőséget, mind az anyagforgalmi folyamatokat – így a P forgalmat is –, mind pedig a magasabbrendű növényzet terjedési és dominancia-viszonyait befolyásolják a talaj-üledék (szilárd fázis) egyéb tápelem tartalmi viszonyai, ill. nem utolsósorban az élettani szempontból egymást kiegészítő és/vagy helyettesítő tápelemek koncentráció-arányok változásai is. A KÜM 26 Laborban rendszeresen meghatározott felvehető

további tápelemek közül a redox rendszerekben alapvető jelentősége van a vasnak, mangánnak, cinknek és réznek is. Utóbbi két biogén elem bizonyos határérték felett toxikus is lehet, de kis koncentrációban az élőlények számára nélkülözhetetlen (esszenciális) elem is. A 4.9 ábrán a 2001 évi felvehető Fe és Mn koncentrációját, a kettő arányát, míg a 410 ábrán a Zn és Cu tartalmat, ill. arányukat tüntettük fel 4.9 ábra: A talaj és az üledék Fe és Mn tartalom, valamint a Fe/Mn arány KBVR talaj-üledék Fe és Mn tartalom, Fe : Mn arány, 2001. 1400 14,0 1300 13,0 Fe : Mn Fe Mn Fe : Mn 20 9 20 8 20 7 20 6 0,0 20 5 1,0 0 20 4 100 20 3 2,0 20 2 200 20 1 3,0 11 6 4,0 300 11 5 400 11 4 5,0 11 3 500 11 2 13 dq 6,0 11 1 600 10 9 7,0 10 8 700 10 7 8,0 10 6 800 10 5 9,0 10 4 900 10 3 10,0 10 2 11,0 1000 Fe : Mn arány ( x: 1) 12,0 1100 10 1 mg/kg sz.a 1200 mvh 4.10 ábra: A talaj és üledék

Zn és Cu tartalom, valamint a Zn/Cu arány KBVR talaj-üledék Zn és Cu tartalom, Zn : Cu arány, 2001. 18 2,8 17 2,6 Zn : Cu 2,4 15 14 2,2 13 2,0 12 1,8 1,6 10 9 1,4 8 1,2 7 1,0 6 5 0,8 4 0,6 3 0,4 2 0,2 1 mvh 27 20 9 20 8 20 7 20 6 20 5 20 4 20 3 20 2 20 1 11 6 11 5 11 4 11 3 11 2 13 dq 11 1 10 9 10 8 10 7 10 6 10 5 10 4 10 3 0,0 10 2 0 10 1 mg/kg sz.a 11 Zn : Cu arány (x : 1) 16 Zn Cu Zn : Cu A Hídvégi-tóban a Mn tartalom szűkebb határok között változik, de folyásirány mentén kezdetben csökkenő, majd emelkedő tendenciájú. A Fe tartalom a folyásirány mentén nagyjából emelkedő tendenciájú. Mindkét elem koncentrációja a Kazettában magasabb Az Ingói-berekben mindkét elem széles tartományban változik, és különösen a Fe több mvh-en jelentősen meghaladja a Hídvégi-tavi értékeket. Mindenképpen tendenciózus, hogy a Cu tartalom a Hídvégi-tóban meghaladja a Zn tartalmat, míg az

Ingói-berekben legtöbbször ennek fordítottja jellemző. A növényekben általában a Zn tartalom magasabb, mivel azt „diszkriminatívan” veszik fel. Az élőlények ionháztartásában alapvető szerepet játszik a Na és a K, a kettő aránya meghatározó jelentőségű. A fenti elemekhez hasonlóan jellegzetes különbségek vannak e tekintetben is a Hídvégi-tó és az Ingói-berek között (4.11 ábra) 4.11 ábra: A talaj és üledék Na és K tartalom, valamint a Na/K arány KBVR talaj-üledék Na- és K koncentráció, Na : K arány, 1999-2001. Na 99. Na 00. Na 01. K 99. K 00. K 01. Na : K 99. Na : K 00. Na : K 01. 13,5 1100 11,0 10,0 1000 Na : K 9,0 900 8,0 800 mg/kg sz.a 6,0 600 5,0 500 4,0 400 3,0 300 2,0 200 1,0 100 0,0 21 0 20 9 20 8 20 7 20 6 20 5 20 4 20 3 20 2 20 1 11 6 11 5 11 4 11 3 11 2 13 dq 11 1 11 0 10 9 10 8 10 7 10 6 10 5 10 4 10 3 -1,0 10 2 10 1 0 mvh A Hídvégi-tó külső tározótérben a

K-tartalom folyásirány mentén csökkenő, a Na-tartalom pedig emelkedő tendenciájú. A Na/K arány emelkedő, 1 és 3 közötti Az Ingói-berekben a K-tartalom alacsonyabb, mint a Hídvégi-tóban, a Na-tartalom általában magasabb, a Na : K arány 3 vagy afölötti. Az utóbbi 3 évben a K-tartalom minden mvh-en nőtt, míg a Na-tartalom csak a Hídvégitavon, az Ingói-berekben lényegesen nem változott A Na/K arány azonban összességében mindenütt csökkent 2001-re, ami K-ot előnyben részesítő növények terjedésének kedvez. 28 Na : K arány (x : 1) 7,0 700 4.1 Részösszefoglaló A KBVR rutin talaj- és üledékkémiai vizsgálatai a korábbi években kidolgozott mintavételi stratégia szerint folytak 2001-ben is. A mintavételek az előző évitől eltérően azonban csak a Hídvégi-tóra, ill. az Ingói-berekre terjedtek ki A ritkábban vizsgált paraméterek közül nem került sor a humin- és fulvosavak meghatározására. A Hídvégi-tó területén

a vizsgált jellemzők folyásirány szerinti alakulásának tendenciája az előző évekhez viszonyítva általában nem változott. Ennek alapvetően az oka, hogy a frissen képződött tavi üledék összetételét a víztérben lejátszódott vízminőségi folyamatok alakítják, azok folyásirány szerinti tendenciája pedig az utóbbi években hasonló. Az Ingói-berekben a talajkémiai változásokat elsősorban továbbra is az eredeti talajtípus határozza meg, amit azonban már jelentősen módosíthat az átfolyásos rendszerré válás, az átöblítődés hatása is. Így pl a mésztartalom az Ingói-berekben 1999-hez képest általában jelentősen csökkent, különösen a 2%-nál magasabb mésztartalmú mvh-eken. A legfelső szakaszon már kialakulóban van a frissen képződött tavi üledékréteg. Ezt a 202 mvh-en már mintázni is lehetett. Ennek mésztartalma 2001-ben 23% volt, míg az alatta lévő talajé csak 0,5% A 205. mvh van a legközelebb a

Hídvégi-tóhoz, ahol ugyancsak emelkedő tendenciájú a mésztartalom, de számottevő üledékréteg még nem alakult ki, feltehetőleg a nagyobb vízsebességek következtében. A szervesanyag-tartalommal közvetlenül összefüggő jellemzők koncentrációjában az utóbbi 3 évben az Ingói-berekben általában jelentős csökkenés következett be, különösen a fő áramlási útba eső mvh-eken. Ez az erőteljes szervesanyag bontás, ill az ezzel is együtt járó ásványi anyag-tartalom emelkedésének, valamint az új tavi üledék képződésének következménye is lehet. Az ÖP tartalom csak szűk intervallumban változik, a legkevésbé változékony jellemzők közé tartozik. Ennek következtében az ÖN/ÖP arányt alapvetően a N-tartalom határozza meg Általánosságban megállapítható, hogy a Hídvégi-tó külső tározótérben a kifolyó irányába növekvő tendenciájú és a legtöbb mvh-en lényegesen alacsonyabb, mint a Kazettában vagy az

Ingói-berekben. Az utolsó 3 évben általában nőtt az ÖP tartalom, míg a legtöbb mvh-en az ÖN csökkent, így általában csökkent az ÖN/ÖP arány is. Mivel azonban az ÖP legnagyobb része nem hozzáférhető a primer producensek (algák és magasabbrendű növények) számára, ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Fentiek miatt a KBVR talajai-üledékei anyagforgalmi szerepének értékelése során a fő hangsúlyt a magasabbrendű növényzet számára felvehető (KCl-oldható) N- ill. (Al-oldható) P tartalom és arányuk alakulására helyezzük. A felvehető P tartalom lényegesen tágabb határok, 100-300 mg/kg sz.a között változik, mint a felvehető N, ami ≤ 70 mg/kg sza Mivel a felvehető P/N arány minden esetben > 1, megállapítható, hogy a KBVR továbbra is N-hiányos rendszer, így a két tápelem közül a magasabbrendű növényzet elsődleges termelését nem a foszfor limitálja. A felvehető P/N arány a

Hídvégi-tó legfelső szakaszán a legnagyobb, > 5, de a 106 mvh-től kezdve minden mvh-en 1-5 közötti. Az utolsó 3 évben szinte minden mvh-en nőtt mind a felvehető N, mind pedig a felvehető P koncentrációja, ugyanakkor a Hídvégi-tó minden pontján nőtt a felvehető P/N arány is, azaz 29 relatíve egyre N-hiányosabb lett a rendszer. Az Ingói-berek területén a legtöbb mvh-en nem következett be lényeges arány-változás, ill. a változás tendenciája sem egyértelmű Külön érdekessége a fenti adatoknak az, hogy az Ingói-berek két legfelső „kvázi” nyíltvízi mvhén (205. és 202 mvh) legkisebb, 1,5 körüli a felvehető P/N arány, azaz ez a relatíve legkevésbé N-hiányos terület, mégis itt fordulnak elő leggyakrabban N-kötő kékalgák által okozott vízvirágzások. Ez azonban nem cáfolja alapvetően fentieket, mivel egyrészt a tápelem limitáció kérdését sem szabad csupán a N-re és P-ra leszűkíteni, azt is befolyásolja

számos más környezeti tényező is, ill. a primer producensek fajspecifikus sajátosságai is Nem lehet kizárni azt sem, hogy kis-balatoni körülmények között a magasabbrendű növények az ÖN-ből is nagyobb hányadot képesek hasznosítani a KCl-dal kioldható hányadnál. Ezt azonban kísérletes úton lehetne megvizsgálni. Mind a vízminőséget, mind az anyagforgalmi folyamatokat – így a P forgalmat is –, mind pedig a magasabbrendű növényzet terjedési és dominancia-viszonyait befolyásolják a talaj-üledék (szilárd fázis) egyéb tápelem tartalmi viszonyai, ill. nem utolsósorban az élettani szempontból egymást kiegészítő és/vagy helyettesítő tápelemek koncentráció-arányok változásai is. A KÜM Laborban rendszeresen meghatározott felvehető további tápelemek közül a redox rendszerekben alapvető jelentősége van a vasnak, mangánnak, cinknek és réznek is. Utóbbi két biogén elem bizonyos határérték felett toxikus is lehet, de kis

koncentrációban az élőlények számára nélkülözhetetlen (esszenciális) elem is. A Hídvégi-tóban a Mn tartalom szűkebb határok között változik, de folyásirány mentén kezdetben csökkenő, majd emelkedő tendenciájú. A Fe tartalom a folyásirány mentén nagyjából emelkedő tendenciájú. Mindkét elem koncentrációja a Kazettában magasabb Az Ingói-berekben mindkét elem széles tartományban változik, és különösen a Fe több mvh-en jelentősen meghaladja a Hídvégi-tavi értékeket. Mindenképpen tendenciózus, hogy a Cu tartalom a Hídvégi-tóban meghaladja a Zn tartalmat, míg az Ingói-berekben legtöbbször ennek fordítottja jellemző. A növényekben általában a Zn tartalom magasabb, mivel azt „diszkriminatívan” veszik fel. Az élőlények ionháztartásában alapvető szerepet játszik a Na és a K, a kettő aránya meghatározó jelentőségű. A fenti elemekhez hasonlóan jellegzetes különbségek vannak e tekintetben is a Hídvégi-tó

és az Ingói-berek között. A Hídvégi-tó külső tározótérben a K-tartalom folyásirány mentén csökkenő, a Na-tartalom pedig emelkedő tendenciájú. A Na/K arány emelkedő, 1 és 3 közötti. Az Ingói-berekben a K-tartalom alacsonyabb, mint a Hídvégi-tóban, a Na-tartalom általában magasabb, a Na/K arány 3 vagy afölötti. Az utóbbi 3 évben a K-tartalom minden mvhen nőtt, míg a Na-tartalom csak a Hídvégi-tavon, az Ingói-berekben lényegesen nem változott A Na/K arány azonban összességében mindenütt csökkent 2001-re, ami K-ot előnyben részesítő növények terjedésének kedvez. Végső soron megállapítható, hogy mivel a talajok, ill. üledékek összetételében lejátszódó változások a vízminőségben, ill. a biológiai folyamatokban bekövetkezett hosszabb idejű változások – jelen esetben egy éves – összegző hatását tükrözik, ugyanakkor a „visszacsatolás” is csak hosszabb idő elteltével érvényesül, az értékelés

során a többéves tendenciák elemzését kell figyelembe venni. 30 5. TÁPANYAGFORGALOM A tápanyagforgalom tárgyalása során az egyes elemek ciklusának bemutatására már nem térünk ki, hanem utalunk korábbi munkánkra (Szilágyi 2001). Az egyes elemeket fontossági sorrendben tárgyaljuk. Előbb a foszfor, majd a szén anyagforgalmát beszéljük meg, majd a nitrogén és végül a kén következik. 5.1 Foszfor A foszforforgalom következő részfolyamatait tanulmányozták az elmúlt évben: • • • • • 5.11 Az üledék foszforleadása a Hídvégi-tóban (ISTVÁNOVICS 2001). A zooplankton legeléshez kapcsolódó P regeneráció (ISTVÁNOVICS 2001). A makrofita szerepe a Hídvégi-tó déli területeinek foszforforgalmában (ISTVÁNOVICS 2001). A foszforkoncentráció térbeni változása az Ingói-berek nádasaiban (ISTVÁNOVICS 2001). A Hídvégi-tó és az Ingói-berek foszfor anyagmérlege SZILÁGYI (2002) szerint, a 2001. évre becsülve Az üledék

foszforleadása a Hídvégi-tóban Az üledék foszfor leadását a Hídvégi-tó 4., 7, és 9 mintavételi helyeiről (vö: 31 ábra) május 28-án vett minták felhasználásával mérték. A konkrét mérési metodikát illetően a forrásmunkára utalunk. A kumulatív foszfát és vas leadás a teljes anaerob inkubációs idő, azaz több mint 4 hónap alatt nagyjából lineárisan nőtt, azaz a leadás sebessége csaknem állandó volt (5.1 ábra) Az összesen leadott foszfát mennyisége kicsit kevesebb, mint 1 g száraz üledék NaOH-RP (vashoz és alumíniumhoz kötött) tartalmának felelt meg. Az anaerob foszfát leadás sebessége nem mutatott nagy különbséget a három mintavételi ponton: mindenütt 3-6 mgP/m2/nap közötti fordultak elő. Feltéve, hogy a Hídvégi-tóban az átlagos nyári vízmélység száraz nyarakon 0,8 m, ez a leadási sebesség naponta 4-8 mgP/m3-rel emelheti a víz foszfát koncentrációját és napi 55-110 kg belső P terhelésnek felel meg.

Az utóbbi egyenértékű a Zala átlagos napi összes foszfor hozamával Az oxidáltabb viszonyok kis mértékű vas-oxi-hidroxid kicsapódást és P reszorpciót idéztek elő. A leadott vas/foszfor mólarány az inkubáció kezdetén 1-nél kisebb volt, később 1 körül mozgott. Ez az alacsony arány arra utalhat, hogy a tározó üledékében a vas adszorpciós kapacitása telítődés közeli. 31 5.1 ábra: Az üledék foszfor leadása a Hídvégi-tó egyes területein (vö: 31 ábra) 32 Az adatok azt mutatják, hogy a belső terhelés augusztus közepétől szeptember közepéig 200 mgP/m3 -ről 300 mgP/m3-re emelte a víz P koncentrációját (pontosabb becslést azért nem tehetünk, mert vízhozamok nem állnak rendelkezésre). A redukált üledékmintákból 15-25 nap alatt szabadult fel ennyi foszfát. A következtetés az, hogy a redukált üledék megnőtt belső P terhelése alapvető szerepet játszott a Hídvégi-tó csökkent P visszatartásában 2000 és

2001 nyarán. Az üledék redukáltabbá válása feltehetően egyenes következménye a tartósan meleg, száraz időnek. Ez jelzi, hogy a Hídvégi-tó működése igen érzékenyen függ az aktuális hidrometeorológiai viszonyoktól. Természetesen ez a rendszer sokkal bonyolultabb annál, minthogy egy jelenséget (belső terhelésnövekedés) egyetlen okkal lehetne magyarázni. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a belső terhelés miatt az elmúlt nyáron sem lehetett a foszfor a limitáló tényező a tározóban. A súlyos nitrogénhiány (vö: 53 fejezet), a trofikus szerkezet átrendeződése, a szűrő szervezetek elszaporodása (KORPONAI 2001) szintén fontos oka lehetett a foszfor túlkínálatnak. Ez utóbbit vizsgálta részletesebben ISTVÁNOVICS (2001) 5.12 A zooplankton legeléshez kapcsolódó P regeneráció 2001. július 19-én és augusztus 22-én vettek mintát a Hídvégi-tó 4, 7, és 9 rutin vízmintavételi pontjáról (3.1 ábra) a zooplankton

legeléshez kapcsolódó P és ammónia regenerációs laboratóriumi vizsgálatokhoz. A konkrét mérési metodikát illetően a forrásmunkára utalunk Az eredményeket a 5.2 ábra mutatja 5.2 ábra: A nettó foszfát és ammónium regeneráció sebessége a zooplankton legelési kísérletekben, 2001. július Kiszámították az egységnyi zooplanktonhoz köthető nettó tápanyag regeneráció sebességét. A nettó foszfát regeneráció zooplankton specifikus sebessége 0,72 mg P/g nedves tömeg/nap volt (r2=0,96, n=15), a nettó ammónium regenerációé pedig 0,58 mg P/g nedves tömeg/nap (r2=0,90, 33 n=12). A nettó tápanyag regenerációt esetleg “küszöbhatás” jellemzi Mintegy 150 g/m3 (nedves tömegre vonatkoztatott) zooplankton biomassza alatt a fitoplankton tápanyag asszimilációja nagyobb volt a regeneráció sebességénél, így a nettó regeneráció sebessége zérónál kisebbnek adódott. A júliusi kísérletben a 7 ponton nem volt nettó tápanyag

regeneráció, a 4 és 9 pont megfelelő értékei rendre így alakultak: 1,49 mg P/g nedves tömeg/nap (r2=1,00); 5,09 mg P/g nedves tömeg/nap (r2=0,91) és 2,11 mg P/g nedves tömeg/nap (r2=0,99); 4,08 mg P/g nedves tömeg/nap (r2=0,76). Ezeken a pontokon a legnagyobb zooplankton hozzáadás nem növelte tovább a tápanyag regeneráció sebességét, a lineáris szakasz a 100 g nedves tömeg m-3 zooplankton biomassza alatti tartományra korlátozódott. Ezen túlmenően a két kísérletsorozatban kapott fajlagos nettó tápanyag regeneráció sebessége nagyon eltérő volt, amiben feltehetően egyfelől a zooplankton faji összetételének különbözősége, másfelől a fitoplankton nem vizsgált összetételének és limitációs viszonyainak különbözősége játszhatott szerepet. A fenti okok miatt az eredmények általánosíthatósága kérdéses Amikor mégis megpróbálunk általánosabb következtetést levonni, tisztában kell lennünk azzal, hogy becslésünk nagyon

bizonytalan és durva lesz. A 4. és 7 mintavételi ponton 2000 július-szeptemberében alakult ki a zooplankton biomassza nyári maximuma. A maximális érték 169 illetve 204 g nedves tömeg m-3 volt, ezen belül 6070%-ot ért el a Cladocera rákok (elsősorban Daphnia galeata) biomasszája (KORPONAI 2001). Az augusztusi kísérlet alapján ilyen biomassza mellett a nettó foszfor regenerációt –9 és 16 mg P/g nedves tömeg/nap közötti értékre becsülhető, a júliusi kísérlet szerint a nettó foszfor regeneráció sebessége sokkal nagyobb is lehet. Ha a rákplankton biomasszája 100-150 g/m3 (nedves tömeg) fölé emelkedik, és a Cladocera rákok uralkodnak a társulásban, a zooplankton legelése gyors és jelentős foszfát koncentrációemelkedést okozhat a vízben. A 7 mintavételi ponton, pl. 2000 szeptember 4-én emelkedett maximumra a Cladocera rákok biomasszája – ekkor az alga biomassza csökkent és a foszfát koncentráció nőtt. Ugyanakkor azonban a

foszfát + alga-P koncentráció július végétől szeptember végéig tendencia-szerűen nőtt a kifolyó vízben. Ilyen hatása a zooplankton legelésnek nem lehet, hiszen az csak a vízben levő hozzáférhető foszfor körforgását gyorsíthatja fel, nettó foszformennyiséget nem juttathat a rendszerbe. Összefoglalóan: a redukálttá váló üledék foszforleadása lehet az a folyamat, amely miatt 2000. és 2001. nyarán megnőtt a Hídvégi-tó vizében a foszfát koncentrációja, ugyanakkor a zooplankton legelése egy sokkal gyorsabb dinamikájú folyamatban jelentősen módosítja a tendencia-jellegű változást. A zooplankton tömeges elszaporodásakor a fitoplankton biomasszája és foszfor asszimilációja csökken, a nettó foszfor regeneráció átmenetileg sokkal gyorsabb lehet, mint az üledék foszforleadása. Itt azonban erős negatív visszacsatolással kell számolnunk: az alga biomassza csökkenését a zooplankton megfogyatkozása és a nettó tápanyag

regeneráció csökkenése követi. Ezek az eredmények megerősítik azt a feltételezést, hogy a zooplankton szerepe nem elhanyagolható a Hídvégi-tó tápanyagforgalma szempontjából. 5.13 A makrofita szerepe a Hídvégi-tó déli területeinek foszforforgalmában ISTVÁNOVICS (2001) június 6-án, július 19-én és október 4-én vett vízmintákat a Hídvégi-tó sekély déli területén. Az első mintavétel alkalmával megfigyelte, hogy a mintavételi hely északi szélnek való kitettségétől függően egymástól 20-30 m-re eső pontokon nagyon különbözik a víz átlátszósága. Ezért a második két alkalommal a víz sekélysége szabta korlátok között becsülte a fényextinkciót (LiCor 4Π szenzorral ellátott fénymérő). A mintákból laboratóriumban mérte a lebegőanyag, oldott reaktív P, összes oldott P, ÖP és a-klorofill koncentrációt. 34 A növényfoltok túlságosan kicsi mozaikokat alkotnak a déli területen, ezért a víz

összetételére gyakorolt hatásukat nem lehetett kimutatni. A Hídvégi-tónak a feltételezett déli folyásiránytól délre eső területein jelentős a belső foszforterhelés, amit feltehetően az üledék eltérő összetételével és a víz pangásával magyarázható. Ha a fokozott belső terhelés időszakában kb 50 mg/m3-nél nagyobb az algák biomasszája, akkor “csak” az összes P koncentráció növekszik, a foszfát nem. Ennél kisebb alga biomassza mellett – aminek a vízinövényzet árnyékoló hatása és a zooplankton legelése lehet az oka – a foszfát koncentráció növekedése is megfigyelhető. Júliusban az igen meleg vízben a belső foszforterhelés sokkal nagyobb volt, mint másik két méréssorozat alkalmával. Ekkor a viszonylag nagy mennyiségű alga sem volt képes a felszabadult foszfátot asszimilálni. A Hídvégi-tó vizsgált déli területein sem tápanyag visszatartás, sem kibocsátás nem volt megfigyelhető. 5.14 A

foszforkoncentráció térbeni változása az Ingói-berek nádasaiban Az Ingói-berek keresztszelvényei mentén 2001. június 25-26-án és szeptember 12- én és13-án vettek vízmintákat (5.3 ábra) A mintavételezést nagymértékben nehezítette a víz sekélysége, az úszólápok fokozódó felszakadozása és az, hogy az elmúlt két év sekélyebb vízborítása miatt a növényzet sokfelé megsűrűsödött. A szeptemberi alkalommal az időjárás is mostoha volt A konkrét, nagyszámú mérési eredmények ismertetése helyett a vizsgálatokból levonható következtetéseket ismertetjük e helyütt. Az algák biomasszája a nyugati oldalon fokozatosan csökkent, de a kifolyó vízre (és a Zalára) jellemző igen alacsony értéket az I-es terelőtöltés csúcsánál még nem érte el. A fitoplankton pusztulásával párhuzamosan csökkent a formált P koncentrációja és növekedett az oldott reaktív foszforé. E fő mintázatok mellett a víz összetétele egy-egy

keresztszelvény mentén meglehetősen változékony volt. Az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott a foszfát koncentráció napszakos változásának kérdése, tekintve, hogy ez a változás a berek anyagmérlegei szempontjából fontosak. A térbeli változékonyság az anyagmérleget nem érinti, azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a rendszeres vízminőségi mérések viszonylag keveset árulhatnak el a berek összetett anyagforgalmáról. Ebből az következik, hogy – bármilyen fájó is ez a kutató számára – az Ingói-berekben viszonylag kevés ponton érdemes vízkémiai mérést végezni; ezeket a pontokat érdemes az I-es terelőtöltés nyugati oldalán kiszemelni. Úgy tűnik, a berek keleti oldalán (az I-es terelőtöltés és a Bukóél) közötti történések vizsgálata a terület hozzáférhetetlensége miatt még expedíciós jellegű mintavételekkel sem lehetséges. 35 5.3 ábra: Keresztszelvények az Ingói-berekben 36 5.15 A

Hídvégi-tó és az Ingói-berek 2000. évi foszfor anyagmérlege A KBVR foszforforgalmi folyamatait a két elárasztott részre külön-külön vizsgálták Szilágyi (2001). A Hídvégi-tó esetében az 54 ábra, az Ingói-berek esetében pedig az 55 ábra mutatja az egyes kompartmentekben levő foszfor mennyiségét. A becslést a 2000 évi adatokra végezték el. A becsült adatok a következő háttér információn alapultak: • • • • • • • • A befolyó és a kifolyó terhelés adatok a NYUVIZIG napi gyakoriságú zalai mérésein alapulnak, figyelembe véve a saját vízgyűjtőről érkező terhelést és az átvezetést is. A fitoplanktonban levő foszfor mennyiség becslése az évi átlagos a-klorofill koncentráció alapján történt, az a-klorofill/alga P arányt 1-nek feltételezve. A zooplanktonban levő P mennyiség becslése a biomassza adatok alapján történt, a zooplankton száraz biomasszájának P tartalmát 1 %-nak feltételezve. A

bakteriális biomassza P tartalmának becslése a bakteriális termelés eredmények alapján történt, feltételezve, hogy a bakteriális biomassza P tartalma 1 %. A halállományra vonatkozó adatok a halsűrűségből és a biomassza 1 %-os P tartalmából adódtak. A kiülepedő P mennyiség becslése a lebegőanyag P tartalmából és a vízterület lebegőanyag eltávolítási hatásfokából becsült érték. A belső terhelés a vízterület teljes anyagmérlege alapján becsült érték. A makrofiton biomassza becslését és P tartalmát a korábbi években Dr. Pomogyi Piroska mérte a Kis-Balatonban. A vízi növényzet biomasszájának a P tartalmát 023 %-nak vettük a Hídvégi-tó és 0.13 -nak az Ingói-berek esetében (a szárazanyagra vonatkoztatva, 1985-95 évek átlaga). Hídvégi-tó A Hídvégi-tóba 20,9 t ÖP került 2000-ben. A kifolyó vízzel 15,63 t ÖP távozott A különbség tehát 5,27 t. Makrofiton aratás nem történt, legfeljebb a rovar

kirepüléssel és a halászattal kerülhetett ki foszfor a rendszerből, ennek a mennyisége azonban nem ismert. A madarak szerepe teljesen bizonytalan, mivel azok hoznak is be és vesznek is ki foszfort a KBVR-ből, ennek az eredő mennyisége azonban nem ismert. Területenként és időszakonként lehet fontos a madarak által bevitt, vagy kivett foszfor mennyisége, de éves átlagban valószínűleg az egyenleg nem jelentős. Ez azonban hipotézis, amit a jövőben vizsgálni lehetne Ennek az 5,27 t ÖP-nek tehát a legnagyobb része valószínűleg a rendszerben maradt. Az üledék aktív rétegében található magasan a legtöbb foszfor (930 tonna), míg a víztérben ennek csak töredéke becsülhető (5,26 tonna). A kiülepedő P mennyisége a lebegőanyag terhelés, annak P tartalma és a lebegőanyag eltávolítási hatásfok alapján becsülhető. A Hídvégi-tavat a NYUVIZIG rendszeres mérései alapján 2028 t lebegőanyag terhelte 2000-ben, ennek P tartalma 0,7 % volt.

A lebegőanyag eltávolítás hatásfoka 28 %-os volt, ami azt jelenti, hogy a partikulált anyag 28 %-a kiülepedett, ez a mennyiség kb. 568 t A lebegőanyaggal kiülepedő P mennyisége 4 tonna körül volt, tehát a Hídvégi-tóban maradó P nagy része a lebegőanyag kiülepedéséből származott. Éves átlagban némi foszfor adszorpciót lehetett feltételezni (kb. 1,2-1,3 tonnát) 37 Az elfolyó víz a-klorofill koncentrációja átlagosan 72 mg/m3 volt, ebből a Hídvégi-tó vízmennyiségét tekintve 1,3 t vízben levő pillanatnyi alga P becsülhető. (A tavalyi munkánkban a fitoplanktonban levő P-t jelentősen túlbecsültük). A makrofiton biomasszájára és az abban levő P mennyiségére 1995-ig készültek pontos becslések, az elvileg learatható makrofiton biomassza tömegét és P tartalmát is becsülték (NYUVIZIG KÜM, Dr. Pomogyi Piroska adatai) A Hídvégi-tó jelenlegi alacsony makrofiton fedettségét tekintve legfeljebb 3-4 t-ra becsülhető a

magasabbrendű vízi növényzetben levő P tömege (az üledékben levő és az üledék feletti növényi részekben összesen). Valószínűleg ennek a mennyiségnek a fele található föld feletti részekben. A zooplankton biomasszája a Hídvégi-tóban átlagosan 28,5 g/m3 volt a 2000-es adatok szerint (csak a tó belső mintavételi pontjait figyelembe véve 40 g/m3, de mi most az első értékkel kalkulálunk) (KORPONAI 2001). 16,5 km2-es területtel, 1,1 m-es átlagmélységgel számolva ez a zooplankton tömeg 517 tonna nedves súlyra vonatkoztatva. 90 %-os víztartalommal és 1 %-os foszfor tartalommal számolva ez a mennyiség 0,5 tonna körüli P-nek felel meg. A zoobentoszban szintén hasonló mennyiségű foszforral lehet számolni. Dr. Paulovits Gábor 1997-es adata szerint a Hídvégi-tóban 82 g/m2 a hal biomassza, ami megfelel 330 t éves halviomasszának. Hasonló érték adódik, ha Paulovits 2001-es adatait vesszük figyelembe. Az ebben levő foszfor

becsléséhez ezt a nedves biomasszát szárazra kell átszámolni, szárazanyag tartalomnak a biomassza 30 %-át vettük. Ennek 1 %-át tekintettük Pnak Ez az érték 0,8-1,0 t-nak adódott A bakteriális produkció és az elsődleges teremlés aránya a Hídvégi-tavon Kovács (2000a) szerint 20 volt 2000-ben, de az adatok csak szórványosak voltak. Valószínűbb egy 10-es arány Ennek megfelelően a baktériumokban levő P mennyisége ezért átlagosan mintegy tizede lehet a fitoplankton P tartalmának, kb. 0,10-0,15 t Ingói-berek Az Ingói-berek éves foszforforgalma az 5.5 ábrán látható A rendszerbe 20,1 t ÖP került 2000ben A kifolyó vízzel 15,7 t ÖP távozott A különbség tehát 4,4 t Makrofiton aratás minimális volt, a rovar kirepüléssel és a halászattal kikerült foszfor mennyisége itt sem ismert. A madarak szerepe ebben a rendszerben is teljesen bizonytalan. Valószínű, hogy a visszatartott ÖP legnagyobb része bent maradt a rendszerben. Az üledék

aktív rétegében található magasan a legtöbb foszfor (864 tonna), míg a víztérben ennek csak töredéke becsülhető (3,34 tonna). A lebegőanyag terhelés 1646 t volt, melyből 1235 t (75 %) ülepedett ki az INgói-berekben a NYUDUVIZIG rendszeres mérései szerint. A lebegőanyag P-tartalma (Kovács 2000b) szerint átlagosan 0,9 %-nak adódott, így a lebegőanyaggal kiülepedett P 11,1 t körüli volt, tehát itt a P visszatartást (4,4 t) meghaladó mértékűnek adódott a kiülepedő P mennyisége. A különbözet a belső terhelés: 6,7 t. Ez az érték kisebb a megelőző évi 10 tonnánál, ami tükröződik is abban, hogy 2000-ben a Berek ORP kibocsátása lényegesen kisebb volt, mint 1999-ben. A belső terhelés jelentős része a Hídvégi tóból átfolyó és itt elhalva kiülepedő, lebomló algáktól származhat, de nem zárható ki az üledék deszorpciója és az évente elhaló makrofiton tömeg lebomlásának jelentős szerepe sem. 38 Az Ingói-berek

legnagyobb részén a víz a-klorofill koncentrációja átlagosan 10-15 mg/m3 volt, ebből a berek vízmennyiségét tekintve 0,18 t alga P becsülhető. 39 5.4 ábra: A Hídvégi-tó éves foszforforgalma 2000 (az adatok tonnában értendők) VÍZTÖMEG: 5,26 ARATÁS 0 KIREPÜLÉS ? MAKROFITON 3-4 HALÁSZAT ? MADARAK 0 KIREPÜLÉS ? BEFOLYÓ P 20,90 KIFOLYÓ P 15,63 ZOOPLANKTON 0,5 FITOPLANKTON 1,3 BAKTERIOPLANKTON 0,10-0,15 (??) DETRITUSZ 1-2 BELSŐ TERHELÉS -1,2 - -1,3 HALFAUNA 0,8-1,0 ÜLEPEDÉS 4 ZOOBENTOSZ 0,5 ÜLEDÉK: 930 40 5.5 ábra: Az Ingói-berek éves foszforforgalma, 2000 (az adatok tonnában értendők) VÍZTÖMEG: 3,34 KIREPÜLÉS ? ARATÁS 0 MAKROFITON 30 HALÁSZAT 0 MADARAK ? KIREPÜLÉS ? BEFOLYÓ P 20,10 KIFOLYÓ P 15,7 ZOOPLANKTON 0,04 FITOPLANKTON 0,18 BAKTERIOPLANKTON 0,02 (??) DETRITUSZ ? BELSŐ TERHELÉS 6,7 HALFAUNA 0,8-0,9 ÜLEPEDÉS 11,1 ZOOBENTOSZ 0,04 ÜLEDÉK: 864 41 A makrofitában levő P

mennyiségének becslése 2000-ben itt sem történt meg. Korábbi viszonyokra érvényes (részletes felmérésen alapuló) becslés szerint az Ingói-berekben 14 t-ra becsülhető az elméletileg eltávolítható magasabbrendű vízi növényzetben levő P tömege. Ebben nincs benne a nem aratható területeken levő vízi növényzetben levő P tartalom és a föld alatti részek (pl. rizóma) P tartalma sem Valószínűleg a 14 t-nak a két-háromszorosa áll a valósághoz közelebb, mi 30 t-t vettünk figyelembe. A makrofitában levő P nagy része valószínűleg az üledékből származik. Ami beépül a vegetációs időszakban, annak legnagyobb hányada le is bomlik a rendszerben a vegetációs időszakon kívül. A zooplankton biomasszája az Ingói-berek esetében átlagosan 1,5 g/m3 volt a 2000-es adatok szerint (KORPONAI 2001). Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az érték a terület nagymértékű inhomogenitása és a kevés mintavételi hely miatt nagyon bizonytalan.

Az átlagos érték nagyságrenddel kisebb, mint a Hídvégi-tóban. Makroszkópikus gerinctelenekre vonatkozóan nem készült biomassza becslés az Ingói-berekre sem 2000-ben. Tekintsük ezt hasonlónak, mint a zooplankton biomasszáját. Összességében a két élőlénycsoportban mintegy 0,08 t körülire becsülhető a foszfor mennyisége. Dr. Paulovits Gábor 2001-es adatai szerint az Ingói-berekben 200 kg/ha alatti az átlagos halbiomassza, ami megfelel 280-300 t éves halbiomasszának Az ebben levő foszfor becsléséhez ezt a nedves biomasszát szárazra kell átszámolni, szárazanyag tartalomnak a biomassza 30 %-át vették. Ennek 1 %-át tekintették P-nak Ez az érték kerekítve 0,8-0,9 t A bakteriális produkció az Ingói-berekben mintegy harmada a Hídvégi-tavi értéknek, ezért a baktériumokban levő foszfor tartalmat vegyük 0,5 tonnának. Természetesen ebben az esetben is fontos volna a baktérium P forgási sebességének becslése, de erre nincs adat. Ez a

mennyiség minden bizonnyal erősen alulbecsült, mert nem vettük figyelembe egyebek közt az élőbevonat baktériumait. Összehasonlítás A két tó foszforforgalmát összehasonlítva az alábbi főbb jellegzetességek (hasonlóságok és különbségek) fedezhetők fel: • • • • • Mindkét vízterületen az élő kompartmentekben nagyságrendekkel kevesebb P található, mint az üledék aktívnak tartott felső 10 cm-es rétegében. Ez egyben azt is jelenti, hogy az élőlények kevéssé tudják befolyásolni az üledék ÖP tartalmát rövidebb távon (pl. egy év alatt). A mobil P frakció az ÖP-nél lényegesen kevesebb lehet, annak éven belüli ingadozása a biológiai aktivitás miatt nagyobb lehet az ÖP-nél. Ezt a jövőben vizsgálni kellene A vízben levő foszfor mennyisége összemérhető egyes élő kompartmentekben levő foszfor mennyiségével. Az algák szerepe sokkal nagyobb a Hídvégi-tóban, mint az Ingói-berekben. Az Ingóiberekben a

makrofiton dominancia érvényesül Ez általánosan ismert, nem új megállapítás Összességében az algákban kevesebb foszfor van egy adott idősíkban, mint a makrofitában, de az algák néhány nap alatt, míg a makrofiton egy év alatt forgatja meg a benne levő foszformennyiséget. A halak szerepe mindkét rendszerben hasonlónak és fontosnak tűnik. A detritusz mennyisége és P tartalma kevéssé ismert, ez a legpontatlanabbul becsülhető tétel a mérlegben, de az Ingói-berekben a detritusz fontosabb tényezőnek látszik, mint a Hídvégi43 • • tóban. Nem elsősorban a vízben megtermelődő szervesanyag, hanem a vízből kiemelkedő makrofita vízben lebomlása miatt. A Hídvégi-tóban a fitoplankton biomasszájának nagy része valószínűleg nem juthat el a felsőbb táplálkozási szintekre, hanem a baktériumokon keresztül lebomlik. Az Ingóiberekben viszont a fitoplankton lényegesen jobban hasznosulhat, beleértve a befolyó algatömeget is. Az

Ingói-berekben a detritusz valószínűleg fontosabb a zooplankton táplálkozása szempontjából, mint az alga. A Hídvégi-tóban az élő algák kiszűrése tűnik fontosabbnak 44 5.2 Szén 2001-ben a Kis-Balaton területén az alábbi szénforgalmi vizsgálatok kerültek elvégzésre a KBVR területén (SÜLE 2002, KOVÁCS 2001A): • • • Elsődleges termelés (vízben). Bakteriális produkció (vízben). Gázképződés a jellemző területeken (széndioxid, metán). A bakteriális produkció mérése 3H-timidin inkorporációval, az elsődleges termelésé 14 C inkorporációs módszerrel történt KOVÁCS (2001A) vizsgálataiban. SÜLE (2002) az elsődleges termelést oxigéntermelésen és fogyasztáson alapuló módszerrel mérte. 5.21 Elsődleges termelés és bakteriális produkció A NYUDUVIZIG KÜM Labor 2001-ben, a melegvízi időszakban 6 alkalommal a Hídvégi-tó három mintavételi helyén (kb4; kb7; kb9) vizsgálta a fitoplankton elsődleges

termelését sötétvilágos palack módszerrel. Az elsődleges termelés a nyugati tározótérben jelentősen meghaladta a 2000-ben mért értékeket, a keleti tározótérben nagyjából hasonló volt, viszont a Kazettában jóval kisebb volt, mint az előző évben. A nyugati-tározótéren az átlagos elsődleges termelés 3,005 gC/m2/nap volt. A szezonális ingadozás jelentős volt Május elején hipertróf volt a víz, amit a nyár elején eu-politrófia követett. A nyár végére ismét hipertróf állapot alakult ki Október elején újra csökkent a trofitás. A keleti tározótérben (kb7) az elsődleges termelés éves átlaga 2,132 gC/m2/nap volt, ami kicsivel kevesebb, mint a 2000-ben mért érték. Májusban eutróf volt a víz, ami októberig fokozatosan változott hipertróffá. Októberben viszont az elsődleges termelés jelentősen lecsökkent és oligo-mezotrófiának megfelelő értéket mértek. A nyári időszakban a fotoszintézis döntő hányada továbbra

is a legfelső 30 cm-es rétegben zajlik, míg a hidegvízi időszakban, az alsóbb vízrétegekben is lehet számottevő fotoszintézis. A Kazettában a vizsgálati időszak nagy részében a fitoplankton mennyisége csekély volt, így a víz gyakran fenékig átlátszó volt. Ennek köszönhetően a fotoszintézis többször hasonló mértékű volt a teljes vízoszlopban. Ezzel szemben az augusztus végi biomassza csúcs (a-klorofill: 153 mg/m3) idején az elsődleges termelés döntő hányada a legfelső 30 cm-re korlátozódott. A Fenéki-tó területén a KDT VIZIG Regionális Laborja végzett elsődleges termelés és bakteriális produkcióméréseket 18 mintavételi helyen (KOVÁCS 2001A). A mintavételi helyeik a következők voltak: 1. Zalavári-víz: a Zalavári-víz észak-nyugati sarkába csatlakozó csatorna kezdeti szakasza 2. Bukóél (210 VMVH): az Ingói-berket elhagyó víz 3/1. Gurgulói-csatorna part: töltés közeli vége 3/2. Gurgulói-csatorna közép:

hajlat közeli rész 4. csatorna: 1 km kő közelében lévő csatorna, töltéstől ~ 30 m 5. Gurgulói-csatorna, töltéstől ~ 50 m 6. 204 csatorna: 204 VMVH-től ~ 30 m 7. Csatorna könyök 8. Csatorna a saroknál: saroktól ~ 30 m 9. Tisztás: Ingói töltés melletti belső tisztás 10/1. Keréklápi bejáró széle: töltéstől ~ 50 m 10/2. Keréklápi bejáró közepe: csatorna középső, nyílt vizes része 45 10/3. Keréklápi bejáró vége: csatorna I terelő töltés felőli végétől ~ 30 m 11. Ingói kilátó – csatorna: az Ingói kilátó melletti csatorna, töltéstől ~ 50 m 12. Ingói nyílt víz: töltéstől ~ 200 m 13. Régi Ingói csatorna: töltéstől ~ 200 m 14. 209 Égeres: a tisztás belső része 15. Vízfoltos terület: I terelőtöltés belső vége felé lévő vízfoltos terület 16. I terelőtöltés vége: a töltés végétől induló csatorna kezdete, ~ 10 m A legmagasabb aktivitást a 9. és 10/1 pontokon mérték (3-6 gC/m2/nap-ot) (51

táblázat) Mindkét területen felszíni vízvirágzás alakult ki a mintavétel idején. A termelés a 11-es, 12-es és 13-as pontokon (ezek a leginkább algás, nyílt vizű területek) sem sokkal maradt el a 3 gC/m2/nap értéktől. A 7, 8, 10/2 pontokon még számottevő planktonikus aktivitást lehetett kimutatni, de ezek már alacsonyabb értékek voltak (0,4-1,5 gC/m2/nap). Ez különösen a 7 pont esetében érdekes, ahol a felúszó algák (felszíni vízvirágzás) is megfigyelhetőek voltak, és az oxigéntartalom is magasnak tekinthető. A többi ponton gyakorlatilag nem volt termelés, azaz az aktivitás 0,1 gC/m2/nap alatt maradt. Ez utóbbi részeken tehát csak a magasabbrendű növényzet elsődleges termelése a számottevő. A mintázás időpontjában az átlagos elsődleges termelés 1,12 gC/m2/nap volt, 0,011-5,96 gC/m2/nap szélsőértékekkel, azaz az Ingói-berek területén több mint 2 nagyságrendnyi eltérések voltak. Az eredmények jó mutatják, hogy

nemcsak a víz folyási irányában, de a keresztszelvények mentén is nagy vízminőség eltérések lehetnek. Az Ingói-berek felső, nyílt vizes részein sok az alga, lefelé a magasabbrendű mocsári növényzet (elsősorban a nádas) dominanciája nő, de a vízben még továbbra is sok volt az alga, és aktivitásuk sem csökkent. Az utóbbi években a méréseik alapján ezen a területen mért elsődleges termelés gyakran magasabb volt, mint a KBVR bármely más vizsgált területén. Az Ingói-berek nádassal (illetve egyéb mocsári növényzettel) sűrűn benőtt területeken, illetve a kisebb tisztásokon, csatornákon az I. terelőtöltéstől keletre, illetve a terelőtöltés keleti oldalán a víztest átlátszó, huminanyagoktól barna, algák gyakorlatilag nincsenek benne. Ezeken a területeken tehát a termelés is minimális. A bakteriális produkció átlagosan majdnem egy nagyságrenddel alacsonyabb érték volt, mint az elsődleges termelés (0,081 gC/m2/nap).

A szélsőértékek 0,003 és 0,248 gC/m2/nap voltak A bakteriális produkció igen alacsony volt a 16., 4, 5, 6, 14 pontokon, azaz azokon a területeken, ahol a lebegőanyag tartalom is elhanyagolható volt. Ezekben az esetekben, a víztestben a baktériumok számára felületet jelentő lebegőanyag kiülepedése is olyan nagy mértékű, hogy ez önmagában magyarázza a minimális bakteriális produkciót. Hasonlóképpen igen alacsony értékeket mértek a többi növényzettel sűrűn benőtt területen is, és csak a nyílt vizes, algás részeken tapasztaltak valamivel magasabb bakteriális produkciót. A víztestben mérhető bakteriális produkció minden vizsgált helyen alacsonynak bizonyult, és jellemzően az elsődleges termeléssel arányosan változott. Az Ingói-berek nyugati területei közül csak a csak a 10/1 ponton, továbbá az 1., 2, 3 és 16-os pontokon, azaz az I terelőtöltés végétől a Bukóélig terjedő területen volt magasabb az ott igencsak

alacsony elsődleges termelésnél. A tapasztalatok alapján, ezeken a területeken áramlik végig a víz a Hídvégi-tótól a Bukóél felé. Azaz a fő áramlási irányban mind a termelés, mind a lebontás kis intenzitású, de az utóbbi valamivel jelentősebb. Összefoglalva KOVÁCS (2001A) eredményeit megállapítható, hogy az Ingói-berek területén a keresztszelvények mentén is nagy mértékű a planktonikus termelés és lebontás változása. Ebből az következik, hogy a tározóra csak nagyszámú mérés alapján, nagy költséggel képezhető megbízható átlagérték. Ez a megállapítás összhangban van Istvánovics P forgalomnál említett következtetésével. Nemcsak a nagyobb nyíltvizes területeken, hanem a kisebb tisztásokon is 46 magas lehet az elsődleges termelés mértéke. A legmagasabb primer produkciót a 9 ponton (az Ingói-töltés melletti kisebb tisztáson) mérték, valamivel magasabbat, mint az Ingói-berek nagy nyíltvizes

területein. Ezeken a kisebb tisztásokon a felszíni vízvirágzások voltak megfigyelhetőek. Az algák által megkötött szervesanyag mennyisége az Ingói-berek nyílt vizes területein (a befolyó közelében) lehet igazán jelentős, a mocsári növényzettel benőtt területeken csak a tisztásokra korlátozódik a termelés. Számottevő mértékű planktonikus elsődleges termelés csak az Ingói-berek durván 15%-ra jellemző. A bakteriális produkció mindegyik területen jelentősen (olykor nagyságrendileg is) kisebb, mint az elsődleges termelés. 5.1 táblázat: Elsődleges termelés és lebontás a vízben a Fenéki-tó területén (2001 07 25 08 07) Bakteriális produkció Primer produkció Mintavételi hely 0,01 0,02 0,02 0,01 0,05 0,03 0,01 0,41 1,41 5,96 3,27 gC/m3/na p 0,05 0,01 0,06 0,04 0,17 0,10 0,04 1,38 2,81 5,96 6,54 0,62 0,02 2,84 2,61 2,77 0,02 0,06 gC/m2/nap 1. Zalavári-víz 2. Bukóél 3/1. Gurgulói-csatorna part 3/2. Gurgulói-csatorna, közép 4.

Csatorna 5. Gurgulói-csatorna 6. 204 csatorna 7. Csatorna könyök 8. Csatorna a saroknál 9. Tisztás 10/1. Keréklápi bejáró, széle 10/2. Keréklápi bejáró, közepe 10/3. keréklápi bejáró, vége 11. Ingói kilátó csatorna 12. Ingói nyílt víz 13. Régi Ingói csatorna 14. 209 Égeres 16 I. Terelő töltés vége 5.22 0,04 0,25 0,07 0,05 0,02 0,003 0,004 0,10 0,08 0,11 0,11 gC/m3/na p 0,14 0,12 0,22 0,16 0,06 0,01 0,01 0,35 0,27 0,11 0,21 1,03 0,12 0,19 0,04 9,46 4,36 4,62 0,06 0,13 0,05 0,07 0,15 0,08 0,24 0,25 0,01 0,03 0,02 0,05 gC/m2/nap Növényi eredetű szervesanyag lebontása az Ingói berek területén KOVÁCS (2001A) vizsgálta a különböző szervesanyag formák lebontását közvetlen módszerrel is (tömegmérés alapján), illetve a keletkező CO 2 mennyiségét mérve, a helyszínen előállított, Cizotóppal jelzett, alga eredetű szervesanyagból. A kísérleti módszer részletes leírását illetően utalunk a hivatkozott munkára. Az

eddigi adatok szerint a hozzáadott oldott vagy formált szervesanyagnak meglehetősen kis része, 1,1-4,7%-a bomlott le egy nap alatt a kísérletek tanulsága szerint. A lebontás sebessége csökkent a folyásirány mentén, azaz az Ingói-berek elején (13-as pont) volt a legmagasabb, az 47 attól legtávolabbi, 8-as ponton pedig a legalacsonyabb. Mindez arra utal, hogy a lebontás döntő hányada még az algák esetében is az üledékben zajlik, azokon a területeken is, ahol a primer és bakteriális produkció az Ingói-berek viszonyai között a legmagasabb. A kipróbált módszer alkalmazhatónak bizonyult, és bár rendkívül bonyolult és időigényes, ezt a fajta mérési módszert feltétlenül használni kellene a későbbiekben is. A magasabbrendű növényzet lebontásának vizsgálatát 4 ponton végezték (3., 8, 12, és 13 pontok. Alapvetően 3 növénytípust különböztettek meg a vizsgálatok során Az első a szinte valamennyi nagyobb területen

dominánsnak tekinthető nád (kivétel a 13-as nyílt vizes pont, ahol nincs nádas). A második a gyékény, amely szintén megtalálható volt a legtöbb területen, de mennyisége messze elmaradt a nád mögött. Harmadik csoport az alámerült és lebegő növények (hínár). Ezek között nagy különbségek voltak, a teljesség igénye nélkül: tüskéshínár, tócsagaz, rence, kolokán, békalencse is megtalálható volt. Ezek inkább a kisebb tisztásokra, csatornákra voltak a jellemzőek, ott viszont igen nagy mennyiségben is. A nád és gyékény esetében a lebontás mértéke (a tömegveszteség) a mérési hiba határát nem meghaladó mértékű volt, különösen a víztest felett (levegőben) tartott minták esetében. A mérési hiba ugyanis elég magas, esetenként 10% körüli volt, tekintettel a különböző állapotú növényi részek szárazanyag tartalmának eltérésére, és az ebből adódó bemérési pontatlanságokra. További eltéréseket

eredményezett az inkubálás és a mintakezelés során bekövetkezett, nem a növények lebontásából eredő változások sorozata (a növényi anyag közé bemászó rovarok, visszamérés alatti veszteség). A levegőn a lebontás mértéke ilyen rövid időszak alatt minimális volt, mind a nád, mind a gyékény esetében. A víz alatti részek esetében sem tapasztaltak egyértelmű változást. A hínárfélék esetében a lebomlott mennyiség egy hét alatt is jelentős volt A felszín felett elhelyezett növényi részek (nád és gyékény) tömegének változása nem volt szignifikáns, jellemzően nem változott, vagy csökkent. Az üledék-víz határfelület alá süllyesztett minták esetében a csökkenés mértéke nagyobb, de időben vagy térben megfigyelhető tendenciát nem találtak. Ezeknél a növényeknél a néhány hetes inkubációs időszak kevésnek bizonyult, hogy jól mérhető változásokat kapjanak, és szét kellene választani a növény szerveit

(szár-levél), esetleg a párhuzamosok számát is növelni lenne érdemes. A (részben) alámerült növények lebontása már néhány hét alatt látványos tömegcsökkenést okozott. A hínárfélék már két hét alatt közel száraz tömegük 50%-át elvesztették, három hét alatt már 60%-ot meghaladta mindhárom esetben a veszteség. A kolokán és a tócsagaz lebontása valamivel lassabb volt, a vizsgált időszak végére is maradt belőle, míg a tüskéshínárból három hét alatt gyakorlatilag alig maradt visszamérhető mennyiség. A tápanyagok esetében elsősorban a foszfor tartalom csökkent határozottan, különösen a víztestbe visszahelyezett növényi részekben. A nád esetében a víz felett is elő-előfordult számottevő P tartalom csökkenés, azaz a jelenleg elvégzett vizsgálatok adatai alapján ott is szignifikáns P tartalom csökkenést figyeltek meg, annak ellenére, hogy a minták tömege nem, vagy keveset változott. Az üledék felszín

közeli rétegébe süllyesztett növényi anyag esetében még ennél is magasabb, 60-80%-os csökkenést is mértek, elsősorban az egyébként is nád dominanciájú területeken. Ez arra utal, hogy a mocsári növényzet lebontása során a foszfor tartalom csökkenése a leggyorsabb, lényegesen meghaladja a széntartalom csökkenésének mértékét. 48 A nitrogén esetében a változások mértéke nem haladta meg a mérési hibát, de ebben az esetben is fennáll, hogy a párhuzamos vizsgálatok befejezésével a jelenleg meglehetősen nagy szórású adatok lényegesen egységesebb képet fognak mutatni. Összességében megállapítható, hogy a mocsári növények közül a nád és a gyékény lebontása viszony lassú a hínárfélékéhez képest. A foszfor tartalom csökkenése, különösen a víztestben vagy az üledékben lebomló minták esetében lényegesen meghaladja a szén és a nitrogén tartalom csökkenését. Ezeket a vizsgálatokat feltétlenül

folytatni érdemes, a nád és gyékény esetében hosszabb időtartamú vizsgálatokkal. Széndioxid és metán produkció 5.23 A KOVÁCS (2001A) által mért adatokat az 5.2 táblázat tartalmazza A legmagasabb metán produkciót a 11. mérési ponton találták, értékük az első két időszakban 420-450 mg/m2-nap volt, a 08. 13 – 09 11 szakaszban 158 mg/m2/nap A széndioxid képződés itt közepes értékben volt, kb. 7 mg/m2/nap A 8 és 10/3 jelzésű pontokon közepes metánképződés jelentkezett, a széndioxid mennyisége viszont a 8 ponton magas, a 10/3 ponton alacsony volt. Az I terelőtöltés végénél (16. pont) viszonylag alacsony metánképződést és magasabb CO 2 képződést találtak Az Ingói-berek 4 pontján végzett gázképződés mérésekből megállapítható, hogy a nyugvó, zártabb jellegű víztestekben a legintenzívebb a metánképződés, a nagyobb nyílt vizes, vagy az áramló vizes területeken viszont alacsonyabb. 5.2 táblázat:

Gázképződés a Fenéki-tó területén, 2001 10/3. Keréklápi bejáró 8. csatorna Időpont 07.250807 Gáz 11. Ingói kilátó, csatorna 16. I Terelő töltés vége mennyiség összetéte mennyiség összetétel mennyiség összetétel mennyiség összetétel l mg/m2nap % mg/m2-nap % mg/m2-nap % mg/m2-nap % O2 5,7 15,6 16,7 2,8 N2 CH 68,1 68,0 50,1 83,9 128,6 25,1 95,2 16,2 455,3 33,0 31,4 11,5 15,5 1,1 3,2 0,2 7,6 0,2 13,5 1,8 4 CO 2 08.070813 O2 6,7 6,7 16,2 1,5 N2 CH 55,1 76,0 50,4 79,8 120,1 36,9 52,5 16,9 417,7 33,2 21,1 16,8 11,6 1,3 3,4 0,4 6,9 0,2 6,6 1,9 4 CO 2 08.13- O2 7,5 18,5 49 21,4 0,9 09.11 N2 CH 81,3 76,1 59,6 85,0 38,6 10,5 3,2 4,7 157,5 18,7 32,7 12,4 7,1 0,7 1,3 0,7 7,0 0,3 12,3 1,7 4 CO 2 5.3 Nitrogén 2001-ben a Kis-Balaton területén az alábbi nitrogénforgalmi vizsgálatok kerültek elvégzésre a KBVR területén március és október között hét

alkalommal (KOVÁCS 2001A): • • Nitrogénkötés (vízben és üledékben). Denitrifikáció (vízben és üledékben). A nitrogénkötést és denitrifikációt acetilén redukció illetve inhibíció alapján gázkromatográfiásan mérték (OLÁH ÉS JANURIK 1985). Az anyagforgalmi vizsgálatokhoz a felszín közeli vízrétegből merített mintákat, az üledékből végzett vizsgálatokhoz kiszúrt üledékmintákat használtak. 2001-ben öt mintavételi ponton végeztek méréseket a vízben és üledékben lejátszódó nitrogénkötési és denitrifikációs folyamatok meghatározására: • • • • • 5.31 Kazetta. Radai-víz. Balatonhídvégi híd. Bukóél. Marótvölgyi csatorna belépő vízterülete. Nitrogénkötés A nitrogénkötés adatokat az 5.3 táblázat tartalmazza 5.3 táblázat: Nitrogénkötés a KBVR területén, 2001-ben Mintavételi időpont Kazetta Radai-víz Balatonhídvég Bukóél 9 VMVH 5 VMVH Z 11 210 VMVH Marótvölgyicsatorna

Nitrogénkötés a vízben (mgN*m-2nap-1) 2001.0522 2001.0619 2001.0717 2001.0813 2001.0911 Átlagérték 2,42 10,34 0,36 0 0 2,62 94,89 1,25 6,25 43,29 0,04 29,14 10,28 3,20 8,12 18,83 24,19 12,92 0,01 0,08 0 0,03 0 0,02 Nitrogénkötés az üledékben (mgN*m-2nap-1) 50 0,31 0 0,10 1,15 0,32 0,38 2001.0522 2001.0619 2001.0717 2001.0813 2001.0911 Átlagérték 0,12 1,13 0,23 0,47 0,21 0,43 0,17 0,71 0,31 0,65 0,35 0,44 0,04 1,04 0,21 0,07 0,02 0,28 0,09 0,48 0,40 0,23 0,13 0,27 0,13 0,41 0,24 0,18 0,41 0,27 Nitrogénkötés vízben és üledékben (mgN*m-2nap-1) 2001.0522 2,54 95,06 10,32 0,10 0,44 2001.0619 11,47 1,96 4,24 0,56 0,41 2001.0717 0,59 6,56 8,33 0,40 0,34 2001.0813 0,47 43,94 18,90 0,26 1,33 2001.0911 0,21 0,39 24,21 0,13 0,73 Átlagérték 3,06 29,58 13,20 0,29 0,65 A Kazettában, a víztestben mért nitrogénkötés jellege az előző évhez hasonlóan alakult. A június közepi maximális érték (10,34 mg N/m2 nap) után júliusban csak nagyon csekély

nitrogénkötést mértünk, ezt követően pedig már nem volt mérhető mennyiségű, tehát a Kazetta vízében a nitrogénkötő algák háttérbe szorultak. A Radai-vízben és a Hídvégi-tóból távozó vízben a május végi meleg időszakban szokatlanul magas aktivitások mutatkoztak. Így az 5 VMVH helyen ekkor 94,89 mg N/m2 nap, a Z 11-nél 10,28 mg N/m2 nap nitrogénkötést mértek. Júniusra jelentősen visszaesett mindkét helyen a nitrogénkötés, majd júliustól folyamatos növekedést mutatott. Augusztus közepén újabb maximum jelentkezett az 5. VMVH, a májusban mért értéknek kb a fele (43,29 mg N/m2 nap) volt az aktivitás, amely szeptember elejére közel nullára csökkent. Balatonhídvégnél az aktivitás júniustól a szeptember eleji mérésig folyamatosan nőtt, ekkor 24,19 mg/m2 nap nitrogénkötést mértek. A Bukóélnél elfolyó vízben, tekintve, hogy az gyakorlatilag sem fito-, sem bakterioplanktont nem tartalmaz, számottevő nitrogénkötés

nem volt mérhető. A Marótvölgyi-csatorna befolyásánál kismértékű nitrogénkötés május végén, majd valamivel magasabb érték (1,14 mg N/m2 nap) augusztusban mutatkozott. Az átlagértékek a Hídvégi-tó területén 2,6-29,1 mg N/m2-nap, a Fenéki-tó vizsgált területein 0,02-0,038 mg N/m2-nap voltak. Az üledékben a víztől eltérően mindegyik mintavételi helyen volt mérhető nitrogénkötés. Értékük 0,02-1,13 mg N/m2-nap tartományban mozgott. A maximális nitrogénkötést mindenhol júniusban mérték. Az átlagértékek az üledékben 0,27-0,44 mg N/m2-nap közé estek Összesítve a Kis-Balaton területén a nitrogénkötés a Radai-vízben és Balatonhídvégnél lényegesen magasabb mértékű volt, mint az elmúlt évben, a többi mintavételi helyen közel azonos szinten maradt. 2001-ben a nitrogénkötő kékalgáknak kedvező körülmények májusban és augusztusban a Hídvégi-tó átfolyó vízterületén alakultak ki, így számottevő

aktivitás is itt jelentkezett. Az átlagos nitrogénkötés érték az 5 VMV helyen 29,58, a z11 pontnál 13,20 mg N/m2nap volt. 51 5.32 Denitrifikáció A víz denitrifikációs aktivitása ez évben is többnyire alacsony volt, sőt az 5. VMV-helyen nem is tudták kimutatni. Magasabb denitrifikációt csak augusztus közepén a Kazettában (12,73 mg N/m2-nap) és a Marótvölgyi csatorna belépésénél (40,03 mg N/m2-nap) találtak (5.4 táblázat) A víztestben az átlagos értékek 0 – 8,11 mg N/m2-nap közöttiek voltak a május-szeptemberi időszakban. Az üledékben a nyár eleji és a szeptemberi mérések alkalmával mindig volt mérhető denitrifikáció, a nyár közepén azonban csak a Hídvégi-tó területén. A maximális denitrifikációs aktivitást júniusban az 5 vízmintavételi helyen mérték – 3,59 mg N/m2-nap. A többi mérési érték 0-1,36 mg N/m2-nap közé esett. A denitrifikáció május-szeptemberi időszakra eső átlagértékei az

üledékben 0,10-1,49 mg N/m2-nap között mozogtak. Az összesített, vízben és üledékben együttesen jelentkező denitrifikációnál domináló szerepe az egy-egy kiugró értéknek volt. Így a Kazetta és a Marótvölgyi-csatorna esetében a víz, a Radai-víznél az üledék határozta meg a magasabb átlagértéket. A viszonylag alacsony aktivitások miatt a denitrifikáció jelentősége a nitrogén anyagforgalomban csekély. 5.4 táblázat: Denitrifikáció a KBVR területén, 2001-ben Denitrifikáció a vízben (mgN*m-2nap-1) 2001.0522 2001.0619 2001.0717 2001.0813 2001.0911 Átlagérték 0,45 0 0,21 12,73 1,51 2,98 0 0 0 0 0 0 0 0,38 0,18 0 0 0,11 0,26 0 0,10 0,68 0 0,21 0,26 0 0,15 40,03 0 8,09 Denitrifikáció az üledékben (mgN*m-2nap-1) 2001.0522 2001.0619 2001.0717 2001.0813 2001.0911 Átlagérték 0,65 0 0,72 0 1,04 0,48 1,20 3,59 3,41 0 1,36 1,91 1,36 0,02 0,21 0 0,41 0,40 1,04 1,20 0 0 0,77 0,60 0,30 0 0 0 0,18 0,10 Denitrifikáció vízben és

üledékben (mgN*m-2nap-1) 2001.0522 2001.0619 2001.0717 2001.0813 2001.0911 Átlagérték 1,10 0 0,93 12,73 2,55 3,46 1,20 3,59 3,41 0 1,36 1,91 1,36 0,40 0,39 0 0,41 0,51 52 1,30 1,20 0,10 0,68 0,77 0,81 0,56 0 0,15 40,03 0,18 8,18 5.4 Kén A kénforgalomban a legfontosabb szerepet játszó formák a szulfát, a szulfid és az elemi kén. A szulfát-anion a kén oxidált formája, s a másik kettő pedig eltérő mértékben redukált forma. A szulfát fő forrása a szerves anyagok aerob lebontása. Mennyiségének alakulását a redoxi viszonyok jelzik. Ha a redoxi potenciál alacsony (-200 mV körül), beindulhat a szulfát redukciója, hisz ekkor a szulfát-ion lesz a terminális elektron akceptor a bakteriális szervesanyag lebontásnál. A szulfátredukció terméke elsődlegesen a kénhidrogén, ami hamar átalakul, legegyszerűbben a bakteriális kénoxidációs folyamatok során. A szulfátredukció mellett a fehérjék rothadásakor keletkező kénhidrogén

kémiai vagy biológiai oxidálódásakor is képződik elemi kén. A szulfátok általában jó oldhatósággal jellemezhetőek a víztérben Kémiailag igen stabilak, átalakulásuk döntően biológiai folyamatok eredménye. A kénhidrogén (hidrogénszulfid) gáznemű anyag, igen illékony, toxikus, de gyorsan átalakul A vízben oldott oxigén hatására könnyen elemi kénné oxidálódik, illetve bizonyos fémionok jelenlétében szulfidként kicsapódva az üledékbe kerül. Az elemi kén oldhatósága a vízben igen rossz Ezért képződése után alacsony telítettségi értéke miatt kiülepszik az üledékbe. Kémiailag inert, de az oxigén hatására víz jelenlétében savas vegyületekké alakulhat. Biológiailag sem könnyen hozzáférhető, ezért az üledékben feldúsulhat. A szulfid/hidrogénszulfid és az elemi kén egyaránt képes – ha különböző mértékben is – a vízben oldott oxigént elfogyasztani. Ha az üledékből szulfidok kerülnek a víztérbe,

az gyors anaerob állapot kialakulásához vezet. 2001-ben a Kis-Balaton területén az alábbi kénforgalmi vizsgálatokat végezték el Dr. Czégény Ildikó segítségével a KBVR területén (KOVÁCS 2001A): • • • A víz szulfid, szulfát és elemi kén tartalmának mérése. Az üledék elemi kén, és savval felszabadítható szulfid tartalmának mérése. Szulfátredukciós aktivitásmérés. Kénforgalmi vizsgálatokat a szénforgalmi fejezetben leírt mintaterületeken végezték. Az eredményeket az 5.5 táblázat mutatja be 5.5 táblázat: Kénformák az Ingói-berek területén (2001 07 25 - 08 07) So Mintahely S2- SO2- 4 víz mg/l So S2- Száraz anyag mg/g sz.a mg/g üledék mg/l mg/l mg/g sz.a 1. Zalavári-víz < 0,1 0,126 4,8 2,3 7,4 231 2. Bukóél < 0,1 0,006 34,0 93 14,6 555 3/1. Gurgulói-csatorna, part < 0,1 0,007 65,0 284 173 346 3/2. Gurgulói-csatorna, közép < 0,1 0,02 530,0 1325 683 169 4. Csatorna

< 0,1 0,008 < 2,0 27 57 171 5. Gurgulói-csatorna < 0,1 3,32 4,8 1 15,7 119 6. 204 csatorna < 0,1 2,38 2,4 1,2 92 94 7. Csatorna könyök < 0,1 0,009 4,8 3,4 163 217 8. Csatorna a saroknál < 0,1 0,008 6,0 73 105 165 9. Tisztás < 0,1 0,023 7,0 342 39 184 53 10/1. Keréklápi bejáró, széle < 0,1 0,008 7,0 49 45 343 10/2. Keréklápi bejáró, közép < 0,1 < 0,005 9,6 16 13 129 10/3. Keréklápi bejáró, vége < 0,1 0,007 7,0 23 7 171 11. Ingói kilátó csatorna < 0,1 < 0,005 9,6 41 35 101 12. Ingói nyílt víz < 0,1 < 0,005 9,6 34 5,8 168 13. Régi Ingói csatorna < 0,1 < 0,005 7,0 65 5,8 137 14. 209 Égeres < 0,1 0,01 7,0 12 20 96 16. I Terelőtöltés vége < 0,1 0,01 29,0 35 30 87 A vizsgált mintavételi helyeken a szulfát koncentrációja átlagosan 14,9 mg/l, s a legalacsonyabb érték 0 mg/l, a legmagasabb 65 mg/l. A 18

mintavételi pontból 14 esetében 10 mg/l alatti a szulfát, tehát elég egységes a megoszlás. A magasabb értékek 29-65 mg/l közé esnek, s ezekben a mintákban alacsonyabb KOIk értékeket mértek. Az oxigénnel jól ellátott víztérhez kapcsolható a magasabb szulfát-tartalom, s az alacsonyabb szulfát értékek az alacsony oldott oxigén tartalomhoz illeszthetők. A szulfid mennyiségének alakulására statisztikailag jellemző, hogy az átlagérték 0,330 mg/l, és a minimum 0,000 mg/l, a maximum pedig 3,32 mg/l. Igen fontos információ, hogy a 18 mintavételi hely közül 14 esetében a felszín-közeli vízmintákban kimutatható volt a szulfid, két mintavételi helyen (5. 6 pont) igen magas (3,32 mg/l és 2,38 mg/l) értékeket mértek. Itt a víz oldott oxigén tartalma igen alacsony, gyakorlatilag anaerob körülmények voltak. Az elemi kén mennyisége az Ingói-berek mintahelyein magas (0,07-0,35 mg/L), ami a korábbi, 1997. évi vizsgálati adatokkal

összevethető Az üledékminták savval illanó szulfid tartalma átlagosan 87,3 mg/kg sz.a, a minimális érték 5,8 mg/kg sz.a, s a maximum 683 mg/kg sza (Gurgulói-csatorna, közép 3/2) A maximum érték mellett még három mintavételi ponton magas, 100 mg/kg sz.a feletti a savval illanó szulfid frakció. Az elemi kén mennyisége a vizsgált üledékmintákban átlagosan 134,8 mg/kg sza, s 1,0-1325 mg/kg sz.a között változik Ez a paraméter rendelkezik a legszélesebb tartománnyal, négy nagyságrendet átfogva. Ahol a savval illanó szulfid nagy mennyiségben jelen van, ott az elemi kén tartalom is magas. A szulfátredukció alapvető feltétele a megfelelően alacsony redoxi potenciál érték, a nitrát és oxigén hiányán felül. A vizsgált pontokon a vízfelszín-közeli mintavételi pontokon a redoxi potenciál átlagosan -30 mV; -287 és +141 mV között változik. Bár a 18 mintavételi pont közül 11 helyen pozitív volt a víz redoxi potenciálja, de ezek az

értékek alacsonyak, 5-98 mV közöttiek. A fennmaradó 7 ponton viszont a redoxi potenciál igen alacsony, 5 ponton -200 mV körüli érték. Ez azt jelzi, hogy a légköri diffúzió még a vízfelszín közelében sem képes fedezni a víztérben zajló folyamatok oxigénigényét. Az üledék-közeli vízrétegben a redoxi potenciál átlagértéke –130 mV, a minimum –295 mV, a maximum pedig +65 mV. Egyetlen mintavételi hely (Régi Ingói csatorna, 13) kivételével az üledék-közeli vízréteg mindenütt anoxikus. Az anoxia mértéke különböző, több mintavételi ponton –200 mV feletti a redoxi potenciál. A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy az üledékben mért redoxi potenciál értékeinek átlaga – 233 mV, s –176 és –305 mV közötti tartományban változik. Ezek alapján megállapítható, hogy mind a víztérben, mind az üledékben meg van a feltétele a kénforgalom szempontjából döntő fontosságú szulfátredukciónak. A –200 mV redoxi

potenciál – s a nitrát igen alacsony koncentrációja a vízben – azt jelzi, hogy a szulfát lesz a domináns elektron akceptor, s igen nagy mennyiségben keletkezhetnek redukált kénformák, ahogy azt a vonatkozó vizsgálati eredmények egyértelműen jelzik is. 54 Összefoglalásul megállapítható, hogy az Ingói-berekben – még az 1997-es állapotot meghaladóan is – igen intenzív szervesanyag lebomlási folyamatok mennek végbe, melynek eredményeképpen jelentős anoxia (több mint anaerobia) áll fenn tartósan, melynek eredményeképpen nagy mennyiségű redukált kénforma mutatható ki a vízben és az üledékben is. Mivel az Ingói-berek teljes területén az üledékben többnyire anaerob módon bomlik a szerves anyag, s ismert, hogy az anaerob mineralizációs folyamatok sebessége sokkal alacsonyabb, a stabil üledékállapot kialakulásához igen hosszú idő lesz szükséges. 5.5 Terhelések és hatásfokok A NYUDUVIZIG a KBVR hatásfok

számítását 2001-ben is az elmúlt évben megkezdett gyakorlat szerint nem csak a kiemelt szelvényekben (z15; z11; 210; z27) mért adatok alapján becsülte, hanem figyelembe vette a saját rész-vízgyűjtőről érkezett terheléseket is, melyeket kisvízfolyások és a szivattyútelepek vizsgálata alapján becsülték (SÜLE 2002). 5.51 Terhelések 2001-ben a rendkívül csapadékszegény időjárás miatt, az azt megelőző évihez képest is lényegesen csökkent a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelés (5.6 táblázat) A Hídvégi tavat mindösszesen 1303 tonna lebegőanyag, 6,14 tonna foszfát-foszfor, 13,08 tonna összes foszfor, 198 tonna nitrát-nitrogén és 293 tonna összes nitrogén terhelte. A tóból kerekítve 1487 t lebegőanyag, 1,21 t PO 4 -P, l2,47 t ÖP, 21,77 t NO 3 -N és 170,7 t ÖN távozott. A befolyó és elfolyó NO 2 -N terhelések kicsik voltak. A balatonhídvégi szelvénynél kicsivel nagyobb terhelések jelentkeztek, mint a Hídvégi-tó

kifolyó adatai, mivel ezen a rövid szakaszon a szivattyútelepek is szállítanak terhelést. Összességében azonban a különbség nem jelentős Az Ingói-berekbe mindösszesen 1600 tonna lebegőanyag, 2,3 tonna foszfát-foszfor, 14,65 tonna összes foszfor, 37,3 tonna nitrát-nitrogén és 203 tonna összes nitrogén jutott. A kifolyó szelvényben 322 t lebegőanyag, 11,2 t PO 4 -P, 15,1 t ÖP, 12,13 t NO 3 -N és 120,8 t ÖN hagyta el a tározót. A KBVR-be még be nem kötött vízfolyások is jelentős terhelést szállítottak a Zalába Ezek közül a vízfolyások közül legjelentősebb a Zala-Somogyi határárok és a Marótvölgyicsatorna volt. E vízfolyások lebegőanyag terhelése kb ugyanannyi volt, mint az Ingói-berek kifolyó szelvényéé. Foszfát terhelés tekintetében a be nem kötött vízfolyások terhelése jelentéktelen az Ingói-berek kifolyó terheléséhez képest, ÖN és különösen a NO3-N esetében azonban az általuk hozzáadott terhelés

számottevő. A KBVR összes külső terhelése lebegőanyagra 1742 t, foszfátra 7,82 t, ÖP-ra 17,63 t, nitrátnitrogénre 285 t, ÖN-re pedig 433 t volt az elmúlt évben. Ebből a terhelésből Fenékpusztánál lebegőanyagra 710 t, foszfát-foszforra 10,20 t, ÖP-ra 15,18 t, nitrát-nitrogénre 16 t, ÖN-re pedig 139 t jelent meg és érte el a Balatont. 5.52 Hatásfokok A Hídvégi-tóba érkező anyagmennyiségekből 5% összes foszfor, 42% összes nitrogén maradt vissza. A lebegőanyag visszatartás negatív volt, 14 %-kal több lebegőanyag hagyta el a Hídvégi 55 tavat. A foszfát-foszfor és a nitrát-nitrogén visszatartása igen jó, 80 ill 89 % volt (57 táblázat) Ha megnézzük, hogy a tározóban visszatartott ÖN/ÖP arány mennyi, akkor a Hídvégi-tóra ez az érték 198-nak adódik. A Liebig-törvényből adódó „ideális” arány 7 lenne akkor, ha a visszatartásban a biológiai tápanyag felvételi folyamatoké lenne a vezető szerep. A két szám

közötti hatalmas eltérésből legalább két fontos következtetés adódik: • • A tározóban megnyilvánuló erős nitrogénhiány ellenére a „visszatartott” ÖN és ÖP mennyiségének aránya mégis jelentős nitrogén többletet mutat. A visszatartott, másként fogalmazva: az eltávolított ÖN nem adódhat a denitrifikációból, mert annak intenzitása alacsony (vö.: 5 fejezet) A továbbiakban meg kellene majd vizsgálni, hogy mi történik a visszatartott ÖN-nel a tározóban, az hova tűnik. A „visszatartott” nagy ÖN/ÖP arány foszfor oldalról jobban érthető a belső terhelés nagyságát, és a negatív lebegőanyag visszatartást figyelembe véve. A biológiai tápanyagfelvételi folyamatok mellett más anyagforgalmi folyamatok fontosnak tűnnek, ezek feltárása anyagforgalmi szempontból fontos feladatnak látszik. 56 5.6 táblázat: Terhelésösszesítő a KBVR-re, 2001 Lebegőanyag tonna PO 4 -P tonna Összes P tonna NO 3 -N tonna NO 2

-N tonna Összes N tonna 1303 6,14 13,083 198,11 2,23 292,77 1486,7 6,3 1,21 0,01 12,466 0,07 21,77 2,68 1,08 0,02 170,68 4,71 1493 8 99 1,22 0,07 1,02 12,53 0,26 1,86 24,45 1,45 11,44 1,10 0,04 0,48 175,39 3,34 24,16 Ingói-berek terhelés 1600 2,30 14,649 37,34 1,62 202,89 Ingói berek kifolyás Védőrendszerbe még nem bekötött befolyások Zala-Somogyi határárok Kápolnai szvt. Marótvölgyi csatorna Főnyedi szvt. Pörösi szvt. Területi hozzáfolyás és nem mért csatornák (Zalai-övárok,Somogyi-övárok,Pörös árok) Fenékpuszta felé folyó vizek 322 11,21 15,063 12,13 0,57 120,81 235 13 72 2 1 0,254 0,012 0,304 0,001 0,002 1,47 0,07 0,77 0,01 0,01 14,14 21,53 24,60 4,74 1,11 0,27 0,08 0,14 0,01 0,01 29,59 25,73 38,45 5,60 1,36 2,5 647,5 0,012 11,795 0,043 17,43 5,58 83,83 0,024 1,10 7,15 228,69 Hídvégi-tó terhelés Hídvégi-tó kifolyás Mekenyei szvt. Ingói berek befolyás Balatonhídvég kifolyó Ingói szvt.

Egyesített övcsatorna Tavi csapadék Tavi párolgás Összes külső terhelés 1742 7,819 Fenékpuszta (21T) 710 57 17,632 10,201 285,38 15,18 3,30 15,52 432,86 0,71 138,82 Ha a visszatartott NO 3 -N/PO 4 -P arány nézzük, az kevésbé tolódott el az ideálistól, mint az ÖN/ÖP arány, de értéke még így is nagyon nagy (36). Ennek alakulásában a foszfor- és nitrogénformák egymásba alakulásai is szerepet játszanak, ezért a meglévő információ alapján az ideális aránytól való jelentős eltérés ma még nem magyarázható, de vizsgálatára a jövőben nagyobb gondot kellene fordítani. Az Ingói-berekben a lebegő anyag 80 %-a, az összes nitrogén 40 %-a és a nitrát-nitrogén 68 %-a maradt vissza. Az összes foszfor és a foszfát foszfor visszatartás negatív volt ÖP-ból 3 %-kal, több hagyta el az Ingói-berket mint ami beérkezett (5.8 táblázat) Ezen a víztéren a „visszatartott” ÖN/ÖP és NO 3 -N/PO 4 -P arányra negatív

értékek adódnak elsősorban azért, mert a foszforformák eltávolítási hatásfoka negatív volt, tehát a kifolyó terhelés nagyobb volt a befolyóénál. Ez a jelenség is elsősorban a foszforforgalom zavarát mutatja A két tározótér nitrogén és foszfor visszatartását összehasonlítva az látható, hogy a Hídvégitóban az ÖP eltávolítás nagyon gyenge, de a PO 4 -P eltávolítás nagyon jó. A nitrogénformák közül a NO 3 -N eltávolítás kiváló és az ÖN eltávolítás is kedvező, különösen a tározó működésének kezdeti szakaszához képest. Lényegében hasonló megállapítások tehetők az Ingóiberekre is azzal a különbséggel, hogy a PO4-P eltávolítási hatásfoka súlyos mértékben negatív, bár e mögött az ÖP frakciók arányainak átrendeződése figyelhető meg. Ha KBVR összes terhelését (Zala, egyéb befolyók, szivattyútelepek) és a Fenékpusztai szelvényben mért terhelést összehasonlítjuk, akkor megállapítható,

hogy 2001-ben 59 %-kal kevesebb lebegőanyag, 14 %-kal kevesebb összes foszfor, 68%-kal kevesebb összes nitrogén jutott a Balatonba, mint amennyi a KBVR-be érkezett. A nitrát nitrogén "visszatartás" 95%, a foszfát foszfor "visszatartás" pedig negatív (–30 %) volt. 5.7 táblázat: A Hídvégi-tó eltávolítási hatásfoka (%), 2001 január február március I.név április május június II.név július augusztus szept. III.név október november december IV.név Lebegőanya g % 50 -26 -1 24 -18 -122 -155 -55 -183 -263 20 -72 -86 -53 -12 -52 NO 2 -N % 51 8 79 51 74 68 69 71 86 74 71 78 -3 -55 3 -17 NO 3 -N % 85 71 97 85 97 95 96 96 98 97 98 97 96 93 78 87 58 Összes N % 61 39 56 53 33 22 47 33 40 -3 47 32 5 43 35 31 PO 4 -P % 91 83 93 90 89 68 78 78 72 87 84 80 54 83 84 72 Összes P % 50 14 8 26 -20 -32 15 -13 -9 -39 27 -3 -33 16 22 2 év összes január február március I.név április május június II.név július augusztus szept.

III.név október november december IV.név Évi összes 5.6 -14 52 89 42 80 5.8 táblázat: Az Ingói-berek eltávolítási hatásfoka (%), 2001 Lebegőanya g 78 70 79 76 82 76 88 82 86 91 81 87 84 74 63 76 80 NO 2 -N 92 76 83 84 46 48 61 50 29 59 26 39 66 36 43 45 65 NO 3 -N 60 73 78 69 65 36 27 54 -6 30 22 18 21 68 86 74 68 Összes N 43 45 41 43 43 8 47 33 34 61 32 44 51 38 38 42 40 PO 4 -P -15 -6 -770 -183 -444 -1179 -395 -649 -357 -815 -606 -521 -141 -136 -546 -237 -387 5 Összes P 48 40 0 26 22 -124 -12 -31 -9 23 -40 -6 25 37 -70 3 -3 Részösszefoglaló Az elmúlt évben a rendkívül csapadékszegény időjárás miatt még tovább csökkent a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelés. A Hídvégi tavat 105,49 millió m3 vízzel 1303 tonna lebegőanyag, 6,14 tonna foszfát-foszfor, 13,08 tonna összes foszfor, 198 tonna nitrát-nitrogén és 293 tonna összes nitrogén terhelte. A fenti mennyiségekből 80% foszfát-foszfor, 5% összes foszfor, 89% nitrátnitrogén

és 42% összes nitrogén maradt vissza A szokatlanul alacsony vízhozam és az ezzel járó csekély ásványi lebegőanyag terhelés miatt a Hídvégi-tó lebegőanyag visszatartása e korábbi évektől eltérően 2001-ben negatív (-14%) volt. A korábbi évekhez hasonlóan a Hídvégi-tóban a lebegőanyag szerkezete és minősége megváltozott, elsősorban fitoplankton eredetű lebegőanyag hagyta el a tározót. Az Ingói-berekbe 1600 tonna lebegőanyag, 2,3 tonna foszfát-foszfor, 14,65 tonna összes foszfor, 37,34 tonna nitrát-nitrogén és 202,89 tonna összes nitrogén jutott. Az Ingói-berekben a lebegőanyag 80%-a, az összes foszfor -3%-a, nitrát-nitrogén 68%-a és az összes nitrogén 40%-a maradt vissza. Az Ingói-berek foszfor visszatartási hatásfoka negatív volt, ami feltehetően a hosszan tartó meleg nyárnak és az év végén a jég alatt kialakuló reduktív viszonyoknak köszönhető, amely a foszfor leadási folyamatoknak kedvez. A kifolyó vízben a

foszfát-foszfor részaránya 70% fölé emelkedett. Az Ingói-berekben mért negatív foszfát foszfor visszatartási hatásfok (-387%) a nulla körüli ÖP eltávolítás mellett azt jelenti, hogy be- és elfolyó ÖP anyaghozam közel egyenlő, de az ÖP-n belül erősen nő az elfolyó PO4-P aránya, ami a Balaton szempontjából kedvezőtlen, mivel ez azonnal és teljes mértékben felvehető a balatoni algák számára. 59 6. ÉLŐLÉNYEGYÜTTESEK 6.1 Fitoplankton A NYUDUVIZIG KÜM (2002) 2001-ben kétheti gyakorisággal vizsgálta a legfontosabb szelvényekben (z15; z11; kb210; z27) valamint a Hídvégi-tó területén (kb4; kb7; kb9; kb10) a fitoplankton összetételét és a biomassza változásait. A vizsgálatokhoz merített mintákat gyűjtöttek, melyeket Lugol oldattal fixáltak, majd Utermöhl módszerrel becsülték a fitoplankton biomasszáját. Az összes biomasszát 20 taxonra bontották Az eredmények alapján megállapítható, hogy 2001-ben a Zalán (z15)

algában szegény víz érkezett a Hídvégi-tóba (6.1 ábra) Az éves átlag (0,308 mg/l) alacsonyabb volt, mint az előző évi. Márciustól májusig az összes biomassza 0,4 mg/l-re nőtt és a kovamoszatok mellett a barázdásmoszatok voltak jellemzőek. A nyári időszakban a fitoplankton mennyisége 0,1 és 0,52 mg/l között változott. Jellemzőek továbbra is a kovaalgák (főleg Pennales fajok) voltak Szeptember elején az összes biomassza 0,15 mg/l érték alá csökkent, majd november közepére ugrásszerűen 1,26 mg/l-re nőtt. A Pennales fajok továbbra is domináltak, de mellettük viszonylag nagy százalékban előfordult a nem nitrogénkötő Oscillatoria agardhii is. Az év végére az alga biomassza 0,1 mg/l alá csökkent és a kova-, ill. barázdás algák váltak dominánssá. 6.1 ábra: A fitoplankton biomassza változása Zalaapátinál 60 A nyugati tározótérben (kb4) a fitoplankton biomassza a Zalához képest nagyságrenddel nőtt. Az éves átlag

(26,31 mg/l) jóval meghaladta az előző évit. A nyári időszakban a kékalgás tömegprodukciók elmaradtak. A cianobaktérium biomassza csak július végén haladta meg kismértékben a 10 mg/l értéket, a többi időpontban alatta maradt. A jellemző cianobaktérium faj ebben az időszakban az Aphanizomenon flos-aquae volt. A fitoplankton mennyisége a keleti tározótérben (kb7) a korábbi évekhez képest jelentősen megnőtt. A biomassza átlag 28,413 mg/l volt A vizsgálati időszak elejét alacsony (10 mg/l körüli értékek jellemezték és kovaalga dominancia volt megfigyelhető (Synedra acus). Május közepétől az alga biomassza jelentősen megnőtt és értéke július elejéig 24,44 és 29,67 mg/l között mozgott. Kezdetben a Cryptophyceae, majd később a Chlorococcales fajok domináltak Július végétől szeptember elejéig a fitoplankton mennyisége 64,63 mg/l-re nőtt, amikor is ismét a Synedra acus vált dominánssá. A biomassza október elejére erősen

(0,94 mg/l) csökkent Az év végét ismét magas (28,75 és 61 mg/l közötti) értékek jellemezték és Cryptophyceae dominancia alakult ki. A cianobaktériumok részaránya a teljes időszakban alacsony maradt Mennyiségük általában 10 mg/l alatt volt és csupán egy alkalommal (szept. 3) érte el a 17,6 mg/l értéket. A jellemző faj ekkor az Anabaena flos-aquae volt A Kazettában (kb9) a fitoplankton mennyisége az év nagy részében rendkívül alacsony volt (2 mg/l alatt), az éves átlag is csak 7,24 mg/l volt. Az év elején jellemzőek a Pennales fajok voltak Május végétől július elejéig az összes biomassza jelentősen megnőtt, azonban még mindig jóval kisebb volt, mint a külső tározótérben (10,16 és 15,49 mg/l). Jellemzőek ekkor az ostoros és zöldmoszatok, illetve a fonalas cianobaktériumok (Aphanizomenon és Anabaena fajok) voltak. Július végétől szeptember végéig az összes biomassza ismét jelentősen csökkent és értéke 0,8 és 2,3 mg/l

között változott. A fonalas cianobaktériumokat ekkor a Microcystis aeruginosa váltotta fel. Október elején Cryptophyceae fajok által okozott tömegprodukció alakult ki Az összes biomassza ekkor meghaladta az 58 mg/l értéket. A vizsgálati időszak végére az alga biomassza ismét jelentősen csökkent, de a Cryptophyceae fajok dominanciája megmaradt. A Balatonhídvégnél (z11) az átlag biomassza 23,86 mg/l volt. Az év elején az összes biomassza 15 mg/l között volt és a Stephanodiscus hantzschii dominált (6.2 ábra) A tél végén a biomassza jelentősen (5 mg/l alá) lecsökkent, majd április végéig ismét 15 mg/l-re nőtt. Kezdetben a barázdásmoszatok később a Pennales fajok (pl. Synedra acus) váltak dominánssá Május elején a biomassza ismét lecsökkent, majd a nyár végéig folyamatos biomassza növekedést figyeltünk meg. Június 25-én egy Cryptophyceae tömegprodukció alakult ki A melegvízi időszak kezdetén a Chlorococcales fajok

domináltak, majd a Stephanodiscus hantzschii vált dominánssá, végül ismét a Pennales fajok váltak uralkodóvá. A Cryptomonas fajok részaránya mindegyik időpontban viszonylag magas volt, azonban tartósan dominánssá csak az év végén váltak. Ekkor az összes biomassza 17,7 és 43,3 mg/l között változott 61 6.2 ábra: A fitoplankton biomassza változása Balatonhídvégnél A Bukóélnél (kb210) az átlagos alga biomassza 0,319 mg/l volt, amely az előző évi értékhez hasonló volt. Az összes alga biomassza a vizsgálati időpontok nagy részében 0,25 mg/l alatt volt (6.3 ábra) és csak az év legvégén haladta meg az 1 mg/l értéket A fitoplankton mennyisége januártól áprilisig 0,2 mg/l értékről 0,58 mg/l értékre nőtt. Kezdetben a barázdásmoszatok domináltak, majd a főleg bevonat eredetű Pennales fajok váltak uralkodóvá. Áprilistól november végéig a biomassza meglehetősen alacsony volt és 0,01 valamint 0,35 mg/l között

változott. Ezen időszak elején a kovaalgák voltak jellemzőek, azonban az időszak végén a fonalas cianobaktériumok is viszonylag nagy részarányban megjelentek. Az év végén az fitoplankton mennyisége jelentősen megnőtt. December 12-én a biomassza 2,52 mg/l volt Jellemzővé ekkor a Cryptophyceae fajok váltak. 62 6.3 ábra: A fitoplankton biomassza változása Bukóélnél 6.4 ábra: A fitoplankton biomassza változása Fenékpusztánál 63 A Balatonba a vizsgált időszakban algában szegény víz folyt. Fenékpusztánál (z27) a fitoplankton átlag biomasszája 0,353 mg/l volt, ami alacsonyabb, mint az elmúlt évi (6.4 ábra) Az összes alga biomassza január elejétől március elejéig fokozatosan 0,72 mg/l-re nőtt, majd ezt követően április végére fokozatosan csökkent. Kezdetben kovadominancia volt megfigyelhető (Cryptomonas szubdominanciával), majd márciusra Synura spp. dominancia alakult ki, amit Cryptomonas dominancia követett. Május

elejétől november közepéig a fitoplankton mennyisége 0,035 és 0,94 mg/l között ingadozott. A változásokban egyértelmű trend nem volt megfigyelhető. Mindenesetre a nagyobb értékek a nyári időszakra estek és ezen alkalmakkor Euglena ill. Cryptomonas fajok fordultak elő nagyobb mennyiségben Az év végén az összes biomassza jelentősen megnőtt és decemberre megközelítette az 1 mg/l értéket. Ekkor a Cryptomonas fajok az összes biomassza több mint 95 %-át adták. Összefoglalva megállapítható, hogy 2001-ben a Zalán a korábbi évekhez hasonlóan algában szegény víz érkezett a Hídvégi-tóba, ahol viszont az alga biomassza a Zalához képest két nagyságrenddel nőtt. A nyugati tározótérben a fitoplankton mennyisége az előző évihez képest jelentősen megnőtt. A nyári kora őszi kékalgás vízvirágzások az idén is elmaradtak és a gyors szaporodási rátájú Chlorococcales és Cryptomonas fajok domináltak. A keleti tározótérben az

utóbbi évekhez képest jelentős biomassza növekedés volt megfigyelhető. A későnyári kékalgás vízvirágzások a kedvezőtlen időjárás ellenére elmaradtak, helyettük a későnyári időszakban kovaalga, ősszel pedig Cryptophyta tömegprodukciók alakultak ki. A Kazettában mind a fitoplankton fajszerkezete, mind a változások dinamikája a külső tározótértől eltérő volt. Az év nagyobbik részében a fitoplankton mennyisége csekély volt. Az elmúlt évi, az egész víztestre kiterjedő kékalgás vízvirágzások az idén elmaradtak, jelentősebb tömegprodukciók csak a part mentén alakultak ki. Számottevő biomasszát csak október elején mértünk, amikor Cryptomonas dominancia volt megfigyelhető. Az elfolyó vízben és a Hídvégi hídnál a fitoplankton változásai többé-kevésbe hasonlóak voltak a keleti-tározótérihez. Kékalgás vízvirágzások itt sem voltak, viszont az őszi időszakban jelentős Cryptophyceae tömegprodukciókat

figyeltünk meg. Az Ingói-berek növénnyel borított területein az alga biomassza jelentősen lecsökkent. Bukóélnél az összes alga biomassza átlaga két nagyságrenddel kisebb volt, mint amit a Hídvégi hídnál mértünk. Itt a fajszerkezet is teljesen eltérő Hídvégi-tóétól A Hídvégi-tóban keletkező és azt elhagyó algákat az Ingói-berek tehát hatékonyan visszatartotta. Fenékpusztánál a fitoplankton mennyisége a melegvízi időszak egy részében magasabb volt, mint a Bukóélnél. A fajszerkezet is eltérő volt, amennyiben a planktonikus elemek részaránya jóval nagyobb volt. Az Ingói-berek 12 mintaterületén a vízerek tipizálása érdekében végzett NÉMETH (2001) kvalitatív és egy alkalommal kvantitatív vizsgálatokat. A vizsgált helyek a következők voltak: 1. ZV-1TNY 2. ZV-1TK 3. ZV-1TV 4. VÖ-ZI 5. ZK-D 6. ZK-É 7. VÖ-MSZ 8. VÖ-HN 9. VÖ-PSZ 10. VÖ-ASZ 11. ZS-A 12. Z-B Zalavári-víz: Zalavári-víz: Zalavári-víz: Zimányi-árok:

Zimányi-árok körny.: Zimányi-árok körny.: Magyaros-sziget: Hangyálos-sziget: Pörkölt-sziget: Almás-sziget körny.: Zala-Somogyi határárok: Zala: 64 az 1. terelőtöltéstől Ny-ra, az 1. terelőtöltéstől K-re, az 1. terelőtöltés vége, híd, déli oldalcsatorna, északi elárasztott terület, híd, déli oldal, híd, déli oldal, déli csatorna (vadászles), mocsár, Almás-sziget körny., bukóél Ny-i oldal. Az elvégzett cluster- és főkomponens-elemzés eredményeinek együttes figyelembevételével a vizsgált vízterek a következőképpen csoportosíthatók: a) Az utóbbi években elárasztott eutróf-politróf vízterek: az 1. terelőtöltéstől Ny-ra, híd, északi elárasztott terület. 1. ZV-1TNY Zalavári-víz: 4. VÖ-ZI Zimányi-árok: 6. ZK-É Zimányi-árok körny.: A fitoplankton biomasszájának legnagyobb arányú (43,6-71,7 %) összetevői a Chlorococcales rendbe tartozó zöldalgák voltak, mindhárom mintavételi ponton rendkívül

fajgazdag állománnyal. b) Oligotrófikus és oligo-mezotrófikus lápi vizek: 5. ZK-D Zimányi-árok körny.: 7. VÖ-MSZ Magyaros-sziget: 8. VÖ-HN Hangyálos-sziget: déli oldalcsatorna, híd, déli oldal, híd, déli oldal, E területek fajszegény fitoplanktonjában a barázdás moszatok voltak jelen a legnagyobb, és mindhárom mintavételi ponton közel egyenlő arányban (Chryptophyta: 50.1-555 %) A pikoplankton részesedése 16.3-276, a Chlorococcales zöldalgáké 25-191 % volt c) Egyéb, oligotrófikus-mezotrófikus vízterek: 2. ZV-1TK 3. ZV-1TV 9. VÖ-PSZ 10. VÖ-ASZ 11. ZS-A 12. Z-B Zalavári-víz: Zalavári-víz: Pörkölt-sziget: Almás-sziget körny.: Zala-Somogyi határárok: Zala: az 1. terelőtöltéstől K-re, az 1. terelőtöltés vége, déli csatorna (vadászles), mocsár, Almás-sziget környezete, bukóél Ny-i oldal. A Pörkölt- és Almás-sziget környéki vízterek, valamint a Zala-bukóélnél kilépő víz fitoplanktonjának biomasszájában a

Pennales rendbe tartozó kovaalgák voltak jelen a legnagyobb arányban. Az 1 terelőtöltés végén, valamint a Zala-Somogyi határárokban a biomassza legnagyobb hányadát a Centrales rendbe tartozó kovaalgák adták. Az 1 terelőtöltés K-i oldalán lévő, vízi növényzettel szinte teljesen benőtt és nagyrészt békalencsével fedett, a csoporton belül is elkülönülő vízterének a bevonatból besodródott taxonokat is tartalmazó alga együttesében a Chroococcales rendbe tartozó cianobaktériumok voltak dominánsak. 65 6.2 6.21 Zooplankton Hídvégi-tó A NYUVIZIG KÜM Laboratóriumában, 2001-ben is folytatták a korábbi zooplankton szerkezet vizsgálatokat a Hídvégi-tavon (KORPONAI 2002). A 15 és 11 mintavételi helyeken (31 ábra) kéthetente vödörrel vettek 20-20 l vízmintát, amit 65 μm lyukbőségű planktonhálón szűrtek és Lugol oldattal fixáltak, míg a 4. 7 és 9 mintavételi helyeken (31 ábra) a fenék közeléből, ill. a felszínről

Schindler-Patalas plankton csapdával (12 L, 65 μm ) vették a planktonmintát, a mintákat integrálták, majd a helyszínen alkoholban tartósították. A laborban fordított mikroszkóppal becsülték az egyedszámot. A biomassza becslés a kerekesférgek esetében átlagsúlyokkal történt, a rákok esetében fajonként min. 30 egyednek mérték meg a hosszát, és súly-hossz regressziós egyenlettel számolták a biomassza értékeket, amit nedves súlyban (n.s mg m-3) adtak meg 2001-ben a Hídvégi-tó kifolyóból (kb10, 4T felvíz) vett minták nem kerültek feldolgozásra, mivel a korábbi évek eredményei azt mutatták, a 7. mvh hely jobban jellemzi a keleti medence nyíltvizes zooplankton állományát, így az onnan kapott részletesebb eredmények használhatóbbak a KBVR-ben zajló folyamatok feltárásában. A Zalában (z15), 2001-ben 34 zooplankton faj jelenlétét regisztrálták. A legfajgazdagabb csoport ez évben is a kerekesférgek voltak, 29 fajjal. A

kladocerák 10, míg a kopepodák 5 fajjal voltak képviselve. Az euplanktonikus kladocera fajok mellet, jelentős számban találtak olyan ritka fajokat, amelyek élőhelye az üledék vagy a bevonat felszíne (Alona rectangula, Graptoleberis testudinaria, Leydigia leydigii, Disparalona rostrata). Az ágascsápú rákok közül 10 faj míg az evezőlábú rákok esetében csak 5 faj előfordulását tapasztalták, amely egy-két fajjal kevesebb mint az előző évben. A zooplankton mennyisége ez évben alacsonyabb volt, egyedszámuk 50 – 7950 ind. m-3, míg biomasszájuk 0,05 – 89 mg m-3 között változott Az év átlagában 1339 ind. m-3 egyedszámú, ill 10 mg m-3 biomasszájú zooplankton érkezett a Hídvégi-tóba, amely harmada ill. negyede az előző évben tapasztaltaknak Az össz-zooplankton éves dinamikája egy téli és egy tavaszi egyedszám ill. biomassza csúccsal jellemezhető A téli egyedszám maximumot (7850 ind. m-3) a kerekesférgek (január 22: Synchaeta

oblonga, S pectinata, Keratella cochlearis, K. quadrata, Brachiomus angularis) és a nauplius stádiumú kopepodák (Acanthocyclops robustus) nagyobb mennyiségben való megjelenése, míg a tavaszi (május 3.) maximumot (5750 ind m-3) Chydorus sphaericus kladocera és a juvenilis kopepodák (Acanthocyclops robustus evezőlábú rák) nagyszámú előfordulása okozott. A nyári és az őszi időszakok alacsony zooplankton mennyiséggel jellemezhetők, amikor is a nyári planktonban kerekesféreg, míg a téliben naupliusz stádiumú kopepoda dominancia volt jellemző. A korábbi évekhez hasonlóan, mind az egyedszám, mind pedig a biomassza nagyságrendekkel alacsonyabb volt a befolyó Zala-szelvényben a tározótérben észleltekhez képest. A nyugati tározótérben (6.5 és 66 ábra) 2001-ben tovább csökkent a zooplankton fajok száma, összesen 25 fajt találtak, amelyből 6 Cladocera, 2 Copepoda és 17 Rotatoria faj volt. A zooplankton abundanciája tágabb határok között

198 966 – 9 382 639 ind. m-3 között változott, éves átlagos abundanciájuk és biomasszájuk az előző évi mennyiséghez volt hasonlatos (3 197 155 ind. m-3 ill 29 159 mg m-3) A legnagyobb egyedszámban a kerekesférgek fordultak elő, egyedszám arányuk 45%, de biomassza arányuk csak 9% volt. A kladocerák egyedszámaránya az előző évinek közel kétszeresére (31%) nőtt, biomasszájuk az össz-zooplankton biomassza több mint a felét (53%) tette ki. Egyedszám változásuk dinamikájára két éves maximum a 66 jellemző. A nyári maximumot (5 433 335 ind m-3) júliusi 23-én, míg az őszit (2 750 002 ind m) október 1-én becsülték, amit mind két esetben a Bosmina longirostris nevű ágascsápú rák tömeges előfordulása idézett elő. Tavasszal az ágascsápú rákok között a kis méretű fajok (B longirostris, C. sphaericus) voltak az uralkodók Ez évben a D galeata mennyisége nőtt, amely jelzi a csökkenő predációs nyomást. A kladocera

állományra a hidegvízi időszakokban a daphniák dominanciája (71-97%), míg a nyári időszakban azonban a kis méretű fajok dominanciája a jellemző (62 – 99%). A Copepoda fajok egyedszáma szűkebb határok (135 419 – 1 833 335 ind. m-3) között változott, éves átlagban kissé alacsonyabb 773 428 ind m-3 volt 3 6.5 ábra Zooplankton egyedszám változása a Hídvégi-tó nyugati medencéjében (4 mvh), 2001. 10000000 Rotatoria Copepoda Cladocera 9000000 8000000 7000000 ind. m -3 6000000 5000000 4000000 3000000 2000000 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 18 aug. 21 szept. 3 júl. 23 aug. 6 júl. 9 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 3 máj. 14 ápr. 2 ápr. 17 márc. 5 márc. 21 febr. 5 febr. 19 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0 nov. 12 1000000 6.6 ábra Zooplankton biomassza változása a Hídvégi-tó nyugati medencéjében (4 mvh), 2001. 80000,00 Rotatoria Copepoda Cladocera 70000,00 60000,00 ns. mg m -3 50000,00 40000,00

30000,00 20000,00 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 3 szept. 18 aug. 6 aug. 21 júl. 23 júl. 9 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 3 máj. 14 ápr. 2 ápr. 17 márc. 5 márc. 21 febr. 19 febr. 5 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0,00 nov. 12 10000,00 A kopepodák jellemző faja az Acanthocyclops robustus volt. A hidegvízi időszakban jelenik meg a Cyclops vicinus amely ebben az időszakban uralkodó lehet a kopepoda planktonban. A 67 kerekesféreg állomány 2001-ben a korábbi évhez hasonló tartományban, 125 003 – 9 133 338 ind. m-3 között változott, átlagosan 1 814 333 ind m-3 volt Tavasszal és nyár elején jelentek meg nagyobb egyedszámban, majd az év vége felé számuk csökkent. Jellemző fajok az Asplanchna priodonta, B. angularis, a B calyciflorus, a F longiseta, a K, cochlearis, a K quadrata, a Polyarthra vulgaris, a P. dolychoptera és a Pompholyx sulcata voltak A keleti tározótérben (6.7 és 68 ábra) a zooplankton fajszáma az

előző évihez hasonló volt, összesen 30 faj fordult elő, amelyből 9 Cladocera, 2 Copepoda és 19 Rotatoria volt. A zooplankton átlagos egyedszáma hasonló volt mint a nyugati medencében, de a mennyisége 445 966 – 13 516 673 ind. m-3 között változott, átlagosan azonban 3 017 830 ind m-3 volt A legnagyobb mennyiségben (1 814 333 ind. m-3, 60 %) itt is kerekesférgek fordultak elő, a kladocerák követték 21 %-kal (626 412 ind. m-3), majd a kopepodák (577 085 ind m-3) 19 %kal 6.7 ábra Zooplankton egyedszám változása a Hídvégi-tó keleti medencéjében (7 mvh), 2001. 16000000 Rotatoria Copepoda Cladocera 14000000 12000000 ind. m -3 10000000 8000000 6000000 4000000 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 17 aug. 20 szept. 3 aug. 6 júl. 9 júl. 23 jún. 25 jún. 11 máj. 28 ápr. 30 máj. 14 ápr. 2 ápr. 16 márc. 19 febr. 19 márc. 5 febr. 5 jan. 8 jan. 22 0 nov. 12 2000000 6.8 ábra Zooplankton biomassza változása a

Hídvégi-tó keleti medencéjében (7 mvh), 2001. 68 70000,00 Rotatoria Copepoda Cladocera 60000,00 ns. mg m -3 50000,00 40000,00 30000,00 20000,00 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 3 szept. 18 aug. 6 aug. 21 júl. 9 júl. 23 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 3 máj. 14 ápr. 2 ápr. 17 márc. 5 márc. 21 febr. 5 febr. 19 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0,00 nov. 12 10000,00 A kladocerák egyedszáma alacsonyabb értéket ért el ezen a mintavételi helyen, mint a nyugati tározótérben. A kladocera plankton változását egy csúcs jellemezte 2001-ben A nyár eleji július 9.-i csúcsot a B longirostris faj tömeges megjelenése okozta A kladocerák között szinte kizárólag a kisméretű fajok domináltak (92 %). A kerekesférgek domináns fajai az A priodonta, a B. angularis, a B calyciflorus, B diversicornis, a K cochlearis, a K quadrata, a P vulgaris, a P. dolychoptera és a P sulcata voltak A Kazettában összesen 29 zooplankton fajt (7

ágascsápú rák, 3 evezőlábú rák és 19 kerekesféreg) találtak. A zooplankton mennyisége viszonylag tág határok 67 508 – 2 550 007 ind. m-3 között változott, éves átlagban itt volt a legalacsonyabb, 900 807 ind m-3 6.9 ábra Zooplankton egyedszám változása a Hídvégi-tó Kazettájában (9 mvh), 2001 3000000 Rotatoria Copepoda Cladocera 2500000 ind. m -3 2000000 1500000 1000000 nov. 26 okt. 29 okt. 15 okt. 1 szept. 18 aug. 21 szept. 3 júl. 23 aug. 6 júl. 9 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 14 máj. 3 ápr. 17 ápr. 2 márc. 21 febr. 19 márc. 5 febr. 5 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0 nov. 12 500000 6.10 ábra Zooplankton biomassza változása a Hídvégi-tó Kazettájában (9 mvh), 2001 69 90000,00 Rotatoria Copepoda Cladocera 80000,00 70000,00 ns mg m -3 60000,00 50000,00 40000,00 30000,00 20000,00 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 3 szept. 17 aug. 6 aug. 20 júl. 9 júl. 23 jún. 25 jún. 11 máj. 28

ápr. 30 máj. 14 ápr. 2 ápr. 16 márc. 19 márc. 5 febr. 5 febr. 19 jan. 8 jan. 22 0,00 nov. 12 10000,00 A zooplankton dinamikájára a ciklikusság volt a jellemző. Az év folyamán többször tapasztaltak jelentősebb egyedszám ill. biomassza növekedést, amit a különböző zooplankton fajok tömeges megjelenése okozott. A planktonban az egyedszámokat tekintve a kerekesférgek és az evezőlábú rákok dominaciája volt a jellemző. Éves átlagban a zooplankton 37,8-, ill 37,9%-át adták, míg a kladocerák egyedszámaránya 24,3% volt. Az év nagyobb részében azonban a nagyméretű kladocera fajok, mint a D. magna és a D galeata dominált, s így a biomassza arányt nézve a kladocera fajok adták a zooplankton biomassza túlnyomó részét (60%). A kopepodák biomasszájának aránya 38, míg a kerekesférgek aránya alig 2% volt. A kladocerák egyedszáma 1668 – 1 600 002 ind. m-3 között változott, átlagosan 219 942 ind m-3 volt A kopepodák

mennyisége 34 168 - 804 169 ind. m-3 között alakult, s átlagosan 341 254 ind m-3 volt A kerekesférgek egyedszáma 4 168 – 1 625 001 ind. m-3 között változott, éves átlagban pedig 340 210 ind. m-3 volt A tavaszi kopepoda planktonban a C vicinus és az Eudiaptomus gracilis fajok, jelentősebb számban fordultak elő, később eltűntek, s az A. robustus egész évben megtalálható volt egyeduralkodóvá vált. A kerekesférgek mennyisége jellemző fajai a B angularis, a B. quadridentatus, nyáron a B diversicornis, a K cochlearis, a K quadrata, valamint a P. vulgaris és a P dolychoptera voltak Az Ingói berekbe (z11) a vizsgált időszak folyamán zooplanktonban gazdag víz folyt be (6.11 és 6.12 ábra), a zooplankton mennyisége nagyobb volt, mint az előző évben A zooplanktonban a fajszám hasonlóan alakult, mint az előző évben: 11 kladocera, 3 kopepoda és 28 kerekesférgek fajt regisztráltak. A zooplankton egyedszáma 83 500 – 6 777 500 ind m-3, míg

biomasszája 767 – 65 808 mg m-3 között változott. A maximális egyedszám és biomassza értéket egyaránt október 1-én becsülték, amely a B. longirostris kladocera faj tömeges elszaporodásának volt köszönhető. A planktonban az egyedszámot tekintve a kladocerák dominanciája volt a jellemző, az év átlagában 403 033 ind. m-3 (43 %), de a biomasszájuk is az össz-zooplankton biomassza 60 %-át adta. Jellemző volt a kladocera planktonra, hogy a nagy mennyiségben előforduló B longirostris, ill. a Chydorus sphaericus mellett, a D galeata egyedszáma, így biomasszája is jelentősen megnőtt. Az evezőlábú rákok egyedszáma és biomasszája is magasabb volt, mint az előző év során, éves átlagban 146 523 ind. m-3, ill 3647 mg m-3 volt Százalékos részesedésük azonban csökkent 16 ill. 37%-ra A leggyakoribb kopepoda faj itt is az A robustus volt Az egész év során előfordult, a fő kopepoda fajnak tekinthető. 70 6.11 ábra Zooplankton

egyedszám változása az Ingói berek befolyó szelvényében (11 mvh), 2001. 8000000 7000000 Rotatoria Copepoda Cladocera 6000000 ind. m -3 5000000 4000000 3000000 2000000 nov. 26 okt. 29 okt. 15 okt. 1 szept. 3 szept. 18 aug. 6 aug. 21 júl. 9 júl. 23 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 3 máj. 14 ápr. 2 ápr. 17 márc. 5 márc. 21 febr. 5 febr. 19 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0 nov. 12 1000000 6.12 ábra Zooplankton biomassza változása az Ingói berek befolyó szelvényében (11 mvh), 2001. 70000,00 Rotatoria Copepoda Cladocera 60000,00 ns mg m -3 50000,00 40000,00 30000,00 20000,00 nov. 26 okt. 29 okt. 1 okt. 15 szept. 3 szept. 18 aug. 6 aug. 21 júl. 23 júl. 9 jún. 25 jún. 12 máj. 28 máj. 3 máj. 14 ápr. 2 ápr. 17 márc. 5 márc. 21 febr. 19 febr. 5 jan. 22 jan. 8 jan. 18 0,00 nov. 12 10000,00 A tavaszi és őszi-téli vizekben a szintén megtalálható volt a Cyclops vicinus kopepoda faj is. A szűrő

kopepodák jellegzetes hazai faja Eudiaptomus gracilis azonban csak esetenként és akkor is inkább tavasszal-kora nyáron fordult elő csekély mennyiségben. A kerekesféreg planktonra az eutróf vizeket kedvelő, ill. jelző fajok, mint pl a B angularis, B calyciflorus, B leydigi, a K cochlearis, a K. quadrata, a Notholca squamula, a P dolychoptera, S oblonga fajok dominanciája volt a jellemző. Egyedszámuk-arányuk magas 42%, míg biomassza arányuk alacsony alig 4% volt. 71 6.22 Ingói-berek és Zala A Kis-Balaton Fenéki-tó területén 2001-ben összesen öt térség (202, 203, 209, 210, z27 törzshálózati mintavételi helyek, vö.: 31 ábra) vizsgálatát végezték el (ZSUGA 2002) A mintavételekre általában kéthetenkénti gyakorisággal került sor, az egyes mintavételi helyeken. A mintákat a KÜM Laboratórium vette. A gyűjtések a tanulmányozandó állatcsoportnak megfelelő méretű 60 µm lyukbőségű planktonhálóval, 12, 20, 24 liter víz

átszűrésével történtek. A vízminták a helyszínen Lugololdattal tartósításra kerültek A rögzített mintákból minőségi (fajösszetétel) és mennyiségi (egyedszám, biomassza) elemzések készültek. Az egyedszám értékeket ind/m3 egységre, a becsült biomasszát pedig mg/m3 nedves tömegre vonatkoztatva adták meg. Abundancia viszonyok Az átlagos zooplankton egyedszám az Ingói-berek vizsgált területén a folyásirány mentén csökkent. Főképp szűrő szervezetek révén ez a táplálékszervezetek csökkenésével szoros összefüggésben van. A maximum és átlagértékek tekintetében is a zooplankton egyedszám alacsonyabb az előző évhez viszonyítva. A folyásirány mentén a plankton összetétele is megváltozott. A 202. jelű pontnál, az Ingói-berek nyíltvizes térségében az állomány összetétele még a Hídvégi-tóhoz hasonló szerkezetet mutatta, az igen magas egyedszám legnagyobb részét a Rotatoria csoport alkotta. A terelőtöltés

végénél (203) a tavaszi időszakban már növekedett a Copepoda egyedszám aránya. A további területen a folyásirány mentén haladva a 209-es, 210-es mintavételi pontokon a planktonban a Cladocera szervezetek nyári maximuma volt jellemző. Ezeken a területeken a maximális egyedszámok általában meghaladják a 2000. évi értékeket, ezt leszámítva azonban a korábbi időszakhoz viszonyítva közel hasonló abundancia viszonyok alakulnak ki. A Zala fenékpusztai szelvényében a z27 mintavételi helynél a zooplankton mennyiség egész évben kis egyedszámú volt. Biomassza viszonyok Az összes zooplankton tömege a 202-es területen volt a legnagyobb, az éves átlag 7665,88 mg/m3. Fenékpusztáig mintegy 70-ed részre csökkent az átlagos élősúly mennyisége (613 ábra). A Hídvégi-tóból nagy Rotatoria biomasszájú víz érkezik az Ingói-berekbe, az éves átlag 2190,27 mg/m3. A további mintavételi helyeken a biomassza jelentős csökkenése következett

be. A terelőtöltéstől (203) Fenékpusztáig (27) az átlagos Rotatoria tömeg alacsony, 5,59-43,32 mg/m3 között változik. A Cladocera biomassza az előző évihez viszonyítva másképp alakult Az ágascsápú rákok tömege 2001-ben a 209-es területen volt a legnagyobb (átlagosan 2086,02 mg/m3), innentől kezdve fokozatosan csökkenő tendenciájú változás volt megfigyelhető, a Zala fenékpusztai szelvényében (27-es pont) az átlagos biomassza már csak 66,77 mg/m3. A Copepoda állomány átlagos biomasszája az Ingói-berek területén a vizsgálati időszakban a folyásirány mentén csökkent. A 202-es mintavételi helynél a biomassza éves átlaga 4061,41 mg/m3, majd az Ingói-berek térségétől egyre kisebb tömegben találhatók, a z27-es mintavételi területen már csak 34,37 mg/m3 volt a 2001. évi átlagos Copepoda élősúly 6.13 ábra: Zooplankton biomassza éves alakulása a KBVR Fenéki-tó területén 25000 72 max: 29993,69 Fajösszetétel

alakulása Az Ingói-berek elején még a Hídvégi tóból átkerülő planktonikus elemek aránya a döntő, majd fokozatosan megjelennek és nő a metafiton tagok előfordulásának gyakorisága. A diverzitás viszonyok az évszaktól, a makrofita aránytól függően változnak a területen, általában a nyári időszakban több a fajszám. Az év során előkerült összes fajszám a korábbi vizsgálatokhoz viszonyítva emelkedett, de az egy-egy mintában megjelenő taxonszámban nincs számottevő növekedés. A domináns elemek hasonlóak az előző évihez, ezen a téren lényeges változás nem következett be. Továbbra is megtalálhatók az eutróf viszonyokat, néhány területen pedig a bontható szervesanyag nagy koncentrációját indikáló szervezetek is. A zooplankton állomány legnagyobb részét a kozmopolita, gyakori szervezetek alkotják. A Rotatoria fajok közül a Fenéki-tó jellemző szervezeteinek tekinthetők a Brachionus angularis, Brachionus

calyciflorus, Brachionus diversicornis, Keratella quadrata, Keratella cochlearis, amelyek a fitoplankton mellett gyakran fogyasztanak szerves törmeléket is. A Lecane bulla, Lecane luna, Euchlanis dilatata táplálékában már nagyobb arányban található a fitoplankton. A ritkább elterjedésű Rotatoria fajok közül 2001-ben a Cepalodella giganthea a 202-es, míg a Lecane stichaea, Mytilina acanthophora, Mytilina compressa a 203-as területen fordult elő kis egyedszámban. A Cladocera plankton jellemző szervezete a Bosmina longirostris, egy-egy időszakban pedig a Daphnia galeata, Daphnia curvirostris, Chydorus sphaericus, Moina micrura, Pleuroxus aduncus. A Bosmina longorostris és Chydorus sphaericus esetében jól megfigyelhetők a rövid idő alatt kialakuló nagy népesség maximumok (6.14 ábra), míg a Daphnia galeata esetében időben elnyújtottabb a szaporodási ciklus növekedési görbéje. Ez utóbbi faj csak a 202-es mintavételi helyen fordul elő számottevő

mennyiségben, a Fenéki-tó további részén csak szórványos megjelenésű. A ritka fajok közül a Scapholeberis microcephala a 203-as és 209-es mintavételi helyen található meg. Ez utóbbi faj a 2001 évi nyári időszakban a terelőtöltés végénél lévő 203-as mintavételi hely jellemző szervezetének tekinthető. 73 A Copepoda állományban juvenilis nauplius és copepodit formák nagy aránya jellemző. A fajok közül az Acanthocyclops robustus tekinthető domináns szervezetnek, mellette egy-egy időszakban a Cyclops vicinus, Eucyclops fajok, Thermocyclops oithonoides található meg. 74 6.14 ábra: A KBVR Fenéki-tó néhány jellemző Cladocera fajának népesség dinamizmusa Daphnia galeata 202 203 209 210 z27 50000 30000 202 20000 209 10000 11.12 10.15 09.18 08.21 07.23 06.25 05.28 05.03 04.02 03.05 02.05 z27 01.08 0 Bosmina longirostris 202 203 209 210 z27 500000 ind/m3 400000 300000 202 200000 209 100000 11.12 10.15

09.18 08.21 07.23 06.25 05.28 05.03 04.02 03.05 02.05 z27 01.08 0 Chydorus sphaericus 202 203 209 210 z27 8000 6000 4000 202 209 2000 75 11.12 10.15 09.18 08.21 07.23 06.25 05.28 05.03 04.02 03.05 z27 02.05 0 01.08 ind/m3 ind/m3 40000 6.23 Marótvölgyi-csatorna és Zala-Somogyi határárok Az eddig el nem árasztott területen 2001-ben a két speciális víztérben – Marótölgyi-csatornán és a Zala-Somogyi határárkon történtek három alkalommal zooplankton vizsgálatok (6.15 és 616 ábra, ZSUGA 2002). A Marótvölgyi-csatornában a zooplankton egyedszám 65.600 és 392800 ind/m3 között változott, a tavasszal és a nyár elején az abundancia hasonló volt. A plankton összetétel azonban a két időszakban nagy különbséget mutat, míg áprilisban a három zooplankton csoport (Rotatoria, Cladocera, Copepoda) egyedszám aránya közel azonos, július elején a kerekesféreg abundancia jóval meghaladja a kisrákok mennyiségét.

Július második felében (07. 23) ehhez viszonyítva jelentős változás történt, mintegy 5-6-szoros egyedszám növekedés jellemző. Ez az időszak nemcsak mennyiségi, hanem minőségi tekintetben is különbözik a korábbiaktól, igen erőteljes Cladocera dominancia (Bosmina longirostris) figyelhető meg. Mindhárom időszakban fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s egyegy faj kiugróan nagy egyedszám aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi volt A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban. Tavasszal (04 17) a Keratella quadrata Bosmina longirostris - Acanthocyclops robustus dominancia jellemző Július elején (0709) a kisrákok egyedszáma jóval kevesebb, mint a Rotatoria abundancia, ami a fajok fenológiai ritmusa mellett valószínűleg táplálkozás dinamikai okokra vezethető vissza. Ekkor a Brachionus diversicornis kerekesféreg faj ér el nagy egyedszámot, a Rotatoria állománynak 88,2 %-át, az összes zooplanktonnak pedig

mintegy 73,2 %-át ez a szervezet teszi ki. A két hét múlva (07. 23) történt mintavétel alkalmával nagy változást regisztráltunk Az egyedszám hirtelen megnőtt, s igen nagy mennyiségben a Bosmina longirostris Cladocera faj található a vízben, a zooplankton állomány 95,1 %-át ez alkotja. A zooplankton biomassza a vizsgált időszakokban 533,04-4085,2 mg/m3 között változott. Bár az egyedszám tavasszal a három csoportban közel azonos, a tömeg arányokat tekintve a kerekesféreg állomány biomasszája (23,2 mg/m3) a rák planktonhoz viszonyítva (780 mg/m3 Cladocera és 890 mg/m3 Copepoda) elenyésző. 6.15 ábra: Zooplankton biomassza a Marótvölgyi-csatornában 76 Július elején alacsony zooplankton tömeg található a vízben, a nagy abundanciájú kerekesférgek tömegaránya ekkor valamivel meghaladja a Copepoda tömeget. Július végén a biomassza alakulása nagyon hasonló az egyedszám arányok alakulásához, a Bosmina longirostris adja a

zooplankton tömeg mintegy 95 %-át. Ekkor alakult ki e Cladocera faj szaporodási maximuma Míg 2000-ben a fajösszetételre a változatos, diverz Rotatoria közösség volt jellemző, a metafiton szervezetek domináltak, addig 2001-ben az euplanktonikus elemek alkotják mind a kerekesféreg, mind a kisrák planktont. Ennek valószínű oka, hogy a mintavételi hely a két időszakban a Marótvölgyi-csatorna nem azonos szakaszára esett, továbbá a felmérés sem azonos időszakokban történt. A Zala-Somogyi határárok vízterében a zooplankton egyedszám 40.400 és 287200 ind/m3 között változott. Tavasszal a Copepoda, július elején a Rotatoria, két héttel később pedig a Cladocera abundancia aránya a meghatározó. Mindhárom időszakban egy-egy faj erős dominanciája figyelhető meg (04. 17 Acanthocyclops robustus, 07 09 Brachionus diversicornis, 07. 23 Bosmina longirostris) Az egyedszám arányok alakulása hasonló a Marótvölgyi-csatornához, továbbá itt is

jellemző, hogy mindhárom időszakban fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s egy-egy faj kiugróan nagy egyedszám aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi. A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban. A kerekesférgek közül tavasszal (04 17) a Brachionus angularis - Keratella quadrata aránya a legmagasabb. Július elején itt is a Brachionus diversicornis nagy népesség maximuma jellemző, míg két hét múlva egyedszáma hirtelen lecsökken, s helyette ismét a Keratella quadrata válik dominánssá. A Cladocera planktonban tavasszal a Bosmina longirostris és a Daphnia longispina, július elején a Bosmina longirostris a jellemző szervezet. Július végén itt is a Bosmina longirostris szaporodás maximuma figyelhető meg, a Cladocera állománynak 94,4 %-át, az összes zooplanktonnak pedig 72,4 %-át adja. A Copepoda planktonban áprilisban az Acanthocyclops robustus dominál. Július elején (0709) az evezőlábú rákok mennyisége

csekély, a juvenilis formák jellemzőek. Július végén szintén a juvenilis formák aránya a legnagyobb, de mintegy 9-szeres az egyedszám emelkedés. A zooplankton biomassza a vizsgált időszakokban 544,11 és 4195,52 mg/m3 között változik, értékeiben nagyon hasonló a Marótvölgyi-csatornához. Bár az egyedszám tavasszal a három csoportban közel azonos, a tömeg arányokat tekintve a kerekesféreg állomány biomasszája (4,84 mg/m3) a rákplanktonhoz viszonyítva (766 mg/m3 Cladocera és 1192,4 mg/m3 Copepoda) elenyésző. Július elején kis mennyiségű zooplankton található a vízben, a nagy abundanciájú kerekesférgek tömegaránya ekkor több mint kétszerese a kisrákok tömegének. Két hét múlva már nagy változás tapasztalható, a korábbi időszaknak mintegy 7,5-szeresére nőtt a zooplankton tömeg. A meghatározó a Bosmina longirostris mennyisége, a fiatal copepodit lárvák aránya ehhez viszonyítva mintegy 1/4-ed rész, a kerekesférgek pedig

csak igen kis arányt képviselnek. A fajösszetételre a vizsgált időszakokban a planktonikus fajok voltak a jellemzőek, s a nyári felmérés eredménye arra utal, hogy rövid időtartamon belül igen dinamikus változások következnek be a zooplankton állományban. Ennek elsősorban táplálkozásdinamikai okai lehetnek. 77 6.16 ábra: Zooplankton biomassza a Zala-Somogyi határárokban A Fenéki-tavon végzett zooplankton vizsgálatok eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy: • • Az átlagos zooplankton egyedszám az Ingói-berek vizsgált területén a folyásirány mentén csökkent. Főképp szűrő szervezetek révén ez a táplálék szervezetek csökkenésével szoros összefüggésben van. A maximum és átlagértékek tekintetében is a zooplankton egyedszám alacsonyabb az előző évhez viszonyítva. Az összes zooplankton tömege a 202-es területen volt a legnagyobb, az éves átlag 7665,88 mg/m3. Fenékpusztáig mintegy 70-ed részre

csökkent az átlagos élősúly mennyisége. A Hídvégitóból nagy Rotatoria biomasszájú víz érkezik az Ingói-berekben, az éves átlag 2190,27 mg/m3. A Fenéki-tó elején még a Hídvégi tóból átkerülő planktonikus elemek aránya a döntő, majd fokozatosan megjelennek, és nő a metafiton tagok előfordulásának gyakorisága. A domináns elemek hasonlóak az előző évihez, ezen e téren lényeges változás nem következett be. Továbbra is megtalálhatók az eutróf viszonyokat, néhány területen pedig a bontható szervesanyag nagy koncentrációját indikáló szervezetek is. A zooplankton állomány legnagyobb részét a kozmopolita, gyakori szervezetek alkotják. A Bukóél alatt betorkoló vízfolyások közül a Marótvölgyi-csatornában a zooplankton egyedszám 65.600 és 392800 ind/m3 között változott, a tavasszal és a nyár elején az abundancia hasonló volt. Mindhárom mintavétel alkalmával fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s

egy-egy faj kiugróan nagy egyedszám aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi volt. A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban A ZalaSomogyi határárok vízterében a zooplankton egyedszáma 40400 és 287200 ind/m3 között változott. Tavasszal a Copepoda, július elején a Rotatoria, két héttel később pedig a Cladocera abundancia aránya a meghatározó. Az egyedszám arányok alakulása hasonló a Marótvölgyi-csatornához. Itt is jellemző, hogy mindhárom időszakban fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s egy-egy faj kiugróan nagy egyedszám 78 aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi. A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban. A vizsgálatok csak három alkalommal történtek, ezért az eredményekből a zooplankton évszakos dinamikájára vonatkozóan nem lehet megalapozott következtetéseket levonni, az eddig el nem árasztott területek és az Ingói berek összevetése pedig oktalan lenne. 6.3

Egészségügyi bakteriológia 2001. évben 4 mintavételi helyen a hidegvízi időszakban havonta, a melegvízi időszakban kéthetenként végeztek bakteriológiai vizsgálatokat az ÁNTSZ Zala Megyei Szervezetének munkatársai (ÁNTSZ 2002). A vizsgálati program az év egészére kiterjedt A négy mintavételi helyen összesen 56 alkalommal történt mintavétel, melyből 392 bakteriológiai vizsgálatot végeztek. Mintavételi helyek a következők voltak (vö.: 31 ábra): • • • • Zala folyó Zalaapáti közúti híd (z15) Zala Balatonhídvég közúti híd (z11) Kis-Balaton Ingói-berek elfolyó víz (210) Zala Fenékpuszta vízmércénél (z27) A vizsgálati eredmények értékelését az MSZ 12749/1993 szabvány szerint végezték. A szabvány öt osztályba sorolja a vízminőséget a kiválótól (I.) az erősen szennyezettig (V) A Zalaapáti közúti hídnál vett minták 14,3 %-a II., 64,4 %-a III, 14,3 %-a IV osztályú volt Kiváló (I. osztályú) és erősen

szennyezett (V osztályú) vizet nem állapítottak meg A minták 7,1 %-ában mutattak ki Salmonella kórokozó baktériumot (S. java) A vízminőség változó volt: április közepén és június elején szennyezett, június végén, július elején jó, a többi időszakban tűrhető kategóriába tartozott. Összességében a Zala folyó e szakasza a III osztályba sorolható főleg a coliform és a termotoleráns coliform szennyezettsége miatt. A Salmonella pozitivitás 7,1 %-os volt. A balatonhídvégi közúti hídnál vett minták 35,7 %-a I., 35,7 %-a II, 21,5 %-a III, 7,1 %-a IV osztályú volt. Erősen szennyezett vizet nem állapítottak meg A minták 7,1 %-ában mutattak ki Salmonella kórokozó baktériumot (S. typhi-murium) A vizsgált időszak több mint 70 %-ban kiváló, vagy jó minőségű volt a víztér. A szennyezett vízminőséget a Salmonella pozitivitás okozta. Az Ingói-berek elfolyó vizéből vett minták 21,4 %-a I., 50,0 %-a II, 7,2 %-a III, 21,4 %-a

IV osztályú volt. V osztályú vizet nem állapítottak meg A minták 21,4 %-ában mutattak ki Salmonella kórokozó baktériumot (S. abony, S typhi-murium) A vizsgálati időszakban egyértelmű szezonális változások nem voltak megfigyelhetők. A Salmonella megjelenése a nyári hónapokra esett, ami a madarak számának növekedésével magyarázható. A fenékpusztai vízmércénél vett minták 46,1 %-a I., 7,7 %-a II, 23,1 %-a III, 23,1 %-a IV osztályú volt. V osztályú víz nem fordult elő a vizsgálatok idején A minták 23,1 %-ban mutattak ki Salmonella kórokozó baktériumot (S. typh-murium) A víztér vízminősége az év 79 folyamán változó volt. A coliform, termotoleráns coliform és a F streptococcus szennyezettség alacsony volt, a IV. osztályú minősítést a Salmonella előfordulás miatt kapta Összefoglalva: A Zala vízminősége bakteriológiai szempontból Zalaapátinál 2001-ben III. osztályú, tűrhető kategóriába sorolható. A fő

szennyezők a coliform és a termotoleráns coliformok voltak. A Hídvégi-tóból elfolyó víz bakteriológiai minősége tavasszal és ősszel kiváló vagy jó volt. A coliform és termotoleráns coliform szennyezettség miatt a nyári időszak második felében volt III. osztályú, tűrhető a vízminőség Jellemzően július és augusztus volt a szennyezettebb időszak. Az Ingói-berek elfolyó vize bakteriológiai szempontból jónak minősíthető. Három alkalommal (nyáron) volt Salmonella pozitivitás Jellemzően szennyezett időszakot csak a Salmonella megjelenése miatt lehet elkülöníteni. A Balatonba befolyó víz a vizsgálatok alapján döntően kiváló, vagy jó minőségi osztályba sorolható. Ebben a víztérben vett mintákban Salmonella három alkalommal volt kimutatható, a tavaszi, nyár eleji időszakban. Csak e három mintavételi alkalommal volt szennyezett a vízminőség. Összességében megállapítható, hogy a száraz időjárás ellenére

bakteriológiai szempontból az előző éviéhez hasonló vízminőség alakult ki, továbbá a KBVR javítja a Zala bakteriológiai vízminőségét. 6.4 Halfauna Az elmúlt évben a KBVR területén történtek halfaunisztikai vizsgálatok a MTA BLKI részéről (PAULOVITS 2001A; 2001B). 6.41 Hídvégi-tó PAULOVITS (2001A) 2001. július-október között vizsgálta a Hídvégi-tó hét víztáján (Bárándivíz, Szabari-víz, Pogányvári-víz, Radai-víz, Garabonci-víz, Kányavári-víz és Kazetta) a halfauna faj- és biomassza szerkezetét, a főbb táplálkozási csoportok fajösszetételét és biomasszaarányait. célkitűzései a következők voltak: (1) A vizsgálati területre pillanatnyilag jellemző halfauna faj- és biomassza szerkezetének jellemzése; (2) A legfontosabb táplálkozási csoportok nagyságának és szerkezetének jellemzése; (3) Az eredmények alapján előzetes javaslattétel a Hídvégi-tó halfauna szerkezetének olyan átalakítására, ami

a lehető leghatékonyabb Pvisszatartásra irányuló üzemeltetési rendet alátámasztja. A hal mintavételekhez akkumulátoros elektromos halászógépet, elektromos lárvafogót, valamint finn típusú random panel kopoltyúhálót használtak. Az elektromos halászattal mintázott felület általában 100-500 m2 volt. A hálós halászat során 112 m hosszú, 1,5 m léhésű, 11-60 mm szembőségű hálókkal mintáztak, az exponálás ideje általában 2 óra volt. A begyűjtött védett fajok példányait a lelőhelyén szabadon engedték. Az eredményeket a 61 táblázat tartalmazza 6.1 táblázat: A halfaunisztikai vizsgálatok eredményei, Hídvégi-tó Mintavételi hely Bárándi-víz Szabari-víz Pogányvári-víz Radai-víz Garabonci-víz Kányavári-víz Biomassza, kg/ha 195 180 166 224 273 281 Fajok száma, db 17 (305) 16 (491) 14 (466) 17 (520) 17 (485) 15 (553) 80 Dominancia dévérkeszeg>ponty>ezüstkárász ponty>ezüstkárász>dévérkeszeg

dévérkeszeg>ezüstkárász>ponty dévérkeszeg> ponty>ezüstkárász dévérkeszeg> ponty>ezüstkárász ezüstkárász>dévérkeszeg>ponty Kazetta 269 15 (294) dévérkeszeg>ezüstkárász>ponty Megjegyzés: Zárójelben a fogott egyedek száma Paulovits a 2001. nyári-őszi időszakban a területen összesen 19 halfaj példányait találta meg Új faj nem fordult elő közöttük. A Hídvégi-tó halfaunájának faj arányaiban az egyes víztájakon jelentős eltérések mutatkoztak: a Garabonc és Magyaród közötti forduló előtti víztájakon a ponty és a dévérkeszeg dominanciája volt jellemző, míg a forduló után az ezüstkárászé. A Kazetta fajarányait tekintve a két csoport közé tehető, a dévérkeszeg-dominancia mellett az ezüstkárász aránya is magas. A halfauna egy-egy víztájhoz tartozó biomasszáit vizsgálva, az 1-3 víztájakon (Bárándi-, Szabari-, Pogányvári-víz) a halbiomassza a folyásirány mentén

fokozatosan csökkent, becsült pillanatnyi nagysága sehol nem érte el a 200 kg/ha-t. A Radai-vizen (4 víztáj) ez az érték 224 kg/ha-ra emelkedett, míg a fordulót magába foglaló, illetve utána következő vizeken (Garabonci-, Kányavári-víz, 5-7. víztájak) ennél is magasabb volt (251-273 kg/ha) A Hídvégi-tó halfaunájának szerkezete a legutóbbi vizsgálatok eredményeihez képest (1993-94) jelentősen átalakult. A zooplanktont fogyasztónak tekintett ezüstkárász mennyisége a külső tározótérben csökkent (1-4. víztájak), a bentoszevők biomasszája a legtöbb vízen nőtt, ezen belül pedig a ponty mellett a nagy testtömegű dévérkeszeg vált dominánssá. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a legtöbb vízen nem növekedett jelentősen a ragadozók aránya, mely általában alacsony volt. A hatékony P visszatartást olyan fajösszetétel és állománynagyság szolgálja a legjobban, melyben a szűrő szervezeteket (zooplankton elemek) a

zooplankton-fogyasztók csak olyan mértékben távolítják el a rendszerből, hogy szűrő tevékenységük lényegesen ne sérüljön. Ez a zooplankton-fogyasztók biomasszájának korlátozását tételezi fel. A bentoszevők biomasszája ugyanakkor nagymértékben hozzájárulhat olyan foszfor-többletnek az üledékből a rendszerbe való juttatásához, amely ilymódon kerülhet a táplálékhálózat valamely eleméhez. A két fenti csoport biomasszájának nagyságát és arányait a ragadozók megfelelő kombinációja, és állományaik nagysága befolyásolhatja. Ennek megfelelően, első lépésként a vizsgált vizek közül a fordulóban és az utána következő víztájakon (5-8) az összes hal biomassza nagyságát csökkenteni célszerű. Ugyanitt a magas zooplankton-fogyasztó arányt szintén csökkenteni, a ragadozó arányt pedig növelni kell. Az egyes táplálkozási csoportok ideális nagyságára javaslatot tenni a rendszer néhány elemének együttes

vizsgálata alapján lehet. A zooplankton- és bentoszfogyasztók valódi szerepének tisztázása érdekében javasolják vizsgálni e csoportok főbb elemeinek táplálékát, ezzel párhuzamosan a fito- és zooplankton, valamint a bentikus szervezetek mennyiségét és víztájankénti tér-idő mintázatát, különös tekintettel az utóbbi időben terjedő, szubmerz növényzettel mozaikosan benőtt nyíltvízi élőhelyekre (hínarasok). Egy-egy évben vizsgálni kell az élőhelyek halmegtartó képességét, a domináns fajok utánpótlásában játszott szerepét, az utánpótlás nagyságát, az anyagforgalomra nézve főbb állományok korszerkezetét (lásd dévérkeszeg, ezüstkárász, ponty) és migrációs szokásait. Évi három szezonban mintázni kell a halfauna faj- és biomassza szerkezetét, becsülni nagyságát. 6.42 Fenéki-tó A vizsgálatokhoz szükséges adatgyűjtést és mintavételezést a Fenéki-tó tizenkét víztáján végezték, március –

október között. A mintavételi helyek az alábbiak voltak Fenéki-tó még el nem árasztott területei: 81 • Zimányi-Berek I-II. terelőtöltés közötti része • Balatonmagyaród alatti kotrások • Zala-Somogyi Határárok • Cölömpös-csatorna • Marótvölgyi-csatorna Belső területek: • • • • 4T alatti víz Ingói-berek 21T műtárgy feletti Zala-szakasz Zalavári-tó Csatlakozó területek: • • • 4T műtárgy feletti víz Hídvégi-tó déli területei 21T műtárgy alatti Zala-szakasz Az altémához közvetlenül kapcsolódó, „2.32 Domináns halfajok táplálkozási kapcsolatai” altémával összehangoltan április, július és szeptember hónapokban ezek közül négy mintavételi helyen zooplankton, zoobentosz és halmintákat vettek. E mintavételi helyek a következők voltak: • • • • • Marótvölgyi-csatorna 4T alatti víz Ingói-berek 21T műtárgy feletti víz Zalavári-tó Az adatgyűjtést és megfigyeléseket heti

gyakorisággal végezték. A célkitűzések a következők voltak: • • • • • • • A halállomány nagyságának és szerkezetének leírása. A külső területek spontán benépesülésének vizsgálata. A belső területek (régi Zala-meder), valamint egyes befolyók halállományainak hatása a külső területek halszerkezetére. A halászati-horgászati tevékenységre potenciálisan alkalmas tározórészek meghatározása. Az üzembehelyezés utáni halászat (horgászat) módjaira (módszerek, tilalmak) és a hasznosítható vizekre irányuló javaslattétel megalapozása. A balatoni halak számára fontos ívóhelyek ökológiai állapotának vizsgálata. A Balaton – Fenéki-tó – Hídvégi-tó közötti halközlekedés jelenlegi helyzetének vizsgálata. Az elmúlt évben összesen 17 halfaj jelenlétét mutatták ki (6.2 táblázat) A külső területek elárasztás előtti lápi közösségeit (lápi póc – széles kárász – réti csík), valamint a

csuka – bodorka társulásokat (vörösszárnyú keszeg – bodorka – csuka) a benépesülési folyamat során a belső területek, valamint a befolyók litofil ill. fito-litofil fajai egészítették ki A folyamat során időszakosan reofil halfajok is megjelentek (fejes domolykó, bagolykeszeg, jász), azonban az élőhelyi feltételek változásai mára kiszorították ezeket a közösségből. A lápi fajok állománya 82 ugyanakkor sikeresen integrálódott a nagy diverzitású közösségbe, pillanatnyi becsült biomasszáik meghaladják a korábbi (1994) értékeket. 6.2 táblázat: A halfaunisztikai vizsgálatok eredményei, Fenéki-tó Biomassza, kg/ha Mintavételi hely Fajok száma, db MÉG EL NEM ÁRASZTOTT TERÜLETEK 285 14 Zimányi-Berek I-II. terelőtöltés közötti része 230 11 Balatonmagyaród alatti kotrások 225 12 Zala-Somogyi Határárok rávezetés 120 6 Cölömpös-csatorna 150 14 Marótvölgyi-csatorna rávezetés BELSŐ TERÜLETEK 390 15 4T alatti

víz 360 11 Ingói-berek 270 6 Zalavári-tó 155 17 21T műtárgy feletti Zala-szakasz KÖRNYEZŐ TERÜLETEK 290 14 Hídvégi-tó D-i területei 210 15 4T műtárgy feletti víz 205 12 21T műtárgy alatti Zala-szakasz Megjegyzés: GHFA = Gazdaságilag hasznosítható fajok tömegaránya. GHFA, % 76 68 66 73 56 90 90 70 78 A becsült pillanatnyi biomasszák a víz mai folyása irányában a 4T – 21T között fokozatosan csökkennek. A 4T alatt becsült hal biomassza (390 kg/ha) a 21T felett csaknem harmadára csökken (150 kg/ha). A folyásirány mentén talált állománynagyságok az alábbiak szerint alakultak (kg/ha): 4T alatt Ingói Zimány Zimányi kotrások Határárok Cölömpös Marótvölgyi 21T felett 390 > 360 > 285 > 230 > 225 > 120 < 150 ~ 155 A folyásirány mentén megfigyelt állománycsökkenés mértéke a Zimányi-berek utáni vizeken különösen szembetűnő. A különbségek egyik oka, hogy a 4T felől szakaszosan érkező halutánpótlás

hatása erősebb, mint a 21T-n a Balaton felől érkező utánpótlásé A 21T műtárgy melletti halfolyosó megépítése – az érintett víztájak élőhelyi paramétereinek kedvező változásai esetén – e biomasszák növekedéséhez vezetne. Összefoglalva megállapítható, hogy a Fenéki-tó spontán behalasodási folyamatára az állományok stabilizálódása jellemző. A fajdiverzitás csökkenése megállt, korábban eltűnt fajok újra megjelentek (fejes domolykó, jász). A védett lápi póc és réti csík állományai a külső területeken növekedést mutatnak. Szintén növekszik a csuka állománya Az ezüstkárász biomasszája az elmúlt évhez képest némi csökkenést mutatott. A belső területeken a 4T alatt és az ingói területen, részben a Hídvégi-tó hatásaként, a dévérkeszeg, ponty és a harcsa mennyiségi növekedése figyelhető meg. A harcsa állományának növekedését az ezüstkárász állomány 83 csökkenése követte. A

Zalavári-tó hosszú évek után, a várakozásoknak megfelelően, fokozatosan újra benépesül halakkal. Az elmúlt évhez képest ugrásszerű biomassza növekedés volt megfigyelhető, amely elsősorban az ezüstkárász, a ponty és a keszegfélék állományaiból tevődött össze. Az egész tározóra nézve új faj, a törpeharcsa előfordulását találták A folyásirány mentén a 4T és 21T között fokozatos halbiomassza-csökkenés figyelhető meg a vizsgált víztájakon. A Zimányi-Berek fölötti biomasszák szembetűnően magasabbak, mint a külső területeken talált értékek. A 4T alatt becsült biomassza (390 kg/ha) a 21T felett csaknem harmadára csökkent (150 kg/ha). Ennek egyik oka a 4T és a 21T műtárgyak eltérő haláteresztő képességében rejlik. A biomasszákban talált eltérések másik oka a külső területek élőhelyeinek degradációja lehet, de a kérdés megválaszolására további feltáró munka szükséges. Az élőlényegyüttesek

közötti anyagáramlás 6.5 A Fenéki-tó négy, elkülönülő élőhelyén a legfontosabb szénforrásokat összes szerves szén (TOC) analizátorral évszakosan mérték az anyagáramlás szempontjából fontos táplálkozási szintekben- zooplankton, makrobentosz, plankton-és bentoszfogyasztó domináns halfajok, ragadozó halak (TÁTRAI 2001). A trofikus kapcsolatok méréséhez stabil szén és nitrogén izotópokat használtak, hogy leírhassák a szénáramlás, a trofikus transzfer és annak mennyiségi viszonyait a Fenéki-tó nyíltvízi táplálékláncaiban. A vizsgálatok eredményei alapján adatokat kaphatunk: • • • az üledékben, fito-és zooplanktonban, zoobentoszban, mindenevő- és ragadozó halakban megkötött szerves szén mennyiségéről; a szénáramlás főbb irányairól; a termelőknek és a fogyasztóknak a széntranszportban betöltött szerepéről. Az eredmények alapján bioenergetikai modell (HEWETT ÉS JOHNSON, 1992) segítségével

elemezték a különböző forrásból (üledék, makrobentosz, fito-és zooplankton) származó szén továbbjutását a mindenevő, és a Fenéki tóban domináns halfajokhoz (ezüstkárász, keszegfélék) április-szeptember hónapok közötti időszakra vonatkozóan. A becslések általában az 1+-7+ korcsoportokra vonatkoznak és PAULOVITS (2001) által megadott értékekből indultak ki (vö.: 6.4 fejezet) A vizsgálatokhoz szükséges mintákat (zooplankton, zoobentosz és hal) a KBVR II. ütem (Fenéki-tó) négy - a terhelés és a hidrológiai viszonyokat tekintve is eltérő - nyíltvízi élőhelyén (4T alatt, Zalavári-tó, Ingói-víz és 21T) vették 2001. április július és szeptember hónapokban A mintavétellel párhuzamosan vízkémiai mérések is történtek. A Fenéki-tó négy nyíltvízi élőhelyéről évszakosan vett minták alapján a szénben kifejezhető biomasszát, valamint a stabil (delta)δ15N és δ13C dúsulását mérték: • • A

zooplanktonban, zoobentoszban, mint energiaforrásokban. Négy halfaj csoportban (ezüstkárász, keszegfélék ponty, ragadozók), mint végső fogyasztókban. A bonyolult vizsgálatok részletes leírását illetően utalunk a forrásmunkára. 84 A víz TIC (összes szervetlen szén) koncentrációja általában tavasszal, míg a TOC (összes szerves szén) nyáron és ősszel mutatott maximumot. A TIC részaránya a TC-ben (összes szénben) tavasszal elérte az 50 %-ot is (Zalavári-tó), amely nyárra a 4T alatt és az Ingói-vizen néhány %-ra, a Zalavári-tavon és a 21T-nél 20 %-ra csökkent. A TOC átlagos koncentrációja a Fenéki-tó felső nyíltvízi élőhelyein szignifikánsan magasabb volt (min: 14,7 mg/L; max: 34,7 mg/l), mint a tó alsó, kifolyáshoz közeli, élőhelyein (10,4-16,8 mg/l) a TOC döntő hányadát, 8597%-át az oldott szerves szén teszi ki. A POC (partikulált szerves szén) aránya a TOC-on belül a Fenéki-tó felső részén és tavasszal

volt jelentős, a többi élőhelyen aránya minimális volt. A fitoplanktonban megkötött összes szén mennyisége a Fenéki-tó felső élőhelyein (4T és Ingóivíz) nagyságrenddel haladta meg (1,52±0,46 TC mg/l) a tó alsó régióiban (Zalavári-tó, 21T) mért TC értékeket (0.40±012 mg/l) A zooplanktonnak, mint esszenciális haltápláléknak a biomasszájában tárolt átlagos TC-koncentrációja a 4T-nél és az Ingói-vizen csak tavasszal és ősszel haladta meg a Zalavári-tónál és a 21T-nél mért értékeket. A zooplankton TC-tartalmának százalékos aránya a fitoplanktonban tárolt TC-koncentrációhoz viszonyítva alacsony volt minden egyes vizsgált élőhelyen, és nem haladta meg a 10 %-ot. Tavasszal és nyáron a zooplankton TC/fitoplankton TC hasonló mértékű volt mindenütt. A fitoplanktont a vizsgált élőhelyeken (elsősorban a 4T-nél és az ingóin) a zooplankton, mennyiségénél és összetételénél fogva a magas hal biomassza közvetlen

hatása eredményeképpen, nem volt képes szabályozni. A makrobentoszban megkötött TC mennyisége (273.7±1652 mg TC/m2) a Fenéki-tó befolyó részénél (4T alatt és az Ingói-víz), a halak általi fogyasztás ellenére, szignifikánsan meghaladta a tó kifolyásánál (Zalavári-tó és 21T) mért, zoobentoszba épült TC mennyiségét (124.0±1047 mg TC/m2. A Fenéki-tó vizsgált élőhelyeinek üledéke szervesanyagokban és a széntartalmat illetően gazdag, a meglévő makrobentosz állomány a forrás oldaláról nem limitált. Ezt igazolja a makrobentosz TC-tartalma és az üledék TC- tartalma közötti lineáris regresszió is. A halak széntartalma az adott élőhely produktivitásával és táplálék ellátottságával csak részben lehetett összefüggésben. A TC-tartalom a 4T alatt (52,5±5,3 %), az ingói részt (44,9±9,5 %) kivéve, szignifikánsan nagyobb volt, mint a Zalavári-tavon (33,2±4,4 %) és a 21T-nél (42.7±3,6 %) egyaránt. Az ingóin és a

21T-nél élő halak TC tartalma, a nagy szórás miatt, szignifikánsan nem különbözött egymástól (t=0,76, P=0,23). A bioenergetikai modell szerint a plankton-és bentoszfogyasztó halpopulációkhoz a zooplankton produkciójának 9-48 %-a, a zoobentosz produkciójának 53-96 %-a jut el a Fenéki-tó nyíltvízi élőhelyein, azok produktivitásának függvényében. A zooplankton produkciójának kisebb hányada (9-13 %-a) hasznosul a halakban a termékenyebb élőhelyeken (4T alatt és Ingói-víz), mint a kevésbé termékeny élőhelyeken (21-48 %, zv és 21T). A zoobentosz sokkal fontosabb forrásként szolgál a halak számára: a bentosz produkcióját csaknem teljes mértékben hasznosították a halak. A tározó alsó részén a zooplankton jelentősebb szerepet játszott a halak energiaellátásában, a zoobentosz produkció azonban itt is nagyobb mértékben hasznosult a halakban (6.3 táblázat) 6.3 táblázat A különböző forrásból származó szén szerepe a

mindenevő halfajok táplálkozásában, a potenciális szénforrás mennyiségi viszonyai, valamint a halállományok által hasznosított szén mennyisége a Fenéki tó nyíltvízi élőhelyein Mintavételi hely Üledék g/100g Széntartalom, TC Fitoplankton Zooplankton Bentosz mg/l mg/l TCg/m2 85 Hal biomassza Halak által felvett A szén továbbjutásának aránya a produkció %-ban sz.s 4T Ingói Zalavári-tó 21T TC-tartalma, TC, kg/ha/nap zooplankton zoobentosz kg/ha 4,3-6,8 4,9-5,4 5,8-7,1 0,7-1,7 1,2-2,3 0,9-2,2 0,2-0,6 0,3-0,4 0,04-0,07 0,01-0,05 0,005-0,009 0,004-0,007 0,07-0,39 0,15-0,54 0,05-0,33 0,03-0,1 17,7 16,2 7,6 6,7 0,018 0,015 0,005 0,005 13 9 21 48 76 96 73 53 A stabil nitrogén izotóp dúsulás aránya alapján a tápláléklánc egyes elemei határozottan elkülöníthetőek egymástól (6.17 ábra) A forrás (táplálék) és a fogyasztóik közötti nitrogén izotóp tartalom különbsége egyértelműen mutatja, hogy a halállományok

számára az üledékben nagy mennyiségben (delta N, > 3‰) van jelen a növényi eredetű (a delta C, -23 ‰ arány is erre utal) energiaforrás. A zooplankton a Fenéki-tavon nem csak algákkal táplálkozik, ezt jelzi a fitoés a zooplankton delta N arányában meglévő csaknem 6 ‰-nyi különbség Forrásként szóba jöhet még az általunk nem mért oldott szerves szén és a baktériumok is. A makrozoobentosz számára az elsődleges energiaforrásnak az üledékben tárolt szervesanyag tűnik, az izotópdúsulás az üledék és a bentosz között cca 3 ‰ volt. A Fenéki-tó halállománya számára a zooplankton és a detritusz (dúsulás a zooplankton + PSZA kombináció és a mindenevő halak között cca 3 ‰ ) és a zoobentosz + üledék kombináció átlag-3 ‰-nyi dúsulást eredményezett. A mért szénizotóp arányok szerint a fito-zooplankton táplálkozási kapcsolatok nem egyértelműek. A zoobentosz számára energiaforrásként szolgálhat a

partikulált szervesanyag mert a dúsulás mértéke meghaladja az 1 ‰-et. A halak esetében az energiaáramlás iránya a mindenevőktől (delta C – 30.49‰) halad a ragadozó halak felé (delta C –2689 ‰ – 617 ábra) 6.17 ábra A tápláléklánc egyes elemei delta-nitrogén (A) és delta-szén (B) tartalma a Fenéki-tó vizsgált nyíltvízi élőhelyein ragadozó halak a mindenevô halak zoobentosz zooplankton fitoplankton PSZA üledék 0 2 4 6 8 10 12 14 16 delta 15N ragadozó halak b mindenevô halak zoobentosz zooplankton fitoplankton PSZA üledék -35 -30 -25 -20 -15 delta 13C 86 -10 -5 0 A Fenéki-tó egyes nyíltvízi élőhelyein összehasonlították a vízben és az üledékben raktározott, valamint a tápláléklánc egyes elemeiben akkumulálódott összes szén mennyiségét (6.18 ábra) A tározóban, a 21T-t kivéve, az üledék az a közeg, amely az összes szén több, mint 70 %-át tárolja. A fennmaradó hányad gyakorlatilag

a víztestben található, nagyobb részben oldott állapotban. A táplálékláncban megkötött összes szén részaránya a tározó alsó részén mindössze 1-2 %, de annak felső részén sem haladja meg az összes szénmennyiségnek a 10 %-át. A Fenéki tó vizsgált négy nyíltvízi területe a fontosabb szénforrások és a szénáramlás lehetséges irányát illetően eltér egymástól. Végeredményben a szénforgalmat (szervesanyag forgalmat) illetően két jól elkülöníthető vízterületet különböztethetünk meg: az egyik a 4T alatti rész és az ingói víz, a másik a Zalavári-tó és a 21T. A korábbi évekhez viszonyítva kedvezőbb környezeti feltételek a Zalavári-tó üledékében és a víztestben arra engednek következtetni, hogy a zoobentosz térhódítását követően a fitoplankton is élőhelyre talált, amely a zooplankton és a halpopulációk elterjedését is lehetővé tette. A tápláléklánc ezen elemeire épült rá és vált teljessé

a Fenéki-tó e nyíltvízi rendszere a közelmúlt éveiben. 6.18 ábra: A Fenéki tó üledékében, nyíltvizében és a tápláléklánc egyes elemeiben raktározott összes szén (TC) százalékos aránya az egyes élőhelyeken 21T zv Ingói 4TA 0% 20% 40% 60% 80% TC arány üled víz fitopl 87 zoopl bent hal 100% 7. MAGASABBRENDŰ NÖVÉNYZET 7.1 Vizsgálati program, anyag és módszer A KBVR Beruházási Program keretein belül 2001-ben is folytatódott a vegetáció-térképezés. Ez az előző két évben bevezetett módszereknek megfelelően (SZILÁGYI, 2000, 2001) hamisszínes légifényképekről (CIR) készült digitális ortofotók ArcView 3.1 térinformatikai software, ill. a terepi munkák során műholdas helyzet-meghatározó (GPS) készülékek felhasználásával, ill. alkalmazásával készült digitális vegetáció-térképeket eredményezett CIR felvételek készültek ugyan a KBVR Hídvégi-taváról, de pénzügyi korlátok miatt nem

kerülhetett sor vegetáció- térképének elkészítésére. A digitális vegetáció-térképezés módszertanát részletesen tartalmazza az előző két évi szintézis jelentés (SZILÁGYI 2000, 2001). A makrovegetáció anyagforgalmi szerepének feltárására (különös tekintettel a foszforforgalomra) 2001-ben megkezdődött egy – legalább 3 évre tervezett – program, ami az elmúlt évben a legfontosabb növényzettípusok fajlagos biomassza-mérésével (SZEGLET ET AL. 2001A), ill. a leggyakoribb fajok biogén elem-tartalom meghatározásával (KÜM Labor közreműködésével POMOGYI, 2002B) indult el. Ugyancsak a Beruházási Program keretei között készült el (SZEGLET ET AL. 2001B) a KBVR nádgazdálkodási szabályzatára egy javaslat (vö.: 111 fejezet) A KBVR magasabbrendű növényzetével foglalkozott a társintézményeknek a 2001. évről rendelkezésre bocsátott jelentései közül VIDÉKI ET AL. (2001) florisztikai anyaga, ill ezt a kérdést is

érintette FUTÓ (2001) a tájvédelmi körzetről szóló szokásos jelentése. 7.2 A KBVR 2001. évi makrovegetáció szerkezete, területi megoszlása A 2001. évi digitális ortofotók alapján a Fenéki-tóról készült áttekintő vegetáció-térkép az 1 térképen látható. A részletek a KBVR 2001 évi ArcView projektből hívhatók le A 71 táblázatban a Fenéki-tóra vonatkozó összefoglaló adatokat közöljük (az alapadatok CD-n hozzáférhetők). A 2000. évi adatokkal összehasonlítva (SZILÁGYI 2001) megállapítható, hogy a megadott fő csoportok területi részesedése között az utóbbi két évben lényeges eltérés nem volt. Az Ingóiberekben nőtt az újonnan felúszott „iszap-szigetek”, úszólápok pionír mocsári növényzettel borított területe (2 ha-ról 44 ha-ra), ill. a mocsári gyomtársulásoké (1,1 ha-ról, 4,7 ha-ra) Ez elsősorban a 2. éve tartó aszályos időszak, a korábbinál alacsonyabb vízszint következménye A nádasok

területe gyakorlatilag nem változott, 985 ha volt. A gyékényeseké közel 3 ha-ral csökkent ugyan, viszont a sásosoké mintegy 8 ha-ral nőtt. Ez utóbbi alapvetően a szárazabb időszak hatására bekövetkezett dominancia-viszonyok eltolódásának, ill. becslési hiba eredménye. A növénytársulások fajszerkezetében lényeges változások ugyancsak nem következtek be, de az előző évinél több helyen fordult elő a mocsári páfrány, ami az Ingói-berek természetvédelmi értékességét emeli. A Fenéki-tó Ingói-berken kívüli, még nem beüzemelt „külső területein” sem következett be lényeges változás, sem a növényzet területi viszonyaiban, sem pedig a fajszerkezetben. 88 7.1 táblázat: A Fenéki-tó 2001 évi makrovegetáció szerkezete AZONOSÍTÓ területi részesedés HYDROCHARITION - LEBEGŐ HÍNÁR POTAMION - GYÖKEREZŐ HÍNÁR LEMNO-POTAMEA - HÍNÁR mindösszesen Scirpo-Phragmitetum - nádasok Typhetum angusti- et latifoliae

gyékényesek PHRAGMITION - NÁDASOK MINDÖSSZESEN GLYCERIO-SPARGANION - PATAKMENTI NÖV. MAGNOCARICION - MAGASSÁSOSOK AGROSTION - MOCSÁRRÉTEK FESTUTION RUPICOLAE - PUSZTAGYEPEK BIDENTION - MOCSÁRI GYOMNÖVÉNYZET CALYSTEGION - ÁRTÉRI GYOMNÖVÉNYZET ALNION - LÁPERDŐK SALICION ALBAE - FŰZLIGET TELEPÍTETT ERDŐ, ERDŐSÁV, IRTÁS, SARJERDŐ SZÁNTÓ, parlag, építési terület, kultúrpark, ruderália Mozaik és pionírtársulások (mocsári növényzet, +/- hínár) NYÍLT VÍZ (vízi és mocsári fajok +/- szálanként) ÖSSZESEN +/-: legfeljebb szálanként Ingói-berek Külső területek ha % ha % 150 9,2 48 1,2 152 9,3 18 0,4 302 18,5 65 1,6 985 60,2 1043 25,7 25 1,6 217 5,3 1011 61,8 1260 31,0 1 0,1 17 0,4 106 6,5 1205 29,7 2,6 0,2 199 4,9 5,4 0,3 38 0,9 4,7 0,3 35 0,9 5,0 0,3 131 3,2 31 1,9 69 1,7 31 1,9 105 2,6 30 1,8 575 14,2 52 3,2 333 8,2 44 2,7 26 0,7 10 0,6 0,3 0,01 1636 100 4060 100 Fenéki-tó összes ha % 198 3,5 169 3,0 367 6,4 2028 35,6 243 4,3 2271 39,9

19 0,3 1311 23,0 201 3,5 43 0,8 40 0,7 136 2,4 100 1,8 136 2,4 605 10,6 385 6,8 71 1,2 10 0,2 5697 100 Az előző évi szintézisjelentésben leírtaknak megfelelően (SZILÁGYI 2001) folytatódott az utóbbi években rendszeresen nem aratott nádasok „elbokorfüzesedése”, amit tovább gyorsított az aszályos év. Ugyancsak ez utóbbi következménye, hogy az egyes társulásokon belül nőtt a kisebb vízborítást igénylő (előnyben részesítő) fajok előfordulási gyakorisága (mocsári páfrány, lápi csalán, mocsári lednek, stb.) Ezek a változások azonban a társulás-szerkezetet nem változtatták meg. A Hídvégi-tó 2001. évi vegetáció-térképének elkészítésére ugyan nem állt rendelkezésre pénzügyi fedezet, de a digitális ortofotón az látszik, hogy az előző évi adatok alapján prognosztizált (SZILÁGYI 2001) sulymosok további térhódítása bekövetkezett (jelen anyag készítésének idejére már megjelent a sulyom az Ingói-berek

területén is). Ennek – azon túlmenően, hogy nő a KBVR diverzitás foka, így természetvédelmi értékessége is – anyagforgalmi jelentősége sem elhanyagolható (vö.: 73 fejezet) Összefoglalva a 2001. évi vegetáció-térképezési eredményeket, megállapítható, hogy a Fenéki-tó területén sem az Ingói-berek-, sem pedig az azon kívüli területek makrofita szerkezetében nem következtek be 2000-hez képest olyan változások, ami az egyes társulások területi részesedésének statisztikai hibahatáron túli megváltozását jelentenék. Ugyanakkor – nem utolsósorban – a (2002-ben már 3. éve tartó) csapadékszegény, aszályos időszak hatására a relatíve szárazabb körülményeket előnyben részesítő és/vagy toleráló növények előfordulási gyakorisága nőtt. 89 7.3 A makrofitonok szerepe a KBVR 2001. évi anyagforgalmában Az elmúlt év vegetáció-periódusában, június-október között SZEGLET ET AL. (2001A) a KBVR teljes

területén megkezdték a lágyszárú vízi- és mocsári növényzet fajlagos földfeletti (nád vonatkozásában az eltávolítható) biomassza mérését. A téli időszakban (január-februárban) biomassza méréseket végeztek a nádasokban, gyékényesekben is (POMOGYI 2002B). A mérésekkel egyidőben cönológiai felvételezéseket és GPS-es helyzet-meghatározásokat is végeztek, ill. mintákat gyűjtöttek a laboratóriumi vizsgálatokhoz Ez utóbbiakat a KÜM Labor végezte el. Meghatározták az abszolút szárazanyag (abszsza) és hamutartalmat (melyekből számolható a szervesanyag tartalom), ill. a legfontosabb 10 biogén elem (N, P, Ca, Na, K, Mg, Mn, Zn, Fe és Cu) koncentrációját. A vegetáció-térképezés eredményeinek ismeretében ezt követően becsülni lehetett a KBVR magasabbrendű vízi- és mocsári lágyszárú növényzetének földfeletti (nádnál eltávolítható) tömegét, azok tárgyévben képződött szervesanyag hányadát, ill. az

akkumulált tápelemek mennyiségét (POMOGYI 2002B). Mivel a Hídvégi-tóról nem készült vegetáció térkép, az arra vonatkozó becsléseket a 2000. évi terület-adatok alapján végezték el. Ennek következtében a hinarasokra vonatkozó adatok ismeretlen mértékben alulbecsültek, mivel a sulymosok területe 2001-re nem elhanyagolható mértékben nőtt (vö.: 72 fejezet), ugyanakkor a hinarasok anyagforgalmi jelentősége nem elhanyagolható (ld. alább) A fajlagos elemkoncentrációk közül a P-t kiemelve (7.1 ábra) megállapítható, hogy a téli nád és gyékény aratásával az irodalmi adatoknak megfelelően nagyon kis mennyiségben lehet a P-t eltávolítani. 7.1 ábra: A KBVR növényzetének fajlagos foszfor tartalma, 2001 A KBVR növényzetének fajlagos P-tartalma, 2001. P % absz.sza összes nyári-őszi minta átlaga 0,95 0,90 0,85 0,80 0,75 0,70 0,65 0,60 0,55 0,50 0,45 0,40 0,35 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 átlag min max 0,29 +/- 43% 0,53 0,35

0,26 sások 0,28 0,26 0,24 nád 0,027 gyékény egyéb mocsári megnevezés 90 összes mocsári hínárok téli nád, gyékény A hinarak fajlagos P tartalma ugyanakkor átlagosan jelentős mértékben meghaladja a mocsári növényekét. A növények fajlagos N- és P tartalmát, ill. N/P arányát a 72 ábra szemlélteti 7.2 ábra: A növények fajlagos N- és P tartalma, ill N/P aránya KBVR makrofita átlagos fajlagos N és P tartalom, N : P arány 2,5 2,4 2,3 2,2 2,1 2,0 1,9 1,8 1,7 1,6 1,5 1,4 1,3 1,2 1,1 1,0 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0,0 P% N:P 40 10 9 8 7 6,3 6 2,5 5 4,8 4,3 3,2 3,1 3 1,1 1,1 1,0 0,8 1,1 0,24 2 0,9 0,8 0,6 0,53 0,26 4 3,9 3,8 3,6 0,28 0,35 N : P arány (x : 1) % sz.a N% 1 0,29 0,26 0,27 0,03 0 sások nád gyékény egyéb mocsári összes mocsári hínár össz.nyáriőszi minta téli nád, gyékény összes minta megnevezés Az ábrán látható, hogy ellentétben, a talajban, ill. üledékben

rendelkezésre álló felvehető N/P aránnyal, a növények diszkriminatív módon veszik fel a N-t, az N/P arány a vegetációperiódusban 3-5 közötti (a talajok, üledékek felvehető P/N aránya átlagosan 5 : 1 volt – vö. 4 fejezet). Ezek az adatok is igazolják, hogy a magasabbrendű növényzet elsődleges termelését a KBVR területén a foszfor nem limitálja. Ez még akkor is igaz, ha fenti ábrán nem különítettük el a lebegő hínárokat, melyek gyökérzet hiányában közvetlenül nem tudják mobilizálni a szilárd fázis tápanyagkészletét. A növények diszkriminatív elemfelvételét számos más elempár vonatkozásában is igazolni lehet a 2001. évi adatok alapján Így pl a 4 fejezetben bemutattuk, hogy a KBVR talaj- és üledék mintavételi helyein a felvehető Na-készlet általában meghaladja a K-ét, ugyanakkor a növények utóbbit részesítik előnyben, K/Na arányuk a gyékényesek és hinarak kivételével 5 és 7 közötti. A gyékény

fajok és néhány hínárfaj a Na-ot részesíti előnyben, ami terjedési viszonyaikat is befolyásolja. A vizsgált elempárokra vonatkozó további „diszkrimináció-faktorokat” a CD-n hozzáférhető alapadatbázis tartalmazza (POMOGYI 2002B). A hínárnövényzetnek a KBVR anyagforgalmi folyamataiban – különös tekintettel a foszforforgalomra – Fe és Mn akkumulációs tulajdonságai miatt kiemelkedő jelentősége lehet. Mindkét biogén, esszenciális elem a „redox”-elemekhez tartozik (melyek egymást helyettesíthetik is), és mindkettő fontos szerepet játszik az elsődleges termelésben (a Fe pl. a klorofill, a Mn pl a 91 légzési enzimek meghatározó összetevője) is. A 73 ábrán a hinarak fajlagos Fe- és Mn tartalmát, ill. a kettő arányát tüntettük fel A viszonylag kis számú növénykémiai mérés miatt ezeket az adatokat csak előzetesen értékeljük, a mélyebb elemzéshez mindenképpen szükség van a 2002-2003. évi további

mérésekre 7.3 ábra: A hinarak Fe és Mn tartalma, valamint Fe/Mn aránya Hinarak Fe és Mn-tartalma, Fe : Mn és Mn : Fe aránya Fe Mn Fe : Mn Mn : Fe 9000 10,5 8500 10,0 9,5 8000 9,0 Fe átl.: 1341 mg/kg +/- 80% Mn átl.: 2304 mg/kg +/- 113% mg/kg absz.sza 7000 8,5 8,0 6500 7,5 6000 7,0 5500 6,5 6,0 5000 5,5 4500 5,0 4000 4,5 3500 4,0 3000 3,5 2,8 +/- 109% 2500 2000 3,0 2,5 1,8 +/- 130% 2,0 1500 1,5 1000 1,0 Vidrakeserűfű Fehér tündérrózsa 74 Vízitök 80 Fehér tündérrózsa 79 Vízitök 78 Sulyom 77 Sulyom 77 Sulyom 76 Vidrakeserűfű 75 Vidrakeserűfű 73 Tüskéshínár 72 Vidrakeserűfű 71 Tüskéshínár 70 Vidrakeserűfű 68 Tüskéshínár 68 Tüskéshínár 66 Tüskéshin.+Cerd 66 tócsagaz 65 Tüskéshínár 64 tócsagaz 63 Kolokán tócsagaz 62 Vegyes hínár tócsagaz 61 Kolokán tócsagaz 47 Békatutaj tócsagaz 0,0 tócsagaz 0,5 0 tócsagaz 500 GPS elem-arány (x : 1)

7500 105 104 106 107 116 117 117 192 dátum 8.14 815 816 816 816 816 816 816 816 816 816 816 817 817 817 817 817 817 817 817 817 817 920 920 920 920 925 925 925 1022 azonosító Az ábrán jól kitűnik, hogy jelentős különbség van a submers- és emers hinarak Fe és Mn tartalma között, ill. a két tápelem arányában Ezt a képet tovább lehetne finomítani a két fő csoporton belül a gyökerező és lebegő fajok elemzésével, ehhez azonban jelenleg még nem áll rendelkezésre statisztikailag is releváns mérési adat. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a 2001-ben domináns (submers) érdes tócsagaz Mn-akkumuláló, ugyanakkor a terjeszkedőben lévő (emers) sulyom Fe akkumuláló. Az összefoglaló terület- biomassza- és elemtartalom adatokat a 7.2 táblázat tartalmazza (az alapadatok CD-n hozzáférhetők). Az adatok alapján megállapítható, hogy a Hídvégi-tó területén mintegy 14 ezer, a Fenéki-tó területén pedig közel 93 ezer tonna friss

biomassza képződött a vízi és mocsári lágyszárú növényzettel. Ez a Hídvégi-tavon mintegy 3800 t, az Ingói-berekben közel 17 ezer t, a külső területeken pedig közel 32 ezer t szárazanyagban kifejezett növénytömeget jelentett. Ebből (fenti sorrendben) 3231, 15307, ill 29320 t a szervesanyag (mindösszesen a KBVR területén 47.857 t) Mind a biomassza (ld 74 ábra), mind pedig a szervesanyag legnagyobb hányadát természetesen a nádasok, ill. sásosok adják (58, ill 23 %), mivel azok területi részesedése a legnagyobb (2097, ill. 1359 ha) Ebben a növénytömegben az elmúlt év vegetáció-periódusában összesen 504 t nitrogén és 138 t foszfor akkumulálódott. A foszfornak több mint felét (53%, 72 t) a zöld nádasok tartalmazták. A téli időszakra vonatkozó adatok 92 alapján az aratható nádasok N tartalma mintegy 182 t-ra, P tartalma pedig 8 t-ra tehető (7.3 táblázat). Ez elméletileg eltávolítható lenne, ha az összes nádas le lenne

aratva 93 7.2 táblázat: A KBVR lágyszárú vízi- és mocsári növényzetének területe, biomasszája és elemtartalma, 2001. azonosító terület, ha 1 hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes Hitó ö. 418 69 92 48 14,7 642 Ingói-b. 302 985 25 106 65 1484 friss biomassza, t külső t. 65 1043 217 1204 461 2991 Fetó ö. 367 2028 243 1311 526 4475 Hitó 9354 1668 2209 800 304 14335 Ingói-b. 5793 23668 609 1777 1084 32932 külső t. 1789 25049 5216 20104 7593 59750 Fetó ö. 7582 48717 5825 21881 8677 92682 Megj.: 1: 2000 évi terület-adatok A friss biomasszát leszámítva, az adatok abszolút szárazanyagra vonatkoznak azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes biomassza szárazanyagban, t Hitó Ingói-b.

külső t Fetó ö 1399 930 297 1227 993 14093 14915 29009 851 235 2011 2245 416 924 10450 11374 158 562 3939 4501 3817 16744 31612 48356 akkumulált N, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö 35 23 7 31 8,3 118 125 243 7,1 2 17 19 4,2 9 106 115 1,5 5 36 41 56 158 291 448 akkumulált Ca, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö 87 53 16 70 3,8 54 57 112 11 3 26 29 2,3 5 59 64 1,0 4 26 29 105 120 184 304 Akkumulált, Na, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö 12 8 3 11 1,0 15 16 30 5,3 1,5 13 14 0,6 1,4 16 18 0,4 1,3 9 10 19,2 27 56 83 94 Hitó 989 918 787 390 146 3231 Hitó 8 2,4 2,4 1,1 0,4 14,2 Hitó 14 0,9 2,2 0,8 0,3 18 Hitó 36 4,2 5,6 3,0 1,0 50 összes szervesanyag, t Ingói-b. külső t 677 220 13023 13783 217 1860 866 9797 523 3661 15307 29320 akkumulált P, t Ingói-b. külső t 5,1 1,6 34 36 0,7 5,7 2,4 27 1,5 10,2 43 80 akkumulált Mg, t Ingói-b. külső t 8,6 2,7 12,9 13,7 0,6 5,1 1,8 20 1,0 6,8 25 48 akkumulált K, t Ingói-b. külső t 22 7 59 63 2 13 7 76 3 24 93 183 Fetó

ö. 897 26806 2077 10663 4184 44627 Fetó ö. 6,7 70 6,3 29 11,7 123 Fetó ö. 11 27 5,7 22 7,7 73 Fetó ö. 28 122 15 82 28 275 7.2 táblázat folyt. azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes azonosító hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári összes Hitó 1710 55 55 30 10 1860 Hitó 17 13 10 5,5 2,1 47 Hitó 410 75 64 26 11 587 akkumulált Fe, kg Ingói-b. külső t 1208 397 778 823 15 129 67 755 37 258 2105 2362 akkumulált Zn, kg Ingói-b. külső t 11 4 181 192 2,8 24 12 138 7 51 215 409 összes ásványi anyag, t Ingói-b. külső t 252 78 1070 1133 18 151 58 653 40 278 1438 2292 Fetó ö. 1606 1601 144 822 295 4467 Hitó 4412 146 177 67 27 4829 Fetó ö. 15 374 27 150 59 624 Hitó 3 1,2 1,8 0,7 0,3 7,4 Fetó ö. 330 2203 169 710 317 3729 Hitó: Ingói-b: külső t.: Fetó ö.: akkumulált Mn, kg Ingói-b. külső t 2413 694 2076 2197 49 417 150 1693 96 670

4783 5671 akkumulált Cu, kg Ingói-b. külső t 2 1 17 18 0,5 4,2 1,6 19 0,9 6 23 48 Fetó ö. 3107 4272 466 1843 765 10453 Fetó ö. 3 36 4,6 20 7 71 Hídvégi-tó Ingói-berek Ingói-berken kívüli területek Fenéki-tó összesen 7.3 táblázat: A nád aratásával elméletileg eltávolítható, ill a termőhelyre visszajutott biomassza, N- és P tömeg, 2001/2002. tél azonosító aratható nád visszajutott rész száraz téli biomassza, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö KB összes 1023 14513 15359 29873 30895 342 4851 5134 9986 10327 szervesanyag, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö KB összes 957 13589 14381 27970 28928 320 4542 4807 9350 9670 azonosító akkumulált N, t akkumulált P, t Hitó Ingói-b. külső t Fetó ö KB összes Hitó Ingói-b külső t Fetó ö KB összes aratható nád 6 85 90 176 182 0,3 3,9 4,1 8,0 8,3 visszajutott rész 2 29 30 59 61 0,1 1,3 1,4 2,7 2,8 visszajutott rész: az aratás idejére a levélzet lehullása miatt a termőhelyre

visszajutott hányad A nád aratásával elméletileg eltávolítható anyagtömeg becslése során figyelembe kell venni azt is, hogy a vegetáció-periódusban mért fajlagos biomassza a téli időszakra nemcsak szárazanyagtartalmában változik (60%-ról 82%-ra), hanem azt is, hogy a fagyok beálltával a levélzet lehull, visszakerül a termőhelyre. Ennek következtében a nád nyári-őszi maximális teljes száraz biomasszájának átlagosan 75%-a marad fenn az aratási időszakra, 25%-a pedig visszakerül a termőhelyre. Ugyanez az arány adódott a téli nádaratással eltávolítható és a termőhelyre visszajutott szervesanyag-, N- és P mennyiségének becslése során is (7.3 táblázat) 95 Végső soron megállapítható, hogy a nád téli aratásával a vegetáció-periódusban akkumulált 72 tnyi P tartalmához képest, annak alig több mint 10%-a (8,3 t) lenne eltávolítható, ha minden aratható nád learatása megtörténne. Mivel azonban a nádasoknak

kevesebb, mint felét (46%-át, 1011 ha-t) javasolták bevonni a nádas kezelési eljárásokba, és azoknak is csupán 1/3-át az iparszerű nádgazdálkodásba, mindössze 1 t-ra tehető az a P tömeg, amit el lehetne távolítani (vö.: 111 fejezet) A 2001. évi becslések alapján azonban az megállapítható, hogy a nád levélzetének lehullásával közel 10 ezer t szervesanyag, ill. mintegy 2,8 t P visszakerül a rendszerbe (ebből az Ingói-berek több mint 4500 t szervesanyaggal, és 1,3 t foszforral részesedik – 7.3 táblázat) A hinarak elemakkumulációs tulajdonságainak elemzése során fontos kiemelni azt, hogy – bár szárazanyagban becsült tömegük a mocsári lágyszárú növényekhez képest nem számottevő (a Hídvégi-tóban az összes száraz biomassza mindössze 3-, a Fenéki-tóban 2%-a – ld. 74 ábra), az anyagforgalomban mégis kiemelkedő jelentőségűek lehetnek. 7.4 ábra: az egyes növénycsoportok részesedése a száraz biomasszából

Növénycsoportok részesedése az össz. száraz biomasszából, 2001 hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári Hitó 9 22 4,3 56 Fetó ö. 0,3 1,6 2 8 20 3,9 29 külső t. 1 terület azonosító 1 2 3 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1 2 Ingói-b. 0,5 27 2 biomassza szárazanyagban, % Anyagforgalmi szerepüket alapvetően befolyásolja az, hogy a hinarak a KBVR területén gyakorlatilag csak a vegetációs periódusban (nyár-ősz) jellemzőek relatíve nagy biomasszával, és ebben az időszakban is folyamatosan elhaló- és fejlődő vegetatív hajtások jellemzik. Ez azt is jelenti, hogy ebben az időszakban mindig van elemakkumulációs szerepük, ugyanakkor az elhaló részek miatt a szervesanyag bontás miatt elem felszabadulási (dekompozíciós) jelentőségük is. A nyár második felétől, a vegetáció-periódus végének közeledtével azonban az áttelelő szervek kialakulásával

párhuzamosan biomassza- (szervesanyag) tömegük gyorsan elbomlik, az akkumulált tápanyagoknak az a része, amit nem az áttelelő szervek létrehozására fordítottak, rendkívül gyorsan felszabadul, és a víztestbe jórészt könnyen felvehető formába jut vissza. Ez a folyamat akkor játszódik le, amikor a KBVR területén a fitoplankton sem tudja már 96 felvenni a tápanyagok nagy részét, ill. általában ekkorra jelentősen csökkenek a vízhozamok is, így az elfolyó víz elem-koncentrációja nőhet. A hinarasok terjedésével a folyamatos dekompozícióval együtt járó elem felszabadulás is várható. A sulymosok terjedésének vízminőségi összefüggését részletesen elemzi POMOGYI (2001A) és SZILÁGYI (2001). A hinarakkal ellentétben a mocsári növények vegetatív szervei is át tudnak telelni (pl. sásosok), ill. magas cellulóz-, hemicellulóz tartalmuk miatt szervesanyag tartalmuk bontása, így a bennük akkumulált tápelemek felszabadulása

is lassúbb, hatásuk több évre áthúzódó, közvetlenül nem becsülhető (csak kísérletes körülmények között). 7.5 ábra: A növényzet P tartalma, 2001 A KBVR növényzetének P-tartalma, 2001. hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári Fetó ö. külső t. Ingói-b. 11,7 29 20 10,2 2,4 15 1,5 0,7 34 5,1 10 27 5,7 36 1,6 5 6,3 70 6,7 terület azonosító 0,4 Hitó 1,1 2,4 2,4 8 0 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 80 85 90 95 0 10 5 10 0 11 5 11 0 12 5 12 Pt A 7.5 ábrán a KBVR lágyszárú vízi- és mocsári növényzetében a vegetációs periódusban, 2001-ben akkumulált foszfor tömeget tüntettük fel. Jól látható, hogy a hinarasok a relatíve alacsony (szárazanyagban kifejezett) biomasszájuk mellett jelentős tömegű, könnyen felszabaduló foszfort tartalmaztak. A Hídvégi-tavon ez a P tömeg legkevesebb 8 t-ra, az Ingóiberekben pedig 5 t-ra tehető Ez az összesen 13 tonnára becsülhető

könnyen felszabaduló foszfor minden bizonnyal befolyásolta a KBVR P eltávolítási hatásfokát. A Hídvégi-tóra vonatkozó adatok alulbecsültek, mivel a 2000. évi területadatokon alapulnak, viszont a hinarasok területe 2001-re nőtt (vö.: 72 fejezet) A fentebb vázolt dekompozíciós jellemzők miatt kétséget kizáróan igazolható az, hogy az utóbbi két év kisvizes körülményei mellett nőtt a növényzet szerkezetében bekövetkezett változásokkal is összefüggésben a „belső” foszforterhelés anyagforgalmi jelentősége. Ehhez a makrobiogén tápelemeken túlmenően minden bizonnyal hozzájárulnak a mikroelemek-, ill. nyomelemek vizsgálati (értékelési) adatai is. Arra ma már számos irodalmi adat áll rendelkezésre, hogy egy sekélyvizű rendszer foszfor-háztartását befolyásolják az olyan, általában „mikro”- és/vagy „nyom”-elemnek tekintett tápelemek, mint pl. a Fe és Mn (vagy Zn és Cu) A KBVR területén éppen az anyagforgalmi

összefüggések lehető legszéleskörűbb feltárása érdekében a rendszeres 97 talaj- és/vagy üledékkémiai vizsgálatok, továbbá a növénykémiai vizsgálatok részét képezik fentiek (vö.: 4 fejezet ill 72 táblázat) Mindenképpen igazolható az, hogy – legalábbis a magasabbrendű növényzetre vonatkozóan – az elem-akkumulációs és diszkriminancia-együtthatók (részleteiben ld.: POMOGYI (1983) és az ott idézett irodalom) elemzése hozzájárul a KBVR anyagforgalmi folyamatainak tisztázásához. Kiemelve az Fe-t (vasat) a 2001. évi vegetáció-periódusban vizsgált összegző elemtartalom becslésekből, megállapítható az, hogy a hínárnövényzet a relatíve alacsony biomassza mellett jelentős arányban akkumulálta a vasat (7.6 ábra) 7.6 ábra: Növényzet csoportok részesedése az összes akkumulált vasból 2001 Növényzetcsoportok részesedése az össz. akkumulált Fe-ból, 2001 hínár nádas gyékényes sásos egyéb mocsári 4

12 2,0 Fetó ö. 13 külső t. 5 13 2,3 25 25 terület azonosító 0,2 Hitó 0,5 0,9 0,9 27 6 70 72 66 68 62 64 58 60 54 56 50 52 46 48 42 44 38 40 34 36 30 32 26 28 22 24 18 20 14 16 8 10 12 6 4 2 0 1,1 0,6 Ingói-b. 0,2 12 19 Fe, % Látható, hogy miközben biomasszájuk mindössze 5%-a az összesnek, Fe tartalmuk 52%-a az összes felhalmozott vasénak, de a Mn tartalmuk is magas, 49%-a az összesnek. Viszonylag magas a hinarak Ca tartalma is (157 t, az összesnek 38%-a), de ebben szerepet játszik az is, hogy felületükön jellemző a biogén mészkiválás következtében kialakuló mész-bevonat. Így azon túlmenően, hogy dekompozíciójuk során viszonylag gyorsan felszabadulhat a bennük akkumulált foszfor, annak egy – ma még ismeretlen – része a mészhez kötődve csapdázódik, az elfolyó vízzel nem jut tovább. 7.4 Részösszefoglaló A 2001. évi vegetációtérképezés eredményei alapján összefoglalóan

megállapítható, hogy az egy évvel korábbihoz képest a Fenéki-tó területén sem az Ingói-berekben, sem pedig a még nem beüzemelt külső területeken nem következtek be számottevő változások a növényzet szerkezetében és területi részesedésében. Az aszályos időszakkal együtt járó, a „szárazodás” irányába mutató folyamatok azonban tovább erősödtek. Ennek megállítására, visszafordítására a még nem beüzemelt részek mielőbbi elárasztása nyújt lehetőséget. 98 A Hídvégi-tó vegetációtérképezésére költségfedezet hiányában nem került sor, de az ortofotókon jól látszik a korábban prognosztizált sulymos terjedés. Emiatt a 2002 évi felmérések során a hinarasokra ezen a területen is fokozott figyelmet kell fordítani. A biomassza- és elemtartalom mérések adatai alapján megállapítható, hogy a lágyszárú vízi- és mocsári növényzet föld feletti szerveinek friss tömege a vegetációs időszakban

107.000 t volt (a nádnál csak az aratható hányadot vették figyelembe), ami szárazanyagban 52.000 t-t, szervesanyagban pedig közel 48.000 t-t jelentett Ez utóbbiból a hinarasok közel 2000 t-val részesedtek, de ez a szervesanyag a nyár második felétől gyorsan bomlásnak indul, az akkumulált tápanyagok pedig felszabadulnak. Ebben a növénytömegben 137 t-ra tehető az akkumulált foszfor mennyisége, melyből a hinarak közel 15 t-val részesedtek (ebből 8 t a Hídvégi-tavon, 5 t az Ingói-berekben). Az elem felszabadulás következtében ez a P már a vegetáció-periódus 2. felében emelheti a víz felvehető P koncentrációját A téli vizsgálatok a nádasokra terjedtek ki. Megállapítható, hogy az összes nád learatásával is „csak” mintegy 8 t P –t lehetne eltávolítani a KBVR-ből, de mivel iparszerű nádgazdálkodást csak mintegy 700 ha-on javasolnak, az így eltávolítható P alig több mint 1 t lenne. Ugyanakkor, a nád levélzetének

lehullásával, mintegy 10.000 t szervesanyag és 2,8 t P jut a vízbe vissza Ez télen következik be, amikor a szervesanyag bontás és a P felszabadulás az alacsony hőmérséklet miatt nem játszódik le, majd csak a víz felmelegedésével a következő év tavaszától. Mindez azt eredményezi, hogy a makrofitonok bomlása miatt a belső P terhelés folyamatos: tavasztól az előző évi mocsári növényzet vízbe visszajutott szerveiből, a nyár második felétől pedig a hinarak bomlásából származhat. A hinarak anyagforgalmi szerepe nemcsak fentiek miatt lehet jelentős, hanem az egyéb biogén elem akkumulációs tulajdonságaik (pl. Ca és Fe) miatt is A terjedőben lévő sulymosok kifejezetten Fe felhalmozó jelentőségűek, ami ugyancsak befolyásolhatja a KBVR P visszatartását. A makrovegetáció anyagforgalmi szerepének további pontosítására mind a biomassza-, mind pedig az elemtartalom méréseket folytatni kell, különös tekintettel a gyorsan terjedő

hínárosokra. Már a 2001. évi előzetes adatok alapján is megfontolásra érdemesnek tartjuk a részleges növényzet-eltávolítás kérdéskörének figyelembevételét a belső szervesanyag- és P terhelés mérséklésének érdekében. 99 8. TERMÉSZETVÉDELMI BIOMONITORING A fejezet célja, hogy összefoglalja a 2001. évi Kis-Balatonon folyt olyan kutatásokat, melyek részben vagy egészen - a természetvédelem számára hasznosítható eredményeket adtak Választ keresünk arra a kérdésre, hogy: • • • A 2000. évi természetvédelmi célú kutatások alapján meg lehet-e mondani, hogy milyen a Kis-Balaton állapota természetvédelmi szempontból? Melyek azok a csoportok, melyek jól kutatottak és melyek azok melyek felmérése szükséges volna? A vízminőség-védelem és a természetvédelem érdekei hogyan egyeztethetők össze? A Kis-Balaton természetvédelmi célú monitorozása 1992 óta folyik, mely azt a célt szolgálja, hogy nyomonkövesse az

ideiglenes jelleggel elárasztott Ingói-berek nevű részt. A beavatkozás hatását vizsgálja az egyes élőlénycsoportokra. A tapasztalatok alapján megpróbálja prognosztizálni a várható változásokat a még el nem árasztott területeken. Nehézségek bőven akadnak, hiszen a természetvédelmi szakembereknek világszerte kevés tapasztalatuk van – különösen nagyobb időléptékben (50-100 év) – az élőhely rekonstukciókkal, illetve kezelési beavatkozásokkal kapcsolatban. Itt tárgyaljuk azokat a kutatási témákat is, melyeket a VÍZÜGY megbízásából végeztek a kutatók, de témájuk és a kutatott csoport fontossága miatt itt kerülnek tárgyalásra. 8.1 A KBVR vizsgált élőlénycsoportok természetvédelmi jelentősége Természetvédelmi értéket nem csak azok a fajok képviselnek, melyek törvényi oltalom alá esnek, vagy vörös listákon szerepelnek, esetleg nemzetközi egyezmények hatálya alá esnek. A „tömegfajok” legalább olyan

fontosak, mint a ritka, védett fajok pusztán csak azért is, mert táplálékul szolgálnak más élőlények számára! Így pl. a védett nádi énekesmadarak fennmaradása elképzelhetetlen a nádon élő hamvas szilvafa levéltetű fennmaradása nélkül. Természetvédelmi szempontból különleges értéket jelentenek az endemizmusok. A rendelkezésre álló tanulmányokat úgy csoportosítottuk, hogy minél jobb képet kaphassunk a Kis-Balaton élőlényeinek táplálékhálózatban betöltött szerepéről, illetve arról, hogy a táplálékhálózat különböző szintjein található élőlénycsoportok mennyire jól kutatottak, hol vannak hiányosságok. Így elkülönítettük a termelőket, fogyasztókat, lebontókat Nem foglalkozunk a köztük lévő, az élőlények egymásra és a környezetükre gyakorolt hatásával. Külön foglalkozunk a Kis-Balaton nádasainak kezelésére vonatkozó javaslattal. 8.11 Termelők LAKATOS (2001) a KBVR különböző területein

vizsgálta az élőbevonat fajösszetételét, aklorofill tartalmát és jellemezte az élőbevonatot. Következtetéseket vont le az élőbevonat szerepére vonatkozóan a KBVR-ben. Az eredmények alapján megállapította, hogy az élőbevonatra a kis klorofill-a tartalom mérhető azokon a mintavételi helyeken, ahol sűrű nádas, vagy szubmerz növény állomány található és ennek eredményeként konzumens és rekuperáló (heterotrófikus) típusú bevonat a jellemző. A mintavételi helyek másik részén, a ritkább nádasállománnyal összefüggésben a hetero-autotrofikus típus besorolás adható az élőbevonatra. 100 A vizsgált mintavételi helyeken a zöld nád és a többi növény bevonatára a szervetlen frakció kis aránya a jellemző, hiszen a bevonatnak több mint felét a szervesanyag adja. A nád, ill különösen az avas nád és a többi vízi növényzet, valamint az élőbevonatának szűrő, ülepítő hatása a KisBalaton Védőrendszer vizes

élőhelyein érvényesül. Az Ingói-berek területén a folyásiránynak megfelelően az anyagforgalomban is tapasztalható egy kiegyensúlyozottabb állapot megvalósulása, bár jelentős a bevonat szervetlen frakciójának csökkenése is. A két tényező alakulását tükrözik a klorofill-a koncentráció és az élőbevonat taxonómiai analízisének eredményei is, amelyek a kedvezőbb vízminőségi állapotnak felelnek meg. A makroszkópikus vízi gerinctelen adatok igazolják a zootekton haltáplálék szerepét is. A vízinövény-élőbevonat komplexum vizsgálata továbbra is szükséges, hogy a funkcionáló KBVR egységeinek működéséről és a bekövetkező változásokról pontos ismeretek legyenek, amelyek hasznosíthatók a rendszer üzemvitelében és a természetvédelmi beavatkozásokban, mivel a vízinövényzet-bevonat komplexum, mint integrált hatású biomonitor erre alkalmasnak minősül. A Kis-Balaton algaflorisztikai kutatásának eredményeit a

„Kis-Balaton algaflórája” c. tanulmányában NÉMETH (2001B) foglalta össze, amelyben a területre vonatkozó publikált adatok feldolgozását saját vizsgálatai eredményeivel egészítette ki. A Kis-Balatonra nézve új taxonok az elmúlt évben a következők voltak: CYANOPHYCEAE Aphanothece nebulosa SKUJA 2. ZV-1TK Zalavári-víz: Aphanothece smithii KOM.-LEGN et CRONB 2. ZV-1TK Zalavári-víz: XANTHOPHYCEAE Chlorogibba allorgei BOURR. 4. VÖ-ZI Zimányi-árok: Ducelliera cf. chodatii (DUCEL) TEIL 4. VÖ-ZI Zimányi-árok: 202. Ingói-berek Goniochloris contorta (BOURR.) ETTL 7. VÖ-MSZ Magyaros-sziget: DIATOMOPHYCEAE Gomphonema lagerheimii A. CLEVE 10. VÖ-ASZ Almás-sziget körny: CRYPTOPHYTA Chroomonas caudata GEITL. 7. VÖ-MSZ Magyaros-sziget: VOLVOCALES Nephroselmis olivacea STEIN 11. ZS-A Zala-Somogyi határárok: Pteromonas pseudoangulosa PÉTERFI 9. VÖ-PSZ Pörkölt-sziget: CHLOROCOCCALES Coelastrum morus W. et G S WEST 1. ZV-1TNY Zalavári-víz: Coenochloris

polycocca (KORS.) HIND 7. VÖ-MSZ Magyaros-sziget: 8. VÖ-HN Hangyálos-sziget: 101 az 1. terelőtöltéstől K-re az 1. terelőtöltéstől K-re híd híd híd, déli oldal mocsár híd, déli oldal Almás-sziget körny. déli csatorna (vadászles) az 1. terelőtöltéstől Ny-ra híd, déli oldal híd, déli oldal Danubia ansa HIND. 6. ZK-É Zimányi-árok körny.: északi elárasztott terület Desmatractum plicatum W. et G S WEST 9. VÖ-PSZ Pörkölt-sziget: déli csatorna (vadászles) Pediastrum simplex MEYEN var. radians LEMM 202. Ingói-berek Schroederia nitzschioides (G. S WEST) KORS 202. Ingói-berek Tetradesmus wisconsinensis G. M SMITH 6. ZK-É Zimányi-árok körny.: északi elárasztott terület ULOTHRICALES Koliella elongata (NYG.) NYG 202. Ingói-berek DESMIDIALES Staurastrum chaetceras (SCHRÖD.) G M SMITH 1. ZV-1TNY Zalavári-víz: az 1. terelőtöltéstől Ny-ra VIDÉKI ET AL. (2001) makrofita florisztikai vizsgálatokat végzett az Ingói-berekben A munka

célja információszolgáltatás a Kis-Balaton II-es ütem és környékén élő védett és egyéb növényfajok ismert állományainak nagyságáról, fennmaradását veszélyeztető tényezőkről stb. Szakirodalmi forrásokból, szóbeli közlésekből összegyűjteni e fajok egykori előfordulási helyeit, állománynagyságra vonatkozó adatait és összehasonlítani a recens populációk számával, állománynagyságával. A védett növényfajok egykori és jelenkori állományadatait összevetve a vizsgált területen belüli veszélyeztetettséggel egy hazai viszonyokra érvényes ún. reális ritkasági kategória (prioritás tisztázása!) felállítása. Segítségnyújtás a különböző kezelési eljárások helyes alkalmazására, hogy minél egészségesebb állapotban megőrizhessük a Kis-Balaton növényvilágát. Áttekintették a flóra- és vegetációkutatás alakulását a múlt század elejétől napjainkig. Összegezték a terület florisztikai

eredményeit, különös tekintettel a védett növényfajokra. Terepi megfigyeléseik alapján jellemezték a Kis-Balaton II-es ütem egyes pontjait. Egyes növénytársulások esetében megvizsgálták a veszélyeztető tényezőket, a védett növények megőrzésének lehetőségeit és egy csoport esetében konkrét javaslatot tettek a fenntartás egy lehetséges módjára. A védett növényfajok előfordulási adatait térképen ábrázolták. Sajnálatos az, hogy a KBVR-rel kapcsolatos növénytérképezési adatokat csak részlegesebn dolgozták fel. A 2001. évben történt kvalitatív makrofita vizsgálatok során a legtöbb (8), Kis-Balatonra nézve új taxon az elárasztott terület eutrofizálódott víztereiből (Ingói-berek nyíltvize (202.) és az 1 terelőtöltéstől Ny-ra lévő partmenti része, Zimányi-árok, a Zimányi-árok körny. É-i terület) került elő. A Vörsi-terület lápi vizeiből (Almás-, Hangyálos-, Magyaros-, és Pörkölt-sziget körny.) 7,

a Zala-Somogyi-határárokból és a 1 terelőtöltéstől K-re lévő mocsárból 1-1 új előfordulást regisztráltak. A florisztikai vizsgálatok ez évben is újabb adatokkal járultak hozzá a Kis-Balaton flórájának ismeretéhez. A vizsgálat során az derült ki, hogy a korábbi kutatások a biomonitorozás jegyében elsősorban "kitüntetett helyek" (mintaterületek) ismételt vizsgálatára épülnek. Ennél fogva a hatalmas kiterjedésű terület flórájáról – különösképpen a Kis-Balaton IIes ütem csatlakozó területeit is figyelembe véve – az ismeretek csekélyek A vizsgált terület nagy kiterjedésű, azonos v. nagyon hasonló fajösszetételű, sajátos közlekedési feltételekkel bíró higrofil növényzetének szisztematikus vizsgálata, felmérése azonos mértékben kíván botanikai ismereteket és fizikai felkészültséget. A nádasok, zsombékosok és a nem kis veszéllyel járó 102 süppedős tőzegfelszínek bejárása

gyalogosan különösen nagy erőfeszítést és odafigyelést igényel. A terület nagy kiterjedése mellett ez utóbbinak tudható be a terület visszafogottabb florisztikai feltárása. A teljes feltárás a megkezdett kutatások folytatását, továbbá a vegetációtérképezés eredményeinek ismeretét feltételezi. PADISÁK (2001) a KBVR II. ütem algaflóráját természetvédelmi szempontból vizsgálta, és értékelte a ritka fajok előfordulását. A szerző 2001 júniusa és októbere között algológiai kutatásokat végezett a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) II. üteme már elárasztott és még el nem árasztott területén. 2001 júniusa és októbere között 13 ponton vett plankton és metafiton mintákat, melyeket a nemzetközileg elfogadott standard módszerek alapján analizált. A kutatási jelentésben mintavételi pontokként külön-külön megadta a talált taxonok listáját. Az eredmények alapján megállapította, hogy a KBVR II. már

elárasztott részén a folyásirány mentén csökken az algafajok száma. Úgyszintén alacsony a Zalavári-tó faj száma annak ellenére, hogy a nyíltvizes területről van szó. A még el nem áraszott részen "folyásirány szerinti" változásokról természetesen nem lehet beszélni, megállapítható viszont, hogy a terület egyes mintavételi pontjain a másik tározórészhez hasonló különbségek tapasztalhatók. A Vörsi-tóban talált algafajok száma közel van ahhoz a fajszámhoz, melyet a Zalavári-tóban találtak. Általános tapasztalat, hogy egy-egy víztér faj száma a téli időszakban a legalacsonyabb, nyáron mutat maximumot, a kettő közti időszakban pedig ennek megfelelően növekvő vagy csökkenő tendenciát. Az adatokat idő szerint összegyűjtve a fenti általános jelenség nyilvánul meg: a fajszám maximum júliusban van, attól kezdve csökken a faj szám. Ebből az eredményből vízminőségre vonatkozó, vagy természetvédelmi

szempontból fontos következtetést levonni nem lehet. A területen talált 146 diatoma faj közül 134 fajt találtak a már elárasztott részen, míg a még el nem áraszott terület fajszám 113. A különbségből messzemenő következtetés nem vonható le, tekintve, hogy az utóbbi tározórészen vett minták száma alacsonyabb volt. A minőségi indikátorokként használható fajok a későbbiekben azok közül kerülnek ki, melyek vagy csak az egyik, vagy csak a másik tározórészen fordultak elő. E szempontból elhanyagolhatók azok a fajok, melyek egyetlen alkalommal (vagy akár kétszer) fordultak elő, tekintve, hogy ritkaságuk miatt nem eldönthető, hogy tényleg nem élnek a másik területen, vagy egyelőre kicsi a mintanagyság. Ezek alapján az elárasztott terület diatoma indikátora a Caloneis molaris, Navicula clementis, N. elginensis, Nitzschia recta A még el nem árasztott terület indikátora az Achnanthes minutissima, Caloneis mecedonica, Surirella

tenera. Különös az Achnanthes minutissima hiánya a már elárasztott területen, tekintve, hogy a faj a legkülönfélébb vizekben (patakok, a Fertő perifitonja) nemcsak előfordul, de az egyik domináns szervezet. A Surirella genus potenciális indikátor lehet, mert az ide tartozó 8 faj közül egyetlen fordult elő mindkét tározórészen, négy csak az árasztott területen és 3 csak a még el nem árasztott területen. Havonkénti és mintavételi pontonkénti bontásban megadták azon taxonok listáját és relatív biomassza részesedését, melyek legalább egy mintavételi ponton az összes biomassza 5%-ánál nagyobb részesedést értek el. Úgyszintén megadták az alga biomassza nagyobb taxonómiai egységek szerinti megoszlását és időbeli alakulását az egyes mintavételi pontokon. A KBVR II elárasztott területén egyértelműen megfigyelhető az a már 1993 és 1995 között regisztrált trend, miszerint az alga biomassza a KBVR I. felől a Bukóig

csökken (miközben egy hipertróf tározóvíz disztróf lápvízzé alakul). A jelenleg el nem árasztott területen úgyszintén tapasztalható biomassza gradiens, mely jelenleg csak nyugat- kelet irányú gradiensként értelmezhető, tekintve, hogy a területen - elvileg - vízátfolyás nincs, kivéve, ha a 10. mintavételi pont vizet kap az árasztott tározórészből. A Zalavári- és a Vörsi-tó - azaz a Kis-Balaton két eredeti nyíltvizes területe - adatai egymáshoz igen közel esnek, egyikben sem állapítható meg valós plankton társulás jelenléte, a Vörsi-tó (egyéb paraméterek alapján) egyértelműen anaeróbikus, pangó víz 103 jelleget mutat nyáron. Trofitás becslésre az OECD maximális klorofill-a tartalomra (a klorofill-a tartalmat a fitoplankton biomassza 0,42 %-ának vették) vonatkozó skáláját használták és csak abban az esetben, ha az adott élőhelyet nem minősítették disztrófnak. A rendszer folyásiránynak megfelelő első

szakaszán lehet trofitást becsülni, s az 1- 4-es pontok közt hipertrófnak tekinthető. Eutróf a 4, 5 pont, mezotróf a 6 pont A Vörsi-tó az egyetlen időpontban, amikor trofitása becsülhető volt, az eutróf kategóriába esett. A 10-es és 11-pont trofitása csak a vegetációs periódus késői részében becsülhető, s egyöntetűen eutrófikusnak mondható. A próba jelleggel vett 14-es és 15-ös minta hipertróf és eutróf minősítése mutatja, hogy a még el nem árasztott részen jelenleg is kialakulnak eutróf és hipertróf élőhelyek, ezek faj összetétele (N-kötő cianobaktériumok hiánya) azonban eltér az elárasztott rész hipertróf helyeitől. 8.12 Fogyasztók TAKÁCS J. (2001) a Diptera rendbe tartozó rovarok vizsgálata esetében az úgynevezett nyugalmi időszaki gyűjtésre alapozott. A téli mintavételezések során begyűjtött anyag feldolgozásakor a nyüveket vagy a gubacsot tartalmazó szárrészeket kimetszették és rajzásig

Petri-csészében inkubálták tavaszig. A kivágott minták kárkép alapján, egy formanyomtatványon kerültek rendszerezésre, majd az imágók rajzásakor történt az esetleges helyesbítés, vagy a parazitáltság feljegyzése. A módszer kiegészült a vegetációban végzett biológiai vizsgálatokkal, amelynek során elsődlegesen az évi nemzedékszám meghatározása volt a cél. A felmérésekhez mintavételi helyeket jelöltek ki a víztározó rendszer Ingói-berek részén A fajok különböző területeken és feltételek között való eloszlására való tekintettel lettek kiválasztva a mintázandó területek, így figyelembe vehetők a nád feldolgozó, a szegély, az aratás és egyéb külső körülmények hatásai. Ilyen megfontolásból öt mintahelyen történt gyűjtés az Ingói-berekben. VARGA (2001) a Mollusca faunát vizsgálata összesen 31 ponton a Fenéki-tó területén természetvédelmi szempontok szerint, becsülte a várható elárasztás

hatásait a még el nem árasztott területen, elemezte az időbeni tendenciákat, a relatív gyakoriságokat, a környezeti feltételek és a fauna változás összefüggéseit. Az eredményei szerint a Kis-Balaton Mollusca faunájának a legértékesebb elemei azok a taxonok, melyek napjainkra hazánkban már megritkultak, elterjedési határukat nálunk érik el, elszigetelt populációkban élnek vagy reliktumok. A hazai puhatestűek között nagyon sok olyan faj van, amely valamilyen szinten veszélyeztetett, de még nem kapott védettségi státuszt. A hirtelen árasztás a Mollusca fauna szempontjából katasztrófával ér fel. A fajdiverzitás erőteljes csökkenésével homogenizálódik a terület, az egységes nyílt víztükör megszünteti a Mollusca faunák szempontjából alapvetően szükséges mozaikosságot. Megszűnnek a tocsogós, olykor kiszáradó életterek amelyek nedvességigényes szárazföldi fajoknak biztosítanak életfeltételeket. Ezeknek a habitatoknak

a fenntartása rendkívül fontos. Fontos ennek fenntartása, kialakítása, hiszen itt fordulnak elő az EU II-es kategóriás Vertigo moulinsiana, vagy a végveszélyben lévő Vallonia enniensis, valamint a sekély vízben élő igen változatos vízi csiga illetve kagylófajok, amelyhez hasonló élőlény együttesek Magyarország más pontjain nem lelhetőek fel. Ha az árasztási folyamat lassú, szinte lépésről lépésre történik, természetes folyamatokat motivál. A mocsári jellegű fauna együttesek az árasztott területeken megváltoznak egy fajszegényedés lép fel. Ez az állapot nem tartós, az eredeti faj gazdagabb mocsári együttesek a növényzetdús szegélyzónába tevődnek át lépésenként változó, de jelleg jegyeiben megegyező fauna együtteseket hozva létre. A sekély növényzetdús vizek Mollusca faunája a legváltozatosabb. Ennek megőrzésére törekedni kell Az eliszaposodás mértékének csökkentése, a csatornák menti tájidegen

gyomvegetáció megszüntetése a fajdiverzitás növekedését eredményezné. A puhatestűek alkalmasak vízi és 104 szárazföldi életközösségek természeti állapotának értékelésére és a beálló változások regisztrálására. A puhatest- közösségek tanulmányozása alapján aránylag jó közelítéssel lehet következtetni egy terület természet-közeli állapotára. A Kis-Balatonon a jelenlegi állapotban a mocsarasodó területek, csatornák és az árkok tekinthetőek a legértékesebb vízterületeknek. Az elárasztás hatására degradáció lép fel a faunában, ez a fajszegénység viszonylag rövid idő alatt megváltozik, hiszen a folyamatos és lassú árasztás során mindig maradnak fajgazdag kisebb nagyobb kiterjedésű menedékhelyek, ahonnan megindul a repatriálódás folyamata. Ezt az újranépesedést a madártömeg mozgása is kiegészíti, hiszen közismert az a tény, hogy a madarak passzív úton nagyon sok Mollusca fajt terjesztenek. Az

elárasztást megelőző tereprendezések, az elkerülhetetlen kotrási munkálatok faunaromboló hatásúak, de nem annyira veszélyesek, mert kis területre korlátozódnak és mindig maradnak élő példányok, amelyek újranépesítik a területet. A csatornák kotrása látványosan romboló hatású, de nagyon gyorsan kiheveri a Mollusca fauna. A kotrási munkáknál beiktatandó, akár rövidebb szünetek ezt az újratelepedési folyamatot meggyorsíthatják. TAKÁCS A. (2001) a futóbogarak eloszlását és dinamikáját vizsgálta A kutatás célja a futóbogár fauniszikailag kevéssé ismert Kis-Balaton Carabidae közösségeinek megismerése és az elárasztás hatására bekövetkező változások figyelemmel kísérése volt. Három növényzeti típusban végezte a vizsgálataikat (sásos-nádas; siskanádas; Solidago-s) talajcsapdázás segítségével. A bogárközösségek különböző tulajdonságait vizsgálta: • • Dominancia-diverzitás görbék

segítségével a közösségek dominancia viszonyait. A diverzitási viszonyokat a Shannon-féle diverzitási index segítségével. A mintavételezett növénytársulásokat összehasonlították a diverzitások t-tesztje és a Rényi-féle diverzitási rendezés segítségével. A futóbogarak “hűségét” az élőhelyhez a növénycönológiából átvett ún. habitat fidelitási index segítségével vizsgálta azokon a fajokon, melyek a teljes mintában több mint 1%-os gyakorisággal fordultak elő. Így 25 faj habitathoz való kötöttségét vizsgálta meg. A legmagasabb fajszámot a Solidago dominálta társulásban (60 faj), míg a legalacsonyabbat a siskanádtippanosban (50 faj) találta. A dominancia-diverzitás görbék meredek lefutásúak voltak mindhárom élőhelyen. Ebből arra következtetett, hogy ezek az élőhelyek a futóbogarak szempontjából kiegyensúlyozott élőhelyek. A legmagasabb diverzitás értéket a sásos-nádasban, míg a legmagasabb

egyenletesség értéket a siskanádtippanosban találta (S(H)=3,3825; J=0,8862). A legalacsonyabb diverzitás és egyenletesség értéket a Solidago-s társulásban kapta (S(H)=2,8056; J=0,6852). A diverzitások t-tesztje megmutatta, hogy szignifikánsan különböznek az egyes élőhelyek futóbogár faunájának diverzitás értékei egymástól, kivéve a siskanádtippanost és a sásos-nádast. A diverzitási rendezés megmutatta, hogy egyik élőhely futóbogár faunájának diverzitásáról sem jelenthető ki, hogy az összes többinél diverzebb, hiszen a skálaparaméter alacsony értékeinél (azaz a ritka fajokra érzékeny tartományban) metszik egymást a diverzitási profilok mindhárom esetben. A Solidago-s diverzitás viszont a másik két társulás diverzitási profilja alatt halad. Egyetlen faj esetén kaptak pozitív értéket a habitat hűség vizsgálatokban - Notiophilus palustris - ahol a habitat fidelitás értéke +1. Ez a faj tehát a sásosnádashoz

kötődik Az itt ismertetett módszerek alkalmasnak tűnnek a futóbogár fauna hosszú távú közösségi szintű monitorozására, de a mintavételi módszer tekintetében a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer mintavételi protokolljához kell a további vizsgálatokat igazítani. 105 BÁLDI ET AL. (2001) a Kis-Balaton II ütemének madárközösségei monitorozásának 2001-es évi eredményeit hasonlította össze a korábbi évek adataival. Elemezte az énekesmadár közösségek dominancia viszonyait, a gyakori "mocsári" énekesmadárfajok denzitás változásait, a közösségek diverzitási viszonyait diverzitási rendezéssel, továbbá a közösségek szerkezetét sokváltozós klasszifikációval. A Kis-Balaton elárasztása kapcsán vizsgálták a szegélyhatás dinamikáját. A vizsgálatok célja volt az alábbi kérdések megválaszolása: • Mennyire változott meg a nádasok átalakulása hatására a gyakori nádi énekesmadárfajok térbeli

eloszlása 1989-2000 között? • A II. ütem négy fő élőhely típusának (árasztott nádas, kontroll nádas, árasztott sásos és kontroll sásos) összevetése az 1994-2001-es pontszámlálási adatok alapján: • A kijelölt mintaterületeken 1998-2001 között végzett hálózás elemzése, a különböző élőhelyek és évek összehasonlítása. • A kárókatona, a feketenyakú vöcsök és a fattyúszerkő abundancia változásainak vizsgálata 1994-2001 közötti adatok alapján. A nádasok kiritkulására és fragmentálódására utal a nádirigó egyedszám növekedése a gátaktól távolabb (>40 m), és a foltos nádiposzáták megfogyatkozása a gáthoz közeli, korábban fűzbokrokkal tarkított, heterogén területről. A fajösszetételben az előző évhez képest nem történt jelentős változás, csak az árasztott sásosban figyelhető meg a nádi tücsökmadár és a nádi sármány állomány csökkenése. A leggyakoribb 8 nádi énekesmadárfaj

denzitása 1997 óta tendenciózusan csökken, kivéve a kontroll sásosokat. A kontroll nádasokban megindult a legjellemzőbb nádi fajok (nádirigó, cserregő nádiposzáta) denzitás csökkenése. A kontroll nádas "árasztottá" válását mutatja még, hogy a foltos nádiposzáta és nádi tücsökmadár hasonló denzitással fordul elő mindkét nádas élőhely típusban. A diverzitási értékeknél trendet az árasztott nádasnál találtak, ahol csökkent a diverzitás. A diverzitási rendezések eredménye nem értelmezhető könnyen, de az 1997-es diverzitás csökkenést jól mutatják. Az árasztott nádasban, a vizsgálati időszakban csökkent, majd kismértékben nőtt a diverzitás. A 8 év és 4 élőhelytípus alapján 32 "énekesmadár közösség" különíthető el clusterés diszkriminancia analízissel kimutatható, hogy a 4 élőhely típus jól elkülönül Az elárasztott és el nem árasztott területek élőhely típuson belül

kevésbé különölnek el, mint a sásos és nádas élőhelyek. A hálózási eredmények megerősítik illetve kiegészítik a pontszámlálásos eredményeket. A fajszámnál jelentős változások nem detektálhatóak, de az egyedszám a nádas, de nem a sásos hálósorok alapján nőtt. A cserregő nádiposzáta és a nádirigó a nádasokat preferálta, a foltos nádiposzáta és a nádi tücsökmadár a sásosokat. A kárókatona és a feketenyakú vöcsök állománya nem változott az elmúlt 2-3 évhez képest, de az előbbi faj reprodukciós sikere továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A fattyúszerkőnél megfigyelt állománynövekedés majd összeomlás után nincs jelentős változás. HORVÁTH (2001) a patkányfejű pocok populáció állapotának és megőrzésének lehetőségeit vizsgálta meglévő adatok és saját mintavételezések (csapdázások és bagolyköpetek) eredményei alapján a KBVR-ben három mintaterületen. Az összegyűjtött publikált

adatok alapján már számos információ gyűlt össze a Kis-Balaton területén élő M. oeconomus populáció állományáról. Az összesítések statisztikai összevetése két taxon kivételével homogenitást mutatott, tehát ez alapján a fauna összképe nem változott a 30 év alatt. A korábbi csapdázások is faunisztikai megközelítésben hoztak elsősorban eredményt. A három mintaterületünkön kapott közösség felépítésében és diverzitásában jelentős különbségeket kaptak. A közösségek felépítésében tapasztalt különbségek a vegetáció szerkezetében meglévő eltérések alapján jól magyarázható. Az A- és B-kvadrátban, ahol a pockok közül a vegetáció a M oeconomus-nak 106 kedvez, ott e fajjal szimpatrikus M. agrestis előfordulása lényegesen kisebb arányú Érdekes eredmény, hogy valószínűleg az erdősávokból kihúzódó C. glareolus megjelent mindhárom területen, viszont az M. subterraneus a homogén sásos B

mintaterületünkön nem fordult elő, viszont a másik kettő változatosabb növényzetben igen. 2001-ben elsősorban a B-kvadrát területének leégetése, majd az A-kvadrát területén történt beavatkozás nagy hatással volt a területeken kimutatható kisemlős közösség összetételére. A fajszám csökkent, ami a Bmintaterület esetében jelent meg drasztikusan A M oeconomus teljesen eltűnt a területről, helyét az A. agrarius vette át A direkt, fogás – jelölés - visszafogáson alapuló elevenfogásos csapdázások lényegesen több információt szolgáltatnak egy adott élőhely kisemlőseit tekintve, amelyek nemcsak alapkutatás értékűek, hanem a természetvédelem számára is felhasználhatok. A pontosabb egyedszámadatok, a vizsgált populáció létszámának, denzitásának becslése, illetve ezen értékekben kimutatott esetleges eltérések, trendek jelzik a környezetben, az adott élőhelyben bekövetkező változásokat, amely adatok birtokában

megfelelő élőhely rehabilitációs és élőhely kezelési terv dolgozható ki. 8.2 Részösszefoglaló A KBVR természetvédelmi célú vizsgálatát értékelve az alábbi következtetések vonhatók le: • • • • Természetvédelmi szempontból is születtek hasznos eredmények a KBVR területén az elmúlt évben is. Elsősorban az algák, az élőbevonat, a madarak, egyes rovarcsoportok, a puhatestűek és néhány emlősfaj vonatkozásában történt előrelépés. Az elmúlt évben – miként korábbi években is – a KBVR természetvédelmi monitorozására a feladat nagyságához képest lényegesen kevesebb anyagi eszközt fordítottak. Ennek megfelelően a különböző, természetvédelmi szempontból fontos, élőlény csoportok vizsgálata erősen mozaikos képet mutatott 2001-ben. Egyes fajok, magasabb taxonok vizsgálata megtörtént, azonban sok hasonlóan fontos taxon vizsgálata elmaradt. A jövőben célszerű volna a természetvédelmi kutatásokra

több pénzt fordítani, és a vizsgálatokat megtervezett, egységes koncepció szerint végezni. Ebben az egységes koncepcióban érvényesülnie kellene a rendszerszemléletnek és a természetvédelem új irányzatainak is (pl. folt-dinamika). Szerencsére vannak példák elsősorban algológiai területen arra, hogy összefoglaló taxonómiai munkák készülnek, melyek természetvédelmi szempontból is nagyon hasznosak. Ilyen jellegű összefoglalók készítése javasolható más élőlény csoportok esetében is. Javasoljuk ezeknek az összefoglaló monográfiáknak a kellő mértékű anyagi támogatását. Volt néhány olyan természetvédelmi kutatás (pl. invazív növényfajok, kétéltűek és hüllők vizsgálata), melyek jelentései nem voltak hozzáférhetőek a kutatást koordináló intézménynél annak ellenére, hogy a szabályok szerint minden kutatásról a jelentés egy példányát meg kell küldeni a NYUDU VIZIG-nek is. A jövőben ezt a szabályt

pontosabban be kellene tartani minden kutatóhelynek. 107 9. TOXIKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A Debreceni Egyetem Növénytani Tanszéke cianotoxikológiai vizsgálatokat végzett a KBVRből származó mintákban. A munka feladata volt a kis-balatoni cianobaktériumok toxicitásának vizsgálata nád és mustár teszttel. A vizsgálatok során az alábbi mintavételi helyekről gyűjtöttek mintákat, a vegetációs periódusban három alkalommal (2001. július 25, augusztus 28 és október 9). A mintavételt térben és időben összehangolták az OKK-OKI, a cianotoxinok kimutatására irányuló mintavételeivel. • • • • • • • Hídvégi-tó, Kazetta: a rutin 9. mvh-en, illetve az ahhoz legközelebbi nádas foltban) Hídvégi-tó, Ny-i tározótér: a rutin 4. víz mvh-en, ill annak magasságában, a nádas szegélyben („új” nádas). Hídvégi-tó, 4T felvíz (rutin 10. mvh), ill a legközelebbi nádas foltban („új” nádas) Ingói-berek: rutin 202. mvh, ill a

legközelebbi nádas foltban Ingói-berek: Kerékláp (ide már nádason átfolyt víz jut). Mind a Hídvégi-tavon, mind az Ingói-berekben kékalgás vízvirágzás idején 1-1 olyan mintavételi helyen, ahol a vízmozgás hatására nagy tömegben összegyűlik a fitoplankton. Kontroll: Keszthelyi-öböl, Zala torkolatnál a nádas közelében. A szárazanyag tartalmat liofilezéssel az a-klorofill tartalmat acetonos kivonással határozták meg. A növekedési tesztekhez az 50 %-os inhibitor koncentráció, IC 50 meghatározásához a mustár csíranövényeket és az axenikus mini nádnövényeket előneveléssel állították elő. A kísérletek céljára axenikus nádnövényeket használtak. A vizsgálatok pontos leírását illetően utalunk BORBÉLY (2001) munkájára. Az eredmények a 91 táblázatban láthatók A mustárteszttel kimutatható toxicitást, az 50 %-os inhibitor koncentrációt (IC 50 ), a ml-enként felszuszpendált, liofilezett (szárazanyag tartalom)

plankton minta egy mg-jára vonatkoztatva számították ki. Az IC 50 értékek 0,35 és 6,72 értékek között változtak Megállapítható, hogy a 3T mintavételi helyről gyűjtött planktonminta mindegyik mintavételi időszakban toxikusnak mutatkozott. A Microcystis aeruginosa, az Anabaena spiroides, az Aphanizomenon sp. és a Microcystis sp fajok fordultak elő tömegesen a mintákban, amelyek potenciálisan toxikusak. A fenti szervezetek jöhettek szóba a cianotoxinok, az inhibitor anyagok kimutatásában. Mindhárom időpontban jelentős szárazanyag tartalommal tűnnek ki a minták (120 és 2000 mg szárazanyag/liter között). A mintavételek során szándékosan arra törekedtek, hogy a vízvirágzásokból gyűjtsenek mintákat. Ez a magyarázata a néha extrém magas szárazanyag tartalomnak. Ez a mintavételi eljárás vitát váltott ki a munka értékelése során azzal, hogy az a víztömeg egészére nem reprezentatív. A témafelelős véleménye szerint azonban a

valóságban a toxikus hatás az ottani tömény koncentrációban jelentkezhet, és károsíthatja lokálisan a nádat. A 3T mintavételi helyről származó plankton minta, a második mintavételi időpontban gyakorlatilag 1 mg szárazanyag tartalom per ml kivonatban gátolta az axenikus mini nád növekedését. A plankton minták általában inhibitor hatásúak a nádra, de kisebb koncentrációban inkább a serkentés látszik valószínűnek. A MIC tartalmú plankton minták hatására a nád mini növények a-klorofill tartalma erőteljesen csökkent. 108 9.1 táblázat: A plankton minták analízise mustár- és mini nád teszttel Domináns faj Szárazanyag tartalom (mg/l) Mustárteszt IC50 mg/ml MYC mg/g Microcystis aeruginosa Microcystis sp. Anabaena spiroides Anabaena spiroides 2200 530 0.35 1.25 8,2 1,86 120 11 - Microcystis aeruginosa Microcystis aeruginosa Microcystis aeruginosa Anabaena spiroides Aphanizomenon sp. Microcystis sp. 1200 1500 1000 530 210

0.6 0.45 0.4 5 4.2 5.4 6.4 7.3 1.5 Microcystis sp. Anabaena spiroides 150 1 1.1 2001. október 9 3T Major tó 1 Major tó 2 Microcystis aeruginosa Aphanizomenon sp. Microcystis sp. 1800 450 520 1.3 6,72 2 2.7 1,7 Ingói II (nyílt) Microcystis sp. 210 1.25 1,6 2001. július 25 3T Ingói I (part) Ingói II (nyílt) 2001. augusztus 8 3T 1 3T 2 3T 3 4T Major tó Ingói I (nyílt) Az eredményeket összefoglalva megállapították, hogy a Kis-Balatonból gyűjtött plankton minták növény inhibitor hatásúak, a mustár, a nád mini növények növekedését jelentősen gátolták. A mintákból jelentős mikrocisztin tartalmat tudtak kimutatni, azokról kiderült, hogy növényi növekedésgátlást idéznek elő. Az adatokat a mintavételi helyek és az idő függvényében elemezve egyértelmű összefüggés nem mutatható ki. Ez nem meglepő, hiszen azt az ökológiai természetű folyamatok határozzák meg. Azonban az mindenképpen figyelemreméltó, hogy mind a

mustár, mind a gyakorlati és ökológiai szempontból fontos nád mini növény rendszer növekedése gátolt a plankton mintákból származó anyagok jelenlétében. A jelen vizsgálatok azt mutatják, hogy a cianotoxinok növény inhibitor hatásával számolni kell a toxikus cianobakteriális vízvirágzásokban. A „Fodor József” Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézete, Vízhigiénés osztály Vízbiológiai laboratóriuma a következő feladatokat végezte el: • • • Mintavételi időpontok: 2001. 0614, 2001 0725, és 2001 0828 Mintavételi helyek: 4T, Kazetta, Halásztanya, Ingói-berek, Kerékláp. Vizsgálatok: o 1 L merített mintából: szárazanyag és a-klorofill mérés, minőségi és mennyiségi mikroszkópos analízis, toxinanalízis vízből HPLC-vel. o A planktonhálós mintából liofilizálás után: csíranövényteszt az MSZ 22902-4 alapján, Thamnotox teszt egyedi eljárás alapján, intraperitoneális

egérteszt, 109 approximatív letális dózis (ALD) meghatározása és toxinanalízis HPLC-vel. A planktonhálós mintákat liofilizálás után megvizsgálták különböző akut toxikológiai tesztekkel, valamint HPLC-s analízissel mérték a minták mikrocisztin–LR tartalmát. A mérések részletes módszereit illetően utalunk TÖRÖKNÉ KOZMA (2001) munkájára. Az eredményeket a 9.2 táblázat tartalmazza Az intraperitoneális egértesztben csak a Kazetta júliusi és augusztusi mintái voltak toxikusak, s tipikus, a mikrocisztinek által okozott tüneteket lehetett kimutatni, a többi minta negatív volt. Ezekben az esetekben a csíranövényteszt és a thamnoteszt is igen erős toxicitást mutatott. A csíranövényteszt EC 50 értéke 0,8 és 0,4 mg/mL volt, a legerősebb toxicitást ezek a minták mutatták, míg a thamnoteszt LC 50 értékei 0,3 és 0,1 mg/mL szintén a legtoxikusabb értékek, kivéve az egyik mintát, amelyik Aphanizomenon tömegproduktumot

tartalmazott és a thamnoteszt igen erős toxicitást mutatott (LC 50 < 0,1 mg/mL) ebben az esetben is. Vannak elhúzódó hatású toxinok, melyek 5-7 napon belül fejtik ki hatásukat az egereken. Az egérteszt megfigyelése csak 72 óráig tartott, így lehet, hogy ezért nem tapasztaltak letalitást egértesztben ennél a mintánál. Érdekes, hogy ugyanakkor a csíranövényteszt ennél a mintánál gyenge toxicitást mutatott (EC 50 : 4,5 mg/mL - egy nagyságrenddel nagyobb érték, mint az előzőek). Az Ingói-berekből vett minták egyöntetűen negatívak voltak mindhárom teszt alapján, kivéve az egyiket, amely csíranövény tesztben elég toxikusnak volt mondható (EC 50 : 0,9 mg/mL). Ezt a toxicitást egyáltalán nem tudák cianobaktériumtoxinok által okozott toxicitásnak elkönyvelni, nincs magyarázat rá. A 4T mintavételi helyen vett minták bár egértesztben negatívak voltak, mind a csíranövényteszt, mind a thamnoteszt közepes erősségű toxicitást

jelzett. A liofilizált minták mindegyike a cianobaktériumok kevert populációit tartalmazta. Feltételezhető, hogy ezek a tesztek érzékenyebbek a cianobaktérium toxinokra, mint az egérteszt. A HPLC-s vizsgálati eredmények egyértelműen alátámasztják az egértesztben tapasztaltakat. A vizsgálatok eredményei több esetben nehezen magyarázhatóak voltak, ennek okai a következők lehettek: • • • Nem volt lehetőség mindegyik cianobakteriális toxin azonosítására méréstechnikai okok miatt. A planktonhálós mintákban jobban lehetett koncentrálni a toxikus algákat, ezért itt erősebb toxikusság mutatkozott. Ugyanakkor viszont ez az állapot nem volt jellemző az egész víztérre (hasonlóan, mint a Debreceni Egyetem vizsgálatai esetében). Egy esetben nem cianobaktériumoktól származó, nem identifikált toxin hatását is mérték. 110 9.2 táblázat: A planktonhálóval vett minták eredményei Dátum Ikt.sz Szárazanyag mg/L Klorofill-a

µg/L Domináns szervezetek Csíranövény teszt EC 50 mg/mL Thamnoteszt LC 50 mg/mL Ip. egérteszt mg/kg MC-LR µg/mg Aphanizomenon, Microcystis Aphanizomenon, Planktothrix, Microcystis kovaalgák 2,1 0,7 nem toxikus negatív 2,9 0,9 nem toxikus negatív 3178 54,2 220 merített minta Kazetta mintavételi hely planktonhálós mintáinak vizsgálati eredményei - - - vízből: negatív 2001.0614 1708/b 46,0 52 2,5 0,6 nem toxikus negatív 2001.0725 2274 22,2 11 Anabaena Aphanizomenon, Microcystis Microcystis 0,8 - 200-100 10,9825 2001.0725 2001.0828 2275* 3177 ua. 44,5 ua. 190 Microcystis Microcystis 0,4 0,3 0,1 100-50 50-25 17,3625 0,0004 4T mintavételi hely planktonhálós mintáinak vizsgálati eredményei 2001.0614 1710/b 42,6 120 2001.0725 2277 76,6 454 2001.0828 Halásztanya melletti mintavételi hely planktonhálós mintáinak vizsgálati eredményei 2001.0614 2001.0725 2001.0828 1709 merített minta 2281* 3175 merített

minta 40,8 92 zöldalgák - - - - 185,8 180 Aphanizomenon kovaalgák 4,5 - <0,1 - nem toxikus - negatív negatív vízből: 111 negatív Ingói-berekben vett planktonhálós minták vizsgálati eredményei 2001.0614 1706/b 53,3 220 2001.0725 2001.0828 2284 3174 69,9 73,3 67 290 Microcystis, Aphanizomenon, Romeria kovaalgák kovaalgák 9,4 1,8 nem toxikus negatív 5,0 0,9 nem toxikus nem toxikus nem toxikus nem toxikus negatív negatív vízből: negatív Keréklápon vett planktonhálós minták vizsgálati eredményei 2001.0614 2,1 8 kékalgák - - - - 2001.0725 2001.0725 1707 merített minta 2279 2280* 1,8 ua 4 ua nem toxikus - nem toxikus 0,4 nem toxikus nem toxikus negatív negatív 2001.0828 3171 10,5 27 kevert populáció Microcystis, Anabaena, Aphanizomenon kovaalgák - - - vízből: negatív ua.: ugyanaz -: nem volt vizsgálat *: felszín „lefölözése” 112 Összefoglalva: A mikrocisztin-LR jelenlétét

csak a Kazetta vizéből, a júliusi és augusztusi mintavételezés során nyert biomasszából tudták kimutatni. A Kazettában a számítások alapján a júliusi víztér nem tartalmazott annyi cianobaktérium toxint, amennyi károsodást okozott volna akár a nádasban, akár a zooplankton Daphnia állományában. A Kazettában az augusztusi planktonhálóval gyűjtött mintában elenyésző számú Daphnia-t találtunk. Az egérteszt eredmények egyértelműen mikrocisztinek jelenlétét igazolták. Mindhárom akut toxicitási teszt igen erős toxikus hatásra utalt. Tehát ebben az esetben nem zárható ki a mikrocisztinek viszonylag nagyobb töménységű jelenléte a víztérben, ami károsíthatja a zooplanktont, esetleg a nádast. A többi mintavételi helyen, egyik mintavételi időpontban sem tudtak kimutatni cianobaktériumtoxinokat egérteszttel, bár több helyen kaptak erős toxicitást úgy a csíranövénytesztben, mint a Thamnotox tesztben. Ezek a tesztek

érzékenyebbnek bizonyultak az egérteszthez képest. A toxicitási tesztek jelzései felhívják arra a figyelmet, hogy más anyagcsere termékek hatásai után is vizsgálódni kell, hiszen a csíranövény-teszt olyan esetben is jelzett, amikor a többi teszt nem és cianobaktérium toxin jelenlétével egyáltalán nem számolhattunk. Az Aphanizomenon virágzásból gyűjtött biomassza igen erős toxicitást jelzett Thamnotox tesztben, amit az egérteszt nem támasztott alá, bár a megfigyelési idő nem volt elegendő az ún. elhúzódó hatású toxinok kimutatására. Ugyanakkor a csíranövényteszt 4,5 mg/mL EC 50 értékkel gyenge toxicitást mutatott. A két cég által végzett toxikológiai vizsgálatok eredményeiből nehéz koherens következtetéseket levonni. Ennek részben az eltérő mintavételi módszer, részben pedig az ellentmondó eredmények az oka. Az alábbi megállapítások azonban az eredmények alapján megtehetők: • • • A cianobaktériumok

által termelt toxinok jelenléte kimutatható volt a KBVR egyes területein. A nagy tömegben a felszínen úszó cianobaktériumok lokális toxikus hatása sokkal nagyobb, mint volna, ha azok a teljes víztömegben eloszolva lennének jelen. Ez a lokális hatás jelentős is lehet, gátolhatja a nád növekedését is. Önmagában azonban a toxinok nem magyarázzák meg a nádpusztulást. A víztömegben eloszlott cianobaktériumok – annak ellenére, hogy toxintermelésük megfigyelhető – többnyire nem okoznak jelentős hatást sem a nádra, sem pedig a többi élőlény együttesre. A jövőben a toxikológiai vizsgálatokat jobban össze kellene hangolni, nemcsak a módszereket, de a mérési kapacitásokat illetően is. 113 10. A KBVR HATÁSA A BALATONRA A KBVR létrehozásának legfontosabb célja a Zala vízgyűjtőről származó tápanyag terhelés csökkentése, ezáltal a Balaton Keszthelyi-medencéjében elsősorban, de az egész Balatonon is, az

eutrofizálódás csökkentése. A KBVR-nek a Zala vízminőségére gyakorolt hatása azonban sokrétű, lényegesebb elemei a következők: • • • • • • A tápanyagterhelés csökkentése. A nitrogén és foszforformák arányainak megváltozása. A lebegőanyag-terhelés csökkenése. A lebegőanyag összetételének megváltozása. A huminanyag terhelés növekedése. A Zala algatársulásának megváltozása, mely az Ingói-berek üzembe lépése előtt a Zala algaterhelésének jelentős növekedésében is megnyilvánult. Az Ingói-berek működése óta az algaterhelés erősen csökkent. A fentiek közül a tápanyag- és a lebegőanyag-terhelés csökkentésével az 5. fejezetben foglalkoztunk már. A többi tényező közül a huminanyagok, a N/P arány és a biológiai hatásokat Kovács (2001b) munkája alapján a következőkben elemezzük. 10.1 Huminanyagok Az alfejezet KOVÁCS (2001B) munkájára épül. A Zalán a Kis-Balaton Hídvégi-tavába még

huminanyagot nem, vagy alig tartalmazó víz kerül, és ez a Hídvégi-tóban sem változik lényegesen. A Kis-Balaton eredeti lápos-tőzeges területein a Hídvégi-tóból az Ingói-berekbe átfolyó víz lassan huminanyagokat old ki. Ezek a humin- és fulvó-savak adják meg az Ingóiberekből távozó víz sárgás–barnás színét Mivel a huminanyagok lebomlása lassú, a Keszthelyimedencébe jutva annak színét is megváltoztatják Ez az utóbbi években már egyértelműen látható a tó vízének sötétebb, sárgás elszíneződésében. A Hídvégi-tóból távozó víz huminanyag tartalma 2001. szeptemberig 1,8-3,0 mg/l között mozgott, az októberi mintavételnél pedig 0,2 mg/l alá csökkent. Az átlagérték 2,6 mg/l volt Az Ingói-berekből elfolyó vízben az átlag 4,3 mg/l-nek adódott, júniusig 4 mg/l alatti, ezt követően 5-6 mg/l közötti huminanyag tartalomnál. A Zala torkolatáig a Bukóél alatt befolyó vizektől még kismértékű emelkedés

jelentkezett, 4,6 mg/l átlag értékkel. A Kis-Balatonból elfolyó víz huminanyag tartalma ez évben az előző években mért értékeknél alacsonyabb volt. Az üledék huminanyag tartalma Balatonhídvégnél 17 mg/g átlagot adott. Jelentősen magasabb volt mennyisége a Bukóélnél 83 mg/g, de még Fenékpusztánál is 48 mg/g átlagot mértünk. Ez utóbbi körülbelül megfelel az előző évben mért értékeknek. A Keszthely-tóközépen 2001-ben mért huminanyag tartalmak 0,3-1 mg/l között voltak a vízben 0,66 mg/l átlaggal. Az előző évben itt 1,9 mg/l átlagot mértek A Zala-torkolatánál szintén valamivel alacsonyabb volt az ez évi átlag (1,21 mg/l), mivel lényegesen alacsonyabbak voltak a június-szeptember időszakban mért huminanyag tartalmak. Ez a Kis-Balatonból távozó víz mennyiségének csökkentésével lehet összefüggésben, mivel a jóval kisebb vízhozam következtében a Balatonba jutó huminanyag mennyisége is csökken.

Siófok-tóközépen a vízben mért értékek valamivel alacsonyabbak a 2000-ben mérteknél, átlaguk 0,32 mg/l. 114 Az üledékek huminanyag tartalmában a Balaton területén nem jelentkeztek lényeges eltérések az előző évi adatokhoz viszonyítva. Az üledék átlagos huminanyag tartalma Keszthelynél 39, a Zala torkolat előtt 34 mg/g volt 2001-ben. A Zalán keresztül a Balatonba szállított huminanyag mennyiség 2001-ben kb. fele volt az előző év időarányos részének és mintegy negyede az azt megelőző évekének. A jelentős mértékben csökkent vízhozam mellett az idei alacsony értéket a Zala alsó szakaszának ugyancsak felére csökkent huminanyag tartalma eredményezte. A 2001-ben végzett mérések megerősítették a korábbi véleményeket, miszerint: • • • • 10.2 A Balaton huminanyag terhelésében döntő szerepe van a Zala vízhozamának. 1992-ig, amíg csak a Hídvégi-tó üzemelt a Balaton huminanyag terhelése alacsonyabb volt. Az

Ingói-berek elárasztása jelentősen megnövelte a huminanyag terhelést. Az Ingói-berekből az idő folyamán a huminanyag kioldódás mérséklődött. Az N/P arány alakulása a KBVR-ben A cianobaktériumos eutrofizációval foglalkozó nemzetközi szakirodalom azt tartja, hogy a N/P aránynak, ezen belül is a könnyen felvehető tápanyag frakciók arányának jelentős szerepe van a cianobaktériumok dominanciájának kialakulásában. Amennyiben a N/P arány 10 alatti, a cianobaktérium dominancia gyakorisága nagy. Ha az arány 10 és 20 közötti, a cianobaktériumok kevésbé válhatnak dominánssá. 20 feletti arány esetében a cianobaktérium dominancia nem jellemző. A háttérben az áll, hogy számos cianobaktérium fel tudja venni a légköri nitrogént, így pótolni tudja a nitrogénhiányt, és előnybe kerül a többi algafajjal szemben. Mivel a cianobaktériumos eutrofizáció elkerülendő a Balatonban, érdemes megvizsgálni, hogy a KBVR működése hogyan

változtatja meg a Zala vizében a N/P aráyokat. Az alfejezet KOVÁCS (2001B) adataira épül. Zalaapátinál a TN/ÖP és az ásványi N/PO 4 -P arányban is nagy változás következett be 1990 után: a nitrogén aránya nagymértékben nőtt, ennek oka, hogy 1990-től jelentős mértékben csökkent a különböző foszforformák anyaghozama. Az elmúlt évben ezen a helyen 17 körüli évi átlagos TN/ÖP és 23 körüli ásványi N/PO 4 -P arány alakult ki. Balatonhídvégnél mindkét arányban jelentős csökkenés mutatkozott (11 körüli érték alakult ki mindkettő esetében). Fenékpusztáig a csökkenés tovább folytatódott: A TN/ÖP arány a Balatonba folyó vízben átlagosan 6 körüli, míg a másik arány 2 körüli volt. A KBVR-ben tehát olyan irányban változott meg a víz összetétele, hogy jelentős nitrogénhiány, és ezen belül is még jelentősebb hozzáférhető nitrogén hiány alakult ki éves átlagban. Ennek a folyamatnak a következő alapvető

okai vannak: • • A KBVR-ben a nitrifikáció és a denitrifikáció, valamint a nitrogén felvétele fogyasztja a nitrogénforrást (vö.: 53 fejezet) A Hídvégi-tóban a belső P terhelés, az Ingói-berekben pedig a reduktív körülményekből és az algák lebomlásából származó foszfát felszabadulás következik be (vö.: 51 fejezet). Mindkét folyamat a N/P arány csökkentése irányában hat. 115 Ha megvizsgáljuk a N/P arány szezonális változását, egyéb érdekességeket is találunk. Mindegyik mintaterületen mindkét arány éves minimuma a július-augusztus időszakra esik, értéke pedig negyede, vagy ötöde az éves maximumnak. A N/P arányok tehát éven belül nagymértékben változhatnak. Általában a KBVR-ben akkor alakul ki a legnagyobb nitrogénhiány, amikor a nitrogénre a legnagyobb szüksége volna az ökoszisztémának. Hasonlóan az éves átlagnál tapasztaltakhoz, az éven belüli nitrogénhiány mértéke is a folyásirány mentén

nő. Az 1977-től kezdődő időszakot a KBVR működése szempontjából fordulópontot jelentő időszakokra osztva, és ezekben az időszakokban a N/P arányt vizsgálva megállapítható, hogy az elmúlt két évben mindkét arány értéke a korábbi időszakéhoz (1993-1999) képest jelentősen csökkent, vagyis a nitrogénhiányos állapot fokozódott. A KBVR működése eredményeképpen a Balatonba tehát nitrogénben erősen hiányos víz folyik be a Zalán. Nézzük meg, vajon ennek hatása látszik-e a Keszthelyi-medence fitoplanktonjának összetételében. 10.3 Fitoplankton összetétel és az N/P arány kapcsolata a Keszthelyi-medencében Az alfejezet KOVÁCS (2001B) munkájára épül. A Keszthelyi-medence trofitásának (az algák mennyiségének) alakulása összességében nem hozható kapcsolatba a tó tápanyag koncentrációjával, terhelésével, vagy a tápanyagarányokkal. Ha azonban a Balatonban előforduló cianobaktériumokat a N és P formák

mennyiségéhez és arányához való viszonyuk szerint felosztjuk, az egyes csoportok és a tápanyagok mennyisége-aránya közötti összefüggések is kirajzolódnak. PADISÁK ÉS ISTVÁNOVICS (1995) a következő csoportokat különítette el: • • • A heterocisztás cianobaktériumok Cylindrospemopsis raciborskii. Cylindrospermopsis raciborskii. Az összes egyéb cianobaktérium. (Aphanizomenon, Anabaena), kivéve a Az első csoport tagjainak (heterocisztás cianobaktériumok) mennyiségét a BHP (biológiailag hozzáférhető P) terhelés változása befolyásolta a Keszthelyi öbölben, mivel a levegőben levő nitrogén megkötési képességük révén N limitált időszakban függetlenné váltak az oldott N ásványi anyagoktól. A 3 csoport mennyiségi változása párhuzamosan követte a N/P terhelési arányt, míg a C. raciborskii biomasszáját sem a P terhelés, sem pedig a N/P arány nem befolyásolta. Ezért feltételezték, hogy ez az alga az

üledékből képes felvenni a korábbi nagyobb mértékű külső terhelés során felhalmozódott foszfort. A C raciborkii elszaporodása tehát elsősorban a belső terheléstől, a másik két csoporté a külső terheléstől: heterocisztás cianobaktériumoké pedig a szervetlen foszfát mennyiségétől, az egyéb cianobaktériumoké viszont a N/P aránytól függ. A Keszthelyi medencében kialakult (tehát nem terhelési) N és P viszonyok függvényében vizsgálva a cianobaktériumok különböző csoportjait (9.1 és 92 ábrák), 1998-2001-ig, az alábbi megállapítások tehetők (a továbbiakban heterocisztás cianobaktériumok közé a C. raciborskii nem értendő bele): 116 • • • • A heterocisztás cianobaktériumok rendszerint júniustól, a víz felmelegedése után kezdtek megjelenni, biomasszájuk augusztusig-szeptemberig emelkedett, majd ősszel visszaesett. 1998-ban megjelenésükkor és előtte a tavaszi hónapokban N-limitált állapotban volt az

öböl vize, ami kompetíciós előnyt biztosíthatott számukra, biomasszájuk augusztusig emelkedett. 1999-ben a foszfát-P koncentráció értékek kedvezőtlenül alacsonyak voltak az algák számára, főképpen a nitrogénkötő cianobaktériumok megjelenése előtti időszakban. Az ásványi N/P hányados csak májusban mutatott N limitáltságot. Összességében egész évben rendkívül alacsony volt a heterocisztás cianobaktériumok biomasszája. A biomasszájuk maximuma július közepén alig 700 mg/m3 volt. 2000-ben a szervetlen foszfor koncentrációjának kiugró értéke, 2001-ben ennek emelkedő tendenciája előzte meg a heterocisztás cianobaktériumok elszaporodását. A szervetlen N/P arány 2000-ben a biomassza csúcs idején és kialakulása előtt is alacsony volt (áprilistól októberig 20 alatt mozgott), míg 2001-ben csak augusztusban süllyedt le a limitáló szint alá. 9.1 ábra: A Cylindrospermopsis biomasszájának változása és az ortofoszfát

foszfor koncentrációja, valaminta szervetlen N/P formák aránya a Keszthelyi medencében 19982001 5000 120,00 C. raciborskii 4500 4000 Biomassza mg/m3 3500 Ásványi N/ ORP 100,00 áP (ug/l) 80,00 3000 60,00 2500 2000 40,00 1500 1000 20,00 500 0,00 01-09 01-07 01-05 00-11 00-09 00-07 00-05 00-03 99-11 99-09 99-07 99-05 99-03 98-07 98-05 98-03 0 A nitrogénkötő cianobaktériumok elszaporodása és megjelenésében a következő szabályosságok voltak megfigyelhetők: • • emelkedő tendenciájú vagy magas foszfát-P koncentráció előzte meg. (Mivel számukra az alacsony koncentációjú oldott N formák nem jelentenek olyan erős korlátozó tényezőt, mint más algák esetében, ezért a foszfor mennyiségétől függenek jobban.) N limitált állapot előtte és/vagy a tömegprodukció alatt. (Kompetíciós előny a többi algával szemben, amelyek nem képesek a levegőből pótolni a szaporodásukhoz szükséges N mennyiséget.) 117

118 9.2 ábra: A Cylindrospermopsis biomasszájának változása és az ortofoszfát foszfor koncentrációja, valaminta szervetlen N/P formák aránya a Keszthelyi medencében 19982001 5000 120,00 Biomassza mg/m3 C. raciborskii raciborskii a többi heterocisztás algához képest mindig fáziskéséssel A Cylindrospermopsis 4500 jelent meg, augusztusi és szeptemberi maximummal. Ennek lehet az oka a magas hőigény vagy a 100,00 Ásványi N/ ORP többi kékalgához képes a kisebb fényigénye, így amikor a többi alga elszaporodásával már 4000 önmagának teremt fénylimitációt, a Cylindrospermopsis raciborskii előnyhöz jut. 3500 áP (ug/l) 80,00 A havi biomassza átlagokat nézve erre az algafajra inkább a hirtelen emelkedő biomassza, azaz a 2500 60,00volt gyors lefutású biomassza csúcs a jellemző, bár 2001-ben fokozatos, lassabb elszaporodása megfigyelhető. 2000 3000 40,00 1500 1000 20,00 500 0,00 01-09 01-07 01-05 00-11 00-09 00-07 00-05 00-03

99-11 99-09 99-07 99-05 99-03 98-07 98-05 98-03 0 Az alábbi táblázatban az 1998-2001 közötti cianobaktérium nyári biomassza és a tavaszi foszfátP koncentráció és ásványi nitrogén- foszfát foszfor arány adatokat gyűjtöttük össze, az egyes éveket a növekvő biomassza szerint sorba rendezve. 9.1 táblázat: A cianobaktériumok nyári biomasszája és a tavaszi oldott tápanyag koncentrációk Év 1999 2001 1998 2000 Heterocisztás cianobaktériumok mg/l 247 2139 2463 2712 Nyáron C. raciborskii mg/l 0 201 523 1385 Tavasszal Cianobaktérium biomassza mg/l Ásványi N foszfát-P 334 2484 3088 4252 40 30 8 15 Átlagos foszfát koncentráció μg/L 11,8 12,5 16,8 23,4 1999-ben tavasszal mindkét tényező kedvezőtlen volt a nitrogénkötő cianobaktériumok számára, nyári mennyiségük ekkor volt a legkevesebb a négy év során. 2000 év tavasza mindkét szempontot figyelembe véve kedvezően alakult, biomasszájuk is ekkor volt a legmagasabb.

2001 tavaszán a N limitáltság valamivel kedvezőbb volt, mint 1999-ben, hasonló PO 4 -P koncentráció mellett. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a heterocisztás cianobaktériumok biomasszája elérje a szokásos nyári átlagot (2000 mg/m3 felett). 1998-ban volt a tavasszal a legerősebb a N imitáció a négy év során, de foszfát-P alacsonyabbnak bizonyult, mint 2000-ben Ezek az értékek kedvezőbbek voltak, mint 2001-ben (N-hiány és PO4-P koncentráció 119 szempontjából is), s így a cianobaktériumok és a kiválasztott csoportok nyári biomasszája a 2000-ben és 2001-ben mért érték között helyezkedett el. A P terhelés esetében a 2000-2001-es években az aszályos időjárás miatti rendkívül alacsony hozamok miatt nagy visszaesés mutatkozott. Ezek közül az évek közül a Cylindrospermopsis raciborskii csak 2000-ben ért el valamivel magasabb biomassza arányt a foszfortól jobban függő csoportokhoz képest. 10.4 Részösszefoglaló A KBVR

Balatonra gyakorolt hatásai közül a tápanyagterhelésen kívül a huminanyag terhelés, a N/P arány és a fitoplankton összetétel megváltozása a fontosabbak. A Kis-Balatonból elfolyó víz huminanyag tartalma 2001-ben az előző években mért értékeknél alacsonyabb volt. Az üledék huminanyag tartalma a Bukóélnél 83 mg/g, de még Fenékpusztánál is 48 mg/l átlagot mértek. Ez utóbbi körülbelül megfelel az előző évben mért értékeknek A Keszthelyimedencében a vízben mért huminanyag átlagérték harmada volt (0,66 mg/l), mint az előző évben. Ez a Kis-Balatonból távozó víz mennyiségének csökkentésével lehet összefüggésben, mivel a jóval kisebb vízhozam következtében a Balatonba jutó huminanyag mennyisége is csökkent. A 2001-ben végzett mérések megerősítették a korábbi véleményeket, miszerint: (1) A Balaton huminanyag terhelésében döntő szerepe van a Zala vízhozamának; (2) 1992-ig, amíg csak a Hídvégi-tó üzemelt a

Balaton huminanyag terhelése alacsonyabb volt; (3) Az Ingói-berek elárasztása jelentősen megnövelte a huminanyag terhelést; (4) Az Ingói-berekből az idő folyamán a huminanyag kioldódás mérséklődött. A zalaapáti szelvény vizének ÖN/ÖP aránya magas (17 körüli átlagosan), ami jórészt a szennyvizek P kicsapatásának köszönhető. Ez a magas N/P arány a KBVR-ben erősen csökken (6-ra), és jelentős mértékben N hiányos víz folyik a Balatonba. Hasonló jellegű de még kifejezettebb változás igaz a felvehető N/P arányra is (Zalaapátinál 23, Fenékpusztánál 2). A N/P aránynak jellegzetes szezonális változása van nagy téli és alacsony nyárvégi értékekkel. A Keszthelyi-medence trofitásának (az algák mennyiségének) alakulása összességében nem hozható kapcsolatba a tó tápanyag koncentrációjával, terhelésével, vagy a tápanyagarányokkal. Ha azonban a Balatonban előforduló cianobaktériumokat a N és P formák mennyiségéhez

és arányához való viszonyuk szerint felosztjuk, az egyes csoportok és a tápanyagok mennyisége-aránya közötti összefüggések is kirajzolódnak. A heterocisztás cianobaktériumok szaporodása a Balatonban elsősorban a biológiailag hozzáférhető foszforterheléstől, látszik függeni. A Cylindrospemopsis raciborskii szaporodásában a belső terhelés látszik fontosnak. Az összes többi cianobaktérium esetében a N/P aránytól való függés látszik dominánsnak. 120 11. NÁD- ÉS HALGAZDÁLKODÁSI SZEMPONTOK 11.1 Javaslat a nádas kezelési szabályzatra A 2371/1999. (XII27) Kormányhatározat előírja, hogy a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) üzemeltetésére a vízminőségi és természetvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő kezelési szabályzatot (továbbiakban: KSZ) kell készíteni. A készülő KSZ egyik fontos fejezete kell legyen a kis-balatoni nádasok kezelési szabályzata. Ehhez a vízügyi ágazat részről az ágazatközi

egyeztetésekhez vitaalapnak szánt javaslatot készítették el SZEGLET ET AL. (2001B). A szabályzat-javaslatot a 2000 évi digitális ortofotó alapján, víztájakra ill nádasosztályokra bontva kellett elkészíteni Figyelembe kellett venni a vonatkozó jogszabályokat-, illetve a rendelkezésre álló természetvédelmi szempontokat is. A javaslatban ismertették az alapvető elméleti szempontokat (beleértve a legfontosabb fogalom-meghatározásokat). Kitértek a hazai nagy tavak nádas-kezelési eljárásaira, elemezték a Kis-Balatonon alkalmazható aratási-, növényzeteltávolítási lehetőségeket. Az aratás gyakoriságának, aratási forgó kialakításának szempontjait elemezték. Kitértek az iparszerű nádgazdálkodási szempontokra, az égetésre, az alkalmas aratási módokra, a kis-balatoni nád-depók kialakításának szempontjaira, ill. a vízkormányzás és vízszint-szabályozás kérdéskörére. Részletesen elemezték és vitatták azt a gyakran

hangoztatott természetvédelmi szakértői teóriát, miszerint a magára hagyott, degradálódott nádas a kis-balatoni körülmények között emberi beavatkozás nélkül, magától megújul. A szakértők a nádasok aratásának szükségességét kizárólag azért tartják indokolhatónak, hogy az ebből befolyó bevételt természetvédelmi célokra lehet fordítani (SZILÁGYI, 2000, 2001). Ennek a kis-balatoni nádasokat illető általános érvényességét vitatjuk. Nem vonjuk kétségbe, hogy a „kvázi mélyvízi” nádasok (ez a KBVR területén a Zalavári- és Vörsi-víz környékén a 100-120 cm-es vízmélységű területeket érintheti) egy részénél az aratatlan nádasban a degradálódás-megújulás végbemegy, talán több alkalommal is, periodikusan ismétlődve. Beavatkozás nélkül – ökológiai időléptékben – a folyamatnak határt szab a feltöltődés, az organogén szukcesszió, de a nádas – mint növénytársulás – kora is. Előbbi

következtében a vízmélység fokozatosan csökken, a vízbe visszajutó szervesanyag a jellemzően anaerob kis-balatoni körülmények között felhalmozódik (végső soron ez vezet a tőzeg kialakulásához – ami vitathatatlanul jellemzi a Kis-Balatont). A vízmélység csökkenésével fokozatosan megjelennek, majd az idő előrehaladásával uralkodóvá válnak kezdetben a magassásosok fajai, majd a folyamat előrehaladásával a mocsárréti-, ill. a szárazföldi fajok is Ez a folyamat a Kis-Balatonon is ismert. A sekélyvizű (m<50 cm), de állandó vízborítású-, illetve az időszakosan kiszáradó területek nádasaira – az emberi beavatkozás nélküli – degradáció-megújulás dinamikáját kis-balatoni adatok még rövidtávon sem támasztják alá. Az ilyen nádasok társulás-szerkezete nagy változatosságot mutat a hidrometeorológiai-, vízjárási feltételek változása szerint: kisvizes, szárazabb időszakban a terresztris (szárazföldi) elemek

aránya nő, míg a magasabb vízállású években és/vagy területeken a nádas-, mocsári-, mocsárréti elemeké (POMOGYI 1996, 2001B). A nád évenkénti levágása jó hatással van a nád minőségére, és előnyös a Kis-Balaton szempontjából is, mivel a nagy mennyiségű levágott szerves anyag eltávolításával lassítjuk az organogén szukcessziót. Kíméletes beavatkozásokkal, a nádasok helyes és szakszerű kezelésével visszaszoríthatók, ill. mérsékelhetők a kedvezőtlen folyamatok (feltöltődés, kiritkulás) A jól elvégzett aratással, pl. egy-egy nádas rész vitalitása fokozható, ennél fogva a természetvédelem szempontjából is jó állapotban tarthatók fenn az értékes területek. 121 A kis-balatoni nádgazdálkodás egyik fontos eleme a vízgazdálkodás, amit a jelenlegi körülmények között a nádnövény és a nádas – mint társulás vagy életközösség – ökológiai igényei mellett a szabályozási lehetőségek

határoznak meg. Összességében, mindaddig, amíg a KBVR II. beruházás folytatására nincs végleges megoldás, meglehetősen irreálisnak tűnik olyan vízkormányzási – vízszint-szabályozási javaslatok leírása, melyek a nádgazdálkodást segítik, viszont a szabályozást lehetővé tévő műszaki megoldások nélkül nem, vagy csak részlegesen valósíthatóak meg. A nádasok terjedésének elősegítése, vitalitásának megőrzése, fokozása-, a feltöltő szukcesszió lassítása, stb. szempontjából kívánatos lenne a külső területek lehető legnagyobb részén a vízborított időszakok térbeli és időbeni kiterjesztése oly módon, hogy jelentős vízsebességek ne alakuljanak ki. Irreálisnak tartjuk, és nem javasoljuk azt a vízkormányzási módszert, ami az utóbbi évek nádaratási szezonjaiban télen gyakorta előfordult. A természetvédelmi kezelő, arra való hivatkozással, hogy a nádasban „a jég alól kifut a víz” elérte, hogy akár

az Ingói-berek kifolyását jelentő bukónál a kőszórás megemelése és/vagy elbontása, akár a 21T időszakos beüzemelése „ad hoc” jelleggel – szélsőséges esetben 1-2 hét alatt többször is változtatva megtörténjen. Ilyen körülmények között a nádaratás szüneteltetését javasoljuk. 11.11 Nádgazdálkodási szabályzat-javaslat a KBVR egységeire A Hídvégi-tó területén a jelenlegi nádas állományok (69 ha a gyékényesek nélkül) legnagyobb része az eltelt 15 év alatt alakult ki, elsősorban a parti zónában, a sekélyvizű területeken, a part – nyíltvíz és/vagy hínárzóna határán, továbbá a sziget- és töltéslábaknál, a szukcesszió törvényszerűségeinek megfelelően. Terjedésük e területek felől a mélyebb víz irányába csak az utóbbi években kezdődött meg, de megkezdődött. Mivel a Hídvégi-tó magasabbrendű növényzete jelenleg az erre a területre elméletileg jellemző szukcesszió korai stádiumában

van – „ökológiai időléptéket” tekintve –, a zonáció szerkezet kialakulása éppen csak megkezdődött, megítélésük szerint a Hídvégi-tó nádasait jelenleg nem kell kezelni, nádgazdálkodást itt egyelőre nem kell (és nem szabad) folytatni. A KBVR víztájait a 111 ábra mutatja Az Ingói-berek 1. víztáján a nádasok területe a 2000 évi adatok alapján elhanyagolható, 4,1 ha, a víztáj területének mindössze 1,4%-a, melyből mindössze 0,4 ha tartozik az 50%-nál nagyobb borításúakhoz. Erre a víztájra nem javasolnak nádas kezelési módot Ezt a kis területű állományokon túlmenően azzal is indokolják, hogy a II. ütem beruházás folytatásával műszaki beavatkozások ezt a víztájat mindenképpen érintik, így ma még prognosztizálni sem lehet a várható változásokat. Az Ingói-berek 2. víztájára a 271 ha-nyi, 50%-nál nagyobb borítású nádasokból közel 100 ha-ra javasolnak kezelést, a Kerékláp és a D-i vízzáró

töltés közötti területen. Ennek célja elsősorban a nádasok felújítása, amire a 2-éves forgó módszerét ajánlják, részben úszó öncsörlős géppel, részben jégről, kisgépes módszerrel. Iparszerű nádgazdálkodást nem javasolnak a területen, a felújító, tisztító vágások után az esetlegesen kinyerhető piacképes nád ellenértékét költségcsökkentő elemnek lehet tekinteni. A Kerékláptól D-re eső területeken, ill a bokorfüzes és/vagy mocsári páfrányos szubdominanciájú állományokra, úszólápi nádasokra azt javasolják, hogy hagyjuk érvényesülni az ökológiai körülményeknek legjobban megfelelő folyamatokat, azokra semmilyen kezelési módot nem javasolnak. Az Ingói-berek 3. víztáján az 50%-nál nagyobb borítású nádasok a 2000 évi vegetációtérképezési eredmények alapján 516 ha volt, melyből gyakorlatilag mindössze 36 ha-on (7%) 122 lehetne iparszerű nádgazdálkodást folytatni. Javaslatuk az, hogy ezen

a víztájon ne, vagy csak térben korlátozott módon, a fenti 36 ha-on alkalmazzanak nádgazdálkodási eljárást mindaddig, amíg a végleges Beruházási Program elfogadásra nem kerül. Ott az eddigi gyakorlat folytatását javasolják, évenként, de kizárólag kisgépes vagy kézi módszerekkel. A víztáj többi nádasaira azt javasolják, hogy az iparszerű nádgazdálkodási célú, kisebb foltokra irányuló nádaratáshoz se járuljon hozzá a vízügyi kezelő, semmilyen körülmények között, még a felső Diás-sziget – Gurguló-csatorna közötti, a II. terelőtöltés mentén található állományokban sem Ezzel az eljárással mód nyílik arra, hogy középtávon bebizonyosodjék a „magára hagyott nádas regenerálódásának” elmélete az Ingói-berek ökológiai feltételei mellett. 11.1 ábra KBVR víztájak átnézeti vázrajza A Hídvégi-tó víztájainak elnevezése: 1: Bárándi-víz; 2: Szabari-víz; 3: Pogányvári-víz; 4: Radai-víz; 5:

Garaboncivíz; 6: Magyaródi-víz; 7: Kányavári-víz; 8: Sanyari-víz; 9: Kazetta; 10: Major-tó; A Fenéki-tó víztájainak egyelőre nincs egyedi elnevezése, de az 1-4. víztájakat együttesen Ingói-berek-nek hívjuk A 2000 évben készült vegetációtérképeken-, ill. a táblázatokban pontos beazonosíthatóság, valamint a táblázat-kezelés áttekinthetősége érdekében a Hídvégi-tó (I. ütem) víztájait 100-zal kezdődő-, a Fenéki-tó (II ütem) víztájait 200-zal kezdődő sorszámokkal jelöltük. Az Ingói-berek 4. víztáján bármely célú beavatkozásra csak a megfelelő jégvastagság idején alkalmazható eljárások alkalmazhatók, így a kisgépes-, ill. a Seigás módszerek is A víztáj egyegy részén szükség van a rehabilitációs- és felújító-, a fenntartási célú nádgazdálkodásra is, de 123 lehetőség van az iparszerű nádgazdálkodás szempontjainak érvényesítésére is. Alapvetően a 2éves és/vagy a 3-éves forgó

módszerét javasolják, eltekintve azoktól a kisebb állományoktól, melyeket az utóbbi években is rendszeresen arattak, azokon javasolható továbbra is az évenkénti, ipari célú aratás. A Fenéki-tó Ingói-berken kívüli területek (összefoglalóan: „Külső területek” – 5-15. víztájak) jelenleg még kialakítás alatt állnak, alapvetően nincsenek bekapcsolva a Zala Hídvégi-tó Ingói-berek Balaton fő folyásirány szerinti rendszerbe. Emellett azonban az eddig elvégzett munkálatok bizonyos fokig – elsősorban nagyvízi körülmények között – mégis lehetővé teszik a bekapcsolódást. A 2000 évi vegetáció-térképezés eredményei szerint a teljes terület 4107 ha, a Scirpo-Phragmitetum-hoz tartozó, nád dominanciájú nádasok összes területe 1042 ha volt. Ebben összesen 357 ha-on fordultak elő a bokorfüzesek, ill. további 21 ha-on (a bokorfüzesekkel közös előfordulású állományokat nem beszámítva ebbe) a mocsári

páfrányos cönotaxonómiai egységek. A magassásos állományokban a nád szubdomináns módon 83 ha-on, míg az egyéb lágyszárú és/vagy fásszárú társulásokban további 35 ha-on fordult elő. A II. ütem 5 víztáján nádasok csak szubdomináns módon, elsősorban magassásosokban, azok bokorfüzes és/vagy mocsári páfrányos állományaiban fordultak elő. Ennél fogva konkrét „nádkezelésre” irányuló közvetlen beavatkozást nem javasolnak Ez a víztáj azonban kitűnő példája annak, hogy a vízborított időszak hosszabbá válásával az elmúlt években megkezdődött a „visszamocsarasodás” folyamata, amit egyrészt a mocsári páfrány-, másrészt a gyékény-, és hínárfajok térhódítása-, ugyanakkor a szárazföldi elemek visszaszorulása jellemez. Erre a víztájra viszont olyan vízkormányzást tartanának célszerűnek, aminek eredményeképpen fokozatosan hosszabbá válik a vízborított időszak, a víztáj lehető legnagyobb

részén, annak érdekében, hogy a „visszamocsarasodási” folyamatok megerősödjenek, még akkor is, ha a legutóbbi 4-5 évben a dominancia-viszonyok nem a nádas, hanem a gyékényes(ek) irányába tolódtak el. Az azonban bizonyos, hogy: amennyiben a víztájat Ny-ról határoló természetes terepszint-emelkedést egy több km-hosszú „műtárggyal” megszakítják, ez a zonáció szerkezet át fog alakulni, a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem prognosztizálható módon. A Fenéki-tó 6. víztáján mintegy 12 ha tartozott 2000-ben a nádasokhoz Ezek a nádasok általában a sásos nádasokhoz tartoztak és többé-kevésbé „polikormonális” megjelenési formájúak, egymástól t±k (többé-kevésbé) különállóak. Az 5 víztájhoz hasonlóan, ezen a területen is megnyilvánultak olyan folyamatok, melyek a részvízgyűjtőről származó vizek időszakonkénti hatásának tulajdoníthatók (gyékényesek térhódítása). Ezek azonban

2000-ig nem eredményezték a nádas dominanciájú állományok olyan átalakulását, melyeket a kezelési szabályzatban külön kellene rögzíteni. Fentiek alapján kezelési javaslatunk megegyezik a 205 víztájnál leírtakkal. A Fenéki-tó 7. víztáján nádasok elsősorban a csatornákban, árkokban, azok közvetlen környezetében, ill. a legmélyebb fekvésű területeken alakultak ki 1988-ban ezekben az állományokban még a sás-fajok domináltak. 2000-re a dominancia-viszonyok átalakultak, aminek elsődleges oka az eddigi víz-rávezetések. A nád-dominanciájú nádasok (26 ha) 88%-a bokorfűz és/vagy mocsári páfrány nélküli, általában sásos-, sásos-gyékényes nádas, azonban egy részük 1 ha alatti, polikormonális megjelenési formájú állomány. További 7,6 ha-on térképeztek 2000-ben olyan sásosokat, melyekben szubdomináns elem volt a nád. Ezeknek az állományoknak egy részét, kb. 3-5 ha-t a legutóbbi 3-4 évben ipari felhasználási

céllal rendszeresen aratták. Ezen a víztájon a nádgazdálkodás elsődleges célja a nádasok felújítása, a nádas-elemek terjedésének elősegítése lehet. Ennek elsődleges módja a vízborítás időtartamának 124 éven belüli meghosszabbítása, ill. a tartósan vízborított területek térbeni kiterjesztése lehet Ugyanakkor, a feltöltődés (organogén szukcesszió) helyi megakadályozása céljából előnyös lenne nádas-állományok lehető legnagyobb hányadának letermelése, eltávolítása is. Erre a területre alapvetően a 2-éves forgó módszerét javasolják, azzal, hogy a korábban iparszerű gazdálkodási céllal nem aratott nádasokat az első évben felújítási céllal kell letermelni, de már a 3. évtől ezekből is várható olyan árbevétel, amit vissza lehet forgatni Az ipari céllal aratott állományokra továbbra is az évenkénti aratást javasolják. A kisebb (1 ha≥) különálló foltok nádgazdálkodásba való bevonását

indokolja az, hogy a beruházás folytatásával ezek lehetnek ezen a víztájon a nádas-terjedés magterületei. Ami az aratásra, eltávolításra alkalmazható eszközöket illeti: az általános elvárásokon kívül semmilyen megkötést nem javasolnak. A Fenéki-tó 8. víztáján mindössze 37,1 ha (a víztáj 27,5%-a) tartozik a nád dominanciájú társulások közé (a Bézsenyi-ház mögötti terület). Ebben a többé-kevésbé rendszeresen aratott nádasban jobbára alacsony a nád (1,5 - 2,3 m), rövid ízközű, vékony. Helyenként kevés, másutt pedig sok aljnövényzetet tartalmaz (elsősorban mocsári- és parti sást). Gyakoriak a keskenylevelű gyékényes állományai is. Az É-i részen, a nádas és a korábbi égererdő között található egy olyan 9 ha-os sásos terület, ahol a nád szubdomináns elem, a terjedőben lévő bokorfűz mellett. A nádgazdálkodásba fenti két terület vonható be A nagyobb, a nád dominanciájú rész jelenleg is alkalmas

ipari célú gazdálkodásra, bár legalább egy éves előkészítő jellegű aratást igényel. A 2 évtől azonban már piacképes nád állítható elő A kisebbik rész (nád szubdomianciájú, bokorfüzesedő sásos) kezelésének elsődleges célja, a feltöltő szukcesszió-, a bokorfüzesedés lassítása lehet. Ennek megvalósítására jelenleg reális lehetőséget úgy látnak, ha az előző terület aratásához csatlakozva, évente learatják itt is a lágyszárú növényzetet. Piacképes nád előállítása azonban itt rövidtávon nem várható. A Fenéki-tó 9. víztáján 4,5 ha tartozik a nád dominanciájú társulások közé, ill további 0,1 ha a nád szubdominanciájú növényzethez. A nádasokra vonatkozó 2000 évi terület-adatok olyan jelentéktelenek, hogy ezekre „nádgazdálkodási” szempontok alapján nem is szabad kitérni. Itt és most (is) felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a „Nádgazdálkodás” mind természetvédelmi-, mind pedig

vízminőség-védelmi kezelési szempontból csak az egyik aspektusa a lehetséges „növényzet-kezelési”-, „növényzet-gazdálkodási” gondolkodás-módnak. Kiemelve a gyékény dominanciájú társulásokat, a 2000. évi térképezési adatok alapján megállapítható, hogy azok területe 65 ha volt (a víztáj 20%-a), de gyékény szubdomináns módon más társulásokban is előfordult. A gyékény „javára” való dominancia viszonyok eltolódása elsősorban az építési munkálatok eredményeképpen bekövetkezett tartósabb vízborítás következménye. Emiatt, ezen a víztájon ugyancsak a vízborított időszakok és területek megnövelése ajánlható annak érdekében, hogy a nádas elemek részaránya növekedjék. Botanikai, természetvédelmi szempontból megítélésük szerint a 10. víztáj a Fenéki-tó egyik legértékesebb területe, aminek legnagyobb részét (60-80 ha-t) fiatal, az utóbbi 50 évben kialakult nádas úszólápok jellemzik. A

kezelés elsődleges célja a fiatal úszólápi jelleg fenntartása, megőrzése lehet. Erre a beruházás jelenlegi állásánál – mintegy – átmeneti megoldásnak az javasolható, hogy a magasabb, biztonságosan megközelíthető kvázi „szegélyterületeken, mintegy 46 ha-on, 2-éves forgó alkalmazásával a további cserjésedést megakadályozzák, fenntartsák (esetleg részlegesen felújítsák) a nádasokat. Erre megfelelő jégviszonyok mellett mind a kisgépes-, mind pedig a nagygépes vágási módokat alkalmasnak tartják. A fiatal, nádas úszólápi jelleg fenntartására, megőrzésére alapvetően olyan lassú vízszintemelés adna lehetőséget, melynek során jelentős áramlások nem alakulnának ki. 125 A 11. víztájon a nád dominanciájú nádasok területe mindössze 4,7 ha (a víztáj 1,5%-a) Az egyéb társulásokban nád szubdomináns módon további 15 ha-on fordul elő, de azok közül kevesebb, mint 5 ha a lágyszárú (sásos) állományok

részesedése. Az egyes állományok egymáshoz nem csatlakoznak, és területük minden esetben 2 ha-nál kisebb. A részleges vízrávezetések kedvező hatására ezen a víztájon is főként a gyékény fajok előfordulási gyakorisága, területi részesedése nőtt. A „visszamocsarasodási” folyamatokat alapvetően a vízborítás térbeni és időbeni kiterjesztése segítené elő, ami a 7. és 9 víztájhoz hasonlóan kezdetben elsősorban a gyékényesek térhódításának kedvezne. Konkrét nádgazdálkodási eljárásokat erre a víztájra jelenleg nem tartanak szükségesnek kidolgozni. A Fenéki-tó 12. víztáján 2000-ben 77 ha-on térképeztek nád dominanciájú nádasokat a „Vadkamra” elnevezésű területen, valamint a Nyíres-szigetnél található állományok nagy részét a legutóbbi évekig általában rendszeresen aratták. A „Vadkamra” – Simon-sziget – Cölömpösárok által behatárolt területen több és egy nagyobb sásos nádas

található, ill a Cölömpös-árok közelében két olyan sásos folt, ahol a nád szubdomináns. A Papkerttől a Nyíres szigetig húzódó terület az elnádasodó magassásos mellett jobbára sásos nádas, viszonylag egyöntetű, közepes minőségű náddal. A Nyíres sziget környéki állományai aratottak, a többi rész többidejű, alacsony nádat tartalmaz. Iparszerű nádgazdálkodásra a „Vadkamra” (44 ha) és a Nyíres-szigeti nádas (16 ha) alkalmas. Ezeket a részeket a közelmúltban is kisebb-nagyobb rendszerességgel (és hatékonysággal) aratták. Mindkét területen szükség lehet azonban egy olyan „tisztító” vágásra, lehetőleg már a 2001/2002. évi szezonban, ami az elhanyagolt részeket is kedvező állapotba hozza. Ez különösen fontos lehet a „Vadkamra”-i részen, mivel ott 2000-re már a cserjésedés jelei mutatkoztak meg. A tisztító vágással kiegészítve, mindkét területre az évenkénti, ipari célú nádaratást javasolják,

megfelelő jégviszonyok mellett elsősorban nagygéppel. A kisebb sásosnádas és nádas-sásos állományokban alapvetően felújítási – terjedést elősegítő céllal javasolnak kezelést, a 2-éves forgó módszerével. Az eszköz tekintetében nem javasolnak megkötést: lehet kis- és nagygépes is, a vízszint- és jégviszonyoktól függően. Középtávon, előreláthatólag már a 2. forgóban, ezekről a kisebb területekről is várható piacképes nád A Fenéki-tó 13. víztáj 340 ha-nyi nád dominanciájú nádasainak csak 43%-a (147 ha) tartozik azok közé, ahol a bokorfüzesek és/vagy mocsári páfrányosok nem szubdominánsak. A jelenlegi nádasok 1863 után alakultak ki. A hajdani nyílt vizű öblözet egyik maradványa, a 9 ha-os, hínárral borított Vörsi-víz is itt található. Ez a II ütem egyik legmélyebb területe, amit napjainkig vízben álló nádasok vesznek körül (ezek a kis-balatoni viszonylatban „mélyvízi nádasok”), melyek

legnagyobb része a bokorfüzes-mocsári páfrányosokkal jellemezhető úszólápokhoz tartoznak. Az itteni nádasok jelentős részét az 1970-es években még rendszeresen aratták. Az utóbbi évtizedben azonban a rendszeres aratás elsősorban a víztáj ÉK-i nádasainak egy részét érintette, ritkábban a DK-i állományokat. A ritkábban aratott nádasok „bokorfüzesedése” az utóbbi 5-6 évben felgyorsult, még a mélyebb fekvésű területeken is. Egyik tipikus példája a terület annak, hogy mi lehet a következménye a „nádas-kezelés” elmaradásának. Nádgazdálkodási szempontból a víztájat két alapvető részre lehet bontani: az Éi és, a D-i részre A D-i részt a Cölömpös-árok mentén nádgazdálkodási szempontból további két területre javasolják bontani: attól Ny-ra található a Vörsi-víz, az előzőekben röviden jellemzett nádasokkal. Erre a részre egyelőre semmilyen nád-gazdálkodási eljárást nem javasolnak. Erre a területre

az Ingói-berek 3 víztájához hasonlóan alapvetően természetvédelmi célú kezelési módokat lehetne javasolni, ill. hosszútávú kísérleti jelleggel lehetne vizsgálni a nem kezelt „mélyvízi” nádas megújuló képességét. A D-i terület Cölömpös-ároktól K-re eső részén található állományait a cserjésedés megakadályozására, ill. az iparszerű gazdálkodásra történő előkészítés céljával a 2-éves forgó módszerével javasolják bevonni. Az első évben 126 valószínű, hogy csak kevés piacképes nádat lehet innen letermelni, de a területtisztítást követő 2. évben várhatóan már piacképes kétidejű nádat lehet kinyerni. A víztáj É-i részén található nádasok jelentős hányada – a bokorfüzes részek kivételével – még a legutóbbi években is rendszeresen aratva volt. Ezekre a továbbiakban is javasolják az évenkénti aratást, ipari nád előállítása céljából. Ez a további cserjésedés

megakadályozását is szolgálja, amellett, hogy lassítja a feltöltő szukcessziót, javítja a nádas vitalitását. Ez a jelenlegi vegetáció-szerkezet mellett ma már csak úgy valósítható meg, hogy a bokorfüzes állományokat a gépi aratású területekből ki kell hagyni, viszont azokat a részeket, ahol a bokorfűz hajtások még csak 1, legfeljebb 2 évesek, mielőbb le kell termelni. Ennek nemcsak a miatt lenne jelentősége, hogy a további cserjésedést megakadályozzák, hanem a miatt is, hogy az egyébként aratható részek között az átjárás, közlekedés lehetősége fennmaradjon. Ezt azért tartjuk fontosnak hangsúlyozni, mivel az utóbbi 3-4 év légifotó-dokumentációja azt jelzi, hogy a víztáj É-i részén a Cölömpösárok mentén, mindkét oldalon úgy felgyorsult a bokorfűz (Salix cinerea) terjedése, hogy kezelés híján a Cölömpöstől Ny-ra eső terület megközelíthetősége is kétségessé válhat (ez a Zala, ill. az alsó

Diás-sziget felől számtalan ok miatt egyébként sem lehetséges). A nád dominanciájú növényzet fenntartása ezen a területen mind vízminőség-védelmi, mind pedig természetvédelmi szempontból alapvető jelentőségű. Mindaddig, amíg nem születik meg a II ütem továbbépítésének végleges programja, ezt a területet azért kell „kezelni”, hogy a kezelés hiánya miatt a várható társulás-szerkezeti változások ne a feltöltődés irányába következzenek be. A víztájon elsősorban a kisgépes, ill. megfelelő jégviszonyok mellett a Seigás módszer alkalmazása is javasolható. A Fenéki-tó 14. víztáján a nádas dominanciájú növényzet területi részesedése 118 ha, a víztájnak mindössze 39%-a. 37 ha-on szubdominánsak voltak a bokorfüzesek (a nádasok 32%-án) Ezek a bokorfüzesek azonban gyakorlatilag csak a legutóbbi 5-6 évben váltak szubdominánssá, amióta ezt a területet („Halászrét”) nem aratják rendszeresen. A víztáj

ÉK-i részén egy mintegy 7 ha-os gyomosodott nádas sédbúzás mocsárrét található. Az eddig még el nem bokorfüzesedett nádasokra iparszerű nádgazdálkodási céllal az évenkénti, kis- és/vagy nagygépes aratást javasolják, a további cserjésedés megakadályozására lehetőleg már a 2001/2002. évi szezontól A gyomosodott nádas sédbúzás mocsárrét állományban ugyancsak évenkénti eltávolítással a nádas terjedését lehet elősegíteni. Az előző években nem aratott részeken területtisztítás, az iparszerű nádgazdálkodás előkészítése céljából javasolható az égetéssel történő tisztítás is. Azokat a nádasokat, ahol az utóbbi években szubdominánssá vált a bokorfűz, nem javasolják bevonni a nádgazdálkodási eljárásokba. A „mélyvízi” nádasok mellett (3 és 13 víztájak) ezek az állományok lehetnek olyan kísérleti területek, melyeken vizsgálni lehet a „kezelés nélkül megújuló nádasok” elméletét. A

Fenéki-tó 15. víztájának 51,2%-a (308 ha) tartozik a nád dominanciájú nádasok közé Ennek 12%-ában (38 ha) szubdomináns a bokorfűz, míg 35 ha-nyi sásosban szubdomináns a nád. A terület nagy részén az utóbbi években is történt többé-kevésbé rendszeres aratás. Ahol nem, ott ezen a víztájon is megkezdődött a bokorfüzesek térhódítása. A nádasok legnagyobb részére (kb 250 ha) iparszerű nádgazdálkodást javasolnak, évenkénti aratással, megfelelő jégviszonyok mellett kis- és/vagy nagygéppel is. A mintegy 35 ha-nyi nádas sásosokban rehabilitáció, felújítás céljából 2-éves forgóval javasolják az aratást. A víztáj ÉK-i részén a további cserjésedés megakadályozására, a nádas vitalitásának megőrzésére ugyancsak 2-éves forgóval javasolják a lágyszárú növényzet eltávolítását. Az elbokorfüzesedett állományok nádgazdálkodási eljárásokba történő bevonását nem javasolják. 127 11.12

Részösszefoglaló Összefoglalva a nádgazdálkodásra javasolt területeket, célokat és módszereket a KBVR. II ütemre (a Hídvégi-tóra egyelőre nem javasolható a beavatkozás), megállapítható, hogy ezen a területen összesen 1011 ha területet lehet a nádgazdálkodási eljárásokba bevonni (ebben 65 ha a nem nád dominanciájú állományokhoz tartozik), ugyanakkor 1173 ha-t nem javasolunk (ebben 86 ha a nem nád dominanciájú terület). Összességében a 2184 ha-nyi nádasok 46%-ára javasolják a nádas-kezelési szabályzatot kiterjeszteni, az alábbi részletezés szerint: (1) Fenntartás, vitalitás megőrzés, cserjésedés megakadályozása (esetleg iparszerű gazdálkodásra történő előkészítés) céljából összesen 170 ha (az összes nádas 7,8%-a); (2) Iparszerű nádgazdálkodás céljából összesen 713 ha (az összes nádas 32,6%-a); (3) Rehabilitáció, felújítás céljából 120 ha (az össz. nádas 5,5%-a); (4) Terjedés elősegítése

céljából 7,2 ha (az összes nádas 0,3%-a) nádas kezelése javasolható. A nád dominanciájú és nád szubdominanciájú állományok területének kevesebb, mint felére javasolható konkrét nádgazdálkodási eljárás, ill. az ilyen állományoknak mintegy 1/3-át javasoljuk bevonni az iparszerű nádgazdálkodásba. Az nádasok területének mintegy 54%-ára látjuk elképzelhetőnek azt a természetvédelmi szakértői javaslatot kísérleti jelleggel megvizsgálni, miszerint a nádas kezelés nélkül is képes fennmaradni, felújulni. A változásokat ezeken a területeken az évenkénti vegetáció-térképezés során nyomon lehet követni. A javasolt nádgazdálkodási szabályzat felülvizsgálatát 3 év múlva célszerű elvégezni, nem utolsósorban a javaslatok megvalósulásának felmérésére. Ezt különösen fontosnak tartjuk amiatt, hogy a nádasok jelenlegi állapota alapján a legtöbb területre már a 2001/2002. évi szezonra javasoltak beavatkozást,

és csak kisebb területeken látják reális lehetőségét a legfeljebb egy évvel való halasztásnak (a nádas dominancia-viszonyok átalakulása tendenciájának okán). A javaslat felülvizsgálatát abban az esetben is szükségesnek látjuk, ha 3 éven belül elkészül a II. ütem továbbépítésének végleges programja, beleértve a tározótér kialakítását, ill. a feltöltési ütemezést. 11.2 Halászati-horgászati hasznosításra alkalmas területek PAULOVITS (2001B) szerint halászati és horgászati hasznosításra a következő területek látszanak alkalmasnak a Fenéki-tavon: • • • A külső területeken a Marótvölgyi-csatorna és a Zala-Somogyi Határárok tározóba lépése előtti, és a tározóhoz tartozó, belépés utáni szakasza. A belső víztájak közül a 4T alatti víz az Ingói-berek felső részének nyíltvizes területeivel, A 21T feletti nyíltvíz. E vizeken a mederviszonyok alakulása, valamint a perifériális elhelyezkedés,

és az ebből következő jó megközelíthetőség is lehetővé tesz bizonyos halászati-horgászati tevékenységet. A 2000-2001-ben vizsgált víztájak halállományának nagysága azonban szignifikánsan különbözött a belső és külső területeken. Az Ingói-víznél a növény-és állat együttesek ill. élőhelyük védelmét szinte lehetetlen lenne érvényesíteni horgászati tevékenység mellett. Ezért itt kizárólag halászati tevékenység javasolható, a természetvédelmi érdekek figyelembe vételével. A 21T feletti és 4T alatti vizek a tározó szélén jól megközelíthetőek és ellenőrizhetők, így itt – hasonló szabályozás mellett – halászati és horgászati tevékenység egyaránt elképzelhető. A Marótvölgyi-csatorna és a ZalaSomogyi Határárok rávezetései, valamint az árkok belépés előtti szakasza a mai terepviszonyok, vízszint és halszerkezet miatt csak horgászatra alkalmasak. 128 A halászatok kisszerszámos

módszerekkel képzelhetők el (eresztőhálók, varsák). A halállomány szabályozására, az ezüstkárász gyérítésére esetenként az elektromos halászgép is javasolható, ívási és vermelési időszakon kívül, amennyiben más természetvédelmi érdeket (pl. költési időszak) ez nem sért. A halászatok a halszerkezet – és ezen keresztül az egész ökoszisztéma – stabilitásának növelése irányába kell, hogy hassanak, ez nem mindig esik egybe a legnagyobb gazdasági haszonnal, és nehezebben tervezhető. A halászati hasznosítónak a halállomány mindenkori összetételéből és nagyságából kiindulva, a szükséges korrekcióra törekedve kell tevékenységét végeznie, ez a halászat mellett haltelepítést is jelent. Az éves halászati tervet az előző év gyakorlati, valamint kutatási eredményeire támaszkodva kell kialakítani. A kifogott halak mennyiségét pontosan rögzíteni kell. Az Ingói-vízen és a 4T alatti vízen ilyen, rendszeres

halászati tevékenység mellett csökkenthető lenne a mai igen magas hal biomassza, egyben növekedne a terület ökológiai stabilitása. A halállomány nagyságára stabilizáló hatással lehet a 4T műtárgy melletti halfolyosó, amely lehetővé tenné bizonyos állományrészek feljutását az Ingói-berekből a Hídvégi-tóba. 11.3 Halfolyosók létesítése A KBVR Fenéki-tavának külső területein kapott 2000-2001. évi adatok több víztájon kimutatták, hogy a tározó felső (4T) és alsó (21T) műtárgyai mellett működő halfolyosó kedvező hatással lehet a halfaj összetétel és a pillanatnyi biomasszák alakulására (PAULOVITS 2001B). A Zala vízgyűjtőjén lévő, részleges szegregációval több részre darabolt halállomány stabilitása, a populációk táplálkozási, szaporodási feltételeinek javulása, génállományaik és morfológiai sokféleségük megőrzése szempontjából az egymással átjárható, egységes, de sokféle

mikrohabitatból felépülő vízrendszer kialakítása mindenképpen kívánatos lenne a Balaton nyugati medencéjétől a KBVR két taván keresztül, a felső Zaláig. Az ívási migráció és a természetes utánpótlás elősegítése érdekében számos természetes vízen alkalmaznak halfolyosót vagy hallépcsőt, mert ezzel hatékonyan kiváltható a haltelepítés egy része, valamint megelőzhető, hogy egy vízi létesítmény mögött rendszeres újratelepítéssel kelljen fenntartani a halközösséget. A halfolyosó létesítésének azonban számos kedvezőtlen hatása is lehet, különösen, ha a tározó fő célját, a vízminőség-védelmi funkciót tartjuk elsődlegesnek. A halfolyosó létesítésének kockázati elemei abban állnak, hogy nem szabályozható a haltömegek mozgása a halfolyosóban, ezáltal a Fenéki-tavon a kelleténél nagyobb, vagy kisebb lehet a hal biomassza a migráció miatt. A következmény az ökológiai rendszer károsodása lehet. A

tömeges halvándorlást kiváltó és befolyásoló tényezők, vagyis az ívás és a táplálkozás feltételeinek fenntartása a Fenéki-tó egész területén szükséges ahhoz, hogy e káros hatások ne érvényesülhessenek. Korábban a Balatonból ívási vándorlással tömegesen felúszó halak a Zala medrében, a Cölömpös-csatornában, a Marótvölgyi-csatornában, Zimányi-árokban valamint a Zala-Somogyi Határárokban ívtak le, majd ívás után visszajutottak a Balatonba. Ehhez meg kell tisztítani a Zala-Somogyi Határárok minél hosszabb szakaszát a növényzettől és a kereszttöltésektől, az ablakok meghagyása mellett. Hasonlóképpen meg kell tisztítani a Cölömpös-árok, valamint a Marótvölgyi-csatorna medrét, az ablakok meghagyásával, kb. a Nyíres-sziget magasságáig Elegendő vízmennyiség és oldott oxigén megléte a halpusztulások kockázatát minimálisra csökkenti. A Balaton – KBVR I – KBVR II halfolyosókkal való összenyitása a

halász-horgász érdekeket csak látszólag sértené. Mindhárom természetes vízen a saját haleltartó képességének 129 megfelelő állomány összetétel és biomassza alakulna ki, amely az ökoszisztémát stabilizáló hatása mellett összességében legalább annyi halat jelentene, mint ma külön-külön. Elsősorban a ponty, balin (őn), harcsa, dévérkeszeg nagyobb mértékű ívási vándorlásával kell számolni. Az egyes vizeken ma eltérő nagyságú ezüstkárász állomány biomasszái megváltozhatnak. Nem zárható ki teljesen annak lehetősége sem, hogy valamely faj állományát ívás közben – pl. egy környezeti paraméter hirtelen megváltozása miatt – pusztulás vagy elhullás sújtja. A természetes utánpótlás nemcsak a tógazdasági, de a különféle vadponty-formák balatoni előfordulását is növelné. Ragadozók közül a balatoni harcsa számára mára alig maradt más természetes ívóhely, így az innen származó ivadék

akadálytalan lejutása esetén többszörösére növelheti a mai balatoni állományt. Hasonlóan kulcsfontosságú a balin és a dévérkeszeg balatoni állományának utánpótlása szempontjából a sikeres ívás és az ivadék visszajutása. A Fenéki-tó területén a védett lápi halfajok korábban csak a zárt nádasok árkaiban, e refugium területeken mutattak nagy egyedsűrűségeket. A halszerkezet-vizsgálatok eddigi eredményei alapján, a halfolyosó működtetése ezeket az állományokat nem veszélyeztetné. 11.4 Részösszefoglaló Halászati-horgászati hasznosításra a külső terülteken a Marótvölgyi-csatorna és a Zala-Somogyi Határárok rávezetése, míg a belső területeken a 4T alatti víz és az Ingói-berek nyílt vize, valamint a 21T feletti víz javasolható. E területek közül a 4T alatt 390 kg/ha, az Ingói-vízen 360 kg/ha, a 21T felett 155 kg/ha, a Marótvölgyi-csatorna külső részén 150 kg/ha, míg a ZalaSomogyi Határárok külső

részén 225 kg/ha becsült pillanatnyi biomasszák mutatkoztak. Az Ingói-vízen és a 4T alatti vízen ilyen, rendszeres halászati tevékenység mellett csökkenthető lenne a mai igen magas hal biomassza, egyben növekedne a terület ökológiai stabilitása. A KBVR Fenéki-tó külső területein végzett 2000-2001. évi vizsgálati eredmények alapján a tározó felső (4T) és alsó (21T) műtárgyai mellett működő halfolyosó kedvező hatással lehet a halfaj összetétel és a pillanatnyi biomasszák alakulására. A Zala vízgyűjtőjén lévő, részleges szegregációval több részre darabolt halállomány stabilitása, a populációk táplálkozási, szaporodási feltételeinek javulása, génállományaik és morfológiai sokféleségük megőrzése szempontjából az egymással átjárható, egységes, de sokféle mikrohabitatból felépülő vízrendszer kialakítása mindenképpen kívánatos lenne. A Balaton – KBVR I – KBVR II halfolyosókkal való

összenyitásának lehet némi ökológiai kockázata. A halfolyosókkal összenyitott rendszer halállománya a későbbiekben ezért nem hagyható magára. Az invazív fajok (ezüstkárász) mozaikos elszaporodásának megakadályozására, a kívánatos préda-predátor arány fenntartására, általában az állományok kezelésére rendszeres vizsgálatokon alapuló állományszabályozó halászati tevékenységet kell folytatni. 130 12. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 12.1 Következtetések A KBVR vízmérlegét az elmúlt évben a kis vízjárás, a jelentős árhullámok hiánya, a májustól az év végéig tartó száraz időszak határozta meg. Éves összegben az eddigi legkisebb vízmennyiség folyt a rendszerbe. Rendkívül alacsony vízállások alakultak ki A párolgás és a csapadék aránya a párolgás javára tolódott el. Mindkét tórész éves készletváltozása negatív érték volt A Hídvégitavon 105,48 Mm3 volt a hozzáfolyás és 96,54 Mm3 a

kiadási oldal Ugyanezek az értékek az Ingói-berekben 107,48 Mm3 és 113,56 Mm3 voltak. Az év jellemző hidrológiai viszonyai a tározók anyagforgalmát és élőlény társulásait jelentős mértékben befolyásolták. Az elmúlt évben a rendkívül csapadékszegény időjárás miatt még tovább csökkent a vízgyűjtőről érkező tápanyagterhelés. A Hídvégi tavat 105,49 millió m3 vízzel 1303 tonna lebegőanyag, 6,14 tonna foszfát-foszfor, 13,08 tonna összes foszfor, 198 tonna nitrát-nitrogén és 293 tonna összes nitrogén terhelte. A fenti mennyiségekből 80% foszfát-foszfor, 5% összes foszfor, 89% nitrátnitrogén és 42% összes nitrogén maradt vissza A szokatlanul alacsony vízhozam és az ezzel járó csekély ásványi lebegőanyag terhelés miatt a Hídvégi-tó lebegőanyag visszatartása e korábbi évektől eltérően 2001-ben negatív (-14%) volt. A korábbi évekhez hasonlóan a Hídvégi-tóban a lebegőanyag szerkezete és minősége

megváltozott, elsősorban fitoplankton eredetű lebegőanyag hagyta el a tározót. Az Ingói-berekbe 1600 tonna lebegőanyag, 2,3 tonna foszfát-foszfor, 14,65 tonna összes foszfor, 37,34 tonna nitrát-nitrogén és 202,89 tonna összes nitrogén jutott. Az Ingói-berekben a lebegőanyag 80%-a, az összes foszfor -3%-a, nitrát-nitrogén 68%-a és az összes nitrogén 40%-a maradt vissza. Az Ingói-berek foszfor visszatartási hatásfoka negatív volt, ami feltehetően a hosszan tartó meleg nyárnak és az év végén a jég alatt kialakuló reduktív viszonyoknak köszönhető, amely a foszfor leadási folyamatoknak kedvez. A kifolyó vízben a foszfát-foszfor részaránya 70% fölé emelkedett. Az Ingói-berekben mért negatív foszfát foszfor visszatartási hatásfok (-387%) a nulla körüli ÖP eltávolítás mellett azt jelenti, hogy be- és elfolyó ÖP anyaghozam közel egyenlő, de az ÖP-n belül erősen nő az elfolyó PO 4 -P aránya, ami a Balaton szempontjából

kedvezőtlen, mivel ez azonnal és teljes mértékben felvehető a balatoni algák számára. A KBVR vízminőségében a folyásirány mentén szabályos változások következnek be az éves átlag értékekben. A Hídvégi-tóban az erőteljes algásodás miatt nő az a-klorofill koncentráció, ezért nő a víz szervesanyag tartalma, és a partikulált szervesanyag részaránya. Az algásodással együtt ezen a területen a Zalához képest az ÖP koncentráció nő, és benne a partikulált P dominál. Jellegében azonos, mértékében különböző változások történnek e tározóban a nitrogénformák esetében is. Az Ingói-berekben a felső szakasz a legproduktívabb, itt a legmagasabb az alga- és szervesanyag tartalom, a makrofitával benőtt területeken viszont az algák kiszűrődése miatt csökken a szervesanyag tartalom és azon belül nő az oldott frakció részaránya. Ez utóbbinak a huminanyag kioldódás is okozója Ezen a területen és a Zalában

Fenékpusztánál is az ÖP-ben a PO 4 -P részaránya kiugróan magas (kivétel: 205 mvh). Jellegében azonos, mértékében különböző változások történnek e tározóban a nitrogénformák esetében is. A lebegőanyag tartalom esetében az elmúlt év kisvizes, aszályos időjárása következtében a Zalában kis átlag koncentráció alakult ki, amely a Hídvégi-tóban jelentősen megnőtt (felkeveredés, biogén mészkő kiválás). Az Ingói-berek makrofitás részén azonban a lebegőanyag jelentős hányada kiülepedett, illetve kiszűrődött, ezért a Balatonba éves átlagban nagyon alacsony lebegőanyag tartalmú víz folyt. 131 A Hídvégi-tó területén az üledékben és a talajban vizsgált minőségi jellemzők adatainak folyásirány szerinti alakulásának tendenciája az előző évekhez viszonyítva általában nem változott. Ennek alapvetően oka, hogy a frissen képződött tavi üledék összetételét a víztérben lejátszódott vízminőségi

folyamatok alakítják, azok folyásirány szerinti tendenciája pedig az utóbbi években hasonló volt. Az Ingói-berekben a talajkémiai változásokat elsősorban továbbra is az eredeti talajtípus határozza meg, amit azonban már jelentősen módosíthat az átfolyásos rendszerré válás, az átöblítődés hatása is. A szervesanyag-tartalommal közvetlenül összefüggő jellemzők koncentrációjában az utóbbi 3 évben az Ingói-berekben általában jelentős csökkenés következett be, különösen a fő áramlási útba eső területeken. Ez az erőteljes szervesanyag bontás, ill. az ezzel is együtt járó ásványi anyag-tartalom emelkedésének, valamint az új tavi üledék képződésének következménye is lehet. Az ÖN/ÖP arányt alapvetően a N tartalom határozza meg. Az utolsó 3 évben általában nőtt az ÖP tartalom, míg a legtöbb mvh-en az ÖN csökkent, így általában csökkent az ÖN/ÖP arány is. Mivel azonban az ÖP legnagyobb része nem

hozzáférhető a primer producensek számára, ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. A KBVR talajai-üledékei anyagforgalmi szerepének értékelése során a fő hangsúlyt a magasabbrendű növényzet számára felvehető N és P tartalom és arányuk alakulására helyezzük. A felvehető P tartalom lényegesen tágabb határok, 100-300 mg/kg sz.a között változik, mint a felvehető N, ami ≤ 70 mg/kg sza Mivel a felvehető P/N arány minden esetben > 1, megállapítható, hogy a KBVR továbbra is N-hiányos rendszer, így a két tápelem közül a magasabbrendű növényzet elsődleges termelését nem a foszfor limitálja. A felvehető P/N arány a Hídvégi-tó legfelső szakaszán a legnagyobb, > 5, de a 106 mvh-től kezdve minden mvh-en 1-5 közötti. Az utolsó 3 évben szinte minden mvh-en nőtt mind a felvehető N, mind pedig a felvehető P koncentrációja, ugyanakkor a Hídvégi-tó minden pontján nőtt a felvehető P/N

arány is, azaz relatíve egyre N-hiányosabb lett a rendszer. Az Ingói-berek területén a legtöbb mvh-en nem következett be lényeges arány-változás, ill. a változás tendenciája sem egyértelmű. Külön érdekessége a fenti adatoknak az, hogy az Ingói-berek relatíve legkevésbé Nhiányos területén fordulnak elő leggyakrabban N-kötő kékalgák által okozott vízvirágzások Ezt az ellentmondást a jövőben vizsgálni kellene. A KÜM Laborban az üledékben és a talajban rendszeresen meghatározott felvehető további tápelemek közül a redox rendszerekben alapvető jelentősége van a vasnak, mangánnak, cinknek és réznek is. Utóbbi két biogén elem bizonyos határérték felett toxikus is lehet, de kis koncentrációban az élőlények számára nélkülözhetetlen (esszenciális) elem is. A Hídvégi-tó talajában és üledékében a Mn tartalom szűkebb határok között változik, de folyásirány mentén kezdetben csökkenő, majd emelkedő

tendenciájú. A Fe tartalom a folyásirány mentén nagyjából emelkedő tendenciájú. Mindkét elem koncentrációja a Kazettában magasabb Az Ingói-berekben mindkét elem széles tartományban változik, és különösen a Fe több mvh-en jelentősen meghaladja a Hídvégi-tavi értékeket. Mindenképpen tendenciózus, hogy a Cu tartalom a Hídvégi-tóban meghaladja a Zn tartalmat, míg az Ingói-berekben legtöbbször ennek fordítottja jellemző. A növényekben általában a Zn tartalom magasabb, mivel azt „diszkriminatívan” veszik fel. A hídvégi-tavi üledék foszforleadását vizsgáló laboratóriumi modellkísérletek eredményei szerint a hidrometeorológiai viszonyok és a foszfor leadás között összefüggés valószínűsíthető, amely azonban bonyolult és soktényezős. Az egyik fontos eleme ennek a folyamatnak az, hogy tartósan meleg időjárás hatására az üledék, és bizonyos helyeken a víz is redukálttá válik, és megindul a vashoz kötött

foszfor oldódása. Ez a leadási sebesség naponta 55-110 kg belső P terhelésnek felel meg a Hídvégi-tóban, amely egyenértékű a Zala átlagos napi összes foszfor 132 hozamával. Az adatok azt mutatják, hogy a tározó üledékében a vas adszorpciós kapacitása telítődés közeli, és ez a jövőbeni működés szempontjából nem kedvező. Különösen figyelemre méltő, hogy a terjedő hinarasok sok vasat akkumulálnak. A belső terhelés, az ezzel összefüggő nitrogénhiány, valamint a trofikus szerkezet átrendeződése miatt az elmúlt nyáron sem lehetett a foszfor a limitáló tényező a tározóban. Az üledék viselkedése hosszabb távon befolyásolja a P regenerációt, a zooplankton legelés eredményeképpen felszabaduló P viszont rövidtávon és nagy zooplankton biomassza esetén fontosabb folyamat lehet, mint az üledék P leadása. Ebben az esetben azonban erős negatív visszacsatolással kell számolni. Az alga biomassza csökkenését a

zooplankton megfogyatkozása és a nettó tápanyag regeneráció csökkenése követi. Az eredmények megerősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a zooplankton szerepe nem elhanyagolható a Hídvégi-tó tápanyagforgalma szempontjából. A Hídvégi-tó mozaikos déli területén végzett mérések eredményei szerint az itteni növényfoltok túlságosan kicsi mozaikokat alkotnak, ezért a víz összetételére gyakorolt hatásukat nem lehetett kimutatni. A fokozott belső terhelés időszakában ha kb. 50 mg/m3-nél nagyobb az algák biomasszája, akkor “csak” az összes P koncentrációja növekszik, a foszfáté nem. Az Ingói-berek nádasaiban végzett mérések adatai arra utalnak, hogy a vízminőség területi változása ezen a területen igen nagy. A nagy térbeli változékonyság miatt a rendszeres vízminőségi mérések viszonylag keveset árulhatnak el a berek összetett anyagforgalmáról. Ebből az következik, hogy az Ingói-berekben viszonylag kevés

ponton érdemes vízkémiai mérést végezni, és ezeket a pontokat érdemes az I-es terelőtöltés nyugati oldalán kiszemelni. A berek keleti oldalának mintázása a terület hozzáférhetetlensége miatt még expedíciós jellegű mintavételekkel sem lehetséges. A két tározó foszformérlegét összehasonlítva az éves átlagok tekintetében az alábbi különbségek találhatók. Mindkét vízterületen az élő kompartmentekben nagyságrendekkel kevesebb P található, mint az üledék aktívnak tartott felső 10 cm-es rétegében. Ez egyben azt is jelenti, hogy az élőlények kevéssé tudják befolyásolni az üledék ÖP tartalmát rövidebb távon (pl. egy év alatt). A mobil P frakció az ÖP-nél lényegesen kevesebb lehet, annak éven belüli ingadozása a biológiai aktivitás miatt nagyobb lehet az ÖP-énél. Ezt a jövőben vizsgálni kellene A vízben levő foszfor mennyisége összemérhető egyes élő kompartmentekben levő foszfor mennyiségével. Az

algák szerepe sokkal nagyobb a Hídvégi-tóban, mint az Ingói-berekben Az Ingói-berekben a makrofiton dominancia érvényesül. Ez általánosan ismert, nem új megállapítás Összességében az algákban kevesebb foszfor van egy adott idősíkban, mint a makrofitában, de az algák néhány nap alatt, míg a makrofiton egy év alatt forgatja meg a benne levő foszformennyiséget. A halak szerepe mindkét rendszerben hasonlónak és fontosnak tűnik A detritusz mennyisége és P tartalma kevéssé ismert, ez a legpontatlanabbul becsülhető tétel a mérlegben, de az Ingói-berekben a detritusz fontosabb tényezőnek látszik, mint a Hídvégi-tóban. Ez nem elsősorban a vízben megtermelődő szervesanyag, hanem a vízből kiemelkedő makrofitonok vízben lebomlása miatt van így. A Hídvégi-tóban a fitoplankton biomasszájának nagy része valószínűleg nem juthat el a felsőbb táplálkozási szintekre, hanem a baktériumokon keresztül lebomlik. Az Ingói-berekben

viszont a fitoplankton lényegesen jobban hasznosulhat, beleértve a befolyó algatömeget is. Az Ingói-berekben a detritusz valószínűleg fontosabb a zooplankton táplálkozása szempontjából, mint az alga. A Hídvégi-tóban az élő algák kiszűrése tűnik fontosabbnak a táplálékhálózat felsőbb szintjei szempontjából. A szénforgalmi mérések eredményei szerint a Hídvégi-tóban az elsődleges termelés a nyugati tározótérben jelentősen meghaladta a 2000-ben mért értékeket (átlagosan 3,005 gC/m2/nap volt 2001-ben), a keleti tározótérben nagyjából hasonló volt, viszont a Kazettában jóval kisebb volt, 133 mint az előző évben. A keleti tározótérben az elsődleges termelés éves átlaga 2,132 gC/m2/nap volt, ami kicsivel kevesebb, mint a 2000-ben mért érték. A szezonális ingadozás mindegyik területen jelentős volt. A nyári időszakban a fotoszintézis döntő hányada továbbra is a legfelső 30 cm-es rétegben zajlott, míg a

hidegvízi időszakban, valamint a kevésbé algás területeken nyáron is (pl. Kazetta) az alsóbb vízrétegekben is számottevő volt a fotoszintézis intenzitása Az Ingói-berek területén a keresztszelvények mentén is nagy mértékű a planktonikus termelés és lebontás változása. Ebből az következik, hogy a tározóra csak nagyszámú mérés alapján, nagy költséggel képezhető megbízható átlagérték. Ez a megállapítás összhangban van Istvánovics P forgalomnál említett következtetésével. Nemcsak a nagyobb nyíltvizes területeken, hanem a kisebb tisztásokon is magas lehet az elsődleges termelés mértéke. A legmagasabb primer produkciót (3-6 g/m2/nap-ot) a 9. ponton (az Ingói-töltés melletti kisebb tisztáson) mérték, valamivel magasabbat, mint az Ingói-berek nagy nyíltvizes területein. Ezeken a kisebb tisztásokon a felszíni vízvirágzások voltak megfigyelhetőek. Az algák által megkötött szervesanyag mennyisége az Ingói-berek

nyílt vizes területein (a befolyó közelében) lehet igazán jelentős, a mocsári növényzettel benőtt területeken csak a tisztásokra korlátozódik a termelés. Számottevő mértékű planktonikus elsődleges termelés csak az Ingói-berek durván 15%-ra jellemző. A bakteriális produkció mindegyik területen jelentősen (olykor nagyságrendileg is) kisebb, mint az elsődleges termelés. Bár a két laboratórium mérési módszere és időpontjai nem voltak azonosak, az algás területeken mért hasonló értékek jelzik, hogy a két forrás adatai összevethetők. A szervesanyag bontási kísérletek eredményei arra utalnak, hogy a nád és a gyékény lebontása viszonylag lassú a hínárfélékéhez képest. A foszfor tartalom csökkenése, különösen a víztestben vagy az üledékben lebomló minták esetében lényegesen meghaladja a szén és a nitrogén tartalom csökkenését. Az Ingói-berek 4 pontján végzett gázképződés mérésekből megállapítható,

hogy a nyugvó, zártabb jellegű víztestekben a legintenzívebb a metánképződés, a nagyobb nyílt vizes, vagy az áramló vizes területeken viszont alacsonyabb. A nitrogénkötés a Radai-vízben és Balatonhídvégnél lényegesen magasabb mértékű volt, mint az elmúlt évben, a KBVR többi mintavételi helyén közel azonos szinten maradt. 2001-ben a nitrogénkötő kékalgáknak kedvező körülmények májusban és augusztusban a Hídvégi-tó átfolyó vízterületén alakultak ki, így számottevő aktivitás is itt jelentkezett. Az átlagos nitrogénkötés érték az 5. mvh-en 29,58, a z11 pontnál 13,20 mg N/m2nap volt A denitrifikáció esetében domináló szerepe volt az egy-egy kiugró értéknek, egyébként a jellemző az alacsony aktivitás volt. Összességében a denitrifikáció jelentősége a nitrogén anyagforgalomban csekély A kénforgalmi vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy az Ingói-berekben – még az 1997-es állapotot

meghaladóan is – igen intenzív szerves anyag lebomlási folyamatok mennek végbe, melynek eredményeképpen jelentős anoxia (több mint anaerobia) áll fenn tartósan, melynek eredményeképpen nagy mennyiségű redukált kénforma mutatható ki a vízben és az üledékben is. Mivel az Ingói-berek teljes területén az üledékben többnyire anaerob módon bomlik a szerves anyag, s ismert, hogy az anaerob mineralizációs folyamatok sebessége sokkal alacsonyabb, a stabil üledékállapot kialakulásához igen hosszú idő lesz szükséges. Az egészségügyi bakteriológiai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a Zala vízminősége bakteriológiai szempontból Zalaapátinál 2001-ben III. osztályú, tűrhető kategóriába sorolható A fő szennyezők a coliform és a termotoleráns coliformok voltak. A Hídvégi-tóból elfolyó víz bakteriológiai minősége tavasszal és ősszel kiváló, vagy jó volt. A coliform és termotoleráns coliform szennyezettség miatt a

nyári időszak második felében volt III. osztályú, tűrhető a vízminőség. Jellemzően július és augusztus volt a szennyezettebb időszak Az Ingói-berek 134 elfolyó vize bakteriológiai szempontból jónak minősíthető. Három alkalommal (nyáron) volt Salmonella pozitivitás. Jellemzően szennyezett időszakot csak a Salmonella megjelenése miatt lehet elkülöníteni. A Balatonba befolyó víz a vizsgálatok alapján döntően kiváló, vagy jó minőségi osztályba sorolható. Ebben a víztérben vett mintákban Salmonella három alkalommal volt kimutatható, a tavaszi, nyár eleji időszakban. Csak e három mintavételi alkalommal volt szennyezett a vízminőség. Összességében megállapítható, hogy a száraz időjárás ellenére bakteriológiai szempontból az előző éviéhez hasonló vízminőség alakult ki, továbbá a KBVR javítja a Zala bakteriológiai vízminőségét. A 2001. évi vegetációtérképezés eredményei alapján összefoglalóan

megállapítható, hogy az egy évvel korábbihoz képest a Fenéki-tó területén sem az Ingói-berekben, sem pedig a még nem beüzemelt külső területeken nem következtek be számottevő változások a növényzet szerkezetében és területi részesedésében. Az aszályos időszakkal együtt járó, a „szárazodás” irányába mutató folyamatok azonban tovább erősödtek. Ennek megállítására, visszafordítására a még nem beüzemelt részek mielőbbi elárasztása nyújt lehetőséget. A Hídvégi-tó vegetációtérképezésére költségfedezet hiányában nem került sor, de az ortofotókon jól látszik a korábban prognosztizált sulymos terjedés. Emiatt a 2002 évi felmérések során a hinarasokra ezen a területen is fokozott figyelmet kell fordítani. A biomassza- és elemtartalom mérések adatai alapján megállapítható, hogy a lágyszárú vízi- és mocsári növényzet föld feletti szerveinek friss tömege a vegetációs időszakban 107.000 t volt

(a nádnál csak az aratható hányadot vették figyelembe), ami szárazanyagban 52.000 t-t, szervesanyagban pedig közel 48.000 t-t jelentett Ez utóbbiból a hinarasok közel 2000 t-val részesedtek, de ez a szervesanyag a nyár második felétől gyorsan bomlásnak indul, az akkumulált tápanyagok pedig felszabadulnak. Ebben a növénytömegben 137 t-ra tehető az akkumulált foszfor mennyisége, melyből a hinarak közel 15 t-val részesedtek (ebből 8 t a Hídvégi-tavon, 5 t az Ingói-berekben). Az elemfelszabadulás következtében ez a P már a vegetáció-periódus 2. felében emelheti a víz felvehető P koncentrációját A téli vizsgálatok a nádasokra terjedtek ki. Megállapítható, hogy az összes nád learatásával is „csak” mintegy 8 t P – t lehetne eltávolítani a KBVR-ből, de mivel iparszerű nádgazdálkodást csak mintegy 700 ha-on javasolnak, az így eltávolítható P alig több mint 1 t lenne. Ugyanakkor, a nád levélzetének lehullásával, mintegy

10.000 t szervesanyag és 2,8 t P jut a vízbe vissza Ez télen következik be, amikor a szervesanyag bontás és a P felszabadulás az alacsony hőmérséklet miatt nem játszódik le, majd csak a víz felmelegedésével a következő év tavaszától. Mindez azt eredményezi, hogy a makrofitonok bomlása miatt a belső P terhelés folyamatos: tavasztól az előző évi mocsári növényzet vízbe visszajutott szerveiből, a nyár második felétől pedig a hinarak bomlásából származhat. A hinarak anyagforgalmi szerepe nemcsak fentiek miatt lehet jelentős, hanem az egyéb biogén elem akkumulációs tulajdonságaik (pl. Ca és Fe) miatt is A terjedőben lévő sulymosok kifejezetten Fe-felhalmozó jelentőségűek, ami ugyancsak befolyásolhatja a KBVR P visszatartását. A fitoplankton vizsgálatok adatai szerint 2001-ben a Zalán a korábbi évekhez hasonlóan algában szegény víz érkezett a Hídvégi-tóba, ahol viszont az alga biomassza a Zalához képest két

nagyságrenddel nőtt. A nyugati tározótérben a fitoplankton mennyisége az előző évihez képest jelentősen megnőtt. A nyári, kora őszi kékalgás vízvirágzások az idén is elmaradtak és a gyors szaporodási rátájú Chlorococcales és Cryptomonas fajok domináltak. A keleti tározótérben az utóbbi évekhez képest jelentős biomassza növekedés volt megfigyelhető. A későnyári kékalgás vízvirágzások a kedvezőtlen időjárás ellenére elmaradtak, helyettük a későnyári időszakban kovaalga, ősszel pedig Cryptophyta tömegprodukciók alakultak ki. A Kazettában mind a 135 fitoplankton fajszerkezete, mind a változások dinamikája a külső tározótértől eltérő volt. Az év nagyobbik részében a fitoplankton mennyisége csekély volt. Az elmúlt évi, az egész víztestre kiterjedő kékalgás vízvirágzások az idén elmaradtak, jelentősebb tömegprodukciók csak a part mentén alakultak ki. Számottevő biomasszát csak október elején

mértünk, amikor Cryptomonas dominancia volt megfigyelhető. Az elfolyó vízben és a Hídvégi hídnál a fitoplankton változásai többé-kevésbe hasonlóak voltak a keleti-tározótérihez. Kékalgás vízvirágzások itt sem voltak, viszont az őszi időszakban jelentős Cryptophyceae tömegprodukciókat figyeltünk meg. Az Ingói-berek növénnyel borított területein az alga biomassza jelentősen lecsökkent. A Bukóélnél az összes alga biomassza átlaga két nagyságrenddel kisebb volt, mint amit a hídvégi hídnál mértek. Itt a fajszerkezet is teljesen eltérő a Hídvégi-tóétól A Hídvégi-tóban keletkező és azt elhagyó algákat az Ingói-berek tehát hatékonyan visszatartotta. Fenékpusztánál a fitoplankton mennyisége a melegvízi időszak egy részében magasabb volt, mint a Bukóélnél. A fajszerkezet is eltérő volt, amennyiben a planktonikus elemek részaránya jóval nagyobb volt. Az átlagos zooplankton egyedszám az Ingói-berek vizsgált

területén a folyásirány mentén csökkent. Főképp szűrő szervezetek révén ez a táplálék szervezetek csökkenésével szoros összefüggésben van. A maximum és átlagértékek tekintetében is a zooplankton egyedszám alacsonyabb az előző évhez viszonyítva. Az összes zooplankton tömege a 202-es területen volt a legnagyobb, az éves átlag 7665,88 mg/m3. Fenékpusztáig mintegy 70-ed részre csökkent az átlagos élősúly mennyisége. A Hídvégi-tóból nagy Rotatoria biomasszájú víz érkezik az Ingóiberekben, az éves átlag 2190,27 mg/m3 A Fenéki-tó elején még a Hídvégi tóból átkerülő planktonikus elemek aránya a döntő, majd fokozatosan megjelennek, és nő a metafiton tagok előfordulásának gyakorisága. A domináns elemek hasonlóak az előző évihez, ezen e téren lényeges változás nem következett be. Továbbra is megtalálhatók az eutróf viszonyokat, néhány területen pedig a bontható szervesanyag nagy koncentrációját

indikáló szervezetek is. A zooplankton állomány legnagyobb részét a kozmopolita, gyakori szervezetek alkotják. A Bukóél alatt betorkoló vízfolyások közül a Marótvölgyi-csatornában a zooplankton egyedszám 65.600 és 392800 ind/m3 között változott, a tavasszal és a nyár elején az abundancia hasonló volt. Mindhárom mintavétel alkalmával fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s egy-egy faj kiugróan nagy egyedszám aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi volt. A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban. A Zala-Somogyi határárok vízterében a zooplankton egyedszáma 40.400 és 287200 ind/m3 között változott Tavasszal a Copepoda, július elején a Rotatoria, két héttel később pedig a Cladocera abundancia aránya a meghatározó. Az egyedszám arányok alakulása hasonló a Marótvölgyi-csatornához. Itt is jellemző, hogy mindhárom időszakban fajszegény zooplankton állomány fejlődött ki, s egy-egy faj kiugróan

nagy egyedszám aránya miatt a diverzitás nagyon kicsi. A fajok között a planktonikus szervezetek vannak túlsúlyban. A vizsgálatok csak három alkalommal történtek, ezért az eredményekből a zooplankton évszakos dinamikájára vonatkozóan nehéz megalapozott következtetéseket levonni. A Fenéki-tó spontán behalasodási folyamatára az állományok stabilizálódása jellemző. A fajdiverzitás csökkenése megállt, korábban eltűnt fajok újra megjelentek (fejes domolykó, jász). A védett lápi póc és réti csík állományai a külső területeken növekedést mutatnak. Szintén növekszik a csuka állománya. Az ezüstkárász biomasszája az elmúlt évhez képest némi csökkenést mutatott. A belső területeken a 4T alatt és az Ingói területen, részben a Hídvégi-tó hatásaként, a dévérkeszeg, ponty és a harcsa mennyiségi növekedése figyelhető meg. A harcsa állományának növekedését az ezüstkárász állomány csökkenése követte. A

Zalavári-tó hosszú évek után, a várakozásoknak megfelelően, fokozatosan újra benépesül halakkal. Az elmúlt évhez 136 képest ugrásszerű biomassza növekedés volt megfigyelhető, amely elsősorban az ezüstkárász, a ponty és a keszegfélék állományaiból tevődött össze. Az egész tározóra nézve új faj, a törpeharcsa előfordulását találták. A folyásirány mentén a 4T és 21T között fokozatos halbiomassza-csökkenés figyelhető meg a vizsgált víztájakon. A Zimányi-Berek fölötti biomasszák szembetűnően magasabbak, mint a külső területeken talált értékek. A 4T alatt becsült biomassza (390 kg/ha) a 21T felett csaknem harmadára csökken (150 kg/ha). Ennek egyik oka a 4T és a 21T műtárgyak eltérő haláteresztő képességében rejlik. A biomasszákban talált eltérések másik oka a külső területek élőhelyeinek degradációja. A KBVR természetvédelmi célú vizsgálatát értékelve megállapítható, hogy

természetvédelmi szempontból is születtek hasznos eredmények a KBVR területén az elmúlt évben is. Elsősorban az algák, az élőbevonat, a madarak, egyes rovarcsoportok, a puhatestűek és néhány emlősfaj vonatkozásában történt előre lépés. A KBVR természetvédelmi monitorozására sajnálatos módon a feladat nagyságához képest lényegesen kevesebb anyagi eszközt fordítottak az elmúlt évben is. Ennek megfelelően a különböző, természetvédelmi szempontból fontos élőlénycsoportok vizsgálata erősen mozaikos képet mutatott 2001-ben Egyes fajok, magasabb taxonok vizsgálata megtörtént, azonban sok hasonlóan fontos taxon vizsgálata elmaradt. Cianotoxin vizsgálatokat két független laboratórium végzett a KBVR területén különböző mintavételi stratégiát és mérési módszereket használva. A két cég által végzett toxikológiai vizsgálatok eredményeiből nehéz koherens következtetéseket levonni. Ennek részben az eltérő

mintavételi módszer, részben pedig az ellentmondó eredmények az oka. Az alábbi megállapítások azonban az eredmények alapján megtehetők: • • • A cianobaktériumok által termelt toxinok jelenléte kimutatható volt a KBVR egyes területein. A nagy tömegben a felszínen úszó cianobaktériumok lokális toxikus hatása sokkal nagyobb, mint az volna, ha azok a teljes víztömegben eloszolva lennének jelen. Ez a lokális hatás jelentős is lehet, gátolhatja a nád növekedését is. A víztömegben eloszlott cianobaktériumok – annak ellenére, hogy toxintermelésük megfigyelhető – nem okoznak jelentős hatást sem a nádra, sem pedig a többi élőlényegyüttesre. A KBVR Balatonra gyakorolt hatásai közül a tápanyagterhelésen kívül a huminanyag terhelés, a N/P arány és a fitoplankton összetétel megváltozása a fontosabbak. A Kis-Balatonból elfolyó víz huminanyag tartalma 2001-ben az előző években mért értékeknél alacsonyabb volt. Az

üledék huminanyag tartalma a Bukóélnél 83 mg/g, de még Fenékpusztánál is 48 mg/l átlagot mértek. Ez utóbbi körülbelül megfelel az előző évben mért értékeknek. A Keszthelyi-medencében a vízben mért huminanyag átlagérték harmada volt (0,66 mg/l), mint az előző évben. Ez a Kis-Balatonból távozó víz mennyiségének csökkentésével lehet összefüggésben, mivel a jóval kisebb vízhozam következtében a Balatonba jutó huminanyag mennyisége is csökkent. A 2001-ben végzett mérések megerősítették a korábbi véleményeket, miszerint: (1) A Balaton huminanyag terhelésében döntő szerepe van a Zala vízhozamának; (2) 1992-ig, amíg csak a Hídvégi-tó üzemelt a Balaton huminanyag terhelése alacsonyabb volt; (3) Az Ingói-berek elárasztása jelentősen megnövelte a huminanyag terhelést; (4) Az Ingói-berekből az idő folyamán a huminanyag kioldódás mérséklődött. A zalaapáti szelvény vizének ÖN/ÖP aránya magas (17 körüli

átlagosan), ami jórészt a szennyvizek P kicsapatásának köszönhető. Ez a magas N/P arány a KBVR-ben erősen csökken (6-ra), és jelentős mértékben N hiányos víz folyik a Balatonba. Hasonló jellegű de még kifejezettebb változás igaz a felvehető N/P arányra is 137 (Zalaapátinál 23, Fenékpusztánál 2). A N/P aránynak jellegzetes szezonális változása van nagy téli és alacsony nyárvégi értékekkel. A Keszthelyi-medence trofitásának (az algák mennyiségének) alakulása összességében nem hozható kapcsolatba a tó tápanyag koncentrációjával, terhelésével, vagy a tápanyagarányokkal. Ha azonban a Balatonban előforduló cianobaktériumokat a N és P formák mennyiségéhez és arányához való viszonyuk szerint felosztjuk, az egyes csoportok és a tápanyagok mennyiség-aránya közötti összefüggések is kirajzolódnak. A heterocisztás cianobaktériumok szaporodása a Balatonban elsősorban a biológiailag hozzáférhető

foszforterheléstől, látszik függeni. A Cylindrospemopsis raciborskii szaporodásában a belső terhelés látszik fontosnak. Az összes többi cianobaktérium esetében a N/P aránytól való függés látszik dominánsnak. Összefoglalva a nádgazdálkodásra javasolt területeket, célokat és módszereket a KBVR. II ütemre (a Hídvégi-tóra egyelőre nem javasolható a beavatkozás), megállapítható, hogy ezen a területen összesen 1011 ha területet lehet a nádgazdálkodási eljárásokba bevonni (ebben 65 ha a nem nád dominanciájú állományokhoz tartozik), ugyanakkor 1173 ha-t nem javasolunk (ebben 86 ha a nem nád dominanciájú terület). Összességében a 2184 ha-nyi nádasok 46%-ára javasolják a nádas-kezelési szabályzatot kiterjeszteni, az alábbi részletezés szerint: (1) Fenntartás, vitalitás megőrzés, cserjésedés megakadályozása (esetleg iparszerű gazdálkodásra történő előkészítés) céljából összesen 170 ha (az összes nádas

7,8%-a); (2) Iparszerű nádgazdálkodás céljából összesen 713 ha (az összes nádas 32,6%-a); (3) Rehabilitáció, felújítás céljából 120 ha (az összes nádas 5,5%-a); (4) Terjedés elősegítése céljából 7,2 ha (az összes nádas 0,3%-a) nádas kezelése javasolható. A nád dominanciájú és nád szubdominanciájú állományok területének kevesebb, mint felére javasolható konkrét nádgazdálkodási eljárás, ill. az ilyen állományoknak mintegy 1/3-át javasoljuk bevonni az iparszerű nádgazdálkodásba. Az nádasok területének mintegy 54%-ára látjuk elképzelhetőnek azt a természetvédelmi szakértői javaslatot kísérleti jelleggel megvizsgálni, miszerint a nádas kezelés nélkül is képes fennmaradni, felújulni. A változásokat ezeken a területeken az évenkénti vegetáció-térképezés során nyomon lehet követni. A javasolt nádgazdálkodási szabályzat felülvizsgálatát 3 év múlva célszerű elvégezni, nem utolsósorban a

javaslatok megvalósulásának felmérésére. Ezt különösen fontosnak tartjuk amiatt, hogy a nádasok jelenlegi állapota alapján a legtöbb területre már a 2001/2002. évi szezonra javasoltak beavatkozást, és csak kisebb területeken látják reális lehetőségét a legfeljebb egy évvel való halasztásnak (a nádas dominancia-viszonyok átalakulása tendenciájának okán). A javaslat felülvizsgálatát abban az esetben is szükségesnek látjuk, ha 3 éven belül elkészül a II. ütem továbbépítésének végleges programja, beleértve a tározótér kialakítását, ill. a feltöltési ütemezést Halászati-horgászati hasznosításra a külső terülteken a Marótvölgyi-csatorna és a Zala-Somogyi Határárok rávezetése, míg a belső területeken a 4T alatti víz és az Ingói-berek nyílt vize, valamint a 21T feletti víz javasolható. E területek közül a 4T alatt 390 kg/ha, az Ingói-vízen 360 kg/ha, a 21T felett 155 kg/ha, a Marótvölgyi-csatorna

külső részén 150 kg/ha, míg a ZalaSomogyi Határárok külső részén 225 kg/ha becsült pillanatnyi biomasszák mutatkoztak. Az Ingói-vízen és a 4T alatti vízen ilyen, rendszeres halászati tevékenység mellett csökkenthető lenne a mai igen magas hal biomassza, egyben növekedne a terület ökológiai stabilitása. A KBVR Fenéki-tó külső területein végzett 2000-2001. évi vizsgálati eredmények alapján a tározó felső (4T) és alsó (21T) műtárgyai mellett működő halfolyosó kedvező hatással lehet a halfaj összetétel és a pillanatnyi biomasszák alakulására. A Zala vízgyűjtőjén lévő, részleges szegregációval több részre darabolt halállomány stabilitása, a populációk táplálkozási, szaporodási feltételeinek javulása, génállományaik és morfológiai sokféleségük megőrzése 138 szempontjából az egymással átjárható, egységes, de sokféle mikrohabitatból felépülő vízrendszer kialakítása mindenképpen

kívánatos lenne. A Balaton – KBVR I – KBVR II halfolyosókkal való összenyitásának lehet némi ökológiai kockázata. A halfolyosókkal összenyitott rendszer halállománya a későbbiekben ezért nem hagyható magára. Az invazív fajok (ezüstkárász) mozaikos elszaporodásának megakadályozására, a kívánatos préda-predátor arány fenntartására, általában az állományok kezelésére rendszeres vizsgálatokon alapuló állományszabályozó halászati tevékenységet kell folytatni. 12.2 Javaslatok Az elmúlt évi kutatások eredményeinek összefoglalása alapján az alábbi javaslatok tehetők a munka továbbfolytatására: Az üledék, illetve a talaj és a víz közötti kölcsönhatás különös fontossággal bír a KBVR anyagforgalma szempontjából, különösen az olyan alacsony vízállású évben, mint a 2001. év volt. Ma már valószínűleg ez, és nem a külső terhelés határozza meg a tározókból elfolyó víz minőségét éves

viszonylatban. E kölcsönhatás vizsgálatára nagyobb figyelmet kell fordítani A hidrometeorológiai tényezők és a belső P terhelés közötti összefüggés vizsgálata fontos jövőbeni feladat. Ezen belül elsőként a redox viszonyok, a foszfát, a vas és a mangán koncentráció közötti összefüggést kellene vizsgálni terepi mérési adatok statisztikai értékélésével. A növények szervesanyagának lebontási sebességére vonatkozó vizsgálatokat folytatni érdemes, a nád és gyékény esetében hosszabb időtartamú vizsgálatokkal. Általánosságban kevéssé ismert a holt szervesanyag (detritusz) lebomlásának, illetve felhalmozódásának sebessége a KBVAR területén. A jövőben sokkal nagyobb szerepet kellene kapnia az ilyen irányú bakteriológiai vizsgálatoknak, hiszen a szervesanyag termelése mellett a lebontásának mérése (pl. az alga baktérium rövidzár) hasonlóan fontos folyamat. Az anyagmérleg felállítását célzó

erőfeszítések mellett a tápelemek (elsősorban a foszfor) különböző élőlény-csoportokban megfigyelhető forgási sebességének becslése fontos. A meglévő adatok mellett ez a gondolkodásmód vezethet el az ökoszisztéma modellezés lehetőségeinek vizsgálatához a KBVR esetében is. Egyelőre a meglévő ökoszisztéma modellek alkalmazhatóságának elemzése, és adatigényük felmérése a legfontosabb. A makrovegetáció anyagforgalmi szerepének további pontosítására mind a biomassza-, mind pedig az elemtartalom méréseket folytatni kell, különös tekintettel a gyorsan terjedő hínárosokra. Már a 2001. évi előzetes adatok alapján is megfontolásra érdemesnek tartjuk a részleges növényzet-eltávolítás kérdéskörének figyelembevételét a belső szervesanyag- és P terhelés mérséklésének érdekében. A makrovegetációval kapcsolatban ugyancsak fontos a hínár lebomlással együtt járó elemfelszabadulás, valamint a felszabaduló vas

és foszfor csapdázódásának összefüggés-vizsgálata. Ma már az év nagy részében a KBVR-ben nem a foszfor határozza meg a keletkező növényi biomassza tömegét. Szükség volna a limitációs viszonyok felmérésére (pl fény, vagy nitrogén, vagy egyéb biogén elemek). 139 A tározókban a nitrogénforgalomban anomáliák tapasztalhatók. Ide tartozik az, hogy miért nem erős a nitrogénkötés, jóllehet a rendszer N/P arányai súlyos nitrogénhiányt jeleznek. Hol tartódik vissza és miben az a nitrogén mennyiség, ami a tározóban marad? A denitrifikációs aktivitás ugyanis az ilyen nagy mértékű nitrogén eltávolítás töredékét magyarázza csak. Sokéves időléptékben miért javul a nitrogén eltávolítása, és miért romlik a foszforé? Ezek a kérdések újabb vizsgálatok szükségességét vetik fel. A jövőben a toxikológiai vizsgálatokat jobban össze kellene hangolni, nemcsak a módszereket, de a mérési kapacitásokat illetően

is. A jövőben célszerű volna a természetvédelmi kutatásokra több pénzt fordítani, és a vizsgálatokat megtervezett, egységes koncepció szerint végezni. Ebben az egységes koncepcióban érvényesülnie kellene a rendszerszemléletnek és a természetvédelem új irányzatainak is (pl. foltdinamika) Volt néhány olyan természetvédelmi kutatás (pl invazív növényfajok, kétéltűek és hüllők vizsgálata), melyek jelentései nem voltak hozzáférhetőek a kutatást koordináló intézménynél annak ellenére, hogy a szabályok szerint minden kutatásról a jelentés egy példányát meg kell küldeni a NYUDU VIZIG-nek is. A jövőben ezt a szabályt pontosabban be kellene tartani minden kutatóhelynek. Szükség van a természetvédelmi kezelés szempontjainak lefektetésére is. Szerencsére vannak példák elsősorban algológiai területen arra, hogy összefoglaló taxonómiai munkák készülnek, melyek természetvédelmi szempontból is nagyon hasznosak. Ilyen

jellegű összefoglalók készítése javasolható más élőlény-csoportok esetében is. Javasoljuk ezeknek az összefoglaló monográfiáknak a kellő mértékű anyagi támogatását. Az elmúlt évben is kevés pénz állt rendelkezésre a KBVR kutatására. Ennek is nagyobb hányadát a Beruházási Program által finanszírozott vizsgálatok tették ki. Általánosságban javasolható, hogy a Beruházási Programból finanszírozott vizsgálatok mellett központi állami pénzeszközök felhasználásával kerüljön sor egy komplex Kis-Balaton Projekt támogatására, amely a gyakorlati kérdések mellett az alapozó jellegű kutatások elvégzését is lehetővé tenné. 140 13. IRODALOMJEGYZÉK BORBÉLY GY. (2001): Cianobaktériumok toxicitásának vizsgálata a KBVR területén nádteszttel. - Munkabeszámoló, Növénytani Tanszék Debrecen, 2001, 1-14 KOVÁCS GY. (2001a): A Kis-Balaton Védőrendszer szén-, nitrogén- és kén-forgalmi folyamatai. – KDT VIZIG

kutatási jelentés, 2001, 1-32 KOVÁCS GY. (2001b): A Kis-Balaton Védőrendszer hatása a Keszthelyi medencére - KDT VIZIG kutatási jelentés, Székesfehérvár, 2001, 1-31. SZEGLET P. (2001a): A Kis-Balaton Védőrendszer nádgazdálkodási szabályzata: Javaslat Keszthely, 2001, 1-65 SZEGLET P. (2001b): A KBVR makrofita biomassza tömegének felmérése, a 2000/2001 téli felvételezések értékelése. – Munkajelentés, Keszthely, 2001, 1-28 ÁNTSZ (2001): A Kis-Balaton Védőrendszer vízminőségének értékelése a 2000. évben végzett bakteriológiai vizsgálatok alapján. - Zalaegerszeg, 2001, 1-3 B. KOSKÁN E (2002): KBVR talaj- és üledékvizsgálatok eredményei 2001 évben 1-14 BÁLDI A., DARÁZSI ZS, GÁTI E (2001): Jelentés a Kis-Balaton II ütemének madártani monitorozásáról 2001. - MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoport MMTE Zalai Helyi Csoportja. pp71 FISCHL. G (2001): A KBVR makrofita biomassza tömegének felmérése, a 2000/2001 téli

felvételezések értékelése című 1.6 téma MIKROSZKÓPIKUS GOMBÁK című 162 altéma Kutatási jelentés, Keszthely, 2001, pp. 44 FUTÓ E. (2001): Jelentés a Kis-Balaton védett tájegység állapotáról és élővilágáról FÜLÖP S. (2001): A mocsári növényzet GIS alapú állapottérképezése a Kis-Balaton Védőrendszer (KBVR) Ingói-berkében. Diplomamunka - ELTE Természetföldrajzi Tanszék Budapest 2001, 1–102. HAMZA I. (2002): A Kis-Balaton 2001 évi vízmérlege – NYUDUVIZIG témabeszámoló, 2002, 1-10. HEWETT, B. AND JOHNSON, TB (1992) Fish Bioenergetics 30 University of Wisconsin, WISCU-T-97-001, p. 212 HIRIPI L. (2001): Zárójelentés A Keszthelyi-medence és a Kis-Balaton fitoplanktonjának toxicitása 2001. évben – Témabeszámoló, MTA BLKI Tihany, 2001, 1-3 ISTVÁNOVICS V. (2001): A KBVR foszforforgalmi részfolyamatai – Témabeszámoló, MTA BLKI Tihany, 2001, 1-20. 141 KDTVIZIG – KDTKÖFE (2001): Jelentés a Balaton vízgyűjtőjén

2000-ben végzett vízgazdálkodási és környezetvédelmi tevékenységről. Székesfehérvár, 2001 pp68 KORPONAI J. (2001): Planktonrákok tér- és időbeli mintázata, táplálékláncban való szerepük a Hídvégi-tóban. Doktori (PhD) értekezés, Debrecen, pp 107 Doktori értekezés tézisei, pp 9 KORPONAI J. (2002): Jelentés a zooplankton 2001 évi vizsgálatának eredményeiről – NYUDUVIZIG témabeszámoló, kézirat, 1-10. KŐVÁRI I. (2001): Jelentés a Kormány 1038/1999 (IV21) sz határozatával módosított 1068/1996. (VI21) sz határozatának végrehajtásáról 13/a Intézkedési pont A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer működésének ellenőrzése, vízminőség vizsgálatok. – NYUDUKÖFE, Szombathely, 2001, 1–27. LÁNYI E., E LAURICE (2001): Vizes élőhelyek mutató – WWF Magyarország, Magyarországi jelentés 2000, 1-31. NÉMETH J. (2001a): A KBVR II ütem fitoplankton biomassza és florisztikai vizsgálata Kutatási jelentés 2001 1-35 NÉMETH J.

(2001b): A Kis-Balaton algaflórája pp 137 NYUDUVIZIG (2001): Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer Kezelési Szabályzat Tervezet. Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Szombathely, 2001, pp 29 OLÁH J. és JANURIK E (szerk)(1985): Sekély tavak nitrogénforgalmának mérési módszerei A Halhústermelés Fejlesztése, 11 171-175, AGROINFORM, Budapest PADISÁK J. (2002): A Kis-Balaton élővilága – algák Veszprém, pp 71 Padisák J., és Istvánovics V (1995) Hogyan magyarázhatók a rendszertelen Cylindrospermopsis raciborskii tömegprodukciók a Balatonban-egy nullhipotézis. –In: Bíró, P (ed) a XXXVII Hidrobiológus Napok Kiadványa: 41-44 PADISÁK J., és ISTVÁNOVICS V (1995) Hogyan magyarázhatók a rendszertelen Cylindrospermopsis raciborskii tömegprodukciók a Balatonban - egy nullhipotézis. –In: Bíró, P (ed.) a XXXVII Hidrobiológus Napok Kiadványa: 41-44 PAULOVITS G. (2001a): Halgazdálkodás lehetőségeinek feltárását megalapozó vizsgálatok a KBVR II

ütem külső területén. – Témabeszámoló, MTA BLKI Tihany, 2001, pp 24 PAULOVITS G. (2001b): A Hídvégi-tó halfauna faj- és biomassza szerkezetének, a főbb táplálkozási csoportok nagyságának és szerkezetének vizsgálata. – Témabeszámoló, MTA BLKI Tihany, 2001, pp. 17 POMOGYI (1983): Kis-balatoni tömegesen előforduló hínárfajok tápanyagforgalma és annak kapcsolata a vízminőségvédelemmel. Kandidátusi ért Khely, -117 142 POMOGYI P. (1996): A Kis-Balaton Védőrendszer Fenéki-tó nádas társulásainak változásai a vegetációtérképezés eredményei alapján. NYUVIZIG Jelentés, Keszthely, -12 POMOGYI P. (2002a): A Kis-Balaton Védőrendszer 2001 évi talaj- és üledékkémiai vizsgálati eredményeinek összefoglaló értékelése. NYUDUVIZIG Jelentés, 2002június Keszthely, 1-12 POMOGYI P. (2002b): A Kis-Balaton Védőrendszer 2001 évi botanikai vizsgálati eredményeinek összefoglaló értékelése. NYUDUVIZIG Jelentés, 2002 július

SÜLE GY. (2002): Jelentés a KBVR 2001 évi vízminőségi vizsgálatainak eredményeiről KÜM Laboratórium. – Témabeszámoló, NYUDUVIZIG KÜM, Keszthely, 2001, pp 50 SÜLE GY. (2001): A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer üzemeltetési tapasztalatai 1998-2000 között. - Szakdolgozat, Veszprémi Egyetem, mérnöki kar Környezetmérnöki és Kémiai Technológiai Tanszék, Veszprém, 2001.-43 SZEGLET P. et al (2001a): A Kis-Balaton Védőrendszer nádgazdálkodási szabályzata Javaslat. Keszthely, 2001, 1-65 SZEGLET P. et al (2001b): A KBVR makrofita biomassza tömegének felmérése, a 2000/2001. téli felvételezések értékelése Munkajelentés Keszthely, 2001, 1-28 SZILÁGYI F. (1999): A Kis-Balaton 1998 évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise – Témabeszámoló, ÖkoTech Kft, Budapest. SZILÁGYI F. (2000): A Kis-Balaton 1999 évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise – Témabeszámoló, ÖkoTech Kft, Budapest. SZILÁGYI F. (2001a): A

Kis-Balatoni Vízvédelmi Rendszerrel kapcsolatos mérések, értékelések és kutatások felmérése. – Témabeszámoló, ÖkoTech Kft, Budapest, 2001, pp 97 SZILÁGYI F. (2001b): A Kis-Balaton 2000 évi vizsgálati és kutatási eredményeinek szintézise – Témabeszámoló, ÖkoTech Kft, Budapest, 2001, pp. 149 SZILÁGYI F. (2001c): A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel kapcsolatos 2001 évi mérések, értékelések és kutatások felmérése, foszformérleg készítése. – Témabeszámoló, ÖkoTech Kft, Budapest, 2001, pp. 86 SZILÁGYI F. (2001): Az eutrofizálódás és szabályozása Doktori (PhD) értekezés tézisei Debreceni Egyetem Debrecen, 2001 1-21 TAKÁCS A. (2001a): Jelentés a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága részére Futóbogarak talajcsapdás vizsgálata a Kis-Balaton II. ütemén – Témabeszámoló, Keszthely, 2001, pp. 23 TAKÁCS A. (2001b): Jelentés a Kis-Balaton peremterületének futóbogár (Coleoptera: Carabidae) faunája c. kutatás

2000 évi eredményeiről – Témabeszámoló, Keszthely, 2001, pp 22. 143 TAKÁCS A. (2001c): Jelentés a Kis-Balaton peremterületének futóbogár (Coleoptera: Carabidae) faunája c. kutatás 2001 évi eredményeiről – Témabeszámoló, Keszthely, 2001, pp 30 TAKÁCS J. (2001): Új gubacsszúnyog faj a kis-balatoni nádasok fitofág rovarfaunájában TDK dolgozat, VE GMK, Keszthely, 1-24 TÁTRAI I. (2001): A KBVR nyíltvízi halai táplálkozási kapcsolatainak anyagforgalmi összefüggései. – Témabeszámoló, MTA BLKI Tihany, 2001, 1-22 TÖRÖKNÉ KOZMA A. (2001): Cianobaktérium toxin- és toxicitás vizsgálatok a KBVR területén. - OKI Kutatási jelentés Budapest, 2001 VARGA E. (2001): A Kis-Balaton Zalavári-vízének algológiai vizsgálata - Berzsenyi Dániel Főiskola Természettudományi Intézet Örökléstani és Környezettudományi Tanszék Szombathely, 2001, 1-60. VIDÉKI R., SOMODI I, ZÓLYOMI SZ, MEGYASSZAI T (2001): Florisztikai vizsgálatok a

Kis-Balaton Hídvégi-tó területén. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága megbízásából pp. 130 ZSUGA K. (2001): Zooplankton összetétel éves változása a Kis-Balaton Védőrendszer Hídvégitó területén - Kutatási jelentés Szolnok 2001, 1-36 ZSUGA K. (2002): Zooplankton összetétel 2001 évi változása a Kis-Balaton Védőrendszer II ütem területén. Agrint Kft Szolnok, 1-22 144