Biology | Waterworld » Hidrobiológia

Hidrobiológia 1, Ismertesse a vízminőség régi és mai definícióját! -régi: a természetben előforduló víz tulajdonságainak összessége, illetve ezen tulajdonságok milyen mértékben teszik lehetővé a víz különböző célokra való felhasználását. -mai: a víztest állapota, amely az „n” dimenziós topológiai térben egy ponttal jellemezhető, ahol n = a víztest tulajdonságainak összessége. 2, Ismertesse a felszíni víz ökoszisztémájának felépítését, jellemző élőlénytársulásait, és élőhelyeit! A társulások összessége alkotja a biocönózist = életközösséget, melynek térbeli elrendeződésére a szintközösségek egymás fölé való réteges elhelyezkedése jellemző. Fajkombinációjuk állandó A biocönózisban a növény és állatfajok eloszlása rendkívül egyenetlen. A domináns fajok tömegesen találhatók, mások ritkábban. Jellemző rá az önszabályozó képesség, mely a homeosztázis fönnmaradásában

nyilvánul meg. A biotóp a biocönózis élettelen része (meder, éghajlat) A biotóp és a biocönózis együtt alkotja az ökoszisztémát. Jó az, amit írtak, de ki kell egészíteni az ökoszisztéma modellel (szervetlen tápanyagok, fény, hő, növények, tápláléklánc, szaprofágok, stb.), vizekre aktualizálja -állóvízi (limnális) élettájak: -parti táj: litorális régió, itt zajlik a víz és a szárazföld közötti anyagforgalom partszegély - epilitorális (nedvességkedvelő növények és állatok) locsolás tere - szupralitorális (időnként nedvesített zóna) valódi part - eulitorális (magas és alacsony vízállás között, időnként száraz zóna) alámerült part - infralitorális (gyökerező hínárnövények elterjedéséig) -nyíltvízi élettáj: pelagiális régió (sekély tavakban nincs igazi pelágium) fedő réteg –epilimnion (fotikus réteg, az építés tere) váltóréteg –metalimnion (kompenzációs réteg) alsó réteg –

hipolimnion (afotikus réteg, a bomlás tere) -mélységi táj: profundális régió (gyér vízi növényzet, minimális fény) litoriprofundális zóna (metalimnion felső határáig) euprofundális zóna (valódi mélységi öv 600m-ig) abisszális zóna (alsó mélységi öv 600m alatt) -földalatti vízi táj: freatális régió (a felszíni vizek alatt az alapkőzet likacsaiba behatoló intersztíciális élettér, 1-2m mély, a parttól kb.: 50m-ig) -élettársulások: -plankton: (aljzat nélküli élet, az egyes élőlények saját mozgása elhanyagolható a víz áramlásához képest, egyediek, vagy pehely formában összetapadnak) -élőhely szerint: -euplankton: (nyílt vizekben): holoplankton (egész életükben vízben élnek) meroplankton (csak bizonyos életciklust töltenek a vízben) -rheoplankton: (áramló vizekben) -társult szervezetek szerint: -fitoplankton: producensek, termelő növényi szervezetek, egy vagy többsejtűek, fonalasok, telepesek -zooplankton:

konzumensek, fogyasztó állati szervezetek -protozoák-egysejtűek: gyökérlábúak és csillósok -rotatoriák - kerekesférgek: -kisrákok: ágascsápú rákok és evezőlábú rákok -bakterioplankton: reducensek, lebontó baktériumok -nekton: halak (növényevők, mindenevők és ragadozók), vízminőség alakítók és bioindikátorok -felületi hártya életközösségei: -víz-levegő interfaciális: -neuszton (mikroszkópikus szervezetek, szupra- és infraneuszton) -pleuszton (látható élőlények, pl. molnárkák) -víz-szilárd interfaciális: -bentosz: természetes vízfenék élővilága, mélységtől függően növények és állatok is, aljzat üregeiben, vagy az üledékben, az üledék lehet vízben képződő-autochton, vagy kívülről bekerülő - allochton, keletkezhet kicsapódással , állhat biológiai eredetű szervetlen anyagból (mészkővázak), lehet növényi eredetű szerves üledék (detritusz), vagy fehérje, zsír, kitin tartalmú évja

(planktoneső) - biotekton (élőbevonatok, pl.: epilitikus - köveken, epimetalikus – fémeken Más: -társulások: bakterioplankton, fitoplankton, zooplankton (egysejtűek, kerekesférgek, kisrákok), magasabbrendű vízinövények (makrofiton), makroszkópos gerinctelenek (csigák, kagylók, szivacsok, stb.), halak (növényevők, fenéktúrók, ragadozók). -élőhelyek: levegő-víz határfelület, nyíltvíz, üledék (benton), élőbevonat, parti zóna. -kölcsönhatások az ökoszisztémában: energiaáramlás szintjei, táplálkozási kölcsönhatások, kompetíció, minden elem összefügg egymással. 3, Mi a különbség az ökoszisztéma szerkezetében a szennyvíz, a felszíni és a felszín alatti víz között? A felszíni vizek változatos élőhelyei, színes élővilága teljes, hosszú időn keresztül fennmaradó, önszabályozó rendszert alkot, mely hatékonyan tud reagálni a változó körülményekre, biztosítva a rendszer működőképességét. Előtérben

vannak az aerob folyamatok, aktív termelés folyik, a tápláléklánc gyakorlatilag minden eleme megtalálható. A szennyvízben a szennyezéstől függően csak néhány faj képes megtelepedni, melyek jobbára anaerob közegben lebontó folyamatokban vesznek részt, ezek kifejezetten „jól érzik” magukat, igen nagy számban elszaporodhatnak, majd a tisztulás során ezek gyorsan elpusztulnak, a rendszer csak rövid ideig fennmaradó, instabil. A termelő folyamatok hiányoznak Mélységi vizek esetében rendkívül szegényes élővilág jellemző, csupán bakteriális tevékenység vizsgálható, itt jóval nagyobb jelentősége van a szervetlen kémiai folyamatoknak, az alapkőzet egyes elemei a nyomás (és hőmérséklet) hatására beoldódnak, oxidjaikat a baktériumok (pl.: vas és kénbaktériumok) energiatermelésre használják, ez által léteznek. Termelés igen kis mértékű, hasonlóan a lebontó folyamatokhoz Itt is ki kell egészíteni a választ azzal,

hogy az ökoszisztéma szerkezete hogyan alakul a szennyvízben és a felszíni vízben: Mik a domináns folyamatok és milyen kompartmentek hiányoznak. 4, Mi a zonáció lényege, és ismertesse a tavi zonációt! ld. 2 pont A vízi, parti és mocsári vegetáció egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy asszociációik a part vonalával párhuzamos sávokban helyezkednek el. Ez a zonáció Nyíltvízi élőlényegyüttes: (plankton, nekton), hínárnövényzet (mederfenéki algagyep, alámerült gyökerező hínár, felszínen kiterülő gyökerező hínár), mocsári növényzet (kákás, nádas, gyékényes, magassásos, zsombékos), réti növényzet (láprétek, mocsárrétek), bokorfüzesek, ligeterdők (puhafa ligetek-fűz, nyár, keményfa ligetek-tölgy, kőris, szil). Itt a zonáció definíciója kell és a társulások leírása a nyíltvíztől a keményfa ligetekig (elsős anyag!) 5, Mi a különbség a zonáció és a feltöltő szukcesszió között? A vízi, parti

és mocsári vegetáció egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy asszociációik a part vonalával párhuzamos sávokban helyezkednek el. Ez a zonáció megfelel a növényszövetkezetek időbeli egymásutánjának is, amit a növényföldrajzban szukcessziónak hívunk. Ennek folyamán az asszociációk ugyanazon a helyen váltják egymást A biológiában a feltöltő szukcesszió érdemel figyelmet (réti talaj, sástőzeg, nádtőzeg, jüttja, alapkőzet). 6, Mutassa be a fény, a tápanyag és a hőmérséklet szerepét a vízi ökoszisztéma működésében! rajz A vizek fényátjárta felső részében folyik a biológiai produkció, a fény energiája a fotoszintézis során hajtja meg az egész vízi ökoszisztéma kerekét (a beeső fénynek kb. %-a hasznosul) A növények a szervetlen tápanyagokból (C, N, P-106:16:1) ugyanezen folyamat során szerves anyagot állítanak elő, majd ez a tápláléklánc folyamatán végighaladva (veszteséges rendszer) végül a lebontó

szervezetek révén ismét szervetlen tápanyagként áll rendelkezésre. A fény, a hőmérséklet és a szervetlen tápsók szuboptimális, optimális és szuperoptimális mennyiségben hatnak. A szuboptimum visszatartja a szaporodás gyorsaságát, de nem pusztítja el a populációt, a szuperoptimum viszont rendszerint olyan károsodást okoz, amit az nem tud túlélni. A hőmérséklet vagy a megvilágítás csökkenése még életben hagyhatja a melegebb vagy több fényt biztosító környezethez alkalmazkodott népességet, de a hőmérséklet vagy a fényerősség optimum fölé emelkedése olyan gyors és nagyfokú károsodással jár, hogy biztosan megsemmisíti a hidegebb vízhez vagy szelídebb fényviszonyokhoz szokott algákat. Testhőmérséklet evolúciós hatása. Ki kell egészíteni azzal, hogy a fényt a növények milyen hatékonysággal kötik. 7, Mutassa be a fény viselkedését a Földön a látható hullámhossz tartományában! A Földre közvetlen (31%) és

szórt (24%) sugárzás érkezik, arányuk a borultságtól, a nap állásától és a légkörben található idegen anyagok mennyiségétől függ. A beérkező fény egy része visszaverődik (reflexió-42%), ennek mértékét a felület minősége és a beesési szög határozza meg (vízfelületről: 7-10%). A behatoló fénysugár a vízi közegben tett bizonyos út után a víz átlátszóságának függvényében veszít erősségéből. A fényvesztést (extinkció) a fényelnyelés (abszorpció), és a fényszóródás (diffúzió, előfordul, hogy a fény a lebegő anyagon törve ismét a felszínre kerül, akár beeső fény 25%-a is lehet) együttesen okozza. A vízben maradó fénysugár a vízben illetve a fenéken elnyelődik, és elsősorban hővé alakul, vagy a fotoszintézis folyamatának energiaszükségletét biztosítja. A fény hullámhosszától függően különböző mélységig képes eljutni, pl. tiszta vízben a kék színű sugarak hatolnak a

legmélyebbre. Hiányos, energia arányok is kellenek, egyes folyamatok hiányoznak (pl. fényelnyelés, visszaszórás). Hogyan függ a víz alatti fényvesztés a fény hullámhosszától? 8, Mit nevezünk limitáló tényezőnek? Azon környezeti elemet (tápanyag, fény, időjárás stb.), amely megszabja egy adott ökoszisztémában az élőlények az egyes fajok elszaporodásának mértékét. Az élőlények a különböző elemeket többé-kevésbé meghatározott arányban veszik fel. Az élőlények növekedését, szaporodását mindig az arány szerinti legkevesebb rendelkezésre álló elem mennyisége korlátozza, limitálja. Az adott rendszerben ez az elem a limitáló tényező A limitációs elv használható pl. az eutrofizáció szabályozására 9, Mit mond ki a Liebig-törvény Az ökoszisztémák biológiai produkciója a rendelkezésre álló elemektől, illetve azok arányától függ. A legkisebb mennyiségű anyag határozza meg a biológiai termelés

nagyságát Az egyes elemek aránya bizonyos mértékig változhat, az atomarány átlagosan C:N:P = 106:16:1. Eredetileg Liebig ezt a törvény a növények növekedésére fogalmazta meg. 10, Mit mond ki a van’t Hoff-törvény? A hőmérséklet 10 ºC-os emelése esetén a reakciósebesség 2-3 szorosára nő. 11, Mik a termofil szervezetek? Hőkedvelő élőlények, +45 - +95ºC-ig. 12, Mik a mezofil szervezetek? Közepes hőmérsékleti tartományt kedvelő szervezetek. 13, Mik a pszichrofil szervezetek? Viszonylag szűk hőmérsékleti határok között élő hidegkedvelő élőlények. 14, Mi az oka annak, hogy a mérsékelt égövi eutróf tavakban tavasszal a kovaalgák, nyár végén pedig a kékalgák (cianobaktériumok) dominálnak a fitoplanktonban? Tavasszal a kedvező fényviszonyok és a bőséges táplálék eredményeképp a kovaalgák szaporodnak el nagy mennyiségben, ennek a gyors szaporodásnak a szilikátok kimerülése vet véget. A kovaalgák tavaszi

dominanciáját az is előidézi, hogy ezek között számos hideg vizet kedvelő faj található. Nyár vége felé az eutróf tavak egyre inkább nitrogén hiányossá válnak, ilyenkor jutnak nagyobb szerephez a kékalgák, melyek ilyen környezetben is jól érzik magukat, előfordulhat, hogy vízvirágzást is okoznak. A kékalgák előretörését elősegíti a 20 fok feletti vízhőmérséklet is (meleg vizet kedvelő fajok). 15, Mi a különbség a rétegezett tó epilimnionjának és hipolimnionjának vízminősége között a nyári rétegződés kialakulása után? Az epilimnion a producens fitoplankton révén szervesanyagot állít elő, míg a hipolimnionban nincs napfény, az ott található lebontó szervezetek az alászálló elhalt szerves részek (planktoneső) feldolgozása révén jutnak az éltető anyaghoz és energiához. Míg az epilimnion oxigénben gazdag, addig a hipolimnionban előtérbe kerülhetnek az anaerob folyamatok. Ennek a rendszernek a

felkeveredését a kialakult „hőgát” akadályozza meg (megfelelő vízmélység esetén. Lefelé haladva az oldott oxigén mennyisége csökken, pH savasodik, vezetőképesség nő, ammónia, Fe, Mn mennyisége szintén nő. Konkrét vízminőségi különbségek elemzése is kell (O2, pH, vezkép, NH3, Fe, Mn, stb. mélység menti változása). 16, Mutassa be a dimiktikus tavak hőmérsékleti rétegződésének változását az év folyamán! -tavasszal és ősszel felkeveredés -nyáron legalul 4 ºC-os, feljebb a metalimnionban ugrás szerűen felmelegedő víz helyezkedik el (ha nem elég mély a víz, akkor a teljes víztömeg átmelegedhet, és legalul is lehet magasabb a hőmérséklet, mint 4 ºC. -télen legalul szintén 4 ºC-os víz (ha elég mély ahhoz, hogy ne fagyjon be fenékig), felfelé fagypontig hűl, esetleg a tetején jég is képződik. A rétegződési viszonyokat a hőmérséklettől függő vízsűrűséggel magyarázhatjuk (sűrűségi áramlás,

konvekció). Induljunk ki a kora tavaszi állapotból, mikor az egész víztömeg 4 fokos (homotermális állapot). A melegedő időjárás magával vonja a vízfelület melegedését, az így felmelegedett, kisebb sűrűségű víz valósággal úszik az alsó, hidegebb víztömegen. A nappali felmelegedés és a szél keverő hatása szabja meg a meleg réteg vastagságát, de a nyár előrehaladtával kialakul a határozott, melegebb, hullámzással és konvekcióval mozgatott, átvilágított éles rétegként elváló fedőréteg (epilimnion) és az alul elterülő hideg, csendes, mozdulatlan és sötét alsóréteg (hipolimnion). A kettő között átmeneti réteg található, ahol kis mélységkülönbséggel nagy a hőmérsékletcsökkenése a mélység felé, ez a váltóréteg (metalimnion). A rétegzett tónak ez az állapota a nyári pangás, ami hónapokon át, az őszi felkeveredésig tart. A nyári pangás idején található rétegzettséget direkt rétegzettségnek

nevezik, a hőmérséklet a felszíntől csökken a fenék felé: a fedőrétegben nincsenek nagy eltérések, a váltóréteget viszont hirtelen hőcsökkenés jellemzi, az alsóréteg hideg vizében ismét kisebbek az eltérések, legmélyebben a legsűrűbb, elég mély tóban 4 fokos víz található. Amint beköszönt az ősz, a nappalok rövidülnek, az éjszakák mindig hidegebbek lesznek, a konvekció és a kisugárzás következtében a fedőréteg hőmérséklete fokozatosan süllyedni kezd, míg el nem éri az alsó réteg hőmérsékletét. Ekkor megszűnik a rétegek közti hőmérsékleti ellenállás, a szélkeltette áramlások nem korlátozódnak a felsőrétegre, mikor a felszín 4 fokosra hűl és ettől kezdve a lehűlés csak a felső rétegekre korlátozódik, mert a 4 foknál hidegebb víz ismét úszik a 4 fokos víztömeg tetején. Az őszi felkeveredés során a víz hőjét a légtérnek adja át, mikor pedig felszínén eléri a 0 fokot, ha a befagyás

feltételei egyébként is adva vannak, a víz befagy. A jég alatt ismét rétegződik a víz, de fordítva (indirekt rétegződés): alul van a legmelegebb, legsűrűbb 4 fokos víz, a hőmérséklet tehát a felszín felől lefelé nő. Amint tavasszal a jég eltűnik, lassanként az egész víztömeg felmelegszik, elsősorban a légkörből származó hő elnyelődésével. A kora tavaszi szelek a hőmérsékleti ellenállás nélküli víztömeget egyenletesen összekeverik (tavaszi felkeveredés). Ha a víztömeg eléri a 4 fokot, kezdődik az egész elölről. Itt az évi kétszeri átkeveredést folyamatában kell leírni. 17, Mik a hipolimnion anaerobiájának főbb következményei, és milyen a hatása a vízhasználatra? Anaerob viszonyok között előtérbe kerülnek egyes anyagok redukáltabb formái, a víz bűzös, zavaros, elhalt szerves részekben gazdag, oxigént nélkülöző folyamatok vannak túlsúlyban. Az ilyen víz előzetes kezelés nélkül nem használható

fel, hígítás, kilevegőztetés, szűrés, fertőtlenítés kombinációit célszerű alkalmazni. Konkrétan a hipolimnion vízminőségi jellemzésével kell foglalkozni, anaeróbia következményei: O2 elfogy, NH3, Fe, Mn, egyéb szervetlen tápanyagok konc. nő, NO3-, SO42- fogy, H2S, CH4 termelés nő. Hatásuk a vízhasználatra részletesebben kell (FÓLIA!) Valahogy így: A hipolimnion anaeróbiájának következményei 1. Kémiai következmények Fe2+ • Vas redukciója, Fe(OH) 3 -ból • Mangán redukciója, MnO 2 -ból Mn2+ • A vashoz kötött foszfor oldódása 2. Biológiai következmények • Lebontási folyamatok túlsúlya • Szén-dioxid felszabadulása • pH csökkenése • Denitrifikáció, NO 3 - -ból N2 • Ammónia képződés • Szulfát redukció, SO 4 2- -ból H 2 S • Metán fermentáció, CO 2 -ból CH 4 • Anaerób lebontás során íz és szaganyagok keletkezése 18, Ismertesse a tavak típusait átkeveredés szempontjából! -amiktikus:

állandóan jéggel fedett sarkvidéki tavak -hideg monomiktikus: télen rétegzett, nyáron átkeveredő sarkvidéki tavak -dimiktikus: tavasszal és ősszel keveredik, nyáron és télen rétegzett mérsékelt égövi tavak -meleg monomiktikus: télen keveredik, nyáron rétegzett szubtrópusi tavak -oligomiktikus: kevés cirkulációs periódus szabálytalan időközönként, trópusi tavak -polimiktikus: állandóan, vagy gyakran van átkeveredés, hideg- vagy melegégövi tavak -meromiktikus: állandó rétegzettség, pl. sós tavak 19, Mitől függ a hipolimnion hőmérséklete? A hipolimnion hőmérséklete a rétegződés beállta után úgy alakul, hogy mindig a legnagyobb sűrűségű víz helyezkedik el legalul, ebből következően a víz vagy 4 C˚-os, vagy ennek közelében mozog a vízmélység függvényében. A legalsó vízréteg hőmérséklete az éves átlag hőmérséklettől függ mély tavakban. 20, Milyen a tengerek mélység menti tagozódása, és milyen

arányú az egyes régiók felülete az összesben? -rajz 21, Ismertesse a tengerek horizontális tagozódását a parttól a mélytengeri árkokig! 22, Folyásirány mentén milyen szakaszokra oszthatók a folyók és mik a jellemző halfajaik az egyes szakaszoknak ? Longitudinális zonáció: A folyóvíz kezdete rendszerint a forrás, ami a feltörés módja szerint lehet csörgedező (rheokrén) vagy feltörő (limnokrén), esetleg mocsárforrás (helokrén). Ez a forrástájék (krenális régió). A következő szakasz a sekély, gyors folyású, hideg, tiszta vizű, kevés szerves anyagot termelő pataki táj (rhitrális) ahol a pisztrángfélék a jellemzőek (felső pisztrángtáj - epirhitron, és alsó pisztrángtáj). Ez alatt a völgyek és előhegységek kisebb folyókká szaporodott szakasza, a pénzespér - szinttáj terül el. A víz mozgása még élénk, a folyóágy kavicsos, méretei tekintélyesek, iránya kanyargós, amit elsősorban a terep alakulása határoz

meg. A síkságra érve a vizek folyási sebessége csökken, és a pontyfélék tája (potamális) következik. A legfelső márnaszinttáj (epipotamális) területén a folyó már bizonyos fokú feltöltésre képes. A tápanyagdúsabb, mélyebb vizű dévérkeszeg-szinttáj jellemzője, hogy élővilága az állóvizekhez legközelebb álló törvényszerűségek függvénye. A legalsó, a tengerrel keveredő esztuáriumban kialakuló félsósvízi (brakvízi) szinttáj, a lepényhal - durbincs szinttáj vizében a sós vizet is tűrő eurihalinikus élővilág alakul át. Más: -forrástájék (krenális): forrásszinttáj (eukreon) forrás-kifolyó szinttáj (hipokreon) -pisztrángfélék szinttája (rhitrális): felső pisztrángszinttáj csermelyek, hegyi patakok (epirhitron) alsó pisztrángszinttáj patakok (metarithron) pénzespér - szinttáj hegyi folyók (hiporithron) -pontyfélék tájéka (potamális): márnaszinttáj kisebb folyók (epipotamon) dévérkeszeg -

szinttáj síksági folyók, folyamok (metapotamon) lepényhal durbincs szinttáj esztuáriumok (hipopotamon) 23, Ismertesse a Felföldy-féle biológiai vízminősítés tulajdonság csoportjait és a hozzájuk tartozó fontosabb vízminőségi jellemzőket! Pontosan mire gondol? Trofitás, szaprobitás, toxititás, halobitás. 24, Mi a különbség az oligotróf és az eutróf vízkémiai összetétele, planktonja ,halfaunája és bentikus életközössége között? Oligotróf vizekben kevés növényi tápanyag található, oxigénben dús környezet. A planktonikus tevékenység kicsi, néhány tiszta vizet kedvelő halfaj kedvező körülményeket talál itt. A bentonikus közösséget mohafajták képviselik Eutróf vizekben a rengeteg a növényi tápanyag, ennek következtében nagymértékű a biológiai produkció, a növények elszaporodása a növényevő, majd a ragadozó halak számának növekedését is magával vonja. A folyamat végkifejleteként az oxigénfogyasztó

szervezetek és a jelentős lebontó tevékenység viszonylag hirtelen teremt anaerobikus viszonyokat, amelyet a nagymértékű pusztulás tovább érősít. A begyűrűzött folyamat eredményeként rendkívül szegényes, az anaerob viszonyokat tűrő élőlény marad csak életben, főként bakterioplankton. Ha az eutróf folyamatban a tápanyagot a víz hordozza, és azt a fitoplankton dolgozza fel akkor planktonikus, ha az élőbevonatok elbujánzása történik meg, a merített minta akár teljesen tiszta is lehet, ilyenkor bentonikus eutrofizációról beszélünk. Más: Plankton mennyisége, változatossága, elterjedése, napi vándorlás Alga tömegvegetáció Jellemző algacsoportok Jellemző állatok Oligotrófia Eutrófia Szegényes, változatos, sok Gazdag, egyhangú, kevés faj, faj, mély vízben is élénk csak a trofogén zóna korlátozott Igen ritka Gyakori Zöldalgák: Desmidiaceae Kékalgák: Anabaena, Kovamoszatok: Tabellaria, Aphanisomenon, Microcystis,

Cyclotella, Melosira islandica Oscillatoria Aranybarna moszatok: Kovamoszatok: Melosira, Dinobrion Fragillaria, Stephanodiscus, Asterionella Bosmina obtusirostris B. lonirostris Diaptomus gracillis Daphnia cucullata Fenékfauna Halak Cyclops vicinus Tanytarsus Chironomus fajok Mély, hűvös vizet kívánó Felületi melegvíz kedvelői: fajok: pisztráng, maréna ponty, csuka, sügér, keszeg Ide egyéb konkrétumok is kellenek (domináns fito- zooplankton + halfajok, lásd: vonatkozó órai fólia). 25, Ismertesse a makrofiton elburjánzásából eredő gondokat és a szabályozás lehetőségeit! Makrofiton: vízinövény, szabad szemmel látható, elsősorban edényes növények. Állóvizekben a szervetlen és szerves eredetű üledékek folytonos felhalmozódása csökkenti a vízmélységet, és lehetővé teszi a hínárállományok fokozatos behatolását. Ez a folyamat hosszabb távon teljes feltöltődéshez vezet. Ha a megnövekedett tápanyagbejutás felgyorsítja

ezt, akkor a víz minősége erősen leromolhat (bentonikus eutrofizáció), ami a víz felhasználási lehetőségeit korlátozza.: • A vízkivételi művek eltömése (vízellátás, energiatermelés) • Magas evapotranspiráció • Vízi Szállítás akadályozása • Fürdőzés akadályozása • Halászat akadályozása Szabályozási lehetőségként felmerül a vízbe bejutó szervetlen tápanyagok mennyiségének csökkentése (hasonló módszerekkel, mint a planktonikus eutrofizációnál), ezen kívül: • Aratás • Üledék lefedése • Kotrás • Foszfor inaktiválás • Növényevők betelepítése • Növényi patogének bevitele • Vízmélység szabályozás • Növényirtó szerek alkalmazása 26, Hogyan változhat a fitoplankton limitáltsága nyáron az eutrofizáció előrehaladásával és mi a változás oka? A jelentős produkció miatt a víz átlátszósága jelentősen csökkenhet, a fitoplankton nem jut elegendő fényhez, így a fitoplankton

mennyisége a továbbiakban már nem növekedhet ugrásszerűen. Ugyancsak limitáló tényező lehet az egyes fajok toxikus anyagcseretermékei, de legjelentősebb biotikus hatás a zooplankton „legelése”. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy a téli-tavaszi foszfor limitált állapotot felválthatja a nitrogén limitáció, mert a nitrogén a felvétel és a denitrifikáció miatt elfogyhat. Ezért van az, hogy az eutróf tavak nyáron nitrogén és/vagy fény limitáltakká válhatnak. Az oligotróf tavak általában foszfor limitáltak, mert ott kevés a szervesanyag, ezért denitrifikáció intenzitása nyáron is alacsony marad. A denitrifkációhoz ugyanis három dolog kell: megfelelő hőmérséklet, nitrát és denitrifikáló szervezet. 27, Milyen körülmények között válhatnak dominánssá a kékalgák (cianobaktériumok) a fitoplanktonban? A kékalgák az alkalikus vizeket kedvelik, nagy a Na igényük (szennyvíz). Heterocisztájuk segítségével képesek a

levegő nitrogénjének megkötésére, így a nitrogénkoncentráció limitáló hatása rájuk nem érvényes. Időnként oxigénhiányos környezetben is gyorsan szaporodnak, alacsony a fényoptimumuk, és magasabb hőmérsékletet kedvelnek. Esetenként toxin termelésével más fajokat ki tudnak szorítani. Szervesanyagot is hasznosíthatnak szükség esetén. 28, Rajzolja fel az oligotróf és az eutróf víz jellemző napon belüli oxigén görbéjét! –rajz Időben vagy mélység szerint? 29, Mi az összefüggés a trofitás mértéke és a baktériumszám között? Nagymértékű produkció esetén az elhalt élőlények lebontását végző baktériumok is elszaporodnak, nagy mennyiségükből következtethetünk az eutrofizációs folyamat előrehaladott állapotára. A baktérium biomassza azonban általában lényegesen kisebb, mint a fitoplankton biomassza (átlagosan ötöde). -oligotróf: 50-340 (1000db/ml) -mezotróf: 450-1400 -eutróf: 2000-8000 30, Mi a

trofitás? A vízi ökoszisztéma elsődleges szervesanyag termelő képessége. 31, Mi a szaprobitás? A vízi ökoszisztéma szervesanyag lebontó képessége. 32, Mi a halobitás? A kontinentális vizek biológiai szempontból fontos szervetlen kémiai komponenseinek az összessége. 33, Mi a toxicitás? A víz mérgezőképessége. 34, Mi a különbség a tengervíz és a felszíni édesvizek iontartalma és ionösszetétele között? -tengervíz: uralkodik a Na és Cl ion, az összes-ion tartalom nagy, 30-40%o között, összes só 40000mg/l-ig -édesvizek: ahalobikus – oligo-mezohalobikus kontinentális vizek, Ca és HCO 3 ionok uralkodnak, összes só tartalom: 50-500 mg/l Összsó konc. tartomány? 35, Jellemezze az oligoszaprób vizet! Oxidáció, mineralizáció teljes, oxigénben gazdag, átlátszó víz, az oldott oxigén tartalom változásának napi ritmusa megszűnik, csíraszám 100 db/cm3 alatt, változatos élővilág, allochton szervesanyag hiányzik vagy nagyon

kevés, trofitás és autoszaprobitás egyensúlyban van, tápanyag felesleg nincs. KOI: 10-15mg/l Jellemző KOI tartomány? 36, Jellemezze az alfa-mezoszaprób vizet! Sok aminosav, kevés oxigén, telítettség 50% alatt, oxigénigény 10-20 mg/dm3 Fe 2 O 3 tartalmú iszap, változatosabb élőlény állomány, élénk lebomlás részben anaerob úton, csíraszám 100000db/cm3 alatt. KOI: 10-30mg/l Jellemző KOI tartomány? 37, Jellemezze a béta-mezoszaprób vizet! Oxidáció, ásványosodás van, oxigén telítettség 50% fölött, oxigénigény 10mg/dm3, csíraszám jóval 1000db/cm3 alatt, változatos flóra és fauna, aerob lebontás, autoszaprobitás > alloszaprobitás, legtöbb természetes vizünk ide tartozik, pl. a Balaton is KOI: 25-50mg/l Jellemző KOI tartomány? 38, Jellemezze a poliszaprób vizet! Sok bontható fehérje, szénhidrát, oldott oxigén csak nyomokban, növényi élet /trofitás/ nincs, H 2 S, FeS tartalmú üledék, rothadó iszap, oxigénigény

100mg/dm3, egyhangú élőlény állomány, kevés faj, sok egyed, ásványosodás nincs, csíraszám 150000 db/cm3. KOI: 60mg/l fölött. Jellemző KOI tartomány? 39, Soroljon fel fekáliás szennyeződésre utaló baktérium csoportokat! Fekális coli, Streptococcus, Salmonella, Shigella 40, Mik a toxikológiai vizsgálatok végzésének peremfeltételei? • Több faj esetében kell a toxikusságot mérni • Nagy mennyiségben előforduló szervezetek kiválasztása előnyös • A szervezetek jól tűrjék a laboratóriumi körülményeket • Érzékeny élőlények szükségesek a toxikus anyagokkal szemben • lehetőleg fiatal egyedeket válogassunk • Az élőlények érzékenysége évszakosan is változhat • Több toxikus anyag egyidejű jelenlétében változhat a toxikus hatás Egymást erősítő hatás Egymást csökkentő hatás Semleges hatás • Lehetőleg gyorsan szaporodó élőlényeket válasszunk • Jól felszerelt laboratórium szükséges •

Bakteriális tenyésztések steril körülmények között • Tesztelés közben a környezeti feltételek változatlanok • Hígítási sort készítenek a toxikus anyagból • Kontrol minta mindig szükséges • Több párhuzamos mérés szükséges • Környezet ne limitálja a szaporodást • Statisztikai kiértékelhetőség 41, Mi a különbség az LC 50 és az LD 50 között? LD 50 : halálos dózis, mely a kísérlet során a tesztállatok 50%-ának pusztulásával járt LC 50 : halálos koncentráció, mely a kísérlet során a tesztállatok 50%-ának pusztulásával járt (testtömegre vonatkoztatva) A különbség az, hogy a dózis az = idő x koncentráció, tehát benne van a kitettség hosszúsága is. 42, Milyen teszt szervezeteket használnak a toxikológiai vizsgálatokban? Baktériumokat, algákat, kisrákokat, halakat. 43, Miért kell többféle szervezettel ugyanannak az anyagnak a toxikusságát megvizsgálni? Elképzelhető, hogy a egyik-másik

tesztszervezet az adott toxinra különösen érzékeny, avagy különösen érzéketlen, így a kizárólag ezekkel végzett meghatározás során hamis eredményeket kapnánk. Ki kellene egészíteni azzal, hogy a toxikológiai vizsgálatokkal az emberre gyakorolt hatásokat próbáljuk kitalálni anélkül, hogy emberen elvégeznénk a toxikológiai vizsgálatot. Mivel a különböző fajok ugyanarra a toxinra eltérő mértékben reagálnak, ezért az emberre gyakorolt hatás csak becsülhető, ez miatt kell nagy biztonságra törekedni, és a toxikusságot sokféle teszt szervezetre megvizsgálni. 44, Miért nehéz az emberre vonatkozó általános következtetéseket levonni a toxikológiai vizsgálatok eredményeiből? Az ember szervezete jelentősen különbözik a kísérleti élőlényektől, nem csak méretében, de felépítésében is. Előfordulhat, hogy a tesztben szereplő szervezetekre nézve a toxin igen káros hatású, míg az emberre alig veszélyes, vagy akár

fordítva is. Igen nagy szerepe van a toxin koncentrációjának (testtömegre vonatkoztatva) is. Lásd: fentebb. 45, Mi a különbség a hagyományos értelemben vett toxikológia, és az ökotoxikológia között? A hagyományos toxikológia esetén egy káros anyag hatását vizsgáljuk egyszerre csak egy teszt populációra. Az ökotoxikológia esetén a káros anyag, vagy azok keverékének hatását vizsgáljuk az egész ökoszisztémára. Itt a kérdés: Melyik toxikus anyag koncentrációját kell csökkenteni ahhoz, hogy a leginkább csökkenjen a toxikus hatás. 46, Miért halmozódhatnak fel egyes mikroszennyezők a táplálékláncban? Az alsóbb szintek tagjai táplálékukkal vagy egyéb formában viszonylag kis mennyiségű toxint visznek be a szervezetükbe, mely onnan nem ürül ki, de nem okoz közvetlen mérgezést sem. A táplálékláncban feljebb állók egymagukban több alacsonyrendű szervezetet elfogyasztanak, velük együtt egyre több méreganyag kerül a

szervezetükbe, ahonnan szintén nem tud távozni. A táplálékláncban egyre följebb lépdelve egyre nagyobb lesz a toxin koncentrációja, mígnem eléri a halálos dózist, és az élőlény halálát okozza. 47, Ismertesse a vízminősítés szerepét a vízgazdálkodásban! -rajz 48, Ismertesse a felszíni vizek minősítésére vonatkozó szabványt (MSZ 12749, monitoring hálózat, komponensek, mérési gyakoriság, határértékek)!? -összesen 250 mintavételi hely, főként a Dunán, Tiszán és a nagyobb tavakon (országos hálózat + regionális hatóságok regionális hálózata -komponensek, koncentráció szerint -heti, kétheti, havi gyakoriságú mérés -mintegy 50 vízminőségi komponens A szabvány a komponenseket az alábbi mutatócsoportokba sorolja: Oxigénháztartás, nitrogén és foszforháztartás, mikrobiológiai jellemzők, szervetlen mikroszennyezők, szerves mikroszennyezők, toxicitás. Radioaktív anyagok, egyéb jellemzők. Minden egyes

vízminőségi komponens éves adatsorát a szabvány előírásainak megfelelően külön-külön kell értékelni. A mértékadó érték a vizsgálat gyakoriságától függően: -amennyiben a vizsgálatok száma több mint 12, a 90%-os összegzett relatív gyakoriságú (tartósságú) érték. -amennyiben a vizsgálatok száma kevesebb, mint 12, a legnagyobb vizsgálati eredmény (az oldott oxigént és az oxigéntelítettséget kivéve). -egy-egy csoporton belül a legrosszabb osztály besorolású komponenst kell mértékadónak tekinteni. Ki kell egészíteni: Osztályozás + határértékek a fontosabb komponensekre (lásd: órai fólia). 49, Jellemezze az MSZ 12749 szabvány vízminőségi osztályait! I. kiváló víz: nincs mesterséges szennyezőanyag, tiszta, természetes, kevés oldott anyag, magas oxigéntelítettség (7mg/l), KOIps:5mg/l, , csekély tápanyagterhelés. II. jó víz: kicsi tápanyagterhelés (mezotróf), jó oxigénellátottság (6mg/l), KOIps:8mg/l,

nem sok oldott anyag, nagy fajgazdagság, természetes színű és szagú, kevés szennyvíz baktérium. III. tűrhető víz: mérsékelten szennyezett, tápanyagterhelés eutrofizálódáshoz vezethet, oxigéntelítettség időszakosan változik (4mg/l), KOIps:15mg/l, csökkenő fajgazdagság, szennyvízbakt. következetesen kimutathatóak, esetenként szennyezésre utaló szín és szag IV. szennyezett víz: nagy tápanyagterhelés, az oxigénháztartás időnként anaerob viszonyokat mutat (3mg/l), KOIps:20mg/l, sok szerves törmelék és lebontó szervezet, magasabbrendű élőlények pusztulása, toxikus hatások, zavaros, változó színű, szagú víz, sokszor fekáliás szennyezés. V. erősen szennyezett víz: szennyvizekkel erősen terhelt, zavaros, rossz szagú, oxigénhiányos (<3mg/l), KOIps:20mg/l, toxikus, esetenként fertőző víz, ahol a magasabbrendű élet csaknem teljesen kiszorul. 50, Ismertesse főbb csoportjai szerint a rendszeres felszíni

vízvizsgálatok során mért vízminőségi jellemzőket! -általános paraméterek: vízhozam, vízhőfok, oldott oxigén, pH, vezetőképesség -szervetlen komponensek: anionok (klorid, szulfát, karbonát, hidrokarbonát, fluorid), kationok (kálium, nátrium, kalcium, magnézium, vas, mangán) -szervesanyagok: TOC, DOC, KOIps, BOI 5, KOIcr -növényi tápanyagok: összes foszfor, foszfát, összes nitrogén, ammónium, nitrit, nitrát, szilicium -fémek: összes, oldott és szilárd (vas, higany, nikkel kadmium, cink, króm, ólom, mangán, arzén -szerves mikroszennyezők: fenolok és homológjaik, klórozott szénhidrogének -biológiai szennyezők: vírusok, baktériumok, féreg kitartóképletek -radioaktivitás: összes alfa, összes béta aktivitás, 40K, 3H, 90Sr 51, Melyek a szennyezőanyagok főbb csoportjai? -oxigénelvonó anyagok (főként szervesanyagok) -növényi tápanyagok (N, P) -szerves mikroszennyezők (peszticidek, gyomirtók, szerves vegyipari hulladékok

stb.) -lebegő anyagok -nehézfémek (vas, higany, réz, kadmium, króm, mangán, stb.) -fertőző ágensek (baktériumok, vírusok, stb.) -radioaktív anyagok -hő 52, Hatásuk szerint a szennyezőanyagok milyen főbb csoportokba oszthatók? A vízi oxigénforrás csökkenése, eutrofizálódás, a táplálkozási kapcsolatok sérülése, potenciális toxikusság, járványok, korrózió, biokorrózió 53, Milyen csoportokba sorolhatók a terhelések? Háttérterhelés, ipari/kereskedelmi, háztartásokból származó, mezőgazdasági és maradványterhelés. 54, Ismertesse a szennyvízrendelet lényegét (komponensek, mérési gyakoriság, határértékek)! ld. 48 55, Ismertesse a felszín alatti vizek minősítésére vonatkozó szabvány lényegét!? Az MSz 433-as szabvány foglalkozik ezzel a kérdéssel. A szabvány a felszíni vizeket az ivóvíz célra való alkalmasság szerint osztályozza, mivel a felszíni vizeket jobbára ilyen célra használják. Megfelelő és tűrhető

kategóriákat alkalmaz Különbséget tesz a víznyerőhely jellegétől függően a határértékekben. A mélyebb rétegvizekre esetenként magasabb értéket enged meg (pl. ammónia) Egyedi kutas vízellátás esetén a „tűrhető" kategóriára vonatkozó enyhébb határértékek Jellemzők neve mértékegysége határértéke Összes keménység Ca0 mg/1 450 Vas mg/1 1,0 Mangán mg/I 0,5 Vas és mangán együtt mg/1 1,0 KOIM„ mg/1 4, 0" Nitrát mg/I 80 Védett rétegvíznél 10 mg/l. A víznyerőhely jellegétől függő határértékek A víznyerőhely Megfelelő Tűrhető A jellemző neve Vizsgálat jellege határérték mg/1 talajvíz 2,5 3,5 Kémiai oxigénigény KOhS felszíni víznyerés 3,0 3,5 MSZ 448/20 védett rétegvíz 6,0 10,0 talajvíz 80 100 Klorid felszíni víznyerés 80 100 MSZ 448/15 védett rétegvíz 250 350 - talajvíz 0,1 0,2 Ammónium felszíni víznyerés 0,2 0,5 MSZ 448/6 védett rétegvíz 1,0 2,0 talajvíz 0,1 0,3 Nitrit

felszíni víznyerés 1,0 0,3 MSZ 448/12 védett rétegvíz 0,5 1,0 talajvíz 20 40 Nitrát felszíni víznyerés 20 40 MSZ 448/12 védett rétegvíz 20 20 talajvíz 0,00 X Szulfid felszíni víznyerés 0,00 X MSZ 448/14 védett rétegvíz 0,05 0,1 X = Ne legyen kimutatható 56, Milyen vízhasználatokat ismer? Rekreáció (Balaton), ivóvízkivétel (hegyvidéki-tározók), iparivíz kivétel (hűtőtavak), öntözés (Tisza-tó), halászat-haltartás (Balaton, halastavak), horgászat, természetvédelem (KisBalaton), hajózás (Balaton, Velencei-tó, Öreg-tó). Általában a többcélú hasznosítás a jellemző, az érdekek összehangolása a fontos. 57, Ismertesse a víz körforgalmát, és az egyes folyamatokban áramló anyagmennyiségek nagyságrendjét! -rajz 58, Ismertesse a szén körforgalmát! -rajz 59, Mi a jellemző szénforgalmi folyamat a szennyvíztelepen és egy állóvízi befogadóban? –rajz 60, Ismertesse az oxigén körforgalmát a vízi ökoszisztémában!

-források: oxigéntartalmú befolyó víz, diffúzió az atmoszférából, fotoszintézis -veszteség: légzés, szerves anyagok bomlása, ásványosodása, (kiszellőzés), kifolyó vízzel 61, Hogyan változik meg egy folyó vizének oldott oxigén koncentrációja szennyvízbevezetés hatására? A szennyezés mértékétől és minőségétől függő szakaszokon az oldott oxigén koncentrációja igen lecsökken, szélsőséges esetben egészen eltűnik, majd a tisztulás során lassan visszaáll a normális szintre, ahol már nem érezhető a szennyezés oxigénelvonó hatása. 62,Mi az anyagforgalmi oka annak , hogy rétegzett tavak hipolimnionjában anaerób viszonyok alakulnak ki? Ebben az afotikus rétegben csak ragadozó, vagy lebontó tevékenységet folytató szervezetek vannak, sok lebontásra váró szerves törmelék érkezik a felsőbb rétegekből is. Fotoszintézis nem lévén az oxigén lényegesen kevesebb, mint amire szükség lenne, így előtérbe kerülnek

az anaerobikus folyamatok, a kiegyenlítődést a rétegződés akadályozza. 63, Oldott oxigén hiányában az élő szervezetek milyen oxigénforrásokhoz nyúlnak és milyen sorrendben? Mi a jelenség kémiai oka? A kötött formában lévő oxigénformákat bontják fel (pl.: nitrát, szulfát, foszfát) Mindig azt a formát, ahol a bontás teljes energiaszükséglete a lehető legkevesebb. Ennek megfelelően az oldott oxigén elfogyása után a nitrát, majd a szulfát következik, végül a foszfáthoz nyúlnak, ha szükséges. A redox potenciál határozza meg, hogy melyiket bontják -50 mV-nál a nitrát fogy, kb. -100-150 mV-nál a szulfát, a foszfát bontásához -400 mV kell, ezért ez csak ritkán következik be. Ilyenkor foszfin PH 3 képződik, ami gáz, a levegőben oxigénhez jutva elég (lidércfény). 64, Ismertesse a nitrogén körforgalmát a vízi ökoszisztémában! -rajz 65, Milyen főbb összetevői vannak a tavak nitrogén mérlegének? -felszíni vizekben N:

molekuláris , vagy elemi nitrogén, szerves N-vegyületek (a fehérjék bomlástermékei is) ammónia , ammóniumion ( gyakran szilárd részecskék felületére adszorbeálódva ), nitrit , savas kémhatású tavakban, mint salétromossav, nitrát. -bevétel: nitrogénkötéssel, csapadékkal, befolyó vízzel érkező N, levegőből oldódással -kiadások: elfolyás, denitrifikáció, N kiszellőzése, populációk távozása, állandó N-tartalmú üledék keletkezése 66, Mi a különbség a denitrifikáció és a nitrogénkötés között? -denitrifikáció: ez a folyamat is a nitrátért versenyez. Itt a redukció csak dinitrogén-oxidig, vagy dinitrogéngázig történik. NO 3 -ból NxO, vagy N 2 -nitrogékötés: mesterséges ammóniaszintézissel, fotokémiai úton, vagy kékalgák, baktériumok által megy végbe, a légköri nitrogénből ammónia képződik. N 2 -ből NH 3 67, Mi a különbség a nitrifikáció és a nitrátredukció között? -nitrifikáció: a

különböző folyamatokkal keletkező ammóniát a nitrifikáló baktériumok (nitrosomonas, nitrobacter) először nitritté , majd nitráttá oxidálják és a szervetlen szénből szerves anyagot szintetizálnak. NH 3 -ból NO 3 -nitrátredukció (nitrátammonifikáció): anaerob körülmények, a baktériumok a nitrátot oxigénforrásként, a hidrogéniont akceptorként hasznosítják, a folyamat a nitriten keresztül az ammónia, ill. ammóniumionig fut NO 3 -ból NH 3 68, Mi a különbség az ammonifikáció és a nitrátredukció között? -ammonifikáció: szerves N-ből ammónia képződik baktériumok segítségével, égés során, vagy az állatok ammóniaürítése révén. -nitrátredukció: nitrátból nitrit, majd ammónia keletkezik redukáló hatású (anaerob) közegben. 69, Milyen nitrogénforgalmi folyamatok mennek végbe aerób közegben? Nitrifikáció (ammónia, nitrit, nitrát), desaminálás (szerves N, ammónia), aerób nitrogén-kötés, növényi

asszimiláció (nitrát, nitrit, ammónia, néha szerves N). 70, Milyen nitrogénforgalmi folyamatok mennek végbe anaerób közegben? Nitrátredukció (nitrát, nitrit, ammónia), denitrifikáció (nitrát, elemi N), nitrátlégzés, anaerób nitrogénkötés 71, Mi az oka annak , hogy a tavi üledék pórusvizében magas az ammónia koncentrációja a tó vizéhez képest ? Az üledékben, mintegy 5cm mélységben már előfordulhatnak anaerob viszonyok, ilyen körülmények között a fenékre ülepedő szerves törmelékben lévő nitrogén redukáltabb formái kerülnek előtérbe. 72, Hogyan változik egy folyó vizében a szervetlen nitrogénformák koncentrációja a folyásirány mentén? A folyó felső szakaszán túlnyomórészt nitrát van jelen (mezőgazdasági eredetű szennyezés). Az élőlények hatására a nitrát mennyisége rövid időn belül lecsökken, szerves N lesz belőle. Más: -a vízgyűjtőn mind a négy nitrogénforma megtalálható, de a

talajvízzel szinte csak nitrát kerül a folyóba -a folyón lefelé haladva a nitrát mennyisége a szerves nitrogének javára csökken (beindul a nitrátammonifikáció is, és növekedni kezd a nitrit aránya a vízben) -az ammónia és szervesanyag koncentráció szennyvízbevezetés esetén emelkedik látványosan -a befogadó felé haladva az ammonifikáció és nitrifikáció hatására folyamatosan csökken az ammónia koncentráció és nő a szerves nitrogén aránya -a befogadóba érkező víz nagy nitráttartalma a növényi asszimiláció során szerves nitrogénvegyületté alakul 73, Hogyan változik egy folyó vizében a szervetlen nitrogénformák konc. egy szennyvíz bevezetése alatt? A szennyvízben sok szerves és kevés szervetlen nitrogénforma van jelen. A bevezetés után fokozatosan az ammónia, majd nitrit, nitrát mennyisége nő, ennek egy részét felhasználják a növények, másik része a denitrifikáció során nitrogéngáz formájában távozik a

vízből. 74, Mi a különbség a földi őslégkör és a jelenlegi légkör összetétele közt? Az őslégkörben túlnyomórészt metán, kénhidrogén, ammónia, vízgőz, stb. gázok voltak jelen, ezen gázok vettek részt a biológiai produkcióban, közben a vízből oxigén szabadult fel, ami lehetővé tette a mai fejlettebb élőlények nagyobb energiaszükségletű rendszereinek kialakulását. Az őslégkör redukáló volt, míg a mai oxidáló Az élőlények tették azzá 75, Milyen eredetű a légköri oxigén? A légköri oxigén elsősorban a fitoplankton és a szárazföldi növények fotoszintézise során keletkezik + vízgőz bontás az UV sugárzás hatására. 76, Milyen négy legfontosabb formában fordulhat elő a kén az ökoszisztémában? Elemi kém, szerves kén, szulfát, kénhidrogén. 77, Ismertesse és magyarázza meg az összefüggést a trofitás fokozódása és a nitrogénkötés közt! A nitrogénkötő szervezetek (többnyire kékalgák,

heterocisztás élőlények) időszakosan igen nagymértékben elszaporodhatnak, ezek nagy mennyiségben állítják elő a szerves anyagokat, így a tó trofitással jellemzett tulajdonságát is jelentősen befolyásolják. A szervesanyagon és a nitráton megfelelő hőmérsékleten a nitrát redukáló baktériumok elszaporodhatnak anaerob körülmények között és elviszik a nitrát jó részét. Hiány keletkezik, amit kötéssel pótolnak azok a szervezetek, amik erre képesek. 78, Ismertesse a foszfor körforgalmát a vízi ökoszisztémában! -rajz 79, Ismertesse a kén körforgalmát a vízi ökoszisztémában! -rajz 80, Mi a belső terhelés? Az üledékből a tóvízbe irányuló anyag (főkét tápanyag) transzport. 81, Milyen formában inaktiválódhat a foszfor az üledékben? Csapadékképző anyagokhoz (biogén mész, vasIII-hidroxid, stb.) társulva kiválik a vízből 82, Rajzoljon fel egy adszorpciós izotermát, és mutassa be , hogyan reagál az üledék a

terhelés növekedésére! –rajz Lásd a mellékelt rajzot (B): A rendszer az 1 ponton egyensúlyban van. Terhelés növekedés hatására lekerül az izotermáról a 2-es pontba (egyensúlyinál magasabb P koncentráció. A rendszer vissza akar jutni az izotermára, azáltal, hogy az üledék foszfort köt meg: nő az Pads mennyisége, melyhez az előzőnél nagyobb Ce tartozik. 83, Rajzoljon fel egy adszorpciós izotermát, és mutassa be, hogyan reagál az üledék a terhelés csökkenésére! –rajz Lásd a mellékelt rajzot (A): A rendszer az 1 ponton egyensúlyban van. Terhelés csökkenés hatására lekerül az izotermáról a 2-es pontba (egyensúlyinál alacsonyabb P koncentráció. A rendszer vissza akar jutni az izotermára, azáltal, hogy az üledék foszfort ad le: csökken az Pads mennyisége, melyhez az előzőnél kisebb Ce tartozik. 84, Rajzoljon egy adszorpciós izotermát és mutassa be ,mi történik , ha az üledék felkeveredik a tóvízben! –rajz Lásd

a mellékelt rajzot (A): A rendszer az 1 ponton egyensúlyban van. Terhelés csökkenés hatására lekerül az izotermáról a 2-es pontba (egyensúlyinál alacsonyabb P koncentráció. A rendszer vissza akar jutni az izotermára, azáltal, hogy az üledék foszfort ad le: csökken az Pads mennyisége, melyhez az előzőnél kisebb Ce tartozik. 85, Magyarázza meg, hogyan működik az üledék a külső foszforterhelés változásának függvényében! Amennyiben a terhelés nő, az üledék foszfort köt meg. A tavi ökoszisztémába érkező foszfor fel nem használt része az üledékben lerakódik. Ha a külső foszforbeáramlás hosszabb időszakra lecsökken, az magával vonja a tóvíz foszforkoncentrációjának csökkenését, ilyenkor az üledékből további foszfor oldódik be a tó vizébe