Philosophy | Studies, essays, thesises » Várnai Róbert - Szókratész idealizmusa

Gábor Dénes Főiskola Készítette: Várnai Róbert F I LO Z Ó F I A Vezetőtanár: Dr. Bíró Gábor Szókratész idealizmusa „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Szókratész (i.e 469 – ie 399) Az i.e V században élt filozófus, Szókratész élete és tanítása fontos választóvonal a görög gondolkodás történetében. E filozófus munkássága előtt egyrészt a görög gondolkodástörténet emlékei jórészt nem maradtak fenn, másrészt a Szókratész előtti elméleti tudósok zömmel a természeti jelenségek megfigyelésével, leírásával és elméleti értelmezésével foglalkoztak. Szókratész i.e 469-ben született, apja szobrász, anyja szülésznő volt Szókratész élete nagy részét munka nélkül, piactéri valamint utcai beszélgetéssel töltötte. Athéni szabad polgárként csak filozofálgatott Szókratész szerint a filozófiának az a célja, hogy megtanítsa az embereket az erényes életre. E gyakorlati feladat azonban csak úgy

valósítható meg, ha előbb megismerjük az általános etikai szabályokat, az „egyetemes jót”. Véleménye szerint ugyanis az erény és a tudás egy és ugyanaz. A megismerés forrása az önmegismerés, amely úgy kezdődik, hogy kételkedünk saját tudásunkban. Híres mondása: „Tudom, hogy semmit sem tudok.” Tanításait a kérdezve rávezető módszer szerint folytatott beszélgetések során terjesztette, amelynek lényege az volt, hogy rávezette a magukat bölcsnek tartó beszélgetőpartnereit a tudatlanságukra, miközben ő maga – mintegy ironikusan – folyamatosan hangoztatta saját tudatlanságát. Ezzel a módszerrel számos athéni polgárt tett ellenségévé. Mások azonban, akik hozzá hasonlóan ráértek az idejüket beszélgetéssel tölteni egész nap, híveivé, követőivé és tanítványaivá váltak. Az ilyen beszélgetések lefolytatására nyilván a társadalom legelőkelőbb, gazdag fiataljai voltak a legalkalmasabbak, akik

értékelték, hogy sohasem pénzért tanított, hanem kötetlen formában adta át ismereteit. 2 Gondolatait írásban nem rögzítette, alakját és nézeteit elsősorban legnevesebb tanítványa Platón írásaiból ismerjük. Platón – különösen korai – műveiben teljesen azonosul a Szókratészi tanításokkal és gondolatokkal. Szókratész 399-ben három athéni polgár (Melétosz, Anütosz és Lükón) két vádpontja alapján a Népbíróság elé került: Idézet Melétosz vádbeszédéből: "Vétkezik Szókratész, mert megrontja az ifjúságot és nem hisz azokban az istenekben, akikben a város, hanem más, új daimónok működésében." [1] Az első vádpont alapjául az a szókratészi tanítás szolgált, hogy az embernek a hagyományt és az előírásokat előbb meg kell értenie, mielőtt elfogadja azokat. Az istenekkel szembeni hitetlenség vádjának semmi alapja nem volt, de akit akkoriban Athénban ezzel vádoltak, nem számíthatott hosszú

életre. Szókratésszel sem kivételeztek, a Népbíróság nagy többséggel halálra ítélte. Az ítéletet azonban nem hajtották azonnal végre, mert a delphoi jósda felé athéni hajó indult el az ítélet előtt, és annak visszaérkezéséig a halálbüntetés végrehajtását a törvény szerint felfüggesztették. Szókratész, bár Kritónnal, tanítványával folytatott beszélgetéséből [3] kiderül, hogy szökését előkészítették, nem élt a felkínált lehetőséggel, hanem védőbeszédéhez [2] híven önmagát ítélte halálra. Ebben nyilván szerepet játszott az, hogy mindenfajta más megoldás ellenkezett tanításaival, s az akkori viszonyok között idős, 70 éves korban nem tartotta szükségesnek a halál elkerülését, megfutamodásnak érezte volna a szökést. Nyilván Szókratész elítélésében lényeges szerepet játszott a kellemetlen kérdezősködőtől való megszabadulás szándéka. Védőbeszédéből is 3 világosan kiderül,

hogy folyton-folyvást korholta az athéni elöljárókat nem éppen erényes életvitelük miatt. Szókratész kérlelhetetlen kritikusa volt az athéni demokráciának majd az azt spártai győzelemmel felváltó 30 oligarcha uralmának is. Bár valójában az arisztokratikus berendezkedésű spártai államforma volt az eszmei képe, hűséges volt Athénhoz, annyira, hogy szinte nem is hagyta el a várost. Tisztséget is csak egyszer vállalt, egyetlen napra Szókratész tehát hűséges athéni polgár volt, aki - Platón fennmaradt írásai szerint - nem az emberi, hanem a törvényi irányítást tartotta egyedül helyesnek és irányadónak. Szókratész abban is különbözött korának szofista gondolkodóitól, hogy nemcsak az emberrel és az emberi lélek és gondolat vizsgálódásával foglalkozott anyagi ellenszolgáltatás nélkül, hanem gondolatai sohasem irányultak a fennálló társadalmi rend megdöntésére. Filozófiája idealista jellegű.

Párbeszédtechnikája olyan gondolkodóra utal, aki nemcsak a szónak, hanem a gondolatok terjesztésének is nagy mestere volt. Szókratész életét az athéni társadalom fennmaradásáért áldozta, tanításában a törvények tiszteletét tartotta elsődlegesnek, még áldozatok árán is. Módszere több elemből épül fel: • Az embernek a vélt vagy valós tudását definíció formájában kell beszélgetőtársai elé tárnia; • A definíció kialakításának indukciós eljáráson kell alapulnia; • A beszélgetéseket az ún. bábáskodó módszer szerint kell folytatni, melynek alkalmazásával a beszélgetőtárs a kérdésekre válaszolva mintegy világra hozza saját gondolatait. 4 Szókratész főbb nézeteit az alábbiakban foglalhatjuk össze: • Az erényes viselkedés a tudás egyik formája, éppen ezért tanulás útján elsajátítható. Ennek tanítása a filozófia fő feladata • Senki sem vétkezik készakarva. A hibákat

tudatlanságból követjük el. • Az emberek nem képesek a természet megismerésére, illetve erre nincs is szükségük. Szókratész, a bölcs férfiú élete és tanai a ma emberének is sok tanulsággal szolgálhatnak. Módszere, a kérdezve rávezetés ma is sok ember „bölcsességéről” rántaná le a leplet. Mára – sajnos – eljutottunk oda, hogy a „Senki sem vétkezik készakarva” kijelentést kissé máshogy ítéljük meg, mint elődeink kb. 2400 évvel ezelőtt Ma már kevésbé vagyunk naivak és hiszékenyek, mint az ókori emberek, és bizony sokszor joggal feltételezhetjük, hogy van, aki készakarva vétkezik. De ez semmit nem von le Szókratész jelentőségéből a ma embere számára. Meglepő, hogy a természet megismerését nem tartotta fontosnak, ugyanakkor érthető is, hiszen ez abból adódik, hogy szakítani akart elődei gyakorlatával, akik egyáltalán nem törődtek az emberek gondolkodásával. Azért esett Szókratészra a

választásom, mert az ő nevét viseli az Európai Unió SOCRATES programja, melynek keretében 4 hónapot tölthettem, a Gábor Dénes Főiskola diákjaként az angliai University of Hertfordshire egyetemen. Budapest, 2000. július 13 . (Várnai Róbert) főiskolai hallgató 5 Irodalomjegyzék [1] Platón: Szókratész védőbeszéde, Európa Könyvkiadó, 1957. 18 p [2] Platón: Szókratész védőbeszéde, Európa Könyvkiadó, 1957. 7-40 p [3] Platón: Szókratész védőbeszéde, Kritón, Szókratész halála, Európa Könyvkiadó, 1957. 43-60 p [4] Platón: Szókratész védőbeszéde, Kritón, Szókratész halála, Európa Könyvkiadó, 1957. 63-67 p [5] M. Rozental (szerk): Filozófiai lexikon, Szikra Kiadó, 1955 [6] Szabó Árpád: Sokrates és Athén, Szikra Kiadó, 1948