Politics | Social democracy » Szendrey Bea - A Blair-i harmadik út megbukott

A harmadik út megbukott, mert a New Labour választási vereség előtt áll és a baloldal európai helyzete sem igazán fényes Hányféle úton járhatunk? Elvileg több út lehetséges tehát, és valójában bármelyikre léphetünk, a kérdés azonban az, hogy hová vezetnek. A „harmadik út” A „harmadik út” stratégiájának lényege, hogy egyaránt tekintettel van a jobboldal és a baloldal hagyományos eszményeire, értékeire, összeegyeztetve ezeket, önálló utat keres az individualista kapitalizmus és a kollektivista szocializmus között. Mivel a jóléti állam a szociáldemokrácia meghatározó eszméje és elkötelezettsége, nem meglepő, hogy a harmadik utas gondolkodás egyik alapvető célja: magyarázatot találni a háborút követő jóléti konszenzus megszűnésére, és újragondolni a jóléti állam mibenlétét és hatáskörét. A világ megváltozott, és a jóléti állam reformokra szorul, hogy mai életfeltételeinkhez igazodjon. A

szociáldemokrácia megújítása nem azt jelenti, hogy el kell vetni a balközép hagyományos értékeit, hanem hogy új értékeket kell szolgálatába állítani. A jóléti államot már nem lehet a szocializmusért folyó harc részének tekinteni, mivel modern világunkban nincs a kapitalizmusnak alternatívája. Giddens szerint “a harmadik utas politika általános célja, hogy átsegítse az állampolgárokat korunk forradalmi változásain.” Röpke, Wilhelm (1899–1966) – német származású svájci közgazdász, szociológus, egyetemi tanár. A neoliberalizmus és a szabad versenyen alapuló piacgazdaság egyik fő szószólója. Tőle származik a „harmadik út” elnevezés, s ő dolgozta ki annak részletes koncepcióját. Könyvében élesen bírálja a monopolkapitalizmust, de elutasítja a szocialista társadalmi rendszert is. A kapitalizmus általános válságából való kiútként a „harmadik utat” ajánlja. 1 Azok, akik tagadják a harmadik

út lehetőségét, egyszerűen nem veszik figyelembe a ténylegesen is megvalósult szociális piacgazdaság németországi tényét. Röpke tekinthető a szociális piacgazdaság szellemi atyjának, megfogalmazása szerint: "minden társadalom olyan egységet alkot, amelyben a részek kölcsönös függésben vannak egymástól. A keletkező egészet nem lehet tetszés szerint összeválogatott elemekből összerakni Ez áll a gazdasági élet rendjére is, amely csak az egész társadalom rendjének részeként értelmezhető és meg kell felelnie a politikai és szellemi rendnek." „A szabad világ fennmaradása attól függ, képes lesz-e korunk a közgondolkodás arisztokráciáját kellő számban létrehozni.” Egyrészt tehát a teljesség igénye, másrészt pedig a gazdaság végső céljának szem előtt tartása jellemzi a röpkei harmadik utat, amelynek jelmondata lehetne, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért. Ez azonban

megfogalmazódik ma már a világszervezetek, hazánkban egyébként szándékosan elhallgatott, jelentéseiben is. A „harmadik út” felé vezető gazdaságpolitikai lépések 1) pénzügyi reform a gazdaság serkentésére 2) alacsony inflációval járó jövedelempolitika 3) bankok szigorúbb szabályozása 4) a központi bankoknak a kormánynak kell felelősséggel tartozniuk 5) devizaügyleteket olyan mértékig kell megadóztatni, hogy helyreállítsa a demokratikusan megválasztott kormányok tekintélyét és hatalmát A “harmadik út” problémája ma már egész Európára és határain jóval túlra is kiterjed. Elképzelése túllép a “régi baloldal” és az “új jobboldal” közötti megosztottságon, és alapjául szolgál a szociáldemokrácia megújulásának. Nagy-Britanniában, ahol úttörő szerepet játszik a „harmadik út” eszméje, a kormányon lévő új Munkáspártnak ez az elméleti vagy ideológiai háttere. Az Új-Munkáspárt nem

jelentett mást, mint a párt-politikai bal-jobb skálán való középre csuszását ezáltal több szavazó megnyerését. A taktika sikeres volt. 2 Blair: „a helyes politika, arról ismerszik meg, hogy sikeres” Blair első kormányzati ciklusának eredményei Igazságügyi programja által csökkent a bűnözés. Nem történtek különösebb változások a gazdaság, az egészségügy és az oktatás intézményeiben. Sikeresen folytatta a konzervatívok által hagyott gazdaságot és az északír válságot. Ígéretet tett, hogy kormányzásának első két évben az előző kormány költségvetési irányelveit megtartja, és a jegybanknak megadja a teljes függetlenséget. Megújulást és a rendszer humanizálását ígérte balra, és az előző kormányok eredményeinek megtartását jobbra. A jóléti állam a munkaerőpiacon lényegében nem változott, bár új eszközöket használ, de nem harcol a piac ellen, hanem segíti annak jobb működését. Végül is

sikerült eladni a munkaerő-politikát új köntösben. Blair második kormányzati ciklusának eredményei A „harmadik út” program elindítása. Törekedett Thatcher szabadpiaci reformjainak humanizálására A jelentős intézményi reformok viszont ellentmondásosak lettek. Az állami egészségügyi rendszer magas állami hozzájárulás-emelést kapott, a helyi autonóm közösségek, és a piac nem jutott lehetőséghez a szolgáltatói oldalon. Blair harmadik kormányzati ciklusának eredményei Oktatási rendszer reformja. A reform a helyi közösségeket és a versenyt állították az oktatáspolitika középpontjába. Bevezette az egyetemi tandíjat A helyi közösségek nagyobb kontrolljára és a szülők választására meg az állami, egyházi és magániskolák egyenrangú versenyére építő, konzervatív közoktatási reformot hozott. Külpolitikai döntései és a „pénzért kitüntetéseket” botrány sem aratott sikert a munkáspártiak körében.

Végezetül rosszul mérte fel a külpolitikai helyzetet, így az Iraki háború kapcsán Blair erkölcsi megítélése nagyot süllyedt, sokan azt gondolták, hogy kritika nélkül elfogadta a Bushi politikát vagy nem jól értékelte a bizonyítékokat. Nagyon nagy hibát követett el, mert nem érdekelte, hogy ez, hogyan érinti az embereket. Jelentős politikai teljesítményét bizonyítja, hogy sikeresen átalakította a Munkáspártot, 18 év után újra megválaszthatóvá tette és modernizálta a brit társadalmat. Egy évtizeden át folyamatos kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, javuló színvonalú közszolgáltatások (oktatás, egészségügy) jellemezték kormányzását. Intézkedései a mindennapi élet javítását célozták meg, az emberek gyakorlati problémáival kezdet el foglalkozni. Tetteivel, a társadalmi különbségek csökkenése és a versenyképesség növelése országát büszke nemzetté tette. 3 Természetesen nem, hagyhatjuk figyelmen

kívül az elődök lépéseit sem, a Thatcher örökséget például, amit Blair beépített a „harmadik út” programjába. A blarizmus a nemzeti hit lett, a társadalmi igazságosság a gazdasági sikerrel párosítva az egyetlen út. „Minden politika lokális” és ezt a New Labour felismerte és átültette a közpolitikába. Ha Blair mondását megfordítjuk, akkor igaz lenne az, hogy „a rossz politika, arról ismerszik meg, hogy sikertelen”? Tony Blair lemondott. A New Labour jelenlegi helyzetét több probléma okozta, a szerencsétlen egybeesések mellett. A 2007-ben meg nem tartott választást az Új Munkáspárt legnagyobb hibájaként könyveli el a brit társadalom. Brown pénzügyminisztersége alatt elért eredményeivel, és a kisebb problémák jó megoldásával kivívott imázsa, leomlott. A munkáspárt népszerűségvesztéséhez Brown és a Brownkabinet nagyban hozzájárult Blair utolsó éveiben elfogadott költségvetés, amik az

adókulcsváltozások következtében pontosan a Munkáspárt bázisát adó munkavállalókat sújtotta, visszaütöttek Brown miniszterelnöksége idején. A pártfinanszírozási botrány kirobbanásának is negatív hatása volt a kormányzásra. A „42 napos törvény” elfogadását ugyan sikerként könyvelhette el, de a szavazás rámutatott a Munkáspárton belüli megosztottságra. Az adatvesztési botrány pedig arra, hogy, az államigazgatás működésében komoly hiányosságok vannak. A Labour általi hibák és a pártot érintő botrányok mellett a blairi örökség negatív oldala is nagyban hozzásegítette pártot a népszerűségi index zuhanásához. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Brown nem tiszta lappal indult, ugyanis tízéves munkáspárti kormányzás után kapta meg Tony Blairtől a vezető szerepet, ami számos kellemetlen terhet is jelentett. A Blair alatt hozott, de Brown által is támogatott külpolitikai döntések 2003-tól kezdve

folyamatosan erodálták a Munkáspárt népszerűségét. Ilyen többek között a 2003-ban indított iraki háborúban való részvétel. Blair tíz éves kormányzásának a legtöbbet ártó, legnagyobb hibája volt, és, mint Bush „kiskutyáját”, emlegették az emberek. A szentpétervári G8 konferenciáról kiszivárgott hangfelvétel, a két politikus párbeszéde, főnök-beosztott viszonyról árulkodott. 4 A Nagy-Britanniát is elérő világgazdasági válság alatt, azt kérték számon Browntól, hogy miért nem halmozott fel, annyi tartalékot, hogy segíthesse a nehéz helyzetben lévőket. A nehézségek nagy része persze a globális gazdasági folyamatokból fakad, amelyekre egy nemzeti kormány önmagában, széleskörű nemzetközi összefogás nélkül, aligha tud tökéletes választ adni. Blair szerint Brown problémáinak nagy része globális okokra vezethető vissza, és ezek a gazdasági fejlemények a világ minden vezetője számára komoly

fejtörést okoznak. Balszerencséje, hogy a globális gazdaság válsága és a brit társadalomban zajló változások összeolvadtak a munkáspárti kormány által elkövetett közpolitikai és kommunikációs hibákkal. Minden válság idején a félelmek felerősödnek a lakosság körében, a biztonságérzet és ezzel párhuzamosan a kormányba vetett bizalom, akkor omlik össze, ha a gyors, megalapozott döntések, magabiztos, szakértelmet sugárzó fellépések hiányoznak és látszik, hogy a politikai vezetők nem képesek úrrá lenni az állampolgárok életkörülményeit befolyásoló folyamatokon. Ezt bizonyítja a Northern Rock bank csődbejutása és a válsághelyzet kezelése. A bank sorsáról még további öt hónapig nem született végleges döntés, ezzel azt sugallva, hogy a kormány rohan az események után és nem ura a helyzetnek, nem képes a hasonló helyzetek kezelésére. A Brown-kabinet végül az államosítás mellett döntött. A Brown-kormány

hátralevő idejét sem kíséri majd a jelenleginél sokkal kedvezőbb világgazdasági helyzet. A Munkáspárt talpra állása attól is függ, hogy sikerül-e a gazdasági problémákat úgy kezelni, hogy azzal a brit választók frusztrációja, bizonytalanság-érzete csökkenjen. A bevándorlás során keletkező társadalmi-kulturális változásokból adódó feszültségek kezelése mellett, a kormány feladata az is, hogy megértse a lakosság egyre növekvő félelmét a gazdasági lecsúszástól. Az egzisztenciális bizonytalanságban élők egyre népesebb csoportjának is megnyugtató választ kell adni. Azok a társadalmi csoportok vannak a legjobban kitéve a veszélyeknek, amelyek a Labour tradicionális szavazói bázisát adják, tehát, ha a válságot nem sikerül meggyőzően kezelni, akkor a Munkáspárt elveszíti a hagyományos szavazóbázisát, ezzel jelentősen csökkentve választási esélyeit a jövőben. 5 Az európai szociáldemokrata erőknek a

korábbinál populistább hangot kell megütniük, hogy rátaláljanak egy az emberek mindennapi szorongásaira reflektáló nyelvezetre. Olyan politikai kommunikációt kell magukévá tenniük, amely megértést és biztonságot sugároz. Amennyiben a baloldali pártok ezt a váltást nem tudják sikerrel abszolválni, teret engednek ellenfeleiknek. Labourt és vezetőjét nem tartják már a választók alkalmasnak arra, hogy szembeszálljon a változásokkal és megoldást találjon a gazdasági problémákra. Ez érzékelhető a helyhatósági és az időközi választásokon elért eredmények láttán „a harmadik útnak vége”, „az Új Munkáspárt halott”, „a Munkáspártnak irányt kell váltania” és ezekhez hasonló főcímek olvashatóak a médiákban. A csalódottság mértéke akkora, hogy az már a párt vezetését és Brown pozícióját is veszélyezteti. Blair kiemelkedő teljesítménye a munkás- és a középosztály egyidejű megnyerése volt. Ennek

köszönhette két elsöprő többségű és harmadik, tisztes előnnyel megnyert választását. A hagyományos munkáspárti választókerületek elvesztésével 2008-ban ez a koalíció látszik felbomlani, mégpedig arról az oldalról, amelyről erre alighanem kevésbé számítottak a Labour politikusai. A munkáspárti kormány kapcsolata erősen meggyengült a saját hátországával és a rá váró legfőbb feladat jelenleg a hagyományos törzsbázis visszaszerzése. A választói csoportok közötti kötéltáncot tehát folytatni kell, de az utóbbi évek fontos tanulsága, hogy a Munkáspárt nagyobb figyelmet fordít törzsszavazóinak igényeire és főleg nem hoz olyan meggondolatlan döntéseket, amelyek a legnehezebb helyzetben lévőket anyagilag károsítják. Nem értek egyet azzal, hogy a „harmadik út” megbukott Véleményem szerint a „harmadik út” nem bukott meg, sőt én sikeres stratégiának tartom, hiszen képes volt arra, 18 éves ellenzéki

kormányzás után a Munkáspártot vonzóvá tette a brit szavazók számára, sőt háromszor kapott bizalmat újra. Úgy gondolom, hogy ez sikernek mondható inkább, mint kudarcnak. Azt tapasztalom, hogy a világ olyan iszonyú gyors iramban változik, telis-tele követhetetlenül bonyolult rendszerekkel és átláthatatlan újítások tömkelegével, ezek átláthatatlansága és nem természetes volta a társadalmat idegessé, türelmetlenné, nyugtalanná, de elsősorban bizonytalanná teszi. Ezáltal az éppen kormányon lévők iránti politikai bizalom megrendül, ennek következtében a kormányzó párt iránti népszerűségvesztés elkerülhetetlen. 6 Amennyiben ezt a kétséget a politikai vezetők nem tudják megszüntetni vagy szinte a nullára redukálni, és a mindennapi léthez szükséges biztonságot megteremteni, úgy a társadalom, élve a szabad választás jogával, nem szavaz bizalmat számukra. Szerintem ez az egész világot jellemzően átölelő,

globális probléma. A „harmadik út” az adott kor változásaira, vagyis a globalizáció problémáira, megfelelő választ adott. Pusztán az lehet a probléma, hogy az óta történt változásokra még nem találták meg a megfelelő választ. Az „út” keresés biztosan folytatódik, folytatódnia kell Azt, hogy mi lesz a neve, szerintem még senki sem tudja. Szerintem a Munkáspárt további sikere, azon fog múlni, hogy azoknak az embereknek, akik eddig bíztak a pártban, ki tudják-e várni türelemmel, amíg a Labourt rátalál az új változásokra, megfelelő választ adni tudó útra. Készítette: Szendrey Bea Budapest, 2009. 7