Economic subjects | Non-profit sphere » Kákai László - Szükséges-e civil összefogás Magyarországon

Kákai László Szükséges-e civil összefogás Magyarországon? Az elmúlt időszakban komoly viták folytak mind a nonprofit szektor szereplői, mind a szektort kutatók körében, hogy szükség van-e a szektor egészét átfogó, vagy szakmai alapon szerveződő érdekképviselet létrehozására. Előadásomban az elmúlt időszakban végzett mikro- és mezo szintű empirikus kutatások eredményeivel szeretnék ehhez a vitához hozzájárulni, még pedig abban a vonatkozásban, hogy ezt a kérdést nem elsősorban csak a szervezetek oldaláról mutatatnám be, hanem az állampolgárok részvételi aktivitásának, politikai kultúrájának oldaláról is. Teszem ezt abból a megfontolásból, mert a szervezetek vezetőinek politikai kultúrája lényegében az állampolgárok részvételi aktivitásának, politikai kultúrájának derivátuma. Mire jók a civilek? Talán onnan kellene kezdeni, hogy a modern társadalmakban miért fontosak az állampolgárok által létrehozott

szerveződések? Robert D. Putnam szerint a különböző szerveződéseknek különösen a civil szerveződéseknek rendkívül nagy szerepe van a modern államok működésében, hiszen minél több civil szerveződés él egy társadalomban, és minél többen tagjai kluboknak, egyleteknek, civil mozgalmaknak, vallási és lakóhelyi közösségeknek, annál több bizalom és együttműködési készség halmozódik fel az adott társadalomban (Putnam, R. D 2000). Azt mondhatjuk, hogy a civil társadalomból ered, született meg a politikai pártok és a civil szervezetek világa is. Hiszen mindkettő célja, hogy kívülről befolyásolja az államot. Márkus Mária érdekes aspektusokkal egészítette ki a fenti jellemzőket Megközelítésében a civil társadalom elsősorban úgy jelenik meg, mint a különböző érdekcsoportok versenyének intézményesített terepe, olyan csoportoké, amelyek a saját partikuláris érdekeiket külön-külön, egymástól

izoláltan képviselik az állammal/önkormányzattal szemben és igyekeznek nyomást gyakorolni rá abból a célból, hogy az általuk képviselt érdekeket előnyben részesítse (Márkus M. 1992: 46.) Robert D Putnam úgy fogalmazza meg ezt „hogy azt tedd meg másért, amit ő nem tud megtenni önmagáért” tehát öntevékenység, saját érdekeiért való kiállás és 1 önszerveződés alkotja ezt a sajátos filozófiát, ami lényegében a pártok céljainak is része (Putnam, R. D-Feldstein, L M 2003) A szervezetek létének nemcsak az együttműködési készség fejlesztésében és az érdekképviselet területén lehetnek fontos feladatai, hanem a demokratikus intézmények hatékonyságában is. Az intézmények létrehozásában és azok működésében meglepő és igen elgondolkodtató összefüggéseket tárt fel Robert D. Putnam a történelem, a kultúra, a polgári értékek és a gazdasági siker között (Putnam, R. D 1993) Vizsgálatának központi

eleme a tartományi kormányzás hatékonysága 1 volt, amit az 1970-ben felállított 18 regionális kormányzat közel két évtizedes működése alapján vizsgált. Felmérésében arra a következtetésre jutott, hogy ott működnek hatékonyan a kormányok, ahol erősek voltak a polgári hagyományok, 2 például minél több volt a civil szerveződés – egyesületek és egyletek, társas körök és klubok – annál sűrűbb volt a társadalom önszerveződő hálója. Azaz, ahol a helyi politikát a civil szerveződések kontroll alatt tartották, és a polgárok összefogtak egymással, hogy jobb kormányzatuk legyen, ott jobban éltek, ahol erre nem vették a fáradságot, ott rosszabbul. Magyarországon a rendszerváltást követő eufória gyorsan alábbhagyott, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom eleinte rohamosan gyengült, majd ingadozva és lassan magához tért. Ugyan a pártoktól független intézmények inkább megőrizték pozitív megítélésüket,

de az ő percepciójuk is romlott az elmúlt időszakban. 1 A hatékonyságot többek között a kormány stabilitásával, a költségvetés helyzetével, a reformok és innovációk bevezetésével, a vállalkozásösztönzéssel, az öregekről való gondoskodással, az egészségügy helyzetével és a lakásépítéssel mérték. 2 Polgári hagyományok között a közügyekben való aktív részvételt, a politikai és jogi egyenlőség értékének erejét, a szolidaritás és türelem meglétét vagy hiányát, valamint az együttműködés társadalmi hálóinak sűrűségét tartották fontosnak. 2 1. táblázat A politikai intézmények iránti bizalom (százfokú skálán való értékelés) Köztársasági elnök Alkotmánybíróság Helyi önkormányzatok Hadsereg Rendőrség Parlament Kormány Szakszervezetek Pártok* Sajtó, rádió, tv Átlag 1991 79 68 61 1996 66 60 45 2001 59 60 51 2002 61 66 61 2003 58 59 51 66 64 57 57 39 37 67 60 52 48 30 32 29 24 52

44 53 46 43 46 40 42 51 50 53 50 52 55 38 44 50 53 51 50 38 43 39 41 47 48 * A pártokra vonatkozó adatok 2002-ben már úgy kerültek felvételre, hogy külön értékelték a kormányzó és az ellenzéki pártokat, ezért csupán az összehasonlíthatóság miatt a 2002-es adatoknál a kormányzó pártokra és az ellenzéki pártokra vonatkozó értékek átlaga szerepel. Forrás: Körösényi A. 1998, 33; Szerencsés K 2002, 602; Hajdú O 2004 A táblázatból jól látszik, hogy minél távolabb van egy intézmény a napi politikától és a pártoktól, annál jobb a megítélése. További érdekesség, hogy éppen azok az intézmények kapták a legalacsonyabb lakossági értékeket, amelyeket Ők maguk választottak (parlament, szakszervezetek, pártok stb.) A bizalomhiány mellett a másik jellegzetesség az állampolgárok szervezeti részvételének alacsony foka. A rendszerváltás után a szervezeti élet tágulása és színesedése mellett a szervezeti

részvétel erős csökkenésére következett be. Ha csupán a párttagok számát nézzük, akkor igaznak tűnik ez a megállapítás – bár az adatok nem teljesen pontosak –, hiszen 1986-ban az MSZMP-nek 871 000 tagja volt, 1989-ben pedig 790 000 – a felnőtt lakosság kb. 8%-a (Gazsó F-Gazsó T, 1994: 116.; Csanádi M, 1995: 200-220; Csegény P-Kákai L, 2001: 43) 3 Ezzel szemben az 1990-ben a parlamentbe került pártok összesített taglétszáma 216 000 volt, ami 1995-re 223 000-re (a népesség 2%-a, a szavazópolgárok 3%-a) emelkedett (Körösényi A. 1998: 90) 3 Gazsó Ferencék az MSZMP tagjainak arányát a felnőtt lakosság 14%-ára teszi. 3 A szervezeti tagság csökkenését mutatták egy, a Dél-Dunántúl három megyei jogú városában 2001-ben készített OTKA–kutatásunk és az elmúlt hónapokban Baranya megye kistérségeiben végzett kutatás adatai is. 2. táblázat Szervezeti tagság összehasonlítása néhány teleülésen, ill.

kistérségben (Kerekített százalékos adatok) Szervezeti tagság 1990 előtt Ebből: Szakszervezet KISZ Civil szervezet MSZMP Szervezeti tagság 1990 után Ebből: Szakszervezet Szabadidő- sport szerv. Nem pol-i ifjusági szerv. Környezetvédelmi szerv Egyéb szervezet Politikai párt Forrás: Kákai L. 2001; 2005 Pécs 53 89 Kaposvár 45,8 89 Szekszárd 39,1 87 Szigetvár 41,2 90 Szentlőrinc 35,2 91 57 14 23 65 49 7 19 32 57 43 17 11 35,2 48 57 2 14 10,6 72 41 1 10 3 87 24 5 3 9 5 38 10 4 6 2 41 7 3 7 5 7 4 2 15 4 7 7 A szervezeti tagság alacsony foka sajnálatos módon a demokratikus részvételi formák kiüresedésével párosult. Az általam vizsgált három megyei jogú város esetében azt tapasztaltam, hogy a megkérdezettek fele, Szekszárdon 80%-a rész vett az elmúlt időszakban valamilyen önkormányzathoz köthető rendezvényen. A rendezvényeket érdemes külön választani egyrészt azokra, melyek közvetlenül az önkormányzathoz

köthetők (képviselő-testületi ülés, közmeghallgatás, lakossági fórum stb.), másrészt azokra, amelyek főleg kulturális események, illetve szabadidő eltöltésére irányultak. Az adatok alapján megállapítható, hogy a városok polgárai részéről az önkormányzati ügyekben meglehetős apátia mutatkozik. 4 1. ábra Részt vett-e Ön az alábbi rendezvényeken? % Pécs (Több válasz is lehetséges!) Kaposvár Szekszárd 98,8 94,2 100 80,5 80 60 35,8 40 20,9 20 10,6 3,6 12,9 9,3 2,2 7,6 6,5 2,7 1,7 6,5 5,4 9 7,8 3,1 6 4,1 0 m or nk Ö at yz án n se lé iü K m öz ha eg on ás at g ll Ö y án rm o nk i lő se rán i pv ó ké dó ti oga a z f Ö m or nk it at yz n á * tt tő en to in ar on ny ér ción t é t l m v e á ta u ez ek str ál fór nd gy on at gi e ü z r á m y s i i os de at án os ár yz rm lak n V o á nk m Ö or nk Ö ón at zt o ék áj (* Pl. Pécsi Napok, Kaposvári Napok, Augusztus 20-i

kavalkád, Szüreti Napok, Pünkösdi Fesztivál stb) Csegény P.-Kákai L 2001 A megkérdezettek közmeghallgatáson, demonstráción, ami mindössze néhány önkormányzati azt jelenti, százaléka tájékoztatón hogy a vett vagy közvetlen részt helyi közgyűlésen, ügyeket lakossági érintő vélemények megjelenítésének fórumaitól a választópolgárok többnyire távol tartják magukat. Az eredmények azt valószínűsítik, hogy a polgárok a helyi közéletben ugyan az aktív magatartást támogatják, de azt egyelőre nem tudják tartalommal megtölteni. Még a konkrét programok, problémák illetve célok sem tudják megmozgatni a városok polgárait. A következő táblázatban azt mutatom be, hogyan látják a polgárok saját maguk, illetve néhány szervezet döntésbefolyásoló képességét, melynek révén talán közelebb kerülhetünk a közéleti aktivitás tartalmához. A táblázat adatai szerint a megkérdezettek többsége

úgy érzi, hogy sem beleszólása 4 , sem befolyási 4 A megkérdezettek ebben a kérdésben elég nagy szórást mutatnak: 11-21%-a nem értett egyet ezzel az állítással, ami jelentheti azt is, hogy van beleszólásuk a helyi önkormányzat tevékenységébe, míg 51-75%-uk úgy véli, hogy semmi beleszólásuk nincs abba, hogy az önkormányzat mit csinál. 5 lehetősége nincs a helyi önkormányzat, illetve politika alakítására. Az alacsony állampolgári döntésbefolyásolással talán összefügg az is, hogy a válaszolók mindössze 9-20%-a vallotta magát tájékozottnak. Mindebből arra lehet következtetni, hogy azokban a kérdésekben, amelyek a tájékozottságra, befolyásra, részvételre vonatkoztak, rendre alacsony értékeket adtak a megkérdezettek, ami a helyi politika történése iránti érdektelenséget jelentheti. Viszont szükségesnek tartanák azt, hogy a lakosság nagyobb beleszólást kapjon a helyi ügyek intézésébe. Az állampolgári

részvétel alacsony foka részben magyarázható azzal, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági környezet újszerű kihívásokat, követelményeket támasztott az állampolgárokkal szemben, melynek következtében az emberek inkább befelé fordulóvá váltak, s inkább saját társadalmi, gazdasági pozícióik megőrzésére vagy javítására koncentráltak. A magyarázatok között azonban a történelmileg kialakult „rezignáltságot” is ki kell emelnünk, mely szerint „úgy sincs beleszólásom abba, hogy mit tesz az önkormányzat”. 5 Döntően e két tényező együttes hatása okozza a lakosság nagyfokú elfordulását a helyi közéletben való aktívabb részvételtől. A szervezetek működésével kapcsolatban kismértékű lakossági bizalom a meghatározó, a skálaátlagok alapján mindhárom város polgárai úgy gondolják, hogy a politikai pártok és civil szervezetek nélkül nem lehet helyi demokrácia. Bár a százalékos megoszlások

alapján a megkérdezettek közül többen vélekednek úgy, hogy a politikai pártokra nagyobb szükség van a demokráciában, mint a civil szervezetekre. 5 Hasonló következtetésre jutott egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat is (New Democracy and Local Governance), melyet 30 magyarországi város vezetői körében végeztek 1992-ben és 1996-ban. Lásd Szőgyi L. 2002 6 3. táblázat Az állampolgári részvételre vonatkozó válaszok megoszlása (Kerekített adatok) Egyetértés és teljes egyetértés Állítások Az emberekre nyugodtan rá lehet bízni az ügyek közvetlen intézését, még akkor is, ha nincsen elegendő szakértelmük Az átlagember jelentősen befolyásolja a helyi politikát Úgy érzem, meglehetősen tájékozott vagyok azokban a fontos politikai kérdésekben, amik a várossal kapcsolatosak Minden állampolgárnak egyforma esélyt kell adni arra, hogy befolyásolja a helyi politikát Az olyan embereknek, mint én, nincs semmi

beleszólásunk abba, hogy az önkormányzat mit csinál Úgy gondolom, hogy az emberek járatosabbak a politikában és az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésekben, mint én Politikai pártok nélkül nem lehet helyi demokrácia Civil szervezetek nélkül nem lehet helyi demokrácia Pécs Elutasítás és teljes elutasítás Kaposvár Szekszár Szigetvár Szentlőrinc d Pécs Kaposvá Szekszárd Szigetvár Szentlőrin r c 6 4 5 5 7 79 81 80 89 75 15 8 7 5 9 67 71 73 86 65 12 19 16 20 9 62 42 57 42 60 64 73 64 57 55 11 14 12 16 30 66 51 62 75 66 17 11 21 13 11 59 39 52 41 53 19 28 19 28 21 55 45 46 36 42 15 23 27 40 5 52 41 38 46 33 15 21 27 26 9 Forrás: Csegény P.-Kákai L 2001; Kákai L 2005 7 Ezek után azt vizsgáltuk meg, hogy a helyi ügyekben kinek, mekkora befolyásolási lehetőséget tulajdonítanak az egyes városok polgárai. Ez azért fontos, hogy képet kapjunk arról, hogy

saját befolyásolási képességüket hol helyezik el a döntéshozás rendszerében található egyéb potenciális vagy valós szereplőkhöz viszonyítva. Az adatok megerősítik azon megállapításunkat, hogy az állampolgárok befolyásolási lehetősége 6 meglehetősen alacsony (a megkérdezettek Pécsett csupán 6%-a, Kaposváron 17%-a, Szekszárdon 15%-a mondta azt, hogy a választópolgároknak van befolyásuk a helyi ügyek alakulására), ugyanakkor a döntésbefolyásolás mértéke annál magasabb, minél direktebb kapcsolata van polgároknak a politika helyi szereplőivel, a képviselő-testülettel és a minisztériumokkal. 4. táblázat Az önkormányzati döntések kialakításában alábbiak mennyire játszanak fontos szerepet? 1- szinte soha, 5 – szinte mindig Pécs Kaposvár Szekszárd Polgármester 4,57 4,8 4,19 Alpolgármester 4,27 4,2 3,83 Önkormányzati képviselő 3,87 3,9 3,57 Országgyűlési képviselő 4 3,9 3,63 Helyi nagyvállalkozó 3,46 3,2 3,22

Helyi média, helyi sajtó 3,44 3,2 3,22 Szakszervezetek 2,32 2,4 2,2 Szakmai Kamarák 2,46 2,6 2,5 Gazdasági Kamarák 2,59 2,7 2,5 Pártok helyi szervezetei 2,52 2,3 2,6 Civil szervezetek 2,27 2,4 2,2 Választópolgárok 2,34 2,7 2,4 Képviselő-testület 3,66 3,8 3,7 Szakbizottságok 3,44 3,4 3,5 Jegyző 3,66 3,9 3,6 Polgármesteri hivatal középvezetői 3,45 3,2 3,1 Minisztériumok 4,1 4,1 3,7 Gazdálkodó szervezetek 3,44 3,3 3 Településrészi önkormányzatok* 3,23 3,1 Kisebbségi önkormányzatok* 2,97 2,5 2,5 * Pécsen 7, Kaposváron 2 településrészi önkormányzat alakult. *Pécsen 1994-ben 5, 1998-ban már 7, Kaposváron 1994-ben 1, 1998-ban 2, Szekszárdon 1994-ben 2, 1998-ban 3 nemzetiség szerzett jogot kisebbségi önkormányzat alakítására. Forrás: Csegény P.-Kákai L 2001 6 A felsoroltak közül a második legalacsonyabb skálaátlagot kapta. 8 Nemzetközi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy bármilyen jelentős is a politikai pártok szerepe

a demokratikus társadalmakban, viszonylag kevés állampolgár tartja e szervezeteket azon helyként számon, ahol egyes konkrét ügyekben támogatásra lehet számítani (Almond, G. A-Verba, S 1963: 180-214) Ezt azonban a helyi vizsgálatok csak részben támasztják alá. Bár a polgárok csak kis része fordul ügyeik elintézése kapcsán az önkormányzathoz, az önkormányzati képviselők, tisztségviselők igénybevétele nem elhanyagolható. Pécsett a megkérdezettek 34%-a fordult valamilyen ügyben az önkormányzathoz, s közülük 19% az, aki ügye elintézéséhez valamilyen segítséget vett igénybe. Ez az arány Kaposváron 42:31, Szekszárdon pedig 40:28. Pécsett az önkormányzathoz forduló polgárok 27%-a, Kaposváron 26%-a, Szekszárdon pedig 24%-a vette igénybe önkormányzati képviselőjének segítségét ügye elintézése során. Ezzel szemben meglepően alacsonynak tűnik a civil szervezetek súlya a polgárok és önkormányzat közötti ügyek

megoldásában, ami mutatja a polgárok „kétkedését” a civil szervezetek döntésbefolyásolásban játszott szerepét illetően. Ez az idegenkedés nem csak abban mutatkozik meg, hogy problémáikkal nem keresik meg a civil szervezeteket, hanem abban is, hogy a városi ügyekben is kevés befolyást tulajdonítanak nekik. Talán meglepőnek tűnhet, hogy a választópolgárok önmaguknak is nagyobb döntésbefolyásoló szerepet tulajdonítanak, mint a civil szervezeteknek, vagy a szakszervezeteknek. Ebből egyrészt a civil szervezetek gyenge helyi társadalmi beágyazottságára következtethetünk, másrészt talán arra, hogy a polgárok egyre inkább arra térnek át, hogy érdekeiket önállóan fejezzék ki és érvényesítsék a vezető döntéshozó csoportokkal szemben. Erre az állampolgári magatartásváltozásra Ronald Inglehart figyelt fel először, melynek révén a közvetítő szervezetek (politikai pártok, érdekszövetségek stb.) elveszítik

domináns szerepüket a lakosság, és a vezető politikai csoportok között (Inglehart, R. 1990: 335) Magyarországon ezzel szemben a civil-, állampolgári önszerveződések gyenge döntésbefolyásoló szerepe körvonalazódik ki, amellyel szemben a politikusok, különösen a polgármester, az alpolgármester, a parlamenti és önkormányzati 9 képviselők, a minisztériumok, a képviselő-testület és a jegyző felértékelődése áll, ami azt valószínűsíti, hogy az állampolgárok az egyéni érdekérvényesítés helyett, döntően a politikai elittől, illetve a kormányzat szerveitől várják ügyeik megoldását. A participációs formák kiüresedésének oka elsősorban abban keresendő, hogy a különböző klubok, mozgalmak, körök és más társadalmi szervezetek jelentős szerepet játszottak a rendszerváltás szellemi és politikai előkészítésében. Ez az aktív szerep egyben azt is jelentette, hogy egy részük összefonódott az éppen csak

megjelenő és szervezeti tapasztalattal még nem igen rendelkező pártokkal. Ennek eredményeként a gyors pártosodás egyrészt felszippantotta a civil szervezetek vezetőinek legjavát, ugyanakkor – talán a fentiekből következően is – a „megmaradt” szervezetekkel szemben a politika és a lakosság is bizalmatlanná, gyanakvóvá vált (Stumpf I. 1999; Bőhm A 1999) Ez a politikai magatartás szinte kísérő jelensége maradt a hazai nonprofit szektor „fejlődésének”. Az állampolgári részvétel alacsony foka és alacsony szubjektív kompetencia részben magyarázható azzal a kelet-Európa más országaiban is megfigyelhető tendenciával, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági környezet újszerű kihívásokat, követelményeket támasztott az állampolgárokkal szemben, melynek következtében az emberek inkább befelé fordulóvá váltak, s inkább saját társadalmi, gazdasági pozícióik megőrzésére vagy javítására koncentráltak.

Ez az „individualizácó” vagy atomizálódás azonban eltért a nyugat-európai modernizációtól, ahol a társadalomfejlődés egy piaci-vállalkozó-individuális fejlődés irányába hatott. Ezt a folyamatot jól mutatja Inglehart összehasonlító vizsgálata is, ahol a volt posztkommunista országok lényegében egy tömböt alkotnak az értékek és normák tekintetében, azonban ezek az értékek távol esnek a jólléti pólustól és inkább a materiális értékekhez közelítettek (Inglehart, R. 1997: 150-157) A jólét nem csak materiális értétekkel mutat erős összefüggést, hanem a demokráciával való elégedettség mértékével is. Azaz az állampolgárok a jólétet fogalmilag azonosították a demokráciával, amelynek megítélésére hatott a mindenkori gazdasági helyzet és az egyén gazdasági státuszának alakulása (Kurtán S. 2003: 155) Kelet-Európában a rendszerváltással viszonylag hirtelen szembesültek az emberek a nagyobb

szabadsággal és kihívásokkal (infláció, munkanélküliség stb.), ezért nagyobb 10 arányban alakult ki a bizonytalanság és tehetetlenség-érzés, amit mind több tulajdon felhalmozásával és egyfajta konformizmussal próbáltak kompenzálni. A politikusok megjelenése a helyi ügyek intézésében, önmagában pozitívként értékelhető, hiszen azért választották meg őket, és funkciójuk között is jelentős szerepet játszik a helyi érdekek összegyűjtése és képviselete, azonban az már aggasztó, hogy ebben a „szerepkörben” szinte teljesen egyedül maradtak, hiányoznak mellőlük az alternatív, alulról szervezetődő csoportok, amelyek „nyomás” alá helyezhetnék a választott politikusokat. Civil szervezetek és az érdekképviselet Az elmúlt időszakban végzett kutatások azt mutatták, hogy a magyar civil szektorban tevékenykedő szervezetek hozzávetőlegesen tizedrésze mutat „érdeklődést” egy országos civil

érdekképviselet iránt (Sebestény I. 2005, 87) Nagyobb szereveződési eredményt mutat a KSH 2003. évi adatgyűjtése, ahol a szervezetek 37 százaléka tagja volt valamilyen területi vagy szakmai szövetségnek, civil fórumnak, kerekasztalnak. A részvételi arányszámokból az is kiderül, hogy az ágazati kooperáció jóval gyakoribb, mint a különböző tevékenységet folytató szervezetek térségi, regionális közösségeken alapuló kapcsolatfelvétele (KSH 2005, 22.) 11 2. ábra A különböző tagsági viszonyban álló nonprofit szervezetek aránya, 2003 % 37 40 30 17 20 12 11 6 10 7 6 5 0 l i l i l i en at at en vi vi at vi ci en ci en tb ci en kb az en az en az en i e i g g s g s b b y z i b y e ,á b ,á g el ,á b ál sb go és el és rv ai ég ai sé ai ég m H öd zá d on dé m ets ze m vet la m vets rs űkö gi űkö s a k k k űk v e a v O tm a zi za zö R tm sz szö sz szö t ttm bb is s kö üt lá lis yü yü os et ly y a á g

g g z e g g e e e H zá on em La rs gi N O Re n= 53 022 Forrás: KSH 2005 Hasonló következtetésre jutottunk mi is egy a Nemzeti Civil Alapprogram által támogatott kutatásban is, melyet a Századvég Civil Akadémiája keretében végeztünk (Bartal A. M-Kákai L-Szabó I 2005, 85-87) A nonprofit szervezetek szektoron belüli kapcsolatainak vizsgálatával azt kívántuk megmutatni, hogy a mintában résztvevő szervezetek milyen szintű és jellegű kapcsolatokat alakítanak ki a szektoron belül. A kutatás fő kérdése az volt, hogy  a helyi szinten kialakuló kapcsolatok a dominánsabbak-e ebben  vagy pedig a szervezetek a nagyobb, több (anyagi, kapcsolati) erőforrások reményében inkább az országos szervezetekkel alakítanak ki kapcsolatokat.  További kérdésünk az volt, hogy vajon a megyei szervezetek ténylegesen be tudják-e „mezo”- szintű, azaz közvetítő szerepüket tölteni a fentebbi két szint között. 12 A nonprofit

szervezetek szektoron kívüli kapcsolatainak elemzéséhez először a szervezettípus, majd a tevékenységi típus és végül a bevétel nagyság szerint vettük számba a vizsgált nonprofit szervezetek szektoron belüli kapcsolatait. Elöljáróban a következőket állapíthatjuk meg a vizsgált nonprofit szervezetek különböző szintű kapcsolatairól:  A mintát alkotó nonprofit szervezeteknek az országos nonprofit szervezetekkel létrejövő kapcsolatait, leginkább az érdekegyeztetési kapcsolatok dominálják, és legkevésbé jellemző a támogatói kapcsolat. Mindezek ellenére a mintába bekerült 779 szervezet 31%-ának voltak érdekegyeztetési kapcsolata országos szervezetekkel. A második legjellemzőbb kapcsolat a pályázati együttműködés volt (219 szervezet, 28%). Támogatotti kapcsolatról a szervezetek 17%-a (130 szervezet tett említést), valamint 84 szervezet számol be arról hogy támogat valamilyen országos szervezetet. 3. ábra A vizsgált

szervezetek kapcsolati típusai az országos nonprofit szervezetekkel, szervezettípus szerint (a válaszok százalékában) alap ítvány ok (n=277) 60 40 érdekkép viseletek (n=107) egy esületek (n=294) 20 0 szakszervezetek (n=42) közalap ítvány ok (n=30) köztestületek (n=22) p ály ázati  érdekegy eztetési támogatói támogatotti A megyei nonprofit szervezetekkel való kapcsolataik a vizsgált nonprofit szervezeteknek sokkal kevésbé voltak olyan egyértelműen letisztultak, mint az országos nonprofit szervezetekkel. Itt már a szervezettípus, a 13 tevékenységtípus és bevételi jellegnek erősebb befolyása volt arra, hogy mely szervezeteknél, milyen típusú kapcsolatok váltak meghatározóvá. A megyei nonprofit szervezetekkel érdekérvényesítési kapcsolatban az összes szervezet 17%-a (131 szervezet), pályázati kapcsolatban 14% (109 szervezet) támogatói viszonyban 6% (48 szervezet) és támogatotti viszonyban pedig 5% (37

szervezet) állt. 4. ábra A vizsgált szervezetek kapcsolati típusai a megyei nonprofit szervezetekkel, szervezettípus szerint (a válaszok százalékában) alap ítvány ok (n=277) 30 20 érdekkép viseletek (n=107) egy esületek (n=294) 10 0 szakszervezetek (n=42) közalap ítvány ok (n=30) köztestületek (n=22) pályázati  érdekegyeztetés i támogatói támogatotti A helyi nonprofit szervezetek és a vizsgált nonprofit szervezetek kapcsolati hálója inkább az országos szervezetekkel kialakított mintára hasonlít. Jól látható, hogy az országos kapcsolatok után leginkább helyi kapcsolatokat alakítottak ki a vizsgált szervezetek és ezeknél sokkal alacsonyabbak a megyei szintű kötődések. Ez esetben is a vezető kapcsolat az érdekérvényesítés (20%, 158 szervezet), ezt követi a pályázói (16% 128 14 szervezet), majd a támogatotti (14% 109 szervezet) és végül a támogatói viszony (7% 52 szervezet). Mint a fenti adatok

is mutatják a szervezetek legkiterjedtebb kapcsolatokkal az országos kapcsolatok után helyi kapcsolatokat alakítottak ki. Kérdés, hogy a helyi szinten megmutatkozó kapcsolati háló alkalmas-e érdekképviseleti fórum kialakítására? A civil szervezetek bekapcsolását az önkormányzati döntések előkészítésébe nagyban elősegíthetné, ha a jelenleg szétaprózott szervezetek képesek lennének alulról megszervezni önmagukat, és az így létrehozott szervezeti forma létesítene kapcsolatot az önkormányzatokkal. Egy ilyen szerveződésnek többféle funkciója lehetne: például a jelentősebb, települést érintő kérdések – mind testületi, mind bizottsági – előzetes véleményezése, melynek révén a megszületendő testületi döntés nagyobb legitimitást nyerhetne. Kölcsönös szervezeti formát öltő információáramlás kialakítása, ami által az igények és az elvárások, valamint az együttműködési keretek

meghatározhatóbbakká válhatnának. Jelenleg – mind a KSH, mind a Miniszterelnöki Hivatal által végzett vizsgálat adatai szerint – az alulról szerveződés nagyon lassan halad. Az önkormányzatok körében 2000-2001-ben készített vizsgálat szerint a települések mindössze 5%-ában tudnak arról, hogy az önkormányzat és a civil szervezetek között létezik valamilyen intézményes egyeztető fórum. Amennyiben viszont az egyes településkategóriákat külön vizsgáljuk, akkor egészen más adatokat kapunk. Míg a fővárosi kerületek közel felében, a megyeszékhelyek kétharmadában, addig az egyéb városoknak csupán egytizedében működik intézményes formában az önkormányzat és a civil szervezetek között valamilyen egyeztető fórum (civil kerekasztal, civil fórum stb.) Ezzel szemben a községekben csak elvétve találunk ilyen szerveződési formát, ami természetesnek tekinthető akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezeken a településeken

jóval kevesebb 15 szervezet található, így a civil érdekek megjelenítésének más csatornái (személyes megbeszélések, polgármesteri tájékoztatók stb.) alakultak ki 5. táblázat Van-e az önkormányzat és a civil szervezetek között valamilyen intézményes egyeztető fórum? A MeH vizsgálat adatai szerint Van Összesen % db % db 45,5 12 54,5 22 75,0 4 25,0 16 26,2 107 73,8 145 3,5 2798 96,5 2898 5,2 2921 94,8 3081 A KSH 2002-es felmérése szerint Budapest 11 47,8 12 52,2 23 Megyeszékhely 13 72,2 5 27,8 18 Egyéb város 24 11,0 194 89,0 218 Község 100 3,5 2798 96,5 2898 Összesen 148 4,7 3009 95,3 3157 Forrás: Kákai L. 2004, 258; Sebestény I KSH, 2002, 121 Budapest Megyeszékhely Egyéb város Község Összesen db 10 12 38 100 160 Nincs % 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 Az egyeztető fórumok viszonylag új jelenségnek tekinthetők, hiszen többségüket az utóbbi három évben hozták létre és az évről évre megfigyelt számok nem

mutatnak dinamikus növekedést, amiből arra is következtethetünk, hogy az ilyen „alulról” szerveződő formák kialakulása meglehetősen lassan halad. Érdekes módon a fővárosban szerepük és jelentőségük messze elmarad a megyei jogú városokétól. A fórumok üléseinek rendszeressége alapján megfigyelhető, hogy a nagyobb településeken valamilyen megállapított ülésterv alapján működnek, míg a kisebb városokban szükség szerint tartják üléseiket. A 2000-ben megfigyelt ülésszámok alapján elmondható, hogy ezeknek a fórumoknak több mint fele évente egy-két alkalommal ülésezik, de további egyharmaduk sem ülésezik évi három-négy alkalomnál többet. Az adatok alapján megállapítható, hogy a civil egyeztető fórumok léte elsősorban nagyvárosi jelenség, ami érthető, hiszen ezeken a településeken viszonylag sok szervezet található, ami indokolhatja az ilyen egyeztető fórumok létét és működését. 16 A civil

szervezetek önszerveződési hajlama és az alulról építkező információs bázisok kialakításának igénye fontosabb lehet a civil szervezetek számára, ezért a civil szervezetek körében végzett vizsgálat keretében külön rákérdeztünk erre a területre. A Meh vizsgálata során 2000-2001-ben megkérdezett 2521 civil szervezetnek a települések 22%-ában volt tudomása arról, hogy működik valamilyen intézményes egyeztető fórum az önkormányzat és a civil szervezetek között (ezeknek közel egyharmada 1998-ban vagy később alakult). Van-e az Önök városában/kerületében civilek által létrehozott fórum? Van 83,4 16,6 Budapest 54,9 45,1 Megyeszékhely 74,6 25,4 Egyéb város 84,6 15,2 Község Nincs 0% 20% 40% 60% 80% 100% (Budapestn= 600, Megyeszékhely n= 306, Egyéb város n=714, Község n=901) Forrás: Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, 2000, 2001 A vizsgálat adatai kismértékben eltérnek az önkormányzatok körében

végzett felmérés eredményeitől figyelemreméltó és (Csegény P.-Kákai elgondolkodtató, hogy L. a 2002, civil 109.) Mindenképpen szervezetek az egyes településtípusokon belül, jóval kisebb arányban tudnak ilyen fórum létéről, mint az önkormányzatok. Ennek oka talán a szervezetek horizontális, azaz egymás iránti kapcsolatainak szervezetlenségében, valamint információhiányban keresendő. Ez a megállapítás különösen a fővárosi kerületekre és az egyéb városokra igaz, ahol egyidejűleg akár több száz, vagy ezer szervezet is működhet, így az információhiány erősen éreztetheti hatását. 17 Az adatok alapján a megyeszékhelyek civil szerveződései hajlamosabbak arra, hogy közös érdekvédelmi, egyeztető szerveződés formájában teremtsenek kapcsolatot az önkormányzatokkal. A szervezetek vezetőivel készített interjúkból kiderült, hogy ahol létezik ilyen fórum, egy részüknél maga az önkormányzat

kezdeményezte ennek létrehozását. A különböző településeken működő szervezetek közötti kapcsolat esetlegesnek minősíthető, ami több tényezőnek is betudható, Egyrészt a civil szerveződések is meglehetősen bizalmatlanok egymás iránt, amit jól mutatnak azok a feszülteségek is, amelyek a fórum vezetőjének megválasztása kapcsán jelentkezni szoktak. Másrészt, hogy mindannyian ugyanarra a támogatásra számítanak, így elkerülhetetlen, hogy egymás ellenfeleivé váljanak. Csak akkor van a szervezetek között egyeztetés, amikor annak szükségét érzik. Ez általában helyi rendezvények megszervezését jelenti, ekkor megosztják egymás között a feladatokat is. Az adatok azt igazolják, hogy a nonprofit szervezetek és az önkormányzatok közötti párbeszéd és érdekegyeztetés intézményes fórumai általában (leszámítva a megyeszékhelyeket) hiányosak. Érdekesnek tűnhetnek a fővárosi szervezetek által adott meglehetősen

alacsony (a legalacsonyabb) ismertségi értékek, melyek azt valószínűsítik, hogy a szervezetek közös érdekérvényesítési, kooperációra való törekvései jóval gyengébbek vidéki társaikénál. A fővárosi szervezetek 63%-ának nincs kapcsolata más helyi szervezettel (50%-ának pedig az azonos tevékenységet folytató szervezettel sem), ez az adat a városoknál 46%, a községeknél pedig 23%. A számokból levont talán kicsit „sommás” ítélet némi kiegészítéseként szolgálhat, ha megvizsgáljuk, hogy általában milyen okok gátolják a civil fórumok, kerekasztalok működését 7 (Kákai L. 2003; Horváth Cs 1999: 435-444) 7 A problámák feltárásához számos civil szervezet vezetőjével készített interjú, és számtalan esettanulmány szolgált alapul. 18  A létrejövő szerveződés lehetséges szervezeti és működési formájának meghatározása  A laza konföderáció hívei a függetlenség megőrzésének fontosságát

hangsúlyozzák, amelyben az önkéntes részvétel, a ki és belépés szabadsága megakadályozza a beolvadás veszélyét, amit alkalmanként a vezetők és vezetőségi tagok rotációs választása egészíthet ki.  A jogi forma mellett érvelők elsősorban azt emelték ki, hogy jogi keretek nélkül egy szervezet nem tud valódi munkába kezdeni, hiszen még a bankszámlanyitás is bírósági bejegyzéshez kötött, e nélkül viszont már a működésük kezdetén elesnek a lehetséges forrásoktól.  Hiányos a szervezetek közötti összhang, amely lehetővé tenné egy széles együttműködés megvalósulását.  A civil szervezetek inkább riválisnak tekintik egymást a támogatási források megszerzése körüli küzdelemben, ahelyett, hogy a közös fellépés lehetőségeit kiaknáznák.  A civil szervezetek oldaláról nézve akadályt jelent a kellő professzionalizmus hiánya. Hiányzik a közös fellépés felismerésének igénye, ami

elsősorban az egyéni lobbi eredményességébe vetett „vak” hit továbbélésének köszönhető.  Nem utolsó sorban hiányoznak azok az egyéniségek, akik képesek lennének „arculatot” adni a formálódó szervezeteknek, vezető szerepre szert tenni, összefogni az azonos „körbe” tartozókat.  Végül az önkormányzatok „ellentmondásos helyzetét kell megemlíteni. Amire jó példa, hogy az önkormányzatok nemcsak intézményfenntartók, hanem egyben forráselosztók is, tehát a feladatellátás tekintetében az önkormányzatok riválisai lehetnek a civil szervezeteknek. 19 Felhasznált irodalom Almond, Gabriel A.–Verba, Sidney 1963: The Civic Culture: Political Attitudes and Democracy in Five Nations. Princeton University Press, Princeton Balogh István (szerk.) 1994: Törésvonalak és értékválasztások MTA PTI Budapest. Bartal Anna Mária-Kákai László-Szabó István 2005: A nonprofit szervezetek érdekképviselete, kapcsolatrendszere.

(kézirat) Századvég Civil Akadémia, Budapest Csanádi Mária 1995: Hogyan tovább? T-Twins kiadó MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. Bőhm Antal 1999: Centralizáció-decentralizáció, avagy a központi kormány és az önkormányzatok viszonya. In: (szerk) Kulcsár K pp 113-138 Csefkó Ferenc-Horváth Csaba (szerk.) 1999: Magyar és európai civil társadalom MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete–Pécs–Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs Csegény Péter-Kákai László 2001: Lakossági vélemények a városról, politikáról, önkormányzatról. In: (szerk) Dr Kunszt M pp 15-162 Csegény Péter-Kákai László 2002: Köztes Helyzet!? A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatában az ezredforduló Magyarországán. Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya, Budapest. Gallai Sándor-Török Gábor (szerk.) 2003: Politika és politikatudomány Aula Kiadó, Budapest Gazsó Ferenc-Gazsó Tibor 1994: Választói magatartás és

pártpreferenciák Magyarországon. In: (szerk) Balogh István pp 109-145 Hajdú Orsolya: A magyar társadalom intézményekbe vetett bizalma. In: Magyarország politikai évkönyve 2003-ról. (szerk) Sándor Péter-Vass LászlóSándorÁgnes-Tolnai Ágnes Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2004. pp 667-674 Horváth Csaba 1999: Egy város társadalmi fóruma. In: (szerk) Csefkó F-Horváth Cs. pp 435-443 Inglehart, Ronald 1990: Culture Shift in Advanced Industrial Society. Princeton University Press, Princeton, New Jersey Inglehart, Ronald 1997: Modernization and Postnodernization. Cultural, Economic, and Political Change in 43 societies. Princeton University Press, Princeton, New Jersey Kákai L. 2003: A civilek által létrehozott fórumok, Kerekasztalok Comitatus, 12 pp 46-52 Kákai László 2004: Önkormányzunk értetek, de nélkületek! Pártok és civil szervezetek a helyi társadalmakban. Századvég, Budapest 20 Kákai László

2004: Politikai Kultúra és lokalitás. Századvég, 4 szám pp 65-96 Kákai László 2005: Szigetvár kistérség lakóinak véleményklímája 2005-ben (kézirat) Pécs Kákai László 2005: Szentlőrinc kistérség lakóinak véleményklímája 2005-ben (kézirat) Pécs Körösényi András 1998: Magyar politikai rendszer. Osiris, Budapest Kulcsár Kálmán (szerk.) 1999: Politika és társadalom 1989-1999 Magyarország az ezredfordulón MTA Budapest Kunszt Márta (szerk.) 2001: Politikum Pécsett Pannónia Könyvek, Pécs Kurtán S. 2003: Politikai Kultúra In: (szerk) Gallai S-Török G pp 147-157 Márkus Mária 1992: A szükségletek politizálódása. Szükségletek, társadalmi mozgalmak és civil társadalom. Szociológiai Szemle, 3 pp 43-55 Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003 (szerk.) Sebestény István KSH Budapest, 2005 Putnam, R. D-Leonardi, R-Nanetti, R Y 1993: Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press, Princeton, New

Yersey Putnam, R. D 2000: Bowling Alone The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster, New York Putnam, R. D-Feldstein, L M 2003: Better Together Restoring the American Community. Simon and Schuster, New York Sebestény I. 2002: Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 2000 KSH. Budapest Sebestény István 2005: Civil Dilemmák – kihívások és alternatívák a civil szektorban Acta Civitalis 6. Civitalis Egyesület, Budapest Sebestény István 2005: A civil érdekképviselet lehetséges alternatívái (CÉKLA) In: (szerk.) Sebestény I pp 85-135 Stumpf István 1999: A politikai rendszer egyensúlyzavarai. In: (szerk) Kulcsár K pp 93-112. Szerencsés Klára 2002: A politikai intézmények presztízse 2001-ben és az Orbánkormány idején. In: Magyarország politikai évkönyve 2002 (szerk) Kurtán S-Sándor P.-Vass L Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, pp 600607 21