Commerce | E-commerce » Bankkártyák

BANKKÁRTYÁK Az elsõ hazai kibocsátású bankkártya 1988-ban jelent meg. Ez devizaszámlához kapcsolódott és kizárólag csak külföldön lehetett használni. Egy évvel késõbb indult meg a belföldi kártyák kibocsátása. Ezeket csak a kibocsátó bankok hálózatain belül fogadták el A nemzetközi logóval ellátott, belföldi használatú kártyák 1991-tõl vannak a piacon Kezdetben ezeket kétoldalú megállapodással fogadták el a bankok, majd multirateiális alapon lehetõvé vált a kölcsönös elfogadás. A következõ állomás 1996. január 1-je volt Ekkortól a bankkártyás fizetéseknél konvertibilissé vált a forint, vagyis a forintszámlához kötõdõ nemzetközi logós kártyákat külföldön is lehet használni. Az elsõ hazai kibocsátású hitelkártya, a Visa Classic a múlt évben került forgalomba, és ekkortól lehet hazai banknál hozzájutni Diners kártyához is. A tiszta készpénzes fizetéstõl a bankkártyákig tartó folyamat a

csekkel kezdõdött. Az évszázad közepén már nemzetközi egyezmények szabályozták a világ minden részén beváltható értépapirszerû dokumentumok használatát. A csekk ugyan csökkentette a készpénz mennyiségét, de elég sok csak kézzel elvégethetõ munkát adott a kibocsátóknak. Ezt a hátrányt küszöbölte ki a 6O-as évektõl terjedõ szabványos méretû plasztiklap, a bankkártya. A forgalomban levõ legtöbb ilyen kártya egy mágnescsikot tartalmaz, amely egy 4-6 jegyû szám, a PINkód megadása után azonositja az ügyfelet. Ezt követõen a bankban lévõ pénzbõl bankjegyhez juthat a kártyabirtokos, illetve fizethet is üzletben, áruházban, szállodában a mûanyag lappal. A bankkártyákat alapvetõen két csoportba lehet besorolni. Az elsõbe a betéti jellegû, úgynevezett debit, a másikba a hitellehetõséggel kombinált credit kártyák tartoznak. A debit kártya nem más, mint a bankban elhelyezett betét felhasználására szolgáló

eszköz. Lényegében a hagyományos takarékbetétkönyvet helyettesiti, azzal a különbséggel, hogy nem kell minden alkalommal bemenni a bankba, ha készpénzhez akarunk jutni. Ezen túl még vásárolni is lehet vele. A credit kártyával nem tisztán hitelbe lehet vásárolni, hanem csak elõre meghatározott hitelkeretet kap az ügyfél arra az estre, ha elfogyna a bankszámláján levõ pénze. Az összegét az ügyfél fizetõképességéhez méri a bank a futamideje pedig legfeljebb a kártya érvényességi idejéig tarthat. A bankkártyával készpénzt felvenni bankjegykiadó autómatákból-ATMekbõl lehet A kereskedõk egy leolvasó berendezésbe-POS-terminálba- helyezik be a kártyát a vele történõ fizetéskor. A postahivatalokba olyan POS-terminálokat szereltek föl,amelyek készpénzkiadásra alkalmasak. Azért egyes kereskedõknél még mindig fellelhetõ a régi, hagyományos lehúzó, amelybe elõbb a kártyát helyezi be az eladó, majd rátéve a számlát

egy gumigörgõt húz végig a hátoldalán, és ezzel a kártya dombornyomata "bepecsételi" a papirt. A legmodernebb bankjegykiadó autómaták és kereskedõi terminálok közvetlen - on-line összeköttetésben állnak a kibocsátó, illetve elfogadó bank számitógépével. Ez a techinka teszi lehetõvé azt, hogy a gép visszajelzi az ügyfél számláján maradt összeget. Terjedõben vannak azok a chipkártyák, amelyeket az egyszerûség kedvéért csak elektronikus pénztárcának neveztek el. Ezekbe a mûanyag lapokba chipet ültetnek be, a memória pedig meghatározott összegre tölthetõ fel. A kártya használatakor törlik a chipbõl a felhasznált összeget, igy amikor lenullázódik, tovább már nem használható ez a kártya. Vannak olan változatai, amelyeket nem kell eldobni, mivel a bankban újratölthe- tõk. Ettõl a chipkártyától különbözik az a legújabb tipusú, amely a ATM-ek, illetve a POSterminálok és a bankok számitógépei közti

on-line összeköttetést teszik feleslegessé Ezekben a kártyákban a chip nem meghatározott összeget, hanem ügyfél-azonositó kódokat tárol. A bankok óvadékkal és limitekkel próbálják elejét venni a túlköltésnek. Közép-Kelet Európában hazánk vezeti a bankkártyapiacot. A VIRTUÁLIS PÉNZTÕL AZ ÜGYFÉL AZONOSITÁSIG A chipkártya alatt idáig egy olyan bankkártyát értettünk, amelybe mikrochipet szereltek, és ez az áramkör tartalmazza az elkölthetõ pénzösszeget. Ha a chipben tárolt összeg lemerül, akkor a kártya fetölthetõ vagy eldobható. Ezt a techinkai eszközt virtuális valóságnak is hivják A legújabb bankjegykiadó autómaták-ATM-ek, illetve a kereskedõknél levõ berendezések ( POS-terminálok) egyaránt on-line összeköttetésben vannak a kártyafedezeti számlát vezetõ bankkal. Ez a techinkai megoldás elég drága, viszont segitségével állandóan ellenõrizhetõ az egyenleg, igy nem fordulhat elõ az,hogy a

kártyabirtokos számlája negativba fordul, illetve hitelkártya esetén túllépi a számára engedélyezett hitelkertet. Másik elõnye ennek a rendszernek az, hogy pillanatok alatt letiltható. Ha az ügyféltõl ellopták a kártyáját, elég felhivnia a kibocsátó speciális telefonszámát, majd beütve a letiltás kódját, azzal a kártyával többet már nem lehet fizetni. Azok a berendezések, amelyek nélkülözik az on-line kapcsolat elõnyeit-ezek ma már fõleg csak Pos-terminálok-, a kártyabirtokosok limitjei révén védekeznek a túlköltés ellen. Hihetetlennek tûnik, de a legújabb generációs kártyarendszer visszatér az off-line megoldáshoz. Teheti ezt azért, mert a kártya egy olyan chipet tartalmaz, amely több biztonságot nyújt, mint az on-line összeköttetés. A chipkártyák nem tévesztendõk össze az úgynevezett cashkártyákkal, annak ellenére, hogy mindkettõ mikrochipet tartalmaz. Ez uttóbbiak virtuális pénztárcának tekinthetõk,

mivel a bennük lévõ chippet az ügyfél feltölteti, majd ebbõl költ.( A cashkártyák általában kisösszegû költésekre alkalmasak csak, pl vonatjegy vagy újság vásárlására stb.) Ha a chip lemerült- elfogyott a benne tárolt összeg-, akkor a kártya eldobható vagy újratölthetõ A chipkártya szintén mikrochipet tartalmaz, ez az integrált áramkör azonban nagyobb kapacitású, mint a cashkártya áramköre, illetve jóval több- legalább százszor annyiinformációt tud tárolni, mint a hagyományos kártyákon már megszokott mágnescsik. A chipben biztonsági és használati paramétereket tárol el a kártyakibocsátók. Minden egyes treanzakció során egy sor tényezõt ellenõriz az ATM, illetve a POS-terminál. A PIN-kód ugyanúgy mûködik ennél a kártyánál is ,mint a hagyományosnál. Ezen túlmenõen a chip ellenõrzi azt, hogy a kereskedõi terminál valódi e, illetve a terminál meggyõzõdhet arról, hogy a kártya ép és nem hamis. A

kismemória tárolja a kibocsátó bank által meghatározott fizetési és használati paramétereket. Ezek közül leggyakoribb az idõbeli és az összeglimit, vagyis az, hogy naponta, illetve hetente hány tranzakcióra használható a kártya, és alkalmanként, valmint összegezve mennyi pénz költhetõ el a segitségével. Ha chip valamilyen szokatlan adatot észlel- pl. háromnál többször ütik be egymás után a Pin-kódot-, akkor kétféleképpen védekezik az esetleges jogosulatlan használat ellen: vagy leblokkolja a kártyát, vagy pedig on-lone összeköttetést kér a kibocsátó bankkal. Az eddigiekbõl is kiderül, hogy a chipkártya- ami a Visa Smart nevet viseli- az on-line szolgáltatások biztonságát kinálja azok költsége nélkül. Sok kereskedõ ugyanis azért nem vállalja a Pos-terminál beszerzését, felszerelését, mivel a kártyakibocsátó bankkal történõ kapcsolattartás telefonköltsége- az on-line szolgáltatás igénybevétele-

számára túl drága. ( Az on-line szolgáltatás biztonságát csökkenti a kapcsolat- a távközlési szolgáltatás- zavara.) Az új tipusú kártyák a chip mellett továbbra is tartal- mazzák a mágnescsikot. Igy ugyanaz a kártya egyaránt felhasználható a hagyományos rendszerben, illetve az új- ban is. A Visa Smart tipusú kártyái megfelelnek a nemzetközi EMV szabványnak. Ez azt jelenti, hogy az elfogadó terminálok kompatiblisek, és a tranzakciók feldolgozásának menete bárhol a világon azonos. DINAMIKUSAN FEJLÕDIK A KÁRTYAPIAC A múlt év végéig a 21 kereskedelmi bank és 6 takarékszövetkezet több, mint 2 millió bankkártyát bocsátott ki. Ez az eredmény azt mutatja, hogy 15 és 6O éves kor között minden harmadik emberre jut egy bankkártya. Ha a pénzügyi kultúrának része a kártyahasználat, akkor nem lehet okunk panaszra. Az elmúlt öt évben mintegy 15-szötösére emelkedett a kibocsátott kártyák darabszáma. A növekedés ütemének

a csúcsa 1995-ben volt, amikor megkétszerezõdött a kártyák száma az elõzõ évihez képest. A múlt évben már csak 5O százalékkal nõtt a kártyaszám az 1996 évihez viszonyitva. A jegybank elemzõi szerint az év végére 4O százalék körüli növekedés várható, ennek eredményeként közel 3 millióra nõhet a kibocsátott kártyák száma. ÉV 1992 1993 1994 1995 1996 1997 KÁRTYÁK SZÁMA 137453 221252 379459 75O293 1348649 2O52537 A piacon lévõ kártyák 86 százaléka Europay vagy Visa logóval ellátott. Az Európay tovább õrzi vezetõ helyét, kártyáinak száma a múlt év végén átlépte az 1 milliós határt. A maradék 14 százalékon a Citi, a Diners, valamint a kibocsátó bankok saját logós kártyái osztoznak. A hazai bankkártyák 75 százaléka konvertibilis forintkártya. Ezek itthon és külföldön egyaránt haználhatók. A maradék 24 százalék kizárólag az országon belül használhatók Ezek közül 232 ezer az Europay és a

Visa logós. A bankok saját logójával ellátott, csak belföldön használható forintkártyáinak száma 289 ezer darab. Ezek 9O százalékuk csak készpénzfelvételre és csak a kibocsátó saját hálózatán, illetve a GBC logóval ellátott bankjegykiadó autómatáknál használható. A forintalapú kártyák 6 százaléka üzemanyag-vagy benzinkártya. A legnépszerûbb kártyák az elektronikus környezetben használhatók közül a Cirrus/Maestro és a Visa Electron. Ez a két kártyatipus együttesen több, mint a felét adja a teljes kártyaszámnak. A teljes hazai kártyaforgalom 1997-ben 678 milliárd 351 millió forintott tett ki. A teljes kártyaforgalom 9O százalékát a magyar kártyabirtokosok hazai készpénzfelvételei és vásárlásai teszi ki. Az átlagos magyar kártyahasználat azt jelenti, hogy a kártyabirtokos havonta két alkalommal készpénzt vesz fel, egyenként több,mint 12 ezer forint értékben. A kártyaelfogadó helyek száma a múlt

évben megkétszerezõdött. A kártyaelfogadó helyek száma 24 ezer 677 A múlt évben 1533 ATM mûködött az országban. A bankfiókok közül 17O1-ben lehetett készpénzhez jutni, ezek közül 11O6-ban POS-terminál mûködött. Forrás: NAPI GAZDASÁG melléklete 1998. június