Arcok > Világirodalmi arcok > Eliot, Thomas Stearns (1888 - 1965)


Eliot, Thomas Stearns Amerikai származású, Angliában letelepedett költő, drámaíró, kritikus
A Missouri állambeli St. Louisban született 1888. szeptember 26-án.
Ősei még a XVII. században vándoroltak ki Angliából Bostonba, ahol világi és egyházi méltóságokra emelkedve erősen meggyökereztek a New England-i puritán hagyományban. A költő apja tekintélyes üzletembernek számított, anyja, Charlotte Stearns, gazdag bostoni kereskedőcsalád sarja volt. Eliot 1910-ben elvégezte a Harvard egyetemet; szellemi tájékozódását nagyban befolyásolták az „új kritikai” irányzat egyik megalapítójának, a kultúrfilozófus I. Babittnek, valamint G. Santayanának az előadásai.

1910-11-ig a párizsi Sorbonne-on tanult, 1911-14-ig filozófiai tanulmányokat folytatott a Harvardon, 1913 nyarán Németországba, 1914-ben Angliába utazott, 1914-15-ig az oxfordi Merton College-ban filozófiát hallgatott. 1915-ben Londonba költözött, ahol latint, franciát, rajzot, földrajzot, történelmet, matematikát, úszást és baseballt tanított a Highgate Schoolban, majd a Lloyd Bank tisztviselője lett.

1917-19-ig az Egoistnak, az imagista mozgalom folyóiratának segédszerkesztője, 1935-től a Faber and Faber kiadó rendszeres munkatársa, később igazgatója lett. 1948-ban Nobel-díjat kapott.

1965. január 4-én halt meg Londonban.

A viktoriánus romantika szemléletével szembeforduló imagisták költői eszménye, az éles, pontosan kivésett költői kép már Eliot első versesköteteiben - Prufrock 1917, Költemények 1919, Most hozzád könyörgök 1920 - feltűnik és az érzelmek közvetlen kifejezését elutasító személytelenséggel, iróniával, metafizikusan elvont gondolatisággal, a versbe beépített tudós apparátussal párosul. Ezt a szemléletet és technikát elvileg egy esszékötet, A megszentelt erdő 1920 fogalmazza meg. E. korai törekvései életműve költői csúcsában, A puszta ország; Átokföldje 1922 című költeményben összegeződnek.

A mű a Criterion folyóiratban jelent meg először, melyet maga Eliot alapított 1922-ben, s szerkesztett 17 éven át. A költemény 433 verssorból áll, amelyhez a költő 191 sornyi filológiai magyarázatot fűzött. A puszta ország ugyanolyan határkő az angol és az európai költészet fejlődésében, mint Joyce Ulyssese a prózáéban: mindkét műben a polgári értékrendnek az a válsága fejeződik ki expresszionizmust, szürrealizmust és konstruktivizmust egybeötvöző avantgardista formában, amelyet az első világháború véres zűrzavara tett nyilvánvalóvá. A cím kopár jelképe, a Petronius Satyriconjából vett görög szavakkal megtűzdelt, latin nyelvű mottó, a Pound-nak szóló, angolul kezdett s olaszul befejezett ajánlás, és a Pound modorában 35 különböző íróra célozgató, külföldi szerzőket hat nyelven idézgető, szanszkrit szavakat is tartalmazó szöveg meglehetősen kuszának tetszik.

Összefüggéstelennek hat a ciklus öt szerkezeti egysége is. Tovább nehezíti a költemény megértését a benne felvonultatott és elrejtett, egymásba olvadó sok szereplő. Az elmosódott figurákkal a bizonytalan háttér és a költői stílus is egyre változik. Zűrzavaros világképet sugall A puszta ország műfaja is. Szabadvers-formája áttöri a próza és a vers közötti hagyományos határt, de leomlik benne a líra, az epika és a dráma közötti válaszfal is.

Az alapjában véve lírai költemény alakjai és helyzetei mögött egy epikus történet körvonalai sejlenek. A második rész izgatott párbeszédei, a harmadik rész „Temze lányai”-nak dinamikusan változó monológjai, a költői mondanivaló drámai megjelenítése, a sorokon hosszan átkígyózó versmondatok feszültsége s a stílusnak a Jakab-kori verses dráma hagyományát követő nyelvi tömörsége a későbbi drámaköltőt sejteti. A vers filológiai túlterheltsége sok helyütt eltörli a művészet és tudomány közötti határmezsgyét is. Az alaposabb elemzés azonban a káosz világában egy matematikai pontossággal számító agy konstrukciós munkájára ismer. Eliot maga figyelmeztet arra, hogy A puszta ország megértésének kulcsa Jessie Weston A szertartástól a lovagmondáig 1920 című Grál-tanulmánya.

Az ősi történet egy kopár országról szól, melynek terméketlenségét urának, a Halász Királynak nemzőképtelensége okozza. A szárazság átkát a Szabadítónak a mondabeli Nővel való sikeres násza töri meg. Eliot a Grál-mondát kiábrándult pesszimizmussal dolgozza föl. A költemény változó színterei ugyanannak a lelki pusztaságnak helyváltozatai; a ciklus változó alakjai ugyanannak a három figurának, a Halász Királynak, a Szabadítónak és a Nőnek ironikus-elégikus alakváltozatai. A versciklus egységét a fényes múlt s a hitvány jelen költőktől vett idézetekkel is érzékeltetett állandó szembeállítása, visszatérő vezérmotívuma (fülemüle, víz, szárazság), tömör hatású, azonos versszerkezetek s filológiai párhuzamok is szolgálják, bár művészi érzékletességgel megvalósítani nem tudják. Képek és érzések elvont gondolatokkal való meghökkentő asszociálása, A puszta országban alkalmazott költői technika kritikai eszményként jelentkezik a Drydenről s a metafizikus költőkről korábban írt, de 1924-ben külön kötetben közreadott Tiszteletadás John Drydennak: Három esszé a XVII. századi költészetéről című esszégyűjteményben.

1927 fordulópont Eliot pályáján. Ekkor veszi fel a brit állampolgárságot és csatlakozik az anglikán egyházhoz. Egy év múlva már úgy jellemzi önmagát, mint aki „angol-katolikus a vallásban, klasszicista az irodalomban, és királypárti a politikában”. Ezzel Eliot avantgardizmusának kezdettől fogva meglévő konzervatív jellege nyíltan kiviláglik. A költői világkép szempontjából ez a változás a kép két síkjának megcserélődésében nyilvánul meg. Míg korábban az ábrázolás előterében a kortársi Anglia háború utáni válságának éles mozaikképei állnak, s a vallásos hit erkölcsi normaként a háttérben húzódik meg, a 20-as évek második felétől kezdve a vallásos igény közvetlenül, tételesen is megnyilatkozik. Eliot ekkori lírája, melynek legkiemelkedőbb darabjai a Hamvazószerda 1930, valamint az idő és az időtlenség viszonyát vallásos szempontból elemző Négy kvartett 1943, áttekinthetőbbé, de ugyanakkor szárazabbá, didaktikusabbá is válik, majd elhallgat.

Második költői korszakában keletkeztek az Ariel-versek is, melyek közül több, így A háromkirályok utazása 1927 is a Bibliából veszi a témát: Jézus születése után bölcsek érkeztek napkeletről, hogy a zsidók újszülött királyának, a Messiásnak hódoljanak. A költemény első szakasza az utazás nehézségeit írja le. A bevezető öt sor idézet Lancelot Andrews-nak, Winchester 17. századi püspökének egy Krisztus születésével foglalkozó prédikációjából. Ennek a szövegnek a szuggesztív hangját, sajátos prózaritmusát veszi át a vers is. A köznapi beszéd fordulataival, lazább szerkesztésű mondatokban szól, a gondolatok ritmusa híven követi az utazás és a lelki történés leírását. A részletek halmozása, a nehézségek ismétlő felsorolása következtében úgy tűnik, mintha egy helyben állna az elbeszélés, mégis előre halad a megtervezett módon, egy fokozatosan emelkedő szerpentinút állomásait járja be, hogy a szakasz végén hirtelen megugorva az utazás rendkívüliséget éreztesse. A második szakaszban az „enyhe völgy” mintha utazásuk célja volna, holott csupán azt érzékelteti, hogy a változást hozó jelenlét már a Földünkön van. A hosszú, nyugodt sorok képeinek költőisége magasabb hőfokra emelkedik, és a részletek ki nem fejtett jelképiséggel telnek meg. A három fa, a szőlő, a kockavetés, az ezüstpénz, a borostömlő mind Jézus életének eljövendő eseményeire utalnak, de ezek a szimbolikus utalások a bölcsek számára még nem váltak érthetővé. A három bölcs nem ismeri fel a jelzéseket a látottakban, ők eddig olyan tájon vándoroltak, mely a szenvedés jeleivel volt tele, és most csak arról bizonyosodhatnak meg, hogy nincs információ. A harmadik szakaszban utazásuk célhoz ér, de az elbeszélő a hely leírására egy szót sem veszteget, már csak az élmény hatása foglalkoztatja. Szavainak súlyos nyomatékot ad az egyes kifejezések ismételgetése. A bölcs egyértelműen mondja: „megtenném újra”, noha teljes zavarban van. Csak félig-meddig ismerte fel az esemény jelentőségét, mely egész életét banális örömeivel együtt jelentéktelenné, a halállal egyértelművé tette. A Születés és Halál egyelőre rejtett jelentőségét a vers középső részének szimbólumai fejezték ki. A vers hőse még bizonytalan a következményekben is: a Születés még nem jelenti újjászületését, élete halállá vált, de a vers végén már „másféle halálnak” örülne, az újjászületés ígéretét hozó krisztusi áldozatot várja. A költeményben Eliot a hit és hitetlenség határán élők állapotát festi. Mindazt, amit a napkeleti bölcsek láttak, a világot megváltoztatta, de a világnak még meg kell értenie saját változását.

A világnézeti változás műfaji változást is hoz: a lírát kezdetben kiegészíti, majd felváltja a dráma. Az elvek megszilárdulása lehetővé teszi objektív kivetítésüket és propagálásukat, valamint a „puszta ország” ellentmondásainak objektívebb elemzését. A harcoló Sweeney 1932 és A szikla 1934 még külön-külön vizsgálja az élet banális és vallásos vetületét. Később e két mozzanat már egy dráma belső ellentmondásaként jelentkezik. A Gyilkosság a székesegyházban 1935 a canterburyi székesegyházban meggyilkolt Becket Tamás érsek mártíriumáról szól. A darab az első nagyszabású elioti kísérlet az angol verses dráma Shakespeare-ig visszanyúló hagyományának felújítására. Mivel azonban a gyilkosokkal szemben álló érsek maga is kész a halálra, nem alakul ki történelmi konfliktus, a dráma helyét magas hőfokú líra foglalja el. Míg Shakespeare alkotásaiban a líra a dráma történelmi hullámverésének költői tajtékja, Eliot műveiben a valóságos drámai konfliktus helyettesítője.

Többi darabja, a költői Családi összejövetel 1939, a leginkább drámai Koktél hatkor 1950, a méltóságteljesen humoros, gyengén sikerült Bizalmi tisztviselő 1953 és a lelkiismeret-vizsgáló Az idős államférfi 1959 megannyi változat a vallásos megigazulás témájára. E színművekben kétféle világ rajzolódik ki. Az egyik a hétköznapi élet, melynek ellentmondásait Eliot gyakran Ibsen és Shaw módszerére emlékeztető módon tárja fel; a másik a hit világa, mely az ellentmondások misztikus megoldását a moralitásdráma módszerével kínálja.

Kapcsolódó olvasnivalók

A röntgensugárzás

A röntgensugárzás az elektromágneses sugárzás egyik formája, amelynek hullámhossza 10 nanométer és 100 pikométer közé esik, ennek megfelelően frekvenciája 30 PHz és 3 EHz (30ˇ1015 Hz és 3ˇ1018 Hz) közötti. Legfontosabb felhasználási területei az orvostudomány és a kristálytan. Mivel a röntgensugárzás ionizáló sugárzás, ezért élettanilag veszélyes.

A kohászatról

A kohászat a vas és más fémek érceikből való kinyerésével, finomításával, ötvözésével, öntésével, képlékenyalakításával, hőkezelésével, szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálatával, valamint az alkalmazott gépi berendezésekkel foglalkozó komplex tudomány. A vaskohászat feladata a vas érceiből a nyersvas kinyerése, majd továbbfeldolgozása öntöttvassá és acéllá.

A számítógép története

Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.

Eliot, Thomas Stearns kortársai:

- Apollinaire, Guillaume
- Beckett, Samuel Barclay
- Benn, Gottfried
- Brecht, Bertolt
- Bulgakov, Mihail Afanaszjevics
- Camus, Albert
- Dürrenmatt, Friedrich
- García Lorca, Federico
- Gorkij, Makszim
- Hemingway, Ernest
- Ibsen, Henrik
- Kafka, Franz
- Mann, Thomas
- Rilke, Rainer Maria
- Tolsztoj, Lev Nyikolajevics

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!